C‑62/14. sz. ügy
Peter Gauweiler és társai
kontra
Deutscher Bundestag
(a Bundesverfassungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Gazdaság‑ és monetáris politika – Az Európai Központi Bank (EKB) Kormányzótanácsának az eurórendszer államkötvényei másodlagos piacán végzett végleges értékpapír‑adásvételi műveletek egyes technikai jellemzőiről szóló határozatai – EUMSZ 119. cikk és EUMSZ 127. cikk – Az EKB és az Központi Bankok Európai Rendszerének hatáskörei – A monetáris politika transzmissziós mechanizmusa – Az árstabilitás fenntartása – Arányosság – EUMSZ 123. cikk – Az euróövezeti tagállamok monetáris finanszírozásának tilalma”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. június 16.
1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szükségessége és a feltett kérdések relevanciája – A nemzeti bíróság általi értékelés
(EUMSZ 267. cikk)
2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság ítélete – Joghatások
(EUMSZ 267. cikk)
3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések – A nemzeti jog által megelőzés céljából biztosított kereset nyomán indult eljárás keretében előterjesztett kérdések megválaszolására vonatkozó hatáskör
(EUMSZ 267. cikk)
4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti jogban végrehajtási intézkedések tárgyát még nem képező, általános hatályú uniós jogi aktus értelmezésére irányuló kérelem – A nemzeti bíróság előtti kereset elfogadhatósága – Bennfoglaltság
(EUMSZ 267. cikk)
5. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Hatály – A Központi Bankok Európai Rendszere által államkötvények másodlagos piacon történő vásárlására irányuló program – Bennfoglaltság – A gazdaságpolitikai célok megvalósítására pozitív következményekkel járó program – A monetáris politikai intézkedésnek való minősítésre gyakorolt hatás hiánya
(EUMSZ 119. cikk, (2) bekezdés, EUMSZ 127. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 282. cikk, (2) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 18. cikk, 18.1. pont)
6. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A Központi Bankok Európai Rendszerének mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(EUSZ 5. cikk, (4) bekezdés; EUMSZ 119. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 127. cikk, (1) bekezdés)
7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolási kötelezettségnek az eset összes körülménye alapján való megítélése
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés)
8. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A Központi Bankok Európai Rendszere által államkötvények másodlagos piacon történő vásárlására irányuló program – Az arányosság elvének megsértése – Hiány
(EUSZ 5. cikk, (4) bekezdés; EUMSZ 119. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 127. cikk, (1) bekezdés)
9. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – A monetáris finanszírozás tilalma – Hatály – A Központi Bankok Európai Rendszere által államkötvények másodlagos piacon történő vásárlására irányuló program – Kizártság – Feltételek
(EUMSZ 123. cikk, (1) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 18. cikk, 18.1. pont, és 33. cikk; 3603/93 tanácsi rendelet, hetedik preambulumbekezdés)
10. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – A monetáris finanszírozás tilalma – Célkitűzés – A tagállamok arra való ösztönzése, hogy rendezett költségvetési politikát folytassanak
(EUMSZ 119. cikk, (2) bekezdés, EUMSZ 123. cikk, EUMSZ 127. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 282. cikk, (2) bekezdés)
11. Európai Központi Bank – A Központi Bankok Európai Rendszerének hatáskörei – Államkötvények másodlagos piacon történő vásárlására irányuló program elfogadása – Bennfoglaltság
(EUMSZ 119. cikk, EUMSZ 123. cikk, (1) bekezdés, EUMSZ 127. cikk, (1) és (2) cikk; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 17–24. cikk)
1. Az előzetes döntéshozatal keretében a Bíróság nem rendelkezik döntéshozatali hatáskörrel, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróságot nem köti a Bíróság értelmezése. A Bíróságnak ugyanis nincs hatásköre arra, hogy pusztán tanácsadó jellegű választ adjon. Így a Bíróságnak nincs hatásköre az uniós jog valamely aktusának értelmezésére annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság állást foglalhasson a nemzeti jog alkalmazásával kapcsolatban, egy olyan helyzetben, amelyben a nemzeti jog nem utal közvetlen és feltétlen módon az uniós jogra, hanem csupán modellként alkalmaz egy uniós jogi aktust, és annak meghatározásait csak részlegesen veszi át. Más a helyzet azonban, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem közvetlenül az uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozik, ami azt jelenti, hogy a Bíróság ítélete konkrét következményekkel jár az alapeljárás megoldásában.
