YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. július 18.(1)
C‑272/12. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Írország,
Francia Köztársaság,
Olasz Köztársaság,
Eurallumina SpA,
Aughinish Alumina Ltd
„Fellebbezés – Állami támogatások – A vitatott intézkedés betudhatósága – Jövedéki adó alóli mentesség – Ásványi olajok – Az adójogi harmonizáció és az állami támogatások ellenőrzése közötti összefüggés – A jogbiztonság elve – A jogszerűség vélelme”
1. A jelen ügyben a Bíróságnak azt kell értékelnie, hogy az Európai Unió Törvényszéke hivatalból hozott‑e fel egy olyan jogalapot, amelyre nem volt jogosult hivatalból hivatkozni.
2. A Bíróság másodszorra foglalkozik ezzel az üggyel. Az Európai Bizottság újabb fellebbezést terjesztett elő a Törvényszék Írország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2012. március 21‑én hozott ítéletével(2) szemben, amellyel a Törvényszék újból megsemmisítette a 2005. december 7‑i 2006/323/EK bizottsági határozatot.(3)
3. Ezen határozattal a Bizottság az ásványi olajokra vonatkozó jövedéki adó tekintetében Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott mentességet a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította. E mentességeket az Európai Unió Tanácsa a Bizottság javaslatára több évvel ezelőtt a jövedéki adók tekintetében releváns irányelvnek megfelelően engedélyezte.
4. A Bizottság továbbá e támogatásoknak a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele napjától számított visszatéríttetését rendelte el, mivel úgy vélte, hogy ezen időpont előtt e támogatások kedvezményezettjei jogos bizalmat alapíthattak azokra.
5. A Törvényszék a megtámadott ítéletben megsemmisítette a vitatott határozatot, úgy ítélve meg, hogy a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224/EK határozat(4) főszabály szerint nem tették lehetővé, hogy a Bizottság a vitatott mentességeket az érintett tagállamoknak tudja be, és ennélfogva azt sem, hogy azokat állami támogatásnak minősítse, és elrendelje azok részleges visszatéríttetését. A Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között a vitatott határozat sértette a jogbiztonság elvét, valamint az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elvét annyiban, amennyiben közvetlenül megkérdőjelezte az értintett tagállamok által 2003. december 31‑ig biztosított vitatott mentességek érvényességét, és közvetetten, de szükségképpen kétségbe vonta a Tanács engedélyező határozatainak, legutóbb a 2001/224 határozatnak, valamint az azokhoz fűződő joghatásoknak az érvényességét is.
6. A Bizottság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmének alátámasztása végett arra hivatkozott különösen, hogy a Törvényszék a vitatott határozatot olyan, a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatóságára vonatkozó jogalap alapján semmisítette meg, amelyet hivatalból hozott fel, és amelyre a Bizottság szerint a Törvényszék nem volt jogosult hivatalból hivatkozni, miközben ez volt a megsemmisítés valódi indoka.
7. A jelen indítványban a Bizottság álláspontját fogom támogatni, és azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy azt állapítsa meg, hogy a Törvényszék valóban olyan jogalapot hozott fel hivatalból, amelyre nem volt jogosult hivatalból hivatkozni, majd azt fogom bebizonyítani, hogy már önmagában ez a megállapítás igazolja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.
I – Jogi háttér
A – Az állami támogatások rendszere
8. Az EK 87. cikk (1) bekezdése szerint:
„Ha [az EK‑Szerződés] másként nem rendelkez[ik], a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”
9. Az EK 88. cikk előírja:
„(1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat. A Bizottság javaslatot tesz a tagállamoknak a közös piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára.
(2) Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani;
[…]
(3) A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.”
B – Az adójogi harmonizációra vonatkozó szabályozás
1. Az ásványi olajok jövedéki adójára vonatkozó irányelvek
10. Több irányelv szabályozza az ásványi olajok jövedéki adóját, nevezetesen az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19‑i 92/81/EGK tanácsi irányelv,(5) az ásványi olajok jövedékiadó‑mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/82/EGK tanácsi irányelv,(6) és az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv,(7) amely 2003. december 31‑étől hatályon kívül helyezte a 92/81 és 92/82 irányelvet.
11. A 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése így szólt:
„A Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését.
Egy ilyen intézkedést bevezetni kívánó tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot, és a Bizottság számára megküld minden megfelelő és szükséges információt. A Bizottság a többi tagállamot egy hónapon belül értesíti a tervezett intézkedésről.
A javasolt mentesség vagy a csökkentett adótétel fenntartása akkor tekinthető a Tanács által engedélyezettnek, ha attól a naptól számított két hónapon belül, amelyen a többi tagállamot a második albekezdés szerint tájékoztatták, sem a Bizottság, sem valamely tagállam nem kérte az ügy Tanács általi kivizsgálását.”
12. Az említett irányelv 8. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a (4) bekezdésben meghatározott mentességeket vagy kedvezményeket többé nem lehet fenntartani, különösen a tisztességtelen verseny vagy a belső piac működésének torzulása miatt, vagy a környezetvédelemre vonatkozó közösségi politikákhoz kapcsolódó okok miatt, megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz. A Tanács e javaslatokról egyhangúlag határoz.”
13. A 92/82 irányelv 6. cikke 13 euró/1000 kg‑ban állapította meg a nehéz fűtőolajra vonatkozó minimum jövedékiadó‑mértéket, amelyet a tagállamoknak 1993. január 1‑jétől kellett alkalmazniuk.
14. A 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése akként rendelkezett, hogy az irányelvet nem lehet alkalmazni a kettős felhasználású energiatermékekre, vagyis azokra a termékekre, amelyeket rendeltetésük szerint egyszerre lehet tüzelő‑, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő‑, fűtőanyagként felhasználni. Ily módon 2003. december 31‑től, amikor az irányelv hatályba lépett, a timföldgyártásra felhasznált nehéz fűtőolajokra nem vonatkozott többé minimum jövedéki adó. Ezenkívül a 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése feljogosította a tagállamokat, hogy a Tanács által végzett előzetes felülvizsgálatra is figyelemmel 2006. december 31‑éig továbbra is alkalmazzák az ezen irányelv II. mellékletében – amely melléklet tartalmazza a Gardanne és a Shannon régióban, valamint Szardínián timföldgyártásra üzemanyagként felhasznált nehéz fűtőolajokra vonatkozó jövedéki adó alóli mentességeket – meghatározott kedvezményes adómértékeket vagy adómentességeket.
2. A 2001/224 határozat
15. A 2001/224 határozat 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok jogosultak a határozat I. mellékletében felsorolt kedvezményes adómértékeket, illetve adómentességeket továbbra is alkalmazni.
16. A határozat indokolása, annak (5) preambulumbekezdésében, a következőképpen szól:
„E határozat nem sértheti az egységes piac működésének torzulásaira vonatkozó bármely, különösen a Szerződés 87. és 88. cikke alapján elvégzendő eljárás eredmény. A Szerződés 88. cikke értelmében nem szünteti meg a tagállamokkal szembeni azon követelményt, hogy értesítsék a Bizottságot az állami támogatások lehetséges eseteiről.”
II – A jogvita előzményei
17. Írország a Shannon régióban 1983‑tól, az Olasz Köztársaság Szardínián 1993‑tól, a Francia Köztársaság pedig a Gardanne régióban 1997‑től kezdődően mentesítette a jövedéki adó alól a timföldgyártásra használt ásványi olajokat.
18. A mentességekre a Tanács a 92/510/EGK határozat,(8) a 93/697/EK határozat(9) és a 97/425/EK határozat(10) révén jogosított fel. E feljogosításokat a Tanács több alkalommal meghosszabbította, legutóbb a 2001/224 határozattal, 2006. december 31‑ig.
19. A Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 2002. február 2‑án megjelent három – 2001. október 30‑án kelt – határozatával(11) megindította az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt eljárást a kérdéses mentességek mindegyike vonatkozásában. Ezen eljárás eredményeként a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot.
20. A vitatott határozat rendelkező része kimondja többek között, hogy a 2003. december 31‑ig nyújtott jövedéki adó alóli, vitatott mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásoknak minősülnek, hogy a 2002. február 3‑a és 2003. december 31‑e között nyújtott támogatások a közös piaccal nem összeegyeztethetők, amennyiben a kedvezményezettek nem fizették meg a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja utáni legalább 13,01 euró összegű jövedéki adót, és hogy ezen támogatásokat a három érintett tagállamnak vissza kell téríttetnie.
III – A megtámadott ítéletet megelőző eljárás
21. Az ügyek Törvényszék és Bíróság általi vizsgálatát illetően a megtámadott ítélet 25–43. pontjára utalok.
IV – A megtámadott ítélet
22. A Törvényszék a megtámadott ítélettel megsemmisítette a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy a Francia Köztársaság, Írország és az Olasz Köztársaság által 2003. december 31‑ig biztosított, a timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványi olajok jövedéki adója alóli mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, illetve amennyiben kötelezi e tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az említett mentességek kedvezményezettekkel való visszatéríttetése érdekében annyiban, amennyiben ez utóbbiak nem fizettek a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja után legalább 13,01 euró összegű jövedéki adót.
