Language of document : ECLI:EU:C:2010:276

JÁN MAZÁK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2010. május 18.1(1)

C‑119/09. sz. ügy

Société fiduciaire nationale d'expertise comptable

kontra

Ministre du budget, des comptes publics et de la fonction publique

(A Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A 2006/123/EK irányelv – A szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalom – Ügynöki tevékenység”






1.        A jelen ügyben a Bíróságot első alkalommal keresték meg azzal, hogy értelmezze a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(2).

2.        A Conseil d’État (Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a szabályozott szakmák képviselői, jelen esetben a könyvvizsgálók által nyújtott – a 2006/123 irányelv 24. cikkében szabályozott –kereskedelmi tájékoztatás szabadságára vonatkozik. A kérdés a következő:

„A […] 2006/123 […] irányelv a hatálya alá tartozó szabályozott szakmák vonatkozásában az érintett kereskedelmi gyakorlat formájától függetlenül minden általános tilalmat kizárt‑e, vagy pedig meghagyta a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy bizonyos kereskedelmi gyakorlatok, mint például az ügynöki tevékenység vonatkozásában általános tilalmakat tartsanak fenn?”

3.        A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Bíróság fenti kérdésre adott válasza szükséges a Société fiduciaire nationale d’expertise comptable (a továbbiakban: Société fiduciaire) által benyújtott kereset elbírálásához, amely arra irányul, hogy semmisítse meg a könyvvizsgálók szakmai etikai kódexéről szóló, 2007. szeptember 27‑i 2007‑1387. sz. rendeletet annyiban, amennyiben az tiltja az ügynöki tevékenységet. A 2006/123 irányelvnek, és különösen az irányelv 24. cikkének megsértése képezi a Société fiduciaire által a kérdést előterjesztő bíróság előtt hivatkozott megsemmisítési jogalapok egyikét(3).

4.        A Bírósághoz a Société fiduciaire, a francia, a ciprusi és a holland kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága nyújtott be írásbeli észrevételt. A tárgyalásra 2010. március 23‑án került sor a Société fiduciaire képviselői, továbbá a francia és a holland kormány, valamint a Bizottság meghatalmazottja részvételével.

5.        Az előterjesztett kérdésre javasolt válaszokat két csoportra lehet osztani. Az első csoportba a Société fiduciaire, a holland kormány, valamint a Bizottság által javasolt válaszok tartoznak. Az általuk javasolt válasz az, hogy a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése a hatálya alá tartozó szabályozott szakmák vonatkozásában a kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilalmat, és következésképpen az alapügyben felmerült – nevezetesen az ügynöki tevékenységre vonatkozó – tilalmat is kizárja.

6.        A válaszok második csoportjába a francia és a ciprusi kormány által javasoltak tartoznak. Véleményük szerint a 2006/123 irányelv hivatkozott rendelkezésével főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a szabályozott szakmákra nézve megtiltja az ügynöki tevékenységet.

 Jogi háttér

 A 2006/123 irányelv

7.        A 2006/123 irányelv az EK 47. cikk (2) bekezdésének első és harmadik mondata, valamint az EK 55. cikk alapján került elfogadásra.

8.        A 2006/123 irányelv (2) preambulumbekezdése így fogalmaz:

„A versenyképes szolgáltatási piac nélkülözhetetlen a gazdasági növekedés ösztönzéséhez és a munkahelyteremtéshez az Európai Unióban. A belső piacon jelenleg számos akadály gátolja a szolgáltatókat, különösen a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy működési területüket kiterjeszthessék országuk határain túl, és a belső piac nyújtotta előnyöket teljes mértékben kihasználhassák. Ez gyengíti az Európai Unió szolgáltatóinak világpiaci versenyképességét. A fogyasztók számára szélesebb körű választási lehetőséget, valamint jobb és olcsóbb szolgáltatásokat biztosíthatna egy olyan szabad piac, amely a tagállamokat arra késztetné, hogy megszüntessék a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás korlátozásait, ugyanakkor növeljék az átláthatóságot, és bővítsék a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatást.”

9.        A 2006/123 irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja, hogy:

„Szükséges ezért a szolgáltatók letelepedési szabadságát, valamint a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok elhárítása, valamint e két – a[z] [EK‑]Szerződésben meghatározott – alapvető szabadság gyakorlásához szükséges jogbiztonság garantálása a szolgáltatások igénybevevői és a szolgáltatók számára. […]”

10.      A 2006/123 irányelv (7) preambulumbekezdése kifejti, hogy:

„Ez az irányelv olyan általános jogi keretet hoz létre, amely előnyös a szolgáltatások széles köre számára, miközben figyelembe veszi a tevékenységek és szakmák valamennyi típusának sajátosságait és szabályozási rendszerét. [...]”

