C‑501/11. P. sz. ügy

Schindler Holding Ltd és társai

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Kartellek – A felvonók és mozgólépcsők beépítésének és karbantartásának piaca – Az anyavállalat felelőssége a leányvállalata által elkövetett kartelljogi jogsértésekért – Holdingtársaság – Vállalkozáson belüli megfelelési program (»compliance« program) – Alapvető jogok – A jogállamiság elvei a kiszabott bírságok meghatározása során – Hatalommegosztás, a jogszerűség elve, a visszaható hatály tilalmának elve, a bizalomvédelem elve és a vétkességen alapuló felelősség elve – 1/2003/EK rendelet – A 23. cikk (2) bekezdése – Érvényesség – Az 1998. évi bizottsági iránymutatás jogszerűsége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. július 18.

1.        Megsemmisítés iránti kereset – Megtámadott jogi aktus – A jogszerűségnek a jogi aktus elfogadásának időpontjában rendelkezésre álló információk alapján történő vizsgálata – Visszatekintő megfontolások – Hatás hiánya

(EUMSZ 263. cikk)

2.        Alapvető jogok – Az Emberi Jogok Európai Egyezménye – Az Unió jogrendjébe alakszerűen be nem épülő jogforrás

(EUSZ 6. cikk, (3) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 52. cikk, (3) bekezdés)

3.        Európai uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – A Bizottság által versenyügyben hozott határozatok bírósági felülvizsgálata – Mind jogi, mind ténybeli szempontból elvégzett jogszerűségi vizsgálat és korlátlan felülvizsgálat – Megsértés – Hiány

(EUMSZ 263. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

4.        Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék érvelésének egy pontjára vonatkozó konkrét kifogás hiánya – A megtámadott ítélet kifogásolt pontjai megjelölésének hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 112. cikk, 1. §, c) pont)

5.        Fellebbezés – Jogalapok – Először a fellebbezés keretében felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

(A Bíróság alapokmánya, 58. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 42. cikk, 2. §, és 113. cikk, 2. §)

6.        Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által a Bizottságnak biztosított mérlegelési jogkör – A büntetések törvényessége elvének megsértése – Hiány

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

7.        Intézmények jogi aktusai – Iránymutatás a versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításáról – Jogi jelleg – Tájékoztató jellegű magatartási szabály – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az intézmények iránymutatások elfogadására vonatkozó hatásköre

(EUMSZ 290. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

8.        Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírságkiszabási iránymutatás alkalmazása – A visszaható hatály tilalma elvének megsértése – Hiány – A bizalomvédelem elvének megsértése – Hiány

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

9.        Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Személyi hatály – Vállalkozás – Fogalom – Esetlegesen egy anyavállalatból és leányvállalatokból álló gazdasági egység – A jogsértés e gazdasági egységnek való betudása – Megengedhetőség – A személyes felelősség elvének megsértése – Hiány

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk)

10.      Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban 100%‑os részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme – Megdönthető jelleg – Az üzletpolitika meghatározása – Esetleges önálló jellegének értékelésére vonatkozó szempontok

(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

11.      Fellebbezés – Jogalapok – A tények és bizonyítékok téves értékelése – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

12.      Európai uniós jog – Elvek – Alapvető jogok – A tulajdonhoz való jog

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk)

13.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A piacra gyakorolt tényleges hatás figyelembevételének kötelezettsége – Terjedelem – A versenyellenes magatartás hatása – Nem meghatározó szempont

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)

14.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Jogi háttér – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás – Az eljárás alá vont vállalkozások együttműködése miatt a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

(EUMSZ 263. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, és 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 21. pont)

15.      Fellebbezés – A Bíróság hatásköre – A Szerződés versenyszabályait megsértő vállalkozásokra kiszabott bírságok összegével kapcsolatban a Törvényszék által végzett értékelés méltányossági okokból való vitatása – Kizártság – Ezen értékelésnek az arányosság elvének megsértésére vonatkozó okokból való vitatása – Megengedhetőség

(EUMSZ 261. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 31, 56, 65. pont)

2.        Jóllehet, amint azt az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése megerősíti, az Emberi Jogok Európai Egyezménye által elismert alapvető jogok mint általános elvek az uniós jog részét képezik, továbbá jóllehet az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (3) bekezdése azt a kötelezettséget írja elő, hogy a Chartában foglalt, ezen egyezmény által biztosított jogoknak megfelelő jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek, ez az egyezmény nem minősül az uniós jogrendbe alakszerűen beépülő jogforrásnak, mivel az Unió nem csatlakozott hozzá.

(vö. 32, 124. pont)

3.        Azon tény, hogy a versenyjog terén bírságot kiszabó határozatokat a Bizottság fogadja el, önmagában nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét. Ami a hatékony bírói jogvédelem elvét illeti, amely az uniós jog általános elve, és amely jelenleg az uniós jogban az említett egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének megfelelőjeként az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében jut kifejezésre, az EUM‑Szerződésben előírt jogszerűségi vizsgálat keretében az uniós bíróság az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikkében rögzített korlátlan felülvizsgálati jogkörrel bír, amely feljogosítja arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje. Mivel a Szerződésekben előírt felülvizsgálat magában foglalja, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorol, és jogosult a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírságok összegét megváltoztatni, nem tűnik úgy, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt – és az 1/2003 rendelet 31. cikkében foglalt, a bírság összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kiegészített – jogszerűségi vizsgálat sérti a jelenleg a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó követelményeket.

(vö. 33., 36., 38. pont)

4.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 43–45., 81., 84., 106. pont)

5.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 54., 55., 83., 106. pont)

6.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 56–58. pont)

7.        A versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem minősül jogalkotásnak, sem az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdése értelmében vett felhatalmazáson alapuló jogalkotásnak, sem pedig a versenyjog terén kizárólag az 1/2003 rendelet 23. cikke alapján kiszabott bírságok jogi alapjának. Az említett iránymutatás olyan, a gyakorlatban követendő, tájékoztató jellegű magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével, és ezen iránymutatás a Bizottság által a jogsértés vizsgálata során követett módszer, és azon kritériumok leírására korlátozódik, amelyek figyelembevételét a Bizottság saját maga számára előírta a bírság összegének megállapításakor. Márpedig a Szerződések egyetlen rendelkezése sem tiltja az intézmények számára, hogy ilyen tájékoztató jellegű magatartási szabályokat fogadjanak el. Ebből következik, hogy a Bizottság hatáskörében állt az említett iránymutatás elfogadása.

(vö. 66–69. pont)

8.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 75. pont)

9.        Noha a jogi személyek személyes felelősségének elve különösen a polgári jogi felelősség szempontjából nem elhanyagolható jelentőséggel bír, nem lehet mérvadó valamely versenyjogi jogsértés elkövetőjének meghatározása során, hiszen ez a vállalkozások tényleges magatartásához fűződik. A Szerződések megalkotóinak döntése alapján ugyanis a vállalkozás fogalmát kell alkalmazni valamely versenyjogi jogsértés elkövetőjének megjelölésekor, nem pedig a társaság vagy a jogi személy EUMSZ 54. cikkben alkalmazott fogalmát. A vállalkozás e fogalma egy gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból e gazdasági egység több természetes vagy jogi személyből áll. Ebből következik, hogy amennyiben egy gazdasági egység sérti meg a versenyszabályokat, neki kell felelnie ezért a jogsértésért.

(vö. 101–104., 129. pont)

10.      Az anyavállalat által a kizárólagos vagy majdnem kizárólagos tulajdonában álló leányvállalatára gyakorolt meghatározó befolyásra vonatkozó vélelem egyrészt a versenyszabályokkal – különösen az EK 81. cikkel – ellentétes magatartások megtorlására, illetve azok megismétlésének megelőzésére vonatkozó célkitűzés jelentősége, másrészt egyes uniós jogi alapelvek, így különösen az ártatlanság vélelmének elve, a büntetések személyhez kötöttségének elve és a jogbiztonság elve, valamint a védelemhez való jog – ideértve a fegyveregyenlőség elvét is – követelményei közötti egyensúly megteremtésére törekszik. E vélelem azonban megdönthető. Az e vélelmet megdönteni szándékozó jogalanyok feladata az összes olyan bizonyíték benyújtása, amely bizonyíthatja, hogy a leányvállalat és az anyavállalat nem alkot egyetlen gazdasági egységet, hanem a leányvállalat önálló piaci magatartást követ.

Annak megállapítása érdekében, hogy a leányvállalat önálló módon határozza‑e meg piaci magatartását, figyelembe kell venni az ezen leányvállalat és az anyavállalata közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra vonatkozó valamennyi releváns elemet, amelyek az adott esettől függően változhatnak, ezért nem képezhetik kimerítő felsorolás tárgyát. Ezzel összefüggésben az üzletpolitika tehát csupán egy elem a sok között, és ezen túlmenően nem kell megszorító módon értelmezni.

Egyébiránt az, hogy az anyavállalat a versenyjog és az azzal összefüggő iránymutatások leányvállalatai általi megsértésének megakadályozását célzó magatartási kódexet fogadott el, egyrészről semmit nem változtat a vele szemben megállapított jogsértés megtörténtén, másrészről pedig nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy az említett leányvállalatok önállóan határozták meg üzletpolitikájukat. Az említett magatartási kódex végrehajtása inkább arra utal, hogy az anyavállalat ténylegesen irányította leányvállalatai üzletpolitikáját. Ezenkívül az, hogy leányvállalatainak egyes alkalmazottai nem tartották magukat ugyanezen magatartási kódexhez, nem elegendő a szóban forgó leányvállalatok üzletpolitikája önálló jellegének bizonyításához.

(vö. 108–110., 112–114. pont)

11.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 115., 158., 159. pont)

12.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 124., 128. pont)

13.      A közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság összegének meghatározása keretében a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatása, jóllehet olyan tényezőnek minősül, amelyet a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe kell venni, csupán egyikét képezi az olyan szempontoknak, mint a jogsértés jellege és a földrajzi piac kiterjedése. Ebből következik, hogy valamely versenyellenes magatartás hatása a bírság megfelelő összege értékelésének önmagában nem meghatározó kritériuma. Különösen a szándékosságból eredő tényezők nagyobb jelentőséggel bírhatnak, mint az említett hatásokkal kapcsolatos tényezők, különösen, amikor lényegét tekintve olyan súlyos jogsértésekről van szó, mint a piacok felosztása. Egyébiránt a versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdéséből kitűnik, hogy e hatást kizárólag akkor kell figyelembe venni, ha mérhető. Következésképpen, amennyiben az uniós bíróság a szóban forgó jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását figyelembe veszi, feltéve hogy e hatás valóban mérhető, akkor ezt a teljesség kedvéért teszi.

(vö. 134–136. pont)

14.      A versenyszabályok megsértése miatt bírságot kiszabó határozat jogszerűségének vizsgálata során az uniós bíróság sem a versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban említett kritériumok alkalmazásakor figyelembe vett tényezők megválasztását, sem pedig e tényezők értékelését illetően nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről. Ez a szabály akkor is alkalmazandó, ha a bíróság azt vizsgálja felül, hogy a Bizottság az eljárás alá vont vállalkozások együttműködése miatt helyesen alkalmazta‑e a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közleményt. Mindenesetre az egyenlő bánásmód elve nem zárja ki, hogy csakis a 2002. évi engedékenységi közlemény 21. pontja értelmében jelentős hozzáadott értéket nyújtó vállalkozás részesüljön kedvező bánásmódban, mivel e rendelkezés célja jogszerű.

(vö. 155., 159. pont)

15.      A Bíróságnak, amennyiben fellebbezés keretén belül jogi kérdésekről határoz, nem feladata, hogy méltányossági okokból a sajátjával helyettesítse a Törvényszék értékelését, mivel az utóbbi az uniós jog megsértése miatt a vállalkozásokra kiszabott bírságok összegéről korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva dönt. Így a bírság összegének nem megfelelő jellege folytán csak akkor lehetne megállapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a szankció mértéke nem csupán nem megfelelő, hanem oly mértékben eltúlzott, hogy az már aránytalan.

E tekintetben az, hogy egy bírság aránytalan terhet eredményez‑e arra nézve, akivel szemben kiszabták, nem állapítható meg kizárólag a számszerű összege alapján. Ez többek között a címzett fizetőképességétől is függ. Amennyiben a bírságot olyan vállalkozással szemben szabják ki, amely egy gazdasági egységet képez, és amely csupán alakilag áll több jogi személyből, ez utóbbiak fizetőképességét nem lehet egyénileg figyelembe venni.

(vö. 164., 165., 168., 169. pont)