Language of document : ECLI:EU:T:2014:113

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2014. március 12.(*)

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Szíriával szembeni korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztása – Magánszemély felvétele az érintett személyek jegyzékébe – A rezsim tagjaival fennálló személyes kapcsolatok – Védelemhez való jog – A tisztességes eljáráshoz való jog – Indokolási kötelezettség – Bizonyítási teher – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Arányosság – A tulajdonhoz való jog – A magánélethez való jog”

A T‑202/12. sz. ügyben,

Bouchra Al Assad (lakóhelye: Damaszkusz [Szíria], képviselik: G. Karouni és C. Dumont ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: G. Étienne és M.‑M. Joséphidès, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

először a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/782/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2012. március 23‑i 2012/172/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL L 87., 103. o.), másodszor a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat (HL L 330., 21. o.), harmadszor a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 363/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 111., 1. o., helyesbítés: HL 2013. L 127., 27. o.), negyedszer pedig a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL L 147., 14. o.) részleges megsemmisítése tárgyában, amennyiben e jogi aktusok érintik a felperest,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, G. Berardis (előadó) és C. Wetter bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. szeptember 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperes Bouchra Al Assad szír állampolgár, aki a Szíriai Arab Köztársaság elnökének, Bashar Al Assadnak a húga, valamint a szír kormány másik tagjának, Asif Shawkatnak a házastársa, majd özvegye.

2        Az Európai Unió Tanácsa 2011. május 9‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozatot (HL L 121., 11. o.).

3        E határozat 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák az említett határozat mellékletében szereplő jegyzékben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyeknek és a velük kapcsolatban álló személyeknek a területükre történő beutazását vagy az azon történő átutazását.

4        A 2011/273 határozat 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy be kell fagyasztani a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, valamint a velük összefüggésbe hozható természetes és jogi személyekhez és szervezetekhez tartozó, tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást. E befagyasztás módjait ugyanezen cikk további bekezdései határozzák meg.

5        A 2011/273 határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács összeállítja az érintett személyek jegyzékét.

6        A Tanács ugyanebben az időpontban az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése, valamint a 2011/273 határozat alapján elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 442/2011/EU rendeletet (HL L 121., 1. o.). E rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja a II. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, ezek tulajdonában lévő, vagy ezek által birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszköz és gazdasági erőforrás befagyasztását.

7        A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP tanácsi határozat (HL L 319., 56. o.) felváltotta a 2011/273 határozatot.

8        A 2011/782 határozat 18. cikkének (1) bekezdése és 19. cikkének (1) bekezdése a 2011/273 határozat 3. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (1) bekezdésének felel meg azzal a kiegészítéssel, hogy az ott felsorolt korlátozó intézkedések a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekre is alkalmazandók.

9        A szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 16., 1. o., helyesbítés: HL 2012. L 259., 7. o.) felváltotta a 442/2011 rendeletet.

10      A 2011/782 határozat végrehajtásáról szóló, 2012. március 23‑i 2012/172/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal (HL L 87., 103. o.) a felperes nevét felvették a 2011/782 határozat I. mellékletében szereplő jegyzékbe a következő indokolással:

„Bashar Al‑Assad elnök húga, és Asif Shawkatnak, a biztonsági és felderítési szolgálat helyettes vezérkari főnökének felesége. A szíriai elnökkel és a szíriai rezsim más fontos alakjaival ápolt szoros személyes kötelék és a közöttük lévő tényleges pénzügyi kapcsolat miatt Bushra Al‑Assad haszonélvezője a szíriai rezsimnek, amelyhez szoros kapcsolat fűzi.”

11      A 36/2012 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2012. március 23‑i 266/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 87., 45. o.) a felperes nevét felvették a 36/2012 rendelet II. mellékletében szereplő jegyzékbe a fenti 10. pontban említett indokolással megegyező indokolással.

12      A Tanács 2012. március 24‑én közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában az értesítést a 2012/172 végrehajtási határozattal végrehajtott 2011/782 határozatban és a 266/2012 végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére (HL C 88., 9. o., a továbbiakban: 2012. március 24‑i értesítés).

13      Ezen értesítés szerint az érintett személyek és szervezetek az igazoló dokumentumok csatolásával a Tanácsnál kérvényezhetik annak a határozatnak a felülvizsgálatát, amellyel a nevük felkerült a fenti 12. pontban említett jogi aktusokhoz mellékelt jegyzékekre.

 Az eljárás és a felek kérelmei

14      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2012. május 16‑án benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a jelen keresetet, amely a 2012/172 végrehajtási határozatnak a felperest érintő részében történő megsemmisítésére irányul.

15      Válaszában a felperes megerősítette e megsemmisítés iránti kérelmet.

16      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. január 30‑án benyújtott beadványában – tekintettel arra, hogy a Tanács időközben elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP határozatot (HL L 330., 21. o.) – megsemmisítés iránti kérelmének kiterjesztését kérte azért, hogy az ne csak a 2012/172 végrehajtási határozatra, hanem a 2012/739 határozatra is vonatkozzon, amely utóbbi I. mellékletének 71. pontjában tartalmazta a nevét a fenti 10. pontban említett indokolással megegyező indokolással (a továbbiakban: a 2012/739 határozatot érintő kérelem).

17      A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2013. február 28‑án benyújtott levelével közölte, hogy nem kíván a 2012/739 határozatot érintő kérelem tekintetében észrevételeket tenni.

18      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hatodik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

19      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. július 30‑án benyújtott beadványával ismét kérelmei módosításának lehetőségét kérte annak érdekében, hogy megsemmisítés iránti keresete a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 363/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 111., 1. o., helyesbítés: HL 2013. L 127., 27. o.), valamint a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozatot (HL L 147., 14. o.) is érintse, amennyiben e jogi aktusok – amelyekbe a nevét tartalmazó jegyzékeket mellékelték – kihatással vannak a helyzetére (a továbbiakban: a 363/2013 végrehajtási rendeletet érintő kérelem és a 2013/255 határozatot érintő kérelem).

20      Ugyancsak 2013. július 30‑án a felperes új bizonyítékok szolgáltatásának lehetőségét kérte házastársa haláláról, valamint arról a tényről, hogy az Egyesült Arab Emírségekben telepedett le gyermekeivel, akik ott járnak iskolába (a továbbiakban: új bizonyítékok).

21      A Törvényszék hatodik tanácsa elnökének 2013. augusztus 21‑i határozatával az új bizonyítékokat az ügy irataihoz csatolták.

22      A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 4‑én benyújtott levelével közölte, hogy nem kíván a 363/2013 végrehajtási rendeletet érintő kérelem és a 2013/255 határozatot érintő kérelem tekintetében észrevételeket tenni.

23      A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 6‑án benyújtott levelében lényegében arra hivatkozik, hogy az új bizonyítékok semmilyen hatással nem járnak a jelen kereset kimenetelére, amennyiben a felperes férjének a halála, és az a tény, hogy a gyermekei az Egyesült Arab Emírségekben járnak iskolába, nem változtat a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatain. Egyébiránt a Tanács hangsúlyozta, hogy a felperes által szolgáltatott dokumentumok nem bizonyítják, hogy ő maga elhagyta Szíriát.

24      A Törvényszék a 2013. szeptember 12‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat. A felperes különösen azt erősítette meg, hogy a keresetlevél a 2012/172 határozatra vonatkozott, amelynek értelmében felvették a nevét a 2011/782 határozat I. mellékletébe. E nyilatkozatot felvették a tárgyalási jegyzőkönyvbe.

25      Ugyanezen alkalommal a Törvényszék felhívta a Tanácsot, hogy szolgáltasson bizonyítékot arról, hogy egyedileg közölte a felperessel a 363/2013 végrehajtási rendeletet.

26      A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 25‑én benyújtott levelében bizonyítékot szolgáltatott egyrészt arról, hogy a jelen ügyben egy 2013. május 13‑i ajánlott levéllel egyedileg közölte a felperes képviselőjének egyikével a 363/2013 végrehajtási határozatot és annak helyesbítését, másrészt pedig arról, hogy az említett képviselő e levelet 2013. május 17‑én megkapta. A felperesnek a Tanács által szolgáltatott bizonyítékkal kapcsolatos észrevételeit a Törvényszék Hivatalához 2013. október 7‑én nyújtották be.

27      A felperes 2013. október 4‑i levelével az eljárás felfüggesztését kérte annak érdekében, hogy a helyzetének felülvizsgálatára irányuló kérelmet nyújthasson be a Tanácshoz.

28      A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke 2013. október 22‑én egyrészt – a Tanács meghallgatását követően – elutasította a felfüggesztés iránti kérelmet, másrészt pedig a szóbeli szakasz befejezéséről döntött.

29      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2012/172 végrehajtási határozatot az őt érintő részében;

–        semmisítse meg a 2012/739 határozatot az őt érintő részében;

–        semmisítse meg a 363/2013 végrehajtási rendeletet az őt érintő részében;

–        semmisítse meg a 2013/255 határozatot az őt érintő részében;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

30      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A kérelmek módosítására irányuló kérelmek elfogadhatóságáról

31      A felperes megsemmisítés iránti keresetének a 2012/739 határozatra, a 363/2013 végrehajtási rendeletre és a 2013/255 határozatra történő kiterjesztését kérte.

 A 2012/739 határozatot érintő kérelemről és a 2013/255 határozatot érintő kérelemről

32      Emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 16. és 19. pontból kitűnik – a keresetlevél benyújtása óta egyrészt a 2012/172 végrehajtási határozattal módosított 2011/782 határozatot hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2012/739 határozat, másrészt pedig – mivel az utóbbi már nem volt alkalmazandó – elfogadták a 2013/255 határozatot. A felperes neve a 2012/739 határozat és a 2013/255 határozat I. mellékletét képező jegyzékekben szerepel a 2012/172 határozat indokolásával megegyező – a fenti 10. pontban említett – indokolással.

33      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor az eljárás során valamely kezdetben megtámadott jogi aktust másik, azonos tárgyú jogi aktus vált fel, ez utóbbit olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Nem fogadható el ugyanis az, hogy valamely európai uniós intézmény vagy szerv – a jogi aktusainak valamelyike ellen előterjesztett keresetlevélben található bírálatokkal való szembenézés jegyében – e jogi aktust módosíthatná, vagy helyébe egy másik jogi aktust léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi jogi aktusra való kiterjesztésének vagy az ezen jogi aktus elleni további kérelmek és jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 749. o.] 8. pontja és a Törvényszék T‑200/11. sz., Al Matri kontra Tanács ügyben 2013. május 28‑án hozott ítéletének 80. pontja).

34      El kell ismerni a 2012/739 határozatot érintő kérelem és a 2013/255 határozatot érintő kérelem elfogadhatóságát. Tekintettel ugyanis e határozatok elfogadásának időpontjaira – 2012. november 29. és 2013. május 31. –, amely határozatok értelmében a felperest továbbra is érintik a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések, az említett kérelmeket – amelyeket a Törvényszék Hivatalához 2013. január 30‑án és 2013. július 30‑án nyújtották be – mindenképpen a szóban forgó valamennyi határozatra alkalmazandó keresetindítási határidőn belül terjesztették elő.

 A 363/2013 végrehajtási rendeletet érintő kérelemről

35      Ahogy az a fenti 11. pontból kitűnik, a felperes nevét a 266/2012 végrehajtási rendelettel vették fel a 36/2012 rendelet II. mellékletében szereplő jegyzékbe.

36      Márpedig nem vitatott, hogy a keresetlevél a jelen ügyben nem vonatkozott a 266/2012 végrehajtási rendelettel módosított 36/2012 rendeletre.

37      Az sem vitatott, hogy a 363/2013 végrehajtási rendelet módosítja a 36/2012 rendeletet.

38      E tekintetben a fenti 33. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a kereseti kérelmek módosítására irányuló kérelem célja a felperes számára annak lehetővé tétele, hogy módosítsa keresetének terjedelmét akkor, amikor az eljárás során valamely kezdetben megtámadott jogi aktust másik jogi aktus vált fel vagy módosít.

39      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 363/2013 végrehajtási rendeletet érintő kérelem elfogadhatatlan – azzal az indokkal, hogy a felperes keresetének tárgyát kiterjeszti olyan jogi aktusra, amelyet elmulasztott a keresetlevélben megtámadni –, anélkül hogy szükséges lenne arról a kérdésről dönteni, hogy e kérelmet a keresetindítási határidőn belül terjesztették‑e elő.

40      A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes jogosult keresetet előterjeszteni a 2012/172 végrehajtási határozattal – amely felvette a nevét a 2011/782 határozat I. mellékletében szereplő jegyzékbe –, a 2012/739 határozattal és a 2013/255 határozattal szemben e jogi aktusoknak az őt érintő részében (a továbbiakban együtt: megtámadott határozatok).

 Az ügy érdeméről

41      Keresete alátámasztása érdekében a felperes lényegében az alábbi négy jogalapra hivatkozik:

–        a védelemhez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított első jogalap;

–        az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalap;

–        a felperes és a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló helyzet közötti elegendő kapcsolatra vonatkozó bizonyíték hiányára alapított harmadik jogalap;

–        az arányosság elvének, a tulajdonhoz való jognak és a magánélethez való jognak a megsértésére alapított negyedik jogalap.

42      Először a második jogalapot, ezt követően az első jogalapot, majd a harmadik jogalapot, végül a negyedik jogalapot kell megvizsgálni.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról

43      A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatok nem pontosítják azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítélte meg, hogy a felperesre a Szíriával szembeni korlátozó intézkedéseknek kell vonatkozniuk. Az említett határozatokban szolgáltatott indokolás homályos és általános, valamint a személyes és családi kapcsolatok értékelésére korlátozódik, ahelyett hogy olyan objektív bizonyítékokat szolgáltatna, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a felperes részt vesz azokban a tevékenységekben, amelyekért közeli hozzátartozói a felelősek.

44      Egyébiránt a megtámadott határozatok elfogadását követően semmilyen további indokolást nem közöltek vele.

45      A Tanács vitatja a felperes érveit.

46      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó – az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt – kötelezettségnek a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, mivel az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítéletének 49. pontját és a Törvényszék T‑390/08. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2009. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3967. o.] 80. pontját).

47      Ebből következően, hacsak bizonyos indokok közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságával vagy a nemzetközi kapcsolataik fenntartásával összefüggő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács köteles a korlátozó intézkedések által érintett személy vagy szervezet tudomására hozni azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a korlátozó intézkedéseket el kell fogadni. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi tényezőket, amelyektől az érintett intézkedések jogi igazolhatósága függ, valamint azon megállapításokat, amelyek azok meghozatalára indították (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 81. pontját).

48      Másfelől az indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell értékelni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is kell értékelni. Különösen, valamely sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 53. és 54. pontja és a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 82. pontja).

49      A jelen ügyben a Tanács által szolgáltatott indokolás a felperes nevének a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések jegyzékeibe történő felvétele óta mindig a következő volt:

„Bashar Al‑Assad elnök húga, és Asif Shawkatnak, a biztonsági és felderítési szolgálat helyettes vezérkari főnökének felesége. A szíriai elnökkel és a szíriai rezsim más fontos alakjaival ápolt szoros személyes kötelék és a közöttük lévő tényleges pénzügyi kapcsolat miatt Bushra Al‑Assad haszonélvezője a szíriai rezsimnek, amelyhez szoros kapcsolat fűzi.”

50      Meg kell állapítani, hogy az indokolás lehetővé tette a felperes számára annak megértését, hogy személyes és családi kapcsolatai miatt vették fel a nevét a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe.

51      Azt, hogy a felperes megértette, hogy a Tanács e kapcsolatokra alapította a döntését, az a körülmény erősíti meg, hogy a jelen kereset keretében a felperes harmadik jogalapjával pontosan annak a lehetőségét vitatja, hogy a Tanács a vele szembeni korlátozó intézkedéseket kizárólag az ilyen kapcsolatokra alapítva fogadta el.

52      Egyébiránt, mivel a Tanács választásának okait a megtámadott határozatokban pontosan megjelölte, a Törvényszék értékelheti azok megalapozottságát.

53      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges formai követelménynek minősül, amelyet külön kell választani az indokok megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely jogi aktus indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e jogi aktus alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az az említett jogi aktus érdemi jogszerűségét érinti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4951. o.] 181. pontját, és a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 60. pontját).

54      A fenti megfontolásokra tekintettel az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani, a Tanács által a felperes tekintetében szolgáltatott indokolás megalapozottságát a felperes és a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló helyzet közötti elegendő kapcsolatra vonatkozó bizonyíték hiányára alapított jogalap keretében kell értékelni.

 A védelemhez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított első jogalapról

55      A felperes arra hivatkozik, hogy úgy vették fel a nevét a Szíriával szembeni – büntető jellegű – korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe, hogy előzőleg nem tájékoztatták e felvétel okairól, és e tekintetben nem hallgatták meg. Annak a szükségessége, hogy ezen intézkedések meglepetésszerűek legyenek, nem akadálya annak, hogy az elfogadásuk előtt meghallgatást tartsanak.

56      Ezen túlmenően a felperes szerint a Tanács elmulasztotta a 2012/172 végrehajtási határozat – beleértve a felvételének indokait – közlésének kötelezettségét, jóllehet a címét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A 2012. március 24‑i értesítés közzététele nem biztosított számára „konkrét lehetőséget” a felvételére vonatkozó észrevételek előterjesztésére. Az ezen értesítésben említett felülvizsgálati eljárás ugyanis nem tette lehetővé számára azt, hogy álláspontját érdemben kifejthesse, valamint nem biztosított számára elegendő garanciákat. Következésképpen kevéssé számít az, hogy nem nyújtott be erre irányuló kérelmet.

57      Végül a felperes azt állítja, hogy nem gyakorolhatta a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, mivel a Tanács nem közölte vele azokat az indokokat, amelyek miatt a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések érintették.

58      A Tanács vitatja a felperes érveit.

59      Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jognak valamely korlátozó intézkedés elfogadását megelőző eljárás során történő tiszteletben tartásához való alapvető jogot kifejezetten rögzíti az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amely Chartának az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑27/09. P. sz., Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑13427. o.] 66. pontját).

60      Arra is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános uniós jogi elv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amely elvet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt egyezmény 6. és 13. cikke állapított meg, és amely elv egyébként újra megerősítést nyert az Alapjogi Charta 47. cikkében (a Bíróság C‑432/05. sz., Unibet‑ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2271. o.] 37. pontja, valamint a C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6351. o.] 335. pontja, a továbbiakban: Kadi‑ítélet).

61      Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírósági felülvizsgálat hatékonysága – amelynek vonatkoznia kell többek között azon indokok jogszerűségére, amelyekre valamely uniós hatóság a döntését alapítja valamely személy vagy szervezet nevének az említett hatóság által elfogadott korlátozó intézkedések címzettjeinek a jegyzékébe történő felvétele tekintetében – azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni ezen indokokat az érintett személlyel vagy szervezettel, amennyiben lehetséges, vagy a felvételéről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, hogy lehetővé tegye e címzetteknek a jogorvoslathoz való joguk határidőn belül történő gyakorlását (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 336. pontját).

62      Az említett indokok közlésére vonatkozó ezen kötelezettség tiszteletben tartása ugyanis egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni (lásd ebben az értelemben a 222/86. sz., Heylens és társai ügyben 1987. október 15‑én hozott ítélet [EBHT 1987., 4097. o.] 15. pontját), valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó uniós jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, a Szerződés alapján őt megillető felülvizsgálat gyakorlását (a Kadi‑ítélet 337. pontja).

63      Márpedig az ezen ítélkezési gyakorlat által támasztott követelményeknek megfelelően a 2011/782 határozat 21. cikkének (2) és (3) bekezdése, a 2012/739 határozat 27. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint a 2013/255 határozat 30. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács közli a határozatát – beleértve a jegyzékbe vétel okait – az érintett személlyel – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben pedig értesítés közzététele útján –, lehetővé téve, hogy az érintett személy észrevételeket nyújtson be. Amennyiben észrevételt tesznek vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanács felülvizsgálja a határozatát, és erről értesíti az érintett természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet.

64      A jelen ügyben a 2012/172 végrehajtási határozat elfogadását követően 2012. március 24‑én egy értesítés került közzétételre, amely ezáltal lehetőséget biztosított a felperesnek arra, hogy észrevételeit benyújtsa a Tanácsnak.

65      Az a tény, hogy e közlés a felperes nevének a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő első felvételét követően történt, önmagában nem minősül a védelemhez való jog megsértésének.

66      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jogot és különösen a meghallgatáshoz való jogot illetően a korlátozó intézkedések vonatkozásában az uniós hatóságok nem kötelesek valamely személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedéseket előíró listára történő eredeti felvételét megelőzően közölni e felvétel indokait az érintett személlyel vagy szervezettel (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 338. pontját).

67      Ugyanis az ilyen előzetes közlés veszélyeztetheti a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó, az említett hatóságok által előírt intézkedések hatékonyságát (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kadi‑ítélet 339. pontját).

68      Célkitűzésük elérése érdekében az ilyen intézkedéseknek jellegüknél fogva meglepetésszerűnek és azonnali hatállyal alkalmazandónak kell lenniük (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 340. pontját).

69      Ekképpen a Tanács nem volt köteles a felperes meghallgatására a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő első felvételét megelőzően.

70      Ugyanakkor a 2012/739 határozat és a 2013/255 határozat – amelyek a felperes nevét a korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyek nevét tartalmazó jegyzékekben fenntartó későbbi jogi aktusok – elfogadásának keretében az említett intézkedések meglepetésszerű hatására vonatkozó érvre főszabály szerint nem lehet érvényesen hivatkozni (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 62. pontját).

71      Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a korlátozó intézkedésekkel már érintett személyekkel szembeni ezen intézkedéseket fenntartó jogi aktusok elfogadását megelőzően történő meghallgatáshoz való jog feltételezi, hogy a Tanács új bizonyítékokat vett figyelembe e személyekkel szemben (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 63. pontját).

72      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Tanács a felperes nevének a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeiben történő fenntartásakor nem vett figyelembe semmilyen olyan új bizonyítékot, amelyet ne közöltek volna már a felperessel az eredeti felvételét követően.

73      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 63. pontban felidézett rendelkezéseknek megfelelően a felperesnek lehetősége volt arra, hogy saját kezdeményezésére a Tanács meghallgassa mindegyik későbbi jogi aktus elfogadását megelőzően tett kifejezett új felhívás nélkül a felperessel szemben felhozott új bizonyítékok hiányában.

74      Ugyanakkor a felperes nem élt ezzel a lehetőséggel.

75      Ezen túlmenően a Tanács a 2012/739 határozat közzététele napján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában az értesítést a 2012/739 határozatban, valamint az 1117/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére (HL 2012. C 370., 6. o.).

76      Ugyanúgy a Tanács 2013. április 23‑án közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában az értesítést a 2013/185/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal végrehajtott 2012/739 határozatban és a 363/2013 végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére (HL C 115., 5. o.).

77      Ezen értesítés tartalma lényegében megfelel a 2012. március 24‑i értesítést tartalmának.

78      Ilyen körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a felperesnek több hónapon keresztül lehetősége volt a korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyeket érintő mellékletbe történő felvételét és fenntartását igazoló bizonyítékok vitatására.

79      Azon tényt tekintve, hogy a Tanács nem biztosította a felperes számára a meghallgatást, meg kell állapítani, hogy sem a szóban forgó szabályozás, sem pedig a védelemhez való jog tiszteletben tartásának általános alapelve nem biztosít ilyen meghallgatáshoz való jogot az érdekeltek számára (lásd analógia útján a Törvényszék T‑256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3019. o.] 93. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

80      A felperesnek a 2012/172 végrehajtási határozat egyedi közlésének hiányára vonatkozó érvét tekintve meg kell állapítani, hogy a felperes meg sem próbálta vitatni a Tanács azon állítását, amely szerint e jogi aktus elfogadásakor nem rendelkezett a címével.

81      Mindenesetre, még annak feltételezésével is, hogy a Tanács nem hagyhatta figyelmen kívül a felperes címét, meg kell állapítani egyrészt azt, hogy a 2012/172 végrehajtási határozat egyedi közlésének hiánya – amennyiben kihatással van arra a pillanatra, amikor a keresetindítási határidő elkezdődött – önmagában nem igazolja a kérdéses jogi aktus megsemmisítését. Másrészt a felperes nem sorol fel azt bizonyító érveket, hogy a jelen ügyben a 2012/172 végrehajtási határozat egyedi közlésének hiánya jogai megsértésének következményével jár, amely igazolhatja a végrehajtási határozat őt érintő részében történő megsemmisítését.

82      A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes védelemhez való jogát nem sértették meg sem a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe történő felvételekor, sem pedig annak fenntartásakor.

83      Következésképpen a jelen jogalapot el kell utasítani.

 A felperes és a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló helyzet közötti elegendő kapcsolatra vonatkozó bizonyíték hiányára alapított harmadik jogalapról

84      A felperes azt kifogásolja, hogy a megtámadott határozatok nem tartalmaznak egyrészt személye, magatartása és tevékenységei, másrészt pedig a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések célkitűzései közötti kapcsolat fennállására vonatkozó bizonyítékokat. Mivel a felperes csak egy – semmilyen köz‑ vagy gazdasági funkciót nem gyakorló – háztartásbeli anya, az említett határozatokban említett személyes és családi kapcsolatok puszta létezése nem igazolhatja az ezen intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe történő felvételét. Egyébiránt azt is jelzi, hogy a házastársa időközben elhunyt.

85      A felperes szerint a Tanács személyes és családi kapcsolataiból jogalap nélkül feltételezte, hogy haszonélvezője volt a szíriai rezsimnek, és ahhoz szoros kapcsolat fűzte, miközben csak akkor kellett volna felvennie őt a szóban forgó jegyzékekbe, ha rendelkezett volna a tényleges magatartásra vonatkozó, személyes felelősségét alátámasztó bizonyítékokkal. E tekintetben a felperes különösen a Bíróság C‑376/10. P. sz., Tay Za kontra Tanács ügyben 2012. március 13‑án hozott ítéletére hivatkozik. Egyébiránt azt állítja, hogy a Törvényszék nem korlátozódhat a Tanács által felhozott indokok absztrakt valószínűségének ellenőrzésére, hanem meg kell győződnie arról, hogy a Tanács pontos és konkrét információkra és bizonyítékokra alapította a döntését, amely a jelen esetben nem valósult meg. Jelen esetben ugyanazon típusú ellenőrzésről van szó, mint amelyet a Törvényszék a terroristákkal szembeni korlátozó intézkedések tekintetében gyakorol.

86      Végül a felperes megjegyzi, hogy a bizonyítékok állítólagos hiánya a megtámadott határozatokban nem orvosolható a Tanács által a Törvényszék előtt bemutatott internetes honlapok kivonataival annak bizonyítására, hogy a felperes részt vesz a szíriai politikai életben. Olyan információkról van ugyanis szó, amelyek pusztán spekulatív jellegűek.

87      A Tanács vitatja a felperes érveit.

88      Emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/782 határozat 18. cikkének (1) bekezdése, valamint 19. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok területére történő belépési korlátozások, valamint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása nemcsak a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekre, hanem a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekre és a velük összefüggésbe hozható személyekre is alkalmazandó. E rendelkezések megtalálhatók a 2012/739 határozat 24. cikkének (1) bekezdésében, valamint 25. cikkének (1) bekezdésében és a 2013/255 határozat 27. cikkének (1) bekezdésében, valamint 28. cikkének (1) bekezdésében.

89      A Tanács ily módon eljárva olyan vélelemhez fordult, amely szerint azon személyeket, akiknek a szíriai rezsim tagjaival fennálló kapcsolatai bizonyítást nyertek, úgy tekintette, mint akik a rezsimet támogatják, és abból hasznot húznak, tehát akiket a rezsimhez szoros kapcsolat fűz.

90      A felperes tekintetében a Tanács úgy vélte, hogy „haszonélvezője [volt] a szíriai rezsimnek, amelyhez szoros kapcsolat fűz[te]”, mivel Bashar Al‑Assad elnök húga, és Asif Shawkatnak, a biztonsági és felderítési szolgálat helyettes vezérkari főnökének a házastársa volt, és mivel a szíriai rezsim más fontos alakjaival ápolt szoros köteléket.

91      Ellenőrizni kell azt, hogy a Tanács ekképpen eljárva tévesen alkalmazta‑e a jogot.

92      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a valamely harmadik országot érintő korlátozó intézkedések tekintetében az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a természetes személyek azon kategóriáit, akiket e korlátozó intézkedések érinthetnek magukban foglalják azon kategóriákat, amelyeknek a szóban forgó harmadik országgal meglévő kapcsolata teljesen nyilvánvaló, azaz azon egyéneket, akik az említett országok vezetőivel kapcsolatban állnak. Az ilyen kritérium ezért használható, feltéve, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket tartalmazó jogi aktusok előírják, továbbá megfelel e jogi aktusok célkitűzésének (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hivatkozott ítélet 68. és 69. pontját).

93      A jelen ügyben először meg kell állapítani, hogy a felperes az ezen ország elnökével fennálló családi kapcsolata és a házastársa – amíg élt – által gyakorolt funkciók miatt nyilvánvalóan a szíriai rezsim vezetőihez kötődő személy.

94      Ellenben egyrészt a felperes házastársának halálát követően a Tanácsnak e tekintetben módosítania kellett volna a 2012/739 határozatot és figyelembe vennie ezen eseményt a 2013/255 határozat elfogadásakor.

95      Másrészt „a szíriai rezsim más fontos alakjai[ra]” történő utalás túl homályos állítás, amely nem elegendő a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő felvételének és fenntartásának igazolásához.

96      Ugyanakkor az az egyedüli tény, hogy a felperes Bashar Al Assadnak a húga, elegendő a Tanács számára annak a megállapításához, hogy a fenti 88. pontban említett rendelkezések értelmében a felperes kötődik a szíriai vezetőkhöz, már csak azért is, mivel ebben az országban köztudomású a hatalom családi irányításának szokása, amelyet a Tanács figyelembe vehetett.

97      Következésképpen – ellentétben azzal, amelyet a felperes lényegében állít – azon vélelemnek a helyzetére történő alkalmazása, amely szerint haszonélvezője a szíriai rezsimnek, és ahhoz szoros kapcsolat fűzi, nem ellentétes a fent hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hozott ítéletből eredő tanulságokkal. Utóbbi ítéletben a Bíróság ugyanis azt állapította meg, hogy a Tanács által elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett valamely állam és valamely vállalkozásnak az ezen állam kormányához feltételezhetően kötődő vezetője családjához tartozó természetes személy közötti kapcsolat nem elegendő ahhoz, hogy e személyt az említett korlátozó intézkedések célozzanak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hozott ítélet 63–65. pontját). Mindazonáltal elfogadta azt, hogy a természetes személyek azon kategóriáiba, akiket a célzott korlátozó intézkedések érinthetnek, a természetes személyek azon kategóriái tartozhatnak, amelyeknek a szóban forgó harmadik országgal meglévő kapcsolata teljesen nyilvánvaló, azaz a harmadik országok vezetői és az e vezetőkkel kapcsolatban álló személyek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hozott ítélet 68. pontját). Márpedig nyilvánvaló, hogy a felperes és a szíriai rezsim között a jelen ügyben szóban forgó kapcsolat jóval közvetlenebb, tehát nem alkalmazhatók ugyanazok a szankciók, amelyeket a Bíróság a fent hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hozott ítéletben megállapított.

98      Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a Tanács által alkalmazott vélelem –amely szerint a felperes haszonélvezője a szíriai rezsimnek, és ahhoz szoros kapcsolat fűzi – az általa követett céllal arányos‑e, valamint hogy amennyiben megdönthető, biztosítja‑e a felperesnek az első jogalap keretében vizsgált védelemhez való jogát.

99      Amint az a 2011/273 határozat preambulumbekezdéseiből kitűnik, a Tanács korlátozó intézkedéseket vezetett be egy harmadik országgal, azaz Szíriával szemben az ezen ország hatóságai által a polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásra válaszul. Ugyanaz a törekvés szolgál a 2011/273 határozatot követő megtámadott határozatok alapjául. E tekintetben meg kell állapítani, hogy ha a szóban forgó korlátozó intézkedések csak a szíriai rezsim vezetőit érintették volna, a Tanács által követett célok kudarcba fulladhattak volna, mivel e vezetők közeli hozzátartozóik segítségével könnyen ki tudták volna kerülni az említett intézkedéseket. E ponton emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a harmadik országnak a fogalma magában foglalhatja nemcsak az ilyen ország vezetőit, hanem a velük kapcsolatban álló személyeket is (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hozott ítélet 43. és 63. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

100    Ezt követően meg kell állapítani, hogy a szóban forgó vélelem megdönthető. A fenti 63. pontban említett rendelkezésekből ugyanis kitűnik, hogy a Tanács a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyeknek lehetővé teszi, hogy észrevételeket nyújtsanak be, és felülvizsgálja a határozatát, amennyiben új érdemi bizonyítékot nyújtanak be vagy észrevételeket tesznek. A korlátozó intézkedésekkel érintett személyek így továbbra is szabadon cáfolhatják az említett vélelmet annak – többek között a csak általuk birtokolható tényekkel és információkkal alátámasztva történő – bizonyításával, hogy a szíriai rezsim vezetőivel fennálló személyes vagy családi kapcsolataik ellenére nem haszonélvezőik a szíriai rezsimnek, amelyhez tehát nem fűzi szoros kapcsolat őket.

101    Még ha igaz is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az Unió illetékes hatóságának kell vita esetében az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni (a Bíróság C‑584/10. P., C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz., Bizottság és társai kontra Kadi egyesített ügyekben 2013. július 18‑án hozott ítéletének 121. pontja, lásd még ebben az értelemben a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 37. és 107. pontját), meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes nem vitatja a Tanács által felhozott azon tényt, hogy Bashar Al Assad húga, hanem a Tanács által ebből megállapított azon következtetéseket kifogásolja, hogy ebből a tényből kifolyólag haszonélvezője a szíriai rezsimnek, amelyhez szoros kapcsolat fűzi.

102    Ugyanakkor a felperes nem használta ki azt a lehetőséget, hogy a Tanácshoz észrevételeket nyújtson be annak elmagyarázása érdekében, hogy családi kapcsolata miért nem igazolhatta a felvételét, valamint a helyzetének a felülvizsgálatára irányuló kérelmet sem nyújtott be olyan bizonyítékok szolgáltatásával, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy Bashar Al Assaddal való kapcsolata ellenére nem haszonélvezője a szíriai rezsimnek, amelyhez nem fűzi szoros kapcsolat.

103    A Törvényszék előtt egyrészt a felperes csak az állítólagos háztartásbeli anyaszerepére vonatkozó olyan egyszerű állításokra korlátozódott, amelyekre a Tanács példaként bizonyos médiumok internetes honlapjának a felperes politikai szerepének értékelésére vonatkozó kivonatának a bemutatásával válaszolt. E kivonatok nem bizonyítják a felperes közvetlen részvételét a szíriai polgári lakosság elnyomásában, hanem csak azt erősítik meg, hogy a Tanács vélelmezhette, hogy a felperest a rezsimhez szoros kapcsolat fűzte.

104    Másrészt a felperes új bizonyítékokat (lásd a fenti 20. pontot) nyújtott be többek között arról a tényről, hogy a gyermekei már az Egyesült Arab Emírségekben járnak iskolába. Márpedig e körülmény – feltételezve, hogy abból arra lehet következtetni, hogy maga a felperes elhagyta Szíriát – nem elegendő önmagában annak a megállapításához, hogy a felperes elhatárolódott a szíriai rezsimtől, és ezért el kellett menekülnie az országból. Ahogy ugyanis azt a Tanács is megjegyzi, a felperes lakóhelyének esetleges megváltozását számos más ok is magyarázhatja, mint például a szíriai biztonsági feltételek romlása.

105    Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács által alkalmazott vélelemhez fordulást a megtámadott határozatok írták elő (lásd a fenti 88. pontot), és az megfelel a határozatok céljaiknak (lásd a fenti 99. pontot).

106    Az előzőekre figyelemmel a jelen jogalapot el kell utasítani.

 Az arányosság elvének, a tulajdonhoz való jognak és a magánélethez való jognak a megsértésére alapított negyedik jogalapról

107    A felperes arra hivatkozik, hogy a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe történő felvétele sérti a többek között az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdésébe foglalt arányosság elvét. Kifogásolható magatartására vonatkozó bizonyíték hiányában ugyanis e felvétel nem volt szükséges, és nem felelt meg az említett intézkedések által elérni kívánt céloknak.

108    A felperes szerint a pénzeszközeinek a megtámadott határozatokból eredő befagyasztása sérti a többek között az Alapjogi Charta 17. cikkének (1) bekezdésével védett tulajdonhoz való jogát is, amennyiben az megakadályozza a javaival való szabad rendelkezést, anélkül hogy jogának e korlátozása szükséges vagy megfelelő lenne a Tanács által követett célok eléréséhez. A felperest sújtó korlátozó intézkedések – megelőző jellegük és kizárólag az Unió területén lévő gazdasági erőforrásokra történő alkalmazhatóságuk ellenére – megfosztják a tulajdonhoz való jogától, amennyiben nem tud erőforrásaival rendelkezni.

109    Hasonló okok miatt a szóban forgó intézkedésekkel előírt, az utazás szabadságára vonatkozó korlátozások sértik a többek között az Alapjogi Charta 7. cikkében elismert magánélethez való jogot.

110    Végül a felperes megjegyzi, hogy az e korlátozásoktól való mentességre vonatkozó – a megtámadott határozatokban előírt – lehetőségek nem elegendőek, amennyiben azok egy későbbi – amikor a szóban forgó jogoknak magát a tartalmát megsértették – kiegészítő kérelmet foglalnak magukban, valamint hogy e mentességek megengedése a Tanács és a tagállamok diszkrecionális választásától függ.

111    A Tanács vitatja a felperes érveit.

112    Emlékeztetni kell arra, hogy a tulajdonhoz való jog az uniós jog általános elvei közé tartozik és az Alapjogi Charta 17. cikkében került rögzítésre. A magánélet tiszteletben tartásához való jogot tekintve az Alapjogi Charta 7. cikke elismeri a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑356/11. és C‑357/11. sz., O és társai egyesített ügyekben 2012. december 6‑án hozott ítéletének 76. pontját).

113    Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen alapvető jogok az uniós jogban nem részesülnek korlátlan védelemben, hanem a társadalomban betöltött szerepük függvényében kell értékelni őket (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 355. pontját). Következésképpen e jogok gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy ezen korlátozások ténylegesen az Unió által elérni kívánt közérdekű céloknak felelnek meg, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jogok tartalmát veszélyeztetné (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑84/95. sz. Bosphorus‑ügyben 1996. július 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3953. o.] 21. pontját, valamint a C‑539/10. P. és C‑550/10. P. sz., Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben 2012. november 15‑én hozott ítéletének 121. pontját).

114    Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az arányosság elve az uniós jog általános elvei közé tartozik és megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne haladják meg az azok eléréséhez szükséges mértéket (a Bíróság C‑176/09. sz., Luxemburg kontra Parlament és Tanács ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑3727. o.] 61. pontja és a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 122. pontja).

115    A jelen ügyben a megtámadott határozatok által előírt, a szíriai rezsimmel szoros kapcsolatban lévőként azonosított személyek pénzeszközeinek, vagyoni értékeinek és egyéb gazdasági erőforrásainak a befagyasztása, valamint az Unió területére történő beutazásuk tilalma (a továbbiakban: szóban forgó intézkedések) biztosítási intézkedések, amelyeknek nem célja az érintett személyeknek a tulajdonuktól vagy a magánéletük tiszteletben tartásához való jogtól való megfosztása (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Kadi‑ítélet 358. pontját). Mindazonáltal a szóban forgó intézkedések vitathatatlanul a tulajdonhoz való jog gyakorlásának korlátozásával járnak, és kihatással vannak a felperes magánéletére (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 120. pontját).

116    A szóban forgó intézkedéseknek a kitűzött célok megvalósítása tekintetében megfelelő jellegét tekintve – a nemzetközi közösség számára olyan alapvető közérdekű célkitűzésre tekintettel, mint a civil lakosság védelme – azok önmagukban nem lehetnek nem megfelelőek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bosphorus‑ügyben hozott ítélet 26. pontját, a Kadi‑ítélet 363. pontját, és a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 123. pontját).

117    Ami a szükséges jelleget illeti, meg kell állapítani, hogy az alternatív és kevésbé korlátozó intézkedések, mint az előzetes engedélyezési rendszer vagy a folyósított pénzeszközök felhasználásának utólagos igazolására vonatkozó kötelezettség nem teszi lehetővé a kitűzött cél ugyanolyan hatékony elérését, vagyis a civil lakosságot üldöző szíriai rezsim támogatóira történő nyomásgyakorlást, tekintettel különösen az előírt korlátozások megkerülésének lehetőségére (lásd analógia útján a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 125. pontját).

118    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/782 határozat 19. cikkének (3)–(7) bekezdése, a 2012/739 határozat 25. cikkének (3)–(11) bekezdése és a 2013/255 határozat 28. cikkének (3)–(11) bekezdése rendelkezik arról a lehetőségről egyrészt, hogy engedélyezzék a befagyasztott pénzeszközök felhasználását alapvető szükségletek fedezésére vagy bizonyos kötelezettségvállalások teljesítésére, másrészt pedig hogy különleges jogosítványokat biztosítsanak pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek vagy egyéb gazdasági erőforrások befagyasztásának feloldására.

119    Ugyanígy a 2011/782 határozat 18. cikke (6) bekezdésének, a 2012/739 határozat 24. cikke (6) bekezdésének, valamint a 2013/255 határozat 27. cikke (6) bekezdésének megfelelően a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóság különösen sürgős humanitárius okokból engedélyezheti a területére történő beutazást.

120    Végül a felperes nevének a megtámadott határozatokhoz mellékelt jegyzékekben történő további szerepeltetése nem minősíthető aránytalannak az állítólagos potenciálisan korlátlan jellege miatt. E további szerepeltetés ugyanis időszakos felülvizsgálat tárgyát képezi annak biztosítása érdekében, hogy azokat a személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek már nem felelnek meg a szóban forgó listán való szereplés feltételeinek, töröljék arról (lásd analógia útján a Kadi‑ítélet 365. pontját és a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 129. pontját).

121    Ebből következően – tekintettel Szíriában a civil lakosság védelmének elsődleges fontosságára, valamint a megtámadott határozatok által célzott mentességekre – a megtámadott határozatok által okozott, a tulajdonhoz való jog és a felperes magánélete tiszteletben tartásának korlátozásai nem aránytalanok.

122    Tehát a jelen jogalapot, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

123    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék Bouchra Al Assadot kötelezi a költségek viselésére.

Kanninen

Berardis

Wetter

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. március 12‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: francia.