A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2017. február 16.(*)(i)
„Előzetes döntéshozatal – Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök – 86/653/EGK irányelv – Tagállami jogszabályok összehangolása – Belga átültető törvény – Kereskedelmi ügynöki szerződés – Belgiumi székhelyű megbízó és törökországi székhelyű ügynök – A belga jog választásáról szóló záradék – Alkalmazhatatlan törvény – EGK–Törökország társulási megállapodás – Összeegyeztethetőség”
A C‑507/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a rechtbank van Koophandel te Gent (genti kereskedelmi bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2015. szeptember 24‑én érkezett, 2015. szeptember 3‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Agro Foreign Trade & Agency Ltd
és
a Petersime NV
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), E. Regan, J.‑C. Bonichot, C. G. Fernlund és S. Rodin bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. július 13‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Agro Foreign Trade & Agency Ltd képviseletében A. Hansebout és C. Vermeersch advocaten,
– a Petersime NV képviseletében V. Pede, S. Demuenynck és J. Vanherpe advocaten,
– a belga kormány képviseletében M. Jacobs és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben, segítőik: E. De Gryse avocat és E. de Duve advocaat,
– az Európai Bizottság képviseletében F. Ronkes Agerbeek, M. Wilderspin és H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. október 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv (HL 1986. L 382., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 177. o.), valamint az Európai Gazdasági Közösség és Törökország között társulást létrehozó megállapodás – amelyet 1963. szeptember 12‑én Ankarában írt alá egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség, és amely megállapodást a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal (HL 1964. L 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.) kötöttek meg, hagytak jóvá és erősítettek meg (a továbbiakban: társulási megállapodás) – értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a törökországi székhelyű Agro Foreign Trade & Agency Ldt (a továbbiakban: Agro) és a belgiumi székhelyű Petersime NV között az e két társaság között fennálló kereskedelmi ügynöki szerződés Petersime általi felmondásából állítólagosan következő különböző károk megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 86/653 irányelv
3 A 86/653 irányelv második és harmadik preambulumbekezdése szerint:
„mivel a kereskedelmi képviseletre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései alapvetően befolyásolják a versenyfeltételeket, és e tevékenység folytatását a Közösségen belül, valamint mind a kereskedelmi ügynököket a megbízóikkal szemben megillető védelemre, mind a kereskedelmi ügyletek biztonságára nézve hátrányosak; továbbá mivel ezen eltérések alapvetően gátolják a kereskedelmi képviseleti szerződések létrejöttét és működését, amennyiben az ügynök és a megbízó különböző tagállamokban telepedett le;
mivel a tagállamok közötti áruforgalmat az egységes piaci feltételekhez hasonló feltételek mellett célszerű folytatni és ez szükségessé teszi a tagállamok jogrendszereinek közelítését a közös piac megfelelő működéséhez szükséges mértékig; mivel ebben a megközelítésben a nemzetközi magánjogi szabályok – a kereskedelmi képviseletre vonatkozóan – nem oldják fel a fent említett ellentmondásokat, még egységes szabályok megalkotása esetén sem, éppen ezért szükséges a javasolt harmonizáció, ezen szabályok létezése ellenére”.
4 Ezen irányelv 17. és 18. cikke pontosítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a kereskedelmi ügynöknek joga van kártalanításhoz vagy azon kárának megtérítéséhez, amelyet a megbízóval való kapcsolatának megszűnése eredményeképpen szenvedett el.
5 Az említett irányelv 17. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződés megszűnése után […] kártalanítást kapjon, vagy […] kárát megtérítsék.”
A társulási megállapodás
6 A társulási megállapodás 2. cikkének (1) bekezdéséből következően annak célja a szerződő felek közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok folyamatos és kiegyensúlyozott megerősítésének elősegítése, annak teljes mértékű figyelembevételével, hogy biztosítani kell a török gazdaság gyorsuló fejlődését, továbbá javítani kell a török lakosság foglalkoztatási szintjét és életkörülményeit.
7 Ennek érdekében a társulási megállapodás magában foglal egy előkészítő szakaszt, amely lehetővé teszi a Török Köztársaságnak, hogy a Közösségtől kapott támogatással megerősítse gazdaságát (e megállapodás 3. cikke), egy átmeneti szakaszt, amelynek során biztosítják a vámunió fokozatos megvalósítását és a gazdaságpolitikák összehangolását (az említett megállapodás 4. cikke), és egy zárószakaszt, amely a vámunión alapul, és magában foglalja a Szerződő Felek gazdaságpolitikáinak szorosabb összehangolását (ugyanezen megállapodás 5. cikke).
8 A társulási megállapodásnak „Az átmeneti szakasz megvalósítása” címet viselő II. címében található 14. cikke szerint:
„A Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy az [EUMSZ 51., EUMSZ 52., EUMSZ 54. és EUMSZ 56–61.] cikk szolgál iránymutatásul a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, az egymás között fennálló korlátozások megszüntetésének megvalósításához.” [nem hivatalos fordítás]
A kiegészítő jegyzőkönyv
9 A társulási megállapodáshoz csatolt, Brüsszelben 1970. november 23‑án aláírt – a Közösség nevében az 1972. december 19‑i 2760/72/EGK tanácsi rendelettel (HL 1972. L 293., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 41. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített – kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: kiegészítő jegyzőkönyv), amely a 62. cikkének megfelelően a társulási megállapodás szerves részét képezi, az 1. cikke értelmében az e megállapodás 4. cikkében említett átmeneti szakasz megvalósításához szükséges feltételeket, részletes szabályokat és ütemtervet állapítja meg.
10 A kiegészítő jegyzőkönyv tartalmazza „A személyek és szolgáltatások mozgása” megnevezésű II. címet, amelynek II. fejezete a letelepedési jogra, a szolgáltatásokra és a közlekedésre vonatkozik.
11 A kiegészítő jegyzőkönyv említett II. címének II. fejezetében szereplő 41. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A Szerződő Felek tartózkodnak attól, hogy egymás között új korlátozásokat vezessenek be a letelepedési joggal és a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatban.”
A belga jog
12 Az 1995. április 13‑i wet betreffende de handelsagentuurovereenkomst (a kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvény, a Moniteur belge 1995. június 2‑i száma, 15 621. o., a továbbiakban: 1995. évi törvény) a 86/653 irányelv belga jogba való átültetésére irányul.
13 Az 1995. évi törvény 27. cikke a következőképpen szól:
„Azon nemzetközi megállapodások alkalmazására is figyelemmel, amelyekben Belgium részes fél, az üzleti tevékenységének fő helyével Belgiumban rendelkező kereskedelmi ügynök valamennyi tevékenységére a belga jog irányadó, és valamennyi tevékenysége a belga bíróságok joghatósága alá tartozik.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
14 Az Agro egy török jog szerinti, ankarai (Törökország) székhelyű társaság, amely a mezőgazdasági termékek importjának és forgalmazásának ágazatában tevékeny. A Petersime egy belga jog szerinti, olsenei (Belgium) székhelyű, a baromfipiac részére keltetőközpontokat és berendezéseket fejlesztő, gyártó és értékesítő társaság.
15 1992. július 1‑jén a Petersime kereskedelmi ügynöki szerződést kötött az Agro jogelődjével, akinek helyébe később az 1996. augusztus 1‑jén aláírt szerződés alapján az Agro lépett. E szerződés alapján a Petersime mint megbízó a termékeinek Törökország területére vonatkozó kizárólagos értékesítési jogaitaz Agróra mint kereskedelmi ügynökre engedményezte. Az eredetileg egy évre kötött szerződés rendelkezése szerint a szerződés minden évben további tizenkét hónapra automatikusan meghosszabbodik, kivéve ha azt valamelyik fél az egy éves időszak vége előtt legalább három hónappal ajánlott levélben felmondja. Egyébiránt az említett szerződés értelmében a szerződésre a belga jog alkalmazandó, és a jogviták megoldására kizárólag a genti (Belgium) bíróságok rendelkeznek joghatósággal.
16 2013. március 26‑i levelével a Petersime közölte az Agróval a kereskedelmi ügynöki szerződés 2013. június 30‑i hatállyal való felmondását. 2014. március 5‑én az Agro eljárást indított a rechtbank van Koophandel te Gentnél (genti kereskedelmi bíróság, Belgium) annak érdekében, hogy e bíróság kötelezze a Petersimét a szerződés megszűnése esetén járó kártalanítás, továbbá lelépési díj megfizetésére, a fennmaradó készlet visszavételére, valamint a fennálló követelések megfizetésére.
17 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy követeléseinek alátámasztása érdekében az Agro a kereskedelmi ügynökök számára az 1995. évi törvényben biztosított védelemre hivatkozik. E tekintetben az Agro azzal érvel, hogy a jelen ügyben ez utóbbi törvény rendelkezései alkalmazandók, mivel a felek érvényesen a belga jogot választották az általuk kötött szerződésre alkalmazandó jogként. A Petersime ezzel szemben arra hivatkozik, hogy csak az általános belga jog alkalmazandó, mivel az 1995. évi törvény csak annyiban alkalmazandó, amennyiben a kereskedelmi ügynök Belgiumban végzi tevékenységét, ami a jelen esetben nem így van.
18 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a felek kifejezett választása alapján a jelen esetben a belga jog az alkalmazandó jog. E bíróság szerint ez ugyanakkor nem jelenti az 1995. évi törvény alkalmazását, mivel annak területi hatálya a jelek szerint azokra a kereskedelmi ügynökökre korlátozódik, akik üzleti tevékenységének fő helye Belgiumban található. Az 1995. évi törvénynek a belga jogrendszer szerint értelmezendő 27. cikke ugyanis arra a következtetésre vezet, hogy e törvény önkorlátozó jellegű, így elveszíti kötelező jellegét akkor, ha a kereskedelmi ügynök üzleti tevékenységének fő helye nem Belgiumban található, a feleknek a belga jog általános alkalmazandóságára irányuló esetleges választásától függetlenül.
19 E körülmények között a rechtbank van Koophandel te Gent (genti kereskedelmi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Összeegyeztethető‑e a 86/653 irányelvet a belga nemzeti jogba átültető 1995. évi törvény a 86/653 irányelvvel és/vagy a kifejezetten a Török Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozására irányuló társulási megállapodás rendelkezéseivel és/vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások egymás közötti megszüntetésére vonatkozó, a Török Köztársaság és az Unió között fennálló kötelezettségekkel, ha az említett törvény úgy rendelkezik, hogy csak az üzleti tevékenységük fő helyével Belgiumban rendelkező kereskedelmi ügynökökre alkalmazandó, és nem alkalmazható abban az esetben, ha egy belgiumi székhelyű megbízó és egy törökországi székhelyű kereskedelmi ügynök kifejezetten a belga jogot választották alkalmazandó jogként?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
20 Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a Bírósághoz benyújtott észrevételek eltérést mutatnak a 86/653 irányelvet átültető 1995. évi törvény 27. cikkének értelmezése, illetve az alapeljárásban szóban forgó helyzetre való alkalmazása tekintetében.
21 Az alapeljárásban részt vevő felek a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan lényegében úgy vélik, hogy az 1995. évi törvénynek a belga jogrendszer szerint értelmezendő 27. cikke alapján e törvény nem alkalmazandó az alapeljárásban szereplőhöz hasonló kereskedelmi ügynöki szerződésre, amelynek keretében a megbízó belgiumi székhelyű, míg a kereskedelmi ügynök Törökországban rendelkezik székhellyel és ott folytatja az e szerződésből fakadó tevékenységet, oly módon, hogy e körülmények között az említett szerződés felmondása esetén a kereskedelmi ügynök nem hivatkozhat az említett törvény által biztosított védelemre, jóllehet az alapeljárásban szóban forgó szerződésben részes felek a belga jogot választották az e szerződésre alkalmazandó jogként.
22 Ezzel szemben a belga kormány fenntartja, hogy az 1995. évi törvény 27. cikkének a kérdést előterjesztő bíróság állításával ellentétben nincs önkorlátozó jellege, ezért e törvény alkalmazandó az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetre, ahol a belgiumi székhelyű megbízó és a törökországi székhelyű kereskedelmi ügynök kifejezetten a belga jogot választotta alkalmazandó jogként.
23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ami a nemzeti jogrend rendelkezéseinek értelmezését illeti, a Bíróságnak főszabály szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt minősítésre kell hagyatkoznia. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel valamely tagállam belső jogának értelmezésére (2011. március 17‑i Naftiliaki Etaireia Thasou és Amaltheia I Naftiki Etaireia ítélet, C‑128/10 és C‑129/10, EU:C:2011:163, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglaltakból kiindulva kell megválaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdést.
25 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 86/653 irányelvet és/vagy a társulási megállapodást úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az ezen irányelvet az érintett tagállam jogába átültető nemzeti szabályozás, amely kizárja a hatálya alól az olyan kereskedelmi ügynöki szerződést, amelynek keretében a kereskedelmi ügynök Törökországban rendelkezik székhellyel, és ott folytatja az e szerződésből fakadó tevékenységét, míg a megbízó székhelye az említett tagállamban található, oly módon, hogy e körülmények között a kereskedelmi ügynök nem hivatkozhat azokra a jogokra, amelyeket az említett irányelv az ilyen kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése esetén biztosít a kereskedelmi ügynökök számára.
A 86/653 irányelvről
26 A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésnek a 86/653 irányelv tekintetében való megválaszolása érdekében meg kell vizsgálni, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik‑e az a kereskedelmi ügynök, aki a kereskedelmi ügynöki szerződésből fakadó tevékenységet Törökországban folytatja, és akinek a megbízója az alapeljárás felpereséhez hasonlóan valamely tagállamban rendelkezik székhellyel.
27 Meg kell állapítani, hogy sem a 86/653 irányelv 17. és 18. cikke, sem az irányelv egyéb rendelkezései nem szabályozzák kifejezetten ezt az esetet. Ugyanakkor a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd különösen: 2014. november 20‑i Utopia‑ítélet, C‑40/14, EU:C:2014:2389, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 E tekintetben nyilvánvaló, hogy az említett irányelv célja a tagállamok jogának összehangolása a kereskedelmi ügynöki szerződés felei közötti jogviszonyok területén (2006. március 23‑i Honyvem Informazioni Commerciali ítélet, C‑465/04, EU:C:2006:199, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Amint az a 86/653 irányelv második és harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik, az irányelvben előírt harmonizációs intézkedések célja az, hogy a kereskedelmi ügynököket védjék a megbízóikkal fennálló kapcsolatukban, megszüntessék a kereskedelmi ügynöki tevékenység gyakorlásának korlátozásait, egységesítsék az Unión belüli versenyfeltételeket, előmozdítsák és növeljék a kereskedelmi ügyletek biztonságát, valamint a kereskedelmi képviseletről szóló tagállami jogszabályok közelítésével megkönnyítse a tagállamok közötti áruforgalmat. Evégett ezen irányelv többek között a 13–20. cikkében megállapítja a kereskedelmi ügynöki szerződés megkötésének és megszűnésének szabályait (lásd ebben az értelemben: 2013. október 17‑i Unamar‑ítélet, C‑184/12, EU:C:2013:663, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. december 3‑i Quenon K. ítélet, C‑338/14, EU:C:2015:795, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Ebben az összefüggésben a Bíróság már kimondta, hogy a 86/653 irányelv 17. és 18. cikke alapvető jelentőséggel bír, mivel meghatározzák a védelem azon szintjét, amelynek a kereskedelmi ügynökök számára történő biztosítását az uniós jogalkotó észszerűnek tartotta az egységes piac megteremtése keretében, továbbá megállapította, hogy az irányelv által e célból létrehozott rendszer imperatív jellegű (lásd: 2013. október 17‑i Unamar‑ítélet, C‑184/12, EU:C:2013:663, 39. és 40. pont).
31 Egyébiránt a Bíróság pontosította, hogy az említett irányelv 17–19. cikkében előírt rendszer célja, hogy valamennyi kereskedelmi ügynök számára biztosítsa a belső piacon a letelepedés szabadságát és a torzításmentes versenyt, ezért az EUM‑Szerződés célkitűzéseinek megvalósításához szükségesnek mutatkozik e rendelkezések betartása az Unió területén (2000. november 9‑i Ingmar‑ítélet, C‑381/98, EU:C:2000:605, 24. pont).
32 Végül a Bíróság megállapította, hogy lényeges az uniós jogrend számára, hogy egy harmadik államban székhellyel rendelkező megbízó, akinek a kereskedelmi ügynöke az Unión belül gyakorolja a tevékenységét, ne tudja megkerülni az említett rendelkezéseket egy egyszerű jogválasztási záradék segítségével. A szóban forgó rendelkezések szerepéből következően ugyanis szükséges azok alkalmazása, amennyiben a tényállás szoros összefüggésben áll az Unióval, különösen ha a kereskedelmi ügynök valamely tagállam területén gyakorolja a tevékenységét, akármilyen jognak is kívánták a felek a szerződést alávetni (2000. november 9‑i Ingmar‑ítélet, C‑381/98, EU:C:2000:605, 25. pont).
33 Márpedig, ha az alapeljáráshoz hasonlóan a kereskedelmi ügynök az Unión kívül gyakorolja a tevékenységét, akkor az, hogy a megbízó székhelye valamely tagállamban található, nem kapcsolódik kellően szorosan az Unióhoz ahhoz, hogy alkalmazni lehessen a 86/653 irányelv rendelkezéseit, figyelemmel az irányelv által megvalósítani kívánt, a Bíróság ítélkezési gyakorlata által pontosított célkitűzésre.
34 Ugyanis a kereskedelmi ügynökök közötti versenyfeltételek Unión belüli egységesítéséhez nem szükséges, hogy az Unión kívüli székhellyel rendelkező és a tevékenységüket az Unión kívül gyakorló kereskedelmi ügynökök számára az Unión belül székhellyel rendelkező és/vagy a tevékenységüket az Unión belül gyakorló ügynököket megillető védelemhez hasonló védelmet nyújtsanak.
35 E körülmények között, függetlenül attól, hogy a megbízó valamely tagállamban rendelkezik székhellyel, nem tartozik a 86/653 irányelv hatálya alá az alapeljárás felpereséhez hasonló kereskedelmi ügynök, aki a kereskedelmi ügynöki szerződésből fakadó tevékenységet Törökországban gyakorolja, és ezért őt nem kötelező az ezen irányelv által a kereskedelmi ügynökök számára biztosított védelemben részesíteni.
36 Következésképpen önmagában a 86/653 irányelv alapján a tagállamok nem kötelesek harmonizációs intézkedéseket elfogadni az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között lévő kereskedelmi ügynökök vonatkozásában, és ennélfogva az alapeljárásban szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás nem ellentétes ezzel az irányelvvel.
A társulási megállapodásról
37 Mivel a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merül fel a 86/653 irányelvben előírt védelmi rendszernek a törökországi székhelyű olyan kereskedelmi ügynökre való alkalmazhatósága tekintetében, akinek a megbízója valamely tagállamban rendelkezik székhellyel, tekintettel a Török Köztársaság és az Unió azon kötelezettségeire, hogy a társulási megállapodás keretében megszüntessék egymás között a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozásokat, meg kell vizsgálni, hogy a 86/653 irányelvnek a törökországi székhelyű kereskedelmi ügynökökre történő alkalmazása eredhet‑e a társulási megállapodás ilyen kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseiből, vagyis az említett megállapodás 14. cikkéből és a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikkének (1) bekezdéséből.
38 Ami a társulási megállapodás 14. cikkét illeti, magának e rendelkezésnek a szövegéből, valamint az említett megállapodás célkitűzéséből kétségtelenül az következik, hogy az EUMSZ 45. és EUMSZ 46. cikk, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szerződéses rendelkezések keretében elfogadott elveket a lehető legnagyobb mértékben ki kell terjeszteni a török állampolgárokra is annak érdekében, hogy a szerződő felek között megszűnjenek a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásai (2003. október 21‑i Abatay és társai ítélet, C‑317/01 és C‑369/01, EU:C:2003:572, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Mindazonáltal magának a megállapodásnak az ilyen értelmű kifejezett rendelkezései hiányában a belső piacra vonatkozó uniós jogi rendelkezéseknek – beleértve a Szerződés rendelkezéseit – adott értelmezés nem alkalmazható automatikusan az Unió és valamely harmadik állam közötti megállapodás értelmezésére (2013. szeptember 24‑i Demirkan‑ítélet, C‑221/11, EU:C:2013:583, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Ebben a tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a társulási megállapodás 14. cikkében az „iránymutatásul” szó használata nem arra kötelezi a szerződő feleket, hogy a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseit, vagy az ezek végrehajtása érdekében elfogadott rendelkezéseket önmagukban alkalmazzák, hanem csupán arra, hogy azokat iránymutatásként vegyék figyelembe az ezen megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása érdekében elfogadandó intézkedéseknél (2013. szeptember 24‑i Demirkan‑ítélet, C‑221/11, EU:C:2013:583, 45. pont).
41 Egyébiránt, ami különösen az Unió és a Török Köztársaság közötti társulást illeti, a Bíróság korábban már úgy ítélte meg, hogy annak meghatározása céljából, hogy az uniós jog valamely rendelkezését lehet‑e analógia útján alkalmazni e társulás keretében, egyrészről a társulási megállapodással elérni kívánt célt és az annak hátterét képező összefüggéseket, másrészről pedig a szóban forgó uniós jogi eszközzel elérni kívánt célt és az annak hátterét képező összefüggéseket kell összehasonlítani (2013. szeptember 24‑i Demirkan‑ítélet, C‑221/11, EU:C:2013:583, 48. pont).
42 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a társulási megállapodás és a kiegészítő jegyzőkönyv alapvetően Törökország gazdasági fejlődésének előmozdítását célozza, és ezáltal kizárólag gazdasági cél elérésére törekszik (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 24‑i Demirkan‑ítélet, C‑221/11, EU:C:2013:583, 50. pont).
43 Az EUMSZ 21. cikk értelmében az uniós polgárokat megilletőhöz hasonló, a személyek általános szabad mozgását lehetővé tevő gazdasági szabadságok előmozdítása nem tartozik a társulási megállapodás céljai közé. A személyek Törökország és az Unió közötti szabad mozgásának általános elvét ugyanis sem a társulási megállapodás, sem a kiegészítő jegyzőkönyv nem írja elő. A társulási megállapodás egyébiránt kizárólag a fogadó tagállam területén biztosítja bizonyos jogok gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 24‑i Demirkan‑ítélet, C‑221/11, EU:C:2013:583, 53. pont).
44 Ezzel szemben az uniós jog keretében a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának – a kereskedelmi ügynökök tekintetében a 86/653 irányelvben előírt rendszer útján történő –védelme a belső határok nélküli térségként létrehozott belső piac megteremtésének célkitűzésén nyugszik, minden olyan akadályt elhárítva, amely e piac megteremtését gátolná.
45 Így a Szerződések és a társulási megállapodás között az elérni kívánt cél tekintetében mutatkozó különbségekkel ellentétes lenne, ha úgy tekintenénk, hogy a kereskedelmi ügynökök tekintetében a 86/653 irányelvben előírt védelmi rendszer az említett megállapodás keretében kiterjed a törökországi székhelyű kereskedelmi ügynökökre.
46 Az, hogy – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – a Török Köztársaság átültette ezt az irányelvet a nemzeti jogrendjébe, semmiben sem módosítja a fenti következtetést, mivel ez az átültetés nem a társulási megállapodás által előírt kötelezettségből, hanem e harmadik állam szándékából fakad.
47 Ami a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikkének (1) bekezdését illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a társulási megállapodáshoz csatolt, a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat 13. cikkében és a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikkének (1) bekezdésében foglalt „standstill” klauzulák általános jelleggel tiltják minden olyan új belső intézkedés bevezetését, amelynek az lenne a célja vagy hatása, hogy a gazdasági szabadságnak az érintett tagállam területén történő, török állampolgár általi gyakorlását azon feltételeknél korlátozóbb feltételeknek vesse alá, mint amelyek az említett határozatnak vagy jegyzőkönyvnek e tagállam vonatkozásában történt hatálybalépése időpontjában irányadók voltak (2016. április 12‑i Genc‑ítélet, C‑561/14, EU:C:2016:247, 33. pont).
48 Ebből az következik, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikkének (1) bekezdése csak azokra a török állampolgárokra vonatkozik, akik a letelepedési szabadságukat vagy a szolgáltatásnyújtási szabadságukat valamely tagállamban gyakorolják.
49 Következésképpen a törökországi székhelyű kereskedelmi ügynök, aki az alapeljárás felpereséhez hasonlóan nem folytat szolgáltatásnyújtást az érintett tagállamban, nem tartozik e rendelkezés személyi hatálya alá.
50 Ezért nem szükséges annak megvizsgálása, hogy az 1995. évi törvény a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „új korlátozást” képez‑e.
51 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás a társulási megállapodással sem ellentétes.
52 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 86/653 irányelvet és a társulási megállapodást úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az ezen irányelvet az érintett tagállam jogába átültető nemzeti szabályozás, amely kizárja a hatálya alól az olyan kereskedelmi ügynöki szerződést, amelynek keretében a kereskedelmi ügynök Törökországban rendelkezik székhellyel, és ott folytatja az e szerződésből fakadó tevékenységét, míg a megbízó székhelye az említett tagállamban található, oly módon, hogy e körülmények között a kereskedelmi ügynök nem hivatkozhat azokra a jogokra, amelyeket az említett irányelv az ilyen kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése esetén biztosít a kereskedelmi ügynökök számára.
A költségekről
53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelvet és az Európai Gazdasági Közösség és Törökország között társulást létrehozó megállapodást, amelyet 1963. szeptember 12‑én Ankarában írt alá egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség, és amely megállapodást a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal kötöttek meg, hagytak jóvá és erősítettek meg, úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az ezen irányelvet az érintett tagállam jogába átültető nemzeti szabályozás, amely kizárja a hatálya alól az olyan kereskedelmi ügynöki szerződést, amelynek keretében a kereskedelmi ügynök Törökországban rendelkezik székhellyel, és ott folytatja az e szerződésből fakadó tevékenységét, míg a megbízó székhelye az említett tagállamban található, oly módon, hogy e körülmények között a kereskedelmi ügynök nem hivatkozhat azokra a jogokra, amelyeket az említett irányelv az ilyen kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése esetén biztosít a kereskedelmi ügynökök számára.
Aláírások
i A jelen szöveg 48. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.