Language of document : ECLI:EU:T:2011:357

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2011. július 13.*(1)

„Verseny – Kartellek – A butadién gumi és a polimerizációs emulzióval előállított butadién-sztirol gumi piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A jogsértő magatartás betudhatósága – Bírságok – A jogsértés súlya és időtartama – Súlyosító körülmények”

A T‑42/07. sz. ügyben,

The Dow Chemical Company (székhelye: Midland, Michigan [Egyesült Államok]),

a Dow Deutschland Inc. (székhelye: Schwalbach [Németország]),

a Dow Deutschland Anlagengesellschaft mbH (székhelye: Schwalbach),

a Dow Europe GmbH (székhelye: Horgen [Svájc]),

képviselik őket kezdetben: D. Schroeder, P. Matthey és T. Graf, később: D. Schroeder és T. Graf ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: M. Kellerbauer, Bottka V. és J. Samnadda, később: M. Kellerbauer, Bottka V. és V. Di Bucci, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges bizottsági határozatnak a The Dow Chemical Company tekintetében való megsemmisítésére, illetve e határozat 1. cikkének a Dow Deutschland Inc. tekintetében való megsemmisítésére, illetve valamennyi felperes tekintetében a velük szemben kiszabott bírság összegének csökkentésére irányuló keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: F. Dehousse, elnökként eljárva (előadó), I. Wiszniewska‑Białecka és N. Wahl bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. október 13‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Közösségek Bizottsága a (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy számos vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkét, amikor a fent említett termékek piacán kartellben vett részt.

2        A megtámadott határozatnak az alábbi vállalkozások a címzettjei:

–        a Bayer AG, székhelye: Leverkusen (Németország);

–        a The Dow Chemical Company, székhelye: Midland, Michigan (Egyesült Államok) (a továbbiakban: Dow Chemical);

–        a Dow Deutschland Inc., székhelye: Schwalbach (Németország);

–        a Dow Deutschland Anlagengesellschaft mbH (korábban Dow Deutschland GmbH & Co. OHG), székhelye: Schwalbach;

–        a Dow Europe, székhelye: Horgen (Svájc);

–        az Eni SpA, székhelye: Róma (Olaszország);

–        a Polimeri Europa SpA, székhelye: Brindisi (Olaszország) (a továbbiakban: Polimeri);

–        a Shell Petroleum NV, székhelye: Hága (Hollandia);

–        a Shell Nederland BV, székhelye: Hága;

–        a Shell Nederland Chemie BV, székhelye: Rotterdam (Hollandia);

–        az Unipetrol a.s., székhelye: Prága (Cseh Köztársaság);

–        a Kaučuk a.s., székhelye: Kralupy nad Vltavou (Cseh Köztársaság);

–        a Trade‑Stomil sp. z o.o., székhelye: Łódź (Lengyelország) (a továbbiakban: Stomil).

3        A Dow Deutschland, a Dow Deutschland Anlagengesellschaft és a Dow Europe társaságokat – közvetlenül vagy közvetetten – teljes egészében a Dow Chemical irányítja (a továbbiakban együttesen: Dow) (a megtámadott határozat (16)–(21) preambulumbekezdése).

4        Az Eni tevékenységét az érintett termékek tekintetében kezdetben az Eni által közvetetten, az EniChem SpA leányvállalatán keresztül (a továbbiakban: EniChem SpA) irányított EniChem Elastomeri Srl biztosította. 1997. november 1‑jén az EniChem Elastomeri egyesült az EniChem SpA‑val. Az Eni 99,97%‑os ellenőrzést gyakorolt az EniChem SpA felett. 2002. január 1‑jén az EniChem SpA átruházta a stratégiai vegyipari tevékenységét (beleértve a butadién gumihoz és a polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumihoz kapcsolódó tevékenységet) a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalatára, a Polimerire. Az Eni 2002. október 21. óta közvetlenül és teljes mértékben ellenőrzi a Polimerit. 2003. május 1‑jén az EniChem SpA a nevét Syndial SpA‑ra változtatta (a megtámadott határozat (26)–(32) preambulumbekezdése). A Bizottság a megtámadott határozatban az „EniChem” megnevezést használja az Eni tulajdonában álló valamennyi társaság vonatkozásában (a továbbiakban: EniChem) (a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése).

5        A Shell Nederland Chemie a Shell Nederland leányvállalata, amely utóbbit magát teljes egészében a Shell Petroleum irányítja (a továbbiakban együttesen: Shell) (a megtámadott határozat (38)–(40) preambulumbekezdése).

6        A Kaučukot 1997‑ben hozták létre, a Kaučuk Group a.s. és a Chemopetrol Group a.s. egyesülését követően. 1997. július 21‑én az Unipetrol megszerezte az egyesült vállalkozások valamennyi eszközét, jogát és kötelezettségét. A Kaučuk az Unipetrol 100%‑os tulajdonában áll (a megtámadott határozat (45) és (46) preambulumbekezdése). A megtámadott határozat szerint egyébként a Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező Tavorex s.r.o. (a továbbiakban: Tavorex) képviselte 1991 és 2003. február 28. között az export tekintetében a Kaučukot (és elődjét, a Kaučuk Groupot). A megtámadott határozat szerint továbbá a Tavorex 1996 óta képviselte a Kaučukot a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozói során (a megtámadott határozat (49) preambulumbekezdése).

7        A megtámadott határozat szerint a Stomil közel 30 éven keresztül, legalább 2001‑ig képviselte a Chemical Company Dwory S.A. (a továbbiakban: Dwory) lengyel gyártót az exporttevékenységei során. A megtámadott határozat szerint továbbá a Stomil képviselte a Dworyt 1997 és 2000 között a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozói során (a megtámadott határozat (51) preambulumbekezdése).

8        A jogsértés időtartama (a Bayer, az Eni és a Polimeri esetében) 1996. május 20. és 2002. november 28. között, (a Shell Petroleum, a Shell Nederland és a Shell Nederland Chemie esetében) 1996. május 20. és 1999. május 31. között, (a Dow Chemical esetében) 1996. július 1‑je és 2002. november 28. között, (a Dow Deutschland esetében) 1996. július 1‑je és 2001. november 27. között, (az Unipetrol és a Kaučuk esetében) 1999. november 16. és 2002. november 28. között, (a Stomil esetében) 1999. november 16. és 2000. február 22. között, (a Dow Deutschland Anlagengesellschaft esetében) 2001. február 22. és 2002. február 28. között, illetve (a Dow Europe esetében) 2001. november 26. és 2002. november 28. között került megállapításra (a megtámadott határozat (476)–(485) preambulumbekezdése és rendelkező részének 1. cikke).

9        Mind a butadién gumi (a továbbiakban: BR), mind a polimerizációs emulzióból előállított sztirol‑butadién gumi (a továbbiakban: ESBR) szintetikus gumi, amelyet elsősorban a gumiabroncsgyártásban használnak. E két termék egymással, más szintetikus gumikkal, illetve természetes gumival helyettesíthető (a megtámadott határozat (3)–(6) preambulumbekezdése).

10      A megtámadott határozat által érintett gyártókon kívül más, ázsiai és kelet‑európai székhelyű gyártók is értékesítettek korlátozott mennyiségben BR‑t és ESBR‑t az EGT területén. Egyébként a BR jelentős részét közvetlenül a nagy gumiabroncsgyártók gyártják (a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdése).

11      2002. december 20‑án a Bayer kapcsolatba lépett a Bizottság szervezeti egységeivel, és kifejezte a BR‑re és az ESBR‑re vonatkozóan az együttműködésre irányuló szándékát a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján. Az ESBR‑t illetően a Bayer szóbeli nyilatkozatot tett, amelyben ismertette a kartell tevékenységeit. E szóbeli nyilatkozatot kazettán rögzítették (a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdése).

12      2003. január 14‑én a Bayer szóbeli nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette a kartell BR‑rel kapcsolatos tevékenységeit. E szóbeli nyilatkozatot kazettán rögzítették. A Bayer a Szintetikus Gumi Európai Szövetsége BR‑bizottságának ülésein készült jegyzőkönyveket is benyújtott (a megtámadott határozat (68) preambulumbekezdése).

13      2003. február 5‑én a Bizottság azon döntéséről értesítette a Bayert, hogy bírság alóli feltételes mentességet nyújt számára (a megtámadott határozat (69) preambulumbekezdése).

14      2003. március 27‑én a Bizottság az [EK 81. cikk] és [EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3 o.) 14. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálatot folytatott a Dow Deutschland & Co. helyiségeiben (a megtámadott határozat (70) preambulumbekezdése).

15      2003 szeptembere és 2006 júliusa között a Bizottság a megtámadott határozat által érintett vállalkozásokhoz számos információkérést intézett a 17. rendelet 11. cikke és az [EK] 81. cikkben és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján (a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdése).

16      2003. október 16‑án a Dow Deutschland és a Dow Deutschland & Co. találkozott a Bizottság szervezeti egységeivel, és kifejezte az együttműködésre irányuló szándékát az engedékenységi közlemény alapján. E találkozó során sor került a kartell BR‑rel és ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységének szóbeli bemutatására. E szóbeli előadást rögzítették. Egy, a kartellel kapcsolatos dokumentumokat tartalmazó akta is benyújtásra került (a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése).

17      2005. március 4‑én a Dow Deutschlandot értesítették arról, hogy a Bizottság 30% és 50% közötti bírságcsökkentésben szándékozik őt részesíteni (a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése).

18      2005. június 7‑én a Bizottság eljárást indított, és a megtámadott határozatban címzettként szereplő vállalkozásoknak – az Unipetrol kivételével –, valamint a Dworynak megküldte az első kifogásközlést. Az első kifogásközlést a Tavorexszel szemben is elfogadták, azonban vele nem közölték, mivel a Tavorex 2004 októbere óta felszámolás alatt áll. Az eljárást a Tavorex tekintetében így befejezték (a megtámadott határozat (49) és (74) preambulumbekezdése).

19      Az érintett vállalkozások írásbeli észrevételeket nyújtottak be ezen első kifogásközléssel kapcsolatban (a megtámadott határozat (75) preambulumbekezdése). A Bizottság betekintést biztosított számukra az iratokba CD‑ROM formájában, illetve a szóbeli nyilatkozatokba és kapcsolódó iratokba a Bizottság helyiségeiben (a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdése).

20      2005. november 3‑án a Manufacture française des pneumatiques Michelin (a továbbiakban: Michelin) beavatkozási kérelmet terjesztett elő. 2006. január 13‑án írásbeli beadványt nyújtott be (a megtámadott határozat (78) preambulumbekezdése).

21      2006. április 6‑án a Bizottság elfogadta a második kifogásközlést a megtámadott határozat címzett vállalkozásaival szemben. Az érintett vállalkozások erre vonatkozóan írásbeli észrevételeket nyújtottak be (a megtámadott határozat (84) preambulumbekezdése).

22      2006. május 12‑én a Michelin panaszt terjesztett elő az [EK] 81. és [EK] 82. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 5. cikke alapján (a megtámadott határozat (85) preambulumbekezdése).

23      2006. június 22‑én a megtámadott határozat címzett vállalkozásai – a Stomil kivételével –, valamint a Michelin részt vettek a Bizottság előtti szóbeli meghallgatáson (a megtámadott határozat (86) preambulumbekezdése).

24      A Dwory kartellben való részvételére vonatkozó megfelelő bizonyítékok hiányában a Bizottság úgy határozott, hogy a Dwory vonatkozásában befejezi az eljárást (a megtámadott határozat (88) preambulumbekezdése). A Bizottság úgy határozott továbbá, hogy a Syndial vonatkozásában is befejezi az eljárást (a megtámadott határozat (89) preambulumbekezdése).

25      Egyébként, jóllehet a Bizottság kezdetben két különböző ügyszámot használt (egyet a BR, és egy másikat az ESBR tekintetében) (COMP/E‑1/38.637 és COMP/E‑1/38.638), az első kifogásközlést követően már csak egyetlen ügyszámot használt (COMP/F/38.638) (a megtámadott határozat (90) és (91) preambulumbekezdése).

26      A közigazgatási eljárás 2006. november 29‑én a megtámadott határozat Bizottság általi meghozatalával végződött.

27      A megtámadott határozat rendelkező részének 1. cikke értelmében a következő vállalkozások megsértették az EK 81. cikket és az EGT 53. cikket, amikor a lent megjelölt időszakok során egységes és folyamatos megállapodásban vettek részt, amelynek keretében a BR és az ESBR ágazatában árcélok rögzítésében, ügyfelek nem agresszív megállapodások alapján történő felosztásában, valamint árra, versenytársakra és ügyfelekre vonatkozó érzékeny információk cseréjében állapodtak meg:

a)      a Bayer 1996. május 20. és 2002. november 28. között;

b)      a Dow Chemical 1996. július 1‑je és 2002. november 28. között; a Dow Deutschland 1996. július 1‑je és 2001. november 27. között; a Dow Deutschland Anlagengesellschaft 2001. február 22. és 2002. február 28. között; a Dow Europe 2001. november 26. és 2002. november 28. között;

c)      az Eni 1996. május 20. és 2002. november 28. között; a Polimeri 1996. május 20. és 2002. november 28. között;

d)      a Shell Petroleum 1996. május 20. és 1999. május 31. között; a Shell Nederland 1996. május 20. és 1999. május 31. között; a Shell Nederland Chemie 1996. május 20. és 1999. május 31. között;

e)      az Unipetrol 1999. november 16. és 2002. november 28. között; a Kaučuk 1999. november 16. és 2002. november 28. között;

f)      a Stomil 1999. november 16. és 2000. február 22. között.

