JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. január 30.(1)
C‑557/12. sz. ügy
KONE AG és társai
(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Verseny – Kartelljog – Magánjogi jogérvényesítés – Kártérítési kereset – A kartellen kívüli vállalkozás ügyfele által a kartellen kívüli vállalkozás kartell árnyékában kialakított, túlzottan magas árai miatt a kartellben részt vevő vállalkozásokkal szemben előterjesztett kártérítés iránti kérelem – Árernyőhatások (umbrella pricing) – Közvetlen okozati összefüggés – A hatékony érvényesülés elve”
I – Bevezetés
1. A jelen előzetes döntéshozatali eljárás lehetőséget biztosít a Bíróság számára, hogy további mozaikkal bővítse az európai versenyjog magánjogi érvényesítéséhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatát. Arról az uniós szinten eddig nem tisztázott kérdésről van szó, hogy a kartell résztvevőinek kártérítésre irányuló polgári jogi felelőssége kiterjed‑e az úgynevezett árernyőhatásokra (angolul: „umbrella effects” vagy „umbrella pricing”) is.
2. Akkor van szó árernyőhatásokról, amikor a kartellben részt nem vevő vállalkozások (az úgynevezett kartellen kívüli vállalkozások) e kartell tevékenységének ürügyén „a kartell árnyékában” egyszerre – tudatosan vagy nem tudatosan – a versenyfeltételek mellett egyébként elérhetőnél magasabban állapítják meg saját áraikat. Lehetővé teszi‑e az uniós jog azt, hogy a kartellen kívüli vállalkozások vevője azok túlzottan magas árai miatt kártérítést igényeljen a kartell résztvevőitől a nemzeti bíróság előtt? Vagy ellenkezőleg, a nemzeti polgári jog keretében kizárt‑e az ilyen kártérítési kötelezettség azért, mert túl távoli, akár közvetett károkról van szó?
3. Ezek a kérdések állnak annak a felvonókartellnek a hátterében, amellyel a Bíróság más összefüggésben már foglalkozott.(2) Az ÖBB‑Infrastruktur AG vevőként a felvonókartellben részt nem vevő gyártótól vásárolt olyan felvonókat, amelyek tekintetében véleménye szerint a felvonókartell ürügyén a versenyfeltételek mellett egyébként elvárhatónál magasabb árat állapítottak meg. Az ebből fakadó kárának megtérítése érdekében az ÖBB‑Infrastruktur most az osztrák polgári jogi bíróságok előtt vonja felelősségre a felvonókartellban részt vevő négy vállalkozást.
4. Amennyiben kizárólag az osztrák nemzeti polgári jog alapján akarjuk megítélni ezt a kártérítés iránti kérelmet, akkor a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére álló adatok alapján eleve el kellene utasítani azt, mivel a nemzeti jogban érvényesülő alapelvek értelmében a kartell résztvevőinek nem lehet felróni az árernyőhatást. A Bíróságnak most azt kell megítélnie, hogy az uniós joggal ellentétes‑e a kartell résztvevői árernyőhatásokra vonatkozó felelősségének ilyen kategorikus kizárása. Az európai versenyjog fejlődése és különösen annak magánjogi érvényesítése tekintetében kétségkívül útmutató jellegű lesz a Bíróság jelen ügyben hozandó ítélete.
II – A tényállás és az alapjogvita
A – A felvonókartell
5. Az Európai Unió több tagállamában hosszú éveken keresztül működött az úgynevezett felvonókartell, amelynek keretében nagy európai felvonó‑ és mozgólépcsőgyártók – név szerint a Kone, az Otis, a Schindler és a ThyssenKrupp – versenyellenesen összejátszottak. Az Európai Bizottság 2003‑ban fedezte fel ezt a kartellt, és 2007‑ben bírságot szabott ki a felvonókartell belga, német, holland és luxemburgi piacon folytatott tevékenységére.(3)
6. Ausztriában a Bundeswettbewerbsbehörde (szövetségi versenyhatóság) és a Kartellgericht (versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság) járt el a felvonókartellel szemben. A versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság által 2007‑ben kiszabott bírságot(4) az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező felsőbb bíróságként 2008‑ban helybenhagyta.(5) A ThyssenKrupp töltötte be a koronatanú szerepét.
7. Az osztrák nemzeti kartelleljárásban hozott megállapítások értelmében a kartell résztvevői között az 1980‑as évektől 2004 elejéig olyan, köztük újra és újra megerősített, a felvonók és mozgólépcsők piacának felosztására irányuló megállapodás állt fenn, amelyet széles körben hajtottak végre, ha nem is hézagmentesen. A kartell arra irányult, hogy a mindenkori kedvezményezett vállalkozás részére a versenyfeltételek mellett elérhetőnél magasabb árat biztosítsanak. A kartell révén torzult a verseny és a versenyfeltételek melletti áralakulás.
8. A kartell résztvevői az új berendezések teljes osztrák piaca méretének jóval több mint fele tekintetében törekedtek együttműködés megvalósítására. Az érintett projektek több mint fele tekintetében ezen túlmenően sor került a kartell résztvevői között az egyikük részére történő konszenzusos kiosztásra is. Így összességében a piac méretének legalább harmada vált érintetté a kartell résztvevői közötti konkrét összejátszásban. Az összehangolt projektek körülbelül kétharmada terv szerint valósult meg. Az esetek fennmaradó harmadában vagy kartellen kívüli vállalkozások kapták meg a projektet, vagy a kartellben részt vevő olyan vállalkozás kapta meg azt, amely nem tartotta magát a megállapodásokhoz, és az összehangoltnál kedvezőbb ajánlattal élt.
9. A kartell résztvevői által tanúsított magatartás eredményeként alig változtak a piaci árak, és piaci részesedésük közel azonos maradt.
B – Az ÖBB‑Infrastruktur kártérítési keresete
10. Az ÖBB‑Infrastruktur az Österreichische Bundesbahnen (osztrák szövetségi vasutak) leányvállalata, és mint ilyen egész Ausztria területén ő felel a pályaudvarok kialakításáért és fenntartásáért. Az ÖBB‑Infrastruktur fontos ügyfél a felvonók és mozgólépcsők osztrák piacán.
11. Az ÖBB‑Infrastruktur több mint 8 millió euró kártérítés iránt indított eljárást az osztrák polgári jogi bíróságok előtt a kartellben részt vevő Kone, Otis, Schindler és ThyssenKrupp ellen. Indokolásképpen az ÖBB‑Infrastruktur lényegében azzal érvel, hogy a felvonókartell tevékenysége miatt túlzottan magas árat fizetett az általa vásárolt felvonókért. Itt olyan felvonókról van szó, amelyeket az ÖBB‑Infrastruktur részben a kartell résztvevőinek közvetlen, részben közvetett vevőjeként, részben pedig kartellen kívüli vállalkozások ügyfeleként vásárolt meg.
12. A jelen előzetes döntéshozatali eljárás tárgya a kártérítési keresetnek csupán azon része, amelyben az ÖBB‑Infrastruktur azt kifogásolja, hogy a kartell tevékenységének ürügyén egy kartellen kívüli vállalkozás jelentősen magasabb árakat számlázott ki, mint amely rendes versenyfeltételek között lehetséges lett volna. Az ÖBB‑Infrastruktur becslése szerint ez a kár mintegy 1,8 millió euró.
13. A kártérítési kereset e részét mint megalapozatlant elutasító, első fokon meghozott ítéletet(6) a lényeges pontok tekintetében a fellebbviteli bíróságként eljáró Oberlandesgericht Wien hatályon kívül helyezte.(7) A jogvita jelenleg a felülvizsgálati bíróságként eljáró Oberster Gerichtshof előtt folyik.
14. Az Oberster Gerichtshof álláspontja szerint az ÖBB‑Infrastruktur által megtéríteni kért kár a jogalap miatt nem róható fel a kartell résztvevőinek. Egyrészt hiányzik az osztrák jog szerint szükséges megfelelő okozatiság, másrészt az érvényesíteni kívánt kár nem tartozik a versenyszabályok által biztosított védelem céljai közé. Az árernyőhatások helyes jogi kezelése tekintetében a szakirodalomban ellentmondásosan zajló vita fényében azonban az Oberster Gerichtshof kételkedik abban, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal – különösen a hatékony érvényesülés elvével – egy hasonló, kizárólag a nemzeti polgári jogon alapuló eredmény.
III – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás
15. Az Oberster Gerichtshof kérdést előterjesztő bíróságként 2012. október 17‑i végzésével(8) a következő kérdést terjesztette Bíróságunk elé előzetes döntéshozatalra:
Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 101. cikket (EK 81. cikk, az EKSZ 85. cikke), hogy bármely személy követelheti a kartell résztvevőitől azon kár megtérítését is, amelyet az a kartellen kívüli vállalkozás okozott, amely a megemelkedett piaci árak ürügyén a saját termékeinek árait jobban megemeli annál, mint ahogy ezt a kartell hiányában tette volna (umbrella pricing), és így az Európai Unió Bírósága által megkövetelt hatékony érvényesülés elve megköveteli ezen igény nemzeti jog szerinti elismerését?
16. Az előzetes döntéshozatali eljárás írásbeli szakaszában részt vett egyrészt az alapjogvita felpereseként az ÖBB‑Infrastruktur, másrészt az alapjogvita alpereseként a Kone, az Otis, a Schindler és a ThyssenKrupp, továbbá az osztrák kormány, az olasz kormány és az Európai Bizottság. A két kormány kivételével e felek észrevételeket adtak elő a 2013. december 12‑i tárgyaláson is.
IV – Értékelés
17. A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban az EUMSZ 101. cikk értelmezéséről kérdez, és úgy tűnik, csak másodlagosan hivatkozik az EK 81. cikkre és az EK‑Szerződés 85. cikkére. Mivel azonban a felvonókartell tevékenységére a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt került sor, méghozzá részben az EK 81. cikk időbeli hatálya, részben pedig még az E(G)K‑Szerződés 85. cikkének hatálya keretében, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során csak e két utóbbi rendelkezés irányadó. Megfontolásaim azonban minden további nélkül átvihetőek a tartalmilag lényegében azonos EUMSZ 101. cikkre is.
18. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 81. cikk, illetve az E(G)K‑Szerződés 85. cikkének hatálya alá tartozó kartell károsultjai kártérítést követelhetnek a kartellben részt vevő vállalkozásoktól.(9) Nem egyértelmű azonban, hogy az ilyen kártérítési igények magukban foglalják‑e azokat a károkat is, amelyek a kartellen kívüli vállalkozás versenyfeltételek mellett várható szintet meghaladó árnövelésén alapulnak, azaz árernyőhatásokra vezethetők vissza. A szakirodalom ellentmondásosan kezeli ezt a témát.(10) Nem különösebben meglepő tehát az, hogy a jelen jogvitában részt vevő felek is igen eltérő álláspontokat képviselnek, mivel jelentősek a pénzügyi hatások.
19. Jogi szempontból okozati problémát vet fel az, hogy az árernyő‑hatásokért is polgári jogi felelősséggel tartoznak‑e a kartell résztvevői. Felmerül a kérdés, hogy kellően szoros összefüggés áll‑e fenn a kartell és a kartelltől függő árernyőhatásokra visszavezethető károk között, vagy túl távoli károkról van szó, amelyek megtérítése ésszerűen nem róható fel a kartell résztvevőinek.
20. A továbbiakban először azt mutatom be, hogy uniós jogi, nem pedig nemzeti jogi problémáról van szó a kartell résztvevőinek árernyőhatások tekintetében fennálló polgári jogi felelőssége kérdésében (lásd a következő A. pontot). Második lépésben a kartell és az esetleges árernyőhatások közötti okozatiság megállapításával szemben uniós jogi szempontból támasztható, konkrét jogi feltételekkel foglalkozom (lásd később a B. pontot).
A – A kartell résztvevőinek árernyőhatások tekintetében fennálló polgári jogi felelőssége: uniós jogi probléma
21. A kérdést előterjesztő bíróság és az eljárásban részt vevő felek közül sokan úgy vélik, hogy elsősorban a nemzeti joghoz igazodik a kartell résztvevőit árernyőhatások tekintetében terhelő polgári jogi felelősség, valamint hogy ezzel összefüggésben uniós jogi szempontból a tagállamok mérlegelési mozgásterének az egyenértékűség és a hatékony érvényesülés elve szab adott esetben határt. A Kone ezzel összefüggésben a szubszidiaritás elvére is hivatkozik.
22. Ez az álláspont valóban támogatásra találni látszik a Manfredi‑ügyben hozott ítélet gyors áttekintése során, amelyben a Bíróság „a nemzeti jogrendszer feladatának” tekinti a kártérítés iránti jog „gyakorlására irányadó szabályok megállapítását”, ideértve az „ok‑okozati összefüggés” fogalmának alkalmazására vonatkozó szabályokat is, és ennek során az egyenértékűség elve és a hatékony érvényesülés elve figyelembevételét írja elő.(11)
23. A Manfredi‑ügyben hozott ítélet, és a Bíróság néhány későbbi ügyben hozott ítéletének közelebbi vizsgálata mindazonáltal azt mutatja, hogy nem annyira a kártérítési jogosultság fennállása (azaz az a kérdés, hogy vajon megítélhető‑e a kártérítés) függ a nemzeti jog aktuális állásától, sokkal inkább az alkalmazás részletszabályai, és az ilyen jogosultságok konkrét érvényesítésének módjai (azaz az a kérdés, hogy hogyan biztosítsák a kártérítést), tehát különösen a hatáskörök, az eljárás, a határidők és a bizonyítás.(12)
24. Magából az uniós jogból, pontosabban az EK 81. cikk, illetve az E(G)K‑Szerződés 85. cikke (jelenleg EUMSZ 101. cikk) szerinti kartelltilalomból következik azonban az az elv, miszerint bármely személynek joga van az elszenvedett károkért kártérítést követelni, amennyiben okozati összefüggés áll fenn e kár és versenyjog megsértése között.(13) Az uniós jogból való ilyen közvetlen származtatás – az ezen eszközök között egyébként fogalmilag fennálló valamennyi eltérés ellenére – megegyezik a vállalkozások kartelltilalom megsértése tekintetében fennálló polgári jogi felelőssége, és a tagállamok uniós jog megsértése tekintetében fennálló felelőssége(14) esetében.(15)
25. Ahogyan azt az olasz kormány helyesen kifejtette, nem utolsósorban a hivatkozott kartelltilalom jogi jellegére és jelentőségére vezethető vissza az, hogy különösen a kartell résztvevőinek kártérítési kötelezettsége esetén önálló uniós jogi elvről van szó: ez a kartelltilalom közvetlen hatállyal bír a magánszemélyek közötti jogviszonyokban, az elsődleges jogból fakadóan a belső piacon tevékenykedő valamennyi vállalkozásra kötelezettségeket ró, és bárki hivatkozhat rá.(16) A kartelltilalom tényleges érvényesülését – effet utile‑ét – veszélyeztetné, ha nem igényelhetne bármely személy kártérítést az olyan kárért, amely rá nézve a vállalkozások EK 81. cikket, illetve E(G)K‑Szerződés 85. cikkét (jelenleg EUMSZ 101. cikk) sértő magatartásából fakadóan keletkezett.(17)
26. A Bíróság ezért a Manfredi‑ügyben hozott ítéletében elismeri, hogy „bármely személy igényelhet kártérítést olyan szerződés vagy magatartás által okozott kárért, amely alkalmas a verseny korlátozására”, anélkül hogy e jog fennállása bármilyen módon függne a tagállamok nemzeti jogától.(18)
27. Ez azonban nem minden: a Manfredi‑ügyben hozott ítéletből arra lehet következtetni, hogy az uniós jog előre meghatározza mind a kartell résztvevőitől a hivatkozott kartelltilalom megsértése miatt kártérítésre jogosult személyek körét (bárki), mind a kartell résztvevői által adott esetben megtérítendő kár fajtáit is. Így már tisztázva van, hogy a károsultak követelhetik a tényleges kár (damnum emergens) megtérítését, beleértve az elmaradt haszon (lucrum cessans) megtérítését, valamint a kamatok megfizetését is.(19)
28. A jelen ügyre átültetve mindez ahhoz a végkövetkeztetéshez vezet, hogy uniós jogi kérdésről van szó a kartell résztvevőinek árernyőhatások tekintetében fennálló polgári jogi felelősségének problémaköre esetében is. Ha ugyanis azt kell megítélni, hogy a kartell valamelyik résztvevőjének meg kell‑e térítenie az árernyőhatások miatt keletkezett kárt, akkor ez nem csupán a kártérítési jogosultságok érvényesítésének és számításának, valamint a nemzeti bíróság előtti bizonyításnak a módjait érinti (azaz a kártérítés „hogyanját”). Az érdeklődés középpontjában sokkal inkább az ennél is alapvetőbb kérdés áll, hogy a kartell résztvevői egyáltalán felelősségre vonhatók‑e polgári jogi tekintetben az ilyen fajta károk miatt, valamint hogy eljárást indíthatnak‑e velük szemben olyan személyek, akik nem közvetlen vagy közvetett vevőik (azaz a kártérítés „vajonja”). Ez a kérdés nem tartozhat kizárólag a tagállami jogrendekre.
29. Amennyiben tagállamonként alapvetően eltérnének egymástól azok a jogi feltételek, amelyek értelmében a nemzeti bíróságok megítélik az EK 81. cikk vagy az E(G)K‑Szerződés 85. cikke szerinti kartell résztvevőinek meghatározott fajtájú károk miatti, meghatározott személyekkel szembeni polgári jogi felelősségét, akkor fennállna a gazdasági szereplők eltérő bánásmódjának veszélye. Ez nemcsak az európai versenyjog azon alapvetésével lenne ellentétes, miszerint a belső piacon tevékenykedő valamennyi vállalkozás számára lehetőleg egyenértékű versenyfeltételeket (level playing field)(20) kell kialakítani, hanem felhívást jelentene a forum shopping gyakorlására is.
30. Egyszóval az európai belső piac versenyszabályainak egységes és hatékony érvényesítésére irányuló cél Unió‑szerte egységes választ ad arra az alapvető kérdésre, hogy a kartell résztvevői által megtérítendők‑e, vagy sem az árernyőhatásokból fakadó károk.
B – Az okozati összefüggés megállapításával szemben támasztott uniós jogi követelmények
31. Azt kell még tisztázni, hogy uniós jogi szempontból milyen konkrét követelményeket lehet támasztani a kartell és az esetleges árernyőhatások közötti okozati összefüggés megállapításával szemben.
32. Ahogyan már a Bíróság által használt „bárki” megfogalmazás is mutatja, nem értelmezhető szűken a kartell résztvevőinek kártérítésre irányuló kötelezettsége. A kartellek nemcsak a kartell résztvevőinek szorosabb környezetében, hanem sokkal tágabb területen is alkalmasak arra, hogy jelentős gazdasági kárt okozzanak. Ezért aránytalan lenne úgy korlátozni a jogosultak személyi körét, hogy eleve csak meghatározott piaci szereplők – például a kartell résztvevőinek szerződéses partnerei, vagy áruik és szolgáltatásaik közvetlen vagy közvetett igénybevevői – követelhessenek kártérítést. Máskülönben nem lenne biztosítva az uniós jogi kartelltilalom tényleges érvényesülése.
33. Másrészt az okozatiság vizsgálata tekintetében mindenképpen jogszerű annak biztosítására irányuló feltételeket alkalmazni, hogy ne kerüljön sor a kartell résztvevői tekintetében parttalan kártérítési kötelezettség kialakulására, amely bármilyen, akár nagyon távoli kárra vonatkozik, amely tekintetében versenyellenes magatartásuk a conditio sine qua non (más szóval még „megfelelő okozatiság” vagy „szükségszerű okozatiság”) értelmében okot képezhet.
34. Így az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós intézmények EUMSZ 340. cikk (2) bekezdése értelmében szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelőssége kellően közvetlen okozati összefüggés fennállását feltételezi a károkozó magatartás és az érvényesíteni kívánt kár között.(21) A koherencia miatt ezt a feltételt is át kell vinni valamennyi olyan ügyre, amelyben az uniós jog megsértése miatti kártérítési igényről van szó, mindegy, hogy ezeket az igényeket magánszemélyek érvényesítik a tagállamokkal szemben,(22) vagy – ahogyan a jelen ügyben – magánjogi jogalanyok egymás között, a kartell résztvevőinek az általuk a piacon okozott kár miatti polgári jogi felelősségre vonása keretében.(23)
35. Természetesen pontosítást igényel a közvetlenség hivatkozott feltétele is. Annak közelebbi meghatározásához, hogy pontosan mit kell „kellően közvetlen okozati összefüggésen” érteni, végső soron normatív szempontot kell igénybe venni, ahogyan ez a nemzeti polgári jogrendszerekben a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre vonatkozó mindenkori szabályok esetében is szokás.(24) Az e tekintetben használatos fogalmak (legal causation, „megfelelő okozatiság” stb.) eltérhetnek egymástól az egyes jogrendekben. Tartalmilag azonban lényegében azonos megfontolásokról van szó, amelyek a kellően közvetlen okozatiság eszméjének alapját is képezik.
36. Ezzel összefüggésben elsőként azt kell kiemelni, hogy a közvetlen okozatiság nem tekinthető azonosnak a kizárólagos okozatisággal. A kérdést előterjesztő bíróság és az eljárásban részt vevő néhány fél által hangsúlyozott körülmény, miszerint a kartellen kívüli vállalkozás árképzése annak szabad vállalkozói döntésén alapul, nem lehet tehát önmagában véve irányadó annak nemleges megválaszolásakor, hogy a kartell résztvevőinek felróják‑e az árernyőhatásokon alapuló esetleges károkat. A közvetlen okozatiság feltételezéséhez elegendő az, ha a kartell legalább részben oka volt az árernyőhatásoknak.(25)
37. Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata semmiképpen nem állapítja meg minden esetben és általánosságban az okozati láncolat megszakadását, ha valamely harmadik fél tevékenysége is hozzájárult a bekövetkezett kár kialakulásához. Minden esetben a mindenkori egyedi ügy konkrét körülményeitől függ a kérdés.(26) A jelen ügyhöz hasonló ügyekben úgy tűnik számomra, hogy a kartellen kívüli vállalkozás belépésével éppen hogy nem szakad meg, sőt, folytatódik a kartellig visszakövethető okozati láncolat akkor, amikor a kartellen kívüli vállalkozás a mindenkori piaci adottságokhoz (is) igazodik az árképzése során, és eközben – feltétlenül előrelátható módon(27) – reagál a kartelltől kiinduló árimpulzusokra.
38. A kartellen kívüli vállalkozás vállalkozói döntésszabadsága irrelevanciájának mértékét mutatja egyébként a következő hasonló problémára, a kartell résztvevőinek a közvetett vevőiknél (azaz ügyfeleik ügyfeleinél) bekövetkezett kárért fennálló polgári jogi felelősségre vetett gyors pillantás is. Abban az összefüggésben is végső soron valamely harmadik fél (a közbenső vevő) vállalkozói döntésszabadságától függ a kár közvetett vevőnél való keletkezése; hiszen csak akkor károsodnak, ha ez a harmadik fél áthárítja a saját ügyfeleire a kartell résztvevőinek versenyellenesen túlzottan magas árát. A kartell résztvevőinek tevékenysége tehát nem önmagában okozza a közvetett vevőknél felmerült kárt. Újabban nem kevésbé elterjedt az az elképzelés, hogy megtéríthető a közvetett vevőknél felmerült ilyen kár.(28)
39. Az árernyőhatásokból fakadó, a jelen ügyben szóban forgó károk tekintetében is aránytalan lenne az, ha egyetlen okozati összefüggést szabnánk a kartell résztvevői polgári jogi felelősségének feltételéül. Az áraknak csak ritkán van egyetlen okuk. Ez mindazonáltal nem zárja ki azt, hogy a kartell azon résztvevőit, akik – a jelen ügyhöz hasonlóan – versenyellenes tevékenységükkel hozzájárulnak a rendes piaci árképzési mechanizmusok torzulásához, felelősségre vonják az ebből fakadó károk tekintetében.
40. Ezt feltételezve a kellően közvetlen okozatiság feltételével tartalmilag egyrészt azt kell biztosítani, hogy valamely személy jogellenes magatartása következményeként csak azon károkért legyen felelősségre vonható, amelyek felmerülését ésszerűen előre láthatta (ehhez lásd a következő 1. fejezetet). Másrészt ennek a személynek csak azok a károk legyenek felróhatók, amelyek megtérítése összhangban áll az általa megsértett jogi norma célkitűzésével (ehhez lásd a lenti 2. fejezetet).
1. Az árernyőhatásokból fakadó károk előre láthatósága
41. Elsőként tisztázandó, hogy a kartell résztvevői számára milyen körülmények között látható előre az árernyőhatásokból fakadó kár. Más szavakkal kifejezve arról a kérdésről van szó, hogy a hivatkozott károk és a kartell jogellenes tevékenysége között fennállhat‑e megfelelő okozatiság.
42. Minden olyan kár előre látható (vagy megfelelő okozatisággal okozott), amelyek felmerülésével a kartell résztvevői általános élettapasztalatuk alapján ésszerűen számolhatnak, ellentétben azokkal a károkkal, amelyek a körülmények teljes mértékben szokatlan láncolatát képezik, és ezzel atipikus okozati folyamat eredményeként alakulnak ki.
43. A kérdést előterjesztő bíróság – ahogyan a Kone, az Otis, a Schindler és a ThyssenKrupp, valamint az osztrák kormány – azon az állásponton van, hogy az árernyőhatásokból fakadó károk nem kellően előre láthatók a kartell résztvevői számára, és ezzel létrehozatalukban nem terheli őket megfelelő okozatiság. Az árernyőhatások esetében csupán a kartell „mellékhatásáról” van szó.
44. Ezt az állítást el kell utasítani.
45. Igaz, hogy számos tényező irányadó lehet a kartellen kívüli vállalkozások vállalkozói döntésszabadsága keretében zajló árképzés tekintetében.(29) Ez a körülmény azonban önmagában nem zárja ki azt, hogy a kartell résztvevői számára előre látható az árernyőhatásokból fakadó kár.
46. A piacgazdaságban ugyanis a vállalkozások szokásos magatartási mintáinak részét képezi az, hogy intenzíven figyelik a piaci eseményeket, és nem hagyják figyelmen kívül azt saját kereskedői döntéshozataluk során. Mindezek alapján egyáltalán nem előre nem látható és egyáltalán nem meglepetésszerű az, amikor a kartellen kívüli vállalkozások a kartellben részt vevő vállalkozások piaci magatartására tekintettel határozzák meg az egyes áraikat, attól függetlenül, hogy tudomásuk van‑e a versenyellenes tevékenységekről, vagy sem. Éppen hogy ez a dolgok rendes menete.
47. Ez annál inkább érvényes akkor, amikor a kartell résztvevői – a jelen ügyhöz hasonlóan – nagymértékű közös piaci részesedésük miatt az érintett piac jelentős részét lefedik(30), és versenyellenes magatartásuk is érinti e piac jelentős részét(31), ami semmiképpen nem feltételezi azt, hogy a piac oroszlánrészét befolyásolják. Minél jelentősebb a kartell helyzete az érintett piacon, annál valószínűbb, hogy a kartell összességében jelentős mértékben alakítja az ezen a piacon érvényesülő árszínvonalat, és annál kevésbé lehetséges a kartellen kívüli vállalkozás számára, hogy saját impulzusok segítségével a maga részéről számottevően befolyásolja a piaci árat.
48. A kartellen kívüli vállalkozásnak saját árképzésében bizonyára annál könnyebb idomulnia a kartell résztvevőinek üzletviteléhez, minél egységesebb és átláthatóbb a termék tekintetében releváns piac. Ebből azonban semmiképpen nem következtethetünk fordított érveléssel arra, hogy az egyedi gyártású termékek – mint például néhány szóban forgó felvonó és mozgólépcső – nem egységes és kevéssé átlátható piacain soha nem lenne várható semmilyen, kartellből kiinduló árernyőhatás.(32) A tendenciát tekintve ugyanis a figyelmes piaci résztvevők számára az ilyen piacon is látható az, hogy milyen árszínvonal az uralkodó, és hogy milyen magatartást folytatnak a piacon működő egyes eladók.
49. Ezen a megállapításon az a körülmény sem változtat sokat, hogy mindenekelőtt az állami nagyberuházások esetében gyakran közbeszerzési eljárás keretében vásárolják a felvonókat és mozgólépcsőket. Az ilyen közbeszerzési eljárások eredményei ugyanis az ÖBB‑Infrastruktur eljárásban részt vevő felek által nem vitatott állítása szerint semmiképpen nem maradnak rejtve a többi piaci résztvevő előtt,(33) így az uralkodó árszínvonal kiindulópontjául szolgálhatnak a jövőbeli megbízások esetében.
50. Lehet, hogy valamely szabad kapacitásokkal rendelkező kartellen kívüli vállalkozás megpróbálja a kartell árai alatt meghatározni saját árait azért, hogy így szerezzen piaci részesedést a kartell résztvevői kárára. De a kartellen kívüli vállalkozás még ekkor is jelentős késztetést érez arra, hogy a versenyfeltételek mellett egyébként elérhetőnél magasabb árat kérjen vevőitől. Ha azt feltételezzük például, hogy a kartellár 120 egység, és a versenyfeltételek mellett egyébként megcélzott ár 100 egység lenne, akkor a kartellen kívüli vállalkozás megállapíthatja például 110 egységben a saját árát. Az ilyen magatartás semmiképpen nem szokatlan, hanem gazdaságilag ésszerű lenne, és a kartell résztvevői számára egyáltalán nem előre nem látható.
51. Megfordítva, a kartellben részt vevő vállalkozások versenyellenes összejátszásának eredményessége tekintetében nagy jelentősége van annak, hogy a kartellen kívüli vállalkozások árai is emelkednek, és közelítenek a kartell résztvevőinek áraihoz. Minél jobban nő ugyanis összességében az árszínvonal, annál jobban érvényesíthetők hosszú távon a piacon a kartell résztvevői által alkalmazott árak. Ezért is nyilvánvaló az a végkövetkeztetés, hogy a kartell versenyellenes magatartásuk logikáját végiggondoló, ésszerűen cselekvő résztvevői számára nem meglepő az árernyőhatás, hanem ellenkezőleg, éppen hogy számolniuk kell ilyen hatások fellépésével. Erre helyesen hívta fel a figyelmet az ÖBB‑Infrastruktur.
52. Mindezek alapján összességében abból kell kiindulni, hogy az árernyőhatásokból fakadó károk esetében nem olyan károkról van szó, amelyek felmerülése mindig szokatlan, vagy a kartell résztvevői számára előre nem látható. Az EK 81. cikk, illetve E(G)K‑Szerződés 85. cikkének (jelenleg EUMSZ 101. cikk) tényleges érvényesülésével összeegyeztethetetlen lenne az, ha a megfelelő okozatiság feltételének viszonylag szigorú értelmezésére hivatkozva eleve kizárnák az ilyen károk megtérítését.
2. Az árernyőhatásokból fakadó károk megtérítésének összeegyeztethetősége a megsértett versenyszabályok célkitűzésével
53. Másodikként azt kell még tisztázni, hogy az árernyőhatásokból fakadó károk megtérítése összhangban áll‑e az EK 81. cikk, illetve E(G)K‑Szerződés 85. cikke (jelenleg EUMSZ 101. cikk) szerinti célkitűzéssel.
54. A kérdést előterjesztő bíróság – ahogyan a Kone, az Otis, a Schindler és a ThyssenKrupp, valamint az osztrák kormány is – úgy véli, hogy az uniós jogi versenyszabályok által biztosított védelem hatályán kívül esnek az árernyőhatásokból fakadó károk. A kartell résztvevőit polgári jogi tekintetben nem lehet felelősségre vonni ilyen károkért, mivel hiányzik a „jogellenességi összefüggés”.
55. Ez az érvelés sem megalapozott.
56. Az EK 81 cikk. és az EK 82. cikk, illetve az E(G)K‑Szerződés 85. és 86. cikke (jelenleg EUMSZ 101. és 102. cikk) szerinti versenyszabályok célja a torzulásmentes verseny rendszerének létrehozatala és fenntartása az európai belső piacon. Az európai egység alapját képező ezen célt(34) szolgálják a versenyjog magánjogi és közjogi érvényesülését biztosító mechanizmusok.
57. Nehezen feltételezhető, hogy éppen a kartell résztvevőinek az árernyőhatásokból fakadó károk miatt fennálló polgári jogi felelősségének elismerése lenne összeegyeztethetetlen e hivatkozott célkitűzéssel. Ahogyan azt a következőkben kifejtem, az ilyen kártérítési kötelezettség gond nélkül illeszkedik abba a rendszerbe, amelyben érvényre jutnak az európai versenyszabályok (ehhez lásd a következő a) pontot), és ezenkívül alkalmas arra, hogy helyreállítsa a kartell résztvevői által elkövetett versenyjogi jogsértésekből fakadó negatív következményeket a piac többi résztvevője – különösen a fogyasztók – számára (ehhez lásd a b) pontot).
a) A versenyszabályok érvényesítésének rendszerébe illeszkedés
58. Először annak a kérdésnek kell utánajárni, hogy a kartell résztvevőinek az árernyőhatásokból fakadó károk tekintetében fennálló polgári jogi kártérítési felelőssége általában véve illeszkedik‑e abba a rendszerbe, amellyel az Európai Unióban a Szerződések versenyszabályait érvényesítik.
59. Közismert, hogy az európai versenyszabályok érvényesítése két pilléren nyugszik. Egyrészt a versenyhatóságok feladatát képező, visszatartó eszközökkel gyakorolt közjogi jogérvényesítésről (más néven még public enforcement), másrészt a magánszemélyek kezdeményezésén alapuló, polgári jogi eszközökkel való magánjogi jogérvényesítésről (más néven még private enforcement)(35) van szó.
60. A versenyszabályok tényleges hatékonyságának biztosításához elengedhetetlen, hogy a közjogi jogérvényesítési rendszer és a magánjogi jogérvényesítési rendszer is a lehető legnagyobb mértékben kiteljesedhessen.(36) A versenyszabályok átütő ereje jelentős mértékben gyengülne, ha az árernyő‑hatásokhoz hasonló jelenségekre figyelemmel eleve eltekintenének a magánjogi jogérvényesítéstől, és e tekintetben kizárólag a közjogi jogérvényesítésre építenének, ahogyan ezt a felvonókartell néhány tagja előtérbe helyezni látszik.
61. Magától értetődő, hogy – a közjogi érvényesítés eszköztárához hasonlóan – úgy kell kialakítani és alkalmazni a magánjogi jogérvényesítés eszköztárát, hogy bevetése ne hátráltassa a versenyszabályok hatékony érvényesülését. A ThyssenKrupp álláspontjától eltérően azonban nincs olyan benyomásom, hogy alapvetően helytelen ösztönzőt jelentene az árernyőhatások kartell résztvevőinek polgári jogi felelőssége alá vonása, ami végső soron több kárt okozna a versenyszabályok érvényesítésében, mint amennyi haszonnal járna.
62. A Bíróság előtti eljárásban az írásbeli és szóbeli viták tárgya különösen a polgári jogi felelősség és az Európai Bizottság, valamint a nemzeti hatóságok engedékenységi programja közötti lehetséges kölcsönhatás volt.
63. Lehet ugyan, hogy a kartell néhány résztvevőjét visszatarthatja kártyái kiterítésétől és a versenyhatóságokkal való együttműködéstől az, hogy kilátásba helyeződik a károsult piaci szereplők általi polgári jogi felelősségre vonás. De lehet‑e ez indok arra, hogy egyáltalán ne vegyék figyelembe a károsultak pénzügyi jóvátételre irányuló jogos érdekeit? Biztosan ésszerű, hogy az engedékenységi program segítségével egyengetik a kartell résztvevői számára a jogszerűséghez visszavezető utat, és hozzájárulnak a jogellenes magatartások felfedéséhez, erre azonban nem kerülhet sor más piaci szereplő jogos érdekének kárára.
64. Igazolt lehet egy esetleges kártérítési eljárásban az engedékenységben részesülő vállalkozás magatartásának megfelelő figyelembevétele, és a kártérítési követelések teljesítésének elsősorban a kartell más résztvevőire hárítása, ahogyan ezt a Bizottság is javasolja.(37) Álláspontom szerint azonban téves lenne, ha az engedékenységi programokat a kártérítéssel kapcsolatban jellemző chilling effect – amennyiben ez egyáltalán megállapítható – alkalmat teremtene arra, hogy a kartell résztvevői tekintetében kategorikusan kizárják az árernyőhatásokkal kapcsolatos polgári jogi felelősségre vonást.
65. Ez annál is inkább így van, mivel a kártérítés megítélésének korlátozó gyakorlata jelentősen azoknak a kezére játszana, akik részt vesznek vagy részt venni terveznek a versenyellenes gyakorlatokban. Annál jobban tudnak ugyanis számolni a kartellben való részvétellel együtt járó pénzügyi kockázattal, minél kisebb kártérítési igénnyel kell szembenézniük a kartell felfedezése esetén. Ha a kartell résztvevőit biztosítanák arról, hogy soha nem kell felelősséget vállalniuk az árernyőhatásokért, akkor ez további ösztönzést jelente számukra versenyellenes magatartásuk folytatásához. Ez ellenkezne a magánjogi jogérvényesítési mechanizmusokhoz kapcsolódó és kifejezetten szándékolt elrettentő hatással az európai belső piacon érvényes játékszabályok megsértésének gondolatával játszó vállalkozások tekintetében.(38)
66. Ellentétben azzal, amit a Kone vélni látszik, az európai versenyjog célkitűzése nem szorítható arra, hogy a belső piacon tevékenykedő vállalkozások számára lehetővé teszik a lehetőségekhez képest költséghatékony gazdasági működést. A jog uniójában, amelynek célja a magas versenyképességű szociális piacgazdaság létrehozása (EUSZ 3. cikk (3) bekezdése), minden költséghaszon‑vizsgálat mellett önmagukban értéket jelentenek a torzítatlan versennyel működő piacok.
67. Egyébként nem különösebben hiteles, ha kifejezetten a piaci eseményeket befolyásoló és az árakat mesterségesen magasan tartó vállalkozások figyelmeztetnek a gazdasági szereplők túlzottan magas költségeire, és hivatkoznak a piac hatékony érvényesülésére irányuló veszélyre, ha nem mentesítik a kartell résztvevőit bizonyos kártérítési felelősség alól. A leghatékonyabb módon maguk a kartell résztvevői tudnak a védekezni az esetleges kártérítés iránti kérelmekkel összefüggő költségekkel szemben, méghozzá úgy, hogy eleve eltekintenek a versenyszabályok megsértésétől. A kartell résztvevőinek kártérítés iránti kérelmekkel szembeni védelme ellenben csak oda vezetne, hogy a gazdaság más szereplői, különösen a károsult ügyfelek viselnék a kartell tevékenységének pénzügyi terheit.
68. Meglehetősen különös ezzel összefüggésben a ThyssenKrupp érvelése is, miszerint a kartell résztvevőinek árernyőhatások tekintetében fennálló polgári jogi felelőssége a „piacon fennálló verseny gyengüléséhez” vezetne, mivel a vállalkozások az őket fenyegető felelősség kockázata miatt visszarettenhetnek az adott piacon való részvételtől.(39) Ezzel kapcsolatban elegendő a következő utalás: a belső piaci tevékenységnél azoknak a vállalkozásoknak kell példaként szolgálniuk, akik betartják a versenyszabályokat, nem pedig azoknak, akik mások kárára jogellenes tevékenységet kívánnak gyakorolni. Amennyiben a kartell résztvevőinek árernyőhatások tekintetében fennálló kártérítésre irányuló kötelezettségének elismerése azt eredményezi, hogy a piactól távol maradnak a fekete bárányok, ez aligha hátrányos a versenyre nézve.
69. Kevéssé meggyőző végül az az elvétve előadott figyelmeztetés, miszerint a tagállamok polgári jogi bíróságai túlterhelődnek abban az esetben, ha a Bíróság elfogadja a kartell résztvevőinek árernyő‑hatásokból fakadó kár megtérítésére irányuló kötelezettségét. A polgári jogi bíróságok előtt rájuk háruló bizonyítási teher tekintetében várható, viszonylag nagy akadályok(40) fényében ugyanis valamennyi állítólagos „árernyő‑igényjogosult” (umbrella plaintiff) jól tájékozott lehet ahhoz, hogy gondosan mérlegelje a kartell résztvevőivel szembeni polgári jogi eljárásindítás esélyeit és kockázatait.
70. Ha azonban a kartellen kívüli vállalkozás valamelyik ügyfele úgy dönt, hogy az árernyőhatásokból fakadó kára miatt eljárást indít a kartell résztvevőivel szemben, akkor nem lehet arról szó, hogy az állítólagosan túl nagy ráfordításra hivatkozással megtagadják tőle a bírósági eljárás lefolytatását. Ellenkezőleg, a tagállamoknak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Alapjogi Charta 47. cikkének (1) bekezdése értelmében meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket az európai versenyjogban, amelyek a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.(41)
b) Az elkövetett versenysértések negatív következményeinek helyrehozatalára való alkalmasság
71. Legutoljára marad annak tisztázása, hogy a kártérítés funkciójával összeegyeztethető‑e az árernyőhatások kartell résztvevőinek polgári jogi felelőssége alá vonása. Egészen általánosan ez a funkció abban áll, hogy helyrehozza az elkövetett jogsértések negatív következményeit, és éppen e célra szolgál a kartell résztvevőinek arra irányuló kötelezettsége, hogy bárkinek megtérítsék a versenyellenes magatartásukkal okozott károkat.(42) A kártérítésben részesülés lehetősége egyúttal erősíti az Európai Unió versenyszabályaiba vetett bizalmat, és jelentős mértékben hozzájárul annak hatékony érvényesítéséhez.(43)
i) Arról a kifogásról, hogy az árernyőhatásokból fakadó károk nem szándékosak
72. Az eljárás felei közül néhányan azzal érvelnek, hogy a felvonókartellben részt vevő vállalkozások saját áraikat ugyan szándékosan emelték a vevőikkel szemben, de nem állt szándékukban a kartellen kívüli vállalkozások árainak vevőikkel szembeni, árernyőhatásokból fakadó emelése. Ezért nem jogos elvárni a kartell résztvevőitől az ilyen hatások miatti kár megtérítését.
73. Ez a kifogás nem helytálló.
74. A kartell és a piaci szereplőknél esetlegesen felmerülő, meghatározott kárfajták közötti okozati összefüggés megállapítása tisztán objektív feltételeken alapul. Igaz, hogy a polgári jogi felelősség szubjektív tekintetben függhet attól, hogy a kartell résztvevői szándékosan vagy gondatlanul megsértették a Szerződések versenyszabályait. Nem függ azonban attól a kérdés, hogy a kartell résztvevői ezen túlmenően szándékosan vagy gondatlanul okozták‑e a konkrétan bekövetkezett kárt is. Az ilyen felelősséget megalapozó előfeltétel nem lenne összeegyeztethető a polgári jog általános alapelveivel, és túlzott mértékben megnehezítené a versenyszabályok tényleges érvényesítését.
75. Ettől teljesen eltekintve a jelen ügyhöz hasonló esetben, ahogyan már említettem(44), semmiképpen nem előre nem látható az árernyő‑hatások felmerülése a kartellben részt vevő vállalkozások számára. Nyilvánvalónak tűnik ezért az, hogy a kartell tagjai a versenyellenes tevékenységük során könnyelműen belenyugszanak az esetleges árernyőhatásba, így a felmerülő károk tekintetében legalább gondatlanság, de akár eshetőleges szándék (dolus eventualis) is felróható lenne nekik.
ii) Arról a kifogásról, hogy az árernyőhatásokkal összefüggő kártérítés nem teszi lehetővé a jogellenes nyereség elvonását
76. Az eljárásban részt vevő néhány fél álláspontjával szemben lényegtelen továbbá az, hogy az árernyőhatásokból fakadó károk megtérítésével elvonható‑e a kartell résztvevőinek jogellenes nyeresége.
77. Sok esetben a kartelltevékenységgel összefüggő kártérítés üdvözölt mellékhatása lehet az, hogy ilyen módon elvonják a nyereséget. A nyereség ilyen elvonása azonban nem szükségszerű feltétele annak, hogy a kartell résztvevőivel szemben érvényesítsék a kártérítési igényeket.
78. A kártérítéshez való jog ebben különbözik alapvetően a jogalap nélküli gazdagodás kiadására irányuló jogtól. A kártérítés esetében nem elsősorban arról van szó, hogy elvegyék a károkozótól azt, amiben többlete van, hanem arról, hogy a károsultnál jóvátegyék azt, amit a károkozó jogellenes magatartása miatt hátrányként elszenvedett.(45) Ennek a funkciónak teljes mértékben megfelel az, hogy a kartell résztvevőinek polgári jogi felelősségét kiterjesztik az árernyőhatásokból fakadó károkra.
iii) Arról a kifogásról, hogy bírság jellegűvé válik a kártérítés
79. Kevéssé célravezető végül az eljárásban részt vevő több fél azon kifogása is, hogy az árernyőhatások tekintetében fennálló polgári jogi felelősség elismerésével bírság jellegű kártérítéssé alakul a kartell résztvevőitől követelt kártérítés.
80. Attól eltekintve, hogy az uniós jog alapvetően nem tiltja meg a kivételes vagy bírság jellegű kártérítést(46), semmi jele annak, hogy ilyen hatást mutathatna a kartell résztvevőinek árernyőhatások miatti polgári jogi felelősségre vonása.
81. A bírság jellegű kártérítés esetében megszokottól eltérően az árernyőhatások kártérítési kötelezettségbe való, szóban forgó bevonásával csupán azon károk jóvátételét igénylik a kartell résztvevőitől, amelyeket az adott piacon versenyellenes tevékenységükkel (ők is) okoztak. E károk túlkompenzálására nem kerül sor.
82. Összességében tehát abból kell kiindulni, hogy az árernyő‑hatásokból fakadó károk megtérítése összhangban áll az EK 81. cikk, illetve E(G)K‑Szerződés 85. cikke (jelenleg EUMSZ 101. cikk) szerinti célokkal.
3. Összefoglalás
83. Mindent egybevéve tehát a kartellben részt vevők számára általánosságban nem tekinthető előre nem láthatónak az árernyőhatásokból fakadó kár, és jóvátételük megfelel az EK 81. cikk, illetve az E(G)K‑Szerződés 85. cikke (jelenleg EUMSZ 101. cikk) szerinti céloknak. E versenyszabályok tényleges érvényesülésének mondana ellent az, ha a nemzeti polgári jog keretében eleve kizárnák az ilyen károk megtérítését.
C – Záró észrevétel
84. Az általam javasolt megoldás nem vezet automatikusan és minden egyes esetben a kartell résztvevőinek a kartellen kívüli vállalkozások ügyfeleivel szemben fennálló, kártérítésre irányuló kötelezettségéhez, de nem is zárja ki eleve az ilyen kártérítési kötelezettséget. Valamennyi releváns körülmény átfogó értékelése keretében kell megvizsgálni azt, hogy a konkrét egyedi esetben fellépnek‑e kartelltől függő árernyőhatások.
85. A probléma tisztán elméleti szintről bizonyítási szintre való áttétele tűnik számomra a legalkalmasabbnak arra, hogy valamennyi piaci szereplő érdekeinek kellő figyelembevétele mellett hozzájáruljon az európai versenyjog tényleges érvényesüléséhez.
86. Bizonyára nem található minden esetben olyan bizonyító erejű tanulmány vagy más olyan bizonyíték, amelyből ésszerűen arra lehet következtetni, hogy a mindenkori piacon kartelltől függő árernyőhatás jött létre. Másrészt egy ilyen hatás azonban egyáltalán nem kizárt, és az ehhez kapcsolódó károk semmiképpen nem olyan „spekulatívak” és „bizonytalanok”(47), mint ahogyan eddig érveltek. A jelen ügyben például az osztrák Oberster Gerichtshof az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében kifejtette, hogy a felvonókartell miatt torzult a várt áralakulás,(48) az ÖBB‑Infrastruktur pedig olyan tanulmányra hivatkozik, amely igazolja az árernyőhatás létrejöttét.(49)
87. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kartell résztvevői árernyő‑hatások tekintetében fennálló polgári jogi felelősségének igenlő megállapítása néhány kritikával ellentétben nem jobban és nem kevésbé „gazdaságbarát”, mint az ilyen kártérítési kötelezettség kategorikus kizárása, ahogyan ezt a kérdést előterjesztő bíróság előtérbe helyezni látszik. A gazdasági szereplők körébe ugyanis nem csak a kartell résztvevői tartoznak, hanem az ügyfelek is, akiknek a túlzottan magas árat kínálták, mindegy, hogy magukkal a kartellrésztvevőkkel álltak szerződéses viszonyban, vagy a kartellen kívüli vállalkozásokkal. Éppen ilyen igazságtalan lenne, ha pontosan a kartell versenyszabályokat súlyosan megsértő résztvevőit részesítenék egyoldalúan előnyben azáltal, hogy kategorikusan kizárják a polgári jogi felelősségükből az árernyőhatásokat, hiszen – ahogyan már említettem(50) – ez nem megfelelő ösztönzőket jelentene a versenyszabályok hatékony érvényesítése tekintetében.
88. Az általam javasolt megoldás nem összeegyeztethetetlen a nemzeti jog szerinti kártérítési keresetek Európai Bizottság által nemrég útnak indított részleges harmonizációjára irányuló jogalkotási szándékkal sem. Ahogyan tárgyaláson az eljárásban részt vevő felekkel megvitattuk, az árernyőhatásokból fakadó károk megtérítése nem ütközik a Bizottság irányelvre vonatkozó javaslatába.(51)
89. Bíróságunkat nem akadályozhatja a árernyő‑problematika megoldásában az a körülmény, hogy az Egyesült Államokban az úgynevezett umbrella claims területén kialakult ítélkezési gyakorlat nem egységes,(52) és még várat magára az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága általi, legfelsőbb szintű tisztázás.
V – Végkövetkeztetések
90. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az osztrák Oberster Gerichtshof előzetes döntéshozatal iránti kérelmére a következőképpen válaszoljon:
Az E(G)K‑Szerződés 85. cikkével, illetve az EK 81. cikkel ellentétes a tagállami nemzeti jog olyan értelmezése és alkalmazása, amelynek értelmében jogi indokok miatt kategorikusan kizárt, hogy a kartellben részt vevő vállalkozást polgári jogi felelősség terhelje az abból fakadó károkért, hogy a kartell tevékenységének szélárnyékában az e kartellen kívüli valamely egyéb vállalkozás saját árait a versenyfeltételek mellett egyébként vártnál jobban megemelte.