A Törvényszék (kibővített harmadik tanács) T-577/14. sz., Gascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió ügyben 2017. január 10-én hozott ítélete ellen a Gascogne Sack Deutschland GmbH és a Gascogne S.A. által 2017. március 22-én benyújtott fellebbezés

(C-146/17. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbezők: Gascogne Sack Deutschland GmbH, Gascogne S.A. (képviselők: F. Puel és E. Durand ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió, melyet az Európai Unió Bírósága képvisel; az Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

részben helyezze hatályon kívül a fellebbezők jogtanácsosaival az e-Curián keresztül 2017. január 16-án közölt megtámadott ítéletet, amelyben a Törvényszék, miközben elismerte az észszerű időn belüli határozathozatal elvének a 2011. november 16-i Groupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (T-72/06) és a 2011. november 16-i Sachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet (T-79/06) alapjául szolgáló ügyekben való megsértését, és az észszerű időn belüli határozathozatal elvének megsértése miatt a fellebbezőket ért vagyoni és nem vagyoni károk bekövetkezését, az így elszenvedett károk nem megfelelő és nem teljes megtérítésére kötelezte az Uniót;

a fellebbezők kérelmeinek megfelelőn és korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva véglegesen hozzon határozatot a fellebbezőket ért vagyoni és nem vagyoni károk pénzügyi kompenzációjáról;

az Európai Uniót kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap keretében a Gascogne előadja, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy megtagadta a 2011. május 30-át megelőző időszak vonatkozásában elszenvedett vagyoni kár megtérítésére való kötelezést, azzal az indokkal, hogy nem határozhat a kereseten túlterjedően – ezen elv értelmezése és alkalmazása során nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot.

A második jogalap keretében a Gascogne előadja, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy úgy döntött, hogy a vagyoni kár kiszámítása érdekében az említett kár kiindulópontjaként a Gascogne által 30 hónapra, a Törvényszék által azonban 20 hónapra becsült túlzott időtartam alapján a Gascogne által visszafelé megállapított kárt veszi figyelembe, és azáltal, hogy a Gascogne-t ért vagyoni kár megtérítését így 6 hónapos időszakra rendelte el, noha a Törvényszék kifejezetten kimondta, hogy az elszenvedett vagyoni kár abban áll, hogy fizették a bankgarancia-költségeket azon időszak alatt, amely megfelel az észszerű idő túllépésének (amely 20 hónap) – egyértelműen ellentmondott önmagának, és nem biztosított joghatást a megállapításainak.

A harmadik jogalap keretében a Gascogne előadja, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy a fellebbezők által eredetileg bemutatott módszerektől eltérő módszerekkel számította ki a vagyoni kárt, anélkül hogy a fellebbezők kifejthették volna álláspontjukat azzal kapcsolatban, hogy e számítási módszer milyen következményekkel járhat – megsértette a védelemhez való jogot.

A negyedik jogalap keretében a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy úgy ítélte meg, hogy az elszenvedett nem vagyoni kár miatt nem ítélhet meg olyan kártérítést, amelynek összege arányát tekintve sokkal nagyobb az Európai Bizottság által kiszabott bírsághoz képest, azzal az indokkal, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság nem kérdőjelezheti meg egészében vagy részben a bírság összegét az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása miatt – az említett ítélkezési gyakorlat értelmezése és alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot.

Az ötödik jogalap keretében a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy az elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet elutasította azzal az indokkal, hogy a fellebbezők által kért kártérítés megítélése a mértékére tekintettel valójában megkérdőjelezné a velük szemben kiszabott bírság összegét, miközben pedig az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 340. cikk második bekezdésének rendelkezései éppen arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék bármely, az európai intézmények által okozott kárt elszenvedő felperesnek, hogy a Törvényszéktől kártérítést kérjen – megfosztotta az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 340. cikk második bekezdését a hatékony érvényesüléstől, és megsértette e cikkek rendelkezéseit, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogot.

A hatodik jogalap keretében a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy a fellebbezőknek az elszenvedett nem vagyoni kár címén 5000 euró kártérítést ítélt meg, noha egyrészt megállapította, hogy a nem vagyoni kár megtérítése még részben sem kérdőjelezheti meg a Bizottság által kiszabott bírság összegét, másrészt pedig kifejezetten elismerte a fellebbezőket ért nem vagyoni kár bekövetkezését, amelyet „az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának terjedelméreˮ és „a jelen kereset hatékonyságáraˮ figyelemmel meg kell téríteni – egyértelműen ellentmondott önmagának.

A hetedik jogalap keretében a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy a megállapítását alátámasztandó bármilyen igazoló elem nélkül megállapította egyrészt azt, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elve megsértésének megállapítása e jogsértés tárgyára és súlyára tekintettel elegendő ahhoz, hogy orvosolja a jóhírnevet ért állítólagos sérelmet, másrészt pedig azt, hogy az 5000 eurós kártérítés az elszenvedett nem vagyoni kár megfelelő megtérítésének minősül – megsértette az indokolási kötelezettséget.

____________