A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2013. november 14.?(1)
„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2005/214/IB kerethatározat – A kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazása – »Különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« – Az osztrák jog szerinti »Unabhängiger Verwaltungssenat« – A végrehajtó tagállam bírósága által gyakorolt felülvizsgálat jellege és terjedelme”
A C‑60/12. sz. ügyben,
az EU 35. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Vrchní soud v Praze (Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2012. február 7‑én érkezett, 2012. január 27‑i határozatával terjesztett elő a
Marián Balážzsal
szemben kiszabott pénzbüntetés végrehajtása iránti eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, L. Bay Larsen, T. von Danwitz és A. Borg Barthet tanácselnökök, A. Rosas, J. Malenovský, A. Arabadjiev, C. Toader (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 12‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Russo avvocato dello Stato,
– a holland kormány képviseletében B. Koopman és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer és P. Cede, meghatalmazotti minőségben,
– a svéd kormány képviseletében A. Falk és K. Ahlstrand‑Oxhamre, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters és Z. Malůšková, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2013. július 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL L 81., 24. o.) módosított, a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24‑i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat (HL L 76., 16. o., a továbbiakban: kerethatározat) 1. cikke a) pontja iii. alpontjának az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az M. Baláž cseh állampolgárral szemben az általa Ausztriában elkövetett közlekedési szabálysértés miatt kiszabott bírság megfizetése iránt folyamatban lévő végrehajtási eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A kerethatározat (1), (2), (4) és (5) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az Európai Tanács 1999. október 15‑én és 16‑án Tamperében tartott ülésén elfogadta a kölcsönös elismerés elvét, amelynek az Európai Unión belül mind a polgári, mind a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjává kell válnia.
(2) A kölcsönös elismerés elvét kell alkalmazni az igazságügyi és közigazgatási hatóságok által kiszabott pénzbüntetésekre, az ilyen büntetéseknek a büntetés kiszabása szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való végrehajtásának megkönnyítése érdekében.
[...]
(4) E kerethatározatnak a közúti közlekedési szabályok megsértésével kapcsolatban kiszabott pénzbüntetésekre is ki kell terjednie.
(5) E kerethatározat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelmet fordít a Szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió alapjogi chartájában […], különösen annak VI. fejezetében megfogalmazott elvekre. [...]”
4 A kerethatározat „Fogalommeghatározások” című 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„E kerethatározat alkalmazásában:
a) »határozat«: természetes vagy jogi személy által fizetendő pénzbüntetést elrendelő jogerős határozat, amennyiben a határozatot az alábbi hatóságok valamelyike hozta:
[...]
iii) a kibocsátó állam bíróságától eltérő hatósága, szabálysértésnek minősülő és ezért a kibocsátó állam nemzeti joga szerint büntetendő cselekmények tekintetében, feltéve, hogy az érintett személynek lehetősége nyílt arra, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság elbírálja az ügyét;
[...]
b) »pénzbüntetés« az alábbiakra vonatkozó fizetési kötelezettség:
i) bűncselekmény elkövetése miatt történő elítélés alapján határozatban kiszabott pénzösszeg;
[...]
c) »kibocsátó állam«: az a tagállam, amelyben az e kerethatározat szerinti határozatot kihirdették;
d) »végrehajtó állam«: az a tagállam, amelynek a határozatot végrehajtás céljából továbbították.”
5 A kerethatározat „Alapvető jogok” című 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„E kerethatározatnak nem lehet olyan hatása, amely módosítja a[z EU‑] Szerződés 6. cikkében foglalt alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget.”
6 A kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdése rendelkezik valamely határozatnak a kerethatározat mellékletében található minta‑formanyomtatvány szerint elkészített tanúsítvánnyal együtt történő továbbításáról „azon tagállam[nak] […], amelyben az a természetes vagy jogi személy, akinek a terhére a határozatot hozták, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik, ahol szokásos tartózkodási helye, illetve jogi személy esetében bejegyzett székhelye található”.