28      A Bizottság a megtámadott határozatban megállapított tények és jogi értékelés alapján bírságot szabott ki az érintett vállalkozásokra, melynek összegét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9, 3. o., a továbbiakban: iránymutatás), valamint az engedékenységi közleményben foglalt módszernek megfelelően számította ki.

29      A megtámadott határozat rendelkező részének 2. cikke az alábbi bírságokat állapítja meg:

a)      a Bayer esetében: 0 euró;

b)      a Dow Chemical esetében: 64,575 millió euró, amelyből:

i)      60,27 millió euró tekintetében egyetemlegesen felelős a Dow Deutschlanddal;

ii)      47,355 millió euró tekintetében egyetemlegesen felelős a Dow Deutschland Anlagengesellschafttal és a Dow Europe‑pal;

c)      az Eni és a Polimeri esetében egyetemlegesen: 272,25 millió euró;

d)      a Shell Petroleum, a Shell Nederland és a Shell Nederland Chemie esetében egyetemlegesen: 160,875 millió euró;

e)      az Unipetrol és a Kaučuk esetében egyetemlegesen: 17,55 millió euró;

f)      a Stomil esetében: 3,8 millió euró.

30      A megtámadott határozat rendelkező részének 3. cikke úgy rendelkezik, hogy az 1. cikkben felsorolt vállalkozások haladéktalanul szüntessék meg az ugyanebben a cikkben meghatározott jogsértéseket, amennyiben ezt eddig nem tették meg, és ezentúl tartózkodjanak az 1. cikkben megállapított jogsértéssel azonos, illetve minden hasonló tárgyú vagy hatású magatartástól vagy gyakorlattól.

 Az eljárás és a felek kérelmei

31      A Törvényszék Hivatalához 2007. február 16‑án benyújtott keresetlevelével a Dow Chemical, a Dow Deutschland, a Dow Deutschland Anlagengesellschaft és a Dow Europe (a továbbiakban együttesen: Dow) előterjesztette a jelen keresetet.

32      A Törvényszék elnöke 2009. április 2‑i határozatában a tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt a tanács kiegészítése céljából N. Wahlt jelölte ki.

33      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) a szóbeli szakasz megnyitása mellett döntött.

34      A Törvényszék a 2009. október 13‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék szóbeli kérdéseire adott válaszaikat.

35      A Dow Chemical azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot a neki címzett részében.

36      A Dow Deutschland azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét abban a részében, amelyben az megállapítja, hogy a Dow Deutschland 1996. július 1‑jétől megsértette az EK 81. cikket és az EGT 53. cikket.

37      Valamennyi felperes (és másodlagosan a Dow Chemical) azt kéri, hogy a Törvényszék jelentősen csökkentse a velük szemben kiszabott bírság összegét.

38      Valamennyi felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        kötelezze a Bizottságot a felpereseknek a jelen eljárással kapcsolatban, valamint a megtámadott határozatban velük szemben kiszabott bírság összegét a jelen kereset elbírálásáig fedező bankgarancia nyújtásával kapcsolatban felmerült költségeinek és kiadásainak megfizetésére;

–        rendelje el az általa megfelelőnek ítélt bármely más intézkedést.

39      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

40      A Dow kérelmei alátámasztására három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap keretében a Dow azt vitatja, hogy a Bizottság a Dow Chemicalnak tudta be a jogsértést. A második jogalap keretében a Dow úgy véli, hogy a Bizottság tévesen határozta meg azt az időszakot, amely alatt a Dow Deutschland részt vett a jogsértésben. A harmadik jogalap keretében a Dow előadja, hogy a Bizottság több hibát is elkövetett a vele szemben kiszabott bírságok összegének meghatározása során.

A –  A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről

1.     Az első jogalapról, amely azon alapul, hogy a Bizottság jogellenesen tudta be a jogsértést a Dow Chemicalnak

41      A Dow első jogalapja három részre osztható. Az első részben a Dow úgy véli, hogy a Bizottság téves kritériumot alkalmazott az anyavállalat felelősségének értékelésekor. A második részben a Dow úgy véli, hogy a Dow Chemical mindenképpen megdöntötte az ellene szóló vélelmet. A harmadik részben a Dow előadja, hogy a Bizottság tévedett, amikor mérlegelési jogkörének gyakorlása nélkül döntött arról, hogy a Dow Chemicalnak címezze‑e a megtámadott határozatot, és nem indokolta meg, hogy a jelen esetben miért az anyavállalat felelőssége mellett döntött.

a)     Az első részről, amely azon alapul, hogy a Bizottság téves kritériumot alkalmazott a jogsértés anyavállalatnak való betudhatóságával kapcsolatban

42      A tárgyaláson a Dow kijelentette, hogy a Bíróság C‑97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletére [EBHT 2009., I‑8237. o.] tekintettel visszavonja az első jogalapjának első részét, amit a Törvényszék tudomásul vett.

43      Ezért nem kell határozni a Dow által felhozott első jogalap első részéről.

b)     A második részről, amely azon alapul, hogy a Dow Chemical megdöntötte az ellene szóló vélelmet

 A felek érvei

44      A Dow előadja, hogy ha fennáll egyáltalán az a vélelem, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalatára, akkor a jelen esetben a Dow Chemical megdöntötte e vélelmet. A Dow e tekintetben hangsúlyozza, hogy az anyavállalat megdöntheti az ellene szóló vélelmet, ha bizonyítja, hogy nem gyakorolt meghatározó befolyást a leányvállalata magatartására. Nem azt kellett igazolnia, hogy nem állt módjában meghatározó befolyást gyakorolni rá. Az alkalmazandó kritérium annak megállapítása, hogy a leányvállalat „az üzletpolitikáját” illetően „lényegében az anyavállalat által neki adott utasításokat követi‑e” (a Bíróság C‑286/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítélete [EBHT 2000., I‑9925. o.]. A „lényegében” kifejezés azt a kérdést foglalja magában, hogy a leányvállalat betartja‑e a versenyszabályokat, vagy megsérti azokat abból a célból, hogy magasabb árat érjen el ahhoz képest, amit egyébként elérhetne a piacon. Szerinte a Bizottság két ügyben alkalmazta ezt a megközelítést, amelyeket a Dow felsorol. A Dow e tekintetben arra emlékeztet, hogy a kartelljogi jogsértésért való felelősség csak szándékos vagy gondatlan szabályszegés esetén merül fel (az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése). Ezért csak abban az esetben lehet megállapítani, hogy az anyavállalat megsértette az EK 81. cikket, ha legalább gondatlanul járt el a leányvállalata kötelezettségszegésével kapcsolatban.

45      A Dow szerint a jelen esetben a Bizottság tévesen és bizonyíték hiányában feltételezte, hogy a Dow Chemical és a leányvállalatai közötti alá‑ és fölérendeltségi viszonyok átfogták a kartell tevékenységeit, és hogy a Dow Chemical ezekről tudomást szerzett.

46      Elsőként a Dow szerint a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a Dow Deutschland, a Dow Deutschland Anlagengesellschaft és a Dow Europe önállóan jártak el, amint a Dow a kifogásközlésekre adott válaszaiban is jelezte. E tekintetben a Dow hangsúlyozza, hogy e három társaság néhány viszonylag alacsony beosztású alkalmazottja vett részt a jogsértésben. Az egyetlen magasabb beosztású alkalmazott, aki tudhatott a kartell tevékenységeiről, a Dow Deutschland szintetikus elasztomerekért felelős akkori kereskedelmi igazgatója volt. Ő azonban mindig tagadta, hogy tudott a szóban forgó jogsértésről, és nincs olyan bizonyíték, amely ezt cáfolná. Egyébiránt a Dow az ügyben érintett alkalmazottak helyzetére utalva úgy véli, hogy a kartell és annak alacsony szervezettsége már létezett, amikor a Dow Deutschland érintetté vált. Nem volt olyan döntés, amely valamilyen folyamat elindításával vagy szervezet felállításával a Dow Chemical részvételét eredményezte volna.

47      A Dow Chemical nem volt abban a helyzetben, hogy automatikusan értesüljön az esetleges versenyellenes cselekményekről, amikor a Dow Deutschland, mivel a Buna Sow Leuna Olefinverbund GmbH (a továbbiakban: BSL) forgalmazója lett, 1996. július 1‑jén az érintett piacra lépett. Az érintett ágazat új tevékenységet jelentett a Dow számára, és nem vonatkoztak rá a már létező szervezeti struktúrák. A Dow e tekintetben különösen arra emlékeztet, hogy a BSL a Bundesanstalt für vereinigungsbedingte Sonderaufgaben (BvS) kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalat volt 1999. szeptember 1‑jéig, amikor is a Dow 80%‑os tőkerészesedést szerzett a BSL‑ben, és az közös irányítás alá került. Ráadásul nem volt biztos, hogy a BSL folytatni fogja a BR és az ESBR gyártását. Ezenkívül a Dow csak akkor vált saját jogán BR‑ és ESBR‑gyártóvá, amikor 1999. június 1‑jén megszerezte a Shell „szintetikus gumi” üzletágát.

48      Az, hogy a Dow Chemical nem értesült az ármegbeszélésekről, összhangban volt a csoport szervezeti felépítésével. A „szintetikus elasztomerekre” vonatkozó tevékenység irányítása a Dow Deutschlandon és a Dow Deutschland & Co.‑n (később, mint a fenti 2. pontban említésre került, Dow Deutschland Anlagengesellschaft) belül maradt. Erre az ágazatra nem vonatkoztak a már létező szervezeti struktúrák, és önálló tevékenység maradt. A Dow Deutschland akkori kereskedelmi igazgatója a Dow Chemical alkalmazottainak felügyelete alá került, akik a szintetikus gumival kapcsolatos tapasztalat hiányában nem avatkoztak be e kereskedelmi igazgató döntéseibe. Következésképpen a Dow Chemical és az érintett ágazatbeli leányvállalatai közötti ipari és gazdasági kapcsolatok nem voltak olyan szorosak, mint ahogyan azt a Bizottság a megtámadott határozat (357) preambulumbekezdésében állítja. Az, hogy a Dow Deutschland akkori kereskedelmi igazgatója a Dow Chemicalnak volt alárendelve, nem jelenti azt, hogy utóbbi ténylegesen tudott is a kartellről, vagy hogy gondatlanul járt el, mivel nem észlelte a kartell létezését.

49      A Dow Chemical, mivel nem is tudott róla, nem tudta elérni, hogy a csoporthoz tartozó többi társaság megszüntesse a jogsértésben való részvételét. Itt lényeges eltérés van a jelen eset és a Törvényszék T‑354/94. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélete (EBHT 1998., II‑2111. o.) alapjául szolgáló ügy között. Ellenben a Dow értékesítésért felelős valamennyi alkalmazottja rendszeres versenyjogi képzésen vett részt. Továbbá valamennyi érintett alkalmazottnak be kellett tartania a Dow Chemical kereskedelmi etikai kódexét, amely 1999‑ben többek között „a versenyjog tiszteletben tartására” vonatkozó szabályokat is tartalmazott, amelyeket a Dow fel is sorol. Ha az érintett alkalmazottak a Dow jogászához fordultak volna, utóbbi minden szükséges intézkedést megtett volna, hogy haladéktalanul véget vessen a jogsértő magatartásnak.

50      Másodszor a Dow szerint a Bizottság azt állítja, hogy a Dow Chemical és leányvállalatai „függőségi kapcsolatban” voltak, és azt feltételezi, hogy e kapcsolatok „[…] átfogták a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos tevékenység valamennyi lényeges szempontját”, illetve hogy „a vitatott kartell bizonyosan jelentős szerepet játszott a Dow BR/ESBR‑ágazatban működő leányvállalatainak üzletpolitikájában, és nem fogadható el, hogy a kartell létezését nem említve számolhattak be a tevékenységeikről” (a megtámadott határozat (357) preambulumbekezdése). Ugyanakkor a Bizottság ezzel kapcsolatban nem hoz fel bizonyítékot.

51      Szemben azzal, amit a Bizottság a megtámadott határozat (357) preambulumbekezdésében állít, a Dow nemcsak általában tagadta, hanem ki is fejtette, hogy egy teljes körű belső vizsgálat ellenére sem utalt semmi arra, hogy a Dow Chemicalnál bárki is tudott volna az ármegbeszélésekről. A Dow számára az, hogy létezik egy alá‑ és fölérendeltségi struktúra, amely valamely tevékenység összes lényeges szempontját átfogja, nem jelenti azt, hogy ezt a struktúrát arra használják, hogy a kartelltevékenységekről magasabb szinten beszámoljanak. Ha az alá‑ és fölérendeltségi viszonyok létezése önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy az anyavállalatot felelőssé tegyék a leányvállalatai magatartásáért, akkor nem lehetne bizonyítani a leányvállalati magatartás önállóságát. A leányvállalat önállóan járhat el még akkor is, ha munkavállalói közül néhányan olyan személyeknek számolnak be, akik a csoporthoz tartozó más társaságokban viselnek tisztséget. A Dow hozzáteszi, hogy a jelen eset különbözik a Törvényszék T‑314/01. sz., Avebe kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítélete [EBHT 2006., II‑3085. o.] alapjául szolgáló ügytől. Ez utóbbi ügyben a közös vállalat (leányvállalat) vezetői párhuzamosan vezetői tisztségeket töltöttek be az anyavállalatoknál. Az anyavállalatok képviselői vagy közvetlenül érintettek voltak a jogsértésben, vagy tudomásuk volt róla. Sőt a leányvállalatot sajátos jogi formában alapították.

52      Harmadszor a Dow olyan személyek tanúkénti meghallgatását indítványozza, akik abban a helyzetben voltak (vagy lehettek), hogy információkat adhattak a kartelltevékenységekről a Dow Chemical valamely alkalmazottjának, és javasolja megkérdezni őket arról, hogy így jártak‑e el. A Dow olyan személyek tanúkénti meghallgatását is indítványozza, akiket a Bizottság vagy kifejezetten a megtámadott határozat 218. lábjegyzetében, vagy a Dow 2004. július 26‑i levelére hivatkozva az érintett alá‑ és fölérendeltségi struktúrában szereplő személyként nevesít.

53      A Bizottság az első jogalap második részének elutasítását kéri. Lényegében arra hivatkozik, hogy a Dow által előterjesztett bizonyítékok nem elégségesek a jelen esetben fennálló vélelem megdöntéséhez.

 A Törvényszék álláspontja

54      A Bizottság a megtámadott határozatban kifejti, hogy az anyavállalat felelősnek tekinthető leányvállalata jogellenes magatartásáért, amennyiben az utóbbi nem önállóan határozza meg piaci magatartását. A Bizottság e tekintetben többek között a vállalkozás versenyjogi fogalmára hivatkozik (a megtámadott határozat (333 és (334) preambulumbekezdése). A Bizottság előadja továbbá, hogy feltételezheti, hogy egy 100%‑os tulajdonban álló leányvállalat lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, vajon az anyavállalat e hatáskörét ténylegesen gyakorolta‑e. Az anyavállalatra vagy a leányvállalatra hárul e vélelem olyan bizonyítékok szolgáltatásával való megdöntése, amelyek alátámasztják, hogy a leányvállalat önállóan határozta meg a piaci magatartását, ahelyett hogy az anyavállalat által adott utasításokat követte volna, és ekképpen kikerülnek a vállalkozás fogalma alól (a megtámadott határozat (335) preambulumbekezdése).

55      A Bizottság ezt követően kijelenti, hogy a Dow Deutschland Anlagengesellschaft, a Dow Deutschland és a Dow Europe felelős a jogsértésben való közvetlen részvételéért. Kifejti, hogy a jogsértés ideje alatt e társaságok – közvetlenül vagy közvetve – a Dow Chemical 100%‑os tulajdonában voltak. Ennélfogva szerinte feltételezhető, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolt leányvállalatai magatartására. A jelen esetben, több körülmény is alátámasztja ezt a feltételezést. A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a megtámadott határozatot a Dow Deutschland Anlagengesellschaftnak, a Dow Deutschlandnak, a Dow Europe‑nak és a Dow Chemicalnak kell címezni, amelyek egyetemlegesen felelősek a jogsértésért (a megtámadott határozat (340)–(364) preambulumbekezdése).

56      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha az anyavállalat rendelkezik a közösségi versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalat tőkéjének 100%‑ával, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására. E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, ahhoz hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kiszabott bírság megfizetését illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ (lásd a fenti 42. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. és 61. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

57      Mivel a Dow visszavonta az első jogalapjának első részét, nem vitatja, hogy a Bizottság feltételezhette azon tény alapján, hogy a Dow Chemical közvetlenül vagy közvetve a leányvállalatainak egyedüli tulajdonosa, hogy az előbbi meghatározó befolyást gyakorol utóbbiak magatartására.

58      Ennélfogva a Dow Chemical feladata e vélelem megdöntése annak bizonyításával, hogy az említett leányvállalatok önállóan határozták meg az üzletpolitikájukat, nem képezve így az anyavállalattal gazdasági egységet, illetve egyetlen vállalkozást az EK 81. cikk értelmében.

59      Különösen a Dow Chemicalnak kell előterjesztenie minden olyan, a közte és a leányvállalatai közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatra vonatkozó bizonyítékot, amelyről úgy véli, hogy alátámasztja azt, hogy nem képeztek egy gazdasági egységet. Az értékeléskor a Törvényszéknek ugyanis figyelembe kell vennie az elé terjesztett valamennyi elemet, amelyeknek jellege és jelentősége esetenként különböző lehet (a Törvényszék T‑112/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5049. o.] 65. pontja).

60      Először is a Dow ezen érveivel lényegében azt állítja, hogy mivel nem vett részt a jogsértésben, sőt nem is tudott róla, őt nem terheli felelősség. A Dow ugyanakkor a tárgyaláson jelezte, hogy a fenti 42. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletre tekintettel nem tudja megdönteni azt a vélelmet, amely e tekintetben ellene szól, mivel a hivatkozott ítéletből az következik, hogy az anyavállalat által gyakorolt meghatározó befolyásnak nem feltétlenül kell kiterjednie a leányvállalat üzletpolitikájára, még kevésbé a jogsértésre. A Dow ezzel elismeri, hogy az érvei e tekintetben nem kérdőjelezhetik meg a megtámadott határozat jogszerűségét. A Dow azt is jelezte a tárgyaláson, hogy visszavonja az első jogalap e tárgyra vonatkozó második részében felhozott érveit.

61      Másodszor: a Bizottság a teljesség kedvéért a megtámadott határozatban további adatokra hivatkozott, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a Dow Chemical meghatározó befolyást gyakorolt leányvállalatai magatartására. Így különösen a Bizottság megállapítja, hogy a jogsértésben részt vevő alkalmazottak a Dow Deutschland kereskedelmi igazgatójának (szintetikus gumi) számoltak be, aki pedig a Dow Chemical ágazati felelőseinek számolt be, akik végül tájékoztatták az elnök‑vezérigazgatót (a megtámadott határozat (344)–(352) preambulumbekezdése). A Dow nem vitatja ezeket a ténybeli adatokat, de úgy véli, hogy ezek nem jelentik azt, hogy a Dow Chemical ténylegesen tudott a kartellről, vagy hogy gondatlanul járt el, mivel nem észlelte a kartell létezését. Márpedig az előző pontban kifejtett okokból ezek az érvek nem alkalmasak a Dow Chemical ellen szóló vélelem megdöntésére, amint azt a Dow a tárgyaláson maga is elismerte.

62      A Dow ugyanakkor a tárgyaláson kifejtette, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (357) preambulumbekezdésében tévesen állította, hogy a Dow Chemical tudomást szerzett a kartelltevékenységekről. A Dow szerint, ha a Bizottság állítása helyes lett volna, a Dow Chemical közvetlenül részt vett volna a kartellben. Márpedig szerinte ez az állítás túlmutat a leányvállalatában 100%‑os tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat felelősségén. A Bizottság pedig erre vonatkozóan semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott. A Dow a Bíróság C‑322/07. P., C‑327/07. P. és C‑338/07. P. sz., Papierfabrik August Koehler és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletére [EBHT 2009., I‑7191. o.] hivatkozik, és úgy véli, hogy a jelen eset összehasonlítható az említett ítélet alapjául szolgáló üggyel, ebből pedig arra következtet, hogy a megtámadott határozat e tekintetben jogsértő.

63      Anélkül, hogy határozni kellene a Dow által a tárgyaláson felhozott érvekről, elegendő megjegyezni, hogy az említett érvek azon az előfeltevésen alapulnak, hogy a megtámadott határozat (357) preambulumbekezdésében említett körülmények miatt a Bizottság megállapította a Dow Chemical felelősségét a jogsértésben való közvetlen részvételéért is, és emiatt a jelen helyzetet össze lehet hasonlítani a fenti 62. pontban hivatkozott Papierfabrik August Koehler kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló üggyel. Márpedig a megtámadott határozat (340)–(343) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a Dow Chemical felelősségét pusztán amiatt állapították meg, hogy közvetlenül vagy közvetve ellenőrizte a jogsértésben közvetlenül részes vállalkozásokat, azaz a Dow Deutschland Anlagengesellschaftot, a Dow Deutschlandot és a Dow Europe‑ot. Tehát a Dow előfeltevése hibás.

64      E tényekből következik, hogy a Dow érvei nem kérdőjelezik meg azon tényt, miszerint a Dow Chemical és leányvállalatai egy gazdasági egységnek tekinthetőek. Ehhez kapcsolódóan a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy nem szükséges meghozni a Dow által kért pervezető intézkedéseket.

65      Ezen okoknál fogva a Dow által előterjesztett első jogalap második részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

c)     A mérlegelési jogkör téves gyakorlásán és az indokolás hiányán alapuló harmadik részről

 A felek érvei

66      A Dow hangsúlyozza, hogy a Bizottság általános jelleggel mondja ki, hogy „a végső anyavállalatok esetében, amikor a határozatban címzettként nevezi meg őket, olyan általános elvet alkalmaz, amelyet az állandó ítélkezési gyakorlat is megerősít […], és nem lát kényszerítő okot arra, hogy ettől eltérjen” (a megtámadott határozat (362) preambulumbekezdése).

67      A Dow azonban azt állítja, hogy a Törvényszék és a Bíróság ítélkezési gyakorlata, amelyre a megtámadott határozat (333)–(336) preambulumbekezdése hivatkozik, egyáltalán nem erősíti meg a Bizottság általános politikáját, amely arra irányul, hogy a csoport legfelső szintű anyavállalatának címezze a határozatot. Ez az ítélkezési gyakorlat csupán azt mondja ki, hogy ha fennáll az az egyszerű vélelem, amely szerint az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalatára, és az anyavállalat nem tudja megdönteni ezt a vélelmet, akkor a Bizottság (anélkül, hogy köteles lenne erre) az anyavállalatot teheti felelőssé az említett leányvállalat magatartásáért.

68      Továbbá a Bizottság egyes határozataira hivatkozva a Dow úgy érvel, hogy más esetekben a Bizottság nem állapította meg az anyavállalat felelősségét, noha utóbbi 100%‑os tőkerészesedéssel rendelkezett a leányvállalatában, és nem is indokolta, hogy miért nem szabott ki bírságot az anyavállalatra.

69      E körülményekre hivatkozva a Dow előadja, hogy a Bizottságnak a mérlegelési jogkörét eseti alapon kell gyakorolnia. Márpedig a jelen esetben, anélkül hogy magyarázatot adott volna rá, ezt nem tette meg, amint ez különösen a megtámadott határozat (362) preambulumbekezdéséből is kiderül. A Dow hozzáteszi, hogy különbséget kell tenni azon általános politika között, amely a közösségi versenyjog megsértése és a jogsértő vállalkozások elleni fellépésre irányul, és azon általános politika között, amely arra irányul, hogy mindig az anyavállalatot tekintsék felelősnek.

70      A Dow arra emlékeztet, hogy a közigazgatási eljárás során felhozta, hogy méltánytalan sérelem éri, ha a Bizottság az általa elfogadni kívánt határozat címzettjeként nevezi meg a Dow Chemicalt, mivel ez valószínűleg indokolatlan polgári eljárást fog eredményezni az Egyesült Államokban. A Dow e tekintetben hangsúlyozza, hogy néhány nappal a megtámadott határozat közlését követően a Dow Chemicalt csoportos keresetek alapján egyesült államokbeli bíróságok elé idézték. Ezenkívül a Dow Chemical is utalt rá, hogy nem egyeztethető össze a Bizottság engedékenységi politikájával az, ha a Bizottság a megtámadott határozatban címzettként nevezi meg, mivel a vállalkozások kevésbé működnének együtt, ha az általuk tanúsított együttműködés növelné annak esélyét, hogy harmadik személyek velük szemben kártérítési eljárást indítanak. A Bizottság kifejezetten elismeri ezt a körülményt a kartellügyekben a pénzbírságoktól való mentesülésről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló, 2006. december 8‑i bizottsági közlemény (HL C 298., 17. o.) 6. pontjában.

71      A Dow ebből arra következtet, hogy a Bizottság nem vette eléggé figyelembe ezeket az érveket, és csak annyit közölt, hogy azok „messzemenően politikai természetűek”. A Bizottságnak mégis kötelessége lett volna figyelembe venni és mérlegelni őket azokkal az esetleges érvekkel szemben, amelyek amellett szóltak, hogy a Dow Chemicalnak címezze a megtámadott határozatot. A Bizottság azonban ezt nem tette meg.

72      A Dow szerint mindenesetre a megtámadott határozat indokolása hiányos, amennyiben a Bizottság nem nevezte meg azokat az okokat, amelyek miatt végül amellett döntött, hogy a jelen esetben az anyavállalatnak címezi a határozatot. A Dow szerint a Bizottságnak egyáltalán nem kell magyarázatot adnia arról, hogy miért nem tartja felelősnek az anyavállalatot valamelyik leányvállalata jogsértő tevékenységéért, mivel az ilyen határozat senkire nézve sem sérelmes. Ezzel szemben a Bizottságnak mérlegelnie kell az ügyben felmerült különböző érveket és be kell mutatnia határozatának indokait, ha az anyavállalatra valamely leányvállalata által elkövetett jogsértések miatt bírságot szab ki.

73      A Bizottság az első jogalap harmadik részének elutasítását kéri. Lényegében azt állítja, hogy ha teljesültek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a leányvállalatok magatartását az anyavállalatnak tudják be, a Bizottság nem köteles magyarázatot adni arról, hogy miért a határozat címzettjeire esett a választása.

 A Törvényszék álláspontja

74      Emlékeztetni kell arra, hogy az első jogalap második része keretében kifejtett okok miatt a Bizottság az anyavállalatnak tudhatja be a leányvállalat által elkövetett jogsértésért való felelősséget, amennyiben az említett leányvállalat nem önállóan határozza meg piaci magatartását. A jelen esetben az előzetesen kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a Bizottság nem tévedett e tekintetben. Az, hogy a Dow Chemical a csoport legfelső szintű anyavállalata, nem befolyásolja e következtetést, mivel nem vitatta, hogy még ha közvetve is, de teljes körűen ő ellenőrzi a jogsértésben közvetlenül részt vevő társaságokat, azaz a Dow Deutschland Anlagengesellschaftot, a Dow Deutschlandot és a Dow Europe‑ot (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑203/01. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑4071. o.) 290. pontját). Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a Dow Chemical közvetlenül ellenőrzi a Dow Europe‑ot, amelynek felelősségét a jogsértésben való közvetlen részvételéért megállapította a Bizottság, anélkül hogy ez a jelen jogvita keretében vita tárgyát képezte volna.

75      Tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat állítólag nem felel meg a Bizottság határozathozatali gyakorlatának, és mivel a Dow az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 56. pontban említett okokból az anyavállalatnak tudható be a versenyszabályokat megsértő leányvállalat magatartása. Továbbá meg kell említeni, hogy a jogsértés anyavállalatnak való betudása a Bizottság mérlegelésére bízott lehetőség (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑125/07. P., C‑133/07. P., C‑135/07. P. és C‑137/07. P. sz., Erste Bank der österreichischen Sparkassen kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8681. o.] 82. pontját, valamint a Törvényszék T‑259/02–T‑264/02. és T‑271/02. sz., Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5169. o.] 331. pontját). E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy önmagában az a tény, hogy a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatában megállapította, hogy az ügybeli körülmények nem indokolják, hogy az anyavállalatnak tudja be a leányvállalat magatartását, nem jelenti azt, hogy azt a későbbi határozatában ugyanígy kell értékelnie (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság, „PVC II” egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑931. o.] 990. pontját). A teljesség kedvéért emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését, nem mentesülhet a szankciók alól csupán azon indokból, hogy a másik gazdasági szereplővel szemben nem került sor bírság kiszabására, miközben az utóbbi körülményei nem is képezik a Törvényszék előtti ügy tárgyát (lásd a fent hivatkozott „PVC II” egyesített ügyekben hozott ítélet 1237. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

76      Az, hogy a Dow Chemicalt esetleg méltánytalan sérelem érte azáltal, hogy a megtámadott határozat címzettje lett, nem kérdőjelezheti meg e határozat jogszerűségét, mivel a fent kifejtett okokból a Bizottság betudhatta a Dow Chemicalnak az érintett jogsértésért való felelősséget.

77      Végül az indokolás állítólagos hiányával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az egyedi határozat indokolásának világosan és egyértelműen tükröznie kell a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára az elfogadott intézkedés igazolásának megismerését, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az adott ügy körülményeire tekintettel kell értékelni. Nem kötelező, hogy az indokolás megjelölje az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, mivel azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem csupán megfogalmazására, hanem megalkotásának hátterére, továbbá az adott jogterületre irányadó jogszabályok összességére is tekintettel kell értékelni (a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontja).

78      Az indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelmények akkor teljesülnek, amikor a Bizottság a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának mérését (a Bíróság C‑291/98. P. sz., Sarrió kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9991. o.] 73. pontja, és a C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑8375. o.] 463. pontja).

79      A jelen esetben elegendő megállapítani, hogy a Bizottság egyértelműen meghatározta a megtámadott határozat (333)–(338) és (340)–(364) preambulumbekezdésében azokat a mérlegelési tényezőket, amelyek a jelen esetben lehetővé tették számára, hogy megállapítsa a Dow Chemical felelősségét. A Dow különben is vitatja e tényezőket a jelen kereset keretében. E feltételek mellett nem állapítható meg az indokolás hiánya, amelyet a Dow felhozott.

80      E tényezőkre tekintettel a Dow által felhozott első jogalap harmadik részét – mint megalapozatlant –, és ennélfogva az első jogalap egészét el kell utasítani.

2.     A második jogalapról, amely azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg azt az időszakot, amely alatt a Dow Deutschland részt vett a jogsértésben

a)     A felek érvei

 A Dow érvei

81      A Dow úgy érvel, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a jogsértésben való vállalati részvétel kezdő időpontjának azt a napot tekintette, amelyen a szóban forgó vállalkozás alkalmazottja első ízben részt vett a Szintetikus Gumi Európai Szövetsége albizottságának valamelyik ülésén. Így a Bizottság a Dow Deutschland Anlagengesellschaft esetében a jogsértésben való részvétel kezdő időpontjaként 2001. február 22‑ét, a Dow Europe esetében pedig 2001. november 26‑át jelölte meg (a megtámadott határozat (450) preambulumbekezdése).

82      Jóllehet a BSL az egyik alkalmazottját már 1996. július 1‑jétől a Dow Deutschland rendelkezésére bocsátotta (a megtámadott határozat (100) preambulumbekezdése), ez az alkalmazott a Dow Deutschland nevében csak 1996. szeptember 2‑án és 3‑án vett részt az első találkozón (a megtámadott határozat (167) preambulumbekezdése). A megtámadott határozatban semmi nem utal arra, hogy ez az alkalmazott 1996. július 1‑je és az 1996. szeptember 2‑i és 3‑i találkozó között kapcsolatban állt volna más kartelltagok képviselőivel. A Bizottság által alkalmazott módszer annak megállapítását eredményezi, hogy a Dow visszamenőlegesen felel azért, hogy ez az alkalmazott részt vett az 1996. május 20‑i és 21‑i találkozón. A Bizottság így hátrányos helyzetbe hozza a Dow Deutschlandot a megtámadott határozat más címzettjeihez képest. Mivel a Dow Chemical (esetleges) jogsértése a leányvállalatai jogsértésére korlátozódik, összességében ugyanez érvényes a Dow Chemicalra is.

83      Ezenkívül a Dow azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem adott magyarázatot arra, hogy miért alkalmazott a Dow Deutschlanddal szemben eltérő módszert, ami az indokolás hiányát jelenti.

 A Bizottság érvei

84      A Bizottság szerint a Dow második jogalapja azon a téves feltételezésen alapul, hogy a Bizottság általános jelleggel tekintette a Szintetikus Gumi Európai Szövetsége egyik albizottsági ülésén való részvétel időponját a jogsértésben való részvétel kezdő időpontjának. Ezzel szemben ugyanúgy járt el, ahogyan szokott, azaz azt a napot választotta, amikor a vállalkozás alkalmazottja első ízben részt vett a kartelltevékenységben (a megtámadott határozat (444) preambulumbekezdése).

85      A Bizottság szerint a Dow Deutschland (és így a Dow Chemical) esetében joggal állapította meg a megtámadott határozatban, hogy a jogsértésben való részvétele azon a napon kezdődött, amikor a BSL egyik alkalmazottját, aki már részt vett kartelltevékenységben, áthelyezték hozzá. Ezért a Dow Deutschlandot ettől az időponttól kezdve kell felelősnek tekinteni az alkalmazottja részvételéért. A Dow nem vitatta azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint a Dow Deutschlandhoz helyezett alkalmazott már részt vett a kartelltevékenységben. Ugyanígy ez az alkalmazott a Dow Deutschlandhoz való áthelyezése után továbbra is részt vett e tevékenységben (a megtámadott határozat (166), (167), (169)–(182) preambulumbekezdése).

86      A Dow azt sem vitatta, hogy az 1996. július 1‑je és a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének következő találkozója közötti időszak alatt a kartell érvényben maradt. A Bizottság különösen úgy érvel, hogy nem szakadt meg a kartell folyamatos tevékenységeiben való részvétel abban az időszakban sem, amikor nem került sor sem kartelltalálkozóra, sem pedig a kartellhatározatok végrehajtására. Ahhoz, hogy a résztvevő felhagyjon a folytatólagos kartellben való részvétellel, azt kell mutatnia, hogy egyértelműen elhatárolódott a kartelltől, és ezt oly módon, hogy az egykor vele együtt részt vevő társaságokban se hagyjon kétséget afelől, hogy kivált a kartellből (a Törvényszék T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1991. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑1711. o) 232. pontja, a T‑12/89. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 1992. március 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑907. o.) 98. pontja és a T‑56/99. sz., Marlines kontra Bizottság ügyben 2003. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑5225. o.) 56. pontja).

87      A Dow által felhozott indokolási hiánnyal kapcsolatban a Bizottság a megtámadott határozat (444) preambulumbekezdésére, valamint a ténybeli hátterét képező (19) preambulumbekezdésére hivatkozik.

b)     A Törvényszék álláspontja

88      Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos bizonyításfelvételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon igazolják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását (a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑8417. o.] 58. pontja, valamint a C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 86. pontja). A bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben a bíróságnak még bármiféle kételye van e kérdéssel kapcsolatosan (a Törvényszék T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4407. o.] 215. pontja).

89      Továbbá az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bizottságnak kell bizonyítani nemcsak a kartell létezését, de annak időtartamát is (a Törvényszék T‑43/92. sz., Dunlop Slazenger kontra Bizottság ügyben 1994. július 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑441. o.] 79. pontja, a T‑48/98. sz., Acerinox kontra Bizottság ügyben 2001. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑3859. o.] 55. pontja, valamint a T‑62/02. sz., Union Pigments kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5057. o.] 36. pontja). A versenykorlátozó célú jogsértés időtartamának kiszámításánál azt az időtartamot kell meghatározni, amely alatt a megállapodás létezett, vagyis az annak megkötése és megszűnése közötti időszakot (a Törvényszék T‑49/02–T‑51/02. sz., Brasserie nationale kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. július 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3033. o] 185. pontja és a T‑303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4567. o.] 138. pontja). A jogsértés időtartamát közvetlenül megalapozó bizonyítékok hiányában a Bizottságnak olyan, időben kellően közeli tényekre kell hivatkoznia, hogy ésszerűen elfogadható legyen az, hogy a jogsértés a két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott (a fent hivatkozott Dunlop Slazenger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 79. pontja, valamint a T‑120/04. sz., Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ügyben 2006. november 16‑án hozott ítélet [EBHT 2006., II‑4441. o.] 51. pontja).

90      A jelen esetben a Bizottság megállapította, hogy a Dow Deutschland 1996. július 1‑jétől vett részt a jogsértésben (a megtámadott határozat rendelkező részének 1. cikke). Pontosabban a Bizottság azt állítja, hogy a BSL 1996. július 1‑jétől bocsátotta N.‑t a Dow Deutschland rendelkezésére, aki azután, 1997. október 1‑jétől a Dow alkalmazásába lépett (a megtámadott határozat (100) preambulumbekezdése). A Bizottság azt is megállapítja, hogy a BSL először 1996 májusában vett részt kartelltalálkozón, de a Dow felelőssége a BSL magatartásáért nem állapítható meg a BSL és a Dow közötti kereskedelmi megállapodás hatálybalépése, azaz 1996. július 1‑je előtt. Végül a Bizottság megjegyzi, hogy a BSL és a Dow közötti kereskedelmi megállapodás hatálybalépése után a Dow „folytatta” a kartellben való részvételt. A Bizottság e tekintetben megállapítja, hogy az 1996. szeptember 2‑i és 3‑i találkozó során N. egyidejűleg képviselte a BSL‑t és a Dow‑t. A Bizottság ebből arra következtet, hogy a Dow jogsértésben való részvétele legkésőbb 1996. július 1‑jén kezdődött (a megtámadott határozat (444) preambulumbekezdése).

91      Meg kell állapítani, hogy azon kívül, hogy a BSL N.‑t áthelyezte, a Bizottság nem említ más körülményt, amely alapján arra lehetne következetni, hogy a Dow Deutschland 1996. július 1. és szeptember 2. között részt vett a jogsértésben. Pontosabban a Bizottság nem hoz fel semmilyen konkrét bizonyítékot, amely alapján arra lehetne következetni, hogy a Dow Deutschland és a kartell más tagjai között szándékegység állt volna fenn 1996. július 1. és szeptember 2. között.

92      Továbbá az eljárás során benyújtott iratokból nem tűnik ki, hogy a kartell valamelyik tagja versenyellenes célra irányuló szándékát ténylegesen is kinyilvánította volna a Dow Deutschlanddal szemben.

93      Márpedig önmagában az, hogy az egyik társaság az alkalmazottját, aki kartellben vett részt, egy másik társaság rendelkezésére bocsátotta, nem jelenti azt, hogy ez utóbbi társaság automatikusan a kartell tagjává vált. Ugyanis e feltételek mellett nem zárható ki, hogy az érintett alkalmazott úgy dönt, hogy nem vonja be az őt átvevő társaságot a versenyellenes tevékenységbe, vagy hogy az említett társaság olyan intézkedéseket hoz, amelyek lehetővé teszik az ilyen tevékenység elkerülését.

94      Továbbá pontatlan a Bizottság azon kijelentése, hogy a Dow 1996. július 1‑je után „folytatta” a kartellben való részvételt, mivel bizonyos, hogy a Dow ezen időpont előtt semmiképpen nem vett részt a jogsértésben.

95      Ezenkívül a Bizottság nem bizonyította, hogy az 1996. július 1. és szeptember 2. közötti időszakban a Dow Deutschland az N. korábbi tisztsége révén szerzett információknak köszönhetően olyan megállapodásokat teljesített, amelyeket a kartell keretében kötöttek, és ezért nem önállóan járt el a piacon. E tekintetben meg kell állapítani, hogy ha az ítélkezési gyakorlat időnként el is ismerte, hogy a versenytársakra vonatkozó információk birtoklása alapján arra lehet következtetni, hogy az érintett vállalkozás még a kartellből való állítólagos kilépése alatt sem folytatott önálló kereskedelempolitikát a piacon, olyan esetekről volt szó, ahol az említett vállalkozás már részt vett e kartellben, (lásd különösen a fenti 89. pontban hivatkozott Union Pigments kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

96      Ebből következik, hogy a Bizottság a Dow Deutschland tekintetében nem bizonyította jogilag megkövetelt módon a jogsértést megvalósító körülmények fennállását az 1996. július 1‑je és szeptember 2. közötti időszak vonatkozásában. A Dow viszont nem vitatja, hogy a Dow Deutschland 1996. szeptember 2‑től részt vett a jogsértésben.

97      A Bizottság további érvei sem kérdőjelezik meg e következtetést.

98      A megtámadott határozat (166), (167), (169)–(182) preambulumbekezdéseiben, amelyekre a Bizottság a beadványaiban hivatkozott, az szerepel, hogy N. a Dow Deutschland és a BSL képviselőjeként 1996. szeptember 2‑ától és 3‑ától vett részt a kartelltalálkozókon. E preambulumbekezdések nem bizonyítják, hogy N. a Dow Deutschland nevében kartelltevékenységben vett részt 1996. július 1‑je és szeptember 2. között.

99      A Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amely szerint nem szakad meg a kartell folyamatos tevékenységeiben való részvétel abban az időszakban sem, amikor nem került sor sem kartelltalálkozóra, sem pedig a kartellhatározatok végrehajtására, akkor alkalmazandó, ha az érintett vállalkozás már részt vett a kartell tevékenységeiben, ami az 1996. szeptember 2‑i és 3‑i találkozó előtt a Dow Deutschland esetében nem áll fenn. Ezért nem lehet a Dow Deutschlanddal szemben felróni azt, hogy nem határolódott el attól a kartelltől, amelyben még részt sem vett.

100    A fentiek alapján el kell fogadni a második jogalapot, és a Dow Deutschland ezzel kapcsolatos kérelmeinek megfelelően meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 1. cikkét abban a részében, amelyben megállapítja, hogy a Dow Deutschland a szóban forgó jogsértésben 1996. szeptember 2‑a helyett 1996. július 1‑jétől kezdődően vett részt.

3.     A harmadik jogalapról, amely a felperesekkel szemben kiszabott bírságok összegének téves meghatározásán alapul

101    A Dow harmadik jogalapja kilenc részre osztható. Az első rész keretében a Dow úgy véli, hogy a Bizottság tévedett a jogsértés súlyának meghatározása során. A második, harmadik, negyedik, ötödik és a hatodik rész a bírságok alapösszegének eltérő kezelésére vonatkozik. A hetedik és a nyolcadik rész az elrettentési szorzó alkalmazására vonatkozik. A kilencedik rész keretében a Dow előadja, hogy a Bizottság tévesen határozta meg a jogsértés időtartamát.

a)     A jogsértés súlyának téves meghatározásán alapuló első részről

 A felek érvei

102    A Dow nem vitatja azt a bizottsági megállapítást, amely szerint a jogsértés az iránymutatás alapján különösen súlyosnak minősíthető. Ugyanakkor azt állítja, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve arra kötelezi a Bizottságot, hogy alaposan mérlegelje a jogsértés jellegét, amikor a különösen súlyos jogsértések kategóriája körében meghatározza a bírság kiindulási összegét.

103    A Dow azt állítja, hogy a jelen esetben a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a jogsértés nem egy gondosan előkészített és kidolgozott megállapodásból fakad. A kartell résztvevői pusztán nem hivatalos jelleggel találkoztak évente legfeljebb négy alkalommal a Szintetikus Gumi Európai Szövetsége albizottsági ülései mellett (a megtámadott határozat (94) és (95) preambulumbekezdése). A jelen esetben nem voltak fellelhetők az alaposan kimunkált kartellekre gyakran jellemző mechanizmusok, mint például a rendszeres ellenőrzés vagy megtorlás mechanizmusai. A Bizottság maga is úgy ítélte meg, hogy nem jött létre állandó ármegállapodás (a megtámadott határozat (270) és (272) preambulumbekezdése). Ezek a körülmények, amelyeket a Bizottság nem vett figyelembe a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdésében, a Bizottság által meghatározott bírság alapösszegénél alacsonyabb összeget indokolnak. A Dow megemlíti, hogy a Törvényszék a fenti 88. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 393. pontjában kimondta, hogy a végrehajtási mechanizmus hiányát az iránymutatás alapján a jogsértés súlya körében kell figyelembe venni.

104    A Dow hozzáteszi, hogy az iránymutatás 1. A. pontjának harmadik bekezdése alapján a Bizottság az elkövetett jogsértés jellege szerint eltérően kezelheti a vállalkozásokat a különösen súlyos jogsértések kategóriáján belül. Ezért szerinte a Bizottságnak figyelembe kell vennie az eset sajátos körülményeit.

105    A Bizottság a harmadik jogalap első részének elutasítását kéri. Különösen azt hangsúlyozza, hogy a bírság kiindulási összegét a termékpiac mérete és a jogsértés jellege alapján határozta meg.

 A Törvényszék álláspontja

106    A jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, úgymint például az ügy sajátos körülményei, háttere és a bírságok elrettentő hatása, anélkül azonban, hogy létezne a kötelezően figyelembe veendő szempontok kötött vagy kimerítő listája (a Bíróság fenti 78. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 465. pontja, továbbá a C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 241. pontja).

107    A jogsértés súlyának értékelése során figyelembe veendő tényezők között szerepel az egyes vállalkozások magatartása, a kartell létrehozásában játszott szerepük, az abból származó előnyük, a méretük, az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek a Közösség céljaira (lásd a Bíróság C‑407/04. P. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2007. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑829. o.] 130. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

108    Egyébiránt az iránymutatás többek között kimondja, hogy a jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét. A jogsértéseket ennek megfelelően a következő három kategória valamelyikébe kell sorolni: enyhe jogsértés, súlyos jogsértés és különösen súlyos jogsértés (az iránymutatás 1. A. pontjának első és második bekezdése).

109    A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozatban először is megállapítja, hogy az érintett vállalkozások árcélokra és piacfelosztásra vonatkozó megállapodásokat kötöttek, és érzékeny üzleti adatokat cseréltek ki egymás között. A Bizottság szerint e magatartások jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértéseknek minősülnek (a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdése és rendelkező részének 1. cikke). Ezt követően a Bizottság kifejti, hogy nem mérhető a kartell által az EGT piacára gyakorolt tényleges hatás. A Bizottság hozzáfűzi továbbá, hogy még ha nem is mérhető a kartell tényleges hatása, a szóban forgó megállapodásokat az érintett vállalkozások végrehajtották, és ennélfogva azok hatást gyakoroltak a piacra. A Bizottság megállapítja, hogy nem veszi figyelembe a piacra gyakorolt hatást a bírság összegének meghatározásakor (a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdése). Végül a Bizottság kifejti, hogy a jogsértés lefedi az EGT egész területét (a megtámadott határozat (463) preambulumbekezdése). Ezen okokból kifolyólag a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó jogsértés különösen súlyosnak minősíthető (a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdése).

110    Továbbá a Bizottság eltérően kezeli az érintett vállalkozásokat a 2001. év vonatkozásában – amely a jogsértés utolsó teljes éve volt, kivéve a Shell (1998) és a Stomil (1999) esetében – a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos összesített forgalmuk alapján. A Bizottság az érintett vállalkozásokat öt csoportba osztja, melyek közül a Dow a második csoportba került (41 millió euró kiindulási összeg) (a megtámadott határozat (465)–(473) preambulumbekezdése).

111    A Dow nem vitatja azt a bizottsági következtetést, amely szerint az érintett jogsértést az iránymutatás értelmében különösen súlyosnak lehet minősíteni, ellenben vitatja a bírság kiindulási összegét, mivel különösen úgy véli, hogy a szóban forgó kartell viszonylag informális volt.

112    E tekintetben elsőként emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás 1. A. pontjának értelmében a különösen súlyos jogsértések esetében kiszabható bírság több, mint 20 millió euró, és meg kell jegyezni, hogy a Dow esetében kiszabott bírság kiindulási összege számos tényező eredménye, többek között az adott vállalkozás által 2001‑ben az EGT területén megvalósított BR‑ és ESBR‑értékesítések összege (azaz 126,93 millió euró) (a megtámadott határozat (469) preambulumbekezdése).

113    Másodszor meg kell állapítani, hogy keresetében a Dow nem kérdőjelezi meg a kartell jogsértő célját, amelyet a megtámadott határozat a rendelkező részének 1. cikkében megállapított, nevezetesen az árcélok rögzítését, a piacfelosztást, valamint az érzékeny kereskedelmi információk cseréjét. Ezért figyelemmel a kartell által követett célok sokféleségére és egyidejűségére, még ha a kartell viszonylag informális is volt, mindenképpen magas szintű szervezettséget mutatott (lásd ebben az értelemben a fenti 88. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 149. pontját). Így különösen azzal az érvvel kapcsolatban, amelyet a Dow arra alapít, hogy nem volt olyan kényszermechanizmus, amely biztosíthatta volna a megállapodás betartását és gyakorlati megvalósítását, és feltéve, hogy a Dow ezzel kapcsolatos állítása igaznak bizonyul és figyelembe is vehető, emlékeztetni kell arra, hogy utóbbi nem vitatja azt a bizottsági következtetést, amely szerint az érintett jogsértést az iránymutatás értelmében különösen súlyosnak lehet minősíteni. E tekintetben ki kell emelni, hogy az érintett vállalkozások árcélok rögzítésében, ügyfelek nem agresszív megállapodások alapján történő felosztásában, valamint árra, versenytársakra és ügyfelekre vonatkozó érzékeny információk cseréjében állapodtak meg. Másfelől a szóban forgó kartell az EGT területének egészét lefedte. Továbbá meg kell állapítani, hogy a bírságnak a Dow esetében megállapított összege nem haladja meg a Dow előző éves teljes üzleti forgalmának az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által előírt 10%‑át, amely korlát célja annak elkerülése, hogy az érintett vállalkozás képtelen legyen megfizetni a szóban forgó bírságot (lásd ebben az értelemben Bíróság 100/80–103/80. sz., Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 119. pontját). Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a jogsértés súlya értékelésének olyan átfogó elemzés tárgyát kell képeznie, amely figyelembe veszi az adott eset valamennyi releváns tényezőjét. A jelen esetben figyelembe véve azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban felhozott, a Törvényszék úgy véli, hogy a Dow által felhozott körülmény, feltéve hogy helytálló, nem érinti a bírság Bizottság által megállapított kiindulási összegét.

114    E tényezőkre tekintettel a Dow által felhozott harmadik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

b)     A bírságok alapösszegére vonatkozó eltérő bánásmód téves alkalmazásán alapuló második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik részről

 A felek érvei

115    A harmadik jogalap második részében a Dow megemlíti, hogy a Bizottság eltérő bánásmódot alkalmazott a bírságok kiindulási összegének meghatározásakor annak érdekében, hogy „figyelembe tudja venni az egyes vállalkozások piaci súlyát, tehát az egyes vállalkozások versenysértő magatartásának valós hatását” (a megtámadott határozat (466) preambulumbekezdése). Ugyanakkor a Bizottság a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy „lehetetlen a jogsértést képező összetett megállapodásoknak az EGT piacára gyakorolt tényleges hatását mérni”. Ezért a Bizottság kijelentései ellentmondásosak. Ha a jogsértés hatása nem mérhető, mint ahogyan a jelen esetben sem, indokolatlan az egyedi bírságokat az állítólagos károkozó „képességre” alapozni, amint azt a Bizottság a beadványaiban állítja. E tekintetben az iránymutatás 1. A. pontjának negyedik bekezdését ugyanezen pont hatodik bekezdésével összefüggésben kell értelmezni. A Dow hozzáteszi, hogy a Törvényszék T‑230/00. sz., Daesang és Sewon Europe kontra Bizottság ügyben 2003. július 9‑én hozott ítélete (EBHT 2003., II‑2733. o.) és a T‑329/01. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítélete (EBHT 2006., II‑3255. o.) alapjául szolgáló ügyekben, amelyeket a Bizottság a beadványaiban említett, a piacra gyakorolt hatást megállapították.

116    A harmadik jogalap harmadik részében a Dow kifejti, hogy az iránymutatás 1. A. pontja alapján a Bizottságnak értékelnie kell a jogsértés piacra gyakorolt „tényleges hatását” (ha mérhető). Ezt a kötelezettséget megerősítette a Törvényszék is a T‑224/00. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletében (EBHT 2003., II‑2597. o.) és a T‑279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletében (EBHT 2006., II‑897. o.). A jelen esetben a Bizottság nem mérte a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását (a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdése). Azonban ugyanebben a preambulumbekezdésben megállapította, hogy a jogsértés „ténylegesen hatást gyakorolt a piacra, még ha ez a tényleges hatás nehezen is mérhető”. A Törvényszék T‑241/01. sz., Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben 2005. július 18‑án hozott ítéletében (EBHT 2005., II‑2917. o.) és a fenti 88. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében, amelyekre a megtámadott határozat is hivatkozik, az szerepel, hogy a Bizottság a jogsértés tényleges hatását meghatározhatja úgy is, hogy pusztán felméri a kartell hatásának valószínűségét, vagy bizonyítja, hogy a jogsértést végrehajtották. A jelen esetben a Bizottság nem mérte fel a kartell hatásának valószínűségét, és nem bizonyította, hogy a versenykorlátozó megállapodást végrehajtották (bár az első kifogásközlésben megpróbálta bizonyítani a jogsértés végrehajtását). Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdésében szereplő bizottsági állítást, amely szerint „európai gyártók versenyellenes megállapodásokat hajtottak végre”. A megtámadott határozat (148) és (203) preambulumbekezdése, amelyre a Bizottság a beadványaiban hivatkozik, semmiféle végrehajtást nem bizonyít, csupán eredménytelen próbálkozásokat többek között egy olyan vállalkozással, amellyel szemben az eljárást megszüntették (Dwory).

117    A harmadik jogalap negyedik részében a Dow úgy véli, hogy sérült a meghallgatáshoz való joga, és ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a Bizottság első kifogásközlése néhány „gazdasági bizonyítékot” tartalmazott a kartell tevékenységeivel kapcsolatban. Ugyanakkor a Bizottság visszavonta az említett kifogásközlést, miután egyes érintett vállalkozások, köztük a Dow, vitatták az említett adatok bizonyító erejét. A második kifogásközlés, amely a megtámadott határozat alapját is képezi, már nem tartalmazott bizonyítékot e tekintetben. De nem tartalmazott olyan bizonyítékot sem, amely arra utalna, hogy a versenyellenes megállapodások végrehajtása hatást gyakorolt a piacra. E tekintetben nem relevánsak a második kifogásközlés azon pontjai, amelyekre a Bizottság a beadványaiban utalt. Következésképpen a Downak nem volt alkalma megismertetni álláspontját a kartell piacra gyakorolt esetleges hatásairól. A Bizottság ugyanakkor vélelmezte, hogy a kartell hatást gyakorolt a piacra, amikor eltérően kezelte a megtámadott határozat címzettjeit.

118    A harmadik jogalap második, harmadik és negyedik részében kifejtett érvekből a Dow azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság nem határozhatott volna meg különböző alapösszegeket az érintett vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok tekintetében. Szerinte a jelen esetben a Bizottságnak egységes alapösszeget kellett volna megállapítania. Mivel a Bizottság a Stomillal szembeni bírság alapösszegét 5,5 millió euróban határozta meg, és úgy tekintette, hogy ez az összeg megfelel a kartell objektív súlyának, a Dow esetében indokolatlan a magasabb alapösszeg meghatározása.

119    A harmadik jogalap másodlagosan felhozott ötödik részében a Dow előadja, hogy még ha úgy is kell tekinteni, hogy a Bizottság eltérően kezelhette a megtámadott határozat címzettjeit a versenyre gyakorolt tényleges hatás figyelembevétele érdekében, a Bizottság jogsértő módon vette alapul a Dow 2001‑ben megvalósult BR‑ és ESBR‑értékesítéseit. A Bizottság így nem vette figyelembe, hogy a Dow forgalma jelentős mértékben csak 1999 júniusától növekedett, amikor is megszerezte a Shell „szintetikus gumi”‑üzletágát. Megközelítőleg a jogsértési időszak felében a Dow piaci részesedése jelentősen kisebb volt. A Dow hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésében a Bizottság az említett jogsértés időtartama miatti bírságnövelés kiszámítása során, ami ugyanakkor egy másik kérdést is felvet, figyelembe vette, hogy a jogsértés első éveiben a Dow még nem vette át a Shell BR‑ és ESBR‑üzletágát. A Dow hozzáteszi, hogy a Shell tevékenységeinek átvételekor nem tájékoztatták a jogsértésről, és ezért nem vállalhat nagyobb felelősséget. Továbbá azt állítja, hogy a Bíróság a fenti 44. pontban hivatkozott Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben kifejtette, hogy nem lehet felelőssé tenni valamely társaságot az általa megszerzett másik társaság által elkövetett jogsértések miatt, ha azokra e részesedésszerzést megelőzően került sor, pusztán arra hivatkozva, hogy a részesedésszerző társaság annak idején maga vett részt a kartellben. A Dow ebből arra következtet, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az értékesítések alakulását a bírság alapösszegének kiszámítása során, és a Dow által 1998‑ban és 2001‑ben megvalósított értékesítéseket kellett volna alapul venni, majd ki kellett volna számítani azok átlagát. A Dow e tekintetben megemlíti, hogy az általa 1998‑ban megvalósított értékesítések jelentősen kisebb volumenűek voltak, mint a Shell értékesítései. Azzal, hogy a Bizottság a Dow 2001‑ben megvalósított értékesítéseit vette alapul a jogsértési időszak egészére, a Shellhez képest hátrányosan megkülönböztette őt. A Dow azt állítja, hogy az 1998. évi forgalom és az általa javasolt módszer alapján a bírság alapösszegét az ő tekintetében 32,4 millió euróban kellett volna meghatározni.

120    A harmadik jogalap hatodik részében a Dow előadja, hogy még ha úgy is kell tekinteni, hogy a Bizottság eltérően kezelhette a megtámadott határozat címzettjeit a versenyre gyakorolt tényleges hatás figyelembevétele érdekében, akkor is el kell ismerni, hogy a Bizottság túlhangsúlyozta ezt a tényezőt. Amint maga a Bizottság is elismeri a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdésében, a bírság alapösszege meghatározásának legfontosabb tényezője a jogsértés objektív súlya (illetve jellege). A jelen esetben a Bizottság a Dow‑val szemben hatszor akkora alapösszeget állapított meg, mint a Stomil esetében, pusztán amiatt, hogy állítólag eltérő a Dow jogsértésben való részvételének tényleges hatása. Ez a szemlélet teljesen elkendőzi a jogsértés súlyát mint a bírságszámításkor figyelembe veendő tényezőt, pedig a tényleges hatásnak minden vállalkozás esetében azonosnak kellene lennie, hacsak valamelyik résztvevő nem játszott sajátos szerepet. A Dow hozzáteszi, hogy a harmadik jogalap hatodik részében nem az elrettentési szorzó alkalmazását vitatja, noha a Bizottság a beadványaiban erre utal.

121    A Bizottság a harmadik jogalap második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik részének elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy nem követett el hibát, amikor a bírságok alapösszegeit eltérően kezelte.

 A Törvényszék álláspontja

–       A harmadik jogalap második, harmadik és negyedik részéről

122    Az iránymutatás enyhe, súlyos és különösen súlyos jogsértéseket különböztet meg (az iránymutatás 1. A. pontjának első és második bekezdése). Egyébiránt a vállalkozások közötti megkülönböztetésre avégett került sor, hogy a Bizottság meghatározhassa – az iránymutatás 1. A. pontjának harmadik, negyedik és hatodik bekezdése értelmében – az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján, hogy az egyes vállalkozások milyen mértékben járultak hozzá a kartell sikeréhez, és ez alapján sorolja őket a megfelelő csoportba (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑71/03., T‑74/03., T‑87/03. és T‑91/03. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 225. pontját, valamint a T‑410/03. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2008. június 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑881. o.] 360. pontját).

123    Márpedig az egyes vállalkozásoknak a kartell sikeréhez az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján való hozzájárulását meg kell különböztetni a jogsértésnek az iránymutatás 1. A. pontja első bekezdésében hivatkozott tényleges hatásától. Ez utóbbi esetben a jogsértés tényleges hatását kell figyelembe venni, amennyiben mérhető, a jogsértés enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítéséhez. Az egyes vállalkozások egyéni hozzájárulását pedig a jogsértés súlya alapján megállapított összegek súlyozása végett kell figyelembe venni.

124    Ennélfogva még a jogsértés mérhető tényleges hatásának hiányában is határozhat úgy a Bizottság az iránymutatás 1. A. pontja harmadik, negyedik és hatodik bekezdésével összhangban, miután a jogsértést enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítette, hogy eltérő bánásmódot alkalmaz az érintett vállalkozások esetében.

125    Következésképpen a Dow érvei, amelyek a harmadik jogalap második, harmadik és negyedik részében szerepelnek, nem befolyásolhatják azt a csoportosítást, amelyet a Bizottság az általa megállapított kategórián, mégpedig a különösen súlyos jogsértés kategóriáján belül elvégzett.

126    Mindenesetre, amint a fenti 113. pontban is említésre került, keresetében a Dow nem vitatja a kartellnek a megtámadott határozatban, különösen a rendelkező rész 1. cikkében meghatározott jogsértő tárgyát. E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az iránymutatásbeli leírásából kitűnik, hogy a különösen az árcélok rögzítésére vagy a piaci részesedések felosztására irányuló megállapodások vagy összehangolt magatartások, mint amilyenről a jelen esetben is szó van, önmagukban a jellegüknél fogva „különösen súlyos” jogsértéseknek minősíthetőek, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑7415. o.] 75. pontját; lásd még továbbá a fenti 89. pontban hivatkozott Brasserie nationale és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 178. pontját, és a fenti 122. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 345. pontját). Hasonlóképpen az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a horizontális árkartell a közösségi versenyjog legsúlyosabb jogsértései közé tartozik, és kizárólag e ténynél fogva különösen súlyosnak minősíthető (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑202/98., T‑204/98. és T‑207/98. sz., Tate & Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2035. o.] 103. pontját, valamint a fenti 88. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 147. pontját).

127    A Bizottság tehát nem követett el hibát, amikor a szóban forgó magatartásokat jellegükből következően különösen súlyos jogsértésnek minősítette, anélkül hogy figyelembe vette volna a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását. E tekintetben, szemben azzal, amit lényegében a Dow állít, meg kell állapítani, hogy a Bizottság világosan kifejtette a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdésében, hogy a bírságok összegének meghatározása során nem fogja figyelembe venni a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását.

128    Azon érvet illetően, hogy a Dow meghallgatáshoz való joga sérelmet szenvedett, emlékeztetni kell arra, hogy ezen elv megköveteli többek között, hogy a Bizottság azon kifogásközlése, amelyet olyan vállalkozáshoz intézett, amellyel szemben a Bizottság a versenyjogi szabályok megsértése miatt szankciót kíván kiszabni, tartalmazza az e vállalkozás ellen felhozott lényeges tényezőket, mint például a neki betudott tényeket, azok minősítését, és azon bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság támaszkodik, annak érdekében, hogy a vállalkozás az ellene indult közigazgatási eljárás során érveit megfelelően kifejthesse (lásd a Bíróság C‑176/99. P. sz., Arbed kontra Bizottság ügyben 2003. október 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑10687. o.] 20. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Különösen a bírságok kiszámítását illetően a Bizottság teljesíti a vállalkozások meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét, amennyiben kifejezetten jelzi a kifogásközlésében, hogy meg fogja vizsgálni: ki kell‑e szabni bírságot az érintett vállalkozásokra, és megfogalmazza azokat a fő ténybeli és jogi elemeket, amelyek bírságot vonhatnak maguk után, mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama, továbbá az a tény, hogy ez utóbbit „szándékosan vagy gondatlanságból” követették‑e el. Ezzel tudomásukra hozza azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján nemcsak hogy a jogsértés megállapításával szemben, hanem a bírság velük szembeni kiszabásával kapcsolatosan is védekezhetnek (a fenti 106. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 428. pontja; lásd a Törvényszék T‑23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1705. o.] 199. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fenti 122. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 139. pontját). A jelen esetben elegendő megállapítani, hogy a Bizottság a jogsértés súlyának meghatározása során nem vette figyelembe a jogsértés piacra gyakorolt hatását (a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdése). E feltételek mellett e tekintetben egyáltalán nem sérülhetett a Dow meghallgatáshoz való joga.

129    Ezért a harmadik jogalap második, harmadik és negyedik részében a Dow által kifejtett érvek mindenképpen alaptalanok.

130    E tényezőkre tekintettel a Dow által felhozott harmadik jogalap második, harmadik és negyedik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

–       A harmadik jogalap másodlagosan felhozott ötödik részéről

131    A vállalkozások közötti megkülönböztetésre avégett került sor, hogy a Bizottság meghatározhassa – az iránymutatás 1. A. pontjának harmadik, negyedik és hatodik bekezdése értelmében – az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján, hogy az egyes vállalkozások milyen mértékben járultak hozzá a kartell sikeréhez, és ez alapján sorolja őket a megfelelő csoportba (lásd ebben az értelemben a fenti 122. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 225. pontját; lásd továbbá a fenti 122. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 360. pontját). Különösen az iránymutatás 1. A. pontja alapján figyelembe lehet venni azt, hogy „az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn”. Ennek során, ha a Bizottság csoportosítást végez, tiszteletben kell tartania az egyenlő bánásmód elvét, amely szerint tilos a hasonló helyzeteket eltérő módon, illetve a különböző helyzeteket azonos módon kezelni, kivéve ha ez a bánásmód objektíve igazolható (a Törvényszék a T‑213/00. sz., CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben 2003. március 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑913. o.] 406. pontja, a T‑236/01., T‑239/01., T‑244/01–T‑246/01., T‑251/01. és T‑252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1181. o.] 219. pontja, és a fenti 116. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 324. pontja). Másrészt az ítélkezési gyakorlat szerint a bírság összegének legalábbis arányban kell állnia a jogsértés súlyának értékelésekor figyelembe vett tényezőkkel (a fenti 126. pontban hivatkozott Tate & Lyle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 106. pontja, a fent hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítélet 219. pontja és a fenti 116. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 324. pontja). Következésképpen, amikor a Bizottság az érintett vállalkozásokat a bírságok összegének megállapítása érdekében kategóriákba sorolja, az így kialakított egyes kategóriák küszöbértékei meghatározásának koherensnek és objektív módon igazoltnak kell lennie (a fent hivatkozott CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 416. pontja és a fenti 116. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 325. pontja). Végül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogsértés súlyának mérlegelésekor figyelembe veendő tényezők között az esettől függően szerepelhet a jogsértés tárgyát képező áru értéke és mennyisége, valamint a vállalkozás mérete és gazdasági ereje, és ennélfogva a hatás, amit az érintett piacra tudott gyakorolni. Ebből egyrészt az következik, hogy a bírság összegének meghatározása céljából a Bizottság ugyanúgy figyelembe veheti a vállalkozás teljes forgalmát – amely még ha hozzávetőleges vagy hiányos is, de jelzésértékű a vállalkozás méretét, valamint gazdasági erejét illetően –, mint e forgalomnak a jogsértés tárgyát képező termékekből származó hányadát, amely a jogsértés terjedelme tekintetében lehet jelzésértékű. Másrészt pedig ebből az következik, hogy egyik összegnek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani, következésképpen az arányos bírság megállapítása nem lehet csak az összesített forgalmon alapuló számítás eredménye (lásd a Törvényszék T‑175/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 139. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

132    A Dow sajátosan azt kifogásolja, hogy a Bizottság a BR‑re és ESBR‑re vonatkozó 2001. évi forgalmát vette alapul. Lényegében azt állítja, hogy e forgalom nem megfelelő, mivel az érintett piacokon elért forgalma jelentősen emelkedett azt követően, hogy 1999‑ben megvásárolta a Shell e piacokat érintő üzletágát.

