T‑348/07. sz. ügy

Stichting Al‑Aqsa

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül- és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – 2001/931/KKBP közös álláspont és 2580/2001/EK rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – A kereseti kérelmek módosítása – Bírósági felülvizsgálat – Pénzeszközök befagyasztására irányuló uniós intézkedés végrehajtásának feltételei”

Az ítélet összefoglalása

1.      Eljárás – A megtámadott jogi aktust az eljárás során hatályon kívül helyező, és azt felváltó jogi aktus – Megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek módosítása iránti kérelem

(EK 230. cikk, ötödik bekezdés)

2.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – A 2001/931 közös álláspont 1. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében vett személy fogalma

(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (2) bekezdés)

3.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat

(2001/931 tanácsi közös álláspont, (1) preambulumbekezdés és 1. cikk, (4) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés)

4.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat

(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (6) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az EK 230. cikk (5) bekezdésében előírt két hónapos határidő főszabály szerint ugyanúgy alkalmazandó akkor is, ha a valamely jogi aktus megsemmisítése iránti keresetet keresetlevéllel nyújtják be, mintha azt folyamatban lévő eljárás során és a szóban forgó jogi aktus által hatályon kívül helyezett és felváltott korábbi jogi aktus megsemmisítése iránti kérelmek megfelelő módosítása iránti kérelem útján nyújtják be. A keresetindítási határidőkre vonatkozó szabályok ugyanis feltétlen alkalmazást igénylő szabályok, és azokat a bíróságnak a jogbiztonság, valamint a jogalanyok törvény előtti egyenlőségének biztosításával kell alkalmaznia, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen sem hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód.

Az ezen elv alóli kivételként azonban az említett határidő nem alkalmazandó folyamatban lévő eljárás során, amikor egyrészt a szóban forgó jogi aktusnak, valamint az azt hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő jogi aktusnak az érintett vonatkozásában ugyanaz a tárgya, azok lényegében ugyanazokon az indokokon alapulnak, és a tartalmuk lényegében azonos, és így csak az időbeli hatályuk különböző, másrészt pedig a kérelmek megfelelő módosítása iránti kérelmet magának az ezen korábbi jogi aktust hatályon kívül helyező szóban forgó jogi aktusnak az elfogadásán kívül nem alapozzák semmilyen egyéb jogalapra, új tényre vagy bizonyítékra.

Ilyen esetben ugyanis, tekintettel arra, hogy a jogvitának az eredeti kereset által meghatározott tárgya és kerete az időbeli hatály kivételével nem módosult, a jogbiztonságot egyáltalán nem sérti azon körülmény, hogy a kereseti kérelmek megfelelő módosítása iránti kérelmet az EK 230. cikk ötödik bekezdésében előírt két hónapos határidő lejártát követően nyújtották be. Ilyen feltételek mellett ellentétes lenne a gondos igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperest elfogadhatatlanság terhe mellett arra kötelezni, hogy az említett két hónapos határidőn belül nyújtsa be a kereseti kérelmei eljárás során történő megfelelő módosítása iránti kérelmét.

(vö. 32–35., 44. pont)

2.      A szokásos jogi felfogás szerint – amelyre a jogalkotó kifejezett ellenkező útmutatása hiányában hivatkozni kell – a „személyek” kifejezés azokat jelöli, akik jogalanyisággal rendelkeznek, tehát természetes személyeket ugyanúgy, mint jogi személyeket.

A terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont 1. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett „személyek” tehát ugyanúgy jelölhetnek természetes személyeket, mint jogi személyeket, míg a közös álláspont 1. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében említett „csoportok és szervezetek” a társadalmi szervezetek minden más típusát jelölhetik, amelyek bár nem rendelkeznek jogi személyiséggel, mégis van egy többé‑kevésbé strukturált létezési formájuk.

Ezt az értelmezést alátámasztja a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (5) bekezdése, amelynek értelmében a Tanács törekszik annak biztosítására, hogy a mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, csoportok vagy szervezetek nevét olyan, megfelelően részletes adatokkal egészítse ki, hogy lehetséges legyen az adott egyének, jogi személyek, szervezetek vagy szervek pontos azonosítása.

E tekintetben nincs jelentősége azon körülménynek, miszerint a 2001/931 közös állásponthoz mellékelt lista – akárcsak a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelethez mellékelt lista – csak természetes személyeket említ a „Személyek” rovatban, míg több jogi személy a „Csoportok és szervezetek” rovatban szerepel. Ezen listák ugyanis – amelyeket csak abból a célból állítottak össze, hogy az általuk felsorolt egyének esetében végrehajtsák a 2001/931 közös álláspontot és a 2580/2001 rendeletet – nincsenek hatással a személyek, csoportok és szervezetek említett jogi aktusokban foglalt meghatározására. Ennélfogva ugyanez igaz a személyek, valamint a csoportok és szervezetek közötti azon esetleges csoportosítási hibákra is, amelyeket e listák tartalmazhatnak.

(vö. 57–59., 61. pont)

3.      Valamely közösségi jogi rendelkezés tartalmának meghatározása során tekintettel kell lenni mind annak megfogalmazására, mind összefüggéseire és céljaira.

Tekintettel a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont és a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet releváns rendelkezéseinek megfogalmazására, összefüggéseire és céljaira (lásd különösen a fenti közös álláspont (1) preambulumbekezdését), valamint a nemzeti hatóságoknak a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt eljárásban betöltött kiemelkedő szerepére, a nyomozás vagy büntetőeljárás megindítását elrendelő határozatnak – ahhoz, hogy arra a Tanács érvényesen hivatkozhasson – a terrorizmus elleni küzdelem céljából, az érdekeltnek a terrorizmusban való részvétele miatti megelőző vagy megtorló jellegű intézkedés érdekelttel szembeni meghozatalára közvetlenül és elsődlegesen irányuló nemzeti eljárás részét kell képeznie.

Ez igaz a terrorizmusra vonatkozóan szankciókat megállapító szabályozással együtt vizsgált, ideiglenes intézkedés tárgyában hozott bírósági határozatra, amely – tartalmára, terjedelmére és összefüggéseire tekintettel – valójában a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése és a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által hozott határozatnak minősül. Az ilyen bírósági határozatot az említett szabályozással együtt úgy lehet tekinteni, mint amely megfelel a közös álláspont 1. cikke (4) bekezdése követelményeinek, és ezért főszabály szerint igazolhatja a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés elfogadását.

(vö. 96–97., 101., 105. pont)

4.      A Tanács, amikor felülvizsgálatot követően, a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet értelmében a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedést kíván elfogadni vagy fenntartani valamely terrorcselekmény miatti, nyomozás vagy büntetőeljárás megindítására vonatkozó nemzeti határozat alapján, nem vonatkoztathat el e nyomozás vagy büntetőeljárás utólagos alakulásától. Így lehetséges, hogy valamely rendőrségi vagy nemzetbiztonsági nyomozást minden további igazságügyi következmény nélkül zárnak le, mivel az nem eredményez elegendő bizonyítékot, vagy, hogy valamely bírósági nyomozás ugyanezen indokok miatt okafogyottá válik, vagy még inkább azért, mert valamely, büntetőeljárás megindítására vonatkozó határozat ezen eljárás megszüntetéséhez, vagy büntetőjogi felmentéshez vezet. Megengedhetetlen volna, hogy a Tanács ne vegye figyelembe ezeket az elemeket, amelyek a helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adat körébe tartoznak. Ettől eltérő határozat hozatala azzal a következménnyel járna, hogy a Tanács és a tagállamok túlzott hatáskörhöz jutnának arra, hogy bírósági felülvizsgálat nélkül, és az esetlegesen folytatott bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül befagyasszák valamely személy pénzeszközeit.

Ugyanezek a megfontolások alkalmazandók akkor, amikor a pénzeszközök befagyasztására vagy valamely szervezet terrorizmus miatti betiltására vonatkozó nemzeti közigazgatási intézkedést visszavonja a kibocsátója vagy bírósági határozat hatályon kívül helyezi.

A Tanács túllépi a mérlegelési jogköre korlátait azzal, hogy valamely személyt helyzetének az említett rendelet, 2. cikkének (3) bekezdése és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján történő rendszeres felülvizsgálata során kizárólag azzal az indokkal tart határozatlan ideig a vitatott listán, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó, hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóság határozatát a belső jogrendszerben az ideiglenes intézkedésről határozó fellebbviteli bíróság vagy az érdemi határozatot hozó bíróság nem kérdőjelezte meg, holott azon közigazgatási határozatot, amely joghatásainak felfüggesztését e bíróságtól kérték, időközben hatályon kívül helyzete annak kibocsátója.

(vö. 164., 168–169., 180. pont)