A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2012. december 13.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Intézményi jog – Az Európai Parlament 2012. és 2013. évi plenáris ülésszakainak ütemterve – Az Európai Unió intézményeinek, egyes szerveinek és szervezeti egységeinek székhelyét meghatározó jegyzőkönyvek”
A C‑237/11. és C‑238/11. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 263. cikk alapján 2011. május 17‑én megsemmisítés iránt
a Francia Köztársaság (képviselik: E. Belliard, G. de Bergues és A. Adam, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek,
támogatja:
a Luxemburgi Nagyhercegség (képviseli: C. Schiltz, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
az Európai Parlament (képviselik: C. Pennera, N. Lorenz és E. Waldherr, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
benyújtott két keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta, a harmadik tanács elnökeként eljáró bíró, K. Lenaerts, G. Arestis, T. von Danwitz (előadó) és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 5‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2012. szeptember 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A C‑237/11. és a C‑238/11. sz. ügyekben előterjesztett kereseteivel a Francia Köztársaság azt kéri a Bíróságtól, hogy semmisítse meg a 2012. évi plenáris ülésszakok ütemtervéről szóló, 2011. március 9‑i európai parlamenti döntést és a 2013. évi plenáris ülésszakok ütemtervéről szóló, 2011. március 9‑i európai parlamenti döntést (a továbbiakban: megtámadott döntések).
Jogi háttér
2 1992. december 12‑én a tagállamok kormányai az EK 216. cikk, az ESZAK 77. cikk és az Euratom‑Szerződés 189. cikke alapján közös megállapodással elfogadták az európai közösségek intézményei, egyes szervei és szervezeti egységei székhelyének meghatározásáról szóló határozatot (HL C 341., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 223. o.) (a továbbiakban: „edinburghi döntés”).
3 Az Amszterdami Szerződés elfogadását megelőző kormányközi értekezleten az edinburghi döntést az EU‑Szerződéshez, az EK‑Szerződéshez, az ESZAK‑Szerződéshez és az Euratom‑Szerződéshez csatolt 12. jegyzőkönyvbe foglalták.
4 Jelenleg az EU‑Szerződéshez és az EUMSz‑ Szerződéshez csatolt, az Európai Unió intézményeinek, egyes szerveinek, hivatalainak és szervezeti egységeinek székhelyéről szóló 6. jegyzőkönyv, valamint az Euratom‑Szerződéshez csatolt, azonos című 3. jegyőkönyv (a továbbiakban az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvek) egyetlen cikkének a) pontjában az edinburghi döntés 1. cikkének a) pontjával azonosan az alábbiak szerint rendelkezik:
„[a]z Európai Parlament székhelye Strasbourg, ahol a tizenkét, havonta tartandó plenáris ülésszak zajlik, beleértve a költségvetési ülésszakot is. A további plenáris ülésszakokat Brüsszelben tartják. Az Európai Parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek. Az Európai Parlament Főtitkársága és annak szervezeti egységei Luxembourgban maradnak”.
A jogvita előzményei
5 2011. március 3‑án az Elnökök Konferenciája két ütemtervtervezetet fogadott el a Parlament plenáris ülésszakai tekintetében, az egyiket a 2012‑es, a másikat pedig a 2013‑as év vonatkozásában. 2012 októberére a tervezet két plenáris ülésszak tartását írta elő, az elsőt 2012. október 1‑je és 4‑e között, a másodikat pedig október 22‑e és 25‑e között. 2013 októberére a tervezet szintén két plenáris ülésszak tartását írta elő, az elsőt szeptember 30‑a és október 3‑a között, a másodikat pedig október 21‑e és 24‑e között.
6 2011. március 7‑én A. Fox európai parlamenti képviselő két módosítást nyújtott be az Elnökök Konferenciájának fent említett ütemtervtervezeteihez.
7 A 2012. évre vonatkozó első módosítás szerint:
„A 2012. évi plenáris ülésszakok ütemtervét az alábbiak szerint kell módosítani:
– töröljék a 40. heti (október 1‑eje és 4‑e közötti) ülésszakot;
– a második októberi (2012. október 22‑e és 25‑e közötti) ülésszakot bontsák az alábbi két különálló ülésszakra:
– első ülésszak október 22‑én és 23‑án;
– második ülésszak október 25‑én és 26‑án.”
8 A 2013. évre vonatkozó második módosítás szerint:
„A 2013. évi plenáris ülésszakok ütemtervét az alábbiak szerint kell módosítani:
– töröljék a 40. heti (szeptember 30‑a és október 3‑a közötti) ülésszakot;
– a második októberi (2012. október 21‑e és 24‑e közötti) ülésszakot bontsák az alábbi két különálló ülésszakra:
– első ülésszak október 21‑én és 22‑én;
– második ülésszak október 24‑én és 25‑én.”
9 A 2012. évi ülésszakok ütemtervére vonatkozó első módosítást 357 igen szavazattal, 255 nem szavazat ellenében, 41 tartózkodás mellett elfogadták.
10 E feltételek mellett a 2012. évi ülésszakok ütemterve előírja, hogy októberben ugyanazon a héten, október 22‑én és 23‑án, valamint október 25‑én és 26‑án két plenáris ülésszakra kerül sor.
11 A 2013. évi ülésszakok ütemtervére vonatkozó második módosítást 356 igen szavazattal, 253 nem szavazat ellenében, 35 tartózkodás mellett elfogadták.
12 E feltételek mellett a 2013. évi ülésszakoknak a fentiek alapján módosított ütemterve előírja, hogy októberben ugyanazon a héten, október 21‑én és 22‑én, valamint október 24‑én és 25‑én két plenáris ülésszakra kerül sor.
13 Mivel a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a fent említett módosítások alapján a Parlament 2011. március 9‑i ülésén elfogadott döntések ellentétesek az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvekkel, benyújtotta a jelen keresetet.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
14 2011. szeptember 21‑i végzésével a Bíróság elnöke engedélyezte, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség a Francia Köztársaság kérelmeinek támogatására beavatkozzon a C‑237/11. és a C‑238/11. sz. ügyben folyamatban lévő eljárásba.
15 A Bíróság elnöke 2012. január 9‑i végzésével elrendelte a C‑237/11. sz. és a C‑238/11. sz. ügy egyesítését a szóbeli szakasz lefolytatása és az eljárást befejező ítélet meghozatala céljából.
16 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott döntéseket;
– az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
17 Az Európai Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:
– a kereseteket, mint elfogadhatatlanokat utasítsa el;
– másodlagosan a kereseteket, mint megalapozatlanokat utasítsa el, és
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
18 A Luxemburgi Nagyhercegség azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott döntéseket;
– az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
A keresetekről
Az elfogadhatóságról
19 A Parlament vitatja a keresetek elfogadhatóságát azon az alapon, hogy az ütemtervére vonatkozó szavazás olyan belső szervezeti aktus, amely nem „támadható meg” az EUMSZ 263. cikk alapján.
20 E tekintetben elegendő az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban megállapítani, hogy az a kérdés, miszerint a megtámadott döntések kizárólag a Paralment belső szervezetét érintik, vagy harmadik felek irányában is kifejtenek joghatásokat, elválaszthatatlanul kötődik e döntések tartalmának és ily módon a kereset érdemének vizsgálatához, aminek folytán el kell végezni a keresetek érdemi vizsgálatát (a 230/81. sz., Luxemburg kontra Parlament ügyben 1983. február 10‑én hozott ítélet [EBHT 1983., 255. o.] 30. pontja; a 358/85. sz., Franciaország kontra Parlament ügyben 1988. szeptember 22‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 4821. o.] 15. pontja, valamint a C‑213/88. és C‑39/89. sz., Luxemburg kontra Parlament egyesített ügyekben 1991. november 28‑án hozott ítélet [EBHT 1991., I‑5643. o.] 16. pontja).
Az ügy érdeméről
A felek érvei
21 A Francia Köztársaság egyetlen megsemmisítési jogalapra hivatkozik, amely az intézmények székhelyére vonatkozó jegyzőkönyvnek és ily módon a C‑345/95. sz., Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítéletnek [EBHT 1997., I‑5215. o.] a megtámadott döntésekkel való megsértésén alapul. E döntésekkel a Parlament eltörli a Strasbourgban (Franciaország) évente tartandó tizenkét havi plenáris ülésszak egyikét.
22 A Francia Köztársaság szerint a Parlamentet először is köti az ülésszakainak időtartamára vonatkozó gyakorlata, amelyet az intézmények székhelyére vonatkozó jegyzőkönyv tartalmaz. Ezenkívül annak kimondásával, hogy a tizenkét havi plenáris ülésszak közül kettő négynaposról kétnaposra csökken, és azokra október ugyanazon hetében kerül sor, a Parlament e jegyzőkönyvet részben megfosztja a lényegétől.
23 Másodszor a Francia Köztársaság azt állítja, hogy az októberre kitűzött ülésszakok megtörik azt az „egyenletes ütemet”, amelyben a tizenkét plenáris ülésszakot a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 29. pontja alapján meg kell tartani.
24 Harmadszor a Francia Köztársaság megjegyzi, hogy a Bíróság az említett ítéletben kimondta, miszerint kiegészítő plenáris ülésszakokat csak akkor lehet más munkahelyre kitűzni, ha a Parlament Strasbourgban megtartja a tizenkét rendes plenáris ülésszakot.
25 Végül a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a Parlament nem hivatkozhat a munkája belső szervezéséhez kapcsolódó érvekre a megtámadott döntések igazolása érdekében.
26 Válaszában a Parlament először is azt állítja, hogy az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyv nem határozza meg a havi plenáris ülésszakok időtartamát.
27 Éppen ellenkezőleg, a 149/8. sz. Wybot‑ügyben 1986. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 1986., 2391. o.) 15. és 16. pontjából következik, hogy az ülésszakok időtartamának meghatározása a Parlament részére elismert belső szervezési hatáskörbe tartozik. Jóllehet az említett ítélet kétségtelenül az éves ülésszak időtartamára vonatkozik, semmi nem indokolja, hogy ellenkező következtetést lehessen levonni a havi plenáris ülésszakok időtartamának meghatározása vonatkozásában. Ily módon az egyes plenáris ülésszakok időtartamának kifejezett meghatározása hiányában a Parlament az EUMSZ 232. cikk alapján szabadon rögzítheti a plenáris ülésszakok időtartamát.
28 Ezt követően a Parlament úgy véli, hogy az EUMSZ 341. cikket, amely csupán arról rendelkezik, hogy „[a]z Unió intézményeinek székhelyét a tagállamok kormányai közös megegyezéssel határozzák meg”, szigorúan kell értelmezni.
29 A fentiek alapján a Bíróság a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítéletének 32. pontjában elismerte, hogy a tagállamok nem sértették meg a Parlament belső szervezési hatáskörét azzal, hogy a munkaszervezésére vonatkozóan bizonyos kötelezettségeket állapítottak meg, mivel e kötelezettségek azon igény velejárói, hogy a Parlament székhelyét több munkavégzési hely megtartása mellett határozzák meg.
30 Márpedig a havi plenáris ülésszakok időtartamának meghatározása nem szükséges az intézmény székhelyének meghatározásához, és ily módon az a Parlament kizárólagos hatáskörébe tartozik. E feltételek mellett nem a tagállamok kormányainak feladata, hogy az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvekben meghatározzák a plenáris ülésszakok időtartamát, mivel a Parlament az EUMSZ 232. cikk alapján szabadon határozhatja meg azok időtartamát.
31 Végül a Parlament azt állítja, hogy az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyveket úgy kell értelmezni, hogy a belső szervezési hatáskörének hatékony érvényesülése biztosított legyen.
32 E tekintetben a Parlament először is arra hivatkozik, hogy a plenáris ülésszakok időtartamára vonatkozó korábbi gyakorlata a jövő vonatkozásában nem köti. Az 1992 óta ezen intézmény hatásköreiben, összetételében és működésében bekövetkezett alapvető változásokra tekintettel ugyanis nem várható el, hogy fenntartsa az edinburghi döntés elfogadását megelőzően folytatott gyakorlatát. Ezen összefüggésben a Parlament emlékeztet arra, hogy a Brüsszelben (Belgium) tartott kiegészítő plenáris ülésszakok száma folyamatosan és jelentősen csökkent. Jóllehet 1999 és 2004 között ezen éves további plenáris ülésszakok száma hat és nyolc között mozgott, az 2004 és 2009 között hatra, 2010‑ben és 2011‑ben ötre, 2012‑ben és 2013‑ban négyre csökkent. Az említett ülésszakok számának fent említett csökkenése a megtámadott döntésekhez hasonlóan a Parlament működésének változásait tükrözi. Ezen intézményben ugyanis fokozatosan nő a bizottsági ülések száma, mivel tevékenységét immár inkább bizottsági munka körében, és nem plenáris üléseken fejti ki.
33 Másodszor a Parlament a megtámadott döntések révén csökkenteni kívánja a székhelye kijelölésének a működésére gyakorolt hatásait. A belső szervezési hatáskörének hatékony érvényesülése tehát azt jelenti, hogy alkalmasnak kell lennie a több munkavégzési helye miatt fennálló hátrányok korlátozására. E célból feladata az említett helyzet következtében fennálló – gazdasági, közlekedési és környezeti – korlátok minimalizálása oly módon, hogy ugyanazon a héten két plenáris ülésszakot szervez. E vonatkozásban a Parlament rámutat, hogy a munkavégzési helyeinek földrajzi elszórtságából eredő költségek hozzávetőleg 160 millió eurót tesznek ki, és hogy azáltal, hogy 2008 szeptemberében két ülésszakot Strasbourg helyett Brüsszelben tartottak meg, hozzávetőleg 2,5 millió eurót lehetett megtakarítani.
34 Harmadszor a Parlament emlékeztet arra, hogy a megtámadott döntések a két szóban forgó év vonatkozásában a tizenkét plenáris ülésszakból csak kettőt érintenek. Ezenkívül, míg augusztusban nem kerül sor plenáris ülésszakra, októberben mindenesetre két plenáris ülésszakot szerveznek. E tekintetben a Parlament az ugyanazon hónapban tartandó költségvetési ülésszak vonatkozásában pontosítja, hogy jóllehet a költségvetési hatáskör plenáris ülésen való gyakorlása nem fölösleges, és nem is érdektelen, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a költségvetési eljárás az ülésszakból csak néhány órát tölt ki. Végül a Parlament hangsúlyozza, hogy a Francia Köztársaság által kifejezett azon aggály, hogy a havi plenáris ülésszakok időtartamának csökkentése általánossá válik, tisztán hipotetikus jellegű.
35 Beavatkozási beadványában a Luxemburgi Nagyhercegség – többek között – elsőként azt állítja, hogy a Parlament a megtámadott döntések elfogadásával nem belső szervezési hatáskörét gyakorolja saját működésének javítása érdekében, hanem valójában önmaga kívánja meghatározni a székhelyét. Másodszor az említett tagállam emlékeztet a Strasbourgban tartott havi plenáris ülésszakok, és azon kiegészítő plenáris ülésszakok közötti különbségre, amelyeket a Parlament Brüsszelben tarthat. E különböző ülésszakok, amelyeket időtartamuk is megkülönböztet egymástól, és amelyek közül a Brüsszelben tartottaknak rövidebbeknek kell lenniük, nem cserélhetők fel. Az említett tagállam szerint a megtámadott döntésekben a 2012 és 2013 októberére előírt két plenáris ülésszakot úgy kell tekinteni, mint amelyek egyetlen havi ülésszakot alkotnak. E feltételek mellett a Strasbourgban tartott havi plenáris ülésszakok száma tizenegyre csökken, ami az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvek megsértését jelenti.
A Bíróság álláspontja
36 Elöljáróban emlékeztetni kell a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet tanulságára. Ugyanis jóllehet az említett ítélet az edimbourghi döntés értelmezésére vonatkozik, e döntést változtatás nélkül átvették az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvek. Ezenkívül a felek nem csupán egyetértenek az említett ítéletnek a jelen ügyekben betöltött jelentősége vonatkozásában, hanem hivatkoznak is rá eltérő álláspontjuk alátámasztása érdekében.
37 Az említett ítélet egyrészről a tagállamoknak a Parlament székhelyének meghatározását érintő hatásköre, másrészről pedig az említett intézmény belső szervezési hatásköre közötti kapcsolatra vonatkozó megfontolásokon alapul.
38 A tagállamoknak a Parlament székhelyének kijelölésére vonatkozó hatáskörét illetően a bíróság kimondta, hogy a tagállamok e hatáskörének gyakorlása nem csupán a Parlament székhelyének meghatározására vonatkozó kötelezettséget foglalja magában, hanem a több munkavégzési helyre tekintettel azon jogkört is, hogy pontosítsák e fogalmat azon tevékenységek meghatározásával, amelyeknek ott kell folyniuk (lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 24. pontját).
39 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok azt kívánták kimondani, hogy a Parlament székhelye, amelyet Strasbourgba helyeztek, az a hely, ahol az intézmény főszabály szerint a rendes plenáris üléseit tartja, és ennek megfelelően kötelező jelleggel pontosították egyrészről az ott tartandó plenáris ülések számát, másrészről pedig azt, hogy a Parlament költségvetési hatáskörének plenáris ülésen történő gyakorlására az intézmény székhelyén tartott egyik rendes plenáris ülésszak alkalmával kerül sor (lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 25. és 28. pontját).
40 E megállapításokra tekintettel a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az edimbourghi döntést úgy kell értelmezni, hogy az úgy határozza meg a Parlament székhelyét, mint azt a helyet, ahol ezen intézmény tizenkét rendes plenáris ülésszakát egyenletes ütemben meg kell tartani, ideértve azon ülésszakokat, amelyek során a Parlamentnek a szerződésekből eredő költségvetési jogkörét kell gyakorolnia. A Bíróság azt is kimondta, hogy további plenáris ülésszakok tartására tehát csak akkor kerülhet sor valamely más munkavégzési helyen, ha a Parlament tizenkét rendes plenáris ülésszakot tart Strasbourgban, az intézmény székhelyén (lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 29. pontját).
41 A Bíróság ezután élesen elhatárolta a tagállamoknak az intézmények székhelye meghatározására vonatkozó hatáskörét és a Parlamentet megillető, belső szervezési jogkört. Egyébiránt a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok azzal, hogy a Parlament székhelyét ily módon határozták meg, nem sértették meg annak belső szervezési hatáskörét. A Bíróság szerint ugyanis, noha a Parlament e belső szervezési jogkör alapján meghozhatja a szükséges intézkedéseket a megfelelő működés és ügymenet biztosítása érdekében, e döntéseknek tiszteletben kell tartaniuk a tagállamoknak a székhely meghatározására vonatkozó hatáskörét (lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 30. és 31. pontját).
42 A tagállamok ezzel szemben kötelesek hatásköreik gyakorlása során tiszteletben tartani a Parlament belső szervezési jogkörét, és ügyelni arra, hogy az ilyen döntés ne akadályozza ezen intézmény megfelelő működését. E tekintetben a Bíróság rámutatott, hogy az edinburghi döntés által a Parlamentre rótt bizonyos kötelezettségek azon igény velejárói, hogy a Parlament székhelyét a több munkavégzési hely megtartása mellett határozzák meg, és azok egyébiránt nem ellentétesek a Parlament által általánosan követett gyakorlattal (lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
43 E tanulságokra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a Parlament – a Francia Köztársaság állításának megfelelően – megsértette‑e az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyveket azzal, hogy 2012. és 2013. vonatkozásában a 10 – augusztus és október kivételével minden egyes hónapban tartott – havi plenáris ülésszakon kívül két olyan plenáris ülésszakot határozott meg, amely október ugyanazon hetében egyenként két napig tart.
44 E vonatkozásban kétségtelen, hogy a Parlament a megtámadott döntésekkel – az A. Fox. európai parlamenti képviselő által javasolt módosítások folytán – eltért az Elnökök Konferenciája által 2012 és 2013 októberére előirányzott havi plenáris ülésszakok tervezeteitől.
45 Az Elnökök Konferenciájának tervezetei minden hónapra Strasbourgban tartott plenáris ülésszakokat irányoztak elő, kivéve augusztusra, amikor nem tartanak ülést, és októberre, amikor két ülésszakra is sor kerül. Így az utóbbiakat 2012‑ben október 1‑je és 4‑e, valamint október 22‑e és 25‑e között, 2013‑ban pedig szeptember 30‑a és október 3‑a, valamint október 21‑e és 24‑e között kell megtartani.
46 Az említett ütemtervtervezetek megfeleltek az intézmény gyakorlatának a tekintetben, hogy augusztusban nincsenek plenáris ülésszakok – ezt az ülésszakot tehát az év más hónapjában kell megtartani, és e másik hónapra tervezett ülésszak mellett kitűzni –, valamint a havi plenáris ülésszakok időtartama tekintetében. Ahogyan ugyanis azt a felek a tárgyaláson egybehangzóan állították, ezen időszakok a Parlament szokásos gyakorlata szerint négy napig tartanak, azaz hétfő 17 órától csütörtök 17 óráig.
47 Ahogyan a megtámadott döntésekből következik, a 2012‑re tervezett, korábban az október 1‑je és 4‑e, valamint az október 22‑e és 25‑e közötti időszakra kitűzött havi plenáris ülésszakokat két, ugyanazon a héten – október 22‑én és 23‑án, valamint október 25‑én és 26‑án – tartott ülésszakkal váltották fel. Hasonlóképpen a 2013. év vonatkozásában a korábban a szeptember 30‑a és október 3‑a, valamint az október 21‑e és 24‑e közötti időszakra kitűzött havi plenáris ülésszakokat két, ugyanazon a héten – október 21‑én és 22‑én, valamint október 24‑én és 25‑én – tartott ülésszakkal váltották fel.
48 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott döntésekben a 2012. és 2013. év októberére a fentiek szerint meghatározott plenáris ülésszakok nem felelnek meg az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvekből eredő követelményeknek.
49 Elsősorban meg kell vizsgálni a megtámadott döntések keletkezésének körülményeit, az e döntések alapjául szolgáló módosítások szövegét, valamint a Parlament gyakorlatát.
50 Először is az Elnökök Konferenciájának a jelen ítélet 5. és 45. pontjában hivatkozott ütemtervtervezete alapján úgy tűnik, hogy a 2012. és 2013. év októberére meghatározott plenáris ülésszakok ütemterve egyértelműen eltér a megtámadott döntésekben meghatározottól.
51 Ezt követően magából a megtámadott döntések alapjául szolgáló módosítások szövegéből következik, hogy azok célja az volt, hogy a 2012. és 2013. év októberére javasolt első plenáris ülésszakokat „töröljék”, és a második időszakokat „bontsák […] két […] ülésszakra”.
52 Az említett módosítások szövege szerint tehát a szóban forgó két év októberére tervezett két ülésszak közül az egyik – négynapos – ülésszakot törölni kell, míg a másik – két részre bontott – ülésszak két, egyenként kétnapos ülésszakot eredményez.
53 Végül a megtámadott döntések ezen értelmezését magának a Parlamentnek a gyakorlata is megerősíti, ahogyan az a 2012. október 22‑i és 23‑i, valamint október 25‑i és 26‑i ülésszakainak napirendjéből is következik.
54 Az említett ülésszakok napirendjéből ugyanis az következik, hogy az elsőre közülük október 22‑én hétfőn 17 óra és 23 óra között, továbbá október 23‑án kedden 8 h 30 és 23 óra között került sor, míg a másodikat október 25‑én csütörtökön 9 óra és 23 óra között, továbbá október 26‑án pénteken 9 óra és 13 h 30 között tartották meg.
55 A 2012. évre vonatkozóan újonnan létrehozott két plenáris ülésszak tehát nem felel meg egy, a 2012. év más hónapjára kitűzött rendes plenáris ülésszak időtartamának. Az utóbbi időszakok ugyanis általában hétfőn 17 órakor kezdődnek, és 23 órakor érnek véget, majd kedden 9 óra és 23 óra között, szerdán 9 óra és 23 óra között folytatódnak, és csütörtökön 9 óra és 17 óra között fejeződnek be.
56 Az ütemtervek fenti összehasonlításából következik, hogy a megtámadott döntések objektíven csökkentik azon időt, amelyet a Parlament 2012. és 2013. októberében vitáira vagy döntéseire fordíthat. A rendes plenáris ülésszakokhoz képest ugyanis az említett hónapban tartott ülésszakokra ténylegesen rendelkezésre álló idő több mint a felére csökken.
57 Másodsorban a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 29. pontjából következik, hogy a Parlament székhelye az a hely, ahol ezen intézménynek egyenletes ütemben „tizenkét rendes plenáris ülésszaka” tartandó, és hogy e tizenkét időszakot meg kell különböztetni azon „további plenáris időszakoktól”, amelyeket akkor lehet kitűzni, ha a Parlament ténylegesen megtartja az említett első ülésszakokat.
58 E különbségtétel feltételezi, hogy ahhoz, hogy valamely ülésszak a „rendes plenáris ülésszak” kategóriába tartozhasson, egyenértékűnek kell lennie az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvek alapján meghatározott többi havi rendes ülésszakkal, mégpedig különösen az ülésszakok időtartama szempontjából.
59 Márpedig, ahogyan a jelen ítélet 54–56. pontjában tett megállapításokból következik, tekintettel a 2012. és 2013. októberi ülésszakok időtartamára, azok nem egyenértékűek az ugyanazon döntésekben meghatározott többi havi rendes ülésszakkal.
60 Harmadsorban a Parlamentnek a belső szervezési hatáskörére alapított érvét illetően ugyan vitathatatlan, hogy a Parlament rendelkezik ilyen hatáskörrel, de ahogyan az a jelen ítélet 41. pontjában is szerepel, azt a tagállamoknak az említett intézmény székhelyének meghatározására vonatkozó hatáskörének tiszteletben tartása mellett kell gyakorolnia, mivel az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyveket a tagállamok és a Parlament hatásköreinek kölcsönös tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni.
61 Márpedig mindenképpen meg kell említeni, hogy a Parlament a Bíróság előtti eljárás során nem hozott fel a belső szervezési hatáskörének gyakorlásán alapuló olyan érveket, amelyek lehetővé tennék annak igazolását, hogy hatásköreinek folyamatos bővülése ellenére a 2012. és 2013. októberi plenáris ülésszakok időtartama a tíz másik havi ülésszakhoz és a Parlament szokásos gyakorlatához képest jelentősen lecsökkent.
62 A Parlament bizottságai üléseinek és az e bizottságok által a jövőben végzett tevékenységeknek a növekvő számán alapuló érvet illetően meg kell jegyezni, hogy e növekedés nagy részben kétségkívül magyarázható a Parlament hatásköreinek fent említett folyamatos bővülésével, de nem ad magyarázatot sem arra, hogy mennyiben csökken a plenáris ülésszak során végzendő munka, sem pedig arra, hogy a bizottsági munka ilyen növekedése miért éppen az október havi plenáris ülésszakra van hatással.
63 Egyrészről ugyanis a Parlament nem volt képes kifejteni azon indokokat, amelyek miatt a második októberi ülésszaknak az Elnökök Konferenciáján elfogadott ütemtervezetekben szereplő időtartama a 2012. év vonatkozásában ily módon csupán másfél napra csökkent.
64 Ahogyan arra a főtanácsnok az indítványa 69. pontjában rámutat, a Parlament képviselője a tárgyaláson feltett, erre vonatkozó kérdésre nem fejtette ki, hogy a költségvetési ülésszakra vonatkozó feltételezésen túl pontosan mi alapján vélhető úgy, hogy a második októberi ülésszak könnyebb lesz, és eljutott egészen annak elismeréséig, hogy a Parlament az ütemterve megszavazásakor nem tudja felmérni a különböző ülésszakok napirendjének tartalmát.
