A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2007. október 23.(*)
„Uniós polgárság – EK 17. és EK 18. cikk – Képzési támogatás megtagadása valamely tagállam állampolgáraitól, akik másik tagállamban végzik tanulmányaikat – Más tagállamban folytatott és az azt megelőzően legalább egy évig a származás szerinti tagállam területén található oktatási intézményben végzett tanulmányok közötti folytatólagosság követelménye”
A C‑11/06. és C‑12/06. sz. egyesített ügyekben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Verwaltungsgericht Aachen (Németország) a Bírósághoz 2006. január 11‑én érkezett, 2005. november 22‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Rhiannon Morgan (C‑11/06)
és
a Bezirksregierung Köln,
valamint
Iris Bucher (C‑12/06)
és
a Landrat des Kreises Düren
között folyamatban lévő eljárásokban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts, G. Arestis és U. Lõhmus tanácselnökök, P. Kūris, Juhász E., A. Borg Barthet, J. Malenovský, J. Klučka és A. Ó Caoimh (előadó) bírák,
főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,
hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. január 30‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– R. Morgan képviseletében P. Kreierhoff Rechtsanwalt,
– I. Bucher képviseletében K.‑D. Kucznierz Rechtsanwalt,
– a Bezirksregierung Köln képviseletében E. Frings‑Schäfer, meghatalmazotti minőségben,
– a Landrat des Kreises Düren képviseletében G. Beyß, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,
– a holland kormány képviseletében H.‑G. Sevenster és M. de Mol, valamint P. P. J. van Ginneken, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer és G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben,
– a svéd kormány képviseletében A. Falk, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében C. Gibbs, meghatalmazotti minőségben, segítői: D. Anderson QC és T. Ward barrister,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Condou‑Durande és S. Grünheid, valamint W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának 2007. március 20‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EK 17. és az EK 18. cikk értelmezésére irányulnak.
2 E kérelmeket egyrészt az R. Morgan és a Bezirksregierung Köln (kölni helyi közigazgatási hatóság), másrészt az I. Bucher és a Landrat des Kreises Düren (Kreis de Düren‑i közigazgatási hivatal) között fennálló két jogvita keretén belül terjesztették elő annak tárgyában, hogy az alapeljárások felperesei jogosultak‑e képzési támogatásra a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül található felsőfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányok vonatkozásában.
Nemzeti jogi háttér
3 A tanulmányi ösztöndíjról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über individuelle Förderung der Ausbildung – Bundesausbildungsförderungsgesetz, a továbbiakban: BAföG) 5. §‑ának (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A 8. § (1) bekezdésében szereplő hallgatók képzési támogatásra jogosultak, amennyiben belföldön [Németországban] található állandó lakóhelyükről naponta látogatnak egy külföldön található oktatási intézményt. Jelen törvény értelmében állandó lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az érdekelt kapcsolati hálójának központja nem csak átmeneti jelleggel található, nem követelmény ugyanakkor az állandó letelepedésre irányuló szándék; az a hely, ahol valamely személy kizárólag tanulmányai folytatása céljából tartózkodik, nem tekinthető állandó lakóhelyének”.
4 A BAföG 5. §‑a (2) bekezdésének értelmében:
„Azok a diákok, akiknek állandó lakóhelye belföldön van, és külföldön található oktatási intézményben folytatják tanulmányaikat, képzési támogatásra jogosultak:
[...]
3. amennyiben a képzést, a belföldi oktatási intézmény legalább egyéves látogatása után, az Európai Unió egyik tagállamának oktatási intézményében folytatják,
és az érintett hallgatók kielégítő nyelvi ismeretekkel rendelkeznek. [...]”
5 A BAföG 8. §‑a (1) bekezdésének szövegezése az alábbi:
„Képzési támogatásra jogosultak:
1. a német alkotmány (Grundgesetz) értelmében vett német állampolgárok;
[...]
8. azok a diákok, akik az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló törvény 3. §‑ának megfelelően házastársként vagy gyermekként jogosultak a belépésre és a tartózkodásra, vagy akik e jogokkal valamely uniós polgár gyermekeként csak azért nem rendelkeznek, mert 21. életévüket már betöltötték vagy idősebbek, és szüleik vagy azok házastársa nem tartja el őket;
9. azok a diákok, akik az Európai Unió valamely másik tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térség egy másik államának az állampolgárságával rendelkeznek, és akik tanulmányaik megkezdése előtt Németországban munkaviszonyban álltak;
[…]”
Az alapeljárások
A C‑11/06. sz. ügy
6 Középfokú tanulmányai befejeztével R. Morgan, 1983‑ban született német állampolgár, egy évet töltött az Egyesült Királyságban „au pair”‑ként.
7 2004. szeptember 20‑tól kezdve alkalmazott genetika tanulmányokat folytatott a University of the West of England‑en Bristolban (Egyesült Királyság).
8 2004. augusztus folyamán az alapeljárás alperesénél, a Bezirksregierung Kölnnél kérelmet nyújtott be képzési támogatás iránt az Egyesült Királyságban folytatott tanulmányaihoz, amelyben különösen arra hivatkozott, hogy a genetika szakirány nem szerepel a németországi terület tanulmányi kínálatában.
9 2004. augusztus 25‑i határozatában e kérelmet a Bezirksregierung Köln azzal az indokolással utasította el, hogy R. Morgan nem teljesíti a BAföG 5. §‑ának (2) bekezdése értelmében a Németországon kívüli oktatási intézményben folytatott tanulmányok támogatására vonatkozó feltételeket. Mivel, többek között, nem a legalább egy éven keresztül végzett németországi tanulmányait folytatja egy másik tagállamban, nem teljesíti az ugyanezen rendelkezés (3) bekezdésében foglalt feltételt, amelynek értelmében a Németországon kívül folytatott tanulmányoknak a legalább egy éven keresztül belföldön végzett képzés folytatását kell jelenteniük (a továbbiakban: az első képzési szakasz feltétele).
10 Mivel R. Morgan fenti elutasító határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelmét 2005. február 3‑i döntésével a Bezirksregierung Köln elutasította, a jogvita a kérdést előterjesztő bíróság elé került.
A C‑12/06. sz. ügy
11 2003. szeptember 1‑jétől I. Bucher, német állampolgár, ergoterápiai tanulmányokat folytatott a Hogeschool Zuydon Heerlenben (Hollandia), a német határ közvetlen közelében.
12 2003. július 1‑jéig I. Bucher szüleinél lakott Bonnban (Németország). Akkor élettársával egy düreni (Németország) lakásba költözött, amelyet állandó lakóhelyként jelölt meg, és ahonnan bejárt Heerlenbe, a fent említett tanulmányok folytatása céljából.
13 2004. január folyamán I. Bucher kérelmet nyújtott be a Landrat des Kreises Dürennél, az alapeljárás alperesénél, képzési támogatás iránt Hollandiában folytatott tanulmányaihoz.
14 Ezt a kérelmet a Landrat des Kreises Düren 2004. július 7‑i határozatában azzal az indokolással utasította el, hogy I. Bucher nem teljesíti a BAföG 5. §‑ának (1) bekezdésében foglalt feltételeket. Ugyanis kizárólag tanulmányainak folytatása céljából létesített lakóhelyet a határ menti területen.
15 Mivel a Bezirksregierung Köln 2004. november 16‑i határozatával I. Bucher fenti elutasító határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelmét is elutasította, a jogvita a kérdést előterjesztő bíróság elé került. E bíróság álláspontja szerint I. Bucher nem teljesíti sem a BAföG 5. §‑ának (1) bekezdésében, sem az ugyanezen törvény 5. §‑a (2) bekezdésének 3. pontjában előírt feltételeket.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 Az R. Morgan és I. Bucher által elé terjesztett keresetek tárgyában eljáró Verwaltungsgericht Aachen (közigazgatási bíróság) felteszi a kérdést, hogy az EK 17. és az EK 18. cikkel ellentétesek‑e a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül, valamely tagországban folytatott tanulmányokhoz nyújtandó képzési támogatásra való jogosultság BAföG 5. §‑a (2) bekezdésének 3. pontjában, illetve 5. §‑ának (1) bekezdésében meghatározott vagylagos feltételek.
17 Ilyen körülmények között a Verwaltungsgericht Aachen felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé, amelyek közül a két alapeljárás közös első kérdése a C‑11/06. sz. ügy egyetlen kérdése:
„1) Az EK 17. és az EK 18. cikkben az uniós polgárok számára biztosított szabad mozgás akadályoz‑e egy tagállamot abban, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetben állampolgára számára megtagadja a képzési támogatás nyújtását valamely más tagállamban folytatott teljes képzésre vonatkozóan azzal az indokolással, hogy a képzés nem egy belföldi oktatási intézményben legalább egy éven át végzett tanulmányok folytatását képezi?
2) Az EK 17. és az EK 18. cikkben az uniós polgárok számára biztosított szabad mozgás akadályoz‑e egy tagállamot abban, hogy az úgynevezett határon át történő ingázás keretében a képzését egy szomszédos tagállamban folytató állampolgára számára a jelen ügyhöz hasonló esetben megtagadja a képzési támogatás nyújtását azzal az indokolással, hogy ezen állampolgár a belföldi határ menti helységben csupán képzési célból tartózkodik, és e tartózkodási hely nem állandó lakhelye?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A C‑11/06. sz. ügy és a C‑12/06. sz. ügy közös kérdéséről
18 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az EK 17. és az EK 18. cikkel ellentétes‑e az olyan feltétel, mint az első képzési szakasz feltétele. E feltétel, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésekből kiderül, kettős kötelezettségből áll: ahhoz, hogy a támogatás iránti kérelmet benyújtó hallgatók képzési támogatásban részesüljenek attól eltérő tagállamban folytatott tanulmányok vonatkozásában, mint amelynek állampolgárai, egyrészt legalább egy éven keresztül kell ezen utóbbi tagállamban tanulmányokat végezniük, másrészt kizárólag ugyanezen képzést folytathatják valamely másik tagállamban.
19 R. Morgan és I. Bucher többek között arra hivatkozik, hogy azon ténynél fogva, hogy a szóban forgó szakképzések, nevezetesen az alkalmazott genetika, illetve a munkaterápia nem hozzáférhetőek Németország területén, kénytelenek lemondani a BAföG által valamely más tagállamban folytatott tanulmányok vonatkozásában biztosított képzési támogatásról.
20 A német kormány és az alapeljárás alperesei azt állítják, hogy az első képzési szakasz feltétele nem valósítja meg az EK 18. cikkben az uniós polgároknak biztosított szabad mozgás és tartózkodás jogának korlátozását, másodlagosan pedig arra hivatkoznak, hogy ha fennállna is ilyen korlátozás, ez igazolható és arányos. Ezt az álláspontot lényegében osztja a holland és osztrák kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Közösségek Bizottsága.
21 Az olasz, a finn és a svéd kormány álláspontja szerint az első képzési szakasz feltétele az uniós polgárok szabad mozgása jogának korlátozását valósítja meg. Az olasz kormány, ellentétben a svéd kormány vonatkozó álláspontjával, úgy véli, hogy ez a korlátozás az alapeljárás körülményei között nem igazolt. A finn kormány álláspontja szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy ez a korlátozás igazolható‑e objektív, a nemzeti jog által jogszerűen elérni kívánt céllal arányos megfontolásokkal.
22 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy R. Morgan és I. Bucher mint német állampolgárok az EK 17. cikk (1) bekezdése szerinti uniós polgár jogállással rendelkeznek, tehát esetlegesen, még származási tagállamukkal szemben is, hivatkozhatnak az e jogálláshoz kapcsolódó jogokra (lásd a Bíróság C‑192/05. sz., Tas‑Hagen és Tas ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑10451. o.] 19. pontját).
23 A közösségi jog tárgyi hatálya alá tartoznak többek között a EK‑Szerződés által szavatolt alapvető szabadságok gyakorlásának, különösen az EK 18. cikkben rögzített, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának esetei (a C‑76/05. sz., Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑0000. o] 87. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az alapeljárásokban a szóban forgó támogatások pontosan valamely más tagállamban folytatott tanulmányokra vonatkoznak.
