A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2010. június 17.(*)
„2004/83/EK irányelv – A harmadik országok állampolgárai, illetve a hontalan személyek menekültként való elismerésének feltételeire vonatkozó minimumszabályok – Palesztin nemzetiségű hontalan személy, aki nem kérte a United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East (UNRWA) általi védelmet vagy támogatást – Menekültstátusz igénylése – A menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28‑án Genfben aláírt egyezmény 1. cikkének A. pontjában előírt feltételek nem teljesülése miatti elutasítás – E hontalan menekültkénti elismeréshez való joga a 2004/83 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata alapján”
A C‑31/09. sz. ügyben,
az EK 68. cikk és az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2009. január 26‑án érkezett, 2008. december 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Nawras Bolbol
és
a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot, R. Silva de Lapuerta tanácselnökök, A. Rosas, P. Kūris, J.‑J. Kasel és M. Safjan bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. október 20‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– N. Bolbol képviseletében Győző G. ügyvéd,
– a magyar kormány képviseletében Somssich R., Fehér M. és Borvölgyi K., meghatalmazotti minőségben,
– a belga kormány képviseletében C. Pochet és T. Materne, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében M. Lumma és N. Graf Vitzthum, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében E. Belliard, G. de Bergues és B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében I. Rao, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében Simon B. és M. Condou‑Durande, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2010. március 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv (HL L 304., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o., a továbbiakban: irányelv) 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a palesztin nemzetiségű, hontalan N. Bolbol és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BÁH) között az N. Bolbol menekültstátusz iránti kérelmének a BÁH által történt elutasítása miatt folyamatban lévő peres eljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
A nemzetközi jog
A menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény
3 A menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28‑án Genfben aláírt egyezmény (Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára [1954.], 189. kötet, 150. o., 2545. sz.) 1954. április 22‑én lépett hatályba. Ezen egyezményt kiegészítette a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31‑i jegyzőkönyv, amely 1967. október 4‑én lépett hatályba (a továbbiakban: Genfi Egyezmény).
4 A Genfi Egyezmény 1. cikke A. pontja (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a „menekült” kifejezés minden olyan személyre alkalmazandó, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni”.
5 A Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja kimondja:
„Az Egyezmény nem alkalmazható azokra a személyekre, akik jelenleg nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől kapnak védelmet vagy támogatást.
Ha ez a védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket Ipso‑facto megilletik az Egyezmény által biztosított előnyök.”
Az Egyesült Nemzetek Palesztinai Egyeztetőbizottsága
6 Az Egyesült Nemzetek Palesztinai Egyeztetőbizottságát (UNCCP) az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1948. december 11‑i 194. (III) sz. határozata hozta létre. E határozat 11. pontja értelmében az Egyesült Nemzetek Közgyűlése:
„Úgy határoz, hogy azon menekültek számára, akik vissza kívánnak térni otthonukba és békében kívánnak élni szomszédaikkal, a lehető leghamarabbi időpontban lehetővé kell tenni, hogy így tegyenek, és hogy kártérítést kell fizetni azoknak a vagyonáért, akik úgy döntenek, hogy nem térnek vissza otthonukba, valamint a nemzetközi jog elvei értelmében vagy a méltányosság szellemében minden elvesztett vagy károsodott vagyontárgyért, amennyiben e vagyonvesztést vagy kárt felelős kormányoknak vagy hatóságoknak kell megtéríteni.
Utasítja az [UNCCP‑t] arra, hogy könnyítse meg a menekültek hazatérését, újrabeilleszkedését, valamint gazdasági és szociális helyzetük javulását, illetve a kártérítések kifizetését, továbbá arra, hogy tartson szoros kapcsolatot a United Nations Relief for Palestinian Refugees (ENSZ‑segély a palesztin menekültek számára) igazgatójával, valamint ez utóbbi közreműködésével az Egyesült Nemzetek Szervezete megfelelő szerveivel és ügynökségeivel.”
United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East (az Egyesült Nemzetek közel‑keleti palesztin menekülteket segélyező és munkaközvetítő hivatala)
7 Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1949. december 8‑i 302. (IV) sz. határozata létrehozta a United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East (UNRWA) nevű szervet. Az UNRWA mandátumát rendszeresen megújították, a jelenlegi 2011. június 30‑án jár le. Működési területe Libanont, a Szíriai Arab Köztársaságot, Jordániát, Ciszjordániát (ideértve Kelet‑Jeruzsálemet) és a Gázai övezetet fedi le.
8 A 302. (IV) sz. határozat 20. pontja értelmében az Egyesült Nemzetek Közgyűlése:
„Utasítja az [UNRWA‑t], hogy működjön együtt az [UNCCP‑vel] mindkét szervezet saját feladatainak legjobb végrehajtása érdekében, különös tekintettel a Közgyűlés 1948. december 11‑i 194. (III) sz. határozatának a 11. cikkére.”
9 Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1967. július 4‑i 2252. (ES‑V) sz. határozatának 6. pontja értelmében a Közgyűlés:
„Támogatja […] az [UNRWA] főbiztosa az iránt kifejtett erőfeszítését, hogy a lehetséges mértékben folytassa a humanitárius segítségnyújtást sürgősségi alapon és ideiglenes intézkedésként azon térségbeli személyek vonatkozásában, akik nemrégiben elkövetett háborús cselekmények következményeként jelenleg nem élhetnek lakóhelyükön, és komolyan rászorulnak az azonnali támogatásra”.
10 Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 2008. december 5‑i 63/91. sz. határozatának 1–3. pontja értelmében a Közgyűlés:
„1. Sajnálattal veszi tudomásul, hogy sem a menekülteknek a 194. (III) sz. határozat 11. pontjában előírt hazatérésére, sem káruk megtérítésére nem került még sor, valamint hogy emiatt a palesztin menekültek helyzete még mindig komoly aggodalomra ad okot, és e menekültek továbbra is segítségre szorulnak az alapvető egészségügyi és oktatási szükségleteik, valamint megélhetési forrásaik biztosítása érdekében;
2. Sajnálattal veszi azt is tudomásul, hogy [az UNCCP] nem találta meg a 194. (III) sz. határozat 11. pontja végrehajtásának előmozdításához szükséges eszközt, valamint újra felkéri [az UNCCP‑t], hogy folytassa ez irányú erőfeszítéseit, és megfelelő időben, de legkésőbb 2009. szeptember 1‑jéig tegyen jelentést a Közgyűlésnek;
3. Megerősíti az [UNRWA] munkája folytatásának szükségességét, valamint az akadály nélkül végzendő műveleteinek, valamint a palesztin menekültek jólétéért, ill. emberi fejlődéséért és a térség stabilitásáért nyújtott szolgálatainak jelentőségét, a palesztin menekültek kérdése méltányos rendezéséig”.
Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa
11 Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának Alapokmányáról szóló, 1950. december 14‑i 428 (V) sz. határozata melléklete 7. pontjának c) alpontja értelmében az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának (UNHCR) hatásköre, az említett Alapokmány meghatározásának megfelelően, „nem terjed ki […] [a]zokra a személyekre, akik az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől már védelmet vagy támogatást kapnak”.
Az Unió szabályozása
12 Az irányelv (2) és (3) preambulumbekezdése szerint:
„(2) Az Európai Tanács 1999. október 15–16‑i tamperei ülésén megállapodás született arról, hogy […] a Genfi Egyezmény […] teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapuló Közös Európai Menekültügyi Rendszer kialakítása szükséges, ily módon fenntartva a visszaküldés tilalmának elvét és biztosítva azt, hogy üldöztetés esetén senkit ne küldjenek vissza oda, ahol üldöztetésnek lenne kitéve.
(3) A Genfi Egyezmény […] a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokkövét képezi.”
13 Az irányelv (6) preambulumbekezdése értelmében:
„Ezen irányelv legfőbb célja egyrészről annak biztosítása, hogy valamennyi tagállamban azonos feltételeket alkalmazzanak a nemzetközi védelemre valóban rászorulók beazonosítására, másrészről annak elősegítése, hogy e személyek valamennyi tagállamban hozzáférhessenek az ellátások egy minimális szintjéhez.”
14 Az irányelv (10) preambulumbekezdése szerint:
„Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapelveket. Így biztosítani kívánja különösen az emberi méltóság, valamint a menedékkérők és az őket kísérő családtagjaik menedékhez való jogának teljes körű tiszteletben tartását.”
15 Az irányelv (16) és (17) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(16) Meg kell állapítani a menekült jogállás meghatározásának és tartalmának minimumszabályait annak érdekében, hogy a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai a Genfi Egyezmény alkalmazása során iránymutatást kapjanak.
(17) Közös feltételeket kell elfogadni a menedékkérőknek a Genfi Egyezmény 1. cikke értelmében menekültként történő elismerésére vonatkozóan.”
16 Az irányelv 2. cikkének c)–e) pontja szerint az irányelv alkalmazásában:
„c) »menekült«: harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy olyan hontalan személy, aki korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva a fenti okoknál fogva nem tud, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem akar oda visszatérni, és rá a 12. cikk nem vonatkozik;
d) »menekült jogállás«: harmadik ország állampolgárának, illetve hontalan személynek valamely tagállam által menekültként történő elismertsége;
e) »kiegészítő védelemre jogosult személy«: harmadik ország olyan állampolgára, illetve olyan hontalan személy, aki nem minősül menekültnek, de akivel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy származási országába, illetőleg hontalan személy esetében a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése esetén a 15. cikk szerinti súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lenne kitéve; valamint rá a 17. cikk (1) és (2) bekezdése nem vonatkozik, és nem tudja vagy az ilyen veszélytől való félelmében nem kívánja ezen ország védelmét igénybe venni”.
17 Az irányelv 13. és 18. cikke kimondja, hogy a tagállamok harmadik ország olyan állampolgárait ismerik el menekültként, illetve részesítik kiegészítő védelemben, akik megfelelnek az ugyanezen irányelv II. és III., vagy a II. és V. fejezetében előírt feltételeknek.
18 Az irányelvnek a menekültkénti elismerés feltételeiről szóló III. fejezetében szereplő, „Kizáró okok” címet viselő 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:
„A harmadik ország állampolgárának, illetve a hontalan személynek menekültként való elismerése kizárt, amennyiben az érintett személy(t):
a) a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja szerint nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervének vagy ügynökségének védelmében vagy támogatásában részesül. Amennyiben e védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket ipso facto megilletik az ezen irányelv által biztosított előnyök”.
19 Az irányelv 13. cikke értelmében:
„A tagállamok harmadik ország olyan állampolgárát, illetve olyan hontalan személyt ismernek el menekültként, aki megfelel a II. és III. fejezetben előírt feltételeknek.”
20 Az irányelvnek „A nemzetközi védelem tartalma” címet viselő VII. fejezetében szereplő 21. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„A tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét.”
21 Az irányelv a 38. és 39. cikkének megfelelően 2004. október 20‑án lépett hatályba, és azt legkésőbb 2006. október 10‑ig át kellett ültetni.
A nemzeti szabályozás
22 A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (Magyar Közlöny 1997/112. (XII.15.); a továbbiakban: menedékjogról szóló törvény) 3. §‑ának (1) bekezdése kimondja:
„Kérelmére – a 4. §‑ban foglalt kivétellel – a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy reá nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk A) pontja, valamint B) pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzőkönyv 1. Cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.”
23 A menedékjogról szóló törvény 38. §‑ának (2) bekezdése szerint az illetékes hatóság a menedékjog iránti kérelem elutasításáról rendelkező határozatában megállapítja, hogy fennáll‑e a visszairányítási és kiutasítási tilalom.
24 A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (Magyar Közlöny 2007/1. (I.5.)) 51. §‑ának (1) bekezdése előírja:
„A visszairányítás, illetve a kiutasítás nem rendelhető el és nem hajtható végre olyan ország területére, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen, ahol a harmadik országbeli állampolgár faji, vallási, nemzeti hovatartozása, egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, illetve a kiutasított harmadik országbeli állampolgár halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve (non‑refoulement).”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
25 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy N. Bolbol, miután házastársával együtt elhagyta a Gázai övezetet, 2007. január 10‑én vízum birtokában érkezett Magyarországra. Itt később tartózkodási engedélyt kapott az idegenrendészeti hatóságtól.
26 2007. június 21‑én N. Bolbol a Gázai‑övezetnek a Fatah és a Hamasz közötti mindennapos összecsapások miatt nem biztonságos helyzetére hivatkozva arra az esetre nyújtott be menedékjog iránti kérelmet a BÁH‑hoz, ha nem hosszabbítanák meg tartózkodási engedélyét. N. Bolbol e kérelmet a Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontjának második mondatára alapozta, arra hivatkozva, hogy ő az UNRWA működési területén kívül tartózkodó palesztin személy. Családtagjai közül egyedül édesapja maradt a Gázai övezetben.
27 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint N. Bolbol nem vette igénybe az UNRWA védelmét és támogatását. N. Bolbol azonban arra hivatkozik, hogy ezt igénybe vehette volna, és ezen állítás alátámasztására bemutatta az UNRWA által az édesapja unokatestvérének családja részére kiállított regisztrációs kártyát. Az alapeljárás alperese okirati bizonyíték hiányában vitatja azon rokoni kapcsolat fennállását, amelyet N. Bolbol állít. Egyébiránt az UNRWA‑nak N. Bolbol megkeresése ellenére nem állt módjában igazolni N. Bolbol rokoni kapcsolatai alapján fennálló regisztrációra való jogosultságát.
28 Az alapeljárás alperese 2007. szeptember 14‑i határozatában elutasította N. Bolbol menedékjog iránti kérelmét, azonban megállapította, hogy vele szemben nem alkalmazható kiutasítási intézkedés.
29 N. Bolbol menedékjog iránti kérelmének elutasítása a menedékjogról szóló törvény 3. §‑ának (1) bekezdésén alapul. Az elutasításról szóló határozat indokolása szerint a Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontjának második mondata nem feltétel nélküli menekültkénti elismerést ír elő, hanem egy személyi kört határoz meg, amelyre irányadóak ezen egyezmény rendelkezései. Következésképpen a palesztinokat is be kell engedni a menekültügyi eljárásba, és meg kell vizsgálni, hogy megfelelnek‑e a Genfi Egyezmény 1. cikkének A. pontja szerinti „menekült” fogalmának. Ugyanezen határozat szerint N. Bolbolt azért nem lehet menekültként elismerni, mert az 1. cikk A. pontja rá nem vonatkozik, mivel nem faji, vallási okok, nemzetiségi hovatartozása vagy politikai üldöztetés miatt hagyta el származási országát.
30 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy N. Bolbol a menedékjogról szóló törvény 38. §‑a és a beutazásról és tartózkodásról szóló 2007. évi II. törvény 51. §‑ának (1) bekezdése alapján kiutasítási tilalom alatt áll azon indokkal, hogy a palesztinok visszafogadása az izraeli hatóságok mérlegelési jogkörébe tartozik, és hogy N. Bolbol a Gázai övezetben – az ottani kritikus helyzet miatt – kínzásnak vagy megalázó és embertelen bánásmódnak lenne kitéve.
31 N. Bolbol a BÁH elutasító határozatának megváltoztatását és menekültkénti elismerését kéri a kérdést előterjesztő bíróságtól a Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontjának második mondata alapján, amely álláspontja szerint a menekültkénti elismerés önálló jogcíme. Ugyanis amennyiben az e rendelkezésben meghatározott feltételek teljesülnek, jogosult lenne a menekültkénti elismerésre függetlenül attól, hogy ugyanezen cikk A. pontja alapján is menekültnek minősül‑e. N. Bolbol szerint az említett 1. cikk D. pontjának célja előírni, hogy amennyiben az UNRWA által regisztrált vagy regisztrációra jogosult személy bármilyen okból e szerv működési területén kívül tartózkodik, és nyomós okból nem várható el tőle, hogy visszatérjen a működési területre, a Genfi Egyezményben részes államoknak automatikusan menekültkénti elismerésben kell részesíteniük. Tekintettel arra, hogy N. Bolbol apai ágon UNRWA regisztrációra jogosult, de Magyarországon, vagyis e szerv működési területén kívül tartózkodik, minden további vizsgálat nélkül el kell ismerni menekültként.
32 Az alapeljárás alperese a kereset elutasítását kéri azzal érvelve, hogy alaptalan N. Bolbol menekültkénti elismerés iránti kérelme, mert az érintett nem a Genfi Egyezmény 1. cikke A. pontjában meghatározott valamely okból hagyta el hazáját, az ugyanezen cikk D. pontja pedig nem automatikus menekültkénti elismerési jogcím, hanem csak az Egyezmény személyi hatályára vonatkozó rendelkezés. Így a palesztinok is csak akkor jogosultak menekültkénti elismerésre, ha megfelelnek az említett Egyezmény 1. cikkének A. pontja szerinti „menekült” fogalmának, amit egyedi elbírálás alapján kell megvizsgálni.
33 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az alapeljárásbeli jogkérdést az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kell elbírálni. Mivel az alapügyben a kérelmet 2007. június 21‑én nyújtották be, amely időpontban az említett cikket még nem ültették át a magyar jogba, az uniós jog rendelkezéseit közvetlenül kell az ügyben alkalmazni.
34 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja többféleképpen értelmezhető. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa 2002 októberében „A Genfi Egyezmény 1. cikk D. pontjának palesztin menekültekre való alkalmazhatóságáról” címmel útmutatót bocsátott ki. Ezen útmutató azonban nem ad világos és egyértelmű útmutatást e rendelkezés palesztinokra való egységes alkalmazásának biztosítása érdekében. Mivel az irányelv az említett 1. cikk D. pontjára való hivatkozást tartalmaz, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik e rendelkezés értelmezésére.
35 Ilyen körülmények között a Fővárosi Bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„A [2004/83/EK tanácsi irányelv] 12. cikk[e] (1) bekezdés[e] a) pontjának alkalmazásában
1) az Egyesült Nemzetek ügynökségének védelmét és támogatását élvezőnek kell‑e tekinteni valakit pusztán azon tény erejénél fogva, hogy jogosult a támogatásra vagy védelemre, vagy az is szükséges, hogy ténylegesen igénybe vegye a védelmet vagy támogatást?
2) az ügynökség védelmének vagy támogatásának megszűnése az ügynökség működési területén kívül tartózkodást, az ügynökség megszűnését, az ügynökség védelmi és támogatási lehetőségeinek megszűnését jelenti, vagy esetleg olyan objektív akadályt, ami miatt az arra jogosult személy nem tudja igénybe venni a védelmet vagy támogatást?
3) az irányelv által biztosított előnyök menekültkénti elismerést jelentenek, vagy az irányelv hatálya alá tartozó két védelmi forma (menekültkénti elismerés és kiegészítő védelemben részesítés) közül bármelyiket, a tagállam döntése szerint, vagy esetleg [nem jelenti egyiknek sem az automatikus elismerését], hanem csak [annak megállapításához vezet, hogy az érintett] az irányelv személyi hatálya alá tartoz[ik]?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
36 Az irányelvet többek között az EK 63. cikk első bekezdése 1. pontjának c) alpontja alapján fogadták el, amely az Európai Unió Tanácsát felhatalmazta arra, hogy intézkedéseket hozzon a menekültügyre vonatkozóan a Genfi Egyezménnyel, valamint az egyéb irányadó egyezményekkel összhangban a harmadik országok állampolgárainak menekültkénti elismerésére vonatkozó minimumszabályok területén.
37 Az irányelv (3), (16) és (17) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Genfi Egyezmény a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokkövét képezi, és azért fogadták el az irányelvnek a menekült jogállás nyújtásának feltételeire, valamint e jogállás tartalmára vonatkozó rendelkezéseit, hogy közös fogalmakra és feltételekre támaszkodva segítsék a tagállamok illetékes hatóságait ezen egyezmény alkalmazása során (lásd a C‑175/08., C‑176/08., C‑178/08. és C‑179/08. sz., Salahadin Abdulla és társai egyesített ügyekben 2010. március 2‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 52. pontját).
38 Az irányelv rendelkezéseit tehát annak általános rendszere és célkitűzése fényében kell értelmezni, tiszteletben tartva az EK 63. cikk első bekezdésének 1. pontjában említett Genfi Egyezményt és az egyéb irányadó egyezményeket. Ezen értelmezés során az irányelv (10) preambulumbekezdéséből eredően tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapelveket (a fent hivatkozott Salahadin Abdulla és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 53. és 54. pontját).
Az első kérdésről
39 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának alkalmazásában az Egyesült Nemzetek más, az UNHCR‑től különböző ügynökségének védelmét vagy támogatását élvezőnek kell‑e tekinteni valakit pusztán azon tény erejénél fogva, hogy jogosult e támogatásra vagy védelemre, vagy az is szükséges, hogy ténylegesen igénybe vegye e védelmet vagy támogatást.
40 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban a kérdést előterjesztő bíróság feladata a tényállás megállapítása.
41 Ahogy az a jelen ítélet 27. pontjában szerepel, N. Bolbol nem vette igénybe az UNRWA védelmét vagy támogatását.
42 Az irányelv III. fejezetében szereplő, a menekültkénti elismerés feltételeire vonatkozó 12. cikk (1) bekezdése a) pontjának első mondata értelmében a harmadik ország állampolgárának, illetve a hontalan személynek menekültként való elismerése kizárt, amennyiben az érintett személy a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja szerint „nem az UNHCR, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervének vagy ügynökségének védelmében vagy támogatásában részesül”.
43 A Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja úgy rendelkezik, hogy az egyezmény nem alkalmazható „azokra a személyekre, akik jelenleg az Egyesült Nemzetek [ilyen] szervétől vagy ügynökségétől kapnak védelmet vagy támogatást”.
44 Kétségtelen, hogy az UNRWA az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontjában érintett, az Egyesült Nemzetek UNHCR‑től különböző szerveinek és ügynökségeinek egyike, mivel az egyezmény említett cikkét pont az UNRWA támogatásában vagy védelmében részesülő palesztin menekültek különleges helyzetére tekintettel alkották meg, ahogy az többek között a Bizottság által a Tanácsnak 2001. szeptember 12‑én benyújtott irányelvjavaslatból (COM (2001) 510 végleges) kitűnik.
45 Miként azt a főtanácsnok indítványa 12. és 13. pontjában kifejti, az UNRWA által kiadott a „Jogosultságra és a regisztrációra vonatkozó, egységes szerkezetbe foglalt előírásokból” (Consolidated Eligibility and Registration Instructions, a továbbiakban: CERI) – amelynek hatályos változatát 2009‑ben fogadták el – kitűnik, hogy bár az UNRWA vonatkozásában a „palesztin menekült” kifejezés az olyan személyek mindegyikére értendő, akik „az 1946. június 1. és 1948. május 15. közötti időszakban Palesztinában rendelkeztek szokásos lakóhellyel, és akik az 1948‑as konfliktus következményeként mind az otthonukat, mind a megélhetési forrásaikat elveszítették” (a CERI III.A.1. pontja), más személyek is jogosultak lehetnek arra, hogy az UNRWA támogatásában vagy védelmében részesüljenek. E körbe tartoznak „azok a nem regisztrált személyek, akik az 1967. évi és az ezt követő háborús cselekmények következtében kényszerültek lakóhelyük elhagyására” (a CERI III.B. pontja; lásd továbbá többek között az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1967. július 4‑i 2252. (ES‑V) sz. határozatának 6. pontját).
46 Ilyen körülmények között nem zárható ki eleve, hogy egy olyan személy, mint N. Bolbol, akit az UNRWA nem regisztrált, mégis azok közé tartozzon, akikre a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja, és következésképpen az irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata vonatkozik.
47 Az 1967. évi háborús cselekmények következtében lakóhelyük elhagyására kényszerülteknek a Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontjának hatálya alá vonásával szemben nem hozható fel – ellentétben az Egyesült Királyság Kormánya által kifejtett nézettel –, hogy ezen egyezmény 1. cikkének D. pontja, és így az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja csak az 1948. évi konfliktus miatt menekültté vált palesztinokra vonatkozik, akik a Genfi Egyezmény 1951. évi eredeti változatának megkötésekor részesültek az UNRWA támogatásában vagy védelmében.
48 A Genfi Egyezmény 1951. évi eredeti változatát ugyanis a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31‑i jegyzőkönyv pont azért módosította, hogy lehetővé tegye az említett egyezmény haladó értelmezését, és a menekültek újabb kategóriáinak figyelembe vételét azokon kívül, akik „az 1951. január 1‑je előtt történt események” következtében váltak menekültté.
49 Így annak meghatározása érdekében, hogy egy olyan személy, mint N. Bolbol az irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának hatálya alá tartozik‑e, meg kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság kérelmének megfelelően, hogy elegendő‑e megállapítani, hogy az ilyen személy jogosult az UNRWA által nyújtott segítségre, vagy bizonyítani kell, hogy ténylegesen igénybe vette az említett segítséget.
50 A Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja, amelyre az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja utal, csak azokat zárja ki az említett egyezmény hatálya alól, akik „jelenleg” az Egyesült Nemzetek valamely más, az UNHCR‑től különböző szervétől vagy ügynökségétől „kapnak” védelmet vagy támogatást.
51 A Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontjának szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy csak az UNRWA segítségét ténylegesen igénybe vevő személyek tartoznak az ott szereplő, menekültstátuszra vonatkozó kizárási ok hatálya alá, amely okot szigorúan kell értelmezni, tehát ez az ok nem vonatkozhat azokra is, akik az UNRWA védelmére vagy támogatására csak jogosultak, vagy jogosultak voltak.
52 Bár az UNRWA‑nál való regisztráció az UNRWA segítsége tényleges igénybevételének elegendő bizonyítéka, a jelen ítélet 45. pontja kifejti, hogy e segítség akár ilyen regisztráció nélkül is nyújtható, amely esetben lehetővé kell tenni, hogy a támogatott erről bármilyen más bizonyítási eszközt bemutasson.
53 Ilyen körülmények között az előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/83 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata alkalmazásában akkor élvezi valaki az Egyesült Nemzetek más, az UNHCR‑től különböző ügynökségének védelmét vagy támogatását, ha ténylegesen igénybe veszi e védelmet vagy támogatást.
54 Hozzá kell tenni, hogy aki a menekültként való elismerés iránti kérelmét megelőzően ténylegesen nem vette igénybe az UNRWA védelmét vagy támogatását, az irányelv 2. cikkének c) pontja alapján mindenesetre kérheti e kérelem elbírálását.
A második és a harmadik kérdésről
55 Ahogy azt a jelen ítélet 41. pontja megállapította, N. Bolbol nem vette igénybe az UNRWA védelmét vagy támogatását.
56 Ilyen körülmények között, és az első kérdésre adott válaszra tekintettel az előterjesztett egyéb kérdésekre nem kell válaszolni.
A költségekről
57 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata alkalmazásában akkor élvezi valaki az Egyesült Nemzetek más, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától különböző ügynökségének védelmét vagy támogatását, ha ténylegesen igénybe veszi e védelmet vagy támogatást.
Aláírások