PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. október 27.(1)
C‑495/10. sz. ügy
Centre hospitalier universitaire de Besançon
kontra
Thomas Dutrueux,
Caisse primaire d’assurance maladie du Jura
(A Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Jogszabályok harmonizálása – Egészségügyi közintézményeket a betegeikkel szemben a hibás termékekért terhelő felelősség – A szolgáltatásnyújtó felelősségének korlátozása”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv (HL L 210., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.) 3. és 13. cikkének értelmezésére irányul.
2. E kérelmet a centre hospitalier universitaire de Besançon-t (besançon-i egyetemi kórház; a továbbiakban CHU de Besançon) egy hibás fűthető ágybetét használatával a betegnek okozott kárért terhelő felelősség tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
I – Jogi háttér
A – A 85/374 irányelv
3. A 85/374 irányelv első, negyedik, tizenharmadik és tizennyolcadik preambulumbekezdése így szól:
„mivel közelíteni kell a tagállamok azon jogszabályait, amelyek a hibás, és ebből kifolyólag kárt okozó termékek gyártóinak felelősségét szabályozzák, mivel ezek eltérése a verseny torzulását eredményezheti, hatással lehet az áruknak a közös piacon belüli szabad mozgására, és a fogyasztók eltérő szintű védelmét eredményezheti a hibás termékek által a fogyasztó egészségében vagy tulajdonában okozott kárral szemben;
[...]
mivel a fogyasztó védelme megköveteli, hogy a gyártási folyamatban részt vevő összes gyártó felelősséggel tartozzon, amennyiben az általuk gyártott termék, vagy az általuk szállított résztermék vagy nyersanyag hibás volt; mivel ugyanebből az okból a felelősséget ki kell terjeszteni azokra, akik terméket importálnak a Közösségbe, és azokra, akik nevük vagy védjegyük feltüntetésével vagy egyéb megkülönböztető jelzéssel magukat gyártónak tüntetik fel, vagy akik olyan terméket szállítanak, amelynek gyártója nem állapítható meg;
[...]
mivel a tagállamok jogrendszerében a károsult kártérítési igénnyel élhet az ezen irányelvben megállapított felelősségen kívüli, szerződésen kívüli felelősség alapján; amennyiben ezek a rendelkezések szintén a fogyasztók hatékony védelmét kívánják elérni, akkor azokra ez az irányelv nem vonatkozik; ha egy tagállamban különös felelősségi szabályozás már megvalósította a fogyasztóknak a gyógyszerkészítmények terén fennálló védelmét, e szabályozás alapján továbbra is lehetőség van az igények érvényesítésére;
[...]
mivel ezzel az irányelvvel kezdetben nem valósul meg a teljes harmonizáció, azonban utat nyit a szélesebb körű harmonizáció előtt [...]”.
4. A 85/374 irányelv 1. cikkében úgy rendelkezik, hogy „[a] termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért”.
5. Az említett irányelv 3. cikkének szövege a következő:
„(1) A „gyártó” a végtermék, az alapanyag, a résztermék előállítója, valamint az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével.
(2) A gyártó felelősségének sérelme nélkül minden személyt, aki üzleti tevékenysége körében eladás, bérlet, lízing vagy az értékesítés bármely formája céljából terméket a Közösségbe importál, ezen irányelv alkalmazása szempontjából gyártónak kell tekinteni, és gyártóként felel.
(3) Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden szállítója gyártónak tekintendő, kivéve ha ésszerű időn belül tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, akinek a terméket szállította [helyesen: annak a személyéről, aki a terméket neki szállította]. Ugyanez vonatkozik az importált termékekre, ha ezek tekintetében a (2) bekezdés szerinti importőr nem állapítható meg, abban az esetben is, ha a gyártó neve fel van tüntetve.”
6. A 85/374 irányelv 13. cikke értelmében:
Ez az irányelv nem érinti a károsultnak a szerződéses vagy szerződésen kívüli vagy egy, az ezen irányelvről szóló értesítés időpontjában fennálló különös felelősségi rendelkezések alapján fennálló igényét.
B – A nemzeti szabályozás
7. A 85/374 irányelv rendelkezéseit a code civil (polgári törvénykönyv) 1386‑1‒1386‑18. cikke ültette át a belső jogba.
8. A Conseil d’État (államtanács) (Franciaország) előadja, hogy az egészségügyi közintézményeket a betegeikkel szemben terhelő felelősség – álláspontja szerint – olyan felelősségi rendszerbe tartozik, melyet többek között a közigazgatási bíróságok által megfogalmazott elvek szabályoznak.
9. Az említett elvek között szerepel a Conseil d’État 2003. július 9‑i határozatában(2) megfogalmazott elv, miszerint a kórházi közintézménynek még vétkessége hiányában is meg kell térítenie a nyújtott ellátások keretében használt készülék vagy termék hibája miatt a beteg részéről felmerülő kárt.
II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10. A CHU de Besançon-ban 2000. október 3‑án elvégzett sebészeti beavatkozás során az akkor 13 éves beteg égési sérüléseket szenvedett. A sérüléseket az a fűthető ágybetét okozta, amelyen elhelyezték, s amelynek a hőmérséklet‑szabályozó rendszere meghibásodott.
11. A tribunal administratif de Besançon (besançon‑i közigazgatási bíróság) 2007. március 27‑i határozatával a CHU de Besançon‑t az így okozott kár megtérítésére kötelezte. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezést a cour administrative d’appel de Nancy (nancyi fellebbviteli közigazgatási bíróság) 2009. február 26‑i határozatával elutasította, mely határozat ellen a CHU de Besançon felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Conseil d’État‑nál.
12. Felülvizsgálati kérelmének alátámasztásaként a CHU de Besançon előadja, hogy az említett fellebbviteli közigazgatási bíróság határozata ellentétes a 85/374 irányelvvel. Ezen irányelv ugyanis vétkesség hiányában nem teszi lehetővé a kórházi közszolgálat felelősségének megállapítását, amennyiben a kár kizárólag a felhasznált egészségügyi termékek és készülékek meghibásodásából ered. Egyedül az ágybetét gyártóját lehet felelőssé tenni, amennyiben személye megfelelő módon megállapítható.
13. Azon elvet, miszerint az intézménynek még vétkessége hiányában is meg kell térítenie a nyújtott ellátások körében használt készülék vagy termék hibája miatt a beteg által elszenvedett kárt, a Conseil d’État 2003. július 9‑én fogalmazta meg. E különös felelősségi rendszer a kórházi közszolgálat és az általa ellátott személyek között létrejött sajátos viszonyokon alapul. A Conseil d’État álláspontja szerint tehát megállapítható, hogy e felelősségi rendszer sajátos, a 85/374 irányelvben megalkotott rendszertől eltérő alapon nyugszik. Ebből következően az egészségügyi közintézményekre irányadó felelősségi rendszer továbbra is alkalmazható az irányelv 13. cikke értelmében.
14. Amennyiben a fenti álláspont mégis megdőlne, az említett bíróság úgy véli, hogy az alapeljárás kimenetele attól függ, hogy az irányelv által meghatározott felelősségi rendszer vonatkozik‑e azokra a károkra, amelyeket a hibás termék használói harmadik személynek okozhattak a harmadik személy javára történő szolgáltatásnyújtás keretében.
15. Ilyen körülmények között a Conseil d’État úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
1) A [85/374] irányelv a 13. cikkének rendelkezésére tekintettel lehetővé teszi‑e az egészségügyi közintézmények betegeinek különleges helyzetén alapuló, olyan felelősségi rendszer alkalmazását, amely biztosítja a betegek számára többek közt azt a jogot, hogy ezen intézményektől még azok vétkessége hiányában is kártérítésben részesüljenek azon károkért, amelyeket az intézmények által használt termékek és készülékek hibája okozott, az intézmény azon lehetőségének a sérelme nélkül, hogy a gyártóval szemben szavatossági igényt érvényesítsen?
2) A [85/374] irányelv korlátozza‑e a tagállamok azon lehetőségét, hogy meghatározzák a valamely szolgáltatásnyújtás keretében hibás készülékeket vagy termékeket használó, és ennek során a szolgáltatást igénybe vevőnek kárt okozó személyek felelősségét?”
III – A Bíróság előtti eljárás
16. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Conseil d’État 2010. október 4‑i határozatával terjesztette elő, amely 2010. október 15‑én érkezett meg a Bírósághoz.
17. A CHU de Besançon, a francia, német és görög kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett a Bíróság elé.
18. Az érdekelt feleket – a német kormány kivételével – a Bíróság a 2011. szeptember 20‑án tartott tárgyaláson hallgatta meg.
IV – Jogi elemzés
19. Amint azt a tárgyaláson jelen lévő valamennyi fél helyesen megállapította, a Bíróságnak elsőként az előzetes döntéshozatalra terjesztett második kérdést kell megvizsgálnia, hiszen e kérdés célja annak megállapítása, hogy az alapeljárásban érintett felelősségi rendszer a 85/374 irányelv hatálya alá tartozik‑e, vagy sem. E kérdésre adott nemleges válasz az előzetes döntéshozatalra terjesztett – a 85/374 irányelv 13. cikkére vonatkozó – első kérdés vizsgálatát feleslegessé tenné, és elegendő iránymutatással szolgálna a kérdést előterjesztő bíróság számára az alapeljárásbeli jogvita megoldása tekintetében.
A – A második kérdésről
20. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdés a 85/374 irányelv hatályának megállapítására vonatkozik. Nevezetesen, a Bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a hivatkozott irányelv korlátozza‑e a szolgáltatás nyújtása keretében hibás készülékeket vagy termékeket használó közkórházakra irányadó nemzeti felelősségi rendszer felállításának lehetőségét.
21. Általánosabb megközelítésben a kérdés azt vizsgálja, hogy a 85/374 irányelv alkalmazható‑e a szolgáltatásnyújtás keretében használt hibás termék által okozott károkért a szolgáltatásnyújtóra vonatkozó felelősségi szabályokra. A hivatkozott irányelv hatályának az említett szolgáltatásnyújtók esetére való kiterjesztése – s egyúttal a nemzeti felelősségi rendszer alkalmazásának kizárása – két esetben lenne elfogadható.
22. Az első feltevés szerint a 85/374 irányelv azért alkalmazható a szolgáltatásnyújtóra, mert ez utóbbi a hibás terméknek a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „szállítójával” esik azonos megítélés alá. E rendelkezés kimondja, hogy „[h]a a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden szállítója gyártónak tekintendő, kivéve ha ésszerű időn belül tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, akinek a terméket szállította [helyesen: annak a személyéről, aki a terméket neki szállította]”. A jogalkotó nem határozza meg a „szállító” fogalmát, így az magában foglalhatja akár a szolgáltatásnyújtót is. A 85/374 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően a szolgáltatásnyújtót ekként a szolgáltatásnyújtás keretében használt hibás termék „gyártójának” kellene tekinteni, hacsak ésszerű időn belül nem tájékoztatja a károsultat a „gyártónak”, illetve a saját „beszállítójának” a személyéről.
23. A második feltevés szerint a 85/374 irányelv azért alkalmazható a szolgáltatásnyújtók felelősségi rendszerére, mert az irányelvnek a hibás termékekért felelős személyekről felállított kimerítő jellegű felsorolása nem foglalja magában a szolgáltatásnyújtókat, amely felsorolásban kifejezetten csupán a „gyártó” és a „szállító” szerepel. Az első esettel ellentétben tehát a szolgáltatásnyújtót nem lehetne a hibás termék „gyártójának” tekinteni, mint ahogy az érintett termék „szállítójával” sem lehetne azonos megítélés alá vonni. Következésképpen nem tartozna felelősséggel a hibás termék által okozott kárért akkor sem, ha nem jelöli meg a „gyártónak”, vagy annak a személyét, aki számára a szolgáltatásnyújtás keretében használt említett terméket szállította.
24. E két feltevésre részletesen ki kell térnem; azaz elsőként a szolgáltatásnyújtónak a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott „szállító” fogalmába történő bevonására (1); másodsorban a felelős személyek körének a 85/374 irányelvben meghatározott kimerítő jellegű felsorolására (2).
1. A szolgáltatásnyújtónak a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében szabályozott „szállító” fogalmába való besorolásáról
25. A 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése nem határozza meg a hibás termék „szállítójának” fogalmát.
26. A görög kormány véleménye szerint a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „szállító” a forgalmazási láncban közreműködő személy(3). Az alapügyben a forgalmazási lánc utolsó láncszeme ennek megfelelően a hibás ágybetét CHU de Besançon‑nak való kézbesítése. Az, hogy a CHU az ágybetétet később a betegellátás keretében használta, már nem képezi ezen forgalmazási lánc részét. A francia kormány úgy véli, hogy ugyanezen „szállító” a termékértékesítési lánc egyik gazdasági szereplőjét jelenti.(4) A tárgyaláson a Bizottság e két fél álláspontjához csatlakozott.
27. A Bíróságnak a 85/374 irányelv értelmezését illető ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve vannak olyan tényezők, amelyek elősegítik a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében megjelölt „szállító” fogalmának pontosítását. A Skov és Bilka ügyben(5) hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy „az irányelv 1. és 3. cikke [...] meghatározza, hogy a gyártásban és az értékesítésben részt vevők közül kinek kell viselni az irányelvben meghatározott felelősséget”.(6) Egyik későbbi ítéletében a Bíróság kifogásolta azon dán szabályozást, mely „a forgalmazási láncban résztvevő közbenső szállítókat” a gyártóval azonos feltételek mellett tette felelőssé.(7) Emellett, a hibás termék „forgalomba hozatalának” fogalmát vizsgálva a Bíróság megjegyezte, hogy „főszabály szerint nincsen jelentősége e tekintetben annak, hogy a terméket a gyártó közvetlenül a felhasználónak vagy a fogyasztónak adja el, vagy az eladás az értékesítési lánc egy vagy több szereplőjén keresztül valósul meg, mint ahogy a [85/374] irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében szerepel”.(8)
28. Ráadásul a Bíróság kimondta, hogy „[az irányelv] a gyártót többek között a végtermék előállítójaként határozza meg. Kizárólag a kimerítő jelleggel felsorolt esetekben tekinthetők más személyek gyártónak, így az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével (a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése), aki terméket a Közösségbe importál (a 3. cikk (2) bekezdése), valamint a termék szállítója, ha a termék gyártója nem állapítható meg, és ésszerű időn belül nem tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, akinek a terméket szállította [helyesen: annak a személyéről, aki a terméket neki szállította] (a 3. cikk (3) bekezdése)”.(9) A „gyártó” fogalmának lényeges kiszélesítése tehát ellentétes lenne azon szándékkal, amely a „gyártók” körét megszorító módon kívánja meghatározni.
29. A Bíróság soha nem határozta meg közvetlenül a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „szállító” fogalmát. Ennek ellenére a fent hivatkozott ítéletekből levezethető, hogy a hibás termék szállítójának a hibás termék értékesítési vagy forgalmazási folyamatában részt vevő közbenső szereplőt kell tekinteni. E meghatározást pedig megszorítóan kell értelmezni.
30. A, hibás termék értékesítési vagy forgalmazási láncában részt vevő, a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „szállító” fogalmának meghatározásához hasznos lehet a 2001/95/EK irányelvre(10) való hivatkozás. Ugyanis, amint arra a francia kormány is emlékeztet, ezen irányelv hatályának meghatározása szükségszerűen tükrözi a 85/374 irányelv tárgyi hatályának meghatározását.(11)
31. A 2001/95 irányelv a kilencedik preambulumbekezdésében leszögezi, hogy „[a] szolgáltatást nyújtók által a fogyasztók számára a szolgáltatás nyújtása során használt berendezések biztonságát [...] a nyújtott szolgáltatás biztonságával összefüggésben kell kezelni”. A két irányelv közötti kapcsolatra tekintettel a 85/374 irányelv vonatkozásában párhuzamosan megállapíthatjuk, hogy a hibás termék szolgáltatásnyújtó általi használatát azzal a szolgáltatással összefüggésben kell kezelni, amelynek során a terméket használták. Következésképpen a szolgáltatásnyújtó elválik a hibás terméknek a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „szállítójától”, mivel nem terméket szolgáltatott, hanem olyan szolgáltatást nyújtott, amelynek során a hibás terméket használt.(12)
32. Nem vitatott, hogy az alapeljárásban a hibás ágybetétet a CHU de Besançon által nyújtott ellátások keretében használták. Amint azt a tárgyaláson a Bizottság is kiemelte, itt nem arról van szó, hogy valamely fogyasztó ágybetétet kívánt vásárolni, hanem beteg ment kórházba. A hibás ágybetét biztonságát tehát magával a nyújtott ellátásokkal összefüggésben kell megítélni. Ennél fogva a CHU de Besançon‑t nem lehet a hibás ágybetét forgalmazójának tekinteni, s nem lehet a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „szállítóval” azonosítani, a jelen indítvány 22. pontjában megfogalmazott első feltevésben foglaltakkal ellentétben.
2. A hibás termékekért felelős személyeknek a 85/374 irányelv szerinti kimerítő jellegű meghatározásáról
33. A jelen indítvány 23. pontjában megfogalmazott második feltevésnek megfelelően, a Conseil d’État 2003. július 9‑i határozata alapján a CHU de Besançon‑ra irányadó közkórházi felelősségi rendszerre akkor is kiterjed a 85/374 irányelv, ha a kórházat nem tekinthetjük az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett szállítónak. Meg lehetne úgy ítélni, hogy az ezen irányelvben megállapított felelősségi rendszer a hibás termékekért való bármely felelősséget kizárólag a 85/374 irányelvben kifejezetten megjelölt személyekre terheli. Következésképpen, ha a CHU de Besançon‑t nem lehet a 85/374 irányelv 3. cikkében meghatározott felelősök körébe bevonni, a hibás ágybetét használatáért sem lehet a felelősségét megállapítani. Egyedül az ágybetét „gyártója”, illetve adott esetben „szállítója” lehet felelős a szolgáltatásnyújtás keretében használt hibás termék által okozott károkért.
34. Több ítéletben is úgy tűnik, hogy a Bíróság ezt állapítja meg, hiszen kimondja, hogy „a felelősöknek a [85/374] irányelv 1. és 3. cikkében meghatározott körét kimerítő felsorolásnak kell tekinteni”.(13)
35. Mindazonáltal, a 85/374 irányelv értelmezése körében kialakult ítélkezési gyakorlat alapos vizsgálata nyilvánvalóvá teszi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem fogadja el azt az álláspontot, miszerint a szolgáltatásnyújtó felelőssége nem állhat fenn, mivel azt a 85/374 irányelv nem szabályozza (a). Viszont egy friss ítélet éppen arra mutat rá, hogy az említett irányelvet nem szabadna a kifejezetten szabályozott eseteken kívül irányadónak tekinteni (b).
a) Az ítélkezési gyakorlatban a 85/374 irányelvnek a szolgáltatásnyújtókra irányadó felelősségi rendszerre történő kiterjesztésének hiányáról
36. A Bíróság jelen indítvány 34. pontjában idézett megállapításának körülményeitől nem vonatkoztathatunk el. Márpedig e körülményekből kiderül, hogy az említett megállapítást tartalmazó határozatokban a Bíróság nem kifejezetten a 85/374 irányelv hatályának a szolgáltatásnyújtókra irányadó felelősségi rendszerre történő esetleges kiterjesztését bírálta el.
37. A felelősök körének kimerítő jellegű meghatározására a Bíróság két egymástól elkülönülő helyzetben hivatkozott. Elsőként a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „szállító” felelősségének terjedelmét vizsgálva újra megerősítette a „szállító” felelősségének másodlagos jellegét a „gyártó” felelősségéhez képest.(14) A „szállítói” minőség megállapítása nem okozott gondot, mivel ez esetben azon áruház tulajdonosáról volt szó, ahol a hibás terméket megvásárolták. Másodszor a Bíróság megismételte a felelősök körének kimerítő jellegét akkor, amikor a tévedésből a hibás termék „gyártójának” tekintett vállalat ellen indított keresetnél merült fel a perbeli fél helyett másik fél esetleges perbe vonása.(15) Nem férhet hozzá kétség, hogy ezen ügyek a 85/374 irányelv 3. cikke értelmében vett „gyártó”, illetve „szállító” felelősségi rendszerére vonatkoztak.
38. Ezen ügyeken túlmenően a Bíróság soha nem bírálta el kifejezetten a 85/374 irányelv hatályának a hibás termékért a szolgáltatásnyújtókat terhelő felelősség rendszerére történő kiterjesztését. Különösen a Veedfald ügyben hozott ítéletben – melyben a Bíróság azt vizsgálta, hogy a 85/374 irányelv alkalmazható‑e, amennyiben a szolgáltatás nyújtása során használnak hibás terméket – a Bíróság kizárólag az adott hibás termék „gyártóját” a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében terhelő felelősségről ítélkezett.(16)
39. E tekintetben mellesleg meg kell jegyezni, hogy az egyik ügy körülményei különösen alkalmasak lettek volna arra, hogy a Bíróság ebben a kérdést elbírálja. Ezen ítéletben a Bíróságnak M. V. González Sánchez ügyében kellett döntenie, aki állítása szerint egészségügyi intézményben kapott vérátömlesztés során hepatitis C vírussal fertőződött meg.(17) A Bíróság ez alkalommal pontosíthatta volna, hogy a kérdéses egészségügyi intézményt a 85/374 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének értelmében a hibás termék „szállítójának” kell‑e tekinteni. Ezen egészségügyi intézménynek a „szállítóval” való azonosítása nélkül is kimondhatta volna, hogy a 85/374 irányelv hatálya kiterjed az érintett egészségügyi intézményre vonatkozó felelősségi rendszerre. A Bíróság nem tett ilyen megállapításokat, mivel csupán az alábbi kérdésre kellett választ adnia: „[a 85/374] irányelv 13. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az tiltja, hogy a tagállami jogszabályok által biztosított fogyasztói jogokat az irányelv átültetése következtében korlátozzák, illetve csökkentsék [...]”.(18)
40. A Bíróság a kérdésre adott válaszában kimondta, hogy „az irányelv 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy az irányelvnek az adott tagállam belső jogába történt átültetését követően előfordulhat, hogy a tagállami jogszabályokban a hibás termék által okozott károk károsultjai javára biztosított, az irányelvben létrehozott felelősségi rendszerrel azonos alapon nyugvó általános felelősségi rendszerből eredő jogok korlátozódnak, illetve csökkennek”.(19) A tagállami jogszabályokban a hibás termék által okozott károk károsultjai számára biztosított esetleges jogok az irányelv átültetését követően korlátozódhatnak, illetve csökkenhetnek. Ha a belső jog ugyanis a „gyártó” vagy a „szállító” termék hibáján alapuló felelősségének megállapításához további feltételeket is támaszt, ezeket az irányelv átültetése után nem lehet tovább alkalmazni. A Bíróság ezen ítéletében így nem a 85/374 irányelv hatályának kérdését és annak a szolgáltatásnyújtókra történő kiterjesztését bírálta el.
b) A 85/374 irányelvnek az általa kifejezetten szabályozott tárgykörökön kívüli alkalmazhatatlanságáról
41. Nemrégiben a Bíróság – hibás termékért való felelősség kérdése kapcsán – megerősítette, hogy a 85/374 irányelv az általa kifejezetten szabályozott tárgykörön túlmenően nem alkalmazható. Ez az ügy vezetett a 2009. június 4‑én hozott Moteurs Leroy Somer ügyben hozott ítélethez(20). A szóban forgó esetben a kórház áramfejlesztője váltakozó áramú generátor túlmelegedése következtében kigyulladt. A hibás generátor tehát kárt okozott a szakmai használatra szánt és e körben használt dologban. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 85/374 irányelvben megvalósított harmonizáció az ilyen jellegű károk megtérítésére nem terjed ki. Következésképpen az említett irányelv nem gátolja e vonatkozásban a tagállamokat abban, hogy a hivatkozott irányelvben létrehozottól eltérő felelősségi rendszert hozzanak létre.
42. A Bíróság ezen álláspontja összhangban van azzal a ténnyel, hogy a 85/374 irányelv a tizennyolcadik preambulumbekezdésében kifejezetten kimondja, hogy „ezzel az irányelvvel kezdetben nem valósul meg a teljes harmonizáció, azonban utat nyit a szélesebb körű harmonizáció előtt”(21). A 85/374 irányelvnek nem feladata a hibás termékekért való felelősség tárgykörének kimerítő jellegű szabályozása.
43. A Bíróság tehát erre az álláspontra helyezkedett, pedig korábban megállapította, hogy „az 1. és a 9. cikk kimerítő jelleggel sorolja fel a lehetséges káreseteket”(22). A hivatkozott Moteurs Leroy Somer ügyben hozott ítéletben kimondta, hogy „még ha a 85/374 irányelv [...] az általa szabályozott kérdésekben a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek teljes körű harmonizálására is irányul [(23)], tizennyolcadik preambulumbekezdéséből következően nem feladata, hogy a hibás termékekért való felelősség területét a fentieken túlmenően kimerítő jelleggel harmonizálja”(24). A Bíróság úgy ítélte meg, hogy „[a] 85/374 irányelvnek mind szövegéből, mind szerkezetéből [...] az következik, hogy a szakmai használatra szánt és e körben használt dologban bekövetkezett károk megtérítése nem tartozik az említett irányelv által szabályozott kérdések körébe”(25). Következésképpen a hibás termékek által a szakmai használatra szánt és e körben használt dologban okozott károkra a 85/374 irányelv hatálya nem terjed ki.
44. A kérdést előterjesztő bíróság számára adandó választ illetően különös jelentőséggel bír a Moteurs Leroy Somer ügyben a Bíróság által kialakított álláspont, ha figyelembe vesszük, hogy a Veedfald ügyben hozott ítéletében a Bíróság a szolgáltatásnyújtók felelősségét rendező szabályok hiányát állapította meg a hibás termékek által okozott károk tekintetében.(26) Ily módon a Bíróság elismerte, hogy a jogalkotónak nem állt szándékában, hogy a 85/374 irányelvvel a szolgáltatásnyújtókra is kiterjedő felelősségi rendszert hozzon létre. E két ítélet közös értelmezéséből szükségképpen az következik, hogy a 85/374 irányelv hatálya csupán a hibás termék „gyártójának”, illetve adott esetben „szállítójának” felelősségére terjed ki az említett irányelv 3. cikkének értelmében, akkor is, ha e termék kárt okozott miközben szolgáltatás nyújtása során használták. Következésképpen, a jelen indítvány 23. pontjában megfogalmazott feltevéssel ellentétben a 85/374 irányelvben megvalósított harmonizáció nem terjed ki a szolgáltatásnyújtók felelősségi rendszerére.
45. A Moteurs Leroy Somer ügyben hozott ítéletben a Bíróság egyébiránt úgy ítélte meg, hogy az érintett esetben keletkezett kár „a 85/374 irányelv értelmében nem tartozik a »kár« fogalmába”(27), ahelyett hogy kimondta volna, hogy az adott kárt a 85/374 irányelv lefedi, azonban az nem jogosít fel kártérítésre, mivel az irányelv kizárólag a személyes használatra szánt és a károsult által e körben használt dolgokban keletkezett kár megtérítését írja elő. A Bíróság megközelítése nyitva hagyta a lehetőséget azelőtt, hogy a hibás termékek által okozott kár károsultjai előnyösebb kártérítésben részesüljenek.
46. Az alapeljárás ehhez hasonlóan a 85/374 irányelvben nem érintett személyt terhelő felelősségre vonatkozik. E nemzeti felelősségi rendszer nem érinti a hibás termék „gyártójára”, illetve adott esetben „szállítójára” vonatkozó, az irányelv által harmonizált felelősségi rendszert. Amint arra a német kormány is rámutat, a szolgáltatásnyújtók ezen nemzeti felelősségi rendszere a 85/374 irányelvben szabályozott, a „gyártót” és „szállítót” terhelő felelősségen felül érvényesül. Az egészségügyi közintézmények betegeivel szemben felelősséggel tartozó személyek körének ily módon való kiszélesítése megerősíti ezúton a betegek jogait. Márpedig e tekintetben megállapíthatjuk, hogy e kiterjesztés megfelel a 85/374 irányelvben célzott hatékony fogyasztóvédelem irányának és szellemének.(28)
47. Érdekes e tekintetben megjegyezni, hogy a Bizottság – az írásbeli észrevételeiben előadottakkal ellentétben – a tárgyaláson arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 85/374 irányelv nem gátolja a tagállamokat abban, hogy a szolgáltatásnyújtás során hibás készüléket vagy terméket használó személyek felelősségét szabályozzák. Az alapeljárásban, amint arra a Bizottság helyesen felhívta a figyelmet, a szolgáltatásnyújtóra vonatkozó nemzeti felelősségi rendszer alkalmazása tenné kizárólag lehetővé a beteg számára a hibás ágybetét által okozott égési sérülésekben jelentkező kárának megtéríttetését. A kár ugyanis a 2000. október 3‑án végzett sebészeti beavatkozás során keletkezett, ebből eredően a hibás ágybetét „gyártójával” szembeni, az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett igény már elévült.(29)
48. A Moteurs Leroy Somer ügyben hozott ítélet nyomán a Bíróságnak tehát úgy kellene tekintenie, hogy a szolgáltatásnyújtás keretében használt hibás termék által okozott károknak a szolgáltatásnyújtó részéről történő megtérítése nem tartozik a 85/374 irányelv által szabályozott kérdések közé. Következésképpen a hivatkozott irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy e tekintetben az említett irányelvben szabályozottól eltérő felelősségi rendszert hozzanak létre, mely lehetővé teszi a CHU de Besançon mint a betegellátó szolgáltatása körében hibás ágybetétet használó szolgáltató felelősségének megállapítását.
3. Közbenső következtetés
49. Mindezekből eredően azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdésre azt a választ adja, hogy a 85/374 irányelv alapján létrehozott rendszer gyártóval szembeni alkalmazása lehetőségének sérelme nélkül a 85/374 irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy szabályozzák azon személyek felelősségét, akik a szolgáltatásnyújtás során hibás készüléket vagy terméket használnak, és ebből eredően a szolgáltatás igénybevevőjének kárt okoznak.
50. Abban az esetben, ha a Bíróság nem értene egyet e következtetéssel, és arra az álláspontra helyezkedne, hogy a 85/374 irányelv hatálya kiterjed a szolgáltatásnyújtás keretében hibás terméket használó szolgáltatásnyújtók felelősségi rendszerére, a Bíróság lehető legmegfelelőbb eligazítása érdekében másodlagosan megvizsgálom a 85/374 irányelv 13. cikkének értelmezésére vonatkozó első kérdést.
B – Másodlagosan az első kérdésről
51. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdés a 85/374 irányelv 13. cikkének értelmezésére vonatkozik, mely a következőket tartalmazza: „[e]z az irányelv nem érinti a károsultnak a szerződéses vagy szerződésen kívüli vagy egy, az ezen irányelvről szóló értesítés időpontjában fennálló különös felelősségi rendelkezések alapján fennálló igényét”. A jelen esetben azt kell eldönteni, hogy a 85/374 irányelv lehetővé teszi‑e egy, az egészségügyi közintézmények betegeinek különleges helyzetén alapuló, és a közintézményekben használt készülékek és termékek meghibásodásáért fennálló felelősségi rendszer létrehozását.
52. A Bíróság a 85/374 irányelv 13. pontját úgy értelmezte, hogy „az említett irányelvben létrehozott rendszer, mely a 4. cikk értelmében lehetővé teszi a károsult kárának megtérítését, amennyiben a károsult bizonyítja a kárt, a hibát és a hiba és a kár közötti okozati összefüggést, nem zárja ki más szerződéses vagy szerződésen kívüli felelősségi rendszerek alkalmazását, ha azok jogalapja különböző, mint például a rejtett gyártási hibákért vagy meghibásodásért való kellékszavatosság”(30).
53. A 85/374 irányelv tehát lehetővé teszi az irányelvről szóló értesítés időpontjában már fennálló különös felelősségi rendszer, illetve más alapon nyugvó szerződéses vagy szerződésen kívüli felelősségi rendszer alkalmazását.
54. Először is, ami a 85/374 irányelvről szóló értesítés időpontjában fennálló különös felelősségi rendszert illeti: a tagállamok értesítése 1985. július 30‑án történt meg. Márpedig e tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapeljárásban érintett felelősségi rendszer – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság is rámutat – a Conseil d’État 2003. július 9‑i határozatában megerősített, az ítélkezési gyakorlatból eredő elven alapul. A francia kormány írásbeli észrevételei szerint a Conseil d’État ezen ítéletet megelőző ítélkezési gyakorlata az egészségügyi közintézmény felelősségének megállapításához feltételként szabta a vétkesség fennállását.(31) A kórházi közszolgálat felelősségét tehát csak a 2003. július 9‑i ítéletet követően lehetett még a részéről fennálló vétkesség hiányában is megállapítani az általa használt egészségügyi termékek és készülékek hibája miatt az azokat használóknak okozott károkért. Következésképpen e felelősségi rendszert nem tekinthetjük a 85/374 irányelvről szóló értesítés időpontjában fennálló rendszernek.
55. Ami ezt követően az eltérő alapon nyugvó szerződéses vagy szerződésen kívüli felelősségi rendszert illeti, azt kell eldönteni, hogy az egészségügyi közintézményre vonatkozó felelősségi rendszer a 85/374 irányelvben létrehozott rendszertől eltérő alapon nyugszik‑e.
56. A Bíróság álláspontja szerint a rejtett gyártási hibákért fennálló kellékszavatosság rendszerétől vagy a vétkességen alapuló felelősségi rendszertől eltérően a 85/374 irányelv kizárólag a termék hibájára épülő felelősségi rendszert hoz létre. A 85/374 irányelv meghatározza, hogy mit ért hiba alatt, nevezetesen olyan terméket, mely „nem nyújtja az általában elvárható biztonságot”(32). A Bíróság értelmezésében a kizárólag a termék hibáján alapul a felelősség.
57. Annak megítélése érdekében, hogy valamely felelősségi rendszer eltérő alapon nyugszik‑e, a Bíróság nem hivatkozott általában véve e felelősségi rendszer feltételeire vagy hatásaira, és a felelősség körülményeit sem vizsgálta. Következésképpen a 85/374 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy kizárja az azonos tárgyú (felelősség) és azonos alapú (azaz az olyan termék hibája, mely nem nyújtja az általában elvárható biztonságot) rendszer alkalmazását.
58. A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint megállapítható, hogy a vitatott felelősségi rendszer eltérő alapon nyugszik, hiszen e felelősség alapja a kórházi közszolgálat és az általa ellátott személyek között létrejövő sajátos viszony. A német kormány álláspontja szerint az alapok különbözősége a 85/374 irányelvtől eltérő felelős személyek meghatározásában rejlik. Úgy tűnik, hogy ezen álláspontok az alap fogalmát a Bíróságnak a 85/374 irányelv értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított fogalomtól eltérően értelmezik. E tekintetben különös jelentőséggel bír, hogy a francia kormány szerint az érintett rendszer szempontjából nem meghatározó az a tény, hogy a vétkesség nélküli felelősséggel azonos alapon nyugszik‑e, vagy sem.
59. Az alapeljárásban érintett rendszer az egészségügyi termékek és felszerelések meghibásodásán alapuló felelősségi rendszer. Márpedig ha valamely felelősségi rendszer a termék meghibásodásán alapul, az egyenértékű azzal, mintha olyan termék hibáján alapulna, mely nem nyújtja az általában elvárható biztonságot. E felelősségi rendszert tehát nem tekinthetjük úgy, hogy a 85/374 irányelvben létrehozott rendszer alapjától eltérő alapon nyugszik.
60. Következésképpen, amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a 85/374 irányelv hatálya kiterjed az egészségügyi közintézmények felelősségi rendszerére az általuk használt termékek és készülékek meghibásodása tekintetében, a Bíróságnak azt is el kell ismernie, hogy a 85/374 irányelv – a 13. cikkének értelmezését figyelembe véve – nem teszi lehetővé a kizárólag az említett termékek és készülékek meghibásodásán alapuló felelősségi rendszer alkalmazását.
V – Végkövetkeztetések
61. Az elsődlegesen kialakított megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára az alábbi választ adja:
„A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy szabályozzák azon személyek felelősségét, akik szolgáltatásnyújtás során hibás készülékeket vagy termékeket használnak, és ebből eredően a szolgáltatás igénybevevőjének kárt okoznak, és a tagállamok emellett a 85/374 irányelv alapján létrehozott rendszert is alkalmazhatják a gyártóval szemben.”