A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2013. március 14.(*)

„Verseny – Kartellek – Banánpiac – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A versenyellenes célú összehangolt magatartás fogalma – Információcsere‑rendszer – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A bírságok összegének megállapításáról szóló iránymutatás – A  jogsértés súlya”

A T‑588/08. sz. ügyben,

a Dole Food Company, Inc. (székhelye: Westlake Village, Kalifornia [Egyesült Államok]),

a Dole Germany OHG (székhelye: Hamburg [Németország])

(képviseli őket: J.‑F. Bellis avocat)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: X. Lewis és M. Kellerbauer, később: M. Kellerbauer és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39.188 – banán‑ügy) 2008. október 15‑én hozott C(2008) 5955 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro (előadó) és H. Kanninen bírák,

hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. január 25‑i tárgyalásra

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita alapját képező tényállás

1        A Dole Food Company, Inc. (a továbbiakban: Dole) amerikai társaság, amely friss gyümölcsöt és zöldséget termeszt valamint előre csomagolt és mélyfagyasztott gyümölcsöt állít elő. A Dole Germany OHG a Dole hamburgi (Németország) székhelyű leányvállalata (a továbbiakban együtt: felperesek), amely korábban a Dole Fresh Fruit Europe OHG (a továbbiakban: DFFE) nevet viselte.

2        2005. április 8‑án a Chiquita Brands International, Inc. (a továbbiakban: Chiquita) mentesség iránti kérelmet terjesztett elő a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján.

3        2005. május 3‑án, azt követően, hogy a Chiquita újabb nyilatkozatokat és kiegészítő dokumentumokat nyújtott be, az Európai Közösségek Bizottsága feltételes mentességet biztosított számára az engedékenységi közlemény (8) bekezdésének a) pontja értelmében.

4        Miután az [EK] 81. és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 20. cikke (4) bekezdésének alapján 2005. június 2‑án és 3‑án helyszíni vizsgálatokat folytatott a különböző vállalkozások, többek között a DFFE helyiségeiben, és 2006 februárja és 2007 májusa között az 1/2003 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése alapján több információkérést küldött, a Bizottság 2007. július 20‑án kifogásközlést intézett a Chiquita, a Chiquita International Ltd, a Chiquita International Services Group NV, a Chiquita Banana Company BV, a Dole, a DFFE, a Fresh Del Monte Produce, Inc. (a továbbiakban: Del Monte), a Del Monte Fresh Produce International, Inc., a Del Monte (Germany) GmbH, a Del Monte (Holland) BV, a Fyffes plc (a továbbiakban: Fyffes), a Fyffes International, a Fyffes Group Ltd, a Fyffes BV, FSL Holdings NV, a Firma Leon Van Parys NV (a továbbiakban: Van Parys) és az Internationale Fruchtimport Gesellschaft Weichert & Co. KG (a továbbiakban: Weichert) társaságokhoz.

5        A fenti 4. pontban említett vállalkozások számára a Bizottság biztosította a vizsgálati iratokhoz való hozzáférést DVD‑re írott másolat formájában, kivéve a mentességet kérelmező vállalkozás által szóban tett nyilatkozatok hangfelvételeit és átiratait, valamint a hozzájuk kapcsolódó dokumentumokat, amelyek a Bizottság helyiségeiben voltak hozzáférhetők (a megtámadott határozat (49) preambulumbekezdése).

6        Az érintett vállalkozások meghallgatását követően, mely meghallgatásra 2008. február 4. és 6. között került sor, a Weichert 2008. február 28‑án észrevételeket és mellékleteket tartalmazó levelet nyújtott be a Bizottsághoz.

7        2008. október 15‑én a Bizottság elfogadta az [EK] 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban a C(2008) 5955 végleges határozatot (COMP/39 188 − banán‑ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyet a DFFE‑vel és a Dole‑lal 2008. október 21‑én és 22‑én közölt.

 A megtámadott határozat

8        A Bizottság megállapítja, hogy a megtámadott határozat címzettjeként szereplő vállalkozások az Észak‑Európában, azaz Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Finnországban, Németországban, Luxemburgban és Hollandiában, valamint Svédországban forgalmazott banán referenciaárának összehangolásában megnyilvánuló összehangolt magatartásban vettek részt 2000. január 1‑je és 2002. december 31. (a Chiquita esetében 2002. december 1‑je) között (a megtámadott határozat (1)–(3) preambulumbekezdése).

9        A tényállás megvalósulásának idején a banán Európai Közösségbe történő behozatalát a banán piacának közös szervezéséről szóló, 1993. február 13‑i 404/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 47., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 388. o.) szabályozta, amely behozatali kontingenseken és árakon alapuló rendszert írt elő. A Bizottság előadja, hogy míg a banán behozatali kontingenseket évente határozták meg és negyedévente osztották fel bizonyos korlátozott mértékű rugalmassággal az adott naptári év negyedévei között, az észak‑európai kikötőkbe érkező szállítmányokat és az e régióban forgalmazott mennyiségeket a termelők, importőrök és kereskedők által hetente hozott, termeléssel, szállítással és forgalmazással kapcsolatos döntések határozták meg (a megtámadott határozat (36), (131), (135) és (137) preambulumbekezdése).

10      A banántermesztésben banánmárkák három különböző szintjét különböztették meg, melyeket „harmadoknak” neveznek: a Chiquita márkájú, első osztályú banánt, a másodosztályú (Dole és Del Monte márkájú) banánt és harmadosztályú („egyébnek” is nevezett) banánt, mely több más márkát is magában foglalt. E márkák szerinti felosztás tükröződött a banán árazásában (a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdése).

11      Az érintett időszak során az észak‑európai banánágazatot heti ciklusokban szervezték meg. A banán latin‑amerikai kikötőkből Európába történő szállítása hajóval hozzávetőleg két hetet vett igénybe. A banán általában hetente érkezett az észak‑európai kikötőkbe, mely érkezésre egy szabályszerű szállítási menetrenddel összhangban került sor (a megtámadott határozat (33) preambulumbekezdése).

12      A banánt zölden adták fel, és zölden érkezett a kikötőkbe. Ezt követően a banánt vagy közvetlenül a vevőhöz szállították (zöld banán), vagy érlelték, majd hozzávetőleg egy héttel később szállították a vevőhöz (sárga banán). Az érlelést végezhette az importőr maga vagy más az importőr nevében, vagy megszervezhette a vevő is. Az importőrök ügyfelei általában érleléssel foglalkozó társaságok vagy kiskereskedelmi láncok voltak (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

13      A Chiquita, a Dole és a Weichert minden héten, jelen esetben csütörtök reggelente meghatározták a márkájukra vonatkozó referenciaáraikat, és erről tájékoztatták vevőiket. A „referenciaár” kifejezés rendszerint a zöld banánra vonatkozó referenciaárnak felelt meg, a sárga banánra vonatkozó referenciaár általában a zöld banánra vonatkozó ajánlat érlelési díjjal növelt összegének felelt meg (a megtámadott határozat (104) és (107) preambulumbekezdése).

14      A kiskereskedők és a forgalmazók által a banánért fizetett árak (az ún. „tényleges árak” vagy „tranzakciós árak”) vagy a hetente – a jelen esetben csütörtök délutánonként és pénteken (vagy később az adott héten vagy a következő hét elején) – folytatott tárgyalások, vagy olyan szállítási szerződések végrehajtásának eredményei voltak, melyek előre meghatározott árazási formulái rögzített árat tartalmaztak, vagy az árat az eladó vagy annak versenytársa referenciaárához, vagy egy más referenciaárhoz kötötték, mint például az „Aldi árhoz”. A Bizottság kifejti, hogy az Aldi kiskereskedelmi lánc minden csütörtökön 11 óra és 11 óra 30  perc között ajánlatokat kapott a szállítóitól, és ezt követően ellenjavaslatot tett; a szállítóknak fizetett „Aldi ár” meghatározására általában 14 óra körül került sor. 2002 második félévétől az „Aldi árat” egyre többet használták a banán ára megállapításának mutatójaként számos más – többek között a márkával ellátott banánokra vonatkozó – tranzakció tekintetében (a megtámadott határozat (34) és (104) preambulumbekezdése).

15      A Bizottság előadja, hogy a megtámadott határozat címzett vállalkozásai olyan, árképzést megelőző kétoldalú megbeszéléseket folytattak, amelyek során megvitatták a banán árát meghatározó, a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőket, valamint megvitatták, illetve nyilvánosságra hozták az ártendenciákat, vagy útmutatást adtak a következő hétre vonatkozó referenciaárak tekintetében. Ezekre a megbeszélésekre azelőtt került sor, hogy az érintett vállalkozások megállapították volna referenciaáraikat, azaz rendszerint szerdánként, és mind a jövőbeni referenciaárakra vonatkoztak (a megtámadott határozat (51) és azt követő preambulumbekezdései).

16      A Dole ekképpen kétoldalú megbeszéléseket folytatott mind a Chiquitával, mind a Weicherttel. A Chiquita tudott a Dole és a Weichert közötti, árképzést megelőző megbeszélésekről, vagy legalábbis előre láthatta, hogy ilyen megbeszélésekre sor kerül (a megtámadott határozat (57) preambulumbekezdése).

17      Ezek az árképzést megelőző kétoldalú megbeszélések a vállalkozásoknak az általuk csütörtök délelőtt meghatározandó referenciaárra vonatkozó magatartásával kapcsolatos bizonytalanságok csökkentésére irányultak (a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdése).

18      A Bizottság előadja, hogy a referenciaár csütörtök reggeli megállapítását követően az érintett vállalkozások kétoldalú megbeszélések során vitatták meg referenciaáraikat. Ez az utólagos megbeszélés lehetővé tette számukra az egyedi árképzési döntéseknek a korábbi, árképzést megelőző megbeszélésekre tekintettel történő ellenőrzését, és együttműködésük megerősítését (a megtámadott határozat (198)–(208), (227), (247), (273) és azt követő preambulumbekezdései).

19      A Bizottság szerint a referenciaár legalábbis jelzésként, tendenciaként és/vagy mutatóként szolgált a piac számára a banánárak tervezett alakulását illetően, és fontos volt a banánkereskedelem és az elért árak szemszögéből. Egyébként bizonyos tranzakciók esetében a referenciaáron alapuló formula alkalmazásával az árak közvetlenül a referenciaárra támaszkodtak (a megtámadott határozat (115) preambulumbekezdése).

20      A Bizottság úgy véli, hogy az érintett vállalkozásoknak, amelyek részt vettek az összejátszásban, és amelyek tevékenyek maradtak a banánkereskedelem terén, szükségszerűen figyelembe kellett venniük a versenytársaktól kapott információkat a saját piaci magatartásuk meghatározásakor, amint azt a Chiquita és a Dole kifejezetten el is ismerte (a megtámadott határozat (228) és (229) preambulumbekezdése).

21      A Bizottság úgy találta, hogy a Dole és a Chiquita, illetve a Dole és a Weichert közötti árképzést megelőző megbeszélések befolyásolhatják a gazdasági szereplők által alkalmazott árakat, és kapcsolódnak az árrögzítéshez, továbbá olyan összehangolt magatartásnak adnak helyt, amelynek célja a verseny korlátozása az EK 81. cikk értelmében (a megtámadott határozat (54) és (271) preambulumbekezdése).

22      A Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott határozatban leírt valamennyi összejátszásra irányuló megállapodás egységes és folyamatos jogsértésnek minősül, melynek célja a Közösségen belüli verseny korlátozása az EK 81. cikk értelmében. A Bizottság a Chiquitát és a Dole‑t felelősnek találta az egységes és folyamatos jogsértés teljes egészében, míg a Weichertet csak a jogsértés azon részében találta felelősnek, melyben részt vett, azaz a Dole‑lal való összejátszásra irányuló megállapodásokban (a megtámadott határozat (258) preambulumbekezdése).

23      Tekintettel azon tényre, hogy az észak‑európai banánpiacot a tagállamok közötti jelentős mértékű kereskedelem jellemezte, valamint arra, hogy az összejátszásra irányuló a Közösség jelentős területét érintették, a Bizottság úgy találta, hogy az említett megállapodások érzékelhető hatást gyakoroltak a tagállamok közötti kereskedelemre (a megtámadott határozat (333) és azt követő preambulumbekezdései).

24      A Bizottság kifejti, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentességek egyike sem alkalmazható, mivel a vállalkozások elmulasztották megállapodásaikról vagy gyakorlatukról értesíteni a Bizottságot, ami pedig az [EK 81.] és [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a fent hivatkozott rendelkezés alkalmazásának előfeltétele, és olyan elemeket sem terjesztettek a Bizottság elé, amelyek alapján megállapítható lett volna, hogy a jelen esetben fennállnak a mentesség feltételei (a megtámadott határozat (339) és azt követő preambulumbekezdései).

25      A Bizottság előadja, hogy a tényállás megvalósulásának idején hatályban lévő, az egyes versenyszabályok mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról szóló, 1962. április 4‑i 26. tanácsi rendelet (HL 1962. 30., 993. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 1. kötet, 6. o.), amely úgy rendelkezett, hogy az EK 81. cikket alkalmazni kell minden olyan megállapodásra, döntésre és összehangolt magatartásra, amely a különböző termékek, többek között a gyümölcsök termeléséhez vagy kereskedelméhez kapcsolódik, a 2. cikkében meghatározta az EK 81. cikk alkalmazása alóli kivételeket. E kivételek alkalmazásának feltételei a jelen ügyben nem állnak fenn, a Bizottság megállapította, hogy a megtámadott határozatban leírt összehangolt magatartás nem mentesülhet a 26. rendelet 2. cikke alapján (a megtámadott határozat (344) és azt követő preambulumbekezdései).

26      A bírságok összegének meghatározását illetően a Bizottság a megtámadott határozatban az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o., a továbbiakban: iránymutatás) és az engedékenységi közlemény rendelkezéseit alkalmazta.

27      A Bizottság meghatározta a kiszabandó bírság alapösszegét, amely a jogsértés súlyosságának függvényében a vállalkozás érintett eladásai értékének 0%‑a és 30%‑a közötti, a vállalkozás jogsértésben való részvétele éveinek számával megszorzott összegnek, illetve az eladások értéke 15%‑a és 25%‑a közötti további összegnek felel meg a vállalkozások jogellenes magatartástól való elrettentése céljából (a megtámadott határozat (448) preambulumbekezdése).

28      E számítások alapján a kiszabandó bírság alapösszege:

–        a Chiquita esetében 208 000 000 euró;

–        a Dole esetében 114 000 000 euró;

–        a Del Monte és a Weichert esetében 49 000 000 euró.

29      A kiszabandó bírság alapösszegét 60%‑kal csökkentette a Bizottság a megtámadott határozat valamennyi címzettje esetében, tekintettel a banánágazat különleges szabályozási rendszerére és azon tényre, hogy az összehangolás a referenciaárra irányult (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése). A Weichert, amely nem tudott a Dole és a Chiquita közötti árképzést megelőző megbeszélésekről, további 10% csökkentésben részesült (a megtámadott határozat (476) preambulumbekezdése).

30      A kiigazítást követően a kiszabandó bírság alapösszege a következőképpen alakult:

–        a Chiquita esetében 83 200 000 euró;

–        a Dole esetében 45 600 000 euró;

–        a Del Monte és a Weichert esetében 14 700 000 euró.

31      A Chiquita bírság alóli mentességet kapott az engedékenységi közlemény értelmében (a megtámadott határozat (483)–(488) preambulumbekezdése). További kiigazításokra nem került sor sem a Dole, sem a Del Monte és a Weichert vonatkozásában, a bírság végleges összege esetükben megegyezik a kiszabandó bírság fenti 30. pontban hivatkozott alapösszegeivel.

32      A megtámadott határozat többek között a következő rendelkezéseket tartalmazza:

„Első cikk

A következő vállalkozások megsértették az [EK] 81. cikk rendelkezéseit azáltal, hogy a banán referenciaárának összehangolását eredményező összehangolt magatartásban vettek részt:

–        a [Chiquita] 2000. január 1‑jétől 2002. december 1‑jéig;

–        a Chiquita International Ltd 2000. január 1‑jétől 2002. december 1‑jéig;

–        a Chiquita International Services Group NV 2000. január 1‑jétől 2002. december 1‑jéig;

–        a Chiquita Banana Company BV 2000. január 1‑jétől 2002. december 1‑jéig;

–        a [Dole] 2000. január 1‑jétől 2002. december 31‑ig;

–        a [DFFE] 2000. január 1‑jétől 2002. december 31‑ig;

–        a [Weichert] 2000. január 1‑jétől 2002. december 31‑ig;

–        a [Del Monte] 2000. január 1‑jétől 2002. december 31‑ig.

A jogsértés a következő tagállamokat érintette: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Luxemburg, Hollandia és Svédország.

2. cikk

Az 1. cikkben hivatkozott jogsértésért kiszabott bírságok a következők:

–        a [Chiquita], a Chiquita International Ltd, a Chiquita International Services Group NV és a Chiquita Banana Company BV vonatkozásában a bírság egyetemlegesen 0 euró;

–        a [Dole] és a [DFFE] vonatkozásában a bírság egyetemlegesen 45 600 000 euró;

–        a [Weichert] és a [Del Monte] vonatkozásában a bírság egyetemlegesen 14 700 000 euró;

[...]”

 Az eljárás és a felek kérelmei

33      A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2008. december 24‑én benyújtott keresetlevelükben előterjesztették a jelen keresetet.

34      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkében szereplő pervezető intézkedések keretében bizonyos dokumentumok benyújtására hívta fel a Bizottságot.

35      A Bizottság 2011. november 10‑én benyújtotta a kért dokumentumokat, amelyekről a felpereseket 2011. november 18‑án értesítették. A felperesek sem írásban, sem szóban nem terjesztettek elő észrevételeket.

36      A Törvényszék a 2012. január 25‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.

37      A tárgyalás során a felperesek benyújtottak egy dokumentumot, és kérték annak az eljárás irataihoz való csatolását, amit a Bizottság ellenzett.

38      A felperesek arra kérik a Törvényszéket, hogy:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        semmisítse meg a kiszabott bírságot, vagy csökkentse annak összegét;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

39      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

I –  A felperesek által a tárgyalás során benyújtott dokumentum elfogadhatóságról

40      Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a értelmében a válaszban, illetve a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására, e rendelkezés azonban hozzáteszi, hogy a feleknek a bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolniuk kell.

41      Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a bizonyítékok viszonválaszt követő felajánlása továbbra is lehetséges, ha a bizonyítékot felajánló az írásbeli szakasz lezárását megelőzően nem rendelkezhetett a hivatkozott bizonyítékkal, vagy ha ellenfelének késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartása érdekében igazolják az akta kiegészítését (a Törvényszék T‑172/01. sz., M kontra Bíróság ügyben 2004. április 21‑én hozott ítélete [EBHT 2004., II‑1075. o., 44. pont], amelyet a Bíróság fellebbezési eljárásban a C‑243/04. P. sz., Gaki‑Kakouri kontra Bíróság 2005. április 14‑én hozott ítéletében [az EBHT‑ban nem tették közzé] helybenhagyott, valamint a Törvényszék T‑51/07. sz., Agrar‑Invest‑Tatschl kontra Bizottság ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2825. o.] 57. pontja).

42      Amint a Bíróság megállapította a bizonyítékok felajánlására vonatkozó szabály alóli kivételt illetően, az eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a értelmében a feleknek a bizonyítékaik késedelmes felajánlását indokolniuk kell. E kötelezettség maga után vonja a közösségi bíróság azon hatáskörének elismerését, hogy az vizsgálja e bizonyítékok benyújtásának késedelmére vonatkozó indokolás megalapozottságát, és adott esetben az említett bizonyítékok tartalmát, valamint hogy utasítsa el a felajánlásokat, amennyiben a kérelem jogilag nem kellően megalapozott. Még inkább vonatkozik ez a viszonválasz benyújtását követő bizonyítékfelajánlásokra (a fenti 41. pontban hivatkozott Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 33. pontja).

43      A jelen ügyben a felperesek a tárgyalás során kérték, hogy a Törvényszék csatoljon az eljárás irataihoz egy dokumentumot, mely tartalmazta egyfelől a Chiquita nyilatkozatait – mely szerint az Aldinak az Atlanta érlelő‑forgalmazó szállított –, másfelől az e kiskereskedő banánpiaci ajánlatait szabályozó feltételeket, beleértve az időbeli feltételeket.

44      Egyrészt nem vitatott, hogy a Chiquita a közigazgatási eljárás során tette e nyilatkozatait, és azok a Bizottság vizsgálati iratainak részét képezik.

45      Másrészt a felperesek annak állítására szorítkoztak, hogy a szóban forgó dokumentum benyújtását a Bizottság viszonválaszának a zöld banán és a sárga banán közötti különbséggel kapcsolatos vitára vonatkozó, 49. pontjára való válaszadás szükségessége indokolta.

46      Elegendő megállapítani, hogy a viszonválasz e pontjában a Bizottság csupán megismétli a megtámadott határozat megfogalmazását, mely szerint attól függ, hogy az importőr sárga vagy zöld árra hivatkozik, hogy hogyan szervezi meg a banánok eladását, és csupán kiemeli a keresetlevélben szereplő, maguk a felperesek által tett azon megállapítást, mely szerint a sárga banán vételére vonatkozó „Aldi ár” igen jelentős tényező a zöld banán eladása szempontjából.

47      A felperesek által ennek alátámasztására felajánlott bizonyíték nem valamilyen új pontra hivatkozik tehát, hanem a jogvita kezdetétől a felperesek részéről felmerülő kérdésre vonatkozik, mely a zöld banán és a sárga banán megkülönböztetésének állítólag szükségességével, illetve az „Aldi ajánlatnak” a tranzakciós árakra gyakorolt hatásával kapcsolatos.

48      E körülmények között elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a felperesek által a tárgyalás során késedelmesen benyújtott dokumentumot.

II –  A megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmekről

49      A felperesek egyetlen jogalapra hivatkoznak, mely a versenyellenes célú összehangolt magatartás fennállására vonatkozó bizottsági következtetés téves mivoltán alapul.

50      A felperesek beadványaiból kitűnik, hogy az említett jogalap keretében egyfelől az EK 81. cikk és az EK 253. cikk megsértésére hivatkoznak, másfelől a védelemhez való jog és az EK 253. cikk megsértésére.

A –  Az EK 81. cikk és az EK 253. cikk megsértéséről

1.     Egy információcsere versenyellenes célú összehangolt magatartásnak minősülése lehetőségéről

51      Először is a felperesek előadják, hogy a szóban forgó magatartás egyszerű információcseréből állt, amely nem képezte részét egy nagyobb kartellnek, és nem volt tehát versenykorlátozó célja. A felperesek úgy érvelnek, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a puszta tény, hogy egy információcsere csökkentheti a jövőbeni árazási politikákkal kapcsolatos bizonytalanságot, nem nyújt elegendő alapot ahhoz, hogy azt célzott versenykorlátozásnak lehessen minősíteni.

52      A felperesek előadják, hogy a Bizottság tévesen hivatkozik számos, szélesebb kartellmegállapodások részét képező információcserét érintő ügyre, amikor nem állítja, amint azt a megtámadott határozat különböző részei is alátámasztják, hogy a jelen ügyben érintett vállalkozások részt vettek volna tényleges árak rögzítésére irányuló megállapodásban vagy összehangolt magatartásban, referenciaárakra vonatkozó megállapodásban, illetve ezen árak specifikus emelkedésével vagy csökkenésével kapcsolatos megállapodásban vagy összehangolt magatartásban.

53      Először is a megtámadott határozatban megállapított jogsértést illetően e határozat megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság a felpereseknek a banán referenciaárának árképzést megelőző kétoldalú megbeszélések révén történő összehangolását rója fel, amely körülmény az árak rögzítésére irányuló összehangolt magatartás jellemzője, és ennélfogva célja a verseny korlátozása az EK 81. cikk értelmében (lásd többek között a megtámadott határozat (1), (54), (261), (263) és (271) preambulumbekezdését), ami nem összeegyeztethetetlen azzal a ténnyel, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem állapította meg tényleges árak rögzítésére irányuló megállapodást vagy összehangolt magatartás fennállását, sem referenciaárakra vonatkozó megállapodás, sem ezen árak specifikus emelkedésével vagy csökkenésével kapcsolatos megállapodás vagy összehangolt magatartás fennállását.

54      Ily módon úgy tűnik, hogy a szóban forgó információcsere a Bizottság szerint egy kartell részét képezi, amely az összehangolt magatartás sajátos jogi minősítésének felel meg.

55      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „megállapodás”, a „vállalkozások társulásai által hozott döntés” és az „összehangolt magatartás” kifejezések szubjektív szempontból az összejátszás azonos jellegű formáit jelenítik meg, és csak intenzitásuk, valamint megjelenési formájuk vonatkozásában különböztethetők meg egymástól (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 131. pontját).

56      Az összehangolt magatartás fogalmával kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy az ilyen magatartás egyfajta egyeztetést jelent a vállalkozások között, amely – anélkül hogy a szó szoros értelmében vett megállapodás megkötésének szintjét elérné – az e vállalkozások közötti gyakorlati együttműködéssel szándékosan kiiktatja a verseny kockázatait (a Bíróság 40/73–48/73., 50/73., 54/73–56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1663. o.] 26. pontja, C‑89/85., C‑104/85., C‑114/85., C‑116/85., C‑117/85. és C‑125/85–C‑129/85. sz., Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1307. o.] 63. pontja, valamint C‑8/08. sz., T‑Mobile Netherlands és társai ügyben 2009. június 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑4529. o.] 26. pontja).

57      Az összehangolt magatartás fogalma az érintett vállalkozások közötti egyeztetésen kívül magában foglalja az ezen egyeztetésnek megfelelő piaci magatartást is, és az e két tényező közötti okozati összefüggést. E tekintetben vélelmezni kell – hacsak az érdekelt gazdasági szereplők nem bizonyítják ennek ellenkezőjét –, hogy az összehangolásban részt vevő és a piacon továbbra is tevékeny vállalkozások figyelembe veszik a versenytársaikkal cserélt információkat piaci magatartásuk meghatározása érdekében. Ez még inkább így van abban az esetben, ha az összehangolásra hosszú időn keresztül rendszeresen sor kerül (a Bíróság C‑199/92. P. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4287. o.] 161–163. pontja, valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 51. pontja).

58      A jelen ügyben a felperesek nem hivatkozhatnak a megtámadott határozat bizonyos, az összehangolt magatartás és a megállapodás fogalmát megkülönböztető részeire, arra vonatkozó állításaik alátámasztására, hogy az említett határozat nem tartalmaz az árak rögzítését érintő kifogást.

59      Másodszor meg kell jegyezni, hogy azon érv, miszerint egy információcsere csak akkor minősülhet célzott versenykorlátozásnak, ha „olyan szélesebb kartellmegállapodások részét képezi, mint a tényleges árak vagy a piaci részek meghatározására vonatkozó kartellek”, jogilag teljesen megalapozatlan.

60      A versenytársak közötti információcserét illetően emlékeztetni kell arra, hogy egyeztetés és együttműködés összehangolt magatartásnak minősülő kritériumait a Szerződés versenyjogi rendelkezéseinek azon alapvető kiindulópontjára tekintettel kell értelmezni, amely szerint minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a közös piacon folytatni kívánt politikáját (a fenti 56. pontban hivatkozott Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 173. pontja; a 172/80. sz. Züchner‑ügyben 1981. július 14‑én hozott ítélet [EBHT 1981., 2021. o.] 13. pontja; a fenti 56. pontban hivatkozott Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 63. pontja; a C‑7/95. P. sz., Deere kontra Bizottság ügyben 1998. május 28‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑3111. o.] 86. pontja,valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 32. pontja).

61      Bár ez az önállósági követelmény nem zárja ki azt, hogy a piaci szereplők racionálisan alkalmazkodjanak a versenytársaik megfigyelt vagy várható magatartásához, azt szigorúan tiltja, hogy ezek a szereplők közvetlenül vagy közvetve felvegyék egymással a kapcsolatot azzal a céllal, vagy hatással, hogy egy tényleges vagy lehetséges versenytárs piaci magatartását befolyásolják, vagy hogy az ilyen versenytársnak felfedjék az általuk elhatározott vagy tanúsítani kívánt piaci magatartást, amennyiben e kapcsolat célja vagy hatása olyan versenyfeltételek teremtése, amelyek – figyelembe véve a felkínált termékek vagy szolgáltatások jellegét, a vállalkozások jelentőségét és számát, továbbá az érintett piac volumenét – nem felelnek meg a szóban forgó piacon szokásos feltételeknek (lásd ebben az értelemben a fenti 56. pontban hivatkozott Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 174. pontját, a fent hivatkozott Züchner‑ügyben hozott ítélet 14. pontját, valamint a fenti 60. pontban hivatkozott Deere kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 87. pontját, valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 33. pontját).

62      Ebből következik, hogy a versenytársak közötti információcsere ellentétesnek bizonyulhat a versenyszabályokkal, amennyiben az érintett piac működésével kapcsolatos bizonytalanság fokát csökkenti vagy megszünteti, aminek következménye a vállalkozások közötti verseny korlátozása (lásd a fenti 60. pontban hivatkozott Deere kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. pontját, a C‑194/99. P. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 2003. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑10821. o.] 81. pontját, valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 35. pontját).

63      A Bizottság úgy véli, hogy az árképzést megelőző kétoldalú megbeszélések csökkentették az érintett vállalkozások – bejelentett árnak minősülő – referenciaárral kapcsolatos jövőbeni döntéseit övező bizonytalanságot, és jogosan hozzáfűzi, hogy az ilyen árakra vonatkozó egyeztetés cél általi jogsértésnek is tekinthető (a megtámadott határozat (284) preambulumbekezdése).

64      Azzal kapcsolatban, hogy az összehangolt magatartást akkor is versenyellenes célúnak lehet tekinteni, ha nem áll közvetlen kapcsolatban a fogyasztói árakkal, hangsúlyozni kell, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének szövege nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy csak azok az összehangolt magatartások lennének tilosak, amelyek közvetlen hatással vannak a végső fogyasztók által fizetett árra. Éppen ellenkezőleg, az EK 81. cikk (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy az összehangolt magatartás versenyellenes célú lehet, ha „a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítés[éből]” áll (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 36. és 37. pontja).

65      Mindenesetre az EK 81. cikk – a Szerződésben foglalt többi versenyjogi szabályhoz hasonlóan – nem csupán a versenytársak vagy a fogyasztók közvetlen érdekeinek, hanem a piac szerkezetének, ezáltal pedig magának a versenynek a védelmére is irányul. Ennélfogva az összehangolt magatartás versenykorlátozó célja fennállásának megállapítása nem tehető függővé annak megállapításától, hogy e magatartás közvetlen kapcsolatban áll a fogyasztói árakkal (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 38. és 39. pontja).

66      Függetlenül a bizonyos ítélkezési gyakorlatra történő, a megtámadott határozatban szereplő hivatkozás relevanciájától, a Törvényszék feladata megvizsgálni, hogy a jelen ügy körülményei között a Bizottság jogszerűen juthatott‑e arra a következtetésre, hogy az egyfelől a Dole és a Chiquita, másfelől a Dole és a Weichert között létrejött információcserék versenykorlátozó célú összehangolt magatartásnak minősülnek.

67      Másodsorban a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a szóban forgó információcserék célzott versenykorlátozásnak minősülnek, és ezzel kivonta magát azon kötelezettsége alól, hogy megvizsgálja, gyakoroltak‑e bármilyen versenykorlátozó hatást.

68      A versenykorlátozó célú és a versenykorlátozó hatású összehangolt magatartások elhatárolását illetően kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy a versenykorlátozó cél és hatás feltételeinek nem együttesen, hanem vagylagosan kell fennállniuk annak mérlegelése során, hogy valamely magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik‑e. Az 56/65. sz. LTM‑ügyben 1966. június 30‑án hozott ítélet (EBHT 1966., 337., 359. o.) óta érvényes állandó ítélkezési gyakorlat szerint e feltételnek a „vagy” kötőszó által jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni az összehangolt magatartás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül. Amennyiben azonban az összehangolt magatartás tartalmának elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni a hatásait, és a magatartás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése ténylegesen érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑209/07. sz., Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben 2008. november 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑8637. o.] 15. pontját, valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 28. pontját).

69      Annak értékeléséhez, hogy valamely összehangolt magatartást az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt‑e, felesleges a magatartás tényleges hatásainak figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (lásd ebben az értelemben a Bíróság 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13‑án hozott ítéletét [EBHT 1966., 429., 496. o.]; C‑105/04. P. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑8725. o.] 125. pontját, valamint a fenti 68. pontban hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben hozott ítéletének 16. pontját). A „cél általi jogsértések” és a „hatás általi jogsértések” közötti megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már természetüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (lásd a fenti 68. pontban hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben hozott ítélet 17. pontját, valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 29. pontját).

70      A versenykorlátozó cél fennállásához elegendő, ha az összehangolt magatartás alkalmas arra, hogy kedvezőtlen hatással legyen a versenyre. Más szavakkal, e magatartásnak a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve csupán ténylegesen képesnek kell lennie arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Azon kérdésnek, hogy e hatás ténylegesen bekövetkezik‑e, illetve milyen mértékben következik be, csak a bírság összegének kiszámítása, valamint a kártérítéshez való jogok mérlegelése szempontjából van jelentősége (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 31. pontja).

71      A jelen ügyben a Bizottság, miután megállapította, hogy az érintett vállalkozások által folytatott árképzést megelőző megbeszélések versenyellenes célú összehangolt magatartásnak minősülnek, nem volt köteles a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében megvizsgálni a kifogásolt magatartás hatásait az EK 81. cikk megsértésének megállapításához.

72      Harmadsorban a felperesek úgy érvelnek, hogy azon ítélkezési gyakorlattól való eltérés érdekében, mely szerint az információcserék általában nem „kellően károsak” ahhoz, hogy célzott versenykorlátozásnak minősülhessenek, még azon esetekben sem, ahol a kicserélt információk célja ténylegesen az árak rögzítésének befolyásolása, a Bizottság a megtámadott határozat (315) preambulumbekezdésében mesterségesen különbséget tett az „árképzést megelőző” megbeszélések és az „utólagos” információcserék között, előadva, hogy a jelen ügy az előbbiekre vonatkozik, amelyek súlyosabbnak tekintendőek. E különbségtételt nem támasztja alá semmilyen korábbi ítélet, és ráadásul ellent is mond neki az ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében figyelembe kell venni a piac szerkezetét és a megbeszélések jellemzőit.

73      Amint a Bizottság helyesen megállapítja, a felperesek ezen érve a megtámadott határozat részleges olvasatán alapszik, mivel a (315) preambulumbekezdést a Bizottság által az említett határozatban végzett elemzés egészének összefüggésében kell olvasni.

74      E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bizottság az általános „árképzést megelőző megbeszélések” kifejezést használja a referenciaárak összehangolására irányuló, az EK 81. cikk értelmében versenykorlátozó célú összehangolt magatartás megnevezésére a megtámadott határozat (259)–(272) preambulumbekezdésében végzett elemzést követően. Az árképzést megelőző megbeszéléseket a megtámadott határozat (51), (148) és (182) preambulumbekezdése olyan eszmecsereként határozza meg, amelynek során az érintett vállalkozások megvitatták a banán árát meghatározó tényezőket, vagyis a következő hétre vonatkozó referenciaárakkal kapcsolatos tényezőket, valamint megvitatták, illetve nyilvánosságra hozták az ártendenciákat, vagy megjelölték a következő hétre vonatkozó referenciaárakat. E megbeszélésekre azt megelőzően került sor, hogy a felek meghatározták volna referenciaáraikat, és ezek a jövőbeni referenciaárakra vonatkoztak.

75      A Bizottság továbbá a „referenciaárak ismertetésére” is hivatkozik – amelynek tartalmát a megtámadott határozat ugyanazon (51) preambulumbekezdése fejti ki –, a következőképpen:

„[…] A referenciaáraik csütörtök reggeli meghatározását követően a felek kétoldalú alapon ismertették egymással áraikat, vagy legalábbis olyan módszert alkalmaztak, amely lehetővé tette számukra a meghatározott referenciaárakkal kapcsolatos információk cseréjét […]”

76      A megtámadott határozat (51), (198), (227), (248), (250) és (257) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság szerint e referenciaár‑cserék a vállalkozások összejátszásra irányuló megállapodásainak részét képezik, mivel az árak meghatározása terén az árképzést megelőző megbeszélések keretében kicserélt információk alapján hozott egyedi döntések ellenőrzésére szolgálnak, és nem képeznek tehát külön jogsértést, hanem az eredmények ellenőrzésének ugyanazon célhoz hozzájáruló mechanizmusát jelentik.

77      A megtámadott határozat (315) preambulumbekezdésének egyedül az a célja, hogy válaszoljon a kifogásközlés címzettjeként szereplő vállalkozások azon érvére, mely szerint az árképzést megelőző megbeszélések csupán egyszerű információcserék, melyek csak akkor sérthetik az EK 81. cikket, ha a versenyellenes hatások megállapítást nyernek. A Bizottság különbséget tesz a jelen ügy és az e vállalkozások által hivatkozott, a Bizottság [EK 81. cikk] alkalmazására vonatkozó eljárásban 1992. február 17‑én hozott (IV/31.370 és 31.446 – UK Agricultural Tractor Registration Exchange) 92/157/EGK határozata (HL L 68., 19. o.) alapjául szolgáló ügy között, mely utóbbi egy, a versenyellenes piaci hatásai miatt az EK 81. cikk megsértését eredményező információcsere‑rendszert érintett.

78      A Bizottság mindössze azt hangsúlyozza, hogy az árképzést megelőző megbeszélések nem utólagos információcserék voltak, tehát az UK Agricultural Tractor Registration Exchange üggyel ellentétben nem már megvalósított tranzakciókra vonatkoztak, hanem a piacon a versenytársak által a jövőbeni referenciaáraik meghatározását illetően követni szándékozott irányvonal nyilvánosságra hozásának adtak helyet.

79      A felperesek állításaival ellentétben a Bizottság ezzel kapcsolatban nem hasonlítja össze információcseréket, és nem is sorolja őket csoportokba a versenyre gyakorolt károsító hatásuk alapján, az alapján, hogy a tranzakciós árak megállapítását megelőzően, vagy azt követően került‑e az információcserékre sor, és nem állítja, hogy előbbiek súlyosabbak lennének, és további értékelés nélkül célzott versenykorlátozásnak lennének tekinthetőek.

80      Az egyetlen különbségtétel, amelyre a Bizottság a megtámadott határozat (315) preambulumbekezdésében támaszkodik, a versenykorlátozó célú kartellek és a versenykorlátozó hatású kartellek között fennálló különbség, amelyet az ítélkezési gyakorlat is elismer.

81      A megtámadott határozat (263)–(271) preambulumbekezdésére hivatkozva a Bizottság kifejti, hogy a Dole‑t érintő összehangolt magatartás versenykorlátozó célú volt az EK 81. cikk értelmében, és „ennélfogva nem volt szükséges a piac szerkezetének elemzése”, sem a „megbeszélések vagy az átadott információk jellegének az UK Agricultural Tractor Registration Exchange ügyben meghatározott kritériumok fényében történő elemzése”.

82      Ez utóbbi hivatkozás nem értelmezhető annak bizonyítékaként – mint azt a felperesek teszik –, hogy a Bizottság a jelen ügyben megsértette volna az ítélkezési gyakorlat által meghatározott követelményeket a versenytársak közötti információcserék versenyszabályokkal való összeegyeztethetősége értékelésével kapcsolatban. E hivatkozás valójában nem vonatkozik másra, mint az érintett helyzet és azon helyzet között teendő megkülönböztetésre, melyben az EK 81. cikk megsértésének megállapítása az információcsere‑rendszer által a versenyre gyakorolt korlátozó hatások figyelembevételén alapult.

83      A megtámadott határozat (263)–(271) preambulumbekezdésére történő kifejezett hivatkozás, mely preambulumbekezdésekben a Bizottság az érintett vállalkozások között fennálló információcsere‑rendszer bizonyos jellegzetességeire, valamint az ügy körülményeinek figyelembevételére emlékeztet, elegendő a felperesek általi értelmezés megcáfolásához.

84      Mindenesetre, amint az a továbbiakban kifejtésre kerül, a Bizottság a szóban forgó magatartást a kétoldalú megbeszélések tartalmának, gyakoriságának és időtartamának, valamint a megbeszélések jogi és gazdasági összefüggéseinek figyelembevételével értékelte.

85      Következésképpen a felperesek fenti 72. pontban említett érvét el kell utasítani.

2.     A versenyellenes célú összehangolt magatartás fennállásáról

a)     A Chiquita hitelességének hiányáról

86      A felperesek előadják, hogy a Bizottság azon következtetése, mely szerint a szóban forgó információcsere az árak rögzítésére irányuló összehangolt magatartásnak, és következésképpen célzott versenykorlátozásnak minősül, gyakorlatilag kizárólag azon alapul, ahogyan a Chiquita e magatartást a közigazgatási eljárás során leírta, míg az említett vállalkozás teljesen hiteltelen.

87      A felperesek e tekintetben arra hivatkoznak, hogy a Chiquitának személyes érdekeltsége volt a szóban forgó magatartást jogsértésnek minősíteni, valamint hivatkoznak a közigazgatási eljárás igen jelentős időtartamára és a nyilvánvaló ellentmondások fennállására.

88      Ki kell emelni előzetesen, hogy a felperesek a Chiquita vallomásának általánosságban való kizárására irányuló érvelése téves feltételezésen alapszik abban az értelemben, hogy a Chiquita nyilatkozatai csupán egyike a Bizottság által a következtetései megalapozására figyelembe vett tényezőknek, a Dole és a Weichert saját nyilatkozatai, illetve olyan okirati bizonyítékok mellett, mint telefonszámlakivonatok és elektronikus üzenetek, továbbá a Bizottság mindezen tényezőt megvizsgálta és összevetette oly módon, hogy kitűnjenek az ellentmondó elemek és az összehangolt magatartás fennállását megerősítő egybevágó elemek.

89      A szóban forgó gyakorlat – azaz azon tény, miszerint a szóban forgó kétoldalú megbeszélésekre szóban került sor, és a felek arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy e megbeszélésekről sem feljegyzéseik, sem jegyzőkönyveik nincsenek – sajátossága azonban magyarázatot nyújt a vállalkozások által a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatok jelentőségére.

90      Először is a Chiquita azzal kapcsolatos személyes érdekeltségét illetően, hogy a szóban forgó magatartást jogsértésnek minősítse, a felperesek előadják, hogy az engedékenységi közlemény alapján e vállalkozás által 2005. április 8‑án benyújtott mentességre irányuló kérelem a Performance Food Group „Fresh Express” ágazatának hat héttel korábban bejelentett megszerzéséhez kapcsolódott. A felperesek szerint a Chiquita a műveletet finanszírozó bankok részéről – a Chiquita tevékenységének előzetes ellenőrzését követően – felmerült aggályok enyhítése nélkül nem tudta véglegesíteni a „Fresh Express” ágazat megszerzését, amely ágazatnak nagy stratégiai jelentősége volt számára, és csupán 2005. június 28‑án, a feltételes mentesség 2005. május 3‑i megszerzését követően jelentette be a Chiquita a megszerzés befejezését.

91      Meg kell jegyezni, hogy a felperesek érve nem felel meg az engedékenységi közleményben meghatározott eljárás belső logikájának. Az a tény ugyanis, hogy valamely vállalkozás a vele szemben kiszabandó bírság csökkentése érdekében az engedékenységi közlemény alkalmazásából eredő előnyökben való részesülés iránti kérelmet nyújt be, nem szükségszerűen ösztönöz arra, hogy a kifogásolt kartell többi tagjával kapcsolatosan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezheti a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen veszélyeztetheti az engedékenységi közlemény kedvezményéből teljes mértékben való részesülés lehetőségét (a Törvényszék T‑120/04. sz., Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ügyben 2006. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4441. o.] 70. pontja).

92      Feltéve, hogy a felperesek állításai helytállóak a Chiquita által benyújtott mentesség iránti kérelem indokait illetően, ezen állítások nem fosztják meg teljes hitelességüktől e vállalkozás nyilatkozatait. A feljelentéshez fűződő személyes érdekeltség fennállása nem szükségszerűen jelenti a hitelesség hiányát.

93      Azon gazdasági szereplők aggályai, melyeknek a Chiquita megszerzési műveletét kellett volna finanszírozniuk, és az ezzel kapcsolatos aggodalmuk, hogy minél jobban körülhatárolják a hitelfelvevő helyzetével kapcsolatos kockázatot, ugyanakkor tekinthetőek úgy, mint a Chiquita nyilatkozatainak a kartell tényleges fennállásával kapcsolatos bizonyító erejét megerősítő konkrét ténykörülmények.

94      Ráadásul és főképpen, megtévesztő a Chiquita 2005. április 8‑i fellépésének kizárólag kedvező fényben történő bemutatása, amennyiben elvonatkoztat az ahhoz kapcsolódó bizonyos és adott esetben kedvezőtlen következménytől, hogy a Chiquita elismeri egy kartellben való részvételét. Míg a mentesség iránti kérelem alapján a Chiquita remélhette, hogy a Bizottság minden szankciója alól mentesül, a fent hivatkozott beismerés és a Bizottság későbbi, az EK 81. cikk megsértését megállapító határozata e vállalkozást kiteszi a harmadik felek által a szóban forgó versenyellenes magatartás következtében elszenvedett károk megtérítése céljából indított kártérítési kereseteknek, ami súlyos pénzügyi terhet jelenthet.

95      E következtetés viszonylagossá teszi a felpereseknek a Chiquita azon állítólagos reményére vonatkozó állítását is, mely szerint a versenytárs vállalkozásokat a közigazgatási eljárás végén pénzügyi hátrány sújtja.

96      Másodsorban a felperesek a közigazgatási eljárás lefolytatására hivatkoznak, úgy érvelve, hogy a Bizottság maga is megállapította, hogy a Chiquita hitelét vesztette, hiszen elutasította e vállalkozás gyakorlatilag összes állítását – beleértve a Fyffes és a Van Parys állítólagos kartellben való részvételére vonatkozókat –, azon indokkal, hogy megalapozatlanok, és kénytelen volt egy „az ügy jelenlegi állása” találkozót szervezni a Chiquitával. Utóbbi csupán e találkozót követően jelölte meg a szóban forgó kétoldalú megbeszéléseket, és csak akkor hivatkozott versenyellenes céljukra.

97      A felperesek emlékeztetnek arra, hogy a Chiquita 2005. április 8‑i engedékenység iránti kérelme a következő részt tartalmazta:

„E kérelem az importált banán, ananász, valamint egyéb friss gyümölcs forgalmazásával és értékesítésével kapcsolatos tevékenységekre vonatkozik. A legnagyobb európai – beleértve Svájcot és Norvégiát – banánszállítók a [Chiquita], a [Dole], a Del Monte, a [Fyffes], az Ireland és a Grupo Noboa SA Ecuador (a továbbiakban: Noboa).

A banánimportőrök közötti, az [EK] 81. cikket sértő összehangolt magatartásra hozzávetőleg a 90‑es évek eleje (vagy még korábban) és 2005 áprilisa között került sor. Az utóbbi négy vagy öt évben a Chiquita, a Dole, a Del Monte, a Fyffes és a Noboa részt vettek ezen összehangolt magatartásban, és talán ma is, vagy már korábban is e csoportba tartozik több további, kisebb banánszállító, mint például a Durbeck. A fent említett társaságok a banánágazatban rendszeres információcserét kezdtek a jövőbeni európai szállítások mennyiségére és árára, valamint az európai egyéni ügyfeleikre vonatkozóan.

Továbbá e társaságok összehangolt magatartásba kezdtek közvetlenül az árakra, tudniillik a bizonyos európai ügyfelek esetében alkalmazott általános európai referenciaárakra vonatkozóan.”

98      Ebből kitűnik, hogy az engedékenység iránti kérelem különösen a „banánimportőrökre” és „az elmúlt öt évben” az összehangolt magatartásban való részvételükre irányult.

99      A megtámadott határozat tartalmából kitűnik, hogy a Chiquita nyilatkozatait – a felperesek állításaival ellentétben – a Bizottság nagymértékben figyelembe vette. Először is nem vitatott, hogy az említett öt importőr közül három a megtámadott határozat címzettje lett. Másodszor a mennyiségekkel kapcsolatos információk cseréje ténylegesen megállapítást nyert, anélkül hogy a jogsértés alkotóelemeként végül elfogadást nyert volna (lásd a megtámadott határozat (136) és (272) preambulumbekezdését). Harmadszor az importőrök és szállítók referenciaárára vonatkozó árképzést megelőző megbeszélések formájában történő információcsere szerepel a megtámadott határozatban az engedékenység iránti kérelemben kifejezetten hivatkozott behatárolt időtartam részét képező három éven át tartó versenyellenes célú összehangolt magatartás jellemzése céljából.

100    Mindenesetre azon megállapítás, mely szerint a megtámadott határozatban végül megállapított jogsértés nem felel meg teljes mértékben az engedékenység iránti kérelemben megadott elemeknek a jogsértő magatartás célját és időtartamát, valamint az érintett és szankcionált vállalkozások számát illetően, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az említett kérelem benyújtója, és azon nyilatkozatai, melyekre a Bizottság az EK 81. cikk megsértésének fennállásával kapcsolatos következtetéseit részben alapította, ne lennének hitelesek.

101    A Bizottság által indított közigazgatási eljárás felperesek által kiemelt eredménye ellentmond a felperesek azon állításának, mely szerint „a Bizottság túl könnyen elfogadta a Chiquita azon állítását, miszerint az észak‑európai banánimportőrök között valamiféle kartell létezett”, és nem végezte el e társagás nyilatkozatainak „kritikai vizsgálatát”.

102    A felpereseknek a Chiquita tanúvallomása hitelességétől való megfosztására irányuló szándéka arra sarkallta előbbieket, hogy ellentmondásos érvelést adjanak el, amely egyszerre kifogásolja, hogy a Bizottság szinte kizárólagosan a Chiquita nyilatkozataira támaszkodott, méghozzá elővigyázatosság és kritikai vizsgálat nélkül, és emeli ki e nyilatkozatok és a megtámadott határozat tartalma közötti különbségeket.

103    Nem vonható le azonban a Chiquita tanúvallomása teljes egészének kizárása sem a Bizottság Chiquitának címzett leveléből, amelyben arra hívja fel utóbbit, hogy nyújtsa be észrevételeit az eredeti engedékenység iránti kérelem és a későbbi nyilatkozatai közötti „esetleges” ellentmondásokat illetően, sem a 2006. október 20‑i találkozó tartásából, melynek során a Bizottság és a Chiquita véleménycserét folytattak az engedékenység iránti kérelemben szereplő elemek és a vizsgálatokból és információkérésekből következő elemek összevetését illetően.

104    Meg kell jegyezni, hogy a felperesek, akik hozzáférhettek a vizsgálati iratokhoz, csupán annyit állítanak, hogy a Chiquita a 2006. október 20‑i mérlegtalálkozót követően számolt be az árképzést megelőző megbeszélésekről, és nem szolgáltatnak semmi olyan bizonyítékot, mely cáfolhatná a Bizottság azon megállapítását, miszerint a Chiquita ezekre az árképzést megelőző megbeszélésekre először 2005 július‑augusztusában hivatkozott (11. és 12. sz. nyilatkozat), azaz több mint egy évvel e találkozót megelőzően.

105    A megtámadott határozat (149) preambulumbekezdése, melyben a Bizottság kifejti, hogy „[a]mikor a Chiquita tájékoztatta a Bizottságot az árképzést megelőző megbeszélésekről, melyeket a Dole‑lal folytatott, előadta, hogy a megbeszélések témája a banánra vonatkozó értékesítési és piaci feltételek, és az ártényezők, valamint a hivatalos árajánlatok voltak”, a Bizottság aktájának 9227. és azt követő oldalaira hivatkozik, amelyek a Chiquita vállalkozás 12. sz., 2005. augusztus 25‑i nyilatkozatának felel meg. Ráadásul a keresetlevél A6. melléklete a Chiquita 28. sz. nyilatkozatának felel meg, amelyben utóbbi pontosításokat tesz a versenytárs vállalkozásokkal folytatott megbeszélésekért felelős korábbi alkalmazottja, B. magatartását illetően, és emlékeztet arra, hogy korábbi, 11. sz., 2005. július 4‑i, 12. sz., 2005. augusztus 25‑i, valamint 13. sz., 2006. január 20‑i nyilatkozataiban már leírta mindazt, amit e megbeszélésekről tudott.

106    Harmadszor a Dole előadja, hogy a Chiquita alkalmazottjának, B.‑nek az előbbi egyik alkalmazottjával, H.‑val folytatott kétoldalú megbeszélésekre vonatkozó tanúvallomása több belső ellentmondást is tartalmaz, amelyek komoly kétségeket ébresztenek a pontosságát és megbízhatóságát illetően, és ráadásul a Dole alkalmazottja tanúvallomásának is ellentmond.

107    Először is a felperesek a Chiquita nyilatkozatainak változásaira hivatkoznak a megbeszélések időpontjait illetően, miszerint a megbeszélésekre hétfőn és kedden, majd szerdán és csütörtökön került sor.

108    E helyzetet világosan megmagyarázza a megtámadott határozat (71)–(74), és (156) preambulumbekezdése, amelyekből kitűnik, hogy miután kiegészítésképpen meghallgatta korábbi és jelenlegi alkalmazottait, és miután felülvizsgálta korábbi alkalmazottja, B. telefonszámláit, a Chiquita pontosította az eredeti nyilatkozatát, hozzáfűzve, hogy a hívásokra általában szerdán késő délután került sor, majd ezeket egy második hívás követte az árképzési határozatot megelőző belső konferenciahívást megelőzően, sőt néha közvetlenül megelőzően csütörtök kora délelőtt.

109    Ki kell emelni, hogy a Dole következetesen elismerte az információkérésekre adott válaszaiban, hogy a telefonhívásokra szerda délután, és – jóllehet a Dole szerint igen ritkán – csütörtök délelőtt került sor (a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése), valamint hogy a vállalkozások nyilatkozatait megerősítik B. rendelkezésre álló telefonszámlakivonatait, melyekből kitűnik, hogy B. mikor hívta H.‑t, amely telefonszámlakivonatokkal kapcsolatban a felperesek nem tettek észrevételeket.

110    Másodszor a hívások eredetét illetően a felperesek a Chiquita első nyilatkozatára hivatkoznak, mely szerint „H., a Dole‑tól, néha elsőként hívta fel B.‑t, és néha a Chiquita hívta fel elsőként a Dole‑t”, majd a Chiquita második nyilatkozatára hivatkoznak, mely szerint „legtöbbször H. hívta fel B.‑t”, mely utóbbi állítást egyébként H. vitat.

111    A Chiquita fent említett nyilatkozatai nem tartalmaznak tényleges ellentmondást, hanem csupán egy pontosítást a hívások többségének eredetére vonatkozóan, és azon tény, hogy a Dole e pontot vitatja, nem teszi lehetővé a Chiquita tanúvallomása egészének megbízhatatlanságára történő jogos hivatkozást, e vallomást pedig megerősíti a Dole, aki előadta, hogy alkalmazottai, H. és G. megbeszéléseket folytattak B.‑vel, a Chiquita alkalmazottjával, és „néha megtörténhetett, hogy H. vette fel a kapcsolatot B.‑vel szerda délután, ha a Dole nem hallott felőle szerda délután, és különösen ha valami rendkívüli körülmény állt fent a piac alakulásában” (a megtámadott határozat (60) és (61) preambulumbekezdése).

112    Ezen elemek alapján a Bizottság jogosan vonhatta le azt a következtetést – anélkül, hogy ezt a felperesek vitatnák –, hogy a Chiquita és a Dole tényleg megbeszéléseket folytattak, még ha a felek eltérően is emlékeznek e hívások „többsége” kezdeményezőjének személyét illetően, és mindkét fél elismeri ráadásul, hogy a saját alkalmazottjuk is felvette a kapcsolatot a másik féllel bizonyos alkalmakkor (a megtámadott határozat (62) preambulumbekezdése).

113    Harmadszor a felperesek megjegyzik, hogy B. azt állította, hogy a Dole tájékoztatta „a következő heti árak megállapításával kapcsolatos [...] valószínű szándékáról”, majd, ugyanebben a nyilatkozatban azt állítja, hogy a hívások célja „a Dole‑tól egy végleges jelzés megszerzése volt az árak tervezett megállapításával kapcsolatos szándékára vonatkozóan”.

114    A Dole ugyanezen kifogást felhozta a kifogásközlésre adott válaszában, amelyre a Bizottság a megtámadott határozat (169) preambulumbekezdésében a következőképpen válaszol:

„A Bizottság általánosságban arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel e megbeszélések árképzést megelőző megbeszélések voltak, világos, hogy a versenytársakkal közölt árra vonatkozó jelzések vagy szándékok nem lehettek végleges referenciaárak, mivel utóbbit csak a rákövetkező napon határozták meg. Ráadásul a Chiquita előadja a társasági nyilatkozatában, hogy szerinte a megbeszélések célja az volt, hogy a Dole‑tól egy »végleges jelzést« szerezzen »a várható árra vonatkozó szándékát« illetően. Ez egyértelműen arra utal, hogy a Chiquita nem állította azt, hogy a Dole a végleges árról tájékoztatta volna. A Chiquita továbbá előadja, hogy a B. által adott árazási ajánlások »a Dole valószínű szándékán« alapultak, amelyről a Dole‑lal folytatott árképzést megelőző megbeszélések során szerzett tudomást. A Bizottság úgy véli, hogy e nyilatkozatok nem ellentmondásosak, és világosan kitűnik belőlük, hogy mi volt a megbeszélések célja a Chiquita szempontjából.”

115    A keresetlevélben szereplő egyetlen utalás, hogy H. csupán a „referenciaárak indikatív tendenciáira” vonatkozó megbeszélésekre emlékezett, nem mond ellent a Bizottság fent hivatkozott megállapításának, és nem támasztja alá a Chiquita tanúvallomása ellentmondásosságára és az ebből eredő megbízhatatlanságára vonatkozó állításokat.

116    Negyedszer a Chiquita és a Dole közötti, a megbeszélések gyakoriságának pontos meghatározásával kapcsolatos eltérés nem szükségszerűen jelenti – amint azt a felperesek állítják – a Chiquita tanúvallomása megbízhatóságának hiányát.

117    A Dole és a Chiquita közötti kétoldalú megbeszélések gyakoriságának kérdését a megtámadott határozat (76)–(86) preambulumbekezdése vizsgálja, és a Bizottság figyelembe vette a Dole válaszát, melyben utóbbi elismerte, hogy e kétoldalú megbeszélésekre hozzávetőleg évente húsz alkalommal került sor (a megtámadott határozat (83) preambulumbekezdése).

118    A fenti megfontolásokból következik, hogy el kell utasítani a felpereseknek a Chiquita tanúvallomása általánosságban való kizárására irányuló, az utóbbi hitelességének állítólagos hiányán alapuló érvelését.

b)     A Chiquita és a Dole gazdálkodási rendszerének a kifogásolt összejátszással való összeegyeztethetetlenségéről

119    A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság azon elmélete, mely szerint a felek közötti kétoldalú megbeszélések célja a referenciaáraik összehangolása volt, összeegyeztethetetlen azon ténnyel, hogy a Chiquita és a Dole különböző termékek, különböző ügyfelek és a banánpiac háromhetes ciklusának különböző hete tekintetében állapítottak meg referenciaárat. Így elméletileg sem lenne lehetséges a referenciaárak összehangolása az információcserék alapján, amennyiben a Chiquita és a Dole két teljesen eltérő terméket értékesítenek, melyek ugyanazon piacon nincsenek versenyben.

120    A Chiquita által meghatározott referenciaár az érett banánra vonatkozott, amelyet a kiskereskedőknek szállítanak, míg a Dole által meghatározott referenciaár az éretlen banánra vonatkozott, melyet az érleléssel foglalkozó forgalmazóknak szállítanak. A felperesek szerint a Chiquita az előző héten Észak‑Európába érkezett és a kiskereskedőknek a következő héten szállított banán vonatkozásában állapította meg a sárga referenciaárát, míg a Dole a következő héten Észak‑Európába érkező és a kiskereskedőknek csak két héttel később szállított banán vonatkozásában állapította meg a zöld referenciaárát.

121    E helyzet nem csupán Németországra jellemző, ahol a Chiquita kizárólag külső ügyfeleit tájékoztatta a sárga referenciaárról, mivel leányvállalata, az Atlanta végezte az érleléssel és a forgalmazással kapcsolatos tevékenységeket. A Chiquita arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az északi országokra vonatkozóan csütörtökön meghozott ármegállapítási döntések az érlelés alatt álló banánra is vonatkoztak.

122    A felperesek végül azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem fejtette ki világosan és egyértelműen az álláspontját, megsértve ezzel az EK 253. cikket, különösen azzal, hogy nem magyarázta meg „helytálló módon, hogy a zöld banánra vonatkozó referenciaár megállapításához állítólag releváns elemekkel kapcsolatos információcsere miként lehetne bármi módon is releváns a sárga banán árának megállapításakor”.

 Az EK 253. cikk állítólagos megsértéséről

123    Az előző pontban hivatkozott kifogás megfogalmazásából és különösen a „helytálló módon” kifejezés használatából, valamint a felperesek által kifejtett érvelés tartalmából kitűnik, hogy e kifogás lényegében nem az EK 230. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértésére irányul. A szóban forgó kifogás valójában egybemosódik a megtámadott határozat megalapozottságára, és ekképpen ezen jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozó kifogással, amely aktus a felperesek szerint jogellenes, tekintettel arra, hogy a Bizottság nem bizonyította a Dole és a Chiquita közötti jogellenes összejátszás fennállását, sőt fennállásának lehetőségét sem.

124    Mindenesetre feltételezve, hogy az EK 253. cikk megsértésére vonatkozó állítás elfogadható, az mindenféle alapot nélkülöz.

125    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolást mindig hozzá kell igazítani a szóban forgó jogi aktus természetéhez, és abban világosan és egyértelműen ki kell fejteni az aktust megalkotó intézmény érvelését, amelynek segítségével az érdekeltek megismerhetik a meghozott intézkedés indokait, és az illetékes bíróság felülvizsgálatot gyakorolhat. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhozott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem pusztán az aktus szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

126    Továbbá, még ha azon határozatok indokolásában, amelyeket a versenyszabályok alkalmazásának biztosítása érdekében hoz, a Bizottság nem is köteles megvitatni minden ténybeli és jogi kérdést, illetve megfontolást, amelyek miatt ilyen határozatot hoz, az EK 253. cikk értelmében köteles legalább azokat a tényeket és megfontolásokat megemlíteni, amelyek a határozat összefüggésében alapvető jelentőségűek, lehetővé téve az uniós bíróságnak és az érdekelt feleknek azon feltételek megismerését, amelyek között a Bizottság a Szerződést alkalmazta (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑374/94., T‑375/94., T‑384/94. és T‑388/94. sz., European Night Services és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑3141. o.] 95. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

127    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (4), (5), (32), (34), (104), (141)–(143), (182), (196) és (287) preambulumbekezdésében kellő pontossággal és egyértelműséggel magyarázta el az álláspontját a szóban forgó termék – azaz a friss banán – egységes jellegét illetően, az említett termék azon sajátosságát, hogy a zölden importált gyümölcsöt akkor kínálják a fogyasztóknak, amikor már – az érlelés után – sárga, az érlelés megszervezésének módját, és következésképp a banán forgalmazását, a referenciaárakkal kapcsolatos kereskedelmi tárgyalások menetét, illetve a zöld banán és a sárga banán referenciaára között fennálló kapcsolatot.

128    Ki kell emelni továbbá, hogy a felperesek nem adták elő a közigazgatási eljárás során azon érvelésüket, mely lényegében a Dole és a Chiquita tevékenységének a referenciaár kétoldalú megbeszélések révén történő összehangolását lehetetlenné tévő elhatárolása és egymástól való időbeli elkülönülése megállapítására irányul.

129    Nem vitatott, hogy a kifogásközlés kifejezetten említést tesz arról, hogy a szóban forgó termék a banán (friss gyümölcs), és három összejátszásra irányuló magatartást határoz meg:

–        az Észak‑Európába érkező banánszállítmányok mennyiségére vonatkozó információcsere (a mennyiségekre vonatkozó információcsere);

–        az árak megállapítását megelőzően a banánpiac feltételeire, ártendenciákra vagy a referenciaár megjelölésére vonatkozó kétoldalú megbeszélések;

–        a banán referenciaárára vonatkozó információcsere (referenciaár‑csere).

130    A kifogásközlés (429) bekezdésében a Bizottság egyértelműen megállapította, hogy „minden egyes kétoldalú megállapodás” és e megállapodások összessége olyan jogsértést valósít meg, amelynek célja a Közösségen és az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli verseny korlátozása az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében.

131    A kifogásközlésre adott válaszában a Dole vitatta, hogy bármilyen jogsértés fennállt volna, azonban e célból egyáltalán nem hivatkozott arra, hogy a Chiquitához képest lényegesen eltérő módon forgalmazna banánt. Ha meg is jegyzi, hogy a Dole‑lal és az ágazat többi részével ellentétben a referenciaáraknak volt bizonyos igen korlátozott és visszafogott felhasználása a Chiquita részéről a tevékenysége sajátosságából eredően, e megállapítás kizárólag a „Dole plus” szerződésekre vonatkozik, amelyeknél a Chiquita márkájú banán tranzakciós ára valójában a Dole által hetenként meghatározott referenciaártól függött.

132    A kifogásközlésre adott, fent említett válaszban a Dole egyértelműen hangsúlyozta a banánimportőrök és „különösen a Dole és a Chiquita” közötti állandó versengést, lévén utóbbi minősült a Dole „legjelentősebb versenytársának”.

133    Ebben a szakaszban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott jogi aktus szövegét illetően felvilágosítást nyújtó magyarázatok és pontosítások előadhatóak az eljárás során (lásd ebben az értelemben a Bíróság 36/59–38/59. és 40/59. sz., Präsident és társai kontra Főhatóság egyesített ügyekben 1960. július 15‑én hozott ítéletét [EBHT 1960., 857., 892. o.], a C‑310/93. P. sz., BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben 1995. április 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑865. o.] 11. pontját, valamint Léger főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 1995., I‑867. o.] 24. pontját). A Bíróság kimondta, hogy a megtámadott határozat szerzője által tett pontosítások, amelyek már önmagában elégséges indokolást egészítenek ki, tulajdonképpen nem tartoznak az indokolási kötelezettség betartásának körébe, még akkor sem, ha hasznosak lehetnek a határozat indokolásának az uniós bíróság által elvégzett belső felülvizsgálata szempontjából, mivel lehetővé teszik az intézmény számára, hogy kifejtse a határozatának alapjául szolgáló indokokat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑286/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9925. o.] 61. pontját).

134    A jelen ügyben a felperesek által az először a bírósági eljárás során emelt konkrét kifogásra válaszul a Bizottság által az eljárás folyamán nyújtott pontosítások csupán megmagyarázták a megtámadott határozatban már szereplő indokolást, amely kiterjed az Észak‑Európába – többek között a Dole és a Chiquita által – importált banán különböző forgalmazási módjaira.

135    Következésképpen a Bizottságnak semmi esetre sem róható fel az EK 253. cikk megsértése.

 Az ügy érdeméről

136    Meg kell állapítani, hogy a felperesek által felhozott kifogás nem fogadható el, mivel nem bizonyított és téves előfeltételezésen alapul, mely szerint a zöld és a sárga banán két teljesen eltérő termék, mely két külön piacra tartozik, mely piacokon egyfelől a Dole, másfelől a Chiquita kizárólagosan tevékenykedik.

137    A felperesek feltevése nem felel meg az érintett piac valós helyzetének, ami kitűnik a Bizottság által a megtámadott határozatban tett megállapításokból, a Dole és a Chiquita közigazgatási eljárás során tett nyilatkozataiból, valamint maguknak a felpereseknek a beadványaiból.

138    Amint az alábbi indokolásból kitűnik, ezek az okirati bizonyítékokkal alátámasztott megállapítások és nyilatkozatok rámutatnak a banán (friss gyümölcs) piacának létére, amely piacot a Dole és a Chiquita zöld és sárga banán értékesítésével kapcsolatos tevékenységének egymás mellettisége és egyidejűsége, az e két vállalkozás között a zöld banán Észak‑Európa tekintetében megállapított áráról tökéletes kölcsönös megértésben folytatott kommunikáció, illetve azon tény jellemzett, hogy a zöld banán ára szolgált a sárga banán ára megállapításának alapjául.

139    Először is ki kell emelni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a szóban forgó ágazatot és különösen a szóban forgó terméket egyértelműen friss banánként határozza meg, és meghatározza az érintett piac működését is.

140    A Bizottság kifejti, hogy az éretlen (zöld) banánra és az érett (sárga) banánra egyaránt vonatkozik a megtámadott határozat, és a friss banán értékesítését a szárított és főzőbanánon kívül bármilyen banán értékesítéseként határozza meg (a megtámadott határozat (4) preambulumbekezdése).

141    A megtámadott határozatból kitűnik, hogy az Észak‑Európába importált banánt általában a Karib‑térségben, Közép‑Amerikában és Afrika bizonyos országaiban termesztik (a megtámadott határozat (5) preambulumbekezdése). Az érintett időszak folyamán az észak‑európai banánágazat heti ciklusokban szerveződött. A banán latin‑amerikai kikötőkből Európába történő szállítása hajóval hozzávetőleg két hetet vett igénybe. A banán általában hetente érkezett az észak‑európai kikötőkbe, mely érkezésre egy szabályszerű szállítási menetrenddel összhangban került sor (a megtámadott határozat (33) preambulumbekezdése). A banánt zölden adták fel, és zölden érkezett a kikötőkbe. A banánt érlelni kellett ahhoz, hogy fogyaszthatóvá váljon (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

142    A Bizottság megállapítja, hogy a banánt vagy közvetlenül a vevőhöz szállították (zöld banán), vagy érlelték, majd hozzávetőleg egy héttel később szállították (sárga banán), ami azt jelenti, hogy az érlelést megszervezheti a vevő, vagy végezheti az importőr maga vagy más az importőr nevében (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

143    A Bizottság szerint a Chiquita, a Dole és a Weichert minden héten meghatározták a márkával ellátott banánra vonatkozó referenciaárukat, a jelen esetben csütörtök reggel, és erről tájékoztatták ügyfeleiket (a megtámadott határozat (34) és (104) preambulumbekezdése). A „referenciaár” kifejezés általában a zöld banánra vonatkozó referenciaárra utalt („zöld ajánlat”). A sárga banánra vonatkozó referenciaár („sárga ajánlat”) általában az érlelési díj összegével növelt zöld ajánlattal egyezett meg (a megtámadott határozat (104) preambulumbekezdése), a zöld banánra vonatkozó referenciaár meghatározta ekképpen a sárga banánra vonatkozó referenciaárat (a megtámadott határozat (287) preambulumbekezdése).

144    A felek által hetente megállapított referenciaárat Észak‑Európa tekintetében alkalmazták. A Chiquita úgy nyilatkozott, hogy „az »Észak‑Európához kapcsolódó« referenciaárak Németországra (beleértve Ausztriát, Svédországot, Finnországot és Dániát), valamint a Benelux államokra vonatkoztak”, továbbá hogy, amikor a Dole‑lal a német „zöld árról” tárgyalt, „abba beletartozott a többi észak‑európai országgal kapcsolatos ár is” (a megtámadott határozat (104) és (141) preambulumbekezdése).

145    A Dole‑nál a vizsgálat során talált dokumentumok alátámasztják, hogy e vállalkozásnak volt egy „EU15 Észak‑Európájának” nevezett referenciaára, és külön referenciaárai Norvégia, az „EU10 Észak‑Európája”, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság tekintetében. A Dole a kifogásközlésre adott válaszában előadta, hogy ez az ár a német ár volt. A Dole azt is világosan kifejtette, hogy „a zöld eladásai általában egy heti áron alapultak”, valamint hogy „a versenytársak mindenesetre tudták, hogy [az árképzést megelőző megbeszélések során megtárgyalt] referenciaár az EU15 [nem közzétett információ] piacaira vonatkozott” (a megtámadott határozat (104), (142) és (143) preambulumbekezdése).

146    A Bizottság kifejti, hogy a banánimportőrök csütörtök délután és pénteken (vagy később az adott héten vagy a következő hét elején) tárgyaltak az ügyfelekkel a banán áráról, amikor a tranzakciók a hetente kialkudott áron alapultak. Az importőrök ügyfelei általában érleléssel foglalkozó társaságok vagy kiskereskedelmi láncok. A sárga ár az érett banán ára, míg a zöld ár az éretlen banáné (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

147    A Bizottság arra is rámutat, hogy a márkapreferencia alapján létezett egyfajta differenciálási szint. A banántermesztésben három különböző márkát különböztetnek meg, melyeket „harmadoknak” neveznek: a Chiquita márkájú, első osztályú banánt, a Dole és Del Monte márkájú, másodosztályú banánt és harmadosztályú („egyébnek” is nevezett, több másik márkát magukban foglaló) banánt. E márkák szerinti felosztás tükröződik a banán árazásában is, a Chiquita márkájú banán ára a legmagasabb, ezt követi a Dole és Del Monte márkájú banán ára, a legalacsonyabb pedig az egyéb banán ára (a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdése).

148    A Bizottság szerint az így leírt banánpiac működésének keretében került sor a különböző árképzést megelőző megbeszélésekre a Dole és a Chiquita között, melyek során e két vállalkozás megvitatta a kínálat és a kereslet feltételeit, vagy más szavakkal az árképzést meghatározó tényezőket, azaz a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőket, valamint megvitatták, illetve nyilvánosságra hozták az ártendenciákat, és a következő heti referenciaárakkal kapcsolatos útmutatásokat, mielőtt e referenciaárak meghatározására sor került volna (a megtámadott határozat (148), (182) és (196) preambulumbekezdése).

149    Másodsorban meg kell jegyezni, hogy azon kifogás alátámasztására, mely szerint a referenciaárakat illetően a Dole és a Chiquita közötti összejátszásnak még a lehetősége sem állt fent, és e kifogásra válaszul, a felek pontosításokkal szolgáltak e két vállalkozás gazdálkodási módjára vonatkozóan.

150    Először is a Dole‑t illetően a Bizottság megjegyzi, hogy német leányvállalata, a DFFE „főként” zöld banánt ad el saját érlelési lehetőséggel rendelkező német kiskereskedőknek, illetve érleléssel foglalkozó európai társaságoknak (a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdése).

151    Az iratokból és a felperesek beadványaiból kitűnik, hogy a Dole tevékenységébe beletartozott a sárga banán értékesítése is.

152    A közigazgatási eljárás során a Dole ekképpen felvetette azon kiskereskedők helyzetét, akik a DFFE‑től a sárga ajánlat közlését kérték (B.9. melléklet).

153    A felperesek előadták továbbá, hogy a Dole‑nak több olyan leányvállalata is volt, amelyek Észak‑Európában érleléssel foglalkozó forgalmazóként tevékenykedtek, tudniillik a Kempowski, a Saba és a VBH vállalkozások. E vállalkozások Dole márkájú sárga banánt értékesítettek, melyet zölden vettek a Saba és a VBH esetében többek között a Dole‑tól. Ezenfelül a Dole által 2002‑ben Belgiumban és Luxemburgban megvalósított sárgabanán‑eladások egy kis részét a francia leányvállalata valósította meg.

154    A felperesek által közölt adatokból kitűnik, hogy a Dole leányvállalatai 2002‑ben 98 177 616 euró értékben adtak el sárga banánt, míg a friss banánt illetően a Dole eladásainak teljes összege 2002‑ben 198 331 150 euró volt, amely összeg felülvizsgálva, a megtámadott határozat többi címzettjétől vásárolt banán összértékét levonva 190 581 150 euró tett ki (a megtámadott határozat (451)–(453) preambulumbekezdése).

155    A Saba és a VBH 2002‑ben 64,4 millió és 13,9 millió euró értékben adtak el banánt Észak‑Európában, amelyből 29,4 millió és 8,3 millió euró volt Dole márkájú banán. A német leányvállalat, a Kempowski, amely a Cobanától vette a banánját, és nem a Dole‑tól, 2002‑ben 16,8 millió euró értékben adott el banánt Észak‑Európában, melyből hozzávetőleg 2,9 millió euró volt Dole márkájú banán. A Dole márkájú banán a Dole érleléssel foglalkozó leányvállalatai által értékesített teljes összege Észak‑Európában 2002‑ben 40,6 millió eurót tett ki, azaz valamennyivel kevesebbet, mint a zöld banán DFFE által megvalósított eladásai értékének fele, mely utóbbit a közigazgatási eljárás során 99 451 555 euróra, majd a jelen eljárás keretében 98 997 663 euróra becsülték.

156    Meg kell ezenkívül állapítani, hogy az eladások értékének a Bizottság által a bírságösszeg megállapítása céljából történt meghatározásával kapcsolatban a felperesek által felhozott kifogások között kifejezetten szerepel a Dole által eladott sárga banán mennyiségének jelentősége.

157    A fenti megállapításokból következik, hogy a felpereseknek az Atlanta Chiquita általi ellenőrzésével kapcsolatban kifejtett saját érvelése szerint a Dole sárga banán kiskereskedők számára történő értékesítésébe kezdett, nem rendelkezve saját érlelési lehetőséggel, és ezen értékesítési tevékenységhez tényleges érdeke fűződött. Amennyiben a felperesek által az eljárás során benyújtott dokumentumok azt mutatják, hogy az Atlanta konkrét kapcsolatban állt a Chiquitával 2003 előtt is, mely év során ez utóbbi a kezdeti csupán 5%‑os részesedését megnövelte, hogy a szóban forgó érleléssel foglalkozó társaság irányítását hivatalosan átvegye, a Kemposwki, a Saba, a VBH és a Dole France leányvállalati minősége minden kétséget kizár a jogsértés teljes időtartama alatt, mivel azt a felperesek teljes mértékben elismerték.

158    Másodszor a Chiquitát illetően az iratokból kitűnik, hogy a maguk a felperesek által a keresetlevél 31. pontjában használt megfogalmazás szerint a „referenciaár” kifejezés jelentheti a „zöld vagy sárga referenciaárat”.

159    A Bizottság az eljárás során benyújtotta a Chiquita áraira vonatkozó, „az európai ár kiigazítása” című belső jelentéseket.

160    E jelentések a naptári év minden egyes hetére vonatkozóan tartalmaznak táblázatokat, melyek tartalmazták egyfelől a Chiquita banánszállítmányok mennyiségét, valamint a versenytársai és a banántermesztő társaságok szállítmányainak összesített mennyiségét, másfelől a Chiquita, illetve a versenytársak árait. E táblázatok lehetővé teszik az előző hétre, illetve az előző év azonos hetére vonatkozó adatokkal történő összehasonlítást is.

161    A Chiquita árait illetően a jelentések szisztematikusan tartalmaznak egy „Németország (euró) sárga” megjegyzést, melyet egy ár, majd ugyanezen sorban egy újabb, 2 euróval alacsonyabb ár megjelölése követ, amely utóbbi az „európai árnak” felel meg, melyet a német márkára hivatkozás követ, a két ár között 4 német márka (DEM) különbséget jelölve.

162    E jelentésekhez gyakran csatoltak belső elektronikus leveleket, melyek megismétlik az információk lényegét, többek között egy adott hét tekintetében a Chiquita fent hivatkozott „zöld árát” és „sárga árát”, mely utóbbi rendszeresen 2 euróval magasabb az előbbinél.

163    E dokumentumok alátámasztják a Chiquita azon állítását, mely szerint „a zöld referenciaár nagyjából a sárga referenciaárnál 2 euróval alacsonyabb ár”, és következésképpen az említett árak átváltható mivoltát.

164    Az 1. sz. társasági nyilatkozatában a Chiquita a következőképpen fogalmaz:

„A Chiquita minden csütörtök reggel »házon belül« meghatározta a következő hétre vonatkozó zöld referenciaárat. Ritka, hogy a listaár megegyezzen a Chiquita ügyfeleivel szemben alkalmazott tényleges árral. A referenciaárak az engedményeket és kedvezményeket megelőző nagykereskedelmi árak. E belső döntés alapján a Chiquita nemzeti felelősei tájékoztatták az ügyfeleiket a következő heti ajánlatról.”

165    Meg kell jegyezni, hogy a közigazgatási eljárás során a Chiquita úgy nyilatkozott, hogy „Európában a gyümölcsöket vagy érleléssel foglalkozó nagykereskedők számára, mint amilyen az Atlanta (Németország), vagy közvetlenül a (saját érlelést végző) kiskereskedők számára forgalmazzák”. Ami különösen a németországi tevékenységét illeti, a Chiquita előadta, hogy az Atlantának, nagykereskedőknek és közvetlenül kiskereskedőknek adott el banánt, hozzátéve, hogy az utóbbi években kezdett kiskereskedőkkel folyamatosan szerződéseket kötni.

166    Ily módon úgy tűnik, hogy a zöld eladások nem csupán az Atlanta hasznára valósulnak meg, mely utóbbi érleléssel foglalkozó forgalmazóval a Chiquita szoros kapcsolatban állt, illetve hogy a Dole és a Chiquita közös ügyfélkörrel rendelkezett.

167    B. 2001. április 30‑i, P.‑nek címzett (a Chiquita két igazgatója) elektronikus levele, melyre a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése hivatkozik, megerősíti a zöld banán Chiquita általi értékesítésének tényét. E levél a következőképpen szól:

„Bizonyított, hogy amint a [Dole/Del Monte/Tuca] elérik a 36,00 DEM árat, ügyfeleik (kiskereskedők) ellenállnak, mivel ilyen kínálati szinten a fogyasztói árnak át kell lépnie a 3,00 DEM//kg határt. Semmi kétség afelől, hogy e »jelenség« egy bizonyos ideig érinteni fog minket. [Ez] azt jelenti, hogy a kínálati plafonunk 40,00 DEM lesz (zöld ajánlat).”

168    A fent említett elektronikus levél egyértelmű szövege bizonyítja, hogy – a felperesek állításaival ellentétben – a Chiquita zöld ára nem csupán egy egyszerű elvi fogalom volt, mely a versengő ajánlatokkal történő összehasonlítás „házon belüli” megkönnyítését szolgálta.

169    A Dole saját nyilatkozatai megerősítik azt a tényt, hogy a Chiquitának létezett zöld ajánlata a banánjára vonatkozóan.

170    A keresetlevél tehát kifejti, hogy a Saba társaság, a Dole érleléssel foglalkozó forgalmazóként tevékenykedő svéd leányvállalata a zöld banánt különböző importőröktől, köztük a Chiquitától szerezte be.

171    A kifogásközlésre adott válaszában a Dole kifogásolta a piaci részesedésének Bizottság általi meghatározását, mivel az figyelembe vette a sárga banán eladását is, jóllehet a vizsgálat a zöld banán importjára vonatkozott. A Dole hozzáfűzte, hogy a kétszeres értékelés problémája nem korlátozódik az ő helyzetére, és kiemelte, hogy a „Chiquita kiskereskedő és nagykereskedő ügyfeleinek zöld banánt adott el, valamint a Benelux államokban, Németországban és Ausztriában található érlelési hálózata által forgalmazott sárga banánt”.

172    E nyilatkozat, mely a Chiquita által a zöld banán értékesítési tevékenységét ugyanúgy kezeli, mint a sárga banán eladási tevékenységét, rámutat arra is, hogy a sárga banán Chiquita általi forgalmazása nem vezethető vissza csupán az Atlanta közbenjárására.

173    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Chiquita a legnagyobb banánszállító Európában (a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése), és a friss banán eladásainak teljes összege 2001‑ben 347 631 700 euró volt (a megtámadott határozat (451)–(453) preambulumbekezdése).

174    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy megalapozatlan valamennyi olyan piaci megközelítés, mely a Dole‑t és a Chiquitát az egyik esetében a zöld banán, a másik esetében a sárga banán egyedüli forgalmazási tevékenységére korlátozza, a Chiquita és az Atlanta közötti kapcsolat kizárólagosságával.

175    Mind a Dole, mind a Chiquita értékesített egyfelől zöld banánt érleléssel foglalkozó társaságoknak és olyan kiskereskedőknek, akik maguk oldják meg a gyümölcsök érlelését, és másfelől sárga banánt leányvállalatokon és egy kapcsolt vállalkozáson keresztül, illetve a Chiquita esetében az érlelés megszervezésével, és e célból érleléssel foglalkozó, külső társaságok igénybevételével.

176    A Dole által bemutatott, 2007. április 10‑i gazdasági tanulmány egyik részlete megerősíti a „banán” piacának különböző szereplői által kötött szerződéses megállapodások változékonyságát, megállapítva, hogy „néha a zöld banánt az importőrök közvetlenül az élelmiszer‑áruházaknak adják el, akik ezt követően az érleléssel foglalkozó társaságnak díjat fizetnek a nyújtott szolgáltatásért”, valamint hogy „más esetekben az érleléssel foglalkozó társaságok veszik meg a zöld banánt banánimportőröktől, és saját nevükben tárgyalnak a forgalmazókkal”, és „míg bizonyos importőrök rendelkeznek saját érleléssel foglalkozó társasággal, mások harmadik feleket vonnak be termékeik érlelése céljából”. A Chiquita kifejtette továbbá, hogy olykor az importőrök maguk érlelték a gyümölcsöket, „és adták el sárgán”, valamint hogy bizonyos kiskereskedők rendelkeznek saját érlelőközpontokkal, és „zölden vásárolnak”.

177    Ily módon úgy tűnik, hogy – ahogyan azt a Bizottság, helytállóan állította – az importőr sárga vagy zöld árra hivatkozása csupán attól függ, hogy miként szervezi meg a banán eladását: amennyiben zölden értékesíti érleléssel foglalkozó társaságok vagy olyan kiskereskedők számára, akik maguk vállalják a gyümölcsök érlelését, zöld referenciaárat jelöl meg, míg ha maga szervezi meg az érlelést egy külső társaság bevonásával, vagy maga végzi a leányvállalatai vagy kapcsolt vállalkozásai létesítményeiben, majd a kiskereskedőknek éretten adja el a banánokat, sárga referenciaárat jelöl meg.

178    Harmadszor ki kell emelni, hogy a fent említett tevékenységek összessége egy egyedi időbeli „sémába” illeszkedik, amelyet a Dole és a Chiquita majdnem ugyanazokkal a szavakkal jellemzett a közigazgatási eljárás során.

179    A Dole és a Chiquita a következőképpen írják le a banán forgalmazása háromhetes ciklusnak megfelelő időrendjét:

–        az első hét csütörtökének reggelén az importőrök meghatározzák banánjaik referenciaárát, és erről tájékoztatják ügyfeleiket;

–        az első hét csütörtökének délutánjától kezdődően e hét végéig, sőt a második hét hétfőjéig akár, az importőrök a vevőkkel tárgyalnak a tranzakciós árakról;

–        a második hét hétfőjén (néha az első hét végén): a hajók megérkeznek az európai kikötőkbe, a banánt kirakodják, és az érlelőközpontokba szállítják;

–        a harmadik hét elején (néha a második hét végén): az érett banán fogyasztás céljára piacra kerül.

180    Ez az ütemezés megfelel a Bizottság által a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdésében tett megállapításnak, mely szerint a banánt vagy közvetlenül a vevőhöz szállították (zöld banán), vagy érlelték, majd hozzávetőleg egy héttel később szállították a vevőhöz (sárga banán), mely megfogalmazás összefoglalja a forgalmazási folyamatot, és kiemeli, hogy a valamennyi banánra érvényes érlelési idő tulajdonképpen nem csökkenthető.

181    A felperesek a keresetlevél 34. pontjában, megismételve a fent említett időbeli „sémát”, kifejtették, hogy a „banán piaca” hagyományosan egy igen szigorú, előre meghatározott heti ütemezést követ „az importőrök és ügyfeleik” között folyó tárgyalások módját és időpontját illetően. Az összes importőrt magában foglaló, egységes piac működésével kapcsolatos általános megállapításon kívül a felperesek kifejtették az ezen ütemezés mögötti objektív és kényszerítő okot, tudniillik azon tényt, hogy a banán rendkívül romlandó termék, ami a tranzakciós árak gyors meghatározásával jár minden héten az érkező banán hatékony kitárolása érdekében.

182    Ki kell emelni, hogy az ily módon leírt háromhetes ciklus keretében került sor a Dole és a Chiquita márkájú sárga banán leányvállalatokon, illetve érleléssel foglalkozó forgalmazóként eljáró kapcsolt vállalkozáson keresztüli értékesítésére a második hét csütörtökének reggelén a kiskereskedőkkel közölt sárga referenciaáron.

183    Amint az a Chiquitának a válasz C 5. mellékletében szereplő, bizonyos északi országokban lebonyolított tranzakciókkal kapcsolatos nyilatkozatából, illetve az Atlanta egyik alkalmazottja által 2003. január 2‑án a Chiquita egyik alkalmazottjának küldött elektronikus levél tartalmából kitűnik, e sárga referenciaár megállapítására akkor került sor, amikor a banán érlelődött tehát a második hét folyamán, és e banánt sárgán szállították a kiskereskedőknek a következő héten vagy a harmadik hét elején.

184    A Dole saját nyilatkozatai szerint a sárga banán Saba és VBH általi forgalmazásának időbeli „sémája” megfelel az Atlanta „sémájának”, melyben a második hét csütörtökén tájékoztatták az ügyfeleket az érlelés alatt álló, az előző héten zölden vásárolt gyümölcsökre vonatkozó sárga árról, és a sárga banánt a következő hét elején szállították le a kiskereskedőknek.

185    Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a Dole és a Chiquita zöld és sárga banán értékesítésével kapcsolatos tevékenységének egymásmellettisége és egyidejűsége által jellemzett piacfelépítés összhangban van a Bizottságnak az e két vállalkozás közötti jogellenes összejátszás fennállására vonatkozó következtetésével.

186    E tekintetben két tényezőre figyelemmel kell megvizsgálni a Dole és a Chiquita nyilatkozatait és az e vállalkozások tevékenységére vonatkozó okirati bizonyítékokat.

187    Először is az iratokból kitűnik, hogy a Dole és a Chiquita megvitatta az árképzést megelőző különböző megbeszéléseik folyamán a kínálat és a kereslet feltételeit, vagy más szavakkal az árképzést meghatározó tényezőket, azaz a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából jelentős tényezőket, valamint megvitatták, illetve nyilvánosságra hozták az ártendenciákat, vagy a következő heti referenciaárakkal kapcsolatos útmutatásokat, mielőtt e referenciaárak meghatározására sor került volna (a megtámadott határozat (148), (182) és (196) preambulumbekezdése).

188    A Chiquita a 28. sz. szóbeli nyilatkozatában a Dole‑lal folytatott megbeszéléseit illetően kifejtette, hogy „a Chiquita és a Dole az európai árra hivatkoztak, azaz a zöld banán »hivatalos« német árára”. Emlékeztetni kell arra, hogy a Chiquita áraira vonatkozó belső jelentések szisztematikusan tartalmaznak egy „Németország (euró) sárga” megjegyzést, melyet egy ár, majd ugyanezen sorban egy újabb, két euróval alacsonyabb ár követ, amely utóbbi az „európai árnak”, azaz a Chiquita zöld árának felel meg.

189    A Chiquita hozzáfűzte, hogy amikor a Dole‑lal a német „zöld árról” folytatott megbeszélést, „az magában foglalta a többi észak‑európai országra vonatkozó árat is”.

190    A Bizottság kiemeli, hogy a Dole‑nál a vizsgálat során megtalált dokumentumok azt mutatják, hogy e vállalkozásnak volt egy „EU15 Észak‑Európája” ára, melyet a Dole német árként határoz meg, ami nem mond ellent a Chiquita által adott magyarázatnak (a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdése). A Dole az információkérésre adott válaszában előadta, hogy „a versenytársak mindenesetre tudták, hogy [az árképzést megelőző megbeszélések során megtárgyalt] referenciaár az EU15 [nem közzétett információ] piacaira vonatkozott” (a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdése).

191    A Dole és a Chiquita által megvitatott, illetve „az árképzést megelőző megbeszélések” során nyilvánosságra hozott árakra vonatkozó információkérés keretében feltett kérdésekre a Dole azt válaszolta, hogy „[a] referenciaár az EU15 Észak‑Európája piacaira vonatkozott”.

192    Emlékeztetni kell arra, hogy a Dole a kifogásközlésre adott válaszának 130. oldalán kifejtette, hogy „[H.] elmagyarázta, hogy ő és [B.] néha mondhatták, hogy arra számítanak, hogy az árak egy euróval vagy 50 centtel emelkedni fognak, de sosem született semmilyen egyezség az árak emelésére vonatkozóan”, valamint hogy „az emberek legfeljebb megvitatták személyes nézeteiket arra vonatkozóan, hogy a Chiquita és a Dole referenciaárai miként változhatnak” (a megtámadott határozat (158) és (170) preambulumbekezdése, valamint a 217. lábjegyzet).

193    Az indikatív referenciaárra és az ártendenciákra vonatkozó megbeszéléseket illetően a Dole maga vélte úgy, hogy ezek „a Chiquitával szerda délután folytatott megbeszélések közepe táján került sor” (a megtámadott határozat (153) preambulumbekezdése).

194    A Dole és a Chiquita nyilatkozatai, valamint a Bizottság által tett megállapítások olyan helyzetről tanúskodnak, melyet két vállalkozás között a zöld banán Észak‑Európa tekintetében megállapított áráról tökéletes kölcsönös megértésben folytatott kommunikáció jellemez.

195    Meg kell állapítani, hogy a felperesek nem vitatják, hogy valóban folytak kétoldalú megbeszélések, és nem vitatják a Bizottság által tett megállapításokat sem, csupán a kifogásolt megbeszélések jelentőségét próbálják a piac általános feltételeiről folytatott egyszerű beszélgetéssé csökkenteni, mely megbeszélések maguk is egy folyamatos információcsere keretébe illeszkedtek, melyet az említett piac gazdasági szereplői általánosan „banánrádiónak” neveztek.

196    A kétoldalú megbeszéléseknek maga a Dole által elmondott tartalma ugyanakkor nincs összhangban a felperesek e megközelítésével, és még kevésbé a Dole és a Chiquita tevékenységének elhatárolása és egymástól független léte által jellemzett banánpiaccal.

197    Másodszor az iratokból kitűnik, hogy a zöld banán referenciaára meghatározó a sárga banán referenciaára szempontjából.

198    Amint a fenti 157–161. pontból kitűnik, a Chiquita áraira vonatkozó belső jelentések vizsgálata rámutatott, hogy a sárga ár megegyezik a zöld ajánlat két euró érlelési díjjal emelt összegével.

199    A Dole egyértelműen elismerte és megmagyarázta a zöld banán és a sárga banán ára közötti kapcsolatot.

200    Először is a Dole a közigazgatási eljárás során előadta (B. 9. melléklet), hogy a zöld vételi ár szolgált a Saba, a Kempowski és a francia leányvállalata által értékesített sárga banán ára meghatározásának alapjául. Ez utóbbi tevékenységének leírása keretében a Dole is kifejtette, hogy a zöld vételi ár a sárga referenciaárak előkészítésére szolgált, amely utóbbit ezt követően elektronikus levélben vagy telefaxon megküldték az ügyfeleknek, vagy arról telefonon tájékoztatták őket.

201    A Dole megmagyarázta, hogy belga leányvállalata, a VBH továbbította bizonyos ügyfeleinek (Metro, Delhaize, Carrefour) a sárgán szállított banán heti árát, mely ár a DFFE által közölt zöld referenciaáron alapult, és azt a VBH és az ügyfele által kötött szerződésben rögzített összeggel növelte. A Dole kifejtette, hogy „[e] sárga ár magában foglalta az érlelést, a szállítást [és a] forgalmazást, csomagolást és a termék többi specifikációját, amelyeket egyes ügyfelek kérhetnek”, hogy „az ár tehát a heti zöld ár és a növelések függvényében alakul[t]”. A Dole kifejtette továbbá, hogy „a kiskereskedőkkel kötött szerződések […] az ár kiszámítására vonatkozó képletet tartalmaz[t]ak (azaz: sárga ár = DFFE által közölt zöld ár + a termékspecifikációk és a logisztikai költségek miatti növelések – visszatérítések)”.

202    A felperesek, miután a keresetlevélben azt állították, hogy a Dole leányvállalatai „a zöld ajánlatra való legcsekélyebb hivatkozás nélkül” határozták meg a sárga banán árát, a válaszban (5. lábjegyzet) azt állították, hogy jóllehet igaz, hogy a VBH három ügyfele tekintetében az előző pontban leírt módon állapította meg az árait, ezt csupán az állítólagos jogsértés végét „követően” tette. A VBH az árak meghatározásának e módját különösen a Delhaize és a Carrefour esetében alkalmazta 2004‑ben és 2005‑ben, a Metro esetében pedig 2004 és 2006 között. A felperesek megerősítették, hogy e szerződéseket említette a Bizottság 2006. február 10‑i információkérésére adott válasz, mely információkérés a „2000‑től napjainkig” tartó időszakra vonatkozott. Amikor a Bizottság úgy határozott, hogy a jogsértés megállapítását a 2000 és 2002 közötti időszakra korlátozza a megtámadott határozatban, nem vizsgálta meg, hogy a nyújtott információk erre az időszakra vonatkoznak‑e.

203    Meg kell állapítani, hogy az ellenkérelem mellékleteinek vizsgálata nem mutatott rá semmi olyan jelre, amely alátámasztaná a felpereseknek az a szóban forgó árak megállapításai módjának ratione temporis alkalmazására vonatkozó állítását. A felperesek egyébként nem terjesztenek elő olyan konkrét és objektív bizonyítékot, mely alátámaszthatná állításaik hitelességét, de még arra utaló jelet sem, hogy a VBH miként határozta meg az árait 2000 és 2002 között. Egyértelmű volt a Bizottság 2006. február 10‑i információkérésében, hogy az érintett időszak 2000. január 1‑jével kezdődik. Mivel a Dole válasza nem tartalmaz semmilyen korlátozó pontosítást arra vonatkozóan, hogy a VBH és ügyfelei, a Metro, a Delhaize és a Carrefour közötti szerződésekben szereplő ármeghatározási módszert mikortól alkalmazták, semmi sem enged arra következtetni, hogy e válasz nem az egész érintett időszakra, beleértve a 2000 és 2002 közötti időszakot, vonatkozna.

204    Mindenesetre, az időbeliséggel kapcsolatos kérdésektől függetlenül, a Dole‑nak a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatai megerősítik a Chiquita nyilatkozatait, és a keresetlevélben a maguk a felperesek által a zöld és a sárga banán ára közötti kapcsolatra vonatkozóan szolgáltatott információkat, mivel e fogalmakat a megtámadott határozatban érintett jogsértő időszak előtt, alatt és után is ismerte a piac.

205    A felperesek ugyanis a keresetlevélben (41. pont) kifejtik, hogy a DFFE hetente tárgyalt megállapodások vagy „Aldi plus szerződések” elnevezésű, rögzített árképzést alkalmazó hosszú távú szállítási megállapodások révén értékesítette a zöld banánt. Az említett szerződéseket illetően a felperesek előadják, hogy „jóllehet e szerződések a zöld banán érleléssel foglalkozó forgalmazóknak történő eladására vonatkoznak, az árak az Aldi által a sárga banán eladására megállapított vételi áron alapultak, melyet átalakítottak a zöld banánnak megfelelő árrá”, valamint hogy „ezen átalakítás úgy történt, hogy az Aldi (sárga) árából levontak ládánként 3,07 euró átlagköltséget, mely a (zöld) banán kikötőből az érlelőközpontba történő szállításának, az érlelésnek, az előre csomagolásnak, illetve az érlelő létesítményből az Aldi elosztóközpontjáig történő szállításnak a költségeit jelenti”.

206    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperesek úgy érvelnek, hogy Észak‑Európában a banán tényleges árának meghatározó eleme az Észak‑Európa legnagyobb piacának, a német piacnak egy igen jelentős kiskereskedője, a kizárólag márkátlan sárga banánt beszerző Aldi által tett ajánlat volt. A felperesek a keresetlevél 47. pontjában megerősítik, hogy „A sárga banánra vonatkozó »Aldi ár« referenciaként szolgált Észak‑Európában mind a zöld, mind a sárga banán valamennyi vásárlója számára”. Úgy érvelnek tehát, hogy a sárga „Aldi ár” referenciaként szolgált a zöld banán értékesítéséhez.

207    Végül meg kell állapítani, hogy a zöld és a sárga banán megkülönböztetésének szükségességével kapcsolatos, a Dole és a Chiquita gazdálkodási rendszerének a kifogásolt összejátszással való összeegyeztethetetlenségére alapított kifogásuk alátámasztására felhozott érvelésük keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Saba, a Kempowski, a VBH és a Dole France önállóan határozták meg az árpolitikájukat.

208    Ezen érv nem releváns abban az értelemben, hogy a Bizottság megállapította, hogy a Dole csoport csúcstársasága, a Dole sértette meg az EK 81. cikket, és jóllehet e vállalkozás tagadja, hogy bármiféle versenyellenes magatartást folytatott volna, nem vitatja ugyanakkor a jelen eljárás keretében a Dole csoport anyavállalataként fennálló felelősségét.

209    Ezenfelül a felperesek csupán a Kempowski és a Saba társaságok igazgatói nyilatkozatainak közlésére szorítkoztak, melyek megerősítik ez utóbbi társaságok önállóságát, elismerve ugyanakkor, hogy a Dole kizárólagos leányvállalatai voltak, a Saba esetében 2005. január 1‑jétől.

210    Ki kell emelni, hogy a közigazgatási eljárás során a Dole előadta (B. 9. melléklet), hogy a Dole által a Saba részére történő valamennyi eladást a Dole észak‑európai kereskedelmi csapata, azaz a DFFE irányította, a Sabánál dolgozó Dole tisztviselőktől független módon. A Dole kifejtette továbbá, hogy a VBH a DFFE‑től szerezte be a banánt, és a DFFE minden csütörtökön tájékoztatta a VBH‑t a következő hétre vonatkozó zöld áráról (vagy a Dole referenciaáráról). A Dole szerint a VBH nem játszott semmilyen szerepet a zöld ár meghatározásában vagy módosításában, mivel nem importőrként, hanem csupán érleléssel foglalkozó forgalmazóként járt el.

211    A Dole leányvállalatainak állítólagos önállósága azonban semmi esetre sem mond ellent azon ténynek, hogy a zöld banán ára képezte a sárga banán árának alapját.

212    Ezt követően a felperesek a tárgyalás során előadták, hogy a Dole zöld banánra vonatkozó, az első hét csütörtökén megállapított referenciaára a harmadik hét kiskereskedelmi piacának előrelátható feltételeit tükrözi, és emlékeztetnek arra, hogy a gyümölcsök második héten történő érlelése után a sárga banánt a harmadik hét elején szállították a kiskereskedőknek.

213    Végül ez utóbbi megállapítás a Dole és a Chiquita közötti árképzést megelőző megbeszélések e vállalkozások által bejelentett tartalmával hozható összefüggésbe.

214    A Chiquita többek között kiemelte, hogy a Dole‑lal értékelte „az eladásokat és a következő heti árak meghatározása szempontjából releváns többi ártényezőt”, a Chiquita és a Dole tájékoztatták „egymást a kiskereskedelmi eladásaik, azaz a sárga eladások feltételeiről” (a megtámadott határozat (149) preambulumbekezdése).

215    A Dole megerősítette, hogy a Chiquitával folytatott megbeszélései a „piaci feltételekre” vonatkoztak, valamint hogy a piaci helyzet értékelésébe beletartoztak többek között az „érleléssel foglalkozó társaságoknál lévő sárga készletek” (a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdése).

216    Meg kell jegyezni, hogy a Weicherttel folytatott megbeszéléseit illetően – mely vállalkozásról nem állítják, hogy kizárólag sárga banán eladásával foglalkozna – a Dole megjegyezte, hogy szerda délutánonként megbeszéléseket folytattak arról, hogy a Weichert és maga a Dole miként „látják az adott héten a piacot, és arra vonatkozó elképzeléseikről, hogy a következő héten miként fog változni a piac”. A Dole hozzáfűzte, hogy „a piaci helyzetet ([tehát annak kérdését, hogy] léteztek‑e a kikötőkben várható többletimportkészletek, vagy hogy az érleléssel foglalkozó társaságok sárga banán készleteit nem rendelték meg az élelmiszer‑áruházak a csökkenő fogyasztói kereslet miatt) megtárgyalva értékelték a várható piaci keresletet” (a megtámadott határozat (183) preambulumbekezdése és a Dole 2006. március 30‑i információkérésre adott válasza).

217    A fenti megfontolások bizonyítják azon megállapítás jelentőségét, mely szerint a Dole és a Chiquita összejátszottak annak érdekében, hogy az első hét során megállapítsák a zöld banán árát, melyet bejelentettek az érleléssel foglalkozó forgalmazóknak és a gyümölcsök érlelését maguk végző kiskereskedőknek, és amely ár a sárga banán árának alapjául szolgált, mely utóbbi árat a gyümölcsök forgalmazási módja szerint az első vagy a második héten jelentették be a kiskereskedőknek, majd a harmadik hét elején szállították.

218    Negyedszer a banánpiac fent kifejtett működésének keretében kell megvizsgálni és értékelni a felperesek által azon állítás alátámasztása érdekében hivatkozott két fő dokumentumot, mely szerint a Chiquita és a Dole különböző termékeknek határozta meg a referenciaárát, különböző ügyfelek számára és a banánpiac háromhetes ciklusának különböző hetében.

219    A felperesek először is a Chiquitának az egyik, bizonyos északi országokkal kapcsolatos árpolitikájára vonatkozó nyilatkozatára hivatkoznak, melyet a keresetlevélhez csatoltak, és amely megállapítja, hogy „általános szabályként az árak megállapítására vonatkozó döntéseket A héten hozzák B hétre, tehát a csütörtökön eladott gyümölcsöt a következő héten szállítják le”, valamint hogy „a gyümölcs tehát már érlelés alatt áll, amikor az ügyfelekkel folynak a tárgyalások”.

220    A felperesek ezt követően az Atlanta egyik alkalmazottja által 2003. január 2‑án a Chiquita egyik alkalmazottjának küldött elektronikus levél tartalmára hivatkoznak, mely levél a következőképpen szól:

„Bár tudom, hogy a Chiquita az elmúlt két hétben mindig követte a Dole által meghatározott (nevezetesen csökkenő) árat, ebben az esetben a Dole ajánlása nem volt követhető és követendő. A Chiquita által meghatározott ár ugyanis egy sárga referenciaár, amely a következő hét hétfőjének szállításaira alkalmazandó. A Dole referenciaára azonban, amelyet eredetileg 0,50 euróval emeltek ma reggel, egy zöld referenciaár, amely csak két hét múlva, és nem előbb lesz sárga”.

221    Az üzenet teljes tartalmának vizsgálata rámutat, hogy ez utóbbi az Atlanta által fogalmazott Chiquita márkájú banán – ügyfelekkel már közölt – sárga referenciaárának azt követő módosulására vonatkozott, hogy a Dole megemelte az említett üzenet küldésének reggelén, azaz 2003. január 2‑án, csütörtökön reggel a zöld banán referenciaárát. Ezen időpont közvetlenül a jogsértő időszakot követi, és az említett üzenet, mely a 2002 utolsó két hetének árváltozásaira is hivatkozik, így releváns elem marad az érintett piac működése megértéséhez.

222    Amint a fenti 182–184. pontban megállapítást nyert, a szóban forgó két dokumentum a banánforgalmazás egyik változatát érinti, azaz azt az esetet, amikor az importőr eladja a zöld banánt egy leányvállalatnak vagy egy érleléssel foglalkozó forgalmazóként eljáró kapcsolt vállalkozásnak, amely ezt követően a második hét csütörtökén – míg a gyümölcsök érlelés alatt állnak – megállapított sárga referenciaáron forgalmazza, és a harmadik hét elején szállítja sárgán a kiskereskedőknek.

223    A felperesek állításaival ellentétben e helyzet nem jelent rendszeres időbeli eltolódást a Dole és a Chiquita márkájú banánok forgalmazási folyamatában, ami e vállalkozások tevékenységének – a nekik felrótt jogellenes összejátszással összeegyeztethetetlen – egymástól való időbeli elkülönüléshez vezet.

224    A fent említett helyzet szükségszerűen egy egyedi időbeli „sémába” illeszkedik, amelyet maguk a felperesek is leírnak, és amelyre a fenti 179. pont is emlékeztet.

225    A szóban forgó elektronikus levél az Atlanta által forgalmazott, Chiquita márkájú banán sárga referenciaárának emelkedésére hivatkozik – mely árat a második hét csütörtökén állapították meg és jelentették be az érlelés alatt álló gyümölcsök vonatkozásában, melyek a második hét hétfőjén érkeztek zölden, és melyeket a harmadik hét elején kellett sárgán leszállítani –, amely áremelésre a Dole zöld banánra vonatkozó referenciaárának emelkedését követően került sor, mely utóbbi árat a második hét csütörtökén állapították meg és jelentették be az úton lévő gyümölcsök vonatkozásában, amelyek várhatóan a harmadik hét hétfőjén érkeznek zölden, és két héttel később, legkésőbb a negyedik hét elején szállítják le azokat sárgán.

226    E helyzetet nem elszigetelten kell értékelni, hanem a folyamatosan működő piac keretében kell vizsgálni, ahol minden hét elején az észak‑európai kikötőkbe érkezik a Chiquita és a Dole által importált zöld banán, mely ezt követően érlelőközpontokba kerül, közel azonos hétnapos időtartamra, majd Dole és Chiquita márkájú sárga banánként kerül forgalomba. Mind a Dole, mind a Chiquita márkájú banán először zöld, aztán pedig sárga lesz az érlelést követően, és mielőtt ugyanazon élelmiszeráruházak vagy más kiskereskedők pultjain a végső fogyasztók számára az egész évben elérhetővé válna, és mindez ugyanazon időbeli „séma” alapján.

227    Ekképpen az Atlanta alkalmazottjának elektronikus levelében említett Chiquita márkájú sárga banán az észak‑európai kikötőkbe a második hét elején érkezett zöldbanánszállítmány részét képezte, melyre vonatkozóan a zöld árat az első hét csütörtökén állapították meg. Ugyanezen időbeli körülmények között érkezett a Dole márkájú zöld banán, és került sor a rá vonatkozó referenciaár megállapítására.

228    Ezen banán összességét arra szánták, hogy fogyasztás céljából ugyanazon időszakon belül kerüljenek forgalomba,, azaz hozzávetőleg egy héttel – a különféle módozatok szerint – a kirakodásukat és érlelőközpontokba kerülésüket követően, tehát a harmadik hét elején.

229    Ez utóbbi megállapítás az Atlanta alkalmazottjának egy másik megjegyzésével hozható összefüggésbe.

230    2003. január 2‑i elektronikus levelében az Atlanta említett alkalmazottja kifogásolja az ügyfeleknek már bejelentett sárga referenciaár emelését. Kiemeli, hogy e döntés kereskedelmi hiba, mivel „a piacon nőtt az árkülönbség”, és „nehezebb lesz a Chiquitának ügyfeleket szerezni és megtartani az elkövetkező héten”.

231    E nyilatkozat a különböző márkával ellátott banánok közötti árkülönbség jelentőségének kérdésén kívül igazolja, hogy a harmadik hét folyamán léteznek versengő ajánlatok a sárga banánra vonatkozóan. Ugyanebben az időben kerülnek a kiskereskedelmi piacra a Dole márkájú banánok, melyek a második hét elején érkeztek a kikötőkbe, és melyeket az érleléssel foglalkozó társaságok, az önálló vállalkozások vagy a Dole leányvállalatai sárgán forgalmaznak.

232    A felperesek által hivatkozott dokumentum vizsgálatából következő időrendi megfontolásokat ki kell egészíteni, és emlékeztetni kell arra, hogy a banánszállítmány forgalmazásának első lépése az adott héten az volt, hogy valamennyi importőr ugyanazon a napon, csütörtökön megállapította a zöld árat, mely egyszerre jelenti az érleléssel foglalkozó forgalmazóknak és a gyümölcsök érlelését maguk végző kiskereskedőknek tett ajánlatot, és a sárga ár alapját, melyet az importőr vagy az érleléssel foglalkozó forgalmazó jelent be a kiskereskedő ügyfeleknek.

233    Meg kell végül állapítani, hogy a szóban forgó elektronikus levél megerősíti a Chiquita tevékenységének sokféleségét is, valamint azt is, hogy a Chiquitának is van zöld ajánlata. Az Atlanta alkalmazottja így előadja, hogy a Dole referenciaára emelésének esetére vonatkozó kifogása nem áll fent az ár csökkenésének esetében. Kifejti, hogy az árcsökkenések mindig érvényesek a „következő héten zölden érkező” gyümölcsökön kívül a már érlelés alatt álló gyümölcsökre is.

234    Ötödször ki kell emelni, hogy a felperesek arra, hivatkoznak, hogy a referenciaár megjelenik a szakmai sajtóban, amit a Bizottság a megtámadott határozat (106) preambulumbekezdésében állapított meg. A Dole szerint a kereskedelmi tárgyalások lezárultát megelőzően, szombatonként megjelenő Sopisco News magazin példányainak 2002 két hetére vonatkozóan végzett vizsgálata rámutat egy „A következő héten szállított banán eladási ára euróban a hamburgi piacon” című táblázat létére.

235    E táblázat tartalmazza az importőrönkénti referenciaárat, – a Chiquita kivételével – az adott hétre vonatkozó tényleges árak importőrönkénti legalacsonyabb és legmagasabb értékét, valamint a feltüntetett referenciaárnak megfelelő legmagasabb tényleges árat. A Sopisco News kiadvány tehát csupán egyetlen, valamennyi importőr – beleértve a Dole‑t és a Chiquitát – esetében összehasonlítható referenciaárat említ.

236    A tárgyalás folyamán a felperesek úgy érveltek, hogy a hivatkozott kiadványban említett hivatalos ár a Chiquita esetében egy sárga ár volt, és e vállalkozás vonatkozásában nem tüntettek fel tényleges árakat, mivel semmilyen zöld banánnal kapcsolatos eladási adatot nem küldtek meg a Sopisco News‑nak.

237    Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a Chiquitának a Sopisco News két – a tárgyalás során benyújtott – példányában szereplő referenciaárai e vállalkozásnak – a Chiquita áraira vonatkozó, 2002. június 27‑én és július 18‑án frissített belső jelentésekben a „jelen hét” kifejezés alatt említett – zöld árának felelnek meg, és ugyanilyen megfelelés áll fenn a Dole és a Del Monte referenciaáraival is.

238    A puszta tény, hogy a Chiquita zöld eladásaira vonatkozó adatok nem jutottak el a Sopisco News‑hoz, nem enged szükségszerűen arra következtetni, hogy ilyen eladások nem is léteztek.

239    Ezenkívül nem vitatott, hogy Sopisco News kiadványban szereplő táblázat az importőröknek csupán Hamburg (Németország) kikötőjéhez kapcsolódó tevékenységére vonatkozik, e gazdasági szereplők használtak más kikötőket is, többek között az antwerpenit (Belgium), a göteborgit (Svédország), a bremerhavenit (Németország), ahol az Atlanta székhelye található, és a zebruggeit (Belgium). Ki kell emelni, hogy a Sopisco News – tárgyalás során benyújtott – két példánya tartalmaz informatív táblázatokat a banán szállítására és kikötőbe érkezésére vonatkozóan, melyek jelzik a hajó és a szállítmányozó nevét, a szállított mennyiséget, és az áruk kirakodási kikötőjét. Ezekből kitűnik, hogy a hamburgi kikötő az egyetlen, amelyet – a göteborgival és a bremerhavenivel ellentétben – a Chiquita nem használt Észak‑Európában a banánrakománnyal rendelkező hajók rendeltetési és kirakodási helyeként.

240    A fenti megfontolások összességéből kitűnik, hogy alaptalan a felperesek által a Dole és a Chiquita közötti bármiféle jogellenes összejátszás e vállalkozások gazdálkodási rendszerének különbségei miatti lehetetlenségével kapcsolatban a felhozott kifogás.

241    Hozzá kell fűzni e tekintetben, hogy a közrenden alapuló jogalapok kivételével, amelyeket – úgymint a megtámadott határozat indokolásának hiányát – a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, a felperesnek kell felhoznia a megtámadott határozattal szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében (a Bíróság C‑389/10. P. sz., KME Germany és társai kontra Bizottság ügyben 2011. december 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑13125. o.] 131. pontja).

242    Ezen eljárási követelmény nem mond ellent azon szabálynak, miszerint a versenyszabályok megsértése esetén a Bizottság feladata, hogy az általa megállapított jogsértéseket bizonyítsa, és megállapítsa, mely bizonyítékok alkalmasak arra, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsák a jogsértést alkotó tényállás fennállását. A felperesnek pedig az a feladata a bírósági jogorvoslat keretében, hogy megjelölje a megtámadott határozat vitatott elemeit, e tekintetben kifogásokat fogalmazzon meg, és olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek a kifogásai megalapozottságának bizonyítására alkalmas komoly ténykörülményeknek minősülhetnek (a fent hivatkozott KME Germany és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 132. pontja).

243    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a banánpiac szervezésének és működésének keretében a tényállás idején a banánimportőrök és ‑szállítók – köztük a Dole és a Chiquita – a kétoldalú megbeszéléseik révén jogellenes módon össze tudták hangolni a márkával ellátott banánjaik következő hétre vonatkozó referenciaárát.

244    A felperesek által a Törvényszék elé terjesztett írásbeli észrevételek és beadványok ugyanakkor nem elegendőek annak bizonyításához, hogy a Dole és a Chiquita gazdálkodási rendszerével összeegyeztethetetlen lenne egy ilyen összejátszás, sőt a beadványok némelyike még meg is erősíti az e két vállalkozásnak felrótt összejátszást.

245    A tárgyalás folyamán a felperesek megerősítették, hogy a Chiquita főként a zöld banánját adta el leányvállalatának, az Atlantanak. Azon nem vitatott tényre hivatkozva, miszerint a Chiquita kötött „Dole plus” szerződéseket, a felperesek azt állították, hogy a Chiquita igen korlátozott mennyiségben adott el hetente zöld banánt. Azzal érveltek továbbá, hogy a Chiquita referenciaára „sárga” maradt a zöld banánok eladása esetében is.

246    Meg kell állapítani, hogy e kijelentéseket nem támasztja alá semmilyen konkrét és objektív bizonyíték, és a „Dole plus szerződések” bizonyított létére vonatkozó puszta megállapítás nem teszi lehetővé a Chiquita zöld banán eladásai volumenének megállapítását.

247    A felpereseknek azon nyilatkozatai, melyek szerint a Chiquita sárga referenciaárral értékesíti a zöld banánt, csupán kiemelik a sárga és a zöld ár fogalmi önállóságának relativitását, mely önállóságra a felperesek az érvelésüket alapozzák, és amelynek relativitását már az említett árak átválható mivolta is alátámasztotta.

248    Következésképpen el kell utasítani azon kifogást, mely szerint a Dole és a Chiquita gazdálkodási rendszere összeegyeztethetetlen volt a referenciaáraik Bizottság által kifogásolt összehangolásával.

c)     A Dole, a Chiquita és a Weichert referenciaárának jogellenes összehangolásáról

 A jogellenes megbeszélések azonosításáról

249    A felperesek előadják, hogy a Bizottság nem azonosította világos és egyértelmű módon, hogy a különböző típusú információk cseréje közül melyeket találja jogellenesnek.

250    A kifogás megfogalmazásából következik, hogy az az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség Bizottság általi megszegését kifogásolja.

251    A Bizottság a megtámadott határozat 4.4.4. pontjában írja le az árképzést megelőző megbeszélések tartalmát. Miután kiemeli, hogy a szóban forgó kétoldalú megbeszélésekre telefonon került sor, és az érintett vállalkozások úgy tájékoztatták, hogy nem rendelkeznek e megbeszélésekről sem feljegyzésekkel, sem jegyzőkönyvekkel, a Bizottság kifejti, hogy az említett vállalkozások nyilatkozataira és a tényállás idejéből származó dokumentumokra támaszkodott a szóban forgó kétoldalú megbeszélések tartalmának megfelelően pontos leírásakor.

252    A Bizottság megerősíti, hogy a Dole és a Chiquita, miképpen a Dole és a Weichert is, a különböző árképzést megelőző megbeszéléseik során megbeszélték a kínálat és a kereslet feltételeit, vagyis az árképzést meghatározó tényezőket, azaz a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőket, valamint megvitatták, illetve nyilvánosságra hozták az ártendenciákat, vagy a következő heti referenciaárakkal kapcsolatos útmutatásokat, mielőtt e referenciaárak meghatározására sor került volna (a megtámadott határozat (148), (182) és (196) preambulumbekezdése).

253    Ezen állítás alátámasztására a Bizottság megemlíti a Dole és a Chiquita releváns nyilatkozatait a megtámadott határozat (149) és azt követő preambulumbekezdéseiben, a következőképpen:

„(149) Amikor a Chiquita tájékoztatta a Bizottságot az árképzést megelőző megbeszélésekről, melyeket a Dole‑lal folytatott, kijelentette, hogy a megbeszélések témái az eladási és piaci feltételek, az ártényezők, valamint a banánra vonatkozó hivatalos árajánlatok voltak. Korábbi társasági nyilatkozataiban a Chiquita kifejtette eredeti nyilatkozatait. Előadta, hogy a szerda délutáni ilyen megbeszélések »a piaci helyzettel és egyéb fontos piaci tényezőkkel – mint az általános árazási szándék – foglalkoztak általában« […] A Chiquita szerint az árképzést megelőző megbeszélések, [B.] (Chiquita) és [H.] (Dole) »értékelték az eladásokat és a következő heti árak meghatározása szempontjából releváns többi ártényezőt«. […] »Ezenfelül a Chiquita és a Dole tájékoztatták egymást a kiskereskedelmi eladásaik, azaz a sárga eladások feltételeiről (Abverkauf)« […]

(150) A Chiquita megerősítette, hogy »a Dole általában jelezte, ha árai a Chiquitáéhoz viszonyítva ’emelkednek’ (gehen wir hoch), ’csökkennek’ (gehen wir runter) vagy ’változatlanok maradnak’ (bleiben wir beim Preis stehen) a következő hét során az adott hét áraival összehasonlítva. A Chiquita válasza lehetett egy ’ez ésszerűnek tűnik’, vagy ’majd meglátjuk, hogyan cselekszünk’ jellegű nyilatkozat. Alkalomadtán a Chiquita pontosabb választ nyújtott, és kifejtette, hogy mit szándékozik tenni a következő hét folyamán«. A Chiquita szerint [B.] és [H.] gyakorlatilag valamennyi megbeszélés során megvitatták az árképzési szándékokat.

(151) A Chiquita elismerte, hogy »[…] [B.] és [H.] telefonos megbeszéléseinek végső témája az elkövetkező heti árak emelkedése esélyeinek értékelése volt, más szóval annak értékelése, hogy az érintett másik vállalkozásnak is szándékában állt‑e árainak emelése. Fontos volt annak ismerete, hogy marad‑e mozgástér áremelésre«. A Chiquita kijelentette, hogy »amennyiben a következő heti árak változásaival kapcsolatos információk nem voltak konkrétak, általában elismerték, hogy az aktuális ár 50 centtel emelkedni vagy csökkenni fog«. Néha azonban a Dole és a Chiquita megvitatták azt is, hogy milyen összeggel szándékoznak emelni vagy csökkenteni áraikat (például »1 euróval kellene emelnünk«)”.

(152) Egy információkérésre válaszul a Dole megerősítette, hogy a Chiquitával folytatott megbeszélései a »piaci feltételekre, és ebben az összefüggésben néha a referenciaárak indikatív tendencáira« vonatkoztak. A Dole kifejti, hogy »[…] a piaci helyzet értékelésébe beletartoztak a légköri viszonyok, az érleléssel foglalkozó társaságoknál lévő sárga készletek, a kikötőkben lévő becsült zöld készletek és a kereslethez viszonyított kínálatot befolyásoló más tényezők. A piacról folytatott e megbeszélésen kívül az indikatív referenciaárak szóba kerülhettek úgy is, mint annak meghatározásával kapcsolatos megjegyzések, hogy a piac növekvő vagy csökkenő tendenciát mutat‑e«.

[…]

(154) Ezenfelül a Dole előadta, hogy a Chiquita és más versenytársak időről időre felhívták az ügyfelek – piac alakulásával kapcsolatos – állításainak ellenőrzése céljából. »Például, hogy […] a Dole tényleg szervez‑e egy adott országban árkedvezményeket«.

[…]

(158) A Dole kifejtette továbbá a kifogásközlésre adott válaszában [130. oldal], hogy […] »[H.] elmagyarázta, hogy megesett, hogy [B.]‑vel megegyeztek abban, hogy 1 euró vagy 50 cent áremelkedésre számítanak, de nem született semmilyen megállapodás az áremelésre vonatkozóan« […]

(159) A Dole a kifogásközlésre adott válaszában azt állította, hogy sem [B.], sem. [H.] nem rendelkezett teljes körű árazási jogkörrel, következésképpen tehát csupán személyes álláspontjaikat vitatták meg [arra vonatkozóan, hogy a Chiquita és a Dole referenciaárai miként változhatnak…]”.

254    A Dole és a Weichert közötti kétoldalú megbeszéléseket illetően a Dole úgy nyilatkozott – amint az a megtámadott határozat (183) preambulumbekezdéséből és a Dole 2006. március 30‑i információkérésre adott válaszából kitűnik –, hogy azok „a piaci feltételekről (jelenlegi és várható fejlemények) és az általános piaci mennyiségekről folytatott általános viták voltak”, valamint hogy szerda délután azt beszélték meg, hogy a Dole és a Weichert miként „látják az adott héten a piacot, és az arra vonatkozó elképzeléseiket, hogy a következő héten miként fog változni a piac”. A Dole a következővel egészítette ezt ki:

„Az előrejelzett piaci keresletet a paici helyzetet megtárgyalva ([tehát annak kérdését, hogy] léteztek‑e a kikötőkben várható többletimportkészletek, vagy hogy az érleléssel foglalkozó társaságok sárga banán készleteit nem rendelték meg az élelmiszer‑áruházak a csökkenő fogyasztói kereslet miatt) értékelték.”

255    A Bizottság a következőképpen hivatkozik a Dole és a Weichert további releváns nyilatkozataira a megtámadott határozat (184) és azt követő preambulumbekezdéseiben:

„(184)A Dole kifejtette, hogy »a piaci feltételekkel kapcsolatos megbeszéléseik alapján megtárgyalták az általános piaci banánár‑emelkedés vagy ‑csökkenés valószínűségét, vagy annak kérdését, hogy az árak általában változatlanok maradnak‑e. Ezenfelül megvitathatták arra vonatkozó véleményüket, hogy az ’Aldi ár’ miként változhat […]«

[…]

(186)       A Dole kijelentette, hogy a versenytársak időről időre felhívták az ügyfelek – piac alakulásával kapcsolatos – állításai ellenőrzésének megkísérlése céljából. »Például, hogy […] a Dole tényleg szervez‑e egy adott országban árkedvezményeket«.

(187)            A Dole egy információkérésre adott válaszában elismerte, hogy bizonyos esetekben konkrétan felfedte a Weichertnek a »kínálat lehetséges alakulását«. A Dole előadta, hogy amikor [S.] (Dole) megbeszéléseket folytatott a Weichertnél lévő kapcsolattartóival, a »Weichert rendszeresen, ha nem is minden héten, rákérdezett a következő héten várható kínálati tendenciára. Ha a Dole‑nak már volt elképzelése a referenciaár következő heti tendenciájáról, akkor erre válaszolt«.

(188)       A Weichert az információkérésre adott válaszában megerősítette, hogy a Dole‑lal folytatott, »a piacon uralkodó általános feltételeket érintő« kétoldalú megbeszélések »nagyon általános beszélgetések voltak, szervezett vagy előre meghatározott napirend nélkül, melyek során a beszélgetés az alábbi témákat közül érinthetett egyet vagy többet:«, és a következő listát állította össze: a piac felfogása, a piaci tendenciák, az európai légköri viszonyok, a banántermelő országok légköri viszonyai, az EGT‑be irányuló banánimport, a piaci kereslet szintje, a kereslet változása a piacon, a kiskereskedelmi szintű értékesítések helyzete, az érleléssel foglalkozó társaságok értékesítéseinek helyzete, szabályozási kérdések, mint például a Közösség banánnal kapcsolatos szabályozásának esetleges módosulásai, vagy az ágazatról folytatott általános csevegés (alkalmazottak távozása, munkaerő‑felvétel, bejelentett közös vállalatok/beszerzések stb.) […]

(189) A Weichert úgy nyilatkozott továbbá, hogy »bizonyos eseteken a Dole hívta fel a Weichertet a piacon uralkodó általános feltételekkel kapcsolatos eszmecsere céljából […] és ritka esetekben azelőtt, hogy csütörtökön a banánimportőrök megbeszélnék a hivatalos árakat, a hivatalos árak lehetséges változásaival kapcsolatos eszmecsere céljából is«.

(190) […] A kifogásközlésre adott válaszában a Dole kifejtette, hogy néha a Weichert »érdeklődött a kínálat következő heti lehetséges alakulása felől viszonyítási pontként, mely alapján [a Weichert] meg tudta határozni a saját becslés[ei] pontosságát« […]

[…]

(195) […] A Dole előadja az információkérésre adott válaszban, hogy »a kapcsolatfelvételek célja az információk cseréje volt, annak érdekében, hogy lehetővé tegye valamennyi importőr számára a piaci feltételek jobb értékelését. A megbeszélések során szerzett, a piacra vonatkozó általános információk vagy vélemények felhasználásával a Dole felbecsülte a várható piaci keresletet, a kereslet kielégítésére rendelkezésre álló várható kínálatot, és a Dole eredeti árelképzelésének a piac tényleges feltételeivel való összhangját« […]”

256    Ily módon úgy tűnik, hogy az érintett vállalkozások nyilatkozatai alapján a Bizottság egyértelműen meghatározott és megkülönböztetett kétféle információt, melyek cseréjére sor került: egyrészt az árképzést meghatározó, a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőket, és másrészt az ártendenciákat, valamint a következő hétre vonatkozó referenciaárakra vonatkozóan ezen árak megállapítását megelőzően adott útmutatásokat.

257    A Bizottság e kétféle információ cseréjét az árképzést megelőző megbeszélések általános fogalma alá csoportosította, kifejtve, hogy ez utóbbiak bizonyos esetekben ártendenciákra és a következő heti referenciaárakkal kapcsolatos útmutatásokra vonatkoztak (a megtámadott határozat (266) preambulumbekezdése). Egy árképzést megelőző megbeszélés tehát a szóban forgó információk egyik vagy másik típusának – és a fortiori mindkét típusának – cseréjére irányul.

258    A megtámadott határozat indokolásával szembeni kifogásukban a felperesek először is csupán arra hivatkoznak, hogy nincs meghatározva pontosan, hogy hány megbeszélés vonatkozott az ártendenciákra és a következő heti referenciaárakkal kapcsolatos útmutatásokra, ami egyfelől a szóban forgó információ jellegét illetően a megtámadott határozat kellően egyértelmű és világos mivoltának elismerését, és másfelől az ilyen típusú információ mesterséges elszigetelését, valamint az árképzést meghatározó tényezőkre vonatkozó megbeszélések figyelmen kívül hagyását jelenti.

259    Azonfelül, hogy az árképzést megelőző megbeszélések gyakoriságának kérdését kifejezetten vizsgálja a megtámadott határozat (76)–(92) preambulumbekezdése, meg kell állapítani, hogy a Bizottság meghatározta annak a gyakoriságát, hogy a felek közvetlenül közölték az árakra vonatkozó szándékaikat. A Dole maga úgy vélte, hogy erre „a Chiquitával szerda délutánonként folytatott megbeszélések közel felében került sor” (a megtámadott határozat (153) preambulumbekezdése), a Dole és a Weichert közötti megbeszéléseket illetően pedig a Dole elismerte, hogy megbeszéléseik során „megtárgyalták az általános piaci banánár‑emelkedés vagy ‑csökkenés valószínűségét, vagy annak kérdését, hogy az árak általában változatlanok maradnak‑e” (a megtámadott határozat (184) és (187) preambulumbekezdése), míg a Weichert úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélések „ritka esetekben a hivatalos árak lehetséges változásait is érintették” (a megtámadott határozat (189) preambulumbekezdése).

260    Másodszor a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem jelölte meg pontosan, hogy „a referenciaár meghatározása szempontjából releváns tényezők” közül melyekről jogellenes tárgyalni. A felperesek kiemelik e tényezők Weichert által felállított – a megtámadott határozatban megismételt – listája és az ellenkérelemben szereplő lista közötti különbséget, valamint azon tényt, hogy az említett lista magában foglalja többek között „az EGT‑be irányuló banánimportot”, jóllehet a Bizottság ejtette a mennyiségek összehangolásával kapcsolatos valamennyi kifogást.

261    Amint a Bizottság jogosan emeli ki, nem a Bizottság feladata, hogy a megtámadott határozatban általános módon meghatározza azon tényezők kimerítő felsorolását, melyek eleve jogellenesnek minősülnek a szóban forgó ágazatban. A Bizottság feladata ellenben az érintett vállalkozások magatartásának megfelelő pontossággal és egyértelműséggel történő jogi minősítése az EK 81. cikk alkalmazási feltételeire tekintettel, amit a Bizottság meg is tett, a kicserélt információk természetét illetően átvéve a kétoldalú megbeszéléseknek a maguk a vállalkozások általi leírását.

262    A Bizottság többek között a Dole nyilatkozatát emeli ki, mely szerint „a piaci helyzet értékelésébe beletartoztak a légköri viszonyok, az érleléssel foglalkozó társaságoknál lévő sárga készletek, a kikötőkben lévő becsült zöld készletek és a kereslethez viszonyított kínálatot befolyásoló más tényezők” (a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdése a Chiquitával folytatott megbeszéléseket illetően). A Dole előadja továbbá, hogy a Weicherttel folytatott megbeszélései a piaci feltételekre (jelenlegi és várható fejlemények) vonatkoztak, kifejtve, hogy „a piaci helyzetet ([tehát annak kérdését, hogy] léteztek‑e a kikötőkben várható többletimportkészletek, vagy hogy az érleléssel foglalkozó társaságok sárga banán készleteit nem rendelték meg az élelmiszer‑áruházak a csökkenő fogyasztói kereslet miatt) megtárgyalva értékelték az előrejelzett piaci keresletet” (a megtámadott határozat (183) preambulumbekezdése). A piac fejlődésének kérdése felmerülhetett a Dole‑nak a Chiquitával és a Weicherttel az árkedvezmények szervezéséről folytatott megbeszéléseiben is (a megtámadott határozat (154) és (186) preambulumbekezdése).

263    A Bizottság hivatkozik továbbá a Dole azon nyilatkozatára, mely szerint „a piaci feltételekkel kapcsolatos megbeszéléseik alapján [az érintett alkalmazottak] megtárgyalták az általános piaci banánár‑emelkedés vagy ‑csökkenés valószínűségét, vagy annak kérdését, hogy az árak általában változatlanok maradnak‑e”, és „ezenfelül megvitathatták arra vonatkozó véleményüket, hogy az »Aldi ár« miként változhat […]”(a megtámadott határozat (184) preambulumbekezdése). E nyilatkozat rámutat az árképzést meghatározó tényezőkkel, illetve az árak alakulásával kapcsolatos megbeszélések közötti kapcsolatra, ami lehetővé tette a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a megbeszélések valamennyi résztvevője tudta, hogy azok ilyen jellegű megbeszélésekhez vagy közzétételhez vezethetnek, és mindezek ellenére hajlandó volt részt venni ezeken (a megtámadott határozat (269) preambulumbekezdése).

264    Emlékeztetni kell arra – amint a fenti 125. pontban megállapítást nyert –, hogy az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a címzettek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. A jelen ügyben nem lehet alappal hivatkozni arra, hogy a Bizottság nem határozta volna meg világosan és egyértelműen a kicserélt információk általa jogellenesnek minősített különböző típusait és különösen az árképzést meghatározó tényezőket, míg ez utóbbi kifejezés csupán a Dole saját nyilatkozataira utal, melyek minden kétértelműségtől mentesen a „kereslethez viszonyított kínálatot befolyásoló” más tényezőkkel kapcsolatos megbeszélések létére vonatkoznak (a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdése).

265    Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság világosan kifejtette a megtámadott határozatban annak kérdését, hogy az árképzést megelőző megbeszélések során figyelembe vették‑e az importált mennyiségeket.

266    A megtámadott határozat (136), (149) és (185) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az Észak‑Európába importált várható mennyiségekre vonatkozó adatokkal kapcsolatos információcsere már azelőtt megtörtént, hogy az árképzést megelőző megbeszélésekre sor került volna. Az egyes vállalkozások egyéni importmennyiségét tehát nem vitatták meg az említett megbeszélések során, kivéve ha a várható mennyiségek jelentős változására vagy rendellenességére lehetett számítani, egyebek mellett egy hajó visszatartása okán. A Bizottság e megállapítását nem kérdőjelezik meg a felperesek.

267    A fenti megfontolások összességéből következik, hogy el kell utasítani az arra alapított kifogást, hogy a Bizottság nem határozta volna meg világosan és egyértelműen a kicserélt információk általa jogellenesnek minősített különböző típusait.

 A közölt információk jellegéről

268    A felperesek úgy érvelnek, hogy a kicserélt információk nyilvánosan hozzáférhetőek voltak, vagy más forrásból – mint például a szakmai kiadványokból, melyek ráadásul részletesebb információkat tartalmaztak az árak várható alakulásáról a szóban forgó ágazatban – megszerezhetőek voltak.

269    Állításaik alátámasztására a felperesek online folyóiratokra hivatkoznak, melyek állítólag kellő időben közölnek pontos részleteket a banán piacáról. A felperesek maguk is előadják, hogy a Sopisco News magazin minden szombaton (tehát két nappal azelőtt, hogy a rákövetkező hétfőn lezárultak volna a Dole ármeghatározásra vonatkozó tárgyalásai) közölte az adott hétre vonatkozó tényleges árak importőrönkénti legalacsonyabb és legmagasabb értékét.

270    Amint a Bizottság jogosan hangsúlyozta, e kiadványt legalább két nappal a referenciaár megállapítását és bejelentését követően adták ki, és nem e megállapítást és bejelentést megelőző napon. Ekkorra már bejelentették a referenciaárakat, és a piacon széles körben hozzáférhetőek voltak (a határozat (104) preambulumbekezdése), ami ellentmond a felperesek „kellő időben” történő közlésre vonatkozó állításának.

271    A Nemzetközi Agronómiai Fejlesztő és Kutatóközpont (CIRAD) hírlevele a felperesek szerint minden csütörtökön tájékoztat a németországi és más európai uniós tagállambeli árak tényleges heti tendenciáira vonatkozó piaci szóbeszédekről.

272    Ezen időbeli utalás nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az említett kiadványban szereplő információk ismertek voltak‑e a vállalkozások előtt a referenciaáraik meghatározására irányuló csütörtök kora délelőtti találkozójuk megtartását megelőzően.

273    A tárgyalás folyamán és beadványaiknak ellentmondóan a felperesek azt is előadták, hogy a CIRAD hírlevele szerdán jelenik meg, anélkül azonban, hogy ezen állítás alátámasztására bármilyen bizonyítékot felhoztak volna.

274    Mindenesetre e kiadvány felperesek által benyújtott példányainak – melyek közül egy sem származik a megtámadott határozatban megállapított jogsértő időszakból – vizsgálata a termelési mennyiségekre és a tényleges árakra vonatkozó – főként grafikonok formájában megjelenő – számadatokra, valamint az érintett földrajzi piacokra és a megszerzett adatokkal kapcsolatos tendenciákra vonatkozó igen általános megjegyzésekre mutat rá.

275    A felperesek nem állítják, hogy az megemlítené az importőrök elkövetkező hétre vonatkozó referenciaárait, vagy akárcsak az elkövetkező hétre vonatkozó referenciaárak indikatív tendenciáit. A CIRAD hírlevele nem tartalmaz semmilyen egyéni számadatot a banánimportőrökre vonatkozóan.

276    Egyébiránt a felperesek nem vitatták a nyilatkozataikat, melyekre a Bizottság a megbeszélések tartalmának leírása céljából hivatkozott, és amelyek a Chiquitával „az érleléssel foglalkozó társaságoknál lévő sárga készletek[ről], a kikötőkben lévő becsült zöld készletek[ről]” folytatott megbeszélésekre (a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdése), és a Weicherttel „a kikötőkben várható többletimportkészletek [létezéséről]”, vagy annak kérdéséről folytatott megbeszélésekre vonatkoztak, hogy „az érleléssel foglalkozó társaságok sárga banán készleteit nem rendelték meg az élelmiszer‑áruházak a csökkenő fogyasztói kereslet miatt” (a megtámadott határozat (183) preambulumbekezdése). A felperesek nem állítják, hogy e megbeszélések a piacon hozzáférhető információkra vonatkoztak volna.

277    Ugyanez igaz az árkedvezményekkel, az észak‑európai kikötőkbe irányuló áruk szállítását érintő eseményekkel vagy a Dole és a Chiquita kiskereskedelmi értékesítéseivel, azaz a sárga eladásokkal kapcsolatos megbeszélésekre is.

278    A Dole és a Weichert észrevételeire válaszul kétségkívül a Bizottság maga is elismerte, hogy a felek által megvitatott bizonyos információk „más forrásból is megszerezhetőek voltak” (a megtámadott határozat (160) és (189) preambulumbekezdése), ami a Dole és Weichert által a kétoldalú megbeszélések leírásának keretében említett időjárási viszonyokra vonatkozhat.

279    Mindazonáltal fogalmából következően nem minősül nyilvánosan hozzáférhető információnak a Dole vagy a Weichert álláspontja valamely, a kínálati és a keresleti feltételek szempontjából jelentős információt illetően – mely információ megismerhető ugyan az érintett vállalkozásokkal folytatott megbeszélésen kívül más módon is –, és annak a piac alakulására gyakorolt hatása.

280    Mindenesetre a Bizottság által a megtámadott határozat (160) és (189) preambulumbekezdésében tett megállapítás önmagában nem áll ellentmondásban a Bizottságnak a szóban forgó magatartás versenyellenes céljával kapcsolatban tett, e magatartás átfogó értékelésén alapuló következtetésével.

 Az információcserék résztvevőiről

281    A felperesek úgy érvelnek, hogy a kifogásolt megbeszélések nem korlátozódtak a megtámadott határozat címzettjeként szereplő három beszállítóra és az importőrök ugyanezen vagy ezekhez hasonló információkat cseréltek az ügyfeleikkel, amely tényt a Bizottság sem vitat, de amelyből nem von le következtetést, azaz ezen információcserék versenyellenes célja hiányának bizonyítékát.

282    A többi importőrt illetően a Fyffes maga is elismerte, hogy teljesen azonos megbeszéléseken vett részt más importőrökkel, és valamennyi importőr arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy pontosan ugyanilyen megbeszéléseken vett részt Leon Van Parysszal (Pacific).

283    Ezen állítás alátámasztására a felperesek a kifogásközlés 128. és 129. pontjára hivatkoznak, mely a következőképpen szól:

„(128) […] A Dole úgy nyilatkozik, hogy a banán referenciaárának megállapítását megelőzően kétoldalú megbeszéléseket folytatott a Fyffes, a Weichert, a Pacific, a Del Monte és a Chiquita társaságokkal. A Del Monte úgy nyilatkozik, hogy munkavállalója (a banánértékesítési igazgató) hétfő és szerda között telefonos megbeszéléseket folytatott a többi banánimportőr – többek között a Chiquita, a Dole, a Weichert/Fyffes és a Pacific – munkavállalóival. A Weichert úgy nyilatkozik, hogy kétoldalú megbeszéléseket folytatott többek között a Chiquita, a Del Monte, a Fyffes és a Pacific társaságokkal. A Fyffes úgy nyilatkozik, hogy megbeszéléseket folytatott a banánimportőrökkel, és ezen importőrök között a Chiquita Nederland, a Dole, a Pacific, a Del Monte/Weichert és a Del Monte Holland társaságokat említi.

(129) A Pacific nem ismeri el, hogy a referenciaár megállapítását megelőzően megbeszéléseket folytatott volna a többi féllel. A Chiquita, a Dole, a Del Monte, a Weichert és a Fyffes azonban valamennyien külön úgy nyilatkoztak, hogy folytattak ilyen kétoldalú megbeszélést a Pacifickal. A benyújtott telefonszámlakivonatok azt mutatják egyébként, hogy a Pacific telefonos megbeszéléseket folytatott hétfő és szerda között más érintett felekkel […]”

284    Meg kell állapítani, hogy a fenti pontokból csak az a következtetés vonható le, hogy a Fyffes elismerte, hogy más importőrökkel – köztük a Pacifickal – folytatott megbeszéléseket, és hogy a Chiquita, a Dole, a Del Monte és a Weichert szintén úgy nyilatkoztak – egyéb pontosítás nélkül –, hogy kétoldalú megbeszéléseket folytattak a Pacifickal.

285    Ki kell emelni, hogy a Bizottság, miután kifogásközlést küldött a Fyffesnek és a Leon Van Parysnak (Pacific) végül – az általuk benyújtott válaszok és a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelését követően – a megtámadott határozatban nem állapított meg jogsértést e két vállalkozás esetében.

286    A megtámadott határozat (21) és (24) preambulumbekezdéséből egyébiránt kitűnik, hogy a Chiquita, a Weichert, a Dole, a Del Monte (ami a saját banánszállítói tevékenységét illeti), a Fyffes és a Leon Van Parys társaságokon kívül nagyszámú más banánértékesítéssel foglalkozó vállalkozás tevékenykedett Észak‑Európában. Senki sem állította, még kevésbé bizonyította, hogy e vállalkozások érintettek lettek volna a megtámadott határozatban kifogásolt információcserékben.

287    Meg kell végül jegyezni, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a kifogásolt információcserék az ügyfeleket is érintették volna.

288    A felperesek a Dole ügyfeleitől, a Van Wylick OHG‑tól és aMetro Group Buying GmbH‑tól származó két levelet nyújtanak be, amelyekben e két társaság nem tesz említést a banánszállítókkal – az elkövetkező hétre vonatkozó referenciaár megállapítása szempontjából fontos tényezőkre, illetve az ártendenciákra és az elkövetkező hétre vonatkozó referenciaáraknak a megállapításukat megelőző megjelölésére vonatkozóan – folytatott megbeszéléseken való részvételükről, sem arról, hogy tudtak volna ilyen importőrök közötti kétoldalú megbeszélések létezéséről, és még kevésbé e megbeszélések tartalmáról. A Dole két ügyfele lényegében kiemeli, hogy a Dole csütörtök reggel telefonon jelentette be nekik a referenciaárát. A felperesek maguk is előadják, hogy e levelek lényegi eleme az, hogy bizonyítják, hogy az ügyfelek számára a döntő tényező az „Aldi ár” volt, és a referenciaár, így „nem bír jelentőséggel annak kérdése, hogy az ügyfelek a Bizottság által megállapított árképzést megelőző megbeszélések valamennyi részletét ismerték‑e, vagy sem”.

289    Egyébiránt a felperesek tévesen vélik úgy a megtámadott határozat (325) preambulumbekezdésére hivatkozva, hogy a Bizottság nem vitatja, hogy a kétoldalú megbeszélések során megtárgyalt kérdéseket az ügyfelekkel is megvitatták.

290    A megtámadott határozat (325) preambulumbekezdésében a Bizottság emlékeztet a Dole és a Del Monte „banánrádió” fogalmával kapcsolatos érvelésére, mely szerint a banán piacával kapcsolatos információk gyorsan elterjedtek, és szerintük „mindenki” tudta, hogy a versenytársak „mindenkivel” beszélnek. Ezen állításra válaszként a Bizottság kifejezetten más preambulumbekezdésekre utal vissza, melyekben kifejtette egyfelől, hogy az érintett vállalkozások által előterjesztett bizonyítékok és felhozott érvek nem támasztják alá, hogy állami intézmények, ügyfelek vagy harmadik személyek tudtak volna az árképzést megelőző megbeszélésekről és tartalmukról, valamint másfelől hogy ezen érv nem változtat azon a megállapításon, mely szerint az érintett vállalkozások közötti megbeszélések versenyellenesek voltak.

291    E tekintetben a Bizottság helyesen hivatkozik arra, hogy meg kell különböztetni egyfelől azon versenytársat, amely független módon tallózza az információkat, vagy a jövőbeni árakról tárgyal az ügyfelekkel vagy harmadik felekkel, és másfelől azon versenytársat, amely saját referenciaárainak meghatározását megelőzően tárgyal más versenytársakkal az árképzést meghatározó tényezőkről és az árak változásairól (a határozat (305) preambulumbekezdése).

292    Míg az első magatartás semmilyen nehézséget nem okoz a szabad és torzításmentes verseny szempontjából, a második magatartás esetében ez nem mondható el, mivel az ellentmond azon követelménynek, mely szerint minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a közös piacon folytatni kívánt politikáját, amely önállósági követelmény szigorúan kizárja a gazdasági szereplők közötti bármely olyan közvetlen vagy közvetett kapcsolatfelvételt, amelynek célja vagy hatása, hogy egy tényleges, illetve lehetséges versenytárs piaci magatartását befolyásolja, vagy az ilyen versenytárs előtt felfedje az adott vállalkozás által elhatározott vagy tanúsítani kívánt piaci magatartást (a fenti 56. pontban hivatkozott ítélet Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 173. és 174. pontja, és a Törvényszék T‑61/99. sz., Adriatica di Navigazione kontra Bizottság ügyben 2003. december 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑5349. o.] 89. pontjára).

293    Egy banánimportőr egyéni értékelése adott termelési régiót érintő időjárási eseményről, mely nyilvános és hozzáférhető információ, nem tévesztendő össze két versenytárs – igen kevéssel a referenciaáraik megállapítását megelőző – közös értékelésével az adott helyzetről – mely adott esetben a piaci helyzetre vonatkozó más információval társul –, és ennek az ágazat fejlődésére gyakorolt hatásáról.

294    Emlékeztetni kell arra, hogy a Dole kifejtette, hogy a Chiquitával folytatott megbeszélései során „a piaci helyzet értékelésébe beletartoztak a légköri viszonyok, az érleléssel foglalkozó társaságoknál lévő sárga készletek, a kikötőkben lévő becsült zöld készletek és a kereslethez viszonyított kínálatot befolyásoló más tényezők”.

295    Ennélfogva a Bizottság jogosan állapította meg a megtámadott határozat (160) és (189) preambulumbekezdésében, hogy „még ha a megvitatott különböző témákra vonatkozó információ más forrásból is megszerezhető volt […], a versenytársak kétoldalú megbeszélések során megvitatott ezzel kapcsolatos nézőpontja nem volt máshonnan megismerhető”.

 Az érintett piac lényegi jellemzőinek figyelembevételéről

296    A felperesek főként azt kifogásolják, hogy a Bizottság egyáltalán nem vette figyelembe a piaci feltételeket, és ezzel kapcsolatban semmilyen indokolással nem szolgált, azaz nem fejtette ki világosan és egyértelműen, hogy miként vette figyelembe a piaci feltételeket annak megállapításakor, hogy az információcsere az EK 81. cikk megsértésének minősül. Általánosságban a felperesek azt is kifogásolják, hogy a Bizottság tévesen értékelte a piacot.

 A szabályozási keretről

297    A felperesek kiemelik, hogy az ágazat egyedi szabályozás alá tartozik, melynek következtében az ellátás egy vámkontingens rendszer keretében került meghatározásra.

298    Először is az ezzel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illetően a megtámadott határozat (36)–(40), (129)–(137), (278) és (279) preambulumbekezdésében a Bizottság kellőképpen és egyértelműen figyelembe vette és megvizsgálta a banánágazatnak a tényállás megvalósulása idején hatályos szabályozási keretét, nevezetesen a 404/93 rendeletet, amikor a Dole magatartásának az EK 81. cikk (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségét értékelte.

299    Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak az EK 253. cikk megsértése az érintett információcserék szabályozási keretét illetően.

300    Másodszor a Bizottság elemzésének relevanciáját illetően ki kell emelni, hogy az érintett időszak során a Közösségbe irányuló banánimport az engedélyezési rendszer hatálya alá tartozott. A Bizottság a megtámadott határozat (37) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy az engedélyezési kérelem benyújtásakor a gazdasági szereplőknek garanciát kellett nyújtaniuk, és az engedélyezett mennyiség túlnyomó része a „hagyományos piaci szereplőkhöz” került, és nem az „újonnan érkezőkhöz” vagy a „nem hagyományos piaci szereplőkhöz” (2001. július 1‑jétől), ami az érintett piacon bizonyos belépési korlátok fennállására utal.

301    A banánbehozatali kontingenseket évente állapították meg, és negyedévenként osztották ki, bizonyos korlátozott rugalmassággal az adott naptári év negyedévei között. A Bizottság kifejti, hogy tekintettel a kontingensrendszerre, a Közösség egészébe az érintett időszakban adott negyedév alatt importált banán teljes mennyisége tehát – a negyedéves mennyiségek közötti bizonyos korlátozott rugalmasság mellett – meg volt határozva, mivel jelentős tényezők ösztönözték az engedélyek jogosultjait az adott mennyiség érintett negyedévben történő „felhasználásának” biztosítására (a határozat (134) preambulumbekezdése).

302    Amint azt a felperesek előadják, az árak meghatározásában egyértelmű jelentőséggel bíró tényezőnek minősül azon tény, hogy a Latin‑Amerikából és az afrikai, karib‑tengeri és csendes‑óceáni (AKCS) országokból származó banánbehozatalt valójában a 404/93 rendelet szabályozta az állítólagos jogsértés teljes időtartama alatt.

303    E szabályozásnak a kínálat szintje szempontjából fennálló jelentősége, valamint azon tény, hogy hozzájárul a piac átláthatóbbá tételéhez, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a banánpiacon az árak alakulása nem felelt meg teljes mértékben a kínálat és a kereslet szabad versenyének.

304    E megállapítás ugyanakkor nem összeegyeztethetetlen a Bizottságnak a szóban forgó magatartás versenyellenes céljával kapcsolatos következtetésével.

305    Először is a Bizottság kellőképp figyelembe vette a banánágazat egy lényeges jellemzőjét, azaz a heti ciklusokban való szervezettségét.

306    A Bizottság helyesen emelte ki, hogy a piacok közös szervezése nem határozza meg előre az Unióba – vagy még kevésbé a szóban forgó földrajzi területre – egy adott héten behozott és ott forgalmazott banán mennyiségét.

307    A heti ciklusokban szervezett piacon a Bizottság ekképpen megállapította, hogy az észak‑európai kikötőkbe irányuló banánszállítmányokat a termelőknek és az importőröknek a termeléssel és szállítással kapcsolatos döntései függvényében határozták meg az adott hétre (a megtámadott határozat (131)–(135) preambulumbekezdése), tehát a termelők és az importőrök rendelkeztek bizonyos mérlegelési mozgástérrel a piacon rendelkezésre álló mennyiséget illetően.

308    Másodszor a Bizottság figyelembe vette az adott hét során Észak‑Európában rendelkezésre álló banánmennyiséggel kapcsolatos sajátos helyzetet is, amit a megtámadott határozat (136) preambulumbekezdésében a következőképpen fejt ki:

„A Bizottság rendelkezésére álló különböző dokumentumok alátámasztják, hogy a felek a heti referenciaáruk megállapítását megelőzően hétfő és szerda között információt cseréltek az észak‑európai kikötőkbe érkező banánszállítmányokról. Ezen információcserék a felek saját banánmennyiségére vonatkozó adatokat érintették, mely mennyiség érkezése általában az elkövetkező héten volt várható. A felek elismerik, hogy sor került ilyen információcserékre. Másodlagosan és járulékosan az importőrök a banánszállítmányokra vonatkozóan a különböző köz‑ és magánforrásokból kereskedelmi információs szolgáltatások révén rendelkezésre álló információkra támaszkodtak. Ennélfogva, amikor a felek árképzést megelőző megbeszéléseket folytattak, általában mindig tudatában voltak annak, hogy később, az elkövetkező héten mennyi banán érkezik a versenytársaktól az észak‑európai kikötőkbe […]”

309    A Bizottság kifejtette ezenkívül, hogy míg az érintett vállalkozások nem vitatták a kifogásközlésben szereplő azon megállapítást, mely szerint a mennyiségekre vonatkozó adatok cseréjére rendszeresen a hét elején került sor (hétfőtől szerda reggelig) (a megtámadott határozat 179. lábjegyzete), a felek által a kifogásközlésre adott válaszban előadott érvek fényében úgy találta, hogy a birtokában lévő bizonyítékokból nem vonható le az a következtetés, hogy a mennyiségre vonatkozó információcseréknek versenyellenes célja lenne, vagy azok a jogsértés szerves részét képezték volna (a megtámadott határozat (272) preambulumbekezdése).

310    A Bizottság ugyanakkor megállapította, hogy az árképzést megelőző megbeszélések résztvevői a versenytársaik szállítással kapcsolatos helyzetét illetően kevesebb bizonytalanság közepette tárgyaltak, és ez, a piacnak a szabályozási kerete által nyújtott átláthatóságával együtt, az észak‑európai banánágazaton belül alacsonyabb fokú bizonytalansággal járt, ami annál is inkább jelentőssé tette a versenytársak árra vonatkozó jövőbeni döntéseit illetően fennmaradó bizonytalanság védelmét (a megtámadott határozat (272) preambulumbekezdése).

311    Amennyiben a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság tévesen értékelte a szóban forgó magatartás összefüggéseit, nem terjesztenek elő semmilyen külön érvelést, mely ellentmondana a Bizottság azon megállapításainak, melyek a banántermesztő társaságoknak az adott héten a piacon rendelkezésre álló mennyiséget illető mérlegelési mozgásterével, és e társaságoknak a később érkező banánszállítmányokra vonatkozó, az árképzést megelőző megbeszéléseket megelőző ismereteivel kapcsolatosak.

312    E körülmények között meg kell jegyezni, hogy a Bizottság helyesen vette figyelembe a Dole magatartásának értékelésekor a az észak‑európai banánágazat csekélyebb bizonytalansági fokát és a versenytársak árra vonatkozó jövőbeni döntéseit illetően fennmaradó bizonytalanság védelmének ezzel összefüggő szükségességét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑25/95., T‑26/95., T‑30/95–T‑32/95., T‑34/95–T‑39/95., T‑42/95–T‑46/95., T‑48/95., T‑50/95–T‑65/95., T‑68/95–T‑71/95., T‑87/95., T‑88/95., T‑103/95. és T‑104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑491. o.]. 1088. és 1856. pontját).

 A szóban forgó termék sajátos természetéről

313    A megtámadott határozat ezzel kapcsolatos indokolásának hiányán kívül a felperesek azon tényre hivatkoznak, hogy a banán romlandó áru, melyet rövid időn belül értékesíteni kell, és hogy az importőrök számára hasznos, sőt elengedhetetlen volt többek között a piaci tendenciák, illetve a versenytársak elképzeléseinek pontos ismerete, ami magyarázatot ad arra, hogy miért került sor ennyi megbeszélésre számos banánimportőr között. A francia Conseil de la concurrence (versenytanács) egyébiránt elismerte és figyelembe vette a gyümölcs‑ és zöldségpiacok sajátosságait az információcsere hatásainak általános értékelésekor.

314    Először is az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illetően a megtámadott határozat (278), (279), (290), (300), (303), (341)–(343) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság kellőképpen és egyértelműen figyelembe vette a határozat címzettjeinek – köztük a Dole‑nak – a szóban forgó termék sajátos természetére, azaz a rendkívül romlandó mivoltára vonatkozó az érveit.

315    Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak az EK 253. cikk megsértése a szóban forgó termék sajátos természetét illetően.

316    Másodsorban a Bizottság értékelésének megalapozottságát illetően meg kell jegyezni, hogy a felperesek fent említett érve annak megállapítására irányul, hogy tekintettel a szóban forgó termék sajátos természetére az importőrök közötti megbeszélések célja jogszerű volt: a piaci hatékonyság javítása.

317    Amint a Bizottság helyesen állapítja meg a megtámadott határozat (303) preambulumbekezdésében, a megtámadott határozat címzettjeiként szereplő vállalkozások azáltal, hogy kifejtik, hogy a megbeszélések célja egy rendkívül romlandó termék, mint a banán, hatékony piaci kitárolása, illetve a piaci kitárolás árának rögzítése volt, elismerik, hogy megbeszéléseik befolyásolták az árképzési döntéseiket. Ez utóbbi megállapítás megerősíti a szóban forgó magatartás versenyellenes célját.

318    A Bizottság ehhez a megtámadott határozat (303) preambulumbekezdésében a következőket fűzi hozzá:

„[…] ha egyszer megállapítást nyert a megbeszélések versenyellenes célja, a felek azt nem igazolhatják azzal, hogy »nagyobb hatékonyságot« kívántak csupán elérni. Ahhoz, hogy egy versenyellenes összehangolt magatartás mentesüljön az [EK] 81. cikk alkalmazása alól, szükséges, hogy megfeleljen az [EK] 81. cikk (3) bekezdésében előírt feltételeknek […] Ráadásul nem elegendő a »versenyellenes szándék« teljes hiánya a versenytársakkal való azon megbeszélések során, melyeken árképzési szándékokat és árképzést meghatározó tényezőket fedtek fel, illetve vitattak meg […]”

319    A Bizottság egyébként megállapította, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése alkalmazásának feltételei nem teljesülnek (a megtámadott határozat (339)–(343) preambulumbekezdése).

320    Csupán megerősítik a Bizottság állításait és következtetéseit az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének fennállását vitató felperesek azon nyilatkozatai, melyek szerint az importőrök számára hasznos a versenytársak piaci tendenciákra vonatkozó nézőpontjának ismerete, tekintettel a romlandó gyümölcsök teljes rakományainak pár napon belüli értékesítése által szükségessé tett nagyon rövid értékesítési időre.

321    A jelen jogvita eldöntése szempontjából nem bírnak semmilyen jelentőséggel az érintett tagállamban a gyümölcs‑ és zöldségágazat gazdasági szervezésével kapcsolatos vélemény iránti kérelemmel megkeresett nemzeti versenyhatóságtól származó általános megállapítások.

322    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nem lényeges, hogy a vállalkozások összejátszásának bizonyos okai jogszerűek. Ekképpen a Bíróság kimondta, hogy valamely megállapodás versenykorlátozó célúnak tekinthető akkor is, ha célja nem csupán a verseny korlátozása, hanem más, jogszerű célokat is követ (a fenti 68. pontban hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben hozott ítélet 21. pontja).

323    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesek nem adtak elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne arra, hogy megkérdőjelezze a Bizottságnak a szóban forgó termék sajátos természetével kapcsolatos értékelését.

 A kereslet változó jellegéről

324    A megtámadott határozat (35) és (130) preambulumbekezdésére hivatkozva a felperesek úgy érvelnek, hogy az érintett piacon igen változó volt a kereslet, és lehetetlen volt az importőrök számára a keresletet megbízható módon előre jelezni, aminek következményeként az árak hetente változtak.

325    Először is az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illetően, amint a felperesek maguk is kiemelik beadványaikban, a Bizottság kifejezetten említette az érintett piacon fennálló kereslet kérdését, előadva, hogy „a banánt a kereskedelem egy egészben elérhető terméknek tekintik, melyre a kereslet némileg erősebb az év első felében, és csekélyebb a második felében, különösen nyáron” (a megtámadott határozat (35) preambulumbekezdése), ami kizárja e tekintetben az indokolási kötelezettség megsértését.

326    Másodszor a Bizottság értékelésének megalapozottságát illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság fenti 325. pontban hivatkozott megállapítását nem lehet összehasonlítani – ahogyan azt a felperesek teszik – azon állítással, mely szerint az importőrök számára lehetetlen a keresletet megbízhatóan előre jelezni. Ez utóbbi, a megtámadott határozat (130) preambulumbekezdésében szereplő megállapítás pusztán a Del Monte nyilatkozataira utal.

327    Ezenfelül egyfelől meg kell jegyezni, hogy a Bizottság kiemelte (a megtámadott határozat (131) preambulumbekezdése) – anélkül, hogy ezt a felperesek vitatnák – az importőrök döntéshozatali képességét az észak‑európai kikötőkbe érkező banán mennyiségének és az Észak‑Európát, Kelet‑Európát és az EFTA‑t alkotó tagállamokban történő elosztásának heti meghatározását illetően, amely helyzet a kínálatot illetően a piac alkalmazkodóképességét és rugalmasságát jellemzi.

328    Másfelől a felpereseknek a kereslet változékonyságára és ennek állítólagos következményeire – azaz az árak heti változékonyságára – vonatkozó nyilatkozatai összeegyeztethetőek a Bizottságnak a versenykorlátozó célú összehangolt magatartás fennállására vonatkozó következtetéseivel, sőt meg is erősítik azokat.

329    A kétoldalú megbeszélések tartalmát illetően a Bizottság helyesen emelte ki, hogy a szóban forgó vállalkozások megvitatták a kínálat és a kereslet feltételeit, vagy más szavakkal az árképzést meghatározó tényezőket és különösen a kereslet szintjének közös értékelését. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Dole kifejtette, hogy a Weicherttel folytatott megbeszélései keretében „a piaci helyzetet ([tehát annak kérdését, hogy] léteztek‑e a kikötőkben várható többletimportkészletek, vagy hogy az érleléssel foglalkozó társaságok sárga banán készleteit nem rendelték meg az élelmiszer‑áruházak a csökkenő fogyasztói kereslet miatt) megtárgyalva értékelték az előrejelzett piaci keresletet” (a megtámadott határozat (183) preambulumbekezdése).

330    A közigazgatási eljárás során a Dole által előterjesztett, 2007. április 10‑i gazdasági tanulmány megjegyzi, hogy a banán iránti kereslet hétről hétre változott számos előrelátható és nem előrelátható tényező függvényében, valamint hogy e bizonytalanságra tekintettel a DFFE‑nak olyan ideális árat kellett találnia, mely lehetővé tette számára az ellátása és ezen ingadozó kereslet között egy egyensúlyi pont elérését, figyelembe véve a banán túléréséhez kapcsolódó kockázatokat és költségeket. A tanulmány megállapítja továbbá, hogy „a vevőnkénti végleges vásárlási mennyiségeket befolyásoló tényező az ár, így a kereslet – a kínálattal ellentétben – árrugalmas”.

331    A Dole‑nak a keresletet illetően tett ezen megjegyzései olyan piaci körülmények között, melyeket az importőrök közötti, a hetente a kikötőkbe érkező banán mennyiségére vonatkozó információcsere‑rendszer jellemez, alkalmasak arra, hogy igazolják a Bizottság következtetéseit, melyek szerint az ár a szóban forgó ágazaton belüli verseny kulcsfontosságú eszköze (a megtámadott határozat (261) preambulumbekezdése), és melyek szerint feltétlenül szükséges a versenytársak árra vonatkozó jövőbeni döntéseit illetően fennmaradó bizonytalanság védelme a banán piacán (a megtámadott határozat (272) preambulumbekezdése).

 A piac szerkezetéről

332    A felperesek kiemelik, hogy a korlátozott információcserére olyan piacon került sor, mely nem erősen koncentrált, és nem oligopol. Miután a kifogásközlés (406) bekezdésében ennek ellenkezőjét állapította meg, a Bizottság továbbra is úgy találta – minden magyarázat nélkül –, hogy e tényező nem releváns (a megtámadott határozat (280) preambulumbekezdése), elutasítva ekképpen az érintett piac versenypiaci jellegének alátámasztására felhozott terhelő bizonyítékokat. Az állítólagos jogsértés a piacnak egyébként kevesebb mint a felét – az érték 45–50%‑át és a mennyiség 40–45%‑át – érintené (a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdése) a Bizottság eltúlzott számadatai szerint, mely utóbbi nem fejtette ki pontosan e piaci részesedés kiszámításának módját, mely részesedés a valóságban kevesebb, mint 25% Németországban, Észak‑Európa legjelentősebb piacán. A piaci részesedés nagysága természetesen minden alapjától megfosztaná azt az állítást, mely szerint a szóban forgó információcsere az ágazat szintjén az árak emelésének alátámasztására szolgálhat.

333    Először is az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a piac szerkezetének és versengő jellegének kérdését a megtámadott határozat (25)–(31), (280), (281) és (324) preambulumbekezdésében kellőképpen és egyértelműen megvizsgálta.

334    E megállapítást nem kérdőjelezi meg azon tény, hogy a kifogásközlés (406) bekezdésében a Bizottság eredetileg egy oligopol piac fennállását állapította meg, mely megállapítás a megtámadott határozatban már nem szerepelt.

335    Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a határozatnak nem feltétlenül kell a kifogásközlés pontos másolatának lennie (a Bróság 209/78–215/78. és 218/78. sz., Van Landewyck és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. október 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1980., 3125. o.] 68. pontja). A Bizottságnak határozatában figyelembe kell tudnia venni az érintett vállalkozásoknak a kifogásközlésre adott válaszait. E tekintetben nem csupán az érintett vállalkozások érveléseit kell tudnia elfogadni vagy elutasítani, hanem a vállalkozások által kifejtett tényekkel kapcsolatban el kell tudnia végezni saját elemzését, azon kifogások figyelmen kívül hagyása céljából, amelyek megalapozatlannak bizonyultak, illetve az általa fenntartott kifogásokat alátámasztó érvelés mind tárgyi, mind jogi szempontból való kiigazítása vagy kiegészítése céljából (a Bíróság 41/69. sz., ACF Chemiefarma kontra Bizottság ügyben 1970. július 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1970., 661. o.] 92. pontja; lásd még ebben az értelemben a Bíróság fenti 56. pontban hivatkozott Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 437. és 438. pontját).

336    A Bizottság a vállalkozások által a kifogásközlésre adott válaszok alapján tehát – amint az jogában állt – a megtámadott határozatban kiigazította az érvelését, amelyet főképpen a (280) és (281) preambulumbekezdés tartalmaz. E preambulumbekezdésekben a Bizottság a következőképpen érvel:

–        a piac szerkezete nem releváns tényező a jogsértés megállapítása szempontjából a jelen ügyben, mivel a Törvényszék a T‑202/98., T‑204/98. és T‑207/98. sz., Tate & Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. július 12‑én hozott ítéletében (EBHT 2001., II‑2035. o., 113. pont) kiemelte, hogy az árkartell esetében a jogsértés körüli piac szerkezetének jelentősége eltér a piacfelosztásra irányuló kartell esetében fennálló jelentőségtől;

–        mindenesetre a felek jelentős piaci részesedéssel rendelkeztek, és a három legnagyobb banánmárka szállítói voltak;

–        a felek nem igazolhatják a kartellmegállapodásokban való részvételüket azzal, hogy kijelentik, hogy a piacon van verseny, és nem szükségszerű a cél általi jogsértésnek minősüléshez az, hogy a megállapodások teljesen kizárjanak minden versenyt a felek között.

337    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy nem róható fel a Bizottságnak az EK 253. cikk megsértése a szóban forgó piac szerkezetének kérdését illetően.

338    Másodszor a Bizottság értékelésének jelentőségét illetően a felperesek jogosan jegyzik meg, hogy azon álláspont, mely szerint a piac szerkezete nem releváns elem a jelen esetben a jogsértés megállapítása szempontjából, a fenti 336. pontban hivatkozott Tate & Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet téves értelmezésén alapul, abban az értelemben, hogy ezen ítéletnek a megtámadott határozat (280) preambulumbekezdésében idézett részei nem a jogsértés megállapítására vonatkoznak, hanem a kiszabott bírság összegére.

339    Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia azt a politikát, amelyet a közös piacon folytatni kíván, és bár ez az önállósági követelmény nem zárja ki a piaci szereplők jogát arra, hogy racionálisan alkalmazkodjanak a versenytársaik megfigyelt vagy várható magatartásához, azt szigorúan tiltja, hogy ezek a szereplők közvetlenül vagy közvetve felvegyék egymással a kapcsolatot annak érdekében, hogy egy tényleges vagy lehetséges versenytárs piaci magatartását befolyásolják, vagy hogy az ilyen versenytársnak felfedjék az általuk elhatározott vagy tanúsítani kívánt piaci magatartást, amennyiben e kapcsolat célja vagy hatása olyan versenyfeltételek teremtése, amelyek – figyelembe véve a felkínált termékek vagy szolgáltatások jellegét, a vállalkozások jelentőségét és számát, továbbá az érintett piac volumenét – nem felelnek meg a szóban forgó piacon szokásos feltételeknek (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 32. és 33. pontja).

340    Amennyiben a piacon a kínálat erősen koncentrálódott, bizonyos információk cseréje – különösen az információcsere tárgyát képező információk típusától függően – lehetővé teheti a vállalkozások számára azt, hogy versenytársaik piaci helyzetét és kereskedelmi stratégiáját megismerjék, torzítva ezzel a piacon a versenyt, és növelve az összejátszás valószínűségét, vagy akár megkönnyítve azt. Ezzel szemben, amennyiben a kínálat töredezett, az információk versenytársak közötti terjesztése vagy cseréje semleges vagy akár pozitív hatással lehet a piacon a versenyre (a Bíróság C‑238/05. sz., Asnef‑Equifax és Administración del Estado ügyben 2006. november 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑11125. o.] 58. pontja).

341    A Bíróság azt is kimondta, hogy egy információcsere‑rendszer akkor is sértheti a versenyszabályokat, ha az érintett piac esetében nem erősen koncentrált oligopol piacról van szó (a fenti 62. pontban hivatkozott Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 86. pontja).

342    Ki kell emelni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság kifejtette, hogy a Chiquita, a Weichert és a Dole társaságokon kívül a Del Monte (ami a saját banánszállítói tevékenységét illeti), a Fyffes és a Leon Van Parys társaságok valósítottak meg jelentős banánértékesítéseket Észak‑Európában, valamint hogy e társaságokon kívül nagyszámú más, banánértékesítéssel foglalkozó vállalkozás tevékenykedett Észak‑Európában. Ezek többségét kisvállalkozások tették ki, amelyek egy adott korlátozott földrajzi területre összpontosítottak (különösen Németországban) (a megtámadott határozat (21) és (24) preambulumbekezdése).

343    A Bizottság ugyanakkor kifejti, hogy a felek jelentős piaci részesedéssel bírtak, és a három legnagyobb banánmárka szállítói voltak.

344    A Bizottság e tekintetben elmagyarázza a megtámadott határozat (25)–(31) preambulumbekezdésében, hogy miként határozta meg a megtámadott határozat címzettjeinek együttes jelenlétét a banánellátásban.

345    Ekképpen a Bizottság becslést készített a banán értékesítésében való együttes részesedéseik értékére vonatkozóan azon információk alapján, amelyeket az említett címzettek és a Fyffes és a LVP banánimportőrök szolgáltattak, ami alapján arra a következtetésre jutott, hogy 2002‑ben a Chiquita, a Dole és a Weichert értékesítésiérték‑részesedése együttesen hozzávetőleg 45–50%‑át tette ki az észak‑európai banáneladásoknak (a megtámadott határozat (26) és (27) preambulumbekezdése).

346    A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság által bemutatott számadatok jelentősen eltúlzottak, és nem vágnak egybe a fogyasztók körében készített független vizsgálattal, mely arra mutatott rá, hogy a Chiquita, a Dole és a Del Montéból és a Weichertből álló vállalkozás mennyiségben kifejezett együttes részesedése kevesebb, mint 25% a legjelentősebb piacon, azaz Németországban.

347    Ezen érvet a Dole már előadta a közigazgatási eljárás során, és azt a Bizottság joggal elvetette a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésében, a következőképpen:

„[…] Először is fontos megérteni, hogy a németországi piacrészesedésre vonatkozóan a Bizottság által a kifogásközlésben kifejtett becslés a forgalmon és más banánszállítók eladásaira vonatkozó becsléseken alapult, mely utóbbi adatokat a jelen határozat címzettjei, valamint a LVP és a Fyffes szolgáltatták. A Bizottság által a kifogásközlésben kifejtett becslés az értéken alapult, és nem a mennyiségen. Még ha a független, piacelemzést végző cég becslése helytálló is, e becslés és a Bizottság becslése közötti különbség nagyrésze magyarázható a márkával ellátott és a márkátlan banánok árai közötti különbséggel. Másodszor a piacelemzést végző iroda a Németországban fogyasztott banánt vette figyelembe, míg a Bizottság becslése a Németországban eladott banánt veszi figyelembe. Az importőrök által Németországba szállított banánt azonban nem szükségszerűen ebben az országban fogyasztják […]”

348    A szóban forgó vizsgálatnak a Dole által a kifogásközlésre adott válasz 42. oldalán hivatkozott részleteiből az is kitűnik, hogy az abban szereplő adatok a 2004. évre vonatkoznak, jóllehet a jogsértés 2002 végén véget ért, és kizárólag Németországra vonatkoznak, ahol a Bizottság külön megállapította számos kisebb gazdasági szereplő jelenlétét is. A Dole, a Chiquita, a Del Monte és a német piacon tevékenykedő más szállítók 2003 és 2005 közötti piaci részesedéseit bemutató táblázat sem releváns, mégpedig ugyanezen okokból.

349    Meg kell állapítani, hogy a felperesek a jelen eljárás keretében – az ugyanazon dokumentumokra alapított – ugyanazon érv megismétlésére szorítkoznak, anélkül hogy bármi olyan elemet terjesztenének elő, mely ellentmondhat a Bizottság által a relevanciája hiányával kapcsolatban adott válasznak. A felperesek nem terjesztenek elő semmilyen konkrét bizonyítékot, amely megalapozhatná azon állításukat, mely szerint az észak‑európai piac erősen versengő jellegű.

350    A Bizottság a megtámadott határozatban megvizsgálta továbbá az érintett vállalkozásoknak az észak‑európai értékesítések mennyiségében mért részesedését az említett vállalkozások által szolgáltatott adatok alapján, tekintettel a banán tapasztalható fogyasztásának az Eurostat (az Európai Unió statisztikai hivatala) által közzétett hivatalos statisztikai adatokon alapuló mennyiségére, és azt a következtetést vonta le, hogy 2002‑ben a friss banán Chiquita, Dole és Weichert általi, mennyiségben mért értékesítése hozzávetőleg 40–45%‑át teszi ki a friss banán tapasztalható észak‑európai fogyasztásának, mely becsült érték valamelyest alacsonyabb, mint ezen értékesítések értékének aránya (a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdése).

351    A felperesek úgy érvelnek, hogy a piaci részesedések Bizottság általi kiszámításának módja nem világos, mivel úgy tűnik, hogy a számlálóban összeadja a sárga és a zöld banán eladását, azonban kizárólag a zöld banánt (azaz az Eurostat által nyújtott importmennyiségeket, melyek csak a zöld banánra vonatkozhatnak) használja a nevezőben, ami azzal jár, hogy a piaci részesedések együttes összegének 100% felett kell lennie.

352    Ezen érvelést el kell utasítani, amennyiben téves előfeltevésen alapul, nevezetesen a sárga banán és a zöld banán közötti különbségtételen. Emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó termék a friss banán, és a felperesek nem hoztak fel olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná azon állításukat, mely szerint két különböző piacon két külön termékről van szó. A megtámadott határozat valamennyi banánt érinti, a zöldet és a sárgát egyaránt, és a Bizottság egyértelmű kapcsolatot állapított meg a Chiquita, a Dole és a Weichert által 2002‑ben megvalósított frissbanán‑értékesítés és ugyanezen termék vélelmezett fogyasztása között.

353    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a Bizottság jogosan állapította meg és vette figyelembe azon tényt, miszerint a Dole, a Chiquita és a Weichert jelentős piaci részesedéssel bírtak, amely piac, jóllehet nem minősül oligopolnak, nem jellemezhető töredezett jellegű kínálattal sem.

354    Következésképpen az indokolási kötelezettség megsértésére és az érintett piac lényegi jellemzői figyelembevételével kapcsolatos értékelés téves mivoltára alapított kifogásokat el kell utasítani.

 A megbeszélések ütemezéséről és gyakoriságáról

355    A felperesek előadják, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az adott információcsere rendszeressége releváns tényező annak értékelésekor, hogy az adott csere célzott versenykorlátozásnak minősül‑e, és a jelen ügyben a Bizottság nem értékelte megfelelően e tényezőt, és nem is fejtette ki világosan és egyértelműen az általa követett érvelést.

356    Először is a megtámadott határozatnak a megbeszélések ütemezésével és gyakoriságával kapcsolatos indokolását illetően a megtámadott határozat (70)–(75) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Dole és a Chiquita közötti árképzést megelőző megbeszélésekre általában szerda késő délután került sor, és néha csütörtök kora reggel, míg a Dole és a Weichert közöttiek kizárólag szerda délután, azaz nem sokkal azelőtt, hogy e vállalkozások meghatározták a referenciaáraikat.

357    A Dole és a Chiquita közötti megbeszéléseket illetően a Chiquita előadta, hogy azokra szinte minden héten sor került (kivéve a szabadságok és más távollétek időszakaira eső heteket). Alkalmazottjának, B.‑nek a rendelkezésre álló telefonszámlái 2002 és 2002 között legalább 55 szerdai kimenő, H.‑nak szóló telefonhívásról tanúskodnak (azonban egy bejövő hívásról sem) és legalább 53 csütörtök reggeli kimenő hívásról, melyek közül 23 hívásra (19 héten keresztül) reggel 8 óra 45 perc előtt, sőt, ezek közül 18 hívásra (17 héten keresztül) 8 óra 30 perc került sor (tehát a Dole árképzési megbeszélésének kezdetét megelőzően) (a megtámadott határozat (76)–(78) preambulumbekezdése), ami egybevág a Chiquita nyilatkozataival, melyek szerint csütörtök reggel folytatott a Dole‑lal árképzést megelőző megbeszéléseket.

358    A Dole úgy nyilatkozott, hogy 2000‑től hozzávetőleg 2001 őszéig alkalmazottja H. és B. (a Chiquita alkalmazottja) évente közel húsz alkalommal vette fel egymással a kapcsolatot (15 alkalommal szerdán és 5 alkalommal csütörtökön). A Dole ezenfelül azt állította, hogy 2001 őszétől hozzávetőleg 2002–2003‑ig alkalmazottja, G., és a Chiquitánál lévő kapcsolattartói között évente körülbelül talán tíz kapcsolatfelvételre került sor. A Dole szerint lehetséges, hogy 2001 ősze és 2002 decembere között sor került néhány ilyen jellegű telefonhívásra H. és B. között, azonban „H. […] egyáltalán nem emlékszik ilyen hívásokra az adott időszak folyamán” (a megtámadott határozat (79) preambulumbekezdése).

359    A Dole a kifogásközlésre adott válaszában a rendelkezésre álló telefonszámlakivonatok alapján 55‑re becsülte a szerda délutáni hívások számát, és 58‑re a csütörtök reggelieket, függetlenül utóbbiak időtartamától (a megtámadott határozat (77) preambulumbekezdése és a 92. lábjegyzet).

360    A megtámadott határozat (153) preambulumbekezdésében megállapítást nyert továbbá, hogy a Dole maga is úgy találta, hogy a Chiquitával folytatott megbeszélések közel felében került sor a referenciaárak indikatív tendenciáira vonatkozó cserére.

361    A Dole és a Weichert közötti megbeszéléseket illetően, melyekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre telefonszámlakivonatok, a Dole az információkérésekre adott válaszában először azt állította, hogy a Weicherttel „majdnem minden héten” beszélt, azaz évente körülbelül negyven héten, majd a kifogásközlésre adott válaszában kijelentette, hogy „a piaci feltételekkel kapcsolatos megbeszélésekre hozzávetőleg kéthetente került sor az utazások vagy más kötelezettségek miatt”, mely indokot már előadta az információkérésekre adott válaszában a megbeszélések állítólagos számának indokolásaként (a megtámadott határozat (87) és (88) preambulumbekezdése).

362    A 2006. december 15‑i információkérésre adott válaszában a Weichert úgy nyilatkozott, hogy a Dole‑lal folytatott megbeszélésekre nem került minden szerdán sor, csupán havonta egyszer vagy kétszer. Amikor 2007. február 5‑én a Bizottság felhívta, hogy határozza meg, hogy évente hány hétről van szó, a Weichert úgy nyilatkozott, hogy alkalmazottjai a Dole‑lal évente 20–25 héten folytattak megbeszéléseket (a megtámadott határozat (87) preambulumbekezdése).

363    A Weichert ezt követően azt állította a kifogásközlésre adott válaszában, hogy a Dole‑lal a kapcsolatfelvételekre „általában legfeljebb havonta egyszer vagy kétszer került sor”, anélkül hogy kifejezetten megismételte volna az eredeti heti becslést, ami alapján a Bizottság évente közel 20–25 alkalmas gyakoriságot állapított meg, ami összhangban van a Dole nyilatkozataival (a megtámadott határozat (90) és (91) preambulumbekezdése).

364    Az így összegyűjtött elemek alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a megbeszélések kellőképpen következetesek ahhoz, hogy „megbeszéléssémát” alkossanak (a megtámadott határozat (86) és (91) preambulumbekezdése).

365    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy nem róható fel a Bizottságnak az EK 253. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértése.

366    Másodsorban a Bizottság értékelésének megalapozottságát illetően a felperesek először is a megtámadott határozatnak a kifogásolt megbeszélések tartalmával, pontosabban az „árképzést meghatározó tényezők” fogalmával kapcsolatos pontatlanságára hivatkoznak a Bizottság elemzésének – a cserék beszámításával kapcsolatos – relevanciáját vitatva.

367    A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat egyetlen eleme sem teszi lehetővé a Dole számára annak megállapítását, hogy az érintett témák bármelyikével foglalkozó egyetlen megbeszélés célzott versenykorlátozásnak minősül‑e az EK 81. cikk értelmében.

368    Emlékeztetni kell arra, hogy azon feltételeket illetően, melyek mellett egy jogellenes összejátszás a versenytársak közötti kapcsolatfelvételek számára és gyakoriságára tekintettel jellemezhető, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy egyrészt az összehangolás célja, másrészt pedig a piac sajátos körülményei határozzák meg, hogy a versenytársaknak milyen gyakran, milyen időközönként és milyen módon kell kapcsolatba lépniük egymással ahhoz, hogy piaci magatartásukat összehangolják. Ha ugyanis az érintett vállalkozások a piaci magatartásuk nagyszámú jellemzőjére kiterjedő, bonyolult összehangolási rendszert kialakítva hoznak létre kartellt, akkor hosszú időn keresztül rendszeres kapcsolatfelvételre lehet szükségük. Ezzel szemben, ha az összehangolás eseti jellegű, és a verseny valamely elkülönült jellemzője vonatkozásában a piaci magatartás egyszeri összeegyeztetésére irányul, akkor egyetlen kapcsolatfelvétel is elegendő lehet ahhoz, hogy megvalósuljon az érintett vállalkozások által elérni kívánt versenyellenes cél (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 60. pontja).

369    A Bíróság kimondta, hogy nem az számít ugyanis, hogy az érintett vállalkozások között hány egyeztetésre került sor, hanem sokkal inkább az, hogy a megvalósult kapcsolatfelvétel vagy kapcsolatfelvételek lehetővé tették‑e a vállalkozások számára, hogy a vizsgált piacon tanúsított magatartásuk meghatározása érdekében figyelembe vegyék a versenytársaiktól kapott információkat, és az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel szándékosan kiiktassák a verseny kockázatait. Amennyiben megállapítható, hogy e vállalkozások összehangolták magatartásukat, és továbbra is tevékenyek maradtak e piacon, megalapozottan elvárható tőlük, hogy ők bizonyítsák, hogy ez az összehangolás nem befolyásolta az említett piacon tanúsított magatartásukat (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 61. pontja).

370    A jelen esetben a megtámadott határozatból (lásd különösen a (262), (263), (265) és (269) preambulumbekezdést) következik, hogy a Bizottság egy meghatározott magatartást értékelt: a Dole‑nak a referenciaárai megállapítását megelőzően a Chiquitával és a Weicherttel folytatott kétoldalú megbeszéléseit, a konkrét tartalmára, hatására, valamint jogi és gazdasági összefüggéseire tekintettel. Ennek keretében a Bizottság elemezte a cserék időszakosságát, és megállapította, hogy valamennyi megbeszélés ugyanazon „sémába” vagy egységes megbeszélési mechanizmusba tartozott. Ezen átfogó értékelés alapján a Bizottság úgy találta, hogy a Dole‑nak a két versenytársával folytatott valamennyi árképzést megelőző megbeszélése versenyellenes célú összehangolt magatartásnak minősül.

371    Azon érvekre válaszul, melyek szerint az árképzést megelőző megbeszélésekre szórványosan és szabálytalan időközönként került sor, a Bizottság hozzáfűzte, hogy azon tény, miszerint e megbeszélésekre nem került módszeresen vagy rendszeresen sor, nem volt meghatározó a jogsértés fennállásának megállapítása szempontjából, figyelemmel arra, hogy minden egyes ilyen jellegű megbeszélés versenyellenes célt követett (a megtámadott határozat (270) preambulumbekezdése).

372    Meg kell jegyezni, hogy a viszonválaszban a Bizottság ismételten úgy érvel a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítéletre hivatkozva, hogy – még ha az összehangolt magatartás a részt vevő vállalkozások egyetlen és kivételes találkozójának eredménye is – megállapítható lehet a jogsértés, valamint hogy a megtámadott határozatban szereplő értékelése ekképpen összhangban van az ítélkezési gyakorlat által meghatározott kritériummal.

373    Amennyiben a Bizottság azt kívánta jelezni, hogy – még ha a megbeszélések gyakoriságával kapcsolatos megállapításait és a megbeszélések egységes „sémájára” vonatkozó következtetését nem is fogadnák el – a 2000 és 2002 közötti időszakban évente egyetlen árképzést megelőző megbeszélés a Dole és versenytársai között elegendő lenne ahhoz, hogy azt összejátszásra irányuló magatartásként lehessen jellemezni, ezen érvet el kell utasítani a kifogásolt egyeztetés sajátos céljára és a heti ciklusokban szervezett piac jellemzőire tekintettel. Ugyanakkor, ezzel ellentétben, nem követelhető meg a Bizottságtól, hogy azt bizonyítsa, hogy a jogsértés teljes időszakában hetente sor került árképzést megelőző megbeszélésekre, mivel elegendő az információáramlás rendszerének jellemzését lehetővé tévő adott számú megbeszélés valódiságának bizonyítása. E tekintetben ki kell emelni, hogy az importőrök referenciaárai nem minden héten változtak, amint ez a Chiquita áraira vonatkozó belső jelentésekből kitűnik.

374    A felperesek ezt követően előadják, hogy a Bizottság nem jelezte egyértelműen, hogy a megbeszélések mely témái minősülnek célzott versenykorlátozásnak, márpedig e kérdés befolyásolhatja a kifogásolt megbeszélések számának meghatározását. A felperesek úgy érvelnek, hogy nem igazán értik, hogy az állítólag kifogásolható megbeszélések nem tartalmaznak‑e tévedésből olyan megbeszéléseket, melyek a mennyiségekre vonatkozó információk megvitatására, illetve „az ágazatról folytatott általános csevegésre (alkalmazottak távozása, munkaerő‑felvétel, bejelentett közös vállalatok/beszerzések stb.)” szorítkoztak, és előadják, hogy az európai időjárási viszonyokkal kapcsolatos témák kizárásával a kifogásolt megbeszélések száma szükségszerűen csökkenne.

375    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a kicserélt információk két típusát különböztette meg: egyfelől az árképzést meghatározó tényezőket, azaz a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőket, másfelől pedig az ártendenciáknak, illetve az elkövetkező hétre vonatkozó referenciaárnak – e referenciaárak megállapítását megelőző – megjelölését, és a Bizottság ezeket az információcseréket az árképzést megelőző megbeszélések általános fogalma alá csoportosította.

376    E megbeszélések tartalmának meghatározása a Dole és versenytársai saját nyilatkozatain és okirati bizonyítékokon alapszik, és a megtámadott határozat (136), (149) és (185) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a felperesek által hivatkozott témák közül egyedül az importmennyiségekre vonatkozó cserék nem képezik részét.

377    Amint a fenti 264. pontban megállapítást nyert, „az árképzést meghatározó tényezők” kifejezés csupán a Dole saját nyilatkozataira utal, melyek minden kétértelműségtől mentesen a „kereslethez viszonyított kínálatot befolyásoló” tényezőkre vonatkoznak. Az időjárási viszonyokat illetően a Dole kifejtette az információkérésre adott válaszához mellékelt levélben, hogy „a Dole referenciaárának meghatározása szempontjából kulcsfontosságú információk” közé tartozott az ágazat Unióba érkező mennyiségeire és az érleléssel foglalkozó társaságok mennyiségeire, valamint a légköri viszonyokra vonatkozó információ.

378    A Dole által a közigazgatási eljárás során előterjesztett, 2007. április 10‑i gazdasági tanulmány megjegyzi, hogy a banán iránti kereslet hétről hétre változott számos előrelátható és nem előrelátható tényező függvényében, és e tényezők egyikeként kifejezetten említi az „időjárást”.

379    Ezenfelül a felperesek beadványaikban elismerik, hogy a banánimportőrök között a referenciaár megállapítását megelőzően sor került kétoldalú megbeszélésekre, melyek a piac „általános híreit” vagy „lehetséges tendenciáit” érintették. A felperesek a keresetlevélben előadják, hogy az állítólagos jogsértés során a DFFE minden csütörtök reggel belső értekezletet tartott, melynek során elemezték a külön aktába rendezett, „a társaság által összegyűjtött valamennyi információt” a piaci feltételek értékelése céljából. A DFFE ezt követően ezen információk összességének alapján meghatározta a heti referenciaárat. A versenytársakkal kicserélt információk tehát részét képezték azon külön aktának, mely lehetővé tette a Dole számára árpolitikájának meghatározását.

380    A Weicherttel folytatott megbeszéléseket illetően az információkérésre adott válaszában a Dole előadta, hogy „a kapcsolatfelvételek célja az információk cseréje volt, annak érdekében, hogy lehetővé tegye valamennyi importőr számára a piaci feltételek jobb értékelését”, valamint hogy „a megbeszélések során szerzett, a piacra vonatkozó általános információk vagy vélemények felhasználásával a Dole felbecsülte a várható piaci keresletet, a kereslet kielégítésére rendelkezésre álló várható kínálatot és a Dole eredeti árelképzelésének a piac tényleges feltételeivel való összhangját” (a megtámadott határozat (195) preambulumbekezdése).

381    A kifogásközlésre adott válaszában (215. oldal), a Dole kifejtette, hogy „nem tagadja, hogy a saját referenciaárainak meghatározásakor, számos más tényezővel egyetemben, figyelembe vette a versenytársaitól szerzett információkat is”, a Dole e nyilatkozata egyaránt vonatkozik a Chiquitával és a Weicherttel folytatott megbeszéléseire (a megtámadott határozat (229) preambulumbekezdése).

382    A fent említett kifejezett nyilatkozatok összessége kizárja az olyan kétoldalú megbeszélés lehetőségét, amely általában az ágazatról folytatott egyszeri és egyszerű csevegésre szorítkozott volna, még ha az érintett vállalkozások alkalmazottai bizonyos alkalmakkor meg is említettek a referenciaár meghatározása szempontjából releváns tényezők, az ártendenciák vagy az ármegjelölések mellett a piacon tevékenykedő vállalkozások személyi állományával kapcsolatos lényegtelen témákat.

383    Ki kell továbbá emelni, hogy az árképzést megelőző megbeszélések gyakoriságát a Bizottság a Chiquita egyik alkalmazottja vonalas számának – kizárólag a Dole felé irányuló kimenő hívásokat tartalmazó – telefonszámlái alapján, illetve az érintett vállalkozások nyilatkozatai alapján állapította meg.

384    Azon körülményeket illetően, melyek között a Chiquita, a Dole és a Weichert a kétoldalú megbeszélések számára vonatkozó becsléseket fogalmaztak meg, nem vitatott, hogy – a Chiquitának a mentesség iránti kérelmében és a csatolt dokumentumokban szereplő nyilatkozatain kívül – a szóban forgó vállalkozások a Bizottság által megküldött információkérésekre, illetve kifogásközlésre válaszoltak.

385    A kifogásközlésben a Bizottság kifejezetten megkülönböztette a mennyiségekre vonatkozó megbeszéléseket azoktól, melyek a „piaci feltételek[re], az ártendenciák[ra] és a referenciaárak megjelölés[ére]” vonatkoztak, előbbiekre az utóbbiak előtt került sor. A kifogásközlés címzettjeiként szereplő vállalkozások által adott válaszok tehát minden kétséget kizáró alapon állnak.

386    A helyzet különösen egyértelmű a Dole Chiquitával való kapcsolatát illetően, mivel az előbbi a kifogásközlésre adott válaszában kifejtette az árképzést megelőző megbeszélésekre vonatkozó saját számításait a Chiquita alkalmazottjának telefonszámlái alapján, és a Bizottság végül – a Dole által elismert – 55 szerda délutáni és 53 csütörtök reggeli kapcsolatfelvételt fogadott el a csütörtök reggeli kapcsolatfelvételek tekintetében a Dole által elismert 58‑ból, kizárva a nagyon rövid időtartamú megbeszéléseket (a megtámadott határozat (77) és (78) preambulumbekezdése).

387    A Dole és a Weichert közötti kapcsolatokat illetően a Bizottság megállapította, hogy a megbeszélésekre közel 20–25 alkalommal került sor évente, ami megfelel a Weichert 2007. február 5‑i információkérésre adott válaszában szereplő becslésének, és megfelel a Dole által a kifogásközlésre adott válaszban nyújtott becslésnek, mely szerint „a piaci feltételekkel kapcsolatos megbeszélésekre hozzávetőleg kéthetente került sor” (a megtámadott határozat (91) preambulumbekezdése).

388    Meg kell jegyezni egyfelől, hogy a 2006. december 15‑i információkérésre adott válaszában a Weichert maga is egyértelműen különbséget tett a mennyiségekre vonatkozó megbeszélések és az általános piaci feltételekre, a hivatalos árak változásaira vonatkozók között, másfelől pedig csupán ez utóbbi megbeszéléseket érintette kifejezetten a Bizottság 2007. február 5‑i információkérése, melyben utóbbi arra kérte a Weichertet, hogy pontosítsa e megbeszélések gyakoriságát, megjelölve hogy azokra évente hányszor került sor.

389    Másodszor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság által elfogadott számok nem teszik lehetővé a megbeszélések rendszerességének jellemzését, mivel e megbeszélésekre véletlenszerűen került sor, és e számokra nem alapítható a referenciaárakra vonatkozó jogellenes összejátszás fennállásával kapcsolatos következtetés.

390    A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy azon tény, miszerint a Bizottság évi „hozzávetőleg 20” megbeszélést említ a Chiquitával, sokkal nagyobb rendszerességet sugall, mint ami a valós helyzet, miként a megbeszélések évenkénti bontásban megállapított pontos számának vizsgálatából kitűnik, a Dole és a Chiquita csupán 7 kétoldalú megbeszélést tartott 2000‑ben szerda délután.

391    A Dole kifogásközlésre adott válaszát illetően úgy tűnik, hogy e számadatok szándékosan részlegesek, hiszen figyelmen kívül hagyja a csütörtök reggeli megbeszéléseket. E válaszban a rendelkezésre álló telefonszámlakivonatok alapján a Dole kifejtette, hogy 2000‑ben szerda délután 7 és csütörtökön 10 megbeszélés volt, 2001‑ben szerda délután 24 és csütörtökön 37 megbeszélés volt, és 2002‑ben szerda délután 24 és csütörtökön 11 megbeszélés volt, azaz összesen 55 szerdai kapcsolatfelvétel és 58 csütörtök reggeli kapcsolatfelvétel történt (mely utóbbi számot a Bizottság 53‑ra csökkentette a nagyon rövid időtartamú telefonbeszélgetések kizárását követően).

392    A Dole nem vitatja, hogy a telefonszámlakivonatok azt mutatják, hogy ezen 53 hívásból 22‑re csütörtökön 8 óra 45 perc előtt került sor, sőt ezek közül 18‑ra 8 óra 30 perc előtt, megállapítva, hogy a Dole és a Chiquita árképzéssel foglalkozó belső értekezletei főszabály szerint 8 óra 30 perckor, illetve 8 óra 45 perckor vagy 9 órakor kezdődtek (a megtámadott határozat (78) és (85) preambulumbekezdése).

393    A Dole elismeri továbbá, hogy 20 hét volt, melyek során mind szerdán, mind csütörtök reggel beszélt a Chiquitával, mely becslést a Bizottság 17 hétre csökkentette a rövid megbeszélések kizárását követően (a megtámadott határozat (84) preambulumbekezdése).

394    Ezenfelül a fent említett számadatok a Chiquita a Bizottság dossziéjában rendelkezésre álló telefonszámláinak elemzéséből származnak, és e telefonszámlakivonatokon csak a kimenő hívások szerepelnek, Dole Chiquitához intézett hívásai pedig nem. A Dole a 2006. március 30‑i és a 2007. február 27‑i információkérésekre adott válaszaiban úgy nyilatkozott, hogy bizonyos alkalmakkor alkalmazottjai felhívták a Chiquitánál lévő kapcsolattartóikat.

395    A Dole jelezte, hogy „néha megtörténhetett, hogy [H.] vette fel a kapcsolatot B.‑vel szerda délután, ha a Dole nem hallott felőle szerda délután, és különösen ha valami rendkívüli körülmény állt fent a piac alakulásában” (a megtámadott határozat (60) és (61) preambulumbekezdése), valamint hogy „[G.] csupán akkor vette fel a kapcsolatot a Chiquitával, ha utóbbi nem kereste telefonon” (a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdése).

396    E válaszok megfogalmazásából kitűnik, hogy a kapcsolatfelvételt nagy részben a Chiquita kezdeményezte, valamint hogy volt bizonyos folytonosság az érintett vállalkozások alkalmazottjainak telefonkapcsolataiban, és a Dole alkalmazottai átvették az összejátszásra irányuló megbeszélések kezdeményezését a Chiquitánál lévő kapcsolattartóiktól, ha utóbbiak nem jelentkeztek.

397    A Dole Chiquita irányába kezdeményezett hívásait ennélfogva figyelembe kell venni a kétoldalú megbeszélések gyakoriságának értékelésekor, megállapítva, hogy a Dole nem nyújtotta be a Bizottság ezirányú kérése ellenére a kétoldalú megbeszélésekben érintett alkalmazottjai vezetékes telefonvonalaira vonatkozó számláit (a megtámadott határozat 64. lábjegyzete).

398    A felperesek állítása szerint a referenciaárak meghatározására irányulóan 156 heti értekezletre került sor az állítólagos jogsértés ideje alatt, és így nehéz megérteni, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban felszámolt információcserék (55 megbeszélés a Dole és a Chiquita között, 60–75 megbeszélés pedig a Dole és a Del Monte és a Weichert által alkotott vállalkozás között) miként bírhattak a Bizottság által nekik tulajdonított jelentőséggel, amikor az esetek közel kétharmadában a heti referenciaárakat minden ilyen jellegű megbeszélés nélkül határozták meg.

399    Ezen érvelés ismét a Chiquitával folytatott megbeszélések csonka bemutatásából ered, a fenti 391‑397. pontban kifejtettekkel megegyező okokból.

400    Egyébként a Dole tisztán számtani megközelítése, amely kizárólag a referenciaárak meghatározására irányuló heti értekezletek számának és a kétoldalú megbeszélések számának közelítésén alapul, nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a Bizottság következtetését, mely szerint a szóban forgó megbeszélések kellőképpen következetesek ahhoz, hogy meghatározott információáramlási mechanizmust alkossanak.

401    A Dole, a Chiquita és a Weichert által elismert megbeszélések jelentős száma, ezek hasonló tartalma, azon tény, miszerint rendszeresen ugyanazok a személyek vettek ezekben részt, az időzítést és a megbeszélések módját illetően szinte azonos modus operandival, azon tény, hogy e megbeszélések legalább három éven át folytatódtak, anélkül hogy bármelyik vállalkozás az eszmecserék bármilyen megszakadására hivatkozott volna, a Dole‑nak a Chiquita alkalmazottjával abban az esetben való kapcsolatfelvételre vonatkozó nyilatkozatai, amikor „nem hallott felőle szerda délután”, a Dole‑nak és a Chiquitának a kicserélt információk referenciaár meghatározása szempontjából való jelentőségére vonatkozó nyilatkozatai és a Chiquita 2002. augusztus 8‑i belső elektronikus levele (a megtámadott határozat (172) és azt követő preambulumbekezdései), melyből kiderül a Dole Chiquitával való előzetes megbeszélés nélkül hozott árképzési döntésének szokatlan jellege, lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a Bizottság helyesen állapította meg a megbeszélések olyan „sémájának” vagy rendszerének létezését, amelyet az érintett vállalkozások szükségleteiknek megfelelően igénybe vehettek.

402    E mechanizmus lehetővé tette a versenytársak jövőbeni árpolitikája tekintetében a kölcsönös bizonyosság légkörének megteremtését (a fenti 336. pontban hivatkozott Tate & Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontja), melyet megerősített a referenciaárakra vonatkozó, azok csütörtök reggeli megállapítását követő, információcsere.

403    Jóllehet bizonyos, információcsere tárgyát képező információkat be lehetett szerezni más forrásokból, a létrehozott információcsere‑rendszer lehetővé tette az érintett vállalkozások számára, hogy ezen információkat egyszerűbben, gyorsabban és közvetlenebbül ismerjék meg (a fenti 336. pontban hivatkozott Tate & Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontja), és azokat együtt naprakészen értékeljék.

404    Meg kell állapítani, hogy rendkívüli időszerűségük miatt és amiatt, hogy a megbeszélésekre hosszú időn keresztül rövid időközönként került sor az információcsere tárgyát képező adatok magukban is elegendő stratégiai jelentőséggel bírtak.

405    A jövőbeni referenciaárakra vonatkozó információknak ezen rendszeres és gyakori megosztása következtében mesterségesen nőtt az átláthatóság egy olyan piacon, ahol – amint az a fenti 310. pontban megállapítást nyert – a sajátos szabályozási környezet és az Észak–Európába érkező banán mennyiségére vonatkozó előzetes információcserék okán a verseny már gyengült (lásd ebben az értelemben a Bíróság a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑123. o.) 281. pontját).

406    Harmadszor a felperesek úgy érvelnek, hogy – amennyiben a megbeszélések célja a három importőr heti referenciaárainak összehangolása volt – az adott héten ugyanazon importőrök között ugyanarra a megbeszélésre kellett volna sor kerüljön.

407    Ezen érv nem bír relevanciával tekintettel arra, hogy a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Dole összehangolt magatartásban vett részt egyfelől a Chiquitával, másfelől a Weicherttel folytatott kétoldalú megbeszélések révén, és ezen megbeszélések mindegyike az árképzést meghatározó tényezőkre irányult, azaz a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőkre, és/vagy az ártendenciákra, valamint a következő hétre vonatkozó referenciaárakra vonatkozó útmutatásokra, továbba e megbeszélések összessége olyan információáramlási rendszert képezett, amelyet a vállalkozások szükségleteiknek megfelelően igénybe vehettek.

408    E körülmények között a felpereseknek a megbeszélések gyakoriságának téves értékelésére alapított érvét el kell utasítani.

 A kétoldalú megbeszélések céljáról

409    A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította a Chiquita „szubjektív szándéka” alapján, hogy a kétoldalú megbeszélések célja a referenciaárak összehangolása volt. A Bizottság által a megtámadott határozatban hivatkozott, az állítólagos jogsértés időszakából származó egyetlen dokumentum, a Chiquita belső elektronikus levele, semmilyen bizonyító erővel nem bír. A megtámadott határozat (302) preambulumbekezdésére hivatkozva a felperesek úgy érvelnek, hogy nincs megfelelően indokolva az ügyfelek és a kifogásközlés azon címzettjeinek magyarázatait elutasító bizottsági határozat, akik a Chiquita véleményével ellentétes véleményt fejeztek ki az információcserék célját illetően, mivel e határozat ugyanakkor elfogadja a mentességet kérő vállalkozás, a Chiquita által nyújtott magyarázatokat.

410    A Bizottság által elkövetett hibával kapcsolatos állítás alátámasztására kifejtett, és a megtámadott határozat megalapozottságát, és ekképpen ezen jogi aktus jogszerűségét kifogásoló érvelést el kell utasítani.

411    Először is ki kell emelni, hogy a Bizottság nem a Chiquita versenyellenes szándékára alapozta az EK 81. cikk e vállalkozások általi megsértésének megállapítását.

412    A Bizottság – helyesen – úgy találta, hogy amennyiben a szóban forgó magatartás versenyellenes célja megállapítást nyert, nem köteles a kifogásolt információcserék résztvevőinek szubjektív szándékát megállapítani (a megtámadott határozat (235) preambulumbekezdése).

413    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a felek szándéka nem szükséges elem az összehangolt magatartás versenykorlátozó jellegének meghatározásában, a Bizottságot vagy a közösségi bíróságot semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegye e szándékot (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 27. pontja).

414    Másodszor a Bizottság úgy találta, hogy valamennyi árképzést megelőző megbeszélés ugyanazon „séma” részét képezte, és ugyanazon versenyellenes célt követte: a referenciaárak megállapításának összehangolását. Az árképzést megelőző megbeszélések révén a Dole, a Chiquita és a Weichert felfedték az általuk követni szándékozott irányvonalat, ami legalábbis lehetővé tette a résztvevők számára a versenytársak jövőbeni magatartásának értékelését a referenciaárak megállapítását illetően, továbbá lehetővé tette, hogy elébe menjenek a versenytársak által követni kívánt irányvonalnak. E megbeszélések csökkentették tehát a versenytársak referenciaárral kapcsolatos jövőbeni döntéseit övező bizonytalanságot, mivel a vállalkozások ekképpen összehangolták az említett árak megállapítását és a piacnak szánt üzenetet, ahelyett hogy árpolitikájukról teljesen önállóan döntöttek volna (a megtámadott határozat (263)–(272) preambulumbekezdése).

415    A Bizottság megállapította, hogy az árral kapcsolatos horizontális magatartásoknak természetüknél fogva célja a verseny korlátozása az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében (a megtámadott határozat (261) és (263) preambulumbekezdése).

416    E következtetés levonásához a Bizottság megvizsgálta a szóban forgó magatartást, figyelembe véve a kétoldalú megbeszélések tartalmát és gyakoriságát, valamint a megbeszéléseket övező jogi és gazdasági környezetet. A Chiquita, valamint a Dole és a Weichert nyilatkozataira támaszkodott, továbbá okirati bizonyítékokra, mint például telefonszámlakivonatokra és elektronikus levelekre.

417    Először is az érintett vállalkozások nyilatkozatait illetően nem vitatott, hogy az árképzést megelőző kétoldalú megbeszélések tartalmának a megtámadott határozatban található leírása lényegében ezen nyilatkozatokon alapul.

418    Ki kell emelni, hogy a Chiquita úgy nyilatkozott, hogy „[…] [B.] és [H.] telefonos megbeszéléseinek végső témája az elkövetkező heti árak emelkedése esélyeinek értékelése volt, más szóval annak értékelése, hogy az érintett másik vállalkozásnak is szándékában állt‑e árainak emelése”, valamint hogy „fontos volt annak ismerete, hogy marad‑e mozgástér áremelésre”, és hogy „ezen árképzési szándékok cseréje […] azt a célt szolgálta, hogy megszüntesse az árképzést övező bizonytalanságot” (a megtámadott határozat (151) és (164) preambulumbekezdése).

419    A Chiquita kifejtette ezenfelül, hogy alkalmazottja és a Dole alkalmazottja tudatában volt annak, hogy a közölt árképzési szándékok a piac megértésének részét képezték, melynek alapján meghozták az árképzési döntéseket (a megtámadott határozat (167) preambulumbekezdése).

420    Az árképzést megelőző megbeszélések céljára vonatkozó ezen nyilatkozatokat megerősítik a Dole nyilatkozatai, aki maga is elismerte, hogy e megbeszélések befolyásolták az árakkal kapcsolatos döntéseit.

421    Meg kell jegyezni, hogy a Dole kifejtette:

–        az információkérésre adott válaszában, hogy számára egyértelmű volt, hogy a Chiquita szerdai irányárát csütörtökön megerősítik (a megtámadott határozat (170) preambulumbekezdése);

–        az információkérésre adott válaszához mellékelt levélben, hogy „a Dole referenciaárának meghatározása szempontjából kulcsfontosságú információk” közé tartozott többek között az ágazat Unióba érkező mennyiségeire és az érleléssel foglalkozó társaságok mennyiségeire, valamint a légköri viszonyokra vonatkozó információ;

–        a Weicherttel folytatott megbeszéléseket illetően az információkérésre adott válaszában, hogy „a kapcsolatfelvételek célja az információk cseréje volt, annak érdekében, hogy lehetővé tegye valamennyi importőr számára a piaci feltételek jobb értékelését”, valamint hogy „a megbeszélések során szerzett, a piacra vonatkozó általános információk vagy vélemények felhasználásával a Dole felbecsülte a várható piaci keresletet, a kereslet kielégítésére rendelkezésre álló várható kínálatot és a Dole eredeti árelképzelésének a piac tényleges feltételeivel való összhangját” (a megtámadott határozat (195) preambulumbekezdése);

–        a kifogásközlésre adott válaszában (130. o.), hogy „[H., a Dole alkalmazottja] elmagyarázta, hogy ő és [B., a Chiquita alkalmazottja], néha mondhatták, hogy arra számítanak, hogy az árak egy euróval vagy 50 centtel emelkedni fognak” (a megtámadott határozat (170) preambulumbekezdése, és a 217. lábjegyzet);

–        a kifogásközlésre adott válaszában (215. o.), hogy „nem tagadja, hogy figyelembe vette a versenytársaitól szerzett információkat, számos más tényezővel egyetemben a saját referenciaárainak meghatározásakor”, a Dole e nyilatkozata egyaránt vonatkozik a Chiquitaval és a Weicherttel folytatott megbeszéléseire (a megtámadott határozat (229) preambulumbekezdése);

–        a tárgyalás folyamán pedig, hogy „célja a kétoldalú cserék, valamint más piaci információk felhasználása volt annak érdekében, hogy minél gyorsabban meg tudja határozni az egyensúlyi árat (azaz a heti fix banánellátást az ingadozó kereslethez tudja igazítani), ami lehetővé tette a Dole számára, hogy hatékonyan kitárolja banánjait, a lehető legkevesebb alkudozással”.

422    Ezenfelül, amint az a fenti 379. pontban megállapítást nyert, a felperesek elismerik beadványaikban, hogy a banánimportőrök között a referenciaár megállapítását megelőzően sor került kétoldalú megbeszélésekre, melyek a piac „lehetséges tendenciáit” érintették. A felperesek előadják, hogy az állítólagos jogsértés során a DFFE minden csütörtök reggel belső értekezletet tartott, melynek során elemezték a külön aktába rendezett, „a társaság által összegyűjtött valamennyi információt” a piaci feltételek értékelése céljából. A DFFE ezt követően ezen információk összességének alapján meghatározta a heti referenciaárat. A versenytársakkal kicserélt információk tehát részét képezték azon külön aktának, mely lehetővé tette a Dole számára árpolitikájának meghatározását.

423    Másodszor a Bizottság okirati bizonyítékokra, többek között a Chiquita 2002. augusztus 8‑i, K. által P.‑nek (a Chiquita elnök-vezérigazgatójának) küldött belső elektronikus levelére hivatkozik, amelyben előbbi ismerteti gondolatait a Dole referenciaárának 2 eurós növelését követően (a megtámadott határozat (111), (172) és azt követő preambulumbekezdései).

424    A Chiquita alkalmazottja a következőket írja:

„Miért csupán 1,5 euróval mozdultunk el, amikor a Dole 2 euróval?

Tegnap az volt a benyomásunk, hogy a piac enyhén beindult, de inkább 1 euró környékén.

Ma reggel a Dole nem válaszolt a hívásomra, és anélkül, hogy velünk egyeztetett volna, 2 eurót jelentett be (J.‑n keresztül, ami lehetővé tette a kérdések elkerülését). Mi lehetett az indítékuk?

1) […] az Edeka árkedvezménye: az Edeka egyhetes, »az Aldi ár alatti« árkedvezményt nyújt a harmadosztályú banánra (általában a készletük összetétele 60 Dole, 30 CB, 20 DM és egy kevés harmadosztályú). Kényszerítették valamennyi beszállítójukat, hogy segítsenek, az Edeka megegyezett a Dole‑lal, hogy 80K dobozt megvesz »Aldi áron«, a piaci ár és az Aldi árának emelésével [a Dole] először is jobb árat kap a 80K‑ért […] Amennyiben mi részt veszünk 50K CS‑vel, lehetséges, hogy némi haszonra teszünk szert.

2) A Dole tudja, hogy nekünk [Chiquita] sok Dole plus ügyletünk van, és ezt egyre inkább arra használja fel, hogy a tényleges árainkat felfelé nyomja, míg ők sokkal lejjebb maradnak.

Később a Dole felhívott telefonon, megismételve döntésüket, és jelezte, hogy »az ’Aldi ár’ bizonyára szintén 2 euróval fog változni«.

A Weichertnek köszönhetően […] tudjuk, hogy enyhén túlzónak találták a Dole emelését.

Minden azt sugallja, hogy a Dole felfújja a helyzetet, és megvannak a saját indokai. Mivel nem szabad úgy tűnnünk, mint akik túl lelkesen követik, az 1,50 mellett döntöttünk, meghagyva így a Dole‑lal a 2 különbséget és a harmadik felekkel a 4,5/5 különbséget.”

425    A felperesek úgy érvelnek, hogy ez az üzenet kizárólag azt mutatja, hogy a Chiquita nem követte a Dole példáját, tehát függetlenül járt el. Ez az elektronikus levél nem tartalmaz semmi olyan elemet, amely alátámasztaná a Bizottság azon állítását, mely szerint a „,ma reggel”‑re hivatkozás azt jelentené, hogy szokatlan volt a Dole részéről az, hogy a Chiquitával való egyeztetés nélkül jelentett be referenciaárat.

426    Amint a Bizottság jogosan hangsúlyozta (a megtámadott határozat (173) és (174) preambulumbekezdése), ez az üzenet nem csupán annyit mutat, hogy K. nem tudta elérni a Dole‑t aznap reggel, hanem azt is, hogy a Dole a Chiquitával való „egyeztetés nélkül” jelentette be a referenciaárát, és ez meglepő volt, mivel a Chiquita arra számított, hogy a Dole egyeztet vele, mielőtt a referenciaár megállapításával kapcsolatban döntést hoz. Ezenfelül e dokumentum kifejti, hogy miután eredetileg a Chiquita egy alacsonyabb beosztású alkalmazottjával beszélt, a kérdések elkerülése végett, a Dole végül újra felvette a kapcsolatot a Chiquitával, annak érdekében, hogy tájékoztassa az árak alakulásáról, és biztassa példájának követesére, megjegyezve, hogy az „Aldi ár” „bizonyára” szintén 2 euróval fog változni. Azon tény, hogy a Dole felhívta a Chiquitát, és magyarázattal szolgált, ellentmond a vállalkozások önálló magatartására vonatozó állításnak.

427    Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az állandó ítélkezési gyakorlatra támaszkodott, mely szerint – míg az érdekelt gazdasági szereplők nem bizonyítják annak ellenkezőjét – vélelmezni kell, hogy az egyeztetésben részt vett és a piacon továbbra is tevékeny vállalkozások figyelembe veszik a versenytársaikkal cserélt információkat piaci magatartásuk meghatározása érdekében (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 51. pontja, a Törvényszék T‑303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4567. o.] 132. és 133. pontja). A megtámadott határozat (302) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az ellenkező bizonyítására vonatkozó követelmény a jelen ügyben nem teljesült. A Chiquita és a Dole – fenti 418., 419. és 421. pontban hivatkozott – nyilatkozataiból kitűnik, hogy e vállalkozások elismerték, hogy figyelembe vették a versenytársaktól szerzett információkat a referenciaáraik megállapításakor, amit a Bizottság ki is emel a megtámadott határozat (229) preambulumbekezdésében.

428    Általánosabban kifejezve, a Bizottság a megtámadott határozat (302) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy a kifogásközlés címzettjeként szereplő vállalkozások nem terjesztettek elő olyan bizonyítékot, amely megkérdőjelezhetné azon megállapításokat, melyekre az árképzést megelőző megbeszélések versenyellenes céljával kapcsolatos következtetéseit. A Bizottság e tekintetben megjegyzi, hogy nem „fogadhatja el elegendő bizonyítékként a nagyközönségtől vagy ügyfelektől származó leveleket, különösen amikor semmi sem utal arra, hogy e személyek tudatában lettek volna [az érintett vállalkozások] közötti árképzést megelőző megbeszélések jellegének”.

429    A felperesek által a jelen eljárásban szolgáltatott adatok nem teszik lehetővé a Bizottság fenti 427. pontban említett következtetéseinek megcáfolását.

430    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy el kell utasítani azon kifogást, mely szerint a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a kétoldalú megbeszéléseknek a referenciaárak összehangolására irányuló versenyellenes célja volt.

 A banánágazatban a referenciaár relevanciájáról

431    A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nem fejtette ki világosan és egyértelműen, hogy a különböző típusú információk cseréje mennyiben bizonyul fontosnak a zöld banán tényleges árának meghatározása szempontjából.

432    A felperesek úgy érvelnek, hogy a tényleges áraktól meglehetősen távoli tárgykörökről folytatott szórványos és véletlenszerű megbeszélések nem tekinthetők úgy, hogy kellően ártalmasak lennének a versenyre ahhoz, hogy ezáltal megállapítható lenne a cél általi jogsértés. E tekintetben azt állítják, hogy a referenciaárak semmilyen kapcsolatban nem állnak a banánágazatban a tranzakciós árak megállapításával, az Aldi kiskereskedő által meghatározott ártól eltérően, amely kiskereskedő a legnagyobb banánfelvásárló Észak‑Európában, és amelynek csütörtök délutáni bejelentése jelenti a kereskedelmi tárgyalások kiindulópontját. A piaci szereplők mindegyike elismeri, hogy az Aldi által a sárga banán tekintetében megállapított ár minősül viszonyítási alapnak és meghatározó tényezőnek a tényleges árak kialkudása során. A Bizottság maga is elismeri, hogy a referenciaárak nem függenek szorosan össze a tényleges árakkal (a megtámadott határozat (352) preambulumbekezdése).

433    A Dole azt állítja, hogy a Bizottság teljes mértékben tévesen adta elő a Dole álláspontját, valamint hogy egyértelmű, hogy a Dole a gazdasági szakértőihez, minden más importőrhöz és ügyfeleihez hasonlóan mindvégig azt állította, hogy a referenciaárak nem relevánsak a tényleges árakra vonatkozó alku szempontjából.

434    A megtámadott határozat indokolását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (146)–(197) preambulumbekezdésében a jogilag megkövetelt módon bemutatja az árképzést megelőző kétoldalú megbeszélések tartalmát, amely megbeszélések mind a referenciaárhoz kapcsolódtak.

435    Ezenfelül a megtámadott határozat (102)–(128) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság megfelelő pontossággal és egyértelműséggel vizsgálta meg a banánágazat referenciaára megállapításának és jelentőségének kérdését.

436    Nem vitatott, hogy a Chiquita, a Dole és a Weichert márkájuk tekintetében hetente, jelen esetben csütörtök reggel, határozták meg referenciaárukat, és azt bejelentették ügyfeleiknek. Az importőrök jelezték, hogy a referenciaárak gyorsan ismertté váltak az ágazat egészében, és azokat ezt követően a szakmai sajtóval is közölték (a megtámadott határozat (34), (104) és (106) preambulumbekezdése).

437    A Bizottság kifejti, hogy a tranzakciós árakat vagy hetente tárgyalták meg, vagy előzetesen megállapított árképzési képlettel egy rögzített árra hivatkozva vagy az árat egy, az eladó vagy egy versenytárs referenciaárához vagy más mutatószámhoz, például az „Aldi árhoz” kapcsoló záradékkal határozták meg. A Chiquita különösen olyan szerződéseket alkalmazott, amelyek alapja a „Dole plus képlet” volt, ahol a tranzakciós árak valójában a Dole által meghatározott heti referenciaáraktól függtek, vagy amelyek alapját a Chiquita saját referenciaárai képezték . Az érintett ügyfelek esetében közvetlen kapcsolat állt fenn a kifizetett árak és a referenciaárak között (a megtámadott határozat (104) és (105) preambulumbekezdése).

438    A Bizottság a következő pontosítást teszi a megtámadott határozat (104) preambulumbekezdésében:

„[…] Az Aldinak értékesítő banánbeszállítók szokásosan csütörtök reggelente tették meg ajánlatukat az Aldi felé. Általában 14 óra felé megállapították az »Aldi árat«. Az »Aldi ár« az Aldi által a banánbeszállítóinak fizetett ár volt. Az Aldi kifejtette, hogy minden csütörtökön 11 óra és 11 óra 30 perc között kapta meg a beszállítói ajánlatokat. Az Aldi arról számolt be, hogy a beszállítói felé irányuló heti ajánlatával kapcsolatos döntést a beérkezett ajánlatok, a megelőző hét árai és az előző év ugyanazon hetének árai alapján hozta meg. Hozzávetőleg 30 perccel a beszállítói ajánlatainak beérkezését követően az Aldi ellenajánlatot tesz, amely általában minden beszállítója felé azonos. Az Aldi kifejti, hogy nem tud úgynevezett »Aldi ár« létezéséről, és ezért nem áll módjában annak értékelése, hogy az árai mennyiben jelentősek harmadik személyek ügyletei szempontjából. 2002 második félévétől az »Aldi árat« egyre többet használták a banán ára megállapításának mutatójaként számos más – többek között a márkával ellátott banánokra vonatkozó – tranzakció tekintetében.”

439    A Bizottság okirati bizonyítékokra (a megtámadott határozat (107), (110)–(113) preambulumbekezdése), valamint a Dole (a megtámadott határozat (114), (116), (117) és (122) preambulumbekezdése) és a Del Monte (a megtámadott határozat (120) preambulumbekezdése) nyilatkozataira hivatkozik, hogy igazolja a referenciaárak relevanciáját a szóban forgó ágazatban.

440    A Bizottság megállapítja, hogy referenciaárak legalább jelzésként, tendenciaként és mutatóként szolgáltak a piac számára a banánárak várható alakulását illetően, és hogy ezek lényegesek voltak a banánkereskedelem és az elért árak szempontjából. Ezenfelül bizonyos ügyletekben a tényleges árak közvetlenül kapcsolódtak a referenciaárakhoz. A Bizottság úgy véli, hogy kellő számú eszköz állt rendelkezésre a versenyellenes cél eléréséhez (a megtámadott határozat (115) és (128) preambulumbekezdése).

441    Ilyen körülmények között el kell utasítani a felpereseknek az indokolási kötelezettség Bizottság általi megsértésével kapcsolatos állításait.

442    Először is a bizottsági értékelés megalapozottságát illetően meg kell jegyezni, hogy a Dole a közigazgatási eljárásban saját maga is megfogalmazott olyan nyilatkozatokat, amelyek a referenciaár érintett piaci relevanciáját juttatták kifejezésre. A felperesek mindazonáltal kifogásolják, hogy a Bizottság tévesen mutatta be a referenciaárak szerepével kapcsolatos álláspontjukat, mivel kiragadta az említett nyilatkozatokat azok szövegkörnyezetéből.

443    A Dole Bizottság által figyelembe vett nyilatkozatait illetően először is meg kell jegyezni, hogy a Dole egyértelműen elismerte, referenciaárait minden ügyfelével közölte (a megtámadott határozat (106) preambulumbekezdése, a Dole által benyújtott 2007. április 10‑i gazdasági tanulmány 4. oldala), amit a keresetlevélben meg is erősített.

444    A Dole jelezte, hogy „[a referenciaárak] meglehetősen szerény mértékben segítették az importőröket és az ügyfeleket abban, hogy felmérjék a piac aktuális helyzetét, és azt, hogy a piac miként alakulhat”, továbbá hogy „a referenciaár pusztán piaci mutatóként szolgált, amelynek célja a tárgyalások tényleges árak felé irányuló előmozdítása volt” (a megtámadott határozat (116) és (117) preambulumbekezdése).

445    A Dole több kifejezett nyilatkozatott tett, amelyek arra utaltak, hogy az ügyfelek szerint a referenciaárak relevánsak a kereskedelmi tárgyalások szempontjából. A Dole a következőképpen nyilatkozott:

–        az importőrök referenciaáraira vonatkozó információkat különböző forrásokból be lehetett szerezni, és különösen azoktól „az ügyfelektől, akik a legjobb ajánlatot a versengő ajánlatok árainak nyilvános összehasonlításával igyekeztek kialkudni” (a megtámadott határozat (114) preambulumbekezdése és a kifogásközlésre adott válasz 222. oldala);

–        „csütörtökön, amikor a Dole közölte referenciaárait az ügyfelekkel, ez utóbbiak néha kifogásolták, hogy a Dole árai túl magasak”, hogy „ekkor a Dole egyik alkalmazottja [H.], ezt megvizsgálta, felvéve a kapcsolatot az érintett versenytárssal (amellyel a Dole árait az ügyfél összehasonlította)”, és hogy „e gyakorlat alapján a Dole meggyőződhetett arról, hogy fontosabb ügyfelei nem csapják be”;

–        „a piacot olyan igényes ügyfelek jellemzik, amelyek jelentős vásárlóerővel rendelkeznek, és amelyek között sok az olyan erőfölényes helyzetben lévő kiskereskedő, aki könnyedén beszállítót vált” (a kifogásközlésre adott válasz 38. oldala);

–        „az ügyfelek (érleléssel foglalkozó társaságok, nagykereskedők, kiskereskedők és mások) készek a különböző importőrök ajánlatait közzétenni” (a kifogásközlésre adott válasz 39. oldala);

–        a Dole élelmiszer‑áruház ügyfelei nyíltan figyelembe vették „a versenytárs beszállítók ajánlatait mint a legelőnyösebb ügylet elnyerésének eszközét” (a kifogásközlésre adott válasz 97. oldala).

446    Ily módon úgy tűnik, hogy az ügyfelek arra számítottak, a magasabb referenciaárak magasabb tranzakciós árakat eredményeznek, és hogy erős piaci helyzetük révén ezeket a tényleges árak meghatározásához szükséges alku eszközéül használták fel, ami azt mutatja, hogy az importőröknek érdekükben állt a referenciaárak összehangolása. A Dole által tett, pontos, megismételt és egybehangzó nyilatkozatok, amelyeket írásban, megfontoltan és jól átgondolva nyújtottak be, jelentős bizonyító erővel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑348/08. sz., Aragonesas Industrias y Energía kontra Bizottság ügyben 2011. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑7583. o.] 104. pontját) a referenciaáraknak az importőröktől kért első árajánlat tekintetében betöltött szerepét és a kereskedelmi tárgyalások szempontjából vett jelentőségét illetően.

447    A közigazgatási eljárás során a Dole gazdasági tanulmányokat nyújtott be, melyek egyike 2007. április 10‑i keltezésű, amelyben megállapítást nyer, hogy a piac két lényegi jellemzője azon a tényhez kapcsolódik, hogy a banán romlandó áru, és hogy az árak meghatározásához intenzív informális megbeszélésekre van szükség a piaci szereplők között.

448    Ez a tanulmány gazdasági magyarázatot ad az ármeghatározás folyamatára, hivatkozva mindenekelőtt a piaci szereplők közötti, a banántermesztő társaságok közötti megbeszélésektől eltérő információcserékre.

449    E tanulmány a következőképpen szól:

„[E megbeszélések] próbáltak véget vetni az egyensúlyi árral kapcsolatos bizonytalanságoknak az Észak‑Európába irányuló heti banánszállítmányok beérkezését megelőző napokban […]. Az érleléssel foglalkozó társaságok azon elhatározása, hogy az Aldi egyedi feltételeit elfogadják, bizonyos mértékben az importőröktől kapott kezdeti referenciaáraktól függött, ezen árak pedig attól, hogy az importőrök mennyire gondolták könnyűnek az adott héten kirakodott mennyiség értékesítését. […] A piaci szereplők közötti valószínűsíthető egyensúlyi árral kapcsolatos jobb információk hatékonyabb ügyletekhez vezetnek. […] A beszállítók és az ügyfelek közötti tárgyalások rövidebb ideig tartanak, […] és kisebb a kockázata, hogy a banán megromlik. […] Ha a felek mindegyikének kevésbé tér el az álláspontja az egyensúlyi árat érintően, könnyebben egyezségre jutnak egy olyan árról, amelyet készek kialkudni. […] Másfelől az eladók esetleg tévedésből túl sok banánt adnának el túl alacsony áron, anélkül hogy tudnák, más vevő […] talán hajlandó lenne többet fizetni.”

450    A banántermesztő társaságok közötti információcserét illetően a 2007. április 10‑i gazdasági tanulmány rámutat arra, hogy ezek az információcserék „kiegészítő eszközül szolgáltak a különböző piaci információs források összehasonlításához, amelynek eredményeként közös elképzelés alakulhat ki az egyensúlyi árról”, és hogy „az információcsere azt jelentette, hogy a banántermesztő társaságok referenciaára az adott heti kínálatról és keresletről összegyűjtött információkat tükrözte, és nem kizárólag egy adott beszállító egyedi információit”.

451    A 2007. április 10‑i gazdasági tanulmány 3. oldalán az is szerepel, hogy „a DFFE heti banánigénye bizonytalan”, és hogy „a DFFE‑nek »rá kell jönnie« az ajánlatát és ezt a változó igényt a lehető legkedvezőbb árszinten kiegyenlítő árra, figyelembe véve a kockázatokat és a banánérlelés költségeit”. Ezenfelül az említett tanulmány 5. oldalán kifejtik, hogy „a DFFE végső referenciaára tükrözi az ügyfelei számára a DFFE álláspontját a piaci telítettségéről és ebből kiindulva a banánja piaci értékéről”.

452    A 2007. április 10‑i gazdasági tanulmány e különböző kivonatai bizonyítják a referenciaár jelentőségét a banánágazatban, mivel megállapításra került, hogy a banánpiac szereplői között folytatott információcserék összessége keretében hivatkozott különbségtétel tisztán elméleti, amennyiben magából a tanulmányból és a Dole nyilatkozataiból (a kifogásközlésre adott válasz 215. oldala és megtámadott határozat (229) preambulumbekezdése) kitűnik, hogy a banántermesztő társaságoknál és más gazdasági szereplőknél gyűjtött információkat összesítették, és ezek szolgáltak e vállalkozás referenciaára megállapításának alapjául.

453    Hangsúlyozni kell azt is, hogy a Dole elismerte, bizonyos ügyletei közvetlenül a referenciaárakon alapultak.

454    A Dole szerint belga leányvállalata, a VBH a sárgán szállított banánra vonatkozó heti árait közölte egyes ügyfeleivel (Metro, Delhaize, Carrefour); mely ár a DFFE által közölt zöld referenciaáron alapult, amelyet a VBH és az ügyfele közötti szerződésben rögzített összeggel növeltek.

455    A Dole azt is kijelentette, hogy „[e] sárga ár magában foglalta az érlelést, a szállítást [és a] forgalmazást, csomagolást és a termék többi specifikációját, amelyeket egyes ügyfelek kérhetnek”, hogy „az ár tehát a heti zöld ár és a növelések függvényében alakul[t]”, valamint hogy „a kiskereskedőkkel kötött szerződések […] az ár kiszámítására vonatkozó képletet tartalmaz[t]ak (azaz: sárga ár = DFFE által közölt zöld ár + a termékspecifikációk és a logisztikai költségek miatti növelések – visszatérítések)”. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy csak a növeléseket és a visszatérítéseket tárgyalták meg évente egy‑egy évre szóló szerződés keretében.

456    Amint a fenti 202. pontban is megállapítást nyert, a felperesek azt állítják, hogy az ármegállapítás e módjára csak a jogsértés időszakát követően került sor, és hogy a Bizottság nem győződött meg arról, hogy a VBH e szerződéseivel kapcsolatos információk, amelyeket a Bizottság 2006. február 10‑i, a „2000‑től napjainkig” tartó időszakra vonatkozó információkérésére adott válasz is említ, csak ezt a 2000 és 2002 közötti korlátozott időszakot érintették, amelyet végül a megtámadott határozatban figyelembe vett.

457    Emlékeztetni kell arra (lásd a fenti 203. pontot), hogy az ellenkérelem vonatkozó mellékletei semmilyen, a felperesek állításait alátámasztó utalást nem tartalmaznak a szóban forgó ármegállapítás ratione temporis alkalmazását illetően, másfelől a felperesek sem szolgálnak konkrét és objektív bizonyítékokkal, amelyekkel igazolható lenne állításaik valóságtartalma, sem arra vonatkozó utalásokkal, hogy a VBH hogyan állapította meg árait a 2000 és 2002 közötti időszakban. Egyértelmű volt, hogy a Bizottság 2006. február 10‑i információkérésében érintett időszak 2000. január 1‑jén kezdődött. Azzal, hogy nem pontosították kifejezetten, hogy mikortól alkalmazták a VBH és az ügyfelei, a Metro, a Delhaize és a Carrefour közötti szerződésekben a szóban forgó ármegállapítást, a Dole válasza szükségképpen a célzott időszak egészére kiterjedt, beleértve a 2000 és 2002 közötti időszakot is. E körülmények között helyénvaló a felperesek azon érvét elutasítani, amely szerint nem ratione temporis alkalmazták a szóban forgó ármegállapítást.

458    A felperesek arra is utalnak, hogy a DFFE Dole márkájú zöld banánt is adott el egyes nagyon kis ügyfeleknek a referenciaárral megegyező áron, azaz két ügyfélnek 2002‑ben, amelyek 1 072 840 eurót, azaz üzleti forgalma egészének 1%‑át jelentették; ezeket a számadatokat ugyanakkor semmilyen dokumentum nem támasztotta alá.

459    Másodszor a Dole azt állítja, hogy az eredeti nyilatkozataiból származó, Bizottság által kiemelt idézeteket kiragadták szövegkörnyezetükből, „amint az a C.7. mellékletben is szerepel”.

460    A Bizottság a válasz C.7. melléklete elfogadhatatlanságának megállapítását kéri az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat alapján.

461    Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek az ismertetésnek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül (a Törvényszék T‑340/03. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. január 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑107. o.] 166. pontja, amelyet a Bíróság fellebbezési eljárásban a C‑202/07. P. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2009. április 2‑án hozott ítéletében [EBHT 2009., I‑2369. o.] is megerősített).

462    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből. Míg a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (a C‑52/90. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1992. március 31‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑2187. o.] 17. pontja, a Törvényszék T‑56/92. sz., Koelman kontra Bizottság ügyben 1993. november 29‑én hozott végzésének [EBHT 1993., II‑1267. o.] 21. pontja, és T‑154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21‑én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑1703. o.] 49. pontja). A mellékletek csak annyiban vehetőek figyelembe, amennyiben azok a felperesi beadványok szövegében kifejezetten megjelenő jogalapokat vagy érveket támasztják alá, illetve egészítik ki, és amennyiben pontosan meg lehet határozni, hogy melyek a melléklet azon részei, amelyek e jogalapokat vagy érveket támogatják, illetve kiegészítik (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3601. o.] 99. pontját).

463    Továbbá nem a Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik; mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van (a Törvényszék T‑84/96. sz., Cipeke kontra Bizottság ügyben 1997. november 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑2081. o.] 34. pontja és a T‑231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2085. o.] 154. pontja). A mellékletek tehát nem szolgálhatnak a keresetlevélben röviden ismertetett jogalap ismertetésére úgy, hogy a keresetlevélben fel nem tüntetett kifogásokat és érveket fejtik ki (a fenti 461. pontban hivatkozott France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. január 30‑án hozott ítélet 167. pontja, amelyet a Bíróság fellebbezési eljárásban a fenti 461. pontban hivatkozott France Télécom kontra Bizottság ügyben 2009. április 2‑án hozott ítéletében megerősített).

464    A Bíróság alapokmánya 21. cikkének és a Törvényszék eljárási szabályzat a 44. cikke 1. §‑a c) pontjának ez az értelmezése a beadványokban kifejtett jogalapokra és kifogásokra is vonatkozik (a Törvényszék T‑102/92. sz., Viho kontra Bizottság ügyben 1995. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑17. o.] 68. pontja, és a fenti 461. pontban hivatkozott France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. január 30‑án hozott ítélet 166. pontja, amelyet a Bíróság fellebbezési eljárásban a fenti 461. pontban hivatkozott France Télécom kontra Bizottság ügyben 2009. április 2‑án hozott ítéletében megerősített).

465    A jelen ügyben a Dole által a közigazgatási eljárásban tett nyilatkozatok szövegkörnyezetükből való kiragadására alapított kifogás alátámasztására a felperesek a válaszban a kifogásközlésre adott válasz egy szakaszát említik, amely a következőképpen szól:

„Egész egyszerűen abszurd azt feltételezni, hogy a referenciaárakkal kapcsolatos információcsere lehetővé tette a banánimportőrök számára, hogy bármilyen módon előre lássák az ügyfeleknek kiszámlázott végső árakat. Az Aldi érleléssel foglalkozó társaságoktól vásárol banánt, akiket a különböző banánimportőrök látnak el. Az érleléssel foglalkozó társaságok kilogrammonkénti árra tesznek ajánlatot az Aldinak. Az Aldi ezt követően összehasonlítja az ajánlott árakat, és ennek során figyelembe veszi a különböző kiskereskedelmi üzleteiben a fogyasztók válaszával kapcsolatos saját értékelését is, majd dönt arról, hogy melyik érleléssel foglalkozó társaságnál vásárol. Az ajánlott árak bizalmasak, és semmilyen kapcsolatban nincsenek a banánimportőrök referenciaáraival.”

466    A felperesek idézik a 2007. november 20‑i gazdasági elemzés egy részletét, amelyben a következők olvashatók:

„Az »Aldi árral« ellentétben [...] a banánértékesítő társaságok kezdeti referenciaárai semmilyen közvetlen szerepet nem játszanak azon tényleges árak meghatározásában, amelyeket az ügyfelek a banánért fizetnek.”

467    Meg kell állapítani, hogy a felperesek semmilyen magyarázatot nem adtak e két idézet jelentőségére, még ha az első a Bizottság által a megtámadott határozatban ténylegesen megállapított, a referenciaárakkal összefüggő – jóllehet az árképzést megelőző megbeszéléseket követő – információcserére hivatkozik is, és a második a kezdeti referenciaárakban betöltött „közvetlen” szerep hiányát említi. A felperesek ráadásul nem állították szembe ezeket az idézeteket és a Dole azon nyilatkozatait, amelyeket a Bizottság a referenciaár relevanciájával kapcsolatos következetésének alátámasztása érdekében felhasznált.

468    Ilyen körülmények között úgy tűnik, a felperesek megelégszenek azzal, hogy bemutatnak két, a kifogásközlésre adott válaszból, illetve egy gazdasági tanulmányból kiemelt idézetet, további pontosítások nélkül, valamint hogy általánosságban hivatkoznak a válasz C.7. mellékletére, azon kifogásuk alátámasztására, mely szerint a Bizottság kiragadta a Dole eredeti nyilatkozatait a szövegkörnyezetükből. A kifogás ilyen szűkszavú megfogalmazása alapján a Törvényszék jelen esetben nem tud dönteni más alátámasztó információk hiányában, és ellentétes lenne a mellékletek tisztán bizonyító és kisegítő jellegével, ha ezeket fel lehetne használni a keresetlevélben nem kellően egyértelműen és pontosan meghatározott állítások részletes bemutatására (a fenti 461. pontban hivatkozott France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. január 30‑án hozott ítélet 204. pontja).

469    Ez a következtetés annál is inkább érvényes a jelen ügyben, mivel a felperesek helytelenül minősítették a kiegészítő írásbeli észrevételek mellékletét, amelyek nem egyebek, mint a beadványok puszta kiterjesztései, ami nem egyeztethető össze a mellékletek meghatározó jellemzőjével, azaz a tisztán bizonyító és kiegészítő jellegével.

470    El kell ekképpen utasítani, mint elfogadhatatlant, a válasz C.7. mellékletét és a kifogást, amelyet a felek arra kívánnak alapítani, hogy a Bizottság a Dole közigazgatási eljárás során, a referenciaár szerepével kapcsolatban tett nyilatkozatait kiragadta szövegösszefüggésükből.

471    Másodszor az aktában szereplő okirati bizonyítékokat illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság különböző dokumentumokra és különösen elektronikus levelekre hivatkozik a referenciaár banánpiac szempontjából vett jelentőségét illető következtetéseinek alátámasztására.

472    Elsőként a Bizottság egy B. által P.‑nek (a Chiquita két igazgatója) 2001. április 30‑jén küldött elektronikus levelet jelöl meg (a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése), amely a következőképpen szól:

„Bizonyított, hogy amint a [Dole/Del Monte/Tuca] elérik a 36,00 DEM árat, ügyfeleik (kiskereskedők) ellenállnak, mivel ilyen kínálati szinten a fogyasztói árnak át kell lépnie a 3,00 DEM//kg határt. Semmi kétség afelől, hogy e »jelenség« egy bizonyos ideig érinteni fog minket. [Ez] azt jelenti, hogy a kínálati plafonunk 40,00 DEM lesz (zöld ajánlat).”

473    Amint a Bizottság jogosan megjegyzi, ez a dokumentum azt mutatja, hogy a tényleges árak a referenciaártól függtek, és hogy az ügyfelek követték azok alakulását. A dokumentum igazolja, hogy az ügyfelek reagáltak arra, ha a referenciaárak elértek egy bizonyos szintet, de azt is, hogy úgy ítélték meg, kapcsolat áll fenn e referenciaárak és a tényleges árak között. A dokumentum világosan rámutat arra is, hogy ha a Dole/Del Monte/Tuca ajánlatai elérik a „36,00 DEM” szintet, „a fogyasztói árnak át [kell] lépnie a 3,00 DEM/kg határt”. A dokumentum azt is tükrözi, hogy létezik bizonyos kölcsönös függés a Chiquita, Dole és Del Monte márkájú banánok referenciaárai között, és a fenntartható különbségeknek vannak korlátai.

474    Ki kell emelni, hogy a Weichert maga is megjegyzi a kifogásközlésre adott válaszában, miszerint a szóban forgó elektronikus levél közvetetten bizonyítja, hogy a kiskereskedők érzékenyek a referenciaárakra (a megtámadott határozat (108) preambulumbekezdése).

475    Másodszor a Bizottság megemlíti a Chiquita európai főigazgatójának 2000. június 21‑i, több kollégának címzett elektronikus levelét (a megtámadott határozat (113) preambulumbekezdése), mely levél a Chiquita referenciaárának a Dole 2 DEM értékű árcsökkentését követő csökkentéséhez azt a magyarázatot fűzi, hogy „a Dole‑hoz viszonyított 9 DEM‑et elérő árkülönbség mellett nem volt más választás”, és hogy „egyértelmű sokkról van szó, mivel a szokásos termelési és piaci feltételek mellett a nyári áremelés lehetőségei elenyészők, ha egyáltalán vannak”. Ugyanebben az elektronikus levélben P. azt írja, hogy „ezért kér[i tőlük] még egyszer, hogy vizsgálják meg a mennyiségek növelésének minden lehetőségét”, és hogy „a mennyiségek növelése nem kompenzálja 100%‑ban az árcsökkentést”, de „szükség van minden további dobozra mindaddig, amíg ez hosszú távon nem jár negatív hatással [rájuk] nézve”.

476    Ez az elektronikus levél nyilvánvalóan ellentmond a felperesek azon állításának, amely szerint semmiféle kapcsolat nincs a referenciaárak között, vagy legalábbis ezen árak alakulása és a piaci árak alakulása között. Amint azt a Bizottság is jogosan hangsúlyozza, ez a levél rámutat arra, hogy a Chiquitát milyen aggodalommal töltötte el a referenciaárak csökkentése, amelyet „sokként” minősített, minthogy „a nyári áremelés lehetőségei elenyészők, ha egyáltalán vannak”, valamint hogy mennyire igyekezett olyan megoldást találni, amelyek enyhítheti – jelen esetben a mennyiségek révén – e helyzetnek az árszínvonalra gyakorolt negatív következményeit. Rámutat ismételten arra is, hogy milyen jelentősége van az importőrök referenciaárai közötti különbségnek, és az e különbségek tekintetében elfogadható vagy fenntartható korlátoknak.

477    Harmadszor a Bizottság hivatkozik a Chiquita egyik, 2002. augusztus 8‑i belső elektronikus levelére (a megtámadott határozat (111), (172) és azt követő preambulumbekezdései), amelynek tartalmát a fenti 424. pont ismerteti.

478    A 2002. augusztus 8‑i elektronikus levél igazolja a Dole referenciaárának a piac – beleértve a maga a Dole által elért tényleges árakat is – szempontjából vett jelentőségét. A levél megerősíti, hogy a Chiquita „Dole plus szerződéseket” kötött, azaz olyan szerződéses megállapodásokat, amelyekben a tényleges árak a Dole heti referenciaáraitól függtek, és egyértelműen rámutat a Dole referenciaárának a Chiquita tényleges árai szempontjából vett jelentőségére. Ezenfelül a Dole referenciaára a jelen ügyben befolyásolta a Chiquita referenciaárát. Ez az elektronikus levél utal arra, hogy a Chiquita az előző napon „körülbelül 1 euró” áremelést fontolgatott, de aznap reggel úgy döntött, 1,5 euróval emeli referenciaárát. A társasági nyilatkozatban a Chiquita ugyanis kijelentette, hogy a Dole referenciaára 2 euróval történt emelésének fényében 1,5 euróval emelte saját referenciaárát, „ahelyett, hogy az előző napon előirányzott 1 eurós emelést alkalmazta volna csak” (a megtámadott határozat (111) preambulumbekezdése).

479    Negyedszer a Bizottság hivatkozik az Atlanta (érleléssel foglalkozó forgalmazó) és a Chiquita közötti levélváltásra, valamint a Chiquita 2003. január 2‑án és 6‑án kelt belső elektronikus leveleire (a megtámadott határozat (110) és (176) preambulumbekezdése).

480    2003. január 2‑án, csütörtökön az Atlanta egyik alkalmazottja elektronikus levelet küldött a Chiquita két vezetőjének, P.‑nek és K.‑nak, amelyben hivatkozott a Chiquita azon döntésére, hogy 0,5 euróval megemeli az ügyfelekkel már közölt referenciaárát, azt követően, hogy a levél elküldésének reggelén a Dole is megemelte referenciaárát. Ebben a levélben az Atlanta alkalmazottja „nagyon kritikus megjegyzést” tett a Chiquita igazgatói felé egy ilyen árképzési döntést illetően. K. erre 2003. január 6‑án ezekkel a szavakkal válaszolt: „Ez az én hibám, nagyon meglepett a Dole‑nál bekövetkezett változás. Úgy véltük, ha ugyanazon a szinten maradunk, az véget vet a felfelé irányuló mozgásnak, és kérdésessé teszi a következő hetek alakulását.” 2003. január 2‑án ugyanezen kérdést érintően a Chiquita egyik alkalmazottja azt írta K.‑nak, hogy problémái merültek fel az ár ügyfeleknek történt bejelentést követő emelésével kapcsolatban K. erre a megjegyzésre január 6‑án válaszolt:

„[P.] nem akarta, hogy a Dole és a Del Monte azt higgye, magukra hagyjuk őket a status quo fenntartásával. Megértem.”

481    A felperesek egyfelől úgy érvelnek, hogy azon tény, miszerint a Chiquita igazgatóját „meglepetésként érte” a Dole‑nál bekövetkezett változás, csak azt jelentheti, hogy ez utóbbi a Chiquitától származó legcsekélyebb mértékű információ nélkül járt el, másfelől, hogy a Bizottság nem használhatja fel ezeket a dokumentumokat elmélete alátámasztására, mivel azok későbbiek az állítólagos jogsértés időszakánál.

482    Valóban nem kétséges, hogy e dokumentumok 2003 januárjában, közvetlenül a jogsértés időszakát követően keletkeztek. Mindazonáltal, ha ezek a dokumentumok önmagukban nem alkalmasak arra, hogy azokból meg lehessen állapítani a kifogásolt versenyellenes magatartás tényét, olyan komoly ténykörülménynek minősülnek, amely megerősíti a Bizottság által összegyűjtött, az árképzést megelőző megbeszélések céljával kapcsolatos bizonyítékokat.

483    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a meglepetés puszta megemlítése a Chiquita részéről nem jelenti szükségképpen a Dole magatartásának önállóságát, de jelezheti az eltérést aközött, hogy a Chiquita miként értékelte az előzetes kétoldalú megbeszélés során a Dole álláspontját, illetve a Dole által alkalmazott áremelés között.

484    Ezenfelül, még ha egy összejátszásra irányuló magatartás egyik résztvevője arra is törekszik, hogy ezt a saját előnyére használja fel, vagy akár arra, hogy megkerülje a kartellt, ez nem csökkenti az e magatartásban való részvételéért fennálló felelősségét. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a vállalkozás, amely a versenytársaival való megállapodás ellenére többé‑kevésbé független üzletpolitikát folytat a piacon, lehet, hogy csak a saját előnyére próbálja felhasználni a kartellt (a Törvényszék T‑308/94. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑925. o.] 230. pontja; a T‑59/02. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott [EBHT 2006., II‑3627. o.], 189. pontja; lásd még a Bíróság 96/82–102/82., 104/82., 105/82., 108/82. és 110/82. sz., IAZ international Belgium és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. november 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1983., 3369. o.] 25. pontját).

485    A referenciaárak banánágazatbeli relevanciáját illetően a fenti üzentek arra mutatnak rá, hogy az ügyfelek egyértelműen úgy gondolták, a referenciaárak változása jelentőséggel bír az általuk vagy nekik várhatóan fizetendő árak szempontjából. Ezen üzenetekből az is kiderül, amint arra a Bizottság is jogosan felhívja a figyelmet, hogy az érintett vállalkozásoknak jelentős érdekük fűződött a referenciaárak megállapításának összehangolásához, valamint felfedik a Chiquita valódi igyekezetét is a referenciaárak főbb versenytársai általi emelésének támogatását illetően, szükség esetén olyan szokatlan lépéssel is, hogy egy már bejelentett árat emel meg azon nehézségek ellenére is, amelyeket ez a lépés az ügyfeleknél okoz, azzal a szándékkal, hogy ne veszélyeztesse az elkövetkező hetek árainak felfelé irányuló alakulását (a megtámadott határozat (177)–(179) preambulumbekezdése).

486    Meg kell állapítani egyébként, hogy a felperesek beadványaikban semmilyen észrevételt nem tettek a fent említett elektronikus leveleknek a referenciaárak érintett piac szempontjából vett relevanciájával kapcsolatos bizonyító erejét illetően, kivéve annyit, hogy a 2003. januári levelek a jogsértési időszaknál később keletkeztek.

487    A tárgyalás során a felperesek mindössze azt hangsúlyozták, hogy a szóban forgó közlések a Chiquita belső levelezései, és azt, hogy ezek ennélfogva nem mutathatják a Dole álláspontját a banánpiaci referenciaárak szerepét illetően.

488    Ez az egyetlen állítás nem elegendő ahhoz, hogy a banánpiacon a Dole termékeivel versengő termékekkel kereskedő gazdasági szereplőtől származó elektronikus levelek bizonyító erejét megkérdőjelezze, amely levelek konkrét és pontos helyzetekre hivatkoznak a Dole referenciaárait illetően, és rávilágítanak ezen árak importőrök és ügyfeleik szempontjából vett jelentőségére, különösen azáltal, hogy rámutatnak a Chiquita, Dole és Del Monte márkájú banánok referenciaárainak kölcsönös függőségére.

489    Ötödször a Bizottság hivatkozik a Deutscher Fruchthandelsverband eV‑nek (DFHV, német kereskedelmi szövetség) a Bizottság egy tagjához címzett, 2005. január 21‑i levelére, amelyben többek között úgy nyilatkozik, hogy „ezek a »hivatalos« árak pusztán a különböző gazdasági szereplők heti ártárgyalásokkal kapcsolatos kiinduló álláspontját tükrözik”, és hogy „ezek akár 50%‑kal is magasabbak a ténylegesen megállapított áraknál” (a megtámadott határozat (112) és (119) preambulumbekezdése).

490    Ha ez a dokumentum a jogsértési időszak végét követően keletkezett is, és nem elegendő a felrótt jogsértés bizonyításához, mindazonáltal rámutat arra, hogy a jogsértési időszakot követően három évvel és amellett, hogy a banánpiac szerkezetében nem történt semmilyen állítólagos vagy bizonyított változás, a referenciaárakat általában úgy tekintették, mint a heti ártárgyalások kiindulópontját.

491    Fontos végül hangsúlyozni, hogy a felperesek írásbeli beadványaikhoz csatolták a banánárak meghatározásáról szóló találkozó aktájának egy példányát, amely találkozóra csütörtökönként reggel került sor, és amelynek során értékelték a Dole által összegyűjtött – az említett aktában szereplő – információkat, hogy megkíséreljék „a piaci feltételeket felmérni” és a heti referenciaárat megállapítani.

492    A felperesek szerint ez az akta tartalmazott többek között egy grafikont is „A zöld banán ára Észak‑Európában” címmel, amely a korábbi 10 hét alapján elemezte a Dole és főbb versenytársai referenciaárait, ami egyértelműen arra utal, hogy a versenytársak referenciaárai fontos információk voltak a Dole árainak megállapításához, és általánosságban is rámutat a referenciaár jelentőségére a banánágazatban.

493    Harmadszor az „Aldi ár” banánszektorban betöltött szerepét illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság rámutat: az említett ár kevésbé volt fontos a jogsértés 2000–től 2002‑ig tartó időszakában, mint az azt követő időszakban, amit a felperesek vitatnak, úgy érvelve, hogy az „Aldi ajánlat” az egyetlen releváns viszonyítási alap a banánágazat valamennyi tranzakciója szempontjából, a fent említett időszakot is beleértve.

494    Először is a Dole banánjainak forgalmazási módját illetően a felperesek kiemelik az „Aldi plus megállapodások” keretében kötött ügyletek mennyiségi jelentőségét, amely megállapodások olyan hosszú távú beszerzési megállapodások, amelyek rögzített áras képletet alkalmaznak az Aldi által a sárga banánra meghatározott vételi ár alapján, amelyet a zöld banán megfelelő árára váltanak át.

495    A Dole 2000‑ben zöldbanán‑értékesítéseinek mintegy 50%‑át „Aldi plus megállapodás” keretében valósította meg, ez a szám 2005‑ben közel 80%‑ra emelkedett. A felperesek írásbeli beadványaikban a Dole márkájú banánok 2002‑es 66%‑os értékesítésére is hivatkoznak, kiemelve, hogy a Dole bizottsági kifogásközlésre adott válaszának 3. mellékletében szereplő gazdasági jelentés azt állapította meg, hogy az „Aldi plus megállapodások” keretében eszközölt értékesítések pontosan 49%‑át tették ki a Dole összértékesítésének; a különbséget magyarázhatja az, hogy az említett jelentés a százalékos arányokat az akkor 15 tagú Uniót érintő, és nem kizárólag az Észak‑Európára vonatkozó számok alapján számította ki.

496    Azon túlmenően, hogy némi eltérés mutatkozik a felperesek érvelésének számszerűsített bemutatásában, meg kell jegyezni, hogy a kifogásközlésre adott válasz 3. mellékletében szereplő gazdasági jelentést átvizsgálva, a 2000. évet érintően hiányoznak a számszerűsített adatok, az azt követő évekre viszont a következők vonatkoznak: 58% 2001‑ben, 49% 2002‑ben, 60% 2003‑ban, 68% 2004‑ben és 79% 2005‑ben, ami 2003‑tól az „Aldi plus szerződések” folyamatos és növekvő jelentőségét tükrözi.

497    Egyébként a Dole 2008. október 2‑án levelet küldött a Bizottságnak, amelyben kifejtette, hogy a kifogásközlésre adott válaszában közölt számadatok túl magasak voltak, és benyújtott egy olyan táblázatot, amelyek a következő adatokat tartalmazzák a Dole kizárólag „Aldi plus szerződésen” keresztül történő zöldbanán‑értékesítésével kapcsolatos forgalmának százalékos arányait illetően: 50% 2000‑ben, 48% 2001‑ben, 38% 2002‑ben, 51% 2003‑ban, 61% 2004‑ben.

498    A Dole a szóban forgó levélben kifejtette, hogy a 2000. évre vonatkozó számadat „becslés”, tekintve hogy a közgazdászok jelentése nem tartalmazott adatot az adott üzleti évre vonatkozóan. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a 2001. évi számadat 48%, amely 2002‑ben 38%‑ra csökken, majd 2003‑tól növekszik, ami nem mutat állandó növekedést. Amint azt a Bizottság jogosan hangsúlyozza, a Dole ügyleteivel kapcsolatos adatok elemzése megerősíti azt a megállapítást, amely szerint az „Aldi ár” kevésbé kötődött a Dole tényleges áraihoz a 2000 és 2002 közötti időszakban, mint azt követően.

499    Másodszor azon állítás alátámasztására, amely szerint az „Aldi árral” ellentétben a referenciaár semmilyen jelentőséggel nem bírt a tranzakciós árak megtárgyalása szempontjából, a felperesek kifejtik, hogy amikor az Aldi közzétette azon árait, amelyet a sárga banánért fizetni szándékozott beszállítóinak (azaz az érleléssel foglalkozó forgalmazóknak), ezek beszámoltak erről a banánimportőröknek.

500    Azon kívül, hogy ez utóbbi állítást semmi nem támasztja alá, meg kell állapítani, hogy a felperesek előadták, hogy a szóban forgó időszakban, azaz 2000 és 2002 között a Dole csak egyetlen referenciaárat tett közzé, még azelőtt, hogy az Aldi közzétette volna a sajátját, és hogy ez a gyakorlat „2002 és 2008 között” változott meg, amely időszakban a Dole a csütörtök reggel érvényes kezdeti referenciaár után „végleges referenciaárat” fogadott el, és ezt az ügyfelekkel az „Aldi ár” csütörtök délutáni bejelentését követően közölte.

501    A megtámadott határozatban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Dole egy 2006. december 15‑i információkérésre válaszolva a következőképpen nyilatkozott: „a DFFE […] úgy határozott, hogy 2002 decemberétől a Dole referenciaárait ezentúl az »Aldi ár« függvényében […] kiigazítják” (a megtámadott határozat 163. lábjegyzete), valamint hogy a Dole és a Weichert referenciaárait 2002 októbere és 2002 decembere között néhányszor kiigazították (a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdése).

502    Ily módon úgy tűnik, hogy a Dole eleinte egyetlen referenciaárat határozott meg, amelyet az „Aldi ár” bejelentését megelőzően közölt az ügyfeleivel, majd egy ezt követő időszakban kettéosztotta ezt az egyetlen referenciaárat, hogy abból az „Aldi ár” bejelentését követően egy – az Aldi árat figyelembe vevő – végleges referenciaárat alakítson ki.

503    A fenti megfontolások nemcsak az „Aldi ár” egyre növekvő jelentőségét támasztják alá, de rámutatnak mindenekelőtt arra is, hogy a Dole nem mellőzte a referenciaárakat az ármegállapítási folyamatának megváltoztatása során, hanem ellenkezőleg: ezeket fenntartotta, beleértve a csütörtök reggeli, az „Aldi ajánlatát” megelőző referenciaárat is. Ez a megállapítás csak erősíti az „Aldi ajánlatát” megelőző, a Dole kettéválasztása előtti, csütörtök reggeli egyetlen referenciaár jelentőségét. Azt is ki kell emelni, hogy a Dole továbbra is állapított meg referenciaárakat, jóllehet azokat az „Aldi ár” bejelentését követően felülvizsgálta.

504    A felperesek beadványaikban semmilyen hihető magyarázatot nem adtak a referenciaárak fenntartására, amelyek pedig szerintük semmilyen jelentőséggel nem bírtak a banánágazatban.

505    A válaszban a felperesek kifejtették, hogy „egyetlen importőr (beleértve a Dole‑t) sem alkalmaz referenciaárakat jelenleg”, hogy „a Dole úgy véli, ezen árak alkalmazása a banán nyilvános árverezési gyakorlatának maradványa, amely gyakorlatra Hamburgban került sor néhány évtizeddel korábban”, és hogy „az a tény, hogy a Dole továbbra is közzétette referenciaárait, csak egy formális történelmi gyakorlatnak minősíthető”.

506    Különösen kétséges, hogy egy gazdasági szereplő árképzési politikájának meghatározása pusztán egy elavult történelmi tradíció tiszteletben tartásán alapuljon, és nem egyértelmű hasznosságon alapuló objektív kritériumon, különösen olyan piaci környezetben, amelyet a felek állítása szerint is – figyelembe véve a szóban forgó áru romlandó mivoltát – rövid kereskedési időszakok és a maximális kereskedelmi hatékonyságra törekvés jellemeznek.

507    A felperesek azon nyilatkozatai, amelyek arra irányulnak, hogy a referenciaár megállapítását és annak három éven keresztül minden csütörtök reggel az ügyfeleknek történő bejelentését puszta „formális történelmi gyakorlattá” degradálják, nem egyeztethetők össze azzal, ahogy a Dole maga jellemezte az árképzési politikáját és különösen az említett árak heti megállapítása érdekében tett befektetéseket.

508    A Dole által benyújtott, 2007. november 20‑i gazdasági tanulmány kifejti, hogy „a [kezdeti] referenciaárak, amelyek mögött jelentős információgyűjtési erőfeszítés áll, […] pontosabb és jobb minőségű információkat szolgáltatnak a piac helyzetéről”. A keresetlevélben megemlítik, hogy a csütörtök reggeli, referenciaár‑megállapítást célzó belső értekezlet aktái „igen változatos információkat tartalmaztak a banánpiacról, beleértve az e héten szállított zöld banán mennyiségét, az ügyfeleknek és a tagállamoknak szállított konkrét mennyiségekről szóló információkat, a mennyiségre vonatkozó összegyűjtött történeti adatokat, a Dole által konkrét ügyfelek és egy tágabb földrajzi terület esetében alkalmazott árakat, és »A zöld banán ára Észak‑Európában« elnevezésű táblázatot”. Ez utóbbi dokumentum egy olyan grafikon volt, amely az előző 10 hét alapján elemezte a Dole és főbb versenytársai referenciaárait.

509    A tárgyalás során a felperesek hangsúlyozták, hogy két időszakot szükséges megkülönböztetni, egyrészt a jogsértéssel érintett, 2000 és 2002 közötti időszakot, amikor egyetlen referenciaárat állapítottak meg, amelynek nem volt semmilyen tényleges kapcsolata a piaccal, másrészt a 2002 utáni időszakot, amelyben az „Aldi ár” bejelentését követően végleges referenciaárat állapítottak meg, amely még tárgyalások alapját képezte, de közelebb állt az „Aldi ár” által megvilágított tényleges piaci helyzethez, mindenesetre sokkal közelebb volt e valósághoz, mint a korábbi referenciaár, amelyet nem vizsgáltak felül.

510    E nyilatkozatokkal a felperesek árképzési politikájuk egy állandó eszközének egyszerű időbeli alakulását mutatják be egészen 2008‑ig, amely eszközt a Dole csak 2002 decemberében tartott hasznosnak módosítani az „Aldi ár” növekvő jelentőségéhez való igazodás és a nagyobb hatékonyság biztosítása érdekében. Az a tény, hogy a csütörtök délután, az „Aldi ajánlat” bejelentését követően felülvizsgált referenciaár feltehetően hűebben tükrözi a tényleges piaci helyzetet, nem zárja ki az ugyanazon a reggelen megállapított referenciaár hasznosságát a 2000 és 2002 közötti időszak tekintetében, tekintve hogy a Dole ez utóbbi elemet kezdeti referenciaárként fenntartotta.

511    Meg kell továbbá jegyezni, hogy a felperesek úgy érvelnek, hogy a referenciaárakat a szakmai sajtóban közzétették. A kereskedelmi tárgyalások lezárultát megelőzően, szombatonként megjelenő Sopisco News magazin vizsgálatából kitűnik, hogy ez utóbbiban megemlítik az importőrönkénti referenciaárat és az adott hétre vonatkozó tényleges árak importőrönkénti legalacsonyabb és legmagasabb értékét, valamint a feltüntetett referenciaárnak megfelelő legmagasabb tényleges árat.

512    A felperesek nem vitatják a Bizottság azon megállapítását, hogy az érintett vállalkozások információt cseréltek csütörtök reggel – az „Aldi ár” bejelentése előtt – a már megállapított referenciaáraikról. A Bizottság rámutat arra, hogy a referenciaárral kapcsolatos információcsere a felek összejátszásra irányuló megállapodásainak eleme, és egyebek mellett lehetővé tette a felek számára, hogy közvetlenül figyelemmel kísérjék maguk között a más résztvevők által megállapított árakat, és megerősítsék az együttműködési kapcsolatot, amely az árképzést megelőző megbeszélések során alakult ki köztük (a megtámadott határozat (198) preambulumbekezdése).

513    A fent hivatkozott két megállapítás nyilvánvalóan ellentmond a felperesek azon állításának, amely szerint a referenciaárak nem relevánsak.

514    Harmadszor a felperesek azt állítják, hogy a többi importőr megerősítette a Dole nyilatkozatait.

515    A felperesek hivatkoznak a Fyffes következő nyilatkozataira, amelyeket a 2008. február 4‑i és 6‑i tárgyalás során tett, és amelyekben utóbbi a következőket jelenti ki:

–        a referenciaárak „a tényleges árra vonatkozó tárgyalások szempontjából nem bírnak jelentőséggel”, valamint „nem lehetséges az árak hivatalos [referencia]árak »összehangolása« útján történő megállapítása”;

–        a referenciaárak „nem jelentenek hivatkozási pontot, sem kiindulási pontot, sem bármi más releváns pontot”;

–        a többi importőr tényleges árait „soha nem a Fyffes hivatalos [referencia]árai alapján állapították meg”, valamint „a heti tárgyalásokat befolyásoló legfontosabb tényező az »Aldi ár«, amelyet csütörtökönként délben jelentettek be”.

516    Ki kell emelni, hogy senki nem állította, és még kevésbé sem bizonyította, hogy a Fyffes nem közölte referenciaárait ügyfeleivel csütörtök reggel, és hangsúlyozni kell, hogy e vállalkozás nyilatkozatait az összefüggéseik figyelembevételével kell értékelni, azaz egy olyan vállalkozás nyilatkozataiként, amely a kifogásközlés címzettje, és vitatja a felrótt versenyellenes magatartást.

517    A Chiquitát illetően a felperesek azt állítják, hogy ez utóbbi az engedékenység iránti kérelemben elismerte, az „Aldi ár” volt a viszonyítási alap a zöld és sárga banánnal kapcsolatos árképzést illetően egész Európában.

518    Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a felperesek a Chiquita azon nyilatkozataira hivatkoznak, amelyek az Aldi Atlanta általi banánellátására, valamint az Atlanta harmadosztályú banánok forgalmazásával kapcsolatos tevékenységére vonatkoznak.

519    A szóban forgó nyilatkozatok sajátos összefüggésein felül az érintett dokumentum vizsgálata mindenesetre azt mutatja, hogy a felperesek állítása e dokumentum részleges olvasatából ered, abban az értelemben, hogy a Chiquita ott azt nyilatkozza, hogy az „Aldi ár” „lett” a viszonyítási alap a banánkereskedelemben az Unió számos országában, amely megfogalmazás a megtámadott határozat (104) preambulumbekezdésében a Bizottság által is elfogadott, az egyre növekvő jelentőséggel kapcsolatos elképzelést tükrözi, amelyet a Chiquita is kifejtett az említett preambulumbekezdésben említett, 13. sz. társasági nyilatkozatában.

520    A Weichertet és a Del Montét illetően a Bizottság kifejti, – anélkül hogy ezt a Dole vitatná –, hogy az érintett időszakban a Dole és Del Monte banánjainak referenciaárai (ez utóbbi banánjait a Weichert forgalmazta) szinte azonosak voltak. E megállapítás alátámasztására a Bizottság a megtámadott határozat 138. lábjegyzetében emlékeztet a következőkre:

„A Weichert a tájékoztatáskérésre válaszolva kifejti, hogy »míg a Del Monte nem utasította hivatalosan a Weichertet, hogy ugyanazt a hivatalos árat fogadja el, mint a Dole, elvárta a Weicherttől, hogy legalább olyan magas hivatalos árat alkalmazzon, mint a Dole (lásd az akta 38533. oldalát, a Weichert 2006. december 15‑i információkérésre adott válasza). A Dole a 2006. december 15‑i információkérésre adott válaszában kijelenti a 2000 és 2002 közötti időszak tekintetében, hogy »[…] a Del Monte hasonló szinten pozicionálta a márkával ellátott banánjait, mint a Dole a saját márkával ellátott banánjait, és az ágazatban általánosan elismert volt, hogy a Del Monte a Dole referenciaáraira olyan eszközként tekintett, mint amellyel előmozdítható ez a hasonlóság az ügyfelek előtt« […]”

521    Ily módon úgy tűnik, hogy a Dole referenciaárát olyan kereskedelmi eszköznek tekintették, amely lehetővé tette a Del Monte számára, hogy banánjai tekintetében ugyanazt az árat érje el, mint a Dole.

522    A Del Monte a kifogásközlésre adott válaszában úgy érvelt, hogy a referenciaáraknak semmilyen befolyásuk nem volt a tényleges árakra, de azt is kifejtette, a referenciaárakkal kapcsolatos információcsere olyan módszert jelentett az importőrök számára, amelynek segítségével „a piac számára érthető »üzenetben« gyűjthették össze a keresletre, a beérkező mennyiségre és valamennyi készletre vonatkozó releváns információkat” (a megtámadott határozat (120) preambulumbekezdése), és hogy „az importőrök legalábbis »közös«, összehangolt jelzést tudtak adni a piac felé (az összehangolt hivatalos piaci árak formájában)” (a megtámadott határozat (122) preambulumbekezdése).

523    Az okirati bizonyítékok arra utalnak, hogy a Del Monte nagy jelentőséget tulajdonított a Weichert referenciaárainak.

524    A Weichert átadta a Bizottságnak a jogsértés időtartama alatt fennálló banánpiaci helyzetről szóló heti jelentéseket, amelyeket a Del Monte kérésére továbbított ez utóbbi részére; ezek a jelentések említik a hivatalos árakat, és az adott hétre vonatkozó tényleges árak becsléseit is, különösen egy, a Del Monte márkájú (Weichert által forgalmazott) banán és a versenytársak termékei közötti ársáv formájában (a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdése).

525    A Bizottság ismertet egy 2000. január 28‑i faxot is, amelyben J.‑P. B., a Del Monte alkalmazottja, arra kéri W.‑t, hogy adjon magyarázatot a „végleges ár” és a „várható ár” közötti különbségre, ezekkel a szavakkal: „Ami még rosszabb, két alkalommal beszéltem az Önök társaságánál a banán forgalmazásáért felelős személlyel, hogy megvitassam a piaci feltételeket és árakat … Megtudtam, hogy az Interfrucht [Weichert] »nagyon közel« tartja árait a hivatalos árhoz!!! […].” Ez az üzenet egyértelműen azt mutatja, hogy a Del Monte azt várta, a Weichert végleges ára nagyon közel lesz a referenciaárakhoz vagy a hivatalos árakhoz (a megtámadott határozat (112), (126) és (389) preambulumbekezdése).

526    Ezek a jogsértési időszakkal egyidejű dokumentumok alátámasztják a referenciaár banánágazatbeli jelentőségét, amely ágazatnak a Weichert a Dole‑lal és a Chiquitával együtt az egyik gazdasági szereplője. Ki kell emelni, hogy a jogsértés egyetlen termékre, a friss banánra vonatkozik, amely három minőségi osztályba sorolható az árak ennek függvényében alakuló különbözőségével, és egyetlen piacról származik, amely piacot olyan ármeghatározási folyamat jellemez, amelynek során minden csütörtök reggel bejelentik a Dole, a Chiquita és a Weichert referenciaárait az ügyfeleiknek; ez a piacnak küldött első üzenet az importőrök árral kapcsolatos elvárásait illetően. Jóllehet az említett referenciaárak csak az e vállalkozások által értékesített első és másodosztályú banánokat érintik, kapcsolat áll fenn ezen árak és a harmadosztályú márkával ellátott vagy a márka nélküli banán árai között, amennyiben a különböző minőségű banánok között szükségszerűen egymáshoz viszonyított árképzésre kerül sor minden héten. A Chiquita, Dole és Del Monte márkájú banánok referenciaárai közötti bizonyos mértékű kölcsönös függésre utalnak a Chiquita 2001. április 30‑i (a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése) és 2002. augusztus 8‑i belső elektronikus levelei (a megtámadott határozat (111), (172) és azt követő preambulumbekezdései).

527    Negyedszer a felperesek hivatkoznak az ügyfeleknek az ő álláspontjukat megerősítő nyilatkozataira, amelyekben a következők szerepelnek:

„A Dole banánra vonatkozó referenciaárai csekély haszonnal bírtak a nekünk kiszámlázott tényleges és végleges árakra irányuló tárgyalások szempontjából [Van Wylick, OHG] […]

A Dole referenciaárai a Dole nekünk mint vevőknek kínált első árajánlata, de azt gyakorlatilag soha nem fogadjuk el. Mint a Dole banánok vásárlói, a harmadosztályú banánok árát vesszük viszonyítási alapul, és a Dole‑lal ezen az alapon alakítjuk ki a banánjainak árát az érintett hét vonatkozásában [Metro Group Buying GmbH]”.

528    A Dole ügyfeleitől származó e nyilatkozatok vizsgálata azt mutatja, a felperesek hivatkozásai részlegesek és részrehajlók.

529    A „Dole referenciaára” kifejezést Van Wylick kifejezetten úgy érti és említi, mint a „csütörtök reggeli” referenciaárakat és azokat, amelyeket „a diszkontszegmensben történt ármeghatározást követően esetlegesen kiigazítottak”, ami 2002 végére visszamenő helyzetre utal, amikor megjelentek a kezdeti és végleges referenciaárak, amely időszaktól kezdve a Bizottság szerint az „Aldi árat” egyre gyakrabban alkalmazták a banán ára kiszámításának mutatójaként (a megtámadott határozat (104) preambulumbekezdése). Van Wylick nyilatkozata mindenesetre nem említi, hogy ezen árak teljesen érdektelenek lennének, amint azt a felperesek állítják.

530    Van Wylick e vallomását emellett a Metro nyilatkozatával összefüggésben kell értelmezni, amely utóbbi megerősíti, hogy a Dole referenciaára az e vállalkozás ügyfelei felé irányuló első kereskedelmi ajánlatának minősült, és hogy azok közlése jelezte a kereskedelmi tárgyalások kezdetét. A Metro kifejti, hogy a harmadosztályú banánok árára hivatkozott a Dole‑lal folytatott tárgyalások során (ami megfelel a klasszikus eljárásnak, amikor az ügyfél tárgyalásba kezd az eladóval, amelynek kiindulási pontját a bejelentett irányár képezi számára), és hogy „a tárgyalások eredménye általában a Dole referenciaára és harmadik személyek árai között helyezkedik el”. Ezenkívül a Metro rámutat arra, hogy „gyakorlatilag” soha nem fogadta el a Dole referenciaárát, ami a contrario azt jelenti, hogy azért ez néha megtörténhetett.

531    A felperesek állításaival ellentétben e két nyilatkozat nem erősíti a felperesek azon állítását, mely szerint a referenciaár nem bírt relevanciával a banánágazatban, hanem – ami a Metro nyilatkozatát illeti – éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Míg a felperesek azt állítják, hogy e két ügyfél levelei azt bizonyítják, hogy a kereskedelmi tárgyalások szempontjából az „Aldi ár” volt a meghatározó tényező, a szóban forgó dokumentumok még csak nem is említik ezt az árat, sem annak bármilyen, a kereskedelmi tárgyalásokban betöltött szerepét.

532    A tárgyalás során a felperesek azt állították, hogy a Metro vallomásában említett referenciaár a véglegesnek minősített ár volt, amelyet az „Aldi ajánlatának” bejelentését követően állapítottak meg, amely ajánlat a tárgyalások kiindulópontjául szolgált. Ezen állítás alátámasztására a felek arra hivatkoznak, hogy a Metro vallomása 2008‑ra nyúlik vissza.

533    A szóban forgó nyilatkozat megszövegezésének éve és az abban hivatkozott referenciaár jellege közötti automatikus kapcsolat hiányán túlmenően meg kell állapítani – amint arra a keresetlevél A. 10. mellékletének címe rávilágít –, hogy a Metro levelét nem keltezték. Mindenesetre az említett levél általános jellegű szövegezése nem teszi lehetővé a felperesek által először a tárgyalás során ismertetett értelmezést.

534    A felperesek hivatkoznak a Dole egy ügyfelének vallomására is, amelyet a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjának 2007. június 13‑án küldött elektronikus üzenet tartalmaz, valamint az Atlanta egy korábbi alkalmazottjának vallomására, amelyet a Dole‑nak címzett, 2007. november 19‑i levél tartalmaz, ami két különböző tanú létezésére utal.

535    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az érintett nyilatkozatok ugyanattól a személytől, W.‑től származnak, aki 2007. november 19‑i levelében megerősíti, hogy 2007. június 13‑án elektronikus levelet küldött a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjának.

536    A tanú természetesen „nevetségesnek” minősített minden olyan állítást, amely szerint a banánszállítók árrögzítésre irányuló kartellben vettek volna részt, a piac szabályozási körülményeiből és az engedélyezési rendszerből adódó okokból, amelyek nagy átláthatóságot biztosítanak e piacnak. W. arra is utalt, hogy a banánpiacot több erős vevő uralta, és hogy „a referenciaárat az európai banánpiac egészében végül is egyoldalúan az Aldi határozta meg”.

537    Ez az ellentmondást nem tűrő és általános nyilatkozat önmagában nem olyan jellegű, hogy cáfolni tudná a Bizottság által összegyűjtött, a referenciaárak jelentőségét igazoló bizonyítékok bizonyító erejét. Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bizottság ténylegesen figyelembe vette az érintett piac sajátos szabályozási körülményeit az összehangolt magatartás átfogó elemzése során.

538    Ezzel szemben ki kell emelni, hogy a Bizottságnak címzett, 2007. június 13‑i levelében W. kifejti, hogy „[h]a az ügyfél számára az ár nem tűnt a piacnak megfelelőnek, tájékoztatta beszállítóját a versengő ajánlatokról”, és hogy „ez az eljárás minden csütörtökön megismétlődik, és többé‑kevésbé állandónak tekinthető az ágazatban”. Ez a konkrét és pontos tényre vonatkozó nyilatkozat megerősíti a Dole közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatait, amelyek rámutatnak azon tényre, hogy az ügyfelek a referenciaárat a tényleges árak megállapítására irányuló tárgyalások eszközeként használták (lásd a fenti 446. pontot).

539    Ötödször a felperesek hivatkoznak a Dole által végrehajtott ügyletek gazdasági elemzésére, valamint egy belső dokumentumra, amelyek rámutatnak arra, hogy az ügyfelek által fizetett árak sokkal szorosabban kötődtek az „Aldi árhoz”, mint a Dole referenciaárához, és hogy a felrótt magatartásnak semmilyen hatása nem volt a tényleges árakra. Ugyanez igaz a Chiquitára, a Fyffes által a közigazgatási eljárás során bemutatott táblázatot és a Chiquita arra vonatkozó nyilatkozatait tekintve, hogy a referenciaárak „nagyon távol állnak a valóságtól”, vagy „nem függenek össze” a tényleges árakkal. A Bizottság végül elfogadta ezt a megállapítást, amint arról a megtámadott határozat (352) preambulumbekezdése tanúskodik, amely szerint „a Bizottság nem állítja, hogy a tényleges árak és a referenciaárak szoros kapcsolatban állnának egymással”.

540    Ezt az érvelést el kell utasítani, amennyiben az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett összehangolt magatartással kapcsolatos bizonyítási követelmények téves értelmezésén alapul.

541    Egyfelől, amint magából e cikk szövegéből kitűnik, az összehangolt magatartás fogalma az érintett vállalkozások közötti egyeztetésen felül az ilyen egyeztetést követően folytatott magatartást, valamint az e két tényező közötti okozati összefüggést is magában foglalja. Mindazonáltal, figyelemmel az érdekelt gazdasági szereplők által nyújtandó ellenkező bizonyítékokra, vélelmezni kell, hogy az egyeztetésben részt vett és a piacon továbbra is tevékeny vállalkozások figyelembe veszik a versenytársaikkal cserélt információkat piaci magatartásuk meghatározása érdekében (a fenti 55. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 118. pontja, a fenti 57. pontban hivatkozott Hüls kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 161. pontja és a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 51. pontja.

542    A jelen ügyben nem vitatott, hogy a jogellenes összejátszásban részt vett vállalkozások továbbra is tevékenyek maradtak a banánkereskedelemben, illetve hogy a Dole elismerte, hogy a referenciaárai megállapítása során figyelembe vette a versenytársaktól beszerzett információkat.

543    Másfelől, ha az összehangolt magatartásnak maga a fogalma feltételez is a piacon gyakorolt magatartást, ez még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ez a magatartás a versenyt korlátozó, akadályozó vagy torzító konkrét hatással jár (a Bíróság fenti 55. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítéletének 122–124. pontja, a fenti 57. pontban hivatkozott Hüls kontra Bizottság ítéletének 163–165. pontja és a C‑235/92. P. sz., Montecatini kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4539. o.] 123–125. pontja).

544    Amint arra a fenti 68. pont már emlékeztetett, a versenyellenes cél és a versenyellenes hatás az EK 81. cikkben kimondott tilalom alkalmazásának nem kumulatív, hanem vagylagos feltételei. Annak mérlegeléséhez, hogy valamely összehangolt magatartást az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt‑e, felesleges tehát a magatartás tényleges hatásának figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

545    Emlékeztetni kell arra, hogy a versenykorlátozó cél fennállásához elegendő, ha az összehangolt magatartás alkalmas arra, hogy kedvezőtlen hatással legyen a versenyre, és hogy a versenytársak közötti információcsere ellentétesnek bizonyulhat a versenyszabályokkal, amennyiben az érintett piac működésével kapcsolatos bizonytalanság fokát csökkenti vagy megszünteti, aminek következménye a vállalkozások közötti verseny korlátozása. Ezenfelül az EK 81. cikk a Szerződésben foglalt többi versenyjogi szabályhoz hasonlóan nem csupán a versenytársak vagy a fogyasztók közvetlen érdekeinek, hanem a piac szerkezetének, ezáltal pedig magának a versenynek a védelmére is irányul (a fenti 56. pontban hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 31., 35. és 38. pontja).

546    Különösen azon tény, hogy az összehangolt magatartás nincs közvetlen hatással az árszintre, nem zárja ki annak megállapítását, hogy az korlátozta a versenyt az érintett vállalkozások között (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑21/99. sz., Dansk Rørindustri kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1681. o.] 140. pontját).

547    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egy adott piacon ténylegesen alkalmazott árakra a kartell tagjainak befolyása alatt nem álló, külső tényezők is hatással lehetnek, mint a gazdaság általános alakulása, az adott ágazaton belüli kereslet alakulása vagy az ügyfelek tárgyalási képessége.

548    A jelen ügyben a fenti 443–537. pontból kitűnik, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a referenciaárak jelentőségét a banánkereskedelemben, amely bizonyíték az ügy más, a Bizottság által figyelembe vett körülményeivel együttesen versenyellenes célú összehangolt magatartás meglétére enged következtetni.

549    Ennélfogva lényegtelen, hogy a referenciaár volt‑e a legmeghatározóbb tényező a Dole és a Chiquita tényleges árainak megállapításánál, vagy hogy e vállalkozások referenciaárai és tényleges árai milyen mértékben függenek össze, emlékeztetve arra, hogy e referenciaárak bejelentett árak, amelyekről nem állapították meg, hogy a heti tárgyalások során érhették el, és még azt sem, hogy alapul szolgálhattak a kiszámlázott végleges árak kiszámításához.

550    A puszta tény, hogy a tényleges árak és a referenciaárak nem függenek „szorosan” össze, amint arra a megtámadott határozat (352) preambulumbekezdése rámutat, nem kérdőjelezi meg a Bizottság által felsorakoztatott bizonyítékok bizonyító erejét, amelyek alapján a Bizottság azt a következtetést vonhatta le, hogy a referenciaárak legalábbis jelzésként, tendenciaként vagy mutatóként szolgáltak a piac számára a banánárak tervezett alakulását illetően, és fontosak voltak a banánkereskedelem és az elért árak szempontjából.

551    A jogellenes összehangolás tárgyát képező referenciaárak és a tranzakciós árak közötti eltérés megállapítása semmiképp sem jelenti, hogy a referenciaárak ne lehettek volna hatással a tranzakciós árak szintjére. A referenciaárak rendeltetése, hogy felfelé mozdítsák el a piaci árakat, még akkor is, ha ez utóbbiak végül is elmaradnak a bejelentett áraktól. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék figyelembe vette azt a tényt, hogy egy vállalkozás ajánlott árai magasabbak voltak a piaci árnál, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy e vállalkozás árrendszerének az volt a célja, hogy a piaci árakat növelje (a Törvényszék T‑213/95. és T‑18/96. sz., SCK és FNK kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1739. o.] 163. pontja).

552    Ezenfelül nem vitatott, hogy bizonyos ügyletekben – előre megállapított árképzési képletek révén – az ár közvetlenül a referenciaárakhoz kapcsolódott.

553    A Bizottság tehát joggal állapította meg az érintett vállalkozások közötti kétoldalú megbeszélések jogellenességét, amely megbeszéléseknek az volt a céljuk, hogy a szokásos piaci feltételeknek meg nem felelő versenyfeltételeket érjenek el, köztük például a versenytársak várható magatartásával kapcsolatos bizonytalanság csökkenését a résztvevők mindegyike számára (lásd ebben az értelemben a fenti 312. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 1908. pontját).

554    Mindenesetre azt is hangsúlyozni kell, hogy a fenti 539. pontban említett elemzés és dokumentum csak a Dole vagy a Chiquita által kiszámlázott árakra vonatkoznak, jóllehet a vállalkozás által saját maga szerint tanúsított tényleges magatartás irreleváns a kartell piacra gyakorolt hatásának megállapítása szempontjából, és egyedül a kartell egészének hatásait kell figyelembe venni (a fenti 55. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 150. és 152. pontja).

555    Mindenekelőtt a Chiquita ügyleteit illetően, a Fyffes által a közigazgatási eljárás során benyújtott táblázat nem bír tényleges bizonyító erővel, amennyiben az összegyűjtött adatok csak a 2002 második harmadában kezdődő időszakot érintik, anélkül hogy bizonyossággal meg lehetne állapítani, hogy az említett adatok az érintett földrajzi piac egészére vonatkoznak‑e.

556    Ezenfelül a Chiquita azzal kapcsolatos nyilatkozatai, hogy a referenciaárak „nagyon távol állnak a valóságtól”, egy 2004. július 26‑i elektronikus levélben szerepelnek, tehát a jogsértési időszaknál későbbiek. Mindenesetre rá lehet mutatni arra, hogy ebben az elektronikus levélben a Chiquita egy alkalmazottja a Del Monte márkájú banánok referenciaárának szintjén meglepődő kolléga kérdéseire válaszol, amely referenciaár magasabb volt a Dole referenciaáránál. Az elektronikus levél szerzője kifejti, hogy amióta a Del Monte közvetlenül maga forgalmazza banánjait, olyan stratégiát alkalmaz, amelynek segítségével a Chiquitához a lehető legközelebb helyezkedik, valamint hogy mivel a Del Monte új felelőse a Chiquita egy korábbi alkalmazottja, ismerte ez utóbbi vállalkozás árképzési politikájának fortélyait, így tehát a referenciaárak és a tényleges árak közötti különbséget is.

557    Azon rövid és homályos nyilatkozatot illetően, amely szerint a referenciaárak „nem függenek össze” a tényleges árakkal, ezt nem támasztják alá a 2000 és 2002 közötti jogsértési időszakra és az érintett földrajzi piacra vonatkozó objektív okirati bizonyítékok. Mindenesetre azt nem lehet elszigetelten, a Chiquita árképzést megelőző megbeszélések céljáról szóló kifejezett nyilatkozataitól és a Bizottság által összegyűjtött okirati bizonyítékoktól – többek között a Chiquitától származó elektronikus levelektől – függetlenül értelmezni, amely utóbbiak a referenciaárak banánágazatbeli jelentőségét támasztják alá.

558    Továbbá meg kell jegyezni, hogy a fenti 539. pontban említett gazdasági elemzésből és a Dole árképzési gyakorlatára vonatkozó dokumentumból nem arra lehet következtetni, hogy nincs összefüggés a tényleges árak és a referenciaárak között, hanem arra, hogy e két ár kevésbé függ össze egymással, mint a tényleges árak és az „Aldi ár”. Ráadásul a keresetlevél A. 18. mellékletében szereplő ábrák – amennyiben elfogadhatóak, minthogy kizárólag németországi ügyleteket érintő adatokra vonatkoznak – azt mutatják, hogy az „Aldi ár” és a Dole tényleges ára közötti összefüggés érzékelhetően nagyobb volt 2006–2007‑ben, mint 2000 és 2002 között, ami az „Aldi ár” növekvő jelentőségével kapcsolatos elképzelést támasztja alá.

559    A felperesek az érleléssel foglalkozó társaságoktól sárga banánt beszerző kiskereskedő, az Aldi ára és a Dole tényleges ára közötti összefüggésre összpontosítanak, míg e kapcsolat jelentőségét a banánkereskedelem heti tárgyalások folyamatának keretében vett időrendjéhez kell viszonyítani, abban az értelemben, hogy nem vitatott, a Chiquita, a Dole és a Weichert valamennyi ügyfelüknek, érleléssel foglalkozó társaságoknak és kiskereskedőknek bejelentették referenciaáraikat csütörtökönként kora délelőtt, az „Aldi ajánlat” közzététele előtt, ami azt mutatja időrendi szempontból, hogy a referenciaárak bejelentése képezte a kereskedelmi tárgyalások kiindulópontját. A Dole közigazgatási eljárás során tett, az ügyfeleknek az importőrök ajánlataival kapcsolatos magatartására vonatkozó nyilatkozatai megerősítik ezen észrevétel valóságtartalmát (lásd a fenti 445. pontot).

560    Ily módon úgy tűnik, hogy az importőrök először meghatározzák és bejelentik a referenciaárat, amely a banánár várható alakulását jelzi, majd az érleléssel foglalkozó társaságok véleményt alkotnak a piac alakulásáról, valamint ajánlatukat benyújtják az Aldihoz, és az „Aldi ár” csak ekkor kerül meghatározásra.

561    A felperesek úgy érvelnek, hogy a referenciaárak nem tekinthetők azért relevánsnak, amiért azok valamilyen módon befolyásolhatták az „Aldi árat”, és e tekintetben hangsúlyozzák, hogy az Aldi harmadosztályú banánt vásárol (és nem Chiquita, Dole és Del Monte márka alatt értékesített banánt), ily módon a harmadosztályú banánt nem érintő referenciaáraknak semmi jelentőségük az Aldi szempontjából.

562    Ez az érvelés teljes mértékben ellentmond a Dole azon állításának, amely szerint maga az „Aldi ár” releváns volt valamennyi ügylet szempontjából (a márkán alapuló különbségtétel nélkül, beleértve a márkával ellátott banánok saját értékesítését). Hozzá kell tenni, hogy a referenciaárak a banán ára meghatározásának folyamatát képezik, amely termék három minőségi osztályba sorolható, ami a háromféle típusú banánnal kapcsolatos árképzés egymáshoz viszonyított pozicionálásával és az árak egymástól való függésével jár.

563    Egyébiránt a felperesek úgy nyilatkoznak, hogy az Aldi beszállítói nem vették figyelembe a referenciaárakat, és hivatkoznak ügyfelük, Van Wylick levelére, és a Chiquita azon feltételekre vonatkozó nyilatkozatára, amelyek mellett az Atlanta megadta ajánlatait az Aldinak.

564    Levelében (lásd a fenti 527. pontot) Van Wylick kifejti, hogy a Dole banánra vonatkozó referenciaárai kevéssé voltak fontosak a tényleges és végleges, „[neki] kiszámlázott” ár kialkudása szempontjából, ez utóbbi megjegyzés mutatja, hogy a levél szerzője a Dole‑lal és nem az Aldival fenntartott kereskedelmi kapcsolatára hivatkozik.

565    A Chiquita nyilatkozata a következőképpen szól:

„Amint azt fentebb már jeleztük, az Atlantának csütörtökönként bejelentett referenciaárak kizárólag az elsőosztályú Chiquita, Dole és Del Monte márkákat érintették. Következésképpen az Atlanta az Aldinak szóló ajánlatát nem „a harmadosztályú márkával ellátott [banánok] referenciaárára” alapította. Amint fentebb kifejtettük, ezek az ajánlatok a [C.] [és] [N.] által a harmadosztályú márkákat beszállítókhoz intézett, az ármegállapítást megelőző ajánlatkérés során összegyűjtött információn alapultak, amely ajánlatkérésekre szerdánként ([N.]) vagy csütörtökönként ([C.]) került sor. Ezen ajánlatkérések során a harmadosztályú márkák beszállítói mindig igyekeztek meggyőzni az Atlantát az árakra vonatkozó előrejelzéseikről. Ezen előrejelzések nem voltak megegyezőek, és gyakran ládánként 0,50–1 euró nagyságrendű különbségeket foglaltak magukban.”

566    Az Atlanta magatartásáról szóló e nyilatkozat arra mutat rá, hogy amikor az Atlanta meghatározta az Aldi felé ajánlott árat, a harmadosztályú banánt beszállítóktól beszerzett információt vette figyelembe, de ekkor a referenciaárak előzetes bejelentése révén ismerte az importőrök árral kapcsolatos elvárásait, amint arra a nyilatkozat eleje is utal.

567    Az Atlanta egy adott banántípussal kapcsolatos árképzési döntései – mint ahogy minden más piaci szereplő, beleértve az Aldit, ilyen döntései – szükségképpen olyan piacon születtek, amely három minőségi szintet alkalmaz a hozzájuk kapcsolódó különböző árakkal.

568    Ki kell emelni, hogy a Dole ügyleteinek gazdasági elemzése magas átlagos korrelációt mutat az „Aldi ár” és a referenciaár között a 2000‑től 2005‑ig tartó időszakban, ami arra utal, hogy az „Aldi ár” alakulása ténylegesen szorosan összefüggött a referenciaár alakulásával.

569    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat (122) preambulumbekezdésében a Dole következő nyilatkozatait emelte ki:

„[…] a kezdeti referenciaárak, amelyeket egyes társaságok csütörtökönként reggel hoznak a piac tudomására az ármeghatározó találkozóik után, meghatározott tendenciát követne, azon tény, hogy arra számítanak, hogy a piac 1 euróval, 50 centtel (mindig dobozonként, 18 kg‑os dobozonként) emelkedik, és […] hogy a sárga banán beszállítása szempontjából kulcsfontosságú érleléssel foglalkozó társaságok csütörtök délelőtt adják meg áraikat az Aldinak (a legnagyobb banánvásárló), és hogy az érleléssel foglalkozó társaságok a piaci ár alakulásával kapcsolatban délelőtt, valamikor [9 óra és 11 óra] között, alkotnak véleményt, majd ezt követően ajánlatukat elfaxolják az Aldinak, és az Aldi kicsivel [13 óra] után válaszol; gyakran előfordul, hogy az érleléssel foglalkozó társaságok azt remélik, a banán dobozonkénti ára egy euróval emelkedik, és az Aldi azzal jön vissza, hogy »Igen, jobb a piaci helyzet, az értékesítések kedvezően alakulnak a kiskereskedőinknél, de nem tudjuk az 1 eurós emelést elfogadni, 36 centes emelést fogadunk el«. […] Így tehát […] az importőrök csak a piacot nézik, a piaci tendencia kibontakozását figyelik, és úgy gondolják, az ár emelhető 1 euróval (ezt a piaccal is közlik), de valójában az számít, hogy az Aldi mit gondol […].”

570    A Dole, azaz az EK 81. cikk megsértését mindig is tagadó vállalkozás ez utóbbi értékelése nem kérdőjelezi meg a csütörtöki nap lefolyására jellemző folyamat leírásának jelentőségét, valamint a referenciaárak és az „Aldi ajánlat” közötti kapcsolat meghatározását.

571    A Dole a közigazgatási eljárás során bemutatott tanulmányok révén azt is kifejtette, hogy „a [kezdeti] referenciaárak, amelyek jelentős információgyűjtési erőfeszítéseket tükröztek, […] pontosabb és jobb minőségű információt szolgáltattak a piaci helyzetről, mint ezen információcsere hiányában el lehetett volna érni”, és hogy „e kezdeti referenciaárakat az érleléssel foglalkozó társaságok ismerték, amikor az Aldi felé megtették ajánlatukat, ily módon a jobb kezdeti referenciaárak valószínűleg ahhoz vezettek, hogy az Aldi a következő hétre vonatkozó keresletet és kínálatot jobban tükröző árakat határozzon meg”. Az is kifejtésre kerül, hogy „az érleléssel foglalkozó társaságok azon szándéka, hogy elfogadják az Aldi konkrét feltételeit, bizonyos mértékben a kezdeti referenciaártól függött, amelyet az importőröktől kaptak (jóllehet ezek az árak nem voltak kötelezőek)”, hogy „[e referenciaárak] saját maguk is attól függtek, az importőrök mennyire gondolták könnyűnek az adott héten leszállított mennyiség értékesítését”, és hogy „az információcsere azt jelentette, hogy a banántermesztéssel foglalkozó társaságok referenciaárai az adott heti keresletről és kínálatról összegyűjtött információt tükrözték, és nemcsak egy adott beszállító egyedi információit”.

572    Ezek a nyilatkozatok, amelyek különösen kifejezőek a referenciaárak és az „Aldi ajánlat” közötti kapcsolat tekintetében, egybehangzanak a Chiquita 2002. augusztus 8‑i belső elektronikus levelében foglaltakkal, amelyben e vállalat egy alkalmazottja megosztja a Dole referenciaárának 2 euróval történő emelését követő gondolatait (a megtámadott határozat (111), (172) és azt követő preambulumbekezdései), e szavakkal: „A piaci ár és az Aldi árának emelésével a [Dole…] jobb árat ér el […]”.

573    A Bizottság információkérésére válaszolva az Aldi kifejtette, hogy a beszállítóinak szóló heti ajánlata a beérkezett ajánlatokon, az előző heti árakon és az előző év ugyanazon hetének árain alapult. Az Aldi hozzátette, hogy „a banánbeszállítók által az eredeti ajánlatukban említett árak legalábbis az árak alakulásával kapcsolatos tendenciát mutatják, amelynek ugyanakkor az ellenajánlatnak nem kell[ett] mindig megfelelnie” (a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdése és a 150. lábjegyzet).

574    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a Bizottság jogosan állapította meg a referenciaárak banánágazatban betöltött jelentőségét, rámutatva arra, hogy azok legalábbis jelzésként, tendenciaként vagy mutatóként szolgáltak a piac számára a banánárak várható alakulását illetően, és hogy fontosak voltak a banánkereskedelem és az elért árak szemszögéből, másfelől pedig, hogy egyes ügyletekben a tényleges árak közvetlenül kapcsolódtak a referenciaárakhoz.

575    Emellett hangsúlyozni kell, amint azt a Bizottság jogosan teszi, hogy az Aldi vásárlási árának állítólagos jelentősége nem zárja ki a referenciaáraknak a megtámadott határozatban megállapított relevanciáját.

576    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a banánágazatban a referenciaárak tényleges árakra vonatkozó tárgyalások szempontjából vett jelentőségének hiányára alapított kifogást el kell utasítani.

 A Dole kétoldalú megbeszéléseken részt vevő alkalmazottainak felelősségéről

577    A felperesek úgy érvelnek, hogy – még ha létezett is a referenciaárak és a tényleges árak között szoros kapcsolat – a kifogásolt információcserék nem foglalták magukban a csütörtöki találkozó során elfogadott tényleges referenciaárak nyilvánosságra hozását, valamint e tekintetben előadják, hogy a Dole‑nak a szóban forgó kétoldalú megbeszélésekben érintett alkalmazottja, H. nem volt felelős a tényleges referenciaár megállapításáért, e döntést a DFFE főigazgatója hozta meg.

578    Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság azt rója fel a Dole‑nak, hogy a Chiquitával és a Weicherttel kétoldalú alapon részt vett olyan megbeszéléseken, amelyek a referenciaáraik meghatározását megelőzően foglalkoztak az árképzést meghatározó tényezőkkel, azaz a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőkkel, illetve az ártendenciák és az elkövetkező hétre vonatkozó referenciaárak megjelölésével.

579    A Bizottság megállapította továbbá – anélkül hogy ezt a felperesek vitatták volna –, hogy a Dole a fent említett vállalkozásokkal kétoldalúan – már rögzített – referenciaárakat cserélt, és e csere lehetővé tette az árképzést megelőző megbeszélések nyomon követését és a vállalkozások közötti együttműködés megerősítését.

580    Az árképzést megelőző megbeszélésekben H. és G. – a Dole területi igazgatója és az értékesítési felelőse – volt érintett, akik részt vettek a belső árképzési üléseken (a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdése). A felperesek nem vitatták a Bizottság e megállapításait.

581    Emlékeztetni kell arra ezenfelül, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az EK 81. cikk megsértése adott vállalkozásnak való betudása nem a jogsértéssel érintett vállalkozás tulajdonosainak vagy főbb vezetőinek a részvételét, vagy erről való tudomását feltételezi, hanem egy olyan személynek a részvételét, aki jogosult e vállalkozás nevében eljárni (a Bíróság 100/80–103/80. sz., Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 97. pontja, és a Törvényszék T‑15/99. sz., Brugg Rohrsyteme kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1613. o.] 58. pontja), a felperesek pedig nem vitatják az árképzést megelőző megbeszélésekben érintett alkalmazottaik e jogosultságát.

582    Lényegtelen e körülmények között a felperesek azon érve, mely szerint az árképzést megelőző megbeszélésekben érintett alkalmazottaik nem voltak a referenciaár megállapításával kapcsolatos végleges felelősséggel felruházva, és ezt el kell utasítani.

583    A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a Dole, a Chiquita és a Weichert kétoldalú alapon árképzést megelőző megbeszéléseket folytattak, melyek során megvitatták a banán árát meghatározó, a következő hétre vonatkozó referenciaárak megállapítása szempontjából releváns tényezőket, valamint megvitatták, illetve nyilvánosságra hozták az ártendenciákat, és útmutatást adtak a következő hétre vonatkozó referenciaárakra vonatkozóan (a megtámadott határozat (148), (182) és (196) preambulumbekezdése).

584    Az árképzést megelőző megbeszélések révén a Dole, a Chiquita és a Weichert összehangolták a referenciaáraik meghatározását, ahelyett hogy azokat önállóan határozták volna meg. A kétoldalú megbeszélések során a vállalkozások felfedték az általuk követni szándékozott irányvonalat, ami legalábbis lehetővé tette a résztvevők számára a versenytársak jövőbeni magatartásának értékelését a referenciaárak megállapítását illetően, továbbá lehetővé tette, hogy előre vetítsék a versenytársak által követni kívánt irányvonalat. E megbeszélések csökkentették tehát a versenytársak referenciaárral kapcsolatos jövőbeni döntéseit övező bizonytalanságot, és ennek következményeképpen korlátozták a vállalkozások közötti versenyt (a megtámadott határozat (263)–(272) preambulumbekezdése).

585    A Bizottság tehát jogosan állapította meg, hogy a Dole és a Chiquita, illetve a Dole és a Weichert közötti árképzést megelőző megbeszélések árrögzítésre vonatkoztak, és összehangolt magatartás alapjául szolgáltak, melynek célja a verseny korlátozása volt az EK 81. cikk értelmében.

B –  A védelemhez való jogl és az indokolási kötelezettség megsértéséről

586    Először is a felperesek úgy érvelnek, hogy a három magatartás közül, mely a kifogásközlés szerint szorosan összefüggő, összejátszásra irányuló kétoldalú megállapodásokat és az EK 81. cikk szerinti célzott jogsértést alkotott, a Bizottság végül kettőt elvetett, köztük a Chiquita szerint legsúlyosabbnak minősülő, mennyiségekre vonatkozó információcserével kapcsolatosat. A felperesek előadják továbbá, hogy a Bizottság nem szankcionálta a Fyffes és a Leon Van Parys társaságokat, melyek pedig ugyanazokon az állítólag összejátszásra irányuló kétoldalú megbeszéléseken vettek részt.

587    Ezzel a Bizottság a felperesek szerint teljesen megváltoztatta a jogsértéssel kapcsolatban a megtámadott határozatban szereplő elméletét, anélkül hogy előzetesen lehetőséget biztosított volna a felperesek meghallgatására e módosítással kapcsolatban, megsértve ezzel az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdését és a védelemhez való jogukat.

588    Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a határozatnak nem feltétlenül kell a kifogásközlés pontos másolatának lennie (a fenti 335. pontban hivatkozott van Landewyck és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 68. pontja). A Bizottságnak határozatában figyelembe kell tudnia venni az érintett vállalkozásoknak a kifogásközlésre adott válaszait. E tekintetben nem csupán az érintett vállalkozások érveléseit kell tudnia elfogadni vagy elutasítani, hanem a vállalkozások által kifejtett tényekkel kapcsolatban el kell tudnia végezni saját elemzését, azon kifogások figyelmen kívül hagyása céljából, amelyek megalapozatlannak bizonyultak, illetve az általa fenntartott kifogásokat alátámasztó érvelés mind tárgyi, mind jogi szempontból való kiigazítása vagy kiegészítése céljából (a Bíróság fenti 335. pontban hivatkozott ACF Chemiefarma kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 92. pontja; lásd még ebben az értelemben a fenti 56. pontban hivatkozott Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 437. és 438. pontját). A védelemhez való jog megsértését továbbá csak akkor kell megállapítani, ha a végleges határozat az érintett vállalkozásoknak más jogsértést ró fel, mint amely a kifogásközlésben szerepel, vagy más tényeket tartalmaz (a fenti 3355. pontban hivatkozott ACF Chemiefarma kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 94. pontja; lásd még ebben az értelemben a Törvényszék T‑39/92. és T‑40/92. sz., CB és Europay kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑49. o.] 49–52. pontját).

589    Ez nincsen így, ha – mint a jelen ügyben is – a kifogásközlés és a végleges határozat közötti állítólagos eltérések nem vonatkoznak más magatartásokra, mint amelyekkel kapcsolatban az érintett vállalkozások már kifejtették álláspontjukat, és azok ezért nem minősülnek teljesen új kifogásnak (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑8375. o.] 103. pontját).

590    Nem vitatott, hogy a kifogásközlés (60) bekezdésében a Bizottság a következő három összehangolt magatartás létezését állapítja meg:

–        az Észak‑Európába érkező banánszállítmányok mennyiségére vonatkozó információcsere (a mennyiségekre vonatkozó információcsere);

–        az árak megállapítását megelőzően a banánpiac feltételeire, ártendenciákra vagy a referenciaár megjelölésére vonatkozó kétoldalú megbeszélések;

–        a banán referenciaárára vonatkozó információcsere (referenciaár‑csere).

591    A kifogásközlés (429) bekezdésében a Bizottság egyértelműen megállapította, hogy „minden egyes kétoldalú megállapodás” és e megállapodások összessége olyan jogsértést valósít meg, amelynek célja a Közösségen és az EGT‑n belüli verseny korlátozása az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében.

592    E következtetés az egyes kifogásolt magatartásoknak – többek között a kifogásközlés (404), (412)–(416) bekezdésében szereplő – külön‑külön vizsgálatát követte, mely bekezdésekben a Bizottság hivatkozik „a banán piacára, az ártendenciákra vagy a referenciaáraknak a megállapításukat megelőző megjelölésére vonatkozó kétoldalú megbeszélések összességére, melynek révén a felek befolyásolták az árak megállapítását, ami végeredményében egyenértékű az árrögzítéssel”, és megállapítja, hogy „ezeknek az összejátszásra irányuló megállapodásoknak versenyellenes célja volt”.

593    Amint a Bizottság kiemeli, a felperesek nyilvánvalóan megértették a kifogásközlés hatályát, amint az említett kifogásközlésre adott 2007. november 21‑i válaszból is kitűnik, melyben a Dole kifejezetten azon állítással szemben védekezik, mely szerint a piaci feltételekkel kapcsolatos kétoldalú megbeszélések cél általi jogsértést képeznek.

594    A felperesek beadványaikban lényegében a kifogásközlés (395) bekezdésére hivatkoznak, mely az egységes, összetett és folyamatos jogsértés fogalmát érinti, mivel a Bizottság kezdetben úgy találta, hogy a három kifogásolt versenyellenes magatartás szélesebb körű egységes és folyamatos jogsértést képez.

595    A megtámadott határozatban a kifogásközlésre adott válaszok és az érintett vállalkozások által a meghallgatásuk során tett nyilatkozatok elemzése alapján a Bizottság végül elállt egyfelől a mennyiséggel és a referenciaárak cseréjével kapcsolatos információcserékre vonatkozó kifogásaitól, hogy végül csak az általa árképzést megelőző megbeszéléseknek nevezett jelenséghez kapcsolódó összehangolt magatartásra vonatkozó kifogását tartsa fent, és másfelől elállt a Fyffes és a Van Parys társaságokkal szemben felhozott kifogásoktól.

596    A felperesek e körülmények között nem hivatkozhatnak helytállóan – az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében elismert – védelemhez való jog megsértésére, függetlenül attól, hogy a Chiquita a kifogásközlésben hivatkozott kifogások súlyosságát – a felperesek állítása szerint – miként érzékelte.

597    Másodszor a védelemhez való jog megsértésére alapított kifogás keretében egyfelől a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét, amikor a megtámadott határozatban nem fejtette ki világosan és egyértelműen, hogy a referenciaár megállapításához releváns tényezőkre vonatkozó megbeszélések közül melyekre kerülhet és melyekre nem kerülhet sor a banánimportőrök között az EK 81. cikk értelmében.

598    A Törvényszék a felperesek ezen állítását már megvizsgálta és a fenti 261., 262. és 264. pontban meghatározott okokból elutasította.

599    Másfelől a megtámadott határozat nem fejti ki a Fyffes és a Van Parys társaságokat érintő megbeszélések sajátosságait, melyek alapján e megbeszélések nem minősültek versenyellenes célúnak.

600    Amennyiben a Dole azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogellenes az indokolás elégtelensége vagy az egyértelműség miatt a Fyffes és a Van Parys társaságoknak biztosított bánásmódot illetően, mely utóbbiak nem szerepeltek a megtámadott határozat címzettjei között, és melyekkel szemben nem szabott ki a Bizottság szankciót. Meg kell jegyezni, hogy a Dole nem alapíthatja érvelését ilyen körülményre, hogy saját maga elkerülje az EK 81. cikk megsértése miatt kirótt szankciót, amikor e két másik vállalkozás ügyében a közösségi bíróság előtt nem indult eljárás (lásd a Törvényszék T‑304/02. sz., Hoek Loos kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑1887. o.] 62. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

601    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy az EK 253. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

III –  A bírság megsemmisítésére vagy csökkentésére irányuló kérelmekről

602    A felperesek egyetlen jogalapot hoztak fel, mely a bírság indokolatlan és aránytalan jellegén alapul, és melynek keretében azt kifogásolják, hogy a Bizottság a bírság alapösszegét olyan termékek értékesítésének figyelembevételével állapította meg, melyek a jogsértéssel semmilyen összefüggésben nem állnak, amikor úgy találta, hogy a kifogásolt magatartás célja az árak rögzítése volt, és nem vette figyelembe a Dole bizonytalan pénzügyi helyzetét.

A –  Előzetes észrevételek

603    Nem vitatott, hogy a Dole‑lal szemben kiszabott bírság összegének megállapításakor a Bizottság az iránymutatást alkalmazta (a megtámadott határozat (466) preambulumbekezdése), mely két lépcsőből álló számítási módot ír elő.

604    Az iránymutatás úgy rendelkezik a számítási módszer első lépését illetően, hogy a Bizottság meghatározza az alapösszeget az egyes érintett vállalkozások vagy vállalkozások társulásai tekintetében, és e tekintetben a következőképpen szól:

„Az alapösszeg az eladások értékének megfelelően a következő módszer alapján kerül megállapításra:

[…]

(13)      A kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett, a vállalkozás által az EGT‑n belül, az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét alkalmazza. A Bizottság rendszerint a vállalkozásnak a jogsértésben való részvétel utolsó teljes üzleti évében történt eladásait veszi figyelembe.

[…]

(19)      A bírság alapösszege az eladások értékéhez bizonyos meghatározott mértékben aránylik; az arányszámot a jogsértés súlyosságának függvényében állapítják meg, és a jogsértés éveinek számával szorozzák meg.

(20)      A súlyosságot minden egyes jogsértéstípusnál esetenként állapítják meg, valamennyi releváns körülmény figyelembevételével.

(21)      Általános szabály szerint az eladások értékének szóban forgó arányát akár 30%‑ban is megállapíthatják.

(22)      Annak eldöntéséhez, hogy az eladások értékének adott esetben alkalmazandó aránya alacsonyabb vagy magasabb legyen ennél a mértéknél, a Bizottság olyan tényezőket fog figyelembe venni, mint például a jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése, a jogsértés földrajzi kiterjedése, valamint azt, hogy a jogsértés megvalósult‑e.

(23)      Az árak rögzítéséről, a piac felosztásáról és a termelés korlátozásáról szóló – általában titkos – horizontális megállapodások természetüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak. A versenypolitika elvei jegyében szigorú bírságokat kell ellenük alkalmazni. Ezért az ilyen jellegű jogsértések esetén az eladások arányát általában a legmagasabb szinten állapítják meg.

(24)      Annak érdekében, hogy a jogsértésben részt vevő minden egyes vállalkozás részvételének időtartamát figyelembe vegyék, az eladások értékének függvényében meghatározott összeget (lásd a fenti 20–23. pontot) megszorozzák a jogsértésben való részvétel éveinek számával. A hat hónapnál rövidebb időszak fél évként, a hat hónapot meghaladó, de egy évnél rövidebb időszak egy teljes évként kerül beszámításra.

(25)      Ezenkívül, függetlenül attól, hogy a vállalkozás milyen hosszú időszakon keresztül vett részt a jogsértésben, a Bizottság – az A. szakaszban fent meghatározott módon – az alapösszegbe beépít egy olyan összeget, mely az eladások értékének 15 és 25%‑a között mozog, annak érdekében, hogy a vállalkozásokat elrettentsék attól, hogy egyáltalán árrögzítésről, piacfelosztásról és termeléskorlátozásról szóló horizontális megállapodásokat kössenek. A Bizottság más jogsértések esetén is alkalmazhat ilyen kiegészítő összeget. Annak eldöntésére, hogy adott esetben az eladások értékének mekkora hányada alkalmazandó, a Bizottság figyelembe fog venni bizonyos – főként a 22. pontban meghatározott – tényezőket.”

605    Az iránymutatás 2. lábjegyzete szerint az iránymutatás (23) bekezdésében szereplő „árak rögzítéséről szóló horizontális megállapodások” kifejezés magában foglalja az EK 81. cikk szerinti összehangolt magatartásokat is.

606    Az iránymutatás úgy rendelkezik a számítási módszer második lépését illetően, hogy a Bizottság az alapösszeget emelheti vagy csökkentheti egy valamennyi releváns körülményt (a (11) és (27) bekezdés) figyelembe vevő átfogó értékelés alapján.

607    Az iránymutatás (35) bekezdése e körülményekkel kapcsolatban megemlíti a vállalkozás fizetési képességét, a következőképpen:

„Különleges körülmények fennállása esetén a Bizottság kérelemre figyelembe veheti a vállalkozás adott szociális és közgazdasági környezetben fennálló fizetési képességének hiányát. Ezen a címen a Bizottság nem csökkenti a bírságot csupán a vállalkozás kedvezőtlen vagy veszteséges pénzügyi helyzetének megállapítása miatt. A bírság csak abban az esetben csökkenthető, ha objektív bizonyíték szolgál arra, hogy a bírság kiszabása – a jelen iránymutatásban meghatározott feltételek mellett – visszavonhatatlanul veszélybe sodorná az érintett vállalkozás gazdasági életképességét, és aktív eszközeit értéküktől fosztaná meg.”

B –  A bírság alapösszegének állítólagosan aránytalan mivoltáról, amennyiben e bírságösszeg a jogsértéssel semmilyen összefüggésben nem álló termékek eladási értékén alapul, valamint az indokolási kötelezettség megsértéséről

608    A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta az iránymutatást a bírság alapösszegének kiszámításakor, mivel az olyan termékek eladási értékén alapul, amelyek semmilyen összefüggésben nem állnak az állítólagos jogsértéssel, azaz a nem Dole márkájú zöld banánok, a Dole márkájú, nem a referenciaáron alapuló szerződéses megállapodások keretében értékesített zöld banánok és a sárga banánok eladási értékén. A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat indokolása nem megfelelő az e banánokkal kapcsolatos tranzakcióknak a bírságösszege számítási alapjába történt bevonását illetően.

609    Meg kell jegyezni, hogy a felperesek megismétlik a jogsértés fennállásának vitatása keretében kifejtett kifogásokat.

610    Ez vonatkozik elsőként a felperesek által a zöld és a sárga banán között tett megkülönböztetésre, melyeket két elkülönült piacra tartozó két külön terméknek tekintenek, ami alátámasztja azon érvet, mely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban nem indokolja meg, hogy a DFFE által az adott hét során eladott zöld banán referenciaárának állítólagos összehangolása miként gyakorolhat hatást a Saba, a Kempowski, a VBH és a Dole France által eladott sárga banán árának rögzítésére, mely értékesítésre teljesen függetlenül, a zöld ajánlatra való hivatkozás nélkül kerül sor.

611    Először is az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó állítást illetően meg kell jegyezni – amint a fenti 127. pontban megállapítást nyert –, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (4), (5), (32), (34), (104), (141)–(143), (182), (196) és (287) preambulumbekezdésében kellő pontossággal és egyértelműséggel kifejtette álláspontját a szóban forgó termék – a friss banán – egységes jellegével, és az adott termék azon sajátosságával kapcsolatban, hogy a zölden importált gyümölcsöt akkor kínálják a fogyasztóknak, amikor már – az érlelés után – sárga, az érlelés megszervezésének módjával, és következésképp a banán forgalmazásával, a referenciaárakra vonatkozó kereskedelmi tárgyalások menetével, illetve a zöld banán és a sárga banán referenciaára között fennálló összefüggéssel kapcsolatban.

612    A Bizottság a megtámadott határozatban a friss banán Dole által 2002‑ben megvalósított eladásainak értékét 198 331 150 euróra becsülte, amely összeg tartalmazta a DFFE, a VBH, a Saba, a Kempowski és a Dole France leányvállalatok által Belgiumban és Luxemburgban megvalósított tranzakciókat, és amely összeget 190 581 150 euróra igazította ki, a megtámadott határozat más címzettjeitől vásárolt banánok összegének levonását követően (a megtámadott határozat (451)–(453) preambulumbekezdése).

613    E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak az EK 253. cikk megsértése a zöld és a sárga banánra vonatkozó tranzakcióknak az eladási értékben történő beszámítását illetően.

614    Másodsorban a Bizottság értékelésének megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek már előadták a zöld banán és a sárga banán közötti különbségre vonatkozó érvüket azon kifogás alátámasztására, mely szerint a Dole és a Chiquita gazdálkodási rendszere összeegyeztethetetlen volt az e vállalkozásokkal szemben kifogásolt jogellenes összejátszással.

615    A Törvényszék már elutasította e kifogást mint alaptalant (lásd a fenti 248. pontot). A Bizottság helyesen állapította meg, hogy a zöld és a sárga banán ugyanazon termék, hogy a referenciaár (legyen az zöld vagy sárga) ugyanazon terméket, a friss banánt érinti, és hogy a sárga referenciaár kapcsolódik a zöld referenciaárhoz. A banán sajátos jellemzői – zölden importált gyümölcs, melyet akkor kínálnak a fogyasztóknak, amikor már az érlelés után sárga lett – és a banán forgalmazásának módjai nem lehetnek hatással a szóban forgó termék egységes természetére, és nem alapozhatják meg érvényesen azon állítást, mely szerint két elkülönült piacra tartozó két különböző termékről van szó.

616    Következésképpen a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta volna az iránymutatást, amikor a sárga banánnal kapcsolatos tranzakciókat is beleszámította az eladási értékbe.

617    Meg kell továbbá jegyezni, hogy magán a terméken kívül a felperesek azon tényre hivatkoznak, hogy a sárga banánt a Saba, a Kempowski, a VBH és a Dole France értékesítette, mely társaságok nem címzettjei sem a kifogásközlésnek, sem a megtámadott határozatnak, és nem is érintettek a kifogásolt versenyellenes magatartásban, abban az értelemben, hogy a DFFE‑től függetlenül, annak referenciaárára hivatkozás nélkül állapították meg áraikat.

618    Ezen érvnek nem lehet helyt adni.

619    Nem vitatott, hogy a megtámadott határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a Dole – a banán európai eladásában és forgalmazásában számos leányvállalaton keresztül részt vevő Dole‑csoport csúcstársasága – megsértette az EK 81. cikket.

620    Míg a Dole tagadta bármiféle versenyellenes magatartás fennállását, nem vitatta a jelen eljárás keretében a Dole‑csoport anyavállalataként fennálló felelősségét, emlékeztetve arra, hogy a megtámadott határozat egyértelműen a friss banánra – akár zöldre, akár sárgára – vonatkozó versenyellenes magatartásra irányul.

621    A Dole leányvállalatainak önállóságára vonatkozó állítás kizárólag a zöld és a sárga banán között szükséges megkülönböztetéssel kapcsolatos érvelésbe illeszkedik, mely a Dole és a Chiquita gazdálkodási rendszerének a kifogásolt összejátszással való összeegyeztethetetlenségére alapított kifogás, és a Bizottság által a bírságösszeg megállapításakor figyelembe vett eladások értékének csökkentésére irányuló kérelem alátámasztásául szolgál.

622    E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak, hogy figyelembe vette az iránymutatás (13) bekezdésével összhangban a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett áruk vagy szolgáltatások „vállalkozás által megvalósított” értékesítése értékének megállapításakor a sárga banán azon csoporthoz tartozó társaságok által megvalósított eladásainak értékét is, mely csoportnak a Dole a csúcstársasága.

623    A felpereseknek a Saba, a Kempowski, a VBH és a Dole France állítólagos önállóságára vonatkozó nyilatkozatai ennélfogva nem relevánsak, és semmi esetre sem igazoltak, amint az már a fenti 209. és 210. pontban is megállapítást nyert.

624    Harmadszor a felperesek konkrétabban úgy érvelnek, hogy a Saba által a Chiquitától vásárolt, majd továbbértékesített sárga banánnal kapcsolatos tranzakciók összege szintén nem használható fel a bírság összegének kiszámításakor. A felperesek szerint a Bizottság úgy találta, hogy e tranzakciókat úgy kell tekinteni, mint a Dole és nem a Chiquita bevételeit, e banánok kétszeri elszámolását elkerülendő (a megtámadott határozat (452) preambulumbekezdése), mely célt el lehetett volna érni e banánoknak a Chiquita bevételei közé számításával is. E megközelítés lett volna egyébként a legmegfelelőbb, mivel e konkrét banánok árát kizárólag a Chiquita és a Saba egy másik részvényese határozta meg.

625    A megtámadott határozat (452) preambulumbekezdésében a Bizottság a kétszeri elszámolás elkerülése érdekében a megtámadott határozat címzettjeként szereplő vállalkozások értékesítési adataiból kivonta a más címzetteknek eladott, majd Észak‑Európában továbbértékesített friss banán értékét.

626    Nem vitatott, hogy a Saba a Dole leányvállalata, valamint hogy a Chiquitától zölden vásárolt sárga banánt 18 168 309 euróért értékesítette a fent említett preambulumbekezdés szerint, ami indokolja a Bizottság által eszközölt levonást.

627    Meg kell jegyezni, hogy maguknak a felpereseknek a beadványai szerint a Dole‑nak is kedvezett a Bizottság kétszeri elszámolás elkerülésére irányuló szándéka, hiszen esetében a Bizottság 7 750 000 euró összeget vont le a Dole banánjainak a Chiquitához kapcsolódó, érleléssel foglalkozó forgalmazó Atlanta általi eladásainak megfelelően.

628    Semmi sem támasztja alá azon állítást, mely szerint a szóban forgó banánok árát a Chiquita és az említett társaság egy másik részvényese határozták volna meg, és az ráadásul a felperesek korábbi állításának is ellentmond, mely szerint a Saba önállóan határozta meg az árpolitikáját. E körülmények között el kell utasítani a felperesek érvelését, mely arra irányul, hogy a Saba által a Chiquitától vásárolt, majd Észak‑Európában továbbértékesített banánokkal kapcsolatos tranzakciók ne számítsanak bele az eladások értékébe.

629    A felperesek egy másik kétszeri elszámolásra is hivatkoznak, a DFFE által a Cobanának eladott zöld banánt illetően, amelyet a Bizottság figyelembe vett a 2002‑es tranzakciók DFFE által bevallott összegében, és amelyeket a Kempowski 2,6 millió euróra becsült összegért megvett, majd sárga banánként 2,9 millió euróra becsült összegért továbbértékesített.

630    Azon kívül, hogy a megadott összegek egyszerű becslés eredményei, meg kell állapítani, hogy a felperesek ezen állítása egyáltalán nincs alátámasztva, és a leírt helyzet nem tartozik a megtámadott határozat (452) preambulumbekezdésében leírt eset alá, mivel a Cobana nem a megtámadott határozat címzettjei között szereplő vállalkozások egyike.

631    Másodszor a felperesek megismétlik a referenciaárak banánágazatbeli jelentőségének hiányára vonatkozó érvelésüket.

632    A felperesek úgy érvelnek egyfelől, hogy a Dole referenciaára kizárólag a Dole márkájú zöld banánra vonatkozott, és nem a DFFE által értékesített harmadosztályú zöld banánra, mely utóbbiak semmilyen kapcsolatban nem álltak a jogsértéssel, és másfelől, hogy nem a referenciaáron alapuló szerződéses megállapodások keretében értékesített Dole márkájú zöld banán olyan termék, mely nem kapcsolódik az említett jogsértéshez, azaz az „Aldi plus éves szerződés” keretében – illetve olyan heti tárgyalások során, ahol nem a Dole referenciaára jelentette a kereskedelmi tárgyalások alapját – eladott zöld banánhoz.

633    Először is az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy miután leszögezte, hogy a szóban forgó termék a friss banán, a Bizottság megállapította, hogy az érintett piacon három különböző szintű, „harmadoknak” nevezett banánmárka, és azoknak megfelelő differenciált árképzés létezik (a megtámadott határozat (4) és (32) preambulumbekezdése).

634    A Bizottság szerint, illetve amint a fenti 14. pontban is megállapítást nyert, a kiskereskedők és a forgalmazók által a banánért fizetett ár (az úgynevezett „tényleges árak” vagy tranzakciós árak) vagy a hetente – a jelen esetben csütörtök délutánonként és pénteken (vagy később az adott héten, vagy a következő hét elején) – folytatott tárgyalások eredményei, vagy olyan szállítási szerződések végrehajtása, melyek előre meghatározott árazási formulái rögzített árat tartalmaznak, vagy az árat az eladó vagy annak versenytársa referenciaárához, vagy egy más referenciaárhoz kötik, mint például az „Aldi árhoz” (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

635    A Bizottság a megtámadott határozat (102)–(128) preambulumbekezdésében kellő pontossággal és egyértelműséggel vizsgálta meg a banánágazatbeli referenciaár megállapításának és jelentőségének kérdését, kifejtve az ármegállapítás folyamatának kronológiáját az „Aldi ár” bejelentése szempontjából (a megtámadott határozat (104) preambulumbekezdése).

636    A Bizottság ezenfelül a megtámadott határozat (287) preambulumbekezdésében hozzáfűzte, hogy „jóllehet a referenciaárakat a felek különböző márkáinak tekintetében állapították meg, létezett kapcsolat e márkák árai és az egyéb márkák vagy a márkátlan banánok ára között”, valamint hogy „valójában a Dole és a Weichert mindketten úgy nyilatkoztak, hogy még az Aldi által (a márkátlan banánokért) fizetett ár is fontos volt a márkával ellátott banánok tényleges árának megállapítása során”.

637    E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak az EK 253. cikk megsértése a nem Dole márkájú zöld banánnal, illetve az „Aldi plus éves szerződés” keretében vagy a heti tárgyalások során eladott Dole márkájú banánnal kapcsolatos tranzakcióknak az eladások értékébe történt beszámítását illetően.

638    Másodszor a jelen kifogás megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság helyesen állapította meg a referenciaár banánágazatbeli jelentőségét, rámutatva arra, hogy azok legalábbis jelzésként, tendenciaként vagy mutatóként szolgáltak a piac számára a banánárak várható alakulását illetően, és hogy fontosak voltak a banánkereskedelem és az elért árak szemszögéből, másfelől pedig, hogy egyes ügyletekben a tényleges árak közvetlenül kapcsolódtak a referenciaárakhoz.

639    Ki kell emelni, amint az már a fenti 526. pontban megállapítást nyert, a jogsértés egyetlen termékre, a friss banánra vonatkozik, amely három minőségi osztályba sorolható az árak ennek függvényében alakuló különbözőségével, és amely egyetlen piacról származik, amely piacot olyan ármeghatározási folyamat jellemez, amelynek során minden csütörtök reggel bejelentik a Dole, a Chiquita és a Weichert referenciaárait az ügyfeleiknek; ez a piacnak küldött első üzenet az importőrök árral kapcsolatos elvárásait illetően. Jóllehet az említett referenciaárak csak az e vállalkozások által értékesített első és másodosztályú banánt érintik, kapcsolat áll fenn ezen árak és a harmadosztályú márkával ellátott vagy a márka nélküli banánok árai között, amennyiben a különböző minőségű banánok között szükségszerűen egymáshoz viszonyított árképzésre kerül sor minden héten. A Chiquita, Dole és Del Monte márkájú banánok referenciaárai közötti bizonyos mértékű kölcsönös függésre utalnak a Chiquita 2001. április 30‑i (a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése) és 2002. augusztus 8‑i belső elektronikus levelei (a megtámadott határozat (111), (172) és azt követő preambulumbekezdései).

640    Amint azt a Bizottság helyesen megállapította, a felperesek maguk érvelnek úgy, hogy a harmadosztályú banán vételére vonatkozó „Aldi ár” fontos volt valamennyi banán – beleértve a Dole, a Chiquita és a Del Monte márkájú banánt is – tranzakciós árának megállapításakor.

641    Az „Aldi plus szerződések” keretében – az „Aldi árra” hivatkozással megállapított tényleges áron – megvalósított tranzakciókat illetően a fenti 559–573. pontban megállapítást nyert a referenciaárak közvetett hatása az „Aldi árra”.

642    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta volna az iránymutatást, amikor a nem Dole márkájú zöld banánnal, illetve az „Aldi plus szerződés” keretében vagy a heti tárgyalások során eladott Dole márkájú banánnal kapcsolatos tranzakciókat beszámította az eladások értékébe, tekintve hogy az iránymutatás (13) bekezdése hivatkozik arra, hogy a Bizottság az alapösszeg meghatározása céljából figyelembe veszi a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett áruk vagy szolgáltatások vállalkozás által megvalósított értékesítésének értékét.

643    Végül ki kell emelni, hogy egyáltalán nincs alátámasztva a felperesek azon állítása, mely szerint a közigazgatási eljárás során a Bizottság hibát vétett a DFFE 2002‑es zöld banán eladásai (a Sabának és a VBH‑nak történő belső értékesítések kivételével) teljes nettó összegének megállapításakor, mely összeg ugyanis 98 997 693 euró és nem 99 451 555 euró, és a bírság Bizottság által megállapított alapösszegének csökkentésére irányuló kérelmek egyike sem alapul kifejezetten ezen állításon.

644    Következésképpen el kell utasítani azt a kifogást, mely szerint a bírság alapösszege aránytalan, amennyiben az a jogsértéssel semmilyen összefüggésben nem álló termékek eladásának értékén alapul.

C –  A bírság alapösszegének aránytalan jellegéről, amennyiben az az indokolási kötelezettség megsértésén, és azon téves megállapításon alapul, hogy a magatartás „az árrögzítésre irányult”

645    A felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat (456) preambulumbekezdésében szereplő azon következtetés, mely szerint a kifogásolt magatartást „az árak rögzítésére irányul”, nem egyeztethető össze a Bizottság korábbi megállapításaival, melyek szerint „a felek nem állapodtak meg a tényleges árakról, és nem hangolták össze azzal kapcsolatos magatartásukat” (a megtámadott határozat (237) preambulumbekezdése), illetve azon ténnyel, hogy a jelen ügy egy egyszerű információcserére vonatkozik, mely nem része egy nagyobb, árrögzítésre irányuló megállapodásnak. A Bizottság az általa elkövetett ezen hiba következtében az iránymutatás (19) bekezdése alapján az eladások jelentős hányadát (15%) vette figyelembe a bírság alapösszegének megállapításakor, és ezen összegnek az iránymutatás (25) bekezdése alapján további 15% „belépési joggal” történő növelésekor, kizárólag az „ügy sajátos körülményeire” hivatkozva, mely indokolás nyilvánvalóan elégtelen és mindenesetre téves, amennyiben az említett hivatkozás azt jelenti, hogy a jelen ügy „árrögzítésre” vonatkozik.

646    A felperesek úgy érvelnek ezenfelül, hogy az iránymutatás (19) bekezdése értelmében a 15% nagyságú százalékarány alkalmazása nyilvánvalóan aránytalan, tekintettel az EK 81. cikk alkalmazásában hozott két korábbi – 2007. november 27‑i és 28‑i – határozatban elfogadott 18%‑os arányra, melyek az EGT‑t lefedő, tényleges árak rögzítésére irányuló megállapodásokra vonatkoztak, melyeket olyan vállalkozások kötöttek, melyek együttes piaci részesedése az első ügyben 85% feletti, a másodikban 80% feletti volt.

647    Először is a megtámadott határozat indokolásának nem megfelelő voltára alapított kifogást illetően a fenti 125. és 126. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlaton kívül emlékeztetni kell arra, hogy a versenyjog megsértése címén kiszabott bírságok megállapítása keretében a Bizottság teljesíti az indokolási kötelezettségét, ha a határozatában megjelöli a mérlegelendő tényezőket, amelyek lehetővé tették az elkövetett jogsértés súlyának és időtartamának értékelését, anélkül hogy köteles lenne azokat részletesebben kifejteni, illetve a bírság számítási módjával kapcsolatos számszerű adatokat feltüntetni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑279/98. P. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9693. o.] 38. és 47. pontját, valamint a Törvényszék T‑191/98., T‑212/98–T‑214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑3275. o.] 1532. pontját).

648    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az iránymutatás (20) és (22) bekezdésével összhangban az eladások értéke arányának megállapítása céljából a Bizottság a jogsértés súlyosságának függvényében megvizsgált és figyelembe vett különböző tényezőket: a jogsértés jellegét, az érintett vállalkozások együttes piaci részesedését, a jogsértés földrajzi kiterjedését, valamint azt, hogy a jogsértés megvalósult‑e, amint az a megtámadott határozat (454)–(459) preambulumbekezdéséből következik. Az iránymutatás (25) bekezdésében előírt kiegészítő összeg meghatározása érekében a Bizottság kifejezetten hivatkozik az említett tényezőkkel kapcsolatos értékelésére a megtámadott határozat 8.3.1.1. pontjára utalva, amint az a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdéséből kitűnik.

649    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás (25) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eladások értéke adott esetben figyelembe veendő arányának meghatározásakor a Bizottság figyelembe fog venni bizonyos – főként az iránymutatás (22) bekezdésében meghatározott – tényezőket.

650    E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak az indokolási kötelezettség megsértése az iránymutatás (25) bekezdésének alkalmazásában elfogadott 15%‑os arányt illetően.

651    Másodszor a bírság alapösszegének és különösen az eladások értékének az iránymutatás (19) és (25) bekezdése alapján elfogadott százalékarányának aránytalan mivoltára vonatkozó kifogás megalapozottságát illetően először is meg kell állapítani, hogy a felperesek által evégett kifejtett érvelés részben azonos a jogsértés fennállásának vitatása keretében előadott és korábban már elutasított érveléssel.

652    Ezen érvelés a megtámadott határozat részleges és részrehajló olvasatán alapszik, mivel e határozat egyértelműen pontosítja, hogy a kifogásolt jogsértés nem a tényleges árak, hanem a referenciaárak összehangolására vonatkozott (lásd többek között a megtámadott határozat (237) preambulumbekezdését), melyek a Dole, a Chiquita és a Weichert által az ügyfeleiknek bejelentett árak.

653    Amint a fenti 59–62. pontban megállapítást nyert, ahhoz hogy kifogásolható legyen, nem szükséges, hogy egy információcsere szélesebb kartell részét képezze, vagy annak alapjául szolgáljon. Az információcsere értékelhető önállóan is versenyellenes célú összehangolt magatartásként, ha a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy akár „közvetett” rögzítésére irányul az EK 81. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében.

654    A jelen ügyben a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a Dole és a Chiquita, illetve a Dole és a Weichert közötti árképzést megelőző megbeszélések árrögzítésre vonatkoztak, és összehangolt magatartás alapjául szolgáltak, melynek célja a verseny korlátozása volt az EK 81. cikk értelmében (lásd a fenti 585. pontot).

655    Meg kell jegyezni, hogy az iránymutatás (23) bekezdése, mely szerint „az árak rögzítéséről, a piac felosztásáról és a termelés korlátozásáról szóló horizontális megállapodások” természetüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak, a 2. lábjegyzetre utal, amely kifejti, hogy a megállapodások fogalmába beletartoznak az „összehangolt magatartások” az EK 81. cikk értelmében.

656    Hasonlóképpen az iránymutatás (25) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság az alapösszegbe beépít egy olyan összeget, mely az eladások értékének 15% és 25%‑a között mozog, annak érdekében, hogy a vállalkozásokat elrettentse attól, hogy egyáltalán „árrögzítésről, piacfelosztásról és termeléskorlátozásról szóló horizontális megállapodásokat” kössenek, mely kifejezés azonos az említett lábjegyzetre utaló (23) bekezdésben szereplővel. Az iránymutatás következetes és koherens értelmezése arra enged következtetni, hogy a 2. lábjegyzetben szereplő pontosítás ugyanúgy vonatkozik a „megállapodások” iránymutatás (25) bekezdésében használt fogalmára is.

657    Másodszor ki kell emelni, hogy a Bizottság a Dole eladásai értékének 15%‑át véve alapul, a felét alkalmazta azon aránynak, amely az árrögzítésre irányuló horizontális megállapodások vagy összehangolt magatartások esetében – melyek természetüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak, és melyeket az iránymutatás (21) és (23) bekezdése értelmében „súlyosan kell szankcionálni” – általában elfogadott. Az iránymutatás (23) bekezdése világosan kimondja, hogy az árak rögzítéséről szóló horizontális megállapodások vagy összehangolt magatartások esetén az arányt általában „a legmagasabb szinten” állapítják meg, míg a Bizottság által megállapított 15%‑os arány a „legmagasabb szint” alsó részében van.

658    Az iránymutatás (25) bekezdésében előírt további összeget illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság az ott említett legalacsonyabb arányt, a 15%‑ot vette alapul.

659    A jogsértés természete, a szóban forgó magatartás megvalósítása és azon tény, hogy ez utóbbi nyolc tagállamot érintett, azaz a tényállás megvalósulása idején tizenöt tagállamból álló Unió jelentős részét, beleértve a Németországi Szövetségi Köztársaságot, amely a Dole saját nyilatkozatai szerint a banán legnagyobb észak‑európai piacát jelenti, mind olyan elemek, amelyeket a Bizottság figyelembe vett, és amelyek indokolják a Dole eladásai értékének 15%‑át jelentő, az iránymutatás (21) és (23) bekezdése értelmében elfogadott közbenső összeget.

660    Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság többször is kimondta, hogy a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata nem szolgálhat a versenyjogi bírságok rögzítésének jogi háttereként, és a más ügyekre vonatkozó határozatok csupán a hátrányos megkülönböztetés fennállását jelezhetik (lásd a Bíróság C‑167/04. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑8935. o.] 205. pontját). Következésképpen a felperesek nem hivatkozhatnak a Bizottság határozathozatali gyakorlatára az uniós bíróság előtt (a Bíróság C‑125/07. P., C‑133/07. P., C‑135/07. P. és C‑137/07. P. sz., Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8681. o.] 123. pontja).

661    Meg kell továbbá állapítani, hogy a Bizottság a jogsértés súlyának figyelembevételekor a felperesek által hivatkozott, különböző termékekre vonatkozó két határozatban alkalmazottnál kisebb eladási részesedésből indult ki, ami a szóban forgó ügyek eltérő bánásmódjára utal.

662    Feltételezve, hogy a megtámadott határozatban megállapított 15% a Bizottság által a jogsértés súlyának értékelése címén figyelembe vett eladási részesedésnek növelését jelentheti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a bírságok megállapítása során annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje (a Törvényszék T‑229/94. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 1997. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1689. o.] 127. pontja). Így különösen az a tény, hogy a Bizottság korábban bizonyos típusú jogsértések esetében adott szintű bírságokat alkalmazott, nem foszthatja meg attól a lehetőségtől, hogy ezt a szintet bármikor megemelje annak érdekében, hogy biztosítsa az európai versenypolitika végrehajtását (a fenti 581. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 109. pontja).

663    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Dole aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető bánásmódban részesült volna.

D –  A bírság összegének állítólagosan aránytalan jellegéről, amennyiben a Bizottság tévesen utasította el a Dole azon érvét, mely szerint figyelembe kellett volna vennie utóbbi bizonytalan pénzügyi helyzetét

664    A felperesek előadják, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, azáltal hogy nem volt hajlandó figyelembe venni a Dole bizonytalan pénzügyi helyzetét pusztán azért, mert e figyelembevétel „indokolatlan versenyelőnyhöz” juttatná a Dole‑t (a megtámadott határozat (491) preambulumbekezdése). A Bizottság ezen értékelése megfosztaná a hatékony érvényesülésétől az iránymutatás (35)  bekezdését, és alapvető ellentmondáson alapul, tekintettel a Bizottságnak a Fyffesszel és a Van Parysszal szembeni minden eljárástól való „megmagyarázhatatlan” elállására.

665    A felperesek úgy érvelnek továbbá, hogy a Bizottság értékelése elégtelen, valamint hogy az ellenkérelemben a Bizottság az EK 253. cikk megsértésével új indoklást terjeszt elő e figyelembevétel megtagadásával kapcsolatban. A tárgyalás folyamán a felperesek kifejtették, hogy beadványaikban a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére is hivatkoznak.

666    Először is a megtámadott határozat indokolását illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság miután idézte az iránymutatás (35) bekezdésének egészét (a megtámadott határozat (489) preambulumbekezdése), emlékeztetett a Dole‑lal a pénzügyi helyzete meghatározása céljából folytatott megbeszélésekre (a megtámadott határozat (490) preambulumbekezdése), a megtámadott határozat (491) preambulumbekezdésében a következőket állapította meg:

„Miután a Bizottság a benyújtott adatok alapján megvizsgálta a Dole pénzügyi helyzetét, arra a következtetésre jutott, hogy nem lenne megfelelő a bírság összegének módosítása a Dole esetében. Jóllehet a Dole által előterjesztett pénzügyi információk arra utalnak, hogy a társaság súlyos pénzügyi terheket viselt, a negatív pénzügyi helyzet figyelembevétele indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a piaci feltételekhez legkevésbé alkalmazkodó vállalkozásokat.”

667    Ily módon úgy tűnik, hogy a Bizottság az iránymutatásban meghatározott módszert alkalmazta, és kifejtette a bírságösszeg fizetési képesség hiányán alapuló rendkívüli körülmények címén történő csökkentésének megtagadását, tekintettel a „súlyos pénzügyi terhek” vagy „negatív pénzügyi helyzet” puszta megállapításával záródó vizsgálatra.

668    Ezen indokolást az iránymutatás – megtámadott határozat (489) preambulumbekezdésében hivatkozott – (35) bekezdésével összhangban kell értelmezni, mely meghatározza a bírság összege fent említett körülmények alapján történő csökkentésének feltételeit.

669    Az iránymutatás (35) bekezdéséből egyértelműen kitűnik: ahhoz, hogy e csökkentésben részesüljön, az érintett vállalkozásnak bizonyítania kell, hogy a bírság kiszabása „visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a vállalkozás gazdasági életképességét”, és „aktív eszközeit értéküktől megfosztaná”, és a Bizottság nem csökkenti a bírságot „csupán a vállalkozás kedvezőtlen vagy veszteséges pénzügyi helyzetének megállapítása miatt”, ez utóbbi hivatkozás megfelel a Bizottság által a Dole esetében elfogadott indokolásnak.

670    A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság az ellenkérelemben új indokot hozott fel a pénzügyi helyzet figyelembevételének megtagadásával kapcsolatban, amikor úgy nyilatkozott, hogy „a Dole helyzetének a kapott információkon alapuló alapos vizsgálatát” követően tett így, és ezen új indokolás nem fogadható el.

671    Elegendő megjegyezni, hogy e magyarázatot már tartalmazta a megtámadott határozat (491) preambulumbekezdése, és a Bizottság az ellenkérelmében csupán emlékeztet arra, hogy a kapott információk alapján elemezte a Dole pénzügyi helyzet, továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a bírság összege csökkentésének feltételi nem teljesülnek.

672    Következésképpen a megtámadott határozat indokolásának elégtelen vagy ellentmondásos jellegét illetően nem róható fel a Bizottságnak az EK 253. cikk megsértése.

673    Másodszor a Bizottság értékelésének megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság a bírság összegének meghatározása során nem köteles figyelembe venni az érintett vállalkozás veszteséges pénzügyi helyzetét, mivel az ilyen kötelezettség elismerése indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a piaci feltételekhez legkevésbé alkalmazkodó vállalkozásokat (lásd a Törvényszék T‑236/01., T‑239/01., T‑244/01–T‑246/01., T‑251/01. és T‑252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1181. o.] 370. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

674    Az iránymutatás (35) bekezdésének megfogalmazásából kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette ezt az ítélkezési gyakorlatot a bírságkiszámítási módszer meghatározásakor.

675    Meg kell állapítani, hogy a felperesek nem állították, és még kevésbé bizonyították, hogy a bírság kiszabása visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a gazdasági életképességüket, és teljesen megfosztaná eszközeiket az értéküktől.

676    Ily módon úgy tűnik, hogy a Bizottság az iránymutatásban meghatározott módszert alkalmazta, és a fenti 673. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban tagadta meg a bírság összegének csökkentését, tekintettel a „negatív pénzügyi helyzetre” vonatkozó egyetlen megállapításra.

677    A felperesek azon állítását illetően, mely szerint a Bizottság magatartása „alapvetően ellentmondásos” a Fyffes és a Van Parys társaságoknak biztosított bánásmód miatt, mivel e társaságok a velük szembeni valamennyi eljárástól való „megmagyarázhatatlan” elállás okán versenyelőnyben részesültek, meg kell jegyezni, hogy a felperesek összehasonlító elemzése semmilyen jelentőséggel nem bír.

678    Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben valamely vállalkozás magatartásával megsértette az EK 81. cikket, nem kerülhet el minden szankciót azon az alapon, hogy más gazdasági szereplőkre nem szabtak ki bírságot, mivel a Törvényszék előtti eljárásnak nem tárgya ez utóbbiak helyzetének a megítélése (a fenti 56. pontban hivatkozott Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 197. pontja).

679    Mindenesetre, amint már megállapítást nyert, a Bizottságnak figyelembe kell tudnia venni határozatában az érintett vállalkozásoknak a kifogásközlésre adott válaszait, és nem csupán az érintett vállalkozások érveléseit kell tudnia elfogadni vagy elutasítani, hanem a vállalkozások által előadott tényekkel kapcsolatban el kell tudnia végezni saját elemzését, azon kifogások figyelmen kívül hagyása céljából, amelyek megalapozatlannak bizonyultak, illetve az általa fenntartott kifogásokat alátámasztó érvelés mind tárgyi, mind jogi szempontból való kiigazítása vagy kiegészítése céljából. A Bizottság a jelen ügyben elállt a Fyffesszel és a Van Parysszal szemben eredetileg felhozott kifogásaitól, miután úgy találta, hogy a rájuk vonatkozó bizonyítékok nem elégségesek.

680    E helyzet semmiképpen sem hasonlítható a Dole helyzetéhez, aki a megtámadott határozat címzettje, és akivel szemben a Bizottság megtagadta a bírság összegének a csökkentését előbbi pénzügyi helyzetére tekintettel, ez tehát nem jelent semmilyen ellentmondást, sem a Dole hátrányos megkülönböztetését.

681    E körülmények között el kell utasítani azon állítást, mely szerint a Bizottság tévesen utasította el a Dole‑nak a pénzügyi helyzete figyelembevételére irányuló kérelmét.

682    A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a felpereseknek a bírság megsemmisítésére vagy összegének csökkentésére irányuló kérelmét el kell utasítani.

683    Ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

684    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, őket a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Dole Food Company, Inc.‑et és a Dole Germany OHG‑t kötelezi a költségek viselésére.

Truchot Martins Ribeiro Kanninen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. március 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita alapját képező tényállás

A megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

I –  A felperesek által a tárgyalás során benyújtott dokumentum elfogadhatóságról

II –  A megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmekről

A –  Az EK 81. cikk és az EK 253. cikk megsértéséről

1.  Egy információcsere versenyellenes célú összehangolt magatartásnak minősülése lehetőségéről

2.  A versenyellenes célú összehangolt magatartás fennállásáról

a)  A Chiquita hitelességének hiányáról

b)  A Chiquita és a Dole gazdálkodási rendszerének a kifogásolt összejátszással való összeegyeztethetetlenségéről

Az EK 253. cikk állítólagos megsértéséről

Az ügy érdeméről

c)  A Dole, a Chiquita és a Weichert referenciaárának jogellenes összehangolásáról

A jogellenes megbeszélések azonosításáról

A közölt információk jellegéről

Az információcserék résztvevőiről

Az érintett piac lényegi jellemzőinek figyelembevételéről

A szabályozási keretről

A szóban forgó termék sajátos természetéről

A kereslet változó jellegéről

A piac szerkezetéről

A megbeszélések ütemezéséről és gyakoriságáról

A kétoldalú megbeszélések céljáról

A banánágazatban a referenciaár relevanciájáról

A Dole kétoldalú megbeszéléseken részt vevő alkalmazottainak felelősségéről

B –  A védelemhez való jogl és az indokolási kötelezettség megsértéséről

III –  A bírság megsemmisítésére vagy csökkentésére irányuló kérelmekről

A –  Előzetes észrevételek

B –  A bírság alapösszegének állítólagosan aránytalan mivoltáról, amennyiben e bírságösszeg a jogsértéssel semmilyen összefüggésben nem álló termékek eladási értékén alapul, valamint az indokolási kötelezettség megsértéséről

C –  A bírság alapösszegének aránytalan jellegéről, amennyiben az az indokolási kötelezettség megsértésén, és azon téves megállapításon alapul, hogy a magatartás „az árrögzítésre irányult”

D –  A bírság összegének állítólagosan aránytalan jellegéről, amennyiben a Bizottság tévesen utasította el a Dole azon érvét, mely szerint figyelembe kellett volna vennie utóbbi bizonytalan pénzügyi helyzetét

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.