A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2011. június 16.*(1)
„Verseny – Kartellek – A nemzetközi költöztetési szolgáltatások piaca Belgiumban – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése – A piac felosztása – A közbeszerzési eljárások manipulálása – Egységes és folyamatos jogsértés – Bizonyítási teher”
A T‑210/08. sz. ügyben,
a Verhuizingen Coppens NV (székhelye: Bierbeek [Belgium], képviselik: J. Stuyck és I. Buelens ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Bouquet és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EK [81.] cikk és az EGT‑megállapodás 53. cikke szerinti eljárás[ban] (COMP/38.543 – „nemzetközi költöztetési szolgáltatások”‑ügy) 2008. március 11‑én hozott C (2008) 926 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem, valamint másodlagosan a felperesre kiszabott bírság törlése vagy csökkentése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas, elnökként eljárva, N. Wahl és A. Dittrich (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. május 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A tényállás
A jogvita tárgya
1 Az EK [81.] cikk és az EGT‑megállapodás 53. cikke szerinti eljárás[ban] (COMP/38.543 – „nemzetközi költöztetési szolgáltatások”‑ügy) 2008. március 11‑én hozott C (2008) 926 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: határozat) szerint, amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2009. augusztus 11‑i számában (HL C 188., 16. o.) tették közzé, a felperes, a Verhuizingen Coppens NV az árak közvetlen vagy közvetett rögzítésére, a piac felosztására és a közbeszerzési eljárás manipulálására irányuló kartellben vett részt a nemzetközi költöztetési szolgáltatások piacán Belgiumban. Az Európai Közösségek Bizottsága előadja, hogy a kartell csaknem 19 éven keresztül (1984 októberétől 2003. szeptemberéig) működött. Tagjai rögzítették az árakat, hamis árajánlatokat (úgynevezett „látszatárajánlatokat”) tettek az ügyfeleknek, és egy pénzügyi kompenzációs rendszer (a továbbiakban: jutalékok) révén kölcsönösen kártalanították egymást az elutasított ajánlatokért.
A felperes
2 A felperes jogelődjét körülbelül 30 éve alapította D. Coppens. E társaság az 1998 májusában alapított Verhuizingen Coppens (a továbbiakban: Coppens) tőkéjéhez szolgáltatott természetbeni hozzájárulás tárgyát képezte. A határozat szerint D. Coppens hozza meg a társaságot érintő összes döntést. Ezt 1998 májusa előtt egyedüli tulajdonosként tette, 1998 májusa óta pedig kinevezett ügyvezetőként jár el. A 2006. december 31‑én lezárt pénzügyi évben a Coppens 1 046 318 euró konszolidált világméretű forgalmat ért el.
A közigazgatási eljárás
3 A határozat szerint a Bizottság hivatalból indította meg az eljárást, mivel olyan információkkal rendelkezett, amelyek szerint egyes, a nemzetközi költöztetések ágazatában tevékenykedő belga társaságok olyan megállapodásokban vettek részt, amelyek az EK 81. cikkben foglalt tilalom hatálya alá eshetnek.
4 Így az [EK 81.] és az [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikkének (3) bekezdése alapján 2003 szeptemberében az Allied Arthur Pierre NV, az Interdean NV, a Transworld International NV és a Ziegler SA társaságnál be nem jelentett vizsgálatokat végeztek. E vizsgálatokat követően az Allied Arthur Pierre a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) alapján mentesség, illetve a bírság csökkentése iránti kérelmet nyújtott be. Az Allied Arthur Pierre elismerte a jutalékokra és a látszatárajánlatokra vonatkozó megállapodásokban való részvételét, felsorolta a részt vevő versenytársakat, többek között egy a Bizottság szervezeti egységei által korábban nem ismert versenytársat, és a szóbeli nyilatkozatait megerősítő dokumentumokat nyújtott be.
5 Az [EK] 81. és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján írásban több tájékoztatáskérést intéztek a versenyellenes megállapodásokban részt vevő vállalkozásokhoz, a versenytársakhoz, valamint egy szakmai szervezethez. A kifogásközlést 2006. október 18‑án fogadták el, és több társasággal közölték. A kifogásközlésre valamennyi címzett válaszolt. Képviselőik – az Amertranseuro International Holdings Ltd, a Stichting Administratiekantoor Portielje, a Team Relocations Ltd és a Trans Euro Ltd képviselői kivételével – éltek a Bizottság aktájában foglalt dokumentumokba való betekintési jogukkal, amely dokumentumok kizárólag a Bizottság helyiségeiben voltak hozzáférhetők. A betekintést 2006. november 6. és 29. között tették lehetővé számukra. A meghallgatásra 2007. március 22‑én került sor.
