NIILO JÄÄSKINEN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. június 13.(1)
C‑170/12. sz. ügy
Peter Pinckney
kontra
KDG Mediatech AG
(a Cour de cassation [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Elfogadhatatlanság – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és az alapügy tényállása vagy tárgya közötti összefüggés hiánya – Joghatóság a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet – Az 5. cikk 3. pontja – Különös joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben – A kárt okozó esemény helyének meghatározására vonatkozó kritériumok – Szerzői vagyoni jogok megsértése – 2001/29/EK irányelv – 2‑4. cikk – CD nyomása – CD‑k interneten történő felkínálása – Tartalmak internetre történő feltöltése tárgyiasulatlan formában”
I – Bevezetés
1. A Cour de cassation (Franciaország) két előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést tett fel a Bíróságnak azon, felelősség megállapítása iránti eljárásban, amely P. Pinckney franciaországi lakos, aki állítása szerint zeneműveknek – többek között – szövegírója, és az osztrák székhelyű KDG Mediatech AG társaság (a továbbiakban: Mediatech) között van folyamatban az említett műveknek ez utóbbi általi állítólagos jogellenes felhasználása okán.
2. A jelen ügyben a Bíróságnak azokról a feltételekről kellett volna határoznia, amelyek alapján valamely tagállam bíróságai a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet(2) 5. cikkének 3. pontja alapján ratione loci joghatósággal rendelkeznek olyan jogvitában, amely szerzői jogok internet felhasználásával történő állítólagos megsértésén alapul.
3. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése ugyanis a szerzői vagyoni jogok határokon átnyúló megsértése esetén releváns kapcsolóelvre vonatkozik, amely jogsértés vagy a tárgyiasulatlan tartalom internetre történő feltöltésével vagy az e tartalmat többszöröző fizikai hordozó interneten történő eladásával valósul meg. A Cour de cassation az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét az előtte folyamatban lévő eljárás és a Bíróság L’Oréal és társai ügyben(3) valamint eDate Advertising és Martinez ügyben(4) hozott ítéleteiben szereplő tényállások közötti különbséggel igazolja.
4. Mindazonáltal, tekintettel az a quo bíróság tényállásleírására, és a P. Pinckney által benyújtott felelősség megállapítása iránti kereset jogalapjának értékelése miatt – amit véleményem szerint elengedhetetlen elvégezni –, úgy tűnik nekem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az alapügy elbírálásához nem relevánsak, és következésképpen elfogadhatatlannak kell őket nyilvánítani. Így csak másodlagosan adok elő néhány észrevételt az ügy érdemére vonatkozóan.
II – A jogi háttér
A – A 44/2001 rendelet(5)
5. A 44/2001 rendelet (12) preambulumbekezdése szerint „[a]z alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében”.
6. Az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amely a II. fejezet „Általános rendelkezések” című 1. szakasza alá tartozik, úgy rendelkezik, hogy: „[e] rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
7. Ugyanezen rendelet 5. cikkének 3. pontja, amely a II. fejezet „Különös joghatóság” című 2. szakasza alá tartozik, úgy rendelkezik, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”.(6)
B – A 2001/29/EK irányelv
8. Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) „A többszörözési jog” című 2. cikke lényegében úgy rendelkezik, hogy a tagállamok biztosítják a szerzők számára műveik tekintetében többek között a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát.
9. Az említett irányelv „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” című 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „[a] tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.” E cikk (3) bekezdése tisztázza, hogy „[a]z (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem”.
10. Ugyanezen irányelv „A terjesztési jog” című 4. cikkének (1) bekezdése értelmében: “[a] tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.” Ezenfelül az említett cikk (2) bekezdés a következőképpen rendelkezik: “[a] terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte”.
III – Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
11. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a felek észrevételeinek fényében a tényállást és az alapügyet a következők szerint lehet összefoglalni.
12. P. Pinckney, aki Toulouse‑ban lakik, állítása szerint tizenkét, az 1970‑es években bakelitlemezre rögzített zeneszám szövegírója, zeneszerzője és előadója. Tudomására jutott, hogy az említett zeneszámokat engedélye nélkül kompakt lemezeken (a továbbiakban: CD) többszörözte Ausztriában a Mediatech, amelynek székhelye ott található. E CD‑ket ezután két brit társaság különböző, az interneten többek között P. Pinckney toulouse‑i otthonából is hozzáférhető oldalakon forgalmazta.
13. P. Pinckney keresetet indított a Mediatech ellen a tribunal de grande instance de Toulouse előtt a szerzői jogainak megsértéséből származó kár megtérítése iránt. 2008. február 14‑i határozatával az említett bíróság tárgyalás‑előkészítő bírája megállapította a hatáskörét a kereset elbírálására vonatkozóan a Mediatech által felvetett, joghatóság hiányára alapított kifogás ellenére.
14. Miután a Mediatech fellebbezéssel élt ez ellen a határozat ellen, a cour d’appel de Toulouse a francia bíróságok joghatóságának hiányát állapította meg azon indokok alapján, hogy az alperes székhelye Ausztriában található, és a kár bekövetkezésének helye nem lehet Franciaország.
15. P. Pinckney ezt követően ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti felülvizsgálati kérelemmel élt a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának megsértésére hivatkozva. Ilyen körülmények között határozott úgy 2012. április 5‑i határozatában a Cour de cassation, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [44/2001 rendelet] 5. cikkének 3. pontját, hogy a szerzői vagyoni jogok internetes honlapon közzétett tartalom általi állítólagos megsértése esetén
– a sértett személy a felelősség megállapítása iránti keresetet bármely tagállam bíróságához benyújthatja, amelynek területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető vagy hozzáférhető volt, aminek eredményeképpen azonban kizárólag az eljáró bíróság tagállamának területén okozott kárért kaphat kártérítést;
vagy pedig
– ezen kívül az is szükséges, hogy ez a tartalom ennek a tagállamnak a területén található közönséget célozza, illetve célozta, vagy hogy más sajátos kötődés megállapítható legyen?
2) Az [első kérdésre] ugyanazt a választ kell‑e adni, ha a szerzői vagyoni jogok állítólagos megsértése nem a tárgyiasulatlan tartalomnak, hanem mint a jelen ügyben, ezt a tartalmat többszöröző fizikai hordozónak az interneten történő felkínálásával valósul meg?”
16. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2012. április 11‑én vette nyilvántartásba a Bíróság Hivatala. P. Pinckney, a francia, a görög az osztrák és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
IV – Értékelés
A – Az elfogadhatóságról
17. A jelen ügyben releváns két elfogadhatatlansági okot fogom megvizsgálni, figyelembe véve egyrészt az elfogadhatatlansági határozatok kivételes jellegét az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetén, ami a nemzeti bíróságokkal való hatékony együttműködés alapelvéből következik, másrészt annak szükségességét, hogy a nemzeti bíróságok lehetővé tegyék lehetővé a Bíróság számára, hogy az uniós jogi rendelkezések kért értelmezését megadhassa az alapügy fényében és annak hasznára.
18. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következően ugyanis a nemzeti bíróságok által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell(8), és e tekintetben az elutasításuk „csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi elemek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdéseket hasznos módon válaszolja meg.”(9) Márpedig úgy tűnik nekem, hogy ez a helyzet a jelen ügyben.
1. Az ügy ténybeli hátterének elégtelen leírása
19. Az első elfogadhatatlansági ok, amelyre ugyan az eljárásban részt vevő egyik fél sem hivatkozott, de hivatalból észlelhető,(10) azzal függ össze, hogy a Bíróság számára lehetetlen válaszolni az előterjesztett kérdésekre, tekintettel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az ügy ténybeli hátterét elégtelenül írta le. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmaz semmilyen adatot többek között az osztrák társaság és a brit társaságok közötti kapcsolatok jellegére, P. Pinckneynek az említett társaságokkal szembeni esetleges egyidejű kereseteire, a szóban forgó honlapok tevékenységeire vagy az első kérdés által érintett védett tartalmak internetre való feltöltésének műszaki eljárására vonatkozóan.
20. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat hiányosságai nehezebbé teszik a Bíróság arra vonatkozó feladatát, hogy az előterjesztett kérdésekre a lehető leghasznosabb választ adja az ügy tényállásának fényében. Mindazonáltal úgy tűnik nekem, hogy nem lehetetlen, hogy a Bíróság a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának kért értelmezését megadja, mivel – az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – elegendő adattal rendelkezik a feltett kérdések hatókörének megállapításához,(11) ami jelen esetben a szerzői jogok megsértése esetén releváns kapcsolóelv meghatározása. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tehát ebből az okból nem elfogadhatatlan.
2. Az előterjesztett kérdések relevanciájának hiánya az alapügy megoldásának szempontjából
21. A második elfogadhatatlansági ok, amelyre az osztrák kormány és a Bizottság hivatkozott, a Bíróság válaszának hasznosságára vonatkozik az alapügy megoldása szempontjából, tekintettel az előterjesztett kérdések és a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás közötti nyilvánvaló összefüggés hiányára.
22. A Bíróság már többször megállapította, hogy nem kell válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre, ha az uniós jog kért értelmezése nem járul hozzá az alapügy megvilágításához, különösen, ha annak tárgya különbözik a feltett kérdések tárgyától.(12)
23. Ebből a nézőpontból ennek az ügynek a különlegessége miatt ez az elfogadhatósági szempont nem vizsgálható közvetlenül, hanem a szerzői jogok uniós védelmi rendszerének előzetes megvizsgálását igényli. Ugyanis, amennyiben valamely nemzeti bíróság előtt szerzői jogok jogellenes felhasználása miatt indítanak keresetet a 2001/44 rendelet 5. cikkének 3. pontjára alapítottan, e bíróságnak először a 2001/29 irányelvben található önálló fogalmak szerint(13) minősítenie kell az állítólagos cselekményeket, az állítólagos felelősség valamely elemének a székhelye szerinti tagállam területére történő lokalizálása érdekében, azért, hogy – adott esetben – megerősítse a joghatóságát.(14)
24. Ezért – a Bizottsághoz hasonlóan – úgy vélem, hogy az ebben az ügyben releváns, különböző kizárólagos szerzői jogokat külön kell vizsgálni, tekintet nélkül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések általános megfogalmazásától, amely kérdések különbségtétel nélkül „szerzői vagyoni jogokra” utalnak. Ennek a minősítésnek az elvégzése után a feltett kérdések és az alapügy közötti összefüggés hiánya világosabban ki fog tűnni.
