A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2013. június 27.(*)
„Oklevelek és tanúsító okiratok elismerése – 2005/36/EK irányelv – Fizioterapeuta-szakma – A szakmai képesítések részleges és korlátozott elismerése – EUMSZ 49. cikk”
A C‑575/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz 2011. november 16‑án érkezett, 2011. november 10‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Eleftherios‑Themistoklis Nasiopoulos
és
az Ypourgos Ygeias kai Pronoias
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök, M. Berger, A. Borg Barthet, E. Levits (előadó) és J.‑J. Kasel bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 7‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– E‑Th. Nasiopoulos képviseletében A. N. Dendrinos dikigoros,
– a görög kormány képviseletében E. Skandalou, Z. Chatzipavlou és I. Bakopoulos, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében J. Möller, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues, N. Rouam, és F. Gloaguen, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében W. Ferrante avvocato dello Stato,
– az osztrák kormány képviseletében A. Posch, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa‑Lacombe és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 49. cikk értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az E‑Th. Nasiopoulos és az Ypourgos Ygeias kai Pronoias (egészségügyi és társadalombiztosítási miniszter) között a fizioterapeuta‑szakma Görögországban történő – Németországban szerzett szakmai képesítés alapján való – megkezdésének engedélyezése iránt a görög állampolgárságú E.‑Th. Nasiopoulos által benyújtott kérelem tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7‑i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 255., 22. o.), amely a 2007. október 20‑i hatállyal hatályon kívül helyezett különböző elismerési rendszerek, így többek között a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21‑i 89/48/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 19., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.) és a 89/48/EGK irányelvet kiegészítve, a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános rendszeréről szóló 92/51/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 47. o.) helyébe lépett, anélkül hogy mechanizmusukat megváltoztatta volna, 1. cikkében az alábbiak szerint rendelkezik:
„Ez az irányelv megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint az a tagállam, amely a területén egy szabályozott szakma gyakorlásának megkezdését, illetve gyakorlását ahhoz köti, hogy az érintett személy egy adott szakmai képesítéssel rendelkezzen (a továbbiakban: fogadó tagállam), az adott szakma gyakorlásának megkezdése és gyakorlása érdekében el kell, hogy ismerje azokat a szakmai képesítéseket, amelyeket egy vagy több más tagállamban (a továbbiakban: saját tagállam) szereztek, és amelyek feljogosítják az adott képesítéssel rendelkező személyt a fogadó [helyesen: saját] tagállam területén ugyanazon szakma gyakorlására.”
4 Az említett irányelv 4. cikke rendelkezik az elismerés joghatásairól.
„(1) A szakmai képesítésnek a fogadó tagállam általi elismerése révén a jogosult a fogadó tagállamban megkezdheti annak a szakmának a gyakorlását, amelyre vonatkozóan a saját tagállamában képzettséggel rendelkezik, és ezt a szakmát a fogadó tagállamban ugyanolyan feltételek mellett gyakorolhatja, mint a fogadó tagállam állampolgárai.
(2) Ezen irányelv alkalmazásában az a szakma, amelyet a kérelmező a fogadó tagállamban gyakorolni kíván, azonos azzal, amelyre vonatkozóan a saját tagállamában képzettséggel rendelkezik, feltéve hogy az érintett tevékenységek hasonlóak.”
5 Ugyanezen irányelv 11. cikke az alábbiak szerint írja le a képzettségi szinteket:
„[…]
a) olyan képzettségi tanúsítvány, amelyet a saját tagállamnak az e tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései alapján kijelölt illetékes hatósága bocsátott ki […]
[…]
b) olyan bizonyítvány, amely […] középfokú képzés sikeres elvégzését igazolja […]
[…]
[…]
d) olyan oklevél, amely középfokú végzettségre épülő, legalább három‑, de legfeljebb négyéves vagy azzal egyenértékű időtartamú, részidős, egyetemen vagy felsőoktatási intézményben, vagy más, azonos képzési szintet nyújtó egyéb intézményben folytatott képzés sikeres elvégzését, valamint az e középfokú végzettségre épülő képzés mellett adott esetben megkövetelt szakmai képzés sikeres elvégzését igazolja;
e) [olyan oklevél,] amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa legalább három évig tartó felsőfokú képzést vagy ennek megfelelő időtartamú részképzést végzett el egyetemen, felsőoktatási intézményben vagy más hasonló szintű intézményben, és adott esetben a felsőfokú képzésen felül szükséges szakmai gyakorlatot is megszerezte […]”.
6 A 2005/36 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése tartalmazza az elismerés feltételeit:
„(1) „Ha egy szabályozott szakma gyakorlásának megkezdését vagy gyakorlását a fogadó tagállam meghatározott szakmai képesítés megszerzéséhez köti, ennek a tagállamnak az illetékes hatósága a tagállam saját állampolgáraira alkalmazottakkal azonos feltételek mellett köteles engedélyezni az adott szakma gyakorlásának megkezdését és gyakorlását olyan kérelmezők számára, akik olyan képzettségi tanúsítvánnyal vagy előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek, amelyet egy másik tagállam követel meg ahhoz, hogy területén az adott szakma gyakorlását megkezdhessék, illetve az adott szakmát gyakorolhassák.
A képzettségi tanúsítványnak, illetve az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratnak a következő feltételeket kell kielégítenie:
a) amelyet a tagállamban annak törvényi, rendeleti és közigazgatási előírásai szerinti illetékes hatóság állított ki,
b) a fogadó tagállamban megkövetelt, a 11. cikkben leírt szakmai képesítési szintet közvetlenül megelőző alacsonyabb képesítési szinttel legalább egyenértékű szakmai képesítési szintet tanúsít.”
7 Az említett irányelv 14. cikke a kompenzációs intézkedésekről szól.
„(1) A 13. cikk nem zárja ki azt, hogy a fogadó tagállam megkövetelje a kérelmezőtől maximum 3 éves alkalmazkodási időszak letöltését vagy alkalmassági vizsga letételét […]
[…]
(4) Az (1) bekezdés […] alkalmazásában, a „lényegesen eltérő tantárgyak” olyan tantárgyak, amelyek ismerete a szakma gyakorlásához feltétlenül szükséges, és amelyek tekintetében a migráns által végzett képzés jelentős eltéréseket mutat a fogadó tagállamban megkövetelt képzéstől időtartam vagy tartalom vonatkozásában.
(5) Az (1) bekezdés alkalmazásánál kellő tekintettel kell lenni az arányosság elvére. Különösen, ha a fogadó tagállam alkalmazkodási időszak letöltését vagy alkalmassági vizsga letételét kívánja megkövetelni a kérelmezőtől, előbb meg kell győződnie arról, hogy a kérelmező által a valamely tagállambeli vagy harmadik országbeli szakmai tapasztalata során szerzett ismeretek olyan jellegűek‑e, hogy teljesen vagy részben áthidalják a (4) bekezdésben említett lényeges eltérést.”
A görög jog
8 A „szakképző intézmények egészségügyi és társadalombiztosítási oktatási intézményeinek fizioterapeuta tagozata által kibocsátott oklevéllel rendelkezők szakmai jogai” című 90/1995. sz. köztársasági elnöki rendelet szerint a fizioterapeuta‑szakma olyan szabályozott szakma, amelynek gyakorlása az említett oktatási intézmény által, legalább három évig tartó képzést követően kibocsátott oklevélhez van kötve, amely intézmény az egyetemekkel és a felsőfokú oktatási intézményekkel azonos (felsőfokú) szintű oktatást végez.
9 Így ahhoz, hogy engedélyt kapjon a fizioterapeuta‑szakma gyakorlására az a személy, aki valamely másik tagállamban szakmai képesítést szerzett, az illetékes hatóságnak meg kell állapítania, hogy e képesítés nem csupán képzettségi tanúsítványnak vagy a 2005/36 irányelv 11. cikke szerinti bizonyítványnak, hanem oklevélnek is minősül.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10 E‑Th. Nasiopoulos görög állampolgár, aki egy görög gimnázium által kibocsátott, középfokú tanulmányok elvégzését igazoló bizonyítvánnyal rendelkezik. Azt követően, hogy Németországban elvégezte a két és fél éves, elméleti oktatást és szakmai gyakorlatot magában foglaló masszőr és hidroterapeuta („Masseur und medizinischer Bademeister”) képzést, megszerezte az e szakma gyakorlására feljogosító képesítést. A masszőr és hidroterapeuta képzés Németországban köztes (középfokú) szakképzettségi szintnek minősül.
11 Németországban megszerzett szakmai képesítéseire hivatkozva a felperes kérelmet nyújtott be a görög egészségügyi minisztériumhoz a fizioterapeuta‑szakmához való hozzáférés jogának elismerése iránt, minthogy Görögországban e szakma áll legközelebb a masszőr és hidroterapeuta szakmához.
12 A fenti kérelmet elutasították. Egyrészt a „masszőr és hidroterapeuta” szakma nincs szabályozva Görögországban. Másrészről a felperes nem gyakorolhatja a fizioterapeuta‑szakmát, tekintettel arra, hogy csak két és fél éves képzésről szóló bizonyítvánnyal rendelkezik, jóllehet Görögországban a fizioterapeuta‑szakmához való hozzáférés feltétele a legalább hároméves képzést követően kibocsátott, felsőfokú oktatásról szóló oklevél.
13 E‑Th. Nasiopoulos keresetet nyújtott be a fenti határozat ellen a Symvoulio tis Epikrateias előtt arra hivatkozva, hogy az említett határozat a szakmai képesítések elismerésének európai uniós rendszerébe ütközik, és sérti a letelepedés szabadságának az EUMSZ 49. cikkben foglalt jogát.
14 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az a körülmény, miszerint a görög hatóságok nem engedélyezték számára a szabályozott fizioterapeuta‑szakma görögországi részleges megkezdését annak érdekében, hogy az utóbbi országban gyakorolhassa a fizioterapeuták szakmai tevékenységének legalább azt a részét (masszázs‑ és hidroterápiás szolgáltatások), amelyet Németországban jogszerűen végezhet, különösen a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel (a C‑330/03. sz. Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben 2006. január 19‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑801. o.]) ésszerű kétségeket vet fel.
15 E körülmények között a Symvoulio tis Epikrateias úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Az [EUMSZ 49. cikk] értelmében és az arányosság elvére tekintettel, a magas színvonalú egészségügyi szolgáltatások biztosításának szándéka elegendő‑e a szabad letelepedésre vonatkozó azon korlátozás igazolására, amely valamely meghatározott tagállamban (a fogadó tagállamban) hatályos azon jogszabályi rendelkezésekből ered, amelyek
a) kizárólag azon személyek számára teszik lehetővé bizonyos szakmai tevékenységek végzését, akik [e] tagállamban [a] szabályozott fizioterapeuta‑szakma gyakorlására jogosultak;
b) kizárják e szakma részleges megkezdésének lehetőségét, és
c) ily módon azzal a következménnyel járnak, hogy a fogadó tagállam állampolgára – aki valamely másik tagállamban (a származási tagállam) szerezte meg azon tanúsítványát, amely feljogosítja őt az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó, ez utóbbi tagállamban szabályozott szakma gyakorlására (amely azonban [az] irányelvben […] foglalt feltételek fennállása hiányában a fogadó tagállamban nem jogosítja fel őt a fizioterapeuta‑szakma gyakorlására) – a fogadó tagállamban egyáltalán nem jogosult a fizioterapeuta‑szakma részleges megkezdésének lehetővé tétele útján az e szakmával összefüggő egyes tevékenységek, azaz azon tevékenységek gyakorlására, amelyek gyakorlására az érdekelt a származási tag[államban] jogosult?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
16 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 49. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja a fogadó tagállamban szabályozott fizioterapeuta‑szakma részleges megkezdését az említett tagállam olyan állampolgára esetében, aki más tagállamban olyan képesítést, így a jelen esetben például masszőr és hidroterapeuta képesítést szerzett, amely feljogosítja arra, hogy e második tagállamban a fizioterapeuta‑szakma által lefedett tevékenységek egy részét végezze.
17 E kérdést a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott azon ítéletben kimondott elvekre tekintettel kell vizsgálni, amelynek tárgya a szakmai képesítések részleges elismerése.
18 Az említett ítéletben a Bíróság megvizsgálta azt a kérdést, hogy az EK 49. cikkel ellentétes‑e az, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai kizárják a szabályozott szakmának az említett szakma által lefedett tevékenységek közül egy vagy több tevékenységre korlátozott részleges megkezdését.
19 E tekintetben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az EK 49. cikk második bekezdése értelmében a szabad letelepedés jogát a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint lehet gyakorolni. Ebből következően, amikor valamely speciális tevékenység megkezdése vagy gyakorlása a fogadó tagállamban szabályozva van, akkor a másik tagállam azon állampolgárának, aki ezt a tevékenységet ott gyakorolni szeretné, főszabály szerint e szabályozás feltételeinek kell megfelelnie (a C‑55/94. sz. Gebhard‑ügyben 1995. november 30‑án hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4165. o.] 36. pontja).
20 Tekintettel arra, hogy a fizioterapeuta‑szakma megkezdésének feltételei eddig nem képezték uniós szintű harmonizáció tárgyát, a tagállamok továbbra is hatáskörrel rendelkeznek az említett feltételek meghatározására, mivel a 2005/36 irányelv e tekintetben nem korlátozza a hatáskörüket. Mindemellett a tagállamok kötelesek az e területre vonatkozó hatáskörüket a Szerződés által biztosított alapszabadságok tiszteletben tartásával gyakorolni (lásd a C‑108/96. sz., Mac Quen és társai ügyben 2011. február 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2011., I‑837. o. ] 24. és 25. pontját, valamint a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott ítélet 28. és 29. pontját).
21 Így a fogadó tagállam olyan szabályozása, amely teljesen kizárja a szabályozott szakma részleges megkezdését, és ily módon a letelepedés szabadságának gyakorlását megzavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi, csak akkor igazolható, ha közérdeken alapuló kényszerítő okon alapul, és nem megy túl azon, ami az általa követett cél eléréséhez szükséges.
22 Márpedig az olyan szabályozás célja vonatkozásában, mint amelyről az alapügyben is szó van, az észrevételeket benyújtó kormányok által hivatkozott, közérdeken alapuló kényszerítő okok egyrészről a fogyasztók védelme, másrészről pedig az egészség védelme.
23 A fogyasztók védelmét illetően meg kell említeni, hogy a szakmai képesítések részleges elismerése elvileg azzal a hatással járhat, hogy a szabályozott szakmákat különböző tevékenységekre osztja fel egy tagállamon belül. Ez lényegében azzal a veszéllyel jár, hogy az említett tagállamban letelepedett szolgáltatók szolgáltatásait igénybe vevők tévedhetnek a fizioterapeuta‑szakmához kapcsolódó képesítések terjedelmét illetően.
24 Mindazonáltal a fizioterapeuta‑szakma gyakorlásának engedélyezéséből való, akár csak részleges kizárás is túlmegy azon, ami a fogyasztók védelme céljának eléréséhez szükséges.
25 Ahogyan ugyanis a Bíróság a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott ítéletben már kimondta, a fogyasztók védelmének jogszerű célja kevésbé korlátozó eszközökkel is elérhető, mint az adott szakmai képesítés részleges elismerése lehetőségének teljes kizárása, így különösen az érintett személyeknek az eredeti nyelven és formában kiállított képesítés vagy szakmai cím használatára, vagy a fogadó tagállam hivatalos nyelvén történő használatára való kötelezésével (lásd analógia útján a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott ítélet 38. pontját).
26 Az egészség védelmét illetően a cseh kormány arra hivatkozik, hogy az egészségügyi szakmák különösen érzékeny területet alkotnak, a francia kormány pedig azon az állásponton van, hogy e szakmák speciálisak, és nem hasonlíthatók más szabályozott szakmákhoz. E megközelítést osztja többek között az olasz kormány, amely úgy véli, hogy az egyes szakmai tevékenységek nem választhatók el az egészségügyi szakmát alkotó tevékenységek összességétől anélkül, hogy az ne veszélyeztetné a közegészséget, a szolgáltatások színvonalát, valamint a szolgáltatást igénybe vevők által a megfelelő képesítésbe vetett bizalmat.
27 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az egyébiránt az EUMSZ 52. cikkben szereplő közegészség a védelmére irányuló nemzeti intézkedések megítélése során kétségkívül különös figyelmet követel meg. Ahogyan tehát a francia kormány rámutatott, önmagában az a körülmény, hogy valamely tagállam egy másik tagállam által elfogadottól eltérő védelmi rendszert választott, nem lehet hatással a kérdéses rendelkezések szükségességének és arányosságának megítélésére (lásd különösen a fent hivatkozott Mac Quen és társai ügyben hozott ítélet 33–34. pontját, a C‑294/00. sz. Gräbner‑ügyben 2002. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑6515. o.] 46. és 47. pontját, valamint a C‑141/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6935. o.] 51. pontját).
28 Mindazonáltal először hangsúlyozni kell, hogy a fizioterapeuta‑szakma, és ebből következően a bármilyen fajta masszőrszakma nem a szoros értelemben vett orvosi szakmák, hanem a paramedicinális szakmák ágazatába tartozik. Mivel e terület különböző jellegű tevékenységek széles körét öleli fel, főszabály szerint nem kerülhető el, hogy a szabályozott szakmák kölcsönös elismerésének az uniós jog által létrehozott rendszerébe tartozzon.
29 Másodszor meg kell említeni, hogy a masszőr‑hidroterapeuta által nyújtott szolgáltatások igénybe vevője de facto élvezi az egészség védelme tekintetében megkövetelt különös figyelmet. Ahogyan ugyanis a görög kormány a tárgyaláson rámutatott, a masszőr‑hidroterapeuta által nyújtott szolgáltatások nem állnak másból, mint a betegnek – nem e masszőr, hanem valamely orvos által – rendelt kezelés végrehajtásából. A beteg elsőként ezen orvoshoz fordul, és ezt követően ezen orvos jelöli ki a masszőr számára a követendő lépéseket a terápia technikai alkalmazása tekintetében. Ily módon a masszőr‑hidroterapeutát nem közvetlenül a beteg választja, és az nem az utóbbi utasításai szerint jár el, hanem azt az orvosi szakma képviselője választja ki, és az utóbbival szoros kapcsolatban, függőségi és együttműködési viszonyban működik.
30 Noha a fentiekből az következik, hogy a fizioterapeuta‑szakma akár részleges megkezdésének kizárása túlmegy nem csupán azon a mértéken, amely a fogyasztók védelme céljának eléréséhez szükséges, hanem azon is, ami az egészség védelme tekintetében megkövetelhető, meg kell különböztetni az alábbi két esetet.
31 Az első feltevés esetén olyan esetről van szó, amikor a származási tagállamban és a fogadó tagállamban a két szakma közötti hasonlóság foka olyan, hogy azokat lényegében „hasonlónak” és ily módon „ugyanazon szakmának” lehet minősíteni a 2005/36 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében. Ilyen esetekben a kérelmező képzésének a fogadó tagállambeli képzéshez viszonyított hiányosságai hatékonyan pótolhatók a 2005/36 irányelv 14. cikke (1) bekezdésében foglalt kiegyenlítő intézkedések alkalmazásával, ezáltal biztosítva az érdekelt fél teljes integrációját a fogadó tagállam szakmai rendszerébe (lásd a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott ítélet 34. pontját). Következésképpen ilyen körülmények között az EUMSZ 49. cikk nem sérül abban az esetben, ha a fogadó tagállam valamely szakmához nem biztosít részleges hozzáférést.
32 Viszont a második feltevés esetén a 2005/36 irányelv hatálya alá nem tartozó esetekről van szó, abban az értelemben, hogy a tevékenységi körök közötti különbségek olyan jelentősek, hogy valójában teljes képzésnek kellene alávetni a kérelmezőt annak érdekében, hogy valamely más tagállamban gyakorolhassa azon tevékenységeket, amelyekre képesítéssel rendelkezik. Márpedig ez objektív szempontból olyan tényezőnek minősül, amely az érdekeltet arra indítja, hogy a fogadó tagállamban ne gyakorolja e tevékenységeket (lásd a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott ítélet 35. pontját). E körülmények között az EUMSZ 49. cikk sérülhet.
33 E tekintetben a Bíróság egyrészről rámutatott, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságainak és különösen illetékes bíróságainak feladata annak meghatározása, hogy minden egyes konkrét esetben mely pontban tér el az érdekelt által kapott képzés tartalma az említett tagállamban előírt képzéstől (lásd a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott ítélet 36. pontját).
34 Másrészről a Bíróság azt is pontosította, hogy a nemzeti hatóságok által elsőként vizsgálandó egyik döntő szempont az a kérdés, hogy vajon az a szakmai tevékenység, amelyet az érdekelt a fogadó tagállamban gyakorolni szeretne, objektíve elválasztható‑e az e tagállam megfelelő szakmája által lefedett tevékenységek egészétől, és e tekintetben az szolgál iránymutatásul, hogy ez a tevékenység gyakorolható‑e önálló vagy független formában abban a tagállamban, ahol a szóban forgó szakmai képesítést megszerezték. Amennyiben ez a helyzet áll fenn, azt a következtetést kell levonni, hogy az adott szakmai képesítés részleges elismerése bármiféle lehetőségének kizárása révén keltett visszatartó hatás túlzottan jelentős ahhoz, hogy azt a szolgáltatást igénybe vevők jogainak esetleges sérelmétől való félelem ellensúlyozni tudná (lásd a fent hivatkozott Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontját).
35 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely kizárja a fogadó tagállamban szabályozott fizioterapeuta‑szakma részleges megkezdését az említett tagállam olyan állampolgára esetében, aki más tagállamban olyan képesítést, így például masszőr és hidroterapeuta képesítést szerzett, mely utóbbi feljogosítja arra, hogy e második tagállamban a fizioterapeuta‑szakma által lefedett tevékenységek egy részét végezze, amennyiben a tevékenységi körök közötti különbségek olyan jelentősek, hogy a fizioterapeuta‑szakma megkezdéséhez valójában teljes képzésnek kellene alávetni a kérelmezőt. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy fennáll‑e ez a helyzet.
A költségekről
36 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely kizárja a fogadó tagállamban szabályozott fizioterapeuta‑szakma részleges megkezdését az említett tagállam olyan állampolgára esetében, aki más tagállamban olyan képesítést, így például masszőr és hidroterapeuta képesítést szerzett, amely feljogosítja arra, hogy e második tagállamban a fizioterapeuta‑szakma által lefedett tevékenységek egy részét végezze, amennyiben a tevékenységi körök közötti különbségek olyan jelentősek, hogy a fizioterapeuta‑szakma megkezdéséhez valójában teljes képzésnek kellene alávetni a kérelmezőt. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy fennáll‑e ez a helyzet.
Aláírások