C‑199/11. sz. ügy

Europese Gemeenschap

kontra

Otis NV és társai

(a rechtbank van koophandel te Brussel [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az Európai Unió nemzeti bíróságok előtti képviselete – EK 282. cikk és EUMSZ 335. cikk – Az Uniónak valamely kartellel okozott kár megtérítése iránti kérelem – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – A tisztességes eljáráshoz való jog – A bírósághoz fordulás joga – Fegyveregyenlőség – Az 1/2003 rendelet 16. cikke”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2012. november 6.

1.        Európai Unió – A nemzeti bíróságok előtti képviselet – Olyan kár megtérítése iránti polgári perben, amelyet versenyellenes magatartással az Uniónak okoztak, amely magatartás valószínűleg befolyásolta az uniós intézmények és szervek által kötött közbeszerzési szerződéseket – A Bizottság képviseleti jogosultsága – A Bizottság ezen intézményektől vagy szervektől származó meghatalmazással való rendelkezésre vonatkozó kötelezettsége – Hiány

(EK 81. cikk és EK 282. cikk; EUMSZ 101. cikk)

2.        Verseny – Kartellek – Tilalom – Az EK 81. cikkel tiltott kartell semmisségére való hivatkozáshoz és a keletkezett kárért járó kártérítés követeléséhez való jog – Az Uniót is megillető jog

(EK 81. cikk)

3.        Uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

4.        Verseny – Uniós szabályok – Nemzeti bíróságok általi alkalmazás – Olyan megállapodás vagy magatartás értékelése, amely már bizottsági határozat tárgyát képezte – Feltételek

(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 16. cikk)

5.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – Az érvénytelenség megállapítása – A nemzeti bíróságok hatáskörének hiánya

(EUMSZ 267. cikk)

6.        Uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az Európai Unió Alapjogi Chartája általi elismerés – A Bizottság által versenyügyben hozott határozatok bírósági felülvizsgálata – Mind jogi, mind ténybeli szempontból elvégzett jogszerűségi vizsgálat és korlátlan felülvizsgálat – Megsértés – Hiány

(EUMSZ 261. cikk és EUMSZ 163. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17. cikk, és 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

7.        Uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az Európai Unió Alapjogi Chartája általi elismerés – Versenyellenes magatartást megállapító bizottsági határozat – Az Uniót e versenyellenes magatartás következtében ért kár megtérítése iránt a Bizottság által nemzeti bíróság előtt indított kereset – A nemzeti bíróságok azon kötelezettsége, hogy nem hozhatnak a versenyellenes magatartást megállapító bizottsági határozattal ellentétes határozatot – A nemzeti bíróságoknak a kár bekövetkezésének és az okozati összefüggés fennállásának értékelésére kiterjedő hatásköre – Megsértés – Hiány

(EK 81. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 16. cikk)

1.        Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha az Európai Bizottság anélkül képviseli az Uniót valamely nemzeti bíróság előtt olyan kár megtérítése iránti polgári perben, amelyet az EK 81. cikk és az EUMSZ 101. cikk által tiltott kartellel vagy magatartással az Uniónak okoztak, és amely kartell vagy magatartás valószínűleg befolyásolt bizonyos, a különböző uniós intézmények és szervek által kötött közbeszerzési szerződéseket, hogy a Bizottság e célból az utóbbi intézményektől és szervektől kapott meghatalmazással rendelkezne.

(vö. 36. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Bármely személynek joga van a nemzeti bíróság előtt az EK 81. cikk megsértésére, és így az e cikkel tiltott megállapodás vagy magatartás semmiségére hivatkozni. Ami az olyan szerződés vagy magatartás által okozott károk megtérítését illeti, amely alkalmas arra, hogy a versenyt korlátozza vagy torzítsa, az EK 81. cikk teljes érvényesülését és különösen az (1) bekezdésében megfogalmazott tilalom tényleges érvényesülését veszélyeztetné, ha nem igényelhetne bármely személy kártérítést olyan szerződés vagy magatartás által okozott kárért, amely alkalmas a versenyt korlátozására vagy torzítására. Az ilyen jog ugyanis megerősíti az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát, és gyengíti azokat a gyakran rejtett megállapodásokat vagy magatartásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a versenyt korlátozzák vagy torzítsák. Ebből a szempontból a nemzeti bíróságok előtti kártérítési keresetek jelentősen hozzájárulhatnak az Unión belüli hatékony verseny fenntartásához.

A fentiekből következik, hogy bármely személy kártérítést igényelhet az őt ért kárért, amennyiben okozati összefüggés áll fenn az említett kár és az EK 81. cikk által tiltott valamely kartell vagy magatartás között. E jog tehát az Uniót is megilleti.

(vö. 40–44. pont)

3.        A hatékony bírói jogvédelem elve az uniós jog olyan általános elve, amely ma már az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében szerepel. E 47. cikk az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének (1) bekezdésében nyújtott védelmet biztosítja az uniós jogban. Az e 47. cikkben szereplő hatékony bírói jogvédelem elve különböző elemekből tevődik össze, amelyek közé tartozik különösen a védelemhez való jog, a fegyveregyenlőség elve, a bírósághoz fordulás joga, valamint a tanácsadás, a védelem és képviselet igénybevételéhez való jog.

Ami közelebbről a bírósághoz fordulás jogát illeti, meg kell jegyezni, hogy ahhoz, hogy valamely „bíróság” az uniós jogból folyó jogokat és kötelezettségeket érintő jogvitákban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összhangban határozni tudjon, hatáskörrel kell rendelkeznie az előtte folyamatban lévő ügy szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi körülmény vizsgálatára.

