NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. június 13.(1)
C‑435/11. sz. ügy
CHS Tour Services GmbH
kontra
Team4 Travel GmbH
(Az Oberster Gerichtshof [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme)
„2005/29/EK irányelv – Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat – Megtévesztő gyakorlat – Szakmai gondossági kötelezettség – Kizárólagosságra vonatkozóan téves állítást tartalmazó katalógus”
1. Amennyiben egy kereskedelmi gyakorlat a fogyasztókat félrevezetőnek bizonyul, bír‑e jelentőséggel azon tény, hogy a kereskedő minden megtett ennek elkerülése érdekében? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kér az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) iránymutatást.
I – Jogi háttér
2. A 2005/29/EK irányelv(2) (a továbbiakban: irányelv) 5. cikke a következőképpen szól:
„(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,
és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
[…]
(4) Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely:
a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő,
vagy
b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”
3. Az irányelv 6. és 7. cikke a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokra, míg a 8. és 9. cikke az agresszív kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozik. Az 6. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:
[…]
b) a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség […]”
II – A tényállás, az eljárás, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
4. A kérdést előterjesztő bíróság előtti ügy két osztrák utazási irodát érint: a CHS Tour Services GmbH‑t (a továbbiakban: CHS) és a Team4 Travel GmbH‑t (a továbbiakban: Team4 Travel). A CHS és a Team4 Travel egyaránt ausztriai iskolai sítanfolyamokat vagy téli szünidős programokat szervez és közvetít egyesült királysági diákcsoportok számára.
5. A Team4 Travel angol nyelvű – 2010 szeptember közepén kiadott – katalógusában a felsorolt szálláshelyek némelyike mellé „kizárólagosságot” jelző ábrát helyeztek. A katalógus szerint a „kizárólagosság” kifejezés úgy értendő, hogy az adott „szálláshely kizárólagosan a [Team4 Travel ügyfelei] számára van fenntartva félidőben, vagy félidőben és húsvétkor, illetve a teljes téli időszak során”. A kérdést előterjesztő bíróság ezzel kapcsolatban kifejti, hogy e kifejezés használata azt jelentette, hogy a szálláshely állandó szerződéses viszonyban állt a Team4 Travellel, és az adott időpontokban más utazásszervezők nem tudtak szállást biztosítani e szálláshelyen. A CHS által benyújtott észrevételek szerint a Team4 Travel árlistájában is szerepelt, hogy „[m]inden kiemelt ár […] azt jelzi, hogy az adott időpontban kizárólag [a Team4 Travel] rendelkezik valamennyi férőhellyel”.
6. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben nem jelölt, 2012 bizonyos időszakaira vonatkozó időpontok tekintetében Team4 Travel több szálláshellyel is kötött férőhelyre vonatkozó szerződéseket. E szerződések – melyek feltételeit nem tartalmazza az előzetes döntéshozatal iránti kérelem – tartalmaztak egy kikötést, melynek értelmében a kijelölt szobák a Team4 Travel korlátlan rendelkezésére állnak, és a szálláshely e megállapodástól a Team4 Travel írásbeli hozzájárulása nélkül nem állhat el. A foglalás az érkezés előtt 28 nappal válik véglegessé. A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a kizárólagosság biztosítása érdekében a Team4 Travel a szálláshelyet üzemeltető vállalkozással elállási jog és kötbér kikötésében állapodott meg.
7. A Bíróságnak megküldött ügyiratokból mindazonáltal kitűnik, hogy a fent említett szerződések ellenére a CHS ugyanazokon a szálláshelyeken, ugyanazon időszakokra foglalt férőhelyeket, mint a Team4 Travel. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti továbbá, hogy e foglalásokra azután került sor, hogy a Team4 Travel kizárólagos szerződéseket kötött. Következésképpen a szálláshelyet üzemeltető vállalkozás megszegte a Team4 Travellel szemben fennálló szerződéses kötelezettségeit.
8. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem, a pontos időpont megjelölése nélkül, megállapítja, hogy a Team4 Travelt a szálláshelyeket üzemeltető vállalkozások úgy tájékoztatták, hogy más utazásszervezők még nem foglaltak le helyeket. Megállapítja továbbá, hogy a Team4 Travel igazgatója ügyelt arra, hogy az igénybe vehető szálláshelyek hiánya miatt más utazásszervező ne foglalhasson szállást az adott szállodákban. Más foglalások megtörténtéről csupán a bírósági eljárás megindításakor szerzett tudomást.
9. Ugyanakkor, mivel a CHS‑nek mégiscsak sikerült az igénybe vehető szálláshelyek mindegyikét vagy egy részét lefoglalnia 2012 februárjára vagy húsvéti szünetére, úgy vélte, hogy a kizárólagosságra vonatkozó állítások hamisak, és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot jelentek. A CHS ennélfogva a Landesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi bíróság, Ausztria) előtt a jogsértés megszüntetésére irányuló kérelmet nyújtott be, mely arra irányult, hogy a Team4 Travel számára a bíróság tiltsa meg, hogy adott szálláshelyet adott érkezési időpont tekintetében a Team4 Travel által kizárólagos alapon nyújtottként tüntessen fel.
10. A Landesgericht Innsbruck 2010. november 30‑i végzésében elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, mivel úgy találta, hogy a kizárólagosságra vonatkozó állítás a Team4 Travel által korábban megkötött felmondhatatlan foglalási szerződésekre tekintettel helytálló.
11. Az Oberlandesgericht Innsbruck (innsbrucki tartományi felsőbbbíróság, Ausztria) 2011. november 13‑án megerősítette az első fokon hozott határozatot, azon indokkal, hogy a Team4 Travel eleget tett a szakmai gondosság követelményeinek, és jogosan várhatta el, hogy a szerződő partnerei tiszteletben tartják szerződéses kötelezettségeiket.
12. A CHS ezt követően jogkérdésre vonatkozó fellebbezést nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz.
13. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az eljárás kimenetele az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének megfelelő értelmezésétől függ. Kiemeli, hogy a fellebbezés nem lehet sikeres, ha a Team4 Travel védekezhet azzal, hogy a szakmai gondosság követelményei szerint járt el. Ennek alapján az Oberster Gerichtshof két különböző értelmezést terjeszt a Bíróság elé.
14. Az első érvelés szerint az irányelv 5. cikke (4) bekezdésében a 6–9. cikkben meghatározott megtévesztő vagy agresszív gyakorlatokra való hivatkozás hatása, hogy e gyakorlatok önmagukban összeegyeztethetetlenek az 5. cikk (2) bekezdése szerinti szakmai gondossági kötelezettséggel. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 6–9. cikk nem említi az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti szakmai gondossági kötelezettség et.
15. A második érvelés szerint amennyiben az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában a fogyasztó gazdasági magatartásának torzítására való hivatkozás úgy értendő, hogy azt a 6–9. cikk részletesebb rendelkezései pontosítják, az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja továbbra is alkalmazandó. Következésképpen a 6. cikk szerinti megtévesztő gyakorlat megállapításához szükség lenne az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti szakmai gondossági kötelezettség megsértésére is. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ezen érvelést támasztja alá az irányelv általános rendszere.
16. Az Oberster Gerichtshof, mivel kétségei merültek fel e megfontolások fényében az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének értelmezését illetően, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
„Úgy kell‑e értelmezni a[z irányelv] 5. cikkét, hogy az említett irányelv 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett megtévesztő gyakorlatok esetében nincs lehetőség az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti kritériumok külön vizsgálatára?”
17. Írásbeli észrevételt a CHS, a Team4 Travel, az osztrák, a német, az olasz, a magyar, a lengyel, a svéd kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság terjesztett elő. Tárgyalásra nem került sor.
III – Elemzés
18. A következőkben megvizsgálom az irányelv és – különösen – a szóban forgó rendelkezések szerkezetét, megszövegezését, hátterét és célját.
A – A szakmai gondossági kötelezettség jelentősége a „megtévesztő kereskedelmi gyakorlat” fogalma szempontjából
19. Az irányelv szerkezetét illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az 5. cikk (1) bekezdése értelmében tiltott „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat” fogalma három csoportot fed le: i. az 5. cikk (2) cikke szerinti két kumulatív feltételt teljesítő gyakorlatok, ii. az 5. cikk (4) cikke értelmében a 6–9. cikkben meghatározott megtévesztő vagy agresszív gyakorlatok, és iii. az 5. cikk (5) cikke értelmében az irányelv I. mellékletében meghatározott gyakorlatok (a továbbiakban: feketelista).(3) Az első két csoporttal ellentétben azonban a feketelistán szereplő kereskedelmi gyakorlatok automatikusan tisztességtelennek minősülnek, a releváns körülmények egyedi mérlegelésének szükségessége nélkül.(4)
20. Az irányelv 5. cikke (4) bekezdésének a szövegezése maga fejti ki és világítja meg e szerkezetet. E rendelkezéssel összhangban a megtévesztő (6. és 7. cikk), illetve az agresszív (8. és 9. cikk) kereskedelmi gyakorlatok „különösen” tisztességtelenek. A „különösen” kifejezés használata nem csupán azt tükrözi, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak a megtévesztő és agresszív gyakorlatok külön altípusai („pontos kategóriái”)(5), hanem – ami fontosabb – azt is, hogy ezek magukban is tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot jelentenek.(6)
21. Ennélfogva a szerkezeti és szó szerinti elemzés alapján nem osztom azon nézetet, mely szerint az irányelv 6. és 7. cikke (illetve 8. és 9. cikke) a fogyasztó gazdasági magatartása torzításának az 5. cikk (2) bekezdése b) pontjában hivatkozott elemére vonatkozóan csupán konkrét példákat nyújtana, és ennek eredményeképpen az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja továbbra is alkalmazandó lenne, amint az a nemzeti bíróság által felvetett második értelmezésből következik.
22. Az irányelv hátterének és céljának ezt követő vizsgálatából kitűnik, hogy a fenti szerkezeti és szó szerinti elemzést határozottan támogatja az irányelv elfogadásához vezető jogalkotási háttér is. A megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan a bizottsági javaslatban(7) szereplő észrevételek egyértelművé teszik, hogy az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti, szakmai gondossággal kapcsolatos kritérium nem játszik külön szerepet. Ez éles ellentétben áll azon következtetésekkel, melyeket a lengyel kormány kíván ugyanezen dokumentumból leszűrni.(8)
23. Elemibb szinten ugyanakkor, a 6. cikk alkalmazásához további kritériumok teljesítése ellentétes lenne magának ez utóbbi rendelkezésnek a szövegével. A 6. cikk – legalábbis bizonyos körülmények között – valóban úgy tűnik, hogy a kereskedőt illetően egy objektív, a hibára való minden hivatkozást nélkülöző megközelítést tartalmaz.(9) E megközelítéssel ellentétes lenne, ha az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjára való hivatkozás hiányában a kereskedő jogosult lenne azzal védekezni, hogy a szakmai gondossági kötelezettségének megfelelően járt el.(10) Amint a travaux préparatoires is említi, a 6. cikk megsértése önmagában a szakmai gondossági kötelezettség megsértésének minősül.
24. Ugyanezen okból, a 6. cikk keretében további feltételek figyelembevétele nehezen lenne összeegyeztethető magának az irányelvnek a szellemével és céljával. Valójában ez inkább csökkentené, mint emelné a fogyasztók védelmének az irányelv által elérni kívánt magas szintjét;(11) mely szint, amint arra emlékeztetni kell, az Európai Unióban teljes harmonizáció alá tartozik.(12)
25. A fenti megfontolások fényében azon tény, hogy a kereskedő az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti szakmai gondossági kötelezettséggel összhangban járt el, nem bír semmilyen jelentőséggel megtévesztő (vagy agresszív) kereskedelmi gyakorlatok esetében. A CHS és az osztrák, a német, a magyar, a svéd kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya mind e nézetet osztja, amint azt a Bizottság is teszi; ezenfelül e megközelítés összhangban a nemzeti bíróság által felvetett első értelmezéssel is.(13)
B – További megfontolások
26. Tekintettel arra, hogy valamennyi értelmezési tényező azonos irányba mutat, némileg meglepőnek tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nehézségekbe ütközött az irányelv 5. és 6. cikkének a tényállásra alkalmazásakor. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatát sajnálatos módon a gyakorlatban tévesen értelmezték. Erről árulkodik az is, hogy a Team4 Travel és a lengyel kormány egyaránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik ellentétes nézeteik alátámasztása végett.
27. A Team4 Travel úgy érvel, hogy a Bíróság az irányelv hatálya alá tartozó, ám a feketelistán nem szereplő kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatban kimondta, hogy „e gyakorlat csak a különösen az irányelv 5–9. cikkében felsorolt kritériumok alapján végzett külön elemzés alapján tekinthető tisztességtelennek, és csak ilyen elemzés alapján tiltható meg”.(14) Mindazonáltal e megállapítást nem találom a jelen ügy szempontjából relevánsnak. E megállapítás a vitatott kereskedelmi gyakorlat egyedi mérlegelésének irányelv szerinti követelményére vonatkozik; mely követelmény – amint ez nem is vitatott – a 6. cikkre alkalmazandó. Ezzel szemben a Bíróság nem fejtette ki e pontban egyfelől az irányelv 5. cikke és másfelől a 6–9. cikke közötti kölcsönös kapcsolatot, ami a jelen eljárás tárgyát képezi. Ugyanezen okból, a lengyel kormány és a Team4 Travel által képviselt állásponttól eltérően, a jelen esetben nem releváns, hogy a Bíróság korábban kimondta, hogy „ilyen minősítéshez azt is ellenőrizni kell, hogy a kérdéses gyakorlat az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében ellentétes‑e a szakmai gondosság követelményeivel”.(15) E megállapítás valójában sokkal inkább az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja és az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja közötti kapcsolatra irányul, mintsem az 5. cikk és a 6‑9. cikk közötti kapcsolatra.
28. Ráadásul nem védhető a lengyel kormány által javasolt megközelítés, mely szerint „lehetséges” a megtévesztő gyakorlatok esetében külön értékelni az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételt. Az ilyen választási szabadság ellentétes lenne az irányelv céljával, mely – mint már fentebb megállapítást nyert – a tagállamokon belül egyformán magas szintű fogyasztóvédelem elérése.
29. Azonban azon tény, miszerint az irányelv nem biztosít arra lehetőséget, hogy a 6. cikk alkalmazását további feltételeknek vessék alá, nem jelenti azt, hogy ne lenne mozgástér a mérlegelésre. Amint a svéd kormány rámutat, az irányelv nem zárja ki azt, hogy egy nemzeti bíróság esetről esetre határozza meg először is, hogy a vitatott kereskedelmi gyakorlat „megtévesztőnek” vagy „agresszívnek” minősül‑e az irányelv 6–9. cikkének értelmében, és ennek hiányában, másodszor, megvizsgálja, hogy az 5. cikk (2) bekezdése szerinti általános feltételek teljesülnek‑e. Úgy tűnik ugyanis, hogy az irányelv egy „felülről lefele irányuló megközelítést” támogat, azaz egy olyan értékelést, mely a feketelistával kezdődik, majd a megtévesztő vagy agresszív gyakorlatokra vonatkozó rendelkezéseket, és végül az általános kikötést vizsgálja. Amennyiben az első lépések egyike tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat fennállására utal, nem szükséges a következő lépést vizsgálni, mivel a vitatott gyakorlat mindenképpen tisztességtelennek minősül.
30. Végezetül tisztában vagyok azzal, hogy egyfelől az ügyben Ausztriában eljáró két alsóbbfokú bíróság a Team4 Travel javára döntött(16), másfelől pedig a kérdést előterjesztő bíróság szerint egy német bíróság is „vizsgálta a szakmai gondosság hiányára vonatkozó feltételt, a fogyasztók megtévesztésére való alkalmasság fennállásának ellenére is”.(17) A fenti észrevételek alapján azonban szilárdan fenntartom álláspontomat a jelen ügyben követendő helyes megközelítést illetően.
IV – Végkövetkeztetések
31. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof (Ausztria) előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésére a következő választ adja:
A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv 5. cikkének (4) bekezdésének hatálya alá tartozó kereskedelmi gyakorlatok esetében nincs jelentősége annak, hogy az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja és/vagy 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti kritériumok is teljesülnek‑e.