A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2013. április 18.(*)
„Fellebbezés – Az EK 225. cikk (1) bekezdése, az EK 235. cikk, és az EK 288. cikk második bekezdése – Az Európai Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti kereset – A jogvita szerződésen kívüli jellegének értékelése – A közösségi bíróságok hatáskörei”
A C‑103/11. P. sz. ügyben,
az Európai Bizottság (képviselik: T. van Rijn, E. Montaguti és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben, segítőik: A. Berenboom advocaat és M. Isgour ügyvéd)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. február 26‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a Systran SA (székhelye: Párizs [Franciaország]),
a Systran Luxembourg SA (székhelye: Luxembourg [Luxemburg])
(képviselik őket: J.‑P. Spitzer és E. De Boissieu ügyvédek)
felperesek az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök (előadó), M. Ilešič, E. Levits, J.‑J. Kasel és M. Berger bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. április 19‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2012. november 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke T‑19/07. sz., Systran és Systran Luxembourg kontra Bizottság ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2010., II‑6083. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék arra kötelezte, hogy fizessen a Systran SA‑nak (a továbbiakban: Systran) 12 001 000 euró átalányösszeget a Systrant amiatt ért kár megtérítéseként, hogy a Bizottság az automatikus fordítórendszerének karbantartására és nyelvi fejlesztésére vonatkozó közbeszerzési eljárásában megsértette a szerzői jogait és a know‑how‑ját.
A jogvita előzményei
2 A Systran (SYStem TRANslation) automatikus fordítórendszer eredeti változatát, a „Systran Mainframe‑et” 1968‑ban hozta létre és kezdte forgalmazni a World Translation Center Inc. (a továbbiakban: WTC) és más hozzá kapcsolódó társaságok (a továbbiakban együtt: WTC‑csoport).
3 A Bizottságnál, miután 1975‑ben szerződést kötött a WTC‑vel, először a fordítási szolgálatok kezdték el használni az említett rendszert, méghozzá annak „EC‑Systran Mainframe” elnevezésű változatát. Ezt követően, 1976 és 1987 között a Bizottság több szerződést kötött a WTC‑csoportba tartozó társaságokkal, egyrészt a Systran automatikus fordítórendszer javítása, másrészt új nyelvpárok – összesen kilenc nyelvpár – kifejlesztése céljából.
4 Több, 1985 szeptembere után létrejött szerződés révén a Gachot SA (a továbbiakban: Gachot) megszerezte a WTC‑csoport társaságait, amelyek a Systran technológia, illetve a Systran automatikus fordítórendszer Systran Mainframe változatának tulajdonosai voltak, és a megszerzés révén ez az új csoport lett a Systran‑csoport.
5 1987. augusztus 4‑én a Systran‑csoport és a Bizottság aláírt egy szerződést, amely a Systran automatikus fordítórendszer fejlesztésének és javításának az Európai Közösség akkori és jövőbeli hivatalos nyelvei vonatkozásában való közös megszervezéséről, valamint a rendszer működtetéséről szólt (a továbbiakban: együttműködési szerződés). Az együttműködési szerződés 11. és 12. cikke értelmében a szerződésre alkalmazandó jog a belga jog volt, és a felek között a szerződés értelmezésével, teljesítésével vagy teljesítésének elmaradásával kapcsolatos bármilyen jogvita választottbírósági útra tartozott.
6 Ezenfelül 1988 és 1989 között a Bizottság további négy szerződést kötött a Gachot‑val – amely ezt követően maga is felvette a „Systran” nevet – annak érdekében, hogy „felhasználási engedélyt” szerezzen a Systran szoftver használatára a német–angol, német–francia, angol–görög, spanyol–angol és spanyol–francia nyelvpárok tekintetében.
7 1991 decemberében a Bizottság felmondta az együttműködési szerződést azzal az indokkal, hogy a Systran nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit. Az együttműködési szerződés megszűnésének időpontjában a Systran automatikus fordítórendszer EC‑Systran Mainframe változatának tizenhat nyelvi változata volt.
8 A későbbiekben a Systran‑csoport elkészítette és forgalomba hozta a Systran szoftver egy új változatát, amely Unix és Windows operációs rendszereken is működött (Systran Unix), míg a Bizottság továbbfejlesztette az említett rendszer EC‑Systran Mainframe változatát – részben egy külsős szerződéses partner segítségével –, amely a Mainframe operációs rendszeren futott, a Unix és Windows operációs rendszerekkel azonban inkompatibilis volt.
9 Mindezeket követően, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék, hogy a Systran automatikus fordítórendszer EC‑Systran Mainframe változata Unix és Windows környezetben is működjön, a Systran Luxembourg SA (a továbbiakban: Systran Luxembourg) és a Bizottság négy szerződést kötött, amelyek nyomán létrejött az „EC‑Systran Unix” elnevezésű automatikus fordítórendszer (a továbbiakban: migrációs szerződések).
10 Az első migrációs szerződés 1997. decemberi aláírásakor a Systran hozzájárult ahhoz, hogy a Bizottság használja egyrészt a Systran védjegyet – az eredeti Systran automatikus fordítórendszerből kiindulva kifejlesztett bármely automatikus fordítórendszerre, de kizárólag az említett rendszer terjesztése vagy rendelkezésre bocsátása céljából –, másrészt belső szükségleteire a Unix és Windows környezetben futó Systran termékeket.
11 Az első migrációs szerződés 13. cikke szerint „[a] Bizottságot haladéktalanul tájékoztatni kell a [Systran Luxembourg] által a jelen szerződés teljesítése során elért minden eredményről, illetve megszerzett minden szabadalomról; ez az eredmény vagy szabadalom az Európai Közösségek tulajdona, amely a már létező ipari vagy szellemi tulajdonjogok esetét kivéve szabadon rendelkezhet vele”, továbbá a Bizottság automatikus fordítórendszere, beleértve annak összetevőit is, a Bizottság tulajdonában maradnak, még ha azokat a szerződés teljesítése során módosítják is, kivéve a már létező ipari vagy szellemi tulajdonjogok esetét”.
12 Az első migrációs szerződés 15. és 16. cikke értelmében a szerződésre alkalmazandó jog a luxemburgi jog volt, és az e szerződést megkötő felek közötti valamennyi jogvita a luxemburgi bíróságok joghatóságába tartozott.
13 Ezenfelül a negyedik migrációs szerződés első módosítása a szerződés megszűnését 2002. március 15‑ében határozta meg, és többek között úgy rendelkezett, hogy ebben az időpontban a Systran Luxembourg köteles naprakész adatokkal bizonyítani minden olyan szellemi vagy ipari tulajdonjogot, amelyre a Systran‑csoport a Systran automatikus fordítórendszerrel kapcsolatban igényt tart. A Bizottság szerint a Systran Luxembourg nem közölte vele ezeket az adatokat.
14 2003. október 4‑én a Bizottság ajánlati felhívást írt ki a Bizottság „EC‑Systran Unix” elnevezésű automatikus fordítórendszerének karbantartására és nyelvi fejlesztésére. Az ajánlati felhívást követően a közbeszerzés tíz eleme közül kettőt a Gosselies SA‑nak (a továbbiakban: Gosselies) ítéltek oda.
15 Miután a Systran 2003. október 31‑i levelében jelezte a Bizottságnak, hogy az általa tervezett munkák sérthetik a Systran szellemi tulajdonjogait, a Bizottság azt válaszolta, hogy a Systran‑csoport nem szolgáltatott bizonyítékot a Systran automatikus fordító alkalmazással kapcsolatban hivatkozott szellemi tulajdonjogairól, és így úgy tekinti, hogy a Systran nem emelhet kifogást a közbeszerzést elnyerő társaság által végzett munkákkal szemben.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
16 A Törvényszékhez 2007. január 25‑én benyújtott keresetlevelében a Systran és a Systran Luxembourg az őket a Bizottság által az automatikus fordítórendszerének karbantartására és nyelvi fejlesztésére vonatkozóan közzétett ajánlattételi felhívás nyomán elkövetett jogsértések miatt állítólag ért kár megtérítése iránti keresetet terjesztett elő.
17 Az említett társaságok többek között azt kérték, hogy a Törvényszék először is rendelje el a Bizottság által elkövetett bitorlási és kiszolgáltatási cselekmények azonnali abbahagyását, másodszor rendelje el bizonyos informatikai adatok lefoglalását vagy megsemmisítését a Bizottságnál és a Gosselies‑nél, harmadszor kötelezze a Bizottságot legalább 1 170 328 euró megfizetésére a Systran Luxembourg részére, és 48 804 000 euró – az eljárás során megváltoztatható összeg – megfizetésére a Systran részére, negyedszer rendelje el a határozatának szakfolyóiratokban, szaklapokban, valamint internetes szakoldalakon a Bizottság költségére történő közzétételét, ötödször kötelezze a Bizottságot a költségek megfizetésére.
18 Az ügy érdemi vizsgálatát megelőzően a Törvényszék előzetesen megvizsgálta a Bizottság által a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozóan felhozott jogalapokat.
19 Ezek közül az első jogalapot illetően, amely a Bizottságnak a Systrant és a Systran Luxembourgot állítólag ért kár megtérítésére való kötelezése iránti kereseti kérelem amiatti elfogadhatatlanságára vonatkozott, hogy e kérelem szerződésen alapul, a Törvényszék a megtámadott ítélet 57–64. pontjában emlékeztetett a szerződéses és a szerződésen kívüli felelősség tekintetében fennálló bírósági hatáskörre vonatkozó elvekre.
20 Ezt követően a Systran és a Systran Luxembourg által előterjesztett kártérítési kérelem vizsgálata keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 68–77. pontjában megállapította, hogy e társaságok elegendő körülményt terjesztettek elő annak megállapításához, hogy a Systran‑csoport hivatkozhat az általa fejlesztett és saját neve alatt forgalmazott Systran automatikus fordítórendszer Systran Unix változatán fennálló szerzői jogaira, illetve a Bizottság sikertelenül próbálta kétségbe vonni a Törvényszék hatáskörét azzal, hogy vitatta a Systran‑csoport által az említett változat vonatkozásában hivatkozott szerzői jogokat.
21 A know‑how‑t illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 78–81. pontjában megállapította, hogy egyrészt a know‑how‑ra vonatkozó műszaki információk az üzleti titkok körébe tartoznak, és nemcsak a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételük, hanem már egy harmadik személynek való átadásuk is súlyosan sértheti annak érdekeit, aki az információkat szolgáltatta, másrészt a valamely vállalkozás üzleti titkainak körébe tartozó műszaki információ, amelyet meghatározott okokból közöltek a Bizottsággal, nem szolgáltatható ki egyéb okból harmadik személy számára az érintett vállalkozás engedélye nélkül.
22 Ennek megfelelően a Törvényszék a megtámadott ítélet 82. pontjában megállapította, hogy a Systran és a Systran Luxembourg a Törvényszék EK 235. cikk szerinti hatáskörének megállapításához jogilag kellően megalapozott módon állították, hogy a Bizottság megsértette a Systran automatikus fordítórendszer Systran Unix változatát illetően fennálló szerzői jogokra és know‑how‑ra vonatkozó, szerződésen kívüli kötelezettségeit.
23 Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 84–102. pontjában megvizsgálta, hogy az ügy irataiból kitűnik‑e, hogy az egyrészt a WTC‑csoport és a Systran‑csoport (a továbbiakban: WTC/Systran‑csoport), másrészt a Bizottság által kötött számos szerződés felhatalmazta‑e ezen intézményt az esetlegesen a Systran szerzői jogainak vagy know‑how‑jának címén védelem alá tartozó információk harmadik személy, a szóban forgó esetben a Gosselies részére a Systran és a Systran Luxembourg engedélye nélkül történő kiszolgáltatására.
24 Mindezen megfontolásokra tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 104. pontjában elutasította a Bizottság által felhozott első elfogadhatatlansági jogalapot.
25 Ami a kereset nem egyértelmű jellegére vonatkozó második elfogadhatatlansági jogalapot illeti, azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 107–110. pontjában elutasította mint megalapozatlant.
26 A Törvényszék a megtámadott ítélet 113–117. pontjában szintén elutasította az arra alapított jogalapot, hogy kártérítési kereset keretében nincs hatásköre bitorlás tárgyában dönteni, mivel úgy ítélte meg, hogy a szerzői jogok bitorlásának fogalmára a know‑how bizalmas jellegével együttesen kizárólag annak érdekében hivatkoztak, hogy szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset keretében jogellenessé minősítésék a Bizottság magatartását.
27 Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 118–124. pontjában elutasította a Systran és a Systran Luxembourg által a kártérítési kérelmen túlmenően előterjesztett kereseti kérelmekkel szembeni elfogadhatatlansági kifogásokat.
28 A kártérítési kérelem érdemi vizsgálata keretében a Törvényszék először is a megtámadott ítélet 137–147. pontjában a Systran automatikus fordítórendszer Systran Unix és EC‑Systran Unix változata közötti lényegi hasonlóságot vizsgálta, és úgy ítélte meg, hogy emiatt a Systran és a Systran Luxembourg hivatkozhatott a Systran‑csoportnak az említett rendszer Systran Unix változatán fennálló jogaira annak érdekében, hogy a hozzájárulásuk nélkül az említett rendszerből kifejlesztett EC‑Systran Unix változatot ne szolgáltassák ki harmadik személynek. Ezzel összefüggésben a Törvényszék ugyanezen ítélet 148–157. pontjában általános jellegük miatt és technikai bizonyítok hiányában elutasította a Bizottság arra vonatkozó érvelését, hogy a Systrannak és a Systran Luxembourgnak nem voltak ilyen jogai, mivel az említett EC‑Systran Unix változat kizárólag a Systran automatikus fordítórendszer EC‑Systran Mainframe változata másik informatikai környezetbe való migrálásának eredménye.
29 Ezt követően a Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 158. pontjában emlékeztetett a Bizottságnak felrótt magatartás mibenlétére, ugyanezen ítélet 200–261. pontjában átfogóan vizsgálta e magatartás jogellenes jellegét.
30 E vizsgálat keretében először is a megtámadott ítélet 201. és 204–215. pontjában megállapította, hogy a Systran és a Systran Luxembourg hivatkozhatott a Bizottság által harmadik személytől megrendelt, a Systran automatikus fordítórendszer EC‑Systran Unix változata bizonyos elemeivel kapcsolatos munkák kifogásolására vonatkozó jogára, többek között a szerzői jogra vonatkozóan a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EC európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.) 5. cikkében szereplő vélelem alapján, amely szerint ahhoz, hogy egy mű szerzőjét szerzőnek tekintsék, elegendő, ha a nevét a művön feltüntetik. A Törvényszék a megtámadott ítélet 202. és 216–222. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem tekinthette úgy, hogy a Systran‑csoporttal 1975 óta kötött szerződései és az ezekkel összefüggésben fizetett összegek címén megszerzett jogai alapján felhatalmazással rendelkezett a vitatott közbeszerzés nyomán megvalósult felhasználásra és kiszolgáltatásra.
31 Másodszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 228–260. pontjában azon munkákat vizsgálta, amelyekkel a Bizottság harmadik személyt megbízott, annak megállapítása érdekében, hogy azok eredményezhették‑e a Systran automatikus fordítórendszer Systran Unix változatára vonatkozó olyan információk és elemek módosítását vagy átadását, amelyek megtalálhatók az említett rendszer EC‑Systran Unix változatában.
32 Ennek megfelelően a Törvényszék a megtámadott ítélet 261. pontjában megállapította, hogy a Bizottság a tagállamok jogában foglalt közös, a szóban forgó területen alkalmazandó általános elvek alapján jogellenesen járt el. A Törvényszék szerint e jogellenes magatartás a Systran‑csoportnak a Systran automatikus fordítórendszer Systran Unix változatán fennálló szerzői jogai és know‑how‑ja kellően súlyos megsértésének minősül, és alkalmas a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megalapozására.
33 Ennek megállapítását követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 262–325. pontjában megvizsgálta a Systrant és a Systran Luxembourgot ért kárt, valamint az e kár és a Bizottság jogellenes magatartása közötti okozati összefüggést.
34 E vizsgálat alapján az említett ítélet 326. pontjában megállapította, hogy 12 001 000 euró átalányösszeget kell megítélni a Systrannak az általa a Bizottság magatartása miatt elszenvedett kár megtérítése érdekében.
35 A kereset fennmaradó részét illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 329–332. pontjában elutasította a Systran és a Systran Luxembourg által előterjesztett, a kártérítés megítélésén túlmenő intézkedések iránti kérelmet.
A felek kérelmei
36 Fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– utasítsa el a kártérítési keresetet;
– kötelezze a Systrant és a Systran Luxembourgot az első‑ és a másodfokú eljárás költségeinek viselésére;
– másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé.
37 A Systran és a Systran Luxembourg azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– kötelezze Bizottságot a költségek viselésére.
Az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránti kérelemről
38 A Bíróság 2012. november 15‑én, a főtanácsnok indítványának ismertetését követően lezárta a szóbeli szakaszt.
39 A Systran és a Systran Luxembourg 2012. december 14‑i levelében azt kérte a Bíróságtól, hogy rendelje el a szóbeli szakasz újbóli megnyitását.
40 E kérelmük alátámasztására arra hivatkoznak, hogy a főtanácsnok 2012. november 15‑én ismertetett indítványában olyan érvek szerepelnek, amelyeket a feleknek egyáltalán nem volt alkalma vitatni.
41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg (lásd a C‑116/11. sz., Bank Handlowy és Adamiak ügyben 2012. november 22‑én hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
42 A jelen ügyben a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely szükséges az előterjesztett kérdések megválaszolásához, és hogy ezeket az információkat megvitatták előtte.
43 Ennélfogva a Systran és a Systran Luxembourg által az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránt előterjesztett kérelmet el kell utasítani.
A fellebbezésről
44 A Bizottság fellebbezése alátámasztására nyolc jogalapra hivatkozik.
45 Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a jogvita szerződésen kívüli jellegű. A második jogalap a védelemhez való jog megsértésén és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályok megsértésén alapul. A harmadik jogalapja keretében a Bizottság azt hozza fel, hogy a Törvényszék helytelenül alkalmazta a szerzői jogra vonatkozó szabályokat a Systran által hivatkozott jogok bizonyítását és fennállását illetően. A negyedik és az ötödik jogalapja keretében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el a magatartása jogellenes vagy felróható jellege, illetve az állítólag felróható magatartása kellően súlyos jellege kapcsán. A hatodik jogalapja keretében a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék egyrészt tévesen értelmezte a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 1991. május 14‑i 91/250/EGK tanácsi irányelv (HL L 122., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 114. o.) 5. cikkében szereplő kivételt, másrészt pedig nem indokolta kellőképpen az ítéletet az említett irányelv 6. cikkében szereplő kivétel tekintetében. A hetedik jogalap a kifogásolt felróható magatartás és az állítólagos kár közötti, kellően közvetlen okozati összefüggés fennállásának értékelésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. Végül a nyolcadik jogalap a kártérítés összegének 12 001 000 euróban való megállapításával kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul.
Az első, a jogvita szerződéses jellegének értékelésére vonatkozó téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
46 A Bizottság arra hivatkozik, hogy először is a Törvényszék rosszul alkalmazta a C‑214/08. P. sz., Guigard kontra Bizottság ügyben 2009. május 20‑án hozott ítéletet, amelynek 43. pontjában az szerepel, hogy önmagában a nem a szóban forgó szerződésből eredő, azonban a felekre kötelező jogi szabályokra való hivatkozásnak nem lehet az a következménye, hogy módosítja a jogvita szerződésen alapuló jellegét, és ezzel a szerződést elvonja a hatáskörrel rendelkező bíróságtól. Ellenkező esetben a felek által hivatkozott normáktól függően változhatna a jogvita jellege, és így az elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság, ami ellentétes lenne a különböző bíróságok hatáskörére vonatkozó anyagi szabályokkal.
47 Ennek fényében a Törvényszéknek az ügy iratainak különböző releváns elemeire tekintettel meg kellett volna vizsgálnia, hogy a Systran és a Systran Luxembourg által előterjesztett kártérítési kereset objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű vagy szerződésen kívüli eredetű kötelezettségeken alapul‑e, ami lehetővé tette volna a jogvita szerződésen alapuló vagy szerződésen kívüli jellegének meghatározását. Ugyanis valamely állítás jellege nem meghatározó tényező a közösségi bíróságok vonatkozó hatáskörének megállapításában. Következésképpen a valamely – felhasználási vagy átruházási – szerződésből eredő szerzői jogra vonatkozó jogvita szerződéses jellegű, amennyiben e jogvita megoldása szükségszerűen az említett jog átruházásának vagy felhasználásának az érintett felek által közösen megállapított feltételeinek értelmezésétől függ.
48 Ennélfogva, ha az, hogy a Systran olyan cselekményre hivatkozik, amelyre a szerződés nem ad felhatalmazást, elegendő lenne a közte és a Bizottság közötti jogvitának a szerződésen kívüli felelősség területére tartozóvá változásához, ez az EK 235. cikk hatályának az EK 238. cikk rovására való, nem igazolható kiterjesztésével járna.
49 Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék téves jogi megállapításokat tett az elsőfokú eljárásban hivatkozott számos szerződéses és levélváltásból eredő dokumentumban – nevezetesen a Bizottság által a WTC‑vel kötött 1975. december 22‑i szerződésben, a WTC‑csoportba tartozó társaságokkal 1976 és 1987 között kötött szerződésekben (köztük különösen a Gachot‑val 1985. január 18‑án kötött technikai együttműködési megállapodásban), az együttműködési szerződésben, a Gachot‑val 1988‑ban és 1989‑ben kötött felhasználási szerződésekben, valamint a migrációs szerződésekben – biztosított jogok értelmezését illetően.
50 Ugyanis a Törvényszék, bár elismerte a Bizottságnak a Systran automatikus fordítórendszer EC‑Systran Unix változatán fennálló szerződéses jogait, és különösen a „használatra vonatkozó jogait”, nem a megfelelő módon értékelte e jogok tartalmát és pontos jellegét.
51 Ezzel a Törvényszék tévesen, sőt elferdítést eredményező módon értelmezte a fent említett szerződések egyértelmű jelentését, aminek következtében tévesen értékelte a jogvita jellegét.
52 Végül, harmadszor, a Bizottság a szerződések értelmezésére vonatkozó szabályok azzal történő megsértésére hivatkozik, hogy a Törvényszék nem értelmezhette úgy a migrációs szerződéseket, és különösen az első migrációs szerződés 13. cikkét, hogy azok nem ruháznak rá semmilyen jogot. Ezzel összefüggésben arra hivatkozik, hogy a Törvényszék akkor is hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy mivel a Systran nem volt a migrációs szerződések részes fele, így azokra – a szerződések relatív hatályának elvét alkalmazva – önmagukban nem lehet vele szemben hivatkozni.
53 A Systran és a Systran Luxembourg a maguk részéről úgy vélik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet értelmezése során. Ugyanis a hatásköre fennállásának megállapítása keretében a Törvényszék nem szorítkozott arra, hogy a jogvitát az említett társaságok által hivatkozott jogi szabályok fényében vizsgálja, hanem a megtámadott ítéletben tett legfontosabb megállapításait a Bizottság által hivatkozott szerződések vizsgálatára vonatkozóan tette. A Systran és a Systran Luxembourg különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Törvényszék az említett ítélet 62. pontjában emlékeztetett arra, hogy a hatásköre fennállásának értékelésekor teljesen megalapozottan vizsgálhatja valamely szerződés tartalmát, amint teszi ezt a felek által az érveik alátámasztására felhozott bármely dokumentummal kapcsolatban annak megállapítása érdekében, hogy e dokumentum nem kérdőjelezi‑e meg az EK 235. cikkben számára kifejezetten biztosított hatáskört.
54 Az említett társaságok szerint ezzel összefüggésben a Törvényszék a megtámadott ítélet 71–100. pontjában megállapította, hogy a hivatkozott szerződésekben semmilyen jogátruházó, illetve a Bizottságot arra felhatalmazó rendelkezés nem szerepel, hogy elvégeztessen vagy maga végezzen a Systran szerzői jogait sértő munkákat, illetve kiszolgáltasson esetlegesen szerzői jogvédelem alatt álló információkat.
55 Következésképpen a Törvényszék semmilyen vonatkozásban nem alkalmazta tévesen a jogot az említett szerződések értelmezésekor, mivel azok a legkisebb mértékben sem relevánsak a jelen ügyre vonatkozó bírósági hatáskör meghatározása szempontjából, továbbá a megtámadott ítélet 101–104. pontjában megalapozottan ítélte meg úgy, hogy a szóban forgó jogvita szerződésen kívüli jellegű.
A Bíróság álláspontja
56 Az EK‑Szerződés a közösségi és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztásról rendelkezik a Közösséggel szemben indított azon keresetek tekintetében, amelyek a Közösség kártérítési felelősségének megállapítására irányulnak (a C‑377/09. sz. Hanssens‑Ensch‑ügyben 2010. július 29‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑7751. o.] 16. pontja).
57 Így különösen, az EK 240. cikk értelmében a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek az olyan vitás ügyek elbírálására, amelyekben a Közösség az egyik fél, kivéve azokat a jogvitákat, amelyek elbírálására a Szerződés a Bíróságot vagy a Törvényszéket hatáskörrel ruházza fel (lásd a C‑80/99–C‑82/99. sz., Flemmer és társai egyesített ügyekben 2001. október 9‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑7211. o.] 39. pontját, valamint a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontját).
58 Márpedig az EK 238. cikk kivételével a Szerződés egyetlen rendelkezése sem ruház olyan hatáskört a Bíróságra vagy a Törvényszékre, amely a Közösség szerződésen kívüli felelősségével kapcsolatos jogviták elbírálására vonatkozik. Mindazonáltal az említett cikk alkalmazásának előfeltétele, hogy a Közösség által vagy a nevében kötött szerződés választottbírósági kikötést tartalmazzon (lásd a fent hivatkozott Flemmer és társai ügyben hozott ítélet 42. pontját, valamint a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontját), és így e hatáskör eltérést jelent az általános hatásköri szabályoktól, amelyeket megszorítóan kell értelmezni (lásd a 426/85. sz., Bizottság kontra Zoubek ügyben 1986. december 18‑án hozott ítélet [EBHT 1986., 4057. o.] 11. pontját, és a C‑114/94. sz., IDE kontra Bizottság ügyben 1997. február 20‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑803. o.] 82. pontját).
59 Ebből az következik, hogy a Közösség szerződéses felelősségére vonatkozó jogviták – az EK 240. cikkre figyelemmel – választottbírósági kikötés hiányában a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznak (a fent hivatkozott Hanssens‑Ensch‑ügyben hozott ítélet 19. pontja).
60 Ezzel szemben a Közösség szerződésen kívüli felelősségét illetően az ilyen jogviták a közösségi bíróságok hatáskörébe tartoznak. Ugyanis az EK 225. cikk (1) bekezdésével együttesen értelmezett EK 235. cikk alapján a Bíróság és a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az EK 288. cikk második bekezdésében említett kártérítési vitákban, amely rendelkezés tárgya éppen a szóban forgó szerződésen kívüli felelősség. A közösségi bíróságok e hatásköre kizárólagos (lásd ebben az értelemben különösen a C‑282/90. sz., Vreugdenhil kontra Bizottság ügyben 1992. március 13‑án hozott ítélet [EBHT 1992., I‑1937. o.] 14. pontját; a C‑275/00. sz., First és Franex ügyben 2002. november 26‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑10943. o.] 43. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott Hanssens‑Ensch‑ügyben hozott ítélet 17. pontját), amelynek keretében e bíróságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy megvalósulnak‑e bizonyos kumulatív feltételek, nevezetesen az intézményeknek felrótt magatartás jogellenessége, a kár ténylegessége, illetve okozati összefüggés fennállása a felrótt magatartás és a hivatkozott kár között, mivel a Közösség szerződésen kívüli felelőssége csak e feltételek teljesülése esetén állapítható meg (lásd a C‑243/05. P. sz., Agraz és társai kontra Bizottság ügyben 2006. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10833. o.] 26. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
61 A fentiek alapján annak meghatározásához, hogy mely bíróság rendelkezik hatáskörrel a Közösséggel szemben a felelősségének kártérítés fizetése céljából történő megállapítása iránt indított konkrét kereset tekintetében, azt kell megvizsgálni, hogy a Közösség szerződéses vagy szerződésen kívüli felelőssége‑e az adott kereset tárgya (a fent hivatkozott Hannsens‑Ensch‑ügyben hozott ítélet 20. pontja).
62 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szerződésen kívüli felelősségnek az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdése értelmében vett, önálló fogalmát e felelősség céljára, vagyis a közösségi és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás lehetővé tételére tekintettel kell értelmezni.
63 Ennek fényében a közösségi bíróságoknak, ha kártérítési keresetet terjesztenek eléjük, a jogvita érdemi elbírálását megelőzően, a hivatkozott felelősség és így maga a kérdéses jogvita jellegének meghatározására irányuló vizsgálat keretében előzetesen meg kell állapítaniuk, hogy erre rendelkeznek‑e hatáskörrel.
64 Ehhez az említett bíróságok nem indulhatnak ki egyszerűen a felek által hivatkozott normákból.
65 Ugyanis, amint azt a Bizottság a jelen ítélet 46. pontjában említett első jogalapjának keretében felveti, e tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy önmagában a nem a valamely ügyben releváns szerződésből eredő, azonban a felekre kötelező jogi szabályokra való hivatkozásnak nem lehet az a következménye, hogy módosítja a jogvita szerződésen alapuló jellegét, és ezzel a szerződést elvonja a hatáskörrel rendelkező bíróságtól. Ellenkező esetben a felek által hivatkozott normáktól függően változhatna a jogvita jellege, és így az elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság, ami ellentétes lenne a különböző bíróságok hatáskörére vonatkozó anyagi szabályokkal (a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 43. pontja).
66 Ezzel szemben a közösségi bíróságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az eléjük terjesztett kártérítési keresetnek olyan kártérítési kérelem‑e a tárgya, amely objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű, vagy szerződésen kívüli eredetű kötelezettségeken és jogokon alapul. E célból – amint azt a főtanácsnok az indítványa 49. és 50. pontjában megállapította – e bíróságoknak az ügybeli tényállás különböző elemeinek, mint például az állítólag megsértett jogi normának, a hivatkozott kár jellegének, a felrótt magatartásnak, valamint a szóban forgó felek közötti jogi kapcsolatoknak a vizsgálata alapján meg kell állapítaniuk, hogy e felek között a jogvita tárgyát illetően ténylegesen létrejött‑e szerződéses viszony, amely viszony mélyreható vizsgálata nélkül az említett kereset nem bírálható el.
67 Ha az említett elemek előzetes vizsgálatából kitűnik, hogy a felperes igényei megalapozottságának megállapításához a szóban forgó felek által kötött egy vagy több szerződés tárgyát kell értelmezni, az említett bíróságok e ponton kötelesek abbahagyni a jogvita általuk folytatott vizsgálatát, és kimondani, hogy nem rendelkeznek hatáskörrel annak elbírálására, mivel az említett szerződések nem tartalmaznak választottbírósági kikötést. Ugyanis ebben az esetben a Közösséggel szemben előterjesztett kártérítési kereset vizsgálata szerződéses jellegű jogok és kötelezettségek olyan értékelésével járna, amely az EK 240. cikk alapján kizárólag a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozhat.
68 A Bizottság által felhozott első jogalap megalapozottságát ezen elvek fényében kell értékelni.
69 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Systran és a Systran Luxembourg által előterjesztett kereset elfogadhatóságának vizsgálata keretében a megtámadott ítélet 60. pontjában a Törvényszék először is megalapozottan kimondta, hogy az EK 235. cikk szerinti hatásköre fennállásának megállapításához az ügybeli tényállás különböző releváns elemeire tekintettel meg kell vizsgálnia, hogy a Systran és a Systran Luxembourg által előterjesztett kártérítési kérelem objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű vagy szerződésen kívüli eredetű kötelezettségeken alapul‑e, ami lehetővé teszi a jogvita szerződésen alapuló vagy szerződésen kívüli jellegének meghatározását.
70 Mindazonáltal az említett pontban a Törvényszék ezt követően kimondta, hogy az említett elemek többek között a felek állításai, a kártérítés iránti kereset tárgyát képező kár alapjául szolgáló tény, és a jogvita tárgyát képező kérdés megválaszolása érdekében hivatkozott szerződéses vagy szerződésen kívüli rendelkezések vizsgálatából levezethetők.
71 Ennek alapján a megtámadott ítélet 62. pontjában a Törvényszék úgy tekintette, hogy a WTC/Systran‑csoport és a Bizottság által 1975 és 2002 között kötött különböző szerződések tartalmának vizsgálata a hatásköre fennállásának vizsgálatába tartozik, és önmagában nem eredményezi a jogvita jellegének szerződésen alapulóvá változását. Ennek megfelelően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy egyrészt teljesen megalapozottan vizsgálhatja egy szerződés tartalmát, amint teszi ezt a felek által az érveik alátámasztására felhozott bármely dokumentummal kapcsolatban annak megállapítása érdekében, hogy e dokumentum nem kérdőjelezi‑e meg az EK 235. cikkben számára kifejezetten biztosított hatáskört, másrészt e vizsgálat a hatásköre fennállásának megállapítása érdekében hivatkozott tények értékelésének körébe tartozik.
72 Ezenfelül a megtámadott ítélet 63. pontjában összehasonlításként a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre hivatkozva a Törvényszék hozzátette, hogy a szóban forgó ügyben, amelyben a Systran és a Systran Luxembourg kizárólag szerződésen kívüli kötelezettségek megsértéséből indult ki, önmagában az, hogy a szerződéses partnerük a vitatott magatartást nem érintő, szerződéses kötelezettségekre hivatkozott, nem eredményezhette a jogvita szerződésen kívüli jellegének megváltozását és a jogvitának a hatáskörrel rendelkező bíróságtól való elvonását.
73 Emellett, miután a megtámadott ítélet 64. pontjában kifejtette, hogy a kötelezettség megsértését állító félnek kell bizonyítania a kötelezettség tartalmát, illetve annak az ügybeli tényállásra való alkalmazását, a Törvényszék egyrészt az említett ítélet 65–82. pontjában megvizsgálta a Systran és a Systran Luxembourg által előterjesztett kártérítési kérelem tartalmát és különösen az állítólag megsértett jogok fennállására vonatkozó bizonyítékot. Másrészt az említett ítélet 84–102. pontjában a felek által 1975 és 2002 között kötött számos szerződés részletes elemzése útján megvizsgálta a Bizottságnak felrótt magatartás jogellenességét annak megállapítása érdekében, hogy esetlegesen levezethető‑e e szerződésekből olyan felhatalmazás, amely lehetővé tette a Bizottság számára az említett magatartást.
74 Ezen elemzés nyomán, miután úgy ítélte meg, hogy az említett intézmény nem rendelkezett ilyen felhatalmazással, a Törvényszék a megtámadott ítélet 104. pontjában elutasította a Bizottság által a keresetnek az alapja szerződéses jellege miatti elfogadhatatlanságára vonatkozó érveit.
75 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Törvényszék ezzel tévesen alkalmazta a jogot a jelen ítélet 63–67. pontjában említett, a Közösséggel szembeni kártérítési keresetekre vonatkozó bírósági hatáskör megállapítására irányadó elvek alkalmazása keretében, valamint a WTC/Systran‑csoport és a Bizottság közötti szerződéses viszonyok jogi minősítését illetően, aminek következtében megsértette a bírósági hatáskörére vonatkozó, az EK 225. cikk (1) bekezdésében, az EK 235. cikkben és az EK 240. cikkben megállapított szabályokat.
76 Ugyanis egyrészt az elé terjesztett jogvita szerződéses vagy szerződésen kívüli jellegének, és így a saját hatásköre fennállásának megállapítása keretében a Törvényszék az ítéletének a kereset elfogadhatóságára vonatkozó részében nem szorítkozott annak vizsgálatára, hogy az ügybeli tényállás különböző elemeire tekintettel a felek között a jogvita tárgyát illetően ténylegesen fennállt‑e szerződéses viszony, aminek mélyreható vizsgálata nélkül a keresetet érdemben nem lehetett elbírálni.
77 Ezzel szemben a megtámadott ítélet 62. pontjában a Törvényszék tévesen ítélte meg úgy, hogy a WTC/Systran‑csoport és a Bizottság által 1975 és 2002 között kötött különböző szerződések tartalmának részletes és konkrét vizsgálata a hatásköre fennállásának vizsgálatába tartozott, amennyiben a szerződések tartalmát teljesen megalapozottan vizsgálhatta, úgy mintha az ügy iratanyagának részét képező bármely dokumentumról lett volna szó.
78 Ennek következtében a megtámadott ítélet 84–102. pontjában a Törvényszék a hatásköre fennállásának megállapítása keretében részletesen vizsgálta a WTC/Systran‑csoport és a Bizottság közötti gazdasági és üzleti kapcsolatokra 1975 és 2002 között vonatkozó számos szerződéses rendelkezés tartalmát annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság rendelkezett‑e felhatalmazással a Systrannak a Systran automatikus fordítórendszer Systran Unix változatára vonatkozó szerzői jogai és know‑how‑ja címén védett információk harmadik személynek való kiszolgáltatására, és úgy ítélte meg, hogy a Közösség felelősségének szerződéses jellege e felhatalmazással való rendelkezéstől függ. Mindazonáltal ez az érvelés, amint azt a Bizottság az első jogalapja keretében megalapozottan állítja, a neki felrótt magatartás jogszerű vagy jogellenes jellegére vonatkozik, és így a jogvita érdeméhez tartozik, nem pedig a jogvita jellegének előzetes meghatározásába.
79 Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítélet 84–102. pontjában is tévesen alkalmazta a jogot a WTC/Systran‑csoport és a Bizottság által 1975 és 2002 között kötött szerződések jogi minősítését illetően, amikor az ügybeli tényállás különböző elemeinek fényében úgy ítélte meg, hogy e szerződések léte nincs hatással a jogvita jellegének az EK 235. cikk értelmében vett meghatározására.
80 E tekintetben tény, hogy – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. és 63. pontjában kimondta – a jogvita jellegének szerződésen alapulóvá változtatásához nem elegendő a felperessel való akármilyen szerződéses kapcsolat vagy a vitatott magatartást nem érintő, szerződéses eredetű kötelezettségek fennállását állítani. Azonban még ezzel együtt is, ha az intézményeknek felrótt magatartás jogszerűségének vagy jogellenességének megállapításához a Közösséggel szemben benyújtott kártérítési kereset tartalmára tekintettel szükségesnek tűnik a szóban forgó felek által kötött egy vagy több szerződés értelmezése, a jogvita nem tartozik a közösségi bíróságok hatáskörébe.
81 Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványa 70. pontjában megállapította, a jelen ügyben éppen ez a helyzet. Ugyanis senki nem vitatja, hogy a Bizottság által a Törvényszék előtt hivatkozott és az első fellebbezési jogalap keretében is említett számos szerződéses dokumentum – különösen pedig a Bizottság által a WTC‑vel kötött 1975. december 22‑i szerződés, a WTC‑csoport társaságaival 1976 és 1987 között kötött szerződések (amelyek közül különösen fontos a Gachot‑val 1985. január 18‑án kötött technikai együttműködési megállapodás), az együttműködési szerződés, a Gachot‑val 1988‑ban és 1989‑ben kötött felhasználási szerződések, valamint a migrációs szerződések – ténylegesen a jogvita tárgyára vonatkozó szerződéses környezetet alkot, amelynek mélyreható vizsgálata nélkül nem állapítható meg a Bizottságnak felrótt magatartás esetleges jogellenessége.
82 Egyébiránt e megállapítás közvetlenül következik a megtámadott ítéletnek a jogvita érdemére vonatkozó bizonyos pontjainak szövegéből. Ugyanis a megtámadott ítélet 158., 202. és 216–222. pontjában a Törvényszék a vitatott magatartás jogellenes jellegének megállapítása keretében maga vizsgálta részletesen, hogy a Bizottság által hivatkozott és az említett ítélet 181–187. pontjában említett szerződéses dokumentumok adtak‑e ezen intézménynek az említett magatartást lehetővé tevő kifejezett felhatalmazást.
83 E megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen ítélte meg úgy, hogy a szóban forgó jogvita az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdésének értelmében vett, szerződésen kívüli jogvita volt.
84 E körülmények között helyt kell adni a fellebbezésben felhozott első jogalapnak, és a többi jogalap vizsgálatának szükségessége hiányában hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítéletet amiatt, hogy a Törvényszék megsértette az EK 225. cikk (1) bekezdése, az EK 235. cikk és az EK 240. cikk szerinti hatáskörére vonatkozó szabályokat.
A Törvényszék elé terjesztett keresetről
85 A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdése második mondatának megfelelően a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi. A jelen ügyben ez a helyzet áll fenn.
86 E tekintetben, amint az a jelen ítélet 78–82. pontjából kitűnik, a közösségi bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a Systran és a Systran Luxembourg által előterjesztett kártérítési kereset elbírálására. Ebből következően e keresetet el kell utasítani.
A költségekről
87 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.
88 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint – amely a 184. cikk (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
89 A jelen ügyben, mivel a Bizottság pernyertes lett a fellebbezést illetően, továbbá a Systran és a Systran Luxembourg pervesztes lett a kártérítési keresetükben előterjesztett kérelmet illetően, ez utóbbiakat arra kell kötelezni, hogy viseljék mind a jelen eljárásban, mind a Törvényszék előtt indított eljárásban felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke T‑19/07. sz., Systran és Systran Luxembourg kontra Bizottság ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság a Systran SA és a Systran Luxembourg SA T‑19/07. sz. ügyben előterjesztett keresetét elutasítja.
3) A Bíróság a Systran SA‑t és a Systran Luxembourg SA‑t kötelezi az Európai Bizottság részéről a Bíróság és az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.
Aláírások