a) Az állítólagos jogellenes felhasználási cselekmények minősítése a 2001/29 irányelv szerinti kizárólagos szerzői jogok alapján
25. Először is, véleményem szerint semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a szóban forgó művek CD formájában történő állítólagos többszörözése a 2001/29 irányelv 2. cikke értelmében vett, kizárólagos többszörözési jog alá tartozik. E tekintetben kiemelem, hogy a többszörözési jog megsértése elvben szigorúan területi dimenzióval bír. A jelen ügyben, ami a CD‑k nyomását illeti, ez a terület Ausztria. Még ha a nem engedélyezett többszörözést végző személy – akár ő maga, akár más személy révén – egyaránt közvetítené vagy terjesztené is a kérdéses tartalmakat külföldre, az ebből következő extraterritorialitás a későbbi közvetítési vagy terjesztési cselekmények következménye lenne, és nem magának a többszörözésnek.
26. Másodszor, ami az említett CD‑knek a brit társaságok általi állítólagos online felkínálását illeti, azon a véleményen vagyok, hogy az a 2001/29 irányelv 4. cikkében biztosított kizárólagos terjesztési jog hatálya alá tartozik. Az ilyen online felkínálás célja ugyanis valamely szerzői jog által védett tartalom fizikai hordozója tulajdonjogának átruházása.(15) Ez a minősítés véleményem szerint nem kell, hogy más legyen aszerint, hogy az említett felkínálás boltban vagy az interneten történik.
27. Harmadszor, a nehézség tehát legfőképpen annak meghatározása, hogy a szerzői jog által védett tartalom internetre történő feltöltése tárgyiasulatlan formában milyen kizárólagos jog alá tartozik, ami az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgya. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság által nem azonosított, szóban forgó műszaki eljárás lehet állandó adatfolyam („streaming”), vagy központi szerveren tárolt fájlok letöltése, vagy fájlok egyenrangú végpontok közötti közvetlen („peer to peer”) megosztása.
28. Úgy tűnik nekem, hogy a jogalkotónak a 2001/29 irányelv (23) preambulumbekezdésében kifejezett szándéka az volt, hogy az összes ilyen eljárás az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének – amely jogot biztosít többek között a „műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg” – értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának hatálya alá tartozzon.(16) Ezenfelül az ITV Broadcasting és társai ügyben hozott ítéletben(17) a Bíróság nemrég úgy ítélte meg, hogy valamely földfelszíni televíziós adásba foglalt műveknek olyan továbbközvetítése, amelyet az eredeti műsorsugárzó szervezettől eltérő szervezet valósít meg az előfizetők rendelkezésére bocsátott internetes adatfolyam útján, melynek során az előfizetők a fenti szervezet szerverére csatlakozva foghatják a továbbközvetítést („live streaming”), a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá tartozik.
29. A zeneszámoknak internetre történő feltöltése tárgyiasulatlan formában adott esetben szintén a többszörözés kizárólagos joga alá tartozhatna a 2001/29 irányelv 2. cikke értelmében, amely az „ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában” történő többszörözést foglalja magában.(18) Többek között a Bíróság kiemelte, hogy e fogalom alá tartozhat a többszörözés, amennyiben védelem alatt álló műből származó kivonat – akár időleges és részleges – tárolásából áll.(19) Amennyiben a zeneszámoknak internetre történő feltöltése, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság utal, többszörözési cselekménynek minősül, úgy tűnik, hogy azt a feltöltés („upload”) helyén elkövetettnek kell tekinteni.(20)
30. Ebből következően a 2001/29 irányelv szerinti három kizárólagos, átfogó jellegű szerzői jog releváns az alapügyben, oly módon, hogy mindegyik feltételezett jogellenes felhasználó elleni kereset jogalapja különböző, és a nekik esetleg betudható cselekmények elkövetési helye az érintett jog függvényében változik.
b) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések relevanciájára vonatkozó következmények
31. Az osztrák kormány az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egészének elfogadhatóságát vitatja a feltett kérdések és az alapügy közötti összefüggés hiánya okán, míg úgy tűnik, hogy a Bizottság a részleges elfogadhatóságot támogatja, mivel különbséget tesz P. Pinckney többszörözési joga megsértésének – amelyet meg kell vizsgálni – és terjesztési joga megsértésének – amely elfogadhatatlan – a kérdése között.
32. A P. Pinckney által hivatkozott többszörözési jognak állítólagos megsértése kapcsán már kifejtettem, hogy a CD‑k interneten történő felkínálásának vagy a tartalmaknak tárgyiasulatlan formában internetre történő feltöltésnek cselekményei – amelyek a Bíróság elé terjesztett kérdések egyedüli tárgyai –, a terjesztési, illetve a közvetítési jog alá tartoznak.(21) Következésképpen, úgy vélem, hogy a többszörözés jogának megsértése esetén a kárt okozó esemény helye meghatározásának kritériumait – amelynek vizsgálatát a kérdést előterjesztő bíróság nem kérte – nem kell megvizsgálni, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy ez utóbbi jog az egyetlen kizárólagos jog, amelyet a Mediatech megsérthetett volna.
33. A terjesztési és közvetítési jogok állítólagos megsértése kapcsán úgy vélem, hogy – figyelembe véve a Bíróság rendelkezésére álló adatokat – olyan ügyről van szó, amelyben az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincsen az alapügy tényállásával vagy tárgyával.
34. Ugyanis az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés – ahogyan az osztrák kormány kiemeli – abból a feltevésből indul ki, hogy tárgyiasulatlan tartalmat töltöttek fel az internetre. Márpedig kitűnik mind az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő tényállás összefoglaló leírásából, mind a második kérdés szövegének a contrario olvasatából,(22) hogy ez a helyzet nem felel meg a kérdést előterjesztő bíróság ellőt folyamatban lévő ügy alapjául szolgáló tényállásnak. A többször megerősített ítélkezési gyakorlat szerint tehát nem kell válaszolni erre az első kérdésre.(23)
35. A válasz, amit a Bíróság a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adhatna, szintén nem lenne hasznos a kérdést előterjesztő bíróságnak, amennyiben az ez utóbbi előtt folyamatban lévő eljárás nem CD‑knek internetes oldalról történő online terjesztésével, hanem CD‑knek Ausztriában való nyomásából származó művek többszörözésével kapcsolatos.
36. Nem vitatott ugyanis, hogy a CD‑k interneten történő felkínálására – ami a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgya – brit társaságok kezdeményezésére került sor, amelyek az alapeljárásban nem felek.(24) Valójában a Bíróság rendelkezésére álló iratok egyetlen olyan adatot sem tartalmaznak, amely alapján meg lehetne határozni, hogy az alapeljárás egyetlen alperese, a Mediatech, közvetlenül vagy közvetve részt vett‑e ezekben az interneten történő terjesztési és közvetítési cselekményekben, és amennyiben igen, milyen mértékben.
37. E tekintetben megjegyzem, hogy a válasz, amit a Bíróság a feltett kérdésekre adhatna, csak abban az esetben lenne hasznos a kérdést előterjesztő bíróságnak, ha a 2001/44 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján a jogellenes felhasználás állítólagos cselekményének feltételezett felelősét perelni lehetne olyan tagállam bírósága előtt, amelyben nem rendelkezik lakóhellyel azon az alapon, hogy az eljárásban félként nem szereplő harmadik személy által elkövetett másik jogellenes felhasználás állítólagos cselekménye ebben a tagállamban okoz káros következményeket, és hogy az alperes cselekménye az említett harmadik személy további cselekményeinek feltétele volt.
38. Márpedig a Bíróság nemrég úgy ítélte meg, hogy az eljárásban nem alperes személy feltételezett jogellenes cselekményére alapított joghatóság nem állapítható meg az ezen harmadik személy által elkövetett, kárt okozó esemény bekövetkezési helyén olyan feltételezett károkozó személlyel szembeni eljárásban, aki cselekményét nem ott követte el.(25) Továbbá úgy tűnik nekem, hogy az alapeljárásban előforduló esetben ilyen származtatott joghatóság nem áll fent a nem alperes személyek állítólagos cselekményeiből következő kár bekövetkezési helyén sem, mivel a P. Pinckney többszörözési joga megsértéséből következő kár bekövetkezési helye eltérőnek tűnik nekem a terjesztési vagy közvetítési joga megsértéséből következő kár bekövetkezési helyétől.
39. Amennyiben a védett műveket többszöröző fizikai hordozók vagy a tárgyiasulatlan tartalmak határokon átnyúló, interneten történő terjesztése esetén a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében vett káresemény bekövetkezési helye meghatározásának kérdése csak az említett cselekmények feltételezett elkövetői elleni eljárás keretében releváns, a két előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés véleményem szerint objektíven nem szükségszerű az alapügy megoldásához.(26)
40. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Cour de cassation előzetes döntéshozatal iránti kérelmét nyilvánítsa elfogadhatatlannak.
B – Másodlagos, az ügy érdemére vonatkozó javaslat
41. Tekintettel arra, hogy azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, mivel teljességében elfogadhatatlan, csak másodlagosan vizsgálom a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti „hely[...], ahol a káresemény bekövetkezett” meghatározását.
42. E tekintetben megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmének benyújtása óta a Bíróságnak lehetősége volt a jelen eljárás tárgyához hasonló kérdések felől dönteni a szellemi tulajdon más területein, így a védjegyjog(27) és járulékosan az adatbázisok sui generis jogának(28) területén. Bár az ítélkezési gyakorlat iránymutatása ezen a területen ma kétségtelenül világosabb, a pontosítások, amelyeket a Bíróság a szerzői jogok interneten történő megsértésének a joghatóság meghatározása érdekében való lokalizálása kapcsán tehet, ettől nem kevésbé vártak.(29)
43. Figyelembe véve a Bírósághoz benyújtott egyes ellentmondásos észrevételeket,(30) hasznosnak tűnik emlékeztetni az e területet jellemző territorialitás elvének tartalmára, mielőtt abból konkrét következtetéseket vonnánk le az irányadó joghatóságra vonatkozóan a szerzői jogok határokon átnyúló, komplex, interneten történő megsértése esetében, mint a kérdést előterjesztő bíróság által vizsgált tényállásban.
1. A szerzői jog territorialitása elvének terjedelméről
44. A szerzői jog territorialitásának elve a kulcsa a 27 különböző nemzeti rendszer elhatárolásának, amely rendszerek párhuzamosan hivatottak ugyanazt a művet védeni az Unióban.(31)
45. Ez az elv, amely az egész szellemi tulajdonjogot áthatja, a joghatóság, az alkalmazandó jog és az anyagi jog hármas dimenziójában merül fel. Ahogyan az a fent hivatkozott Football Dataco és társai ügyben hozott ítéletből kitűnik, szoros kapcsolat áll fent e három aspektus mindegyike között.(32)
46. A joghatóságot illetően abból indulok ki, hogy a territorialitás elve alapján valamely tagállam bíróságai a szerzői jog megsértése miatti jogviták esetén csak abban az esetben és annyiban járhatnak el, amennyiben a székhelyük szerinti terület érintett. A terület és a joghatóság közti ilyen kapcsolat azonban megszűnhet, amennyiben az említett bíróság a jogvita elemeinek elhelyezkedésétől függetlenül az egész ügyre joghatósággal rendelkezik, például amikor a joghatósága a 44/2001 rendelet 2. cikkén alapul.(33)
47. Az alkalmazandó jogok összeütközését illetően a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma II”)(34) 8. cikkének (1) bekezdése alapján a szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyra kizárólagosan és eltérést nem engedően „annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyre az oltalmat igényelték”, ha a szellemi tulajdonjog nem „egységes közösségi oltalommal védett” természetű.(35) Ez a szabály, amely szubjektív kapcsolóelven alapul, a felperesnek hagyván először az alkalmazandó jog megválasztását, azt jelenti, hogy annak, aki azt állítja, hogy valamely szerzői jogát megsértették, valamely nemzeti jog védelme alá kell helyezkednie, mivel az ilyen nemzeti jogszabályokon kívül nem létezik szerzői jog.(36) E tekintetben az említett kollíziós szabály kevésbé a territorialitás elvének a következménye, mint ez utóbbi létezésének a megnyilvánulása.
48. A territorialitás elve tehát az anyagi jog területén fejti ki minden hatását. Ebből a szemszögből ez az elv azt jelenti, hogy valamely mű szerzői jogi védelme valamely nemzeti jogtól függ, mind a szerzői jog elismerése szempontjából – amely elismerés a szóban forgó jogban meghatározott feltételek tiszteletben tartásának van alárendelve –, mind a szerzői jognak az érintett területre korlátozódó terjedelme szempontjából.(37) Másképpen kifejezve a szerzői jog mind létezését, mind hatását tekintve valamely jogrend határaihoz van kötve.(38) Az érvelésnek ezen a pontján meg kell határozni azon tagállam szerzői jogi védelmének területi hatályát, amelynek a védelmét kérelmezik.(39)
49. Vitathatatlannak tűnik számomra, hogy a szellemi tulajdonjog és különösen a szerzői jog védelmi rendszerét mindmáig alapvetően ezen territorialitás elv uralja az uniós jog jelenlegi állása(40) szerint. Azonban a Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata enyhítette a szerzői jog territorialitásának negatív hatásait, hogy a védett művek határokon átnyúló terjesztésének mindennapi gyakorlatához igazítsa, mind a joghatósági kritériumok(41), mind a különböző szellemi tulajdonjogok megsértése megállapításának feltételei vonatkozásában az anyagi jog szempontjából.(42)
50. Következésképpen ilyen értelmű jogalkotói beavatkozás hiányában(43) azon a véleményen vagyok, hogy a szerzői jogok olyan megsértése, amelynek az a különlegessége, hogy interneten követték el, nem az e kategóriába sorolt jogok klasszikusan territoriális megközelítésének felülvizsgálatát igényli, hanem inkább valamely virtuális magatartás és egy adott terület közötti kapcsolat megnyilvánulási módjának új meghatározását.(44)
2. A különböző kizárólagos szerzői jogok interneten történő állítólagos megsértése esetén joghatósággal rendelkező bíróságokról
a) Az elemzés keretéről
51. A 44/2001 rendelet 2. cikkének és 5. cikke 3. pontjának egymásra tekintettel történő értelmezéséből következik, hogy jogellenes károkozás miatti keresetek esetén a felperesnek lehetősége van vagy az alperes lakóhelye szerinti tagállam bírósága előtt eljárást indítani „annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett” vagy „bekövetkezhet”.
52. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a második joghatósági ok két ágra tagolódik, így az egyrészt lehet „a hely, ahol a kár bekövetkezett”, másrészt „az a hely, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető akár az egyik, akár a másik hely szerinti bíróság előtt”.(45) Egymás után meg kell vizsgálni ezeket a kapcsolóelveket az alapeljárásbeli esetben.
b) A többszörözési jog megsértésének helyéről
53. Korábban jeleztem, hogy valamely szerző többszörözési jogának megsértése elvben semmilyen határokon átnyúló jelleggel nem bír, mivel a kárt okozó esemény és a kár bekövetkezésének helye megegyezik. A többszörözési jog megsértéséből következő kár ugyanis teljes egészében kizárólag a többszörözési cselekmény elkövetésének tényéből keletkezik, így tehát ugyanazon a helyen, mint ez utóbbi.(46)
54. Ebből következik, hogy elvben kizárólag az osztrák vagy a brit bíróságok rendelkeznek joghatósággal egyrészt a CD‑k Ausztriában történt nyomásából, másrészt a zeneszámoknak állítólagos – többszörözött példány internetre csatlakoztatott hosting szerverre való rögzítésével véghez vitt –(47) internetre történt feltöltéséből származó jogi következményekkel és az ezekből származó károkkal kapcsolatos jogviták elbírálására.
c) A terjesztési vagy közvetítési jog megsértésének helyéről
55. A fentiekkel ellentétben a terjesztési és közvetítési jog megsértése olyan külföldi elemet vethet fel, amely az állítólagos felelősség különböző elemeinek szétválásához, és következésképpen a 44/2001 rendelet 5. cikk 3. pontja alkalmazásakor a különböző kapcsolóelvek szétválasztásához vezethet. A terjesztési és közvetítési jog megsértéséből eredő kár ugyanis olyan potenciális címzettet vagy közönséget feltételez, amely az említett cselekménytől eltérő helyen található.
56. Márpedig nem tűnik számomra úgy, hogy a szerzői jogoknak interneten történt határokon átnyúló megsértése esetében a „káresemény bekövetkezésének helyét” alapvetően különböző elveknek kellene uralniuk attól függően, hogy ezen jogok közül egyik vagy másik sérül.(48) Hasonlóan a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás feleihez úgy vélem tehát, hogy amennyiben a két előterjesztett kérdés elfogadható lenne, azokra azonos választ kellene adni.
i) A kárt okozó esemény bekövetkezésének helye
57. A kárt okozó esemény bekövetkezésének helyét illetően – amely az összes bekövetkezett kárra joghatóságot keletkeztet az eljáró bíróságnak –,(49), úgy vélem, hogy ugyanazt a megközelítést kell elfogadni a szerzői jogok esetében, mint amit a Bíróság a fent hivatkozott Wintersteiger‑ügyben hozott ítéletben követett a védjegyjog területén,(50) amelynek értelmében a feltételezett jogellenes felhasználók letelepedési helye – mint a terjesztés cselekménye esetében a CD‑k interneten történő felkínálása, illetve a közvetítés cselekménye esetében a zeneszámok internetre történő feltöltése („upload”) elhatározásának helye – szerinti bíróságoknak van joghatóságuk eljárni.
58. A jelen ügyben ez a kritérium mindkét esetben a szóban forgó társaságok letelepedési helye szerinti brit bíróságokat jelöli ki, és így a felperes számára csak korlátozott jelentősége van a 44/2011 rendelet 2. cikkének (1) bekezdéséből következő általános joghatósági szabályhoz képest.
ii) A kár bekövetkezésének helye
59. Figyelembe véve, hogy a jogellenesen felhasznált zeneművek interneten történő terjesztése a természeténél fogva mindenütt jelen van, a nehézségek lényege az interneten történő közvetítési vagy terjesztési cselekményekből következő károk bekövetkezési helyének meghatározásában nyilvánul meg. E tekintetben a Bíróságnak a jelen eljárás keretében ajánlott értelmezések sokfélesége(51) tükrözi a tagállamok bíróságai által elfogadott különböző megoldásokat(52) és az e területen tett számos elméleti javaslatot.(53)
60. Úgy tűnik nekem azonban, hogy az ezen nehézségek megoldására szolgáló elvek a továbbiakban elég tisztán kikövetkeztethetők a Bíróság ítélkezési gyakorlatának közelmúltbeli fejlődéséből.
61. Az anyagi jogot illetően a Bíróság több alkalommal ítélkezett különböző szellemi tulajdonjogok interneten történő megsértése helyének kritériumairól annak érdekében, hogy az állítólagos szellemi tulajdonjogi jogsértés és a szóban forgó terület közötti kapcsolatnak megfelelően lehatárolja azon jog területi hatályát, amelynek védelmét kérték. Ezekben az ítéletekben a Bíróság szisztematikusan előnyben részesített egy, a szóban forgó honlap tevékenységének irányán alapuló kritériumot, amely vagy az Unió vagy valamely tagállam közönségét célozta.(54) Nemrégiben pontosította ennek a kritériumnak a tartalmát, jelezve, hogy a honlap tevékenységéből következtetni kell tudni arra, hogy „az újrahasznosítónak az volt a szándéka, hogy az utóbbi tagállam területén található személyeket célozza meg”(55) Megjegyzem, hogy ez a célzásra vonatkozó feltétel az állítólagos jogsértés fizikai vagy tárgyiasulatlan hordozójától függetlenül alkalmazandó.(56)
62. A joghatóságot illetően a Bíróságnak még nem kellett közvetlenül meghatároznia a kár bekövetkezési helyének meghatározására szolgáló kritériumokat a joghatósággal rendelkező bíróság kijelölése érdekében a lajstromozásnak alá nem vetett szellemi tulajdonjog interneten történő állítólagos megsértése esetén.(57) Márpedig magától értetődő, hogy a Bíróságnak az anyagi jogi szempontból elfogadott megoldásai nem ültethetők automatikusan át a joghatóságot meghatározó szabályokra.
63. Mindazonáltal az ilyen megoldásokat hasznosan követhetné a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának értelmezése, ha különös érdek fűződik hozzá. Márpedig a fent hivatkozott Football Dataco és társai ügyben hozott ítéletben úgy tűnik nekem, hogy a Bíróság összefüggést keres az ítélkezési gyakorlatában, ami azt jelenti, hogy a joghatósággal rendelkező bíróságok kijelöléséhez szükséges lokalizálási kritériumokat hozzáigazítja azon kritériumokhoz, amelyeket az adatbázisok sui generis jogának védelmét biztosító valamely nemzeti rendszer területi hatályának lehatárolása érdekében jelöltek ki. Ugyanis a Bíróság, miután emlékeztetett a 44/2001 rendelet releváns rendelkezéseire, az adatküldések helyének meghatározására vonatkozó kérdésre – Cruz Villalón főtanácsnok szerint a joghatóság kérdésétől függetlenül –,úgy válaszolt, hogy „az alapügyben előforduló azon adatküldések helyének meghatározására vonatkozó kérdés, amely adatküldésekről a Football Dataco és társai azt állítják, hogy kárt okoztak a Football Live adatbázis létrehozására szánt jelentős ráfordításaikban, befolyásolhatja a kérdést előterjesztő bíróság joghatóságának kérdését.” (58)
64. A jelen esetben, egyes kizárólagos szerzői jogok interneten történő állítólagos megsértése tekintetében úgy tűnik nekem, hogy a Bíróság által a fent említett ítéletekben kidolgozott anyagi jogi szempontú lokalizálásra vonatkozó megközelítést követni lehetne a kár bekövetkezése helyének meghatározásához is a 44/2011 rendelet 5. cikke 3. pontjának alkalmazása érdekében. Ezt az elemzést támasztja alá ugyanis véleményem szerint a terjesztési és közvetítési jogok megsértéséből származó kár természete a 2001/29 irányelv értelmében. Mivel ez a művek nem engedélyezett terjesztéséből származó nyereség kiesésként értékelhető, megfelelőnek tűnne számomra olyan eljáró bíróságot előnyben részesíteni, amely a szóban forgó internetes honlap adott közönség számára folytatott tevékenysége irányának elemzése által lenne kijelölve; ezt a megközelítést hívják tudományos körökben a „fókuszálás elméletének”(59). Az így kijelölt eljáró bíróság csak korlátozott hatáskörrel rendelkezne a jogsértés feltételezett elkövetője által szándékosan célzott területen(60) bekövetkezett károk esetén.(61)
65. Azt is javaslom a Bíróságnak, hogy erősítse meg ezt a megközelítést, és terjessze ki a szerzői jogokra, mivel már hangsúlyozta, hogy a territorialitás elvéből következően különös kapcsolat van az alkalmazandó nemzeti jog területi hatályának kiterjedése és a joghatóság között, még ha e két aspektus különbözik is, és egyik tartalma a másikra nem is korlátozható.(62)
66. Egy ilyen kapcsolóelv alkalmazásához a Bíróság követhetné a Pammer és Hotel Alpenhof ügyben hozott ítéletben(63) a teljesség igénye nélkül kidolgozott kritériumokat, pontosítva, hogy véleményem szerint az említett kritériumokat a nemzeti bíróságoknak bizonyos rugalmassággal kell alkalmazniuk, figyelembe véve különösen a szóban forgó tevékenység természetét.
67. Még egy pontosítást kell tenni a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjából következő joghatósági oknak az internet közvetítésével elszenvedett károkra történő alkalmazása kapcsán. Elvben e rendelet 5. cikkében található joghatósági szabályok egy meghatározott bíróság kijelölésére vezetnek, amely az adott ügyben hatáskörrel rendelkezik, és nem valamely tagállam összes bíróságának kijelölésére.(64) Azonban, ha az alkalmazott kapcsolóelv az internetes honlap tevékenységének iránya, akkor úgy vélem, hogy az említett irányelv 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy az azon tagállam összes bíróságának joghatóságot keletkeztet, amelynek a közönségét a tevékenység célozza,(65) feltéve, hogy a nemzeti eljárási szabályok szerint ratione materiae hatáskörrel rendelkeznek a szerzői joggal kapcsolatos jogvitára. Végül ilyen hatáskör csak különös nemzeti szabályok esetén létezhet, amelyek a több helyhez köthető károkkal kapcsolatos jogvitát meghatározott bíróságok elé utalják, például a főváros bíróságai elé.