7 A kerethatározat „Alkalmazási kör” című 5. cikke felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek tekintetében a kerethatározat értelmében a határozatokat el kell ismerni és végre kell hajtani. Ezen 5. cikk (1) bekezdése különösen a következőképpen rendelkezik:
„Az alábbi, a kibocsátó államban büntetendő és a kibocsátó állam joga által meghatározott bűncselekmények esetében, e kerethatározat értelmében és a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül, a határozatokat el kell ismerni és végre kell hajtani:
[...]
– olyan magatartás, amely sérti a közúti közlekedés szabályait [...]”
8 A kerethatározat „A határozatok elismerése és végrehajtása” című 6. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai minden további alaki követelmény nélkül elismerik a 4. cikkel összhangban részükre továbbított határozatot, és haladéktalanul megteszik a végrehajtáshoz szükséges valamennyi intézkedést, kivéve, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság úgy dönt, hogy a 7. cikkben az elismerés, illetve a végrehajtás megtagadására vonatkozóan előírt okok valamelyikére hivatkozik.”
9 A kerethatározat 7. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:
„(2) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága abban az esetben […] megtagadhatja a határozat elismerését és végrehajtását, ha megállapítást nyer, hogy:
[...]
g) a 4. cikkben előírt tanúsítvány szerint az érintett személy írásbeli eljárás esetén a kibocsátó állam jogának megfelelően személyesen vagy a nemzeti jog szerint eljárni jogosult képviselője útján nem kapott tájékoztatást az ügyben a jogorvoslathoz való jogáról és az ilyen jogorvoslati lehetőség határidejéről;
[...]
i) a 4. cikkben előírt tanúsítvány szerint az érintett személy személyesen nem volt jelen a határozat meghozatalát eredményező tárgyaláson, kivéve, ha a tanúsítvány igazolja, hogy a kibocsátó állam nemzeti jogában meghatározott további eljárási követelményekkel összhangban:
i. az érintett személyt kellő időben:
– személyesen idézték, és ily módon tájékoztatták annak a tárgyalásnak a kitűzött időpontjáról és helyéről, amely a határozat meghozatalához vezetett, vagy az érintett más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott a szóban forgó tárgyalás kitűzött időpontjára és helyére vonatkozóan, mégpedig oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy a kitűzött tárgyalásról tudomást szerzett,
valamint
– tájékoztatták arról, hogy a határozat meghozatalára meg nem jelenése esetén is sor kerülhet;
vagy
ii. az érintett személy a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta vagy az általa választott vagy az állam által kirendelt jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során a védelmét ellássa, és az említett jogi képviselő ténylegesen ellátta az érintett személy védelmét a tárgyaláson;
vagy
iii. az érintett személy a határozat kézbesítését és azt követően, hogy kifejezetten tájékoztatták őt a perújításhoz vagy fellebbezéshez való jogáról, amely eljárásban joga van részt venni, és amely lehetővé teszi az ügy újbóli érdemi vizsgálatát – beleértve az új bizonyítékokat –, és amely az eredeti határozat megváltoztatásához [helyesen: hatályon kívül helyezéséhez] vezethet:
– egyértelműen kijelentette, hogy nem vitatja a határozatot,
vagy
– a megállapított határidőn belül nem kért perújítást vagy nem fellebbezett;
[...]
(3) Az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés c), g), i) és j) pontjában említett esetekben a határozat elismerésének és végrehajtásának teljes vagy részleges megtagadására vonatkozó döntés meghozatala előtt a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága megfelelő módon konzultál a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságával, és szükség esetén felkéri, hogy haladéktalanul küldjön meg számára minden szükséges információt.”
10 A kerethatározat 20. cikkének (3) és (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(3) Amennyiben a 4. cikkben említett tanúsítvány alapján felmerül annak lehetősége, hogy a Szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek sérültek, a tagállamok ellenezhetik a határozatok elismerését és végrehajtását. A 7. cikk (3) bekezdésében említett eljárást kell alkalmazni.