A fegyveregyenlőség elve, amely magának a tisztességes eljárás fogalmának velejárója, magával vonja, hogy kötelező ésszerű lehetőséget biztosítani valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, ideértve annak bizonyítékait is, amelyek alapján nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben. A fegyveregyenlőség célja az eljárásban részt vevő felek közötti egyensúly biztosítása annak garantálásával, hogy a bírósághoz benyújtott valamennyi dokumentumot az eljárásban részt vevő bármelyik fél megvizsgálhassa és vitathassa. Megfordítva, az egyensúly hiányából származó kárt főszabály szerint annak kell bizonyítania, akit e kár ért.

(vö. 46–49., 71., 72. pont)

4.        Amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot a többek között az EUMSZ 101. cikk hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadottal ellentétes határozatot. Ezen elv érvényes akkor is, ha a nemzeti bíróságok előtt olyan kartell vagy magatartás következtében elszenvedett kár megtérítése iránt indul kereset, amelynek az EUMSZ 101. cikkbe való ütközését az utóbbi intézmény határozata állapította meg. Az uniós versenyszabályok alkalmazása tehát egyrészt a nemzeti bíróságok, másrészt pedig a Bizottság és az uniós bíróságok közötti jóhiszemű együttműködés követelményéből következik, amelynek keretében mindenki a számára a Szerződésben előírt szerep szerint jár el.

Következésképpen azon szabály, amely szerint a nemzeti bíróságok nem hozhatnak olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk alkalmazására irányuló eljárásban hozott határozatával, egyrészről a nemzeti bíróságok, másrészről pedig a Bizottság és az uniós bíróságok közötti uniós hatáskörmegosztás különös kifejezése.

(vö. 50–52., 54. pont)

5.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 53. pont)

6.        Azon szabály, amely szerint a nemzeti bíróságok nem hozhatnak olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk alkalmazására irányuló eljárásban hozott határozatával, nem vonja maga után, hogy a nemzeti bíróság előtti eljárás felei elesnének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében vett, bírósághoz való fordulás jogától.

Az uniós jog ugyanis rendelkezik a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk alkalmazására irányuló eljárásban hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának rendszeréről, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke által megkövetelt valamennyi garanciának megfelel. Így a Bizottság határozatának jogszerűségét az uniós bíróságok az EUMSZ 263. cikk alapján felülvizsgálhatják.

Noha összetett gazdasági értékeléseket igénylő területeken a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság ne vizsgálhatná felül a tisztán gazdasági jellegű tényeknek a Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is felül kell vizsgálnia, hogy e bizonyítékok alkotják‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, és alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket. Az uniós bíróságnak szintén hivatalból kell vizsgálnia azt, hogy a Bizottság megindokolta‑e a határozatát, és különösen kifejtette‑e, hogy a figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte. Továbbá az uniós bíróság feladata, hogy a felperes által a hivatkozott jogalapok alátámasztása érdekében előterjesztett elemek alapján elvégezze a jogszerűség vizsgálatát. E vizsgálat során a bíróság sem az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló bizottsági határozatban említett bírságkiszabási kritériumok alkalmazásakor figyelembe vett tényezők megválasztását, sem pedig e tényezők értékelését illetően nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről. Végül a jogszerűség vizsgálatát kiegészíti a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet a 17. rendelet 17. cikke ruházott az uniós bíróságra, és amelyet az EUMSZ 261. cikknek megfelelően jelenleg az 1/2003 rendelet 31. cikke rögzít. E jogkör felhatalmazza a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje.

A Szerződésekben előírt felülvizsgálat tehát azt jelenti, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorol, és jogosult a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírságok összegét módosítani. Ennélfogva megállapítható, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt – és az 1/2003 rendelet 31. cikkében foglalt, a bírság összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kiegészített – jogszerűségi vizsgálat összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó követelményekkel.

(vö. 54–57., 59–63. pont)

7.        Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével nem ellentétes, ha a Bizottság az Unió képviseletében valamely nemzeti bírság előtt kártérítési keresetet indít az Unió által olyan kartell vagy magatartás következtében elszenvedett kár megtérítése iránt, amelynek az EK 81. cikkbe vagy az EUMSZ 101. cikkbe ütközését ezen intézmény határozata állapította meg.

Az ilyen polgári jogi kártérítési kereset nem csupán a károkozó magatartás megvalósulásának megállapítását feltételezi, hanem a kár bekövetkezését, valamint az utóbbi és az említett károkozó magatartás közötti közvetlen összefüggést is. Igaz ugyan, hogy a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy ne hozzon olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozatával, kétségkívül arra kötelezi e bíróságot, hogy elismerje valamely kartell vagy tiltott magatartás fennállását, ugyanakkor a kár bekövetkezésének, és az e kár, illetve a szóban forgó kartell vagy magatartás közötti közvetlen okozati összefüggés fennállásának megállapítása a nemzeti bíróság által végzett értékelés körébe tartozik. Ugyanis még abban az esetben is, ha a Bizottság a jogsértés pontos következményeit határozza meg határozatában, mindig a nemzeti bíróság feladata marad, hogy egyénileg meghatározza a kártérítési keresetet előterjesztő egyes személyeket ért kárt. Ezen értékelés nem ellentétes az 1/2003 rendelet 16. cikkével.

(vö. 65., 66., 77. pont és a rendelkező rész 2. pontja)