2007. május 8-án benyújtott kereset - KONE és társai kontra Bizottság

(T-151/07. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: KONE Corp. (Helsinki, Finnország), KONE GmbH (Hannover, Németország) és KONE BV (Hága, Hollandia) (képviselők: T. Vinje Solicitor, D. Paemen, J. Schindler, B. Nijs ügyvédek, J. Flynn, QC és D. Scannell Barrister)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a határozat 2. cikkének (2) bekezdését, amennyiben az bírságot szab ki a KONE Corporation-nel és a KONE GmbH-val szemben, és vagy ne szabjon ki bírságot, vagy csökkentse a bírságnak a bizottsági határozatban megállapított összegét;

semmisítse meg a bizottsági határozat 2. cikkének (4) bekezdését, amennyiben az a KONE Corporation-nel és KONE BV-vel szemben bírságot szab ki, és csökkentse a bírságnak a bizottsági határozatban megállapított összegét;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresettel a felperesek az EK 230. cikk alapján a 2007. február 21-én hozott C(2007) 512 végleges bizottsági határozat (COMP/E-1/38.823 PO/Elevators and Escalators-ügy) részleges megsemmisítését kérik, amelynek alapján a Bizottság megállapította a felperesek és más vállalkozások négy - adásvételi, felállítási, karbantartási, illetve a felvonók és mozgólépcsők korszerűsítésével kapcsolatos szerződések és ajánlatok odaítélésére irányuló megállapodásokkal és/vagy összehangolt magatartással megvalósított - egyetlen, összetett és folyamatos, az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértésben való részvételért való felelősségét.

A felperesek, a KONE Corporation és leányvállalatai, a KONE GmbH és a KONE BV csupán a KONE-nal mint egésszel szemben a Németországban és Hollandiában elkövetett jogsértésekben való részvétele miatt kiszabott bírságot illetően vitatják a megtámadott határozatot.

A Németországban elkövetett jogsértést illetően a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság helytelenül határozta meg a bírság összegét. A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a 2002. évi engedékenységi közleményt¹, mivel (i) mentességet kellett volna biztosítson a KONE-nak a 8. cikk a) és b) pontjának értelmében, vagy másodlagosan (ii) csökkentenie kellett volna a felperesekkel szemben kiszabott bírságot az említett közlemény 23. pontjának utolsó bekezdésével összhangban.

A felperesek másodszor arra hivatkoznak, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta az 1998. évi, a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatást² (a továbbiakban: az 1998. évi bírságkiszabási iránymutatás), amennyiben (i) állítólag figyelmen kívül hagyta az érintett piac méretét a bírság megállapításakor, és amennyiben (ii) nem vette megfelelően figyelembe azt a tényt, hogy a felperesek nem vitatták a ténymegállapításokat, és az együttműködésre tekintettel csupán 1%-kal csökkentette a bírságot.

Harmadszor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az közösségi jog alapvető elveit, amennyiben (i) figyelmen kívül hagyta a bizalomvédelem elvét, amikor nem tájékoztatta a felpereseket kellő időben arról, hogy nem biztosít mentességet számukra, és (ii) figyelmen kívül hagyta az egyenlő bánásmód elvét, amikor eltérő bánásmódot alkalmazott az azonos helyzetben lévő, mentességet kérő vállalatok esetében, és (iii) nem vette figyelembe a felperesek védelemhez való jogát, amikor megtagadta a dokumentumokhoz való hozzáférést.

A Hollandiában elkövetett jogsértést illetően a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság helytelenül tagadta meg a bírság csökkentését és állapította meg 79 750 000 EUR-ban a bírság összegét. A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a 2002. évi engedékenységi közleményt, amikor nem csökkentette a felperesekkel szemben kiszabott bírságot annak elismeréseként, hogy a felperesek különféle információkat nyújtottak, és együttműködtek a közigazgatási eljárás során. Másodszor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvét. Végül a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta az 1998. évi bírságkiszabási iránymutatást, amikor nem vette figyelembe a felperesek javára szóló enyhítő körülményeket, és nem vette kellőképpen figyelembe azon tényt, hogy a felperesek nem vitatták a ténymegállapításokat.

____________

¹ - A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.)

² - HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.