A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2014. november 13.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Az állat‑egészségügyi jogszabályok közelítése – 2073/2005/EK rendelet – I. melléklet – Az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumai – Friss baromfihúsban előforduló szalmonella – A mikrobiológiai kritériumoknak a forgalmazás szakaszában megállapított megsértése – A kizárólag a forgalmazás szakaszában részt vevő élelmiszer‑ipari vállalkozót büntető nemzeti jogszabály – Összhang az uniós joggal – A szankció hatékony, visszatartó és arányos jellege”
A C‑443/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Unabhängiger Verwaltungssenat in Tirol (Ausztria) a Bírósághoz 2013. augusztus 7‑én érkezett, 2013. augusztus 1‑jei határozatával terjesztett elő az előtte
Ute Reindl, az MPREIS Warenvertriebs GmbH büntetőjogi felelősséggel rendelkező képviselője,
és
a Bezirkshauptmannschaft Innsbruck
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), J. Malenovský, M. Safjan, A. Prechal és K. Jürimäe bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– U. Reindl képviseletében M. Waldmüller és M. Baldauf Rechtsanwälte,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vitáková, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében D. Colas és C. Candat, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Bianchi és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2011. október 27‑i 1086/2011/EU bizottsági rendelettel (HL L 281., 7. o.) módosított, az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól szóló, 2005. november 15‑i 2073/2005/EK bizottsági rendeletnek (HL L 338., 1. o.; a továbbiakban: 2073/2005 rendelet) az említett rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorával összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet az U. Reindl és a Bezirkshauptmannschaft Innsbruck (innsbrucki elsőfokú közigazgatási hatóság) (Ausztria) között a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában szereplő Salmonella Thyphimurium határérték megsértése miatt U. Reindllel szemben kiszabott bírság tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 178/2002/EK rendelet
3 Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer‑biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer‑biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) „Cél és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„E rendelet megteremti az emberi egészség magas szintű védelmének és az élelmiszerekkel összefüggő fogyasztói érdekvédelem biztosítékának alapját, figyelembe véve az élelmiszer‑kínálat sokszínűségét, beleértve a hagyományos termékeket, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését. A rendelet rögzíti az egységes alapelveket és kötelezettségeket, a szilárd tudományos alapok megteremtésének előfeltételeit, a hatékony szervezeti megoldásokat, valamint az élelmiszer‑ és takarmánybiztonság ügyében a döntési folyamatot segítő eljárásokat.
[...]”
4 Az említett rendelet „Egyéb fogalmak” című 3. cikke szerint:
„E rendelet alkalmazásában:
[...]
3. élelmiszer‑ipari vállalkozó: az a természetes vagy jogi személy, aki/amely az általa ellenőrzött élelmiszer‑ipari vállalkozáson belül felelős az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért;
[...]
8. forgalomba hozatal: élelmiszer vagy takarmány készen tartása eladás céljára, beleértve az élelmiszer vagy takarmány eladásra való felkínálását, vagy az élelmiszerek és takarmányok ingyenes vagy ellenérték fejében történő átadásának bármely egyéb formáját, valamint az élelmiszerek és takarmányok eladását, forgalmazását vagy átadásának egyéb módját;
[...]”
5 A 178/2002 rendelet „Élelmiszer‑biztonsági követelmények” című 14. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba.
(2) Az élelmiszer akkor nem biztonságos, ha:
a) az egészségre ártalmas;
b) emberi fogyasztásra alkalmatlan.
[...]
(5) Egy élelmiszer emberi fogyasztásra való alkalmatlanságának megállapítása során figyelembe kell venni, hogy az élelmiszer az eredeti rendeltetése szerint alkalmatlan‑e emberi fogyasztásra – vagy azért, mert idegen anyagok által vagy egyéb módon szennyezett, vagy azért, mert rothadásnak vagy bomlásnak indult, illetve romlott.
[...]”
6 E rendelet „Kötelezettségek” című 17. cikke szerint:
„(1) Az élelmiszer‑ és takarmányipari vállalkozók vállalkozásaik termelő, feldolgozó és forgalmazó tevékenységének minden szakaszában gondoskodnak arról, hogy az élelmiszerek vagy takarmányok megfeleljenek a tevékenységükre vonatkozó élelmiszerjog követelményeinek, és ellenőrzik e követelmények teljesülését.
(2) [...]
A tagállamok meghatározzák az élelmiszer‑ és takarmánytörvény megszegésére vonatkozó intézkedések és büntető rendelkezések szabályait. Az intézkedések és büntető rendelkezések hatékonyak, arányosak és van visszatartó erejük.”
A 2160/2003 rendelet
7 A 1086/2011 rendelettel módosított, a szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis‑kórokozók ellenőrzéséről szóló, 2003. november 17‑i 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 325., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 41. kötet, 328. o.; a továbbiakban: 2160/2003 rendelet) „Tárgy és alkalmazási kör” című 1. cikke kimondja:
„(1) E rendelet célja a megfelelő és hatékony intézkedések megtételének biztosítása a szalmonella és egyéb zoonózis‑kórokozók kimutatására és ellenőrzésére a termelés, feldolgozás és forgalmazás valamennyi lényeges szakaszában – különösen az elsődleges termelés szintjén, beleértve a takarmányban való kimutatásukat és ellenőrzésüket – annak érdekében, hogy csökkentsék gyakoriságukat és azt a kockázatot, amelyet a közegészségügyre jelentenek.
(2) E rendelet a következőket szabályozza:
a) meghatározott zoonózisok gyakoriságának az állatállományokban való csökkentésére irányuló célkitűzések elfogadása:
i) az elsődleges termelés szintjén; és
ii) adott esetben az érintett zoonózisok vagy zoonózis‑kórokozók esetében az élelmiszerlánc egyéb szakaszaiban, beleértve az élelmiszert és takarmányt is;
[...]”
8 A 2160/2003 rendelet 5. cikkének megfelelően a nemzeti ellenőrzési programokban alkalmazni kell az e rendelet II. mellékletében rögzített követelményeket és mintavételre vonatkozó szabályozási minimumokat. Az említett melléklet, amelynek címe „Az I. mellékletben felsorolt zoonózisok és zoonózis‑kórokozók ellenőrzése”, foglalja magában a friss húsra vonatkozó egyedi követelményekről szóló E. részt, amelynek 1. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
„2011. december 1‑jétől az I. mellékletben felsorolt állatállományokból származó friss baromfihúsnak meg kell felelnie a 2073/2005/EK bizottsági rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott releváns mikrobiológiai kritériumnak.”
9 A 2160/2003 rendelet I. melléklete számos baromfifajt, így a pulykát is megemlíti.
A 2073/2005 rendelet
10 E rendelet (1)–(3) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(1) Az élelmiszerjog egyik alapvető célja az emberi élet és egészség [helyesen: az emberi egészség és az állatok egészségének] magas szintű védelme, ahogyan azt a [178/2002] rendelet megállapította. Az élelmiszerekben lévő mikrobiológiai veszélyforrások az élelmiszer‑eredetű megbetegedések egyik fő forrását jelentik.
(2) Az élelmiszerek nem tartalmazhatnak mikroorganizmusokat, azok által termelt toxinokat vagy anyagcseretermékeket olyan mennyiségben, amely elfogadhatatlan mértékű kockázatot jelent az emberi egészségre.
(3) A 178/2002/EK rendelet meghatározza az általános élelmiszer‑biztonsági követelményeket, amelyek szerint nem kerülhet élelmiszer forgalmazásra, ha az nem biztonságos. Az élelmiszer‑ipari vállalkozók kötelesek kivonni a nem biztonságos élelmiszereket a piacról. A közegészség védelme, valamint az eltérő értelmezések elkerülése érdekében helyénvaló harmonizált kritériumokat megállapítani az élelmiszerek mikrobiológiai szennyezettségének elfogadható mértékéről, különös tekintettel egyes kórokozó mikroorganizmusokra.”
11 E rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„E rendelet mikrobiológiai kritériumokat állít fel egyes mikroorganizmusokra és megállapítja azokat a végrehajtási szabályokat, amelyeket az élelmiszer‑ipari vállalkozóknak a 852/2004/EK rendelet 4. cikkében hivatkozott általános és konkrét higiéniai intézkedések végrehajtásakor követniük kell. [...]”
12 Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke szerint:
„a) a »mikroorganizmusok« baktériumokat, vírusokat, élesztőgombákat, penészgombákat, algákat, élősködő véglényeket, mikroszkopikus élősködő bélférgeket, valamint ezek toxinjait és anyagcseretermékeit jelentik;
b) a »mikrobiológiai kritérium« olyan kritériumot jelent, amely mikroorganizmusok hiánya, jelenléte vagy száma, illetve ezek toxinjainak/anyagcseretermékeinek tömegegységre, térfogatra, felületre vagy tételre számított mennyisége alapján meghatározza egy termék, egy élelmiszertétel vagy egy folyamat elfogadhatóságát;
c) az »élelmiszer‑biztonsági kritérium« olyan kritériumot jelent, amely meghatározza a forgalomba hozott termékekre vonatkozóan egy termék vagy egy élelmiszertétel elfogadhatóságát;
d) a »technológiai higiéniai kritérium« olyan kritérium, amely a gyártástechnológia elfogadható működését jelzi. Az ilyen kritérium nem vonatkozik a forgalomba hozott termékekre. A kritérium egy indikatív szennyezettségi értéket határoz meg, amely felett helyesbítő intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a technológiai higiénia megfeleljen az élelmiszerjogi előírásoknak;
[...]
f) az »eltarthatósági idő« vagy azt az időszakot jelenti, amely megfelel a »felhasználható …‑ig« időpontot megelőző időszaknak, vagy pedig a minőségmegőrzési időt [az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i] 2000/13/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [(HL L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.)] 9., illetve 10. cikkében meghatározottak szerint;
[...]”
13 A 2073/2005 rendelet „Általános követelmények” című 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Az élelmiszer‑ipari vállalkozók biztosítják, hogy az élelmiszerek megfeleljenek az I. mellékletben meghatározott, vonatkozó mikrobiológiai kritériumoknak, ezért az élelmiszer‑előállítás, ‑feldolgozás és ‑forgalmazás minden egyes fázisában, beleértve a kiskereskedelmet is, a HACCP‑elveken [»hazard analysis and critical control point« (veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok)] alapuló eljárásaik részeként, a helyes higiéniai gyakorlat alkalmazásával együtt biztosítják, hogy:
a) az ellenőrzésük alá tartozó nyersanyagok és élelmiszerek beszerzése, kezelése és feldolgozása oly módon történjen, hogy a technológiai higiéniai kritériumok teljesüljenek;
b) a termékek eltarthatósági ideje alatt a vonatkozó élelmiszer‑biztonsági kritériumok mindvégig teljesülhessenek a forgalmazás, tárolás és felhasználás ésszerűen előrelátható körülményei között.
(2) A termék gyártásáért felelős élelmiszer‑ipari vállalkozók szükség szerint vizsgálatokat végeznek a II. melléklet előírásaival összhangban annak megállapítására, hogy a kritériumok mindvégig teljesülnek‑e az eltarthatósági idő alatt. [...]
[...]”
14 A 2073/2005 rendelet I. melléklete magában foglalja az „Élelmiszer‑biztonsági kritériumok” című 1. fejezetet, amelynek 1.28. sora szerint:
„1.28. Friss baromfihús (20) | Salmonella Typhimurium (21) Salmonella enteritidis | 5 | 0 | 25 g‑ban nincs jelen | EN/ISO 6579 (kimutatásra), White–Kaufmann– Le Minor‑séma (szerotipizálásra) | Forgalomba hozott termékek, eltarthatósági idejük alatt |
(20) Ez a kritérium a Gallus gallus fajba tartozó tenyészállományokból, a tojótyúkokból, a brojlerekből, valamint a tenyész‑ és hízópulyka‑állományokból származó friss húsra alkalmazandó. (21) A monofázisos Salmonella typhimurium vonatkozásában kizárólag az 1,4,[5],12:i:‑ szerepel.” | |
Az osztrák jog
15 A fogyasztók védelme érdekében az élelmiszerekre, fogyasztási cikkekre és kozmetikai cikkekre vonatkozó biztonsági követelményekről és egyéb követelményekről szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über Sicherheitsanforderungen und weitere Anforderungen an Lebensmittel, Gebrauchsgegenstände und kosmetische Mittel zum Schutz der Verbraucherinnen und Verbraucher) (BGBl. I., 13/2006. szám, a BGBl. I., 80/2013. számmal módosított változata, a továbbiakban: LMSVG) 5. §‑ának (1) és (5) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Tilos forgalomba hozni olyan élelmiszert, amely
1. a 178/2002/EK rendelet 14. cikke értelmében nem biztonságos, azaz az egészségre ártalmas vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan,
[...]
(5) Az élelmiszer
1. az egészségre ártalmas, ha az egészség veszélyeztetésére vagy károsítására alkalmas;
2. emberi fogyasztásra alkalmatlan, ha a rendeltetésszerű felhasználhatóság nem biztosított;
[...]”
16 Az LMSVG 90. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Aki
1. az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszert forgalomba hoz [...]
[...]
közigazgatási jogsértést […] követ el, amelyet a körzeti közigazgatási hatóság [Bezirksverwaltungsbehörde] 20 000 euróig terjedő bírsággal, ismételt jogsértés esetén 40 000 euróig terjedő bírsággal sújthat, és e bírság meg nem fizetése esetén a büntetést hat hétig terjedő időtartamú szabadságvesztésre változtathatja át.
[...]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
17 U. Reindl az élelmiszer‑kiskereskedelemmel foglalkozó MPREIS Warenvertriebs GmbH (a továbbiakban: MPREIS) egyik fióktelepének vezetője. Ebből eredően ő tartozik felelősséggel azért, hogy a fióktelep a rá vonatkozó valamennyi élelmiszer‑ipari szabályt betartsa.
18 2012. március 29‑én egy élelmiszer‑ellenőrző szervezet az említett fióktelepnél végzett üzemi ellenőrzés során mintát vett egy harmadik vállalkozás által termelt és kiszerelt vákuumcsomagolt pulykamellből. Az MPREIS e minta tekintetében csak a forgalmazás szakaszában vett részt.
19 Az említett mintát mikrobiológiai szempontból az innsbrucki osztrák élelmiszer‑biztonsági intézet is megvizsgálta. Ez az intézet a szakvéleményében arra a következtetésre jutott, hogy ebben a mintában Salmonella Typhimuriummal való szennyezettség állapítható meg, ezért a minta az LMSVG 5. §‑a (5) bekezdésének 2. pontja értelmében „emberi fogyasztásra alkalmatlan”, valamint a 178/2002/EK rendelet 14. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem biztonságos. Az intézet szakvéleményében a 2073/2005/EK rendelet 1. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában rögzített élelmiszer‑biztonsági kritériumra hivatkozott.
20 E tényállás alapján a Bezirkshauptmannschaft Innsbruck eljárást indított U. Reindllel szemben az LMSVG 5. §‑a (5) bekezdése 2. pontjának megsértése miatt. A Bezirkshauptmannschaft Innsbruck megállapította, hogy U. Reindl magatartása jogsértő, mivel megsértette a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorából adódó, a Salmonella Typhimuriumra vonatkozó határértéket, és vele szemben az LMSVG 90. §‑a (1) bekezdésének 1. pontja alapján bírságot szabott ki.
21 A Bezirkshauptmannschaft Innsbruck határozatával szemben U. Reindl által benyújtott fellebbezés tárgyban eljáró Unabhängiger Verwaltungssenat in Tirol (Tirol tartomány független közigazgatási tanácsa) számára a 2073/2005 rendelet rendszerére tekintettel kérdéses, hogy milyen kötelezettségei vannak azon élelmiszer‑ipari vállalkozóknak, akik csak a forgalmazás szakaszában végeznek tevékenységet.
22 Ezért az Unabhängiger Verwaltungssenat in Tirol felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1. Úgy kell‑e értelmezni a 2073/2005[…] rendelet […] 1. cikkét, hogy a friss baromfihúsnak a [2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában] megjelölt mikrobiológiai kritériumot a forgalmazás valamennyi szakaszában teljesítenie kell?
2. Az élelmiszer‑forgalmazás szakaszában eljáró élelmiszer‑ipari vállalkozók is teljes mértékben a 2073/2005/EK rendelettel felállított rendszer hatálya alá tartoznak?
3. A [2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában] megjelölt mikrobiológiai kritériumot a forgalmazás valamennyi szakaszában a termelésben részt nem vevő élelmiszer‑ipari vállalkozásoknak (kizárólag forgalmazási szakasz) is figyelembe kell venniük?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
23 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2160/2003 rendelet II. melléklete E. részének 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelet I. mellékletében felsorolt állatállományokból származó friss baromfihúsnak a forgalmazás valamennyi szakaszában – beleértve a kiskereskedelmet is – meg kell felelnie a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritériumnak.
24 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2160/2003 rendelet II. melléklete E. részének 1. pontja értelmében 2011. december 1‑jétől az e rendelet I. mellékletében felsorolt állatállományokból származó friss baromfihúsnak meg kell felelnie a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott releváns mikrobiológiai kritériumnak.
25 Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sora kifejezetten előírja, hogy ez a kritérium a „forgalomba hozott termékek[re vonatkozik], eltarthatósági idejük alatt”.
26 A „forgalomba hozatal” és az „eltarthatósági idő” fogalmát a 178/2002 rendelet illetőleg a 2073/2005 rendelet határozza meg. Ily módon a 178/2002 rendelet 3. cikke 8. pontjának fogalommeghatározása szerint „forgalomba hozatal” az élelmiszer vagy takarmány készen tartása eladás céljára, beleértve az élelmiszer vagy takarmány eladásra való felkínálását, vagy az élelmiszerek és takarmányok ingyenes vagy ellenérték fejében történő átadásának bármely egyéb formáját, valamint az élelmiszerek és takarmányok eladását, forgalmazását vagy átadásának egyéb módját. A 2073/2005 rendelet 2. cikke f) pontjának fogalommeghatározása szerint az „eltarthatósági idő” vagy azt az időszakot jelenti, amely megfelel a „felhasználható …‑ig” időpontot megelőző időszaknak, vagy pedig a minőségmegőrzési időt a 2000/13 irányelv 9., illetve 10. cikkében meghatározottak szerint.
27 E meghatározások szövegéből kitűnik, hogy a „forgalomba hozott termékek, eltarthatósági idejük alatt” fogalma az olyan élelmiszerekre vonatkozik, mint az alapügyben szóban forgó friss baromfihústermék amelyeket az eladásuk, a forgalmazásuk vagy az átadásuk bármely más formája céljából tartanak készen egy olyan időszak során, amely az e friss baromfihúsra vonatkozó „felhasználható …‑ig” időpontot megelőző időszaknak vagy pedig a minőségmegőrzési időnek felel meg.
28 Végeredményben az élelmiszerjog egyik alapvető célját, azaz az emberi egészség magas szintű védelmét – amelyre a 2073/2005 rendelet (1) preambulumbekezdése utal – érintené hátrányosan azon előírás hiánya, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló friss baromfihúsnak a forgalmazás valamennyi szakaszában – beleértve a kiskereskedelmet is – meg kell felelnie a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritériumnak, mivel így olyan élelmiszereket hoznának forgalomba, amelyek mikroorganizmusokat tartalmaznak olyan mennyiségben, amely elfogadhatatlan mértékű kockázatot jelent az emberi egészségre.
29 Ez azt jelenti, hogy mind a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezete 1.28. sorának szövegéből, mind az élelmiszerjog által elérni kívánt célból az következik, hogy a mikrobiológiai kritériumot a forgalmazás szakaszában is alkalmazni kell az alapügyben szóban forgóhoz hasonló friss baromfihústermékre.
30 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2160/2003 rendelet II. melléklete E. részének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet I. mellékletében felsorolt állatállományokból származó friss baromfihúsnak a forgalmazás valamennyi szakaszában – beleértve a kiskereskedelmet is – meg kell felelnie a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritériumnak.
A második és a harmadik kérdésről
31 A kérdést előterjesztő bíróság a második és a harmadik kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, lényegében arra keresi a választ, hogy az uniós jogot és különösen a 178/2002 rendeletet, továbbá a 2073/2005 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti jogszabály, amely a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritérium megsértése miatt valamely élelmiszer forgalomba hozataláért az olyan élelmiszer‑ipari vállalkozót rendeli büntetni, akinek tevékenysége kizárólag a forgalmazás szakaszára terjed ki.
32 Rá kell mutatni, hogy a 2073/2005 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az élelmiszer‑ipari vállalkozók biztosítják, hogy az élelmiszerek megfeleljenek az e rendelet I. mellékletében meghatározott mikrobiológiai kritériumoknak a forgalmazás minden egyes szakaszában, a kiskereskedelem fázisát is beleértve.
33 Mindazonáltal, noha a 2073/2005 rendelet meghatározza azokat a mikrobiológiai kritériumokat, amelyeknek az élelmiszereknek az élelmiszerlánc minden egyes szakaszában meg kell felelniük, ez a rendelet nem tartalmaz az élelmiszer‑ipari vállalkozók kötelezettségi rendszerére vonatkozó rendelkezéseket.
34 Ebben a tekintetben hivatkozni kell a 178/2002 rendeletre. E rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint az élelmiszer‑ipari vállalkozók vállalkozásaik termelő, feldolgozó és forgalmazó tevékenységének minden szakaszában gondoskodnak arról, hogy az élelmiszerek megfeleljenek a tevékenységükre vonatkozó élelmiszerjog követelményeinek.
35 A 178/2002 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok meghatározzák az élelmiszertörvény megszegésére vonatkozó büntető rendelkezések szabályait, és e büntető rendelkezések hatékonyak, arányosak és van visszatartó erejük.
36 Ebből következően az uniós jogot és különösen a 178/2002 rendeletet, valamint a 2003/2005 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti jogszabály, amely a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritérium megsértése miatt valamely élelmiszer forgalomba hozataláért az olyan élelmiszer‑ipari vállalkozót rendeli büntetni, akinek tevékenysége kizárólag a forgalmazás szakaszára terjed ki.
37 Mindazonáltal a tagállamok – az említett mikrobiológiai kritérium megsértése esetén alkalmazandó büntetésekre vonatkozó szabályok meghatározása során – kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogban rögzített feltételeket és korlátokat, köztük a jelen esetben a 178/2002 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeket és korlátokat, amelyek előírják, hogy a büntetések legyenek hatékonyak, arányosak és legyen visszatartó erejük.
38 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamoknak, miközben megőrzik a szankciókkal kapcsolatos döntési jogukat, ügyelniük kell arra, hogy az uniós jog megsértését olyan tartalmi és eljárási feltételek között szankcionálják, amelyek megfelelnek a nemzeti jog hasonló jellegű és jelentőségű megsértésének eseteire alkalmazható feltételeknek, és amelyek minden esetben hatékony, arányos és visszatartó jelleget biztosítanak a szankciónak (lásd ebben az értelemben: Lidl Italia ítélet, C‑315/05, EU:C:2006:736, 58. pont, valamint Berlusconi és társai ítélet, C‑387/02, C‑391/02 és C‑403/02, EU:C:2005:270, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 A jelen ügyben ily módon az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabályban előírt szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához, így amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest (lásd: Urbán‑ítélet, C‑210/10, EU:C:2012:64, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Annak megítélése során, hogy valamely szankció megfelel‑e az arányosság elvének, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie különösen az e szankció által visszaszorítani kívánt jogsértés jellegét és súlyát, valamint a szankció összege meghatározásának módját (lásd: Equoland‑ítélet, C‑272/13, EU:C:2014:2091, 35. pont).
41 Márpedig az alapügyben szóban forgóhoz hasonló jogszabály – amely bírságot ír elő az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer forgalomba hozatala esetére – hozzájárulhat az élelmiszerjog egyik alapvető céljának, azaz az emberi egészség magas szintű védelmének eléréséhez, ahogyan az a jelen ítélet 28. pontjában került felidézésre.
42 Még ha feltételezzük is, hogy az alapügybeli szankciórendszer objektív felelősségi rendszer, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez a rendszer nem aránytalan az elérni kívánt célokhoz képest, amennyiben alkalmas arra, hogy az érintett személyeket valamely rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartására ösztönözze, és amennyiben az elérni kívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely alkalmas arra, hogy igazolja ilyen rendszer bevezetését (lásd: Urbán‑ítélet, EU:C:2012:64, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
43 A nemzeti bíróság feladata, hogy e szempontok alapján értékelje, hogy az alapügyben szóban forgó szankció megfelel‑e a 178/2002 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében meghatározott arányosság elvének.
44 A fentiekre tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot és különösen a 178/2002 rendeletet, továbbá a 2073/2005 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti jogszabály, amely a 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritérium megsértése miatt valamely élelmiszer forgalomba hozataláért az olyan élelmiszer‑ipari vállalkozót rendeli büntetni, akinek tevékenysége kizárólag a forgalmazás szakaszára terjed ki. A nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje, hogy az alapügyben szóban forgó szankció megfelel‑e a 178/2002 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében meghatározott arányosság elvének.
A költségekről
45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2011. október 27‑i 1086/2011/EU bizottsági rendelettel módosított, a szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis‑kórokozók ellenőrzéséről szóló, 2003. november 17‑i 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. melléklete E. részének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet I. mellékletében felsorolt állatállományokból származó friss baromfihúsnak a forgalmazás valamennyi szakaszában – beleértve a kiskereskedelmet is – meg kell felelnie az 1086/2011 rendelettel módosított, az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól szóló, 2005. november 15‑i 2073/2005/EK bizottsági rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritériumnak.
2) Az uniós jogot és különösen az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer‑biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer‑biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, továbbá a 2073/2005 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti jogszabály, amely az 1086/2011 rendelettel módosított 2073/2005 rendelet I. melléklete 1. fejezetének 1.28. sorában meghatározott mikrobiológiai kritérium megsértése miatt valamely élelmiszer forgalomba hozataláért az olyan élelmiszer‑ipari vállalkozót rendeli büntetni, akinek tevékenysége kizárólag a forgalmazás szakaszára terjed ki. A nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje, hogy az alapügyben szóban forgó szankció megfelel‑e a 178/2002 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében meghatározott arányosság elvének.
Aláírások