A BÍRÓSÁG 1/91. SZ. VÉLEMÉNYE
1991. december 14.
„Megállapodás-tervezet az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról egyrészről a Közösség, másrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai között”
A Bíróságot vélemény iránti kérelemmel keresték meg, amelyet 1991. augusztus 14‑én az Európai Közösségek Bizottsága nyújtott be a Bíróság Hivatalához az EGK‑Szerződés 228. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján, amely szerint:
„A Tanács, a Bizottság vagy bármelyik tagállam előzetesen kikérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak e szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a megállapodás csak a 236. cikknek megfelelően léphet hatályba.”
I – A vélemény iránti kérelem ismertetése
E kérelemmel a Bizottság célja a Bíróság véleményének kikérése az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodástervezetnek (a továbbiakban: megállapodás, illetve EGT), és különösen a megállapodással bevezetni kívánt bírósági rendszernek az EGK‑Szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről. A Közösség által a Szerződés 238. cikke alapján megkötendő társulási megállapodásról van szó.
A megállapodás a Tanács 1990. március 18‑i felhatalmazása alapján, tanácsi határozatnak megfelelően a Közösség nevében eljáró Bizottság, valamint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai és a Liechtensteini Hercegség, amely hivatalosan 1991. március 1‑jén nyújtotta be tagfelvételi kérelmét az EFTA-hoz (a továbbiakban: EFTA‑tagországok, illetve EFTA‑államok) közötti tárgyalások tárgya.
A megállapodás szövegét (amely nem végleges) csatolták a vélemény iránti kérelemhez.
A Bíróság a véleményt a megállapodás szövegének angol nyelvű változata alapján készíti el. A parafálás előtti állapotban lévő szöveget 1991. október 30‑án a Bizottság levélben jutatta el a Bírósághoz.
A vélemény iránti kérelem indokolásaként a Bizottság rámutatott, hogy a megállapodás szerint a Szerződő Felek közötti jogviták rendezésére, valamint az EFTA-n belüli jogviták rendezésére szolgáló bírósági felügyeleti rendszert, valamint az EGT-n belüli jogi homogenitást erősítő eljárásokat hoznak létre. Meggyőződve arról, hogy e rendszer valós biztosítékokat jelent a Közösség számára, a Bizottság a jogbiztonság érdekében mégis úgy ítélte meg, hogy a Szerződés 228. cikke értelmében szükséges a Bíróság véleményének kikérése, különösen a tervezett rendszer egyes pontjai tekintetében.
II – Eljárás
A Bíróság eljárási szabályzata 107. cikke 1. §-ának megfelelően, a vélemény iránti kérelmet kézbesítették a Tanács és a tagállamok részére. A Bizottság, az Egyesült Királyság kormánya, a Belga Királyság kormánya és a Spanyol Királyság kormánya terjesztettek elő írásbeli észrevételeket.
A Bíróság felkérte a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamok kormányait néhány írásbeli kérdés megválaszolására. Ez utóbbiak képviseltették magukat a Bíróság székhelyén 1991. november 26-án zárt ülésen tartott meghallgatáson, amelynek során válaszoltak a feltett kérdésekre.
A Bíróság 1991. december 3-án zárt ülésen hallgatta meg a főtanácsnokokat, az eljárási szabályzat 108. cikke 2. §-ának megfelelően.
III – A megállapodás elemzése
Előzmények
A Közösség és az EFTA-tagországok, valamint Liechtenstein közötti kereskedelmi kapcsolatokat 1973 óta kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások szabályozzák. 1989 januárjában a Bizottság elnöke javaslatot tett az Európai Parlament előtt a Közösség és az EFTA közötti kapcsolatok javítására és elmélyítésére. A javaslatot az EFTA-tagországok kedvezően fogadták, aminek eredményeként megkezdődtek az egyeztetések, és végül döntés született a hivatalos tárgyalások megkezdéséről is. Ezért a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy „kezdje meg az EFTA-tagországokkal és Liechtensteinnel a tárgyalásokat abból a célból, hogy a Közösség és az EFTA-tagországok között olyan megállapodás jöjjön létre, amelyben ez utóbbiak egységesen képviseltetik magukat, és amely az Európai Gazdasági Térség létrehozására irányul”. A tárgyalások hivatalosan 1990. július 1-jén kezdődtek meg.
A megállapodás tartalma
A megállapodás kilenc részből áll, amelyet preambulum előz meg: 1) célok és alapelvek 2) az áruk szabad mozgása 3) a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása 4) a versenyre vonatkozó és egyéb közös szabályok 5) a fent felsorolt négy szabadságra vonatkozó horizontális rendelkezések (szociálpolitika, fogyasztóvédelem, környezet, statisztika és vállalati jog) 6) együttműködés a négy szabadságon kívül 7) intézményi rendelkezések 8) alapok és 9) záró rendelkezések.
A megállapodás preambulumának egyetlen bekezdése így hangzik:
„Considering the objective to establish a dynamic and homogeneous European Economic Area, based on common rules and equal conditions of competition and providing for the adequate means of enforcement including at the judicial level, and achieved on the basis of equality and reciprocity and of an overall balance of benefits, rights and obligations for the Contracting Parties.”
A megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„The aim of this Agreement of association is to promote a continuous and balanced strengthening of trade and economic relations between the Contracting Parties with equal conditions of competition, and the respect of the same rules, with a view to creating a homogeneous European Economic Area, hereinafter referred to as the EEA.”
A megállapodás 6. cikke így hangzik:
„Without prejudice to future developments of case‑law, the provisions of this Agreement, in so far as they are identical in substance to corresponding rules of the Treaty establishing the European Economic Community and the Treaty establishing the European Coal and Steel Community and to acts in application of these two Treaties, shall in their implementation and application be interpreted in conformity with the relevant rulings of the Court of Justice of the European Communities given prior to the date of signature of this Agreement.”
A megállapodás 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Acts referred to or contained in the Annexes to this Agreement or in decisions of the EEA Joint Committee shall be binding upon the Contracting Parties and be, or be made, part of their internal legal order as follows:
(a) an act corresponding to an EEC regulation shall as such be made part of the internal legal order of the Contracting Parties;
(b) an act corresponding to an EEC directive shall leave to the authorities of the Contracting Parties the choice of form and method of implementation.”
A „Protocol 35 on the implementation of EEA rules” című 35. jegyzőkönyv, melynek 1. cikke a fent említett megállapodás 7. cikkére utal, így hangzik:
„Whereas this Agreement aims at achieving a homogeneous European Economic Area, based on common rules, without requiring any Contracting Party to transfer legislative powers to any institution of the European Economic Area;
and
whereas this consequently will have to be achieved through national procedures;
Article 1
The Contracting Parties take into account that when implementing a part of an act corresponding to an EEC directive, which is clear, precise and unconditional, subparagraph (a) of Article 7 of the Agreement shall apply.
Article 2
For cases of possible conflicts between implemented EEA rules and other statutory provisions, the Contracting Parties undertake to introduce, if necessary, a statutory provision to the effect that EEA rules shall prevail in these cases.”
Az „Institutional provisions” (89–120. cikk) című VII. rész négy fejezetből áll. Az I. fejezet, amelynek címe „The structure of the association” öt szakaszból áll, az 1. szakasz az EGT Tanácsára vonatkozik. Az EGT Tanácsának – amely az Európai Közösségek Tanácsa és Bizottsága tagjaiból, valamint minden egyes EFTA-tagország egy-egy kormánytagjából áll – feladata különösen az általános irányvonalak kijelölése, valamint a megállapodás megvalósításának keretében a politikai ösztönzés biztosítása. A 2. szakasz a vegyesbizottságra vonatkozik, amely a Szerződő Felek képviselőiből áll, és amelynek feladata a megállapodás végrehajtása, és a működése feletti felügyelet. A 3. szakasz, amelynek címe „The EEA courts”, a következő rendelkezéseket tartalmazza:
„Article 95
1. An independent EEA Court, functionally integrated with the Court of Justice of the European Communities, is hereby established. The EEA Court shall exercise the functions which follow from Article 96. Each EFTA State shall nominate one Judge to the Court.
2. The Court, when sitting in plenary session,(1) shall be composed of five Judges of the Court of Justice of the European Communities and, on the basis of rotation, three of the Judges nominated by the EFTA States.
3. At the request of the Court, the EEA Council may allow it to establish Chambers, each consisting of three or five Judges.(2)
4. The Presidency of the Court shall be held alternatively by one of the Judges of the Court of Justice of the European Communities and by one of the Judges nominated by the EFTA States.
Article 96
1. The EEA Court is competent for:
(a) the settlement of disputes between the Contracting Parties;
(b) actions concerning the surveillance procedure regarding the EFTA States;
(c) appeals concerning decisions in the field of competition initiated by the EFTA Surveillance Authority.
