Language of document : ECLI:EU:C:2012:530

JÁN MAZÁK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2012. szeptember 6.(1)

C‑610/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Spanyol Királyság

„Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének időbeli alkalmazhatósága – A kereset elfogadhatósága – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – A végrehajtás elmaradása – Pénzbeli szankció”





1.        A jelen ügyben az Európai Bizottság indított keresetet a Spanyol Királyság ellen az EUMSZ 260. cikk alapján, a Bíróságnak a Bizottság kontra Spanyolország ügyben(2) 2002. július 2‑án hozott ítélete (a továbbiakban: a 2002‑es ítélet) végrehajtásának állítólagos elmulasztása miatt. Az említett ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a Spanyol Királyság, mivel nem fogadta el a spanyol kormány és egyes spanyol autonóm közösségek kormányai által a Magefesának(3), rozsdamentes acél háztartási termékek és kisméretű háztartási gépek gyártójának nyújtott támogatásokról szóló, 1989. december 20‑i 91/1/EGK bizottsági határozatnak(4) való megfeleléshez szükséges intézkedéseket – amely határozat jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette az Indosa, a Gursa, a Migsa és a Cunosa nevű vállalatoknak juttatott támogatásokat –, nem teljesítette az EK 249. cikk negyedik bekezdéséből, valamint az említett határozat 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.(5)

2.        Pontosítani kell, hogy a jelen kereset kizárólag a 2002‑es ítéletnek az Indosának a Baszkföldi Autonóm Közösség által – közvetlenül az Indosa részére 300 millió ESP hitelgarancia, a Magefesa‑csoport vállalatai részére 672 millió ESP hitelgarancia és 9 millió ESP kamatjóváírás formájában – adott támogatások vonatkozásában történő végrehajtásának elmaradására vonatkozik. A Gursa, a Migsa és a Cunosa nevű vállalatokat illetően a Bizottság azt állapította meg, hogy 2006 óta a 91/1 határozatot végrehajtották, hiszen e vállalatok beszüntették tevékenységüket és aktíváikat piaci áron értékesítették.

I –    A pert megelőző eljárás

3.        2004‑től kezdődően a Bizottság és a Spanyol Királyság hosszas levelezést folytatott a 2002‑es ítélet végrehajtásával kapcsolatban. Tekintettel e levélváltás nagy terjedelmére, e levelezésnek csak a leglényegesebb részeit ismertetem.

4.        Mivel az Indosa már 1994. április 19‑én csődöt jelentett, azonban tevékenységét 100%‑os tulajdonában álló leányvállalata, a CMD nevű társaság(6) révén tovább folytatta, a Bizottság többször is tájékoztatást kért a spanyol hatóságoktól az Indosa felszámolásának helyzetéről. A Bizottság sürgette az ahhoz szükséges intézkedések megtételét, hogy e vállalat aktíváinak értékesítése és tevékenységének beszüntetése megtörténjen.

5.        A spanyol hatóságok azt a választ küldték, hogy az Indosa aktíváinak értékesítése még nem történt meg, hiszen a társasági vagyont alkotó aktívák összességének értékesítésére és a vállalat tevékenységének beszüntetésére vonatkozó, 2004. szeptember 29‑i végzéssel jóváhagyott egyezség még nem emelkedett jogerőre. A spanyol hatóságok csak 2006. május 30‑án értesítették a Bizottságot arról, hogy ezen egyezség 2006. május 2‑án jogerőre emelkedett.

6.        2007. január 26‑i levelében a Bizottság megállapította, hogy a CMD, mint az Indosa 100%‑os tulajdonában álló leányvállalat, államilag támogatott tevékenységet folytat, és felhívta a spanyol hatóságok figyelmét arra, hogy a 91/1 határozat hatékony végrehajtásához vissza kell téríttetni a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat azzal a vállalattal, amelyik abban ténylegesen részesült. Az említett levélre küldött válaszként a spanyol hatóságok tájékoztatást adtak az Indosa egyedüli aktíváinak, nevezetesen a CMD‑részvényeknek az értékesítési folyamatáról. Végül, a 2008 szeptemberében írt két levelükben a spanyol hatóságok azt közölték, hogy nem érkezett érvényes vételi ajánlat a CMD részvényeire, és így végülis az Indosa aktíváit nem sikerült értékesíteni.

7.        2007. október 24‑i levelükben a spanyol hatóságok közölték, hogy a 91/1 határozat által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatásokat az Indosa tartozásai közé sorolva nyilvántartásba vették. 2008 júliusában a Bizottság az ezt igazoló okirat bemutatását kérte, amelyet azonban a spanyol hatóságok nem küldtek meg.

8.        2008. október 8‑i és november 13‑i leveleikben a spanyol hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a CMD 2008. július 30‑án csődöt jelentett.

9.        2009. augusztus 18‑i, szeptember 7‑i és szeptember 21‑i leveleiben a Bizottság azt kérte a spanyol hatóságoktól, hogy először is adjanak részletes menetrendet a CMD tevékenységének beszüntetése időpontjára és aktíváinak értékesítési eljárására vonatkozóan, másodszor adjanak tájékoztatást az aktívák átruházásának eljárására vonatkozóan, harmadszor szolgáltassanak bizonyítékot arra, hogy az említett átruházás piaci feltételek szerint történt, negyedszer pedig szolgáltassanak arra vonatkozóan bizonyítékot, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatásokat a CMD passzíváihoz írták, a csődtömeg részét képező tartozásként.

10.      2009. szeptember 21‑i és október 13‑i leveleikben a spanyol hatóságok először is azt a választ adták, hogy a CMD tevékenységének beszüntetésére 2009. július 30‑án került sor, másodszor, hogy a csődeljárás az illetékes nemzeti bíróság előtt folyamatban van (a Bizottság által kért részletes menetrendet nem szolgáltattak), harmadszor pedig közölték, hogy ők nem tudják, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat a CMD passzíváihoz sorolták‑e. 2009. december 1‑jén elküldték a CMD hitelezőinek az illetékes nemzeti bíróság által jóváhagyott végleges listáját. A Baszkföldi Autonóm Közösség nem szerepelt e listán a 91/1 határozat által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatások tekintetében.

11.      2009. november 20‑án a Bizottság felszólító levelet küldött a Spanyol Királyságnak az EK 228. cikk (2) bekezdése alapján, amelyben közölte, hogy fenntartja a jogot arra, hogy az érintett tagállam észrevételeinek kézhezvételét követően, illetve amennyiben a megadott határidőn belül nem juttatnak el ilyen észrevételeket hozzá, adott esetben indokolással ellátott véleményt ad ki az EK 228. cikk (2) bekezdése szerint.

12.      E levélre adott válaszként a spanyol hatóságok 2010. január 26‑án arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a 2002‑es ítélet végrehajtása folyamatban van, hiszen az Indosa, valamint a CMD éppen felszámolás alatt áll, munkavállalóiktól megváltak és tevékenységüket beszüntették.

13.      2010. március 18‑án a Bizottság újabb felszólító levelet küldött, amelyben az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének megfelelően felszólította a Spanyol Királyságot, hogy a levél kézhezvételétől számított két hónapon belül juttassa el hozzá az észrevételeit. A Bizottság közölte, hogy fenntartja a jogot arra, hogy az érintett tagállam észrevételeinek kézhezvételét követően, illetve amennyiben a megadott határidőn belül nem juttatnak el ilyen észrevételeket hozzá, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján a Bírósághoz fordul.

14.      A spanyol hatóságok ezen újabb felszólító levélre a 2010. június 2‑i, június 9‑i és szeptember 29‑i leveleikben adtak választ, amely levelekből az derült ki, hogy a Baszkföldi Autonóm Közösség nem szerepel a CMD hitelezői között, és félként fog részt venni a csődeljárásokban, kérelmezve azt, hogy vegyék fel a hiteltartozások közé azt a hitelt, amellyel neki az Indosa a 91/1 határozat által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatások kapcsán tartozik. A 2010. július 7‑i elektronikus levelükben a spanyol hatóságok megküldték a CMD nemzeti bíróság által jóváhagyott felszámolási tervét.

15.      E körülményekre tekintettel a Bizottság 2010. december 22‑én előterjesztette a jelen keresetet.

II – A Bíróság előtti eljárás és a kérelmek

16.      Keresetében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság, mivel nem fogadta el a 2002‑es ítélet végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesítette a 91/1 határozatból és az EUMSZ 260. cikkből eredő kötelezettségeit;

–        kötelezze a Spanyol Királyságot a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetése napjától mindaddig, amíg a 2002‑es ítéletet teljes körűen végre nem hajtják, a 2002‑es ítélet végrehajtásával kapcsolatos késedelem minden egyes napja után 131 136 EUR összegű kényszerítő bírságnak a Bizottság részére történő megfizetésére;

–        kötelezze a Spanyol Királyságot a 2002‑es ítélet kihirdetése napjától kezdve a jogsértés fennállásának minden egyes napja után 14 343 EUR‑nak megfelelő átalányösszegnek a Bizottság részére történő megfizetésére mindaddig, amíg:

–        a Spanyol Királyság vissza nem térítteti a 91/1 határozat által jogellenesnek minősített támogatásokat, amennyiben a Bíróság megállapítja, hogy a visszatérítésre a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetése előtt ténylegesen sor került;

–        a jelen ügyben hozott ítéletet kihirdetik, amennyiben a 2002‑es ítélet teljes körű végrehajtására ezen időpontot megelőzően nem kerül sor.

–        a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

17.      A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet, másodlagosan pedig alkalmazzon 12 269,70 EUR összegű negyedéves kényszerítő bírságot, valamint napi 44,80 EUR átalányösszegű bírságot, és

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

18.      A Bíróság eljárási szabályzatának 91. cikke alapján a Spanyol Királyság 2011. március 22‑én elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, amelyről a Bíróság az ügyet befejező határozatában fog dönteni.

19.      A Bíróság elnöke 2011. május 13‑i végzésével megengedte a Cseh Köztársaságnak, hogy beavatkozzon a Spanyol Királyság kérelmeinek támogatása végett. Beavatkozási beadványában a Cseh Köztársaság a kereset elfogadhatóságának kérdésére összpontosított.

III – Értékelés

A –    A kereset elfogadhatóságáról

20.      Elfogadhatatlansági kifogásában a Spanyol Királyság a pert megelőző eljárás szabályszerűségét vitatja, az indokolással ellátott vélemény hiánya miatt.

21.      E kifogás alapja a Bíróság valamely kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtásának elmulasztása miatt előterjesztett kötelezettségszegés megállapítása iránti kereseteket kötelező jelleggel megelőző eljárásnak a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett módosítása.

22.      A Spanyol Királyság – amelyet a Cseh Köztársaság is támogat – és a Bizottság között vita merült fel azt illetően, hogy azt a kérdést, hogy a jelen ügyben a pert megelőző eljárás szabályszerű volt‑e, az EK 228. cikk alapján kell‑e elbírálni, tekintettel arra, hogy az eljárás a 2009. november 20‑i felszólító levéllel, vagyis még a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt indult, vagy pedig az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy az említett cikket e Szerződés hatálybalépésétől kezdve akkor is alkalmazni kell, ha a pert megelőző eljárás ezen időpont előtt indult.

23.      A Spanyol Királyság úgy véli, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének alkalmazása visszaható hatályú lenne, és ezáltal sértené a jogbiztonság elvét és a kedvezőtlenebb jogkövetkezményekről rendelkező jogszabályok visszaható hatálya tilalmának elvét.