[...]
(8) Minden tagállam, amely egy adott naptári év során a (3) bekezdést alkalmazta, a következő naptári év kezdetekor tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot azokról az esetekről, amelyek során a határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadására vonatkozó, említett rendelkezésben szereplő indokok alkalmazásra kerültek.”
A cseh jog
11 A cseh jog a Cseh Köztársaságtól eltérő tagállam bíróságai által kiszabott pénzbüntetések elismeréséről és végrehajtásáról a büntetőeljárásról szóló törvénykönyvvel összhangban rendelkezik. E törvénykönyvnek a cseh bíróságok alapügyben hozott határozatainak meghozatalakor alkalmazandó változata (a büntetőeljárásról szóló 141/1961. sz. törvény, a továbbiakban: a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv) a 460o. §‑ának (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„E szakasz rendelkezéseit kell alkalmazni az elismerésre és végrehajtásra irányuló eljárásra az alábbi, a bűncselekményhez vagy egyéb szabálysértéshez kapcsolódó jogerős ítélet, vagy az annak alapján hozott határozat esetében, amennyiben azt az uniós jogszabályokkal összhangban hozták,
a) pénzbüntetés kiszabása,
[...]
amennyiben azt a Cseh Köztársaság valamely bírósága büntetőeljárás keretében hozta […], vagy büntetőeljárás keretében valamely másik […] uniós tagállam bírósága vagy közigazgatási hatósága hozta, feltéve, hogy a közigazgatási hatóság bűncselekményt vagy szabálysértést elbíráló határozatával szemben fellebbezést lehet benyújtani különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bírósághoz [...]”
12 A büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 460r §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Miután az ügyész benyújtotta írásbeli észrevételeit, a Krajský soud [regionális bíróság] nyilvános tárgyaláson hozott ítélet útján határoz más […] uniós tagállam pénzbüntetésről vagy pénzbírságról szóló, az adott tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által részére megküldött határozatának elismeréséről és végrehajtásáról vagy az elismerés és végrehajtás megtagadásáról. Az ítéletet az érintett személlyel és az ügyésszel kell közölni.
[...]
(3) A Krajský megtagadja a más […] uniós tagállam (1) bekezdés szerinti, pénzbüntetésről vagy pénzbírságról szóló határozatának elismerését és végrehajtását, ha
[...]
i) a határozat elismerése és végrehajtása sérti a Cseh Köztársaságnak a 377. §‑ban védett érdekeit,
[...]
(4) Amennyiben a más […] uniós tagállam pénzbüntetésről vagy pénzbírságról szóló határozatának elismerését és végrehajtását a (3) bekezdés c) vagy i) pontjában meghatározott ok fennállása miatt kell megtagadni, a Krajský soud e határozat elismerése és végrehajtása megtagadásáról történő határozathozatal előtt kikéri az elismerendő és végrehajtandó határozatot hozó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak véleményét, különösen a határozatához szükséges minden információ megszerzése érdekében; adott esetben a Krajský soud kérheti, hogy ezen hatáskörrel rendelkező hatóságok haladéktalanul küldjék meg a szükséges kiegészítő iratokat és információkat.”
Az osztrák jog
13 Az osztrák jogrendszer különbséget tesz a „szabálysértési jog” megsértését jelentő szabálysértések és a „büntetőjog” megsértését jelentő bűncselekmények között. Az elkövetéssel vádolt személyek mindkét esetben bírósághoz fordulhatnak.
14 A szabálysértésekre vonatkozó eljárást a szabálysértésekről szóló 1991. évi törvény (Verwaltungsstrafgesetz 1991, BGBl. 52/1991, a továbbiakban: VStG) szabályozza. E szabálysértések esetében első fokon a Bezirkshauptmannschaft (regionális közigazgatási hatóság, a továbbiakban: BHM) jár el. Az e közigazgatási hatóság előtti jogorvoslatok kimerítése után az Unabhängiger Verwaltungssenat in den Ländern (a továbbiakban: Unabhängiger Verwaltungssenat) jár el másodfokon.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 A BHM Kufstein 2011. január 19‑i levelében kérelmet terjesztett elő a Krajský soud v Ústí nad Labemnél (Ústí nad Labem‑i regionális bíróság, Cseh Köztársaság) a 2010. március 25‑i, M. Balážzsal szemben a közúti közlekedési szabályok megsértése miatt pénzbüntetést kiszabó határozatának elismerése és végrehajtása iránt. A levél a kerethatározat 4. cikkének megfelelően tartalmazott egy cseh nyelven kiállított tanúsítványt, és tartalmazta a „marasztaló határozatot” („Strafverfügung”).
16 Kitűnik ezekből az iratokból, hogy 2009. október 22‑én M. Baláž, aki egy pótkocsit vontató és a Cseh Köztársaságban nyilvántartásba vett tehergépkocsit vezetett, nem tartotta tiszteletben a „3,5 tonna össztömeget meghaladó tehergépkocsival behajtani tilos” táblát Ausztriában. Ennek okán 220 euró, a megadott határidőn belül való meg nem fizetés esetén 60 órás szabadságvesztés‑büntetésre változtatandó bírság megfizetésére kötelezték.
17 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a BHM Kufstein által kiállított tanúsítványban szerepelt, hogy a szóban forgó határozatot a kibocsátó állam bíróságától eltérő hatósága hozta, szabálysértésnek minősülő és ezért a kibocsátó állam nemzeti joga szerint büntetendő cselekmények tekintetében. Ezenfelül az említett tanúsítvány tartalmazta, hogy az érintett személynek lehetősége nyílt arra, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság bírálja el az ügyét.
18 Az ugyanebben a tanúsítványban szolgáltatott adatok értelmében ez a határozat 2010. július 17‑én lett jogerős és végrehajtható. M. Baláž ugyanis nem támadta meg az említett határozatot, annak ellenére, hogy a kibocsátó állam jogának megfelelően tájékoztatták arról, hogy joga van személyesen, vagy a belső jog szerint kijelölt vagy kirendelt képviselő útján fellebbezéssel élni.
19 A Krajský soud v Ústí nad Labem 2011. május 17‑én nyilvános tárgyalást rendelt el a BHM Kufstein által előterjesztett kérelem megvizsgálására. E tárgyalás során megállapításra került többek között, hogy a BHM Kufstein által hozott marasztaló határozatot az Okresní soud v Teplicích (teplicei körzeti bíróság, Cseh Köztársaság) 2010. július 2‑án kézbesítette M. Baláž részére cseh nyelven, és abban megemlítésre került az a lehetőség, hogy e határozatot szóban vagy írásban – ideértve az elektronikus utat – megtámadhatja annak kézbesítésétől számított két héten belül, valamint megemlítésre került az a lehetőség is, hogy a megtámadás során a védekezése alátámasztására bemutathat bizonyítékokat, illetve fellebbezés nyújtható be az Unabhängiger Verwaltungssenatnál.
20 Az eljárás eredményeképpen a Krajský soud v Ústí nad Labem – mivel megállapította, hogy M. Baláž nem élt a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséggel („Einspruch”) – meghozta ítéletét, amellyel az említett határozatot elismerte és a Cseh Köztársaság területén végrehajthatóvá nyilvánította.
