A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2013. április 11.(*)
„178/2002/EK rendelet – Fogyasztóvédelem – Élelmiszerbiztonság – A polgárok tájékoztatása – Emberi fogyasztásra alkalmatlan, egészségügyi kockázatot azonban nem jelentő élelmiszer forgalomba hozatala”
A C‑636/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht München I (Németország) a Bírósághoz 2011. december 9‑én érkezett, 2011. december 5‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Karl Berger
és
a Freistaat Bayern
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), J. Malenovský, U. Lõhmus, M. Safjan és A. Prechal bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. január 9‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– K. Berger képviseletében R. Wallau és M. Grube Rechtsanwälte,
– a Freistaat Bayern képviseletében G. Himmelsbach Rechtsanwalt,
– a német kormány képviseletében T. Henze és N. Graf Vitzthum, meghatalmazotti minőségben,
– a dán kormány képviseletében C. Vang, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében H. Walker, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében S. Grünheid és L. Pignataro‑Nolin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) 10. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a K. Berger által a Freistaat Bayernnel szemben és ezen utóbbinak a K. Berger termékeire vonatkozóan a polgárok részére nyújtott tájékoztatással kapcsolatos közigazgatási felelőssége tárgyában benyújtott keresettel összefüggésben terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 178/2002 rendelet
3 A 178/2002 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése és 1. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a következőt írja elő:
„(1) E rendelet megteremti az emberi egészség magas szintű védelmének és az élelmiszerekkel összefüggő fogyasztói érdekvédelem biztosítékának alapját, figyelembe véve az élelmiszerkínálat sokszínűségét, beleértve a hagyományos termékeket, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését. A rendelet rögzíti az egységes alapelveket és kötelezettségeket, a szilárd tudományos alapok megteremtésének előfeltételeit, a hatékony szervezeti megoldásokat, valamint az élelmiszer‑ és takarmánybiztonság ügyében a döntési folyamatot segítő eljárásokat.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában e rendelet az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó általános elveket fogalmazza meg általánosságban és az élelmiszer‑ és takarmánybiztonságra vonatkozó alapelveket különösen a Közösség és az egyes tagállamok szintjén.”
4 Az említett rendelet 3. cikke a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
9. kockázat: egy veszély következményeként jelentkező, egészségkárosító hatás és a hatás súlyosságának valószínűsége;
[…]
14. veszély: élelmiszerben vagy takarmányban található biológiai, kémiai vagy fizikai hatóanyag, amely az egészségre károsan hathat;
[…]”
5 Ugyanezen rendelet 4. cikkének (2)–(4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) Az 5–10. cikkben megállapított elvek az intézkedések meghozatala során követendő, horizontális, általános keretrendszert alkotnak.
(3) Az 5–10. cikk rendelkezéseinek megfelelés céljából a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb 2007. január 1‑jéig el kell végezni a meglevő élelmiszerjogi elvek és eljárások kiigazítását.
(4) Addig a (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérve az 5–10. cikkben meghatározott elvek figyelembevételével a hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.”
6 A 178/2002 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőt mondja ki:
„Az élelmiszerjognak az emberi élet és egészség magas szintű védelmének és a fogyasztói érdekek védelmének egy vagy több általános célját kell szolgálnia, beleértve az élelmiszerkereskedelem tisztességes gyakorlatának érvényesítését; ennek során lehetőség szerint tekintettel kell lenni az állatok egészségének védelmére [helyesen: védelmére és jólétére], az állatok, valamint a növények és a környezet védelmére.”
7 A 178/2002 rendelet 10. cikkének szövege a következő:
„A Közösség és az egyes tagállamok jogszabályaiban a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, minden olyan esetben, amikor fennáll az alapos gyanúja annak, hogy egy élelmiszer vagy takarmány veszélyt jelenthet az emberek vagy az állatok egészségére, a hatóságok a kockázat jellegének, súlyának és mértékének figyelembevételével megteszik a szükséges intézkedéseket az állampolgárok tájékoztatására az egészséget veszélyeztető kockázat jellegéről, a lehető legpontosabban meghatározzák a veszélyt jelentő élelmiszert vagy takarmányt, vagy az élelmiszer vagy takarmány jellegét, az azzal összefüggő kockázatot, valamint megadják a kockázat megelőzésére, csökkentésére vagy felszámolására vonatkozó, már megtett vagy előkészületben lévő intézkedéseket.”
8 Az említett rendelet 14. cikkének (1), (2), és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba.
(2) Az élelmiszer akkor nem biztonságos, ha:
a) az egészségre ártalmas;
b) emberi fogyasztásra alkalmatlan.
[…]
(5) Egy élelmiszer emberi fogyasztásra való alkalmatlanságának megállapítása során figyelembe kell venni, hogy az élelmiszer az eredeti rendeltetése szerint alkalmatlan‑e emberi fogyasztásra – vagy azért, mert idegen anyagok által vagy egyéb módon szennyezett, vagy azért, mert rothadásnak vagy bomlásnak indult, illetve romlott.”
9 Ugyanezen rendelet 17. cikke (2) bekezdésének első és második albekezdése értelmében:
„A tagállamok betartatják az élelmiszerjogot, illetve felügyelik és ellenőrzik, hogy az élelmiszer‑ és takarmányipari vállalkozók a termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában eleget tesznek‑e az élelmiszerjog követelményeinek.
Ennek érdekében a vállalkozók [helyesen: tagállamok] létrehozzák a hivatalos ellenőrzések rendszerét és más, a körülményeknek megfelelő intézkedéseket hoznak, beleértve az élelmiszerek és takarmányok biztonságára és kockázataira vonatkozó információ nyilvánosságra hozatalát, az élelmiszer‑ és takarmánybiztonsági felügyeletet és más felügyeleti intézkedést a termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában.”
10 A 178/2002 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„Amennyiben egy élelmiszeripari vállalkozó úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy egy élelmiszer, amelyet a vállalkozás behozott, előállított, feldolgozott, gyártott vagy forgalmazott, nem felel meg az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, és a kérdéses élelmiszer már kikerült az élelmiszeripari vállalkozó közvetlen ellenőrzése alól, az élelmiszeripari vállalkozó haladéktalanul kezdeményezi az élelmiszer kivonását a piacról és erről tájékoztatja az illetékes hatóságot. Ha a termék eljuthatott a fogyasztóhoz, a vállalkozó hatékony eszközökkel és pontosan tájékoztatja a fogyasztókat a kivonás okáról, valamint szükség esetén – amennyiben egyéb intézkedések nem elegendőek a magas szintű egészségvédelem megvalósításához – vissza kell hívnia a fogyasztóhoz már leszállított terméket.”
11 Az említett rendelet 65. cikkének második albekezdése pontosítja többek között azt, hogy „[a] 11. és 12. cikk, valamint a 14–20. cikk 2005. január 1‑jétől alkalmazandó”.
A 882/2004/EK rendelet
12 A takarmány‑ és élelmiszerjog, valamint az állat‑egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29‑i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 165., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 200. o.) 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy tevékenységeiket nagymértékben átlátható módon végezzék. E célból a rendelkezésükre álló idevágó információkat a lehető leghamarabb nyilvánosan elérhetővé teszik.
Általánosságban a következőket kell nyilvánosan elérhetővé tenni:
a) az illetékes hatóságok ellenőrzési tevékenységével és hatékonyságával kapcsolatos információk;
és
b) a 178/2002/EK rendelet 10. cikke szerinti információk.
(2) Az illetékes hatóság megfelelő lépéseket tesz annak érdekében, hogy munkatársainak előírja a hatósági ellenőrzési feladatok ellátása során tudomásukra jutott olyan információk bizalmas kezelését, amelyek megfelelően indokolt esetekben jellegüknél fogva szakmai titok tárgyát képezik. A szakmai titok védelme nem akadályozhatja, hogy az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák az (1) bekezdés b) pontjában említett információkat. Ez nem érinti a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv […] szabályait.
(3) A szakmai titoktartás körébe tartozó információk különösen a következők:
– előzetes vizsgálati eljárások vagy folyamatban levő bírósági eljárás bizalmas jellege;
– személyes adatok;
– az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáféréséről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben […] szereplő valamely kivétel körébe tartozó dokumentumok;
– a nemzeti és közösségi jogszabályok által védett információk, különösen a szakmai titokra, illetve a tanácskozások, nemzetközi kapcsolatok és nemzetvédelem bizalmas jellegére vonatkozóan.”
13 A 882/2004 rendelet 67. cikkének második albekezdése értelmében a rendeletet 2006. január 1‑jétől kell alkalmazni.
A német jog
14 A 2005. október 18‑án helyesbített (BGB1. 2005 I, 3007. o.), az élelmiszerekről, közszükségleti szerekről és állateledelekről szóló, 2005. szeptember 1‑jei törvénykönyv (Lebensmittel‑, Bedarfsgegenstände‑ und Futtermittelgesetzbuch; BGB1. 2005 I, 2618. o.; a továbbiakban: LFGB) 2005. szeptember 17‑től 2006. április 24‑ig hatályos változatának 40. §‑a a következőképpen rendelkezett:
„A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság az élelmiszer vagy takarmány és azon élelmiszer‑ vagy takarmányipari vállalkozás megjelölése mellett, amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszert vagy takarmányt előállították vagy kezelték, illetve amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszer vagy takarmány a piacra került, és, ha ez a veszély elhárítására alkalmasabb, a forgalmazó egyidejű megjelölése mellett, tájékoztathatja a polgárokat a 178/2002/EK rendelet 10. cikkével összhangban. A polgárok akkor is tájékoztathatók az első mondatban megjelölt módon, ha:
[…]
4. az egészségre nem ártalmas, de fogyasztásra alkalmatlan, különösen undorkeltő élelmiszer kerül vagy került a piacra jelentős mennyiségben, vagy egy ilyen élelmiszer annak jellege miatt ugyan csak csekély mennyiségben, de hosszabb időtartamra került a piacra;
[…]
A második mondat 2–5. pontja szerinti esetekben csak annyiban megengedett a polgárok tájékoztatása, amennyiben ehhez nyomós közérdek fűződik, és ezen érdek elsőbbséget élvez az érintettek érdekeivel szemben.
(2) A polgárok hatóság általi tájékoztatása csak akkor megengedett, ha nem vagy nem időben hoznak más, éppoly hatékony intézkedéseket, ideértve különösen a polgároknak az élelmiszer‑ vagy takarmányipari vállalkozás, illetve a gazdasági szereplők általi tájékoztatását, vagy ezen intézkedések nem jutnak el a fogyasztókhoz.
(3) Mielőtt a hatóság tájékoztatja a polgárokat, meg kell hallgatnia az előállítót vagy a forgalmazót, amennyiben ez nem veszélyezteti az intézkedés céljának elérését.
(4) A polgárok már nem tájékoztathatók akkor, ha a termék már nincs a piacon, és az élettapasztalat alapján abból kell kiindulni, hogy azt, amennyiben az a piacra került, már felhasználták. Az első mondattól eltérően tájékoztathatók a polgárok akkor, ha az egészséget veszélyeztető konkrét kockázat áll vagy állt fenn, és a tájékoztatás orvosi intézkedések szempontjából indokolt.
(5) Ha a hatóság által a polgároknak adott tájékoztatás utólag hamisnak bizonyul, vagy a tájékoztatás alapjául szolgáló körülményeket pontatlanul mutatták be, ezt haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni, amennyiben az érintett gazdasági szereplő ezt kéri, vagy ez valamely nyomós közérdek megóvásához szükséges. E nyilvánosságra hozatalt a polgárok tájékoztatásával azonos módon kell elvégezni.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 2006. január 16‑án és 18‑án a passaui (Németország) állategészségügyi hivatal hatósági ellenőrzéseket végzett a vadhús‑feldolgozó és ‑forgalmazó ágazatban működő Berger Wild GmbH társaság (a továbbiakban: Berger Wild társaság) vállalkozáscsoportjának több létesítményében. Mivel a hatóságok megállapították, hogy a higiéniai feltételek nem megfelelőek, húsmintákat vettek, és azokat vizsgálat céljából megküldték a Bayerisches Landesamt für Gesundheit und Lebensmittelsicherheitnek (bajorországi egészségügyi és élelmiszerbiztonsági hivatal, a továbbiakban: LGL). E vizsgálatok alapján megállapították, hogy a szóban forgó élelmiszerek emberi fogyasztásra alkalmatlanok, ekként pedig a 178/2002 rendelet értelmében nem biztonságosak.
16 Azt követően, hogy a Bayerisches Staatsministerium für Umwelt, Gesundheit und Verbraucherschutz (bajorországi környezetvédelmi, egészségügyi és fogyasztóvédelmi minisztérium) megismerte a Berger Wild társaságnak a fent említett megállapítással kapcsolatos észrevételeit, 2006. január 23‑án telefaxon bejelentette, hogy az LFGB 40. §‑a (1) bekezdése második mondata 4. pontjának megfelelően tájékoztatni kívánja a polgárokat azon élelmiszerek emberi fogyasztásra alkalmatlan voltáról, amelyek tekintetében a fent említett ellenőrzések során rendellenességeket állapítottak meg. E társasággal egyébként közölték, hogy ilyen tájékoztatásra nem kerül sor, ha maga a társaság vállalja ennek hatékony és időben történő elvégzését.
17 Az említett társaság a polgárok tervezett tájékoztatását amiatt ellenezte, hogy az számára aránytalannak tűnt, és felajánlotta, hogy a termékre vonatkozó „figyelmeztetést” ad ki azzal a tartalommal, hogy megkéri ügyfeleit arra, hogy menjenek a szokásos értékesítőhelyekre a figyelmeztetésben felsorolt öt vadhústermék kicserélése céljából, amely termékek az érzékszervekre kellemetlen hatást gyakorolhatnak, ugyanakkor az egészséget nem veszélyeztetik.
18 A Freistaat Bayern fogyasztóvédelmi minisztere (a továbbiakban: illetékes miniszter) 2006. január 24‑i sajtóközleményében bejelentette, hogy a Berger Wild társaság által forgalmazott vadhústermékeket visszahívják. E sajtóközlemény szerint „[az LGL] által végzett ellenőrzések kimutatták, hogy a később ismertetett tételekből vett húsminták szaga avas, fullasztó, áporodott vagy savanyú. Kilenc megvizsgált húsminta közül hat már romlásnak indult. A Berger [Wild] társaság köteles az említett tételekből származó és még kereskedelmi forgalomban lévő húst visszavenni”.
19 Az említett sajtóközleményben az is szerepelt, hogy a Berger Wild társaság három létesítményében végzett ellenőrzések során undorító higiéniai körülményekkel szembesültek. Az illetékes hatóságok ideiglenesen azonnali hatállyal megtiltották e társaság számára az e létesítményekben általa előállított vagy kezelt termékek forgalomba hozatalát. Kivételt képeznek ugyanezen társaság azon élelmiszertermékei, amelyek egészségügyi szempontból kifogástalan állapotát a vizsgálati eredmények bizonyították.
20 Az illetékes miniszter „Vadhús visszahívása (Berger Wild társaság, Passau) […], a visszahívási akció kiszélesedik – számos termék alkalmatlan a fogyasztásra” címet viselő, 2006. január 25‑i sajtóközleményében közölte, hogy időközben már tizenkét – forgalomban lévő – mélyhűtött termék és hat – az említett társaságtól származó – frisshúsminta bizonyult „emberi fogyasztásra alkalmatlannak”, amelyek egyike ezenfelül szalmonellával volt fertőzött. A fogyasztásra alkalmatlan tizenkét mintát illetően a miniszter hozzáfűzte: „Hogy az egészségre is veszélyesek‑e, az az LGL által a hét végéig elvégzendő mikrobiológiai vizsgálatokból derül majd ki”.
21 Az említett sajtóközlemény egyebekben feltüntette a megtett sürgősségi intézkedéseket, valamint ismertette a visszahívott termékek naprakésszé tett listáját.
22 Az illetékes miniszter 2006. január 27‑én újabb sajtóközleményt adott ki.
23 A bajor parlamentben 2006. január 31‑én tartott beszédében az említett miniszter többek között kijelentette, hogy a Berger Wild társaság nem forgalmazhat több terméket, hogy az aznap fizetésképtelenséget jelentett, továbbá hogy ily módon kizárható az egészség újonnan forgalomba hozott termékek révén történő veszélyeztetése.
24 A 2006. január 25‑i sajtóközlemény folytán a Bizottság a Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit (szövetségi fogyasztóvédelmi és élelmiszerbiztonsági hivatal) kezdeményezésére sürgősségi riasztást adott ki az Európai Unió élelmiszer‑ és takarmánybiztonsági riasztási rendszere keretében.
25 A Berger Wild társaság – mivel úgy vélte, hogy Freistaat Bayern hatóságainak sajtóközleményei súlyos károkat okoztak neki – a Landgericht München I előtt kártérítés iránti keresetet indított a Freistaat Bayernnel szemben, és többek között azzal érvelt, hogy a 178/2002 rendelet 10. cikke csak konkrét egészségi veszély esetén teszi lehetővé a polgárok figyelmeztetését, a pusztán az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszerek esetében azonban nem. A Freistaat Bayern ezzel szemben úgy véli, hogy az említett 10. cikk konkrét egészségi veszély fennállása nélkül is lehetővé teszi az illetékes nemzeti hatóságok számára a polgárok figyelmeztetését.
26 A kérdést előterjesztő bíróság – előzetes értékelése keretében – úgy véli, hogy az LFGB alapján a fogyasztóknak címzett figyelmeztetések szabályosak voltak, mindazonáltal arra kíván választ kapni, hogy az LFGB megfelel‑e a 178/2002 rendeletnek. E tekintetben az említett bíróság arra is emlékeztet, hogy – a Berger Wild társaság azon kifogása alapján, hogy a húsmintákat nem szabályszerűen vizsgálták meg – megállapította, hogy nem megalapozott az LGL azon értékelésével kapcsolatos kétely, amely szerint az élelmiszerek fogyasztásra alkalmatlanok, de nem veszélyeztetik az egészséget.
27 Ilyen körülmények között a Landgericht München I úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Ellentétes‑e a [178/2002 rendelet] 10. cikkével az a nemzeti szabályozás, amely az élelmiszer vagy takarmány és azon élelmiszer‑ vagy takarmányipari vállalkozás megjelölése mellett, amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszert vagy takarmányt előállították vagy kezelték, illetve amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszer vagy takarmány a piacra került, lehetővé teszi a polgárok tájékoztatását, ha az egészségre nem ártalmas, de fogyasztásra alkalmatlan, különösen undorkeltő élelmiszer kerül vagy került a piacra jelentős mennyiségben, vagy ha egy ilyen élelmiszer annak jellege miatt ugyan csak csekély mennyiségben, de hosszabb időtartamra került a piacra?
2) Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Eltérő választ kell‑e adni az első kérdésre akkor, ha a tényállás 2007. január 1‑jét megelőzően valósult meg, a nemzeti jogot mindazonáltal akkorra már az előzőekben említett rendelethez igazították?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
28 A kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy az alapeljárásban a 2006 januárjában az LFGB 40. §‑a (1) bekezdése második mondatának 4. pontján alapuló figyelmeztetések tárgyát képező élelmiszereket nem lehetett az emberi egészségre veszélyesnek tekinteni. Ennélfogva – együttesen vizsgálandó két kérdésében – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 178/2002 rendelet 10. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az élelmiszer és azon élelmiszeripari vállalkozás megjelölése mellett, amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszert vagy takarmányt előállították vagy kezelték, illetve amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszer a piacra került, lehetővé teszi a polgárok tájékoztatását, ha egy ilyen élelmiszer az egészségre ugyan nem ártalmas, de emberi fogyasztásra alkalmatlan.
29 Márpedig az említett rendeletnek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyát képező 10. cikke mindössze arra az esetre írja elő a hatóságok általi tájékoztatási kötelezettséget, amikor fennáll az alapos gyanúja annak, hogy egy élelmiszer vagy takarmány veszélyt jelenthet az emberek vagy az állatok egészségére.
30 Következésképpen ez a rendelkezés mint olyan nem tiltja meg, hogy a hatóságok tájékoztassák a polgárokat akkor, ha valamely élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlan, az egészségre ugyanakkor nem ártalmas.
31 Ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az elé terjesztett jogvita kezelését számára lehetővé tevő hasznos választ lehessen adni, a Bíróság úgy véli, hogy a 178/2002 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének második albekezdését is értelmezni kell, annak ellenére, hogy az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésekben ezt a rendelkezést kifejezetten nem említik (lásd ebben az értelemben különösen a C‑243/09. sz., Fuß‑ügyben 2010. október 14‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑9849. o. ] 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 A 178/2002 rendeletnek a 65. cikke második albekezdése szerint 2005. január 1‑jétől alkalmazandó 17. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a tagállamok létrehozzák a hivatalos ellenőrzések rendszerét és más, a körülményeknek megfelelő intézkedéseket hoznak, beleértve az élelmiszerek biztonságára és kockázataira vonatkozó információ nyilvánosságra hozatalát.
33 A 882/2004 rendelet 2006. január 1‑jétől alkalmazandó 7. cikke előírja többek között egyrészről azt, hogy általánosságban nyilvánosan elérhetővé kell tenni az illetékes hatóságok ellenőrzési tevékenységével és hatékonyságával kapcsolatos információkat, valamint másrészről azt, hogy az illetékes hatóság megfelelő lépéseket tesz annak érdekében, hogy munkatársainak előírja a hatósági ellenőrzési feladatok ellátása során tudomásukra jutott olyan információk bizalmas kezelését, amelyek megfelelően indokolt esetekben jellegüknél fogva szakmai titok tárgyát képezik.
34 A 178/2002 rendeletnek a 65. cikke második bekezdése értelmében 2005. január 1‑jétől alkalmazandó 14. cikke az élelmiszerbiztonsági követelményeket állapítja meg. Az említett 14. cikk (2) bekezdése értelmében az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer „nem biztonságos”.
35 Az élelmiszer ugyanis – amennyiben emberi fogyasztásra nem megfelelő, ekként pedig arra alkalmatlan – nem felel meg a 178/2002 rendelet 14. cikkének (5) bekezdéséből eredő élelmiszerbiztonsági követelményeknek, és mindenesetre sértheti a fogyasztók érdekeit, amelyek védelme – az ugyanezen rendelet 5. cikkében megállapítottaknak megfelelően – az élelmiszerjog egyik célját képezi.
36 A fentiekből következik, hogy amennyiben az egészségre ugyan nem ártalmas élelmiszerek azért nem felelnek meg az említett élelmiszerbiztonsági követelményeknek, mert azok emberi fogyasztásra alkalmatlanok, a nemzeti hatóságok a 882/2004 rendelet 7. cikkében szereplő követelmények tiszteletben tartása mellett erről – a 178/2002 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírtaknak megfelelően – tájékoztathatják a fogyasztókat.
37 Az előterjesztett kérdésekre tehát azt a választ kell adni, hogy a 178/2002 rendelet 10. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az élelmiszer és azon élelmiszeripari vállalkozás megjelölése mellett, amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszert vagy takarmányt előállították vagy kezelték, illetve amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszer a piacra került, lehetővé teszi a polgárok tájékoztatását, ha egy ilyen élelmiszer az egészségre ugyan nem ártalmas, de emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az említett rendelet 17. cikke (2) bekezdésének második albekezdését akként kell értelmezni, hogy az az alapeljárásbelihez hasonló körülmények esetén lehetővé teszi, hogy a nemzeti hatóságok a 882/2004 rendelet 7. cikkében szereplő követelmények tiszteletben tartása mellett erről tájékoztassák a polgárokat.
A költségekről
38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az élelmiszer és azon élelmiszeripari vállalkozás megjelölése mellett, amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszert vagy takarmányt előállították vagy kezelték, illetve amelynek neve vagy cégneve alatt az élelmiszer a piacra került, lehetővé teszi a polgárok tájékoztatását, ha egy ilyen élelmiszer az egészségre ugyan nem ártalmas, de emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az említett rendelet 17. cikke (2) bekezdésének második albekezdését akként kell értelmezni, hogy az az alapeljárásbelihez hasonló körülmények esetén lehetővé teszi, hogy a nemzeti hatóságok a takarmány‑ és élelmiszerjog, valamint az állat‑egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29‑i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkében szereplő követelmények tiszteletben tartása mellett erről tájékoztassák a polgárokat.
Aláírások