2. The EEA Court may be seized by:
(a) the EEA Joint Committee or the Contracting Parties in cases for settlement of disputes in accordance with Article 117;
(b) a natural or legal person or by the EFTA Surveillance Authority on appeal against decisions given by the EEA Court of First Instance in the field of competition in accordance with Article 102;
(c) the EC Commission or the EFTA Surveillance Authority in cases of conflict of competence arising under the provisions of Chapter 1 of Part IV.
3. In addition, the EEA Court may be seized under the provisions of a separate agreement between the EFTA States establishing an EFTA Surveillance Authority by:
(a) the EFTA Surveillance Authority under the surveillance procedure referred to in Article 116 regarding the fulfilment of the obligations under this Agreement by the EFTA States;
(b) an EFTA State or a natural or legal person in actions against the EFTA Surveillance Authority.
Article 97
The Contracting Parties concerned, and the surveillance authorities, i.e. the EC Commission and the EFTA Surveillance Authority, as the case may be, shall take the necessary measures to comply with the judgments of the EEA Court.
Article 98
The EEA Court shall have unlimited jurisdiction in regard to penalties imposed by the EFTA Surveillance Authority.
Article 99
Actions brought before the EEA Court shall not have suspensory effect. The EEA Court may, however, if it considers that circumstances so require, order that application of the contested act be suspended.
Article 100
The EEA Court may, where seized in accordance with Article 96(2) (b) or (3), prescribe any necessary interim measures.
Article 101
1. An independent EEA Court of First Instance, attached to the EEA Court, is hereby established. It shall ensure the legal control of decisions of the EFTA Surveillance Authority relating to competition rules applicable to undertakings. Each EFTA State shall nominate one Judge to the Court.
2. The EEA Court of First Instance shall be composed of three of the Judges nominated by the EFTA States, on the basis of rotation, and two Judges of the Court of First Instance of the European Communities.
3. The Presidency of the Court shall be held alternatively by one of the Judges nominated by the EFTA States and by one of the Judges of the Court of First Instance of the European Communities.
Article 102
The EEA Court of First Instance shall have jurisdiction at first instance in actions brought by a natural or legal person against a decision by the EFTA Surveillance Authority, relating to the implementation of the competition rules applicable to undertakings, if that decision is addressed to that person or if it is of direct and individual concern to him.
In addition, the EEA Court of First Instance shall have the competences conferred on the EEA Court in Articles 98 to 100.
The EEA Court of First Instance shall also be competent to give rulings in actions against the EFTA Surveillance Authority in accordance with provisions to be laid down in a separate agreement between the EFTA States establishing the EFTA Surveillance Authority.
Article 103
1. The Statutes of the EEA Court and of the EEA Court of First Instance, including, in particular, the rules on the functioning of the two Courts, the appointment of the Judges and the Presidents and their terms of office are laid down in Protocol 33.(3)
2. The EEA Court and the EEA Court of First Instance shall adopt their rules of procedure, to be approved by the EEA Council.
Article 104
1. In order to ensure as uniform as possible an interpretation of this Agreement, in full deference to the independence of courts, the EEA Court, the EEA Court of First Instance, the Court of Justice of the European Communities, the Court of First Instance of the European Communities and the Courts of the EFTA States shall, when applying and interpreting respectively the provisions of this Agreement or provisions of the Treaty establishing the European Economic Community and the Treaty establishing the European Coal and Steel Community, as amended or supplemented, or of the acts adopted in pursuance thereof, which are identical in substance to the provisions of this Agreement, pay due account to the principles laid down by any relevant decisions delivered by the other Courts.
A system of exchange of information concerning judgments by courts of last instance shall be set up by the EEA Joint Committee. This system shall comprise:
(a) transmission to the Registrar of the EEA Court of judgments delivered by such courts on the interpretation and application of, on the one hand, this Agreement or, on the other hand, the Treaty establishing the European Economic Community and the Treaty establishing the European Coal and Steel Community, as amended or supplemented, as well as the acts adopted in pursuance thereof in so far as they concern provisions which are identical in substance to those of this Agreement;
(b) classification of these judgments by the Registrar of the EEA Court including, as far as necessary, the drawing up and publication of translations and abstracts;
(c) communication by the Registrar of the EEA Court of the relevant documents to the competent national authorities, to be designated by each Contracting Party.
2. Provisions on the possibility for an EFTA State to allow a court or tribunal to ask the Court of Justice of the European Communities to express itself(4) on the interpretation of an EEA rule are laid down in Protocol 34.
Article 105
Decisions under this Agreement by the EFTA Surveillance Authority and the EC Commission which impose a pecuniary obligation on persons other than States, shall be enforceable. The same shall apply to such judgments under this Agreement by the EEA Court, the EEA Court of First Instance, the Court of Justice of the European Communities and the Court of First Instance of the European Communities.
Enforcement shall be governed by the rules of civil procedure in force in the State in the territory of which it is carried out. The order for its enforcement shall be appended to the decision, without other formality than verification of the authenticity of the decision, by the authority which each Contracting Party shall designate for this purpose and shall make known to the other Contracting Parties, the EFTA Surveillance Authority, the EC Commission, the EEA Court, the EEA Court of First Instance, the Court of Justice of the European Communities and the Court of First Instance of the European Communities.
When these formalities have been completed on application by the party concerned, the latter may proceed to enforcement in accordance with the law of the State in the territory of which enforcement is to be carried out, by bringing the matter directly before the competent authority.
Enforcement may be suspended only by decision of the EEA Court or of the EEA Court of First Instance. However, the courts of the States concerned shall have jurisdiction over complaints that enforcement is being carried out in an irregular manner."
A 104. cikk (2) bekezdésére vonatkozó 34. jegyzőkönyv, amelynek címe „Protocol 34 on the possibility for courts and tribunals of EFTA States to request the Court of Justice of the European Communities to express itself on the interpretation of EEA rules corresponding to EC rules”, így hangzik:
„Article 1
When a question of interpretation of provisions of the Agreement, which are identical in substance to the provisions of the Treaties establishing the European Communities, as amended or supplemented, or of acts adopted in pursuance thereof, arises in a case pending before a court or tribunal of an EFTA State, the court or tribunal may, if it considers this necessary, ask the Court of Justice of the European Communities to express itself on such a question.
Article 2
An EFTA State which intends to make use of this Protocol shall notify the Depositary and the Court of Justice of the European Communities to what extent and according to what modalities the Protocol will apply to its courts and tribunals.
Article 3
The Depositary shall notify the Contracting Parties of any notification under Article 2.”
A megállapodás VII. része 1. fejezetének 4. és 5. szakasza a parlamenti együttműködésre és a gazdasági és szociális partnerek közötti együttműködésre vonatkozik.
A 2. fejezet a döntéshozatali eljárásra vonatkozik.
A 3. fejezet, amelynek címe „Surveillance procedure and settlement of disputes”, a következő rendelkezéseket tartalmazza:
„Article 116
1. The EFTA States shall establish an independent surveillance authority (EFTA Surveillance Authority) as well as procedures similar to those existing in the Community including procedures for ensuring the fulfilment of obligations under this Agreement and for control of the legality of acts of the EFTA Surveillance Authority regarding competition.
The fulfilment of the obligations under this Agreement shall be monitored by, on the one hand, the EFTA Surveillance Authority and, on the other, the EC Commission acting in conformity with the Treaty establishing the European Economic Community, the Treaty establishing the European Coal and Steel Community and this Agreement.
2. In order to ensure a uniform surveillance throughout the EEA, the EFTA Surveillance Authority and the EC Commission shall cooperate, exchange information and consult each other on surveillance policy issues and individual cases.
3. The EC Commission and the EFTA Surveillance Authority shall receive any complaints concerning the application(5) of this Agreement. They shall inform each other of complaints received.
4. Each of these bodies shall examine all complaints falling within its competence and shall pass to the other body any complaints which fall within the competence of that body.
5. In case of disagreement between these two bodies with regard to the action to be taken in relation to a complaint or with regard to the result of the examination, either of the bodies may refer the matter to the EEA Joint Committee which shall deal with it in accordance with Article 117.
Article 117
1. The EEA Joint Committee or a Contracting Party may bring a matter under dispute which concerns the application (6) of this Agreement before the EEA Court in accordance with the following provisions.
2. The EEA Joint Committee shall be provided with all information which might be of use in making possible an in‑depth examination of the situation, with a view to settling the dispute and finding a solution acceptable to the Contracting Parties.
3. A Contracting Party may bring a matter under dispute before the EEA Court. In doing so it shall, however, first submit the matter to the EEA Joint Committee. If it is not resolved after two consecutive meetings of the Committee, either the Committee shall, unless otherwise decided, or a Contracting Party may, bring the matter before the EEA Court. For the Community, it shall be for the EC Commission to bring the matter before the EEA Court.”
IV – Az intézmények és a kormányok által benyújtott írásbeli észrevételek összefoglalása
Általános észrevételek
A Bizottság hangsúlyozza, hogy a megállapodás jelentősen eltér az eddig a Közösség által megkötött társulási megállapodásoktól. A megállapodás nemcsak az aláírás időpontjában már létező közösségi vívmányokat foglalja magában, hanem a megállapodás által szabályozott területeken később megszülető közösségi jogot is. A megállapodás tartalmát tekintve a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Közösség és az EFTA-tagországok közötti kapcsolat közvetlenül az EGK-Szerződésen, valamint a Közösség intézményei által, ez utóbbi alapján elfogadott jogi aktusokon alapul. A megállapodás által meghatározott döntéshozatali eljárás tükrözi egyrészről – a Közösség döntéshozatali autonómiájának megőrzése mellett – a jelenlegi és jövőbeli közösségi vívmányok kiterjesztésének szándéka az EGT-re, másrészről a szuverén államok akaratának tiszteletben tartása, amelyek nem kívánják sem átruházott hatáskörrel, sem jogalkotó hatalommal felruházni a megállapodás szerveit.
A megállapodás célja egységes gazdasági térség létrehozása, amelyben az EGK-n belül hatályban lévő joggal lényegében azonos jogrendszert alkalmaznak a lehető legegységesebb módon.
Miután emlékeztetett arra, hogy a megállapodással létehozott bírósági rendszer három célt szolgál, mégpedig: a Szerződő Felek közötti jogviták rendezését, az EFTA-n belüli viták rendezését és az EGT-n belüli jogi homogenitás erősítését, a Bizottság leszögezi, hogy e különböző hatásköröket vagy az Európai Bíróságtól független, azonban funkcionálisan hozzá kapcsolódó Európai Gazdasági Térség Bírósága (a továbbiakban: EGT-Bíróság) és az EGT-Bíróságtól független, azonban hozzá kapcsolódó EGT Elsőfokú Bírósága, vagy maga az Európai Bíróság gyakorolja majd. Az EGT-Bíróság és az EGT Elsőfokú Bíráságának összetétele lehetővé tenné az Európai Bíróság e két bírói szervben jelen lévő bírái számára, hogy alkalmazni tudják nagy tapasztalatukat egyrészről a közösségi joggal kapcsolatban a Közösségen belül, másrészről ennek az EGT-re való kiterjesztésében, biztosítva így a jog egységes alkalmazását.
A Szerződő Felek közötti jogviták rendezésének céljából az EGT-Bírósághoz fordulhat vagy a vegyesbizottság, vagy közvetlenül bármely Szerződő Fél, amennyiben a vegyesbizottság nem volt képes megoldani a konfliktust két egymást követő ülésén.
Az EFTA-n belüli konfliktusokat tekintve két típust különböztethetünk meg. Először is az EFTA Felügyeleti Hatósága és az EFTA-tagországok közötti jogviták, nevezetesen az EFTA Felügyeleti Hatósága által a kötelezettségszegés megállapítása iránt azon EFTA-tagországokkal szemben indított eljárások, amelyek nem teljesítették a megállapodásból eredő kötelezettségeiket, valamint a Felügyeleti Hatóság által az állami támogatások kérdésében hozott határozatok elleni keresetek. Az EGT-Bíróság feladata lenne e kérdések rendezése. Másodsorban azon versenyjogi ügyek, amelyek első fokon az EGT Elsőfokú Bírósága hatáskörébe tartoznának, amikor is az e bíróság által hozott határozatokkal szemben az EGT-Bírósághoz lehetne fellebbezni.
A jogi homogenitás erősítését illetően a megállapodás három különös eljárást tartalmaz. Az első nagyrészt megfelel a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezményhez (Luganói Egyezmény) csatolt, az említett Egyezmény egységes értelmezéséről szóló 2. jegyzőkönyv szerinti eljárásnak. A második eljárás célja, hogy az EFTA-tagországok beavatkozhassanak az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárásokba. A harmadik eljárás az EFTA-államok bíróságai számára biztosítja, hogy a megállapodással kapcsolatos értelmezési kérdésekben előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az Európai Bírósághoz fordulhassanak.
A Bizottság vélemény szerint a tervezett bírósági rendszer számos lehetséges veszélyforrást kiiktat. Ezáltal ugyanis elkerülhetővé válik, hogy az Európai Bíróságon kívüli más bíróság értelmezhesse a megállapodást előzetes döntéshozatal iránti kérelem kapcsán, hogy az EGT-Bíróság a megállapodást a közösségi jog, illetve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának figyelmen kívül hagyásával alkalmazza, hogy a versennyel kapcsolatos szabályokat rendszertelenül alkalmazzák, hogy a gazdasági szereplők az előzetes döntéshozatali eljárást használhassák fel jogvédelmi eszközként, és hogy az EFTA-államok ügyeiben külföldi bírák ítélkezzenek.
A Bizottság négy pontban kéri a Bíróság véleményét:
1) az Európai Bíróság bíráinak részvétele az EGT-Bíróságban összeegyeztethető-e az Európai Bíróság 1977. április 26-i véleményével (a belvízi hajók ideiglenes leszerelése érdekében egy európai alap létrehozásáról szóló megállapodástervezetről szóló 1/76. sz. vélemény [EBHT 1977., 741. o.]);
2) az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő közösségi ügyekkel kapcsolatban a beavatkozási jog kiterjesztése az EFTA-tagországokra összeegyeztethető-e az EGK-Szerződéssel;
3) az EGK-Szerződés módosítása nélkül lehetséges-e, hogy az EFTA-tagországok bíróságai a megállapodás értelmezésével kapcsolatban kérdéseket terjesszenek az Európai Bíróság elé;
4) vajon az EGK-Szerződés 238. cikke alapján megengedhető-e a megállapodás szerinti bírósági rendszer.
Az Európai Bíróság tagjainak részvétele egy másik bíróság tevékenységében
A Bizottság azt kívánja megtudni, hogy vajon a fent említett 1/76. sz. vélemény mintájára úgy kell-e tekinteni, hogy az Európai Bíróság bírái nem vehetnek részt egy másik bíróság tevékenységében, vagy abból kell kiindulni, hogy e vélemény összefüggései jelen esetben nem irányadóak. A Bizottság e tekintetben leszögezi, hogy a megállapodás különbözik az 1/76. sz. véleményben tárgyalt megállapodástól. Egyrészt – a belvízi hajók ideiglenes leszerelése érdekében létrehozott európai alap bíróságával ellentétben – az EGT-Bíróság nem rendelkezne a megállapodás értelmezésével kapcsolatos előzetes döntéshozatali hatáskörrel, másrészről az EGT-Bíróság és az EGT Elsőfokú Bírósága, ítélkezési függetlenségük ellenére, funkcionálisan az Európai Bírósághoz kapcsolódnának.
A spanyol kormány szerint a feltett kérdésre – több okból is – csakis nemleges válasz adható. Először is az EGK-Szerződés 167. cikkének rendelkezései, valamint az Európai Bíróság alapokmánya 2., 4. és 16. cikkének rendelkezései azt célozzák, hogy az Európai Bíróság teljesen pártatlanul és bármilyen nyomás vagy prekoncepció nélkül tölthesse be feladatát, nevezetesen a jog tiszteletben tartásának biztosítását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.
Másodsorban, az Európai Bíróság az 1/76. sz. véleményében azért nyilvánította a belvízi hajók ideiglenes leszerelése érdekében létrehozott európai alapról szóló megállapodást az EGK-Szerződéssel össze nem egyeztethetőnek, mert az e megállapodás értelmében létrehozni kívánt bíróságot (az Alap Bírósága) az Európai Bíróság hat tagja alkotná, és e személyek, mint az Alap Bíróságának tagjai adott esetben olyan kérdésekben ítélkeznének, amelyeket az Európai Bíróság bírájaként is tárgyalniuk kellene, ellentmondva ezzel az Európai Bíróság által követendő teljes pártatlanság elvének. Márpedig hasonló helyzet kockázata merül fel jelen esetben is. Elképzelhető ugyanis, hogy az Európai Bíróság bírái – az EGT-Bíróság bíráiként eljárva – ugyanazon közösségi jogszabályokat értelmeznék és alkalmaznák, amelyeket azután az Európai Bíróság bíráiként ismét értelmezniük és alkalmazniuk kellene. A spanyol kormány úgy ítéli meg, hogy ilyen körülmények között az EGT-Bíróság határozathozatalában részt vevő bíró nem lenne képes a megkívánt pártatlansággal ítélkezni. Amennyiben pedig az alapokmány 16. cikkének megfelelően tartózkodna az ítélkezéstől, úgy – amint az a fent említett véleményből kiderül – az Európai Bíróság számára lehetetlenné válhat az alapokmány 15. cikke szerint a határozatképességhez szükséges létszámú bíró összehívása.
A spanyol kormány mindehhez további három megjegyzést fűz. Először is hangsúlyozza, hogy bár az EGT-Bíróságnak nincs hatásköre a megállapodás értelmezésére vonatkozó előzetes döntések meghozatalára, az Európai Bíróságra ez nem érvényes, mivel – ítélkezési gyakorlata szerint – továbbra is a hatáskörébe tartozik a Közösség és az EFTA-tagországok között megkötött megállapodások előzetes döntéshozatal keretében történő értelmezése. Ebből következik, hogy mindez a fent említett 1/76. sz. vélemény rendelkezéseit nem érinti és nem fosztja meg lényegétől.
A spanyol kormány kijelenti továbbá, hogy nem osztja a Bizottság azon véleményét, amely szerint az 1/76. sz. vélemény azért nem alkalmazható a jelen esetre, mert az EGT-Bíróság és az EGT Elsőfokú Bírósága funkcionálisan az Európai Bíróság részét képezik. Ugyanis a megállapodás intézményi rendelkezéseinek 7. cikke úgy rendelkezik, hogy az EGT-Bíróság önálló szerv, és semmilyen tekintetben nincs az Európai Bíróságnak alárendelve.
A spanyol kormány megállapítja végül, hogy a megállapodástervezet intézményi rendelkezéseinek 104. cikke nem felel azon kérdésre, hogy az EGT-Bíróság ítélete milyen mértékben köti az Európai Bíróságot, amennyiben ez utóbbi olyan kérdést vizsgál meg, amelyben az EGT-Bíróság már határozott.
A belga kormány osztja a Bizottság álláspontját abban a kérdésben, hogy lehet-e az 1/76. sz. véleményt jelen esetre vonatkoztatni. Az EGT-Bíróságnak – a belvízi hajók ideiglenes leszerelése érdekében létrehozott európai alap bíróságával ellentétben – nincs előzetes döntéshozatali hatásköre. Ezenkívül az EGT-Bíróság – függetlenségének megőrzése mellett – funkcionálisan az Európai Bíróság része lesz. Az Európai Bíróság bíráinak jelenléte nem változtatja meg az EGT-Bíróság jogi természetét. Az előzetes döntéshozatali hatáskör hiányának kérdésével kapcsolatban pedig a belga kormány megjegyzi, hogy az Európai Bíróságnak és az EGT-Bíróságnak a közösségi jog ugyanazon szabályaival kapcsolatban kell ítélkezniük.
Az Egyesült Királyság kormánya szerint összeegyeztethető az EGK-Szerződéssel és az 1/76. sz. véleménnyel, hogy az Európai Bíróság bírái részt vegyenek az EGT-Bíróság tevékenységében. Az Európai Bíróság indokolását az említett véleményben azon tény befolyásolta, hogy az Alap Bírósága a megállapodás értelmezésére vonatkozó hatáskörét az Európai Bíróság hasonló hatáskörével párhuzamosan gyakorolta volna.
Az Európai Bíróság alapokmánya 16. cikkének első bekezdése, amely szerint a bíró nem vehet részt olyan ügy elbírálásában, amelyben előzőleg már ügyvédként, tanácsadóként vagy bíróként részt vett, megfelel a „senki sem lehet saját ügyének bírája” elvnek. Mindez nem vonatkozik azonban az olyan bíró helyzetére, aki különböző ügyek kapcsán egymást követően hasonló vagy akár azonos kérdésekben ítélkezik, mint például, ha az Európai Bíróság előzetes döntést hoz olyan jogi kérdések tekintetében, amelyek hasonlóak vagy azonosak azokkal, amelyekben korábban már a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében, a Szerződés 169. cikkének megfelelően ítélkezett. Mivel nem kötik korábbi határozatai, az Európai Bíróság bármikor eltérhet korábbi ítélkezési gyakorlatától azáltal, hogy adott jogi kérdést másként bírál el.
Miután megvizsgálta az 1/76. sz. vélemény tárgyát képező megállapodást és az azzal összefüggő rendelkezéseket, az Egyesült Királyság kormánya megállapította, hogy a kérdéses esetben lehetséges lett volna, hogy az érintett közösségi bírákat befolyásolják az Alap Bíróságának korábbi döntései. Így a közösségi vívmányok közvetett módon sérülhettek volna, például azon nemzetközi jogi elvek közrehatásából fakadóan, amelyeket a közösségi jogrend keretében már felülvizsgáltak. E veszély késztette az Európai Bíróságot arra, hogy 1/76. sz. véleményében ellenezze azt, hogy az Európai Bíróság bírái részt vegyenek az Alap Bíróságának tevékenységében.
Továbbá az Egyesült Királyság megjegyzi, hogy az 1/91. sz. vélemény iránti kérelem alapját képező problémák eltérnek az 1/76. sz. vélemény alapját képezőktől. Az ideiglenes leszerelés érdekében létrehozott alapról szóló megállapodás esetében felmerült, hogy az Európai Bíróság azon bírái, akik részt vettek volna az Alap Bíróságának tevékenységében, két egymással összeférhetetlen feladatot láttak volna el. Egyrészről, mint a Bíróság bírái az intézmények által elfogadott egyes jogi aktusok értelmezése kapcsán a közösségi vívmányok felett őrködtek volna, másrészről pedig, mint az Alap Bíróságának tagjai, a közösségi vívmányokétól eltérő – nemzetközi jogi – elveken nyugvó jogrendszer felügyeletét látták volna el. Az Egyesült Királyság véleménye szerint a javasolt megállapodás nem vet fel semmiféle nehézséget e tekintetben, hiszen az Európai Bíróság bíráinak és az EGT-Bíróság bíráinak ugyanazon rendelkezéseket és elveket kell alkalmazniuk, és így végső soron a közösségi vívmányokat kell megőrizniük.
Ami az EGT-Bíróság összetételét illeti, az Egyesült Királyság kormánya megjegyzi, hogy az Európai Bíróság tizenhárom tagja közül öt venne részt annak tevékenységében. Mivel az Európai Bíróság esetében hét bíró járhat el teljes ülésben, megoldható lenne úgy összehívni őket, hogy az EGT-Bíróság korábbi döntésében részt vevő bírák közül senki se legyen jelen. Amennyiben az Európai Bíróság öt bírájának az EGT-Bíróság keretén belüli tevékenysége adminisztratív jellegű problémákat okozna, úgy az EGK-Szerződés 165. cikke tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné a megállapodás elfogadásából eredő helyzet megoldását.
A kiterjesztett beavatkozási jog
A Bizottság szerint az Európai Bíróság már eddig is megengedte harmadik országok beavatkozását az alapokmány 37. cikke alapján. Mindazonáltal jelen esetben olyan módszeresebb jellegű jogról van szó, amely szükségessé tenné az EFTA-tagországoknak a tagállamokkal azonos módon történő értesítését az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről. Ezért a Bizottság felteszi a kérdést, hogy nem kellene-e módosítani az alapokmány 20. cikkét.
A spanyol kormány szerint a második kérdésre adott válasz igenlő. Az alapokmány 20. cikke kellőképpen világosan fogalmaz. Kifejezetten kimondja, hogy csak az értesítések – az említett cikkben korlátozott számban felsorolt – címzettjei nyújthatnak be az előzetes döntéshozatali eljárás keretében írásbeli észrevételeket, és avatkozhatnak be a tárgyalás során. Noha az Európai Bíróság sohasem határozott harmadik ország részéről előzetes döntéshozatali eljárásban benyújtott észrevételek lehetőségével kapcsolatban, mindazonáltal megszorító értelmezést adott az alapokmány 20. cikkében említett érdekeltek listájáról.
A spanyol kormány szerint a Bizottság – az alapokmány 37. cikkének említésével – összekevert két, alapjaiban különböző eljárási típust. Ugyanis az egyik fél kérelmeinek támogatását célzó beavatkozás során az eljárásban több fél vesz részt, több álláspont védelmében, nevezetesen egy felperes, egy alperes és egy később megjelenő harmadik személy. E harmadik személyt a spanyol eljárásjogban „coadyuvante”-nak nevezik. Beavatkozása valamely részt vevő fél kérelmeinek támogatására korlátozódik. E tekintetben figyelembe kell venni azon tényt, hogy a 37. cikk értelmében a tagállamokon és a közösségi intézményeken kívüli beavatkozóknak két feltételnek kell eleget tenniük: egyrészről valószínűsíteniük kell, hogy a jogvita kimeneteléhez jogos érdekük fűződik, másrészről pedig a jogvita nem folyhat a tagállamok között, a Közösség intézményei és a tagállamok között, sem pedig a Közösség intézményei között. Ebből következik, hogy harmadik államok beavatkozása, amelyet a Bíróság a 91/82. és 200/82. sz., Chris International Foods kontra Bizottság ügyekben 1983. augusztus 23-án hozott végzésében (EBHT 1983., 417. o.) megengedett, a fenti két feltételhez kötött.
A spanyol kormány végül megállapítja, hogy az alapokmány 20. cikkét módosítani kellene annak érdekében, hogy valamennyi EFTA-állam benyújthassa észrevételeit az előzetes döntéshozatali eljárás során, és hogy a 37. cikk hatálya ezzel együtt változatlanul az egyik fél kérelmeinek támogatására irányuló beavatkozásokra korlátozódjon közvetlen keresetek esetén. A beavatkozás teljesen eltér az előzetes döntéshozatali eljárásban való részvételtől, olyannyira, hogy még a 37. cikk kiterjesztő értelmezése sem módosíthatná a 20. cikk pontos és világos tartalmát.
A belga kormány megjegyezi, hogy a 37. cikk felülvizsgálata szükséges annak lehetővé tételéhez, hogy az EFTA-államok beavatkozhassanak mindhárom olyan típusú jogvitába, amelybe a jogi személyek beavatkozása kizárt. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a jogvitában félként nem részes EFTA-államok észrevételeket nyújthassanak be egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében, a 20. cikket kell felülvizsgálni.
Az Egyesült Királyság kormánya úgy véli, hogy az EFTA-tagországoknak az Európai Bíróság előtti jogvitákba történő beavatkozását lehetővé tevő eljárás szükségessé teszi a 37. cikk módosítását. Nem elegendő a megállapodásban szabályozni ezen országok beavatkozási jogát, hiszen e megállapodás önmagában nem módosítja az alapokmányt. Ezért az EGK-Szerződés 188. cikkének második bekezdésében előírt eljáráshoz kell folyamodni. E rendelkezés előírja, hogy a Tanács módosíthatja az alapokmány III. címének rendelkezéseit, az Európai Bíróság kérelme alapján, és az Európai Bizottsággal, valamint az Európai Parlamenttel folytatott egyeztetést követően. Az Egyesült Királyság kormánya szintén azon a véleményen van, hogy a 20. cikket módosítani kell annak érdekében, hogy az EFTA-tagországok az előzetes döntéshozatali eljárás során észrevételeket nyújthassanak be. Emellett az alapokmány 17., 18., és 39. cikkét is módosítani kell.
Az EFTA-tagországok bíróságaitól érkező előzetes döntéshozatal iránti kérelmek
A spanyol kormány szerint a harmadik kérdésre adandó válasz nemleges. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze. A bíróságok közötti ilyen együttműködés közvetlen következménye, hogy csak a tagállamok bírósági szerveinek áll jogában az Európai Bírósághoz fordulni az EGK-Szerződés 177. cikke alapján. Ahhoz, hogy az EFTA-államok bíróságai is hasonlóképpen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhassanak az Európai Bírósághoz, módosítani kell az EGK-Szerződés 177. cikkét, mégpedig úgy, hogy a szöveg az „egy tagállam bírósága” meghatározás után olyan megjegyzéssel egészüljön ki, amely azon harmadik országok bírósági szerveire utal, amelyekkel a Közösség nemzetközi megállapodást kötött.
A belga kormány úgy véli, hogy a 177. cikket módosítani kell annak érdekében, hogy az EFTA-tagországok nemzeti bíróságai megkereshessék az Európai Bíróságot.
Az Egyesült Királyság kormánya először is megjegyzi, hogy a 177. cikk azon tagállami bíróságokra is vonatkozik, amelyek az EGK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli területeken találhatóak (lásd a C‑100/89. és C‑101/89. sz., Kaefer és Procacci ügyekben 1990. december 12-én hozott ítéletet [EBHT 1990., I‑4647. o.]). Noha e rendelkezés szigorú értelemben véve csak a tagállamok bíróságaira vonatkozik, az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy annak második bekezdése az olyan bíróságokra is érvényes, amelyek nem részesei valamely tagállam bírósági rendszerének, amennyiben azok a tagállamhoz tartozó olyan területen találhatók, ahol a közösségi jog korlátozott mértékben alkalmazandó, és amennyiben a közösségi jog megfelelő rendelkezése mindezt lehetővé teszi (a C‑355/89. sz., Barr és Montrose ügyben 1991. július 3-án hozott ítélet [EBHT 1991., I‑3479. o.]).
Az Egyesült Királyság megjegyezi továbbá, hogy a 177. cikk értelmében az Európai Bíróság előzetes döntést hozhat olyan nemzetközi megállapodások értelmezéséről, amelyekben a Közösség részt vesz. Az Európai Bíróság továbbá előzetes döntést hozhat a Szerződés 220. cikke alapján megkötött megállapodások értelmezéséről. A tervezett megállapodás a Szerződés 238. cikke alapján megkötött nemzetközi megállapodás lenne. Így egyszerre minősülne a Szerződés értelmében megkötött nemzetközi megállapodásnak, valamint az intézmények által meghozott jogi aktusnak. Semmi sem gátolja tehát, hogy az Európai Bíróság előzetes döntést hozzon a megállapodás értelmezéséről. Az Európai Bírósági fent említett ítéletei a tervezett rendelkezések és az EGK-Szerződés összeegyeztethetősége mellett szólnak.
A Szerződés 238. cikke
A Bizottság azt kívánja megtudni, hogy a 238. cikk lehetővé teszi-e a megállapodásban szereplő bírósági rendszer felállítását. Ha nem teszi lehetővé, úgy módosítani kellene a Szerződés e cikkét úgy, hogy az abban említett különleges eljárások magukba foglalják olyan bírósági rendszer felállítását, amely funkcionálisan kapcsolódik az Európai Bírósághoz, és amely garantálja a közösségi jog sajátos jellegét és integritását.
A spanyol kormány szerint a 238. cikk elegendő alapot nyújt a Közösség számára olyan társulási megállapodás megkötésére más államszövetséggel vagy nemzetközi szervezettel, mint amilyen az EFTA-val kötendő megállapodás. A helyzet eltérő azonban, ha az ilyen megállapodás tartalma nem egyeztethető össze a Szerződéssel. Jelen esetben az összeegyeztethetetlenség a tervezett bírósági rendszerből adódik. Ezért a Szerződést a megállapodás megkötése előtt módosítani kell.
A belga kormány megjegyezi, hogy a 238. cikk nem teszi lehetővé a tervezett bírósági rendszer bevezetését az EGK-Szerződés előzetes módosítása nélkül. Elvben semmi sem gátolja a Szerződés 238. cikkének módosítását. Mindazonáltal a jelen esetben jobb megoldásnak tűnik a módosítás kiterjesztése a Szerződés más vonatkozó cikkeire, valamint az Európai Bíróság alapokmányának cikkeire, a lehető legnagyobb mértékű koherencia megvalósítása és a jogbiztonság garantálása céljából.
Az Egyesült Királyság kormánya szerint a Szerződés 238. cikkében szereplő „közös fellépés és a különleges eljárások” meghatározás lehetővé teszi, hogy bírósági eljárások is az e rendelkezés hatálya alá tartozó megállapodások részét képezzék. Az ilyen eljárások akár hozzá is járulhatnak a megállapodásokban foglaltak hatékony érvényesüléséhez. Különösen így van ez az esetleges jogviták bírói úton történő rendezését szabályozó rendelkezések esetében, mivel ezek elősegítik, hogy a felek szabályosan hajtsák végre a megállapodást.
A Bíróság álláspontja
I.
1. E véleményében az Európai Bíróság a Bizottság kérésének megfelelően csupán annak vizsgálatára szorítkozik, hogy vajon összeegyeztethető-e a megállapodás által felállítani kívánt bírósági felügyeleti rendszer az EGK-Szerződéssel. A megállapodás többi rendelkezésével és főként a döntéshozatali eljárásra és a versenyjog vonatkozásában a hatáskörmegosztásra vonatkozó rendelkezésekkel e vélemény nem foglalkozik.
2. A megállapodást egyrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai kötik meg. A Közösség részéről a megállapodást a Tanács fogja megkötni, az Európai Parlament hozzájárulását követően, az EGK-Szerződés 238. cikke alapján.
3. A megállapodás célja az Európai Gazdasági Térség létrehozása, amely kiterjed a Közösség tagállamainak, valamint az EFTA-tagországoknak a területére. A megállapodás preambulumából kitűnik, hogy a Szerződő Felek célja közös szabályokon és egyenlő versenyfeltételeken alapuló, dinamikus és homogén Európai Gazdasági Térség létrehozása, valamint a megvalósításhoz megfelelő eszközök biztosítása, beleértve az igazságszolgáltatást is. A megállapodás 1. cikke értelmében a megállapodás arra irányul, hogy előmozdítsa a Szerződő Felek közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok egyenlő versenyfeltételek melletti folyamatos és kiegyensúlyozott erősödését és az azonos szabályok betartását.
4. Az EGT-t alkotó államok közötti kapcsolatok során alkalmazott szabályok az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgására, valamint a versenyszabályozásra vonatkoznak. E szabályok lényegüket tekintve az EGK-Szerződés és az ESZAK-Szerződés, valamint az e szerződések végrehajtására elfogadott jogi aktusok megfelelő rendelkezéseinek felelnek meg. Amint azt a Bizottság a vélemény iránti kérelmében jelezte, a Szerződő Felek célja az, hogy a megállapodás által érintett területek tekintetében kiterjesszék az EGT-re a jövőbeni közösségi jogot, úgy, ahogyan az folyamatosan kialakul, fejlődik és változik.
II.
5. Az EGT-n belül a jog egységes értelmezésének és alkalmazásának célkitűzését – ahogyan az a megállapodás 1. cikkéből kiderül – a közösségi jog megfelelő rendelkezéseivel szövegszerűen azonos rendelkezések, valamint egy bírósági rendszer felállítása biztosítja.
6. A megállapodás bíróságot hoz létre, az EGT-Bíróságot, amely mellé elsőfokú bíróság kapcsolódik. Az EGT-Bíróság hatáskörét e megállapodás 96. cikkének (1) bekezdése határozza meg. E hatáskör kiterjed a Szerződő Felek közötti jogviták rendezésére, valamint az EFTA-államokat érintő felügyeleti eljárások keretében indított keresetekre, és az EFTA Felügyeleti Hatósága által a verseny terén hozott döntések elleni jogorvoslatok eldöntésére.
7. A bírósági rendszer emellett a következő mechanizmusokat foglalja magában.
8. A megállapodás 6. cikke úgy rendelkezik, hogy végrehajtásuk és alkalmazásuk során a megállapodás rendelkezéseit az EGK-Szerződés, az ESZAK-Szerződés és a másodlagos közösségi jogi aktusok megfelelő rendelkezéseire vonatkozóan az Európai Bíróság által a megállapodás aláírásának időpontját megelőzően kialakított ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kell értelmezni.
9. A megállapodás 104. cikkének (1) bekezdése szerint e megállapodás rendelkezései vagy az EGK- és ESZAK-Szerződések – módosított vagy kiegészített – rendelkezései, illetve az említett szerződések alapján elfogadott jogi aktusok alkalmazása vagy értelmezése során az Európai Bíróság, az EGT-Bíróság, az EK Elsőfokú Bírósága, az EGT Elsőfokú Bírósága és az EFTA-államok bíróságai kötelesek megfelelően figyelembe venni a többi bíróság által hozott határozatokból fakadó elveket, annak érdekében, hogy biztosítsák a megállapodás lehető legegységesebb értelmezését.
10. A megállapodás 95. cikke rendelkezik arról, hogy az EGT-Bíróság nyolc bíróból áll, amelyből öt az Európai Bíróság bírája. Az EGT-Bíróság kérésére az EGT-Tanács felhatalmazhatja az EGT-Bíróságot három, illetve öt bíróból álló tanácsok megalakítására. Figyelembe véve az elé utalt jogviták jellegét, az EGT-Bíróság alapokmánya fogja szabályozni az Európai Bíróság bíráinak és az EFTA-bírák kiegyensúlyozott és megfelelő számát. A 101. cikk szerint az EGT Elsőfokú Bíróságát öt bíró alkotja, akik közül hármat az EFTA-államok jelölnek ki és kettő az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának bírája.
11. A 34. jegyzőkönyv, amelyre a megállapodás 104. cikkének (2) bekezdése hivatkozik, tartalmazza azon rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az EFTA-államok számára, hogy felhatalmazzák bíróságaikat, hogy az Európai Bíróságtól a megállapodás rendelkezéseinek értelmezését kérjék.
12. Végezetül, a 34. jegyzőkönyvhöz fűzött megjegyzés szabályozza az EFTA-államok beavatkozási jogát az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek kapcsán.
III.
13. A Bizottság vélemény iránti kérelmében megfogalmazott kérdések vizsgálata előtt érdemes összehasonlítani egyrészről a megállapodás, másrészről a közösségi jog céljait és összefüggéseit.
14. A megállapodás és a megfelelő közösségi rendelkezések egyezése nem jelenti azt, hogy azokat szükségszerűen azonos módon kell értelmezni. Ugyanis egy nemzetközi szerződést nem kizárólag a saját rendelkezéseinek fényében kell értelmezni, hanem annak céljait tekintve is. A szerződések jogáról szóló, 1969. május 23-i bécsi egyezmény 31. cikke e tekintetben előírja, hogy a szerződéseket jóhiszeműen, kifejezéseiknek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgyuk és céljuk figyelembevételével kell értelmezni.
15. A megállapodás és a közösségi jog céljainak és rendelkezéseinek összehasonlításáról lévén szó meg kell állapítani, hogy a megállapodás célja szabadkereskedelmi és versenyjogi szabályozási rendszer alkalmazása a Szerződő Felek közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok terén.
16. A Közösség esetében azonban azon szabadkereskedelmi és versenyjogi rendszer, amelyet a megállapodás ki kíván terjeszteni a Szerződő Felek területének egészére, a közösségi jogrendben fejlődött ki és abba illeszkedik, mely jogrend céljai túlmutatnak a megállapodás céljain.
17. Az EGK-Szerződésnek különösen a 2., 8a. és 102.a. cikkéből ugyanis az következik, hogy annak végső célja olyan szintű gazdasági integráció elérése, amely a belső piac, valamint a gazdasági és monetáris unió felé mutat. Az Egységes Európai Okmány 1. cikke szerint egyébként a közösségi szerződések célja, hogy közösen hozzájáruljanak az európai egységhez vezető konkrét lépésekhez.
18. Az előbbiekből az következik, hogy az EGK-Szerződés azon rendelkezései, amelyek a szabad mozgást és a versenyt szabályozzák, messze nem öncélúak, hanem csupán eszközök e célok megvalósítása érdekében.
19. Azon körülmények, amelyek között a megállapodás célja megfogalmazódott, szintén különböznek azoktól, amelyek között a közösségi célok születtek.
20. Ugyanis az EGT-t olyan nemzetközi szerződés alapján kell megvalósítani, amely lényegét tekintve csupán jogokat és kötelezettségeket ír elő a Szerződő Felek között, és amely nem ruház át az általa létrehozott kormányközi szervekre szuverén jogokat.
21. Ezzel szemben az EGK-Szerződés – habár nemzetközi megállapodás formájában kötötték – egy jogközösség alkotmányos chartáját jelenti. Az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közösségi szerződések új jogrendet hoztak létre, amelynek javára az államok egyre több területen korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is (lásd a 26/62. sz. Van Gend en Loos-ügyben 1963. február 5-én hozott ítéletet, EBHT 1963., 1. o.). Az így létrehozott közösségi jogrend alapvető jellemzői különösen, hogy a tagállamok jogával szemben elsőbbség illeti meg, és hogy az állampolgárokra és magukra az államokra alkalmazandó rendelkezéseinek egy része közvetlen hatállyal bír.
22. E megfontolásokból az következik, hogy az EGT egészére kiterjedő jogszabályok homogenitását nem biztosítja a közösségi jog és a megállapodás megfelelő rendelkezéseinek azonos tartalma vagy megfogalmazása.
23. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a megállapodás tartalmaz-e más eszközöket e homogenitás biztosítására.
24. A 6. cikk e célt követi annak előírásával, hogy a megállapodás szabályait az Európai Bíróságnak a megfelelő közösségi jogszabályokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban kell értelmezni.
25. Mindazonáltal ezen értelmezési mechanizmus nem képes biztosítani a kívánt jogi homogenitást, mégpedig két okból kifolyólag.
26. Először is, e cikk az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának csak a megállapodás aláírását megelőző részére vonatkozik. Mivel ezen ítélkezési gyakorlat fejlődni fog, nehéz lesz az új ítélkezési gyakorlatot megkülönbözetni a régitől, és így a múltat a jövőtől.
27. Másodsorban, noha a megállapodás 6. cikke nem mondja ki világosan, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának egészére, és különösen a közösségi jog közvetlen hatályával és elsőbbségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra vonatkozik-e, a megállapodás 35. jegyzőkönyvéből kiderül, hogy – az ezen ítélkezési gyakorlatból fakadó közvetlen hatály és elsőbbség elvének elismerése nélkül – a Szerződő Felek csupán arra vállalnak kötelezettséget, hogy olyan jogszabályi rendelkezést vezessenek be saját jogrendjükbe, amely a megállapodás rendelkezéseinek a vele ellentétes jogszabályokkal szembeni elsőbbségét biztosítja.
28. Ebből következik, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának tiszteletben tartása, amelyet a megállapodás 6. cikke ír elő, nem terjed ki ezen ítélkezési gyakorlat olyan alapvető elemeire, amelyek nem egyeztethetők össze a megállapodás jellegével. Következésképpen a 6. cikk mint olyan, nem képes az EGT-n belüli jogi homogenitás biztosítására sem a múlt, sem a jövő vonatkozásában.
29. A fenti megfontolásokból következik, hogy az EGT-n belüli jogértelmezés és jogalkalmazás homogenitásának célja az egyrészről a megállapodás, másrészről a közösségi jog céljai és összefüggései közötti eltérésekbe ütközik.
IV.
30. A fentiekben feltárt ellentmondásra figyelmmel kell megvizsgálni, hogy a megvalósítani kívánt bírósági rendszer nem csorbítja-e a közösségi jogrend autonómiáját saját céljai megvalósítása tekintetében.
31. A vizsgálat először is a Szerződő Fél fogalmára vonatkozik, amelyet az EGT-Bíróság lesz hivatott – hatásköre gyakorlása során – értelmezni, majd az e bíróság által kifejtett ítélkezési gyakorlatnak a közösségi jog értelmezésére gyakorolt hatására irányul.
32. Az első ponttal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a megállapodás 96. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az EGT-Bíróság hatáskörébe tartozik a Szerződő Felek közötti jogviták rendezése, és hogy e megállapodás 117. cikkének (1) bekezdése szerint az EGT Vegyes Bizottsága vagy bármelyik Szerződő Fél az EGT-Bírósághoz fordulhat ilyen jellegű jogviták esetén.
33. A megállapodás 2. cikkének c) pontja meghatározza a Szerződő Felek fogalmát. A Közösség és tagállamai vonatkozásában e fogalom esettől függően jelentheti vagy a Közösséget és tagállamait együttesen, vagy a Közösséget magát, vagy pedig a tagállamokat. E kifejezés jelentését minden egyes esetben a megállapodás vonatkozó rendelkezéseiből és a Közösségnek, illetve a tagállamoknak az EGK-Szerződésből és az ESZAK-Szerződésből következő hatásköreiből kell levezetni.
34. Ha a megállapodás egy vagy több rendelkezésének értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos jogvitával összefüggésben fordulnak hozzá, az EGT-Bíróság így felkérhető a megállapodás 2. cikkének c) pontja szerinti „Szerződő Fél” fogalmának értelmezésére azért, hogy a vitatott rendelkezés tekintetében eldöntse, hogy a „Szerződő Fél” fogalom a Közösségre, a Közösségre és tagállamaira vagy csak a tagállamokra vonatkozik-e. Az EGT-Bíróság feladata lesz tehát dönteni a Közösség és a tagállamok hatásköréről a megállapodás rendelkezései által szabályozott kérdéseket illetően.
35. Ebből következik, hogy a megállapodás 2. cikkének c) pontja, 96. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 117. cikkének (1) bekezdése értelmében az EGT-Bíróságra ruházott hatáskör sértheti a Szerződések által meghatározott hatásköri rendet, valamint ebből következően a közösségi jogrendszer önállóságát, amelynek tiszteletben tartását az EGK-Szerződés 164. cikke értelmében az Európai Bíróság biztosítja. Az Európai Bíróság e kizárólagos hatáskörét megerősíti az EGK-Szerződés 219. cikke, amelynek értelmében a tagállamok vállalják, hogy e szerződés értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag az e szerződésben előírt eljárások útján rendezik. Az ESZAK-Szerződés 87. cikke ugyanilyen értelmű rendelkezést tartalmaz.
36. Az EGT-Bíróságnak e hatáskörrel történő felruházása ennélfogva összeegyeztethetetlen a közösségi joggal.
37. Ami a második pontot illeti, bevezetésként meg kell jegyezni, hogy a Szerződés 228. cikke értelmében megkötött nemzetközi szerződések kötik a Közösség intézményeit és tagállamait, valamint hogy az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében e megállapodások rendelkezései és a szerveik által elfogadott jogi aktusok hatálybalépésüktől kezdve a közösségi jogrend szerves részét képezik.
38. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megállapodás az EGK-Szerződés 177. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a Közösség egyik intézménye által elfogadott jogi aktus, és hogy ennélfogva az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik az annak értelmezésével kapcsolatos előzetes döntéshozatal. Hatáskörébe tartozik továbbá, hogy e megállapodással kapcsolatban döntést hozzon, ha a Közösség tagállamai nem teljesítik a megállapodásból eredő kötelezettségeiket.
39. Márpedig ha egy nemzetközi megállapodás saját bírósági rendszert állít fel, amelynek keretében olyan bíróságot hoznak létre, amely hatáskörrel rendelkezik a szóban forgó megállapodás Szerződő Felei közötti jogviták rendezése és ebből következően a megállapodás rendelkezéseinek értelmezése tekintetében, úgy e bíróság határozatai kötik a Közösség intézményeit, beleértve az Európai Bíróságot is. Határozatai akkor is kötelezőek az Európai Bíróságra nézve, ha ez utóbbit előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel vagy közvetlen keresettel a nemzetközi megállapodásnak, mint a közösségi jogrend szerves részének az értelmezésére kérik fel.
40. Olyan nemzetközi megállapodás, amely ilyen bírósági rendszert állít fel, elvben összeegyeztethető a közösségi joggal. Ugyanis a Közösségnek a nemzetközi kapcsolatok terén meglévő hatásköre és a nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó jogképessége szükségszerűen magában hordozza annak lehetőségét, hogy azok rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása tekintetében alávesse magát az így megkötött megállapodások alapján létrehozott vagy kinevezett bíróságnak.
41. Mindazonáltal a kérdéses megállapodásba belefoglalták azon jogszabályok – beleértve a másodlagos jog rendelkezéseit is – lényeges részét, amelyek a Közösségen belüli gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat szabályozzák, és amelyek nagy részben a közösségi jogrend alapvető rendelkezéseit képezik.
42. Így a megállapodás hatására a közösségi jogrendbe tekintélyes mennyiségű jogszabály épül be a közösségi jogszabályok azonos szövegezésű csoportja mellé.
43. Ezenfelül a megállapodás preambulumában és 1. cikkében a Szerződő Felek kifejezték azon szándékukat, hogy a megállapodás rendelkezéseit egységesen kívánják alkalmazni egész területükön. Márpedig az egységes jogalkalmazás és az egyenlő versenyfeltételek megteremtésének célja – amint azt a megállapodás 6. cikkében és 104. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazták – szükségképpen maga után vonja úgy a megállapodás, mint a közösségi jogrend megfelelő rendelkezéseinek értelmezését.
44. Noha a megállapodás 6. cikke kötelezi az EGT-Bíróságot, hogy a megállapodás rendelkezéseit az Európai Bíróságnak a megállapodás aláírását megelőző ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve értelmezze, az EGT-Bíróság már nincs alárendelve e kötelezettségnek azon határozatok esetében, amelyeket az Európai Bíróság ezen időpont után hozott.
45. Ezért a megállapodás azon célja, hogy a jog egységességét biztosítsa az EGT egész területén, nemcsak e megállapodás saját rendelkezéseinek értelmezését követeli meg, hanem a közösségi jog megfelelő szabályainak értelmezését is.
46. Ebből következik, hogy a szabad mozgás és a versenyjog területére tartozó közösségi jogi szabályok jövőbeni értelmezésének befolyásolásával, a megállapodás által létrehozni kívánt bírósági rendszer sérti az EGK-Szerződés 164. cikkét, és általában a Közösség alapjait.
V.
47. A megállapodás bírósági rendszere által a közösségi jogrend önállóságára jelentett veszélyt egyáltalán nem csökkenti azon tény, hogy annak 95. és 101. cikke értelmében az EGT-Bíróság és az Európai Bíróság között szervezeti kapcsolatot kívánnak létrehozni azzal, hogy az Európai Bíróság bírái részt vesznek az EGT-Bíróság és annak tanácsai tevékenységében, és az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának bírái tagjai lesznek az EGT Elsőfokú Bíróságának.
48. Ellenkezőleg, félő, hogy e rendelkezések alkalmazása felerősíti a megállapodás által tervezett bírósági rendszerből fakadó általános problémákat.
49. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EGT-Bíróság feladata egy szabadkereskedelmi és versenyjogi szabályozási rendszer hatékony érvényesülésének biztosítása olyan nemzetközi szerződés keretében, amely csak a Szerződő Felek között hoz létre kötelezettségeket.
50. Az Európai Bíróságnak ezzel szemben egy különleges jogrend tiszteletben tartását kell biztosítania, és ennek fejlődését kell elősegítenie annak érdekében, hogy teljesüljenek különösen az EGK-Szerződés 2., 8a. és 102a. cikkében megfogalmazott célok, valamint hogy megvalósuljon a tagállamok között az 1983. június 19-i stuttgarti ünnepélyes nyilatkozatnak (2.5. pont) megfelelő Európai Unió, amelyre az Egységes Európai Okmány preambulumának első preambulumbekezdése is hivatkozik. Ebben a keretben a szabad kereskedelem és a versenyszabályozás csak eszközöknek tekinthetők e célok elérése érdekében.
51. Ebből következően, attól függően, hogy az Európai Bíróság vagy az EGT-Bíróság keretei között üléseznének, az Európai Bíróság azon bíráinak, akik az EGT-Bíróságon is tevékenykednek, eltérő megközelítéssel, eltérő módszerekkel és eltérő koncepciók alapján kellene azonos rendelkezéseket alkalmazniuk és értelmezniük annak érdekében, hogy figyelembe tudják venni az egyes szerződések sajátosságait és céljait.
52. E feltételek mellett igen nehéz, sőt talán lehetetlen lenne a bírák számára, hogy amikor az Európai Bíróságon üléseznek, teljesen független szellemben ítélkezzenek azon kérdésekről, amelyek eldöntésében már az EGT-Bíróság keretében részt vettek.
53. Mindazonáltal, mivel a megállapodás bírósági rendszere nem egyeztethető össze az EGK-Szerződéssel, nem szükséges e kérdést tovább vizsgálni, továbbá azt a kérdést sem, hogy jellegéből adódóan a rendszer nem vet-e fel komoly aggályokat a jogalanyokban az Európai Bíróság azon képességével kapcsolatban, hogy e bíróság feladatait teljesen függetlenül látja el.
VI.
54. Meg kell vizsgálni, hogy a megállapodás 104. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott, a megállapodás rendelkezéseinek értelmezését szabályozó mechanizmus összeegyeztethető-e a közösségi joggal.
55. A megállapodás 104. cikkének (2) bekezdése értelmében a 34. jegyzőkönyvben szerepelnek azon rendelkezések, amelyek lehetővé teszik az EFTA-államok számára, hogy felhatalmazzák bíróságaikat az Európai Bíróság megkeresésére a megállapodás értelmezése tekintetében.
56. E jegyzőkönyv 1. cikkének értelmében, ha valamely EFTA-állam bírósága előtt folyamatban lévő ügyben kérdés merül fel e megállapodásnak a közösségi szerződések rendelkezéseivel lényegüket tekintve megegyező rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban, ez a bíróság, amennyiben szükségesnek látja, kérheti az Európai Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.
57. A 34. jegyzőkönyv 2. cikke úgy rendelkezik, hogy az az EFTA-állam, amely élni kíván az ebben a jegyzőkönyvben foglaltakkal, tájékoztatja a megállapodás letéteményesét és az Európai Bíróságot arról, hogy a jegyzőkönyv milyen mértékben és milyen módon vonatkozik bíróságaira.
58. Következésképpen ezen eljárás jellemzője, hogy az EFTA-államokra bízza, hogy bíróságaikat felhatalmazzák-e vagy sem az Európai Bíróság megkeresésére, és hogy nem ír elő semmilyen utalási kötelezettséget ezen államok legfelső fokon ítélkező bíróságai számára. Ezenkívül nincs biztosíték arra nézve, hogy az Európai Bíróság által ily módon adott válaszok köteleznék a megkereső bíróságokat. Ezen eljárás alapvetően különbözik az EGK-Szerződés 177. cikke szerinti eljárástól.
59. Kétségkívül az EGK-Szerződés egyetlen rendelkezése sem tiltja, hogy egy nemzetközi megállapodás az Európai Bíróságra ruházzon a megállapodás rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó hatáskört, annak harmadik országokban való alkalmazása céljából.
60. Elvben semmilyen kifogást nem lehet megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy az EFTA-államok szabadon eldönthetik, hogy felhatalmazzák-e bíróságaikat az Európai Bíróság megkeresésére, és hogy e bíróságok némelyikének nem kötelező az Európai Bírósághoz fordulnia.
61. Ezzel szemben megengedhetetlen, hogy az Európai Bíróság által az EFTA-államok bíróságainak megkeresésére adott válaszok csak tájékoztató jellegűek legyenek, és ne legyen kötelező hatályuk. Egy ilyen helyzet csorbítaná az Európai Bíróságnak, azaz olyan bíróságnak az EGK-Szerződés szerinti szerepét, amelynek ítéletei kötelezőek. Még a 228. cikk különleges esetében is az Európai Bíróság véleménye kötelező érvényű, a cikk által meghatározott módon.
62. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy az Európai Bíróságnak a megállapodás értelmezésére vonatkozó, az EFTA-államok bíróságainak megkeresésére adott válaszát a Közösség tagállami bíróságainak is figyelembe kell venniük, ha a megállapodás alkalmazásával kapcsolatos kérdésben döntenek. Márpedig e válaszoknak az EFTA-államok bíróságaira nézve nem kötelező hatálya bizonytalanságot kelthet a válaszoknak a Közösség tagállamai bíróságai tekintetében fennálló jogi érvényével kapcsolatban.
63. Továbbá nem lehet kizárni, hogy a tagállamok bíróságai úgy tekintsék, hogy az Európai Bíróság által a 34. jegyzőkönyv szerint adott értelmezések nem kötelező hatálya kiterjed az ez utóbbi által az EGK-Szerződés 177. cikke alapján hozott ítéletekre is.
64. Ennyiben tehát a kérdéses mechanizmus sérti a jogbiztonságot, amely alapvető fontosságú az előzetes döntéshozatali eljárások megfelelő működése szempontjából.
65. Az előző megfontolásokból következik, hogy a megállapodás 104. cikkének (2) bekezdése és 34. jegyzőkönyve nem egyeztethetők össze a közösségi joggal, amennyiben nem biztosítják az Európai Bíróság által e jegyzőkönyv alapján adott válaszok kötelező hatályát.
VII.
66. Ezután meg kell vizsgálni az EFTA-államok számára biztosított jogot az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekbe való beavatkozásra. A 34. jegyzőkönyvhöz csatolt megjegyzés szerint az Európai Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 20. és 37. cikkét módosítani kell az ilyen beavatkozáshoz való jog megteremtése érdekében.
67. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy e két cikk az Európai Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv III. címében szerepel, és hogy az EGK-Szerződés 188. cikkének második bekezdése értelmében a Tanács, az Európai Bíróság kérelmére és a Bizottsággal, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag módosíthatja e cím rendelkezéseit.
68. Ebből az következik, hogy nem szükséges az EGK-Szerződést annak 236. cikke szerint módosítani ahhoz, hogy az EFTA-államok számára beavatkozási jogot biztosítsanak az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben.
VIII.
69. A Bizottság utolsó kérdése arra irányul, hogy az EGK-Szerződés 238. cikke, amely a Közösség által harmadik államokkal, államszövetségekkel vagy nemzetközi szervezetekkel megkötött társulási megállapodásokra vonatkozik, megengedi-e a megállapodás által tervezett bírósági rendszer létrehozását. E tekintetben a Bizottság arra mutatott rá, hogy a Bíróság kedvezőtlen véleménye esetén e rendelkezést módosítani lehetne oly módon, hogy az lehetővé tegye ilyen rendszer bevezetését.
70. Amint az már 40. pontban megállapításra került, valamely nemzetközi megállapodás, amely olyan bírósági rendszert állít fel, amelynek keretében Bíróságot hoznak létre, amely hatáskörrrel rendelkezik az érintett megállapodás rendelkezéseinek értelmezésére, elvileg nem összeegyeztethetetlen a közösségi joggal, és ennélfogva az EGK-Szerződés 238. cikke ennek jogalapját képezheti.
71. Mindazonáltal az EGK-Szerződés 238. cikke nem ad semmiféle alapot olyan bírósági rendszer létrehozására, amely sérti az EGK-Szerződés 164. cikkét és általában a Közösség alapjait.
72. Ugyanezen okoknál fogva e rendelkezésnek a Bizottság által megjelölt módon történő módosítása nem orvosolhatja a megállapodás bírósági rendszerének a közösségi joggal való összeegyeztethetetlenségét.
elnök | tanácselnök | tanácselnök |
Schockweiler | Grévisse | Kapteyn |
tanácselnök | tanácselnök | tanácselnök |
Mancini | Kakouris | Moitinho de Almeida |
Rodríguez Iglesias | | Díez de Velasco |
Kelt Luxembourgban, 1991. december 14‑én.
J.‑G. Giraud
hivatalvezető