21 2011. június 6‑án M. Baláž fellebbezést nyújtott be ez ellen az ítélet ellen a Vrchní soud v Prazenál (prágai regionális főbíróság, Cseh Köztársaság). Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, M. Baláž különösen azzal érvelt egyfelől, hogy a BHM Kufstein által kiállított tanúsítványban szereplő adatok megkérdőjelezhetők, másfelől pedig, hogy ez utóbbi határozata nem hajtható végre, mivel az ellen nem lehet fellebbezéssel élni valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságnál. M. Baláž szerint ugyanis az osztrák szabályozás a közlekedési szabálysértés miatt hozott határozat esetén csupán az Unabhängiger Verwaltungssenatnál biztosít fellebbezési lehetőséget, így tehát nincsen lehetőség arra, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság bírálja el az ügyet.
22 E tekintetben a Vrchní soud v Prazenak azt kell értékelnie, hogy a BHM Kufstein által hozott intézkedés a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 460o. §‑a (1) bekezdésének a) pontja szerinti határozat‑e, és így a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti határozat is. Igenlő válasz esetén el kell döntenie, hogy teljesülnek‑e a Cseh Köztársaságban való elismerésének és végrehajtásának feltételei.
23 E körülményekre tekintettel a Vrchní soud v Praze úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a […] kerethatározat […] 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« fogalmát, hogy az az uniós jog önálló fogalma?
2) a) Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó, akkor a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« minősítéshez milyen általános meghatározó jellemzőkkel kell rendelkeznie valamely állam azon bíróságának, amely az érintett személy kezdeményezésére tárgyalhatja ennek a személynek bíróságtól eltérő (közigazgatási) hatóság határozatával kapcsolatos ügyét?
b) Tekinthető […] [az] Unabhängiger Verwaltungssenat a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságnak«?
c) Amennyiben az első kérdésre nemleges válasz adandó, akkor a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« fogalmát a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága annak az államnak a joga szerint köteles‑e értelmezni, amelynek hatósága meghozta a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti határozatot, vagy annak az államnak a joga szerint, amelyik e határozat elismeréséről és végrehajtásáról dönt?
3) Abban az esetben is biztosított az »ügy elbírálásának lehetősége« a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« előtt, ha az érintett személy ügyét közvetlenül nem bírálhatja el »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság«, hanem először bíróságtól eltérő (közigazgatási) hatóság határozatát kell megtámadni, e fellebbezés benyújtása pedig felfüggeszti e hatóság határozatának hatályát, és ugyanezen hatóság előtt rendes eljárás megindítását teszi szükségessé, és csupán e rendes eljárásban hozott határozattal szemben lehet fellebbezni »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« előtt?
Az »ügy elbírálása lehetőségének« biztosítása szempontjából el kell dönteni azokat a kérdéseket is, hogy a »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« előtt tárgyalt fellebbezés rendes fellebbezés‑e (azaz még nem jogerős határozattal szemben benyújtott fellebbezés), vagy rendkívüli fellebbezés‑e (azaz jogerős határozattal szemben benyújtott fellebbezés), illetve , hogy a »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« e fellebbezés alapján jogosult‑e az ügyet teljes egészében, mind tényállását, mind jogkérdéseit tekintve felülvizsgálni.”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről és a második kérdés a) és b) pontjáról
24 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével és az azzal együtt vizsgálandó második kérdésének a) és b) pontjával azt kívánja megtudni, hogy úgy kell‑e értelmezni a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti »különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság« fogalmát, hogy az az uniós jog önálló fogalma, és hogy igenlő válasz esetén melyek az e tekintetben releváns szempontok. Azt kérdezi továbbá, hogy az Unabhängiger Verwaltungssenat e fogalom alá tartozik‑e.
25 E tekintetben pontosítani kell, hogy ellentétben azzal, amit a holland és a svéd kormány állít, és amint azt a főtanácsnok az indítványának 45. pontjában megjegyezte, a „különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság” fogalma nem hagyható az egyes tagállamok mérlegelésére.
26 Az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből ugyanis az következik, hogy amennyiben a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja nem utal a tagállamok jogára a „különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság” fogalmát illetően, ezt a kerethatározat hatályának meghatározásához döntő fontosságú fogalmat az Unió egész területén önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve azon rendelkezés összefüggéseit, amelybe illeszkedik, és e kerethatározat célját (lásd analógia útján a C‑66/08. sz. Kozłowski‑ügyben 2008. július 17‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6041. o.] 41. és 42. pontját, valamint a C‑261/09. sz. Mantello‑ügyben 2010. november 16‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑11477. o.] 38. pontját).
27 Amint az különösen a kerethatározat 1. és 6. cikkéből, valamint (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, annak célja, hogy hatékony mechanizmust hozzon létre a valamely természetes személlyel vagy valamely jogi személlyel szemben a kerethatározat 5. cikkében felsorolt valamely bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen pénzbüntetést kiszabó határozatok határokon átnyúló elismerésére és végrehajtására.
28 Kétségtelen, hogy amennyiben a kerethatározat 4. cikkében említett, a pénzbüntetést kiszabó határozathoz csatolt tanúsítvány alapján felmerül annak lehetősége, hogy az EUSZ 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek sérültek, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai megtagadhatják az ilyen határozat elismerését és végrehajtását a kerethatározat 7. cikke (1) és (2) bekezdésében az elismerés és a végrehajtás megtagadására vonatkozóan felsorolt okok valamelyikének fennállása esetén, valamint a kerethatározat 20. cikkének (3) bekezdése alapján.
29 Tekintettel arra, hogy a kerethatározat rendszerének alapjául szolgáló kölcsönös elismerés elve a kerethatározat 6. cikke értelmében magában foglalja azt, hogy a tagállamok főszabály szerint minden további alaki követelmény nélkül kötelesek elismerni valamely, a kerethatározat 4. cikkének megfelelően továbbított pénzbüntetést kiszabó határozatot, és haladéktalanul meg kell tenniük a végrehajtáshoz szükséges valamennyi intézkedést, az ilyen határozat elismerése vagy végrehajtása megtagadására vonatkozóan előírt okokat megszorítóan kell értelmezni (lásd analógia útján a C‑396/11. sz. Radu‑ügyben 2013. január 29‑én hozott ítélet 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
30 Annál is inkább ez az értelmezést követendő, mivel a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat – amely az uniós igazságügyi együttműködés sarokkövét képezi – megfelelő garanciák biztosítják. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a kerethatározat 20. cikkének (8) bekezdése szerint az a tagállam, amely egy adott naptári év során a 7. cikk (3) bekezdését alkalmazta, a következő naptári év kezdetekor köteles tájékoztatni a Tanácsot és a Bizottságot azokról az esetekről, amelyek során a határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadására vonatkozó, említett rendelkezésben szereplő indokok alkalmazásra kerültek.
31 Ha a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának kétségei merülnek fel annak kapcsán, hogy egy adott ügyben szóban forgó pénzbüntetést kiszabó határozat elismerésének fent említett feltételei teljesülnek‑e, kiegészítő információkat kérhet a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságától, hogy azután levonhassa az ezen utóbbi hatóság válaszában kifejtett értékelésből fakadó következtetéseket (lásd ebben az értelemben az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat [HL L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. oldal] vonatkozásában a fent hivatkozott Mantello‑ügyben hozott ítélet 50. pontját).
32 Ebben a szabályozási összefüggésben a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontjában szereplő „bíróság” fogalmának értelmezéséhez azokra a szempontokra kell támaszkodni, amelyeket a Bíróság annak értékelésére alakított ki, hogy valamely előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e. Ebben az értelemben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy a szervezet független‑e (lásd analógia útján a C‑196/09. sz., Miles és társai ügyben 2011. június 14‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑5105. o.] 37. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
33 A „különösen büntetőügyekben [való] hatáskör” fogalmát illetően kétségtelen, hogy a kerethatározatot az EU 31. cikk (1) bekezdésének a) pontja és az EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján fogadták el a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés keretében.
34 Mindazonáltal a kerethatározat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a kerethatározat hatálya kiterjed az „olyan magatartás[sal kapcsolatos]” jogsértésekre „amely sérti a közúti közlekedés szabályait”. Márpedig ezeket a jogsértéseket nem kezelik egységesen a különböző tagállamokban, mivel egyes tagállamok szabálysértésnek, míg mások bűncselekménynek tekintik azokat.
35 Ebből következően a kerethatározat hatékony érvényesülésének biztosításához annak a kifejezésnek, hogy „különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező”, egy olyan értelmezését kell követni, amelyben nem meghatározó, hogy a tagállamok miként minősítik a jogsértéseket.
36 Ennek érdekében a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja értelmében hatáskörrel rendelkező bíróságnak olyan eljárást kell folytatnia, amely a büntetőeljárás alapvető jellemzőivel bír, anélkül azonban, hogy feltétel lenne, hogy e bíróság kizárólag büntetőügyekben rendelkezzen hatáskörrel.
37 Annak értékeléséhez, hogy olyan körülmények esetén, mint amilyenek az alapügyben fennállnak, az Unabhängiger Verwaltungssenat a kerethatározat értelmében különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságnak tekinthető‑e, több, e szervezetet és a működését jellemző objektív tényezőt kell átfogóan értékelni.
38 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság helyesen hangsúlyozza – a Bíróság már kimondta, hogy egy olyan szervezet, mint az Unabhängiger Verwaltungssenat, rendelkezik minden olyan jellemzővel, amely szükséges ahhoz, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti bíróságként ismerjék el (a C‑258/97. sz. HI‑ügyben 1999. március 4‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑1405. o.] 18. pontja).
39 Továbbá, amint az az osztrák kormány írásbeli és szóbeli észrevételeiben szolgáltatott információkból következik, az Unabhängiger Verwaltungssenat, még ha formálisan független közigazgatási hatóságként működik is, a VStG 51. §‑ának (1) bekezdése szerint hatáskörrel rendelkezik többek között a szabálysértési ügyekben – köztük különösen a közlekedési szabálysértésekkel kapcsolatban – benyújtott fellebbezések elbírálására. Ezen felfüggesztő hatályú jogorvoslat keretében korlátlan felülvizsgálati jogköre van, és büntető jellegű eljárást folytat, amely során tiszteletben kell tartani a büntetőügyekre vonatkozó büntetőeljárási garanciákat.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alkalmazandó eljárási garanciák között szerepel különösen a VStG 1. §‑ban előírt nulla poena sine lege elv, a VStG 3. és 4. §‑ban előírt, kizárólag büntetőjogi betudhatóság vagy felelősség alapján való elítélés elve és a VStG 19. §‑ban előírt, a felelősséggel és a tényekkel való arányos büntetés elve.
41 Az Unabhängiger Verwaltungssenatot tehát a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti „különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságnak” kell minősíteni.
42 A fenti megfontolások összességére tekintettel azt kell válaszolni az első kérdésre és a második kérdés a) és b) pontjára, hogy a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja szerinti „különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság” fogalma az uniós jog önálló fogalma, és ebben az értelemben azt úgy kell értelmezni, hogy e fogalom alá tartozik minden olyan bíróság, amely a büntetőeljárás alapvető jellemzőivel bíró eljárást folytat. Az Unabhängiger Verwaltungssenat megfelel ezeknek a kritériumoknak, következésképpen az említett fogalom alá tartozónak kell tekinteni.
43 Az első kérdésre és a második kérdés a) és b pontjára adott válaszra tekintettel a második kérdés c) pontját nem kell megválaszolni.
A harmadik kérdésről
44 A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell‑e értelmezni a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontját, hogy azt a személyt, akinek a fellebbezés benyújtása előtt egy pert megelőző közigazgatási eljárást kellett betartania, úgy kell‑e tekinteni, mint akinek lehetősége nyílt arra, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság bírálja el az ügyét, és hogy e tekintetben a hatáskörrel rendelkező bíróság által gyakorolt felülvizsgálat jellege és terjedelme releváns‑e a pénzbüntetést kiszabó határozat elismeréséhez és végrehajtásához.
45 Először, ami azt a kérdést illeti, hogy a jogorvoslathoz való jog biztosítva van‑e azon kötelezettség ellenére, hogy előzetes közigazgatási eljárásnak kell eleget tenni, mielőtt a kerethatározat szerinti különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság vizsgálná meg az ügyet, hangsúlyozni kell – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság és a Bíróság elé észrevételt terjesztő mindegyik fél teszi –, hogy a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontja nem követeli meg, hogy az ügyet közvetlenül lehessen ilyen bíróság elé terjeszteni.
46 A kerethatározatot ugyanis alkalmazni kell a közigazgatási hatóságok által kiszabott pénzbüntetésekre is. Következésképpen – amint azt a holland kormány helyesen hangsúlyozza – a tagállamok jogrendszereinek jellegzetességétől függően előírható egy előzetes közigazgatási szakasz beiktatása. Mindazonáltal a kerethatározat szerinti, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulás lehetőségét nem lehet olyan feltételektől függővé tenni, amelyek azt lehetetlenné vagy túlzottan nehézkessé teszik (lásd analógia útján a C‑69/10. sz. Samba Diouf ügyben 2011. július 28‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑7151. o.] 57. pontját).
47 Másodszor, ami az eljárásra hatáskörrel rendelkező bíróság által gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét és jellegét illeti, a bíróságnak az üggyel kapcsolatban mind a jogi értékelést, mind a ténybeli körülményeket illetően korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kell rendelkeznie, és lehetősége kell, hogy legyen különösen a bizonyítékok megvizsgálására, és arra, hogy ennek alapján megállapítsa az érintett felelősségét, valamint azt, hogy megfelelő‑e a büntetés.
48 Harmadszor, az a tény, hogy az érintett nem élt fellebbezéssel, és ennek következtében a szóban forgó pénzbüntetés jogerőssé vált, nem befolyásolja a kerethatározat 1. cikke a) pontja iii. alpontjának alkalmazását, mivel ezen rendelkezés értelmében elegendő, ha az érintett személynek „lehetősége nyílt arra”, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság bírálja el az ügyét.
49 Figyelembe véve a fenti megfontolások összességét, azt kell válaszolni a harmadik kérdésre, hogy úgy kell értelmezni a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontját, hogy azt a személyt, akinek a fellebbezés benyújtása előtt egy pert megelőző közigazgatási eljárást kellett betartania, úgy kell tekinteni, mint akinek lehetősége nyílt arra, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság bírálja el az ügyét. Az ilyen bíróságnak mind a jogi értékelést, mind a ténybeli körülményeket illetően korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kell rendelkeznie.
A költségekről
50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24‑i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat 1. cikke a) pontja iii. alpontjában szereplő „különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság” fogalma az uniós jog önálló fogalma, és azt úgy kell értelmezni, hogy e fogalom alá tartozik minden olyan bíróság, amely a büntetőeljárás alapvető jellemzőivel bíró eljárást folytat. Az Unabhängiger Verwaltungssenat in den Ländern (Ausztria) megfelel ezeknek a kritériumoknak, következésképpen az említett fogalom alá tartozónak kell tekinteni.
2) A 2009/299 kerethatározattal módosított 2005/214 kerethatározat 1. cikke a) pontja iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy azt a személyt, akinek a fellebbezés benyújtása előtt egy pert megelőző közigazgatási eljárást kellett betartania, úgy kell tekinteni, mint akinek lehetősége nyílt arra, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság bírálja el az ügyét. Az ilyen bíróságnak mind a jogi értékelést, mind a ténybeli körülményeket illetően korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kell rendelkeznie.
Aláírások