A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2017. február 3.(*)
„Intézményi jog – Európai polgári kezdeményezés – A nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség erősítése az Unióban – A nyilvántartásba vétel megtagadása – A Bizottság jogalkotási hatáskörének nyilvánvaló hiánya – Indokolási kötelezettség – A 211/2011/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése”
A T‑646/13. sz. ügyben,
a Bürgerausschuss für die Bürgerinitiative Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe (képviselik kezdetben: E. Johansson, J. Lund és C. Lund, később: E. Johansson és T. Hieber ügyvédek)
felperesnek,
támogatja:
Magyarország (képviselik: Fehér M., Pálfy A. és Szima G., meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
az Európai Bizottság (képviseli: H. Krämer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Szlovák Köztársaság (képviseli: B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben),
valamint
Románia (képviselik: R. Radu, R. Haţieganu, D. Bulancea és M. Bejenar, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, a „Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe” című európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vétele iránti kérelmet elutasító 2013. szeptember 13‑i C(2013) 5969 final bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó) bírák,
hivatalvezető: S. Bukšek Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. szeptember 16‑i tárgyalásra,
meghozta következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2013. július 15‑én a felperes, a Bürgerausschuss für die Bürgerinitiative Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe, tagjai: Hans Heinrich Hansen, Kelemen Hunor, Karl‑Heinz Lambertz, Jannewietske Annie De Vries, Valentin Inzko, Alois Durnwalder és Anke Spoorendonk, benyújtotta az Európai Bizottságnak a „Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe” című európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot (a továbbiakban: európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat), amely a polgári kezdeményezésről szóló, 2011. február 16‑i 211/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 65., 1. o.) II. mellékletével együttesen értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján nyújtott minimális információk (a továbbiakban: szükséges információk) értelmében arra irányult, hogy felkérje „az Európai Uniót: növelje a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmét, és támogassa az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségét”. Magukból a szükséges információkként megadott információkból kitűnik, hogy az európai polgári kezdeményezés által követett célok arra irányultak, hogy felkérjék az Európai Uniót, hogy „fogadjon el a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmét növelő, és [a területén a] kulturális és nyelvi sokféleségét erősítő jogi aktusokat”, továbbá „[e]zeknek intézkedéseket kellene tartalmazniuk a regionális és kisebbségi nyelvek, művelődés és oktatás, regionális politika, közképviselet, egyenlőség, audiovizuális és egyéb média tartalom, valamint [a regionális hatóságok által nyújtott állami támogatás] területén”.
2 Ezenkívül a 211/2011 rendelet II. mellékletének utolsó bekezdése értelmében a szükséges információként megadott információkhoz mellékelt bővebb információkból (a továbbiakban: kiegészítő információk) kitűnik, hogy az említett javaslat a kiegészítő információk 2–7. fejezetében felsorolt és leírt jogi aktusok elfogadására vonatkozik. A „mentesítő záradék” című 8. fejezetben a szervezők megjegyzik, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat az érintett jogi aktusokra vonatkozó javaslataink mindegyike esetében – jelzésértékűen – megjelöli a szerződésekben foglalt jogalapot és az általuk legmegfelelőbbnek tartott aktus típusát, e javaslatok mindegyike külön vizsgálandó és valamelyik vagy több javaslat elfogadhatatlansága nem vonja maga után a Bizottság hatáskörébe tartozó egyéb javaslatok elfogadhatatlanságát.
3 A Bizottság 2013. szeptember 13‑i C(2013) 5969 final határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) megtagadta az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét abból az okból, hogy az nyilvánvalóan nem tartozik azon hatáskörébe, amely alapján a Bizottság a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására irányuló javaslatot terjeszthet elő.
Eljárás és a felek kérelmei
4 A Törvényszék Hivatalához 2013. november 25‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
5 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
6 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– kötelezze az alperest a költségek viselésére.