68. Kiemelem, hogy a hozzáférhetőségi kritérium, amely alapján a potenciális kár mindenhol bekövetkezik, ahonnan a szóban forgó oldalt el lehet érni, szerintem kizárható. Ugyanis ilyen kapcsolóelv a forum shoppingnak kedvezne a Bíróság ítélkezési gyakorlata ellenében, amely állandó jelleggel igyekezett ezt a veszélyt elkerülni a 44/2001 rendelet értelmezésekor. Egyébiránt megjegyzem, hogy a védelem kérelmezésének helyén alapuló kritérium, amelyre P. Pinckney hivatkozik, ugyanúgy a jogvita központosítása ellen hatna, mint a hozzáférhetőségen alapuló, figyelembe véve a szerzői jog automatikus jellegét valamennyi tagállamban. Ellene vagyok a hatáskörrel rendelkező bíróságok ilyen jellegű többszöröződésének egyrészt a territorialitás elvén alapuló okokból, másrészt azért, hogy az említett rendelet megfelelhessen az előreláthatóság és a megfelelő ügyintézés elvének.(66)
69. P. Pinckney olyan alternatívát javasol, amelynek értelmében a fent hivatkozott eDate Advertising és Martinez ügyben hozott ítéletből következő, a sértett érdekeinek központja szerinti kritériumot kell alkalmazni a szerzői jogok interneten történt megsértése esetén is, ami a jogvita megoldásának központosítását jelenthetné azáltal, hogy a teljes kárra ennek a helynek a bíróságai rendelkeznének hatáskörrel. Úgy tűnik nekem, hogy ez a választás hozzájárulna a forum actoris joghatóságának általánosításához. Az ilyen értelmezés félő, hogy megfosztaná a 44/2001 rendeletet hatékony érvényesülésétől, és elferdítené a jogalkotónak a jogvita és az e rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti különös joghatósággal rendelkező bíróság közötti szoros kapcsolat követelményében megnyilvánuló szándékát.
70. Az egyén jóhírnévének vagy magánéletének megsértéséből eredő lehetséges nemvagyoni kár ugyanis általában nagyobb ott, ahol az egyén érdekeinek a központja található, ami olyan elem, amely természetesen tükröződik a joghatósági szabályokban. Ellenkezőleg „[ez az] értékelés nem alkalmazható a joghatóságnak az ipari tulajdonjog [...] sérelmével kapcsolatban való megállapítására”.(67) A fent említett kizárólagos szerzői jogok megsértéséből eredő anyagi kár ugyanis nem feltétlenül áll kapcsolatban azzal, hogy hol van a szerző érdekeinek központja, hanem inkább azzal, hogy hol található a közönsége.(68)
71. Következésképpen, másodlagosan azt javaslom, hogy amennyiben a Bíróság elfogadhatónak nyilvánítja az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre együttesen úgy válaszoljon, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy a kizárólagos terjesztési jog szerzői jog által védett művet többszöröző fizikai hordozók interneten történő felkínálásával megvalósuló vagy a kizárólagos közvetítési jog tárgyiasulatlan tartalmaknak internetre történő feltöltésével megvalósuló állítólagos megsértésével kapcsolatos jogvita esetén a sértett személy vagy azon személyek letelepedési helyének bíróságához fordulhat – a teljes kár megtérítése érdekében –, akik a kompakt lemezek (CD‑k) interneten történő felkínálását vagy a tartalmaknak internetre történő feltöltését megvalósították, vagy annak a tagállamnak a bíróságaihoz fordulhat – az e tagállam területén bekövetkezett kár megtérítése érdekében –, amely felé a szóban forgó honlap tevékenysége irányul.
V – Végkövetkeztetések
72. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Cour de cassation előzetes döntéshozatal iránti kérelmét nyilvánítsa elfogadhatatlannak.
73. Másodlagosan azt javaslom, hogy amennyiben a Bíróság elfogadhatónak nyilvánítja az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a Cour de cassation által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre együttesen a következő módon válaszoljon:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy a kizárólagos terjesztési jog szerzői jog által védett művet többszöröző fizikai hordozók interneten történő felkínálásával megvalósuló vagy a kizárólagos közvetítési jog tárgyiasulatlan tartalmaknak internetre történő feltöltésével megvalósuló állítólagos megsértésével kapcsolatos jogvita esetén a sértett személy vagy azon személyek letelepedési helyének bíróságához fordulhat – a teljes kár megtérítése érdekében –, akik a kompakt lemezek (CD‑k) interneten történő felkínálását vagy a tartalmaknak internetre történő feltöltését megvalósították, vagy annak a tagállamnak a bíróságaihoz fordulhat – az e tagállam területén bekövetkezett kár megtérítése érdekében –, amely felé a szóban forgó honlap tevékenysége irányul.