24 E tekintetben mindenekelőtt ki kell emelni, amint arra a német, holland, osztrák és svéd kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság rámutatott, hogy – még ha nem is vitatott, hogy az EK 149. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok rendelkeznek is hatáskörrel az oktatás tartalmára és az oktatási rendszer szervezeti felépítésére vonatkozóan – e hatáskör gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani a közösségi jogot (lásd e tekintetben a C‑308/89. sz. di Leo-ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑4185. o.] 14. és 15. pontját; a C‑337/97. sz. Meeusen-ügyben 1999. június 8‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑3289. o.] 25. pontját; a C‑147/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2005. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5969. o.] 31–35. pontját, valamint a fent hivatkozott Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben hozott ítélet 70. pontját) és különösen az EK 18. cikk (1) bekezdésében foglalt, tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket (lásd a fent hivatkozott Schwarz et Gootjes-Schwarz ügyben hozott ítélet 99. pontját).
25 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely egyes állam polgárait pusztán azért hozza hátrányos helyzetbe, mert éltek a más tagállamban való szabad mozgás és tartózkodás jogával, az EK 18. cikk (1) bekezdésében valamennyi uniós polgárnak biztosított szabadságok korlátozását jelenti (lásd a C‑406/04. sz. De Cuyper-ügyben 2006. július 18‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6947. o.] 39. pontját; a fent hivatkozott Tas‑Hagen és Tas ügyben hozott ítélet 31. pontját, valamint a fent hivatkozott Schwarz et Gootjes-Schwarz ügyben hozott ítélet 93. pontját).
26 Ugyanis a Szerződés által az Unió polgárai számára a szabad mozgás terén biztosított lehetőségek nem fejthetik ki teljes hatásukat, ha valamely tagállam állampolgárát eltántoríthatják e jog gyakorlásától a fogadó tagállamban való tartózkodása elé a származási állam e jogok gyakorlását büntető szabályozása miatt állított akadályok (lásd e tekintetben a C‑224/98. sz. D’Hoop-ügyben 2002. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑6191. o.] 31. pontját; a C‑224/02. sz. Pusa-ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑5763. o.] 19. pontját, valamint a fent hivatkozott Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben hozott ítélet 89. pontját).
27 Ez a megállapítás különös jelentőséggel bír az oktatás területén, az EK 3. cikk (1) bekezdésének q) pontjában és az EK 149. cikk (2) bekezdésének második franciabekezdésében foglalt célok, nevezetesen a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése tekintetében (lásd a fent hivatkozott D’Hoop ügyben hozott ítélet 32. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 44. pontját).
28 Következésképpen: amennyiben valamely tagállam olyan képzési támogatási rendszert biztosít, amely lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy támogatásban részesüljenek, ha tanulmányaikat egy másik tagállamban folytatják, az előbbi tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy e támogatás nyújtásának módja ne képezze a tagállamok területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog indokolatlan korlátozását (lásd analógiaképpen az EK 39. cikk vonatkozásában a C‑109/04. sz. Kranemann-ügyben 2005. március 17‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2421. o.] 27. pontját).
29 Jelen ügyben nem vitatható, hogy az alapeljárások felperesei részére, akik felsőfokú tanulmányaikat a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli másik tagállamban kezdték, az első képzési szakasz feltétele előírásra került annak érdekében, hogy képzési támogatásban részesüljenek, amely feltétel ugyanakkor csakis a Németország területén kívül folytatott tanulmányok esetén alkalmazandó.
30 Márpedig az első képzési szakasz feltételéből eredő – a jelen ítélet 18. pontjában bemutatott – kettős kötelezettség alkalmas arra, hogy a személyes kellemetlenségek, többletköltségek, valamint az ezzel járó esetleges késedelmek folytán eltántorítsa az uniós polgárokat attól, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságot elhagyják azért, hogy egy másik tagállamban folytassanak tanulmányokat, és ily módon gyakorolják az EK 18. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat.
31 Így az a követelmény, hogy egy hallgató Németország területén található oktatási intézményben töltsön egy évet, mielőtt egy másik tagállamban folytatott tanulmányok vonatkozásában képzési támogatásban részesülhet, képes eltántorítani a hallgatót attól, hogy másik tagállamban folytassa tanulmányait. Annál is inkább, mivel azt az évet nem ismerik el a másik tagállamban folytatott tanulmányok időtartamának kiszámításánál.
32 Ellentétben azzal, amit lényegében a német kormány állít, az első képzési fázis feltételéből következő korlátozó hatások se nem túl bizonytalanok, se nem túl jelentéktelenek, különösen a korlátozott pénzügyi forrásokkal rendelkezők számára ahhoz, hogy az EK 18. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot korlátozzák.
33 Az ilyen korlátozás a közösségi jog szempontjából csak akkor igazolható, ha az érintett személyek állampolgárságától független, közérdekű objektív szempontokon alapul, és a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel arányos (lásd a fent hivatkozott De Cuyper-ügyben hozott ítélet 40. pontját; a fent hivatkozott Tas-Hagen és Tas ügyben hozott ítélet 33. pontját, valamint a fent hivatkozott Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben hozott ítélet 94. pontját). A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy valamely intézkedés akkor arányos, ha – amellett, hogy alkalmas az elérni kívánt cél megvalósítására – nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket (a fent hivatkozott De Cuyper-ügyben hozott ítélet 42. pontja).
34 Az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által meghatározott követelmények fényében kell megvizsgálni a Bíróság elé terjesztett, az első képzési fázis feltétele igazolására irányuló érveket.
35 Először is a Bezirksregierung Köln álláspontja szerint ezt a feltételt igazolja annak biztosítása, hogy a képzési támogatásban kizárólag azon hallgatók részesüljenek, akik képesek tanulmányaik sikeres befejezésére. A tárgyalás során a német kormány azt is kiemelte, hogy e feltétel célja, hogy lehetővé tegye a hallgatók számára szándékuk bizonyítását tanulmányaik sikeres és gyors folytatására és befejezésére.
36 Vitathatatlan, hogy az a célkitűzés, amely annak biztosítására irányul, hogy a hallgatók minél rövidebb időn belül befejezzék tanulmányaikat, és amely többek között az érintett tagállam képzési rendszere pénzügyi egyensúlyához is hozzájárul, tekinthető jogszerű célnak e rendszer szervezetén belül. Ugyanakkor a Bíróság elé benyújtott bizonyítékok egyike sem támasztja azt alá, hogy a németországi első képzési szakasz feltételének előírása mint olyan alkalmas‑e vagy alkalmas lehet‑e annak biztosítására, hogy az érintett hallgatók befejezzék tanulmányaikat. Továbbá e feltétel előírása az alapeljárásokban, mivel a gyakorlatban azzal a következménnyel járhat, hogy meghosszabbítja azon tanulmányok összidőtartamát, amelyek vonatkozásában az alapügy tárgyát képező támogatást folyósították, nem tűnik koherensnek az említett céllal, ennélfogva nem alkalmas annak megvalósítására. Egy ilyen feltételt tehát nem lehet az elérni kívánt céllal arányosnak tekinteni.
37 Másodsorban a német kormány ugyancsak kijelentette a tárgyalás során, hogy az első képzési szakasz feltételének célja annak lehetővé tétele a hallgatók számára, hogy meggyőződjenek róla: megfelelő képzést választottak‑e.
38 Ugyanakkor – mivel ez a feltétel folyamatosságot kíván meg a legalább egy éven keresztül Németországban végzett tanulmányok és valamely másik tagállamban folytatott tanulmányok között – úgy tűnik, hogy inkoherens a fent említett céllal. Ugyanis a folyamatosság követelménye nemcsak a hallgatók eltántorítására alkalmas, sőt annak megakadályozására, hogy ők a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli másik tagállamban eltérő képzésben vegyenek részt, mint amilyet Németország területén legalább egy éven keresztül folytattak, de e ténynél fogva arra is, hogy eltántorítsa őket attól, hogy az eredetileg választott képzést otthagyják, amennyiben úgy ítélik meg, hogy választásuk nem megfelelő a számukra, és tanulmányaikat egy, a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli másik tagállamban kívánják folytatni.
39 Egyébiránt az olyan képzésekkel kapcsolatban, amelyeknek nincs megfelelője Németország területén, a folyamatosság e követelménye – amint a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott – arra kötelezi az érintett hallgatókat, akik közé – amint az jelen ítélet 19. pontjából kiderül – az alapeljárások felperesei is sorolják magukat, hogy válasszanak: teljesen lemondanak arról a képzésről, amelynek folytatását tervezték valamely másik tagállamban vagy egészében elveszítik a képzési támogatásra való jogosultságukat. Ezt a feltételt tehát nem lehet arányosnak tekinteni azon célkitűzéssel, mely megkönnyíti a megfelelő tanulmányok kiválasztását, amelyet az érintett hallgatók folytatni kívánnak.
40 Harmadsorban egyébiránt a német kormány az állította a tárgyalás során, hogy a német képzési támogatási rendszernek összességében az a rendeltetése, hogy előmozdítsa a tanulmányok folytatását a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli tagállamokban. Ugyanis az érintett hallgatók, amennyiben teljesítik az első képzési szakasz feltételét, egy további éven keresztül részesülhetnek képzési támogatásban, ha visszatérnek Németországba, hogy valamely német oktatási intézményben fejezzék be tanulmányaikat, és így ugyancsak támogatást igényelhetnek utazási költségekhez való hozzájárulás jogcímén, továbbá – adott esetben és bizonyos előre meghatározott korlátok között – a beiratkozási joguk és betegbiztosítás jogcímén.
41 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ezen tényezők, amelyek nyilván hasznosak az első képzési szakasz feltételét teljesítő hallgatók számára, nem képesek igazolni az EK 18. cikkben foglalt szabad mozgás és tartózkodás jogának ugyanezen feltétel által megvalósított korlátozását, különösen azon hallgatók tekintetében, akik másik tagállamba mennek, hogy felsőfokú tanulmányaik teljes egészét e tagállamban végezzék, és akik tehát nem valamely német területen található oktatási intézményben fogják tanulmányaikat befejezni.
42 Negyedsorban a Bezirksregierung Köln, valamint a holland és az osztrák kormány rámutatott lényegében, hogy egy olyan korlátozás, mint amely az első képzési feltétel megvalósításából következik, igazolható az annak elkerülése iránti érdekkel, hogy a teljes egészében a származási országtól eltérő valamely tagállamban folytatott tanulmányok vonatkozásában nyújtott képzési támogatások indokolatlan terhet jelentsenek, amely a származási országban a tanulmányok címén biztosított támogatások globális szintjének általános csökkenéséhez vezet. A svéd kormány és a Bizottság úgy véli, jogszerű, ha egy tagállam a képzési támogatás nyújtásának tárgyában biztosítja, hogy az érintett hallgatók általánosságban a saját társadalmához, illetve saját képzési rendszeréhez tartozzanak.
43 A Bíróság elismerte, hogy valamennyi tagállam számára megengedett, hogy gondoskodjék arról, hogy a másik tagállami diákok megélhetési költségeinek fedezésére szolgáló támogatások nyújtása ne váljék olyan indokolatlan teherré, amely az adott tagállam által nyújtható támogatások általános szintjére is hatással lehet, illetve hogy a tagállam csak azoknak a diákoknak nyújt ilyen támogatást, akik igazolták, hogy bizonyos fokig beilleszkedtek ezen állam társadalmába (a C‑209/03. sz. Bidar-ügyben 2005. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2119. o] 56. és 57. pontja).
44 Főszabályként, ha fennáll a veszélye ilyen indokolatlan tehernek, a fentiekhez hasonló megfontolások alkalmazhatók, amely a valamely tagállam által olyan hallgatóknak nyújtott képzési támogatást illeti, akik tanulmányaikat másik tagállamban kívánják folytatni.
45 Ugyanakkor az alapeljárásokban, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság lényegében rámutatott, a társadalomba való beilleszkedés egy tagállam által jogszerűen megkövetelhető mértékét mindenképpen teljesítettnek kell tekinteni, mivel az alapeljárások felperesei Németország területén nőttek fel, és ott végezték iskolai tanulmányaikat.
46 Ilyen körülmények között úgy tűnik, az első képzési szakasz feltétele, amely előírja, hogy a hallgató előzőleg legalább egy évig tartó felsőfokú tanulmányokat végezzen a származási tagállamban, túlzottan általános és kizárólagos jellegű. Ez a feltétel ugyanis indokolatlanul részesít előnyben egy olyan tényezőt, amely a kérelmező társadalomba történő beilleszkedése fokára a támogatás iránti kérelem benyújtásának idején nem szükségszerűen jellemző. Ezért ez túllép a cél eléréséhez szükséges mértéken, tehát nem tekinthető arányosnak (lásd ennek megfelelően a már hivatkozott D'Hoop-ügyben hozott ítélet 39. pontját).
47 Ötödsorban az osztrák, a svéd kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság megállapítja, hogy képzési támogatás tárgyában hiányoznak a tagállamok közötti összehangoló rendelkezések. Ilyen rendelkezések hiányában fennáll a veszélye a jogosultságok halmozódásának, ha az első képzési szakasz feltételéhez hasonló feltételek eltörlésre kerülnek.
48 E tekintetben az Egyesült Királyság Kormánya rámutatott mind az írásbeli észrevételeiben, mind a tárgyaláson arra a körülményre, hogy R. Morgan az Egyesült Királyság hatóságai részéről a University of the West of England‑en folytatott tanulmányai címén pénzügyi támogatásban részesült tandíjtámogatás és megélhetési támogatás, továbbá kölcsön formájában.
49 Ezzel kapcsolatban a német kormány bemutatta a tárgyalás során a Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszában, hogy a BAföG 21. §‑ának (3) bekezdése olyan rendelkezést tartalmaz, mely előírja az e törvény alkalmazásában releváns bevétel kiszámítása során a fenti törvény rendelkezéseiben foglaltaktól különböző képzési támogatások vagy egyéb ilyen jellegű támogatások tekintetbevételét.
50 Ugyanakkor az első képzési szakasz feltétele egyáltalában nem valamely más tagállamban esetlegesen nyújtott támogatások megakadályozására vagy figyelembevételére irányul. Ennélfogva e feltételt önmagában nem lehet alkalmasnak vagy szükségesnek tekinteni a támogatások felhalmozódásának megakadályozásához.
51 A fenti megállapításokra tekintettel a két alapeljárás közös kérdésére azt a választ kell adni, hogy az EK 17. és az EK 18. cikkel az alapeljárás körülményeihez hasonló körülmények között ellentétes az a feltétel, amelynek értelmében ahhoz, hogy a támogatás iránti kérelmet benyújtó hallgatók képzési támogatásban részesüljenek az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő más tagállamban folytatott tanulmányok vonatkozásában, az szükséges, hogy ezen tanulmányok a származási tagállamban legalább egy éven keresztül folytatott képzés folytatásának számítsanak.
A C‑12/06. sz. ügy második kérdéséről
52 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a két alapeljárás közös kérdésére adott igenlő válasz esetén I. Bucher e bíróság előtt benyújtott keresete tárgyában a felperes javára kell dönteni.
53 Ilyen körülmények között, mivel a Bíróság az első kérdésre igenlő választ adott, jelen esetben nem szükséges a C‑12/06. sz. ügyben feltett második kérdésre válaszolni.
A költségekről
54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
Az EK 17. és az EK 18. cikkel az alapeljárás körülményeihez hasonló körülmények között ellentétes az a feltétel, amelynek értelmében ahhoz, hogy a támogatás iránti kérelmet benyújtó hallgatók képzési támogatásban részesüljenek az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő más tagállamban folytatott tanulmányok vonatkozásában, az szükséges, hogy ezen tanulmányok a származási tagállamban legalább egy éven keresztül folytatott képzés folytatásának számítsanak.
Aláírások