133    E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben az egyazon jogsértésben érintett vállalkozások forgalmát kell alapul venni a kiszabandó bírságok közötti arányok meghatározása során, úgy kell behatárolni a figyelembe veendő időtartamot, hogy a rendelkezésre álló forgalmi adatokat, amennyire csak lehetséges, össze lehessen egymással hasonlítani. Ebből következik, hogy az adott vállalkozás csak akkor követelheti, hogy a Bizottság rá nézve attól eltérő időszakot vegyen figyelembe, mint amelyet általában meghatározott, ha bizonyítja, hogy az utóbbi időszak alatt általa elért forgalma sajátos okokból nem jelzi sem valós méretét, sem gazdasági erejét, sem pedig az általa elkövetett jogsértés terjedelmét (a fenti 131. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítélet 142. pontja).

134    Márpedig a Dow az 1999 és 2001 közötti forgalmának némi növekedésén kívül nem hoz fel részletes bizonyítékot annak igazolására, hogy a BR‑re és ESBR‑re vonatkozó forgalma nem jelzi sem valós méretét, sem gazdasági erejét, sem pedig az általa elkövetett jogsértés terjedelmét.

135    A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokra tekintettel bizonytalan az a tényleges hatás, amelyet a Shell BR‑ és ESBR‑üzletágának megvásárlása gyakorolt a Dow forgalmára. Különösen a megtámadott határozat (65) preambulumbekezdésében szereplő 3. sz. táblázatból kitűnik, hogy a Dow BR‑re és ESBR‑re vonatkozó forgalma 32 millió euróval nőtt 1998 és 2000 között, míg a Shell forgalma 86 millió eurót tett ki 1999‑ben. Ugyanebben az időben a Bayer BR‑re és ESBR‑re vonatkozó forgalma, amely nem vette át más társaság tevékenységeit, csaknem 20 millió euróval nőtt. Egyébiránt a Dow BR‑re és ESBR‑re vonatkozó forgalma is több mint 23 millió euróval nőtt 2000 és 2001 között, azaz azt követően, hogy a Shell üzletágának megvásárlása megtörtént.

136    Továbbá a Dow forgalmának növekedése azt követően, hogy 1999‑ben megvásárolta a Shell BR‑ és ESBR‑üzletágát, nem okozott változást a többi versenytárshoz képest fennálló helyzetében. Ugyanis a Dow 2000‑ben és 2001‑ben a harmadik helyet foglalta el a forgalom alapján az EniChem és a Bayer mögött. Ugyanez lenne a helyzet, ha a Dow által a tárgyaláson javasolt módszert kellene alkalmazni, azaz az 1998. évi és a 2001. évi forgalom átlagát. Ugyanis ebben az esetben a Dow ugyanúgy az EniChem és a Bayer mögött, illetve a Shell előtt helyezkedne el.

137    Ezenkívül meg kell említeni, hogy a Bizottság a jogsértés időtartama miatt alkalmazott bírságnövelés során mégis figyelembe vette a Dow által hivatkozott sajátos helyzetet. Egész pontosan a Bizottság a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a Dow Chemicalt felelősnek kell tekinteni az 1996. július 1‑je és 2002. november 28. közötti időszak, azaz hat év és négy hónap alatt elkövetett jogsértésért. Márpedig e jogsértési időszak alapján a bírság kiindulási összegét 60%‑al kell növelni. Ugyanakkor annak figyelembevétele érdekében, hogy a Dow a jogsértés első három évében még nem vette át a Shell BR‑ és ESBR‑üzletágát, és ezen időszak vonatkozásában a Shell is felelős volt a jogsértésért, a Bizottság a megtámadott határozat ugyanezen preambulumbekezdésében úgy döntött, hogy a Dow Chemical tekintetében csak 50%‑kal növeli a bírság kiindulási összegét. A Bizottság ugyanezeket a körülményeket vette figyelembe, amikor a jogsértés időtartama miatt alkalmazandó bírságnövelést a Dow Deutschland tekintetében 50%‑ról 40%‑ra csökkentette (a megtámadott határozat (480) preambulumbekezdése). A Dow nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely alapján megállapítható lenne, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát vétett, amikor e módszert választotta.

138    E tényezőkre tekintettel a Dow által felhozott harmadik jogalap ötödik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

–       A harmadik jogalap hatodik részéről

139    Noha a Dow által kifejtett érvek nem teljesen világosak, a beadványaiból az következik, hogy lényegében az az álláspontja, hogy a Bizottság a jogsértés „súlyához” képest túlzottan nagy jelentőséget tulajdonított a kartellben részt vevő vállalkozások „sajátos súlyának”. Ennélfogva – a jogsértés súlya valamennyi vállalkozás esetében azonos lévén – nem indokolt az eltérő bánásmód, melyet a Bizottság az érintett vállalkozások esetében alkalmazott.

140    Meg kell állapítani, hogy érveivel a Dow valójában az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik. Azonban a Dow nem vitatja a vállalkozások között a Bizottság által megállapított évekre vonatkozóan a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos forgalmukat tekintve fennálló, néhol jelentős különbségeket. Egyébként az iránymutatás 1. A. pontjának hatodik bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása sajátos súlyának figyelembevétele érdekében a Bizottság súlyozhatja a bírság összegét.

141    Ezért a Bizottság, amikor magasabb kiindulási összeget állapított meg azon vállalkozások esetében, amelyeknek az érintett piacon a többiekhez képest jelentősebb részesedése van, figyelembe vette a vállalkozások által e piacra gyakorolt tényleges hatást. E tényező ugyanis az érintett piacon a többiekhez képest jelentősebb részesedéssel rendelkező vállalkozások nagyobb felelősségét fejezi ki a titkos kartell létrehozásával a verseny korlátozása, és végül a fogyasztóknak okozott károk tekintetében (a Törvényszék T‑43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3435. o.] 230. pontja).

142    E tényezőkre tekintettel a Dow által felhozott harmadik jogalap hatodik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

c)     Az elrettentési szorzó jogsértő alkalmazásán alapuló hetedik és nyolcadik részről

 A felek érvei

143    A harmadik jogalap hetedik része keretében a Dow előadja, hogy tekintettel arra, hogy a megtámadott határozatot nem lett volna szabad a Dow Chemicalnak címezni (első jogalap), a Bizottságnak az elrettentési szorzó meghatározása során nem a Dow Chemical forgalmát kellett volna alapul venni, hanem kizárólag azon leányvállalatainak a forgalmát, amelyek közvetlenül részt vettek a jogsértésben. A Dow ebből arra következtet, hogy a Bizottságnak vele szemben egyhez közeli szorzót kellett volna alkalmaznia. A csoportjához tartozó három társasággal szemben kiszabott bírságokat tehát ennek megfelelően csökkenteni kell.

144    A harmadik jogalap nyolcadik részében a Dow úgy véli, hogy még ha a Dow Chemical forgalmát is kell alapul venni, a Bizottság által alkalmazott 1,75‑szörös szorzó túlzott mértékű. Az EniChemmel és a Shellel szemben alkalmazott szorzóval (kétszeres, illetve háromszoros) összehasonlítva a Dow‑val szemben alkalmazott szorzónak alacsonyabbnak kellene lennie, tekintettel az említett két társaság jelentősen nagyobb forgalmára. A Dow különösen azt hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a Shellre és a rá alkalmazott szorzók közötti különbség ötször akkora, mint a vele szemben és a Bayerrel szemben alkalmazott szorzók közötti különbség. Pedig a Shell és Dow forgalma közötti különbség húszszor nagyobb, mint a Dow és a Bayer forgalma közötti különbség. Továbbá a fenti 131. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletre és a fenti 116. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre utalva a Dow előadja, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az arányosság elvét, mivel csak 0,25 különbség van az ő és az EniChem esetében alkalmazott szorzó között, holott ez utóbbi társaság forgalma megközelítőleg a kétszerese a Dow Chemical forgalmának. Ehhez képest a Dow‑ra alkalmazott szorzó 0,25 ponttal magasabb, mint a Bayerre alkalmazott szorzó, pedig a Dow Chemical forgalma nem teszi ki a Bayer forgalmának a kétszeresét. Ezért a Dow‑ra alkalmazott szorzót a Bayerre alkalmazott szorzóhoz, azaz a másfélszereshez kell közelíteni. Ebben az esetben is megfelelően csökkenteni kell a Dow‑val szemben kiszabott bírságokat.

145    A Bizottság a harmadik jogalap hetedik és nyolcadik részének elutasítását kéri. Előadja, hogy nem követett el hibát az elrettentési szorzó alkalmazása során.

 A Törvényszék álláspontja

146    A Dow által felhozott harmadik jogalap hetedik része azokon az érveken alapul, amelyeket az első jogalap keretében kifejtett. Mivel az első jogalapot megalapozatlanként kell elutasítani, ennek következtében a Dow által felhozott harmadik jogalap hetedik részét is mint megalapozatlant kell elutasítani.

147    A Dow által felhozott harmadik jogalap nyolcadik részével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a jogsértés jellegén, a piacra gyakorolt tényleges hatásán és földrajzi kiterjedésén kívül figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak jelentős kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír (az iránymutatás 1. A. pontjának negyedik albekezdése).

148    A Bizottság hatásköre arra, hogy bírságot szabjon ki a szándékosan vagy gondatlanul az EK 81. cikk rendelkezéseibe ütköző jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben, az abból a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök közé tartozik, hogy az elláthassa a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladatot, amely magában foglalja a kötelezettséget, hogy a Bizottság a Szerződés által lefektetett elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen. Ebből következik, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása – különösen azon jogsértések vonatkozásában, amelyek a Közösség céljainak megvalósítását jelentős mértékben hátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon (a fenti 113. pontban hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 105. és 106. pontja, a Törvényszék T‑31/99. sz., ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság 2002. március 20‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑1881. o.) 166. pontja, valamint a fenti 88. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 169. pontja).

149    Ez megköveteli, hogy a bírság összege annak figyelembevételével kerüljön megállapításra, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, annak érdekében, hogy a bírság – különös tekintettel a kérdéses vállalkozás pénzügyi teljesítőképességére – ne legyen elhanyagolható, vagy ellenkezőleg túlzó mértékű, egyrészt a bírság hatékonyságának biztosításából, másrészt pedig az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményeknek megfelelően. Egy nagyméretű vállalkozás, amely a kartell többi tagjához képest jelentős pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik, könnyebben képes mozgósítani a bírság kifizetéséhez szükséges pénzösszegeket, ami a bírság kellően elrettentő hatása érdekében arányosan nagyobb bírság kiszabását teszi indokolttá, jelesül egy szorzó alkalmazásával, mint amelyet egy ugyanolyan jogsértést elkövető vállalkozással szemben szabnak ki, amely nem rendelkezik ilyen erőforrásokkal (lásd ebben az értelemben a fenti 131. pontban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítélet 241. és 243. pontját; továbbá lásd a Törvényszék fenti 148. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 170. pontját, valamint T‑15/02. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑497. o.] 235. pontját).

150    Hozzá kell tenni, hogy a Bíróság különösen kiemelte a kartellben részt vevő egyes vállalkozások által elért összforgalom figyelembevételének jelentőségét a bírság összegének megállapítása során (lásd ebben az értelemben a Bíróság fenti 78. pontban hivatkozott Sarrió kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 85. és 86. pontját, a C‑57/02. P. sz., Acerinox kontra Bizottság ügyben 2005. július 14‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑6689. o.] 74. és 75. pontját, valamint lásd még a C‑289/04. P. sz., Showa Denko kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5859. o.] 17. pontját).

151    Végül ki kell emelni, hogy a Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentési cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az EGT‑ben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Következésképpen a bírságok meghatározásánál figyelembe vehető elrettentési tényezőt nemcsak az érintett vállalkozás egyedi helyzete, hanem számos tényező figyelembevételével kell értékelni. Ezen elv alkalmazandó többek között akkor is, amikor a Bizottság az adott vállalkozással szemben kiszabott bírságot érintő „elrettentési szorzót” határoz meg (lásd ebben az értelemben a fenti 150. pontban hivatkozott Showa Denko kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. és 24. pontját).

152    A jelen esetben a Bizottság megállapította, hogy a különösen súlyos jogsértések csoportján belül a szankciók javasolt mértéke lehetővé teszi a bírság olyan összegben való meghatározását, amely az egyes vállalkozások méretének figyelembevételével biztosítja a megfelelő elrettentő hatást. Az érintett vállalkozások 2005‑ben elért világméretű forgalmára támaszkodva a Bizottság megállapította, hogy jelentős méretbeli különbség áll fenn egyfelől a Kaučuk (2,718 milliárd euró összegű forgalom) és a Stomil (38 millió euró összegű forgalom), és másfelől a többi érintett vállalkozás, különösen a Bayer (27,383 milliárd euró összegű forgalom) között, amely utóbbi az első a megtámadott határozat által érintett nagyméretű vállalkozások közül. Ennek alapján, és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit, a Bizottság úgy találta, hogy a Kaučuk és a Stomil esetében nincs szükség elrettentési szorzóra, míg a Bayer esetében másfélszeres szorzót kell alkalmazni. Végül a fentiek alapján, és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit a Bizottság 1,75‑szörös szorzót alkalmazott a Dow esetében (37,221 milliárd euró összegű forgalom), kétszeres szorzót az EniChem esetében (73,738 milliárd euró összegű forgalom) és háromszoros szorzót a Shell esetében (246,549 milliárd euró összegű forgalom) (a megtámadott határozat (474) preambulumbekezdése).

153    Tekintettel arra, hogy a Dow az érveivel az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, meg kell említeni, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság az általa alkalmazott elrettentési szorzókat az érintett vállalkozások mérete alapján határozta meg. Márpedig a Dow nem vitatja azokat a forgalmi adatokat, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban megadott. Így különösen a Dow nem vitatja, hogy 2005‑ben a Bayernél nagyobb, az EniChemnél pedig kisebb vállalkozás volt. Ezért logikus és objektíve indokolt, hogy a Dow‑val szemben kiszabott bírságok számítása során alkalmazott elrettentési szorzó magasabb legyen, mint a Bayerrel szemben kiszabott bírság számítása során alkalmazott szorzó, és alacsonyabb, mint az EniChemmel szemben kiszabott bírság számítása során alkalmazott szorzó.

154    Hangsúlyozni kell továbbá, hogy 2005. évi világméretű forgalom a Bayer esetében 27,383 milliárd eurót, a Dow esetében pedig 37,221 milliárd eurót (vagyis a Bayernél 35,93%‑al többet) tett ki. E feltételek mellett az, hogy a Dow‑val szemben kiszabott bírságokra vonatkozó szorzót 16,66%‑kal növelték ahhoz a szorzóhoz képest, amelyet a Bayerre kiszabott bírság összegének meghatározása során alkalmaztak (1,75‑szörös a 1,5‑szeressel szemben), nem minősülhet az egyenlő bánásmód elve megsértésének. Ellenben a Bizottság ezen az alapon még magasabb szorzót alkalmazhatott volna a Dow‑val szemben. Egyebekben, és tekintettel arra, hogy Dow az érveivel arra ösztönzi a Törvényszéket, hogy vizsgálja meg a jogszerűségét azon bírságösszegeknek, amelyeket a Bizottság azon nagyvállalkozások tekintetében állapított meg, amelyeket a Dow összehasonlított, különösen az EniChemmel szemben megállapított szorzó kapcsán az következik a megtámadott határozatból, hogy a Dow‑val szemben alkalmazott szorzót a Bayer esetében megállapított szorzó alapján, nem pedig az EniChem vagy a Shell tekintetében alkalmazott szorzók alapján számolták ki. Így a Dow érvei hatástalanok e tekintetben. Ráadásul hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság összegének megállapítása során, és nem köteles pontos matematikai képletet használni (lásd a Törvényszék T‑304/02. sz., Hoek Loos kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑1887. o.] 68. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A jelen esetben tehát anélkül, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, a Bizottság figyelembe vette az érintett vállalkozások gazdasági erejét az általa alkalmazott szorzók kiválasztása során (lásd ebben az értelemben a fenti 131. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítélet 155. pontját).

155    Végül tekintettel arra, hogy a Dow az érveivel az arányosság elvének megsértésére hivatkozik, meg kell állapítani, hogy nem hoz fel olyan részletes bizonyítékot, amely alapján meg lehetne állapítani, hogy a vele szemben alkalmazott szorzó aránytalan a jogsértés súlyához és ahhoz a követendő célhoz képest, hogy biztosítani kell a bírságok elrettentő hatását.

156    E tényezőkre tekintettel a Dow által felhozott harmadik jogalap nyolcadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

d)     A jogsértés időtartama miatti bírságnövelés során elkövetett hibára alapított kilencedik részről

 A felek érvei

157    A harmadik jogalap kilencedik részében a Dow arra emlékeztet, hogy a Bizottság a jogsértés időtartama miatti bírságnövelés során figyelembe vette, hogy a jogsértés első éveiben a Dow még nem vette át a Shell BR‑ és ESBR‑üzletágát. Így a Bizottság a hosszú időtartamú jogsértés miatt a Dow Chemical esetében 60% helyett 50%‑os bírságnövelést, a Dow Deutschland esetében pedig 50% helyett 40%‑os bírságnövelést alkalmazott (a megtámadott határozat (479) és (480) preambulumbekezdése).

158    A Dow ugyanakkor úgy véli, hogy a Bizottságnak ennél alacsonyabb értékeket kellett volna alkalmaznia. Abból kiindulva, hogy a jogsértés minden egyes éve tekintetében 10%‑os bírságnövelés indokolt, és feltételezve, hogy a Dow „szintetikus gumi” üzletága a Shell üzletágának megszerzése után megközelítőleg három év alatt több mint megkétszereződött, a Bizottságnak mindhárom érintett év vonatkozásában 5%‑os, vagyis összesen 15%‑os csökkentést kellett volna alkalmaznia. Feltéve, hogy a Bizottságnak a Dow Chemical esetében általában 60%‑kal, a Dow Deutschland esetében pedig 50%‑kal kellett növelnie a bírságot, a hosszú időtartamú jogsértés miatt alkalmazott bírságnövelés megfelelő mértéke a Dow Chemical esetében 45%‑ot, a Dow Deutschland esetében pedig 35%‑ot tenne ki. Szerinte a Dow Chemical és Dow Deutschland által fizetendő bírságokat megfelelően csökkenteni kell.

159    A Bizottság azon állításával kapcsolatban, amely a Törvényszék elé benyújtott beadványaiban szerepel, és amely szerint összehasonlítást végzett a Dow 1998. és 2000. évi forgalma között, a Dow úgy véli, hogy ez az összehasonlítás figyelmen kívül hagyta, hogy a Dow „szintetikus gumi”‑üzletágból származó forgalma 1999‑ben és 2000‑ben visszaesett. Következésképpen a Shell „szintetikus gumi” üzletágának megszerzéséből eredő forgalomnövekedés 2000‑ben magasabb volt, mint az 1998‑ban és 2000‑ben elért forgalom közötti 30%‑os különbség. Ugyanis a Dow több mint megkétszerezte az érintett termékekre vonatkozó forgalmát azzal, hogy megszerezte a Shell „szintetikus gumi” üzletágát. A Dow különösen a Dow és a Shell érintett termékekre vonatkozó 1998. évi forgalmára hivatkozik. Ezért a Bizottságnak ahelyett, hogy a jogsértés első három éve tekintetében évenként 7%‑kal növelte volna a bírságot, amint a Bizottság a beadványaiban kifejtette, legfeljebb 5%‑kal kellett volna emelnie a bírságot ezen évek tekintetében.

160    A Bizottság a harmadik jogalap kilencedik részének elutasítását kéri. Különösen úgy érvel, hogy a Dow szerkezeti változásainak figyelembevételére alkalmazott módszer koherens és logikus.

 A Törvényszék álláspontja

161    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban a jogsértés időtartamát is figyelembe kell venni a versenyjog szabályait megsértő vállalkozásokkal szemben kiszabandó bírság összegének megállapításakor.

162    A jogsértés időtartamára vonatkozó tényezővel kapcsolatosan az iránymutatás különbséget tesz a rövid időtartamú (általában egy évnél rövidebb) jogsértések – amelyek esetén a súlyosság címén megállapított kiindulási összeg nem növekszik –, a közepes időtartamú (általában egy–öt évnyi) jogsértések között – amelyek esetén a súlyosság alapján meghatározott összeg legfeljebb 50%‑kal növekszik –, és a hosszú időtartamú (általában öt évnél hosszabb) jogsértések között, amelyek esetén a súlyosság alapján meghatározott összeg legfeljebb évi 10%‑kal növekszik (az 1. B. pont első bekezdésének első, második és harmadik francia bekezdése).

163    A jelen esetben, amint a fenti 137. pontban emlékeztettünk rá, a Bizottság a jogsértés időtartama miatt alkalmazott bírságnövelés során figyelembe vette azt a sajátos helyzetet, amely abból fakad, hogy a Dow 1999‑ben megvásárolta a Shell BR‑ és ESBR‑üzletágát. A Dow nem vitatja azt a módszert, amelyet a Bizottság e sajátos helyzet figyelembevétele érdekében alkalmazott. A Dow érvei lényegében azt kívánják igazolni, hogy az említett sajátos helyzetnek a jogsértés időtartamával összefüggő, alacsonyabb mértékű bírságnövelést kellett volna eredményeznie. Márpedig feltéve, hogy a Dow érveit valóban figyelembe lehet venni a Bizottság által végzett számítás során, azok olyan ténybeli feltételezéseken alapulnak, amelyek vagy kétségesek, sőt tévesek, vagy amelyeket nem támasztanak alá bizonyítékok. Így különösen a Dow előadja, hogy a „szintetikus gumi” üzletága a Shell üzletágának megszerzése után megközelítőleg három év alatt több mint megkétszereződött. Azonkívül, hogy ezt az állítást semmilyen részletes bizonyíték nem támasztja alá, meg kell állapítani, hogy a Dow BR‑re és ESBR‑re vonatkozó forgalma, amely a megtámadott határozatban szerepel, nem kétszereződött meg 1998 és 2001 között. Továbbá semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a Dow azon állítását, amely szerint a „szintetikus gumi”‑üzletágból származó forgalma 1999‑ben és 2000‑ben visszaesett.

164    E feltételek mellett a Dow érvei e tekintetben nem kérdőjelezhetik meg a megtámadott határozat jogszerűségét.

165    E tényezőkre tekintettel a Dow által felhozott harmadik jogalap kilencedik részét mint megalapozatlant – és ennélfogva a harmadik jogalap egészét – el kell utasítani.

166    A fenti indokok összességéből következik, hogy el kell fogadni a második jogalapot, következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 1. cikkét abban a részében, amelyben megállapítja, hogy a Dow Deutschland a szóban forgó jogsértésben 1996. szeptember 2‑a helyett 1996. július 1‑jétől kezdődően vett részt, a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelmeket pedig az ezt meghaladó részükben el kell utasítani.

B –  A bírságösszeg módosítására irányuló kérelmekről

167    Tekintettel arra, hogy a Dow az általa felhozott jogalapokat a bírságösszeg módosítására irányuló kereseti kérelmeinek támogatására terjesztette elő, a második jogalap esetében, amelyet el kell fogadni, meg kell állapítani, hogy nem szükséges a szóban forgó bírság összegét módosítani, mivel a Bizottság által vétett hiba, amint azt egyébként a tárgyaláson a Dow is elismerte, nem befolyásolhatja a jogsértés időtartama miatt alkalmazott bírságnövelést.

168    A Dow által felhozott többi jogalappal kapcsolatban elegendő megállapítani, hogy e jogalapok, amint a fentiekből is következik, nem megalapozottak, következésképpen nem eredményezhetik a bírság csökkentését.

169    Következésképpen el kell utasítani a bírságösszeg módosítására irányuló kereseti kérelmeket.

 A költségekről

170    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen rendelkezés 3. §‑ának első bekezdése alkalmazásával, részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.

171    Tekintettel arra, hogy a kereset lényegében elutasításra került, a Törvényszék az eset körülményeinek gondos mérlegelése alapján elrendeli, hogy a felperesek saját költségeiket és a Bizottság költségeinek kilenctized részét viseljék, a Bizottság pedig saját költségeinek egytized részét viselje.

172    A felperesek azon kereseti kérelmeivel kapcsolatban, amelyek arra irányulnak, hogy a Törvényszék a Bizottságot kötelezze a velük szemben kiszabott bírság összegének fedezetéül szolgáló bankgarancia nyújtásával kapcsolatban felmerült költségek viselésére, meg kell állapítani, hogy e költségek nem minősülnek a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeknek, így nem képezik részét az eljárási szabályzat 91. cikke szerinti megtérítendő költségeknek. Következésképpen a felperesek erre irányuló kérelme elfogadhatatlan.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges bizottsági határozat 1. cikkének b) pontját megsemmisíti abban a részében, amelyben az a Dow Deutschland Inc.‑nek a szóban forgó jogsértésben való részvételét az 1996. szeptember 2‑ától 2001. november 27‑ig terjedő időszak helyett az 1996. július 1‑jétől 2001. november 27‑éig terjedő időszak tekintetében állapítja meg.

2)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Törvényszék a The Dow Chemical Companyt, a Dow Deutschlandot, a Dow Deutschland Anlagengesellschaft mbH‑t és a Dow Europe GmbH‑t kötelezi a saját költségeiknek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek kilenctizedének viselésére.

4)      A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségei egytizedének viselésére.

Dehousse

Wiszniewska‑Białecka

Wahl

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. július 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


Tartalomjegyzék


A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A –  A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről

1.  Az első jogalapról, amely azon alapul, hogy a Bizottság jogellenesen tudta be a jogsértést a Dow Chemicalnak

a)  Az első részről, amely azon alapul, hogy a Bizottság téves kritériumot alkalmazott a jogsértés anyavállalatnak való betudhatóságával kapcsolatban

b)  A második részről, amely azon alapul, hogy a Dow Chemical megdöntötte az ellene szóló vélelmet

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

c)  A mérlegelési jogkör téves gyakorlásán és az indokolás hiányán alapuló harmadik részről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

2.  A második jogalapról, amely azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg azt az időszakot, amely alatt a Dow Deutschland részt vett a jogsértésben

a)  A felek érvei

A Dow érvei

A Bizottság érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

3.  A harmadik jogalapról, amely a felperesekkel szemben kiszabott bírságok összegének téves meghatározásán alapul

a)  A jogsértés súlyának téves meghatározásán alapuló első részről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

b)  A bírságok alapösszegére vonatkozó eltérő bánásmód téves alkalmazásán alapuló második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik részről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

–  A harmadik jogalap második, harmadik és negyedik részéről

–  A harmadik jogalap másodlagosan felhozott ötödik részéről

–  A harmadik jogalap hatodik részéről

c)  Az elrettentési szorzó jogsértő alkalmazásán alapuló hetedik és nyolcadik részről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

d)  A jogsértés időtartama miatti bírságnövelés során elkövetett hibára alapított kilencedik részről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

B –  A bírságösszeg módosítására irányuló kérelmekről

A költségekről


1 Az eljárás nyelve: angol.