A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2009. február 10.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – EK 28. cikk – A »behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések« fogalma – Pótkocsik segédmotoros kerékpárral, motorkerékpárral, motoros triciklivel, valamint négykerekű motorkerékpárral a tagállam területén való vontatására vonatkozó tilalom – A közúti közlekedés biztonsága – A piachoz való hozzáférés – Akadály – Arányosság”
A C‑110/05. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. március 4‑én
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: D. Recchia és F. Amato, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Fiorilli, avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és T. von Danwitz tanácselnökök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, A. Borg Barthet, J. Malenovský, U. Lõhmus (előadó), A. Arabadjiev és C. Toader bírák,
főtanácsnok: P. Léger, később: Y. Bot,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos, később: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2006. október 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
tekintettel a szóbeli szakasz újbóli megnyitását elrendelő, 2007. március 7‑i végzésre és a 2007. május 22‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeket:
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében D. Recchia és F. Amato, meghatalmazotti minőségben,
– az Olasz Köztársaság képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Fiorilli, avvocato dello Stato,
– a Cseh Köztársaság képviseletében T. Boček, meghatalmazotti minőségben,
– a Dán Királyság képviseletében J. Bering Liisberg, meghatalmazotti minőségben,
– a Németországi Szövetségi Köztársaság képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,
– a Görög Köztársaság képviseletében N. Dafniou, meghatalmazotti minőségben,
– a Francia Köztársaság képviseletében G. de Bergues és R. Loosli, meghatalmazotti minőségben,
– a Ciprusi Köztársaság képviseletében K. Lykourgos és A. Pantazi‑Lamprou, meghatalmazotti minőségben,
– a Holland Királyság képviseletében H. G. Sevenster és C. ten Dam, meghatalmazotti minőségben,
– a Svéd Királyság képviseletében A. Kruse, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2008. július 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Közösségek Bizottsága a keresetével a Bíróságot annak megállapítására kéri, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a segédmotoros kerékpárok, a motorkerékpárok, a motoros triciklik, valamint a négykerekű motorkerékpárok („motoveicoli”, a továbbiakban együttesen: motorkerékpárok) tekintetében megtiltotta, hogy azokkal pótkocsit vontassanak – nem teljesítette az EK 28. cikkből eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
2 A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyásáról szóló, 1992. június 30‑i 92/61/EGK irányelv (HL L 225., 72. o.) az ezen irányelv hatálya alá tartozó bizonyos járműtípusokat illetően egységes fogalommeghatározásokat vezetett be, és megállapította az azokra vonatkozó közösségi típus-jóváhagyási eljárásokat. Az irányelv 1. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő volt:
„(1) Ezen irányelv minden közúti közlekedésre szánt motorkerékpárra és segédmotoros kerékpárra vonatkozik, függetlenül attól, hogy ikerkerekes vagy másfajta kivitelű, továbbá az ilyen járművek alkatrészeire és önálló műszaki egységeire.
[…]
(2) Az (1) bekezdésben említett járművek az alábbi csoportokba sorolhatók:
– segédmotoros kerékpárok (robogók), azaz két-vagy háromkerekű járművek, melyek olyan motorral rendelkeznek, amelynek a hengerűrtartalma nem nagyobb 50 cm3‑nél a belső égésű motorok esetében, és amelyeknek a legnagyobb tervezési sebessége 45 km/h;
– motorkerékpárok, azaz kétkerekű, oldalkocsi nélküli vagy oldalkocsis, motorral ellátott járművek, amelyek belső égésű motor esetében 50 cm3‑nél nagyobb hengerűrtartalmú motorral vannak ellátva, és/vagy amelyek legnagyobb tervezési sebessége a 45 km/h‑t meghaladja;
– motoros triciklik, azaz három, szimmetrikus elrendezésű kerékkel ellátott járművek, amelyek belső égésű motor esetében 50 cm3‑nél nagyobb hengerűrtartalmú motorral vannak ellátva, és/vagy amelyek legnagyobb tervezési sebessége a 45 km/h‑t meghaladja.”
3 Ugyanezen 1. cikk (3) bekezdéséből következően a 92/61 irányelvet alkalmazni kellett a négykerekű motorkerékpárokra is, amelyeket a műszaki jellemzőik alapján segédmotoros kerékpároknak vagy motoros tricikliknek kellett tekinteni.
4 A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok tömegéről és méreteiről szóló, 1993. október 29‑i 93/93/EGK tanácsi irányelv (HL L 311., 76. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 194. o.), amelynek célja a 92/61 irányelv tárgyát képező típus-jóváhagyási eljárások végrehajtásának lehetővé tétele érdekében a kötelező műszaki előírások harmonizációja, a hatodik preambulumbekezdésében a következőket tartalmazza:
„mivel ezen irányelv előírásai nem kötelezhetik azokat a tagállamokat, amelyek területükön a motorkerékpárok számára nem engedélyezik pótkocsik vontatását, hogy szabályozásukat megváltoztassák”.
5 A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok egyes alkatrészeiről és jellemzőiről szóló, 1997. június 17‑i 97/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 226., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 3. kötet, 334. o.) célja az említett járművek egyes műszaki követelményeinek – ezek között a csatlakozó berendezéseikre és rögzítőikre vonatkozó követelményeknek – a további összehangolása. Az irányelv (12) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:
„mivel […] ezen irányelv előírásai nem kötelezhetik a területükön motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok számára pótkocsi vontatását nem engedélyező tagállamokat a szabályozásuk megváltoztatására”.
A nemzeti szabályozás
6 Olaszországban az 1992. április 30‑i 285. törvényerejű rendelet (a GURI 1992. május 18‑i 114. számának rendes melléklete; a továbbiakban: KRESZ) az 53. cikkében a motorkerékpár fogalmát úgy határozza meg, hogy annak minősül minden két-, három- vagy négykerekű gépjármű. Csupán a négykerekű járműveket szokás „négykerekű motorkerékpár” elnevezéssel illetni.
7 A KRESZ 54. cikke értelmében a gépkocsik („autoveicoli”) – a KRESZ 53. cikkében meghatározott járművek kivételével – a legalább négy kerékkel rendelkező gépjárművek.
8 A KRESZ 56. cikke értelmében kizárólag a gépkocsik, a trolibuszok (elektromos motorral ellátott, nem sínen közlekedő gépjárművek, amelyek felsővezetékhez kapcsolódnak, és a mozgáshoz szükséges energiát ezáltal nyerik) és a vontatók (háromkerekű, félpótkocsik vontatására szolgáló gépjárművek) vontathatnak pótkocsit.
A pert megelőző eljárás
9 Miután egy magánszemély panaszt nyújtott be az Olasz Köztársaság ellen, és a Bizottság nem hivatalos vizsgálatot folytatott, 2003. április 3‑án a Bizottság az említett tagállamnak felszólító levelet küldött, amelyben közölte, hogy annak tilalma, hogy a motorkerékpárok pótkocsit vontassanak, az EK 28. cikk vonatkozásában kötelezettségszegésnek minősül.
10 A 2003. június 13‑án kelt válaszlevelében az Olasz Köztársaság kötelezettséget vállalt arra, hogy elfogadja a nemzeti szabályozásnak a szükséges módosításait a behozatal tekintetében fennálló, az említett felszólító levélben jelzett korlátozás megszüntetése érdekében.
11 A Bizottság, mivel semmilyen értesítést nem kapott az említett módosítások elfogadásáról, 2003. december 19‑én indokolással ellátott véleményt küldött az Olasz Köztársaságnak, amelyben felszólította, hogy az említett vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül közölje az észrevételeit.
12 Mivel az említett indokolással ellátott véleményre nem érkezett válasz, a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.
A Bíróság előtti eljárás
13 A Bíróság a 2006. július 11‑i határozatával a harmadik tanács elé utalta az ügyet. Mivel egyik fél sem kérte szóbeli észrevételeinek meghallgatását, a Bíróság úgy döntött, hogy tárgyalás nélkül határoz. Léger főtanácsnok a 2006. október 5‑i tárgyaláson ismertette indítványát; ezt követően a szóbeli szakasz befejeződött.
14 A harmadik tanács 2006. november 9‑én az eljárási szabályzat 44. cikkének 4. §‑a alapján úgy határozott, hogy az ügyet visszautalja a Bírósághoz annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testületnek osszák ki.
15 A Bíróság a 2007. március 7‑i végzésével a szóbeli szakasz újbóli megnyitását és tárgyalás megtartását rendelte el. A Bíróság a jogvita feleit, valamint az Alapokmánya 24. cikkének második bekezdése alapján az Olasz Köztársaság kivételével a többi tagállamot felhívta azon kérdés megválaszolására, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek nem a termék jellemzőit, hanem a felhasználását szabályozzák, és amelyek különbségtétel nélkül alkalmazandók a nemzeti és az importált termékekre, mennyiben és milyen feltételek mellett tekinthetők az EK 28. cikk értelmében a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseknek.
A keresetről
A Bíróság kérdésére előterjesztett észrevételek
16 A jogvita felei, valamint a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Holland Királyság és a Svéd Királyság az említett kérdésre írásbeli vagy szóbeli észrevételeket terjesztett a Bíróság elé.
17 A Bizottság álláspontja szerint a termékek használatára vonatkozó szabályozásoknak két kategóriáját lehet elkülöníteni, nevezetesen egyrészt az olyan jellegűeket, amelyek e termék használatát a termékre jellemző egyes feltételekhez kötik, illetve amelyek a termék használatát térben vagy időben korlátozzák, másrészt pedig az olyanokat, amelyek az említett termék használatának abszolút vagy szinte abszolút tilalmát írják elő.
18 A Bizottság az előbbi szabályozási kategóriára a 8/74. sz. Dassonville‑ügyben 1974. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1974., 837. o.) 5. pontjában meghatározott kritériumok alkalmazását javasolja, valamint az esetről esetre történő vizsgálatot. A második szabályozási kategóriát illetően úgy véli, hogy azok – mivel bizonyos termék használatára nézve abszolút vagy a terméknek csupán marginális és kivételes használatát lehetővé tevő tilalmat rendelnek el – fogalmilag az EK 28. cikk értelmében vett, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseknek minősülnek. A Bizottság álláspontja szerint nem helyes és nem is szükségszerű a C‑267/91. és C‑268/91. sz. Keck és Mithouard egyesített ügyekben 1993. november 24‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑6097. o.) 16. és 17. pontjában felsorolt kritériumoknak a termékek felhasználási módozataire való kiterjesztése, és ezáltal olyan intézkedések további kiegészítő kategóriájának a létrehozása, amelyek nem tartoznak az EK 28. cikk hatálya alá.
19 Az Olasz Köztársaság érvelése szerint a használati előírások csak abban az esetben tartoznak az EK 28. cikk hatálya alá, ha a termék mindenfajta használati formáját tiltják vagy egyféleképpen használható termékek esetében az egyetlen használati formát. Ezzel szemben abban az esetben, ha e termék használati lehetőségei tekintetében mérlegelési mozgástér van, a helyzet már nem tartozik az EK 28. cikk hatálya alá.
20 A Cseh Köztársaság érvelése szerint nem minősül megfelelő megközelítésnek az intézkedések különböző kategóriái közötti merev különbségtétel, és az e kategóriáktól függő különböző jogi kritériumok alkalmazása, mivel minden új intézkedéskategória bevezetése elkerülhetetlenül a kategória meghatározása terén jelentkező nehézségekhez vezet.
21 Az említett tagállam a Bizottsághoz hasonlóan nem ért egyet a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletben a termékek eladási módozatai tekintetében bevezetett kritériumoknak a használatot szabályozó rendelkezésekre vonatkozó alkalmazására való kiterjesztésével, mivel egyrészt azok alkalmazása a Bíróság ítélkezési gyakorlatában nem bizonyult nehézségektől mentesnek, másrészt pedig azok nem voltak valóban szükségesek. Azokat a rendelkezéseket ugyanis, amelyek az eladás módozatait szabályozóknak minősültek, a nemzeti hatóságok az említett ítéletben megállapított kritériumok hiányában is megvédhették volna.
22 A Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, valamint a Svéd Királyság ezzel szemben úgy véli, hogy a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet által fémjelzett ítélkezési gyakorlat által kialakított kritériumokat analógia útján az olyan nemzeti rendelkezésre is alkalmazni kell, amely a termék egyes használati módozatait korlátozza vagy tiltja. E tagállamok tehát azt az álláspontot javasolják, hogy a nemzeti rendelkezés nem tartozik az EK 28. cikk hatálya alá abban az esetben, ha nem kapcsolódik a termékhez, ha a belföldön tevékenykedő valamennyi érintett piaci szereplőre vonatkozik, és jogi és ténybeli szempontból is ugyanúgy érinti a nemzeti termékeket, mint a más tagállamból származókat.
23 Ezzel szemben az említett tagállamok megállapítják, hogy az e kritériumoktól való eltérés abban az esetben szükséges, ha bizonyított, hogy a korlátozó nemzeti intézkedések egész egyszerűen egy meghatározott terméknek a használatát tiltják, vagy annak csak marginális használatát teszik lehetővé, ily módon korlátozva a terméknek a piacra jutását.
24 A Dán Királyság álláspontja szerint fontos hangsúlyozni, hogy nem mind tiltottak azok a nemzeti jogszabályok, amelyek valamely magánszemélynek vagy vállalkozásnak a cselekvési szabadságát korlátozzák egy adott termék viszonylatában. Azt a kritériumot illetően, amely szerint a nemzeti szabály nem akadályozhatja a terméknek a piacra jutását, az említett tagállam úgy véli, hogy nehéz meghatározni, hogy a termék használatának a korlátozása mely mértéktől minősül az említett piacra jutást korlátozónak. Az említett tagállam nézete szerint a nemzeti bíróságnak kell meghatároznia, hogy az ilyen szabályt vitató mennyiben bizonyította azt, hogy a piacra jutást a szabály alkalmazása akadályozta.
25 A Németországi Szövetségi Köztársaság véleménye szerint a termék használati módozatai az eladási módozatok másik oldalaként foghatók fel abban az értelemben, hogy számos használati módozat tekinthető eladási módozatnak, és fordítva. Az említett tagállam szerint a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletből származó elveket ugyanúgy kell alkalmazni a termék használati módozataira vonatkozó szabályozásra, mivel az ilyen szabályozás nem tartalmaz hátrányos megkülönbözetést, biztosítja az e módozatokat bevezető tagállamban gyártott, valamint a más tagállamból származó termékek közötti verseny tekintetében az esélyegyenlőséget, és nem akadályozza meg teljes mértékben vagy szinte teljes mértékben e termékeknek az említett tagállam piacára jutását.
26 A Görög Köztársaság álláspontja szerint a termék használata önmagában nem alkalmas a Közösségen belüli kereskedelem akadályozására. Ha azonban e használat e termék forgalomba hozatalához kapcsolódó, releváns elemnek minősül, amely kérdést esetről esetre kellene megvizsgálni, akkor a használatának akadályozása az EK 28. cikk hatálya alá tartozik.
27 A Francia Köztársaság úgy véli, hogy a termék használati módozataira vonatkozó nemzeti rendelkezések, valamint a termék eladási módozatait érintő nemzeti rendelkezések a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatásaik jellegét és intenzitását illetően hasonlóak, mivel e módozatok főszabály szerint a hatásaikat csak e termék importját követően, a fogyasztó közvetítésével fejtik ki. A két rendelkezéstípusra tehát ugyanazokat a kritériumokat kell alkalmazni.
28 A Ciprusi Köztársaság osztja ugyan a többi tagállam által az alapvetően gazdasági jellegű új kritérium bevezetését illetően kifejtett aggályokat, de úgy véli, hogy ha a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéleten alapuló ítélkezési gyakorlat nem terjed ki a termék használatát szabályozó intézkedésekre, minden használatra vonatkozó intézkedést tilalomnak lehetne tekinteni a fent hivatkozott Dassonville‑ügyben hozott ítéletben felsorolt szabály szerint. Az említett tagállam nézete szerint a Bíróság vizsgálatának arra a kérdésre kell összpontosítania, hogy a kérdéses intézkedés alkalmas‑e arra, hogy az árunak a nemzeti piacra jutását teljes mértékben vagy részlegesen tiltsa.
29 A Svéd Királyság álláspontja szerint csak az olyan, a termék valamely használati formáját tiltó nemzeti intézkedés tartozik az EK 28. cikk hatálya alá, amely oly módon kerül megszövegezésre, hogy a gyakorlatban akadályozza e termék piacra jutását.
30 A Holland Királyság érvelése szerint a nemzeti intézkedések első vizsgálatát arra vonatkozóan kell elvégezni, hogy azoknak az áruk szabad mozgására vonatkozó következményei nem túlságosan esetlegesek és közvetettek‑e. Másképpen kifejezve fel kell tenni azt a kérdést, hogy ezen intézkedések, valamint a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatások között van‑e okozati kapcsolat. A termék használatára vonatkozó számos szabálynak kedvezhet ez az első kritérium, amely az EK 28. cikk hatálya alóli kivonást lehetővé tevő szűrőt képezhetne.
31 A fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéleten alapuló ítélkezési gyakorlatnak a termék használati módozataira való kiterjesztését illetően az említett tagállam felhoz a kiterjesztés mellett és ellen szóló érveket is. Az előbbi érvek szerint az említett megközelítés lehetővé tenné először is azt, hogy számos, nem gazdasági érdekeket védő szabály kikerüljön az EK 28. cikk hatálya alól. Ezenfelül ez a megközelítés a Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatának megfelelne, és lehetővé tenné a nemzeti bíróság számára az ésszerűen absztrakt alkalmazást, amely növelné a jogbiztonságot, és kedvezne az ítélkezési gyakorlat következetességének. Végezetül megakadályozná annak a kivételnek a visszaélésszerű alkalmazását, amely a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéleten alapuló ítélkezési gyakorlat hoz létre azon szabályok tekintetében, amelyek a termék használatának a tilalmához vagy csak marginális használatának az engedélyezéséhez vezetnek.
32 Az említett ítélkezési gyakorlatnak a termék használati módozataira való kiterjesztése ellen szóló érveket illetően az említett tagállam először is úgy véli, hogy a termék használati módozatainak a kategóriáját nehéz egyértelműen meghatározni. Álláspontja szerint továbbá az új kivétel-kategória a nemzeti bíróságok számára zavart okozhat, mivel a meghatározott rendelkezés szerinti kategóriának megfelelően eltérő kritériumok alkalmazandók. Végezetül a Holland Királyság azzal érvel, hogy a termék használati módozatai körében mindig felmerülnek kivételek, nevezetesen azok az esetek, amelyekben az intézkedés megfelel ugyan a kivétel kritériumainak, de súlyos következményekkel járna a tagállamok közötti kereskedelemre nézve.
Előzetes észrevételek
33 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, az EK 28. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd különösen a fent hivatkozott Dassonville‑ügyben hozott ítélet 5. pontját).
34 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EK 28. cikk magában foglalja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, a más tagállamban jogszerűen gyártott és forgalmazott termékek kölcsönös elismerése elvének, valamint a közösségi termékek tekintetében a nemzeti piacokhoz való szabad hozzáférés biztosítása elvének a betartására vonatkozó kötelezettséget (lásd ebben az értelemben a 174/82. sz. Sandoz‑ügyben 1983. július 14‑én hozott ítélet [EBHT 1983., 2445. o.] 26. pontját; a 120/78. sz. REWE-Zentral, ún. „Cassis de Dijon”‑ügyben 1979. február 20‑án hozott ítélet (EBHT 1979., 649. o.) 6., 14. és 15. pontját, valamint a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet 16. és 17. pontját).
35 Így a nemzeti jogszabályok harmonizációjának hiányában mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek számítanak az áruk szabad mozgásának olyan akadályai, amelyek az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályok más tagállamból származó olyan árukra történő alkalmazásából erednek, amelyeket jogszerűen állítanak elő és forgalmaznak az adott tagállamban, akkor is, ha ezek a szabályok különbségtétel nélkül minden termékre vonatkoznak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott „Cassis de Dijon”‑ügyben hozott ítélet 6., 14. és 15. pontját, a C‑368/95. sz. Familiapress‑ügyben 1997. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑3689. o.] 8. pontját, valamint a C‑322/01. sz. Deutscher Apothekerverband ügyben 2003. december 11‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑14887. o.] 67. pontját).
36 Ugyanakkor az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megtiltó nemzeti jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem alkalmas a Közösségen belüli kereskedelemnek a fent hivatkozott Dassonville‑ügyben hozott ítélet értelmében vett közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására, amennyiben e jogszabályok minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és amennyiben mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a nemzeti termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását. Amennyiben ugyanis e feltételek teljesülnek, az ilyen típusú jogszabályok alkalmazása a más tagállamból származó, az ezen állam által meghatározott szabályoknak megfelelő termékek értékesítésére nem akadályozza meg vagy nehezíti jobban ezek piacra jutását, mint a nemzeti termékek esetében (lásd a fent hivatkozott Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítélet 16. és 17. pontját).
37 Következésképpen az EK 28. cikk értelmében a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek kell tekinteni a valamely tagállam által meghozott olyan intézkedéseket, amelyeknek a célja vagy a hatása a más tagállamokból származó termékekkel szembeni kedvezőtlenebb bánásmód nyújtása, valamint a jelen ítélet 35. pontjában meghatározott intézkedéseket. Ugyanebbe a fogalomba tartozik minden más olyan intézkedés, amely valamely tagállamban akadályozza a más tagállamokból származó termékek piacra jutását.
A kifogásolt kötelezettségszegésről
38 A Bizottság által a KRESZ 56. cikkére vonatkozóan felhozott kifogásokat a jelen ítélet 33‑37. pontjában felidézett elvek alapján kell vizsgálni.
A felek érvei
39 A Bizottság keresetének alátámasztása végett azzal érvel, hogy a KRESZ 56. cikkében foglalt tilalom azzal a hatással jár, hogy akadályozza az ilyen tilalmat nem alkalmazó tagállamokban jogszerűen gyártott és forgalmazott pótkocsik használatát, valamint akadályozza e termékeknek az Olaszországba való behozatalát és eladását.
40 Következésképpen az említett tilalom a Bizottság álláspontja szerint az EK 28. cikk értelmében a behozatal korlátozása, és az csak akkor tekinthető az EK‑Szerződéssel összeegyeztethetőnek, ha az EK 30. cikk alapján, vagy valamely közérdeken alapuló kényszerítő indokkal igazolható. Az Olasz Köztársaság azonban a pert megelőző eljárás során nem hivatkozott sem igazolásra, sem pedig közérdeken alapuló kényszerítő indokra. Ellenkezőleg, az említett tagállam elismerte az említett tilalom fennállását, valamint azt, hogy ez a behozatalt akadályozza, és kötelezettséget vállalt a tilalom eltörlésére.
41 Az Olasz Köztársaság a behozatal állítólagos korlátozását illetően megállapítja, hogy a vele szemben felhozott jogsértés arra vonatkozik, hogy Olaszországban nyilvántartásba vett motorkerékpárral tilos pótkocsikat vontatni, és nem pedig a más tagállamban gyártott és Olaszországban forgalmazni kívánt ilyen járművek vagy pótkocsik nyilvántartásba vételének a megtagadására. Az Olasz Köztársaság álláspontja szerint a Bizottság összetéveszti az olyan járművek Olaszország területén való közlekedésére vonatkozó jogi feltételeket, amelyek más tagállamban vagy harmadik országban kapták meg a típusjóváhagyást, valamint az ilyen járművek olaszországi forgalmazását.
42 Az említett tagállam érvelése szerint a Bizottság következtetése téves előfeltételezésen alapszik. A KRESZ 56. cikke a 93/93 irányelv hatodik preambulumbekezdésében a tagállamok számára kifejezetten biztosított eltérési jogkör gyakorlási módjának minősül. Amíg a harmonizáció meg nem valósul mind a pótkocsik típusjóváhagyására vonatkozó műszaki előírások, mind a pótkocsik nyilvántartását és közlekedését érintő szabályozás terén, addig a pótkocsik kölcsönös elismerése a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik.
43 A Bizottság a válaszában hangsúlyozza, hogy az irányelv preambulumbekezdései nem kötelező jellegűek, és a 93/93 irányelv hatodik preambulumbekezdésének nem célja az, és nem is jár azzal a hatással, hogy a KRESZ 56. cikkéhez hasonló nemzeti rendelkezéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánítsa. Az utóbbi preambulumbekezdés meghatározza a 93/93 irányelv hatályát azáltal, hogy abból kizárja a kétkerekű járművekhez tartozó pótkocsikra vonatkozó szabályozást, anélkül hogy utalna arra, hogy az esetleges tilalom összeegyeztethető‑e a Szerződés szabályaival. A Bizottság emlékeztet a Szerződés rendelkezéseinek a másodlagos jog rendelkezéseivel szembeni elsősége elvére is, amelyet a Bíróság több alkalommal elismert.
44 A Bizottság ezenfelül megjegyzi, hogy a harmonizált szabályok hiánya semmi esetre sem igazolhatja a Szerződés által biztosított valamely alapszabadság megsértését.
45 Az Olasz Köztársaság a viszonválaszában azzal érvel, hogy a külön is használható motorkerékpárok és a pótkocsik használati lehetőségeire tekintettel e termékek nem tekinthetők olyan jellegűeknek, amelyek az EK 28. cikk értelmében vett, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tárgyát képezhetnék.
46 Ezenfelül a kérdéses tilalomnak csupán maga a termék szempontjából vannak következményei, függetlenül a termelés helyétől vagy a gyártó honosságától, és ezért nem minősül az olasz termékeket védő eszköznek, sem pedig a más tagállamokban gyártott termékekkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazó szabályozásnak. Olaszországban semmilyen motorkerékpárnak nem adható meg a típusjóváhagyás a pótkocsi vontatására, és semmilyen pótkocsinak nem adható meg a típusjóváhagyás arra vonatkozóan, hogy motorkerékpárral vontathassák. Mivel az említett járművek és a pótkocsik együttes használatának a tilalma azzal a következménnyel jár, hogy az olasz vállalkozások nem érdekeltek abban, hogy pótkocsi vontatására alkalmas felszereléssel ellátott motorkerékpárokat gyártsanak, és abban sem, hogy kizárólag az ilyen járművek általi vontatásra tervezett pótkocsikat állítsanak elő, a tilalom hatása az, hogy az e jellemzőkkel rendelkező termékeket az olasz piacról kizárja.
47 Az Olasz Köztársaság az 1968. november 8‑án Bécsben aláírt közúti közlekedési egyezményre hivatkozik, amely az I. melléklete 3. pontjának a) pontjában a következőket írja elő: „[a] Szerződő Felek megtehetik, hogy területükön ne bocsássák nemzetközi forgalomba – a nemzeti jogszabályaik tiltják ilyen járműszerelvények közlekedését – a következő járműszerelvényeket: […] a) motorkerékpár pótkocsival”. Az Olasz Köztársaság ugyanakkor rámutat, hogy nem hivatkozott erre a lehetőségre, és a más tagállamban nyilvántartásba vett motorkerékpárok Olaszország területén vontathatnak pótkocsit tekintettel arra, hogy az említett egyezmény értelmében nemzetközi forgalomban közlekednek.
48 Az Olasz Köztársaság a 97/24 irányelv (12) preambulumbekezdésére is hivatkozik, amelynek a tartalma lényegében megegyezik a 93/93 irányelv hatodik preambulumbekezdésével. Hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak e preambulumbekezdésekben engedélyezett fenntartás megfelel annak a ténynek, hogy a járművek műszaki jellemzői az államterületek eltérő domborzati viszonyai miatt igen jelentősek a közúti közlekedés biztonsága szempontjából. Az említett tagállam álláspontja szerint az említett két együttesen használt terméket (vontató jármű és pótkocsi) érintő típus-jóváhagyási szabályok hiányában a közlekedés biztonságának a feltételei hiányoznak.
A Bíróság álláspontja
49 A Bizottság kifogása megalapozottságának az értékeléséhez meg kell állapítani, hogy bár a KRESZ 56. cikke a motorkerékpárnak és a pótkocsinak az Olaszország területén való együttes használatának tilalmára vonatkozik, e nemzeti rendelkezést különösen annak a korlátozásnak a szempontjából kell vizsgálni, amelyet e tilalom a pótkocsik szabad mozgására vonatkozóan képezhet. Bár nem vitatott ugyanis, hogy a motorkerékpárok könnyen használhatók pótkocsi nélkül, az utóbbi járművek kevéssé használatosak a pótkocsikat vontatni képes jármű nélkül.
50 Nem vitatott, hogy a KRESZ 56. cikke a pótkocsik származási helyétől függetlenül alkalmazandó.
51 A Bizottság nem közölte, hogy a keresete kizárólag a kifejezetten a motorkerékpárokhoz gyártott pótkocsikra vonatkozik‑e, vagy más típusú pótkocsikra is kiterjed. Következésképpen az állítólagos kötelezettségszegést e két pótkocsitípus megkülönböztetése mellett kell értékelni.
52 Először is a nem kifejezetten a motorkerékpárokhoz gyártott, hanem gépjárművek vagy más járművek általi vontatásra szánt pótkocsikat illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a KRESZ 56. cikkében előírt tilalom akadályt képez az ilyen pótkocsik piacra jutása tekintetében.
53 A Bizottság keresetét tehát el kell utasítani abban a részében, amely a nem kifejezetten a motorkerékpárok általi vontatás céljából gyártott, az Olasz Köztársaságtól eltérő tagállamokban jogszerűen gyártott és forgalmazott pótkocsikra vonatkozik.
54 Másodszor meg kell vizsgálni a Bizottság által állított kötelezettségszegést a kifejezetten a motorkerékpárok általi vontatás céljából gyártott, az Olasz Köztársaságtól eltérő tagállamokban jogszerűen gyártott és forgalmazott pótkocsik tekintetében.
55 A Bíróság által feltett írásbeli kérdésre adott válaszában a Bizottság azt állítja – és állítását az Olasz Köztársaság sem vitatja – hogy a kifejezetten a motorkerékpárokhoz gyártott pótkocsik esetében a motorkerékpárral való használaton kívüli egyéb használati lehetőségek marginálisak. Álláspontja szerint az ilyen használat – bár nem kizárt, hogy bizonyos körülmények között e pótkocsikat más járművekkel vontassák, különösen ideértve a gépjárműveket – nem megfelelő, és mindenesetre kevéssé jelentős, sőt, hipotetikus marad.
56 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a termék valamely tagállam területén való használatára vonatkozó tilalom jelentős hatással van a fogyasztók magatartására, amely ugyanakkor hat e terméknek az e tagállamban való piacra jutására.
57 A fogyasztók ugyanis annak ismeretében, hogy tilos a számukra a motorkerékpárjuknak a kifejezetten ahhoz tervezett pótkocsival való használata, gyakorlatilag semmilyen módon nem érdekeltek abban, hogy ilyen pótkocsit vegyenek (lásd analógia útján a színes fóliarétegnek a gépjármű szélvédőjére ragasztására vonatkozó tilalmat érintően a C‑265/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. április 10‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑2245. o.] 33. pontját). A KRESZ 56. cikke ezért akadályozza a kereslet kialakulását az ilyen pótkocsik iránt a kérdéses piacon, és ezáltal akadályozza azok behozatalát.
58 Következésképpen a KRESZ 56. cikkében előírt tilalom – mivel azzal a hatással jár, hogy akadályozza a kifejezetten a motorkerékpárokhoz tervezett, az Olasz Köztársaságon kívüli más tagállamokban jogszerűen gyártott és forgalmazott pótkocsiknak az olasz piacra jutását – az EK 28. cikk által tiltott, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősül, kivéve ha objektív módon igazolható.
59 Az ilyen tilalom az EK 30. cikkben felsorolt közérdeken alapuló indokok valamelyikével vagy feltétlenül érvényesítendő követelményekkel igazolható (lásd különösen a C‑420/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 19‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑6445. o.] 29. pontját és a C‑270/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. február 5‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1559. o.] 21. pontját). Bármelyik esetben a nemzeti szabályozásnak alkalmasnak kell lennie az általa elérni kívánt cél megvalósítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (a C‑54/05. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2007. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑2473. o.] 38. pontja és a C‑297/05. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑7467. o.] 75. pontja).
60 A jelen ügyben az Olasz Köztársaság által hivatkozott igazolás a közúti közlekedés biztonsága biztosításának a szükségességére vonatkozik, amely az ítélkezési gyakorlat szerint olyan közérdeken alapuló kényszerítő indok, amely igazolhatja az áruk szabad mozgásának a korlátozását (lásd különösen a C‑55/93. sz. van Schaik‑ügyben 1994. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑4837. o.] 19. pontját; a C‑314/98. sz. Snellers‑ügyben 2000. október 12‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑8633. o.] 55. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet 40. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 77. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 38. pontját valamint a C‑170/07. sz., Bizottság kontra Lengyelország ügyben 2008. június 5‑én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 49. pontját).
61 Közösségi szintű teljes harmonizációt megvalósító rendelkezések hiányában a tagállamoknak kell meghatározniuk, hogy mely szinten kívánják biztosítani a területükön a közúti közlekedés biztonságát, figyelembe véve ugyanakkor az Európai Közösségen belül az áruk szabad mozgásának a követelményeit (lásd ebben az értelemben az 50/83. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1984. március 27‑én hozott ítélet [EBHT 1984., 1633. o.] 12. pontját és analógia útján a C‑131/93. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1994. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 1994., I‑3303. o.] 16. pontját).
62 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak kell bizonyítaniuk, hogy az általuk bevezetett szabályozás megfelel a jelen ítélet 59. pontjában felidézett kritériumoknak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 76. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 39. pontját és a C‑286/07. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2008. április 24‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 37. pontját).
63 Ami egyrészt a KRESZ 56. cikkében előírt tilalom alkalmasságát illeti, az Olasz Köztársaság azzal érvel, hogy ezt az intézkedést amiatt vezette be, hogy sem közösségi, sem nemzeti szinten nem léteznek olyan típus-jóváhagyási szabályok, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a motorkerékpárnak a pótkocsival való használata ne legyen veszélyes. Ilyen tilalom hiányában a típusjóváhagyással nem rendelkező motorkerékpárból és pótkocsiból álló jármű közlekedése veszélyes lehet mind a jármű vezetője, mind pedig a többi közlekedő jármű tekintetében, mivel az befolyásolná a jármű stabilitását, valamint a fékezését.
64 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett tilalom alkalmas a közúti közlekedés biztonságának a biztosítására irányuló cél elérésére.
65 Másrészt az említett tilalom szükséges jellegének értékelése tekintetében figyelembe kell venni azt, hogy a Bíróságnak a jelen ítélet 61. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlata szerint a közúti közlekedés biztonsága terén a tagállam eldöntheti, hogy milyen szinten kívánja e biztonságot biztosítani, és hogy azt milyen módon kell megvalósítani. Ez a szint tagállamonként változhat, ezért a tagállamok részére bizonyos mérlegelési mozgásteret kell engedni, és ebből következően az, hogy egy tagállam egy másik tagállaménál enyhébb szabályokat alkalmaz, nem jelenti azt, hogy ez utóbbi tagállam szabályai aránytalanok lennének (lásd analógia útján a C‑262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6569. o.] 37. pontját és a C‑141/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 51. pontját).
66 A jelen ügyben az Olasz Köztársaság azzal érvel – és a Bizottság sem mond ellent ezen érvelésnek –, hogy a motorkerékpárból és pótkocsiból álló együttes veszélyt jelent a közúti közlekedés biztonságára. Márpedig, bár az áruk szabad mozgása korlátozásának az igazolása érdekében feltétlenül érvényesítendő követelményre hivatkozó tagállamnak kell bizonyítania, hogy az általa alkalmazott szabályozás a követett jogszerű cél elérésére alkalmas, és ahhoz szükséges, ez a bizonyítási teher nem terjedhet annak megköveteléséig, hogy e tagállam bizonyossággal bizonyítsa, hogy semmilyen más elképzelhető intézkedés nem tudná ugyanazt a célt ugyanolyan feltételekkel biztosítani (lásd analógia útján a C‑157/94. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1997. október 23‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑5699. o.] 58. pontját).
67 Egyrészt ugyanis, bár a jelen ügyben nem kizárt, hogy a KRESZ 56. cikkében előírt tilalomtól eltérő intézkedések is biztosíthatják a közúti biztonság bizonyos szintjét a motorkerékpárból és pótkocsiból álló együttes közlekedése esetére, mint például a főtanácsnok által az indítványának a 170. pontjában említettek, a tagállamokkal szemben nem tagadható meg annak lehetősége, hogy az olyan célt, mint a közúti közlekedés biztonsága, olyan általános és egyszerű szabályok bevezetése útján érjék el, amelyeket a vezetők könnyen megértenek és alkalmaznak, valamint amelyek az illetékes hatóságok által könnyen kezelhetők és ellenőrizhetők.
68 Másrészt meg kell állapítani, hogy sem a közúti közlekedési egyezmény szövege, sem pedig a 93/93 irányelv és a 97/24 irányelv preambulumbekezdéseinek a szövege, melyekre az Olasz Köztársaság hivatkozik, nem adnak alapot arra a feltevésre, hogy a közúti közlekedés biztonsága az Olasz Köztársaság által célzott szinttel megegyező szinten biztosítható lenne az említett jármű közlekedésének a részleges tilalmával, vagy a közlekedésnek olyan engedélyezésével, amely bizonyos feltételek teljesüléséhez kötött.
69 Ezen információkra tekintettel meg kell állapítani, hogy a motorkerékpárokra vonatkozó azon tilalmat, amely szerint e járművekkel nem vontatható kifejezetten motorkerékpárokhoz tervezett, az Olasz Köztársaságtól eltérő más tagállamokban jogszerűen gyártott és forgalmazott pótkocsi, a közúti közlekedés biztonsága védelméhez kapcsolódó indokok által igazoltnak kell tekinteni.
70 A Bizottság keresetét következésképpen el kell utasítani.
A költségekről
71 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, az Olasz Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások