A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2014. március 18.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Szociálpolitika – 92/85/EGK irányelv – A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések – 8. cikk – Anya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket – Szülési szabadság ezen anya számára történő kiadásának megtagadása – 2006/54/EK irányelv – A férfi és a női munkavállalók közötti egyenlő bánásmód – 14. cikk – A béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anyával szemben a szülési szabadság kiadása terén alkalmazott kedvezőtlenebb bánásmód”
A C‑167/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Employment Tribunal, Newcastle upon Tyne (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2012. április 3‑án érkezett, 2012. március 29‑i határozatával terjesztett elő az előtte
C. D.
és
S. T.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, L. Bay Larsen és M. Safjan (előadó) tanácselnökök, J. Malenovský, E. Levits, A. Ó Caoimh, J.‑C. Bonichot, D. Šváby, M. Berger, A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– C. D. képviseletében K. Ewing solicitor, K. Monaghan QC, és J. Russell barrister,
– S. T. képviseletében C. Jeans QC és A. Edge barrister,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében A. Robinson, meghatalmazotti minőségben, segítője: E. Dixon barrister,
– Írország képviseletében E. Creedon, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Durcan SC és C. Smith BL,
– a görög kormány képviseletében E.‑M. Mamouna és D. Tsagkaraki, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és E. Pedrosa, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Enegren és C. Gheorghiu, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2013. szeptember 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelv (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.) 1. cikke (1) bekezdésének, 2. cikke c) pontjának, 8. cikke (1) bekezdésének és 11. cikke (2) bekezdése b) pontjának, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 23. o.) 2. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának, (2) bekezdése c) pontjának és 14. cikkének értelmezésére irányul.
2 E kérdést C. D., aki anyai minőségében béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, valamint munkáltatója, S. T. – a National Health Service (állami egészségügyi szolgálat) alapítványa – között e gyermek születéséből kifolyólag számára kiadandó fizetett szabadság megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 92/85 irányelv
3 A 92/85 irányelv első, nyolcadik, kilencedik, tizennegyedik és tizenhetedik preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:
„mivel [az EK 118a. cikk] előírja, hogy a Tanács irányelvek útján minimumkövetelményeket fogadjon el azért, hogy különösen a munkakörnyezet tekintetében javításokat ösztönözzön a munkavállalók egészségét és biztonságát érintően;
[...]
mivel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók sok tekintetben különös kockázati csoportnak tekintendők, és intézkedéseket kell hozni biztonságuk és egészségük védelme érdekében;
mivel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók biztonság‑ és egészségvédelme nem jelentheti a nők hátrányos megítélését a munkaerőpiacon, és nem is eredményezheti a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvek megsértését;
[...]
mivel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók sebezhetősége szükségessé teszi számukra, hogy jogosultak legyenek a szülés előtt, illetve után kiadott, legalább 14 hetes folyamatos szülési szabadságra, és szükségessé teszi a legalább kéthetes kötelező szülési szabadságot, amelyet a szülés előtt, illetve után kell kiadni;
[...]
mivel a szülési szabadsággal kapcsolatos rendelkezések is hatástalanok lennének a munkaszerződéssel kapcsolatos jogok védelme, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultság biztosítása nélkül”.
4 Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Ennek az irányelvnek, amely a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a tizedik egyedi irányelv, az a célja, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedéseket hajtson végre.”
5 Az említett irányelv 2. cikke a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
a) várandós munkavállaló az a várandós munkavállaló, aki állapotáról a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját;
b) gyermekágyas munkavállaló az a munkavállaló, akit a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat gyermekágyasnak minősítenek, és aki állapotáról a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját;
c) szoptató munkavállaló az a munkavállaló, akit a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat szoptatónak minősít [helyesen: minősítenek], és aki állapotáról ezeknek a jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját.”
6 Ugyanezen irányelvnek a „Szülési szabadság” című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók jogosultak legyenek legalább 14 hetes folyamatos szülési szabadságra, amely a gyermekszülés előtt, illetve után, a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően vehető igénybe.
(2) Az (1) bekezdésben elrendelt szülési szabadságnak tartalmaznia kell legalább két hét kötelező szülési szabadságot, amelyet gyermekszülés előtt, illetve után, a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően kell kiadni.”
7 A 92/85 irányelv „Az elbocsátás tilalma” című 10. cikke ekként rendelkezik:
„Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók gyakorolhassák az e cikk által is elismert egészség‑ és biztonságvédelmi jogaikat, rendelkezni kell arról, hogy:
1) a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy megtiltsák a 2. cikkben meghatározott munkavállalóknak a terhességük kezdetétől a 8. cikk (1) bekezdésében említett szülési szabadság végéig történő elbocsátását, az állapotukkal összefüggésbe nem hozott, a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat által megengedett különleges esetektől eltekintve, amennyiben az adott esetben az illetékes hatóság ehhez hozzájárult.
[...]”
8 Ezen irányelv „A munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok” című 11. cikke értelmében:
„Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók gyakorolhassák az e cikk által is elismert egészség‑ és biztonságvédelmi jogaikat, rendelkezni kell arról, hogy:
[...]
(2) a 8. cikkben említett esetben biztosítsák az alábbiakat:
[...]
b) a 2. cikkben meghatározott munkavállalók munkabérének védelmét, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultságát;
[...]”
A 2006/54 irányelv
9 A 2006/54 irányelv 1. cikke előírja:
„Ezen irányelv célja, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés területén biztosítsa az esélyegyenlőség, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtását.
E célból az alábbiak vonatkozásában tartalmaz az egyenlő bánásmód elvének megvalósítására irányuló rendelkezéseket:
[...]
b) a díjazást is magában foglaló munkafeltételek;
[...]”
10 Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában:
a) közvetlen megkülönböztetés [helyesen: közvetlen hátrányos megkülönböztetés]: ha egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának;
b) közvetett megkülönböztetés [helyesen: közvetett hátrányos megkülönböztetés]: ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek;
[...]
(2) Ezen irányelv alkalmazásában a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] magában foglalja az alábbiakat:
[...]
c) egy nő kevésbé kedvező bánásmódban részesítése terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a 92/85/EGK irányelv értelmében.”
11 Az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
„Tilos minden nemi alapú közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés] a köz‑ vagy a magánszektorban, ideértve a közigazgatási intézményeket, a következők vonatkozásában:
[...]
c) foglalkoztatási és munkafeltételek, ideértve az elbocsátásokat, valamint [az EUMSZ 157. cikkben] előírt díjazást.”
Az egyesült királysági szabályozás
12 A megtermékenyítésről és a humán embriológiáról szóló 2008. évi törvény (Human Fertilisation and Embryology Act 2008) 54. cikke értelmében a bíróság két személy által benyújtott kérelem alapján a gyermekhez fűződő szülői jogállás megállapításáról szóló végzést („parental order”) hozhat, amelynek értelmében a gyermeket jog szerint a kérelmezők gyermekének kell tekinteni akkor, ha
– e gyermekkel a kérelmező személyektől eltérő nő volt várandós annak következtében, hogy embriót vagy spermiumot és petesejtet ültettek belé, vagy mesterséges megtermékenyítés következtében;
– legalább az egyik kérelmező ivarsejtjét fel kell használni az embrió létrehozásához, és
– bizonyos egyéb feltételek is teljesülnek, amelyek között szerepel az is, hogy a kérelmezőknek házastársaknak kell lenniük, vagy ezzel egyenértékű kapcsolatban kell állniuk.
13 A munkajogról szóló 1996. évi törvény (Employment Rights Act 1996) 47C. cikke kimondja, hogy a munkavállalónak joga van ahhoz, hogy ne kerüljön hátrányos helyzetbe a munkáltató meghatározott okon alapuló bármilyen intézkedése vagy intézkedésének szándékos elmulasztása miatt. A meghatározott ok olyan ok, amelyet a Secretary of State rendeletben előír, és amely többek között a terhességre, szülésre vagy anyaságra, a rendes, kötelező vagy kiegészítő szülési szabadságra, valamint a rendes vagy kiegészítő örökbefogadási szabadságra vonatkozik.
14 A szülési, szülői szabadságról és egyebekről szóló 1999. évi rendelet (The Maternity and Parental Leave etc. Regulations 1999) értelmében a munkavállalókat bizonyos körülmények fennállása esetén rendes szülési szabadság és kiegészítő szülési szabadság, továbbá a szülési szabadság ideje alatt munkaszerződésének védelme illeti meg. E rendelet a szülési szabadságot követően biztosítja a munkába való visszatérés jogát is, és védelmet nyújt a jogellenes elbocsátással szemben.
15 Az említett rendelet 19. cikke értelmében a munkajogról szóló 1996. évi törvény 47C. cikkének alkalmazása során a munkavállalót nem hozhatja hátrányos helyzetbe a munkáltató különösen amiatt hozott intézkedése vagy intézkedésének szándékos elmulasztása, hogy a munkavállaló élt vagy élni kívánt a rendes szülési szabadsággal vagy a kiegészítő szülési szabadsággal vagy igénybe vette azokat.
16 Az egyenlő bánásmódról szóló 2010. évi törvény (Equality Act 2010) többek között kimondja, hogy hátrányos megkülönböztetés éri azt a nőt, aki neme, terhessége vagy szülési szabadsága miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesül.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
17 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy C. D. 2001. július 7. óta áll S. T. alkalmazásában, az általa működtetett kórházak egyikében.
18 C. D. gyermekvállalás céljából a megtermékenyítésről és a humán embriológiáról szóló 2008. évi törvénynek megfelelő, béranyaságról szóló megállapodást kötött. A spermiumot C. D. élettársa szolgáltatta, a petesejt azonban nem C. D.‑é volt. C. D. maga egyáltalán nem volt várandós.
19 S. T. fizetett szülési és fizetett örökbefogadási szabadságra vonatkozó szabályzatokkal rendelkezik, amelyek egyenértékűek a jogszabályi előírásoknak szerinti fizetett szabadsággal. A szabályzatok a béranyaság útján anyává váló személyeknek nem biztosítanak fizetett szabadságot. S. T. különös szabadságra vonatkozó szabályzattal is rendelkezik, amely nem terjed ki a magzat más személy részére történő kihordására. 2009. október 15‑én S. T. humán erőforrás igazgatója a szakszervezet által felvetett, a béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anyákra vonatkozó jogi rendszerrel kapcsolatos kérdésére válaszul leszögezte, hogy „adott esetben az igényeket egyedi alapon a szülési vagy örökbefogadási szabadságra vonatkozó szabályok értelmében fogják elbírálni”.
20 C. D. a munkáltató örökbefogadásra vonatkozó szabályzata alapján fizetett szabadság iránti kérelmet nyújtott be munkáltatójához. S. T. az 2011. március 14‑i levélben tájékoztatta C. D.‑t, hogy az általa kötött béranyaságról szóló megállapodás nem felelt meg e szabályzat előírásainak, mert C. D. nem tudott bemutatni egy örökbefogadási ügynökség által kiállított megfelelőségi tanúsítványt („matching certificate”), amely a jövőbeni örökbe fogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek közötti összeegyeztethetőséget igazolja.
21 Ugyanezen a napon e levél átvételét követően C. D. béranyasághoz kapcsolódó, szülési szabadságot pótló szabadság iránti hivatalos kérelmet nyújtott be, amely szerinte megfelel az örökbefogadási szabadságnak, azzal a kivétellel, hogy nem tudja bemutatni a megfelelőségi tanúsítványt, hiszen nem vett részt örökbefogadási eljárásban. 2011. április 11‑én S. T. azt válaszolta C. D.‑nek, hogy amennyiben örökbe fogadott volna, ez feljogosítaná a fizetett szabadságra, mivel azonban nem ez történt, „jogszerűen nem jár neki fizetett szabadság a béranyasághoz kapcsolódóan”.
22 2011. június 7‑én C. D. az Employment Tribunal, Newcastle upon Tyne‑hoz fordult, amely előtt az egyenlő bánásmódról szóló 2010. évi törvény szerinti, nemen és/vagy terhességen és anyaságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre alapított jogalapokra hivatkozott. Utalt továbbá a munkajogról szóló 1996. évi törvény és a szülési és szülői szabadságról és egyebekről szóló 1999. évi rendelet megsértésére. Azt is állította, hogy hátrány érte őt terhesség és anyaság miatt, valamint azért, mert igénybe kívánta venni a rendes vagy kiegészítő szülési szabadságot. Egyebekben C. D. az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény 8. és 14. cikkének megsértésére is hivatkozott.
23 2011. június 10‑én C. D. újabb kérelme alapján S. T. megállapította, hogy „mérlegelési jogkörrel” rendelkezik a fizetett szabadság iránti kérelem elbírálása tekintetében, és e hatáskörében úgy határozott, hogy C. D. részére az örökbefogadási szabadságra vonatkozó rendszer szerinti feltételeket biztosítja, amely szabályzat többek között bizonyos dokumentumok bemutatását írja elő. C. D. következésképpen e rendszer keretében fizetett szabadságot kapott, a 2011. június 29‑i levélben foglalt feltételek alkalmazása mellett.
24 2011. július 8‑án S. T. az Employment Tribunal, Newcastle upon Tyne előtt kijelentette, hogy C. D. azért nem jogosult anyasági támogatásra, mert az ilyen támogatásra való jogosultság a gyermek szülőanyját illeti meg.
25 2011. augusztus 26‑án megszületett a gyermek. C. D. jelen kívánt lenni a szülésnél, de a gyermek hirtelen született meg. C. D. a szüléstől számított egy órán belül megkezdte a gyermek gondozását és szoptatását. Három hónapon keresztül szoptatta a gyermeket.
26 C. D. és élettársa kérelemmel fordult az illetékes bírósághoz a megtermékenyítésről és a humán embriológiáról szóló 2008. évi törvény 54. cikke szerinti szülői jogállás megállapításáról szóló végzés meghozatala érdekében. E bíróság 2011. december 19‑én hozott végzésével a gyermek tekintetében állandó és teljes körű szülői felügyeletet biztosított számukra. Ennélfogva C. D. és élettársa jogilag e gyermek szüleinek minősülnek.
27 E körülmények között az Employment Tribunal, Newcastle upon Tyne az eljárás felfüggesztéséről határozott, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„Valamennyi következő kérdés tekintetében:
– A[z »anya], aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal[t] gyermeket« kifejezés olyan körülményekre vonatkozik, amikor az érintett anya munkavállaló, és ő maga az adott időszakban nem volt várandós, és nem ő szülte a szóban forgó gyermeket.
– A »béranya« kifejezés olyan körülményekre vonatkozik, amikor egy nő a béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anya érdekében lett várandós, és szült gyermeket.
1) A […] 92/85[…] irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és/vagy 2. cikkének c) pontja és/vagy 8. cikkének (1) bekezdése és/vagy 11. cikke (2) bekezdésének b) pontja biztosítja‑e a szülési szabadsághoz való jogot annak az anyának, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal[t] gyermeket?
2) A […] 92/85[…] irányelv biztosítja‑e a szülési szabadsághoz való jogot annak az anyának, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal[t] gyermeket olyan körülmények között, amikor az anya:
a) szülést követően szoptathat, és/vagy
b) szülést követően szoptat?
3) A[…] 2006/54[…] irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és/vagy b) pontjával és/vagy 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikkének megsértését jelenti‑e az, ha a munkáltató megtagadja a szülési szabadság kiadását attól az anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal[t] gyermeket?
4) A munkavállaló és a gyermek béranyja között fennálló kapcsolat miatt a […] 2006/54[…] irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és/vagy b) pontjával és/vagy 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikkének esetleges megsértését jelenti‑e az, ha megtagadják a szülési szabadság kiadását attól az anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal[t] gyermeket?
5) A béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállal[t] anya és a gyermek béranyja között fennálló kapcsolat miatt a[…] 2006/54[…] irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és/vagy b) pontjával és/vagy 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikkének esetleges megsértését jelenti‑e az, ha kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik azt az anyát, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal[t] gyermeket?
6) A 4. kérdésre adandó igenlő válasz esetén a béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anya jogállása elegendő‑e ahhoz, hogy a gyermek béranyjával fennálló kapcsolata alapján jogosult legyen szülési szabadságra?
7) Az 1), 2), 3) vagy 4) kérdés valamelyikére adandó igenlő válasz esetén:
a) a releváns tekintetben a […] 92/85[…] irányelv közvetlen hatállyal rendelkezik‑e; és
b) a releváns tekintetben a […] 2006/54[…] irányelv közvetlen hatállyal rendelkezik‑e?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és a második kérdésről
28 A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó első és második kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 92/85 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy az az anya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, jogosult az ezen irányelv 8. cikke szerinti szülési szabadságra, különösen abban az esetben, ha a béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anya a szülést követően szoptathat, vagy ha e gyermeket ténylegesen szoptatja.
29 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy – az EUMSZ 153. cikknek megfelelő EK 118a. cikk alapján elfogadott – 92/85 irányelv célja, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönözze (a C‑460/06. sz. Paquay‑ügyben 2007. október 11‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑8511. o.] 27. pontja és a C‑232/09. sz. Danosa‑ügyben 2010. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑11405. o.] 58. pontja).
30 E tekintetben e rendelet nyolcadik premabulumbekezése kimondja, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók különös kockázati csoportnak tekintendők, és intézkedéseket kell hozni biztonságuk és egészségük védelme érdekében.
31 Ennek keretében a 92/85 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók jogosultak legyenek legalább 14 hetes folyamatos szülési szabadságra, amely a „gyermekszülés” előtt, illetve után a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően vehető igénybe.
32 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a várandós munkavállalók számára elismert szülési szabadsághoz való jogot különösen jelentős jogvédelmi eszköznek kell tekinteni. Az uniós jogalkotó tehát úgy vélte, hogy az érintettek létfeltételeinek lényeges módosulása a szülést megelőző és követő legalább tizennégy hetes korlátozott időszak során a keresőtevékenység gyakorlása felfüggesztésének alapos okát képezi, anélkül, hogy a hatóságok vagy a munkáltatók bármilyen módon megkérdőjelezhetnék ezen ok jogszerűségét (a C‑116/06. sz. Kiiski‑ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑7643. o.] 49. pontja és a C‑5/12. sz. Betriu Montull‑ügyben 2013. szeptember 19‑én hozott ítélet 48. pontja).
33 Ahogy ugyanis az uniós jogalkotó a 92/85 irányelv tizennegyedik preambulumbekezdésében elismerte, a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók olyan sajátosan sérülékeny helyzetben vannak, amely megköveteli, hogy jogosultak legyenek a szülési szabadságra, amely – különösen e szabadság időtartama alatt – nem hasonlítható össze a betegszabadságot igénybe vevő személyek helyzetével, legyen szó akár férfiakról, akár nőkről (lásd a C‑411/96. sz., Boyle és társai ügyben 1998. október 27‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑6401. o.] 40. pontját, valamint a fent hivatkozott Betriu Montull‑ügyben hozott ítélet 49. pontját).
34 A női munkavállalónak járó ezen szülési szabadság egyrészt a nő biológiai állapotának védelmére irányul a terhessége során és azt követően, másrészt a nő és gyermeke közötti különleges kapcsolat védelmére irányul a terhességet és a szülést követő időszakban, biztosítva azt, hogy a keresőtevékenység egyidejű gyakorlásával járó megterhelés ne zavarhassa meg ezt a kapcsolatot (lásd különösen a 184/83. sz. Hofmann‑ügyben 1984. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 1984., 3047. o.] 25. pontját, a fent hivatkozott Kiiski‑ügyben hozott ítélet 46. pontját és a fent hivatkozott Betriu Montull‑ügyben hozott ítélet 50. pontját).
35 Következésképpen, mind a 92/85 irányelv célkitűzéséből és a kifejezetten a szülésre hivatkozó 8. cikkéből, mind a Bíróság – jelen ítélet 32–34. pontjában idézett – ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az ezen irányelv 8. cikke szerinti szülési szabadság célja a gyermek anyjának egészségvédelme a terhességéből következő sajátosan sérülékeny helyzetben.
36 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy noha a Bíróság megállapította, hogy a szülési szabadság a nő és gyermeke közötti különleges kapcsolat védelmére is irányul, e célkitűzés – amint az a jelen ítélet 34. pontjában hivatkozott ítéletek szövegéből is következik – minden esetben csak „a terhességet és a szülést” követő időszakra vonatkozik.
37 A fentiekből következik, hogy a szülési szabadságnak a 92/85 irányelv 8. cikke alapján történő kiadása feltételezi, hogy az azt igénybe vevő munkavállaló várandós volt, és gyermeket szült.
38 E megállapítást erősíti a Bíróság által a C‑506/06. sz. Mayr‑ügyben 2008. február 26‑án hozott ítéletében (EBHT 2006., I‑1017. o.) adott, a 92/85 irányelv 10. cikkének 1. pontjában előírt, a várandós anyáknak való felmondásra vonatkozó tilalommal kapcsolatos válasz is. A Bíróság ezen ítélet 37. pontjában hangsúlyozta ugyanis, hogy a 92/85 irányelv 10. cikkének szövegéből, valamint az e rendelkezés által elérni kívánt fő célkitűzéséből – amely a jelen ítélet 29. pontjában szerepel – kitűnik, hogy a felmondási tilalom e rendelkezésben biztosított kedvezményének érvényesüléséhez már elkezdődött terhességnek kell fennállnia.
39 A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy C. D. maga e gyermekkel egyáltalán nem volt várandós.
40 Ilyen feltételek mellett a munkavállaló nem tartozik a 92/85 irányelv 8. cikkének hatálya alá olyan anyaként, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, akkor sem, ha e gyermeket a szülést követően szoptathatja vagy ténylegesen szoptatja. Következésképpen a tagállamoknak e cikk alapján nem kell szülési szabadsághoz való jogot biztosítaniuk az ilyen munkavállalónak.
41 Hozzá kell tenni mindazonáltal, hogy a 92/85 irányelv célja – amint az többek között az első preambulumbekezdéséből kitűnik – az, hogy minimumkövetelményeket fogadjon el a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi védelme érdekében.
42 Ebből következően ezen irányelv egyáltalán nem zárja ki a tagállamoknak azt a jogát, hogy olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be, amelyek kedvezőbbek az olyan anyák biztonságának és egészségének védelme szempontjából, akik béranyaságról szóló megállapodás keretében vállaltak gyermeket, azáltal hogy lehetővé teszik számukra, hogy e gyermek születésének tényéből kifolyólag szülési szabadságot vegyenek igénybe.
43 A fenti megfontolásokra tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/85 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak nem kell ezen irányelv 8. cikke alapján szülési szabadságot biztosítaniuk a munkavállalónak olyan anyai minőségében, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, akkor sem, ha e gyermeket a szülést követően szoptathatja vagy ténylegesen szoptatja.
A harmadik, a negyedik és az ötödik kérdésről
44 A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó harmadik, negyedik és ötödik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, valamint (2) bekezdésének c) pontjával együtt olvasandó 14. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg a munkáltató azzal, hogy megtagadja a szülési szabadság kiadását attól az anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket.
45 A 2006/54 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy tilos minden nemen alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés a köz‑ vagy a magánszektorban, ideértve a közigazgatási intézményeket, különösen a foglalkoztatási és munkafeltételek vonatkozásában, ideértve az elbocsátásokat, valamint a díjazást.
46 Ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban a szülési szabadság kiadásának a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott esetben történő megtagadása e rendelkezés a) pontja szerinti nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg, ha e megtagadás lényeges indoka kizárólag csak az egyik nemhez tartozó munkavállalókra alkalmazható (lásd ebben az értelemben a C‑177/88. sz. Dekker‑ügyben 1990. november 8‑án hozott ítélet [EBHT 1988., I‑3941. o.] 10. pontját, a C‑421/92. sz. Habermann‑Beltermann‑ügyben 1994. május 5‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑1657. o.] 14. pontját és a fent hivatkozott Mayr‑ügyben hozott ítélet 50. pontját).
47 Márpedig a nemzeti szabályozás értelmében olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szóban forgó, az az apa, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, a hasonló helyzetben lévő anyával, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, azonos bánásmódban részesül, vagyis az ilyen apa szintén nem jogosult a szülési szabadsággal egyenértékű fizetett szabadság igénybevételére. Ebből következik, hogy C. D. kérelmének elutasítása nem kizárólag az egyik nemhez tartozó munkavállalókra vonatkozó indokon alapul.
48 Egyébként a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha valamely, bár semlegesen megfogalmazott nemzeti intézkedés alkalmazása az egyik nemhez tartozó munkavállalókat a másik nembe tartozókhoz képest ténylegesen sokkal nagyobb számban érinti hátrányosan (lásd ebben az értelemben a C‑1/95. sz. Gerster‑ügyben 1997. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑5253. o.] 30. pontját, a C‑123/10. sz. Brachner‑ügyben 2011. október 20‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑10003. o.] 56. pontját, valamint a C‑7/12. sz. Riežniece‑ügyben 2013. június 20‑án hozott ítélet 39. pontját).
49 Márpedig a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában ilyen módon meghatározott közvetett hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az ügy egyetlen irata sem támasztja alá, hogy a szóban forgó szabadság kiadásának megtagadása különösen inkább a női munkavállalókat érinti hátrányosan, mint a férfi munkavállalókat.
50 Következésképpen a szülési szabadság kiadásának olyan, béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anyától való megtagadása, mint C. D., nem valósít meg a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti nemen alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést.
51 Egyébiránt ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint, ha egy nőt terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a 92/85 irányelv értelmében – kevésbé kedvező bánásmódban részesítenek, az a 2006/54 irányelv értelmében hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
52 Márpedig, egyrészt az anya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, definíció szerint nem részesülhet a terhességgel összefüggésben kedvezőtlenebb bánásmódban, mivel e gyermekkel nem volt várandós.
53 Másrészt az első két kérdésre adott válaszból következik, hogy a 92/85 irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy szülési szabadságot biztosítsanak a munkavállalónak olyan anyai minőségében, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket. Következésképpen az anya a 92/85 irányelv értelmében nem részesül kedvezőtlenebb bánásmódban a szülési szabadság igénybevételével összefüggésben.
54 Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy a béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anya a 2006/54 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésben részesült.
55 Tekintettel a fenti megfontolásokra, a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, valamint (2) bekezdésének c) pontjával együtt olvasandó 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem valósít meg nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést a munkáltató azzal, hogy megtagadja a szülési szabadság kiadását attól az anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket.
A hatodik és hetedik kérdésről
56 Az első öt kérdésre adott válaszokra figyelemmel a hatodik és hetedik kérdést nem kell megválaszolni.
A költségekről
57 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelvet (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak nem kell ezen irányelv 8. cikke alapján szülési szabadságot biztosítaniuk a munkavállalónak olyan anyai minőségében, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, akkor sem, ha e gyermeket a szülést követően szoptathatja vagy ténylegesen szoptatja.
2) A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, valamint (2) bekezdésének c) pontjával együtt olvasandó 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem valósít meg nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést a munkáltató azzal, hogy megtagadja a szülési szabadság kiadását attól az anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket.
Aláírások