11.      A 2006/123 irányelv (100) preambulumbekezdése szerint:

„A szabályozott szakmák általi kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalmakat meg kell szüntetni, mégpedig nem a kereskedelmi tájékoztatás tartalmára vonatkozó tiltások, hanem az általános érvényű, és egy adott foglalkozás tekintetében alkalmazandó, a kereskedelmi tájékoztatás egy vagy több formájára vonatkozó tilalmak – mint például mindenfajta reklám tilalma egy vagy több adott médiumban – eltörlése által. A kereskedelmi tájékoztatás tartalmát és módszereit illetően a szakmák képviselőit arra kell ösztönözni, hogy a közösségi joggal összhangban közösségi szintű magatartási kódexeket állítsanak össze.”

12.      A 2006/123 irányelv 4. cikke határozza meg az említett irányelv legfontosabb fogalmait. A jelen ügy szempontjából két fogalom releváns: a szabályozott szakma és a kereskedelmi tájékoztatás fogalma.

13.      A szabályozott szakma fogalmát a 2006/123 irányelv 4. cikkének 11. pontja a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7‑i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), pontosabban pedig az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjára történő utalással határozza meg. E rendelkezés szerint a „szabályozott szakma” fogalma alatt az alábbi értendő:

„olyan szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja, amely gyakorlásának a megkezdése, gyakorlása vagy gyakorlásának valamelyik módja, közvetlenül vagy közvetve, meghatározott szakmai képesítéssel való rendelkezéshez kötött törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján; a gyakorlás módjának minősül különösen a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések által adott szakmai képesítéssel rendelkező személyek számára fenntartott szakmai cím használata. […]”

14.      A 2006/123 irányelv 4. cikkének 12. pontja a „kereskedelmi tájékoztatás” fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:

„bármilyen formában megjelenő közlés, amelynek célja, hogy közvetve vagy közvetlenül [helyesen: közvetlenül vagy közvetve] népszerűsítse egy kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet folytató vagy szabályozott szakmát gyakorló vállalkozás, szervezet vagy személy termékét, szolgáltatását vagy arculatát. A következők önmagukban nem minősülnek kereskedelmi tájékoztatásnak:

a)      a vállalkozás, szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést biztosító információ, különösen a domain-név vagy az elektronikus levelezési cím;

b)      a vállalkozás, szervezet vagy személy termékeivel, szolgáltatásaival vagy arculatával kapcsolatos, független módon összeállított közlések, különösen, ha [helyesen: ha azokat] nem anyagi ellenszolgáltatás fejében nyújtják.”

15.      A 2006/123 irányelv 24. cikke ? amely „A szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás” címet viseli, és ezen irányelv „A szolgáltatások minősége” című V. fejezetében található ? az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) A tagállamok eltörlik a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilalmat.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás megfeleljen a közösségi joggal összhangban levő szakmai szabályoknak, amelyek különösen a szakma függetlenségére, méltóságára és tisztességére, továbbá a szakmai titoktartásra vonatkoznak, az egyes szakmák sajátosságainak megfelelően. A kereskedelmi tájékoztatásról szóló szakmai szabályoknak megkülönböztetéstől mentesnek [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek] és arányosnak kell lenniük, és azokat a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal kell alátámasztani.”

16.      A 2006/123 irányelv 44. cikke (1) bekezdésének megfelelően az irányelv átültetésére előírt határidő 2009. december 28‑án lejárt.

 A nemzeti szabályozás

17.      A könyvvizsgálók szakmai etikai kódexe (a továbbiakban: etikai kódex) a 2007‑1387. sz. rendelet mellékletét képezi.

18.      Az említett etikai kódex 12. cikke az alábbiakat tartalmazza:

„I. - Az 1. cikkben említett személyek nem folytathatnak olyan ügynöki tevékenységet, amely a szolgáltatásaik harmadik személyek részére történő kéretlen felajánlására irányul. E személyek csak abban az esetben vehetnek részt konferenciákon, szemináriumokon, valamint az egyetemek által szervezett, vagy egyéb tudományos rendezvényeken, ha ennek során nem tesznek semmi olyat, ami az ügynöki tevékenységgel esik egy tekintet alá.

II. - Az 1. cikkben említett személyek csak annyiban folytathatnak promóciós tevékenységet, amennyiben e tevékenység eredményeként a nyilvánosságot hasznos információkkal látják el. Az e célt szolgáló eszközöket tartózkodóan, oly módon kell felhasználni, hogy az ne sértse a hivatás függetlenségét, méltóságát és megbecsülését, sem pedig a szakmai titoktartásra vonatkozó szabályokat, valamint az ügyfelekkel és a hivatás többi képviselőjével szembeni tisztességet. Az 1. cikkben említett személyek a szakmai tevékenységük harmadik személyek részére történő, bármely módon végzett bemutatása során kötelesek tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely sérthetné a tisztségük méltóságát vagy a hivatás tekintélyét. A tájékoztatás e formái, valamint annak minden egyéb formája csak azzal a feltétellel megengedett, hogy annak kifejezésre juttatása illő módon és visszafogottan történik, továbbá annak tartalma mentes minden pontatlanságtól, és nem tévesztheti meg a nyilvánosságot, valamint mellőzi az összehasonlító elemeket.”

19.      Az etikai kódex 2007. december 1‑jén lépett hatályba a 2007‑1387. sz. rendelet 3. cikkében előírt eljárás szerint.

 Elemzés

20.      Mielőtt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést megvizsgálnánk, két észrevételt szeretnénk tenni a francia kormány által írásbeli észrevételeiben felvetett azon ténnyel kapcsolatban, hogy a 2007‑1387. sz. rendeletet a 2006/123 irányelv hatálybalépését követően, de az átültetésére előírt határidő lejárta előtt fogadták el, és hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet szintén e határidő előtt nyújtották be.

21.      Először is hivatkozni szeretnénk a C‑357/09. PPU. sz. Kadzoev-ügyben(5) megfogalmazott álláspontunkra, amely ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságával foglalkoztunk, különös tekintettel arra az esetre, amikor e kérdések olyan irányelvre vonatkoznak, amelynek az átültetésre meghatározott határideje még nem járt le. Az ott említett ítélkezési gyakorlat alapján arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy ez a körülmény önmagában nem lehet akadálya az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságának.

22.      Másodszor szeretnénk emlékeztetni arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból világosan következik, hogy maga a kérdést előterjesztő bíróság is arra a tényre támaszkodott, hogy ha az ügynöki tevékenységnek a 2007‑1387. sz. rendeletben előírt tilalmát a 2006/123 irányelv 24. cikkével ellentétesnek kellene tekinteni, akkor az komolyan veszélyeztetné az irányelv végrehajtását.

23.      Most pedig áttérünk az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálatára, amellyel a Bíróságot lényegében a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésében foglalt, „a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilal[om eltörlésére]” irányuló kötelezettség terjedelmének meghatározására kérték fel.

24.      Magában az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság az említett kötelezettség értelmezésének két megközelítését vizsgálja. Az első megközelítés szerint a valamennyi teljes körű tilalom eltörlésének kötelezettsége a kereskedelmi tájékoztatás bármely formájára vonatkozó valamennyi teljes körű tilalmat érinti. A második megközelítés szerint az említett kötelezettség csak a kereskedelmi tájékoztatás teljes körű tilalmára vonatkozik(6), ami azt jelenti, hogy a tagállamok továbbra is jogosultak fenntartani teljes körű tilalmat a kereskedelmi tájékoztatás bizonyos formáit illetően.

25.      Véleményünk szerint a 2006/123 irányelv 24. cikkének szó szerinti értelmezése alapján nem lehet megválaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, mivel abból nem vonható le minden kétséget kizáró végkövetkeztetés.

26.      Ugyanis a „valamennyi] teljes körű tilal[om]” kifejezésben a „valamennyi” szó használata két egymásnak ellentmondó következtetést tesz lehetővé, amelyek közül egyik sem eleve megalapozatlan.

27.      Az első következtetésből – amelyet különösen a Bizottság támogatott – azt lehet levezetni, hogy a közösségi jogalkotó szándéka nem csak a kereskedelmi tájékoztatás teljes körű tilalmának eltörlésére irányult, hanem a kereskedelmi tájékoztatás bizonyos formái teljes körű tilalmának eltörlésére is.

28.      A második következtetés szerint – amely a francia kormány álláspontja – még ha a közösségi jogalkotó „teljes körű tilalomra” utal is, akkor is csak a szabályozott szakmákra vonatkozó kereskedelmi tájékoztatás teljes körű tilalmáról lehet szó, mivel a tagállamok többségében addig nem létezett olyan egyetlen teljes körű tiltás, amely minden szabályozott szakmára kiterjedt volna, hanem annyi teljes körű tilalom volt, ahány érintett szakma.

29.      A 2006/123 irányelv 24. cikkének szó szerinti értelmezéséből fakadó hiányosságokra tekintettel fontos ezenfelül az irányelv céljára, és az említett 24. cikknek a 2006/123 irányelv rendszerén belüli elhelyezkedésére is figyelemmel lenni.

30.      Ami a 2006/123 irányelv célját illeti, a (2) és az (5) preambulumbekezdés alapján megállapítható, hogy az nem más, mint a Szerződésben meghatározott két alapvető szabadság – nevezetesen a letelepedési szabadság és a szolgáltatások szabad mozgása – akadályainak megszüntetése. A 2006/123 irányelv ilyen módon járul hozzá a belső piac megteremtéséhez.

31.      Ami a 2006/123 irányelv rendszerét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 24. cikk – amely elemzésünk középpontjában áll – az irányelv „A szolgáltatások minősége” címet viselő V. fejezetében található. Véleményünk szerint aligha vitatható, hogy általában ez a fejezet és különösen a 24. cikk elsősorban a fogyasztói érdekek védelmére irányul. A 24. cikknek a 2006/123 irányelven belüli elhelyezkedéséből következik ugyanis, hogy e cikk célja az, hogy hozzájáruljon a szabályozott szakmák belső piac keretében nyújtott szolgáltatásai minőségéhez.

32.      Márpedig tekintettel a 24. cikk tartalmára, felmerülhet a kérdés, hogy a kereskedelmi tájékoztatás szabályozása mennyiben járul hozzá a szabályozott szakmák által a belső piac keretében nyújtott szolgáltatások minőségéhez.

33.      Tudjuk, hogy a 24. cikknek – tartalmát tekintve – nincs közvetlen hatása a szóban forgó szolgáltatások minőségére. Mindazonáltal e cikk helyes értelmezése és alkalmazása nélkülözhetetlen előfeltétele a minőségi szolgáltatásnyújtásnak, különösen a szabályozott szakmák esetében(7), mivel ez olyan terület, ahol az információk aszimmetriájának problémája – amely a szolgáltatás nyújtója és igénybevevője között objektíve fennáll – a legnyilvánvalóbb.

34.      A kereskedelmi tájékoztatás különböző formái lényegében az üzenetek és információk potenciális ügyfelek – vagyis a nyújtott szolgáltatások potenciális igénybevevői – részére történő közvetítését jelentik.

35.      A 2006/123 irányelv elfogadását megelőzően a szabályozott szakmák jellemző sajátosságait – amelyeket Jacobs főtanácsnok a Pavlov és társai egyesített ügyekben 2000. március 23‑án ismertetett indítványában fejtett ki(8) – általánosságban elfogadták a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás tilalmának esetleges indokaiként (9).

36.      Tekintettel arra, hogy a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése a tagállamokat arra kötelezi, hogy a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilalmat eltöröljék, úgy tűnik, hogy az említett irányelv által követett megközelítés megváltoztatta a korábbi megközelítést. Mindemellett el kell‑e fogadni, hogy a szabályozott szakmák által nyújtott szolgáltatások jellemző sajátosságai nem teszik szükségessé a rájuk vonatkozó kereskedelmi tájékoztatás tekintetében az egyéb szolgáltatásokra alkalmazandónál nagyobb mértékű, külön szabályozást?

37.      A 2006/123 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése értelmében az előbbi kérdésre adandó válasznak nemlegesnek kell lennie. Az említett rendelkezés alapján a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás megfeleljen a közösségi joggal összhangban levő szakmai szabályoknak, amelyek különösen a szakma függetlenségére, méltóságára és tisztességére, továbbá a szakmai titoktartásra vonatkoznak, az egyes szakmák sajátosságainak megfelelően. A 2006/123 irányelv (100) preambulumbekezdése szerint ez azt jelenti, hogy a tagállamok jogosultak a kereskedelmi tájékoztatás tartalmát és módszereit illetően tilalmakat fenntartani.

38.      A 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem az elv – jelen esetben a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilalom eltörlése – és az elv alóli kivétel viszonyában állnak. Éppen ellenkezőleg, a (2) bekezdés rendelkezései kiegészítik az (1) bekezdésben kifejtett elvet. Következésképpen a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalom kizárt, oly módon azonban, hogy a tagállamok valamely kereskedelmi tájékoztatás tartalmát illetően megfogalmazhatnak tilalmakat.

39.      Úgy véljük, hogy a fenti megfontolások alapján látható, hogy a közösségi jogalkotó szándéka inkább arra irányult, hogy ne csak a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilalom, hanem a kereskedelmi tájékoztatás egyes formáira vonatkozó valamennyi teljes körű tilalom is eltörlésre kerüljön. A 24. cikk ilyen módon történő értelmezését erősítheti a 2006/123 irányelv (100) preambulumbekezdése, amely szerint a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalmak eltörlése nem a kereskedelmi tájékoztatás tartalmára vonatkozó tilalmakat érinti, hanem azokat, amelyek általánosságban és egy adott szakma tekintetében tiltják meg a kereskedelmi tájékoztatás egy vagy több formáját.

40.      Ez a végkövetkeztetés azonban nem oldja meg teljesen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben felvetett problémát.

41.      Tekintettel arra, hogy az „ügynöki tevékenység” mint fogalom tartalma nem világos, felmerül a kérdés, hogy a kereskedelmi tájékoztatás kellően önálló formájáról van‑e szó (ami azt jelenti, hogy ennek tilalma nem felel meg a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdéséből származó – a fent kifejtetteknek megfelelő értelmezés szerinti – követelménynek), vagy csak a reklámtevékenység mint kereskedelmi tájékoztatási forma egyik egyedi módjáról (módszeréről).

42.      A 2006/123 irányelv csak a kereskedelmi tájékoztatás fogalmának általános meghatározását tartalmazza, anélkül, hogy annak különböző formáit kifejtené, vagy példát hozna rájuk. Az említett irányelv 4. cikkének 12. pontja kétféleképpen definiálja ezt a fogalmat: egyrészről pozitív módon (vagyis, hogy mi tekinthető kereskedelmi tájékoztatásnak), másrészről negatív módon (azaz, hogy mi nem tekinthető annak). A pozitív meghatározás szerint a kereskedelmi tájékoztatás „bármilyen formában megjelenő közlés, amelynek célja, hogy közvetlenül vagy közvetve népszerűsítse egy kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet folytató vagy szabályozott szakmát gyakorló vállalkozás, szervezet vagy személy termékét, szolgáltatását vagy arculatát”. A negatív meghatározás szerint a következő elemek önmagukban nem tartoznak a kereskedelmi tájékoztatás fogalmába:

„a)      a vállalkozás, szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést biztosító információ, különösen a domain-név vagy az elektronikus levelezési cím;

b)      a vállalkozás, szervezet vagy személy termékeivel, szolgáltatásaival vagy arculatával kapcsolatos, független módon összeállított közlések, különösen, ha azokat nem anyagi ellenszolgáltatás fejében nyújtják.”

43.      Amint azt korábban már említettük, nagyon általános meghatározásról van szó, ugyanakkor el kell azt ismerni, hogy ez a meghatározás kellően rugalmas ahhoz, hogy a hírközlési ágazaton belüli gyors változásoknak is megfeleljen.

44.      Nemhogy a 2006/123 irányelv, de az uniós jog sem tartalmazza az „ügynöki tevékenység” fogalmának jogi meghatározását. Ráadásul az ügynöki tevékenység tartalma a különböző tagállamok jogrendszere szerint eltérő lehet. Az alapügy tárgyát képező etikai kódex szerint ügynöki tevékenység – az e kódex 12. cikkében megfogalmazott tilalom értelmében – a könyvvizsgáló által a szolgáltatásai harmadik személyek részére történő kéretlen felajánlása.

45.      Véleményünk szerint az ügynöki tevékenység fogalmának tartalmát három eleme alapján lehet meghatározni. Ezek közül kettő lényegében megfelel azoknak, amelyekre a francia kormány is hivatkozott. Először is van egy folyamati elem, amely a szabályozott szakma képviselője által olyan harmadik személyekkel történő személyes és közvetlen kapcsolatfelvételben nyilvánul meg, akik ezt nem kérték, másodszor pedig van egy tartalmi elem, amely a kereskedelmi üzenet közvetítésében nyilvánul meg. Ugyanakkor nem bármilyen kereskedelmi üzenetről van itt szó, csak olyan üzenetek tartoznak ide, amelyek meghaladják a szóban forgó szabályozott szakma – saját szolgáltatásait kínáló – képviselőjének tevékenységére vonatkozó információk körét. A harmadik fogalmi elem az említett kereskedelmi üzenet személyre szabása.

46.      Ez a megfogalmazás tehát kizárja az ügynöki tevékenység bizonyos médiumokon keresztül, úgymint a televízióban, a rádióban és az írott sajtóban történő folytatását. Ebben az esetben ugyanis a kereskedelmi üzenet személyre szabása mint fogalmi elem hiányzik. Ezzel ellentétben a telefon, a levelezés és az elektronikus levelezés az ügynöki tevékenység tipikus eszközei(10).

47.      Két fogalmi elem alapján úgy ítélem meg, hogy az uniós jog keretében az ügynöki tevékenység nem a kereskedelmi tájékoztatás különleges formájának, hanem csak a reklámtevékenység mint kereskedelmi tájékoztatási forma egyik egyedi módjának tekinthető.

48.      Először is hivatkozni kell az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6‑i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11), amely irányelv 86. cikkének (1) bekezdése értelmében a „gyógyszerek reklámozása” „magában foglalja azokat az információkat, illetve ügynöki tevékenységet vagy vásárlásra való ösztönzést, amelynek célja a gyógyszerek rendelésének, szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának az elősegítése”. Az említett rendelkezés tartalmazza a reklám különböző formáinak nem taxatív felsorolását is, amely felsorolásban szerepelnek azok a tevékenységek is, amelyek megfelelnek az ügynöki tevékenység általunk megfogalmazott definíciójának. Ilyen például a gyógyszerek reklámozása a rendelésükre vagy kiadásukra jogosult személyeknek, vagy a gyógyszerismertetést végző személyek találkozói a gyógyszerek rendelésére és kiadására jogosult személyekkel.

49.      Másodszor a Bíróságnak az Alpine Investments ügyben hozott ítéletét(12) kell idéznünk. Az említett ítélet 28. pontjában a Bíróság kifejtette, hogy a telefonos ügynöki tevékenység „a reklámtevékenység, valamint a [...] lehetséges ügyfelekkel történő kapcsolatfelvétel gyors és közvetlen módja”.

50.      Az ügynöki tevékenység általunk megfogalmazott, továbbá a 2001/83 irányelvben, valamint a fent hivatkozott Alpine Investments ügyben hozott ítéletben szereplő definíciójára tekintettel az a következtetés vonható le, hogy az ügynöki tevékenység tilalma, mint olyan, nem ellentétes a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelménnyel, mivel az ügynöki tevékenység nem a kereskedelmi tájékoztatás olyan kellően önálló formája, amely a reklámtól megkülönböztethető, hanem éppen ellenkezőleg, egyszerűen a reklámtevékenység egyik módszeréről van szó.

51.      Következésképpen megállapítható, hogy a könyvvizsgálók ügynöki tevékenységének az etikai kódex 12. cikkében foglalt tilalma a 2006/123 irányelv 24. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott – a kereskedelmi tájékoztatás tartalmának és módszereinek a szabályozott szakma függetlenségére, méltóságára és tisztességére, továbbá a szakmai titoktartásra vonatkozó szakmai szabályok révén történő ellenőrzését érintő – lehetőség gyakorlati megvalósítása.

52.      E feltevés helytállósága végül is a következő két kérdésre adott választól függ. Először is az a kérdés, hogy a könyvvizsgálók által végzett ügynöki tevékenység veszélyezteti‑e a szakma függetlenségét, méltóságát és tisztességét, vagy a szakmai titoktartást. Amennyiben a válasz igenlő, másodsorban arra is választ kell adni, hogy az ügynöki tevékenység könyvvizsgálók számára előírt tilalma hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos‑e, és az a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal alátámasztható‑e.

53.      Az ügynöki tevékenységet mint a 2006/123 irányelv 24. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott értékeket érintő veszélyt illetően az az álláspontunk, hogy a reklámtevékenység e módszere alapvetően érinti a könyvvizsgálók függetlenségét.

54.      A függetlenség olyan működési elv, amely magát a könyvvizsgálói szakma alapját érinti. A függetlenségnek – a Bíróság Bizottság kontra Németország ügyben 2010. március 9‑én hozott ítéletében(13) megfogalmazott – definícióját mutatis mutandis alkalmazva a könyvvizsgálók függetlensége úgy határozható meg, mint minden olyan utasítás vagy más, akár közvetlen, akár közvetett külső befolyás kizárása, amely akadályozhatná feladataik teljesítését.

55.      Véleményünk szerint közismert az, hogy egyrészről a potenciális ügyfél és másrészről a könyvvizsgáló közötti közvetlen és személyes kapcsolat, amely révén ez utóbbi a szolgáltatásait kínálja (ami az ügynöki tevékenység egyik jellemző kritériuma), olyan személyes kapcsolatot alapozhat meg, amelyben a befolyásolás lehetősége úgymond kódolva van. Hangsúlyozni kell, hogy közismert (köztudomású) tényről van szó, amelyet a tapasztalat igazol, és általában nem szükséges bizonyítani. Természetesen a konkrét esetben mindig bizonyítani kell, hogy a közvetlen és személyes kapcsolat olyan befolyást gyakorolt valamely könyvvizsgálóra, hogy a tevékenysége a továbbiakban nem minősülhet függetlennek.

56.      Megállapítható mindenesetre, hogy egyrészről a potenciális ügyfél és másrészről a könyvvizsgáló közötti közvetlen és személyes kapcsolat, amely révén ez utóbbi a szolgáltatásait kínálja, a könyvvizsgálói függetlenség sérelmének tényleges veszélyét hordozza. Ebből a szempontból az ügynöki tevékenység könyvvizsgálók tekintetében előírt tilalma hozzájárul az olyan helyzetek megelőzéséhez, amelyek alapján kétség támadhat a könyvvizsgálók függetlenségét illetően.

57.      A fentiekből következik, hogy az ügynöki tevékenységnek az etikai kódexben megfogalmazott tilalma felfogható egy, a könyvvizsgálói szakma függetlenségét védő szakmai szabályként.

58.      Hátravan még annak meghatározása, hogy az ügynöki tevékenység könyvvizsgálók tekintetében előírt tilalma megfelel‑e annak a követelménynek, hogy hátrányos megkülönböztetéstől mentes, arányos, és a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal alátámasztható legyen.

59.      Tudatában vagyunk annak, hogy az ügynöki tevékenység tilalma, mint olyan, akadályát képezi a szolgáltatásnyújtás szabadságának. Ugyanez előfordulhat más olyan szakmai szabályok esetében is, amelyek célja a szabályozott szakma függetlenségének, méltóságának és tisztességének, továbbá a szakmai titoktartásnak a megőrzése. Ezen okból a 2006/123 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a szóban forgó szakmai szabályoknak hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lenniük, és azokat a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal kell alátámasztani. Ezek olyan feltételek, amelyek a belső piac alapvető szabadságai akadályainak igazolásához minden esetben szükségesek.

60.      Az ügynöki tevékenység etikai kódexben megjelenő tilalmának hátrányos megkülönböztetéstől mentes jellege a jelen esetben nem vitatott.

61.      Ami az ügynöki tevékenység tilalmának közérdeken alapuló kényszerítő indokkal történő alátámasztását illeti, a probléma akkor merül fel, amikor a 2006/123 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontját vizsgáljuk, amelynek értelmében a tagállamok saját területükön nem köthetik a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, vagy annak gyakorlását olyan követelményekhez, amelyek közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból nem indokoltak.

62.      Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának akadályát képező szakmai szabályok csak a 2006/123 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett négy indokkal igazolhatók. Azonban ennek az értelmezésnek az lenne a következménye, hogy a 2006/123 irányelv 24. cikke (2) bekezdésének első mondatát, amely azon indokokat – nevezetesen a szabályozott szakma függetlenségének, méltóságának és tisztességének, továbbá a szakmai titoktartásnak a védelme – sorolja fel, amelyek az olyan szakmai etikai szabályok létezését indokolják, mint a jelen esetben az ügynöki tevékenység tilalma, nem lehetne a gyakorlatba átültetni. Lehetetlen azt elvárni, hogy ugyanazon szakmai etikai szabályok egyidejűleg a többi indoknak is megfeleljenek.

63.      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a szabályozott szakma függetlenségének, méltóságának és tisztességének, valamint a szakmai titoktartásnak a védelme a 2006/123 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése értelmében közérdeken alapuló kényszerítő indoknak minősül.

64.      A 2006/123 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése lex specialis az ugyanezen irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti szabályhoz képest, ezáltal a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás tartalmára és módszereire vonatkozó szabályozás szempontjából az elsőként említett rendelkezés által példálózó jelleggel felsorolt – és a 2006/123 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett indokoktól eltérő – közérdeken alapuló kényszerítő indokok szintén megengedettek.

65.      A jelen indítvány 53–57. pontjában már bemutattuk, hogy az ügynöki tevékenység tilalma igazolható a könyvvizsgálók függetlenségének védelmére irányuló indokokkal.

66.      Ami az ügynöki tevékenység tilalmának arányosságát illeti, úgy véljük, hogy az ilyen intézkedés nem lépi túl az általa elérendő jogszerű célkitűzések megvalósításához megfelelő és szükséges mértéket.

67.      Az ügynöki tevékenység jelen indítványban általunk adott fogalma alapján(14) az ügynöki tevékenység tilalmát olyan jogi eszköznek tekintjük, amely megfelelő azon közvetlen és személyes kapcsolat behatárolása szempontjából, amely egyrészről a potenciális ügyfél és másrészről a könyvvizsgáló között jön létre, ez utóbbi szolgáltatásainak felajánlása érdekében, és következésképpen megfelelő az ilyen szabályozott szakma független gyakorlásának alátámasztása szempontjából.

68.      Mivel az alapügy tárgyát képező szabályozás kellően pontos, és mivel alkalmazása megfelelő eszközzel ellenőrizhető és irányítható, e szabályozás nem lépi túl az általa elérendő jogszerű célkitűzések megvalósításához szükséges mértéket. Hozzá kell tenni, hogy a kereskedelmi tájékoztatás könyvvizsgálók számára továbbra is engedélyezett formái, valamint azok alkalmazási módszerei elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy a könyvvizsgálók a potenciális ügyfeleket a közösségi jogalkotónak a 2006/123 irányelv 24. cikkében kifejezett szándékával összhangban a tevékenységükről tájékoztathassák.

 Végkövetkeztetések

69.      Az előző megfontolásokra tekintettel javasoljuk, hogy a Bíróság a következő választ adja a Conseil d’État által előterjesztett kérdésre:

„Tekintettel arra, hogy az ügynöki tevékenység a kereskedelmi tájékoztatás egyik formájának, nevezetesen a reklámtevékenységnek egy egyedi megvalósítási módja, a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan, az alapügyben érintetthez hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében a könyvvizsgálók nem folytathatnak olyan ügynöki tevékenységet, amely a szolgáltatásaik harmadik személyek részére történő kéretlen felajánlására irányul, feltéve, hogy ez a szabályozás hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos, valamint a 2006/123 irányelv 24. cikkének (2) bekezdésében példálózó jelleggel felsorolt közérdeken alapuló kényszerítő indokok valamelyikével alátámasztható.”


1 – Eredeti nyelv: francia.


2 – HL L 376., 36. o.


3 – A Société fiduciaire egy, a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelmi irányelv”, HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.) megsértésére alapított jogalapot is előterjesztett. Mindazonáltal a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem vonatkozik az ügy ezen aspektusára. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az e jogalapra adandó válasz nem független attól a választól, amelyet majd a Bíróság az elé terjesztett kérdésre ad.


4 – HL L 255., 22. o.


5 – Az álláspont ismertetése 2009. november 10‑én történt, 28–47. pontok.


6 – A szabályozott szakmák tekintetében az ilyen tilalom nem rendkívüli. Így például a könyvvizsgálókra a 2007‑1387. sz. rendelet elfogadását megelőzően irányadó francia szabályozás lényegében valamennyi kereskedelmi tájékoztatás teljes körű tilalmát írta elő.


7 – A szabályozott szakmák által nyújtott szolgáltatások minőségének fontosságát Léger főtanácsnok a C‑35/99. sz. Arduino‑ügyben 2001. július 10‑én ismertetett indítványában (2002. február 19‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑1529. o.] 112. pontja) fejtette ki. A Léger főtanácsnok által kifejtettek ma is helytállóak.


8 – A C‑180/98–C‑184/98. sz. egyesített ügyekben 2000. szeptember 12‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑6451. o.). E tekintetben nincs annak jelentősége, hogy az említett fejtegetésre versenyjogi szempontból került sor.


9– Szintén 2008‑ban, tehát a 2006/123 irányelv hatálybalépését követően, a Bíróság helyt adott egy olyan jogszabálynak, amely bárkinek és annak, aki szabad foglalkozás vagy fogorvosi praxis keretén belül fogápolási szolgáltatást nyújt, megtilt minden közvetett vagy közvetlen reklámot a fogápolás területén (a C‑446/05. sz. Doulamis-ügyben 2008. március 13‑án hozott ítélet [EBHT 2008. I‑1377. o.]). Bár az igaz, hogy a Bíróság lényegében csak az EK 81. cikk szempontjából foglalt állást. A Bíróság ebben az ügyben nem érintette azt a kérdést, hogy a szóban forgó szabályozás megfelel‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságának.


10 – Az elektronikus levelezés útján történő ügynöki tevékenységgel kapcsolatban emlékeztetni szeretnénk az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) (HL L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.) 13. cikkének (1) bekezdésére, amely az elektronikus levelek közvetlen üzletszerzési célból történő használatának engedélyezését az előfizetők előzetes hozzájárulásához köti.


11 – HL L 311., 67. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.


12 – A C‑384/93. sz. ügyben 1995. május 10‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑1141. o.).


13 – A C‑518/07. sz. ügy (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 30. pontja.


14 – Lásd a jelen indítvány 45. pontját.