Language of document : ECLI:EU:C:2017:131

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2017. február 16.(1)

„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – 2006/115/EK irányelv – A 8. cikk (3) bekezdése – A műsorsugárzó szervezetek kizárólagos joga – Nyilvánossághoz közvetítés – A nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségek – A szállodaszobákban elhelyezett televíziókészülékek segítségével történő műsorközvetítés”

A C‑641/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2015. december 2‑án érkezett, 2015. november 24‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Verwertungsgesellschaft Rundfunk GmbH

és

a Hettegger Hotel Edelweiss GmbH

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Prechal, A. Rosas, C. Toader és E. Jarašiūnas (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Verwertungsgesellschaft Rundfunk GmbH képviseletében S. Korn Rechtsanwalt,

–        a Hettegger Hotel Edelweiss GmbH képviseletében G. Kucsko Rechtsanwalt,

–        a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében T. Scharf és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. október 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 28. o.) 8. cikke (3) bekezdésének értelmezésére irányul.

2        Ezt a kérelmet a Verwertungsgesellschaft Rundfunk GmbH és a Hettegger Hotel Edelweiss GmbH között, a Hettegger Hotel Edelweiss GmbH által a szállodájának szobáiban elhelyezett televíziókészülék segítségével történő televízió‑ és rádióműsorok közvetítése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

 Jogi háttér

 A nemzetközi jog

3        Az előadóművészek, a hangfelvétel‑előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26‑án, Rómában létrejött nemzetközi egyezmény (kihirdette: az 1998. évi XLIV. tv.) (a továbbiakban: Római Egyezmény) 13. cikke szerint:

„A műsorsugárzó szervezetek joga, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák

[…]

d)      televíziós sugárzott műsoraiknak a nyilvánossághoz való közvetítését, ha az olyan helyen történik, amely a nyilvánosság számára belépődíj megfizetése ellenében áll nyitva; e jog gyakorlása feltételeinek meghatározása annak a Szerződő Államnak a nemzeti jogalkotására tartozik, amelyben a védelmét igénylik.”

 Az uniós jog

4        Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”

5        A 2006/115 irányelv (7) preambulumbekezdése kimondja:

„A tagállamok jogszabályait úgy kell egymáshoz közelíteni, hogy az ne legyen ellentétes olyan nemzetközi egyezményekkel, amelyeken számos tagállam szerzői és szomszédos joga alapul.”

6        Ugyanezen irányelv (16) preambulumbekezdése szerint:

„A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani, hogy a szomszédos jogok jogosultjainak az ezen irányelvben előírtnál szélesebb körű védelmet nyújtsanak a műsorsugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés tekintetében.”

7        Az említett irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok biztosítják az előadóművészek számára a kizárólagos jogot előadásaik vezeték nélküli sugárzásának és nyilvánossághoz történő közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, kivéve ha az előadás már maga is sugárzott előadás, vagy rögzített felvételen alapul.

(2)      A tagállamok biztosítják azt a jogot, amelynek célja, hogy a felhasználó egy egyszeri méltányos díjat fizessen a hangfelvétel kereskedelmi célú nyilvánosságra hozatala, illetve e hangfelvétel példányának vezeték nélküli sugárzása vagy egyéb módon a nyilvánossághoz közvetítése esetén, valamint hogy ezen díjat az érintett előadóművészek és hangfelvétel‑előállítók között felosszák. Az előadóművészek és a hangfelvétel‑előállítók közötti megállapodás hiányában a tagállamok meghatározhatják a feltételeket, amelyek alapján közöttük a díj felosztásra kerül.

(3)      A tagállamok a műsorsugárzó szervezetek számára kizárólagos jogot biztosítanak sugárzott műsoraik vezeték nélküli sugárzásának, illetve nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, amennyiben e közvetítés olyan helyiségben történik, amely belépti díj ellenében hozzáférhető a nyilvánosság számára.”

 Az osztrák jog

8        Az Urheberrechtsgesetz (a szerzői jogról szóló törvény; a továbbiakban: UrhG) „Rádióműsorok” című 76a. §‑a, amelynek a 2006/115 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének az osztrák jogba való átültetése a célja, az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      Aki sugárzás útján vagy hasonló módon hangot vagy képet továbbít (a 17. § szerinti műsorsugárzó szervezet), a törvényben meghatározott korlátozások mellett kizárólagosan jogosult a műsor másik adókészülék segítségével történő egyidejű sugárzására és a 18. §‑ának (3) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítéshez való felhasználására olyan helyiségekben, amelyek belépti díj ellenében hozzáférhetők a nyilvánosság számára;

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9        A Verwertungsgesellschaft Rundfunk szerzői jogi közös jogkezelő szervezet, amelynek az Osztrák Köztársaság és más tagállam területén letelepedett számos műsorsugárzó szervezet a jogosultja. Ez a szervezet többek között a sugárzás segítségével történő nyilvánossághoz közvetítés esetén jogosultsággal rendelkezik bizonyos, jogosultjait megillető szellemi tulajdonjogok gyakorlására.

10      A Hettegger Hotel Edelweiss osztrák jog szerinti társaság az üzemeltetője az ausztriai Großarlban található Hotel Edelweiss szállodának, amely kábeltelevízió csatlakozással rendelkezik, amelyről kábelen keresztül, egyidejűleg, változtatás nélkül és teljes egészében különböző televízió‑ és rádióműsorokat, köztük a Verwertungsgesellschaft Rundfunk jogosultjai által gyártott és sugárzott műsorokat közvetítenek a szálloda szobáiban elhelyezett televíziókészülékekhez.

11      A Verwertungsgesellschaft Rundfunk a Handelsgericht Wienhez (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) fordult abból a célból, hogy ez a bíróság kötelezze a Hettegger Hotel Edelweisst egyrészt a fogható rádió‑ és televízió‑műsorokra, valamint az érintett szállodai szobák számára vonatkozó információ közlésére, másrészt kártérítés fizetésére.

12      A Verwertungsgesellschaft Rundfunk e bíróság előtt arra hivatkozik, hogy a Hettegger Hotel Edelweiss a televízió‑készülékeknek a szállodai szobákban történő rendelkezésre bocsátásával és a rádió‑ és televízió‑műsorok e készülékek segítségével történő közvetítésével az UrhG 76a. §‑ának és a 2006/115 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez. Álláspontja szerint a szobaárat az e rendelkezések értelmében vett belépti díjnak kell tekinteni, amennyiben a szállodában nyújtott televíziószolgáltatás ezt az árat befolyásolja. Ebből következően azt állítja, hogy az általa képviselt jogosultak műsorainak nyilvánossághoz közvetítéséhez az utóbbiak engedélyére, valamint díjfizetésre van szükség.

13      A Hettegger Hotel Edelweiss ellenzi ezeket a követeléseket, arra hivatkozva, hogy az UrhG 76a. §‑a értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő közvetítést feltételez, továbbá hogy ez a kifejezés a kifejezetten az e közvetítésért igényelt belépti díjat jelöli. Ennélfogva a szállodavendég által az éjszakai szállásért fizetendő árat szerinte nem lehet belépti díjnak tekinteni.

14      A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapjogvita megoldásához szükség van a 2006/115 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének értelmezésére, és hogy ez az értelmezés nem olyan mértékben nyilvánvaló, hogy az semmilyen észszerű kétségnek nem hagy helyt.

15      E körülmények között a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Megvalósul‑e a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdésében szereplő »belépti díj ellenében« tényállási elem, ha

–        valamely szálloda egyes szobáiban televíziókészülékeket bocsátanak rendelkezésre, és azok segítségével a szállodaüzemeltető különböző televízió‑ és rádióműsorok jelének vételét teszi lehetővé (»szállodaiszoba‑televízió«), és

–        a szállodaüzemeltető által a (szállodaiszoba‑televízióval rendelkező) szoba használatáért felszámított éjszakánkénti szobaár (»szobaár«) a televíziókészülék használatát és az annak segítségével vehető televízió‑ és rádióműsorokat is magában foglalja?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

16      A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a televízió‑ és rádióműsoroknak a szállodaszobákban elhelyezett televíziókészülékek segítségével történő közvetítése a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő közvetítésnek minősül.

17      Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2006. december 7‑i SGAE‑ítéletben (C‑306/05, EU:C:2006:764, 47. és 54. pont) a Bíróság kimondta, hogy a szálloda által az e létesítmény szobáiban megszálló vendégek részére televíziókészülékek segítségével történő adásjel‑közvetítés, az alkalmazott jelátviteli módszertől függetlenül a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, és az ilyen létesítmény szobáinak magánjellege nem zárja ki azt, hogy valamely műnek az ilyen eszközzel történő közvetítése az e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősüljön.

18      A 2006/115 irányelvet illetően, amelynek értelmezését kérték, a Bíróság úgyszintén megállapította a 2012. március 15‑i Phonographic Performance (Ireland) ítéletében (C‑162/10, EU:C:2012:141, 47. pont), hogy az a szállodaüzemeltető, aki a szállodai szobákban a vendégek részére televíziókészülékeket és/vagy rádiókészülékeket biztosít, amelyeken sugárzott jelet továbbít az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez.

19      Mivel az ezen irányelvekben használt kifejezéseknek azonos a jelentése, kivéve ha az európai uniós jogalkotó ettől eltérő szándékot nyilvánított ki (lásd ebben az értelemben: 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 188. pont; 2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 33. pont) valamely jelnek a szállodaszobákban elhelyezett televízió‑ és rádiókészülékek segítségével történő szolgáltatása, amint arra a főtanácsnok az indítványának 16. pontjában rámutatott, a műsorsugárzó szervezetek műsorainak a nyilvánossághoz közvetítésének minősül a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében.

20      Mindazonáltal többek között az előadóművészek kizárólagos jogától vagy a hangfelvétel‑előállítók jogától eltérően, amelyekről a 2006/115 irányelv 8. cikkének (1), illetőleg (2) bekezdése rendelkezik, a műsorsugárzó szervezetek e cikk (3) bekezdése szerinti kizárólagos joga a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő nyilvánossághoz közvetítés esetére korlátozódik.

21      A „[nyilvánosság számára] belépti díj ellenében hozzáférhető [helyiség]” fogalmának értelmezését illetően rá kell mutatni, hogy a 2006/115 irányelv (7) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ennek az irányelvnek az a célja, hogy a tagállamok jogszabályait többek között a Római Egyezmény tiszteletben tartásával közelítse egymáshoz. Így, noha ez az egyezmény nem képezi részét az uniós jogrendnek, kifejezetten ezen egyezmény fényében kell értelmezni a 2006/115 irányelvben szereplő fogalmakat, méghozzá oly módon, hogy a fogalmakat körülvevő szövegkörnyezetet és a vonatkozó szellemi tulajdonjogi egyezmények rendelkezéseivel elérni kívánt célt is figyelembe véve, az ezen egyezmény megfelelő rendelkezéseivel továbbra is összeegyeztethető legyen (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15‑i SCF‑ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 53–56. pont).

22      A jelen esetben a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítési jog hatálya megfelel a Római Egyezmény 13. cikkének d) pontja szerinti jog hatályának, amely az említett 8. cikk (3) bekezdésében átvett megfogalmazás szerint ezt a hatályt a „[nyilvánosság számára] belépti díj ellenében hozzáférhető [helyiségre]” korlátozza (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑114/12, EU:C:2014:2151, 94–96. pont). Ugyanis, amint azt a 2006/115 irányelvvel hatályon kívül helyezett és kodifikált, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 346., 61. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 120. o.) elfogadásához vezető 1992. április 30‑i (COM (92) 159 végleges, 12. o.), irányelvre vonatkozó módosított javaslat is megerősíti, az uniós jogalkotó szándéka a minimális védelmet bevezető Római Egyezmény rendelkezéseinek messzemenő követése volt az Unióban egységes minimális védelem elérése érdekében azáltal, hogy az irányelvre vonatkozó javaslat 6a. cikkének (3) bekezdését a Római Egyezmény 13. cikkének d) pontja alapján alakította ki abból a célból, hogy az irányelv a televízió- műsorok nyilvánossághoz közvetítésének kizárólagos jogát az ezen egyezményben írt feltételek mentén határozza meg.

23      Márpedig a Római Egyezmény 13. cikkének d) pontja szerinti belépti díj fizetésére vonatkozó feltétel tekintetében rá kell mutatni, hogy a Római Egyezmény és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) hangfelvétel‑egyezményének útmutatója szerint – amely dokumentumot a WIPO dolgozta ki, és amely nem rendelkezik jogi kötőerővel, mindazonáltal magyarázattal szolgál ezen egyezmény rendelkezéseinek eredetére, céljára, természetére és hatályára, és amelynek 13.5. és 13.6. pontja erre a cikkre vonatkozik –, ez a feltétel olyan ellenérték megfizetését feltételezi, amelyet a kifejezetten valamely televízió‑műsor nyilvánossághoz közvetítéséért kérnek, így abban az étteremben vagy bárban, ahol a televízió‑műsorokat közvetítik, az étel vagy italfogyasztás megfizetése nem tekintendő az e rendelkezés értelmében vett belépti díj megfizetésének.

24      Meg kell állapítani, amint arra a főtanácsnok az indítványának 26–30. pontjában rámutatott, hogy a szállodai szoba ára, az éttermi szolgáltatás árához hasonlóan nem valamely, kifejezetten a televízió‑ és rádióműsorok nyilvánossághoz közvetítéséért kért belépti díj, hanem az elsősorban a szállásszolgáltatás ellenértékének minősül, amely szolgáltatáshoz a szálloda kategóriájától függően bizonyos olyan kiegészítő szolgáltatások kapcsolódnak, mint a televízió‑ és rádióműsorok közvetítése a szobák berendezésének részét képező vevőkészülékek segítségével, amely szolgáltatásokat rendszerint megkülönböztetés nélkül belefoglalják az éjszakai szállás árába.

25      Ennélfogva, noha valamely jelnek a szállodaszobákban elhelyezett televízió‑ és rádiókészülékek segítségével történő közvetítése kiegészítő szolgáltatásnyújtásnak minősül, amely hatással van a szálloda kategóriabesorolására, és ezáltal a szobaárra, amint arra a Bíróság a 2006. december 7‑i SGAE‑ítéletben (C‑306/05, EU:C:2006:764, 44. pont) és a 2012. március 15‑i Phonographic Performance (Ireland) ítéletben (C‑162/10, EU:C:2012:141, 44. pont) rámutatott, a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, illetőleg a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés fennállásának megvizsgálása alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy e kiegészítő szolgáltatás nyújtására az utóbbi irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben kerülne sor.

26      Következésképpen a televízió‑ és rádióműsoroknak a szállodaszobákban elhelyezett televízió‑ és rádiókészülékek segítségével történő nyilvános közvetítése nem tartozik a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti, műsorsugárzó szervezetek kizárólagos jogának hatálya alá.

27      A fenti megfontolások összességére tekintettel a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a televízió‑ és rádióműsoroknak a szállodaszobákban elhelyezett televíziókészülékek segítségével történő közvetítése nem minősül a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő közvetítésnek.

 A költségekről

28      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a televízió‑ és rádióműsoroknak a szállodaszobákban elhelyezett televíziókészülékek segítségével történő közvetítése nem minősül a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő közvetítésnek.

Aláírások


1* Az eljárás nyelve: német.