C‑186/11. és C‑209/11. sz. egyesített ügyek

Stanleybet International Ltd (C‑186/11)

William Hill Organization Ltd (C‑186/11)

William Hill plc (C‑186/11)

Sportingbet plc (C‑209/11)

kontra

Ypourgos Oikonomias kai Oikonomikon

Ypourgos Politismou

(a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EK 43. cikk és EK 49. cikk – Nemzeti szabályozás, amely a szerencsejátékok megvalósítására, igazgatására, szervezésére és lebonyolítására vonatkozó kizárólagos jogot biztosít egyetlen, részvénytársasági formában működő és a tőzsdén jegyzett vállalkozásnak – A szerencsejátékok reklámozása és az Európai Unió más tagállamaiban való terjeszkedés – Állami ellenőrzés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. január 24.

1.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Szerencsejátékok – A szerencsejátékok szervezését egyetlen, állami ellenőrzés alatt álló gazdasági szereplő javára biztosító nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Igazolás – Közérdeken alapuló nyomós indokok – A szerencsejátékok kínálatának csökkentésére és a bűnüldözésre irányuló cél – Kötelezettség az arányosság és a hátrányos megkülönböztetés elkerülése feltételeinek való megfelelésre – A nemzeti bíróság általi értékelés

(EK 43. cikk és EK 49. cikk)

2.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Szerencsejátékok – A szerencsejátékok szervezését egyetlen, állami ellenőrzés alatt álló gazdasági szereplő javára biztosító nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – A nemzeti közigazgatás lehetősége arra, hogy a szerencsejáték-ágazat tekintetében átmeneti jelleggel tartózkodjon az engedélyezési kérelmek megvizsgálásától – Hiány

(EK 43. cikk és EK 49. cikk)

3.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Szerencsejátékok – A szerencsejátékok szervezését egyetlen, állami ellenőrzés alatt álló gazdasági szereplő javára biztosító nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Olyan átmeneti időszaknak az érintett nemzeti hatóság részére való biztosításának megtagadása, amelynek során átmeneti jelleggel tartózkodhatna ezen ágazat tekintetében az engedélyezési kérelmek megvizsgálásától – A szerencsejáték-szervezésre vonatkozó engedélyek megadásának feltételei ilyen kérelmek benyújtása esetén – A Szerződések alapvető szabályainak, valamint az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének tiszteletben tartása

(EK 43. cikk és EK 49. cikk)

1.        Az EK 43. cikket és az EK 49. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a szerencsejátékok megvalósítására, igazgatására, szervezésére és lebonyolítására vonatkozóan kizárólagos jogot ad egyetlen vállalkozásnak, amennyiben egyrészt e szabályozás nem tükrözi ténylegesen azon törekvést, hogy koherens és szisztematikus módon csökkentse a szerencsejáték‑kínálatot, valamint korlátozza az e területen gyakorolt tevékenységeket, másrészt a szerencsejáték‑ágazat terjeszkedésének a kifejezetten a szerencsejátékokhoz kapcsolódó bűnözés elleni küzdelemhez szükséges mértékű, szigorú hatósági ellenőrzése nem biztosított, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

(vö. 36. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A szerencsejátékok szervezésére vonatkozó nemzeti szabályozásnak a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára és letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlensége esetén a nemzeti hatóságok nem tekinthetnek el egy átmeneti időszak folyamán a szerencsejáték‑ágazatot érintő engedélyek megadása iránt előterjesztett kérelmek vizsgálatától.

(vö. 38., 39. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        A nemzeti szabályozásnak az EK 43. cikkel és az EK 49. cikkel való összeegyeztethetetlensége esetén az olyan átmeneti időszak biztosításának megtagadása, amelynek során az érintett nemzeti hatóság a szerencsejáték‑ágazat tekintetében átmeneti jelleggel tartózkodhat az engedélyezési kérelmek megvizsgálásától, nem vonja maga után szükségszerűen az érintett tagállam azon kötelezettségét, hogy liberalizálja szerencsejáték‑piacát, amennyiben az ilyen liberalizáció vélhetően nem egyeztethető össze a fogyasztóvédelem és közrend e tagállam által biztosítani kívánt szintjével. Az uniós jog jelenlegi állapotában ugyanis egy meglévő monopóliumnak a Szerződés rendelkezéseinek való megfelelés céljából történő módosítása, különösen e monopóliumnak a hatóságok részéről történő tényleges és szigorú ellenőrzésnek való alávetése révén, továbbra is nyitva áll a tagállamok előtt.

Mindenesetre, amennyiben az érintett tagállam úgy is vélné, hogy a meglévő monopóliumnak a Szerződés rendelkezéseinek való megfelelés céljából történő módosítása nem képzelhető el, és a szerencsejáték‑piac liberalizációja jobban megfelel a fogyasztóvédelem és közrend általa biztosítani kívánt szintjének, tiszteletben kell tartania a Szerződések alapvető szabályait, így többek között az EK 43. cikket és az EK 49. cikket, az egyenlő bánásmód elvét és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint az azokból eredő átláthatósági kötelezettséget. Ilyen esetben a szerencsejátékok bizonyos típusainak nyújtására vonatkozó előzetes hatósági engedélyezés rendszere ezen tagállamban való bevezetésének olyan objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumokon kell alapulnia, amelyek korlátok közé szorítják a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását, hogy az ne váljon önkényessé.

(vö. 46–48. pont és a rendelkező rész 3. pontja)