23. A Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjának értelmében kimondta, hogy az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően először is a jogbiztonság elvének és/vagy az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére alapított jogalapok és kifogások vizsgálata tűnik célszerűnek. E jogalapokkal és kifogásokkal a felperesek lényegében azt kifogásolták a Bizottsággal szemben, hogy részben semlegesítette a Tanácsnak a vitatott mentességek alkalmazására 2006. december 31‑ig az érintett tagállamokat feljogosító engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat által kiváltott joghatásokat.
24. Miután a Törvényszék a megtámadott ítélet 59–62. pontjában emlékeztetett a jogbiztonság és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, ezen ítélet 63–74. pontjában megvizsgálta a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok harmonizációja terén, illetve az állami támogatások terén elfogadott szabályok elhatárolásának kérdését.
25. A Törvényszék emlékeztetett az Európai Közösségnek a fent hivatkozott két jogterület kapcsán a közös piac megfelelő működését károsító, különböző típusú torzulások kiküszöbölésére szolgáló intézkedések hozatalára vonatkozó felhatalmazására, majd abból a feltételezésből indult ki, miszerint az adójogszabályok, különösen a jövedéki adók összehangolására irányuló szabályok, valamint az állami támogatásokra vonatkozó szabályok ugyanazon célt, nevezetesen a versenytorzulások elleni küzdelem útján a közös piac megfelelő működésének elősegítését célozzák. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy közös célkitűzésükre tekintettel a különböző szabályok koherens végrehajtása megköveteli annak feltételezését, hogy – a Bizottság állításával ellentétben – a versenytorzulás fogalma a nemzeti adójogszabályok harmonizációja és az állami támogatások terén ugyanazon terjedelemmel és jelentéssel bír.
26. A Törvényszék kifejtette, hogy az EK 93. cikkben és a 92/81 irányelvben kimondott, a nemzeti adójogszabályok – különösen a jövedéki adók – összehangolására irányuló szabályok kifejezetten az uniós intézményekre – nevezetesen a javaslatot előterjesztő Bizottságra és az intézkedést elfogadó Tanácsra – ruházzák az esetleges versenytorzulás fennállása értékelésének feladatát annak eldöntése érdekében, hogy a tagállamok számára engedélyezik‑e a harmonizált jövedéki adó alóli mentesség alkalmazását, illetve annak fenntartását.
27. A Törvényszék ezt követően az EK 87. cikk (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely a tagállamok azon döntéseire vonatkozik, amelyekkel ez utóbbiak saját gazdasági és szociális céljaik megvalósítására törekedve egyoldalú és önálló döntéssel forrásokat bocsátanak a vállalkozások vagy más jogalanyok rendelkezésére, vagy olyan előnyöket biztosítanak számukra, amelyek elősegítik az elérni kívánt gazdasági vagy szociális célok megvalósítását. Kifejtette, hogy ahhoz, hogy valamely előnyt e rendelkezés értelmében „támogatásnak” lehessen minősíteni, többek között az szükséges, hogy az az államnak tulajdonítható legyen.
28. A Törvényszék különösen ezen elvekre és jogszabályokra figyelemmel utasította el a Bizottság azon érvét, miszerint a 2001/224 határozat szükséges, ám nem elégséges feltétele annak, hogy az érintett tagállamok a 2001/224 határozat indokolásának (5) preambulumbekezdésére figyelemmel biztosíthassák a vitatott mentességeket. A Törvényszék ebből arra következtetett, hogy a hivatkozott határozat indokolásának ezen pontja nem vonatkozhat a jelen ügyhöz hasonló esetekre, amelyekben a tagállamok tisztán és egyszerűen valamely uniós intézmény által adott engedélynek megfelelve alkalmaznak jövedékiadó‑kedvezményt vagy ‑mentességet; az ezzel ellentétes értelmezés ugyanis sértené az uniós jog különböző szabályai koherens végrehajtásának biztosítására vonatkozó követelményt, amely a jogbiztonság elvéből következik.
29. A Törvényszék megjegyezte, hogy a Bizottság soha nem gyakorolta a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése, illetve az EK 230. cikk vagy EK 241. cikk értelmében az engedélyező határozatok visszavonásának, módosításának, megsemmisítésének, illetve a 92/81 irányelv érvénytelensége megállapításának kezdeményezésére vonatkozó jogát.
30. A megtámadott ítélet 104. és 105. pontja a következőképpen szól:
„104. Ennélfogva, amint arra a Tanács a Törvényszék kérdéseire adott válaszában jogosan hivatkozik […], a [vitatott] határozat Bizottság általi elfogadásakor a 2001/224 határozat létező és érvényes volt. Ez utóbbi határozat és a Tanács azt megelőző engedélyező határozatai, valamint a 92/81 irányelv, és különösen annak 8. cikkének (4) bekezdése, a valamennyi uniós jogi aktust megillető jogszerűségi vélelemben részesültek. Azok valamennyi joghatásukat kiváltották. Következésképpen az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság jogosult volt a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján fenntartani a vitatott mentességeket Szardínián, a Shannon, illetve a Gardanne régióban 2003. december 31‑ig. E határozatok főszabály szerint nem tették lehetővé, hogy a Bizottság a [vitatott] határozatban a fent említett vitatott mentességeket az érintett tagállamoknak tudja be, és ennélfogva azt sem, hogy azokat az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősítse, és elrendelje azok részleges visszatéríttetését, amennyiben azokat az EK 87. cikk (3) bekezdésének értelmében véve a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte.
105. A jelen ügy sajátos körülményei között meg kell állapítani, hogy a [vitatott] határozat, amennyiben közvetlenül megkérdőjelezi az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság által 2003. december 31‑ig biztosított vitatott mentességek érvényességét, közvetetten, de szükségképpen a Tanács engedélyező határozatainak, legutóbb a 2001/224 határozatnak, valamint az azokhoz fűződő joghatásoknak az érvényességét is kétségbe vonja. Ezzel sérti a jogbiztonság elvét, valamint az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elvét.”
V – A felek Bíróság előtti kérelmei
31. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé,
– a költségekről jelenleg ne határozzon.
32. Írország, a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság, valamint az Aughinish Alumina Ltd (a továbbiakban: AAL) azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a kérelmet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
33. Az Eurallumina SpA (a továbbiakban: Eurallumina) azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a kérelmet;
– abban az esetben, amennyiben a Bíróság a Törvényszék által a megtámadott ítélet alátámasztására felhozott indokolás egyetlen elemét sem hagyja helyben, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újabb vizsgálatra;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
VI – A fellebbezés
34. A Bizottság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése és az ügynek a Törvényszék elé történő visszautalása iránti kérelmének alátámasztása érdekében öt jogalapot terjeszt elő.
35. Az első két jogalap részben eljárásjogi jellegű, miközben a többi három jogalap az uniós anyagi jog megsértésére vonatkozik.
36. Az első jogalap annak bizonyítására irányul, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel, hogy a Bizottság érdekeit veszélyeztető eljárási szabálytalanságokat követett el, hogy megsértette a keresethez kötöttség elvét, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkét, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑át, 48. cikkének 2. §‑át, továbbá másodlagosan annak bizonyítására, hogy a Törvényszék nem nyújtott indokolást. A második jogalap arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel, hogy megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését és az EK 88. cikket, valamint a Bíróság alapokmánya 61. cikkének második bekezdését, továbbá a Bizottság érdekeit veszélyeztető eljárási szabálytalanságokat követett el. A harmadik jogalap az EK 87. cikk, az EK 88. cikk és az intézményi egyensúly elve megsértésének, valamint annak bizonyítására irányul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a Tanács és a Bizottság hatáskörének, valamint az adójogi harmonizáció és az állami támogatások ellenőrzése közötti összefüggések meghatározása során. A Bizottság a negyedik jogalapjában arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 2001/224 határozatot és megsértette az uniós intézmények jogi aktusainak értelmezésére vonatkozó szabályokat. Végül az ötödik jogalap egyrészt a jogbiztonság elvének, az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének, valamint a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére, másrészt az indokolás hiányára hivatkozik.
37. A fellebbezés elemzését az első jogalappal kezdem.
A – A felek érvei
38. Az első jogalap két részre tagolódik.
39. Az első részben a Bizottság lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék hivatalból hozott fel egy, az EK 87. cikk (1) bekezdés megsértésére vonatkozó jogalapot, arra hivatkozva, hogy a vitatott nemzeti intézkedések nem tulajdoníthatók a tagállamoknak, illetve átértékelte magát a kereset tárgyát.
40. A Bizottság szerint nyilvánvaló, hogy a Törvényszék nem a jogbiztonság és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértése miatt semmisítette meg a vitatott határozatot – amely elveket csupán általánosságban érintette –, hanem pusztán azért, mert a vitatott mentességek nem minősültek állami támogatásnak, mivel azok az Európai Uniónak voltak tulajdoníthatók.(12)
41. A Bizottság álláspontja szerint az ügy visszautalását követően az eljáró Törvényszék volt az, aki a betudhatóság kérdését a jogvita tárgyává tette, amikor a Törvényszék Hivatalának 2011. július 20‑i levelével a következő kérdést intézte a felekhez:
„Mivel a Bizottság javaslatára a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alkalmazásával egyhangúlag elfogadott tanácsi határozatok – legutóbb a 2001/224 határozat – előzetesen engedélyezték a vitatott mentességeket, azok Olaszország, Írország és Franciaország általi 2003. december 31‑ig való nyújtása objektíve teljesíti‑e az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt, tagállamnak való betudhatóság feltételét?”
42. A Bizottság véleménye szerint a felperesek csupán e kérdésre válaszul hivatkoztak arra, hogy a vitatott mentességek nem minősültek állami támogatásnak, mivel azok az Uniónak, és nem a tagállamoknak voltak tulajdoníthatók.
43. A fellebbezés ellenérdekű felei vitatják ezen érvelést.
44. Írország és az Olasz Köztársaság azzal érvel, hogy a Törvényszék jogszerűen hivatkozott hivatalból a lényeges eljárási szabályok megsértésére azzal kapcsolatosan, hogy a Bizottságnak az indokolási kötelezettsége teljesítésének érdekében fel kellett volna tüntenie azokat az indokokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy a vitatott mentességek az érintett tagállamoknak voltak tulajdoníthatók.
45. Ezen túlmenően a Francia Köztársaság, az Eurallumina és az AAL arra hivatkozik, hogy a betudhatóságra vonatkozó jogalap az általuk hivatkozott jogalapok kiegészítését képezi, és következésképpen a Törvényszék pusztán elfogadta és kifejtette a jogbiztonság elvének, valamint az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére vonatkozó jogalapokat.
46. Egyébiránt a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság és az Eurallumina szerint a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatóságának elmélete a megtámadott ítélet indokolásában relatív súllyal bír, vagyis nem ez a vitatott határozat megsemmisítésének fő indoka.
B – Álláspontom
47. A Bizottság első jogalapjának első részében felhozott kérdések arra vonatkoznak, hogy a Törvényszék hivatalból hozott‑e fel olyan – vagyis az EK 87. cikk (1) bekezdésének a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága miatti megsértésére vonatkozó – jogalapot, amelyre nem volt jogosult hivatalból hivatkozni, és hogy ténylegesen e jogalap volt‑e a vitatott határozat megsemmisítésének valódi indoka, ugyanis ez a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésével járhat.
48. Elöljáróban emlékeztetnék arra, hogy az uniós bíróságok előtti eljárásokra irányadó szabályokból, így különösen a Bíróság alapokmányának 21. cikkéből, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑ából kitűnik, hogy a jogvita terjedelmét a felek határozzák meg és határolják körül. Ebből következik, hogy a közösségi bíróság nem lépheti túl a felek által előterjesztett kérelmekben foglaltakat. Főszabály szerint szintén a felek által kifejtett ténybeli és jogi elemeken belül kell e kérelmekről határoznia.
49. Ennek ellenére az egyes uniós bíróságok előtti eljárásra vonatkozó szabályok, valamint az ítélkezési gyakorlat több olyan esetet határoztak meg, amelyben az uniós bíróság a törvényesség megállapítására vonatkozó kötelezettség teljesítése érdekében hivatalból figyelembe vehet valamely olyan jogalapot, amelyre a felperes nem hivatkozott kereseti kérelme alátámasztása érdekében. A jogalap jellege határozza meg, hogy az uniós bíróság jogosult‑e azt hivatalból felhozni, vagy sem.
50. A jelen ügyben úgy vélem, hogy eleve el kell utasítani Írország és az Olasz Köztársaság azon érveit, miszerint a Törvényszék hivatalból hivatkozhatott a lényeges eljárási szabályok megsértésére, mivel a Bizottság az államnak tulajdoníthatóságra vonatkozóan nem indokolta meg a vitatott határozatot.
51. Az államnak tulajdoníthatóság ugyanis az állami támogatás fogalmának alkotóelemét képezi.
52. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatást, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
53. A hivatkozott rendelkezés az összeegyeztethetetlenség kimondását négy feltétel vizsgálatától teszi függővé, így többek között attól a feltételétől, hogy az adott előnynek állami beavatkozásnak vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell lennie.(13)
54. Ahhoz, hogy az előnyök az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett „támogatásoknak” minősülhessenek, az ítélkezési gyakorlat megállapítja, hogy egyrészt azokat közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból kell nyújtani, másrészt pedig az államnak tulajdoníthatónak kell lenniük.(14)
55. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamnak tulajdoníthatóságra vonatkozó jogalap vizsgálata – mivel az a határozat anyagi jogszerűségére vonatkozik – a Szerződés alkalmazására vonatkozó jogszabály megsértése körébe tartozik, és azt az uniós bíróság csak akkor vizsgálhatja, ha a felperes azt kérte.(15)
56. Ezért annak érdekében, hogy megállapíthassuk, hogy a Törvényszék hivatalból hozta‑e fel e jogalapot, vagy sem, először azt kell megvizsgálni, hogy Írország, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, az Eurallumina és az AAL a visszautalt ügyben elsőfokon folytatott eljárás során hivatkozott‑e az EK 87. cikk (1) bekezdésének a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága miatti megsértésére vonatkozó jogalapra.
57. Az ügy irataiban található elemekre figyelemmel egyáltalán nincs kétségem afelől, hogy a Törvényszék elé visszautalt ügyben lefolytatott eljárás során az érintett tagállamok, illetve az érdekelt harmadik felek egyszer sem hivatkoztak arra, hogy a vitatott mentességek nem minősültek állami támogatásoknak azon indokból, hogy azok nem az érintett tagállamoknak tulajdoníthatók.
58. A Bizottság mindazonáltal a T‑56/06. sz. ügy keretében előterjesztett ellenkérelmében utalt a betudhatóság kérdésére, amikor a Francia Köztársaság azon jogalapjára válaszolt, miszerint a francia mentesség nem minősül támogatásnak azon indokból, hogy az nem torzítja a versenyt, illetve nem fenyeget azzal.
59. A Bizottság akkor a Törvényszék Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletére(16) hivatkozott azon esetek illusztrálására, amelyekben a Bíróságnak vagy a Törvényszéknek a nemzeti intézkedéseket egyszerre mind az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályokra, mind a Szerződés egyéb rendelkezéseire figyelemmel kellett értékelniük. A contrario érveléssel bizonyította, hogy valamely, a Tanács által az adójogi harmonizációra vonatkozó szabályok alapján engedélyezett mentesség nem zárja ki, hogy az az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében egyben állami támogatásnak is minősüljön.
60. A fent hivatkozott, T‑50/06., T‑56/06., T‑60/06., T‑62/06. és T‑69/06. sz., Bizottság kontra Írország és társai egyesített ügyeket a Törvényszék elé visszautaló ítéletet követően a Törvényszék egyértelműen tájékoztatta a feleket arról, hogy az eljárás az eljárási szabályzata 117. és azt követő cikkeinek megfelelően folytatódik, és hogy a feleknek módjukban áll írásbeli észrevételeket előterjeszteni.
61. A visszautalt elsőfokú eljárás felperesei mindazonáltal az eljárás ezen szakaszában nem tértek vissza a Bizottság értelmezésére, amikor az a fent hivatkozott Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre hivatkozott.
62. A T‑56/06. RENV. sz. ügyben ugyanis a Francia Köztársaság továbbra is azon az állásponton volt, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdésének a verseny torzítására vonatkozó feltétele szükségszerűen nem teljesült. Az Olasz Köztársaság a T‑60/06. RENV. sz. ügyben továbbra is csupán a mentesség szelektivitásának kritériumával kapcsolatosan tett kifogást. Az Eurallumina és az AAL a maguk részéről a T‑62/06. RENV. és T‑69/06. RENV. sz. ügyben a visszautalást megelőző elsőfokú eljárásban hivatkozott kifogásokat hozták fel újra, amelyek közül egyik sem vonatkozott magának az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére. Továbbá a T‑50/06. RENV. sz. ügyben Írország ráadásul továbbra is kitartott amellett, hogy az AAL‑nak nyújtott mentességet létező támogatásnak kell tekinteni.
63. Ezért tehát – amint azt a Bizottság fellebbezése 19. pontjában kiemelte – nyilvánvalóan a Törvényszék volt az, amely a betudhatóság kérdését a jogvita tárgyává tette, amikor a Törvényszék Hivatalának 2011. július 20‑i levelével kérdést intézett a felekhez, így nyújtva lehetőséget a feleknek arra, hogy írásban válaszoljanak, illetve hogy a 2011. szeptember 14‑i tárgyaláson azt előtte megvitassák.
64. Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy mindazonáltal megállapítható‑e, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdésének a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága miatti megsértésére vonatkozó jogalap a jogbiztonság elvének, valamint az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére vonatkozó jogalaphoz tartozónak tekinthető, amint azt a fellebbezési eljárás egyes ellenérdekű felei állítják.
65. Véleményem szerint a betudhatóság kérdése nem minősíthető olyan kiegészítő érvnek, amelyet a Törvényszék a hivatkozott elvek megsértésére vonatkozó jogalap keretében elfogadhatott és kifejthetett volna.
66. A jogalapok ugyanis meghatározásuknál fogva olyan jogi indokok, amelyekre a fél állításainak megalapozása érdekében hivatkozik. Valamely kiegészítő érv olyan érv, amely e jogalap alátámasztását szolgálja annak érdekében, hogy – ennek megfelelően – ugyanazon következtetésre vezessen.
67. Emlékeztetek arra, hogy a jelen ügyben a Törvényszék az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően először a jogbiztonság és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére vonatkozó jogalapokat és kifogásokat vizsgálta meg a vitatott határozat megsemmisítése érdekében.
68. Márpedig több okból sem látom be, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdésének a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága miatti megsértésére vonatkozó jogalap hogyan kapcsolódhatna a jogbiztonság és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére vonatkozó jogalaphoz.
69. Álláspontom szerint ez a két jogalap teljesen elkülönül, és önnálló. Egyrészt ugyanis az érintett jogszabályok jellege eltérő, mivel az első jogalap a Szerződés alkalmazására vonatkozó jogszabály megsértésére hivatkozik, a második viszont az uniós jog általános elveinek megsértésére vonatkozik. Másrészt a két fenti jogalap megsértéséből eredő jogkövetkezmények is eltérőek.
70. A jogbiztonság elvének és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére vonatkozó jogalap ugyanis a Bizottság által elért eredményt, vagyis a támogatások visszatéríttetését vonja kétségbe.
71. Amint azt a Törvényszék a T‑56/06. RENV. és a T‑60/06. RENV. sz. ügyben kifejtette, a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság azt kifogásolta, hogy a Bizottság az első esetben a jogbiztonság elvét, a második esetben pedig az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elvét sértette meg azáltal, hogy elrendelte a 2002. február 3. és 2003. december 31.(17) között nyújtott állítólagos támogatás visszafizettetését.
72. A T‑62/06. RENV. és a T‑69/06. RENV. sz. ügyben az Eurallumina és az AAL azt kifogásolta, hogy a Bizottság az első esetben a jogbiztonság elvét és az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elvét, a második esetben pedig a jogbiztonság elvét sértette meg azáltal, hogy az Olaszország, illetve Írország által nyújtott mentességet a közös piccal részben összeegyeztethetetlennek nyilvánította.(18)
73. Az EK 87. cikk (1) bekezdésének a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága miatti megsértésére vonatkozó jogalap – tekintettel arra, hogy a betudhatóság az állami támogatás fogalmának alkotóeleme – arra a következtetésre vonatkozik, miszerint e feltétel nem teljesül.
74. Nem oszthatom tehát az Eurallumina álláspontját, miszerint a betudhatóság fogalma pusztán a jogbiztonság elve és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme alkalmazásának tekinthető.
75. Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy Írország – amíg a Törvényszék nem intézte az írásban megválaszolandó kérdést a felekhez – nem állította, hogy az ír mentesség nem minősült támogatásnak. Éppen ellenkezőleg, arra hivatkozott, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy nem már létező, hanem új támogatásról van szó. Ez az elem ugyancsak azt az álláspontot erősíti, amely ellentmond a jogbiztonság és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvei megsértésén alapuló jogalaphoz való kapcsolhatóságnak.
76. A Törvényszék véleményem szerint értékelési hibát vétett, amikor az EK 87. cikk (1) bekezdésének a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága miatti megsértésére vonatkozó jogalapot a hivatkozott elvek megsértésére vonatkozó jogalappal azonosította.
77. Végül azt a kérdést vizsgálom meg, hogy valóban az EK 87. cikk (1) bekezdésének a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága miatti megsértésére vonatkozó jogalap volt‑e a vitatott határozat megsemmisítésének tényleges, vagy legalábbis egyik lényeges indoka, ami igazolhatná a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.
78. Igaz ugyan, hogy a megtámadott ítéletnek csupán pár pontja tér ki erre a jogalapra. Ám ettől még szerintem – amint azt az Olasz Köztársaság és az Eurallumina állítja – e jogalap az ítélet indokolásában nem csupán relatív súllyal bír.
79. A Törvényszék szűkszavúsága és a szóban forgó jogalap jelentősége közötti paradoxon szerintem egyébként azzal a körülménnyel magyarázható, hogy a Törvényszék a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatóságára vonatkozó jogalapot a jogbiztonság elvének és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére voantkozó jogalappal azonosította.
80. A megtámadott ítélet 104. pontja különösen jól érzékelteti ezt az azonosítást, mivel abban a Törvényszék – miután kimondta, hogy az engedélyező tanácsi határozatokat megilleti a valamennyi uniós jogi aktust megillető jogszerűségi vélelem – megállapította, hogy e határozatok főszabály szerint nem tették lehetővé, hogy a Bizottság a vitatott határozatban a fent említett vitatott mentességeket az érintett tagállamoknak tudja be, és ennélfogva azt sem, hogy azokat az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősítse, és elrendelje azok részleges visszatéríttetését annyiban, amennyiben azokat az EK 87. cikk (3) bekezdésének értelmében véve a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte.
81. Emlékeztetek arra, hogy a Törvényszék azon indokból semmisítette meg a vitatott határozatot, hogy „az megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy […] a [vitatott] mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősülnek”.
82. Márpedig véleményem szerint pusztán a jogbiztonság elvének és az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértése nem vezethet a vitatott határozatnak a fenti indokolás alapján történő megsemmisítéséhez.
83. Véleményem szerint a Törvényszék a vitatott határozat megsemmisítését – annyiban, amennyiben az megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy a vitatott mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdés állami támogatásnak minősülnek –indokolásra alapozhatta, hogy e mentességek nem tudhatók be a tagállamoknak.
84. Következésképpen helyt kell adni a Bizottság azon állításának, miszerint a vitatott határozat megsemmisítésének igazi indoka a vitatott mentességek tagállamoknak való be nem tudhatósága volt.
85. Következésképpen anélkül, hogy szükséges lenne a felek többi érveinek és jogalapjainak vizsgálata, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyzeni annyiban, amennyiben a vitatott határozatot azon indokkal semmisítette meg, hogy e határozat megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy a Francia Köztársaság, Írország és az Olasz Köztársaság által 2003. december 31‑ig biztosított, a timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványi olajok jövedéki adója alóli mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, illetve amennyiben kötelezi e tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az említett mentességek kedvezményezettekkel való visszatéríttetése érdekében annyiban, amennyiben ez utóbbiak nem fizettek a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja után legalább 13,01 euró összegű jövedéki adót.
86. A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez. A jelen esetben a per állása nem teszi lehetővé a határozathozatalt.
87. Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, a költségekről pedig jelenleg nem szükséges határozni.
VII – Végkövetkeztetések
88. A fenti megfontolásokra tekintettel indítványozom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint határozzon:
1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének T‑50/06. RENV., T‑56/06. RENV., T‑60/06. RENV., T‑62/06. RENV. és T‑69/06. RENV. sz., Írország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletét hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben az:
– megsemmisítette a Gardanne, a Shannon régióban és Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványi olajok esetében a Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott jövedéki adó alóli mentességről [helyesen: a Gardanne és a Shannon régióban, valamint Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványi olajokra vonatkozó jövedéki adó tekintetében Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott mentességről] szóló, 2005. december 7‑i 2006/323/EK határozatot azon indokból, hogy e határozat megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy a Francia Köztársaság, Írország és az Olasz Köztársaság által 2003. december 31‑ig biztosított, a timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványi olajok jövedéki adója alóli mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, illetve amennyiben kötelezi e tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az említett mentességek kedvezményezettekkel való visszatéríttetése érdekében annyiban, amennyiben ez utóbbiak nem fizettek a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja után legalább 13,01 euró összegű jövedéki adót, továbbá
– az Európai Bizottságot kötelezte a saját költségei, valamint a felperesek részéről felmerült költségek viselésére, beleértve a T‑69/06. R. sz. ügyben az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket.
2) A T‑50/06. RENV., T‑56/06. RENV., T‑60/06. RENV., T‑62/06. RENV. és T‑69/06. RENV. sz. egyesített ügyeket visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.
3) A költségekről a Bíróság jelenleg nem határoz.