A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)
2013. november 14.(*)
„EUMSZ 267. cikk – A »bíróság« fogalma – Igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás – Függetlenség – A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya”
A C‑49/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Úřad průmyslového vlastnictví (Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2013. január 29‑én érkezett, 2013. január 22‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az MF 7 a.s.
és
a MAFRA a.s.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök (előadó), C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.) 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelem előterjesztésére az MF 7 a.s. (a továbbiakban: MF 7) és a MAFRA a.s. (a továbbiakban: MAFRA) közötti, a MAFRA Mladá fronta DNES és MLADÁ FRONTA DNES védjegyeinek törlése iránt az MF 7 által benyújtott kérelemre vonatkozó jogvita keretében került sor.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2008/95 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében:
„Bármelyik tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet oltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye az alábbi esetekben és mértékig:
[...]
d) a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”
A cseh jog
4 A 2008/95 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontját a védjegyekre vonatkozó, 2003. december 3‑i 441/2003. sz. törvény (zákon č. 441/2003 Sb., o ochranných známkách) 4. és 32. §‑a ültette át a cseh jogba.
5 E törvény 4. §‑ának m) pontja szerint a megjelölést nem lehet lajtromozni, ha nyilvánvaló, hogy a védjegybejelentést rosszhiszeműen tették.
6 Az említett törvény 32. §‑ának (1) bekezdése szerint az Úřad průmyslového vlastnictví (iparjogvédelmi hatóság) harmadik személyek kérelmére vagy hivatalból indított eljárásban törli a védjegyet, amennyiben azt az említett 4. §‑t megsértve lajstromozták.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 A Mladá fronta napilapot 1945 óta adják ki a Cseh Köztársaságban. E kiadói tevékenység azonosítására a „Mladá fronta”, valamint a rövidített „mf” megjelölést használják, noha formálisan e megjelölések egyike sem részesült semmilyen oltalomban 1991‑ig.
8 1990‑ben a Mladá fronta szerkesztőségének tagjai létrehozták a MaF a.s. részvénytársaságot (a továbbiakban: MaF), amely ugyanebben az évben megkezdte a Mladá fronta DNES napilap kiadását. 1990. augusztus 31‑én és 1990. december 19‑én a Mladá fronta vállalkozás és a MaF két üzleti megállapodást kötött, amelyekben meghatározták a Mladá fronta DNES napilap kiadásának feltételeit. Ezt követően a MaF az említett napilap kiadási jogait átruházta a MAFRA társaságra, és a fent említett két megállapodást kifejezetten felváltotta két, 1991. december 30‑i megállapodás.
9 1991. március 20‑án a Mladá fronta vállalkozás jogutódja, a Mladá fronta a.s. bejelentést tett a „Mladá fronta” nemzeti védjegyre vonatkozóan, amelyet 1991. július 28‑án lajstromoztak 170613. számon a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16., 35. és 41. osztályba tartozó időszaki és nem időszaki kiadványok, nyomtatott anyagok és kereskedelmi nyomtatványok, reklámszolgáltatások, mindenféle hirdetési és sürgősségi nyomtatás tekintetében.
10 1991. október 11‑én a MAFRA bejelentést tett a Mladá fronta DNES és MLADÁ FRONTA DNES nemzeti védjegyre vonatkozóan, amelyeket 1994. február 17‑én lajstromoztak 174995. és 174996. számon az említett Nizzai Megállapodás szerinti 16., 35., 38. és 41. osztályba tartozó sajtó, magazinok, könyvek, nyomtatott anyagok, terjesztés, üzleti tevékenység, értékesítés, hirdetés és reklámozás, rádiós és televíziós műsorszolgáltatás, ügynökségi és közvetítő tevékenységek, nyomtatási és számítógépes szolgáltatások, közvélemény‑kutatás tekintetében.
11 2012. szeptember 14‑én az MF 7 a MAFRA Mladá fronta DNES és MLADÁ FRONTA DNES védjegyeinek törlése iránti kérelmet terjesztett az iparjogvédelmi hatóság elé. Kérelmének alátámasztására az MF 7 arra hivatkozott, hogy a szóban forgó védjegybejelentő nem jóhiszeműen járt el, amikor benyújtotta a védjegy lajtromozása iránti kérelmet, különös tekintettel a „Mladá fronta” megjelölés tekintetében valamely más szereplő, vagyis a Mladá fronta a.s. korábban fennálló jogosultságára.
12 E körülmények között határozott úgy az Úřad průmyslového vlastnictví, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell–e értelmezni a [2008/95] irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontját, hogy annak értékelésénél, hogy a védjegy bejelentője jóhiszeműen járt‑e el, csak a védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtása előtt, vagy benyújtásakor ismert körülmények relevánsak, vagy a kérelem benyújtását követő körülmények felhasználhatók annak bizonyítására, hogy a bejelentő jóhiszeműen járt el?
2) Általában minden olyan ügyre alkalmazni kell‑e a C‑414/99–C‑416/99. sz., [Zino Davidoff és Levi Strauss egyesített ügyekben 2001. november 20‑án] hozott ítéletet (EBHT 2001., I‑8691. o.), amelyben azt értékelik, hogy a védjegy jogosultja hozzájárult‑e olyan magatartáshoz, amely kizárólagos jogainak gyengítését vagy korlátozását eredményezheti?
3) Megállapítható‑e jóhiszeműség a későbbi védjegy kérelmezőjénél azon helyzet alapján, amelyben egy korábbi védjegy jogosultja megállapodásokat kötött vele, amelyek alapján e jogosult hozzájárult egy olyan megjelöléssel ellátott időszaki nyomtatott anyag kiadásához, amely hasonló volt a bejelentett védjegyhez, valamint hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi védjegy kérelmezője e nyomtatott anyagot nyilvántartásba vetesse, és a kérelmezőnek támogatást ajánlott a kiadáshoz, azonban az érintett megállapodások kifejezetten nem szabályozták a szellemi tulajdonjog kérdését?
4) Amennyiben a védjegybejelentés benyújtását követően felmerülő körülmények szintén relevánsak lehetnek annak értékelése szempontjából, hogy a védjegybejelentő jóhiszeműen járt‑e el, akkor másodlagosan megállapítható‑e jóhiszeműsége azon helyzet alapján, hogy a korábbi védjegy jogosultja legalább tízéves időtartam alatt hallgatólagosan tűrte a vitatott védjegy fennállását?”
A Bíróság hatásköréről
13 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
14 A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében e rendelkezést kell alkalmazni.
15 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e – ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés –, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy a szervezet független‑e (lásd különösen a C‑54/96. sz., Dorsch Consult ügyben 1997. szeptember 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4961. o.] 23. pontját; a C‑53/03. sz., Syfait és társai ügyben 2005. május 31‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑4609. o.] 29. pontját; a C‑246/05. sz. Häupl‑ügyben 2007. június 14‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑4673. o.] 16. pontját, valamint a C‑394/11. sz. Belov‑ügyben 2013. január 31‑én hozott ítélet 38. pontját).
16 Közelebbről, valamely nemzeti szervezet nem minősülhet „bíróságnak” az EUMSZ 267. cikk értelmében, olyan körülmények között, amikor olyan, nem igazságszolgáltatási feladatokat lát el, mint amilyenek a közigazgatási jellegű feladatok (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Belov‑ügyben hozott ítélet 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
17 Márpedig az Úřad průmyslového vlastnictví által az alapeljárásban szereplőhöz hasonló esetben meghozandó határozat közigazgatási jellegű határozatnak tűnik.
18 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 441/2003. sz. törvény 32. §‑ának (1) bekezdése értelmében az Úřad průmyslového vlastnictví előtti, védjegy törlésére vonatkozó eljárás nem csupán harmadik személyek kérelmére indulhat, hanem e szervezet által hivatalból is megindítható, ami arra utal, hogy e szervezet nem bíróságnak minősül, hanem közigazgatási szervnek.
19 Emellett, ahogyan az a cseh kormány és a Bizottság írásbeli észrevételeiből is kitűnik, az Úřad průmyslového vlastnictví védjegy törlésére vonatkozó határozatai ellen e szervezet elnökéhez lehet fellebbezni, ez utóbbi határozatai pedig a közigazgatási bíróság előtt támadhatók meg, és az ilyen eljárásban az Úřad průmyslového vlastnictví alperesként szerepel. A védjegy törlésére vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslati eljárás e rendje egyértelművé teszi az e szervezet által hozott határozatok közigazgatási jellegét.
20 Másfelől a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem két módon is különbözik a fent hivatkozott Häupl‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló előzetes döntéshozatal iránti kérelemtől, amely ítéletben a Bíróság elismerte az Oberster Patent‑ und Markensenat (felsőbb szabadalmi és védjegyhivatal, Ausztria) „bíróság” minőségét.
21 Ugyanis egyrészt az Oberster Patent‑ und Markensenat hatáskörrel rendelkezik a Nichtigkeitsabteilung des Patentamtes (az osztrák szabadalmi hivatal törlési osztálya) és a Beschwerdeabteilung des Patentamtes (az osztrák szabadalmi hivatal fellebbezési tanácsa) határozatai ellen benyújtott keresetek elbírálására. Ezzel szemben, ahogyan az a jelen végzés 19. pontjából kitűnik, a jelen eljárásban szereplő Úřad průmyslového vlastnictví a védjegyek törlése iránti kérelmekről határoz, amely hatáskör a Nichtigkeitsabteilung des Patentamtes hatásköréhez tűnik hasonlónak.
22 Másrészt, ahogyan az a fent hivatkozott Häupl‑ügyben hozott ítélet 18. pontjából kitűnik, az Oberster Patent‑ und Markensenat tagjai feladataikat teljesen függetlenül látják el, anélkül hogy kötve lennének bármely utasításhoz. Pártatlanságukat az is erősíti, hogy megbízatásuk idő előtti megszűnésére kizárólag kivételes és pontosan meghatározott okok miatt kerülhet sor.
23 Az ilyen függetlenségi és pártatlansági garanciák, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valamely szervezetet az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróságnak” lehessen minősíteni, olyan szabályok meglétét igénylik – különösen ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat, és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatatlanságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (lásd többek között a C‑109/07. sz. Pilato‑ügyben 2008. május 14‑én hozott végzés [EBHT 2008., I‑3503. o.] 24. pontját, valamint a C‑175/11. sz., D. és A. ügyben 2013. január 31‑én hozott ítélet 97. pontját).
24 Márpedig a cseh kormány és a Bizottság írásbeli észrevételeiből az látszik kitűnni, hogy az Úřad průmyslového vlastnictví elnökének cseh kormány általi esetleges visszahívásának okait, valamint az említett elnök megbízatásának időtartamát nem szabályozza törvény.
25 A fentiekből következően a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az Úřad průmyslového vlastnictví által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására.
A költségekről
26 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő szervezet előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a szervezet dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az Úřad průmyslového vlastnictví (Cseh Köztársaság) által a 2013. január 22‑i határozatban feltett kérdések megválaszolására.
Aláírások