7 Az első tanács elnöke 2014. szeptember 4‑i végzésével megengedte Magyarországnak, hogy a felperes, illetve a Szlovák Köztársaságnak és Romániának, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.
A jogkérdésről
8 Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra, egyrészt az EMUSZ 296. cikk második bekezdésében, valamint a 211/2011 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt indokolási kötelezettségre, másrészt az EUSZ 11. cikkre, az EUMSZ 24. cikk első bekezdésére és a 211/2011 rendelet 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozik.
9 A Magyarország által támogatott felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy az a megtámadott határozatban, anélkül hogy kifejtette volna, csupán annak a kimondására szorítkozott, hogy azon témák közül, amelyekkel kapcsolatban az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében uniós jogi aktusokra irányuló javaslat benyújtására kérték fel, csak bizonyosak tartoznak a hatáskörébe, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét teljes egészében meg kell tagadni azzal az indokkal, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat részleges nyilvántartásba vételét a 211/2011 rendelet nem írja elő. Az indokolási kötelezettség betartása annál is fontosabb, mivel egyrészt az európai polgári kezdeményezés a polgárok jogalkotási eljárásban való demokratikus részvételének eszköze, amelynek hozzáférhetőnek és könnyen alkalmazhatónak kell lennie, másrészt az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatok szervezői általában nem hivatásos jogászok.
10 Elsősorban a Bizottságnak részleteznie kellett volna az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatban kinyilvánított javaslatok közül azokat, amelyek véleménye szerint nyilvánvalóan nem tartoznak a hatáskörébe. Másodsorban, meg kellett volna jelölnie azon okokat, amelyekre tekintettel az egyes szóban forgó javaslatokat illetően erre a következtetésre jutott. Indokolás hiányában a szervezők nem tudhatták, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mely részére vonatkozóan kellett volna bizonyítani kérelmük megalapozottságát, és adott esetben nem tudják az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot a Bizottság által képviselt állásponthoz igazítani annak érdekében, hogy a Bizottsághoz új javaslatot nyújtsanak be.Egyébiránt a Bizottság hozzáállása az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat szerzőit arra késztető következménnyel járt volna, hogy a javaslatban szereplő tizenegy intézkedést külön‑külön mutassák be, ami ellentétes lenne az eljárásgazdaságosság elvével és nem bátorítja a polgárok részvételét, valamint nem teszi elérhetőbbé az Uniót úgy, ahogy azt a 211/2011 rendelet (2) preambulumbekezdése előírja.
11 A felperes ebben az összefüggésben úgy érvel, hogy a Bizottság által képviselt állásponttal ellentétben az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat tárgyára vonatkozó – annak mellékletében szereplő – tizenegy, jogi aktus elfogadására vonatkozó konkrét javaslattal kapcsolatos információk ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint a 211/2011 rendelet II. mellékletének 2. pontja alapján nyújtott információk. Ugyanis az említett II. mellékletnek megfelelően a nyilvántartásba vétel iránti kérelem szövegtörzsében szereplő tárgyleírás „legfeljebb 200 karakter” lehet, míg az az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat szervezői az ehhez fűzött „mellékletben bővebb információkat” is megadhatnak, többek között annak „tárgyával” kapcsolatban.
12 Harmadsorban a megtámadott határozatnak meg kellett volna jelölnie azon okokat, amelyek alapján a Bizottság úgy vélte, hogy a 211/2011 rendelet nem engedi, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatnak csak egy részét vegyék nyilvántartásba. Ugyanis az ilyen értelmezést sem a rendelet szövege, sem a szerződések nem támasztják alá. Annál is inkább ez a helyzet, mivel az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat kifejezetten hangsúlyozta szerzőinek azon óhaját, hogy a Bizottság a mellékletben szereplő tizenegy javaslatot egyenként vizsgálja meg és ezek egy részének elfogadhatatlansága ne befolyásolja a többi javaslat elfogadhatóságát. A felperes szerint az olyan polgárok jogainak gyakorlása, akik nem szakosodott jogászok, valamint az európai polgári kezdeményezés mint a közvetlen demokrácia eszköze ilyen kötelezettséget támaszt a Bizottsággal szemben.
13 A Szlovák Köztársaság és Románia által támogatott Bizottság szerint a megtámadott határozat az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatnak az annak szövegében megfogalmazott tárgyát, azaz a kisebbségek védelmét, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség fejlesztését illetően tartalmazza a nyilvántartásba vétel megtagadásának főbb okait. A 211/2011 rendelet II. mellékletének rendszeréből kitűnik, hogy a javaslat tárgyát annak szövege végleges módon tartalmazza, míg az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében szereplő magyarázatok pusztán jelzésértékűek és tájékoztató jellegűek, anélkül hogy képesek lennének e tárgyat tágítani vagy szűkíteni. E következtetést nem vonhatja kétségbe az a körülmény, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében annak szerzői felkérték a Bizottságot, hogy az említett mellékletben szereplő minden egyes téma tekintetében vizsgálja meg, hogy a javaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan‑e.
14 Egyébiránt a megtámadott határozat egyértelműen jelezte, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nem vehető nyilvántartásba, mivel annak egy része – mint a jelen esetben is – nem tartozik a Bizottság azon hatáskörébe, amely alapján a Szerződések végrehajtásához jogi aktus elfogadására irányuló javaslatot terjeszthet elő. Ebben az összefüggésben ez az intézmény nem köteles kifejteni a 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozó értelmezés azon indokait, amelyekre támaszkodik, kivéve ha – ellentétben a jelen ügyben fennálló helyzettel – a megtámadott határozat meghozatalának eljárásában ezzel ellentétes irányú jogi érveket hoztak fel.
15 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyedi határozat megindokolására irányuló, az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében meghatározott kötelezettség célja az érintettnek elegendő tájékoztatás biztosítása annak eldöntéséhez, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy hogy esetlegesen valamilyen, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibája van, valamint annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság gyakorolja a vizsgált határozat jogszerűsége feletti felülvizsgálatot. A 211/2011 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése, amely szerint a Bizottság tájékoztatja a szervezőket az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vétele megtagadásának okairól, az említett indokolási kötelezettségnek az európai polgári kezdeményezés területén való konkrét kifejezése (2015. szeptember 30‑i Anagnostakis kontra Bizottság, T‑450/12, fellebbezés alatt, EU:T:2015:739, 22. és 23. pont).
16 A szintén állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára és a hivatkozott indokok jellegére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire tekintettel is (2015. szeptember 30‑i Anagnostakis kontra Bizottság, T‑450/12, fellebbezés alatt, EU:T:2015:739, 24. pont).
17 Az a tény, hogy a jelen esetben az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot nem vették nyilvántartásba olyan jellegű, amely a polgárok polgári kezdeményezés benyújtásához való, az EUMSZ 24. cikk első bekezdésében biztosított jogának magát a hatékonyságát érinti. Ebből kifolyólag az ilyen határozatnak egyértelműen fel kell tüntetnie az említett megtagadást igazoló okokat (2015. szeptember 30‑i Anagnostakis kontra Bizottság, T‑450/12, fellebbezés alatt, EU:T:2015:739, 25. pont).
18 Az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot benyújtó polgár ugyanis meg kell, hogy érthesse azon okokat, amelyek miatt a Bizottság e kezdeményezést nem vette nyilvántartásba, olyan módon, hogy a Bizottsághoz benyújtott, európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot ezen intézménynek kell értékelnie, de ez utóbbi feladata az is, hogy a megtagadó határozat különböző indokait annak a Szerződésben foglalt jog tényleges gyakorlására kifejtett hatására figyelemmel kifejtse. Ez e jognak magából a jellegéből következik, amely jognak – amint azt a 211/2011 rendelet (1) preambulumbekezdése megállapítja – meg kellene erősítenie az uniós polgárság intézményét, és tovább kellene fokoznia az Unió demokratikus működését a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvétele által (2015. szeptember 30‑i Anagnostakis kontra Bizottság ítélet, T‑450/12, fellebbezés alatt, EU:T:2015:739, 26. pont).
19 A megtámadott határozatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat elsődleges célja egy sor uniós jogi aktus elfogadása a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelme és az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének támogatása érdekében. A Bizottság ezenkívül rámutat, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat e célból lehetséges jogalapnak javasolja az EUMSZ 19–20., 25., 62., 79., 107–109., 118., 165., 167., 173., 177–178. és 182. cikket, az EUSZ 2. és 3. cikket, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 21. és 22. cikkét.
20 A megtámadott határozat e tekintetben rámutat, hogy noha a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása olyan uniós értéknek minősül, amelyre az EUSZ 2. cikk is utal, a Szerződések egyik rendelkezése sem szolgáltat jogalapot e jogok elősegítésére irányuló jogalkotási aktusok meghozatalához. Egyébiránt jóllehet az uniós intézményeknek – az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően – tiszteletben kell tartaniuk a kulturális és nyelvi sokféleséget, és a Charta 21. cikke (1) bekezdésének megfelelően el kell kerülniük minden, a nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést, e rendelkezések egyike sem képezhet jogalapot valamely, a nemzeti kisebbséghez való tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés leküzdésére irányuló intézményi fellépéshez.
21 A Bizottság hozzáfűzi, hogy a tervezett kezdeményezés mellékletében kért bizonyos aktusok, amelyek hozzájárulhatnak a kisebbségekhez tartozó személyek védelmére vonatkozó elsődleges célkitűzés megvalósításához, külön‑külön vizsgálva azon hatáskörébe tartozhatnak, amely alapján a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra vonatkozó javaslatot terjeszthet elő, azonban a polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelet nem írja elő a kezdeményezésjavaslat egy vagy több részének nyilvántartásba vételét. A Bizottság ebből arra a következtetésre jut, hogy a Szerződések semmilyen jogalapot nem nyújtanak az olyan javaslatok teljes sorának benyújtásához, mint amilyeneket a nyilvántartásba vétel iránti kérelemben meghatároztak, és ennélfogva az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvánvalóan nem tartozik azon hatáskörbe, amely alapján a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot terjeszthet elő.
22 Még ha így a megtámadott határozatból nyilvánvalóan ki is tűnik, hogy a Bizottság az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét a 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti feltétel be nem tartása miatt megtagadja, és erre vonatkozóan indokolást is ad, meg kell állapítani, hogy az a 17. és 18. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel nyilvánvalóan elégtelen, figyelembe véve különösen a szervezők által az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében – a jogvita tárgyát képező javaslat céljának megvalósításával kapcsolatban – különös uniós jogi aktusoknak az említett mellékletben felsorolt különböző területeken való meghozatala érdekében nyújtott kiegészítő információkat.
23 Ugyanis az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat melléklete nyolc fejezetre tagolt, az említett javaslat konkrét hatályára vonatkozóan részletes kiegészítő információkat tartalmaz, amelyeket a 211/2011 rendelet II. mellékletének utolsó bekezdése értelmében adtak meg, amely előírja, hogy a szervezők az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatuk mellékletében bővebb információkat is megadhatnak a javasolt polgári kezdeményezés tárgyával, céljaival és hátterével kapcsolatban, és ha úgy kívánják, jogszabálytervezetet is benyújthatnak.
24 Így az Unió által a kisebbségek védelmének és tiszteletben tartásának tulajdonított fontosságnak, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség többek között egy sor olyan, a Szerződésekben szereplő rendelkezésen keresztül, mint az EUSZ 1–3. cikk, valamint az EUMSZ 9. cikk és az EUMSZ 10. cikk, történő tiszteletben tartásának szentelt első fejezetet követően, az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletének 2–7. fejezete tizenegy területet ismertet, amelyeken az uniós intézményeknek aktusokra vonatkozó javaslatot kell kidolgozniuk, és e célból pontosan megjelöli a meghozandó aktusok típusait, az említett aktusok tartalmát és az EUM‑Szerződés vonatkozó jogalapjait.
25 Az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat különösen az alábbiak elfogadására irányul:
– tanácsi ajánlás „a kulturális és nyelvi sokféleség védelméért és előmozdításáért az Unióban” az EUMSZ 167. cikk (5) bekezdésének második francia bekezdése, illetve az EUMSZ 165. cikk (4) bekezdésének második francia bekezdése alapján [2.1 fejezet];
– határozatjavaslat vagy európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat az EUMSZ 167. cikk (5) bekezdésének első francia bekezdése, illetve az EUMSZ 165. cikk (4) bekezdésének első francia bekezdése alapján, amely a „támogatási programok módosítására” irányul úgy, hogy azok a kis regionális és kisebbségi nyelveken „elérhetők legyenek” [2.2 fejezet];
– határozatjavaslat vagy európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat az EUMSZ 167. cikk (5) bekezdésének első francia bekezdése, illetve az EUMSZ 165. cikk (4) bekezdésének első francia bekezdése alapján, amely olyan nyelvi sokféleségi központ felállítására irányul, amely a regionális és kisebbségi nyelvek fontosságát hangsúlyozza és a sokféleséget minden szinten népszerűsíti, továbbá amit alapvetően az Unió finanszíroz [2.3. fejezet];
– európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat az EUMSZ 177. cikk és az EUMSZ 178. cikk alapján, amelynek célja az uniós regionális alapokra vonatkozó közös rendelkezések módosítása oly módon, hogy a nemzeti kisebbségek védelme és a kulturális, illetve nyelvi sokféleség népszerűsítése bekerüljön a tematikus célkitűzések sorába [3.1 fejezet];
– európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat az EUMSZ 173. cikk (3) bekezdése és az EUMSZ 189. cikk (1) bekezdése alapján, melynek célja a „Horizont 2020” programra vonatkozó rendelet módosítása azon hozzáadott érték kutatásának javítása érekében, amelyet a nemzeti kisebbségek, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség az uniós régiók gazdasági és társadalmi fejlődéséhez adhat [3.2 fejezet];
– tanácsi irányelv‑, rendelet‑ vagy határozatjavaslat az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 25. cikke alapján, a nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok Unión belüli helyzetének erősítése érdekében, a célból, hogy az Európai Parlament képviselőinek megválasztásakor figyelembe vegyék jogos kívánalmaikat [4. fejezet];
– a hátrányos megkülönböztetés elleni és az egyenlő bánásmódot elősegítő hatékony intézkedésekre vonatkozó javaslatok, ideértve a nemzeti kisebbségeket illetőket is, többek között az EUMSZ 19. cikk (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód terén fennálló tanácsi irányelvek felülvizsgálatával [5.1 fejezet];
– az uniós jogszabályok módosítására irányuló javaslat az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének alapján a hontalanok és az uniós polgárok közötti szinte egyenlő bánásmód biztosítása érekében [5.2 fejezet];
– egységes szerzői jog bevezetésére irányuló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat az EUMSZ 118. cikk alapján, amely alapján a szerzői jogi területen az egész Unió európai piacnak tekinthető [6.1 fejezet];
– a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 95., 1. o.) módosítására irányuló javaslat az audiovizuális szolgáltatások és a sugárzott tartalmak vétele szabadságának a nemzeti kisebbségek által lakott régiókban való biztosítása érdekében az EUMSZ 53. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 62. cikk alapján [6.2 fejezet], továbbá
– tanácsi vagy bizottsági rendeletjavaslat vagy tanácsi határozatjavaslat a nemzeti kisebbségeket és kultúrájukat támogató projektek tömbösített felmentése érdekében az EUMSZ 109. cikk, az EUMSZ 108. cikk (4) bekezdése vagy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének e) pontja alapján [7. fejezet].
26 Az utolsó fejezetben a szervezők kifejtik, hogy az előző fejezetek szerinti jogi aktusokra vonatkozó javaslatok összességének elfogadása jelentősen javítja a kisebbségek védelmét az Unióban, továbbá az aktustípusokat és a jogalapokat csak jelzésértékűen jelölték meg. A szervezők hangsúlyozzák, hogy még ha szerintük mindezen javaslatok a Bizottság hatáskörébe is tartoznak, akkor is arra számítanak, hogy a javaslatokat egyenként vizsgálják meg, és amennyiben valamelyik javaslatot a Bizottság elfogadhatatlannak minősíti, az nem hat ki a többi, elfogadhatónak nyilvánított javaslatra.
27 A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság elmulasztotta annak akármilyen módon való meghatározását, hogy a tizenegy, jogi aktusra irányuló javaslat közül melyek azok, amelyek szerinte nyilvánvalóan az uniós jogi aktusra irányuló javaslat benyújtására vonatkozó hatáskörén kívül esnek, valamint hogy e mérlegelést bármilyen indokolással is alátámassza, annak ellenére, hogy a szervezők pontosan megjelölték a javasolt aktustípusokat, továbbá a vonatkozó jogalapokat és ezen aktusok tartalmát.
28 Ugyanis, noha – amint az a jelen ítélet 19. cikkéből kitűnik – a megtámadott határozat felidézi a szervezők által az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot alátámasztó kiegészítő információkban hivatkozott különböző jogalapokat, és ezt követően kijelenti, hogy az említett információkban szereplő bizonyos aktusok esetén jogosult lehet uniós aktusra vonatkozó javaslat előterjesztésére, az említett határozat csupán az említett javaslat mellékletének 1. fejezetében hivatkozott EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, valamint a Charta 21. cikke (1) bekezdésének megemlítésére szorítkozik, majd kimondja, hogy mivel csak az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat egyes részeit tudná nyilvántartásba venni, a kérelmet egészében el kell utasítani.
29 Ezáltal, még ha feltételezhető is a Bizottság által képviselt azon érdemi álláspont megalapozottsága, amely szerint tartalmától függetlenül nem vehető nyilvántartásba az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat, ha azt ezen intézmény részlegesen elfogadhatatlannak minősíti, a szervezők számára nem tették lehetővé az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében megfogalmazott javaslatok közül azok beazonosítását, amelyek ezen intézmény szerint a 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében kívül estek a hatáskörén, sem pedig az ezen értékelést eredményező indokok megismerését, és következésképpen nem tudták vitatni az említett értékelés megalapozottságát, mint ahogy a Törvényszék sem tud felülvizsgálatot gyakorolni a Bizottság értékelésének jogszerűsége felett. Mindemellett teljes körű indokolás hiányában új – a Bizottság bizonyos javaslatok elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait figyelembe vevő – európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat esetleges benyújtása komoly nehézségekbe ütközne, akárcsak a 211/2011 rendelet (2) preambulumbekezésében felidézett, a polgároknak a demokratikus életben való részvételének bátorítására és az Unió elérhetőbbé tételére irányuló célkitűzések megvalósítása.
30 Különösen ez a helyzet áll fenn, noha – amint azt a Bizottság a tárgyaláson maga is elismerte – a nyilvántartásba vétel iránti kérelem „szövegtörzsében” szereplő, azaz a szükséges információkként nyújtott információk nem az egyedüliek, amelyeket ezen intézménynek figyelembe kell vennie annak vizsgálata céljából, hogy a jogvita tárgyát képező javaslat megfelel‑e a 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt nyilvántartásba vételi feltételeknek.
31 Ugyanis a 211/2011 rendeletnek „A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételéhez szükséges információk” című II. melléklete, amelyre e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése utal, és amely az említett rendelettel azonos kötelező erővel rendelkezik (2016. május 10‑i Izsák és Dabis kontra Bizottság ítélet, T‑529/13, fellebbezés alatt, EU:T:2016:282, 45. pont) úgy rendelkezik, hogy a javasolt polgári kezdeményezés bizottsági nyilvántartásba vételéhez benyújtandó információknak többek között „legfeljebb 200 karakterben a tárgyára” és „legfeljebb 500 karakter terjedelemben” a „Bizottságot javaslat beterjesztésére felhívó, javasolt polgári kezdeményezés céljainak leírására” kell vonatkozniuk, miközben pontosítja, hogy a szervezők „mellékletben bővebb információkat is megadhatnak a javasolt polgári kezdeményezés tárgyával, céljaival és hátterével kapcsolatban”, és „ha úgy kívánják, a beadványhoz jogszabálytervezetet is mellékelhetnek”.
32 Ellentétben a Bizottság által a beadványaiban kifejtett állásponttal, a 211/2011 rendelet „II. melléklet[é]ben meghatározott információk”, melyekre e rendelet 4. cikke utal, nem korlátozódnak azon minimális információkra, amelyeket ugyanezen melléklet értelmében a kérelem nyilvántartásba vételéhez be kell nyújtani (2016. május 10‑i Izsák és Dabis kontra Bizottság ítélet, T‑529/13, fellebbezés alatt, EU:T:2016:282, 48. pont). Ugyanis a 211/2011 rendelet II. mellékletében a kezdeményezésre irányuló javaslat szervezői számára elismert azon jogosultság, hogy bővebb információkat vagy akár uniós jogszabálytervezetet is benyújthatnak, a Bizottság számára azon kötelezettséggel jár együtt, hogy ugyanolyan módon vizsgálja meg az említett információkat, mint az említett melléklet alapján benyújtott bármely más információt, a megfelelő ügyintézés elvével összhangban, amelyhez a hatáskörrel rendelkező intézmény számára azon kötelezettség kapcsolódik, hogy alaposan és pártatlanul vizsgálja meg az adott eset összes releváns elemét (2016. május 10‑i Izsák és Dabis kontra Bizottság ítélet, T‑529/13, fellebbezés alatt, EU:T:2016:282, 49., 50., 56. és 57. pont), és ennélfogva a fenti 17. és 18. pontban felidézett követelmények betartásával és az uniós bíróság felülvizsgálata mellett mindezen információk tükrében indokolja határozatát.
33 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nyilvánvalóan nem tartalmaz ahhoz elegendő információt, hogy a felperes megismerhesse az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételének megtagadására vonatkozó indokokat az említett javaslatban szereplő különböző információkra tekintettel, és ennek megfelelően járjon el, valamint hogy a Törvényszék gyakorolhassa a nyilvántartásba vétel megtagadásának jogszerűsége feletti felülvizsgálatot.
34 Következésképpen anélkül, hogy válaszolni kellene a felperes azon kifogására, amely szerint a Bizottságnak ezenkívül azon értelmezését is indokokkal kellett volna alátámasztania, amely szerint az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nem vehető nyilvántartásba, ha a javasolt intézkedések egy része nyilvánvalóan nem tartozik ezen intézmény azon hatáskörébe, amely alapján a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot terjeszthet elő, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mivel nem jelölte meg sem azon intézkedéseket, amelyek – az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében szereplők közül – nem tartoztak a hatáskörébe, sem az e következtetést alátámasztó indokokat, és ennélfogva ezen egyedüli indokra tekintettel a keresetnek helyt kell adni, anélkül hogy a második jogalap vizsgálata szükséges volna.
A költségekről
35 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a felperes részéről felmerült költségek viselésére. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a „Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe” című európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vétele iránti kérelmet elutasító 2013. szeptember 13‑i C(2013) 5969 final bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Bürgerausschuss für die Bürgerinitiative Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe részéről felmerült költségeket.
3) Magyarország, a Szlovák Köztársaság és Románia maguk viselik saját költségeiket.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. február 3‑i nyilvános ülésen.
Aláírások