A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2011. december 8.(*)
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – A rézből készült vízvezetékcsövek piaca – Bírságok – A piac mérete, a jogsértés időtartama és az együttműködés mint figyelembe vehető tényezők – Hatékony bírósági jogorvoslat”
A C‑386/10. P. sz. ügyben,
a Chalkor AE Epexergasias Metallon (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: I. Forrester QC)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2010. július 29‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: E. Gippini Fournier és S. Noë, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. Doherty barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: J. N. Cunha Rodrigues tanácselnök, U. Lõhmus, A. Rosas (előadó), A. Ó Caoimh és A. Arabadjiev bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 12‑i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében a Chalkor AE Epexergasias Metallon (a továbbiakban: Chalkor) az Európai Unió Törvényszéke T‑21/05. sz., Chalkor kontra Bizottság ügyben 2010. május 19‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék részben elutasította az [EK 81.] cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügy) 2004. szeptember 3‑án hozott C (2004) 2826 bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) 2. cikkének d) pontja értelmében vele szemben kiszabott bírság törlése, illetve csökkentése iránti kérelmét.
Jogi háttér
2 A Szerződés [81.] és [82.] cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 15. cikkének (2) bekezdése kimondta:
„A Bizottság határozattal 1000‑től 1 000 000 elszámolási egységig terjedő, vagy annál nagyobb összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, de a bírság mértéke nem haladhatja meg a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások megelőző éves üzleti forgalmának 10%‑át, ha a vállalkozások szándékosan vagy gondatlanságból:
a) megsértik az [EK 81.] cikk (1) bekezdését vagy az [EK 82.] cikket; vagy
b) megszegik a 8. cikk (1) bekezdése szerint fennálló valamely kötelezettséget.
A bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.”
3 A 17. rendeletet a 2004. május 1‑jétől alkalmazandó, a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett.
4 Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból:
a) megsértik a Szerződés 81. vagy 82. cikkét; […]
[...]
A jogsértésben részt vevő vállalkozások és vállalkozások társulásai tekintetében a bírság egyenként nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 10%‑át.
[...]
(3) A bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.”
5 E rendelet 31. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Bíróság korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot határozott meg. A Bíróság törölheti, csökkentheti vagy növelheti a kiszabott bírság vagy kényszerítő bírság összegét.”
6 „A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás” című bizottsági közlemény (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: iránymutatás), amely a vitatott határozat elfogadásának időpontjában alkalmazandó volt, a preambulumában kimondja:
„Az […] [iránymutatásban] felvázolt elveknek biztosítaniuk kell, hogy a Bizottság határozatai a vállalkozások és a Bíróság előtt átláthatóak és pártatlanok legyenek, ugyanakkor fenn kell tartaniuk a vonatkozó jogszabályok alapján a bírságok kiszabása tekintetében az összforgalom 10%‑ának korlátain belül a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkört. E mérlegelésnek azonban egységes és megkülönböztetéstől mentes, a versenyszabályok megsértésének büntetése terén kitűzött célokkal összhangban álló politikát kell követnie.
A bírság összegének meghatározásánál alkalmazandó új módszer – amelyik egy, a súlyosbító, illetve az enyhítő körülmények figyelembevételével megfelelően növelt, illetve csökkentett alapösszegből indul ki – a következő szabályokat követi.”
7 Az iránymutatás 1. pontja szerint „[a]z alapösszeget a jogsértés súlyosságával és időtartamával összhangban határozzák meg, amelyek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében említett kizárólagos feltételek”.
8 A súlyosságot illetően az iránymutatás 1. A. pontja kimondja, hogy a jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét. A jogsértéseket három kategóriába sorolják: enyhe jogsértések, súlyos jogsértések és különösen súlyos jogsértések.
9 Az iránymutatás szerint a különösen súlyos jogsértések közé tartoznak többek között az olyan horizontális korlátozások, mint az „árkartell” és a piacfelosztó kvóták alkalmazása. A valószínű bírság alapösszege „20 millió [euró] felett” van. Az iránymutatás kifejti ezen alapösszeg differenciálásának szükségességét figyelembe véve az elkövetett jogsértés jellegét, azt, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak jelentős kárt okozzanak, a bírság elrettentő hatását, továbbá a vállalkozások olyan jogi és gazdasági ismereteit, valamint infrastruktúráját, amely lehetővé teszi számukra annak felismerését, hogy jogsértő magatartást folytatnak. Az iránymutatás kifejti továbbá, hogy ha a jogsértésben több vállalkozás is érintett, szükségessé válhat annak figyelembevétele, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértést elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn.
10 A jogsértések időtartamát illetően az iránymutatás különbséget tesz az általában egy évnél rövidebb, rövid időtartamú jogsértések, az általában egy–öt évig tartó közepes időtartamú jogsértések és az általában öt évnél hosszabb, hosszú időtartamú jogsértések között. Ez utóbbiakat illetően az iránymutatás rendelkezik a bírság kiegészítő összegéről, azaz a jogsértés súlya alapján meghatározott összeg évi 10%‑kal növelhető. Az iránymutatás rendelkezik a hosszú időtartamú jogsértésekért kiszabott bírság növelésének megszigorításáról is annak érdekében, hogy a fogyasztókra hosszú időn át káros hatást gyakorló korlátozásokat hathatós szankciókkal sújtsák, és jobban ösztönözzék a jogsértés bejelentését, illetve a Bizottsággal folytatott együttműködést.
11 Az iránymutatás 2. pontja értelmében a bírság alapösszege növelhető súlyosító körülmények, úgymint különösen az ugyanazon vállalkozás(ok) által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértések esetén. A említett iránymutatás 3. pontja szerint ezen alapösszeg csökkenthető olyan enyhítő körülmények esetén, mint a jogsértés kizárólag passzív módon vagy a vezetőt követő szerepben történő elkövetése, a megállapodások nem teljesítése vagy a vállalkozás hatékony együttműködése az eljárás során, a kartellügyekben a bírság kiszabásának mellőzéséről vagy a bírság összegének csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alkalmazási körén kívül.
12 Az iránymutatás helyébe 2006. szeptember 1‑jén az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.) lépett.
13 Az engedékenységi közlemény meghatározza azon feltételeket, amelyek teljesülése esetén a kartellügyben folytatott vizsgálat során a Bizottsággal együttműködő vállalkozások mentesülhetnek az általuk egyébként megfizetendő bírság alól, illetve bírságcsökkentésben részesülhetnek. E közlemény B. címe szerint a bírság összegének legalább 75%‑os csökkentésében, illetve teljes bírságmentességben részesülhet különösen azon vállalkozás, amely a Bizottság előtt felfedi a kartellt, mielőtt ez utóbbi vizsgálatot kezdett volna, és anélkül, hogy a Bizottság kellő információkkal rendelkezne a felfedett kartell fennállásának bizonyításához, illetve azon vállalkozás, amely elsőként szolgáltat döntő bizonyítékokat a kartell fennállásának bizonyításához. Az említett közlemény D. címe szerint a vállalkozás a bírság összegének 10–50%‑os csökkentésében részesülhet különösen akkor, ha a kifogásközlés küldését megelőzően a Bizottság számára olyan információkat, dokumentumokat és egyéb bizonyítékokat szolgáltatott, amelyek hozzájárulnak az elkövetett jogsértés fennállásának megerősítéséhez.
14 Az engedékenységi közlemény helyébe 2002. február 14‑én a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) lépett. A Bizottság a jelen ügyben azonban az engedékenységi közleményt alkalmazta, mivel a vállalkozások e közleményt vették figyelembe akkor, amikor a Bizottsággal együttműködtek.
A jogvita előzményei
15 A Chalkor az Athéni Tőzsdén jegyzett, görög jog szerinti társaság. A fellebbező több más, rézből és rézötvözetből készült félkész termékeket gyártó vállalkozással együtt a rézből készült vízvezetékek piacán az árakban való megállapodásra, a piacok egymás közötti felosztására és bizalmas információk cseréjére irányuló kartellben vett részt.
16 Ellenőrzések és vizsgálatok után a Bizottság 2004. szeptember 3‑án elfogadta a vitatott határozatot, amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2006. július 13‑i számában (HL L 192., 21. o.) tették közzé.
17 A Bizottság a vitatott határozat (458) és (459) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy a kérdéses jogsértés három különálló, azonban egymással összefüggő formában nyilvánult meg. A kartell első ága egy bizonyos típusú sima, rézből készült vízvezetékcsöveket készítő „SANCO‑gyártók” között kötött megállapodásokban (a továbbiakban: SANCO‑megállapodások) állt. A kérdéses jogsértés második ága a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsöveket készítő „WICU- és Cuprotherm‑gyártók” között kötött megállapodásokat (a továbbiakban: WICU- és Cuprotherm‑megállapodások) foglalta magában. Végül a kartell harmadik ága a sima, rézből készült vízvezetékcsövek gyártóinak szélesebb csoportján belül kötött megállapodásokra (a továbbiakban: kiterjedt európai megállapodásoknak) vonatkozott.
18 A vitatott határozat (216) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Chalkor részt vett a kiterjedt európai megállapodásokra vonatkozó kartellben, és e csoportban eredetileg öten vettek részt (a továbbiakban: az ötök csoportja). E preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a Chalkor és három másik vállalkozás csatlakozásával az e csoportban résztvevők száma kilencre emelkedett (a továbbiakban: a kilencek csoportja). A Bizottság szerint az ötök csoportjának és a kilencek csoportjának a tagjai a jövőbeli piaci részesedésekre vonatkozó célkitűzés meghatározása érdekében a referenciaév piaci részesedéseire támaszkodva megpróbálták stabilizálni a sima, rézből készült vízvezetékcsövek piacát. A Bizottság a vitatott határozat (192) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy az említett tagok megállapodtak az érzékeny információk cseréjében, a piaci részesedések felosztásában, az értékesítési mennyiségek nyomon követésében, a piaconkénti „vezető” mechanizmusában, valamint az ártáblázatokat, „irányárak” alkalmazását és árengedményeket magában foglaló árösszehangolásban.
19 A Chalkor által elkövetett jogsértés időtartamát illetően a Bizottság a vitatott határozat (597) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy a kérdéses jogsértés legkésőbb 1998. augusztus 29‑én kezdődött, és 1999 szeptemberében fejeződött be.
20 A Bizottság a vitatott határozatban az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján bírságokat szabott ki. A bírságok összegének megállapítása érdekében a Bizottság az iránymutatásban meghatározott módszert alkalmazta.
21 A Bizottság a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, az érintett földrajzi piac kiterjedését és az említett piac méretét figyelembe véve megállapította, hogy az érintett vállalkozások különösen súlyos jogsértést követtek el.
22 A Bizottság a vitatott határozatban négy csoportot határozott meg, amelyek szerinte a vállalkozásoknak a kérdéses jogsértésben való viszonylagos jelentőségét mutatják. A fellebbező a negyedik kategóriába került.
23 A vitatott határozat (683) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a piaci részesedéseket az egyes jogsértő vállalkozások által a sima, rézből készült vízvezetékcsövek és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek együttes piacán a vízvezetékcsövek értékesítésével elért forgalom alapján határozták meg. Ennélfogva, amint e határozat (692) preambulumbekezdéséből kitűnik, a WICU- és Cuprotherm‑csöveket nem értékesítő vállalkozások piaci részesedéseit úgy határozták meg, hogy a sima, rézből készült vízvezetékcsövekkel elért forgalmukat elosztották a sima és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek piacának együttes méretével.
24 A Bizottság a Chalkor esetében a bírság kiindulási összegét 9,8 millió euróban állapította meg. Ahogyan a többi vállalkozás esetében is, a Bizottság a bírság kiindulási összegét a jogsértés teljes évei esetében 10%‑kal, valamennyi további hat hónaptól egy évig tartó időszak esetében pedig 5%‑kal növelte. Mivel a Chalkor a kartellben tizenkét hónapon keresztül vett részt, a bírság 9,8 millió eurós kiindulási összegét 10%‑kal kellett növelni, így annak teljes összege 10,78 millió euróra emelkedett.
25 A Bizottság az engedékenységi közlemény D. címe alapján a Chalkor bírságának összegét 15%‑kal csökkentette. A bírság végső összege tehát 9,16 millió euró lett.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
26 A Törvényszékhez benyújtott keresetének alátámasztására a fellebbező hat, a kartellben való részvétele kényszerű jellegének figyelmen kívül hagyására, a bírság kiindulási összegének téves megállapítására, a bírság kiindulási összegének a jogsértés időtartamára tekintettel való téves növelésére, az enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyására, az engedékenységi közlemény téves alkalmazására, illetve a bírság aránytalan összegére alapított jogalapra hivatkozik.
27 A fellebbező által felhozott jogalapok megvizsgálása előtt a Törvényszék a megtámadott ítélet 61–64. pontjában emlékeztetett a Bizottság által versenyügyben elfogadott határozatok bírósági felülvizsgálatának elveire.
28 A második jogalap vizsgálata keretében a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg azon kérdést, hogy a kartell kizárólag egyetlen ágában részt vevő jogsértő vállalkozás az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése értelmében kevésbé súlyos jogsértést követ‑e el, mint azon jogsértő vállalkozás, amely ugyanazon kartell keretében annak valamennyi ágában részt vesz. Márpedig e kérdés a jelen ügyben annál is inkább jelentős volt, mivel a fellebbező csak a kiterjedt európai megállapodásokban vett részt, és felelősségét nem állapították meg a kartell másik két ága, azaz a SANCO‑megállapodások, valamint a WICU- és Cuprotherm‑megállapodások tekintetében. Következésképpen a Törvényszék a bírságot 10%‑kal csökkentette.
29 A Törvényszék a fellebbező többi jogalapját elutasította.
A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
30 A Chalkor azt kéri, hogy a Bíróság:
– a megtámadott ítéletet egészben vagy részben helyezze hatályon kívül annyiban, amennyiben az elutasította a vitatott határozat 1. cikkének megsemmisítése iránti kérelmét;
– a vele szemben kiszabott bírságot törölje vagy lényegesen csökkentse, illetve rendeljen el bármilyen más, megfelelőnek bizonyuló intézkedést, és
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, ideértve a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeket is.
31 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
32 A Bíróság általános értekezletén úgy határozott, hogy a jelen ügyet a főtanácsnok indítványa nélkül bírálják el, és az ugyanazon kartellre vonatkozó C‑389/10. P. sz., KME Germany és társai kontra Bizottság üggyel egy napon tárgyalják. Mivel azonban a fellebbező azon téves jogalkalmazásra alapított jogalapra is hivatkozott, miszerint a Törvényszék korlátozott bírósági felülvizsgálatot végzett, amely jogalapot a fellebbezők mind ezen ügyben, mind pedig a KME Germany és társai kontra Bizottság ügyben (C‑272/09. P.) is felhozták, amely utóbbi ügyet korábban tárgyalták, és amely az ipari rézcsövek piacán fennálló párhuzamos kartellre vonatkozik, felhívták a feleket Sharpston főtanácsnok ez utóbbi ügyben 2011. február 10‑én ismertetett indítványának a tárgyaláson való figyelembevételére.
A fellebbezésről
33 A Chalkor négy, téves bírósági felülvizsgálatra, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, a bírság Törvényszék általi felülvizsgálatának ésszerűtlen és önkényes jellegére, illetve a vele szemben kiszabott bírság igazolását lehetővé tevő indokolás hiányára alapított jogalapra hivatkozik.
A Törvényszék által elvégzett korlátozott bírósági felülvizsgálattal kapcsolatos téves jogalkalmazásra, illetve az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított, első és második jogalapról
A felek érvei
34 Az első jogalappal a fellebbező a Törvényszék által annak vizsgálatakor követett módszert kifogásolja, hogy a vele szemben kiszabott bírság megfelelő, jogos és arányos‑e a terhére rótt jogellenes magatartás súlyával és időtartamával. A második jogalappal a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azon különbségeket, amelyek megkülönböztették a magatartását az ötök csoportjának magatartásától, következésképpen nem egyéniesítette eléggé a szankciót. Mivel e két jogalap a szankció Törvényszék általi felülvizsgálatára vonatkozik, azokat együtt kell megvizsgálni.
35 A fellebbező először is a Törvényszék által a megtámadott ítélet 61–64. pontjában leírt felülvizsgálati módszert vitatja. E pontok szövege a következő:
„61. A Törvényszék feladata tehát annak vizsgálata a [vitatott] határozatban kiszabott bírságok jogszerűségének felülvizsgálata keretében, hogy a Bizottság a mérlegelési jogkörét az iránymutatásban meghatározott módszert követve gyakorolta‑e, és amennyiben a Törvényszék azt állapítja meg, hogy a Bizottság e módszertől eltért, meg kell vizsgálnia, hogy ez az eltérés igazolt és jogilag megkövetelt módon indokolt‑e. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a Bíróság helybenhagyta egyrészt magát az iránymutatás alapelvét, másrészt az abban meghatározott általános módszert (a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 252–255., 266., 267., 312. és 313. pontja).
62. A Bizottság saját mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából származó korlátozásával ugyanis nem összeegyeztethetetlen a Bizottság alapvető mérlegelési mozgásterének fenntartása. Az iránymutatás számos olyan rugalmas elemet tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság diszkrecionális jogkörét a 17. és az 1/2003 rendelet Bíróság által értelmezett rendelkezéseinek megfelelően gyakorolja (a [fent hivatkozott] Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 267. pontja).
63. Ennélfogva azokon a területeken, ahol a Bizottság megőrizte mérlegelési mozgásterét például az időtartamra tekintettel való növelés mértékét illetően, az e mérlegelésekre vonatkozó jogszerűségi felülvizsgálat a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának vizsgálatára korlátozódik (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑241/01. sz., Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben 2005. július 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2917. o.] 64. és 79. pontját).
64. A Bizottság mérlegelési mozgástere és az azzal kapcsolatban általa meghatározott korlátok főszabály szerint nem kötik a bíróságot korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában (a Törvényszék T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2501. o.] 538. pontja), ami feljogosítja a bíróságot a Bizottság által kiszabott bírság összegének [törlésére], mérséklésére, illetve növelésére (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑3/06. P. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑1331. o.] 60–62. pontját, és a Törvényszék T‑368/00. sz., General Motors Nederland és Opel Nederland kontra Bizottság ügyben 2003. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4491. o.] 181. pontját).”
36 Az F. Jacobs által készített és a fellebbezéshez csatolt szakértői véleményre támaszkodva a fellebbező előadja, hogy a Törvényszék nem élt korlátlan felülvizsgálati jogkörével, hanem annak felülvizsgálatára szorítkozott, hogy a Bizottság alkalmazta‑e az iránymutatást. A fellebbező különösen a megtámadott ítélet 177. pontját kifogásolja, amelyben a Törvényszék elutasította az érveit arra hivatkozva, hogy azok közvetetten arra irányulnak, hogy megkérdőjelezzék az iránymutatás által a bírságok összegeinek kiszámítása érdekében bevezetett rendszert. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéket nem köti az iránymutatás, hanem saját magának meg kell vizsgálnia, hogy a bírság a jogellenes magatartás súlyával arányos‑e.
37 Az alapos felülvizsgálatra vonatkozó kötelezettséget megerősíti az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) és a Charta 47. és 49. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 261. cikk. A Chartára vonatkozó magyarázatoknak megfelelően a Charta 47. cikke az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdésében nyújtott védelmet ülteti át az uniós jogba. A fellebbező e tekintetben úgy érvel, hogy a Bizottság előtt versenyjogi kérdésben folyó eljárások az EJEE értelmében vett büntető jellegű eljárások. Következésképpen, mivel a Bizottság közigazgatási szerv, nem pedig „független és pártatlan bíróság”, a Törvényszék valamely kereset elbírálásakor köteles mind ténybeli, mind pedig jogi szempontból elvégezni a Bizottság határozatainak átfogó bírósági felülvizsgálatát, azaz valamennyi releváns körülményt meg kell vizsgálnia, és saját független mérlegelésére támaszkodva valamennyi ténybeli elemről határoznia kell.
38 A fellebbező úgy véli, hogy a jelen ügyben a Törvényszék nem végzett megfelelő bírósági felülvizsgálatot, és közelebbről nem vette figyelembe a jogsértés rövid időtartamát és azt, hogy önként kilépett a kartellből, még mielőtt a Bizottság megkezdte volna vizsgálatait. A fellebbező továbbá a megtámadott ítélet 143–145. pontját kifogásolja, amelyben a Törvényszék arra hivatkozik, hogy a Bizottság a jogsértés időtartama alapján általa alkalmazni kívánt növelés mértékének meghatározását illetően széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen korlátozta bírósági felülvizsgálatát egyszerűen a jogszerűség vizsgálatára.
39 A második jogalap keretében a fellebbező úgy érvel, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azon tényt, hogy a fellebbező nem kezdeményezői, hanem sértetti minőségben van. Így a Törvényszék, mivel kizárólag az értékesítések mennyiségét vette figyelembe, a fellebbező vétkességét nem, ez utóbbit ugyanolyan bánásmódban részesítette, mint a többi vállalkozást. Továbbá tévesen vette figyelembe a görögországi értékesítések mennyiségét, noha e területet nyilvánvalóan nem érintette a jogsértő magatartás.
40 A tárgyaláson a fellebbező úgy vélte, hogy a versenyügyben folytatott eljárásoknak az EJEE 6. cikk értelmében vett büntető jellegére alapított érv a bírósági felülvizsgálatot illetően nem releváns, mivel ez utóbbinak ugyanazon kritériumokat kell figyelembe vennie, legyen szó akár az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának értelmében a büntetőjog kemény magjába tartozó eljárásokról, akár a közigazgatási jogba tartozó eljárásokról, ahogyan a Bizottság előadja. Ugyanakkor a „büntetőeljárásnak” való minősítés jelentőséggel bír a Bizottság előtti eljárásoknak az EJEE 6. cikkre tekintettel való értékelése szempontjából. A fellebbező e tekintetben több kifogást is megfogalmazott.
41 Szintén a tárgyaláson a fellebbező kifogásolta a Törvényszék versenyügyekben elvégzett felülvizsgálata koherenciájának hiányát. A Törvényszék egyes ítéletében, úgymint a T‑59/99. sz., Ventouris kontra Bizottság ügyben 2003. december 11‑én hozott ítéletében (EBHT 2003., II‑5257. o.), valamint a T‑236/01., T‑239/01., T‑244/01–T‑246/01., T‑251/01. és T‑252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletében (EBHT 2004., II‑1181. o.) alapos felülvizsgálatot végez, míg más ügyekben, úgymint a jelen ügyben is, a Törvényszék a Bizottság széles mérlegelési mozgásterére hivatkozik, és a nyilvánvaló mérlegelési hiba kritériumát alkalmazza.
42 A Törvényszék által felfedezett, azzal kapcsolatos hibára hivatkozva, hogy a fellebbező nem vett részt valamennyi megállapodásban, a fellebbező úgy érvel, hogy a Törvényszéknek már emiatt is figyelmesebbnek kellett volna lennie akkor, amikor megvizsgálta, hogy a bírság megfelel‑e a jogsértés súlyának.
43 A Bizottság hangsúlyozza, hogy az EJEE alkalmazásában a „korlátlan felülvizsgálat” fogalma nem azonos az EUMSZ és az uniós jogszabályok által az uniós bíróságokra ruházott „korlátlan felülvizsgálati jogkör” fogalmával. Az EJEE alkalmazásában „korlátlan felülvizsgálatot” gyakorló szerv az a hatóság, amely hatáskörrel rendelkezik arra, hogy „bármely ténybeli, illetve jogkérdésben megváltoztassa a meghozott határozatot”. A Törvényszék esetében erről van szó. A Szerződés és az uniós jogszabályok által a bírságok vonatkozásában a Törvényszékre ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör, amely lehetővé teszi, hogy a Törvényszék a Bizottságnak a bírságra vonatkozó értékelését a sajátjával helyettesítse, túllép az EJEE‑nek való megfeleléshez szükséges mértéken, mivel az EJEE kizárólag azt követeli meg, hogy a bíróság megvizsgálhassa a ténybeli tévedések fennállását. A fellebbező jogalapja, miszerint a Törvényszék nem szorítkozhat a jogszerűség vizsgálatára, hanem köteles a bírság arányosságát is megvizsgálni, nem felel tehát meg az Emberi Jogok Európai Bírósága által megállapított kritériumnak.
44 A Bizottság végül a megtámadott ítéletre vonatkozó különböző konkrét kifogásokra válaszol.
A Bíróság álláspontja
45 A fellebbező az EJEE 6. cikkre, valamint a Chartára hivatkozik, amikor egyrészről a bírósági felülvizsgálat elveit, illetve közelebbről azt vitatja, hogy a Törvényszék kijelentette, figyelembe kell vennie a Bizottság széles mérlegelési mozgásterét, másrészről pedig azt kifogásolja, ahogyan a Törvényszék a jelen ügyben a felülvizsgálatot gyakorolta.
46 A fellebbezés elbírálásakor a Bíróság feladata az, hogy megvizsgálja, a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor a hozzá benyújtott keresetet elbírálta.
47 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék a jelen ügyben eleget tett‑e az általa elvégzendő felülvizsgálatnak, miközben figyelmen kívül kell hagyni a bírósági felülvizsgálatnak a megtámadott ítélet 61–64. pontjában szereplő elvont és deklaratív leírását, mivel e leírás nem minősül a fellebbező által a keresetében hivatkozott jogalapokra adott válasznak, és nem bizonyul a megtámadott ítélet rendelkező része szükséges alátámasztásának.
48 Továbbá nem releváns azon érv, miszerint a Törvényszék által versenyügyekben elvégzett felülvizsgálat állítólag nem koherens. A jelen fellebbezés ugyanis a megtámadott ítéletet veti a Bíróság általi felülvizsgálat alá, nem pedig a Törvényszék egész ítélkezési gyakorlatát.
49 Továbbá a Bíróság feladata nem az, hogy hivatalból elvégezze a megtámadott ítélet teljes felülvizsgálatát, hanem hogy megválaszolja a fellebbező által felhozott jogalapokat.
50 A fellebbező a tárgyaláson úgy vélte, hogy a versenyügyben folytatott eljárásoknak az EJEE 6. cikk értelmében vett büntető jellegére alapított érv a bírósági felülvizsgálatot illetően nem releváns, mivel ez utóbbinak ugyanazon kritériumokat kell figyelembe vennie, legyen szó akár az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának értelmében a büntetőjog kemény magjába tartozó eljárásokról, akár a közigazgatási jogba tartozó eljárásokról.
51 Ezenkívül, ahogyan a fellebbező a fellebbezésében kiemelte, a Charta 47. cikke az EJEE 6. cikk (1) bekezdésében nyújtott védelmet ülteti át az uniós jogba. Ennélfogva kizárólag az előbbi rendelkezésre indokolt hivatkozni.
52 A hatékony bírói jogvédelem elve az uniós jog egyik alapelve, amely jelenleg a Charta 47. cikkében jut kifejeződésre (lásd a C‑279/09. sz. DEB‑ügyben 2010. december 22‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 30. és 31. pontját, a C‑457/09. sz. Chartry‑ügyben 2011. március 1‑jén hozott végzés [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 25. pontját, valamint a C‑69/10. sz. Samba Diouf‑ügyben 2011. július 28‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 49. pontját).
53 Az intézmények határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat az alapító szerződések fektették le. A jelenleg az EUMSZ 263. cikkben foglalt jogszerűségi vizsgálaton kívül előirányozták a rendeletekben előírt szankciókra vonatkozó korlátlan felülvizsgálatot is.
54 A jogszerűség vizsgálatát illetően a Bíróság kimondta, hogy noha összetett gazdasági értékeléseket igénylő területeken a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül gazdasági jellegű tényeknek a Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, és alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd a C‑12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑987. o.] 39. pontját, valamint a C‑525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑9947. o.] 56. és 57. pontját).
55 Ami a versenyjogi jogsértések miatt kiszabott szankciót illeti, a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy a bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni. Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdésében ugyanezen szöveg szerepel.
56 A Bíróság kimondta, hogy a bírságok összegének meghatározása érdekében figyelembe kell venni a jogsértések időtartamát, és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértések súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozások magatartása, az összehangolt magatartások létrehozásában játszott szerepük, az e magatartásokból származó előnyük, a méretük és az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Európai Közösség számára (a fent hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 129. pontja, a fent hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 242. pontja, valamint a C‑534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑7415. o.] 96. pontja).
57 A Bíróság kifejtette továbbá, hogy figyelembe kell venni az olyan objektív tényezőket, mint a versenyellenes magatartások tartalma és időtartama, számuk és intenzitásuk, az érintett piac terjedelme és a gazdasági közrendet ért kár. Az elemzésnek figyelembe kell vennie továbbá a felelős vállalkozások viszonylagos jelentőségét és piaci részesedését, valamint az esetleges visszaesést is (a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑123. o.] 91. pontja).
58 E számos tényező miatt a Bizottságnak alaposan meg kell vizsgálnia a jogsértés körülményeit.
59 Az átláthatóság érdekében a Bizottság iránymutatásokat fogadott el, amelyekben megjelöli, milyen címen veszi majd figyelembe a jogsértés adott körülményeit és a bírság összegére tekintettel ezekből levonható következtetéseket.
60 Az iránymutatások, amelyekkel kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaznak, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével (a fent hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18‑án hozott ítélet 91. pontja), a Bizottság által a jogsértés vizsgálata során követett módszer, és azon kritériumok leírására korlátozódnak, amelyek figyelembevételét a Bizottság saját maga számára előírta a bírság összegének megállapításakor.
61 Emlékeztetni kell az uniós aktusok indokolására vonatkozó kötelezettségre. A jelen ügyben e kötelezettség igen különös jelentőséggel bír. A Bizottságnak meg kell indokolnia határozatát, és ki kell fejtenie különösen, hogy a figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 87. pontját). Az indokolás fennállását a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia.
62 Továbbá az uniós bíróság feladata, hogy a hivatkozott jogalapok alátámasztása érdekében a felperes által előterjesztett elemek alapján elvégezze a jogszerűség vizsgálatát. E vizsgálat során a bíróság sem az iránymutatásban említett kritériumok alkalmazásakor figyelembe vett tényezők megválasztását, sem pedig e tényezők értékelését illetően nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről.
63 A jogszerűség vizsgálatát kiegészítette a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet a 17. rendelet 17. cikke ruházott az uniós bíróságra, és amelyet az EUMSZ 261. cikknek megfelelően jelenleg az 1/2003 rendelet 31. cikke rögzít. E jogkör felruházza a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje (lásd ebben az értelemben a C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P., C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑8375. o.] 692. pontját).
64 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása nem egyezik meg a hivatalból való felülvizsgálattal, és emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságok előtti eljárás kontradiktórius. A közrenden alapuló jogalapok kivételével, amelyeket – úgymint a megtámadott határozat indokolásának hiányát – a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, a felperesnek kell felhoznia a megtámadott határozattal szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében.
65 Ezen eljárási követelmény nem mond ellent azon szabálynak, miszerint a versenyszabályok megsértése esetén a Bizottság feladata, hogy az általa megállapított jogsértéseket bizonyítsa, és megállapítsa, mely bizonyítékok alkalmasak arra, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsák a jogsértést alkotó tényállás fennállását. A felperesnek pedig az a feladata a bírósági jogorvoslat keretében, hogy megjelölje a megtámadott határozat vitatott elemeit, e tekintetben kifogásokat fogalmazzon meg, és olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek a kifogásai megalapozottságának bizonyítására alkalmas komoly ténykörülményeknek minősülhetnek.
66 Az egész megtámadott határozat hivatalból való felülvizsgálatának hiánya nem sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét. Ezen elv tiszteletben tartásához nem nélkülözhetetlen az, hogy a Törvényszék – amely ugyan köteles megválaszolni a felhozott jogalapokat, és mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorolni – köteles legyen hivatalból újból megvizsgálni az ügy összes iratát.
67 A Szerződésekben előírt felülvizsgálat tehát magában foglalja, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorol, és jogosult a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírságok összegét módosítani. Ennélfogva nem tűnik úgy, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt – és az 1/2003 rendelet 31. cikkében foglalt, a bírság összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kiegészített – jogszerűségi vizsgálat sérti a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó követelményeket.
68 Ezt követően meg kell vizsgálni a fellebbező által a megtámadott ítélettel kapcsolatban megfogalmazott különböző kifogásokat.
69 A fellebbező először is a megtámadott ítélet 177. pontját kifogásolja, amelyben a Törvényszék elutasította az érveit arra hivatkozva, hogy azok közvetetten arra irányulnak, hogy megkérdőjelezzék az iránymutatás által a bírságok összegeinek kiszámítása érdekében bevezetett rendszert. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéket nem köti az iránymutatás, hanem saját magának meg kell vizsgálnia, hogy a bírság a jogellenes magatartás súlyával arányos‑e.
70 E tekintetben ki kell emelni, hogy a megtámadott ítélet 175. pontjában a Törvényszék a fellebbező egyik kifogását a Bizottságnak a fellebbező által nem vitatott magyarázatára hivatkozva utasította el. Ezen ítélet 176. pontjában a Törvényszék kiemelte, hogy még ha feltételezzük is, hogy a fellebbező a rá kiszabott bírság összege aránytalan jellegének bizonyítása érdekében érvelhet azzal, hogy ezen összeg gyengítheti versenyképességét, meg kell állapítani, hogy e tekintetben nem adott elő konkrét elemeket. Ahogyan a Bíróság a jelen ítélet 64–66. pontjában emlékeztetett, a közrenden alapuló jogalapok kivételével a Törvényszék nem köteles hivatalból felülvizsgálni a Bizottság határozatát, hanem a felperes által felhozott, jogellenességre alapított jogalapokról kell határoznia. A jelen ügyben a fellebbező nem kifogásolhatja, hogy a Törvényszék nem határozott fel nem hozott jogalapokról, illetve a kifogásokban és bizonyítékokban oly mértékben nem konkretizált jogalapokról, hogy a Törvényszék el tudta volna végezni a vitatott határozat tényleges felülvizsgálatát.
71 Mindenesetre a megtámadott ítélet 178. pontjában a Törvényszék érvelési hiba elkövetése nélkül bizonyította, hogy a fellebbező újból a bírság összegének a jogsértés időtartama alapján való megállapítását próbálta meg vitatni. Ezen ítélet 179. pontjában a Törvényszék helyesen utasította el a fellebbező azon kifogását, miszerint – tekintettel arra, hogy a bírság a jogsértésben való részvétel minden egyes éve után 10%‑kal növelhető – a bírság egy hónapra eső mértéke annál alacsonyabb, minél hosszabb ideig vesz rész a vállalkozás a jogsértésben, és emlékeztetett arra, hogy az iránymutatás önkorlátozást jelent a Bizottság részéről. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogalkotó a jogsértés időtartamát mint olyat a bírságok összegének megállapításakor figyelembe veendő tényezőként említi, és a jogalkotó által meghatározott kritérium hiányában az iránymutatás lehetővé teszi annak pontosítását, hogy e tényező hogyan befolyásolja a bírság kiszámítását.
72 Másodszor a fellebbező azon tényt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe az általa elkövetett jogsértés rövid időtartamát. E kifogás azonban azon a feltevésen alapul, hogy a jogsértés időtartama rövidebb volt a Bizottság által a vitatott határozatban figyelembe vett időtartamnál. Meg kell azonban állapítani, hogy a megtámadott ítélet 129. és 130. pontjában a Törvényszék emlékeztetett a jogsértés alkotóelemeit kifejtő ítélkezési gyakorlatra. A Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel ezen ítélet 131–133. pontjában megvizsgálta, mikor kezdődött a jogsértés időszaka, az említett ítélet 134. és 135. pontjában pedig azt, hogy az mikor ért véget. A Törvényszék, miután megállapította, hogy a Bizottság e tényeket nem értékelte tévesen, elutasította a jogalapot.
73 Fellebbezésében a fellebbező nem vitatja e ténybeli értékelést, amely vitatás mindenképpen elfogadhatatlan lenne, mivel a tények értékelése nem tartozik a Bíróság által végzett felülvizsgálat körébe. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a jogsértés időtartamának figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos kifogás téves feltevésen alapul, és azt el kell utasítani.
74 Harmadszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe, hogy önként kilépett a kartellből, még mielőtt a Bizottság megkezdte volna vizsgálatait. A Törvényszék azonban a megtámadott ítélet 151. pontjában emlékeztetett azon ítélkezési gyakorlatra, miszerint a Bizottság nem köteles a bírságot olyan jogsértés megszüntetése miatt csökkenteni, amely már ezen intézmény első beavatkozásainak időpontját megelőzően véget ért, ezen ítélet 152. pontjában pedig azon tényre emlékeztetett, hogy a Chalkornak a kartellből való önkéntes kilépését megfelelően figyelembe vették a Chalkor esetében megállapított jogsértő időszak időtartamának kiszámításakor. Ebből következik, hogy a fellebbező kifogása nem megalapozott.
75 Negyedszer a fellebbező a megtámadott ítélet 143–145. pontját kifogásolja, amelyekben a Törvényszék arra hivatkozik, hogy a Bizottság a jogsértés időtartama alapján általa alkalmazni kívánt növelés mértékének meghatározásakor széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék a bírósági felülvizsgálat elvégzésekor tévesen szorítkozott pusztán annak vizsgálatára, hogy a jogsértés időtartama alapján való bírságnövelés mértéke megfelel‑e az iránymutatásnak.
76 E tekintetben azon elvekre kell utalni, amelyeket a bírságok összegének meghatározásával kapcsolatban a Bíróság alakított ki az ítélkezési gyakorlatában, és amelyekre a jelen ítélet 56. és 57. pontja emlékeztet. A figyelembe veendő számos tényező szükségképpen különböző lehetőségeket nyújt a Bizottság számára e tényezőknek a jogsértés megfelelő szankcionálása érdekében való mérlegelésekor, súlyozásakor és értékelésekor. A Bizottságra azonban továbbra is vonatkoznak bizonyos kötelezettségek.
77 Emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan a jelen ítélet 71. pontjában már megállapításra került – az uniós jogalkotó a jogsértés időtartamát mint olyat a bírságok összegének megállapításakor figyelembe veendő tényezőként említi, és a jogalkotó által meghatározott kritérium hiányában az iránymutatás lehetővé teszi annak pontosítását, hogy e tényező hogyan befolyásolja a bírság kiszámítását. A Törvényszék tehát nem követett el hibát, amikor megvizsgálta, hogy a Bizottság által elvégzett számítás megfelel‑e az iránymutatásnak.
78 Mindenesetre, és a fellebbező állításával ellentétben, a Törvényszék nem szorítkozott az iránymutatásnak való megfelelés vizsgálatára, hanem a megtámadott ítélet 145. pontjában saját maga megvizsgálta a szankció megfelelőségét is.
79 Ötödször a fellebbező úgy érvel, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a sértetti minőségét, hanem ugyanolyan bánásmódban részesítette, mint a többi vállalkozást, mivel kizárólag az értékesítések mennyiségét vette figyelembe, a vétkességét nem. Ki kell azonban emelni, hogy a megtámadott ítélet 72. pontjában a Törvényszék emlékeztetett az ítélkezési gyakorlatra, miszerint a vállalkozásra gyakorolt nyomás nem mentesíti az előbbit a jogsértésben való részvételért való felelőssége alól (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 369. és 370. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑17/99. sz., KE Kelit kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1647. o.] 50. pontját és T‑62/02. sz., Union Pigments kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5057. o.] 63. pontját). Ebből következik, hogy a jelen kifogás azon a téves feltevésen alapul, hogy a fellebbező nem a jogsértés felelős résztvevője, hanem sértett.
80 Hatodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen vette figyelembe a görögországi értékesítések mennyiségét, noha e területet nyilvánvalóan nem érintette a jogsértő magatartás. E kifogás azonban azon a téves feltevésen alapul, hogy Görögországot ki kell zárni a kartell által érintett területből. E tekintetben ki kell emelni, hogy a megtámadott ítélet 120. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező nem vitatta a Bizottságnak a vitatott határozat (17) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapítását, miszerint az Európai Gazdasági Térség (EGT) területe képezi a kartell által érintett releváns földrajzi piacot, amely területnek Görögország is része.
81 Mindenesetre magából a fellebbezőnek a megtámadott ítélet 117. pontjában összefoglalt állításaiból is kitűnik, hogy a fellebbező attól való félelmében vett részt a kartellben, hogy az ötök csoportja a görög piacon megtorlást, azaz dömpinget alkalmaz. Ezen állítások elegendők annak bizonyításához, hogy a kartellben való részvételét azon törekvés motiválta, hogy a görög piacon megvédje magát a versenytől. A kifogás ennélfogva nem megalapozott.
82 E fejtegetések összességéből következik, hogy a fellebbező kifogásai nem megalapozottak. Még ha a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 62., 63., illetve 143. pontjában többször is hivatkozott a Bizottság „jelentős mérlegelési mozgásterére”, illetve „széles mérlegelési mozgásterére”, e hivatkozások nem akadályozták meg a Törvényszéket abban, hogy jogi és ténybeli szempontból elvégezze a korlátlan és teljes felülvizsgálatot, amelyre köteles.
83 Az első és második jogalapot ennélfogva el kell utasítani.
A Chalkorral szemben kiszabott bírság felülvizsgálatának ésszerűtlen és önkényes jellegére, valamint a megtámadott ítélet e tekintetben való megfelelő indokolásának hiányára alapított, harmadik, illetve negyedik jogalapról
A felek érvei
84 E két jogalap a megtámadott ítélet 105–113. és 182–184. pontjára vonatkozik. E jogalapokat együtt kell megvizsgálni.
85 A megtámadott ítélet 105–113. pontjának szövege a következő:
„105. […] A Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva […] úgy véli, hogy a Bizottság által alapul vett kiindulási összeg a kartell mindhárom ága által képviselt súlyhoz képest megfelelő jellegű, és a Chalkorra kiszabott bírság kiindulási összegét kell csökkenteni azon tény figyelembevétele érdekében, hogy a Bizottság a felperes felelősségét kizárólag a kartell harmadik ágában való részvétele tekintetében állapította meg.
106. Továbbá el kell utasítani a Bizottságnak a fenti 83. és 84. pontban kifejtett érveit, amennyiben azok azzal való érvelésként értelmezhetők, hogy a felperes SANCO‑megállapodásokban való részvételének hiányát elegendően tükrözte a rá kiszabott bírság egyéniesített kiindulási összege. Ezen érv azon a feltevésen alapul, hogy a SANCO‑csöveket nem értékesítő Chalkor piaci részesedését valamennyi, sima, rézből készült vízvezetékcsöveket gyártó vállalkozás forgalmának – ideértve a SANCO‑csövek értékesítését is – összesítése alapján számították ki.
107. Márpedig a SANCO‑megállapodások és a kiterjedt európai megállapodások ugyanazon releváns piacot, azaz a sima, rézből készült vízvezetékcsövek piacát érintették. Ennélfogva a Bizottság a felperes érintett piacon való piaci részesedésének kiszámítása érdekében még a SANCO‑megállapodások hiányában is köteles lett volna figyelembe venni a SANCO‑csövek értékesítésével elért forgalmat.
108. A WICU- és Cuprotherm‑megállapodásokat illetően azonban más a helyzet. E megállapodások a sima, rézből készült vízvezetékcsöveket nem helyettesíthető termékeket érintettek. A [vitatott] határozat (459) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a sima, rézből készült vízvezetékcsövek és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek elkülönült érintett piacokat jelentenek.
109. Ennélfogva azáltal, hogy a Bizottság a sima, rézből készült vízvezetékcsövek piacán tevékenykedő felperes piaci részesedését a sima, rézből készült vízvezetékcsövek piacán elért forgalomra és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek piacán elért forgalomra tekintettel számította ki, a felperes esetében ténylegesen kisebb piaci részesedést, és ennélfogva alacsonyabb egyéniesített kiindulási összeget állapított meg, mint amelyet akkor állapított volna meg, ha a piaci részesedését kizárólag az azon piacon elért forgalomra tekintettel számította volna ki, ahol a felperes ténylegesen részt vett a kartellben.
110. Másodszor azon kérdést illetően, hogy azon tény, hogy az ötök csoportján belüli együttműködés intenzívebb volt, mint a kilencek csoportján belül, igazolta‑e a bírságok tekintetében való eltérő bánásmódot, a következőket kell megjegyezni.
111. Mindkét csoport, azaz az ötök csoportja és a kilencek csoportja is tevékenykedett a kartell harmadik ága keretében, amely tekintetében a felperes felelősségét megállapították. A [vitatott] határozat (690) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a felperes a mérete miatt nem az ötök csoportjának a tagja. A felperes e megállapítást nem vitatta.
112. Ennélfogva nem kifogásolható, hogy a Bizottság megállapította, hogy a felperes kiterjedt európai megállapodásokban való részvételének súlyát megfelelően figyelembe vette akkor, amikor a jogsértő vállalkozásokat a piaci részesedéseik alapján kategóriákba sorolta.
113. A fentiek összességére tekintettel kizárólag a felperesre kiszabott bírság összegét kell módosítani a SANCO‑megállapodásokban való részvétele hiányának kifejezésre juttatása érdekében. E megváltoztatás konkrét következményei a lenti 183–186. pontban kerülnek kifejtésre.”
86 A megtámadott ítélet 182–184. pontjának szövege a következő:
„182. […] a [vitatott] határozatot meg kell változtatni, mivel a Bizottság a bírság összegének megállapításakor nem vette figyelembe azon tényt, hogy a felperes a SANCO‑megállapodásokban nem vett részt.
183. Egyebekben a Bizottságnak a [vitatott] határozatban kifejtett megfontolásai, valamint a bírságok kiszámításának a jelen ügyben alkalmazott módja változatlan marad. A bírság végső összegét tehát a következőképpen kell kiszámítani.
184. A felperesre kiszabott bírság kiindulási összegét 10%‑kal kell csökkenteni annak figyelembevétele érdekében, hogy a kartellben való részvételének súlya kevésbé volt jelentős, mint a »SANCO‑gyártóké«. A felperesre kiszabott bírság új kiindulási összegét tehát 8,82 millió euróban kell megállapítani.”
87 Harmadik jogalapjával a fellebbező úgy érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 104. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor a bírságok összegének kiszámításakor elmulasztotta figyelembe venni azon tényt, hogy a KME Germany AG, korábban KM Europa Metal AG, a KME France SAS, korábban Tréfimétaux SA, valamint a KME Italy SpA, korábban Europa Metalli SpA által alkotott csoporttól, a Wieland‑Werke AG‑tól, továbbá a Boliden AB, az Outokumpu Copper Fabrication AB, korábban Boliden Fabrication AB és az Outokumpu Copper BCZ SA, korábban Boliden Cuivre & Zinc SA által alkotott csoporttól eltérően a fellebbező csak a kartell egyik ágában vett részt. A Törvényszék azonban önkényesen csökkentette 10%‑kal a bírságot, noha e csökkentés igencsak szerénynek tűnik ahhoz, hogy tükrözze azon eltérő és lényegében nem vitatott körülményeket, amelyek között a Chalkor volt.
88 A Törvényszék azonban a bírság összegének felülvizsgálatakor nem követett elvi megközelítést, így például a csökkentést alapíthatta volna a sima, rézből készült vízvezetékcsövek piacán a SANCO‑csövek értékesítése által kitett hányadra, azaz a figyelembe vett piactól függően 49%‑kal vagy 37%‑kal csökkenthette volna a bírságot, illetve arra tekintettel is csökkenthette volna a bírságot, hogy tévesen vették bele a bírság kiszámításának alapjába a Görögországban elért forgalmat. Ehelyett a Törvényszék a Bizottság által javasolt matematikai megközelítés egyszerű átvételére és a bírság önkényes csökkentésére szorítkozott, anélkül hogy elvekre alapított és matematikailag koherens megközelítést követett volna.
89 A fellebbező a Törvényszék e döntését a Törvényszéknek a fent hivatkozott Ventouris kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben hozott döntésével hasonlítja össze. Ugyanazon, ezen ítélet 219. pontjában említett méltányossági és arányossági okokból a Törvényszéknek a SANCO-, valamint a WICU- és Cuprotherm‑piacnak a rézcsövek szélesebb piacából való kizárására figyelemmel 49%‑kal, vagy pedig a sima, rézből készült vízvezetékcsövek szűkebb piacának kizárására figyelemmel 37%‑kal kellett volna csökkentenie a bírságot.
90 Negyedik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem indokolta meg megfelelően a megtámadott ítéletet. A Törvényszék a bírság kiindulási összegét 10%‑kal csökkentette annak figyelembevétele érdekében, hogy a fellebbező kartellben való részvétele kevésbé volt jelentős, mint a „SANCO‑gyártóké”, azonban semmilyen útmutatással nem szolgált annak érthetővé tétele érdekében, miért vélte úgy, hogy a 10%‑os csökkentés rendezi a problémát. A Törvényszék, mivel egyetlen, általa alapul vett kritériumot sem adott elő, nem teszi lehetővé a Bíróság számára annak megállapítását, hogy a megtámadott ítélet sérti‑e, vagy sem az arányosság elvét, és a Törvényszék által megállapított bírság megfelelően tükrözi‑e a Chalkor jogsértésben való részvételének súlyát.
91 A Bizottság úgy érvel, hogy e jogalapok elfogadhatatlanok, mivel a fellebbező a bírság összegének újbóli értékelését kéri a Bíróságtól, ami a fellebbezés keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.
92 Másodlagosan a Bizottság úgy érvel, hogy a fellebbező a harmadik jogalapjával a megtámadott ítélet kifogásolására szorítkozik, anélkül hogy kifejtené, a Törvényszéknek milyen a jogi alapra támaszkodva kellett volna más döntést hoznia. A negyedik jogalapra válaszolva a Bizottság különösen úgy érvel, hogy a megtámadott ítéletnek a fellebbező által hivatkozott részeitől eltérő részei magyarázatot adnak arra, hogy a Törvényszék miért utasított el bizonyos, a fellebbező által a bírság csökkentése összegének vitatása érdekében előadott érveket.
A Bíróság álláspontja
93 A görögországi értékesítéseket illetően először is a jelen ítélet 80. és 81. pontjára kell utalni.
94 Meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 105–113. és 183. pontjában indokolta meg a bírság összegének módosítására vonatkozó döntését. Ezen ítélet 109. pontjában először is hangsúlyozta, hogy a fellebbező piaci részesedése kiszámításának módszere kedvező volt a fellebbező számára, mivel e részesedést úgy számították ki, hogy a fellebbező forgalmát elosztották a sima, rézből készült vízvezetékcsövek piacán elért forgalmat és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek piacán elért forgalmat kitevő összeggel, noha semmilyen, a WICU- és Cuprotherm‑megállapodásokban való részvételt nem róttak a terhére.
95 A Törvényszék továbbá a megtámadott ítélet 111. pontjában kiemelte, hogy a fellebbező nem vitatja azon, a vitatott határozat (692) preambulumbekezdésében megállapított tényt, hogy a fellebbező a mérete miatt nem vett részt az ötök csoportjában. A Törvényszék így megválaszolta a fellebbezőnek a megtámadott ítélet 77. pontjában összefoglalt érvét, miszerint a kilencek csoportjának tagjai között az együttműködés kevésbé volt intenzív, mint az ötök csoportjának tagjai között, és a vitatott határozat (690) preambulumbekezdésére utalással jóváhagyta a Bizottság azon érvét, miszerint a fellebbező kartellben való részvétele mennyiségileg vagy minőségileg nem különbözött a többi jogsértő vállalkozás részvételétől.
96 A megtámadott ítélet 112. pontjában a Törvényszék jóváhagyta azon elvet, hogy a Bizottság a jogsértés súlyát úgy mérte, hogy a jogsértő vállalkozásokat piaci részesedéseik alapján kategóriákba sorolta. A Törvényszék ezen ítélet 183. pontjában ismételten általánosan jóváhagyta a bírságok kiszámításának módszerét.
97 Ezen indokolás jogilag megkövetelt módon kifejti, hogy a Törvényszék milyen tényezőket vett figyelembe a fellebbezővel szemben kiszabott bírság csökkentésekor. Nem lehet kifogásolni, hogy a Törvényszék úgy döntött, a bírságot átalányösszeggel csökkenti, figyelemmel arra, hogy lehetetlen volt pontosan felmérni minden egyes tényező súlyát, amelyek közül egyesek a fellebbező előnyére, mások pedig a hátrányára voltak.
98 Továbbá a fellebbező nem bizonyíthatja az arányosság elvének megsértését kizárólag arra a forgalomra támaszkodva, amely kizárja a SANCO-, valamint a WICU- és Cuprotherm‑megállapodásokat, illetve kizárólag a SANCO‑megállapodásokat. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a valamely kartell által lefedett piac forgalma csupán a szankció összegének meghatározásakor figyelembe vehető számos tényező egyike.
99 Ami a Törvényszék által a fent hivatkozott Ventouris kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben használt módszerrel való összehasonlítást illeti, hangsúlyozni kell, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bizottság a Ventouris Group Enterprises SA‑t két jogsértés miatt szankcionálta, noha az nem követett el csak egyet, míg a jelen ügyben a fellebbező az összetett, de egységes jogsértésnek csupán az egyik ágában vett részt. Továbbá a fent hivatkozott Ventouris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 221. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy módosította a bírság összegét, hogy tiszteletben tartotta a megtámadott határozat rendszerét és a Bizottság által a bírság meghatározásakor alkalmazott módszert. A Törvényszék éppen így járt el a megtámadott ítéletben is, amikor ezen ítélet 112. és 183. pontjában jóváhagyta a Bizottság által a jogsértés súlyának értékelésekor és a bírság kiszámításakor alkalmazott módszert.
100 Ebből következik, hogy ezen, a fent hivatkozott Ventouris kontra Bizottság ügyben hozott ítélettel való összehasonlításból nem lehet levonni egyetlen olyan érvet sem, amely lehetővé tenné a megtámadott ítélet indokolásának megkérdőjelezését, még ha az összehasonlítás releváns is lenne azon tény ellenére, hogy az előbbi ítélet olyan külön jogvitára vonatkozik, amelyben a felperes a jelen ügyben felhozottaktól eltérő jogalapokat fogalmazott meg, és amely olyan kontradiktórius vitára adott alkalmat, amelyben a Chalkor nem vett részt.
101 Amennyiben a fellebbező a Törvényszék által gyakorolt méltányosságot kérdőjelezi meg, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék kizárólag méltányosságon alapuló határozata semmiképpen nem képezheti fellebbezés keretében a Bíróság általi felülvizsgálat tárgyát.
102 E körülmények összességére tekintettel a harmadik és a negyedik jogalap nem megalapozott.
103 Következésképpen a Chalkor által fellebbezésének alátámasztására felhozott jogalapok egyike sem fogadható el, ennélfogva a fellebbezést el kell utasítani.
A költségekről
104 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság kérte, hogy a Bíróság a Chalkort kötelezze a költségek viselésére, és mivel az pervesztes lett, a jelen eljárás költségeinek viselésére kell kötelezni.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a Chalkor AE Epexergasias Metallont kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások