C‑152/11. sz. ügy
Johann Odar
kontra
Baxter Deutschland GmbH
(az Arbeitsgericht München [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78/EK irányelv – Az életkoron vagy fogyatékosságon alapuló mindenfajta hátrányos megkülönböztetés tilalma – Felmondás esetén fizetett végkielégítés – A fogyatékos munkavállalóknak felmondás esetén fizetett végkielégítés összegének csökkentését előíró szociális terv”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2012. december 6.
1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Általános vagy hipotetikus kérdések – Az alapjogvita tárgyához képest elvont és tisztán hipotetikus jellegű kérdés – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 267. cikk)
2. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Hatály
(2000/78 tanácsi irányelv, 1. cikk, és 3. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
3. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A munkáltató működésével összefüggő okokból történő elbocsátás – Objektíve igazolt eltérő bánásmód – Foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer olyan szabályozása, amely az 54 évnél idősebb és a munkáltató működésével összefüggő okokból elbocsátott munkavállalók esetében a felmondás esetén fizetett végkielégítés egységes számítási módszerétől eltérő számítási módszert ír elő, és amely e munkavállalóknak alacsonyabb összegű végkielégítés folyósítását eredményezi – Megengedhetőség – Feltételek
(2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, és 6. cikk, (1) bekezdés)
4. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A munkáltató működésével összefüggő okokból történő elbocsátás – Foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer olyan szabályozása, amely az 54 évnél idősebb és a munkáltató működésével összefüggő okokból elbocsátott munkavállalók esetében a felmondás esetén fizetett végkielégítés eltérő számítási módszereit írja elő, és amely e munkavállalóknak alacsonyabb összegű végkielégítés folyósítását eredményezi – Fogyatékosságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés – A fogyatékkal élő személyeket érintő fokozott kockázat figyelembevételének elmaradása – A szociálpolitikai cél megvalósításához szükséges határ túllépése – Megengedhetetlenség
(2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 24., 26., 28. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 31–34. pont)
3. A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer olyan szabályozása, amelynek értelmében az 54 évnél idősebb és a munkáltató működésével összefüggő okokból elbocsátott munkavállalók esetében a végkielégítés kiszámítására a legkorábban lehetséges nyugdíjba vonulás időpontja alapján olyan, különleges módon kerül sor az egységes számítási módszerhez képest, amely különösen a vállalatnál teljesített szolgálati időhöz kapcsolódik, és az ekként fizetett végkielégítés összege alacsonyabb, mint az ezen, egységes módszer alapján számított végkielégítés, de annak legalább a fele.
Mivel ugyanis az ilyen szabályozás tárgya jövőbeni kompenzáció nyújtása, a fiatalabb munkavállalók védelme és szakmai beilleszkedésük segítése, szem előtt tartva mindeközben a szociális terv korlátozott pénzügyi eszközeinek megfelelő megosztását, az ilyen eltérő bánásmódot az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés címén igazolni lehet, amennyiben az e célok megvalósításához alkalmazott eszközök megfelelőek és szükségesek, és nem haladják meg az elérni kívánt célok megvalósításához megkövetelt mértéket.
(vö. 42., 43., 46., 54. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
4. A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer olyan szabályozása, amelynek értelmében az 54 évnél idősebb és a munkáltató működésével összefüggő okokból elbocsátott munkavállalók esetében a végkielégítés kiszámítására a legkorábban lehetséges nyugdíjba vonulás időpontja alapján olyan, különleges módon kerül sor az egységes számítási módszerhez képest, amely különösen a vállalatnál teljesített szolgálati időhöz kapcsolódik, az ekként fizetett végkielégítés összege alacsonyabb, mint az ezen, egységes módszer alapján számított végkielégítés, de annak legalább a fele, és ezen másik számítási módszer a fogyatékosságon alapuló nyugdíjra való jogosultságot veszi alapul.
A szóban forgó szabályozás törvényes célokat követve nem vette ugyanis figyelembe sem a súlyos fogyatékkal élő személyeket érintő kockázatot, sem azt a tényt, hogy ez a kockázat a nyugdíjkorhatárhoz közeledve egyre nagyobb. Márpedig e személyeknek különleges szükségleteik vannak mind az állapotuk miatt szükséges védelemmel kapcsolatban, mind annak szükségességével kapcsolatban, hogy ezen állapot esetleges súlyosbodásával számoljanak. Tekintetbe kell tehát venni, hogy a súlyos fogyatékkal élő személyeknek fogyatékosságukból eredően fokozott pénzügyi szükségleteik lehetnek, és/vagy az életkor előrehaladtával ezek a pénzügyi szükségletek növekedhetnek. A szóban forgó szabályozás e tekintetbevétel hiányában, mivel azt eredményezi, hogy a felmondás esetén a súlyos fogyatékkal élő munkavállalónak fizetett végkielégítés összege alacsonyabb a nem fogyatékkal élő munkavállaló által kapott összegnél, túlzott mértékben veszélyezteti a súlyos fogyatékkal élő munkavállalók jogos érdekeit, ekként túlmegy azon, ami az elérni kívánt szociálpolitikai célok megvalósításához szükséges.
(vö. 67–70., 72. pont és a rendelkező rész 2. pontja)