A Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) által 2016. december 15-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Khadija Jafari, Zainab Jafari

(C-646/16. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálatot kérelmező felek: Khadija Jafari, Zainab Jafari

A felülvizsgálati eljárásban ellenérdekelt hatóság: Bundesamt für Fremdenwesen und Asyl

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)    Figyelembe kell-e venni az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás)¹ (a továbbiakban röviden: „Dublin III”-rendelet) 2. cikke m) pontjának, 12. és 13. cikkének értelmezése során azokat a jogi aktusokat, amelyekhez a „Dublin III”-rendeletet valamiféle kapcsolat fűzi, vagy e jogi aktusoktól független jelentést kell tulajdonítani az említett rendelkezéseknek?

2)    Ha a „Dublin III”-rendelet rendelkezéseit más jogi aktusoktól függetlenül kell értelmezni:

a)    Az alapügyek körülményei között, amelyeket az jellemez, hogy olyan időszakra esnek, amelyben a legjelentősebb szerepet betöltő államok nemzeti hatóságai rendkívül nagyszámú olyan emberrel szembesültek, akik a területükön kívántak átutazni, a „Dublin III”-rendelet 2. cikkének m) pontja és 12. cikke értelmében vett „vízumnak” tekintendő-e a valamely tagállam által gyakorlatilag eltűrt, a területére való olyan beutazás, amelynek egyedüli célja az éppen e tagállamon való átutazás és a nemzetközi védelem iránti kérelem valamely másik tagállamban történő benyújtása?

A 2) a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

b)    Abból kell-e kiindulni az átutazás céljából való beutazás gyakorlati tűrése tekintetében, hogy az érintett tagállamból való kiutazással a „vízum” érvényességét vesztette?

c)    Abból kell-e kiindulni az átutazás céljából való beutazás gyakorlati tűrése tekintetében, hogy a „vízum” még mindig érvényes, ha az érintett tagállamból való kiutazásra még nem került sor, vagy a „vízum” a kiutazás elmaradásától függetlenül érvényességét veszti abban az időpontban, amikor a kérelmező véglegesen feladja azon szándékát, hogy más tagállamba utazzon?

d)    Azzal jár-e az eredetileg célországnak tekintett tagállamba való utazásra irányuló szándéknak a kérelmező általi feladása, hogy a „Dublin III”-rendelet 12. cikkének (5) bekezdése értelmében vett, a „vízum” kiadása után elkövetett hamisítás esete áll fenn, és így a „vízumot” kibocsátó tagállam nem felelős?

A 2) a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

e)    Úgy kell-e értelmezni a „Dublin III”-rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő „harmadik országból érkezve szabálytalanul lépte át egy tagállam határát szárazföldön, tengeri vagy a légi úton” fordulatot, hogy az alapügyek ismertetett különleges körülményei között nem tekinthető szabálytalannak a külső határok átlépése?

3)    Ha a „Dublin III”-rendelet rendelkezéseit más jogi aktusokra figyelemmel kell értelmezni:

a)    Annak értékelése során, hogy a „Dublin III”-rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „szabálytalan határátlépés” esete áll-e fenn, különösen azt kell-e figyelembe venni, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex – különösen a beutazás időpontja miatt az alapügyekre alkalmazandó, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke – alapján fennállnak-e a beutazási feltételek?

A 3) a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

b)    Különösen az uniós jog mely rendelkezéseit kell figyelembe venni annak értékelése során, hogy a „Dublin III”-rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „szabálytalan határátlépés” esete áll-e fenn?

A 3) a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

c)    Az alapügyek körülményei között, amelyeket az jellemez, hogy olyan időszakra esnek, amelyben a legjelentősebb szerepet betöltő államok nemzeti hatóságai rendkívül nagyszámú olyan emberrel szembesültek, akik a területükön kívántak átutazni, a belépésnek a Schengeni határellenőrzési kódex 5. cikke (4) bekezdésének c) pontja értelmében vett engedélyezésének tekintendő-e a valamely tagállam által a konkrét eset körülményeinek vizsgálata nélkül gyakorlatilag eltűrt, a területére való olyan beutazás, amelynek egyedüli célja az éppen e tagállamon való átutazás és a nemzetközi védelem iránti kérelem valamely másik tagállamban történő benyújtása?

A 3) a) és 3) c) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

d)    Azzal jár-e a belépésnek a Schengeni határellenőrzési kódex 5. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti engedélyezése, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett vízummal egy tekintet alá eső engedélyről, és így a „Dublin III”-rendelet 2. cikkének m) pontja szerinti „vízumról” van szó, mire tekintettel a „Dublin III”-rendelet felelős tagállam meghatározására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása során ez utóbbi rendelet 12. cikkét is figyelembe kell venni?

A 3) a), 3) c) és 3) d) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

e)    Abból kell-e kiindulni az átutazás céljából való beutazás gyakorlati tűrése tekintetében, hogy az érintett tagállamból való kiutazással a „vízum” érvényességét vesztette?

f)    Abból kell-e kiindulni az átutazás céljából való beutazás gyakorlati tűrése tekintetében, hogy a „vízum” még mindig érvényes, ha az érintett tagállamból való kiutazásra még nem került sor, vagy a „vízum” a kiutazás elmaradásától függetlenül érvényességét veszti abban az időpontban, amikor a kérelmező véglegesen feladja azon szándékát, hogy más tagállamba utazzon?

g)    Azzal jár-e az eredetileg célországnak tekintett tagállamba való utazásra irányuló szándéknak a kérelmező általi feladása, hogy a „Dublin III”-rendelet 12. cikkének (5) bekezdése értelmében vett, a „vízum” kiadása után elkövetett hamisítás esete áll fenn, és így a „vízumot” kibocsátó tagállam nem felelős?

A 3) a) és 3) c) kérdésre adandó igenlő válasz és a 3) d) kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

h)    Úgy kell-e értelmezni a „Dublin III”-rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő „harmadik országból érkezve szabálytalanul lépte át egy tagállam határát szárazföldön, tengeri vagy a légi úton” fordulatot, hogy az alapügyek ismertetett különleges körülményei között a belépés Schengeni határellenőrzési kódex 5. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti engedélyezésének tekintendő határátlépés nem tekinthető a külső határok szabálytalan átlépésének?

____________

¹ HL 2013. L 180., 31. o.