VERICA TRSTENJAK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. május 18.1(1)
C‑585/08. sz. ügy
Peter Pammer
kontra
Reederei Karl Schlüter GmbH & Co KG
és
C‑144/09. sz. ügy
Hotel Alpenhof GesmbH
kontra
Oliver Heller
(Az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„44/2001/EK rendelet – A 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja és (3) bekezdése – Joghatóság fogyasztói szerződések esetén – A fogyasztó lakóhelyének tagállamára irányuló tevékenység – A weboldal internetes elérhetősége – Az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés – Teherhajó‑utazás”
Tartalomjegyzék
I –BevezetésI – 2
II –Jogi háttérI – 4
A –A 44/2001 rendeletI – 4
B –A Róma I. rendeletI – 6
C –A 90/314 irányelvI – 6
III –A tényállás, az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekI – 7
A –A Pammer‑ügyI – 7
B –A Hotel Alpenhof ügyI – 8
IV –A Bíróság előtti eljárásI – 9
V –A felek érveiI – 9
A –Az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés (a Pammer‑ügyben előterjesztett első kérdés)I – 9
B –A fogyasztó lakóhelyének tagállamára irányuló tevékenység (a Pammer‑ügyben előterjesztett második kérdés; a Hotel Alpenhof ügyben előterjesztett kérdés)I – 10
C –A közvetítő szerepe (Pammer‑ügy)I – 13
VI –A főtanácsnok jogi értékeléseI – 14
A –BevezetésI – 14
B –Az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés (a Pammer‑ügyben előterjesztett első kérdés)I – 14
C –A fogyasztó lakóhelyének tagállamára irányuló tevékenység (a Pammer‑ügyben előterjesztett második kérdés; a Hotel Alpenhof ügyben előterjesztett kérdés)I – 18
1.A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazására vonatkozó feltételekI – 18
a)SzerződéskötésI – 18
b)A vállalkozó kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körébe tartozó fogyasztói szerződés megkötéseI – 20
c)A fogyasztó tagállamában folytatott vagy az erre a tagállamra irányuló tevékenységI – 20
2.A másik tagállamra irányuló tevékenységnek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja szerinti fogalmára vonatkozó értelmezésI – 21
a)A másik tagállamra irányuló tevékenységnek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja szerinti fogalmára vonatkozó nyelvtani, teleologikus, történeti és rendszertani értelmezésI – 21
b)Az annak megállapításához szükséges kritériumok, hogy a vállalkozó tevékenysége a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében véve másik tagállamra irányul‑eI – 29
c)A meghatározott tagállamokra irányuló tevékenység kifejezett kizárása megengedhetőségének kérdéseI – 34
3.VégkövetkeztetésI – 37
VII –VégkövetkeztetésekI – 38
I – Bevezetés
1. A jelen ügyek a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet(2) (a továbbiakban: 44/2001 rendelet) értelmezésére irányulnak. Az általuk felvetett lényeges kérdés arra vonatkozik, hogy miként kell értelmezni a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját, pontosabban szólva azt a megfogalmazást, mely szerint a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet kifejtő szerződő fél e tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is „irányul” (dirige, directs). A nemzeti bíróság ugyanis mind a Hotel Alpenhof ügyben, mind a Pammer‑ügyben azt a kérdést teszi fel, hogy ahhoz, hogy a kereskedelmi vagy szakmai tevékenység a fogyasztó lakóhelyének tagállamára irányuljon, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében elégséges‑e az, hogy a weboldal ebben a tagállamban is elérhető. A Pammer‑ügyben ezenkívül az a kérdés is felmerül, hogy egy (turisztikai) teherhajó‑utazás a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében vett ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződésnek tekinthető‑e.
2. Egyébiránt a jelen ügyekben a Bíróság nem első alkalommal értelmezi a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját(3), a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységnek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányulásának” fogalmát azonban igen. A jogirodalom már egy ideje rávilágított e fogalom értelmezésének problematikájára(4), de néhány tagállami bíróságnak is volt már alkalma arra, hogy e fogalmat értelmezze(5). E fogalom értelmezése különösen fontos abban az esetben, ha a tevékenység interneten keresztül irányul a fogyasztó tagállamára, mert e tevékenységnek van néhány jellegzetessége, amelyet a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésénél figyelembe kell venni. Az internet különlegességét az adja, hogy a vállalkozó weboldalait a fogyasztók főszabály szerint az egész világon elérhetik, és a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának különösen tág értelmezése oda vezetne, hogy már a weboldal létrehozása is azt jelentené, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelyének tagállamára is irányul. E fogalom értelmezésénél mérlegelni kell tehát a 44/2001 rendelet alapján különleges joghatósági szabályok alkalmazására jogosult fogyasztó védelme és a vállalkozót érintő következmények között, akire ezek a különleges joghatósági szabályok csak akkor vonatkoznak, ha tudatosan döntött úgy, hogy a fogyasztó tagállamára irányuló tevékenységet is folytat.
3. Bevezetésképpen szeretném még hangsúlyozni, hogy az új kommunikációs és szerződéskötési módok fejlődésével együtt új jogkérdések is felmerülnek. E fejlődésre adott válasz jó példája a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja, mert ezt a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény)(6) 13. cikke (1) bekezdésének 3. pontjától eltérően fogalmazták meg annak érdekében, hogy az új kommunikációs eszközökre és az elektronikus kereskedelem fejlődésére tekintettel a fogyasztók számára átfogóbb védelmet biztosítsanak. E rendelkezést az új technológiák fejlődéséhez igazították azáltal, hogy a 44/2001 rendelet a fogyasztók számára lehetővé teszi, hogy interneten történt szerződéskötés esetében is a lakóhelyük szerinti tagállamban perelhessenek, és legyenek perelhetőek, ezzel egyidejűleg azonban az értelmezésével kapcsolatban új kérdések is felmerültek. A 44/2001 rendelet értelmezésére vonatkozó e kérdések egyikét kell a Bíróságnak a jelen ügyekben megválaszolnia.
II – Jogi háttér
A – A 44/2001 rendelet
4. A 44/2001 rendelet „Joghatóság” című II. fejezetének „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában foglalt 2. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.
[…]”
5. A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Különös joghatóság” című 2. szakaszában foglalt 5. cikk a következőképpen rendelkezik:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
[…]”
6. A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” című 4. szakaszában foglalt 15. és 16. cikk a következőképpen rendelkezik:
„15. cikk
(1) Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:
a) a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése; vagy
b) a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak; vagy
c) minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.
[…]
(3) E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést.
16. cikk
(1) A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.
(2) A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.
[…]”
B – A Róma I. rendelet
7. A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17‑i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.)(7) (a továbbiakban: Róma I. rendelet) (24) preambulumbekezdése értelmében:
„Különösen a fogyasztói szerződések esetén a kollíziós szabálynak lehetővé kell tennie azon költségek csökkentését, amelyek a gyakran alacsony perértékű jogviták rendezésével kapcsolatban merülnek fel, valamint figyelembe kell vennie a távértékesítéssel történő forgalmazási technikák fejlődését. A 44/2001/EK rendelettel való összhang megköveteli egyrészről a valamely másik tagállamra »irányuló tevékenység« fogalmára való hivatkozást, mely a fogyasztót védő szabály alkalmazásának feltétele, másrészről azt, hogy e fogalmat a 44/2001/EK rendelet és e rendelet keretében harmonikusan értelmezzék, tekintettel arra, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak a 44/2001/EK rendelet 15. cikkére vonatkozó közös nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásához »nem elegendő, hogy a vállalkozás tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, az is szükséges, hogy a szerződést az ilyen tevékenység körében kössék«. E nyilatkozat kimondja azt is, hogy »pusztán az a tény, hogy egy internetes oldal elérhető, nem elegendő a 15. cikk alkalmazásához, hanem az is szükséges, hogy ez az internetes oldal távollevők közötti szerződés megkötésére hívjon fel, és hogy egy ilyen szerződés megkötése bármilyen módon, de ténylegesen megtörténjék. E tekintetben az internetes oldalon használt nyelvnek vagy valutának nincs jelentősége«.”
C – A 90/314 irányelv
8. A szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13‑i 90/314/EGK tanácsi irányelv(8) (a továbbiakban: 90/314 irányelv) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
1. szervezett utazási forma: az alábbiak közül legalább két tényező előre szervezett kombinációja, amennyiben azokat egy összesített áron értékesítették vagy értékesítésre kínálták, és amennyiben a szolgáltatás huszonnégy óránál hosszabb időszakra terjed, vagy éjszakai szállást is tartalmaz:
a) utaztatás;
b) szállás;
c) az utaztatáshoz vagy a szálláshoz nem közvetlenül kapcsolódó egyéb idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek a szervezett utazási forma jelentős részét teszik ki.
A szervezett utazási forma különböző tényezőinek külön számlázása nem mentesíti a szervezőt vagy a közvetítőt az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségek alól;
[…]”
III – A tényállás, az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A – A Pammer‑ügy
9. Az alapeljárás az ausztriai lakóhellyel rendelkező P. Pammer (felperes) és a németországi székhelyű Reederei Karl Schlüter GmbH & Co. KG (alperes) hajózási vállalat között a fennmaradó összeg visszafizetése miatt folyik, melyet P. Pammer olyan teherhajó‑utazásért fizetett, amelyen nem vett részt.
10. P. Pammer a Reederei Karl Schlüter GmbH & Co. KG‑nál két személyre szóló teherhajó‑utazást foglalt, Triesztből a Távol‑Keletre 2007. január végi indulási időponttal, mindösszesen 8510 eurós áron. Ezt az Internationale Frachtschiffreisen Pfeiffer GmbH közvetítő társaságon keresztül intézte, melynek székhelye Németországban található, és a weboldalán keresztül az osztrák piacon is értékesít ilyen utazásokat.
11. A közvetítő társaság weboldalán szereplő hajó‑ és útleírás nem felelt meg a valóságnak. A lefoglalt kétszemélyes kabin helyett csak egy egyszemélyes kabint bocsátottak rendelkezésre, amelyben a légkondicionáló berendezés nem működött. A weboldalon található leírással ellentétben a hajón többek között nem volt szabadtéri uszoda, sem edzőterem, működő televízió‑készülék vagy fedélzeti ülő‑, illetve fekvőalkalmatosság. Szárazföldi kirándulásokra csak egyedi esetekben nyílt lehetőség. P. Pammer ennélfogva megtagadta a teherhajó‑utazás megkezdését. Mivel a Reederei Karl Schlüter GmbH & Co. KG hajózási vállalat az útra befizetett összegnek csak egy részét fizette számára vissza, egy osztrák bíróság előtt keresetet indított a fennmaradó 5294 euró visszafizetése iránt. Az eljárásban az alperes kifogásolta az osztrák bíróság joghatóságának és illetékességének hiányát.
12. Az elsőfokú bíróság megállapította joghatóságát és illetékességét. Kimondta, hogy az eljárás tárgyát képező szerződés fogyasztói szerződés, illetve szervezett utazási formára vonatkozó szerződés, és hogy az Internationale Frachtschiffreisen Pfeiffer GmbH közvetítő társaság weboldalán keresztül Ausztriában az alperes tekintetében is folytatott reklámtevékenységet. A fellebbviteli bíróság helyt adott a Reederei Karl Schlüter GmbH & Co. KG közvetítő társaság fellebbezésének, megállapította joghatóságának hiányát, és elutasította a keresetet. P. Pammer a fellebbviteli bíróság döntése ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az Oberster Gerichtshofnál (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság).
13. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben a kérdést előterjesztő bíróság kétségét fejezi ki azon kritériumok tekintetében, amelyeket a szerződés „szervezett utazási formára” vonatkozó szerződéssé minősítésekor figyelembe kell venni, és hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben nem világos, hogy a tényállás mennyiben hasonlít egy körutazáshoz, amely az uralkodó felfogás szerint a „szervezett utazási formák” körébe sorolandó. Amennyiben a jelen ügyben szervezett utazási formára vonatkozó szerződésről van szó, és a joghatóságot a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján kell meghatározni, tisztázni kell, hogy milyen feltételek mellett állapítható meg az, hogy a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél tevékenysége a fogyasztó lakóhelyének tagállamára irányul. A kérdést előterjesztő bíróság ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben az alsóbb fokú bíróságok nem tettek közelebbi megállapításokat arra vonatkozóan, hogy mily módon került sor a szerződés megkötésére. Hasonlóképpen nem tettek megállapításokat az alperes és a közvetítő közötti együttműködés módjára és intenzitására vonatkozóan sem.
14. Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság a 2008. november 6‑i végzésével felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„A 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében vett szervezett utazási formának tekintendő‑e egy »teherhajó‑utazás«”?
Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: Elégséges‑e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység »irányulásához« az, hogy valamely közvetítő weboldala elérhető az interneten?”
B – A Hotel Alpenhof ügy
15. Az alapeljárás az ausztriai székhelyű Hotel Alpenhof GesmbH (felperes) és a németországi lakóhelyű O. Heller (alperes) között szállodai szolgáltatások igénybevételéért járó 5248,30 euró összeg megfizetése miatt folyik.
16. Az alperes a szálloda ajánlatáról annak Németországban is elérhető weboldalán szerzett tudomást. A több személy részére 2007. december 29. és 2008. január 5. közötti időszakra történő szobafoglalás iránti érdeklődés, a felperes ajánlata és az ajánlat alperes részéről történő elfogadása elektronikus levélben történt, melynek kapcsán a felek között nem vitás, hogy az elektronikus levelezési cím a weboldalon szerepelt. Az említett időszakban az alperes igénybe vette a szállodai szolgáltatásokat, majd elutazott, anélkül hogy ezeket kifizette volna; csak egy 900 euró összegű előleget fizetett ki. Erre tekintettel a felperes a fennmaradó összeg megfizetése iránt keresetet indított.
17. Az alapeljárásban az alperes kifogásolta a nemzeti bíróság joghatóságának és illetékességének hiányát, tekintettel arra, hogy fogyasztóként ő csak Németországban perelhető. Az első‑ és a másodfokú bíróság megállapította joghatóságának hiányát, és elutasította a keresetet. Erre tekintettel a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróságnál.
18. Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság 2009. március 26‑i végzésével felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„Elégséges‑e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység »irányulásához« az, hogy a fogyasztóval szerződő fél weboldala elérhető az interneten?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
19. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés a Pammer‑ügyben 2008. december 24‑én, a Hotel Alpenhof ügyben pedig 2009. április 24‑én érkezett a Bírósághoz. Az osztrák, a cseh és a luxemburgi kormány, valamint a Bizottság mindkét ügyben előterjesztett írásbeli észrevételt. P. Pammer, valamint a lengyel és az olasz kormány csak a Pammer‑ügyben, a Hotel Alpenhof, a holland kormány és az Egyesült Királyság kormánya pedig csak a Hotel Alpenhof ügyben terjesztett elő észrevételt. A 2010. március 16‑án tartott tárgyaláson P. Pammer, a Hotel Alpenhof, O. Heller, az osztrák, a cseh és a holland kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság tett szóbeli észrevételeket, és válaszolt a Bíróság kérdéseire.
V – A felek érvei
A – Az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés (a Pammer‑ügyben előterjesztett első kérdés)
20. P. Pammer, az osztrák, a cseh, az olasz, a luxemburgi és a lengyel kormány, valamint a Bizottság véleménye szerint az a szerződés, amely nemcsak egy többnapos utazást, hanem szállást és más szolgáltatásokat is magában foglal, a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés[ek]” körébe tartozik.
21. P. Pammer, az osztrák, a cseh, az olasz kormány, valamint a Bizottság véleménye szerint az „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés” fogalma alatt a 90/314 irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett „szervezett utazási formát” kell érteni. Álláspontjukat a Róma I. rendeletre alapozzák, amely a 6. cikke (4) bekezdésének b) pontjában egy ennek megfelelő, kifejezetten a 90/314 irányelvben foglalt fogalommeghatározásra hivatkozó rendelkezést tartalmaz. A 44/2001 rendeletre vonatkozó javaslat(9) indoklásában a Bizottság is hasonlóan a 90/314 irányelv értelmében vett „szervezett utazási forma” fogalommeghatározásra hivatkozott a 15. cikk (3) bekezdésének értelmezésével összefüggésben.
22. A luxemburgi és a lengyel kormány álláspontja szerint ezzel szemben semmi nem indokolja a 90/314 irányelvben foglalt fogalommeghatározással történő efféle összekapcsolást, mert a 44/2001 rendeletben közvetlenül maga a jogalkotó is hivatkozhatott volna erre az irányelvre, vagy átvehette volna annak szóhasználatát.
B – A fogyasztó lakóhelyének tagállamára irányuló tevékenység (a Pammer‑ügyben előterjesztett második kérdés; a Hotel Alpenhof ügyben előterjesztett kérdés)
23. P. Pammer, O. Heller, az osztrák, a cseh, az olasz és a lengyel kormány, valamint a Bizottság hangsúlyozza, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának célja a fogyasztóvédelem, és az erre a tagállamra irányuló tevékenység fogalmának tág értelmezését javasolják.
24. O. Heller véleménye szerint az irányulás fogalmát tágan kell értelmezni. Ez következik már a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövegéből is, mely szerint a vállalkozó tevékenysége „bármilyen módon” irányulhat a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra. Függetlenül attól, hogy a weboldal interaktív vagy passzív‑e, a vállalkozó azon keresztül folytathatja tevékenységét, ha azon termékeit és szolgáltatásait bemutatja, és ezáltal azokat hallgatólagosan felkínálja a fogyasztónak. A tevékenység irányulása fogalmának tág értelmezése a belső piac vonatkozásában sem járna negatív következményekkel, hanem a fogyasztókat a határon átnyúló internetes ügyletek megkötésére ösztönözné, mert tudatában lennének annak, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban perelhetnek és perelhetők.
25. Az osztrák kormány véleménye szerint nem szükséges, hogy az interneten elérhető információk szolgáljanak a szerződés megkötésének okául. Az okozati összefüggést adott esetben nehéz bizonyítani, és annak megkövetelése a jogbiztonságba ütközhet. A szerződéskötés módját (távollevők között vagy személyesen) figyelmen kívül kell hagyni. A vállalkozónak számolnia kell azzal, hogy valamennyi tagállamban beperelhetik, ha nem juttatja világosan kifejezésre, hogy meghatározott tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztókkal nem köt szerződést. A Bizottság és a Tanács közös nyilatkozatában(10) foglaltaktól eltérően egy konkrét szerződéskötés nem szolgálhat feltételül a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti joghatóság megállapításához, mert ez nem következik e cikk szövegéből; ezenkívül ez a rendelet céljaival is ellentétes lenne.
26. A cseh kormány véleménye szerint a vállalkozó weboldalának internetes elérhetősége önmagában nem elégséges a joghatóságnak a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti megállapításához, hanem annak a feltételnek is teljesülnie kell, hogy a szerződés a vállalkozó tevékenységi körébe tartozik.
27. Az olasz kormány érvelése szerint a vállalkozó weboldalának internetes elérhetősége önmagában nem jelenti azt, hogy tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul; e feltétel teljesüléséhez sokkal inkább az szükséges, hogy a fogyasztót szerződés megkötésére hívja fel, és ez ténylegesen is megtörténjen. Ez a jóhiszeműség elvére figyelemmel ítélendő meg.
28. A lengyel kormány véleménye szerint annak a kérdésnek a tisztázásánál, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó tagállamára irányul‑e, a nemzeti bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vállalkozó weboldala késztette‑e a fogyasztót a szerződéskötésre, és hogy lehetséges‑e az online szerződéskötés. A weboldal puszta létezése nem elégséges ahhoz, hogy a tevékenység a fogyasztó tagállamára irányuljon. A 44/2001 rendelet 15. cikkének értelmezésekor – miként az a Gabriel‑ügyben hozott, a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke (1) bekezdésének 3. pontjával összefüggésben értelmezett ítéletből(11) következik – vizsgálni kell, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban a sajtóban, rádióban, televízióban, moziban vagy katalógusban közzétett reklám vagy egy, a fogyasztóhoz intézett egyedi ajánlat vezetett‑e a szerződéskötéshez.
29. A Bizottság véleménye szerint pusztán abból a tényből, hogy a weboldal a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban elérhető, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy erre a tagállamra irányuló tevékenységről van szó. Pusztán az elektronikus levelezési címnek a weboldalon történő feltüntetése sem elegendő ahhoz, hogy a tevékenység a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében másik tagállamra irányuljon. Amennyiben e cikket úgy értelmeznénk, hogy ahhoz, hogy a tevékenység másik tagállamra irányuljon, elégséges az elektronikus levelezési cím feltüntetése, e cikk alapján minden weboldal tekintetében meg lehetne állapítani a joghatóságot, mert az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv(12) 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint kötelező az elektronikus levelezési cím feltüntetése. A másik tagállamra irányuló tevékenység 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogalmának értelmezése szempontjából a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatásnak(13), amely különbséget tesz „aktív” és „passzív” értékesítés között, nincs jelentősége.
30. A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a nemzeti bíróságnak az egyedi eset valamennyi körülményének figyelembevételével kell eldöntenie, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e. Többek között az alábbi körülményeknek van jelentősége: i) a vállalkozói tevékenység fajtája és a weboldal arculata(14), ii) nemzetközi előhívószámot is feltüntető telefonszám, iii) egy útvonaltervező linkje és iv) „keresés/foglalás” választási lehetőség, amellyel az adott időszakban rendelkezésre álló szobákat lehet lekérdezni.
31. A Hotel Alpenhof, a luxemburgi és a holland kormány, valamint az Egyesült Királyság kormányának véleménye szerint a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmát nem lehet tágan értelmezni.
32. A Hotel Alpenhof érvelése szerint tevékenysége a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem irányul másik tagállamra. Weboldala nem interaktív, illetve nem teszi lehetővé a közvetlen foglalásokat. Figyelembe kell venni az internet sajátosságait, amelyek nem teszik lehetővé az információk osztrák területre történő korlátozását.
33. A luxemburgi kormány felhívja a figyelmet a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának tág értelmezéséből eredő veszélyekre. Az ilyen értelmezés arra az eredményre vezetne, hogy az esetleges jogviták valamennyi tagállamban visszatartanák a vállalkozásokat az áruk és szolgáltatások közös piacon történő felkínálásától, amelynek következtében az alapvető szabadságok gyakorlása nehezebbé válna. Ha ilyen körülmények között a vállalkozásoknak világosan kifejezésre kellene juttatniuk, hogy áruik vagy szolgáltatásaik meghatározott tagállamok fogyasztói számára nem elérhetőek, ez a kínálat térbeli korlátozását és a belső piac feldarabolását eredményezné. Az annak pontos közlésére vonatkozó kötelezettség, hogy mely tagállam fogyasztóinak szól az áruk és szolgáltatások felkínálása, sértheti a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv(15) 20. cikkét is, amely tiltja a szolgáltatás igénybevevőjének az állampolgárságon vagy lakóhelyen alapuló hátrányos megkülönböztetését. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazását azokra a különleges esetekre kell korlátozni, amikor a vállalkozások meghatározott fogyasztót vagy fogyasztói csoportot tevőlegesen, egyedileg és célirányosan szólítanak meg. Az interneten való jelenlét, az ajánlatok elérhetősége és egy weboldalon a belső piacon belüli határokon átnyúló ügyletek lebonyolításának lehetősége nem tartoznak az ilyen különleges esetek közé.
34. A holland kormány hangsúlyozza, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésekor mérlegelni kell a fogyasztó – aki azt szeretné elérni, hogy a lakóhelye szerinti bíróságnak legyen joghatósága – érdekei és a vállalkozó érdekei között, akinek az a fontos, hogy e bíróságnak ne legyen joghatósága, ha a vállalkozó nem tudatosan döntött úgy, hogy tevékenysége erre a tagállamra is irányul, vagy tevékenységét ott is folytatja. Abból a szempontból, hogy valamely tevékenység a fogyasztó tagállamára irányulónak minősíthető‑e, a következő kritériumok a mérvadóak: i) egy passzív weboldallal ellentétben interaktív weboldal létrehozása, amelyen szerepel a vállalkozó elektronikus levelezési címe, ii) elektronikus levél küldése a fogyasztónak, amely felhívja a figyelmét a vállalkozó weboldalára, iii) meghatározott tagállamok fogyasztói felé többletköltségek felszámítása (például szállítási költségek), iv) adott tagállamban használatos minőségi védjegy megszerzése, v) meghatározott tagállamokból a vállalkozó tevékenységi helyéhez vezető útleírás, valamint vi) külföldi fogyasztók számára utalás egy ügyfélszolgálati telefonszámra. A holland kormány álláspontja szerint a nemzeti bíróságnak kell minden egyedi esetben megítélnie, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e.
35. A holland kormány véleménye szerint ezzel ellentétben egy meghatározott nyelv, valuta használata vagy több weboldal különböző domének (például „.nl” vagy „.co.uk”) alatt történő létrehozása nem tekinthető releváns kritériumnak.
36. Az Egyesült Királyság kormánya az alábbi kritériumokat sorolja fel, amelyeket megítélése szerint figyelembe kell venni annak elbírálásánál, hogy a tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e: i) weboldalak használata annak érdekében, hogy a reklámokat célzottan más tagállam állampolgáraihoz intézzék, vagy más tagállamok állampolgáraira történő kifejezett hivatkozás (például az áruk és szolgáltatások igénybevevőitől származó megjegyzéseken keresztül), ii) keresőmotorok fizetése annak érdekében, hogy ezek a vállalkozás weboldalait meghatározott államokban az egyik linkként tüntessék fel, valamint iii) olyan weboldalak, amelyek egész Európában elérhető portálokon keresztül irányulnak más tagállamok fogyasztói felé; ezekben az esetekben a fogyasztóknak rendszerint meg kell adniuk a lakóhelyüket, és annak megfelelően irányítják át őket az adott weboldalra.
C – A közvetítő szerepe (Pammer‑ügy)
37. Mivel P. Pammer az utazást közvetítőn keresztül foglalta le, a résztvevők egy része a közvetítő szerepével kapcsolatban is kifejti álláspontját. A cseh, a luxemburgi, az osztrák és a lengyel kormány véleménye szerint nincs jelentősége annak, hogy a weboldalt a közvetítő vagy a vállalkozó maga üzemeltette. A Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy a közvetítőn keresztül történő szerződéskötés nem ellentétes a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjával akkor, ha a közvetítő a szerződő fél nevében járt el, és utóbbi a fogyasztóval történő szerződéskötéséhez hozzájárult.
VI – A főtanácsnok jogi értékelése
A – Bevezetés
38. A jelen ügyek két jogi problémát vetnek fel. Egyrészt a Pammer‑ügyben felmerül a kérdés, hogy miként kell az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződésnek a 44/2001 rendelet 15. cikke (3) bekezdése szerinti fogalmát értelmezni. A fogyasztó ugyanis egy távol‑keleti teherhajó‑utazásra kötött szerződést, amely nemcsak az utazást, hanem a szállást is magában foglalta, ami felveti a kérdést, hogy ez a szerződés az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés fogalmának körébe sorolható‑e.
39. Másrészről mindkét ügyben, a Pammer‑ügyben és a Hotel Alpenhof ügyben is felmerül az a kérdés, hogy miként kell a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló tevékenység 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogalmát értelmezni. A jelen ügyekben a Bíróság első alkalommal fogja értelmezni azt a rendelkezést, amely heves vitákat váltott ki a jogalkotási eljárásban és később a gazdasági szférában, valamint a jogirodalomban is, különösen azon kérdés miatt, hogy az irányulás fogalma mennyire tág körű.
40. Az indítványban először a 44/2001 rendelet 15. cikke (3) bekezdése értelmezésének kérdésével foglalkozom, amely csak a Pammer‑ügyben merül fel, ezt követően pedig a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló tevékenység 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogalmának értelmezésére vonatkozó kérdéssel.
B – Az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés (a Pammer‑ügyben előterjesztett első kérdés)
41. A kérdést előterjesztő bíróság a Pammer‑ügyben előterjesztett első kérdésével arra vár választ, hogy egy teherhajó‑utazás szervezésére vonatkozó szerződés, mint amilyen a jelen ügyben kötött szerződés, a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében vett ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződésnek tekintendő‑e. Az erre a kérdésre adott válasz a fogyasztóra nézve jelentős következményekkel jár, mert a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése szerint e rendeletnek a fogyasztói szerződések esetében alkalmazandó joghatóságra vonatkozó rendelkezései a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés kivételével nem alkalmazandók. Megítélésem szerint erre a kérdésre igenlő válasz adandó, mégpedig e cikk nyelvtani és teleologikus értelmezése alapján.
42. Már a 44/2001 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének nyelvtani értelmezése alapján is arra a következtetésre jutunk, hogy egy teherhajó‑utazás szervezésére vonatkozó szerződés, mint amilyen a jelen ügyben kötött szerződés, a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében vett ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződésnek tekintendő. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből ugyanis kitűnik, hogy a felperes egy Triesztből a Távol‑Keletre tartó teherhajóutat foglalt le, amely nemcsak az utazást, hanem a szállást is magában foglalja, és hogy a teljes szolgáltatásért egy összesített árat fizetett.
43. Megítélésem szerint e cikk teleologikus értelmezésével ugyanerre az eredményre juthatunk. A 44/2001 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének értelme abban áll, hogy kizárja a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok szerinti joghatóság megállapítását azon szerződések vonatkozásában, amelyek fő célja a fuvarozás és a személyszállítás. Jelen ügyben azonban a fogyasztó nem arra kötött szerződést, hogy őt a teherhajón egy alkalommal a Távol‑Keletre, majd onnan visszaszállítsák, hanem, hogy – szemlélődőként, illetve turistaként – átélje, ami egy teherhajón történik (egy átlagos napot a fedélzeten, a rakomány be‑ és kirakodását), és hogy megnézze azokat a helyeket, ahol a teherhajó kiköt. Ezenkívül az ilyen utazás szervezője nemcsak a szállítás, hanem a szállás minőségéért is felelősséggel tartozik.
44. Ezért a Pammer‑ügyben előterjesztett első kérdés megítélésem szerint akként válaszolandó meg, hogy a jelen ügyben tárgyát képezőhöz hasonló, teherhajó‑utazás szervezésére kötött szerződést a 44/2001 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének értelmében vett ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító utazási szerződésnek kell tekinteni.
45. Jóllehet ezt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést már megválaszoltuk a nyelvtani és a teleologikus értelmezés alapján, véleményem szerint ki kell még térni az eljárás néhány résztvevőjének a jelen ügyben ismertetett azon érvelésére, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében foglalt „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés” fogalmat ugyanúgy kell értelmezni, mint a 90/314 irányelv 2. cikkének 1. pontjában foglalt „szervezett utazási forma” fogalmát(16). A 90/314 irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében a „szervezett utazási forma” fogalma az alábbiak közül legalább két tényező előre szervezett kombinációja, amennyiben azokat összesített áron értékesítették vagy értékesítésre kínálták, és amennyiben a szolgáltatás huszonnégy óránál hosszabb időszakra terjed, vagy éjszakai szállást is tartalmaz: a) utaztatás; b) szállás; c) az utaztatáshoz vagy a szálláshoz nem közvetlenül kapcsolódó egyéb idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek a szervezett utazási forma jelentős részét teszik ki. Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a két rendelkezést ugyanúgy kell‑e értelmezni, a 44/2001 rendelettel kapcsolatos előkészítő munkálatokból és az ezt a fogalmat szintén használó uniós rendelkezések tágabb összefüggéséből kell kiindulni.
46. Az „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés” fogalmának értelmezésénél először a 44/2001 rendeletre vonatkozó javaslat indoklását kell figyelembe venni, amelyben a Bizottság az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést kifejezetten „szervezett utazási szerződésnek” nevezte, és ezzel kapcsolatban hivatkozott a 90/314 irányelvre(17). A 44/2001 rendeletre vonatkozó javaslat indoklása tehát arra utal, hogy az „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés” fogalmát ugyanúgy kell értelmezni, mint a 90/314 irányelv értelmében vett „szervezett utazási forma” fogalmát.
47. A uniós rendelkezések tágabb összefüggésében azonban figyelembe kell venni a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló római egyezménnyel (a továbbiakban: Római Egyezmény)(18), illetve az ezen egyezményt felváltó Róma I. rendelettel fennálló analógiát. A Római Egyezmény 5. cikkének (5) bekezdése ugyanis ugyanazt a kivételt írta elő, mint a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése. A Római Egyezménynek a fogyasztói szerződésekre alkalmazandó jog kérdését szabályozó 5. cikke (5) bekezdése rögzítette, hogy ezt a különös szabályt azon szerződésekre is alkalmazni kell, amelyek alapján átalánydíj fejében az utazásról és az elszállásolásról is gondoskodnak, annak ellenére, hogy az 5. cikk (4) bekezdésének a) pontja szerinti fuvarozási szerződések nem tartoztak e különös szabály hatálya alá. Az, hogy a Római Egyezmény és a később elfogadott 44/2001 rendelet is ugyanazt a terminológiát használja, kétségkívül arra utal, hogy az „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés” fogalmat a jogalkotó akaratának megfelelően mindkét rendelkezés keretében egységesen kell értelmezni(19).
48. Az egységes értelmezés e követelménye a Róma I. rendelet elfogadását követően is fennáll. A Róma I. rendelet 6. cikke (4) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a fogyasztói szerződésekre alkalmazandó különleges rendelkezések nem alkalmazandóak a fuvarozási szerződésekre, kivéve a 90/314 irányelv értelmében vett szervezett utazásra vonatkozó szerződéseket. A Róma I. rendelet tehát egy lépéssel tovább megy, mint a korábban elfogadott 44/2001 rendelet, amely nem említi meg a 90/314 irányelvet. Ezzel kapcsolatban azonban két értelmezési elvet kell tekintetbe venni. Egyrészről az értelmezésnél meg kell őrizni a Római Egyezmény és a Róma I. rendelet közötti folytonosságot. Jóllehet a Róma I. rendelet kifejezetten hivatkozik a 90/314 irányelvre, mindkét szabályozást egységesen kell értelmezni, mivel a 90/314 irányelvet a Római Egyezmény megkötésekor még nem fogadták el. Másrészről a 44/2001 rendelet és a Róma I. rendelet egységes értelmezésének követelményét is figyelembe kell venni. A fuvarozási szerződés fogalmát, amely a fogyasztói szerződések körébe tartozik, mindkét szabályozásban egységesen kell értelmezni. A Róma I. rendelet hetedik preambulumbekezdése értelmében ugyanis e rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a 44/2001 rendelettel.
49. Álláspontom szerint ezért a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése szerinti „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés” fogalmat ugyanúgy kell értelmezni, mint a 90/314 irányelv 2. cikkének 1. pontjában foglalt „szervezett utazási forma” fogalmát(20).
50. Függetlenül attól a kérdéstől, hogy ezt a két fogalmat ugyanúgy kell‑e értelmezni, a Pammer‑ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést – miként azt a jelen indítvány 44. pontjában már bemutattam – akként kell megválaszolni, hogy a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló, teherhajó‑utazás szervezésére kötött szerződést a 44/2001 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének értelmében vett „ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító utazási szerződésnek” kell tekinteni.
C – A fogyasztó lakóhelyének tagállamára irányuló tevékenység (a Pammer‑ügyben előterjesztett második kérdés; a Hotel Alpenhof ügyben előterjesztett kérdés)
51. A kérdést előterjesztő bíróság a Pammer‑ügyben előterjesztett második kérdésével és a Hotel Alpenhof ügyben előterjesztett kérdésével arra vár választ, hogy elégséges‑e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység irányulásához az, hogy a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató és a fogyasztóval szerződő fél weboldala a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban az interneten elérhető. Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy milyen tágan kell értelmezni ezt a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogalmat, mely szerint a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelyének tagállamára vagy több állam között az említett tagállamra is irányul. Internetes ügyletek esetében ennek kapcsán különösen fontos annak megállapítása, hogy milyen kritériumok alapján lehet egymástól elhatárolni azokat a weboldalakat, amelyeken keresztül a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul, azoktól a weboldalaktól, amelyeken keresztül tevékenysége nem irányul erre az államra.
52. Mielőtt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálatát elkezdem, megvizsgálom azokat a feltételeket, amelyek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti joghatóság meghatározásához szükségesek.
1. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazására vonatkozó feltételek
53. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásához négy feltételnek kell teljesülnie.
a) Szerződéskötés
54. Az első feltétel abban áll, hogy a fogyasztó és a vállalkozó között szerződés jöjjön létre. Ez már következik egyrészt a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének szövegéből, melyet „[...] a fogyasztó által [...] megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben [...]” kell alkalmazni(21). Ez kitűnik másrészt az Ilsinger‑ügyben hozott ítéletből(22) is, amelyben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke csak akkor alkalmazható, ha a szóban forgó kereset egy fogyasztó és egy eladó között létrejött szerződéshez kapcsolódik(23). Az e cikk keretében történő szerződéskötés egyik feltétele, hogy a felek az ajánlattétel és az ajánlat elfogadása által a szerződés megkötésében megegyeztek(24). Miként a Bíróság az Ilsinger‑ügyben megállapította, nem kell, hogy visszterhes szerződésről legyen szó(25).
55. A szerződéskötés feltételével összefüggésben azzal a kérdéssel is foglalkozni kell, hogy a joghatóság csak akkor állapítható‑e meg a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, ha távollévők között jön létre a szerződés. Jóllehet e cikk alkalmazásával kapcsolatban a távollévők közötti szerződéskötést a tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat(26) és a Róma I. rendeletnek e közös nyilatkozatot összefoglaló (24) preambulumbekezdése is megemlíti(27), a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege azt nem szabja feltételként. Álláspontom szerint az ilyen feltétel különösen problémás lehet a jelen ügyekhez hasonló ügyekben(28). Távolból a fogyasztó például a szállodai és a turisztikai szolgáltatásokat csak lefoglalni tudja, a szerződést ezt követően már a szolgáltatásnyújtás helyén köti meg. Álláspontom szerint a joghatóságot ebben az esetben is a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján kell meghatározni.
56. A jelen ügyekkel kapcsolatban a nemzeti bíróságnak tehát azt kell eldöntenie, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében teljesül‑e a szerződéskötés feltétele(29).
b) A vállalkozó kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körébe tartozó fogyasztói szerződés megkötése
57. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásának második feltételét a fogyasztó és a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél (vállalkozó(30)) közötti szerződés megkötése képezi. A kérdést előterjesztő bíróságnak e feltétel tekintetében is el kell bírálnia, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásának feltételei teljesülnek‑e(31).
58. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásának harmadik feltétele, hogy a szerződés a vállalkozó kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körébe tartozzon. E feltétel fennállásának elbírálása is a nemzeti bíróság feladata(32).
c) A fogyasztó tagállamában folytatott vagy az erre a tagállamra irányuló tevékenység
59. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásának negyedik feltétele, hogy a vállalkozó a fogyasztó lakóhelyének tagállamában folytasson kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet, vagy az bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányuljon. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések középpontjában az áll, hogy ez a feltétel mikor teljesül. Ez alapos elemzést igényel, amelyet a következőkben végzek el.
2. A másik tagállamra irányuló tevékenységnek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja szerinti fogalmára vonatkozó értelmezés
60. A jelen ügyekben a vizsgálat központi elemét tehát annak elbírálása képezi, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra irányul‑e. A másik tagállamra irányuló tevékenység 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogalmára vonatkozó értelmezés keretében több szempontot kell vizsgálni. Elsőként különböző értelmezési módokkal meg kell határozni, hogy milyen tágan kell ezt a fogalmat értelmezni, majd meg kell állapítani, hogy mely kritériumok relevánsak annak megítélése szempontjából, hogy a vállalkozó tevékenysége egy weboldalon keresztül a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e.
61. Mindenekelőtt két kérdésben kell állást foglalni annak vizsgálata keretében, hogy milyen tágan kell a másik tagállamra irányuló tevékenység 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogalmát értelmezni. Egyrészt tisztázni kell, hogy a weboldal puszta elérhetősége elégséges‑e a tevékenységnek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett irányulásához. Másrészt vizsgálni kell, hogy e fogalom értelmezése során különbséget kell‑e tenni az úgynevezett interaktív és passzív weboldalak között. Az interaktív weboldalak közvetlenül lehetővé teszik az interneten keresztül történő szerződéskötést, a passzívak ellenben nem(33).
a) A másik tagállamra irányuló tevékenységnek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja szerinti fogalmára vonatkozó nyelvtani, teleologikus, történeti és rendszertani értelmezés
62. A 44/2001 rendelet nem tartalmazza a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának meghatározását. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azon kifejezések értelmét és terjedelmét, amelyekre a közösségi jog semmilyen meghatározást nem ad, vagy az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentés szerint, vagy azon szövegkörnyezet szerint, amelyben a kifejezéseket használják, illetve azon szabályozás célkitűzéseinek a figyelembevételével kell meghatározni, amelynek e kifejezések részét képezik(34). Erre az ítélkezési gyakorlatra és az eljárás résztvevői által a jelen ügyekben előadottakra tekintettel megítélésem szerint az értelmezés során négyfajta megközelítésből kell kiindulni: elsőként a nyelvtani értelmezésből, illetve a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának általános jelentéséből, másodsorban e fogalom teleologikus, harmadsorban történeti, negyedsorban pedig rendszertani értelmezéséből.
63. A nyelvtani értelmezés alapján megállapítható, hogy az egy vagy több tagállamra irányuló tevékenység fogalmának általános jelentése abban áll, hogy a vállalkozó tevőlegesen e tagállam vagy e tagállamok fogyasztóival történő szerződéskötésre törekszik(35). Szükség van tehát a vállalkozó tevőleges magatartására, amelynek célja és eredménye más tagállamokból származó ügyfelek megnyerése(36). Az olyan értelmezés, amely szerint a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló tevékenységhez már az is elégséges, ha a weboldal ebben az államban is elérhető, végső soron az irányulás fogalmának értelmét üresítené ki. A másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának általános jelentése alapján tehát megállapítható, hogy a weboldal internetes elérhetősége önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuljon. Ezzel együtt a nyelvtani értelmezés során nem található bizonyíték annak alátámasztására, hogy e fogalom értelmezése során különbséget kell tenni interaktív és passzív weboldalak között, mivel e cikk szövege nem tesz említést a weboldalak különböző fajtáiról.
64. A másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának teleologikus értelmezése keretében, miként a holland kormány helyesen hangsúlyozza, mérlegelni kell a fogyasztó érdekei – aki azt szeretné elérni, hogy a lakóhelye szerinti bíróságnak legyen joghatósága – és a vállalkozó érdekei – aki arra törekszik, hogy ennek a bíróságnak ne legyen joghatósága – között, ha nem tudatosan döntött úgy, hogy tevékenysége az érintett tagállamra is irányul, vagy tevékenységét ott is folytatja. E cikk célja tehát az, hogy a fogyasztó számára különleges joghatósági szabályokat biztosítson arra az esetre, ha a fogyasztói szerződés a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállammal elégséges kapcsolatot mutat. Ezzel együtt e cikk értelmezése keretében azonban lehetővé kell tenni a vállalkozó számára, hogy úgy előzze meg a fogyasztó lakóhelyének tagállama szerinti perlés és perelhetőség lehetőségét, hogy tevékenységét nem irányítja a fogyasztó tagállamára, és ennélfogva az ezen államhoz fűződő elégséges kapcsolat nem jön létre. Ha a jogalkotó azt kívánta volna elérni, hogy már a weboldal internetes elérhetősége alapján a fogyasztói szerződésekre vonatkozó különleges szabályok szerint állapítsák meg a joghatóságot, nem a tevékenység irányulását szabta volna e rendelkezések alkalmazásának feltételeként, hanem a weboldal puszta létezését(37). Ennélfogva a teleologikus értelmezésből az a következtetés vonható le, hogy a weboldal internetes elérhetősége önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a tevékenység a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében másik tagállamra irányuljon.
65. Ezenkívül úgy vélem, hogy a teleologikus értelmezés az ellen szól, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja keretében különbséget tegyünk az interaktív és passzív weboldalak között; egyrészt mert a tevékenység irányulása nem függhet attól, hogy a szerződést milyen technikai eszközökkel kötötték meg(38), másrészt mert a gyakorlatban nehéz különbséget tenni az interaktív és passzív weboldalak között(39).
66. A történeti értelmezésből kiderül, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja lépett a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés helyébe, amelyet azokra a szerződésekre kell alkalmazni, ahol a szerződés tárgya szolgáltatás nyújtása vagy ingó dolog értékesítése, ha a szerződés megkötését a fogyasztó lakóhelye szerinti szerződő államban kifejezett ajánlat vagy reklám előzte meg, és a fogyasztó ebben a szerződő államban megtette a szerződés megkötéséhez szükséges intézkedéseket. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke (1) bekezdésének 3. pontjától eltérően fogalmazták meg annak érdekében, hogy az új kommunikációs eszközökre és az elektronikus kereskedelem fejlődésére tekintettel a fogyasztók számára átfogóbb védelmet biztosítsanak(40). A rendelet e cikkének megfogalmazása az egyezmény említett cikkéhez képest annyival tágabb, hogy már nemcsak azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyek tárgya szolgáltatások nyújtása vagy ingó dolgok értékesítése, hanem valamennyi szerződésre, továbbá egyidejűleg törli annak feltételét is, hogy a fogyasztónak a szerződés megkötéséhez szükséges intézkedéseket a lakóhelye szerinti tagállamban kell megtennie. Olykor nehéz azt a helyet meghatározni, ahol az intézkedéseket megtették, főleg az interneten kötött szerződések esetében. A szerződés és a fogyasztó lakóhelye szerinti állam közötti kapcsolat megteremtésénél ennélfogva döntő jelentősége van annak, hogy a vállalkozó a tevékenységét vagy a fogyasztó lakóhelyének tagállamában fejtse ki, vagy tevékenysége e államra irányuljon. A másik tagállamra irányuló tevékenység 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogalma ennélfogva a vállalkozó tevékenységének a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban történő reklámozása klasszikus formáin kívül – amelyek már a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke (1) bekezdése 3. pontjának hatálya alá tartoztak(41) – magában foglalja a weboldalakon keresztül a fogyasztó tagállamára irányuló tevékenységet is(42).
67. Jóllehet a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy fogalmazták meg, hogy lefedje az elektronikus kereskedelemben kötött szerződéseket is, a történeti értelmezésből nem lehet egyértelműen a weboldalon keresztül másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának jelentésére és terjedelmére következtetni. Már a jogalkotási eljárás során is vitás volt ugyanis a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege, és az intézmények nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen tágan határozzák meg a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmát. Ezenkívül különösen a gazdasági szektor elutasítóan reagált, mégpedig azon aggodalomra alapozva, hogy a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának túlságosan tág értelmezése a kis‑ és középvállalkozásokat visszatarthatja az internet reklám, illetve eladásösztönzés céljára történő használatától(43).
68. A rendeletre vonatkozó eredeti javaslatban(44) a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja úgy hangzott, mint a jelenleg hatályos rendeletben. E javaslat indokolásában a Bizottság kifejti, hogy azért kell a meghatározott tagállamban folytatott, illetve az említett államra irányuló tevékenység fogalmát használni, hogy a cikk alkalmazható legyen azokra a fogyasztói szerződésekre, amelyeket interaktív weboldalon keresztül a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban kötöttek(45). Az indokolás ezenkívül kifejti, hogy pusztán az a tény, hogy a fogyasztó tudatában volt annak a lehetőségnek, hogy passzív weboldalon keresztül is igénybe veheti a szolgáltatást vagy megvásárolhatja az árut, nem elégséges ahhoz, hogy a joghatóságot e cikk alapján határozzák meg(46). A rendeletre vonatkozó javaslat indokolásából tehát azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmának körébe tartozó weboldalak és az e körbe nem tartozó weboldalak között a választóvonalat a weboldal interaktivitása, vagyis annak alapján kell meghúzni, hogy a weboldal közvetlenül lehetővé teszi‑e a szerződéskötést.
69. A jogalkotási eljárásban a Gazdasági és Szociális Bizottság a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke (1) bekezdése 3. pontja megfogalmazásának megtartása mellett szállt síkra, miközben az Európai Parlament azt javasolta, hogy a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmát akként határozzák meg, hogy a kereskedő tevékenységének célzottan és jelentős mértékben a másik tagállamra kell irányulnia(47), és annak megállapításánál, hogy a kereskedő ily módon folytatta‑e tevékenységét, a nemzeti bíróságnak kell majd az eset összes körülményeit figyelembe vennie, beleértve a kereskedő esetleges kísérleteit arra, hogy meghatározott tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztókkal kötendő jogügyleteket kizárjon az üzleti tevékenysége köréből(48). A Bizottság ezt a fogalommeghatározást a rendeletre vonatkozó módosított javaslatban nem vette át(49).
70. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja értelmezésének számos következetlensége és bizonytalansága miatt a Tanács és a Bizottság a 44/2001 rendelet elfogadását követően közös nyilatkozatot adott ki, amely kimondja, hogy a weboldal elérhetősége önmagában nem alapozza meg a 44/2001 rendelet 15. cikkének alkalmazhatóságát; hanem az is szükséges, hogy ez a weboldal távollevők közötti szerződés megkötésére hívjon fel, és hogy az ilyen szerződés megkötése bármilyen módon, de ténylegesen megtörténjen; e tekintetben az internetes oldalon használt nyelvnek vagy valutának nincs jelentősége(50).
71. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának történeti értelmezéséből is megállapítható, hogy a weboldal elérhetősége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a tevékenység az említett tagállamra irányuljon. Az interaktív és passzív weboldalak közötti különbségtétel tekintetében a történeti értelmezés azonban már kevésbé egyértelmű.
72. A rendszertani értelmezés keretében figyelembe kell venni, hogy a 44/2001 rendeletet és a Róma I. rendeletet egységesen kell értelmezni(51). A Róma I. rendelet hetedik preambulumbekezdése szerint ugyanis „[e] rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a [44/2001 rendelettel]”. Következésképpen a másik tagállamra irányuló tevékenység 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja szerinti fogalmának értelmezésénél a Bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy e fogalmat ne értelmezze a Róma I. rendelet értelmével és céljával ellentétesen.
73. A Róma I. rendelet (24) preambulumbekezdése szerint a 44/2001 rendelettel való összhang megköveteli „az egy másik tagállamra »irányuló tevékenység« fogalmára való hivatkozást, mely a fogyasztót védő szabály alkalmazásának feltétele”, valamint azt, hogy e fogalmat a 44/2001 rendelet és e rendelet keretében harmonikusan értelmezzék. E preambulumbekezdés kifejezetten hivatkozik a 44/2001 rendelet 15. cikkére vonatkozó tanácsi és bizottsági közös nyilatkozatra, amely hangsúlyozza, hogy a 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásához „nem elegendő, hogy a vállalat tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra […] irányul, az is szükséges, hogy a szerződést az ilyen tevékenység körében kössék”, hogy „pusztán az a tény, hogy egy internetes oldal elérhető, nem elegendő a 15. cikk alkalmazásához, hanem az is szükséges, hogy ez az internetes oldal távollevők közötti szerződés megkötésére hívjon fel, és hogy egy ilyen szerződés megkötése bármilyen módon, de ténylegesen megtörténjen”, valamint hogy „az internetes oldalon használt nyelvnek vagy valutának nincs jelentősége”. E preambulumbekezdésből tehát egyértelműen látszik, hogy a weboldal internetes elérhetősége önmagában nem elégséges a 44/2001 rendelet 15. cikkének alkalmazhatóságához. Ezenkívül e preambulumbekezdés nem tesz különbséget interaktív és passzív weboldalak között sem, ami arra enged következtetni, hogy a vállalkozó tevékenysége mindkét fajta weboldalon keresztül irányulhat a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra(52).
74. A másik tagállamra irányuló tevékenységnek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja szerinti fogalmára vonatkozó nyelvtani, teleologikus, történeti és rendszertani értelmezésből megítélésem szerint két következtetés vonható le. Egyrészt egyértelműen megállapítható, hogy a weboldal elérhetősége a fogyasztó tagállamában önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a tevékenység e cikk értelmében erre az államra irányuljon(53). Másrészt – a történeti értelmezéstől eltekintve – megállapítható, hogy annak megítélésénél, hogy a tevékenység e cikk értelmében véve másik tagállamra irányul‑e, nincs jelentősége annak, hogy a weboldal interaktív vagy passzív‑e(54).
75. A következőkben az annak megítéléséhez szükségesek kritériumokat határozom meg, hogy a vállalkozó tevékenysége mikor irányul weboldalakon keresztül a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra.
b) Az annak megállapításához szükséges kritériumok, hogy a vállalkozó tevékenysége a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében véve másik tagállamra irányul‑e
76. A másik tagállamra irányuló tevékenység fogalma tehát nem olyan tág, hogy az a weboldal puszta internetes elérhetőségét jelentené; a másik tagállamra irányuló tevékenység interaktív és passzív weboldalakon keresztül is megvalósulhat. Hogy hol húzódik a határvonal azon weboldalak között, amelyeken keresztül a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul, és azon weboldalak között, amelyeken keresztül tevékenysége nem másik tagállamra irányul, minden egyedi esetben az eset valamennyi körülményének figyelembevételével kell megállapítani. Ezt az elbírálást a nemzeti bíróságnak kell elvégeznie(55), a Bíróságnak ugyanakkor világos kritériumokat kell adnia annak elbírálásához, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e.
77. Véleményem szerint annak megítélése körében, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e, több kritériumnak van jelentősége.
78. Először a weboldalnak a szerződéskötés időpontjában meglévő tartalmát kell figyelembe venni. Elemezni kell, hogy a weboldalból kitűnik‑e a vállalkozó arra irányuló tudatos törekvése, hogy más tagállamok fogyasztóival távollevők közötti szerződéseket kössön, tehát hogy felkínálja‑e nekik távollevők közötti szerződések megkötését, és őket erre ösztönzi‑e. Ezzel kapcsolatban például a weboldalon található következő információknak van jelentősége: telefon‑ és faxszám esetében a nemzetközi hívószám megadása, külföldi fogyasztók számára külön ügyfélszolgálati telefonszámra való utalás(56); más tagállamokból a vállalkozó tevékenységi helyéhez vezető útleírások (például: odavezető útvonalak, nemzetközi vonatcsatlakozások, a legközelebbi repülőterek megadása); annak lekérdezésének lehetősége, hogy az áru raktáron van‑e vagy nyújtható‑e a szolgáltatás(57); annak lehetősége, hogy más tagállamok fogyasztói a vállalkozó által kínált szolgáltatásra vagy árura vonatkozó hírlevélre előfizessenek. Az interaktív weboldalak esetében például jelentősége van annak, hogy a címnek a szerződéskötéskor történő megadásakor a fogyasztó több – köztük a lakóhelye szerinti – tagállam közül választhat‑e.
79. Ezzel ellentétben – miként a Bizottság helyesen előadja – a weboldalon megadott elektronikus levelezési cím önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a tevékenység a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében véve másik tagállamra irányuljon. Az elektronikus levelezési címet ugyanis az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint is meg kell adni. Ehhez hasonlóan a gyors kapcsolatfelvételt, valamint a közvetlen és hatékony kommunikációt lehetővé tévő további információk megadása sem jelenti önmagában azt, hogy a tevékenység a fogyasztó tagállamára irányul, mert ezekben az esetekben ugyancsak kötelező adatokról van szó(58). Ha már ezek az adatok is elegendőek lennének ahhoz, hogy a tevékenység másik tagállamra irányuljon, akkor végső soron minden weboldal ebbe a kategóriába tartozna, ami ellentétes lenne a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának céljával.
80. Másodsorban figyelembe kell venni a vállalkozónak más tagállamok fogyasztóival korábban kötött ügyleteit is. Vizsgálni kell, hogy a vállalkozó korábban kötött‑e már szerződéseket más tagállamok fogyasztóival(59). E kritérium keretében természetesen felmerül az a kérdés, hogy a vállalkozónak egy tagállamban hány ügyféllel (fogyasztóval) kell rendelkeznie, illetve nekik mekkora hányadot kell képviselniük ahhoz, hogy azt feltételezhessük, hogy a vállalkozó tevékenysége erre az államra irányul. Megítélésem szerint ez az eset körülményeitől függ. Ha a vállalkozó rendszeresen köt egy meghatározott tagállam fogyasztóival távollevők közötti szerződéseket, nincs kétség afelől, hogy tevékenysége e tagállamra irányul. Nehezebb a kérdést megválaszolni akkor, ha a vállalkozó csupán egyetlen, másik tagállamból származó fogyasztóval kötött szerződést. Főszabály szerint csupán egyetlen, meghatározott tagállamból származó fogyasztóval történt szerződéskötés önmagában és más kritériumoktól függetlenül nem elégséges ahhoz, hogy a tevékenység erre a tagállamra irányuljon(60). Ha a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy értelmeznénk, hogy már egyetlen szerződéskötés is másik tagállamra irányuló tevékenységnek minősül(61), akkor kiüresítenénk a másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmát, amely azt feltételezi, hogy a vállalkozó aktívan arra törekszik, hogy más tagállamok fogyasztóival szerződéseket kössön. Ha azonban más kritériumok a másik tagállamra irányuló tevékenységet támasztják alá, lehet amellett érvelni, hogy a vállalkozó azáltal, hogy tudta, hogy egy másik tagállam fogyasztójával köt szerződést, készséget mutatott arra, hogy tevékenységét a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányítsa.
81. A weboldal nyelvével kapcsolatban a 44/2001 rendelet 15. cikkére vonatkozó – a Róma I. rendelet (24) preambulumbekezdése által összefoglalt – tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat(62) kifejti, hogy a weboldalon használt nyelvnek nincs jelentősége. Ennek ellenére érvelhetünk úgy, hogy néhány meghatározott esetben a nyelv utalhat arra, hogy a tevékenység egy vagy több meghatározott tagállamra irányul. Megítélésem szerint a nyelv két szempontból lehet releváns kritérium.
82. Egyrészt az a tény, hogy a weboldalt csak olyan nyelven fogalmazták meg, amely nem túl széles körben elterjedt, és amely csak meghatározott tagállam hivatalos nyelve, utalhat arra, hogy a vállalkozó tevékenysége csak e tagállamra irányul(63). Azonban e kritérium problémát is okozhat, mert felmerül a kérdés, hogy az ilyen weboldal csak annak a tagállamnak a fogyasztóira irányul‑e, ahol ez a hivatalos nyelv, vagy azokra a személyekre is, akik más tagállamokban élnek, és ugyancsak beszélik ezt a nyelvet(64). Erre az érvelésre mindazonáltal a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának nyelvtani értelmezésével válaszolhatunk: e cikk szerint a vállalkozó tevékenységének egy meghatározott tagállamra kell irányulnia, nem pedig egy meghatározott nyelvet beszélő meghatározott fogyasztói csoportra. Ezzel ellentétben az olyan weboldal esetében, amelyet széles körben elterjedt nyelven(65), vagy olyan nyelven szerkesztettek meg, amely több tagállam hivatalos nyelve(66), nem lehet automatikusan arra következtetni, hogy a vállalkozó tevékenysége a székhelyén kívüli tagállamokra is irányul. A mérlegelést ebben az esetben is valamennyi rendelkezésre álló információ alapján kell elvégezni.
83. Megítélésem szerint másrészt jelentősége van annak, hogy a meghatározott nyelven megszerkesztett weboldal lehetőséget nyújt‑e másik nyelv választására. Ennek a ténynek azért van jelentősége, mert az arra utal, hogy a vállalkozó tevékenysége más tagállamokra is irányul. A nyelvválasztás lehetőségével ugyanis tudatosan jelzi azt, hogy más tagállamok fogyasztóival is szerződéseket kíván kötni(67).
84. Azt kell még megvizsgálni, hogy releváns kritériumnak tekinthető‑e valamely állam top‑level doménjének használata(68). A holland kormánytól eltérően azon az állásponton vagyok, hogy e kritériumnak jelentősége lehet azon kérdés szempontjából, hogy a vállalkozó tevékenysége a tagállamok valamelyikére irányul‑e, amivel kapcsolatban azonban két körülményt kell figyelembe venni. Egyrészt valamely tagállam internetes doménjének feltüntetése világosan utal arra, hogy a vállalkozó tevékenysége az e domén szerinti tagállamra irányul. Ha a vállalkozó – mint például a Pammer‑ügyben az Internationale Frachtschiffreisen Pfeiffer – „.de” doménnel rendelkező weboldalt használ, ez szükségszerűen azt jelenti, hogy tevékenysége a német piacra irányul. Másrészt valamely tagállam internetes doménjének használata nem zárja ki, hogy a tevékenység más tagállamokra irányuljon. Ha a vállalkozó például egy „.de” doménnel rendelkező weboldalt használ, és más kritériumok világosan arra utalnak, hogy a vállalkozó tevékenysége más tagállamokra irányul, abból kell kiindulni, hogy tevékenysége nem Németországra korlátozódik.
85. Valamely tagállam internetes doménje feltüntetésének kritériuma a gyakorlatban elsősorban akkor lesz releváns, ha egy tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozó a székhelyétől eltérő tagállam doménjét használja(69). Ha például egy Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező vállalkozó „.es” doménnel rendelkező weboldalt készít, nyilvánvaló, hogy tevékenysége a spanyol piacra (is) irányul. Ezzel kapcsolatban még azt kell figyelembe venni, hogy egyes vállalkozók tevékenységük hirdetése érdekében több nemzeti weboldalt készítenek; a fogyasztót gyakran egy főweboldalon keresztül a lakóhelye szerinti tagállam doménjének megfelelő weboldalra irányítják. Ebben az esetben a vállalkozó tevékenysége főszabály szerint a tagállam doménje szerinti weboldalon keresztül csak ezen állam piacára irányul: azonban minden egyedi esetben elemezni kell, hogy tevékenysége más tagállamokra is irányul‑e.
86. Ennek megfelelően az államoktól független doménnevek használata(70) utalás lehet arra, hogy a vállalkozó tevékenysége nemcsak a székhelye szerinti tagállamra, hanem más tagállamokra is irányul, ez azonban nem elégséges ahhoz a következtetéshez, hogy a vállalkozó tevékenysége a tagállamok mindegyikére irányul. Ebben az esetben is figyelembe kell venni a weboldal tartalmát, és a kritériumok összessége alapján kell elbírálni, hogy a vállalkozó tevékenysége mely tagállamokra irányul.
87. Vizsgálni kell még, hogy a másik tagállamra irányuló tevékenység fennállásának elemzésénél – miként a Bizottság vélekedik – figyelembe kell‑e venni a vállalkozó által folytatott tevékenység fajtáját. A Bizottság kifejti például, hogy a kisipari jellegű tevékenység, amelyet rendszerint helyi környezetben végeznek, nem irányul más tagállamokra. Megítélésem szerint ez az érvelés nem fogadható el. A tevékenység fajtájától függetlenül a vállalkozó döntésén múlik, hogy más tagállamok fogyasztói számára is értékesít‑e például árukat(71), vagy nyújt‑e szolgáltatásokat(72). Ezért a tevékenység fajtája véleményem szerint nem lehet meghatározó.
88. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a vállalkozó az internet kínálta különböző technikai lehetőségeket igénybe véve tett‑e lépéseket annak érdekében, hogy meghatározott tagállamok fogyasztói az ajánlatáról tudomást szerezhessenek, és vele szerződést kössenek. Ide tartoznak például a weboldalakon található olyan promóciós linkek, amelyeket egy tagállami keresőmotor találati listájában tüntetnek fel, vagy azok az ablakok, amelyek egy tagállamban valamely weboldal megnyitásakor ugranak fel (pop‑up ablakok). Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy meghatározott tagállam fogyasztóinak küldött‑e a vállalkozó elektronikus levélben a weboldalára mutató linket, vagy anélkül, hogy a fogyasztók erre felhívták volna, felkínálta‑e nekik a távollevők közötti szerződéskötést(73). Az efféle elektronikus levelek küldése esetében megítélésem szerint nincs jelentősége annak, hogy a vállalkozó tudta‑e, hogy a fogyasztónak melyik tagállamban van a lakóhelye; ha a vállalkozó kéretlen elektronikus leveleket küld, véleményem szerint viselnie kell annak kockázatát, hogy valamelyik tagállamban beperlik, vagy hogy neki kell pert indítania.
89. Annak is jelentősége van, hogy a weboldallal rendelkező vállalkozó tevékenysége más hirdetési formán keresztül irányult‑e a fogyasztó tagállamára, például azáltal, hogy weboldalát bejegyeztette egy internetjegyzékben, vagy tevékenységét a sajtóban, rádióban, televízióban vagy egyéb eszközök útján reklámozta. Ebben az esetben a tevékenység természetesen nem egy weboldalon keresztül, hanem egyéb eszközök útján irányul a másik tagállamra, de ahogy korábban hangsúlyoztam(74), ebben az esetben is a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazandó.
90. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy az említett kritériumok nem kimerítő jellegűek, és annak megítélésénél, hogy a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e, mindig a kritériumok összességét kell figyelembe venni, nem pedig csupán néhányat azok közül.
c) A meghatározott tagállamokra irányuló tevékenység kifejezett kizárása megengedhetőségének kérdése
91. Végül azt a kérdést kell még röviden megvizsgálni, hogy a vállalkozó kifejezetten feltüntetheti‑e a weboldalán, hogy tevékenysége nem irányul meghatározott tagállamokra, vagy hogy az csak meghatározott tagállamokra irányul (úgynevezett disclaimer)(75). Szigorúan véve ez a kérdés a jelen ügyekben nem merül fel, mert a vállalkozók weboldalain nem találhatók ilyen adatok. Ezért a következőkben csak kísérletet teszek arra, hogy lehetséges támpontokat adjak ezen aránylag összetett kérdés kezeléséhez.
92. Először is, ha megengedjük, hogy a vállalkozó a weboldala bizonyos módon történő megszerkesztésével hallgatólagosan kizárja (vagy megerősítse) azt, hogy tevékenysége bizonyos tagállamokra irányuljon, akkor nem látom okát annak, hogy miért ne engedhetnénk meg számára azt, hogy bizonyos tagállamokra irányuló tevékenységét kifejezetten is kizárja (vagy megerősítse). Ennek kapcsán fontos, hogy a vállalkozó valóban tartsa is magát a weboldalán feltüntetettekhez. Ha a vállalkozó a weboldalán jelzi, hogy tevékenysége nem irányul meghatározott tagállamokra, de ezek után e tagállamok fogyasztóival mégis szerződéseket köt, nem hivatkozhat annak kifejezett közlésére, hogy tevékenysége nem irányul e tagállamokra.
93. Másodszor, túl merevnek tűnik számomra az az álláspont, mely szerint a bizonyos tagállamokra irányuló tevékenység kifejezett kizárásának lehetőségét elsősorban azért kell a vállalkozók részére biztosítani, hogy ezekben a tagállamokban elkerüljék a pereket, mert ezek a lehetséges perek visszatartanák őket az internetes kereskedelemtől.
94. Egyrészt figyelembe kell venni, hogy az uniós jog szintjén eddig már több aktust elfogadtak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a határokon átnyúló jogviták rendezését és a határokon átnyúló végrehajtást; ilyen például a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet(76), az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet(77) és a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(78); nem utolsósorban pedig a 44/2001 rendelet is tartalmaz a bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket(79). E rendeletekkel a határokon átnyúló ügyekből származó jogvitákat egyszerűbben és gyorsabban lehet elintézni, továbbá csökkenthetők a költségek(80), illetve lehetővé válik a fizetési meghagyások, határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok szabad mozgása(81). Ezért túlzottnak tartom az attól való félelmet, hogy a kis‑ és középvállalkozások csak annak lehetősége miatt zárkóznak el az internetes kereskedelemtől, hogy más tagállamokban beperelik őket, és csak emiatt kell számukra a másik tagállamra irányuló tevékenység kifejezett kizárását megengedni(82).
95. Másrészről arra is figyelemmel kell lenni, hogy nagyon különböző okai lehetnek annak, amiért a vállalkozó szeretné kizárni a másik tagállamra irányuló tevékenységét, és különböző okok igazolhatják az efféle kizárás lehetőségét. A vállalkozó talán azért nem akarja a tevékenységét más tagállamokra irányítani, mert a székhelye szerinti tagállamban hű törzsvásárlókkal rendelkezik, és nem kívánja tevékenységét szélesíteni. Talán azért szeretné a szolgáltatásokat a saját tagállamára korlátozni, mert túl magasak a másik tagállamokba irányuló szállítási költségek, és számára ez gazdaságilag egyszerűen nem lenne kifizetődő. Lehet a vállalkozónak például egy, a versenyképességének meghatározott régióban – mint a Benelux‑államok – történő javítására vonatkozó világos üzleti terve, és ezért csak ezen államok fogyasztóival kíván üzleteket kötni. A másik tagállamra irányuló tevékenység korlátozása nem a vállalkozó egyéni üzleti döntése‑e, amelyet lehetővé kell tenni számára természetesen azzal a feltétellel, hogy az összhangban áll a verseny védelmét szolgáló rendelkezésekkel? Valóban megkövetelhető‑e a vállalkozótól, hogy potenciálisan más tagállamok fogyasztóival is kössön ügyleteket, azáltal, hogy elvesszük tőle annak lehetőségét, hogy weboldalán kifejezetten feltüntesse, hogy tevékenysége mely tagállamokra irányul?
96. Harmadrészről némi elővigyázatossággal kell kezelni a luxemburgi kormány azon érvét, mely szerint a weboldalon található kifejezett utalás arra, hogy a tevékenység nem irányul meghatározott tagállamokra, ellentétes lehet a szolgáltatási irányelv 20. cikkével, amely tiltja a szolgáltatás igénybevevőinek az állampolgárságon vagy a lakóhelyen alapuló hátrányos megkülönböztetését.
97. Azon kérdés mellett, hogy a szolgáltatási irányelvnek mennyiben lehet egyáltalán jelentősége(83), figyelembe kell venni egyrészt azt, hogy ez az irányelv, mint ahogy a 20. cikke is, a tagállamokra vonatkozik. Következésképpen csak azt lehet vizsgálni, hogy e cikkel ellentétesek‑e azok a nemzeti rendelkezések, amelyek kifejezetten megengedik a weboldalon elhelyezett olyan adatokat, melyek szerint a tevékenység nem irányul meghatározott tagállamokra.
98. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a szolgáltatási irányelv 20. cikkének (2) bekezdése biztosítja a szolgáltatás igénybevételi feltételeknek az állampolgárságon vagy a lakóhelyen alapuló különbözősége lehetőségét, amennyiben azt objektív kritériumok közvetlenül indokolják. A szolgáltatási irányelv 20. cikke tehát lehetővé teszi a szolgáltatás igénybe vevőjével szembeni, annak állampolgárságán vagy lakóhelyén alapuló eltérő bánásmódot, ha az objektív kritériumok által indokolt, amit minden egyedi esetben el kell bírálni(84).
99. Ezért úgy vélem, hogy a vállalkozók számára főszabály szerint meg kell adni annak lehetőségét, hogy a weboldalukon kifejezetten feltüntessék, hogy tevékenységük mely államokra irányul, és melyekre nem(85), illetve hogy minden egyedi eset konkrét körülményei alapján kell megvizsgálni azt, hogy az efféle kizárás adott esetben összeegyeztethetetlen‑e az uniós jog más rendelkezéseivel.
3. Végkövetkeztetés
100. A jelen indítvány 51–99. pontjában ismertetett szempontok alapján megítélésem szerint a Pammer‑ügyben előterjesztett második kérdést és a Hotel Alpenhof ügyben előterjesztett kérdést akként kell megválaszolni, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében vett tevékenység „irányulásához” nem elégséges, hogy a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél weboldala a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban az interneten elérhető. A nemzeti bíróságnak az eset valamennyi körülményére figyelemmel kell elbírálnia azt, hogy a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e. Az elbírálásnál fontos tényező különösen a weboldal tartalma, a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél korábbi üzleti tevékenysége, a használt internetdomén fajtája és az interneten vagy bármilyen más módon történő hirdetés lehetőségeinek kihasználása.
VII – Végkövetkeztetések
101. Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
1) A jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló, teherhajó‑utazás szervezésére kötött szerződést a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 15. cikke (3) bekezdésének értelmében vett ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződésnek kell tekinteni.
2) A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében vett tevékenység irányulásához nem elégséges az, hogy a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél weboldala a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban elérhető. A nemzeti bíróságnak az eset valamennyi körülményére figyelemmel kell elbírálnia azt, hogy a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul‑e. Az elbírálásnál fontos tényező különösen a weboldal tartalma, a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződő fél korábbi üzleti tevékenysége, a használt internetdomén fajtája és az interneten vagy bármilyen más módon történő hirdetés lehetőségeinek kihasználása.