6 A Bizottság 2008. március 11‑én elfogadta a határozatot.
A határozat
7 A Bizottság azt állítja, hogy a határozat címzettjei, köztük a felperes, a nemzetközi költöztetési szolgáltatások ágazatában Belgiumban kartellben vettek részt, illetve felelősek azért. A kartell résztvevői legalább 1984‑től 2003‑ig rögzítették az árakat, felosztották egymás között az ügyfeleket, és manipulálták a közbeszerzési eljárásokat. Ennélfogva elkövették az EK 81. cikk egységes és folyamatos megsértését.
8 A Bizottság szerint az érintett szolgáltatások magukban foglalják mind a természetes személyek – azaz magánszemélyek, valamint vállalkozások, illetve közintézmények alkalmazottai – javainak, mind pedig a vállalkozások, illetve közintézmények javainak költöztetését. E költöztetések jellemzője, hogy Belgium jelenti azok kiindulási, illetve célpontját. Figyelemmel továbbá azon tényre, hogy a kérdéses, nemzetközi költöztetéssel foglalkozó társaságok mindegyike Belgiumban rendelkezik székhellyel, és a kartell Belgiumban folytatta tevékenységét, a Bizottság megállapította, hogy a kartell földrajzi központja Belgium.
9 A Bizottság a nemzetközi költöztetési szolgáltatások területén Belgiumban létrejött kartell résztvevőinek összesített forgalmát a 2002‑es évre vonatkozóan 41 millió euróra becsülte. Mivel az ágazat méretét körülbelül 83 millió euróra becsülte, a részt vevő vállalkozások összesített piaci részesedését körülbelül 50%‑ban állapította meg.
10 A Bizottság kifejti, hogy a kartell különösen arra irányult, hogy magas árakat vezessenek be és tartsanak fenn, és ezzel egy időben, illetve ezt követően egymás között olyan különböző formában felosszák a piacot, mint az árakra vonatkozó megállapodások, a piac hamis árajánlatok (látszatárajánlatok) rendszere révén való felosztására vonatkozó megállapodások, valamint az elutasított ajánlatok vagy az ajánlattételtől való tartózkodás esetén pénzügyi kompenzációt nyújtó rendszerre (jutalékok) vonatkozó megállapodások.
11 A Bizottság megállapítja, hogy 1984 és a 90‑es évek eleje között a kartell többek között az árak rögzítésére vonatkozó írásbeli megállapodások alapján működött. Ezzel párhuzamosan bevezették a jutalékokat és a látszatárajánlatokat is. A jutalék a végső ár olyan rejtett eleme, amelyet a fogyasztónak kellett megfizetnie, anélkül hogy megfelelő ellenszolgáltatást kapott volna érte. Olyan pénzösszeget jelent ugyanis, amelyet a nemzetközi költöztetésre vonatkozó szerződést elnyerő költöztető társaságnak kellett megfizetnie azon versenytársak számára, amelyek nem kapták meg a szerződést, függetlenül attól, hogy ez utóbbiak szintén benyújtottak‑e ajánlatot, vagy tartózkodtak attól. Azon költöztető társaságoknak járó egyfajta pénzügyi kompenzációról van tehát szó, amelyek nem nyerték el a szerződést. A kartell tagjai kölcsönösen számlázták a jutalékokat az elutasított vagy olyan ajánlatok után, amelyek megtételétől tartózkodtak, fiktív szolgáltatásokra hivatkozva, és e jutalékok összegét kiszámlázták az ügyfeleknek. A Bizottság szerint úgy kell tekinteni, hogy e magatartás a Belgiumban nyújtott nemzetközi költöztetési szolgáltatások árainak közvetett rögzítését jelenti.
12 E kartell tagjai együttműködtek olyan látszatárajánlatok tételében is, amelyek tévesen elhitették az ügyfelekkel, azaz a költöztetést fizető munkáltatókkal, hogy versenyen alapuló kritériumok szerint választhatnak. A látszatárajánlat az ügyfélnek vagy a költöző személynek olyan költöztető társaság által tett álárajánlat, amely nem szándékozott a költöztetést végrehajtani. Látszatárajánlatok tétele keretében a szerződést elnyerni kívánó költöztető társaság (a továbbiakban: kérelmező társaság) úgy járt el, hogy az intézmény vagy a vállalkozás közvetlenül vagy a költözni kívánó személy révén közvetve több árajánlatot kapjon. E célból a kérelmező társaság megjelölte versenytársainak azon árat, biztosításidíj‑mértéket és raktározási költségeket, amelyeken a szolgáltatást számlázniuk kellett. Ezt követően ezen, a kérelmező társaság által javasolt árnál magasabb árat adták meg a látszatárajánlatokban. A Bizottság szerint, mivel a munkáltató rendszerint a legalacsonyabb árat ajánló költöztető társaságot választja, az ugyanazon nemzetközi költöztetésben érintett társaságok főszabály szerint előre tudták, melyikük nyerheti el az e költöztetésre vonatkozó szerződést.
13 Továbbá a Bizottság kiemeli, hogy a költöztető társaság által kért ár magasabb lehetett, mint amilyen egyébként lett volna, mivel az ugyanazon költöztetésben érintett többi társaság olyan látszatárajánlatokat tett, amelyekben a kérelmező társaság által megjelölt ár szerepelt. Például a Bizottság a határozat (233) preambulumbekezdésében az Allied Arthur Pierre 1997. július 11‑i belső e‑mailjét idézi, amely szerint: „[A]z ügyfél két [látszatárajánlatot] kért, így magasabb árat kérhetünk.” Ennélfogva a Bizottság úgy érvel, hogy az ügyfeleknek tett látszatárajánlatokkal manipulálták a közbeszerzési eljárást, ily módon az összes ajánlatban szándékosan a kérelmező társaság áránál magasabb árakat jelöltek meg, illetve ezen árak mindenképpen magasabbak voltak, mint amilyenek versenykörnyezetben lettek volna.
14 A Bizottság előadja, hogy e megállapodások 2003‑ig fennálltak. Szerinte ezen összetett tevékenységek ugyanazon célt szolgálták, azaz az árak rögzítését, a piac felosztását és így a verseny torzítását.
15 Következésképpen a Bizottság elfogadta a határozat rendelkező részét, amelynek 1. cikke a következőképpen szól:
„A következő vállalkozások Belgiumban a nemzetközi költöztetési szolgáltatások árainak közvetlen és közvetett rögzítésével, a piac egy részének egymás közötti felosztásával, valamint a közbeszerzési eljárás manipulálásával a megjelölt időszakokban megsértették az [EK] 81. cikk (1) bekezdését:
[…]
c) [a Coppens] 1992. október 13‑tól 2003. július 29‑ig;
[…]”
16 Következésképpen a határozat 2. cikkének k) pontjában a Bizottság 104 000 euró bírságot szabott ki a felperesre.
17 A bírságok összegének kiszámítása érdekében a Bizottság a határozatban az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló közleményében (HL 2006. C 210., 2. o., a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) bemutatott módszert alkalmazta.
Az eljárás és a felek kérelmei
18 A Törvényszék Hivatalához 2008. június 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
19 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt. A Törvényszék a 2010. május 5‑én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.
20 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a rá vonatkozó részében semmisítse meg a határozat 1. cikkét;
– a rá vonatkozó részében semmisítse meg a határozat 2. cikkét;
– másodlagosan lényegesen csökkentse a nemzetközi költöztetési szolgáltatások piacán elért forgalmának legfeljebb 10%‑ában megállapítandó bírságot;
– mindenképpen kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
21 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
22 A felperes két elsődleges és egy másodlagos, a bírság törlésére, illetve csökkentésére irányuló jogalapra hivatkozik.
23 Az első jogalap az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapul.
24 E jogalap három részből áll. Először is a felperes – korlátozott szerepére hivatkozva – vitatja azon megállapítást, amely szerint összetett kartellben vett részt. Másodszor a kartellben való részvétele időtartamának meghatározását kérdőjelezi meg. Harmadszor azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem értékelte a részvételének relatív súlyát.
A felek érvei
25 A jogalap első részét illetően a felperes hangsúlyozza, hogy kizárólag látszatárajánlatok készítését rótták a terhére. A Bizottság a határozat (296) preambulumbekezdésében kifejezetten megállapítja, hogy a Coppens az egyetlen olyan vállalkozás, amely nem vett részt a jutalékokra vonatkozó megállapodásban. A Bizottság azt sem bizonyította, hogy a felperesnek ez utóbbi megállapodásról tudomása volt. Következésképpen téves a Bizottság által a határozat (345) preambulumbekezdésében tett azon megállapítás, miszerint a felperes részt vett valamennyi kérdéses magatartásban. Továbbá a felperes úgy érvel, hogy a látszatárajánlatokra vonatkozó megállapodásoknak önmagukban nincs versenykorlátozó célja vagy hatása. Lehetetlen ugyanis, hogy a felperes ismerte volna mindazon versenytársát, amelyektől az ügyfél árajánlatot kérhetett, ily módon a felperes nem tudhatta, hogy magasabb árakat számlázhat‑e. Így a felperes azon eseteknek csak körülbelül 23%‑ában végezte ténylegesen a költöztetést, amikor a kartell többi tagjától látszatárajánlatokat kért.
26 Válaszában a felperes az EK 81. cikk alkalmazhatóságának megkérdőjelezése érdekében a Bíróság 56/65. sz. LTM‑ügyben 1966. június 30‑án hozott ítéletére (EBHT 1966., 337. o.), az 5/69. sz. Völk‑ügyben 1969. július 9‑én hozott ítéletére (EBHT 1969., 295. o.) és a C‑234/89. sz. Delimitis‑ügyben 1991. február 28‑án hozott ítéletére (EBHT 1991., I‑935. o.) is hivatkozik.
27 A Bizottság előadja, hogy nem számít, hogy a versenyt látszatárajánlatok vagy jutalékok révén torzították, mivel mindkét esetben a verseny olyan torzításáról van szó, amely az ügyfél vonatkozásában általában az árak emelkedésével jár. Ez azt jelenti, hogy a kartell különböző formái az EK 81. cikk egységes és folyamatos megsértésének tekinthetők. A Bizottság utal arra, hogy a felperes nem tagadja, hogy tudott a jutalékokra vonatkozó megállapodások létezéséről. A jelen ügyben megállapított jogsértés nem esik a de minimis szabály hatálya alá, mivel a résztvevők a nemzetközi költöztetések piacán együttesen igen jelentős helyzetben vannak.
A Törvényszék álláspontja
28 A jogalap első részét illetően nem vitatott, hogy a felperes kartellben való aktív részvétele látszatárajánlatok készítésére korlátozódott (lásd a határozat (173) és (296) preambulumbekezdését). A Bizottság megállapításai szerint ugyanis a Coppens az egyetlen olyan vállalkozás, amely nem vett részt a jutalékokra vonatkozó megállapodásban.
29 A felperes azonban vitatja, hogy egységes és folyamatos jogsértésben vett részt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az a vállalkozás, amely a versenyszabályok több elemből álló megsértésében saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányul, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak, amennyiben bizonyított, hogy a kérdéses vállalkozás tud a többi résztvevő jogsértő magatartásairól, vagy e magatartásokat ésszerűen előre láthatja, és kész azok kockázatát elfogadni (a Bíróság C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 87. és 203. pontja). Így a vállalkozás egységes és folyamatos jogsértésért való felelősségének megállapításához szükséges a jogsértés többi résztvevője jogsértő magatartásainak (bizonyított vagy vélelmezhető) ismerete.
30 Továbbá ki kell emelni, hogy kizárólag azon tény, hogy ugyanaz a célja azon megállapodásnak, melyben a vállalkozás részt vett, és az átfogó kartellnek, nem elegendő annak megállapításához, hogy e vállalkozás részt vett az átfogó kartellben. A vállalkozás e megállapodásban való részvétele ugyanis csak akkor minősülhet az átfogó kartellhez való csatlakozása kifejeződésének, ha a vállalkozás az érintett megállapodásban való részvételekor tudott, vagy neki tudnia kellett arról, hogy ezáltal ezen átfogó kartellhez csatlakozik (a Törvényszék T‑28/99. sz., Sigma Tecnologie kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1845. o.] 45. pontja).
31 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes a látszatárajánlatokra vonatkozó megállapodásban való részvételekor tudott a többi vállalkozás jutalékokra vonatkozó versenyellenes tevékenységeiről, vagy azokat ésszerűen előre láthatta. A Bizottság ugyanis kifejezetten elismeri, hogy a többi résztvevő jogsértő magatartásának a felperes általi ismeretét illetően a határozat nem alapul konkrét bizonyítékokon. A Bizottság úgy érvel, hogy a felperes nem tagadja, hogy tudott a jutalékokra vonatkozó megállapodásról, és hogy elmulasztotta jelezni, mennyit tudott a jogsértés többi résztvevőjének magatartásáról. A felperes ugyanakkor egyáltalán nem köteles arra, hogy saját kezdeményezésére jelezze, mennyit tudott a jogsértés többi résztvevőjének magatartásáról, mivel a bizonyítási teher a Bizottságra hárul. Először is a Bizottságnak kell az adott tényre vonatkozó bizonyítékot bemutatnia, mielőtt a felperes azt vitatni tudja. Egyébként a felperes a tárgyaláson a Törvényszék kérdésére kifejezetten hangsúlyozta, hogy nem tudott a jutalékokra vonatkozó megállapodásokról. Ennélfogva a Bizottság nem tett eleget a bizonyítási tehernek.
32 E körülmények között a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy a felperes egységes és folyamatos jogsértésben vet részt.
33 Az e megállapításból levonandó következtetéseket illetően ki kell emelni, hogy azon tény, hogy a határozat rendelkező része nem említi a jogsértés egységes és folyamatos jellegét, nem releváns. Ki kell ugyanis emelni először is, hogy a Bizottság határozathozatali gyakorlata e tekintetben nem egységes. Míg a Bizottság néhány határozatának rendelkező részében kifejezetten megállapította a jogsértés egységes és folyamatos jellegét (lásd például az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárás[ban] (COMP/F‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügy) 2006. szeptember 20‑án hozott C (2006) 4180 határozat 1. cikkét, amely határozat összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2007. október 27‑i számában [HL 2007. L 283., 63. o.] tették közzé), más határozatokban, mint például a határozatban nem így járt el. Márpedig a megsemmisítés terjedelme nem függhet a Bizottság azon döntésétől, hogy e megállapítást belefoglalja‑e a határozat rendelkező részébe, vagy sem.
34 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy valamely aktus rendelkező része elválaszthatatlan annak indokolásától, így az aktust – amennyiben szükséges – az elfogadásához vezető okok figyelembevételével kell értelmezni (lásd a Törvényszék T‑387/04. sz., EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben 2007. április 30‑án hozott végzésének [EBHT 2007., II‑1195. o.] 127. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Igaz ugyan, hogy kizárólag valamely határozat rendelkező része alkalmas joghatások kiváltására, a határozat indokolásában megfogalmazott megállapítások alávethetők az uniós bíróság jogszerűségi vizsgálatának annyiban, amennyiben a sérelmet okozó aktus indokolásaként ezen aktus rendelkező részének szükséges alátámasztását jelentik, vagy ha ezen indokolás alkalmas a szóban forgó aktus rendelkező részében hozott döntés lényegének megváltoztatására (lásd a Törvényszék T‑81/07–T‑83/07. sz., KG Holding és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑2411. o.] 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
35 Márpedig a határozat indokolásából és különösen a (307) és (345) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság megállapítja a felperes felelősségét az egységes és folyamatos jogsértésben való állítólagos részvétele miatt. Továbbá azon tény, hogy a felperes korlátozott részvétele ellenére a Bizottság azon jogsértés súlyának figyelembevétele érdekében, amelyben a felperes részt vett, az eladások értékének 17%‑át, azaz az összes kérdéses vállalkozásra alkalmazott egységes mértéket vette figyelembe, csak azzal a ténnyel magyarázható, hogy a Bizottság úgy véli, a felperes egységes és folyamatos jogsértésben vett részt. Végül úgy tűnik, hogy a jogsértés e jellege kihatott a jogsértésben való részvétel időtartamának megállapítására is (lásd a határozat (380) preambulumbekezdését és a Törvényszék T‑208/08. sz., Gosselin kontra Bizottság ügyben e napon hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 167. pontját).
36 Ennélfogva, noha a látszatárajánlatok rendszerében való részvétel önmagában az EK 81. cikk bírsággal szankcionálható megsértésének minősülhet, a felperes kérelmének megfelelően meg kell semmisíteni a határozat 1. cikkének i) pontját és 2. cikkének k) pontját.
37 A fentiekre figyelemmel már nem indokolt megvizsgálni sem a jelen jogalap többi részét, sem pedig a felperes által hivatkozott többi jogalapot.
A költségekről
38 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az EK [81.] cikk és az EGT‑megállapodás 53. cikke szerinti eljárás[ban] (COMP/38.543 – „nemzetközi költöztetési szolgáltatások”‑ügy) 2008. március 11‑én hozott C (2008) 926 végleges bizottsági határozat 1. cikkének i) pontját és 2. cikkének k) pontját megsemmisíti.
2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. június 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások