C‑343/08. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Cseh Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – 2003/41/EK irányelv – A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenysége és felügyelete – Az átültetés előírt határidőben történő részleges elmaradása – A nemzeti területen található, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények hiánya – A tagállamok nemzeti öregséginyugdíj-rendszerük szerevezésére vonatkozó hatásköre”

Az ítélet összefoglalása

1.        Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás – A teljes átültetés szükségessége – Valamely irányelv által szabályozott tevékenység valamely tagállamban való hiánya – Hatás hiánya – Kivétel – Földrajzi okok

(EK 249. cikk, harmadik bekezdés)

2.        Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás – A teljes átültetés szükségessége – 2003/41 irányelv – A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenysége és felügyelete

(EK 137. cikk, (4) bekezdés; 2003/41 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8., 9., 13., 15–18. cikk és 20. cikk, (2)–(4) bekezdés)

1.        A valamely irányelv által előírt meghatározott tevékenység valamely tagállamban való hiánya nem mentesítheti e tagállamot azon kötelezettsége alól, hogy az ezen irányelv valamennyi rendelkezésének megfelelő átültetése érdekében meghozza a törvényi és rendeleti intézkedéseket.

Mind a jogbiztonság elve, mind az irányelvek teljes jogi, és nemcsak tényleges érvényesülése biztosításának a szükségessége megköveteli, hogy valamennyi tagállam az irányelvvel érintett területen kötelező rendelkezéseket előíró egyértelmű, pontos és átlátható jogi szabályozás keretében átvegye a szóban forgó irányelv előírásait.

E kötelezettség azért hárul a tagállamokra, hogy előre lássák az irányelvekben megadott időpontban fennálló helyzet bármely módosítását, és hogy biztosítsák, hogy a Közösség minden jogalanya, beleértve azon tagállamok jogalanyait is, amelyekben az irányelvben említett bizonyos tevékenységek nem léteznek, minden körülmények között egyértelműen és pontosan ismerje jogait és kötelezettségeit.

Az átültetés csak akkor nem teremt kötelezettséget, amikor valamely irányelv átültetése földrajzi okokból tárgytalan.

(vö. 39–42. pont)

2.        Az a tagállam, amely az előírt határidőn belül nem hozza meg azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003/41 irányelv 8., 9., 13., 15–18. cikkének, valamint 20. cikke (2)–(4) bekezdésének – amely rendelkezések azon tagállamokra rónak kötelezettséget, amelyeknek a területén foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények találhatók –, nem teljesíti az ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Az alkalmazandó nemzeti szabályozás szerint, még ha egy második pillérnek a nemzeti öregséginyugdíj‑rendszerben fennálló hiánya miatt egyetlen foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény sem létesülhet jogszerűen ezen tagállam területén, e tagállam köteles az irányelv rendelkezéseit olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek a belső jogában történő elfogadásán és hatályba léptetésén keresztül teljesen átültetni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfeleljen.

Az átültetés ilyen kötelezettsége nem olyan jellegű, hogy sértené az említett tagállamnak a nemzeti öregséginyugdíj‑rendszerének a szervezése tekintetében fennálló hatáskörét és e rendszer pénzügyi egyensúlyának a fenntartását annak előírásával, hogy ezen átültetés keretében hozzon létre egy ilyen második pillért, figyelmen kívül hagyva az EK 137. cikk (4) bekezdésében elismert előjogokat. A 2003/41 irányelvnek egyetlen rendelkezése sem kötelezi a tagállamokat arra, hogy ilyen szabályozást hajtsanak végre. Ezen irányelv ugyanis kizárólag egy első lépésnek minősül a foglalkoztatói nyugellátási rendszerek belső piacának európai szintű prudenciáis minimumszabályok végrehajtásán keresztül történő megteremtése felé. Azonban nem célja még részben sem a nemzeti öregséginyugdíj‑rendszereknek a tagállamok arra való kötelezésén keresztüli harmonizációja, hogy módosítsák vagy töröljék nemzeti joguk azon szabályait, amelyek meghatározzák magát e rendszerek szervezését. Konkrétan a 2003/41 irányelv, mint olyan, nem kötelezi azon tagállamot, amely a második pillérnek a nemzeti öregséginyugdíj‑rendszerében fennálló hiánya miatt megtiltja foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények területén történő létesítését, hogy törölje el ezt a tilalmat annak lehetővé tétele céljából, hogy foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények létesülhessenek az említett területen olyan szolgáltatások nyújtása érdekében, amelyek a nemzeti öregséginyugdíj‑rendszerek második pillére alá tartoznak.

(vö. 48., 52., 53., 57., 59., 62., 69. pont és a rendelkező rész)