C‑197/11. és C‑203/11. sz. egyesített ügyek
Eric Libert és társai
kontra
Gouvernement flamand (C‑197/11)
és
All Projects & Developments NV és társai
kontra
Vlaamse Regering (C‑203/11)
(a Cour constitutionnelle [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Alapvető szabadságok – Korlátozás – Igazolás – Állami támogatások – Az »építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés« fogalma – Bizonyos településeken található telkek és építmények – A leendő vevőnek vagy bérlőnek a céltelepüléshez fűződő »elégséges kapcsolatát« azok átruházása feltételeként előíró regionális szabályozás – Az ingatlanfejlesztők és építtetők számára előírt szociális kötelezettség – Pénzügyi ösztönzők és támogatási mechanizmusok”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. május 8.
1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Egyetlen tagállamon belülre korlátozódó jogvitában felmerült kérdés – Más tagállamokból származó személyek esetleges érintettségén alapuló hatáskör
(EUMSZ 267. cikk)
2. Uniós polgárság – Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Az ingatlanügyletek korlátozásai – Regionális szabályozás, amely az egyes településeken található ingatlanok átruházását attól teszi függővé, hogy egy tartományi értékelő bizottság megvizsgálja, hogy „elegendő kapcsolat” áll‑e fenn a leendő vevő vagy bérlő és e települések között – Megengedhetetlenség – Igazolás – Szociális lakhatási politika – Hiány
(EUMSZ 21. cikk, EUMSZ 45. cikk, EUMSZ 49. cikk, EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 63. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 22. és 24. cikk)
3. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Az ingatlanügyletek korlátozásai – Regionális szabályozás, amely szerint bizonyos gazdasági szereplőkre az építési vagy parcellázási engedély kibocsátása során „szociális kötelezettség” hárul – Megengedhetőség – Igazolás – Szociális lakhatási politika – Feltételek – Arányosság – A nemzeti bíróság általi értékelés
(EUMSZ 63. cikk)
4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az építtetőket és ingatlanfejlesztőket terhelő szociális kötelezettség ellentételezésére irányuló pénzügyi ösztönzők és támogatási mechanizmusok – Bennfoglaltság – Feltételek – Nem a közszolgáltatási kötelezettségteljesítés ellentételezésének, hanem gazdasági előnynek minősülés – A nemzeti bíróság általi értékelés
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés; 2005/842 bizottsági határozat)
5. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése – A Bíróság által értelmezett rendelkezések alkalmazása
(EUMSZ 267. cikk)
6. Jogszabályok közelítése – Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 2004/18 irányelv – Építési beruházásra irányuló közbeszerzések – Fogalom – Olyan szociális lakások kialakítása, amelyeket később egy szociális lakásépítéssel foglalkozó közjogi szerv részére maximalizált árakon el kell adni, vagy az azokon fennálló jogokat az említett lakásokat kialakító szolgáltatásnyújtónak e szervre kell engedményeznie – Bennfoglaltság – Feltételek – A nemzeti bíróság általi értékelés
(2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés, b) pont)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 33., 34. és 36. pont)
2. Az EUMSZ 21. cikkel, az EUMSZ 45. cikkel, az EUMSZ 49. cikkel, az EUMSZ 56. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel, valamint az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. és 24. cikkével ellentétes az olyan regionális szabályozás, amely az egyes településeken található ingatlanok átruházását attól teszi függővé, hogy egy tartományi értékelő bizottság megvizsgálja, hogy „elegendő kapcsolat” áll‑e fenn a leendő vevő vagy bérlő és az említett települések között. Az ilyen szabályozás ugyanis az említett uniós rendelkezésekben biztosított alapvető szabadságok korlátozását jelenti.
Kétségtelen, hogy valamely tagállam esetében az alacsony jövedelemmel rendelkező személyek és a helyi lakosság egyéb hátrányos helyzetű csoportjai részére megfelelő lakáskínálat biztosítására irányuló szociális lakhatási politikával szemben támasztott követelmények alapulhatnak nyomós közérdeken, így igazolhatják is e korlátozásokat.
Ezek az intézkedések azonban meghaladják azt a mértéket, amely a kitűzött cél eléréséhez szükséges. Ugyanis a tartományi rendeletben előírt vagylagos feltételeknek, amelyek betartását a tartományi bizottságnak rendszeresen értékelni kell annak megállapításához, hogy a leendő vevő és az érintett település közötti „elégséges kapcsolat” áll‑e fenn, nem csupán a kevésbé vagyonos lakosság felelhet meg, hanem olyan más személyek is, akik elegendő anyagi eszközzel rendelkeznek, és így egyáltalán nincs különös szükségük szociális védelemre az említett piacon.
Végül ahhoz, hogy az ilyen előzetes közigazgatási engedélyezési rendszer abban az esetben is igazolható legyen, ha korlátozza az említett alapvető szabadságot, annak olyan objektív, megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert kritériumokon kell alapulnia, amelyek kellőképpen korlátok közé szorítják a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását. Erről nincs szó abban az esetben, ha az említett feltételek azt követelik, hogy a leendő vevőnek vagy bérlőnek valamely jelentős körülmény folytán hosszú távú szakmai, családi, társadalmi vagy gazdasági kapcsolata álljon fenn az érintett településsel, figyelembe véve e feltétel bizonytalan jellegét, és azt, hogy nincsenek pontosan meghatározva azok a helyzetek, amelyek esetében e feltétel kielégítettnek tekinthető.
(vö. 48., 51., 52., 55., 57–60. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
3. Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan szabályozás, amely szerint bizonyos gazdasági szereplőkre az építési vagy parcellázási engedély kibocsátása során „szociális kötelezettség” hárul, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy e szabályozás szükséges és megfelelő azon cél elérése szempontjából, amely az alacsony jövedelemmel rendelkező személyek és a helyi lakosság egyéb hátrányos helyzetű csoportjai részére megfelelő lakáskínálat biztosítására irányul.
Ugyanis az a kötelezettség, hogy bizonyos építtetők vagy ingatlanfejlesztők az építési vagy parcellázási engedély megszerzése érdekében olyan eljárásnak kötelesek magukat alávetni, amelynek keretében szociális kötelezettséget kötelesek teljesíteni, mely utóbbi abban áll, hogy beruházásuk egy részét szociális lakások kialakítására kell szánniuk, vagy pénzügyi hozzájárulást kell fizetniük azon település részére, ahol e beruházást végrehajtják, a tőke szabad mozgásának korlátozását jelenti, mivel az érintett beruházók nem használhatják szabadon a telkeket azon célokra, amelyek végett meg kívánják azokat szerezni.
E kötelezettség azonban igazolható a tagállam szociális lakhatási politikájához mint nyomós közérdekhez kapcsolódó követelményekkel. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy az ilyen kötelezettség megfelel‑e az arányosság kritériumának.
(vö. 65–69. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
4. A pénzügyi ösztönzők és támogatási mechanizmusok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülhetnek. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy az állami támogatás fennállásához kapcsolódó feltételek teljesülnek‑e, és amennyiben igen, annak ellenőrzése azon intézkedések kapcsán, amelyek célja az egyes építtetőket és az ingatlanfejlesztőket terhelő szociális kötelezettség ellentételezése, hogy az EK‑Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 2005/86 bizottsági határozat mégis alkalmazandó‑e az ilyen intézkedésekre.
E tekintetben formájától függetlenül támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyet a kedvezményezett vállalkozás az általános piaci feltételek között nem érhetett volna el. Ezzel szemben, amennyiben az állami beavatkozás a kedvezményezett vállalkozás által közszolgáltatási kötelezettségként teljesített szolgáltatás ellenértékét képező térítésnek tekinthető oly módon, hogy e vállalkozás nem részesül tényleges anyagi előnyben, és így nem kerül e beavatkozás folytán versenytársainál kedvezőbb helyzetbe, úgy az ilyen beavatkozás nem tartozik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. Erről lehet szó azon intézkedések esetében, amelyek az ingatlanfejlesztőket és építtetőket terhelő szociális kötelezettség ellentételezésére irányulnak, amely kötelezettség abban áll, hogy beruházásuk egy részét szociális lakások kialakítására kell szánniuk, vagy pénzügyi hozzájárulást kell fizetniük azon település részére, ahol e beruházást végrehajtják.
Azonban ahhoz, hogy valamely konkrét esetben az ilyen térítés ne minősüljön állami támogatásnak, számos feltételnek kell teljesülnie. Egyrészt az ilyen térítésben részesülő vállalkozásnak ténylegesen közszolgáltatási kötelezettséget kell teljesítenie, és e kötelezettségnek egyértelműen meghatározottnak kell lennie. E tekintetben, figyelembe véve különösen a tagállamok széles mérlegelési jogkörét, nem zárható ki, hogy a szociális lakhatással kapcsolatos szolgáltatások közszolgáltatásoknak minősüljenek. Az a körülmény, hogy az említett szociális kötelezettségnek nem közvetlenül a szociális lakhatást kérelmező magánszemélyek, hanem a szociális lakások építésével foglalkozó vállalkozások a kedvezményezettjei, a szóban forgó szolgáltatás minősítését egyáltalán nem érinti. Másrészt a térítés számítási alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani, annak elkerülése érdekében, hogy a térítés olyan gazdasági előnyt tartalmazzon, amely alkalmas a kedvezményezett vállalkozás előnyben részesítésére a versenytárs vállalkozásokkal szemben. Harmadrészt az odaítélt térítés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése során felmerült költségek teljes vagy részleges fedezetéhez szükséges mértéket, figyelemmel az ezzel kapcsolatos bevételekre, valamint az e kötelezettségek teljesítése utáni méltányos nyereségre. Negyedrészt az említett térítést a megfelelően irányított és az általa végzett közszolgáltatás követelményeinek teljesítéséhez szükséges eszközökkel kellőképpen ellátott átlagos vállalkozás – e kötelezettségei teljesítésével keletkezett – költségeinek elemzése alapján kell meghatározni, figyelemmel az ezzel kapcsolatos bevételekre, valamint az e kötelezettségek teljesítése utáni méltányos nyereségre.
(vö. 83–89., 91., 92., 102. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 94., 95. pont)
6. Az olyan szociális lakások kialakítása, amelyeket később egy szociális lakásépítéssel foglalkozó közjogi szerv részére maximalizált árakon el kell adni, vagy az azokon fennálló jogokat az említett lakásokat kialakító szolgáltatásnyújtónak e szervre kell engedményeznie, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott „építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés” fogalma alá tartozik, amennyiben az említett rendelkezésben szereplő kritériumok teljesülnek, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
(vö. 119. pont és a rendelkező rész 4. pontja)