24.      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság valamely, kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtásának elmulasztása miatti kötelezettségszegési eljárást úgy kell tekinteni, mint az ítéletek végrehajtásával kapcsolatos különös bírósági eljárást, más szóval, mint egy végrehajtási eljárást.(7) Célja a jogszerűség tiszteletben tartása helyreállításának biztosítása és garantálása.(8) A kereset megindítását a pert megelőző eljárásnak kell megelőznie, amely eljárás szabályszerűségének az EUMSZ célja szerint alapvető garanciális jellege van, nem csupán az érintett tagállam jogainak védelme miatt, hanem annak biztosítása érdekében is, hogy az esetleges peres eljárás tárgya világosan meghatározott jogvita legyen.(9)

25.      A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereseteket megelőző eljárásokhoz hasonlóan a Bíróság valamely kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtásának elmulasztása miatti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereseteket megelőző eljárás is két egymást követő szakaszból – nevezetesen a felszólító levélből és az indokolással ellátott véleményből – állt eredetileg az EK 228. cikk rendelkezései szerint. E tekintetben nem értek egyet a Spanyol Királysággal azon állítását illetően, hogy a pert megelőző eljárás csupán a Bizottság igazgatási gyakorlatának eredménye. Miként az utóbbi azt az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, a pert megelőző eljárás szakaszai közvetlenül az EK 228. cikkből következnek.

26.      A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett módosítás egyszerűsítést jelent, és ennek következtében a pert megelőző eljárás gyorsítását képezi, azáltal hogy megszünteti az indokolással ellátott vélemény szakaszát. Ennek az a következménye, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése csupán annak a feltételnek rendeli alá a Bíróság valamely kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtásának elmulasztása miatti, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatóságát, hogy az érintett tagállamnak lehetőséget kell adni észrevételeinek előterjesztésére még a kereset megindítása előtt. Véleményem szerint az érintett tagállamot a Bíróság ítélete végrehajtásának elmulasztására vonatkozó észrevételeinek megtételére felszólító levél elegendő az említett feltétel tiszteletben tartásának biztosításához.

27.      Felmerül a kérdés, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése kizárólag a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően indult eljárásokra alkalmazható‑e, ami azt jelentené, hogy felszólító levelet az érintett tagállamnak 2009. december 1‑je után kellett volna megküldeni, vagy pedig az említett időpont előtt megindult eljárásokra is alkalmazandó, ami azt jelentené, hogy a pert megelőző eljárás szabályszerűségét a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után indított valamennyi kereset esetében az EUMSZ 206. cikk (2) bekezdése alapján kellene értékelni.

28.      E kérdésben egyetértek a Cseh Köztársasággal azt illetően, hogy a válasz azon kérdés értékelésétől függ, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdését eljárási szabálynak vagy inkább anyagi jogi szabálynak kell tekinteni. Mégis, szemben a Cseh Köztársaság által hivatkozottakkal, én nem gondolom, hogy e cikket önmagában anyagi jogi szabálynak kell tekinteni.

29.      Szerintem az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése vegyes jellegű. Egyfelől anyagi jogi szabály, amely meghatározza és anyagilag szankcionálja a Bíróság valamely kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtása elmulasztásának „vétségét”. Viszont a pert megelőző eljárás azon követelménye, miszerint ezen eljárás során az érintett tagállam előterjesztheti észrevételeit, olyan eljárási szabálynak tekinthető, amely feltételeket határoz meg az anyagi jogi szabályból eredő jogok érvényesítéséhez. Ugyanez igaz azon követelményre is, hogy a keresetben meg kell jelölni az átalányösszeg vagy a kényszerítő bírság összegét.

30.      E tekintetben a Bíróság világosan kimondta, hogy az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni.(10)

31.      Más lenne a helyzet, ha a Lisszaboni Szerződés tartalmazna olyan átmeneti rendelkezést, amely előírná, hogy ha a pert megelőző eljárás 2009. december 1‑je előtt indult, akkor az EK 228. cikk (2) bekezdését kell figyelembe venni. A Lisszaboni Szerződés azonban nem tartalmaz ilyen rendelkezést.

32.      Következésképpen, ami az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdését illeti, a pert megelőző eljárás szabályszerűségét az említett cikk alapján kell értékelni valamennyi 2009. december 1‑je után indított kereset esetében, még akkor is, ha a pert megelőző eljárás szakaszát megnyitó felszólító levelet az érintett tagállamnak ezen időpontot megelőzően küldték meg.

33.      Ami a Spanyol Királyság azon érvét illeti, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének jelen esetben történő alkalmazása sértené a jogbiztonság elvét, a Bíróságnak a bizalomvédelem elvével kapcsolatos azon ítélkezési gyakorlatát is alapul vehetjük, amely szerint ezen elv alkalmazási köre nem tágítható ki annyira, hogy általános jelleggel megakadályozza az új szabályozásnak a régi szabályozás hatálya alatt létrejött helyzetek jövőbeli hatásaira való alkalmazását.(11) Úgy vélem, hogy ez az ítélkezési gyakorlat analógia útján helytállónak tekinthető a jogbiztonság elve és az eljárási szabályok azonnali alkalmazhatóságának elve közötti kapcsolatra nézve is.

34.      E tekintetben még megjegyzendő, hogy a Spanyol Királyság nem hivatkozhat arra, hogy a pert megelőző eljárás szabályszerűségének az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján történő értékelése következtében nincs egyértelműen tisztában a jogaival és a kötelezettségeivel, és így nem tudja meghozni azokat a rendelkezéseit, amelyeket a jogbiztonság elve megkövetelne.(12) Azon intézkedések meghozatalának kötelezettsége ugyanis, amelyekkel a Bíróság valamely ítéletének végrehajtása együtt jár, az Unió jogrendjének már akkor is része volt, mielőtt a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett volna, és a Spanyol Királyság a 2010. március 18‑i újabb felszólító levélből értesült arról, hogy a Bizottság a Bírósághoz kíván fordulni az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján, amint a Spanyol Királyság előterjeszti észrevételeit.

35.      Ami a Spanyol Királyság azon másik érvét illeti, miszerint az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének alkalmazása sértené a kedvezőtlenebb jogkövetkezményekről rendelkező szabályok visszaható hatálya tilalmának elvét, elegendő megjegyezni, hogy a Lisszaboni Szerződés nem vezetett be változtatást a Bíróság ítéletei végrehajtásának elmulasztására vonatkozó szankciókat illetően.

36.      Következésképpen a jelen esetben a Spanyol Királyságnak a kereset megindítása előtt lehetősége volt a Bizottság által felrótt kötelezettségszegésre vonatkozó észrevételeinek előterjesztésére, miként azt az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése előírja. Ezt bizonyítja a 2009. november 20‑i felszólító levél, valamint a 2010. március 18‑i újabb felszólító levél is, amelyekben a Bizottság felhívta a Spanyol Királyságot a 2002‑es ítélet végrehajtásának elmulasztására vonatkozó észrevételeinek előterjesztésére. Álláspontom szerint a pert megelőző eljárásra az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének megfelelően került sor, és ennélfogva azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Spanyol Királyság által emelt elfogadhatatlansági kifogást.

B –    A kötelezettségszegésről

37.      A 2002‑es ítéletben a Bíróság azt állapította meg, hogy a Spanyol Királyság, azáltal, hogy nem fogadta el a 91/1 határozatnak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, nem teljesítette az EK 249. cikk negyedik albekezdéséből, valamint a 91/1 határozat 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségeit. A 2002‑es ítélet végrehajtásának előfeltétele tehát a 91/1 határozat végrehajtása, az említett határozat végrehajtásának előfeltétele pedig a jogellenesnek minősített támogatások visszatéríttetése.

38.      Ennélfogva annak megállapítása, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, attól függ, hogy e tagállam visszatéríttette‑e a kedvezményezettekkel a 91/1 határozat által jogellenesnek minősített támogatásokat. Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben indított kereset nem érinti az Indosának a Baszkföldi Autonóm Közösség által nyújtott támogatásokat.

39.      Figyelemmel a Bíróság valamely kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtásának elmulasztása miatti kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet megelőző eljárásnak a Lisszaboni Szerződés által bevezetett módosítására, először is a kötelezettségszegés fennállásának értékeléséhez újból meg kell határozni a referencia‑időpontot. Az EK 228. cikk (2) bekezdésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint az említett időpont az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártára esik.(13)

40.      Mivel az indokolással ellátott vélemény szakaszát eltörölték, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségszegés fennállásának értékelése szempontjából irányadó referencia‑időpontnak – az EK 228. cikk (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat analógiájára – a felszólító levélben meghatározott határidő lejártára vagy az esetleges újabb felszólító levélben az érintett tagállam észrevételeinek előterjesztésére meghatározott határidő lejártára kellene esnie. Jelen esetben ez az időpont 2010. május 22‑e.

41.      Mivel az Indosa és leányvállalata, a CMD csődeljárás alatt állnak, hasznosnak tűnik felidézni a csődeljárás alatt álló vállalatoknak nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a korábbi helyzet visszaállítása és a jogellenesen nyújtott támogatásokból eredő versenytorzító hatás megszüntetése főszabály szerint úgy érhető el, ha az adott támogatások visszatéríttetésével kapcsolatos igényt a vállalat tartozásai között veszik nyilvántartásba.(14) Ugyanakkor az adott támogatások visszatéríttetésével kapcsolatos igénynek a vállalat tartozásai között történő nyilvántartásba vétele csak abban az esetben biztosítja a visszatéríttetésre vonatkozó kötelezettség teljesítését, ha az állami hatóságok nem tudták a támogatások teljes összegét visszatéríttetni, a csődeljárás végén a vállalat felszámolására, vagyis tevékenységének végleges beszüntetésére kerül sor, és az állami hatóságok tulajdonosi (részvényesi) vagy hitelezői minőségükben tudnak fellépni.(15)

42.      Ezen ítélkezési gyakorlat két együttes feltételt állapít meg ahhoz, hogy a Bizottság határozata által jogellenesnek minősített támogatások visszatéríttetettnek legyenek tekinthetők. Az első feltétel az adott támogatások visszatérítésével kapcsolatos tartozásoknak a csődtömeg részét képező tartozásként való nyilvántartásba vétele, a második pedig az adott támogatásokkal szubvencionált tevékenység végleges beszüntetése.

43.      Ami az első feltételt illeti, a jelen ügyben nem vitatott, hogy a referencia‑időpontban, nevezetesen 2010. május 22‑én, a Baszkföldi Autonóm Közösség által az Indosának nyújtott támogatások visszatérítésével kapcsolatos tartozásokat a CMD csődeljárása során nem vették nyilvántartásba a csődtömeg részét képező tartozásként.

44.      Az ügyiratokból az derül ki, hogy az első, 16 828,34 eurós hitelezői követelést a Baszkföldi Autonóm Közösség 2010. június 10‑én jelentette be, azaz több mint hat hónappal az újabb felszólító levélben meghatározott határidő lejárta után. Ráadásul az abban bejelentett összeg nem volt helytálló. Az új hitelezői követeljés‑bejelentést, ezúttal 16 498 499 euró összegben, 2010. december 3‑én jelentették be. Az említett bejelentést a 2011. február 23‑i, 22 469 459 eurós, majd végül a 2011. december 7‑i 22 683 745 eurós hitelezői követelés‑bejelentéssel helyesbítették. A tárgyaláson kiderült, hogy az illetékes nemzeti bíróság 2012. április 4‑i döntését követően a 22 683 745 euró összegű hitelezői követelést végül a CMD csődeljárása során a csődtömeg részét képező tartozásként nyilvántartásba vették.

45.      Lévén, hogy a Bizottság határozata által jogellenesnek minősített támogatásoknak valamely csődeljárás alatt álló vállalat által történő visszatérítéséhez szükséges két feltétel együttes feltétel, és lévén, hogy épp az imént állapítottam meg azt, hogy e feltételek egyike nem teljesül, ezért azon az állásponton vagyok, hogy nem kell azt vizsgálni, hogy a második feltétel teljesül‑e, ahhoz hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján megállapítható legyen a Spanyol Királyság kötelezettségszegése.

46.      E körülményekre való tekintettel azt kell megállapítani, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem hozta meg az újabb felszólító levélben az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján felrótt kötelezettségszegésre vonatkozó észrevételek előterjesztésére meghatározott határidőn belül az azon támogatások visszatérítésére vonatkozó 2002‑es ítélet végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, amelyeket a 91/1 határozat jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített – nem teljesítette az említett határozatból és az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

C –    A kényszerítő bírságról

47.      A 2010. július 20‑i SEC (2010) 923 közleményével naprakésszé tett, az EK 228. cikk végrehajtásáról szóló, 2005. december 13‑i SEC (2005) 1658 közleményében(16) bemutatott számítási módszerre való hivatkozással a Bizottság napi 131 136 euró összegű kényszerítő bírságot javasol. A Bizottság azon az állásponton van, hogy az említett kényszerítő bírság, amelyet a súlyosságot illetően egy 5‑ös együtthatóval, az időtartamot illetően egy 3‑as együtthatóval és egy 13,66‑os szorzóval beszorzott 640 eurós átalányalap alapján számított ki, arányban áll a jogsértés súlyosságával és időtartamával, annak szükségességére való tekintettel, hogy az ilyen kényszerítő bírságoknak kényszerítő jellegűeknek és elrettentő hatásúaknak kell lenniük.

48.      A Bizottság a kényszerítő bírság kiszabását azzal indokolta, hogy a kérdéses támogatásokat még nem téríttették vissza, és így a 91/1 határozatot, valamint a 2002‑es ítéletet nem hajtották végre. Írásbeli észrevételeiben a Bizottság három feltételt említett meg ahhoz, hogy a támogatásokat visszatérítettnek lehessen tekinteni. Először is a kérdéses támogatásokból eredő hiteleket a csődtömeg részét képező tartozásként kell nyilvántartásba venni, másodszor a szubvencionált tevékenységet be kell szüntetni, harmadszor pedig az Indosa aktíváit piaci áron kell értékesíteni, nyílt, feltétel nélküli és átlátható árverési eljárásban.

49.      A tárgyaláson a Bizottság megváltoztatta az érvelését e kérdésben. Arra hivatkozott, hogy mégha a kérdéses támogatásokból eredő hitelezői követeléseket végül is 2012. április 4‑én a csődtömeg részét képező tartozásként vették nyilvántartásba, a Spanyol Királyságnak felrótt kötelezettségszegés továbbra is fennállt, hiszen a szubvencionált tevékenységet nem szüntették be. Így tehát úgy tűnik, hogy a Bizottság lemondott az aktívák piaci áron történő értékesítésére vonatkozó feltétel teljesülésének megköveteléséről.

50.      A Spanyol Királyság pedig azon az állásponton van, hogy a jelen esetben nincs helye pénzbeli szankciók kiszabásának, lévén, hogy a nemzeti hatóságok minden tőlük telhetőt megtettek a 91/1 határozat által jogellenesnek minősített támogatások visszatéríttetésére, és ennek következtében az esetleges pénzbeli szankciók nem a hozzáállásuk megváltoztatását szolgálják. Ami kifejezetten a kényszerítő bírságot illeti, a Spanyol Királyság a Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítéletre(17) támaszkodik annak alátámasztásaként, hogy a CMD csődeljárása során a 91/1 határozat által jogellenesnek minősített támogatások visszatérítésével kapcsolatos hitelezői követeléseknek a csődtömeg részét képező tartozásként való nyilvántartásba vétele miatt a 2002‑es ítéletet végül is végrehajtották, és ezen oknál fogva nincs helye kényszerítő bírság kiszabásának.

51.      Ugyanakkor, amennyiben a Bíróság helyénvalónak tartaná ilyen szankciók kiszabását, akkor a Spanyol Királyság negyedévente 12 269,70 euró összegű kényszerítő bírság kiszabását javasolja, amelyet a súlyosságot illetően egy 1‑es együtthatóval, az időtartamot illetően egy 1‑es együtthatóval, egy 13,66‑os szorzóval és – a kényszerítő bírság negyedéves alkalmazása miatt pedig – egy 90‑es szorzóval beszorzott 9,98 eurós átalányalap(18) alapján számított ki.

52.      Tekintettel a felek fent ismertetett érveire, mindenekelőtt célszerű meghatározni, hogy a Spanyol Királyságnak felrótt, a 2002‑es ítélet végrehajtásának elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés egészen a tényeknek a Bíróság által történő vizsgálatáig fennállt‑e, miként azt a kényszerítő bírság kiszabására vonatkozó ítélkezési gyakorlat megköveteli.(19)

53.      Miként arra a jelen indítványomban korábban már rámutattam, a 2002‑es ítélet végrehajtásának előfeltétele a 91/1 határozat végrehajtása, az említett határozat végrehajtásának előfeltétele pedig a jogellenesnek minősített támogatások visszatéríttetése.

54.      Azt is megállapítottam, hogy az olyan csődeljárás alatt álló vállalat esetén, mint amilyen a jelen esetben szereplő is, az ítélkezési gyakorlat két együttes feltételt ír elő ahhoz, hogy a Bizottság által jogellenesnek minősített támogatások visszatéríttetettnek legyenek tekinthetők, nevezetesen a támogatások visszatérítésével kapcsolatos hitelezői követeléseknek a csődtömeg részét képező tartozásként történő nyilvántartásba vételét, és az érintett támogatásokkal szubvencionált tevékenység végleges beszüntetését.(20)

55.      Véleményem szerint e két együttes feltétel meglétét nem vonja kétségbe a Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet,(21) annak ellenére, hogy a Spanyol Királyság abból azt a következtetést vonta le, hogy a tagállam teljesíti a jogellenes állami támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettséget azzal, ha a szóban forgó hitelezői követeléseket a csődeljárás során nyilvántartásba veszik. Igaz, hogy ezen ítéletben a Bíróság a jogellenes állami támogatások visszatéríttetésének kötelezettségét csupán ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a csődeljárás során a hitelezői követeléseket nyilvántartásba kell venni, ugyanakkor viszont kifejezetten elutasította azt a feltételt, hogy a vállalkozás aktíváit piaci áron kellene értékesíteni.(22) Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a Bíróság elengedte volna a korábbi ítélkezési gyakorlat szerinti, a jogellenes állami támogatásokkal szubvencionált tevékenység beszüntetésére vonatkozó feltételt.(23)

56.      Jelen esetben azt kell megállapítani, hogy a jelen ügyben a szóbeli szakasz befejezésének időpontjában a Baszkföldi Autonóm Közösség által az Indosának nyújtott támogatások visszatéríttetésével kapcsolatban a CMD csődeljárása során 22 683 745 euró összegű hitelezői követelést vettek nyilvántartásba a csődtömeg részét képező tartozásként.

57.      A problematikus kérdés az, hogy 91/1 határozat által jogellenesnek minősített támogatásokkal szubvencionált tevékenységet valóban beszüntették‑e.

58.      Bár az Indosa 1994‑ben csődöt jelentett, a jogvita tárgyát képező tevékenységet a CMD útján tovább folytatta. Ez utóbbi társaság 2008‑ban szintén csődöt jelentett, és a Spanyol Királyság állításai szerint tevékenységét csak az illetékes nemzeti bíróságnak a munkavállalói munkaszerződéseinek megszüntetésére vonatkozó, 2009. július 24‑i végzését követően szüntette be véglegesen. A Spanyol Királyság azonban a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában maga is elismerte, hogy a CMD létesítményeiben a tevékenység tovább folytatódott, méghozzá a 2009. szeptember 3‑án alapított Euskomenaje révén, amely társaság a CMD helyiségeit használta azon termékek gyártására és értékesítésére, amelyeket ez utóbbi korábban gyártott. Ez azon engedély birtokában volt lehetséges, amelyet a CMD vagyonfelügyelői adtak ez utóbbi aktíváinak az Euskomenaje részére történő ideiglenes átengedésére vonatkozóan.

59.      Nem vitás, hogy a Spanyol Királyság bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a baszk kormány számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy az Euskomenaje tovább folytassa a CMD helyiségeiben a tevékenységet. Ettől azonban még az Euskomenaje a jelen ügy szóbeli szakaszának befejezésekor még mindig folytatta a CMD helyiségeiben ugyanezeket a tevékenységeket. E tényt a Spanyol Királyság a tárgyaláson maga is megerősítette.

60.      Úgy vélem, hogy kellőképpen bizonyításra került, hogy a jogellenes támogatásokkal szubvencionált tevékenység végleges beszüntetésére vonatkozó feltétel a jelen ügyben nem teljesült a szóbeli szakasz befejezéséig, és ennek következtében a 91/1 határozat által jogellenesnek minősített állami támogatások nem tekinthetők visszatérítettnek. Ezen okból kifolyólag a Spanyol Királysággal szemben kényszerítő bírságot kell kiszabni annak érdekében, hogy a legrövidebb időn belül véget vessen a felrótt kötelezettségszegésnek, amely e nélkül vélhetően továbbra is fennállna.(24)

61.      A kényszerítő bírság összegét illetően a Bíróság már számos alkalommal kimondta, hogy a kényszerítő bírságot úgy kell meghatározni, hogy az egyszerre legyen a körülményekhez igazodó és a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetőképességével arányos. A kényszerítő bírság kényszerítő jellegének biztosítását szolgáló alapvető szempontok – tekintettel a közösségi jog egységes és hatékony alkalmazására – főszabály szerint a jogsértés időtartama, annak súlyossága és a szóban forgó tagállam fizetőképessége. E szempontok alkalmazásához figyelembe kell venni különösen a végrehajtás elmaradásának a magán‑ és közérdekeket érintő következményeit, továbbá azt, hogy mennyire sürgős az, hogy a szóban forgó tagállamot kötelezettségeinek teljesítésére szorítsák.(25)

62.      Ami az első szempontot illeti, nevezetesen a jogsértés fennálltnak időtartamát, a jelen esetben több mint tíz év telt el azon 2002‑es ítélet kihirdetése óta, amely ítélet végrehajtásának elmulasztása a Spanyol Királyságnak felróható. Nyilvánvaló, hogy ez mindenképpen jelentős időtartam. Hozzá kell tenni, hogy ez a leghosszabb időtartam, amellyel a Bíróság valamely kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtásának elmulasztása miatti eljárás keretében valaha találkozott. Ezen okból kifolyólag egyetértek a Bizottsággal abban, hogy itt az időtartamra vonatkozóan a legmagasabb, azaz a 3‑as együtthatót kell alkalmazni.

63.      Ami a második szempontot illeti, nevezetesen a jogsértés súlyosságát, a Bíróság korábban már hangsúlyozta az EK‑Szerződés rendelkezéseinek alapvető fontosságát a 91/1 határozat és a 2002‑es ítélet tárgyát képező állami támogatások vonatkozásában. A jelen ügyben megsértett e rendelkezések fontossága különösen abban tükröződik, hogy a jogellenes állami támogatás visszatérítése szünteti meg a versenynek a támogatás révén juttatott versenyelőny által okozott torzulását, és veszi el a kedvezményezettől azt az előnyt, amelyben ő a versenytársakkal szemben részesült.(26)

64.      Ugyanakkor, e kérdésben figyelembe kell venni azt az előrelépést, amely a 91/1 határozat és a 2002‑es ítélet végrehajtásában a jelen kereset megindítása után történt. Különösen két tényt szeretnék kiemelni: az első, hogy az Indosának nyújtott támogatások visszatérítésével kapcsolatos hitelezői követeléseket végülis a CMD csődeljárása során a csődtömeg részét képező tartozásként nyilvántartásba vették, a második pedig, hogy a nemzeti hatóságok eljártak annak érdekében, hogy a jogellenes állami támogatásokkal szubvencionált tevékenységet ne csak formálisan, hanem véglegesen is beszüntessék, még akkor is, ha kezdeményezéseik mindezidáig nem érték el a kívánt célt.

65.      E két tény, véleményem szerint, indokolttá teszi a Bizottság által javasolt, súlyosságra vonatkozó együttható 4‑esre való csökkentését.

66.      Ami a harmadik szempontot illeti, nevezetesen a szóban forgó tagállam fizetőképességét, a Bíróság kimondta, hogy az alapösszeg e tagállamra irányadó speciális együtthatóval történő felszorzásából álló módszer megfelelő eszköz az említett tagállam fizetőképességének tükrözéséhez, miközben fenntartja a különböző tagállamok közötti indokolt eltéréseket.(27) Ebből az következik, hogy a jelen esetben a Spanyol Királyságra a 13,66‑os n szorzót kell használni.

67.      A javasolt együtthatókkal egy napi 104 909 euró összegű kényszerítő bírságot kapunk, a 91/1 határozat és a 2002‑es ítélet végrehajtásával kapcsolatos késedelem minden egyes napja után.

68.      Ami a kényszerítő bírság megfizetésének időbeli tagolását illeti, azon a véleményen vagyok, hogy jelen esetben a napi tételekben számított bírság a jelen esetben a legmegfelelőbb eszköz ahhoz, hogy a Spanyol Királyság mihamarabb véget vessen a felrótt kötelezettségszegésnek.

D –    Az átalányösszegről

69.      A Bizottság úgy véli, hogy figyelemmel a Spanyol Királyságnak felrótt kötelezettségszegést övező jogi és ténybeli elemek összességére, az uniós jog hasonló jellegű megsértéseinek jövőbeni megismétlődésének hatékony megelőzése olyan elrettentő hatású intézkedés meghozatalát igényli, amelyet az átalányösszeg testesít meg. Ami az átalányösszeg összegét illeti, a Bizottság a 14 343 eurós összegnek(28) a 2002‑es ítélet kihirdetése és a Spanyol Királyság kötelezettségeinek teljesítése, illetve ennek hiányában a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetése között eltelt napok számával történő beszorzását javasolja.

70.      Arra az esetre, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy átalányösszeget kell alkalmazni, a Spanyol Királyság napi 44,80 eurós összeget javasolt, a 3,28 eurós átalányalapnak(29) egy 1‑es súlyossági együtthatóval és egy 13,66‑os n szorzóval történő beszorzása alapján.

71.      Ami az átalányösszeget illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen típusú pénzbeli szankció kiszabása az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségek elmulasztása esetén nem lehet automatikus jellegű. A Bíróság szerint az EUMSZ említett rendelkezése őt széleskörű mérlegelési jogkörrel ruházta fel annak eldöntését illetően, hogy ilyen bírság(30) kiszabása indokolt‑e, vagy sem, figyelemmel a megállapított kötelezettségszegés jellegzetességeivel és az érintett tagállam magatartásával kapcsolatos, releváns elemek összességére.(31)

72.      Jelen esetben úgy vélem, hogy mindenekelőtt a jogsértés fennállásának időtartama az, ami az átalányösszeg kiszabását indokolttá teszi. Mindenképpen jelentős időtartamról van szó, hiszen a 2002‑es ítélet – amely ítélet végrehajtásának elmaradását róják fel a Spanyol Királyságnak – kihirdetése óta több mint tíz év telt el.

73.      Ezenfelül a Bíróság már elismerte, hogy a jogellenes magatartások ismétlődése az uniós jog területein szempont lehet az átalányösszeg kiszabásánál,(32) ami szerintem megfelel a pénzbeli szankciók megelőző jellegének.(33) A Spanyol Királyság tekintetében a Bíróság már több alkalommal állapított meg kötelezettségszegést a Bizottságnak az állami támogatásokat jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetlennek minősítő határozatainak végrehajtása terén, többek között a Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. szeptember 20‑án(34) és a Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. december 14‑én(35) hozott ítéleteiben.

74.      Ami az átalányösszeget illeti, először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságot nem köti a Bizottság javaslata, és hogy ezen összeg meghatározása saját mérlegelési jogkörébe tartozik.(36) Az átalányösszeget úgy kell meghatározni, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetőképességével. E tekintetben releváns szempont többek között a kötelezettségszegés fennállásának időtartama az azt megállapító ítélet kihirdetése óta, valamint a jogsértés súlyossága.(37)

75.      Figyelemmel a jelen indítvány 62–64. pontjában kifejtett, a Spanyol Királyságnak felrótt kötelezettségszegés időtartalmával és súlyosságával kapcsolatos megállapításokra, véleményem szerint a 20 millió eurós összeg a jelen ügy körülményeihez mérten megfelelőnek tűnik.

IV – Végkövetkeztetések

76.      A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy:

–        állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem hozta meg az újabb felszólító levélben az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján felrótt kötelezettségszegésre vonatkozó észrevételek előterjesztésére meghatározott határidőn belül az azon támogatások visszatérítésére vonatkozó, C‑499/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2002. július 2‑án hozott ítélet végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, amelyeket a spanyol kormány és egyes spanyol autonóm közösségek kormányai által a MAGEFESÁ‑nak, rozsdamentes acél háztartási termékek és kisméretű háztartási gépek gyártójának nyújtott támogatásokról szóló, 1989. december 20‑i 91/1/EGK bizottsági határozat jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített – nem teljesítette az említett határozatból és az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

–        kötelezze a Spanyol Királyságot, hogy fizessen az Európai Bizottságnak „az Európai Unió saját forrásai” számlára napi 104 909 euró összegű kényszerítő bírságot a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2002. július 2‑án hozott ítéletnek való megfeleléshez szükséges intézkedések végrehajtása késedelmének minden napjára a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésétől számított egy hónap elteltétől kezdődően az említett, 2002. július 2‑i ítélet végrehajtásának napjáig;

–        kötelezze a Spanyol Királyságot, hogy fizessen az Európai Bizottságnak az „Európai Unió saját forrásai” számlára húszmillió euró átalányösszeget;

–        a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.


1 – Eredeti nyelv: francia.


2 – A C‑499/99. sz. ügy (EBHT 1997., I‑6031. o.).


3 – A Magefesa egy spanyol holdingtársaság, amely lényegében négy ipari nagyvállalatot tömörít: az Industrias Domésticas SA (a továbbiakban: Indosa), a Manufacturas Gur SA (a továbbiakban: Gursa), a Manufacturas Inoxidables Gibraltar SA (a továbbiakban: Migsa) és a Cubertera del Norte SA (a továbbiakban: Cunosa) nevű vállalatokat.


4 –      HL 1991. L 5., 18. o.


5 – A 2002‑es ítéletben a Bíróság azt is megállapította, hogy a Spanyol Királyság a Magefesa‑csoport vállalatainak és jogutódainak Spanyolország által adott támogatásokról szóló, 1998. október 14‑i 1999/509/EK bizottsági határozatból (HL L 198., 15. o.) eredő kötelezettségeit sem teljesítette. Ennek ellenére a jelen kereset kizárólag a 2002‑es ítéletnek a 91/1 határozat tekintetében történő végrehajtásának állítólagos elmulasztására vonatkozik.


6 – A CMD‑t az Indosa felszámolója hozta létre 1994‑ben, termelési üzletágának értékesítése érdekében. A CMD részvényei voltak az Indosa egyedüli aktívái.


7 – Lásd e tekintetben a C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑6263. o.) 92. pontját).


8 – Lásd ebben az értelemben a 7. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 93. pontját.


9 – Lásd e tekintetben a C‑508/10. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2012. április 26‑án hozott ítélet 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Még ha a Bíróság e jellemzőt az EUMSZ 258. cikk szerinti, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek vonatkozásában állapította is meg, én azon az állásponton vagyok, hogy ez a Bíróság valamely kötelezettségszegést megállapító, EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti ítélete végrehajtásának elmulasztása miatti kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetekre is érvényes.


10 – Lásd a C‑201/09. P. és C‑216/09. P. sz., ArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság, és Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai egyesített ügyekben 2011. március 29‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑2239. o.) 75. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a C‑352/09. P. sz., ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben 2011. március 29‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑2359. o.) 88. pontját, valamint a C‑17/10. sz., Toshiba Corporation és társai ügyben 2012. február 14‑én hozott ítélet 47. pontját.


11 – A C‑168/09. sz. Flos‑ügyben 2011. január 27‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑181. o.) 53. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


12 – Lásd ebben az értelemben a fenti 10. lábjegyzetben hivatkozott ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben 2011. március 29‑én hozott ítélet 81. pontját.


13 – A C‑496/09. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑11483. o.) 27. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


14 –      A 13. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet 73. pontja.


15 – A C‑454/09. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. október 13‑án hozott ítélet 36. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


16 – HL 2007. C 126., 15. o.


17 – A 13. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.


18 – A Spanyol Királyság által javasolt átalányalap a Bizottság 2005. december 13‑i SEC(2005) 1658 közleményében meghatározott 640 eurós egységes átalányalap 25%‑a (mivel a felrótt mulasztás a 91/1 határozat szerint jogellenes támogatásban részesült Magefesa‑csoport négy társasága közül csak egyetlen társaságra vonatkozik) 6,24%‑ának felel meg (hiszen a felrótt mulasztás egy olyan régió kormánya által nyújtott támogatással kapcsolatos, amely a spanyol bruttó nemzeti össztermék 6,24%‑át adja).


19 – Lásd ebben az értelemben a 13. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet 42. pontját.


20 –      Lásd a jelen indítvány 40. és 41. pontját.


21 – A 13. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.


22 –      A 13. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet 74. és 75. pontja.


23 –      A 15. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. október 13‑án hozott ítélet 36. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


24 –      Lásd e tekintetben a C‑121/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9159. o.) 58. pontját).


25 – Lásd a C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑5703. o.) 114. és 115. pontját.


26 –      Lásd a 25. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet 118. és 120. pontját.


27 –      Lásd a 13. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet 65. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.


28 – A 14 343 eurós összeg a 210 eurós átalányalapnak a súlyosságra vonatkozó 5‑ös együtthatóval és a 13,66‑os n szorzóval történő beszorzásának eredménye.


29 – A kényszerítő bírság esetében alkalmazott átalányalap mintájára, a Spanyol Királyság által javasolt átalányalap a Bizottság 2005. december 13‑i SEC (2005) 1658 közleményében meghatározott 210 eurós egységes átalányalap 25%‑ának 6,24%‑a.


30 – Lásd ebben az értelemben a 24. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 63. pontját és a 25. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet 144. pontját.


31 – Lásd ebben az értelemben a 24. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 62. pontját; a C‑568/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4505. o.) 44. pontját; a C‑109/08. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4657. o.) 51. pontját, valamint a 25. lábjegyzetben hivatkozott C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet 144. pontját.


32 – Lásd ebben az értelemben a 24. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 67. pontját és a 13. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet 91. pontját.


33 – Ami a megelőző jelleget illeti, lásd a 24. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 59. pontját.


34 –      A C‑177/06. sz. ügy (EBHT 2007., I‑7689. o.).


35 – A C‑485/03–C‑490/03. sz. egyesített ügyek (EBHT 2006., I‑11887. o.).


36 –      Lásd ebben az értelemben a 24. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 64. pontját.


37 –      A 13. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet 93. és 94. pontja.