Language of document : ECLI:EU:T:2013:113

T‑370/11. sz. ügy

Lengyel Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„Környezet – 2003/87/EK irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – A kibocsátási egységek 2013‑tól történő harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok – A kibocsátási egységek kiosztásának kiszámításához alkalmazandó referenciaértékek – Egyenlő bánásmód – Arányosság”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2013. március 7.

1.      Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – A jogalap megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra

(EUSZ 5. cikk)

2.      Tagállamok – Fenntartott hatáskörök – Az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek, a különböző energiaforrások közötti választás és az energiaellátás szerkezetének meghatározása – A környezetre vonatkozó intézkedések elfogadására irányuló uniós hatáskör

(EUMSZ 192. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, c) pont és EUMSZ 194. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés)

3.      Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Fogalom – Korlátok

(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. és 21. cikk)

4.      Környezet – Az uniós politika kidolgozása – Az uniós jogalkotó mérlegelési jogköre – Terjedelem – Korlátok – Az arányosság elvének tiszteletben tartása

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk, (1) bekezdés)

5.      Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – Az egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok – A kiosztás kiszámításához alkalmazandó referenciaérték – A kereskedelmi rendszerbe tartozó létesítmények között a használt tüzelőanyagok szerinti különbségtétel hiánya – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk, (1) bekezdés; 2011/278 bizottsági határozat)

6.      Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – Az egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok – A kiosztás kiszámításához alkalmazandó referenciaérték – A földgáz referenciahatékonyságának felhasználása – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk, (1) bekezdés; 2011/278 bizottsági határozat)

7.      Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti terv (NKT) – A Bizottság és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás – A tagállamok hatáskörei – 2013‑tól kezdődő kibocsátáskereskedelmi időszakok – A tagállamok mérlegelési mozgástere hatásköreik gyakorlása során – Korlátok

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 9. cikk, (3) bekezdés és 10a. cikk, (1) bekezdés, valamint 2009/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (8) preambulumbekezdés)

8.      Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Célkitűzés – Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése – Az irányelv által meghatározott részcélok és eszközök tiszteletben tartása

(a 2009/29 irányelvvel módosított 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (2), (3), (5) és (7) preambulumbekezdés, valamint 1. cikk, első és második bekezdés)

9.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése

(a Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 14. pont)

2.      Igaz, hogy az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint az e bekezdés első albekezdése szerinti eljárásnak megfelelően hozott és az e cikk (1) bekezdésében érintett uniós energiapolitika céljainak eléréséhez szükséges intézkedések nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét. Mindazonáltal semmi sem enged arra következtetni, hogy az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése az e jog befolyásolására irányuló általános tilalom az uniós környezetpolitika területén. Ugyanis egyrészt az EUMSZ 194. cikk olyan általános rendelkezés, amely kizárólag az energiaipari ágazatot érinti, és így olyan hatáskört határoz meg, amely ágazatinak tekinthető. Másrészt az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése kifejezetten hivatkozik az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése első albekezdésének c) pontjára. Ugyanis az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy – az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése első albekezdésének c) pontját nem érintve – nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét. Igaz, hogy az utóbbi rendelkezés csak eljárási jellegű, ez nem befolyásolja ugyanakkor, hogy különleges szabályokat ír elő az uniós környezetpolitika területén. Ebből következik, hogy az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében érintett jog nem alkalmazható az Unió által a környezetpolitika keretében hozott intézkedésre.

(vö. 17. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 30., 33. pont)

4.      A Bizottság a környezet területén számára biztosított hatáskörök gyakorlása során mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely részéről politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel, és amelynek értelmében összetett értékelést és mérlegelést kell végeznie az üvegházhatású gázok kibocsátásának a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere által költséghatékony és gazdaságilag eredményes feltételekkel történő csökkentésére irányuló általános célra tekintettel. Az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére. A szigorú értelemben vett arányosság elvének alkalmazását illetően, a Bizottság határozata – még ha megfelelő és szükséges is a jogszerűen követett célok megvalósításához – nem okozhat aránytalan hátrányt a kitűzött célokhoz viszonyítva.

(vö. 36., 65., 89., 100. pont)

5.      Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv által létrehozott kereskedelmi rendszerében objektíven igazoltnak tekinthető az eltérő tüzelőanyagok használata okán eltérő helyzetben lévő létesítményekre a termék‑referenciaértékeknek megállapításakor a kibocsátási egységek kiosztása céljából a kibocsátási egységekre 2013‑tól vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak meghatározásáról szóló 2011/278 határozatban alkalmazott egyenlő bánásmód.

Az említett referenciaértékek között a használt tüzelőanyagok szerinti különbségtétel ugyanis nem ösztönözné a jelentős CO2‑kibocsátású tüzelőanyagokat használó ipari létesítményeket a kibocsátásuk csökkentését lehetővé tevő megoldások keresésére, hanem éppen ellenkezőleg, a jelenlegi állapot fenntartására ösztönözne, ami ellentétes a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével. Egyébiránt az ilyen különbségtétel a kibocsátások növekedésének veszélyével járna, mivel a csekély CO2‑kibocsátású tüzelőanyagokat használó ipari létesítményeket arra ösztönözné, hogy az utóbbi tüzelőanyagokat jelentősebb CO2‑kibocsátású tüzelőanyagokkal váltsák fel annak érdekében, hogy ingyenesen részesüljenek kibocsátási egységekben.

Egy további, a használt tüzelőanyagok figyelembevételére vonatkozó együttható bevezetése továbbá nem ösztönözné az említett egységek harmonizált kiosztására vonatkozó végrehajtási intézkedések uniós szintű teljes harmonizációját, hanem eltérő szabályokat eredményezne az ugyanazon ágazathoz vagy alágazathoz tartozó létesítmények tekintetében. A korrekciós tényezőnek a használt tüzelőanyagok függvényében történő bevezetése ugyanis azzal a veszéllyel járna, hogy tagállamonként eltérő bánásmódot eredményez a különböző ágazatok vonatkozásában. E tekintetben az ilyen tényező hiányában egyetlen létesítmény sem részesül versenyelőnyben a használt tüzelőanyag miatt több ingyenesen kiosztott kibocsátási egység okán.

(vö. 39., 41–44., 81. pont)

6.      Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv által létrehozott kereskedelmi rendszerében objektíven igazoltnak tekinthető az, hogy a Bizottság a hő‑ és a tüzelőanyag‑referenciaértékek megállapítása érdekében referencia‑tüzelőanyagként a földgázt alkalmazta a kibocsátási egységek kiosztása céljából a kibocsátási egységekre 2013‑tól vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak meghatározásáról szóló 2011/278 határozatban.

A fölgázra – amely csekély CO2‑kibocsátású tüzelőanyag – esett választás ugyanis az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányul. Pontosabban e választás hatékony műszaki megoldásokat ösztönöz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és az energiahatékonyság növelése érdekében, amint azt a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése előírja.

Valamely más tüzelőanyag hatékonyságának felhasználására eső választás továbbá nem tenné lehetővé azon tény elkerülését, hogy a más tüzelőanyag használata okán más helyzetben lévő létesítményekre egyenlő bánásmód vonatkozik. Ugyanis, ha e referenciaértékeket a földgáznál erősebb CO2‑kibocsátású tüzelőanyagra alapították volna, az egyszerűen magasabb hő‑ és tüzelőanyag‑referenciaértékeket eredményezett volna. Ez pedig csak az ugyanazon együttható vonatkozásában valamennyi érintett létesítmény számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek növelésével járt volna, tehát a csekély CO2‑kibocsátású tüzelőanyagot használó létesítmények vonatkozásában is.

(vö. 49., 50., 58., 106. pont)

7.      Igaz, hogy a tagállamok bizonyos mozgástérrel rendelkeznek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv átültetése, valamint a kibocsátási egységekre vonatkozó második kereskedési időszak kezdete előtti, azaz 2012 előtti nemzeti kiosztási terveinek kidolgozása terén, a 2013‑tól kezdődő kereskedési időszakokra vonatkozóan azonban nem rendelkeznek mozgástérrel. Márpedig a 2003/87 irányelv módosításáról szóló 2009/29 irányelv által a 2013‑ban kezdődő kereskedési időszakokra bevezetett szabályok lényegesen módosították a kibocsátási egységek kiosztásának módját.

Ugyanis a 2003/87 irányelv 2009/29 irányelv által történő módosítása előtti változata III. mellékletének 1. pontjával ellentétben a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése már nem hivatkozik a nemzeti energiapolitikára. Ezzel szemben a 2009/29 irányelv (8) preambulumbekezdése szerint a második kereskedési időszak után a jogalkotó elengedhetetlennek ítélte meg a kibocsátási egységek kereskedelme összehangoltabb rendszerének bevezetését, a kibocsátáskereskedelemből származó előnyök jobb kiaknázása, a belső piac torzulásának megakadályozása és a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolásának megkönnyítése érdekében.

(vö. 51–53., 56. pont)

8.      A 2009/29 irányelv által történő módosítását követően az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv 1. cikkének második albekezdéséből és (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2003/87 irányelv előírja, hogy a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez tudományos alapon szükségesnek tartott csökkentéshez való hozzájárulás érdekében fokozni kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

Ezt a célt számos részcél tiszteletben tartása, illetve bizonyos eszközök igénybevétele útján kell elérni. Az e tekintetben alkalmazott fő eszközt az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszere képezi, amint ez a 2003/87 irányelv 1. cikkének első bekezdéséből és ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből kitűnik. Az említett 1. cikk első bekezdése kifejti, hogy e rendszer ösztönzi e kibocsátások költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentését. Az egyéb részcélok, amelynek az említett rendszernek meg kell felelnie, többek között – amint azt ezen irányelv (5) és (7) preambulumbekezdése kifejti – a gazdasági fejlődésnek és a munkalehetőségeknek, valamint a belső piac egységességének és a versenyfeltételeknek a megőrzése.

(vö. 68., 69. pont)

9.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 113. pont)