E tekintetben az EUMSZ 267. cikk közvetlen együttműködést hoz létre a Bíróság és a tagállami bíróságok között. Ezen eljárás keretében – amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul – az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, amelynek feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét, míg a Bíróság a nemzeti bíróság által rendelkezésre bocsátott tények alapján kizárólag az uniós jogi rendelkezés értelmezéséről és érvényességéről foglalhat állást. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vagy érvényességére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.
Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolását, ha az uniós rendelkezés értelmezése vagy érvényességének értékelése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson.
(vö. 12–15., 24., 25. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 16. pont)
3. Az olyan előzetes döntéshozatal keretében, amely az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának az államkötvény‑vásárlási programról szóló határozatainak érvényességére vonatkozik, az a körülmény, hogy ezt a programot nem hajtották végre, és hogy az csak további jogi aktusok elfogadását követően hajtható végre, az alapügyben előterjesztett keresetet nem teszi okafogyottá, ha az érintett nemzeti jog bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi egy ilyen helyzetben a megelőző jogvédelem biztosítását. Márpedig, bár az alapügyben benyújtott, a veszélyeztetett jogok megsértésének megelőzésére irányuló kereset szükségképpen – a természetüknél fogva bizonytalan – feltételezéseken alapul, az érintett nemzeti jog lehetőséget nyújt az érvényesítésére. Következésképpen, mivel az EUMSZ 267. cikkben meghatározott eljárásban a nemzeti jog értelmezése kizárólag e bíróság hatáskörébe tartozik, az, hogy a vitatott határozatokat még nem hajtották végre, és hogy azok csak további jogi aktusok elfogadását követően hajthatók végre, nem vezethet annak kizárásához, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem objektív módon szükséges az e bíróság előtt folyamatban lévő jogvita megoldásához.
(vö. 27., 28. pont)
4. Ha a nemzeti jog értelmében a Bíróság előtt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásban részt vevő felek keresetet indíthatnak az érintett tagállam valamely uniós jogi aktusnak való megfelelésre vonatkozó szándéka vagy kötelezettsége jogszerűségének vizsgálata iránt, a magánszemélyek számára nyitva álló azon lehetőség, hogy a nemzeti bíróságok előtt hivatkozzanak valamely általános hatályú uniós jogi aktus érvénytelenségére, nem függ azon feltételtől, hogy az említett aktus már valójában tárgyát képezte a nemzeti jog alapján elfogadott végrehajtási intézkedéseknek. E tekintetben elég az, hogy a nemzeti bírósághoz tényleges jogvitával forduljanak, amelyben az ilyen jogi aktus érvényességének kérdése járulékosan felmerül.
(vö. 29. pont)
5. Annak meghatározása érdekében, hogy valamely intézkedés a monetáris politika területére tartozik‑e, elsősorban ezen intézkedés célkitűzéseit kell alapul venni. Az ezen intézkedés által e célok elérése érdekében felhasznált eszközök is relevánsak.
A monetáris politika területére tartozik a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) által államkötvények másodlagos piacon történő vásárlására irányuló program, amelynek célja a monetáris politika megfelelő transzmissziójának és egyúttal e politika egységes jellegének a védelme. Elsősorban arról van szó, hogy egyrészt a monetáris politika egységes jellegének megőrzésére irányuló cél hozzájárul e politika célkitűzéseinek megvalósításához, mivel az EUMSZ 119. cikk (2) bekezdése értelmében ennek egységesnek kell lennie. Másrészt a monetáris politika megfelelő transzmissziójának megőrzésére irányuló cél egyaránt alkalmas arra, hogy az említett politika egységes jellegét megőrizze, és hozzájáruljon ennek elsődleges céljához, vagyis az árstabilitás fenntartásához. Ezt az elemzést nem kérdőjelezheti meg az, hogy az említett program adott esetben alkalmas lehet arra, hogy egyaránt hozzájáruljon az euróövezet stabilitásához, ami a gazdaságpolitika hatálya alá tartozik. Ugyanis a monetáris politika valamely intézkedése nem eshet azonos megítélés alá egy gazdaságpolitikai intézkedéssel kizárólag amiatt, hogy közvetett hatásokat fejthet ki az euróövezet stabilitására.
Másodsorban a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv IV. fejezetében található 18. cikkének 18.1. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a KBER céljai elérése és az elsődleges jogból eredő feladatainak ellátása érdekében a Bank és a nemzeti központi bankok főszabály szerint a pénzügyi piacokon beavatkozhatnak euróban jegyzett, forgalomképes eszközök végleges eladásával és vásárlásával. Ami az államkötvény‑vásárlási program szelektív jellegét illeti, mivel e program célja a monetáris politika transzmissziós mechanizmusában az egyes tagállamok által kibocsátott államkötvények sajátos helyzete miatt bekövetkezett zavarok orvoslása, önmagában az, hogy az említett program kifejezetten ezekre az államkötvényekre korlátozódik, nem jelentheti azt, hogy a KBER által alkalmazott eszközök nem tartoznak a monetáris politika hatálya alá. Egyébiránt az EUM‑Szerződés egyetlen rendelkezése sem írja elő a KBER‑nek azt, hogy a pénzügyi piacokon olyan általános intézkedésekkel beavatkozzon, amelyek szükségszerűen az euróövezet valamennyi államára érvényesek.
Egyébiránt az a körülmény, hogy egy államkötvény‑vásárlási program végrehajtása makrogazdasági kiigazítási programok teljes betartását feltételezi, nem változtathat ezen a megállapításon. Kétségkívül nem kizárt, hogy egy ilyen jellemzővel bíró államkötvény‑vásárlási program mellékesen erősítheti e kiigazítási programok betartására való ösztönzést, és ezáltal bizonyos mértékig elősegíti az ezek által követett gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Mindazonáltal az ilyen közvetett hatások semmi esetre sem jelentik azt, hogy az ilyen program valamely gazdaságpolitikai intézkedéshez hasonlítható, mivel az EUMSZ 119. cikk (2) bekezdéséből, az EUMSZ 127. cikk (1) bekezdéséből és az EUMSZ 282. cikk (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát.
(vö. 46–49., 51., 52., 54–59. pont)
6. Az EUMSZ 119. cikk (2) bekezdéséből és az EUMSZ 127. cikknek az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből az következik, hogy valamely, a monetáris politika területére tartozó államkötvény‑vásárlási program érvényesen csakis úgy fogadható el és hajtható végre, ha a benne foglalt intézkedések arányban állnak e politika célkitűzéseivel. Ami az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illeti, mivel a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a nyíltpiaci műveletekre vonatkozó program kidolgozásakor és végrehajtásakor technikai jellegű döntéseket kell hoznia, valamint összetett előrejelzéseket és értékeléseket kell végeznie, ennek keretében számára széles mérlegelési jogkört kell biztosítani.
Ez pedig azt jelenti, hogy ha valamely uniós intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, akkor bizonyos eljárási garanciák tiszteletben tartásának ellenőrzése alapvető fontosságú. E garanciák között szerepel az adott eset valamennyi lényegi elemének a KBER által elvégzendő alapos és külső befolyástól mentes vizsgálatára, valamint a határozata megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettség. E tekintetben azon körülmény, hogy az euróövezet gazdasági helyzetére vonatkozó indokolt elemzést vitatták, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kétségbe vonja a Bíróságnak a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányára vonatkozó következtetését, mivel a monetáris politika kérdéseit szokás szerint vita övezi, és mivel a KBER széles mérlegelési jogkörrel bír, nem követelhető meg a KBER‑től több, mint hogy a gazdasági szakértelmét és a rendelkezésére álló szükséges technikai eszközöket alkalmazza annak érdekében, hogy ezt az elemzést gondosan és pontosan elvégezze.
(vö. 66., 68., 69., 74., 75. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 70. pont)
8. A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) által olyan államkötvények másodlagos piacon történő felvásárlása, amelyeket euróövezeti tagállamok bocsátottak ki, és amelyek kamatlábai erősen ingadoztak, és rendkívül különbözők voltak különösen az euróövezet felbomlása veszélyének fedezésére szolgáló, túlzott mértékű kockázati kamatfelár miatt, az euróövezet felbomlásával kapcsolatos indokolatlan félelem eloszlatásával hozzájárulhat e kamatlábak csökkenéséhez, így pedig elősegítheti a túlzott mértékű kockázati kamatfelár visszaszorítását, vagy akár megszüntetését.
Ebben az összefüggésben a KBER jogosan feltételezheti, hogy a kamatlábak ilyen alakulása elősegítheti a KBER monetáris politikájának transzmisszióját, és e politika egységes jellegének megőrzését. A KBER joggal tekinthette úgy, hogy egy ilyen program hozzájárulhat a KBER által követett célkitűzések megvalósításához, ennélfogva pedig az árstabilitás fenntartásához. Egy ilyen program nem haladja meg nyilvánvalóan az e célok eléréséhez szükséges mértéket, különösen azért, mert az csakis annyiban teszi lehetővé az államkötvények másodlagos piacon történő felvásárlását, amennyiben ez a program céljainak eléréséhez szükséges, és ha a felvásárlást e célok elérésével felfüggesztik.
Egy ilyen program végeredményben az euróövezet államai által kibocsátott államkötvényeknek csak egy korlátozott részére vonatkozik, úgyhogy az Európai Központi Bank által egy ilyen program végrehajtása során várhatóan vállalt kötelezettségek valóban körülhatároltak és korlátozottak. E körülmények között úgy tűnik, hogy egy ilyen, korlátozott terjedelmű programot a KBER érvényesen elfogadhat, anélkül hogy ex ante mennyiségi korlátot szabna a végrehajtásának, mivel egy ilyen korlát végeredményben gyengítheti e program hatékonyságát. Egyébiránt meg kell állapítani, hogy egy ilyen program azokat a tagállamokat, amelyek kötvényei megszerezhetők, a célkitűzésekkel kapcsolatos kritériumok alapján, nem pedig önkényes kiválasztás alapján határozza meg.
Továbbá a fennálló, eltérő érdekek mérlegelésével a KBER hatékonyan elkerüli azt, hogy az érintett program végrehajtása során a célkitűzéseihez képest nyilvánvalóan aránytalan hátrányok következzenek be. E körülmények között az ilyen program nem sérti az arányosság elvét.
(vö. 72., 76., 77., 80–82., 87., 88., 90–92. pont)
9. Az EUMSZ 123. cikk (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés megtiltja, hogy a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) bármiféle pénzügyi támogatást nyújtson valamely tagállamnak, anélkül azonban, hogy általános jelleggel kizárná a KBER azon lehetőségét, hogy az e tagállam által korábban kibocsátott értékpapírokat felvásárolja e tagállam hitelezőitől. Így a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 18. cikkének 18.1. pontja lehetővé teszi a KBER számára, hogy a céljai elérése és az elsődleges jogból eredő feladatainak ellátása érdekében a pénzügyi piacokon beavatkozzon, többek között euróban jegyzett, forgalomképes eszközök – köztük állampapírok – végleges eladásával és vásárlásával, anélkül hogy ezt a felhatalmazást a nyíltpiaci műveletek sajátos jellegének tiszteletben tartásán kívül különös feltételekhez kötné.
Mindazonáltal a KBER nem szerezhet érvényesen a másodlagos piacokon államkötvényeket olyan körülmények között, amelyek gyakorlatilag a beavatkozásának olyan hatást kölcsönöznének, mintha az államkötvényeket közvetlenül a tagállami közjogi intézményektől vagy szervezetektől szerezték volna meg, kétségessé téve ezáltal az EUMSZ 123. cikk (1) bekezdésben meghatározott tilalom érvényesülését. Azonban, amint arra az [EUMSZ 123. cikkben] és az [EUMSZ 125. cikk] (1) bekezdésében említett tilalmak alkalmazásához szükséges fogalmak meghatározásáról szóló 3603/93 rendelet hetedik preambulumbekezdése emlékeztet, a másodlagos piacokon történő vásárlások nem használhatók fel az EUMSZ 123. cikk céljának kijátszására. Következésképpen, amikor a Bank a másodlagos piacokon szerez meg államkötvényeket, a beavatkozását olyan biztosítékok közé kell ágyaznia, amelyek garantálják e beavatkozásnak a monetáris finanszírozás EUMSZ 123. cikk (1) bekezdéséből eredő tilalmával való összeegyeztethetőségét.
Nem vitatott, hogy a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) által államkötvények másodlagos piacon történő vásárlására irányuló program esetében az olyan garanciák létezése ellenére, amelyekkel elkerülhetővé válik, hogy az államkötvények kibocsátási feltételei torzuljanak annak biztos tudatában, hogy a KBER ezeket a kötvényeket a kibocsátásukat követően fel fogja vásárolni, a KBER beavatkozása bizonyos befolyást gyakorolhat az államkötvények elsődleges és másodlagos piacainak működésére. Mindazonáltal ez a körülmény nem döntő jelentőségű, mivel ez a befolyás az EUM‑Szerződésben engedélyezett, másodlagos piacokon történő vásárlásokkal együttjáró hatás, amely végeredményben elengedhetetlen ahhoz, hogy a monetáris politika keretében hatékonyan lehessen alkalmazni e felvásárlásokat.
Ráadásul az a körülmény, hogy az ilyen felvásárlási program az EKB‑t jelentős hitelkockázatnak teheti ki, még ha be is bizonyosodik, semmiképpen nem gyengíti az említett programot övező, annak elkerülésére szolgáló garanciákat, hogy a tagállamok tekintetében megszűnjön a rendezett költségvetési politika folytatására való ösztönzés. Egyébiránt egy olyan központi bank, mint az Európai Központi Bank, köteles meghozni olyan határozatokat, amelyek – mint a nyíltpiaci műveletek – elkerülhetetlen módon hitelkockázattal járnak. E tekintetben a KBER‑ről és a Bankról szóló jegyzőkönyv 33. cikke pontosan a Bank veszteségei felosztásának módját határozza meg, anélkül hogy kifejezetten körülhatárolná a Bank által a monetáris politika célkitűzéseinek megvalósítása érdekében vállalható kockázatokat. Egyébiránt, bár az elsőbbségi hitelezői státuszról való lemondás a Bankot esetlegesen az érintett tagállam többi hitelezője által jóváhagyott hitelezési veszteségnek teszi ki, meg kell állapítani, hogy olyan kockázatról van szó, amely a másodlagos piacon történő kötvényszerzés velejárója, amely műveletet a Szerződések alkotói úgy engedélyeztek, hogy a Bank elsőbbségi hitelezői státuszát nem határozták meg előfeltételként.
(vö. 94–97., 101., 102., 107., 108., 123., 125., 126. pont)
10. Az EUMSZ 123. cikk annak biztosítására irányul, hogy a tagállamok hatékony és eredményes költségvetési politikát folytassanak, elkerülve hogy az államháztartási hiány monetáris finanszírozása vagy a kormányok pénzpiacokhoz való kiváltságos hozzáférése a tagállamok túlzott eladósodásához vagy túlzott hiányhoz vezessen. Megkerülnék e célt, ha a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) olyan programot követne, amely alkalmas lenne arra, hogy az érintett tagállamok esetében megvonja a rendezett költségvetési politika folytatására való ösztönzést. Ugyanis, mivel az EUMSZ 119. cikk (2) bekezdéséből, az EUMSZ 127. cikk (1) bekezdéséből és az EUMSZ 282. cikk (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát, a KBER‑nek az EUMSZ 123. cikk alapján történő fellépése nem lehet olyan jellegű, hogy kijátssza e politikák hatékonyságát azáltal, hogy az érintett tagállamok esetében megvonja a rendezett költségvetési politika folytatására való ösztönzést.
Végeredményben a monetáris politika folytatásának állandó részét képezi a kamatlábak és a bankok refinanszírozási feltételeinek befolyásolása, ami szükségszerűen kihat a tagállamok költségvetési hiányának finanszírozási feltételeire.
(vö. 100., 109., 110. pont)
11. Az EUMSZ 119. cikket, az EUMSZ 123. cikk (1) bekezdését, az EUMSZ 127. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 17–24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok felhatalmazzák a Központi Bankok Európai Rendszerét az államkötvények másodlagos piacon történő vásárlására irányuló program elfogadására.
(vö. 127. pont és a rendelkező rész)