A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2013. július 18.(*)
„Fellebbezés – Televíziós műsorszolgáltatás – 89/552/EGK irányelv – 3a. cikk – A Belga Királyság által elfogadott, e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkozó intézkedések – Labdarúgó‑világbajnokság – Az intézkedéseket az uniós joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Indokolás – EK 43. cikk és EK 49. cikk – A tulajdonhoz való jog”
A C‑204/11. P. sz. ügyben,
a Fédération internationale de football association (FIFA) (képviselik: A. Barav és D. Reymond ügyvédek)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. április 27‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: E. Montaguti és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Gray barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Belga Királyság (képviselik: C. Pochet és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőik: A. Joachimowicz és J. Stuyck advocaten),
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik: S. Ossowski és J. Beeko, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: T. de la Mare QC)
beavatkozók az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta, a harmadik tanács elnökeként eljáró bíró, K. Lenaerts, Juhász E., J. Malenovský (előadó) és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. szeptember 13‑i tárgyalásra
a főtanácsnok indítványának a 2012. december 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében a Fédération internationale de football association (FIFA) az Európai Unió Törvényszéke T‑385/07. sz., FIFA kontra Bizottság ügyben 2011. február 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., II‑205. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az FIFA‑nak a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján a Belga Királyság által hozott intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2007. június 25‑i 2007/479/EK bizottsági határozat (HL L 180., 24. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) részleges megsemmisítése iránti kérelmét.
Jogi háttér
2 Az 1997. június 30‑i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 202., 60. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 321. o.) módosított, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3‑i 89/552/EGK tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o., a továbbiakban: 89/552 irányelv) 3a. cikke, amelyet ez előbbi irányelv illesztett be az utóbbi szövegébe, a következőképpen rendelkezik:
„(1) Minden tagállam hozhat intézkedést a közösségi joggal összhangban annak biztosítására, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam számára társadalmi szempontból kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események élőben vagy későbbi közvetítés útján, szabadon hozzáférhető televízióadásban való követésének lehetőségéből. Ha így jár el, az érintett tagállam jegyzéket készít azokról a meghatározott nemzeti vagy nem nemzeti eseményekről, amelyeket társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségűnek tart. Erről egyértelmű és átlátható módon és megfelelő időben gondoskodik. Ennek során az érintett tagállam azt is meghatározza, hogy az ilyen események teljes vagy részleges élő közvetítésben kerüljenek műsorra, vagy amennyiben ez objektív közérdekű okokból szükséges vagy megfelelő, teljes vagy részleges későbbi közvetítésre kerüljön sor.
(2) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően hoztak vagy hozni fognak. Az értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság megvizsgálja, hogy az ilyen intézkedések összeegyeztethetők‑e az uniós joggal, és erről tájékoztatja a többi tagállamot. A Bizottság kikéri a 23a. cikk alapján létrehozott bizottság állásfoglalását. A Bizottság továbbá haladéktalanul megjeleníti a meghozott intézkedéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és legalább évente egyszer kiadja a tagállamok által hozott intézkedések összesített jegyzékét.
(3) A tagállamok kötelesek biztosítani megfelelő eszközökkel jogrendszerük keretein belül, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók ezen irányelv közzétételének napját követően az említett műsorszolgáltatók által vásárolt kizárólagos jogokat nem gyakorolják oly módon, hogy egy másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy kövessék azokat az eseményeket, amelyeket az adott másik tagállam az előző bekezdések szerint megjelölt, teljes körű vagy részleges élő közvetítés, vagy ahol a közérdekű objektív okoknál fogva szükséges vagy megfelelő, teljes körű vagy részleges közvetítés útján az ingyenes televízióban, amint azt az (1) bekezdés szerint a másik tagállam meghatározta [helyesen: valamely másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy – e másik tagállam által az (1) bekezdés szerint meghatározott módtól függően – teljes körű vagy részleges élő közvetítés során, illetve – ahol a közérdekű objektív okoknál fogva szükséges vagy megfelelő – későbbi, ingyenes televíziós szolgáltatás révén történő teljes körű vagy részleges közvetítés útján kövessék azokat az eseményeket, amelyeket az adott másik tagállam az előző bekezdések szerint megjelölt.]”
3 A 97/36 irányelv (18)–(22) preambulumbekezdése értelmében:
„(18) Lényeges, hogy a tagállamok intézkedéseket hozhassanak az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosítására, mint például az olimpiai játékok, a labdarúgó‑világbajnokság és az európai labdarúgó‑bajnokság. Ebből a célból a tagállamok jogában áll az uniós joggal összhangban lévő intézkedések meghozatala, melyek célja a joghatóságuk alá tartozó, az ilyen események kizárólagos műsorközvetítési jogaival rendelkező műsorszolgáltatók gyakorlatának szabályozása.
(19) Az uniós keretben szükséges intézkedéseket hozni a lehetséges jogbizonytalanság és piaci torzulások elkerülésére, és a televíziós szolgáltatások szabad forgalmazásának egyeztetésére azzal a szükséglettel, hogy megakadályozzák a jogos általános érdekeket védő nemzeti intézkedések megkerülését.
(20) Különösen helyénvaló olyan előírások megfogalmazása, amelyek a műsorszolgáltatók olyan kizárólagos közvetítési jogainak gyakorlására vonatkoznak, amelyeket a műsorszolgáltatók felett joghatósággal rendelkező tagállam helyett más tagállamokban a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak. […]
(21) Ezen irányelv alkalmazásában a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek bizonyos feltételeknek eleget kell tenniük, azaz olyan kiemelkedő eseménynek kell lenniük, amelyek az Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területének jelentős részén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az említett eseményekkel kapcsolatos jogok értékesítésére.
(22) Ezen irányelv alkalmazásában a »szabadon igénybe vehető televíziós« műsorszolgáltatás egy műsornak közszolgálati vagy kereskedelmi műsorcsatornán történő olyan közvetítését jelenti, amely – a műsorközvetítés olyan finanszírozási módjain túlmenően, amelyek széles körben alkalmazottak az egyes tagállamokban (például engedélydíj és/vagy alapszintű előfizetési díj egy kábelhálózatban) – fizetés nélkül a közönség rendelkezésére áll.”
A jogvita előzményei
4 A jogvita alapjául szolgáló tényállást a megtámadott ítélet 5–17. pontja a következőképpen írja le:
„5 [A FIFA] 208 nemzeti labdarúgó‑szövetségből álló egyesület, és a labdarúgás világszintű végrehajtó szerve. Céljai közé tartozik különösen a labdarúgás globális előmozdítása és nemzetközi versenyeinek megszervezése. A világbajnokság – amelynek megszervezését biztosítja – utolsó szakasza (a továbbiakban: a világbajnokság [utolsó szakasza]) televíziós közvetítési jogainak értékesítése képezi fő bevételi forrását.
6 Belgiumban a flamand és a francia közösség rendelkezik hatáskörrel a 89/552 irányelv 3a. cikke szerinti intézkedések elfogadására. Ily módon az egyes közösségek hatóságai különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyeket ezt követően a belga szövetségi hatóságok közöltek az Európai Közösségek Bizottságával.
7 A flamand kormány által 1995. május 30‑án elfogadott, 1995. január 25‑én egységes szerkezetbe foglalt, a rádiós és televíziós közvetítésre vonatkozó rendeletek (Moniteur belge, 1995. május 30., 15092. o.) 76. cikkének 1. §‑a értelmében »[a] flamand kormány jegyzéket állít össze a kiemelten jelentősnek minősülő eseményekről, amelyekről tehát tilos oly módon kizárólagos közvetítést adni, hogy ezáltal a flamand közösség közönségének jelentős része ne nézhesse az események [helyesen: szabad hozzáférésű] egyenes adásban vagy felvételről történő közvetítését«.
8 2004. május 28‑i rendeletében (Moniteur belge, 2004. augusztus 19., 62207. o.) a flamand kormány megállapította a kiemelt társadalmi jelentőségű események jegyzékét, amelyben a világbajnokság [utolsó szakasza] is szerepelt. Ahhoz, hogy valamely esemény a kiemelt társadalmi jelentőségű események jegyzékébe kerülhessen, a következő kritériumok közül legalább kettőnek meg kell felelnie:
– az esemény nagy aktualitással bír, és jelentős közérdeklődésnek örvend;
– az eseményre egy jelentős nemzetközi verseny vagy olyan verseny keretében kerül sor, amelyen a nemzeti csapat, egy belga egyesület csapata, illetőleg egy vagy több belga atléta [helyesen: sportoló] is részt vesz;
– az esemény fontos sportághoz kapcsolódik, és a flamand közösség jelentős kulturális értéket tulajdonít neki;
– hagyomány, hogy az eseményről szabad hozzáférésű televíziós közvetítést adnak, amelynek nézettsége saját kategóriájában magasnak számít.
9 A 2004. május 28‑i határozat 1. cikke értelmében a jegyzékben szereplő bizonyos eseményeket, köztük a világbajnokság utolsó [szakaszát], egyenes adásban és teljes terjedelemben kell közvetíteni. Ugyanezen határozat 2. cikke értelmében a jegyzékben szereplő eseményeken fennálló kizárólagos jogok nem gyakorolhatóak oly módon, hogy az akadályozza a lakosság jelentős részét abban, hogy szabad hozzáférésű televíziós adásban figyelemmel kísérhesse ezeket az eseményeket. Akkor tekinthető úgy, hogy a flamand közösség lakosságának széles köre szabad hozzáférésű televízión követni tud egy kiemelt társadalmi jelentőségű eseményt, ha azt holland nyelven sugárzó televízióállomás közvetíti, és a lakosságnak legalább 90%‑a fogni tudja anélkül, hogy – a televíziós műsorterjesztés előfizetési díján kívül – további díjat kellene fizetnie.
10 A 2004. május 28‑i határozat 3. cikke értelmében azok a televízióállomások, amelyek nem teljesítik a 2. cikk követelményeit, és amelyek a holland nyelvű régióban és Brüsszel Főváros kétnyelvű régióban kizárólagos közvetítési jogokra tesznek szert a jegyzékben szereplő eseményekre, e jogaikat kizárólag akkor gyakorolhatják, ha szerződésekkel igazolni tudják, hogy a lakosság széles körének módja nyílik arra, hogy szabad hozzáférésű televíziós adásban figyelemmel kísérje ezen eseményeket. E tekintetben a kizárólagos közvetítési joggal rendelkező televízióállomások ésszerű piaci áron alhasznosítási engedélyeket adhatnak ki az e feltételeket teljesítő televízióállomásoknak. Ha azonban a szóban forgó feltételeknek megfelelő egyetlen televízióállomás sem kíván alhasznosítási engedélyt szerezni, a kizárólagos jogokat megszerző televízióállomás gyakorolhatja e jogokat.
11 A francia közösség parlamentje által elfogadott 2003. február 27‑i rendelet (Moniteur belge, 2003. április 17., 19637. o.) 4. cikkének 1. §‑a értelmében a Conseil Supérieur de l’Audiovisuel (Audiovizuális Legfelsőbb Tanács) véleményének kikérése után a francia közösség kormánya határozhat a francia közösség közönsége szempontjából kiemelten jelentős események jegyzékéről. Ezen események vonatkozásában a televíziós műsorszolgáltatóknak és az RTBF‑nek (Radio et Télévision Belge Francophone – francia nyelvű belga közszolgálati rádió és televízió) tilos oly módon kizárólagos jogokat gyakorolnia, hogy ezzel a szóban forgó közösség közönségének jelentős részét megfossza az események szabad hozzáférésű televíziós közvetítéséhez való hozzáféréstől.
12 A 2003. február 27‑i rendelet 4. cikkének 2. §‑a értelmében egy esemény akkor tekintendő a francia közösség szempontjából kiemelten jelentősnek, ha a következő kritériumok közül legalább kettőnek megfelel:
– az esemény különös népszerűségnek örvend a francia közösség nézőközönségénél, nemcsak az ilyen eseményeket egyébként figyelemmel kísérők körében, hanem általában;
– az esemény a francia közösség körében általánosan elismert kulturális jelentőséggel bír, és a szóban forgó közösség kulturális önazonosságának részét képezi;
– a szóban forgó eseményen, amelyre egy nemzetközi jelentőségű verseny vagy esemény keretében kerül sor, belga személy vagy csapat is részt vesz;
– hagyomány, hogy a francia közösség szabadon hozzáférhető televíziós közvetítést kap az eseményről, és az széles körű nézettségnek örvend.
13 Ugyanezen rendelet 4. cikkének 3. §‑a értelmében a televíziós műsorszolgáltatás akkor minősül szabad hozzáférésűnek, ha a műsort francia nyelven közvetítik, továbbá ha a francia nyelvű régióban és a kétnyelvű Brüsszel Főváros régióban a televíziós vevőberendezéssel rendelkező háztartások legalább 90%‑a által fogható. A műsor vételének nem lehet előfeltétele, hogy – a műszaki költségektől eltekintve – a kábelszolgáltatási alapcsomag előfizetési díján kívül más díjat is befizessenek.
14 A francia közösség kormánya által elfogadott 2004. június 8‑i rendelet (Moniteur belge, 2004. szeptember 6., 65247. o.) 2. cikke értelmében, »ha a francia közösség illetékességi körében egy televíziós műsorszolgáltató olyan kizárólagos közvetítési jogot kíván gyakorolni, amely kiemelten jelentős eseményre vonatkozik, szabadon hozzáférhető televíziós közvetítést kell adnia róla e rendelet mellékletének megfelelően«.
15 A 2004. június 8‑i rendelet melléklete, valamint a Belga Királyság tekintetében kiemelten jelentős események egységes szerkezetbe foglalt jegyzéke tartalmazza a világbajnokság [utolsó szakaszának] egyenes adásban történő teljes közvetítését.
16 2001. január 15‑i és 2002. május 16‑i leveleiben a FIFA megküldte a flamand közösség minisztériumának a világbajnokság[ utolsó szakaszá]nak a belga társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvételére vonatkozó észrevételeit, és nem értett egyet azzal, hogy e jegyzékben e verseny valamennyi mérkőzése szerepeljen.
17 2003. december 10‑i levelében a Belga Királyság értesítette a Bizottságot a 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében elfogadott intézkedésekről.”
A vitatott határozat
5 2007. június 25‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelynek 1. cikke értelmében „[a] [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések, amelyekről a Belga [Királyság] 2003. december 10‑én értesítette a Bizottságot, és amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2005. június 29‑i C 158. számában tettek közzé, összeegyeztethetők a közösségi joggal”.
6 A vitatott határozat (3)–(6), (8), (16)–(18) és (22) preambulumbekezdése értelmében:
„(3) A vizsgálat során a Bizottság figyelembe vette a Belgiumban uralkodó médiahelyzetről rendelkezésre álló adatokat.
(4) A Belgium által bejelentett intézkedésekben szereplő kiemelt társadalmi fontosságú események jegyzékét egyértelmű és átlátható módon állították össze, és ezt széles körű konzultáció előzte meg Belgiumban.
(5) A Bizottság elégedetten nyugtázta, hogy a [Belga Királyság] intézkedéseiben felsorolt események legalább kettőnek megfelelnek az események társadalmi fontosságát megbízhatóan jelző következő kritériumok közül: i. az esemény a tagállamban széles körben különös visszhangot kelt, nem csupán az adott sport, illetve tevékenység szokásos közönségének fontos; ii. az eseménynek általánosan elismert egyedi kulturális jelentősége van a tagállam lakossága számára, különösen a kulturális önazonosság erősítésében; iii. az ország csapata résztvevője az eseménynek, amely egy nemzetközi jelentőségű verseny vagy bajnokság keretében zajlik; valamint iv. hagyomány, hogy az eseményről ingyenes televíziós közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend.
(6) A [Belga Királyság] intézkedése[i]ben felsorolt események között nagy számban szerepelnek olyanok – beleértve a nyári és a téli olimpiai játékokat, valamint a [(férfi)] labdarúgó‑világbajnokság és a labdarúgó‑Európa‑bajnokság döntő szakaszát –, amelyeknek a hagyományosan elismert kiemelt társadalmi jelentőségét kifejezetten említi a [97/36] irányelv (18) preambulumbekezdése. Ezek az események Belgiumban széles körben különös visszhangot keltenek, mivel általában különösen közkedveltek, nem pedig csupán a sportesemények szokásos közönségének körében.
[…]
(8) Az említett labdarúgó‑események, amelyeken nemzeti csapatok vesznek részt, széles körben különös visszhangot keltenek Belgiumban, mivel a belga csapatoknak alkalmat adnak a belga labdarúgás nemzetközi hírének növelésére.
[…]
(16) Hagyomány, hogy a felsorolt eseményekről – köztük azokról is, amelyek teljes egységet alkotnak, nem pedig események sorozatából állnak – ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend. Abban a kivételes esetben (labdarúgó‑Európa‑bajnokság döntő szakasza), ha nem áll rendelkezésre külön nézettségi adat, az eseményt azért is indokolt ide sorolni, mert általánosan elismert, egyedi kulturális jelentősége van a belga lakosság számára, mivel jelentősen hozzájárul a népek közötti kölcsönös megértéshez, és mivel a belga társadalom egészében és a nemzeti öntudatban fontos szerepet játszik a sport, hiszen a belga élsportolóknak alkalmat ad arra, hogy sikereket érjenek el ezen a fontos nemzetközi versenyen.
(17) A [Belga Királyság] intézkedése[i] arányosnak tekinthetők, ha tekintetbe vesszük, hogy a szolgáltatásnyújtásnak az EK‑Szerződés szerinti alapszabadságától való eltérést azon felsőbb [helyesen: nyomós] közérdek teszi indokolttá, hogy a különös társadalmi fontosságú események közvetítéséhez a közönség széles körben hozzáférhessen.
(18) A [Belga Királyság] intézkedése[i] összeegyeztethetők az Európai Közösség versenyszabályaival, mivel a felsorolt események közvetítésére feljogosított műsorszolgáltatók körét objektív kritériumok alapján jelölik ki, így az események közvetítési jogának megszerzéséért tényleges, illetve potenciális verseny alakulhat ki. A jegyzék továbbá nem tartalmaz olyan aránytalanul sok eseményt, hogy ez torzítaná a versenyt az ingyenes és a térítéses televíziós műsorszolgáltatás downstream piacain.
[…]
(22) A [Törvényszéknek] a T‑33/01. sz., Infront WM kontra Bizottság ügyben [2005. december 15‑én] hozott ítéletéből [EBHT 2005., II‑5897. o.] következik, hogy a [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján tett intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről tett megállapítás az [EK 249. cikk] szerinti határozatnak minősül, ezért azt a Bizottságnak kell elfogadnia. Ennek megfelelően e határozatban ki kell jelenteni, hogy a [Belga Királyság] által bejelentett intézkedések összeegyeztethetők a közösségi joggal. A [Belga Királyság] által ténylegesen meghozott, e határozat mellékletében leírt intézkedéseket a [89/552] irányelv 3a. cikkének (2) bekezdésével összhangban helyénvaló közzétenni [helyesen: közzé kell tenni] az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
7 A FIFA azon indokból nyújtott be keresetet a Törvényszékhez a vitatott határozattal szemben, miszerint a Bizottság jóváhagyta, hogy a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében kiemelten jelentős eseménynek minősítették, és így elfogadta, hogy e verseny valamennyi mérkőzése felkerüljön a kiemelten jelentős eseményeknek a Belga Királyság által összeállított jegyzékére. A FIFA szerint e tagállam csak az úgynevezett „kiemelt mérkőzéseket”, vagyis a döntőt és a középdöntőket, valamint az e tagállam válogatottjának mérkőzéseit minősíthette volna ilyen eseményeknek (a továbbiakban: „kiemelt” mérkőzések). Ily módon e jegyzéken nem kellett volna szerepelniük a világbajnokság egyéb mérkőzéseinek (a továbbiakban: „nem kiemelt” mérkőzések).
8 A vitatott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztására a FIFA hat jogalapra hivatkozott. E jogalapok a következőkön alapulnak: először is, a 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megsértése azon okból, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a belga intézkedések összeegyeztethetők az EK 49. cikkel, másodszor, ugyanezen cikk megsértése, harmadszor, a 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megsértése azon okból, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a belga intézkedések összeegyeztethetők az EK 43. cikkel, negyedszer, a 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megsértése azon okból, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a belga intézkedések összeegyeztethetők a FIFA tulajdonra vonatkozó jogával, ötödször, a 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megsértése azon okból, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a belga intézkedések elfogadásához vezető eljárás egyértelmű és átlátható volt, hatodszor pedig az indokolási kötelezettség megsértése a vitatott határozatban.
9 A megtámadott ítéletben a Törvényszék a FIFA keresetének alátámasztására hivatkozott jogalapok egyikét sem fogadta el, és a keresetet a maga összességében elutasította.
10 A Törvényszék egyaránt elutasította a FIFA által benyújtott pervezető intézkedések iránti kérelmet is, amely arra irányult, hogy a Törvényszék hívja fel a Bizottságot több irat benyújtására.
A fellebbezésről
Előzetes észrevételek
11 Először is meg kell állapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésével az uniós jogalkotó felhatalmazta a tagállamokat, hogy bizonyos eseményeket az érintett tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményeknek (a továbbiakban: kiemelten jelentős esemény) minősítsenek, és ily módon a Szerződés által ráruházott mérlegelési mozgástér keretében kifejezetten elfogadta a szolgáltatásnyújtás szabadságának, a letelepedés szabadságának, a verseny szabadságának és a tulajdonhoz való jognak a korlátozását, ami e felhatalmazás elkerülhetetlen következménye. Amint az a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdéséből is következik, a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy ezt a korlátozást az információhoz való jog védelmének és az említett események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosításának célkitűzése igazolja.
12 Egyébiránt a Bíróság már elismerte az ilyen célkitűzés követésének jogszerűségét, és megállapította, hogy a nagy közérdeklődésre számot tartó események kizárólagos forgalmazása jelentős mértékben korlátozhatja a közönség ezen eseményekről való tájékozódását. Márpedig a demokratikus és pluralista társadalmakban az információhoz való jog kiemelten fontos, ami még nyilvánvalóbb az ilyen események tekintetében (lásd a C‑283/11. sz. Sky Österreich ügyben 2013. január 22‑én hozott ítélet 51. és 52. pontját).
13 Másodsorban azt kell megállapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiemelten jelentős események meghatározása kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek e tekintetben széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.
14 Ahelyett ugyanis, hogy ezen események jegyzékét hangolná össze, a 89/552 irányelv azon az előfeltevésen alapul, miszerint az Unióban jelentős társadalmi és kulturális eltérések vannak ezen eseményeknek a széles körű közönség számára való jelentőségét illetően. Következésképpen ezen irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az egyes tagállamok jegyzéket készítenek azokról az eseményekről, amelyeket „a társadalom számára kiemelkedő jelentőségűnek tartanak”. A 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése is kiemeli a tagállamok e mérlegelési hatáskörét, előírva, hogy „lényeges”, hogy a tagállamok intézkedéseket hozhassanak az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosítására.
15 Az említett mérlegelési mozgástér jelentősége azon tényből is következik, miszerint a 89/552 és a 97/36 irányelv nem határolja körül e hatáskör gyakorlását pontos rendelkezéssel. Ugyanis azon feltételeket, amelyeket ezen irányelvek annak tekintetében írnak elő, hogy az érintett tagállam valamely eseményt a társadalom számára kiemelten jelentősnek minősíthessen, egyedül a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése tartalmazza, amely szerint ezeknek olyan kiemelkedő eseményeknek kell lenniük, amelyek az Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területének jelentős részén széles közönség számára érdekesek, és amelyeket előzetesen egy olyan eseményszervező szervez meg, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére.
16 E feltételek viszonylagos pontatlanságára figyelemmel az egyes tagállamok feladata, hogy ezeket konkrét jelleggel ruházza fel, és értékelje az érintett eseményeknek a széles közönség számára való jelentőségét társadalmának társadalmi és kulturális sajátosságaira tekintettel.
17 Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottságnak hatáskörében áll a valamely eseményt kiemelten jelentősnek minősítő nemzeti intézkedések jogszerűségének ellenőrzése, amely lehetővé teszi számára az uniós joggal ellentétes intézkedések elutasítását.
18 E vizsgálat keretében a Bizottságnak különösen azt kell ellenőriznie, hogy teljesültek‑e a következő feltételek:
– az érintett eseményt világos és átlátható eljárás során vették fel a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése szerinti jegyzékbe, a szükséges és hatékony időhatáron belül;
– az ilyen esemény érvényesen minősíthető kiemelten jelentősnek;
– az érintett esemény kiemelten jelentősnek való minősítése összeegyeztethető az uniós jog általános elveivel, mint például az arányosság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, az alapvető jogokkal, a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának elvével, valamint a szabad verseny szabályaival.
19 Tekintettel minderre, ez az ellenőrzési hatáskör korlátozott, különösen az előző pontban említett második és harmadik feltételt illetően.
20 Egyfelől ugyanis a tagállamoknak a jelen ítélet 13. pontjában említett mérlegelési mozgásterének jelentőségéből az következik, hogy a Bizottság ellenőrzési hatáskörének a tagállamok által a kiemelten jelentős eseményekké történő minősítés során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák feltárására kell korlátozódnia. Annak ellenőrzése céljából, hogy elkövettek‑e ilyen hibát, a Bizottságnak elsősorban azt kell ellenőriznie, hogy az érintett tagállam gondosan és pártatlanul megvizsgált‑e minden, az ügyre vonatkozó olyan tényt, amely alátámasztja az általa levont következtetéseket (lásd analógia útján a C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítélet [EBHT 1991., I‑5469. o.] 14. pontját, valamint a C‑77/09. sz. Gowan Comércio Internacional e Serviços ügyben 2010. december 22‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑13533. o.] 56. és 57. pontját).
21 Másfelől, pontosabban a jelen ítélet 18. pontjában említett harmadik feltételt illetően, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy valamely esemény kiemelten jelentőssé minősítése elkerülhetetlenül korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, a letelepedés szabadságát, a verseny szabadságát és a tulajdonhoz való jogot, amit az uniós jogalkotó figyelembe vett, és úgy ítélte meg, amint az a jelen ítélet 11. pontjában is megállapításra került, hogy ezt a korlátozást az információhoz való jog védelmének és az említett események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosításának célkitűzése igazolja.
22 A 89/552 irányelv 3a. cikke hatékony érvényesülése biztosításának érdekében meg kell állapítani, hogy ha valamely eseményt az érintett tagállam érvényesen minősített kiemelten jelentősnek, akkor a Bizottság csak e minősítésnek a szolgáltatások szabad mozgására, a verseny szabadságára és a tulajdonhoz való jogra gyakorolt azon hatásait köteles megvizsgálni, amelyek túlmennek az ezen eseménynek a 3a. cikk (1) bekezdésében előírt jegyzékbe történő felvételéhez szükségszerűen kapcsolódó hatásokon.
Az első jogalapról
A felek érvei
23 Az első jogalap lényegében hat részből áll. Az első részben a FIFA arra hivatkozik, hogy a Törvényszék inkoherens módon érvelt a világbajnokság utolsó szakaszának – szerinte – valódi természetét illetően.
24 E jogalap második részében a FIFA azt állítja, hogy úgy tűnik, hogy a Törvényszék inkoherens és összeegyeztethetetlen álláspontokat fogadott el egyrészt azzal az állítással, hogy a világbajnokságnak mint eseménynek egységes jellege van, másrészt azzal az érveléssel, hogy sajátos tényezők bizonyíthatják, hogy ez nem így van.
25 A szóban forgó jogalap harmadik része a megtámadott ítélet 95. pontjára vonatkozik, amely szerint a bejelentő tagállamnak nem kell különleges okokat megadnia annak érdekében, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának összességét felvegye a kiemelten jelentős események jegyzékébe. Ennek megállapításával a Törvényszék elsősorban a Bizottságot akadályozza a bejelentett intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségének beható ellenőrzésében és alapos vizsgálatában.
26 Első jogalapjának negyedik részében a FIFA azt állítja, hogy – ellentétben azzal, ami a megtámadott ítéletből következik – a Bizottság feladata, hogy a Törvényszék előtt igazolja azon következtetését, miszerint a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összessége kiemelten jelentős egységes eseménynek minősül. Ily módon sem a FIFA‑nak, sem pedig a többi érdekelt félnek nem kell azt sajátos tényezőkkel bizonyítania, hogy ez nem így van.
27 Első jogalapjának ötödik részében a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszék, mivel olyan érvekre hivatkozott, amelyek nem szerepelnek a vitatott határozatban, túllépte az általa gyakorlandó bírósági felülvizsgálat határait.
28 A szóban forgó jogalap hatodik része szerint a Törvényszék tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság kellőképpen indokolta a világbajnokság utolsó szakasza összességének felvételét a kiemelten jelentős események belga jegyzékére történő felvételét.
29 A Bizottság, a Belga Királyság és az Egyesült Királyság vitatják a FIFA által fellebbezése alátámasztására hivatkozott első jogalap megalapozottságát.
A Bíróság álláspontja
30 Figyelemmel a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 95. pontjában tett megállapításokra vonatkozó érvelése jelentőségére, először az első fellebbezési jogalap harmadik részét kell megvizsgálni.
– Az első jogalap harmadik részéről
31 Először is meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 72. pontjában kimondta, hogy a világbajnokság olyan verseny, amely ésszerűen inkább egységes eseménynek tekinthető, mintsem „kiemelt” mérkőzésekre és „nem kiemelt” mérkőzésekre osztott eseményekből álló összeállításnak. Egyébiránt, amint az a megtámadott ítélet 5. pontjából is következik, a „világbajnokság” fogalmát – amelyre a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése utal – úgy értelmezte, hogy az kizárólag e verseny utolsó szakaszát foglalja magában.
32 Mindazonáltal sem a hivatkozott preambulumbekezdés, sem pedig a 89/552, illetve a 97/36 irányelv egyetlen eleme sem tartalmaz olyan jellegű utalást, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a „világbajnokság” kifejezés kizárólag e verseny utolsó szakaszára vonatkozik. Ennek megfelelően e kifejezésnek, főszabály szerint, magában kell foglalnia e verseny kezdeti szakaszát is, tehát a selejtező mérkőzések összességét. Márpedig az nem vitatott, hogy az utolsó szakaszt megelőző selejtező mérkőzések nem alkalmasak arra, hogy általánosságban ahhoz hasonló érdeklődést keltsenek valamely tagállam széles közönségében, mint amelyet e közönség az utolsó szakasz során tanúsít. Ilyen érdeklődést ugyanis csak bizonyos, pontosan meghatározható mérkőzések képesek kelteni, elsősorban azok, amelyeken az érintett tagállam nemzeti válogatottja, vagy azon csoport más csapatai vesznek részt, amelybe e válogatott tartozik.
33 Egyébiránt ésszerűen nem vitatható, hogy a „kiemelt” mérkőzések jelentősége általában nagyobbnak bizonyul, mint a világbajnokság utolsó szakaszának e mérkőzéseket megelőző mérkőzései, nevezetesen a csoportmérkőzések. Nem lehet tehát eleve azt állítani, hogy a mérkőzések ezen utolsó kategóriájának tulajdonított jelentőség egyenértékű a mérkőzések első kategóriájának jelentőségével, és hogy következésképpen a csoportmérkőzések mindegyike különbségtétel nélkül úgy tekinthető, mint egy kiemelten jelentős egységes esemény részét alkotó mérkőzés, akárcsak valamennyi „kiemelt” mérkőzés. Ily módon az egyes mérkőzések kiemelten jelentős eseménnyé történő minősítése tagállamonként eltérő lehet.
34 A fenti megfontolásokból az következik, hogy az uniós jogalkotó nem arra szándékozott utalni, hogy a „világbajnokság” a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése értelmében kizárólag az utolsó szakaszra korlátozódik, és egységes, oszthatatlan eseménynek minősül. Épp ellenkezőleg, a világbajnokságot olyan eseménynek kell tekintetni, amely főszabály szerint különböző mérkőzésekre és szakaszokra osztható, amelyek közül nem mindegyik alkalmas szükségszerűen arra, hogy kiemelten jelentős eseménnyé minősítsék.
35 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésének, különösen a világbajnokság fogalmának a Törvényszék általi téves értelmezése a jelen ügyre semmiféle hatást nem gyakorolt.
36 Ami először is a selejtező mérkőzéseknek a világbajnokság meghatározásából történő kizárását illeti, elegendő arra emlékeztetni, hogy a belga hatóságok nem vették fel e mérkőzéseket a kiemelten jelentős események jegyzékébe, és hogy következésképpen a vitatott határozat nem vonatkozik az ilyen mérkőzésekre.
37 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 102–108. pontjában a FIFA által szolgáltatott elemek alapján és a flamand, valamint a francia közösség közönségének konkrét észlelésére figyelemmel megvizsgálta, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának valamennyi érintett mérkőzése e közönségben ténylegesen olyan érdeklődést keltett‑e, amely elegendő ahhoz, hogy e mérkőzések a kiemelten jelentős események közé tartozhassanak (lásd a jelen ítélet 55–57. pontját). Márpedig, mivel arra a következtetésre jutott, hogy erről van szó, a Törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összessége a flamand és a francia közösségben kiemelten jelentős egységes eseménynek minősíthető. Valójában tehát a Törvényszék értékelése megfelelt a jelen ítélet 34. pontjából következő értékelésnek.
38 Végül a jelen ítélet 66. pontjában kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésének téves értelmezése semmiféle hatással nem volt a Törvényszék azon következtetésére, miszerint a vitatott határozat indokolása megfelelt az EK 253. cikkben foglalt feltételeknek.
39 Erre figyelemmel, a jelen ítélet 31. pontjában kifejtett érvelést követve, a Törvényszék a megtámadott ítélet 95. pontjában szereplő azon megállapítást tette, miszerint egyik tagállam sem köteles közölni a Bizottsággal azokat az egyedi indokokat, amelyek alapján a világbajnokság utolsó szakasza a maga összességében az érintett tagállamban kiemelten jelentős egységes eseménynek minősül.
40 Márpedig, tekintettel arra, hogy a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében nem lehet érvényesen felvenni a kiemelten jelentős események jegyzékébe azon érdeklődéstől függetlenül, amelyet e mérkőzések keltenek az érintett tagállamban, e tagállam nem mentesül azon kötelezettségétől, hogy közölje a Bizottsággal azokat az indokokat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy e tagállam társadalmának egyedi környezetében a világbajnokság utolsó szakasza olyan egységes eseménynek tekinthető, amelyet a maga összességében az említett társadalom számára kiemelten jelentősnek kell minősíteni, nem pedig különböző szintű érdeklődést kiváltó, mérkőzésekre bontott egyedi események összeállításának.
41 Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 95. pontjában, amikor megállapította, hogy a Bizottság a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek a jegyzékbe való felvételét nem minősíthette az uniós joggal ellentétesnek azon indokból, hogy az érintett tagállam nem közölte vele azokat az egyedi okokat, amelyek igazolják ezen eseménynek ezen állam társadalma számára kiemelten jelentős jellegét.
42 E körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy e tévedésre figyelemmel hatályon kívül kell‑e helyezni a megtámadott ítéletet.
43 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, ha a rendelkező rész a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul (lásd ebben az értelemben a C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1719. o.] 47. pontját, valamint a C‑352/09. P. sz., ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben 2011. március 29‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑2359. o.] 136. pontját).
44 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy a Bizottság számára lehetővé váljon ellenőrzési hatáskörének gyakorlása, az az indokolás, amely valamely tagállamot arra vezetett, hogy egy eseményt kiemelten jelentőssé minősítsen, tömör is lehet, azzal a feltétellel, hogy ez az indokolás releváns. Ily módon különösen az nem követelhető meg, hogy a tagállam magában az intézkedésekről szóló értesítésben jelölje meg a részletes és számszerűsített adatokat a Bizottságnak megküldött értesítés tárgyát alkotó esemény minden egyes elemét vagy részét illetően.
45 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ha a Bizottságnak kétségei támadnak a rendelkezésére álló adatok alapján valamely esemény kiemelten jelentőssé történő minősítése vonatkozásában, az ő feladata, hogy felvilágosítást kérjen az e minősítést végző tagállamtól (lásd analógia útján a C‑505/09. P. sz., Bizottság kontra Észtország ügyben 2012. március 29‑én hozott ítélet 67. pontját).
46 A jelen ügyben különösen a Belga Királyság által az elfogadott intézkedésekre vonatkozó értesítésből, amelyet 2003. december 10‑én közölt a Bizottsággal, és amely említésre kerül a vitatott határozat (1) preambulumbekezdésében, és amelyet a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelemhez csatoltak, az következik, hogy a flamand kormány a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében azon okból minősítette kiemelten jelentős eseménnyé, mivel a mérkőzések ezen összességét hagyományosan ingyenes hozzáférésű csatornákon közvetítették, és e közvetítések nagyon magas televíziós nézettségi mutatókkal rendelkeztek. Ezen értesítés példaképpen megemlíti, hogy a 2002. évi világbajnokság utolsó szakaszának különböző mérkőzéseit magában foglaló közvetítések a flamand közösségben 1,8% és 9,9% közötti nézettséggel rendelkeztek, ami 101 200, illetve 546 800 nézőt jelent, piaci részesedésük pedig 22,9 és 86,6% között volt.
47 Hasonlóképpen, a francia közösség kormánya a 2003. december 10‑i értesítés szerint a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összességét azon okból minősítette kiemelten jelentősnek, mivel a mérkőzések ezen összessége nem csupán a labdarúgás szokásos közönsége körében keltett különös érdeklődést e közösségben. Ezenfelül a mérkőzések ezen összességét hagyományosan ingyenes hozzáférésű csatornákon közvetítették, és e közvetítések nagyon magas televíziós nézettségi mutatókkal rendelkeztek. E tekintetben ezen értesítés a 2002. évi világbajnokság utolsó szakaszának különböző mérkőzéseit magában foglaló közvetítésekre is vonatkozik, amely közvetítések nézettsége a francia közösségben 4,7 és 30,1% között, piaci részesedésük pedig 50,8 és 63,4% között volt.
48 A Belga Királyság által a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében közölt ezen tényezők lehetővé tették a Bizottság számára, hogy gyakorolja ellenőrzési hatáskörét, és hogy, amennyiben szükségesnek vagy célszerűnek ítélte, további felvilágosításokat, illetve olyan adatok benyújtását kérje e tagállamtól, amelyek nem szerepeltek az ez utóbbi által közölt értesítésben.
49 Másodsorban semmi nem utal arra, hogy a Bizottság ne végezte volna el ezt a korlátozott jellegű ellenőrzést, és hogy a jelen ítélet 46. és 47. pontjában említett indokok tekintetében ne vizsgálta volna meg, hogy a belga hatóságok nem követtek‑e el nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét kiemelten jelentős eseménnyé minősítették.
50 E tekintetben, először is, a vitatott határozat (6) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság ténylegesen megvizsgálta, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának összessége, tehát a „nem kiemelt” mérkőzéseket is beleértve, különös visszhangot kelt‑e a flamand és a francia közösségben, azaz e verseny mérkőzései valóban népszerűek‑e a széles közönség körében, nem csupán azon nézők körében, akik a labdarúgó‑mérkőzéseket szokásosan a televízióban követik. Hasonlóképpen e határozat (16) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság figyelembe vette azt a tényt, hogy ezen verseny összességét, tehát a „nem kiemelt” mérkőzéseket is beleértve, mindig is szabad hozzáférésű televíziós csatornákon közvetítették, és az jelentős számú nézőt vonzott.
51 Továbbá a jelen ítélet 46. és 47. pontjában említett értesítés lehetővé tette a Bizottság számára különösen annak megállapítását, hogy milyenek voltak a nézettségi mutatók és a piaci részesedések a világbajnokság utolsó szakaszának kevésbé népszerű mérkőzéseit is magában foglaló közvetítések tekintetében, mivel e mérkőzések összessége „nem kiemelt” mérkőzés volt. Ezenfelül a 2003. december 10‑i értesítés kifejezetten megemlítette azokat az indokokat, amelyek miatt e mérkőzések közül egyesek nézettségi mutatói alacsonyaknak tűnhettek, megállapítva, hogy e mérkőzések olyan érdeklődést keltettek, amely elegendő ahhoz, hogy e mérkőzések a kiemelten jelentős események közé tartozhassanak.
52 Márpedig a FIFA nem vitatta, hogy az említett értesítés alkotta a vitatott határozat alapját.
53 Végezetül a FIFA nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a Bizottság által végzett ellenőrzés állítólagosan hiányos jellege azon tényből ered, hogy a Bizottság vizsgálatát a Belga Királyság 2003. december 10‑i értesítésének kézhezvétele időpontjában fennálló elemek tekintetében végezte el, és nem vette figyelembe azon későbbi adatokat, amelyek a vitatott határozat elfogadásának időpontjában rendelkezésére álltak.
54 E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kifogásra első fokon nem hivatkoztak. A Törvényszék előtt a FIFA a vitatott határozat indokolásának kifogásolására szorítkozott, és azt állította, hogy a határozat nem tartalmazott semmiféle utalást a Belgiumban uralkodó azon médiahelyzet vonatkozásában, amelyet a Bizottság figyelembe vett. Ily módon a FIFA nem a Bizottság által végzett ellenőrzés állítólagosan hiányos jellegét kifogásolta, mivel az ilyen kifogás a jogvita érdemére vonatkozik. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet a Törvényszéknél nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy az a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz. A Bíróság hatásköre a fellebbezés során főszabály szerint a Törvényszék előtt megvitatott jogalapok ez utóbbi általi értékelésének vizsgálatára korlátozódik (lásd a C‑628/10. P. és C‑14/11. P. sz., Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai egyesített ügyekben 2012. július 19‑én hozott ítélet 111. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Következésképpen a szóban forgó kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
55 Harmadsorban, a FIFA bebizonyíthatta volna a Törvényszék előtt, hogy ezen adatok alapján a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a belga hatóságok nyilvánvaló értékelési hibát követtek el, amikor a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét kiemelten jelentős eseménynek minősítették.
56 Márpedig a FIFA e tekintetben többek között az 1998‑as és a 2006‑os világbajnokság utolsó szakaszának nézettségére vonatkozó adatokat nyújtotta be a Törvényszékhez, és azt állította, hogy ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a „nem kiemelt” mérkőzések a flamand és a francia közösségben nem keltettek különös visszhangot azon nézők körében, akik szokásosan nem követik a labdarúgást.
57 A Törvényszék ezeket az adatokat a megtámadott ítélet 102–108. pontjában megvizsgálta, de nem erősítette meg a FIFA által javasolt értékelést. A Törvényszék a megtámadott ítélet 139. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a FIFA nem bizonyította, hogy a vitatott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő és a jelen ítélet 50. pontjában hivatkozott értékelések tévesek, és azt sem, hogy – következésképpen – a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a belga hatóságok nyilvánvaló értékelési hibát követtek el, amikor a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét kiemelten jelentős eseménynek minősítették.
58 A fentiekből következik, hogy a Törvényszék által elkövetett olyan téves jogalkalmazás, mint amely a jelen ítélet 41. pontjában megállapításra került, nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel a rendelkező rész a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul. Következésképpen az első jogalap harmadik részét mint hatástalant el kell utasítani.
– Az első jogalap többi részéről
59 Az első jogalap első és második részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az a kérdés, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása inkoherens‑e, jogi kérdésnek minősül, és mint ilyenre, a fellebbezés keretében lehet rá hivatkozni, mivel az ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének (lásd ebben az értelemben a C‑235/11. P. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2011. november 29‑én hozott végzés 29. és 30. pontját, valamint a C‑314/11. P. sz., Bizottság kontra Planet ügyben 2012. december 19‑én hozott ítélet 63. és 64. pontját).
60 Mindazonáltal az indokolás koherenciájára vonatkozó e kötelezettség nem önmagában álló célkitűzésnek minősül, hanem elsősorban arra irányul, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a hozott határozat indokait (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott végzés 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Planet ügyben hozott ítélet 64. pontját).
61 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az első és második rész keretében kifogásolt indokok a megtámadott ítéletben az ezen ítélet 72. és 95. pontjában tett megállapítások alátámasztására irányulnak. Márpedig a Bíróság, miután a jelen ítélet 31–41. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy e megállapítások tévesek, az indokokat olyan jellegű indokokkal helyettesítette, amelyek alkalmasak a meghozott döntés igazolására.
62 Ennek megfelelően, mivel az említett indokok a Bíróság által tévesnek ítélt megállapítások kiegészítő elemei voltak, és mivel ezen indokokat a Bíróság helyettesítette, már nem alkotják a meghozott döntés alapját, ily módon már nem szükséges megvizsgálni ezek állítólagos inkoherenciáját.
63 Az első jogalap negyedik részére adandó válasz tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a Belga Királyság 2003. december 10‑i értesítése és a vitatott határozat megjelölte azokat az indokokat, amelyek miatt a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összességét kiemelten jelentős eseménnyé minősítették. Ily módon, tekintettel a közösségi intézmények aktusai jogszerűségének vélelmére (a C‑177/06. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑7689. o.] 36. pontja), valamint a Bizottság és a Törvényszék által végzett vizsgálat korlátozott jellegére, a FIFA‑nak kell ezen indokokat a Törvényszék előtt vitatnia, és bizonyítania, hogy a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a belga hatóságok nyilvánvaló értékelési hibát követtek el, amikor a mérkőzések ezen összességét felvették a kiemelten jelentős események jegyzékébe. A FIFA egyébként megpróbálta vitatni ezen indokokat, sikertelenül (lásd a jelen ítélet 55–57. pontját).
64 Ezért az említett jogalap negyedik része nem állja meg a helyét.
65 Ugyanezen jogalap ötödik részét illetően meg kell állapítani, hogy a FIFA nem adta elő annak pontos indokait, hogy miért véli úgy, hogy a Törvényszék túllépte az általa gyakorolandó bírósági felülvizsgálat határait. A FIFA nem jelölte meg a megtámadott ítélet azon pontjait sem, amelyben a kifogásolt indokok szerepelnek. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően e részt mint elfogadhatatlant el kell utasítani (lásd a C‑202/07. P. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑2369. o.] 55. pontját, valamint a C‑404/11. P. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2012. február 2‑án hozott végzés 15. pontját).
66 Az első jogalap hatodik részét illetően az e napon hozott ítélet (a C‑201/11. P. sz., UEFA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé]) 107–111. pontjában kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a vitatott határozat indokolása megfelelt az EK 253. cikkben foglalt feltételeknek. E megfontolások tekintetében ugyanis elegendő, hogy e határozat (6) és (16) preambulumbekezdése tömören jelöli meg azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának valamennyi mérkőzése érvényesen felkerülhet a belga társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékére, tekintettel arra, hogy ezen indokok lehetővé teszik a FIFA számára, hogy megismerje az elfogadott intézkedés igazolását, a Törvényszék számára pedig azt, hogy felülvizsgálja ezen értékelés megalapozottságát.
67 A fentiek fényében az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.
A második jogalapról
A felek érvei
68 A fellebbezés második jogalapja lényegében négy részből áll. Az első rész keretében a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg a Bizottság által a vitatott határozat elfogadása tekintetében figyelembe vett adatok jellegének és időpontjának az e határozatban történő megjelölésére vonatkozó érvelését. A Törvényszéknek ugyanis meg kellett volna állapítania, hogy az e határozat (3) preambulumbekezdésében szereplő homályos kifejezés, „a Belgiumban uralkodó médiahelyzet”, nem felel meg a kellő indokolás követelményének. Különösen azért, mivel sor került egy világbajnokságra a 2004. április 7‑i határozat elfogadását követően, illetve a vitatott határozat elfogadását megelőzően, amely utóbbi az előbbi határozat helyébe lépett a fent hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet követően, a Bizottságnak meg kellett volna jelölnie, hogy mely nézettségi mutatókat és melyik világbajnokságokat vizsgálta meg és vette figyelembe.
69 Az említett jogalap második része szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 71–73. pontjában olyan indokokra támaszkodott, amelyek egyáltalán nem szerepelnek a vitatott határozatban, amikor úgy döntött, hogy a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összessége egységes eseménynek minősíthető, illetve úgy, hogy a Bizottság nem volt köteles további indokolásra azon döntésének igazolására, amelyben jóváhagyta, hogy e verseny felkerüljön a kiemelten jelentős események belga jegyzékére.
70 Ugyanezen jogalap harmadik részében a FIFA azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította, hogy bármiféle jelentőséget tulajdonítson más olyan tagállamok gyakorlatának, amelyek a „nem kiemelt” mérkőzéseket nem vették fel a kiemelten jelentős események jegyzékébe.
71 A második jogalap negyedik része azon kritériumok értelmezésére és alkalmazására vonatkozik, amelyek alapján a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzései összességének kiemelt jelentősége megállapításra került. A FIFA egyfelől azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen hagyta jóvá a Bizottság azon megállapítását, miszerint a mérkőzések ezen összessége Belgiumban megfelel a „különös visszhangra” vonatkozó kritériumnak, és szintén tévesen állapította meg, hogy a Bizottság kellőképpen és megfelelően indokolta e megállapítást. E tekintetben a Törvényszék elsősorban valamely esemény „különös visszhangját” tekintette egyenértékűnek az esemény népszerűségével. Márpedig valamely esemény „népszerűségének” kritériuma nem releváns kritérium, és nem elegendő ahhoz, hogy „kiemelkedő eseménynek” minősüljön a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében. Ezenfelül a Törvényszék tévesen alkalmazta az EK 253. cikket, amikor megállapította, hogy a Bizottság kellőképpen és megfelelően indokolta a „különös visszhang” kritériumára vonatkozó megállapítását.
72 Másfelől a Törvényszék tévedett, amikor elfogadta a Bizottság azon megállapításait, miszerint a világkupa utolsó szakasza mérkőzéseinek összessége megfelel a vitatott határozat (16) preambulumbekezdésében említett kritériumnak, amely a mérkőzések ezen összességének a múltban történt hagyományos közvetítésére és a „nem kiemelt” mérkőzések által vonzott televíziónézők nagy számára vonatkozik. A FIFA szerint a Törvényszék megállapításai nem megalapozottak, és ellentmondanak a tényeknek. Ezenfelül a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság kellőképpen és megfelelően indokolta azon következtetését, miszerint az említett követelményeket tiszteletben tartották.
73 E tekintetben a Törvényszék elsősorban e mérkőzések nézettsége nem reprezentatív mintájának mutatóira hivatkozott, és nem foglalkozott a kevésbé jelentős nézettségi mutatókkal rendelkező mérkőzésekkel. Ezenfelül meg kellett volna állapítania, hogy a nézettségi mutatók a „nem kiemelt” mérkőzések tekintetében Belgiumban nem felelnek meg a „nagyon széles körben való nézettségnek”. Hasonlóképpen tévedett bizonyos „nem kiemelt” mérkőzések alacsony nézettségi mutatóinak magyarázatát illetően.
74 Végül a FIFA a megtámadott ítélet 117. pontját támadja, amelyben a Törvényszék a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességének a kiemelten jelentős események belga jegyzékébe történő felvétele arányosságát vitató érvekről tett megállapításokat. A FIFA arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a nézettségi mutatók alátámasztják, hogy e versenyt érvényesen lehet kiemelten jelentős egységes eseménynek minősíteni, és hogy következésképpen a közölt intézkedések arányossága ipso facto megállapításra került.
75 A Bizottság szerint a második fellebbezési jogalap részben elfogadhatatlan, részben hatástalan. Ezenfelül e jogalap a maga összességében megalapozatlan, e következtetéssel a Belga Királyság és az Egyesült Királyság is egyetért.
A Bíróság álláspontja
76 A vitatott határozatban figyelembe vett adatok jellegét és időpontját illetően a jelen ítélet 66. pontjából az következik, hogy a Bizottságnak e határozatban nem kellett pontosan megadnia ezen adatok jellegét és időpontját.
77 E körülményekre figyelemmel – a jelen ítélet 59–61. pontjában tett megállapításokhoz hasonlóan – már nem kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék kielégítően válaszolt‑e a FIFA‑nak az említett adatok jellegére és időpontjára vonatkozó érveire.
78 A második jogalap első részének ennélfogva nem lehet helyt adni.
79 A szóban forgó jogalap második részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében a Törvényszék nem helyettesítheti a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával, és nem pótolhatja a saját indokolásával az ezen aktus indokolásában meglévő hézagot úgy, hogy vizsgálata az ezen aktusban szereplő egyik értékeléshez se kapcsolódjon (lásd ebben az értelemben a C‑73/11. P. sz. Frucona Košice ügyben 2013. január 24‑én hozott ítélet 87–90. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
80 Mindazonáltal a jelen ügyben a megtámadott ítélet 71–73. pontjában tett megállapítások nem a vitatott határozat indokolásában meglévő hézagot pótolják, hanem ezen indokolásnak a vonatkozó jogterület uniós szabályozása követelményei tekintetében megkövetelt szintje meghatározására irányulnak. A Törvényszék ily módon nem helyettesítette saját indokolásával a megtámadott aktus kibocsátójának indokolását, hanem csak ennek jogszerűsége vizsgálatára szorítkozott, feladatának megfelelően.
81 Következésképpen a második jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
82 Ugyanezen jogalap harmadik részét illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék előtt a FIFA nem hivatkozott olyan jogalapra, amely azon alapult, hogy annak értékelése tekintetében, hogy a „nem kiemelt” mérkőzések kiemelten jelentősek‑e a belga társadalom számára, figyelembe kellett volna venni a többi tagállam gyakorlatát is. Keresetlevelében ugyanis a FIFA megelégedett azzal, hogy megemlítse ezt a gyakorlatot, anélkül azonban, hogy azt állította volna, hogy a vitatott határozat jogellenes, mivel a belga hatóságok és a Bizottság semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottak ennek a gyakorlatnak.
83 A jelen ítélet 54. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatának megfelelően e harmadik részt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
84 A szóban forgó jogalap negyedik része keretében a FIFA először is több érvet hozott fel, amelyekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy a „nem kiemelt” mérkőzésekre vonatkozó paraméterek nem felelnek meg a vitatott határozat (6) és (16) preambulumbekezdésében szereplő és a belga hatóságok által az eseményeket kiemelten jelentőssé történő minősítés céljából megállapított kritériumoknak.
85 Márpedig a FIFA ezen érvek segítségével valójában azt akarja elérni, hogy a Bíróság a sajátjával helyettesítse a Törvényszék ténybeli értékelését, anélkül hogy a FIFA a Törvényszék előtt bemutatott tények és bizonyítékok elferdítésére hivatkozna. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően ezen érveket mint megalapozatlanokat el kell utasítani (lásd a C‑397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑4429. o.] 85. pontját, valamint a fent hivatkozott ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 180. pontját.
86 Továbbá a valamely esemény „különös visszhangjának” az esemény népszerűségével való feltételezett egyenértékűségére alapított érvet illetően meg kell állapítani, hogy a FIFA a Törvényszék előtt nem hivatkozott erre a jogalapra. A jelen ítélet 54. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ezen érvet mint megalapozatlant el kell utasítani.
87 A vitatott határozat alakszerű indokolásának elégtelenségére vonatkozó kifogást illetően, e kifogások valójában az első jogalap hatodik részéhez kapcsolódnak, ezeket tehát el kell utasítani a jelen ítélet 66. pontjában kifejtett indokok alapján.
88 Végül meg kell állapítani, hogy a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzései összességének a belga társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvétele arányosságára vonatkozó érv a megtámadott ítélet 117. pontjának téves értelmezésén alapul. E 117. pontban ugyanis a Törvényszék ezen érvelést nem azon körülményre támaszkodva utasította el, hogy a közölt intézkedések arányossága ipso facto megállapításra került azért, mert a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összességét érvényesen lehet kiemelten jelentős egységes eseménynek minősíteni. A Törvényszék e jogalapot mint téves előfeltevésen alapulót utasította el, mivel az azon alapult, hogy a belga hatóságok által elfogadott intézkedések aránytalanok voltak, tekintettel arra, hogy a „nem kiemelt” mérkőzések nem kiemelten jelentősek. Márpedig a Törvényszék megalapozottan döntött így, mivel a megtámadott ítélet 98–119. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a mérkőzések ezen összességét a belga társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek lehetett minősíteni.
89 E körülményekre figyelemmel a FIFA szóban forgó érvelésének nem lehet helyt adni.
90 Figyelemmel a fenti megfontolásokra, a második jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
91 A harmadik jogalap lényegében hét részből áll. Az első részben a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett a megtámadott ítélet 129. és 130. pontjában, amikor a saját maga által felhozott indokok alapján úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat megállapította a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedéshez való jognak a közölt intézkedésekből következő korlátozása arányosságát. Márpedig, a FIFA szerint, a Bizottságnak, és nem a Törvényszéknek kellett volna megvizsgálnia ezeket a korlátozásokat. Ennek megfelelően a Törvényszék nem dönthetett volna úgy, hogy – mivel a világbajnokság utolsó szakasza „egységes jellegű” – a Bizottság, amely nem támaszkodott e verseny ezen feltételezett jellegére, mentesül annak bizonyítása kötelezettségétől, hogy a vitatott határozatból eredő korlátozások szükségesek, megfelelőek és arányosak voltak.
92 Ugyanezen jogalap második része szerint a Törvényszék tévedett, amikor arra a következtetésre jutott a megtámadott ítélet 55., 56. és 127. pontjában, hogy a széles körű közönségnek a kiemelten jelentős események televíziós közvetítéseihez való hozzáférése biztosításának célkitűzése, valamint az információhoz való jog biztosítása igazolja a vitatott határozatból eredő korlátozásokat. A közönség széles körű hozzáférése ugyanis nem összetévesztendő e közönség korlátlan hozzáférésével. Ily módon az információhoz való jogból nem következik a világbajnokság utolsó szakasza valamennyi mérkőzése ingyenes televíziós csatornákon történő nézésének joga, és ez nem igazolja e mérkőzések egyikének a szabad hozzáférésű televíziós csatornák üzemeltetőitől eltérő valamely más műsorszolgáltató általi kizárólagos közvetítésének tilalmát.
93 A szóban forgó jogalap harmadik részében a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy a Bizottság köteles lett volna megvizsgálni azt a kérdést, hogy a vitatott határozatban elfogadottaknál kevésbé korlátozó intézkedések lehetővé tették volna‑e a 89/552 irányelv 3a. cikke által követett célkitűzés megvalósításának biztosítását.
94 A harmadik jogalap negyedik részében a FIFA azt állítja, hogy a Bizottságnak nem korlátozott vizsgálatot kellett volna végeznie a közölt intézkedéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetősége tekintetében. A Törvényszéknek azt kellett volna megállapítani, hogy a Bizottság köteles beható ellenőrzést és alapos vizsgálatot végezni.
95 Ugyanezen jogalap ötödik része szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság kellőképpen indokolta a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának arányosságára vonatkozó következtetését.
96 A szóban forgó jogalap hatodik részében a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy a Bizottság köteles lett volna megvizsgálni azt a kérdést, hogy a vitatott határozatban elfogadottaknál a tulajdonhoz való jogot kevésbé korlátozó intézkedések lehetővé tették volna‑e a 89/552 irányelv 3a. cikke által követett célkitűzés megvalósításának biztosítását. Amennyiben ugyanis két alapvető jog érintett, ezen jogok egyike gyakorlásának korlátozását a szóban forgó jogokhoz viszonyítottan kellett volna mérlegelni, amit a Bizottság nem tett meg határozatában, és amire a Törvényszék sem utalt a megtámadott ítéletben.
97 Harmadik jogalapjának hetedik részében a FIFA arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elégtelen indokolásra támaszkodva állapította meg, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a letelepedés szabadsága és a tulajdonhoz való jog korlátozása indokolt volt.
98 A Belga Királyság, a Bizottság és az Egyesült Királyság szerint a harmadik jogalap megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
99 A harmadik jogalap első része a megtámadott ítélet 129. és 130. pontjának téves olvasatán alapul. A Törvényszék ugyanis nem ítélte úgy meg, hogy a vitatott határozat megállapította a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a tulajdonhoz való jognak a Belga Királyság által közölt intézkedésekből eredő korlátozása arányosságát. A jelen ítélet 88. pontjában szereplő érvhez hasonlóan a Törvényszék a FIFA jogalapját mint téves előfeltevésen alapulót utasította el, mivel az azon alapult, hogy ahhoz, hogy arányos legyen, a kiemelten jelentős események jegyzékének a „kiemelt” mérkőzések felvételére kellett volna szorítkoznia, mivel kizárólag ezek minősülnek a belga társadalom számára kiemelten jelentősnek. Márpedig a Törvényszék megalapozottan döntött így, mivel a megtámadott ítélet 98–119. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében a belga társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek lehetett minősíteni.
100 Ebből következik, hogy a szóban forgó jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
101 A szóban forgó jogalap második részét illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 54–58. és 127. pontjában a Törvényszék nem arra a következtetésre jutott, hogy a széles körű közönségnek a kiemelten jelentős események televíziós közvetítéseihez való hozzáférése biztosításának célkitűzése, valamint az információhoz való jog biztosítása igazolja a vitatott határozatból eredő sajátos korlátozásokat. A Törvényszék e kérdésről általános jelleggel nyilatkozott, megállapítva, hogy mivel kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak, a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében szereplő intézkedések azzal a feltétellel igazolhatók az említett célkitűzéssel és az információhoz való joggal, hogy ezek alkalmasak ezek megvalósításának biztosítására, és nem lépik túl az elérésükhöz szükséges mértéket. Márpedig a jelen ítélet 11. és 12. pontjában hivatkozott elvekre figyelemmel e megállapítás nem vitatható.
102 Ezenfelül a jelen ítélet 11., 21. és 22. pontjában szereplő megfontolásokból az következik, hogy a Törvényszék, a FIFA állításával ellentétben, nem volt köteles összeegyeztetni az említett célkitűzéseket a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó követelményekkel.
103 E körülményekre figyelemmel a harmadik jogalap második részének nem lehet helyt adni.
104 Ugyanezen jogalap harmadik részét illetően a vitatott határozat (17) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság megvizsgálta, hogy a Belga Királyság által közölt intézkedések arányosak‑e. Márpedig az ilyen arányossági vizsgálat szükségszerűen maga után vonja azon kérdés vizsgálatát, hogy elérhetők‑e a közérdekű célkitűzések a mozgás említett szabadságainak tekintetében kevésbé korlátozó intézkedésekkel is. E körülményekre figyelemmel a FIFA nem állíthatja azt, hogy a Bizottság teljességgel elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy igénybe lehet‑e venni ilyen intézkedéseket. E tekintetben nincs relevanciája annak a ténynek, hogy e preambulumbekezdés csak a szolgáltatásnyújtás szabadságának említésére szorítkozik, mivel az arányosság vizsgálata lényegében nem különbözik a letelepedés szabadságának a közölt intézkedésből eredő korlátozását illetően sem, és ezen intézkedések csak kivételes jelleggel sértik ezen utóbbi szabadságot.
105 Ezenfelül a megtámadott ítélet 118. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a FIFA által javasolt, kevésbé korlátozó intézkedéseket, és megállapította, hogy azok nem összeegyeztethetők a szabad hozzáférésű televíziós csatornának a 97/36 irányelv (22) preambulumbekezdésében szereplő fogalmával. Ebből következik, hogy az ilyen intézkedések nem olyan hatékonyan tették volna lehetővé a közérdekű célkitűzések megvalósítását, mint a belga hatóságok által közölt intézkedések. E körülmények között a Bizottságnak nem kellett megvizsgálnia ezeket az intézkedéseket, mielőtt határozott volna a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzései összességének a belga társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvétele arányosságára vonatkozó kérdésről.
106 Következésképpen a szóban forgó jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
107 Ugyanezen jogalap negyedik részét illetően a jelen ítélet 19. és 22. pontjából az következik, hogy a Bizottság feladata a korlátozott ellenőrzés végrehajtása, amennyiben eseményeket kiemelten jelentősnek minősítő nemzeti intézkedéseket hagy jóvá. Ebből következik, hogy a FIFA tévesen állítja, hogy a Törvényszéknek úgy kellett volna döntenie, hogy a Bizottságnak a közölt intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségének „beható ellenőrzését” és „alapos vizsgálatát” kellett volna elvégeznie.
108 Így a harmadik jogalap negyedik részének nem lehet helyt adni.
109 A szóban forgó jogalap ötödik részét illetően meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott UEFA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 107–111. pontjában foglalt általános megfontolásokra figyelemmel a vitatott határozat indokolása elégséges, ily módon e részt mint megalapozatlant el kell utasítani.
110 A harmadik jogalap hatodik részét illetően a jelen ítélet 11. 21. és 22. pontjában hivatkozott preambulumbekezdésekből az következik, hogy egyrészt a FIFA tulajdonhoz való jogának sérelme már a 89/552 irányelv 3a. cikkéből ered, és e sérelem főszabály szerint az információhoz való jog védelmére, valamint az arra irányuló célkitűzéssel igazolható, hogy széles körű hozzáférést lehessen biztosítani a kiemelten jelentős események televíziós közvetítéséhez. Másfelől, tekintettel arra, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét a belga hatóságok érvényesen minősítették kiemelten jelentős eseménynek, a Bizottságnak csak az e minősítésnek a FIFA tulajdonhoz való jogára gyakorolt olyan hatásait kellett megvizsgálnia, amelyek túllépték az ezen eseménynek az e hatóságok által meghatározott események jegyzékébe történő felvételéhez szükségszerűen kapcsolódó hatások mértékét.
111 Márpedig a jelen ügyben a FIFA nem terjesztett semmiféle olyan bizonyítékot a Törvényszék elé, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összessége kiemelten jelentős eseménnyé történő minősítésének a FIFA tulajdonhoz való jogára gyakorolt hatásai túllépték e mértéket.
112 E feltételek mellett a szóban forgó jogalap hatodik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
113 Végül ugyanezen jogalap hetedik részét illetően elegendő annak megállapítása, hogy a megtámadott ítélet 125–130., valamint 136–142. pontjában a Törvényszék elégséges indokolást szolgáltatott ahhoz, hogy a FIFA számára lehetővé váljék azon indokok megismerése, amelyek miatt a Törvényszék nem adott helyt érveinek, a Bíróság számára pedig az, hogy elégséges elemmel rendelkezzen bírósági felülvizsgálata gyakorlásához.
114 Következésképpen a szóban forgó résznek nem lehet helyt adni.
115 A fentiek fényében a harmadik jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.
116 Mivel a FIFA által a fellebbezése alátámasztására felhozott három jogalap egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
117 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A FIFA‑t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a Fédération internationale de football associationt (FIFA) kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások