A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2013. április 23.(*)
„Fellebbezés – Közös kül‑ és biztonságpolitika – Személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – EUMSZ 263. cikk, hatodik bekezdés – Keresetindítási határidő – Vis maior – Fegyveres konfliktus”
A C‑478/11. P–C‑482/11. P. sz. egyesített ügyekben,
Laurent Gbagbo (C‑478/11. P),
Katinan Justin Koné (C‑479/11. P),
Akissi Danièle Boni‑Claverie (C‑480/11. P),
Alcide Djédjé (C‑481/11. P),
Affi Pascal N’Guessan (C‑482/11. P)
(képviseli őket: L. Bourthoumieux ügyvéd)
fellebbezőknek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. szeptember 21‑én benyújtott öt fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: B. Driessen és M.‑M. Joséphidès, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, M. Ilešič (előadó), G. Arestis, J. Malenovský tanácselnökök, U. Lõhmus, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev, C. Toader, J.‑J. Kasel, M. Safjan és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2012. december 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésükben L. Gbagbo, K. J. Koné, A. D. Boni‑Claverie, A. Djédjé és A. P. N’Guessan az Európai Unió Törvényszéke által a T‑348/11. sz., Gbagbo kontra Tanács ügyben, a T‑349/11. sz., Koné kontra Tanács ügyben, a T‑350/11. sz., Boni‑Claverie kontra Tanács ügyben, a T‑351/11. sz., Djédjé kontra Tanács ügyben, illetve a T‑352/11. sz., N’Guessan kontra Tanács ügyben 2011. július 13‑án hozott végzések (a továbbiakban: megtámadott végzések) hatályon kívül helyezését kéri, amelyekben a Törvényszék mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította az egyfelől az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2010/656/KKBP tanácsi határozat módosításáról szóló, 2011. január 11‑i 2011/17/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 11., 31. o.), 2011. január 14‑i 2011/18/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 11., 36. o. helyesbítés: HL L 156., 2011.6.15., 12. o.) és 2011. április 6‑i 2011/221/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 93., 20. o.), másfelől az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. január 14‑i 25/2011/EU tanácsi rendeletnek (HL L 11., 1. o.) és 2011. április 6‑i 330/2011/EU tanácsi rendeletnek (HL L 93., 10. o.) (a továbbiakban együtt: vitatott jogi aktusok) a fellebbezőket érintő részében történő megsemmisítése iránt benyújtott kereseteket.
Jogi háttér és a jogvita előzményei
2 2004. november 15‑én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elfogadta az 1572. (2004) számú határozatot, amelyben többek között megállapította, hogy az elefántcsontparti helyzet továbbra is veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot a térségben, és ezen országgal szemben bizonyos korlátozó intézkedések előírását határozta el.
3 Az 1572. (2004) számú határozat 14. pontja felállított egy bizottságot (a továbbiakban: szankcióbizottság), amelynek a feladata többek között a szóban forgó határozat által a 9. és 11. pontban előírt, az utazásra, valamint a pénzeszközök, vagyoni értékek és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek megnevezése, valamint a jegyzék naprakészen tartása.
4 2004. december 13‑án az Európai Unió Tanácsa, mivel úgy ítélte meg, hogy az 1572. (2004) számú határozat végrehajtása érdekében szükséges az Európai Közösség fellépése, elfogadta az Elefántcsontpart elleni korlátozó intézkedésekről szóló 2004/852/KKBP közös álláspontot (HL L 368., 50. o.).
5 Mivel a Tanács úgy ítélte meg, hogy a 2004/852 közös álláspontban leírt intézkedések közösségi szintű végrehajtásához rendelet szükséges, 2005. április 12‑én elfogadta az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005/EK rendeletet (HL L 95., 1. o.).
6 A 2004/852 közös álláspontot több alkalommal megújították és módosították, majd hatályon kívül helyezték, és helyébe az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2010. október 29‑i 2010/656/KKBP tanácsi határozat (HL L 285., 28. o.) lépett.
7 Az Elefántcsontparti Köztársaság elnökének kijelölésére vonatkozó választásra 2010. október 31‑én és november 28‑án került sor.
8 2010. december 3‑án az Egyesült Nemzetek főtitkárának elefántcsontparti különleges képviselője hitelesítette az elnökválasztás második fordulójának eredményét, ahogyan azt a független választási bizottság elnöke 2010. december 2‑án kihirdette, megerősítve, hogy az elnökválasztás győztese Alassane Ouattara.
9 A Tanács 2010. december 13‑án hangsúlyozta, hogy a 2010. október 31‑én és november 28‑án tartott elnökválasztás nagyban hozzájárulhat Elefántcsontpart békéhez és stabilitáshoz való visszatéréséhez, valamint kijelentette, hogy az elefántcsontparti nép által kifejezett szuverén akaratot feltétlenül tiszteletben kell tartani. Tudomásul vette továbbá az Egyesült Nemzetek főtitkára elefántcsontparti különleges képviselőjének a hitelesítésre vonatkozó megbízása keretében tett megállapításait, és gratulált A. Ouattarának az Elefántcsontparti Köztársaság elnökévé való megválasztásához.
10 2010. december 17‑én az Európai Tanács felszólított valamennyi elefántcsontparti polgári és katonai vezetőt, hogy amennyiben ezt még nem tették meg, ismerjék el A. Ouattarát, a demokratikusan megválasztott elnököt. Az Európai Tanács megerősítette az Európai Unió arra vonatkozó elhatározását, hogy célzott szankciókat fog hozni azokkal szemben, akik továbbra is akadályozzák az elefántcsontparti nép által kifejezett szuverén akarat tiszteletben tartását.
11 A Tanács, annak érdekében, hogy utazást korlátozó intézkedéseket írjon elő egyes személyekkel szemben, akik – bár az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa vagy szankcióbizottsága nem jelölte meg őket – akadályozzák a békefolyamatot és a nemzeti megbékélést Elefántcsontparton, és különösen akik veszélyeztetik a választási eljárás szabályszerű lebonyolítását, elfogadta a 2010/656 tanácsi határozat módosításáról szóló, 2010. december 22‑i 2010/801/KKBP határozatot (HL L 341., 45. o.). E személyek jegyzéke a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat II. mellékletében szerepel.
12 A 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák a területükre való belépést vagy a területükön történő átutazást a következő személyek esetében:
a) az I. mellékletben említett azon személyek, akik[et] a szankcióbizottság [megnevezett] […];
b) a II. mellékletben említett – az I. mellékletben foglalt jegyzékben nem szereplő – azon személyek, akik akadályozzák a béke‑ és nemzeti megbékélési folyamatot, különös tekintettel azokra, akik veszélyeztetik a választási eljárás szabályszerű lebonyolítását.”
13 A 2010/801 határozattal felvették L. Gbagbo és A. P. N’Guessan nevét az e határozattal módosított 2010/656 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékre.
14 A Tanács 2011. január 11‑én elfogadta a 2011/17 határozatot annak érdekében, hogy az elefántcsontparti helyzet súlyosságára tekintettel további személyeket vegyen fel a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat II. mellékletében említett személyek jegyzékébe.
15 Így a 2011/17 határozattal felvették K. J. Koné és A. D. Boni‑Claverie nevét is a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékbe.
16 A Tanács 2011. január 14‑én elfogadta a 2011/18 határozatot annak érdekében, hogy további korlátozó intézkedéseket – különösen pénzeszközök befagyasztását – rendeljen el.
17 A 2011/18 határozattal módosított 2010/656 határozat 5. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:
„(1) Be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt és gazdasági erőforrást, amely:
a) az I. mellékletben említett, a szankcióbizottság által megnevezett […] személyek vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett tulajdonában van, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, vagy az e személyek vagy szervezetek – illetve a nevükben vagy az utasításukra eljáró, a szankcióbizottság által megnevezett személyek – közvetlen vagy közvetett tulajdonát képező, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló szervezetek birtokában van;
b) a II. mellékletben említett – az I. mellékletben foglalt jegyzékben nem szereplő – azon személyek vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett tulajdonában van, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, akik akadályozzák a béke‑ és a nemzeti megbékélési folyamatot, különös tekintettel azokra, akik veszélyeztetik a választási eljárás szabályszerű lebonyolítását, vagy az e személyek – illetve a nevükben vagy az utasításukra eljáró személyek – közvetlen vagy közvetett tulajdonát képező, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló szervezetek birtokában van.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek és szervezetek számára vagy javára sem közvetlenül, sem közvetetten nem bocsátható rendelkezésre semmilyen pénzeszköz, vagyoni érték vagy gazdasági erőforrás.”
18 A 2011/18 határozattal módosított 2010/656 határozat I. és II. melléklete módosításának és felülvizsgálatának folyamatával való egységesség biztosítása érdekében a Tanács 2011. január 14‑én elfogadta a 25/2011 rendeletet.
19 A 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az I. mellékletben vagy az IA. mellékletben felsorolt természetes és jogi személyek, szervezetek és testületek tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani.
(2) Semmiféle pénzeszköz vagy gazdasági forrás sem közvetlenül, sem közvetve nem bocsátható a I. mellékletben vagy az IA. mellékletben felsorolt természetes és jogi személyek, szervezetek és testületek rendelkezésére vagy javára.
(3) Tilos a tudatos és szándékos részvétel olyan tevékenységben, amelynek közvetlen vagy közvetett célja vagy hatása az (1) és a (2) bekezdésben említett intézkedések kijátszása.
(4) Az I. melléklet a módosított [2010/656] határozat 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett természetes és jogi személyeket, szervezeteket és testületeket tartalmazza.
(5) Az IA. melléklet a módosított [2010/656] határozat 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett természetes és jogi személyeket, szervezeteket és testületeket tartalmazza.”
20 A 2011/18 határozatban és a 25/2011 rendeletben a Tanács továbbra is szerepeltette L. Gbagbo, K. J. Koné, A. P. N’Guessan és A. D. Boni‑Claverie nevét a 2011/17 határozattal módosított 2010/656 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékben, és felvette őket a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet IA. mellékletében szereplő jegyzékbe.
21 Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2011. március 30‑án elfogadta a 1975. (2011) számú határozatot, amelynek I. melléklete több olyan személyt sorol fel, akik akadályozzák a békét és a megbékélést Elefántcsontparton, továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezete elefántcsontparti műveletének (UNOCI) és más nemzetközi szereplők tevékenységeit Elefántcsontparton, valamint súlyosan megsértették az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot. L. Gbagbo, A. Djédjé és A. P. N’Guessan neve szerepel az említett I. mellékletben.
22 2011. április 6‑án a Tanács elfogadta a 2011/221 határozatot és a 330/2011 rendeletet, amelyekkel többek között további korlátozó intézkedéseket írt elő, és módosította a 2011/18 határozattal módosított 2010/656 határozat I. és II. mellékletében, valamint a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet I. és IA. mellékletében szereplő személyek és szervezetek jegyzékét.
23 A 2011/221 határozat többek között törölte L. Gbagbo és A. P. N’Guessan nevét a 2011/18 határozattal módosított 2010/656 határozat II. mellékletben szereplő jegyzékből, és felvette őket az ugyanezen módosított határozat I. mellékletében szereplő jegyzékbe.
24 A 2011/221 határozat továbbá felvette A. Djédjé nevét a 2011/18 határozattal módosított 2010/656 határozat I. mellékletében szereplő jegyzékbe.
25 A 330/2011 rendelet pedig törölte L. Gbagbo és A. P. N’Guessan nevét a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet IA. mellékletében szereplő jegyzékből, és felvette őket az ugyanezen módosított rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe.
26 A 330/2011 rendelet továbbá felvette A. Djédjé nevét a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe.
27 A 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben a Biztonsági Tanács vagy a szankcióbizottság megnevez valamely személyt vagy szervezetet, a Tanács az érintett személyt vagy szervezetet felveszi az I. mellékletbe [helyesen: az I. mellékletben szereplő jegyzékbe].
(2) Amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy egy személyt vagy szervezetet a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett intézkedések hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet.
(3) A Tanács a döntését és a jegyzékbe vétel indokolását – közvetlenül, amennyiben a cím ismert, vagy értesítés közzététele útján – közli az érintett személlyel vagy szervezettel, lehetővé téve számára, hogy észrevételeket tegyen.
(4) Amennyiben észrevételt vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanács felülvizsgálja határozatát, és erről értesíti az érintett személyt vagy szervezetet.”
28 A 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet 11a. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A Tanács döntését és a jegyzékbe vétel okait közli – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben értesítés közzététele útján – az (1) és (2) bekezdésben említett természetes vagy jogi személlyel, szervezettel vagy testülettel, lehetővé téve számára, hogy észrevételeket tegyen.”
29 A Tanács 2011. január 18‑án és 2011. április 7‑én értesítéseket tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában a vitatott jogi aktusokban előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére (HL C 14., 8. o., és HL C 108., 2. és 4. o.). Ezekben az értesítésekben a Tanács emlékeztet az említett intézkedések fennállására, mindegyik jegyzékbe vétel oka tekintetében utal a releváns jogi aktusokra, és felhívja a figyelmet arra, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságainál lehetőségük van kérelmezni, hogy engedélyezzék a befagyasztott pénzeszközök alapvető szükségletekre vagy konkrét kifizetésekre történő használatát. Ezenkívül a Tanács ismerteti, hogy az érintett személyek és szervezetek felülvizsgálati kérelmet nyújthatnak be hozzá. Végezetül emlékeztet arra a lehetőségre, hogy a határozatát az EUMSZ 275. cikk második bekezdésében, valamint az EUMSZ 263. cikk negyedik és hatodik bekezdésében megállapított feltételek mellett a Törvényszék előtt megtámadják.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzések
30 A Törvényszék Hivatalához 2011. július 7‑én benyújtott kereseteikkel a felperesek a vitatott jogi aktusoknak az őket érintő részükben történő megsemmisítését kérték. Kereseteik alátámasztása érdekében egyfelől a védelemhez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére, másfelől a tulajdonhoz való jog és a mozgásszabadság megsértésére hivatkoztak.
31 A felperesek arra hivatkoztak továbbá, hogy a kereseteiket elfogadhatónak kell nyilvánítania a Törvényszéknek, mivel az EUMSZ 263. cikkben a keresetindításra előírt két hónapos határidő velük szemben érvényesíthetetlen a vitatott jogi aktusok közlésének hiánya miatt.
32 A megtámadott végzésekben a Törvényszék mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította a kereseteket.
33 A Törvényszék először arra az állandó ítélkezési gyakorlatra emlékeztetett, miszerint az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt keresetindítási határidő kógens, mivel azokat a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása, valamint annak érdekében vezették be, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen semmilyen hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód, és hogy ezért az uniós bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy azt betartották‑e.
34 A Törvényszék ezenkívül megállapította, hogy a vitatott jogi aktusokat közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában:
– a 2011/17 és a 2011/18 határozatot, valamint a 25/2011 rendeletet 2011. január 15‑én, és
– a 2011/221 határozatot és a 330/2011 rendeletet 2011. április 7‑én.
35 Ennélfogva a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikke 1. §‑ának megfelelően a két hónapos keresetindítási határidő ezek kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől elkezdődött, és e szabályzat 102. cikkének 2. §‑a értelmében:
– a 2011/17 és a 2011/18 határozat, valamint a 25/2011 rendelet esetén 2011. április 8‑án éjfélkor, és
– a 2011/221 határozat és a 330/2011 rendelet esetén pedig 2011. július 1‑jén éjfélkor lejárt.
36 Mivel a kereseteket 2011. július 7‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához, a Törvényszék megállapította, hogy a kereseteket elkésetten indították.
37 A Törvényszék elutasította a felperesek azon érvelését, miszerint a két hónapos keresetindítási határidő érvényesíthetetlen volt velük szemben, mert nem közölték velük a vitatott jogi aktusokat. Ezzel kapcsolatban a következő megállapításokat tette:
„Figyelembe véve ugyanis azt, hogy a keresetindítási határidők a jogbiztonság védelmére irányulnak, amikor megakadályozzák, hogy a joghatásokkal bíró uniós jogi aktusokat időbeli határ nélkül meg lehessen kérdőjelezni, a közzététel időpontja – ha van ilyen – bír döntő jelentőséggel a keresetindítási határidő kezdetének meghatározása szempontjából (a Bíróság C‑500/07. P. sz., TEA kontra Bizottság ügyben 2008. november 25‑én hozott végzésének […] 23. pontja; C‑501/07. P. sz., S. A.BA. R. kontra Bizottság ügyben 2008. november 25‑én hozott végzésének [...] 22. pontja; C‑498/08. P. sz., Fornaci Laterizi Danesi kontra Bizottság ügyben 2009. július 9‑én hozott végzésének […] 22. pontja; C‑36/09. P. sz., Transportes Evaristo Molina kontra Bizottság ügyben 2010. november 11‑én hozott ítéletének […] 37. pontja). E határidő kezdetének elhalasztása céljából a felperes nem hivatkozhat arra, hogy a megtámadott jogi aktusról annak közzétételét követően szerzett tudomást (a fent hivatkozott TEA kontra Bizottság ügyben hozott végzés 23. pontja; a fent hivatkozott S. A.BA. R. kontra Bizottság ügyben hozott végzés 22. pontja és a fent hivatkozott Fornaci Laterizi Danesi kontra Bizottság ügyben hozott végzés 22. pontja). Ebből következik, hogy amennyiben a [vitatott] jogi aktusokat közzétették, a keresetindítási határidőt a közzétételük időpontjától kell számítani (a korlátozó intézkedéseket előíró határozattal szemben az annak közzétételétől kezdődő keresetindítási határidő számítását illetően lásd a Törvényszék T‑299/04. sz., Selmani kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. november 18‑án hozott végzésének […] 61. pontját), még ha nem is közölték azokat [a felperesekkel]. Ezzel kapcsolatban egyébként meg kell jegyezni, hogy a Tanács […] értesítéseket tette közzé [a vitatott jogi aktusokban] előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére, amelyekben többek között felhívta az érintett személyek figyelmét arra a lehetőségre, hogy a határozatát az EUMSZ 275. cikk második bekezdésében, valamint az EUMSZ 263. cikk negyedik és hatodik bekezdésében megállapított feltételek mellett a Törvényszék előtt megtámadják.”
38 Végül a Törvényszék megállapította, hogy a felperesek nem bizonyították, és még csak nem is hivatkoztak arra, hogy előre nem látható körülmények vagy vis maior állt fenn, ami az Európai Unió Bírósága alapokmánya 45. cikkének második bekezdése alapján lehetővé tette volna a szóban forgó határidőtől való eltérést.
A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
39 A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott végzéseket, és nyilvánítsa az első fokon benyújtott kereseteiket elfogadhatónak;
– utalja vissza az ügyeket a Törvényszékhez, hogy az azokat érdemben elbírálja, és
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére..
40 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezéseket, és
– a fellebbezőket kötelezze a költségek megfizetésére.
41 A Bíróság elnöke 2011. december 14‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑478/11. P.–C‑482/11. P. sz. ügyet.
42 A Bíróság Hivatala 2012. május 11‑én kelt, faxon és ajánlott levélben megküldött levelében tájékoztatta a feleket arról, hogy 2012. június 26‑án tárgyalást tart, és felhívta őket arra, hogy legkésőbb 2012. június 15‑ig írásban válaszoljanak a Bíróságnak a tárgyalásra történő idézést tartalmazó levélhez csatolt kérdéseire.
43 A Tanácsnak a feltett kérdésre adott válasza 2012. június 14‑én megérkezett a Bíróság Hivatalához. Az írásbeli válaszra előírt 2012. június 15‑i határidő azonban anélkül járt le, hogy a Bíróság választ kapott volna a fellebbezőknek feltett kérdésre, vagy a tárgyaláson való részvételi szándékukra vonatkozóan.
44 A Bíróság megállapított egy utolsó határidőt a fellebbezők számára a tárgyaláson való esetleges részvételük bejelentése érdekében. Mivel e határidő 2012. június 21‑én lejárt anélkül, hogy választ adtak volna, a tárgyalást törölték.
A fellebbezésekről
45 Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők két jogalapra hivatkoznak. Első jogalapjukban azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el a vis maior fennállását. Második jogalapjukban a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy a keresetindítási határidőre és az annak alapját képező jogbiztonság elvére hivatkozott velük szemben, noha a jelenlegi helyzetet egyfelől a vitatott jogi aktusok közlésének hiánya, másfelől a Törvényszék eljárási szabályzatában szereplő, a távolságra tekintettel járó határidő érvényesíthetetlensége jellemzi.
46 Először a második jogalapot kell megvizsgálni.
A második jogalapról
A felek érvei
47 A fellebbezők egyfelől arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék megsértette a hatékony bírói jogvédelem elvét, és ezáltal tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy mivel a vitatott jogi aktusokat közzétették, a keresetindítási határidőt a közzétételük időpontjától kell számítani. A fellebbezők szerint a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a vitatott jogi aktusokat – többek között a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 7. cikke (3) bekezdésének előírásai ellenére – nem közölték, vagyis nem értesítették azokról egyedileg a hatálya alá tartozó személyeket oly módon, hogy azok tudomást szerezhessenek róluk.
48 A fellebbezők másfelől úgy ítélik meg, hogy a Törvényszéknek nem kellett volna alkalmaznia az eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a szerint a távolságra tekintettel járó határidőt valamely afrikai államban lakó felperesekkel szemben, annál is inkább, hogy ott fegyveres konfliktushelyzet állt fenn.
49 A Tanács arra hivatkozik, hogy a jelen ügyek eljárásjogi háttere különbözik a Bíróság által a C‑548/09. P. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16‑án hozott ítéletben (EBHT 2011., I‑11381. o.) megvizsgált háttértől. Ebben az ítéletben a Bíróság az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) 15. cikkének (3) bekezdésére alapította a korlátozó intézkedések elfogadását eredményező indokokról történő egyedi értesítési kötelezettséget. Márpedig – 423/2007 rendelettől eltérően – a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 7. cikkének (3) bekezdése előírja az értesítés közzététele útján történő közlés lehetőségét abban az esetben, ha az érintett személy címe nem ismert a Tanács előtt.
50 A jelen ügyben a Tanács az álláspontja szerint a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően közzétett értesítés útján közölte a fellebbezőkkel a vitatott jogi aktusokat. Nem közölhette azokat másképpen, mivel a fellebbezők magánlakcímei nem voltak ismertek.
51 Mindenesetre a Tanács szerint a vitatott jogi aktusok közzétételének időpontja jelöli az EUMSZ 263. cikkben megállapított határidő számításának kezdetét. Ezen értelmezés a jogbiztonság követelményeiből ered, amelyek áthatják az eljárási határidőkre vonatkozó szabályozást.
52 A Tanács végül rámutat arra, hogy nyilvánvalóan megalapozatlan a fellebbezőknek a távolságra tekintettel járó határidőre vonatkozó érvelése, és lényegében a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikke 2. §‑a érvényességének vitatását ismétli meg. Márpedig e rendelkezés mindössze az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében szereplő határidő meghosszabbítása.
A Bíróság álláspontja
53 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy jogosult hivatalból vizsgálni a keresetindítási határidő betartását, mivel az kógens (lásd többek között a 79/70. sz., Müllers kontra Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben 1971. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 1971., 689. o.] 6. pontját, és a fent hivatkozott Transportes Evaristo Molina kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontját).
54 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében „[a]z e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.”
55 A jelen ügyben a vitatott jogi aktusokat közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának L‑sorozatában, azonban a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 7. cikkének (3) bekezdése és a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet 11a. cikkének (3) bekezdése értelmében közölni is kellett az érintett személyekkel vagy szervezetekkel; közvetlenül, amennyiben a címük ismert volt, vagy ellenkező esetben értesítés közzététele útján.
56 E helyzet a vitatott jogi aktusok különleges jellegéből következik, ezek egyfelől az általános hatályú jogi aktusokhoz hasonlóak, mivel általános jelleggel és absztrakt módon meghatározott címzettek valamely csoportjának megtiltják többek között a pénzeszközök és gazdasági erőforrások azon személyek és szervezetek rendelkezésére bocsátását, akik, illetve amelyek neve szerepel a mellékleteikben szereplő jegyzékekben, másfelől az e személyekkel és szervezetekkel szemben hozott egyedi határozatok csoportjához hasonlóak (lásd ebben az értelemben a C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6351. o.] 241–244. pontját).
57 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy ami a közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések alapján elfogadott, a vitatott jogi aktusokhoz hasonló jogi aktusokat illeti, ezen aktusok egyedi jellege nyitja meg az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően az uniós bírósághoz való fordulás jogát.
58 E sajátosságokra, valamint az ebből eredő közzétételi és közlési rendre tekintettel az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének alkalmazása nem lenne koherens, ha azon személyekkel és szervezetekkel szemben, akik, illetve amelyek neve szerepel az említett jogi aktusok mellékleteiben szereplő jegyzékekben, a megsemmisítés iránti kereset benyújtására nyitva álló határidő számításának kezdete a szóban forgó aktus közzétételének időpontja lenne, és nem az az időpont, amikor azt közölték velük. Ennek a közlésnek ugyanis pontosan az a célja, hogy lehetővé tegye a címzetteknek a jogaik lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni (a fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 337. pontja).
59 Ebből az következik, hogy habár a vitatott jogi aktusokhoz hasonló jogi aktusok hatálybalépésére természetesen a közzétételükkel sor kerül, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében az ezen aktusok elleni megsemmisítés iránti kereset benyújtására nyitva álló határidő mindegyik említett személy és szervezet tekintetében a közlés időpontjában kezdődik, amelyre sor kell, hogy kerüljön.
60 A jelen esetben a fellebbezők állításával szemben a vitatott jogi aktusokat közölték velük.
61 Kétségtelen, hogy az említett jogi aktusokat nem közvetlenül közölték a címzettjeikkel. A Tanács ugyanis, miután megállapította, hogy L. Gbagboval, K. J. Konéval, A. D. Boni‑Claverie‑val, A. Djédjével és A. P. N’Guessannal nem lehet közvetlenül közölni azokat, a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 7. cikkének (3) bekezdése és a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendelet 11a. cikkének (3) bekezdése szerinti értesítés közzététele útján való közlést alkalmazta. Így az Európai Unió Hivatalos Lapjának C‑sorozatában 2011. január 18‑án és 2011. április 7‑én közzétette a jelen ítélet 29. pontjában említett értesítéseket.
62 Mivel az ilyen értesítések alkalmasak arra, hogy lehetővé tegyék az érintett személyek számára a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételük vitatására rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeknek, valamint a keresetindítási határidő lejárati időpontjának meghatározását (a C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 81. pontja), a felperesek a közvetlen közlés hiányára vagy a vitatott jogi aktusokról történő későbbi tényleges tudomásszerzésre hivatkozva nem halaszthatják el a keresetindítási határidő kezdetét. Ha a vis maior fennállása hiányában ilyen lehetőség állna a felperesek rendelkezésére, az magát a keresetindítási határidő célját veszélyeztetné, amely a jogbiztonság védelmére irányul, amikor megakadályozza, hogy a joghatásokkal bíró uniós jogi aktusokat időbeli határ nélkül meg lehessen kérdőjelezni (lásd többek között a C‑178/95. sz. Wiljo‑ügyben 1997. január 30‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑585. o.] 19. pontját; a C‑241/01. sz. National Farmers’ Union ügyben 2002. október 22‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑9079. o.] 34. pontját és a C‑102/12. P. sz., Städter kontra EKB ügyben 2012. november 15‑én hozott végzés 12. pontját).
63 Végül a fellebbezők azon érvét illetően, miszerint a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a értelmében a távolságra tekintettel járó határidő nem alkalmazható velük szemben, mert egy harmadik államban rendelkeznek lakóhellyel, elegendő megjegyezni, hogy ezen érvet gyengíti e határidő átalányjellege. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy a fellebbezők a keresetindítási határidő alatt valamely harmadik államban tartózkodtak, nem alkalmas arra, hogy e határidő alkalmazása tekintetében az ugyanilyen jellegű korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó, az Unióban letelepedett személyek és szervezetek helyzetéhez képest objektíve eltérő helyzetbe hozza őket.
64 Az előzőek összességéből az következik, hogy még ha a Törvényszék tévesen alkalmazta is a jogot, amikor megállapította, hogy a keresetindítási határidők a vitatott jogi aktusok közzétételének időpontjaiban kezdődtek, e határidők – amelyeket a jelen ítélet 61. pontjában említett időponttól kell számítani – lejártak 2011. július 7‑én, a keresetek benyújtásának időpontjában. E körülmények között a második jogalapot el kell utasítani (lásd analógia útján a C‑282/05. P. sz., Holcim [Deutschland] kontra Bizottság ügyben 2007. április 19‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑2941. o.] 33. pontját).
Az első jogalapról
A felek érvei
65 A fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék megsértette a Bíróság alapokmányának 45. cikkét, amikor nem állapította meg az e cikk szerinti vis maior fennállását.
66 Az Elefántcsontparton zajló konfliktust esetükben vis maior fennállásának kell tekinteni, mivel ebben az időszakban nem rendelkeztek semmilyen kommunikációs eszközzel a vitatott jogi aktusokról való tudomásszerzésre, és ezért nem gyakorolhatták a jogorvoslathoz való jogukat.
67 A Tanács emlékeztet arra, hogy a vis maior fogalmát alkotó egyik elem az erre hivatkozni szándékozó személyen kívül álló esemény bekövetkezte, vagyis egy olyan tény megvalósulása, amely e személy beavatkozási szféráján kívül történik (a C‑334/08. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑6869. o.] 47. pontja). Márpedig Elefántcsontparton a választásokat követő válságot és az e válságot kísérő erőszakot az idézte elő, hogy L. Gbagbo és követői megtagadták a hatalom átadását a megválasztott elnöknek. E körülmények tehát nem állnak a fellebbezőkön kívül.
A Bíróság álláspontja
68 A Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése értelmében „[a] határidők elmulasztása nem jár jogvesztéssel, ha az érintett fél előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállását igazolja.”
69 Meg kell állapítani, hogy – amint a Törvényszék a megtámadott végzésekben megjegyezte – a fellebbezők nem hivatkoztak az előtte folyó eljárásban ennek fennállására.
70 A Bíróság azonban megállapította, hogy nem róható fel a fellebbezőnek, hogy a fellebbezés szakaszában hivatkozik először a vis maior fennállására, amennyiben a Törvényszék az eljárási szabályzatának 111. cikke alapján végzésben határozott, nem tájékoztatta a felperest arról, hogy a keresetét mint elkésettet el szándékozik utasítani, és nem hívta fel azon késedelem igazolására, amellyel a keresetlevél eredeti példányai a Hivatalhoz megérkeztek (a C‑325/03. P. sz., Zuazaga Meabe kontra OHIM ügyben 2005. január 18‑án hozott végzés [EBHT 2005., I‑403. o.] 24. pontja). Ezért meg kell vizsgálni a fellebbezők első, a vis maior fennállására vonatkozó jogalapját.
71 E tekintetben azonnal emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályok szigorú alkalmazása a jogbiztonság követelményének felel meg, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen semmilyen hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód (a C‑426/10. P. sz., Bell & Ross kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 22‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑8849. o.] 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése és a Bíróság alapokmánya értelmében az érdekeltnek kell bizonyítania egyfelől azt, hogy szokatlan, előre nem látható és rajta kívül álló események azzal a következménnyel jártak, hogy lehetetlen volt számára az az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében foglalt keresetindítási határidő betartása, másfelől azt, hogy nem védekezhetett az említett esemény következményei ellen, megtéve ennek során – anélkül, hogy túlzott áldozatot hozna – a megfelelő intézkedéseket (lásd ebben az értelemben a C‑314/06. sz., Société Pipeline Méditerranée et Rhône ügyben 2007. december 18‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑12273. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
73 A jelen ügyben a fellebbezők általánosságban hivatkoznak az elefántcsontparti fegyveres konfliktushelyzetre, amely szerintük 2010 novemberében kezdődött, és legalább 2011 áprilisáig tartott.
74 A Bíróság előtti fellebbezésében azonban egyik fellebbező sem nyújtott be olyan bizonyítékokat, amelyek lehetővé tennék a Bíróság számára annak megállapítását, hogy miben állt és mennyi ideig tartott az általános fegyveres konfliktushelyzet Elefántcsontparton, valamint a fellebbezők által hivatkozott azon személyes körülmények megállapítását, amelyek megakadályozták őket abban, hogy megfelelő időben benyújtsák kereseteiket.
75 E körülmények között az első jogalapot el kell utasítani.
76 Mivel a fellebbezők által hivatkozott egyik jogalap sem megalapozott, a fellebbezéseket el kell utasítani.
A költségekről
77 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.
2) A Bíróság Laurent Gbagbót, Katinan Justin Konét, Akissi Danièle Boni‑Claverie‑t, Alcide Djédjét és Affi Pascal N’Guessant kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások