A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2013. május 30.(*)
„Menekültügy – 343/2003/EK rendelet – A harmadik állam állampolgára által az egyik tagállamban benyújtott, menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása – A 3. cikk (2) bekezdése – A tagállamok mérlegelési jogköre – Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának szerepe – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy ezen intézmény véleményét kérjék – Hiány”
A C‑528/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administrativen sad Sofia‑grad (Bulgária) a Bírósághoz 2011. október 18‑án érkezett, 2011. október 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Zuheyr Frayeh Halaf
és
a Darzhavna agentsia za bezhantsite pri Ministerskia savet
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), J. Malenovský, U. Lõhmus, M. Safjan és A. Prechal bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a német kormány képviseletében T. Henze és N. Graf Vitzthum, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Urbani Neri avvocato dello Stato,
– a holland kormány képviseletében J. Langer és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében C. Murrell, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Palmer barrister,
– a svájci kormány képviseletében D. Klingele, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Condou‑Durande és V. Savov, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 50., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 109. o.; a továbbiakban: rendelet) 3. cikke (2) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 18., 41. és 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az iraki állampolgár Z. F. Halaf és a Darzhavna agentsia za bezhantsite pri Ministerskia savet (a Minisztertanács mellett működő Nemzeti Menekültügyi Hivatal; a továbbiakban: DAB) között a DAB azon határozata tárgyában folyó jogvita keretében nyújtották be, amelyben megtagadta a menekültstátusz megadására vonatkozó eljárásnak az ő tekintetében való megindítását és engedélyezte a Görögországba való átszállítását.
Jogi háttér
A genfi egyezmény
3 A menekültek helyzetére vonatkozó, Genfben 1951. július 28‑án aláírt egyezmény (az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára [1954], 189. kötet, 150. o., 2545. sz.; Magyarországon kihirdette: az 1989. évi 15. tvr.; a továbbiakban: genfi egyezmény) 1954. április 22‑én lépett hatályba.
4 Valamennyi tagállam részes fél a genfi egyezményben, csakúgy mint az Izlandi Köztársaság, a Liechtensteini Hercegség, a Norvég Királyság, és a Svájci Államszövetség. Az Európai Unió nem részes fél a genfi egyezményben, de az EUMSZ 78. cikk (1) bekezdése és a Charta 18. cikke hivatkozik rá.
5 Az említett egyezmény preambulumában az szerepel, hogy a Magas Szerződő Felek egyrészt tudomásul veszik, hogy az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának feladata a menekültek védelmét biztosító nemzetközi egyezmények alkalmazásának ellenőrzése, másrészt elismerik, hogy az e probléma megoldására hozott intézkedések hatékony összehangolása az államoknak a Főbiztossal való együttműködésétől függ.
6 Ugyanezen egyezmény 35. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A Szerződő Államok vállalják, hogy együttműködnek az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságával [a továbbiakban: UNHCR], vagy az Egyesült Nemzetek más olyan szervével, amely ezt felváltja, a szervezet feladatainak teljesítésében, és különösképpen segítik az Egyezmény rendelkezései alkalmazásának ellenőrzésében.”
Az uniós jog
A 343/2003 rendelet
7 A rendelet (12) preambulumbekezdése szerint az e rendelet hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében a tagállamokat kötik a hátrányos megkülönböztetést tiltó azon nemzetközi jogi okmányokból eredő kötelezettségek, amelyeknek részesei.
8 A rendelet 2. cikke – többek között – a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
c) »menedékjog iránti kérelem«: egy harmadik ország állampolgára által benyújtott olyan kérelem, amely a genfi egyezmény alapján egy tagállam nemzetközi védelmét igénylő kérelemként értelmezhető. Minden, nemzetközi védelem iránti kérelmet menedékjog iránti kérelemnek kell tekinteni, kivéve ha a harmadik ország állampolgára kifejezetten másfajta, külön kérelmezhető védelemért folyamodik;
[…]”
9 A rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:
„(1) A tagállamok megvizsgálják harmadik országok minden olyan állampolgárának kérelmét, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjogot kér. A kérelmet az a tagállam köteles megvizsgálni, amely a III. fejezetben előírt feltételek szerint felelős.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve minden tagállam megvizsgálhatja a harmadik ország állampolgára által hozzá benyújtott menedékjog iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős. Ez esetben ez a tagállam válik e rendelet értelmében felelős tagállammá, vállalva a felelősséggel együtt járó kötelezettségeket. […]”
10 A rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „felelős tagállam” meghatározása céljából a rendeletnek a III. fejezetben szereplő 6–14. cikke objektív és fontossági sorrendben szereplő feltételek felsorolását tartalmazza.
11 A rendeletnek a „Humanitárius záradék” című 15. cikke, amely önmagában alkotja a IV. fejezetet, a következőképpen rendelkezik:
„(1) Bármelyik tagállam, még akkor is, ha az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős, egyesítheti a családtagokat, valamint más eltartott hozzátartozókat különösen családi vagy kulturális megfontolásokon alapuló humanitárius okokból. […]
(2) Olyan esetekben, amikor az érintett személy terhesség vagy újszülött gondozása, súlyos betegség, súlyos fogyatékosság vagy előrehaladott kor miatt mások gondozására szorul, a tagállamok általában együtt tartják vagy egyesítik a menedékkérőt egy másik tagállam területén tartózkodó hozzátartozójával, feltéve hogy a családi kötelékek már a származási országban fennálltak.
[…]”
12 A rendelet „Átvétel és visszavétel” címet viselő V. fejezetében szerepel a 16. cikk, amelynek (1) bekezdése a következőképpen szól:
„A menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért e rendelet szerint felelős tagállam köteles:
[…]
c) a 20. cikkben megállapított feltételek mellett visszavenni egy másik tagállam területén engedély nélkül tartózkodó olyan kérelmezőt, akinek a kérelme még elbírálás alatt áll;
[…]”
13 A rendelet 20. cikke szerint:
„(1) A menedékkérőt a 4. cikk (5) bekezdésének és a 16. cikk (1) bekezdése c), d) és e) pontjának megfelelően a következők szerint veszik vissza:
[…]
b) a menedékkérő visszavételére megkeresett tagállam köteles végrehajtani a szükséges ellenőrzéseket, és haladéktalanul válaszolni a megkeresésre, továbbá semmiképpen sem lépheti túl a megkereséstől számított egy hónapos időtartamot. Amennyiben a megkeresés az Eurodac rendszerből származó adatokon alapul, ez a határidő két hétre csökken;
c) amennyiben a megkeresett tagállam nem közli határozatát az egy hónapos határidőn vagy a b) pontban említett kéthetes határidőn belül, ez a menedékkérő visszavételéhez való hozzájárulásnak tekintendő;
[…]”
A 2005/85/EK irányelv
14 A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelv (HL L 326., 13. o.; helyesbítés: HL 2006. L 236., 35. o.) (29) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy ez az irányelv nem érinti a rendelet hatálya alá tartozó eljárásokat.
15 Az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság a menedékjog iránti kérelmekről megfelelő vizsgálat után hozzon határozatot. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy
[…]
b) a pontos és naprakész információ beszerzésére különböző forrásokból kerüljön sor, mint például az [UNHCR] a menedékkérők származási országában, és ahol szükséges, az azon országokban uralkodó általános helyzetről szóló információk, melyeken át a kérelem benyújtásának államáig eljutottak [helyesen: pontos és naprakész információkat szereznek be különböző forrásokból – például az UNHCR‑től – a menedékkérők származási országában, valamint adott esetben az azon országokban uralkodó általános helyzetről, amelyeken átutaztak]; továbbá, hogy ezek az információk a kérelmek vizsgálatáért és a döntéshozatalért felelős személyzet rendelkezésére álljanak;
[…]”
16 Ugyanezen irányelvnek „Az UNHCR szerepe” című 21. cikke szerint:
„(1) A tagállamok lehetővé teszik az UNHCR számára:
[…]
c) hogy a genfi egyezmény 35. cikke alapján gyakorolt felügyeleti [helyesen: ellenőrzési] joga keretén belül az illetékes hatóságok előtt a menedékjog iránti egyedi kérelmekkel kapcsolatban az eljárás bármely szakaszában a véleményének hangot adjon.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
17 Z. F. Halaf iraki állampolgár, aki 2010. június 1‑jén menedékjog iránti kérelmet nyújtott be Bulgáriában.
18 Mivel az Eurodac rendszerben történő keresés során kiderült, hogy 2008. augusztus 6‑án Görögországban már benyújtott menedékjog iránti kérelmet, a DAB 2010. július 6‑án azt kérte a görög hatóságoktól, hogy a rendelet 16. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően vegyék vissza.
19 Mivel az említett kérelmére a rendelet 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának második mondatában előírt kéthetes határidőn belül nem kapott választ, a DAB a rendelet 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján úgy tekintette, hogy a Görög Köztársaság beleegyezett Z. F. Halaf visszavételébe.
20 Így 2010. július 21‑i határozatában a DAB elutasította a menekültstátusz megadására vonatkozó eljárás Z. F. Halaf tekintetében való megindítását, és engedélyezte a Görögországba való átszállítását.
21 2010. december 1‑jén Z. F. Halaf keresetet indított a kérdéseket előterjesztő bíróság előtt, amelyben azt kérte, hogy semmisítse meg a DAB e határozatát, és kötelezze a DAB‑ot a menedékjog megadására vonatkozó eljárás megindítására. Többek között arra a tényre hivatkozással indokolta keresetét, hogy az UNHCR felszólította az európai kormányokat arra, ne küldjenek vissza több menedékkérőt Görögországba.
22 A kérdéseket előterjesztő bíróságban felmerült, hogy ezzel összefüggésben van‑e lehetőség a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének alkalmazására, figyelembe véve, hogy Z. F. Halaf esetében nem áll fenn olyan körülmény, amely lehetővé tenné a rendelet 15. cikkének alkalmazását.
23 E körülmények között az Administrativen sad Sofia‑grad 2011. október 12‑i határozatában felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából hat kérdést terjesztett a Bíróság elé.
24 2011. december 21‑i levelében a Bíróság hivatalvezetője továbbította a kérdéseket előterjesztő bíróságnak a Bíróság C‑411/10. és C‑493/10. sz., N. S. és társai egyesített ügyekben 2011. december 21‑én hozott ítéletét, (EBHT 2011., I‑13905. o.) és felkérte annak közlésére, hogy ezen ítélet fényében is fenn kívánja‑e tartani előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.
25 2012. január 24‑i határozatában, amely 2012. január 25‑én érkezett a Bíróságra, az Administrativen sad Sofia‑grad visszavonta az első és a harmadik kérdését, és kizárólag a következő négy kérdését tartotta fenn:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a […] rendelet 3. cikkének (2) bekezdését, hogy az lehetővé teszi valamely tagállamnak, hogy átvállalja a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért való felelősséget, amennyiben a menedékkérő esetében nem állnak fenn olyan személyi körülmények, amelyek indokolják [a] rendelet 15. cikke szerinti humanitárius záradék alkalmazását, és amennyiben a rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint felelős tagállam nem válaszolt a […] rendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerinti visszavételre irányuló megkeresésre, tudva, hogy e rendelet nem tartalmaz az EUMSZ 80. cikk szerinti szolidaritás elvének betartására irányuló rendelkezéseket?
2) [A Charta] 18. cikke szerinti menedékjog milyen tartalommal rendelkezik a Charta 53. cikkével összhangban, valamint a […] rendelet 2. cikkének c) pontja szerinti meghatározással és a (12) preambulumbekezdéssel összhangban?
3) Úgy kell‑e értelmezni a […] rendelet 3. cikkének (2) bekezdését, a menekültügy területén az EUMSZ 78. cikk (1) bekezdése szerinti nemzetközi jogi okmányokból eredő kötelezettségek betartásának kötelezettségével összhangban, hogy a tagállamoknak a rendelet értelmében felelős tagállam meghatározására irányuló eljárás során véleménykérés céljából meg kell keresniük az [UNHCR‑t], ha e szervezet dokumentumai olyan tényeket és következtetéseket tartalmaznak, amelyek alapján [a] rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében felelős tagállam megsérti a menekültügyre vonatkozó uniós jogi szabályokat?
[4] [A harmadik] kérdésre adandó igenlő válasz esetén […], [a]mennyiben nem kérik az [UNHCR] véleményét, lényegesen megsértik‑e ezzel [a] rendelet 3. cikke értelmében felelős tagállam meghatározására irányuló eljárást, és ezáltal sérül‑e [a Charta] 41. és 47. cikke szerinti megfelelő ügyintézéshez és hatékony jogorvoslathoz való jog, különösen a [2005/85] irányelv 21. cikkére tekintettel, amely biztosítja e szervezet számára azt a jogot, hogy a menedékjog iránti egyedi kérelmek vizsgálata során hangot adjon a véleményének?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az elfogadhatóságról
26 Az Egyesült Királyság Kormánya, bár kifejezetten nem emel elfogadhatatlansági kifogást, azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elméleti jellegűek.
27 Úgy véli ugyanis, hogy a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítéletből kitűnik, hogy a menedékkérők Görögországba való átszállítása a Charta 4. cikke megsértésének valós veszélyével jár, így a hatáskörrel rendelkező bolgár hatóságoknak ezen ítélet alapján meg kell tudniuk határozni a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamot.
28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (a C‑169/07. sz. Hartlauer‑ügyben 2009. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑1721. o.] 24. pontja és a C‑470/11. sz. Garkalns‑ügyben 2012. július 19‑én hozott ítélet 17. pontja).
29 Ebből következően az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (a C‑570/07. és C‑571/07. sz., Blanco Pérez és Chao Gómez egyesített ügyekben 2010. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2010., I‑4629. o.] 36. pontja, valamint a C‑509/10. sz. Geistbeck‑ügyben 2012. július 5‑én hozott ítélet 48. pontja).
30 Márpedig meg kell állapítani, hogy a kérdéseket előterjesztő bíróság az uniós jogi szabályok értelmezésére vonatkozó kérdéseket tett fel. Önmagában az a körülmény, hogy a Bíróság a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben e szabályok közül néhányat már értelmezett, nem eredményezi azt, hogy az említett kérdések emiatt elméleti vagy hipotetikus jellegűek.
31 E körülményekre tekintettel nem nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával. Az Egyesült Királyság Kormánya által felhozott érv tehát nem elegendő a relevancia – jelen ítélet 30. pontjában hivatkozott – vélelmének megdöntéséhez.
32 Ennélfogva a kérdéseket előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdéseket elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az első kérdésről
33 Első kérdésével a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a rendelet 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy lehetővé teszi a rendelet III. fejezetében szereplő feltételek alapján nem felelős tagállam számára a menedékjog iránti kérelem megvizsgálását akkor is, ha nem áll fenn olyan körülmény, amely miatt alkalmazni lehetne a rendelet 15. cikkében szereplő humanitárius záradékot, tekintettel arra, hogy az említett feltételek alapján felelős tagállam nem válaszolt az érintett menedékkérő visszavétele iránti kérelemre.
34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint a menedékjog iránti kérelmet egyetlen tagállam vizsgálja meg, az, amelyik a rendelet III. fejezetében szereplő feltételek alapján ezért felelős.
35 Mindazonáltal a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az említett cikk (1) bekezdésétől eltérve minden tagállam megvizsgálhatja a harmadik ország állampolgára által hozzá benyújtott menedékjog iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős.
36 Ennek megfelelően magából a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az említett lehetőség nem függ semmilyen különös feltételtől.
37 E következtetést egyébiránt a rendelet előkészítő anyagai is megerősítik. A Bizottságnak a rendelet elfogadásához vezető (COM(2001) 447 végleges) javaslatában ugyanis az szerepel, hogy a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabályt azért vezették be, hogy minden tagállam politikai, humanitárius vagy gyakorlati szempontok alapján önállóan dönthessen úgy, hogy megvizsgálja a menedékjog iránti kérelmet akkor is, ha a rendeletben szereplő feltételek alapján azért nem felelős.
38 Ennélfogva, tekintettel a valamennyi tagállamnak ily módon biztosított mérlegelési jogkör terjedelmére, az a kérdés, hogy a rendelet III. fejezetében szereplő feltételek alapján felelős tagállam válaszolt‑e a menedékkérő visszavétele iránti kérelemre, nincs hatással a tagállamok azon lehetőségére, hogy a menedékjog iránti kérelmet a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján megvizsgálják.
39 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt kell válaszolni, hogy a rendelet 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi az e rendelet III. fejezetében felsorolt feltételek alapján nem felelős tagállam számára a menedékjog iránti kérelem megvizsgálását akkor is, ha nem áll fenn olyan körülmény, amely miatt alkalmazni lehetne az említett rendelet 15. cikkében szereplő humanitárius záradékot. E lehetőség nem függ attól a ténytől, hogy az említett feltételek alapján felelős tagállam nem válaszolt az érintett menedékkérő visszavétele iránti kérelemre.
A második kérdésről
40 Második kérdésével a kérdéseket előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Charta 18. cikke szerinti menedékjog milyen tartalommal rendelkezik a Charta 53. cikkével, valamint a rendelet 2. cikkének c) pontja szerinti meghatározással és a rendelet (12) preambulumbekezdésével összhangban.
41 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e második kérdés azon az előfeltételezésen alapul, hogy ha a rendelet 15. cikkében szereplő humanitárius záradék nem alkalmazható, az adott tagállam csak akkor vizsgálhatja a meg a menedékjog iránti kérelmet a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján, ha bizonyítást nyer, hogy a Charta 18. cikkében a menedékkérőknek biztosított jogot a rendelet III. fejezetében szereplő feltételek alapján felelős tagállamban nem tartják tiszteletben.
42 Márpedig, tekintettel arra, hogy az első kérdésre adott válaszból már kitűnik, hogy a tagállamok számára a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében biztosított lehetőség nem függ semmilyen különös feltételtől, a második kérdésre nem kell válaszolni.
A harmadik kérdésről
43 Harmadik kérdésével a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az a tagállam, amelynek területén a menedékkérő található, a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás során köteles‑e kikérni az UNHCR véleményét, ha e szervezet dokumentumaiból kitűnik, hogy a rendelet III. fejezetében szereplő feltételek alapján felelős tagállam megsérti a menekültügyre vonatkozó uniós jogi szabályokat.
44 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az UNHCR által kibocsátott dokumentumok olyan aktusok, amelyek lehetővé tehetik a tagállamok számára a rendelet III. fejezetében szereplő feltételek alapján felelős tagállam menekültügyi rendszerének értékelését, és ennélfogva annak felmérését, hogy a menedékkérő milyen valós veszélyeknek van kitéve, ha átadják e tagállamnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 90. és 91. pontját). Ezen értékelés keretében az említett dokumentumoknak fokozott jelentősége van, tekintettel az UNHCR‑nek a genfi egyezményben biztosított szerepre; a menekültügyre vonatkozó uniós jogi szabályokat ezen egyezmény tiszteletben tartásával kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott N. S. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 75. pontját, valamint a C‑364/11. sz., Abed El Karem El Kott és társai ügyben 2012. december 19‑én hozott ítélet 43. pontját).
45 Ezzel együtt, bár a 2005/85 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 21. cikke az UNHCR és a menedékjog iránti kérelmeket vizsgáló tagállamok közötti együttműködés többféle formájáról is rendelkezik, az erre vonatkozó szabályok – amint az a 2005/85 irányelv (29) preambulumbekezdésében szerepel – nem alkalmazandók a felelős tagállam meghatározására irányuló, a rendeletben szabályozott eljárás során.
46 E tekintetben meg kell állapítani, hogy nincs akadálya annak, hogy valamely tagállam az UNHCR véleményét kérje, amennyiben azt célszerűnek tartja, így különösen olyan helyzetben, mint amelyről az alapeljárásban szó van.
47 A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt kell válaszolni, hogy az a tagállam, amelynek területén a menedékkérő található, nem köteles a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás során az UNHCR véleményét kérni, ha e szervezet dokumentumaiból kitűnik, hogy a rendelet III. fejezetében felsorolt feltételek alapján felelős tagállam megsérti a menekültügyre vonatkozó uniós jogi szabályokat.
A negyedik kérdésről
48 Figyelembe véve a harmadik kérdésre adott választ, a negyedik kérdésre nem kell válaszolni.
A költségekről
49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi az e rendelet III. fejezetében felsorolt feltételek alapján nem felelős tagállam számára a menedékjog iránti kérelem megvizsgálását akkor is, ha nem áll fenn olyan körülmény, amely miatt alkalmazni lehetne az említett rendelet 15. cikkében szereplő humanitárius záradékot. E lehetőség nem függ attól a ténytől, hogy az említett feltételek alapján felelős tagállam nem válaszolt az érintett menedékkérő visszavétele iránti kérelemre.
2) Az a tagállam, amelynek területén a menedékkérő található, nem köteles a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás során az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának véleményét kérni, ha e szervezet dokumentumaiból kitűnik, hogy a 343/2003 rendelet III. fejezetében felsorolt feltételek alapján felelős tagállam megsérti a menekültügyre vonatkozó uniós jogi szabályokat.
Aláírások