65 Másrészről az első plenáris ülésszakok időtartamának másfél napra való csökkentése azzal az indokkal, hogy a költségvetési ülésszak ezentúl gyakorlatilag rövid idő alatt lezárható, sérti a költségvetési ülésszak jelentőségét.
66 A költségvetési ülésszak jelentőségét ugyanis kiemeli az a körülmény, hogy az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvek ezen ülésszakról kifejezetten rendelkeznek. Ahogyan az a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament ügyben 1997. október 1‑jén hozott ítélet 28. pontjából következik, a tagállamok kormányai annak kimondásával, hogy a költségvetési ülésszakra Strasbourgban kerül sor, azt kívánták jelezni, hogy a költségvetési hatáskör Parlament általi, plenáris ülésen történő gyakorlására az egyik olyan rendes plenáris ülésszak idején kell sor kerülnie, amelyet az intézmény székhelyén tartanak.
67 E vonatkozásban elegendő rámutatni, hogy a fent hivatkozott ítélet kihirdetése óta folyamatosan nőtt a Parlamentet megillető költségvetési hatáskörök száma.
68 Következésképpen a Parlament költségvetési hatáskörének plenáris ülésen történő gyakorlása – ahogyan azt a Parlament is elismeri – az Unió demokratikus életének egyik alapvető mozzanatát jelenti, és ezért azt mindazzal a figyelemmel, pontossággal és elkötelezettséggel kell teljesíteni, amit az ilyen felelősségvállalások megkövetelnek. E hatáskör gyakorlása különösen plenáris ülésen megvalósuló nyilvános vitát igényel, amely lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy megismerkedjenek a megjelenített különböző politikai irányzatokkal, és ily módon politikai véleményt alkossanak az Unió tevékenységéről.
69 E feltételek mellett a Parlamentnek a fent hivatkozott Wybot‑ügyben hozott ítéletre alapított érve nem fogadható el, mivel a 2012. és a 2013. év októberében tartandó plenáris ülésszakok kitűzése nem indokolható a havi plenáris ülésszakok időtartamának meghatározására vonatkozó belső szervezési hatáskörével. Szintén ugyanezen megállapításból következik, hogy a jelen keresetek a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban elfogadhatók.
70 Végül meg kell jegyezni, hogy még ha a Parlament több munkavégzési helye következtében fennálló, a Parlament által a jelen eljárás során bemutatott hátrányokat és költségeket el is kell ismerni, nem a Parlament, és nem a Bíróság, hanem adott esetben a tagállamok jogosultak arra, hogy ezt orvosolják az intézmények székhelyének kijelölésére rendelkezésükre álló hatáskörük gyakorlása során.
71 A fenti megállapításokra tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a megtámadott döntésekben 2012 és 2013 októberére kitűzött két‑két plenáris ülésszak az intézmények székhelyéről szóló jegyzőkönyvek értelmében nem tekinthető két havi plenáris ülésszaknak.
72 Következésképpen a megtámadott döntéseket meg kell semmisíteni, annyiban, amennyiben a 2012. és a 2013. év vonatkozásában nem határoznak meg tizenkét Strasbourgban tartandó havi plenáris ülésszakot.
A költségekről
73 Az eljárási szabályzat 138. cikkének 1. §‑a alapján a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére. Mivel a Parlament pervesztes lett, és a Francia Köztársaság ezt kérte, a Parlamentet kell kötelezni a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 140. cikkének 1. §‑a alapján az eljárásba beavatkozó Luxemburgi Nagyhercegség maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság megsemmisíti az Európai Parlament 2011. március 9‑i, az említett Parlamentnek a 2012. évi és 2013. évi plenáris ülésszakok ütemtervéről szóló döntését annyiban, amennyiben a 2012. és a 2013. év vonatkozásában nem határoznak meg tizenkét Strasbourgban tartandó havi plenáris ülésszakot.
2) A Bíróság az Európai Parlamentet kötelezi a költségek viselésére.
3) A Luxemburgi Nagyhercegség maga viseli a saját költségeit.
Aláírások