MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. május 15.(1)
C‑331/13. sz. ügy
Ilie Nicolae Nicula
kontra
Administraţia Finanţelor Publice a Municipiului Sibiu,
Administraţia Fondului pentru Mediu
(A Tribunalul Sibiu [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Az uniós joggal összeegyeztethetetlen adó visszatérítése – A visszatérítés összegének korlátozása a nemzeti szabályozás változása következtében”
I – Bevezetés
1. A jelen ügy a gépjárművek által okozott környezetszennyezésre kivetett adónak az EUMSZ 110. cikkel való összeegyeztethetőségére vonatkozó román ügyek(2) hosszú sorába illeszkedik. Pontosabban azt a kérdést veti fel, hogy a román adóhatóságok jogosultak‑e arra, hogy egy azonos jellegű és tárgyú, „környezetvédelmi bélyegilleték” elnevezésű új adó jogcímén megtartsák az uniós joggal összeegyeztethetetlen környezetszennyezési adó jogcímén beszedett összeget.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
2. Az EUMSZ 110. cikk a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót.
A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.”
3. A Tatu‑ügyben (EU:C:2011:219) a Bíróság e cikket úgy értelmezte, hogy „azzal ellentétes, ha valamely tagállam a gépjárművek e tagállamban való első nyilvántartásba vételekor a gépjárműveket terhelő környezetszennyezési adót vezet be, amennyiben ezt az adóügyi intézkedést oly módon alakítja ki, hogy az visszatart a más tagállamokban vásárolt használt járműveknek az említett tagállamban való forgalomba helyezésétől, anélkül azonban, hogy visszatartana a belföldi piacon jelen lévő, ugyanolyan életkorú és használtsági fokú használt járművek megvásárlásától”.(3)
B – A román jog
4. A gépjárművek után fizetendő környezetvédelmi bélyegilletékről szóló 9/2013. sz. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţă de Urgenţă a Guvernului nr. 9/2013 privind timbrul de mediu pentru autovehicule, a továbbiakban: 9/2013. sz. OUG) 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A bélyegilletéket csak egy alkalommal kell megfizetni:
a) valamely gépjármű tulajdonjoga első romániai tulajdonos által történő megszerzésének az illetékes hatóságok általi nyilvántartásba vétele alkalmával, illetve a törzskönyv és a forgalmi rendszám kiadásakor;
b) a gépjármű nemzeti gépkocsiállományba történő visszabocsátásakor, amennyiben a nemzeti gépkocsiállományból történő kivonás alkalmával a bélyegilleték fennmaradó részét a tulajdonos részére visszatérítették […];
c) az olyan használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor, amely után nem fizették meg a személygépkocsik és gépjárművek különadóját, a gépjárművek környezetszennyezési adóját és a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adót a nyilvántartásba vételkor hatályban lévő szabályozással összhangban;
d) az olyan használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor, amellyel kapcsolatban valamely bíróság [adó‑visszatérítést] rendelt el, vagy amelynek a személygépkocsik és gépjárművek különadójának, a gépjárművek környezetszennyezési adójának vagy a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adónak a megfizetése nélküli nyilvántartásba vételét rendelte el.”
5. E sürgősségi rendelet 12. cikkének (1) bekezdése előírja:
„Amennyiben a személygépkocsik és gépjárművek különadójaként, a gépjárművek környezetszennyezési adójaként vagy a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adóként megfizetett összeg nagyobb, mint a környezetvédelmi bélyegilletékre vonatkozó jelen rendelkezések alkalmazásából eredő, a nyilvántartásba vételkor, illetve a használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor irányadó árfolyamon [román lejben (RON)] számított bélyegilleték, úgy a különbséget képező összeg visszatéríthető, kizárólag a fizetési kötelezettség alanyának és a jelen sürgősségi kormányrendelet végrehajtásának részletes szabályai által meghatározott eljárásnak megfelelően. A visszatérítendő különbséget a jelen sürgősségi kormányrendeletben előírt számítási módszer alkalmazásával kell meghatározni a nyilvántartásba vételkor, illetve a használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor figyelembe vett tényezők felhasználásával”.
III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6. A 2008. július 1‑jén hatályba lépett, a gépjárművek környezetszennyezési adójának létrehozásáról szóló 50/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţă de Urgenţă a Guvernului nr. 50/2008 pentru instituirea taxei pe poluare pentru autovehicule, a továbbiakban: 50/2008. sz. OUG) környezetszennyezési adót vezetett be az M1–M3 és N1–N3 kategóriába tartozó járművekre. Ezen adó tekintetében az adófizetési kötelezettség valamely gépjármű Romániában történő első nyilvántartásba vételének alkalmával keletkezett, és így az importált használt járműveket is terhelte.
7. A Bíróság megállapította, hogy e környezetszennyezési adó ellentétes az EUMSZ 110. cikkel, mivel „visszatarthat a más tagállamokban vásárolt használt járművek Romániába való behozatalától és ottani forgalomba helyezésétől”(4). Ugyanezen okból a Bíróság megállapította, hogy ugyanez a helyzet egy olyan adó esetében, mint a környezetszennyezést terhelő, a 9/2012. sz. törvénnyel bevezetett adó,(5) amelyet 2012. január 13‑ával hatályon kívül helyezett az 50/2008. sz. OUG, mielőtt azt 2013. március 15‑ével a 9/2013. sz. OUG hatályon kívül helyezte volna.
8. A 2009. év folyamán I. N. Nicula egy olyan BMW 320i típusú gépjárművet vásárolt, amelyet első alkalommal az Európai Unió egy másik tagállamában, nevezetesen Németországban vettek nyilvántartásba. E jármű romániai nyilvántartásba vételéhez I. N. Nicula az 50/2008. sz. OUG 4. cikke alapján 5153 RON (körülbelül 1200 euró) összeget fizetett környezetszennyezési adó címén.
9. I. N. Nicula ezen összeg visszatérítése iránt kérelmet nyújtott be a román adóhatósághoz, majd annak ez utóbbi általi elutasítását követően keresetet nyújtott be a román bírósághoz.
10. A Tribunalul Sibiu az 1497/CA/2012. sz. közigazgatási ítéletében helyt adott az I. N. Nicula által az Agenţia Fondului pentru Mediu (az adó kedvezményezettje) elleni keresetnek, és rendelkezett az említett adó ezen alperes általi visszatérítéséről, miután a Tatu‑ítélet (EU:C:2011:219) alapján megállapította, hogy a környezetszennyezési adó összeegyeztethetetlen az EUMSZ 110. cikkel, de e bíróság elutasította az Administraţia Finanţelor Publice Sibiu (adóbeszedő szerv) elleni keresetet.
11. Az említett ítélet hatályon kívül helyezése iránt benyújtott kérelem alapján 2013. január 25‑én a Curtea de Apel Alba‑Iulia az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyet visszautalta az elsőfokú bírósághoz új határozat meghozatala céljából, egyúttal az ügy újbóli eldöntése vonatkozásában jelezte, hogy az ilyen jellegű jogvitákban az uniós jog megsértésével beszedett adó visszatérítésére vonatkozó alperesi minőség nem kizárólag az adó kedvezményezettjét illeti meg, hanem azt a szervet is, amely az adót beszedte.
12. Miután az ügyet az új eljárás érdekében nyilvántartásba vették a Tribunalul Sibiunál, 2013. március 15‑én hatályba lépett a környezetvédelmi bélyegilletékről szóló 9/2013. sz. OUG.
13. I. N. Nicula esetében a járművét terhelő, a 9/2013. sz. OUG alkalmazásából eredő környezetvédelmi bélyegilleték összege 8 126,44 RON‑t, míg a korábban befizetett környezetszennyezési adó 5 153 RON‑t tett ki.
14. Így a 9/2013. sz. OUG 12. cikkének (1) bekezdése alapján I. N. Nicula már nem volt jogosult arra, hogy visszakapja a környezetszennyezési adót és a járulékos kamatokat, mivel az általa befizetett összeget az adó‑ és környezetvédelmi hatóságok környezetvédelmi bélyegilleték címén visszatartották, mivel a környezetvédelmi bélyegilleték értéke meghaladta a befizetett környezetszennyezési adót.
15. E körülményekre tekintettel a Tribunalul Sibiu az eljárás felfüggesztése mellett döntött, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének, az Európai Unió Alapjogi Chartája 17., 20. és 21. cikkének, az EUMSZ 110. cikknek a rendelkezéseit, valamint a jogbiztonságnak és a non reformatio in peius tilalmának az [uniós] jogból és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából (Belgocodex‑ítélet, C‑381/97, EU:C:1998:589 és Belbouab‑ítélet, 10/78, EU:C:1978:181) adódó elvét, hogy azokkal ellentétes az olyan szabályozás, mint a 9/2013. sz. [OUG]?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
16. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2013. június 18‑án nyújtották be a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket I. N. Nicula, a román kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő.
17. 2013. december 20‑i levelével a román kormány kérte, hogy az ügyet terjesszék a nagytanács elé. Alapokmánya 16. cikke harmadik bekezdésének megfelelően a Bíróság helyt adott e kérelemnek. A tárgyaláson a román kormány e kérelmét azzal indokolta, hogy biztosítani kell a Bíróság importált használt járművek adóztatására vonatkozó ítélkezési gyakorlatának koherenciáját.
18. Eljárási szabályzatának 101. cikke alapján a Bíróság 2014. február 14‑én legkésőbb 2014. március 5‑ig megküldendő felvilágosítást kért a kérdést előterjesztő bíróságtól a 9/2013. sz. OUG alapeljárásra való alkalmazhatóságáról. A kérdést előterjesztő bíróság válasza 2014. március 4‑én érkezett be a Bírósághoz.
19. 2014. március 25‑én tárgyalás tartására került sor, ahol I. N. Nicula, a román kormány és a Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.
V – Elemzés
A – Az elfogadhatóságról
20. A román kormány véleménye szerint a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdésre adott válasz nem lesz hasznos az alapeljárás eldöntése szempontjából. A román kormány szerint a 9/2013. sz. OUG két okból nem alkalmazandó az alapeljárásra.
21. Először is a román kormány úgy véli, hogy a 9/2013. sz. OUG előtti normatív aktusok alapján fizetett adó és a környezetvédelmi bélyegilleték közötti esetleges különbség visszatérítésére irányuló, e sürgősségi rendelet 12. cikkével bevezetett peren kívüli eljárás semmilyen módon nem érinti a kérdést előterjesztő bíróságot, és az alapeljárásban nem alkalmazandó.
22. A román kormány szerint e peren kívüli, visszatérítésre irányuló eljárás nem akadályozza a kérdést előterjesztő bíróságot abban, hogy elrendelje az I. N. Nicula által környezetszennyezési adó címén fizetett teljes összeg visszatérítését.
23. Másodszor a román kormány úgy véli, hogy a „tempus regit actum” elve alapján a 9/2013. sz. OUG, amely 2013. március 15‑én lépett hatályba, nem alkalmazandó az I. N. Nicula által 2009‑ben fizetett környezetszennyezési adó visszatérítése iránti kérelemre. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróságot nem köti e sürgősségi rendelet 12. cikke.
24. Ezekre az érvekre tekintettel a Bíróság felkérte a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy foglaljon állást a 9/2013. sz. OUG, és különösen annak 12. cikke alapeljárásra való alkalmazhatósága tárgyában.
25. A Bírósághoz 2014. március 13‑án beérkezett válaszában a kérdést előterjesztő bíróság megerősítette a 9/2013. sz. OUG 12. cikkének az alapeljárásra való alkalmazhatóságát. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e sürgősségi rendelet kormány által előterjesztett értelmezésének nincs jogi alapja, és kiüresíti az említett rendelet 12. cikkét.
26. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint „az [EUMSZ 267.] cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések [az uniós] jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni”.(6)
27. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság megerősítette a 9/2013. sz. OUG alapeljárásra való alkalmazhatóságát, a román kormánynak a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságára vonatkozó kifogásait el kell utasítani.
B – Az ügy érdeméről
28. Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az olyan szabályozás, mint a 9/2013. sz. OUG, összhangban áll‑e az EUMSZ 110. cikkel, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 20. és 21. cikkében rögzített, a törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma elvével, a Charta 17. cikkében rögzített tulajdonhoz való joggal, valamint a jogbiztonság, a jogszabályok visszaható hatálya tilalmának és a reformatio in peius tilalmának elvével.
1. Az uniós jog jelen ügyben alkalmazandó elvei, illetve rendelkezései
29. I. N. Nicula kifogásának lényege az, hogy a 9/2013. sz. OUG 12. cikke állandósítja a környezetszennyezési adóval bevezetett, a Romániába behozott használt járművek és a román piacon már jelen lévő, így ez alapján a környezetszennyezési adó alól mentesített járművek közötti megkülönböztetést. Véleményem szerint ezért, a Tatu (EU:C:2011:219), Nisipeanu (EU:C:2011:466), Druţu (EU:C:2011:478), Micşa (EU:C:2011:479), Vijulan (EU:C:2011:477), valamint Câmpean és Ciocoiu (EU:C:2014:229) ügyekhez hasonlóan, az alkalmazandó szabályok az EUMSZ 110. cikk, amely tiltja a hátrányosan megkülönböztető adókat, valamint az az elv, amely szerint az uniós jog, és különösen az EUMSZ 110. cikk megsértésével kivetett adót vissza kell téríteni az adóalanynak.
30. A Charta 52. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók”. Következésképpen az uniós jog Bíróság általi értelmezése érdekében nem kell megvizsgálni a Chartában szereplő más szabályok és elvek jelen ügyre való alkalmazhatóságát. Ugyanez a helyzet a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott egyéb általános elvek esetében, amely szabályokra és elvekre e bíróság azonban hivatkozhat például a 9/2013. sz. OUG román jog szerinti alkotmányosságának elemzése keretében.
2. A Bíróság elé terjesztett érvek
31. I. N. Nicula úgy véli, hogy a környezetszennyezést terhelő, „környezetvédelmi bélyegilleték” elnevezésű új adó létrehozásával, valamint a román adóhatóság számára annak lehetővé tételével, hogy az adóalany számára csak a bélyegilleték összege és a környezetszennyezési adó jogcímén már befizetett összeg közötti különbséget térítse vissza, a 9/2013. sz. OUG különösen arra irányul, hogy megakadályozza a környezetszennyezési adónak – annak a környezetvédelmi bélyegilletéket megelőző minden formájában – a visszatéríttetésére irányuló lépéseket.
32. Ezenkívül I. N. Nicula véleménye szerint maga a környezetvédelmi bélyegilleték is ellentétes az EUMSZ 110. cikkel, mivel megkülönböztetést teremt:
– egyrészt a Romániától eltérő tagállamban vásárolt használt járművek tulajdonosai, mint I. N. Nicula, akik a Romániában történő nyilvántartásba vételkor megfizették a környezetszennyezési adót és azt még nem kapták vissza, és akik tekintetében a környezetvédelmi bélyegilleték megfizetésére vonatkozó kötelezettség haladéktalanul esedékes a korábban fizetett adó egy részének vagy egészének visszatartása révén, és
– másrészt a Romániában már nyilvántartásba vett járművek tulajdonosai között, akik számára a környezetvédelmi bélyegilleték megfizetésére vonatkozó kötelezettség csak a tulajdonjog‑átruházás harmadik félre történő esetleges átírásakor esedékes.
33. I. N. Nicula hozzáteszi, hogy a környezetvédelmi bélyegilleték hátrányosan megkülönböztető adóterhet is jelent abban az értelemben, hogy a 9/2013. sz. OUG nem biztosítja, hogy a más tagállamból behozott használt járművet terhelő adó összege ne haladja meg a Romániában már nyilvántartásba vett hasonló járművek értékébe beépült maradványadó összegét.
34. A román kormány előadja, hogy a 9/2013. sz. OUG teljes mértékben tiszteletben tartja a Tatu‑ítéletben (EU:C:2011:219) megfogalmazott szabályokat. Véleménye szerint a környezetvédelmi bélyegilleték objektív és átlátható kritériumokon alapul, így a jármű hengerűrtartalmán és az Euro szennyezőanyag‑kibocsátási normán vagy a jármű CO2‑kibocsátásán. Emellett a bélyegilleték összegének megfelelően figyelembe kell vennie a használt jármű tényleges piaci értékét, amely a jármű piacra kerülése időpontjában kerül kiszámításra, és amelyet közigazgatási vagy bírósági úton vitatni lehet annak bizonyítása érdekében, hogy az értékcsökkenési skála alkalmazásával megállapítottnál nagyobb mértékű értékcsökkenésre került sor. Tehát, mint azt a román kormány előadja, a behozott járművekre kivetett környezetvédelmi bélyegilleték nem haladja meg a belföldön már nyilvántartásba vett hasonló használt gépjárművek értékébe beépült maradványadó összegét.
35. A román kormány továbbá emlékeztet arra, hogy a környezetvédelmi bélyegilleték megfizetése kötelező, és a megfizetésére vonatkozó kötelezettség az említett bélyegilleték bevezetése előtt már a hazai gépkocsiállományhoz tartozó járművek esetében a tulajdonjog első átírásakor esedékes, ideértve azokat a gépkocsikat is, amelyek esetében a korábbi környezetszennyezési adókat nem fizették meg, mint azt a Tatu‑ítélet (EU:C:2011:219) és Nisipeanu‑ítélet (EU:C:2011:466) megköveteli.
36. Következésképpen a román kormány megállapítja, hogy az olyan nemzeti jogszabály, mint a 9/2013. sz. OUG, nem ellentétes az EUMSZ 110. cikkel.
37. A Bizottság véleménye szerint a 9/2013. sz. OUG által bevezetett rendszer ellentétes az EUMSZ 110. cikkel, mivel visszaható hatállyal alkalmazandó a 9/2013. sz. OUG hatálybelépése előtt bekövetkezett adóköteles eseményekre, és így állandósítja a Bíróság által a Tatu‑ítéletben (EU:C:2011:219) megállapított, hátrányos megkülönböztetést megvalósító gyakorlatot.
3. Értékelés
38. Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jog megsértésével valamely tagállam által kivetett adók visszatérítéséhez való jog az ilyen adókat tiltó uniós rendelkezések által a jogalanyok számára biztosított jogokból ered, és azokat kiegészíti. A tagállam tehát főszabály szerint köteles az uniós jog megsértésével kivetett adók visszatérítésére.(7) Ezenkívül, ha egy tagállam az uniós jogot sértő adókat vetett ki, a jogalanyok nem csak az így kivetett adó visszatérítésére jogosultak, hanem a járulékos kamatokra is, mégpedig az adó megfizetésének időpontjától kezdve.(8)
39. E szabály alól csak egyetlen kivétel van, nevezetesen az adó más jogalanyokra történő áthárítása,(9) továbbá uniós szintű szabályozás hiányában a nemzeti eljárási szabályok hatálya alá tartozik, azzal, hogy e szabályoknak tiszteletben kell tartaniuk az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.(10)
40. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a már megállapította, hogy az 50/2008. sz. OUG – valamennyi változatában – olyan adózási rendszert hozott létre, amely visszatart a más tagállamokban vásárolt használt gépjárművek Romániában történő nyilvántartásba vételétől, következésképpen ellentétes az EUMSZ 110. cikkel.(11)
41. Következésképpen Románia köteles visszatéríteni a környezetszennyezési adót I. N. Nicula részére.
42. Ugyanakkor a tagállamok környezetvédelmi politikai vagy általános politikai okokból új jogszabályi rendelkezések útján bevezethetnek járműveket terhelő új adókat, amennyiben ezek az adók a nemzeti termékek javára nem tartják vissza a gazdasági szereplőket a többi tagállamból származó áruk behozatalától, és így nem sértik az EUMSZ 110. cikket.(12)
43. Véleményem szerint tehát, többek között a Tatu‑ítélet (EU:C:2011:219) következtében, a román hatóságoknak valójában két lehetőség közül kellett volna választaniuk az uniós jogból eredő kötelezettségeik teljesítése érdekében: vagy eltörlik a környezetszennyezési adót és visszatérítik az ezen adó jogcímén beszedett összegeket azoknak az adóalanyoknak, akik azt már befizették, emellett adott esetben a jövőre nézve bevezetve egy új, az EUMSZ 110. cikknek megfelelő adót, vagy pedig fenntartják a környezetszennyezési adót (bármilyen néven), azonban azt ugyanúgy haladéktalanul megkövetelik a Romániában már nyilvántartásba vett használt járművek tulajdonosaitól.
44. Ahelyett, hogy e két lehetőség közül választott volna, a román kormány a 9/2013. sz. OUG‑gal valójában egy olyan rendszert választott, amely egy jövőbeli időponttól minden járműre, legyen az akár behozott, akár nem, új adót vet ki, lehetővé téve azonban az adóhatóságok számára a környezetszennyezési adó jogcímén jogellenesen beszedett összegek megtartását a szóban forgó jármű tulajdonjogának következő átírásáig, amely kiváltja a környezetvédelmi bélyegilleték megfizetését.
45. Valójában, mint azt a kérdést előterjesztő bíróság megerősítette, a 9/2013. sz. OUG 12. cikke az 50/2008. sz. OUG alapján kivetett környezetszennyezési adó visszatérítését a környezetvédelmi bélyegilleték és a környezetszennyezési adó összegének különbségére korlátozza. A korábban befizetett összeget tehát a környezetvédelmi bélyegilleték jogcímén visszatartják, míg az 50/2008. sz. OUG hatálybalépésének időpontjában Romániában már nyilvántartásba vett, így ez alapján ezen adó alól mentesülő járművek esetében a környezetvédelmi bélyegilleték fizetésére vonatkozó kötelezettség csak a járművek tulajdonjogának következő átírásakor válik esedékessé.
46. Így tehát az a kérdés merül fel, hogy valamely tagállam megtagadhatja‑e az uniós joggal ellentétes adó visszatérítését egy a jövőben esetlegesen esedékes új adó, valamint egy olyan jogalap bevezetése révén, amely lehetővé teszi az adóhatóság számára az uniós joggal ellentétesnek minősített adó jogcímén beszedett összeg megtartását addig az időpontig, amikor az új adó fizetésére vonatkozó kötelezettség esedékessé válik, amikor is a két adó közötti beszámításra sor kerül.
47. Ebben az összefüggésben, bár a jelen ügy a környezetszennyezési adó visszatérítésére vonatkozik, és nem a környezetvédelmi bélyegilleték kivetésére, meg kell vizsgálni, hogy a 9/2013. sz. OUG együttesen értelmezett 4. és 12. cikke, amelyek elhalasztják a környezetszennyezési adó visszatérítését addig az időpontig, amikor a környezetvédelmi bélyegilleték fizetésére vonatkozó kötelezettség esedékessé válik, feltéve hogy a környezetszennyezési adó összege meghaladja ezt a bélyegilletéket, tiszteletben tartja‑e az uniós jog megsértésével kivetett adók visszatérítésének kötelezettségét, ugyanakkor kiküszöbölve az EUMSZ 110. cikk által tiltott hátrányos megkülönböztetést, amelyet az 50/2008. sz. OUG vezetett be. Noha a tárgyalás során I. N. Nicula és a román kormány kimerítően megvitatták a környezetvédelmi bélyegilleték kiszámításának módszerét, a jelen ügy csak a környezetszennyezési adó visszatérítésére vonatkozik. A környezetvédelmi bélyegilleték kiszámítási módszerének az EUMSZ 110. cikkel való összeegyeztethetősége tehát nem része az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek.
a) A Bíróság behozott használt gépjárművekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának koherenciája
48. A tárgyaláson a román kormány azzal indokolta a jelen ügy nagytanács elé terjesztése iránti kérelmét, hogy véleménye szerint inkoherencia áll fenn egyrészt a Nádasdi és Németh ítélet,(13) másrészt a Tatu‑ítélet(14) és a Nisipeanu‑ítélet(15) között.
49. A román kormány szerint a Nádasdi és Németh ítélet, amelyben a Bíróság megállapította, hogy „[a Magyarországra újonnan behozott használt személygépkocsiknak a] regisztrációs adóról szóló törvény hatálybalépését megelőzően Magyarországon nyilvántartásba vett használt személygépkocsikkal való összehasonlítás[a] e tekintetben irreleváns”,(16) nem egyeztethető össze a Tatu‑ítélettel és a Nisipeanu‑ítélettel, ahol a Bíróság a környezetszennyezési adónak a behozott használt járművek és a belföldön az 50/2008. sz. OUG hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett hasonló használt járművek tekintetében fennálló semlegességét vizsgálta.(17)
50. Emlékeztetek arra, hogy a Nádasdi és Németh, illetve a Tatu és a Nisipeanu ügyekkel ellentétben a jelen ügy egy az EUMSZ 110. cikkel összeegyeztethetetlennek minősített adó visszatérítése iránti keresetre vonatkozik, és nem a környezetvédelmi bélyegilleték e cikkel való összeegyeztethetőségére. Következésképpen a Bíróság ítélkezési gyakorlata egységességének a román kormány által felvetett kérdése nem merül fel, mivel a jelen ügy tárgyát képező környezetszennyezési adó tekintetében irányadó ítélet vitathatatlanul a Tatu‑ítélet és a Nisipeanu‑ítélet, amelyek lényegesen később születtek, mint a Nádasdi és Németh ítélet.
b) Az olyan szabály EUMSZ 110. cikkel való összeegyeztethetősége, mint amelyet a 9/2013. sz. OUG 4. cikke ír elő
51. Nem vitatott, hogy az EUMSZ 110. cikk első bekezdése a belső adók teljes semlegességét követeli meg a már a belföldi piacon található és a behozott hasonló termékek közötti verseny tekintetében.(18)
52. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a 9/2013. sz. OUG 4. cikke azonos adót vet‑e ki a behozott használt járművekre és az 50/2008. sz. OUG hatálybalépése előtt Romániában már nyilvántartásba vett, így ez alapján a környezetszennyezési adó alól mentesülő használt járművekre.
53. Véleményem szerint szövegezésük alapján e 4. cikk c) és d) pontját nem jellemzi a Tatu‑ítéletben (EU:C:2011:219) megállapított hátrányos megkülönböztetés, mivel az új adó vonatkozik az 50/2008. sz. OUG hatálybalépése előtt Romániában nyilvántartásba vett, így ez alapján a környezetszennyezési adó alól mentesülő használt járművekre, csakúgy, mint azokra a használt járművekre, amelyek tekintetében valamely román bíróság a Tatu‑ítélet nyomán elrendelte vagy a környezetszennyezési adó visszatérítését, vagy a környezetszennyezési adó megfizetése nélkül történő nyilvántartásba vételt.
54. A környezetvédelmi bélyegilleték nem csupán elvét tekintve alkalmazandó a fent megjelölt két kategóriára, de emellett a megfizetésére vonatkozó kötelezettség is azonos időpontban válik esedékessé, nevezetesen a tulajdonjog következő átírásakor.
55. Ennek az értékelésnek tehát ahhoz kell vezetnie, hogy I. N. Nicula részére visszatérítik az uniós joggal összeegyeztethetetlen környezetszennyezési adót, és az új környezetvédelmi bélyegilleték vele szemben csak járműve tulajdonjogának következő átírásakor vethető ki.
56. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint a jelen ügyre a 9/2013. sz. OUG 12. cikke is alkalmazandó, meg kell vizsgálni az olyan szabály uniós joggal való összeegyeztethetőségét is, mint amelyet e cikk rögzít, amely úgy rendelkezik, hogy a környezetszennyezési adó (amelyet a jelen ügyben I. N. Nicula megfizetett) visszatéríthető, ha és amennyiben az a szóban forgó jármű után fizetendő környezetvédelmi bélyegilletéket meghaladja.
c) Az olyan szabály EUMSZ 110. cikkel való összeegyeztethetősége, mint amelyet a 9/2013. sz. OUG 12. cikke ír elő, és az uniós jog megsértésével kivetett adó visszatérítésére vonatkozó kötelezettség.
57. Emlékeztetek arra, hogy az 50/2008. sz. OUG által bevezetett hátrányos megkülönböztetés abban állt, hogy a környezetszennyezési adó „hatásaként a jelentős életkorú és használtsági fokú behozott használt járműveket […] akár forgalmi értékük 30 %‑át is megközelítő adó terhel[te], míg a használt járművek belföldi piacán értékesítésre kínált hasonló járműveket semmilyen ehhez hasonló adóteher nem sújt[otta]”.(19) Ennek alapján a Bíróság megállapította, hogy a környezetszennyezési adó „visszatarthat a más tagállamokban vásárolt használt járművek Romániába való behozatalától és ottani forgalomba helyezésétől”.(20)
58. A román kormány szerint Románia a 9/2013. sz. OUG 4. cikke c) pontjának elfogadásával eleget tett a Tatu‑ítéletnek (EU:C:2011:219) és a Nisipeanu‑ítéletnek (EU:C:2011:466), mivel a környezetvédelmi bélyegilletéket kiterjesztette a Romániában már nyilvántartásba vett járművekre, amelyek a környezetszennyezési adó alól mentesültek, mégpedig az e járművek tulajdonjogának következő változásától.
59. Ezzel szemben úgy vélem, hogy e sürgősségi rendelet 12. cikke (amely a román kormány szerint a jelen ügyre nem alkalmazható)(21) nem teszi lehetővé a korábbi jogszabállyal létrehozott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölését.
60. E cikk valójában azzal a hatással jár, hogy lehetővé teszi az adóhatóságok számára a környezetszennyezési adó jogcímén már beszedett összeg visszatartását a szóban forgó jármű tulajdonjogának esetleges átírásáig. Erre anélkül kerül sor, hogy figyelembe venné azon adóalanyokat megillető kamatokat, akik a környezetszennyezési adót már befizették, vagy hogy rendelkezne az ezen adó visszatérítésére és a járulékos kamatok kifizetésére vonatkozó mechanizmusról arra az esetre, ha a jövőben már nem kerül sor a jármű tulajdonjogának átírására.
61. Mint azt I. N. Nicula megjegyzi, egy az 50/2008. sz. OUG hatálybalépésekor Romániában már nyilvántartásba vett vagy – I. N. Nicula járművéhez hasonlóan – e sürgősségi rendelet időbeli hatálya alatt behozott használt jármű tulajdonjogának átírása egyáltalán nem biztos, mivel e járművek jelentős része valószínűleg magas életkorú. Ugyanez az eredmény állhat elő, ha a szóban forgó járművet ellopják, vagy az tönkremegy.
62. Következésképpen, mint azt a Bizottság megjegyzi, a környezetvédelmi bélyegilleték nem ugyanolyan módon alkalmazandó az 50/2008. sz. OUG alkalmazhatóságának ideje alatt megvalósult valamennyi ügyletre. Még ha alkalmazandó is a Romániában már nyilvántartásba vett, így ez alapján a környezetszennyezési adó alól mentesülő használt járművekre, azonban csak e jármű tulajdonjogának a 9/2013. sz. OUG hatálybalépését követő első átruházásakor lesz esedékes, míg a 12. cikk lehetővé teszi az adóhatóságok számára, hogy ne térítsék vissza az EUMSZ 110. cikk megsértésével az 50/2008. sz. OUG hatálybalépése óta behozott használt járművekre már kivetett környezetszennyezési adó összegét.
63. A román kormány ezt az eltérő bánásmódot azzal próbálja igazolni, hogy állítása szerint a hasonló helyzetek kezelésében mutatkozó bizonyos különbségek velejárói az olyan jogalkotói beavatkozásnak, amely a jogszerű állapot helyreállítására irányul azt követően, hogy a Bíróság ítéletében megállapította a nemzeti jog valamely szabályának az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét. Nem értek egyet ezzel az állásponttal, amely aláássa az uniós jog alkalmazásának hatékonyságát és egységességét. Ellenkezőleg, az uniós jog megsértésének Bíróság általi megállapítását követően a tagállamok kötelesek orvosolni ezt a jogsértést, és kötelesek kiküszöbölni annak minden következményét.
64. Ezért a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a 9/2013. sz. OUG 12. cikke nem egyeztethető össze az EUMSZ 110. cikkel, és az a Romániát terhelő, a Szerződés ugyanezen cikkének megsértésével kivetett környezetszennyezési adó visszatérítésére vonatkozó kötelezettség megsértését jelenti.
65. Ilyen körülmények között a környezetszennyezési adó összegét a járulékos kamatokkal együtt vissza kell téríteni I. N. Nicula részére.
66. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 110. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a járművek adóztatásának olyan nemzeti rendszere, mint amelyet a 9/2013. sz. OUG 4. és 12. cikke vezetett be.
C – Az ítélet időbeli hatályának korlátozásáról
67. Arra az esetre, ha a Bíróság megállapítaná, hogy az EUMSZ 110. cikkel ellentétes az adóztatás olyan rendszere, mint amelyről szó van, a román kormány azt kéri, hogy a Bíróság korlátozza ítéletének időbeli hatályát.
1. A román kormány érvei
68. A román kormány előadja, hogy a szóban forgó adóztatási rendszer bevezetése során jóhiszeműen járt el, és tiszteletben kívánta tartani a Tatu‑ítéletet (EU:C:2011:219) és a Nisipeanu‑ítéletet (EU:C:2011:466). Hozzáteszi, hogy a beszedett összegek visszatérítése komoly nehézségekhez vezetne a román állam számára.
69. A tárgyaláson a román kormány előadta, hogy a 9/2013. sz. OUG alapján(22) beszedett teljes összeg 3 288 565 944 RON‑t (körülbelül 750 millió eurót) tett ki. Saját becslése szerint az ezen összeget terhelő kamatok meghaladják az 1 583 545 688 RON (körülbelül 360 millió euró) összeget, amelynek alapján a román költségvetést terhelő teljes összeg körülbelül 1,1 milliárd eurót tenne ki. A román kormány szerint ez az összeg a 2013. évi költségvetésben előirányzott hiány 36,5%‑át teszi ki, és visszatérítése veszélyeztethetné a környezet védelme érdekében előirányzott programokat és projekteket.
70. Továbbá, hangsúlyozza a román kormány, a 2013. évre a román költségvetés hiánya 2,97 milliárd euró, és a beszedett összegek és kamataik visszatérítése 0,8 %‑kal növelné a költségvetési hiányt, ami veszélyeztetné a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésben Romániára rótt, a költségvetési hiány lehető legnagyobb mértékű csökkentésére vonatkozó kötelezettséget.
71. Szintén a tárgyaláson I. N. Nicula az Administraţia Fondului pentru Mediu (a környezetvédelmi alapot kezelő hatóság) által közzétett adatokra hivatkozással – amelyek szerint 2013‑ban a 9/2013. sz. OUG hatálybalépése óta környezetvédelmi bélyegilleték jogcímén befolyt összeg 730 millió RON‑t tesz ki, és nem 3 288 565 944 RON‑t – vitatta a román kormány által előterjesztett adatok megbízhatóságát. I. N. Nicula a kamatok 1 583 545 688 RON‑t kitevő összegét is vitatta, azonban nem szolgált alternatív adattal. Véleménye szerint a teljes visszatérítendő összeg csak a 2013. évi román költségvetés 0,83 %‑át tenné ki.
72. Válaszában a román kormány nem vitatta az I. N. Nicula által előadott adatokat.
2. Értékelés
73. Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon értelmezés, amelyet a Bíróság valamely uniós jogszabály kapcsán fejt ki az EUMSZ 267. cikkben rá ruházott hatáskör gyakorlása során, megmagyarázza és pontosítja e szabály hatályát és jelentőségét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következően az így értelmezett szabályt a bíróságok alkalmazhatják, és azt alkalmazniuk kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is, ha egyébként teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását.(23)
74. A T‑Mobile Austria ügyre vonatkozó indítványomban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára hivatkozással megjegyeztem, hogy „[a] Bíróság […] csak kivételesen, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. A Bíróság az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatának fennállására vonatkozó két alapvető feltétel teljesülése esetén dönthet e korlátozásról”.(24)
75. Véleményem szerint a jelen ügyben e két feltétel egyike sem áll fenn.
76. A jóhiszeműség feltételét illetően a román kormány megjegyzi, hogy a 9/2013. sz. OUG‑ot azzal a céllal fogadta el, hogy biztosítsa a Bíróság által a Tatu‑ítéletben (EU:C:2011:219) és a Nisipeanu‑ítéletben (EU:C:2011:466) értelmezett EUMSZ 110. cikk által Romániára rótt kötelezettségek tiszteletben tartását.
77. A 9/2013. sz. OUG azonban, a behozott járművek és a Romániában már nyilvántartásba vett járművek tekintetében eltérő alkalmazhatóság bevezetésével, a jelen indítvány fenti 59–64. pontjában kifejtett okokból állandósítja az eredetileg az 50/2008. sz. OUG‑gal bevezetett hátrányos megkülönböztetést, amiről a román kormánynak tudnia kellett.
78. Mivel a jóhiszeműség feltétele nem teljesül, „nem szükséges megvizsgálni, hogy […] a súlyos zavarok kockázatára vonatkozó második feltétel teljesül‑e”(25). Mindazonáltal az alábbiakban ismertetek a Bíróság számára néhány, a második feltételhez kapcsolódó megfontolást.
79. Először is emlékeztetek arra, hogy a román kormány már a Nisipeanu‑ítélet (EU:C:2011:466) időbeli hatályának korlátozását is kérte. Ekkor a Bíróság megállapította, hogy „az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyomán hozott ítélet alapján valamely tagállamot érintő pénzügyi következmények létezése önmagában nem indokolja az ítélet joghatásainak időbeli korlátozását […]. Az ilyen korlátozást kérő tagállam feladata, hogy a Bíróság előtt olyan adatokat terjesszen elő, amelyek megalapozzák a súlyos gazdasági következmények felmerülésének kockázatát […]”.(26)
80. A román kormány kérelmét a Bíróság azzal az indokolással utasította el, hogy „a pontosabb, a jelen ítélet következtében a román gazdaságot fenyegető súlyos zavarokra való következtetést lehetővé tevő adatok hiányában a súlyos zavarok fennállására vonatkozó feltétel nem tekinthető teljesültnek”.(27)
81. Véleményem szerint a román kormány által előterjesztett adatok és az e becsléseket illetően a felek között fennálló nézeteltérések nem bírnak jelentőséggel, mivel a jelen ügy nem a 9/2013. sz. OUG alapján beszedett összegek visszatérítésére, hanem korábbi jogszabály, nevezetesen az 50/2008. sz. OUG alapján beszedett összegek visszatérítésére vonatkozik. Így a pontosabb, a jelen ítélet következtében a román gazdaságot fenyegető súlyos zavarokra való következtetést lehetővé tevő adatok hiányában úgy vélem, hogy a Nisipeanu‑ügyhöz (EU:C:2011:466) hasonlóan a súlyos zavarok fennállására vonatkozó feltétel nem tekinthető teljesültnek.
82. Mindenesetre, mint azt a jelen indítvány 43. pontjában megállapítottam, a Tatu‑ítélet (EU:C:2011:219) következtében a román kormány választhatott aközött, hogy eltörli a környezetszennyezési adót és visszatéríti az ezen adó jogcímén beszedett összegeket azoknak az adóalanyoknak, akik azt már befizették, vagy fenntartja a környezetszennyezési adót (bármilyen néven), azonban azt azonnal és haladéktalanul követeli a Romániában már nyilvántartásba vett, így ez alapján a környezetszennyezési adó alól mentesülő használt járművek tulajdonosaitól.
83. Mivel a 9/2013. sz. OUG elfogadásával a román kormány a környezetvédelmi bélyegilleték formájában a környezetszennyezési adó fenntartása mellett döntött, e költségvetési zavar elkerülése és az 50/2008. sz. OUG‑gal bevezetett hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése érdekében elegendő, ha a környezetvédelmi bélyegilletéket kivetik a Romániában már nyilvántartásba vett és a környezetszennyezési adó alól mentesülő használt járművekre, mégpedig haladéktalanul, és nem az e járművek tulajdonjogának következő átírásakor.
84. Következésképpen, még ha a jelenlegi rendszer keretében I. N. Nicula jogosult is az általa 2009‑ben befizetett környezetszennyezési adó visszatérítésére, Románia elkerülheti a költségvetési kockázatot, ha oly módon módosítja a 9/2013. sz. OUG‑ot, hogy a környezetvédelmi bélyegilleték megfizetését az 50/2008. sz. OUG hatálybalépésekor Romániában már nyilvántartásba vett és ebben az időszakban a környezetszennyezési adó alól mentesülő használt járművek tulajdonosai számára is előírja.
85. Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a jelen ítélet időbeli hatályát nem szükséges korlátozni.
VI – Végkövetkeztetések
86. Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Tribunalul Sibiu által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
„Az EUMSZ 110. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a járművek adóztatásának olyan nemzeti rendszere, mint amelyet a gépjárművek után fizetendő környezetvédelmi bélyegilletékről szóló 9/2013. sz. sürgősségi kormányrendelet 4. és 12. cikke vezetett be.”