PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. március 17.(1)
C‑101/10. sz. ügy
Gentcho Pavlov
Gregor Famira
kontra
Ausschuss der Rechtsanwaltskammer Wien
(Az Oberste Berufungs‑ und Disziplinarkommission [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Külkapcsolatok – Társulási megállapodások – Közvetlen hatály – A bolgár állampolgárok ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzését Bulgáriának az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően kizáró nemzeti szabályozás – Az állampolgárságon alapuló bármiféle hátrányos megkülönböztetés tilalma – A munkafeltételek fogalma – Összeegyeztethetőség”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem által felvetett központi kérdés az, hogy az 1993. március 1‑jén aláírt, egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Bolgár Köztársaság közötti társulás létesítéséről szóló Európa‑megállapodás (a továbbiakban: a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás)(2) által tiltott, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés éri‑e azt a bolgár állampolgárt, akinek ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzését Bulgária Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően Ausztriában elutasítják.
I – Jogi háttér
A – A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás
2. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 7. cikkének (1) bekezdése értelmében: „[a] társulás legfeljebb tízéves átmeneti időszakot foglal magában, amely két, főszabály szerint öt évig tartó, egymást követő szakaszból áll. Az első szakasz a megállapodás hatálybalépésekor kezdődik”.
3. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az egyes tagállamokban alkalmazandó feltételekre és módozatokra figyelemmel:
– a valamely tagállam területén törvényesen alkalmazott bolgár állampolgárságú munkavállalók részére a munkakörülmények, a javadalmazás és az elbocsátás tekintetében biztosított elbánásnak az állampolgárságon alapuló megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, az adott tagállam saját állampolgáraihoz viszonyítva”.
4. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 42. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Figyelembe véve a tagállam munkaerőpiacának helyzetét, tiszteletben tartva az adott tagállamban a munkavállalók mozgása terén érvényes szabályokat, és az adott tagállam jogszabályaira is figyelemmel:
– a tagállamok által, kétoldalú megállapodások alapján bolgár munkavállalók foglalkozatására vonatkozóan nyújtott lehetőségeket meg kell őrizni és lehetőség szerint javítani kell,
– a többi tagállam jóindulatúan megvizsgálja hasonló megállapodások kötésének lehetőségét”.
5. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás „Letelepedés” című fejezet alatt található 45. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] tagállamok a megállapodás hatálybalépésétől kezdve a bulgáriai társaságok és állampolgárok letelepedéséhez és a területén letelepedett bulgáriai társaságok és állampolgárok tevékenységéhez olyan elbánást nyújtanak, amely nem kedvezőtlenebb a saját társaságaiknak és állampolgárainak biztosítottnál, a XVa. mellékletben említett ügyek kivételével”.
6. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 45. cikke (5) bekezdése a) pontjának i) alpontja úgy határozza meg a letelepedést, mint „az állampolgárokat megillető jog[ot] önálló vállalkozóként gazdasági tevékenység megkezdésére és folytatására, vállalkozások – különösen olyan társaságok, amelyeket ténylegesen ők irányítanak – alapítására és irányítására. Állampolgárok önálló vállalkozása nem terjed ki a munkaerőpiacon való munkakeresésre vagy munkavállalásra, és nem jogosít fel arra, hogy a másik Fél munkaerőpiacára történő belépésre. E fejezet rendelkezései nem vonatkoznak azokra, akik nem kizárólag önálló vállalkozók”.
7. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 45. cikke (5) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a gazdasági tevékenység „magában foglalja különösen az ipari, a kereskedelmi és a kézműipari tevékenységet, valamint a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységet”.
8. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 47. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]nnak érdekében, hogy megkönnyítsék a közösségi és a bolgár állampolgárok számára Bulgáriában és a Közösségben szabályozott szakmai tevékenység megkezdését és folytatását, a Társulási Tanács megvizsgálja, hogy milyen lépéseket kell tenni a képesítések kölcsönös elismerésének biztosítására. A Társulási Tanács e célból minden szükséges intézkedést meghozhat”.
9. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 59. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] IV. cím alkalmazásában a megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a Feleket abban, hogy a természetes személyek beutazására, tartózkodására, foglalkoztatására, munkakörülményeire, letelepedésére, valamint a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó jogszabályaikat alkalmazzák, feltéve, hogy ezt nem teszik olyan módon, amely hatálytalanítja vagy csorbítja a Felekre a megállapodás valamely kifejezett rendelkezéséből származó előnyöket. [...]”
B – A nemzeti jogi háttér
10. Az ügyvédi hivatást és az ahhoz való hozzáférést szabályozó rendelkezéseket Ausztriában az ügyvédi vizsgáról szóló törvény (a Rechtsanwaltsprüfungsgesetz(3), a továbbiakban: RAPG) és az ügyvédek jogállásáról szóló törvény (Österreichische Rechtsanwaltsordnung(4), a továbbiakban: RAO) tartalmazza.
1. Az RAPG
11. Az RAPG 1. §‑a úgy rendelkezik, hogy „[a]z ügyvédi vizsga a jelentkező ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges képességeit és ismereteit, így különösen az ügyvédekre bízott köz‑ és magánügyek elindításában és elintézésében való jártasságát, valamint a jogi okiratok és jogi szakvélemények megfogalmazására, valamint egy jogi helyzet és tényállás rendszerezett írásbeli és szóbeli előadására való alkalmasságát tanúsítja”.
12. Az RAPG 2. §‑ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z ügyvédi vizsgát a jogtudományok doktora fokozat (»Doktorat der Rechte«), vagy a jogtudományi tanulmányokról szóló 1978. március 2‑i szövetségi törvény [...] szerinti Diplomstudium végzett hallgatói esetében a Magisterium der Rechtswissenschaften fokozat megszerzését, továbbá hároméves – ebből legalább kilenc hónapi bírósági és legalább kétéves ügyvédi – gyakorlatot követően lehet letenni [...]”.
2. A RAO
13. A RAO 1. §‑ának (1) bekezdése értelmében „[a]z ügyvédi hivatás gyakorlásához [...] nincs szükség hatósági kinevezésre, hanem csak az alábbi követelmények teljesítésének igazolására és az ügyvédi névjegyzékbe történő bejegyzésre”.
14. A RAO 1. §‑ának (2) bekezdése értelmében a teljesítendő követelmények az alábbiak:
„a) az osztrák állampolgárság;
[...]
d) a gyakorlati idő teljesítése, a törvény szerinti módon és időtartamban;
e) az ügyvédi vizsga sikeres teljesítése;
[...]”
15. A RAO 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges gyakorlatnak bíróságon vagy ügyészségen és ügyvédnél végzett jogi szakmai tevékenységből kell állnia. […] Az ügyvédnél folytatott gyakorlat esetében csak az a tevékenység számítható be, amelyet főállásban és más hivatás általi akadályoztatástól mentesen gyakorolnak […].
(2) Az (1) bekezdés szerinti gyakorlat időtartama öt év. Ebből belföldön bíróságon vagy ügyészségen legalább kilenc hónapot, ügyvédnél pedig legalább három évet kell eltölteni.
[...]”
16. A RAO 1. §‑ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z Európai Unió valamely tagállama, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más szerződő állama vagy a Svájci Államszövetség szerinti állampolgárság az osztrák állampolgársággal azonos elbírálás alá esik”.
17. A RAO 15. §‑a kimondja:
„(1) Amennyiben az ügyvéd közreműködését törvény írja elő, az általa alkalmazott, helyettesítésre jogosult ügyvédjelölttel is képviseltetheti magát – saját felelősségére – valamennyi bíróság és hatóság előtt; az ügyvédjelölt azonban bírósági és hatósági beadványokat nem írhat alá.
(2) Az ügyvédjelölt akkor jogosult helyettesítést ellátni, ha sikeresen letette az ügyvédi vizsgát. [...]
(3) Amennyiben az ügyvéd közreműködését törvény nem írja elő, az általa alkalmazott ügyvédjelölttel is képviseltetheti magát – saját felelősségére – valamennyi bíróság és hatóság előtt; az ügyvédjelölt azonban bírósági és hatósági beadványokat nem írhat alá.
(4) Az ügyvédi kamara bizottsága köteles az ügyvéd által foglalkoztatott ügyvédjelöltek részére olyan igazolványokat kiállítani, amelyekből kitűnik a (2) bekezdés szerinti helyettesítési [...] vagy a (3) bekezdés szerinti képviseleti [...] jogosultság. [...]”
18. A RAO 30. §‑a, amely az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzési eljárást szabályozza, az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzés céljából az ügyvédnél folytatott gyakorlat megkezdésekor bejelentést kell tenni a bizottsághoz az osztrák állampolgárság és a bírósági gyakorlat megkezdéséhez előírt követelmények igazolásával egyidejűleg, és a gyakorlatot csupán a bejelentés beérkezésétől számítják.
[...]
(4) Az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzés megtagadása, az e névjegyzékből való törlés és az ügyvédi gyakorlat igazolásának megtagadása ellen az érintett fél fellebbezést nyújthat be a legfelső fellebbezési és ügyvédi fegyelmi bizottsághoz. [...]
(5) Az Európai Unió valamely tagállama, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más szerződő állama vagy a Svájci Államszövetség szerinti állampolgárság az osztrák állampolgársággal azonos elbírálás alá esik.”
II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19. G. Pavlov bolgár állampolgár, aki a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint(5) jogi tanulmányait 2002‑ben fejezte be Bécsben, Ausztriában. 2004 óta ügyvédjelölti munkaviszonyban áll Dr. Famira bécsi ügyvéd ügyvédi irodájában. G. Pavlov az osztrák jog szerinti letelepedési engedéllyel és osztrák munkavállalási engedéllyel rendelkezik.
20. 2004. január 2‑án Dr. Famira és G. Pavlov kérelmezték G. Pavlov ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzését. Egyidejűleg kérelmezték a RAO 15. §‑ának (3) bekezdése szerinti képviseleti jogosultságot igazoló igazolvány kiállítását.
21. Az Ausschuss der Rechtsanwaltskammer Wien (a bécsi ügyvédi kamara bizottsága) 2004. április 6‑i határozatában elutasította a szóban forgó kérelmet, arra hivatkozással, hogy G. Pavlov nem felel meg a RAO 30. §‑ában előírt állampolgársági feltételnek. Mivel a kérelem benyújtásának időpontjában G. Pavlov nem volt sem az Európai Unió valamely tagállamának, sem az Európai Gazdasági Térség valamely államának állampolgára, sem svájci állampolgár, az Ausschuss der Rechtsanwaltskammer Wien szerint bolgár állampolgársága alapján G. Pavlov nem felel meg a RAO 30. §‑ában előírt követelményeknek. Az e határozat ellen benyújtott kifogást az Ausschuss der Rechtsanwaltskammer Wien teljes ülése 2004. június 15‑i(6) határozatával elutasította.
22. E második határozat ellen fellebbezést nyújtottak be az Oberste Berufungs‑ und Disziplinarkommissionhoz (ügyvédek ügyében eljáró legfelső fellebbezési és fegyelmi bizottság, a továbbiakban: OBDK). 2006. augusztus 1‑jén az említett fellebbezést elutasították. Az OBDK megállapította, hogy az ügyvédi hivatás szabályozott szakma, és hogy e szabályozás az ügyvédjelöltekre is kiterjed. Úgy határozott, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás értelmében a hátrányos megkülönböztetés kizárólag a munkafeltételek tekintetében tiltott, a szabályozott szakmacsoportokhoz való hozzáférés tekintetében azonban a szerződő államoknak lehetőségük van nemzeti korlátozások felállítására.
23. A felperesek keresete folytán a Verfassungsgerichtshof (osztrák alkotmánybíróság) 2007. október 8‑án megsemmisítette ezt a határozatot, mivel úgy ítélte meg, hogy az OBDK megsértette a panaszosok törvényes bíró előtti eljáráshoz fűződő alkotmányos jogát azzal, hogy nem terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé értelmezésre a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás releváns rendelkezéseit. Az ügy tehát visszakerült az OBDK elé.
24. 2008. április 17‑én az OBDK részben helyt adott a 2004. június 15‑i határozat ellen benyújtott fellebbezésnek, mivel azt a Bulgáriának az Unióhoz való csatlakozása folytán megváltozott jogi helyzetre tekintettel a 2004. április 6‑i határozattal együtt hatályon kívül helyezte. Ezen új tény felmerülése folytán az OBDK kellőképpen egyértelműnek találta a helyzetet ahhoz, hogy abban a Bírósághoz előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem nélkül is dönteni lehessen. Ezt követően az ügyet visszautalta az Ausschuss der Rechtsanwaltskammer Wien elé, hogy az az eljárás kiegészítését követően hozzon új határozatot. Az OBDK 2008. április 17‑i határozatát szintén megtámadták a Verfassungsgerichtshofnál.
25. 2009. július 2‑i ítéletével a Verfassungsgerichtshof megsemmisítette az OBDK 2008. április 17‑i új határozatát. Lényegében azt kifogásolja, hogy mivel az OBDK nem terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé, nem rendezte a 2004 és 2006 közötti évek kérdését, amely kérdés Bulgária 2007. január 1‑jei Európai Unióhoz történt csatlakozása ellenére G. Pavlov szempontjából releváns maradt, mivel egyrészt az ügyvédi vizsgát legalább kétéves, ügyvédnél folytatott gyakorlat után teheti le (az RAPG 2. §‑ának (1) bekezdése), másrészt az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzéshez legalább hároméves, ügyvédnél folytatott gyakorlatot kell igazolnia (a RAO 2. §‑ának (2) bekezdése alapján).
26. Az OBDK – az uniós jog értelmezésével kapcsolatos problémával szembesülve – felfüggesztette az eljárást, és 2010. február 23‑i határozatában az EUMSZ 267. cikk alapján a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
„1) Közvetlenül alkalmazandó volt‑e a [társulási] megállapodás 38. cikkének (1) bekezdése a 2004. január 2‑ától 2006. december 31‑ig tartó időszakban, egy bolgár állampolgárnak az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzésére vonatkozó eljárásban?
2) [Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó, a] [társulási] megállapodás 38. cikkének (1) bekezdésével ellentétes volt‑e a [RAO] 30. §‑a (1) és (5) bekezdésének – miszerint a bejegyzéshez többek között az osztrák vagy ezzel egy tekintet alá eső állampolgárságot kell igazolni – egy osztrák ügyvédnél foglalkoztatott bolgár állampolgár 2004. január 2‑án benyújtott bejegyzési kérelmére, a [RAO] 15. §‑ának (3) bekezdése szerinti igazolvány kiállítására, valamint a kérelemnek az egyéb feltételek fennállása és az osztrák letelepedési és munkavállalási engedéllyel való rendelkezés ellenére kizárólag az állampolgárságra alapított elutasítására történő alkalmazása?”
III – A Bíróság előtti eljárás
27. Az alapügy felperesei, az osztrák kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket tettek, és a 2011. január 13‑án megtartott tárgyaláson szóban is előadták észrevételeiket.
IV – Jogi elemzés
A – Előzetes észrevétel az OBDK bírósági minőségéről
28. Előzetesen meg kell vizsgálni, hogy az OBDK az EUMSZ 267. cikk értelmében vett bíróságnak tekintendő‑e, és így jogosult‑e előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordulni.
29. A Bíróság a Koller‑ügyben(7) a közelmúltban már nyilatkozott erről a kérdésről, és kifejtette, hogy „a vitathatatlanul kötelező jellegű hatáskörrel rendelkező OBDK, amint a főtanácsnok az indítványának 52. pontjában megállapította, rendelkezik valamennyi olyan jellemzővel, amely ahhoz szükséges, hogy az [EUMSZ 267.] cikk értelmében bíróságnak minősülhessen”(8).
30. Ilyen körülmények között tehát le kell folytatni az elemzést, tekintve hogy a Bíróságnak van hatásköre a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek megválaszolására.
B – Az első kérdésről
31. Az első kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése közvetlen hatállyal bíró uniós jogi rendelkezésnek minősül‑e, és hogy annak minősült‑e a 2004. január 2‑ától 2006. december 31‑ig tartó időszakban, egy bolgár állampolgárnak az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzésére vonatkozó eljárásban.
32. A meg nem kérdőjelezhető állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösség harmadik országokkal kötött megállapodásainak rendelkezései akkor alkalmazandóak közvetlenül, ha szövegükre, valamint a megállapodás céljára és jellegére tekintettel világos és egyértelmű kötelezettséget fogalmaznak meg, amelynek teljesülése vagy hatásai nem függnek további aktusok meghozatalától.(9) Így a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdését e három szempont fényében kell megvizsgálni.
33. Ami a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének szövegezését illeti, és ahogyan azt az alapügy felperesei, valamint az osztrák kormány az írásbeli észrevételeikben helyesen megállapították, a Bíróság már döntött abban a kérdésben, hogy az Európai Közösségek és Lengyelország között kötött társulási megállapodás 37. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének – amelynek a szövegezése kvázi megegyezik a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének szövegezésével(10) – van‑e közvetlen hatálya.(11) A Bíróság ekkor megállapította, hogy az említett 37. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése „világos, pontos és feltétlen megfogalmazásban minden tagállamnak megtiltja, hogy állampolgárságuk miatt a munkafeltételek, a díjazás vagy az elbocsátás tekintetében hátrányosan megkülönböztesse a lengyel munkavállalókat az adott állam állampolgáraihoz képest. [...] Az egyenlő bánásmódra vonatkozó ilyen szabály pontosan meghatározott eredménykötelezettséget ír elő, és lényegéből adódóan – anélkül, hogy ehhez további végrehajtási rendelkezések elfogadására lenne szükség – alkalmas arra, hogy valamely jogalany nemzeti bíróság előtt hivatkozzék rá, azt kérve ez utóbbitól, hogy hagyjon figyelmen kívül hátrányos megkülönböztetést tartalmazó rendelkezéseket.(12) Az „egyes tagállamokban alkalmazandó feltételekre és módozatokra figyelemmel” kifejezés használata egyébiránt nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást.(13)
34. Ami a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás jellegét és célját illeti, a Bíróságnak már volt alkalma kifejteni, hogy „annak tizenhetedik preambulumbekezdése, valamint 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a társulási megállapodás célja, hogy előmozdítsa a kereskedelem bővítését és a szerződő felek közötti kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolatokat, és így erősítse a dinamikus gazdasági fejlődést és prosperitást a Bolgár Köztársaságban a Közösséghez való csatlakozás megkönnyítése érdekében. Ezen felül az a körülmény, hogy a társulási megállapodás javarészt Bulgária gazdasági fejlődését segíti elő, és ennélfogva a Közösségek által harmadik országok felé vállalt kötelezettségek tekintetében az egyensúly eltolódásához vezet, nem olyan jellegű, hogy ez utóbbi ne ismerhetné el, hogy az említett megállapodás bizonyos rendelkezéseinek közvetlen hatálya van”(14).
35. Egyébiránt a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 59. cikkének (1) bekezdése nem olyan jellegű, amely ellentmondana ennek a következtetésnek, tekintve hogy a Bíróság megállapította, hogy „ebből a rendelkezésből csupán az következik, hogy a tagállamok hatóságai a társulási megállapodás által megállapított korlátozások betartása mellett továbbra is alkalmazhatják a nemzeti jogszabályokat”(15). Ennélfogva az említett cikk nem érinti a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás munkafeltételekre vonatkozó rendelkezéseinek tagállamok általi végrehajtását, és nem célja, hogy a 38. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdésében előírt egyenlő bánásmód követelményének végrehajtását vagy alkalmazását nemzeti kiegészítő intézkedések elfogadásától tegye függővé.(16)
36. Ami a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdését illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkívánt minden feltétel teljesül ahhoz, hogy a Közösség által kötött nemzetközi megállapodásban található rendelkezés közvetlen hatállyal rendelkezzen.
37. Javasolom tehát, hogy a Bíróság az első kérdésre azt a választ adja, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése megfelel az uniós jog rendelkezése által a közvetlen hatály elismeréséhez megkívánt feltételeknek, és következésképpen a 2004. január 2‑ától 2006. december 31‑ig tartó időszakban közvetlenül alkalmazni kellett.
C – A második kérdésről
38. A Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése tiltja a valamely tagállam területén törvényesen alkalmazott bolgár állampolgárságú munkavállalókkal szemben az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést a „munkakörülmények, a javadalmazás vagy az elbocsátás tekintetében”.
39. A Bíróságnak egyszer már döntenie kellett egy nemzeti szabálynak egy, a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdéséhez hasonló szövegezésű rendelkezéssel való összeegyeztethetőségéről. A Bíróság hasonló tényállás mellett elemzésében először megvizsgálta, hogy a célzott szabály valóban a munkafeltételekre vonatkozott‑e, majd másodsorban megvizsgálta, hogy a szabály valóban a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősült‑e. E tekintetben a Bíróság megítélése szerint három lépésben kell eljárni: először meg kell vizsgálni, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás valóban tiltja‑e a hátrányos megkülönböztetést; majd meg kell vizsgálni a hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatályát, nevezetesen, hogy ez a hatály egyezik‑e az EK‑Szerződésben található ugyanilyen rendelkezések hatályával; végül, amennyiben a két megelőző kérdésre a válasz igenlő, ellenőrizni kell, hogy a hátrányos megkülönböztetés objektív indokkal igazolható‑e.(17)
40. Egy alkalom nem képez szokásjogot, javasolom az elemzést azzal kezdeni, hogy az alapügy felperesének elutasítása hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e, mielőtt megállapítanánk, hogy az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzés a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése szerinti értelemben vett „munkakörülménynek” minősül‑e.
1. Az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés fennállásáról
41. Jelen ügyben nem nehéz megállapítani, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke arra nézve ír elő kötelezettséget a szerződő feleknek, hogy állampolgárságuk alapján ne különböztessék meg hátrányosan a bolgár munkavállalókat. Ami azt a kérdést illeti, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdését lehet‑e olyan tágan értelmezni, mint ahogyan azt a Bíróság az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának az összefüggésében tette, hangsúlyozom, hogy a Bíróság nem engedélyezi az ilyen rendszerszerű és általános megközelítést, hanem éppen ellenkezőleg, arra utasít, hogy minden egyes vonatkozó rendelkezés célját annak saját keretein belül vizsgáljuk meg.(18) Következésképpen az a tény, hogy a Bíróság a Kondova‑ügyben hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy az ítélkezési gyakorlat által az EK 43. cikkel kapcsolatban kialakított értelmezést nem lehet kiterjeszteni a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodásnak a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseire,(19) nem jelzi előre az ugyanebben a megállapodásban található, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban elvégzendő elemzés eredményét.
42. A Bíróságnak még soha nem kellett közvetlenül e rendelkezéseket értelmeznie. Mindamellett a Pokrzeptowicz‑Meyer‑ügyben(20) hozott ítélet hasznosnak bizonyulhat az elemzésünkhöz. Ebben az ítéletében a Bíróságnak a Lengyel Köztársasággal kötött társulási megállapodás szerinti, a munkafeltételek vonatkozásában fennálló, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatályát kellett meghatároznia. Meg kell jegyezni, hogy a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó e tilalom szinte megegyezik a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében előírt tilalommal,(21) és a Bíróság megállapítása értelmében hasonlóságot mutatott az EK‑Szerződés 39. cikke (2) bekezdésének szövegezésével.(22)
43. A Bíróság tehát megállapította, hogy egyrészről a Lengyel Köztársasággal kötött társulási megállapodás, másrészről az EK‑Szerződés céljai és összefüggései összehasonlításából az következik, hogy nincs olyan indok, amely miatt az érintett társulási megállapodásban található rendelkezés hatálya eltérne attól, amelyet a Bíróság a Szerződésben található azonos rendelkezésnek tulajdonított.
44. Ez az érvelés alkalmazható a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésére is, tekintve hogy annak céljai hasonlóak a csatlakozása előtt a Lengyel Köztársaság és a Közösség közötti társulási megállapodás céljaihoz.(23) Nyilvánvaló, mint ahogyan azt a Bíróságnak alkalma volt megállapítani, hogy az olyan rendelkezés, mint az említett 38. cikk, nem mondja ki a bolgár munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának elvét,(24) attól kezdve azonban, hogy törvényesen alkalmazzák őket egy tagállam területén, a munkafeltételek tekintetében ugyanolyan hatállyal megilleti őket az egyenlő bánásmódhoz való jog, mint amit a Szerződés hasonló szövegezése az uniós állampolgároknak biztosít.(25)
45. Egyébiránt sem az érdekelt felek által benyújtott írásbeli észrevételekben, sem a tárgyaláson folytatott viták során nem merült fel olyan jellegű objektív indok, amely igazolná az osztrák és bolgár állampolgárok közötti eltérő bánásmódot az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzés során.
46. A fentiekből a következő közbenső következtetést kell levonni: valóban olyan hátrányos megkülönböztetéssel állunk szemben, amely nem igazolható. Mindazonáltal a gordiuszi csomót nem vágtuk át, mivel még nem adtunk választ arra a kérdésre, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése alkalmazható‑e az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetre.
2. A „munkafeltételek” fogalmáról
47. Nem vitatott, hogy G. Pavlov rendelkezik az osztrák jog értelmében vett „letelepedési engedéllyel”,(26) valamint ausztriai munkavállalói engedéllyel. Egyébiránt G. Pavlov 2004 óta G. Famira alkalmazásában áll. G. Pavlov tehát a rendes munkaerőpiachoz tartozó munkavállaló, aki fizetett munkavállalóként főszabály szerint hivatkozhat a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésére.
48. Kitűnik az iratokból az is, hogy G. Pavlov ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzése elutasításának egyetlen oka az volt, hogy ehhez a bejegyzéshez az osztrák szabályozás osztrák vagy azzal egy tekintet alá eső állampolgárságot ír elő feltételként, amellyel G. Pavlov nem rendelkezik.
49. Következésképpen ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy jelen ügyben e szabályozás alkalmazása összeegyeztethető‑e a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikkével, azt kell megvizsgálni, hogy az munkafeltételre vonatkozik‑e, vagy sem.
50. E tekintetben – figyelembe véve, hogy G. Famira G. Pavlovot ügyvédjelöltként alkalmazta – megállapítható, hogy egy ügyvédjelölt számára több okból is a munkafeltételek közé tartozik, hogy be legyen jegyezve az ügyvédjelölti névjegyzékbe: egyfelől az ügyvédjelöltségi idő számításánál az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzést kell kezdő időpontként figyelembe venni, és az bizonyos értelemben az ügyvédi vizsga letételének, következésképpen az ügyvédi cím megszerzésének egyik előzetes feltételét képezi.(27) Másfelől kizárólag az ügyvédjelölt kérelmezheti a képviseleti jogosultságot igazoló igazolványt („kleine Legitimationsurkunde”), amellyel a bíróságok és hatóságok előtt képviselheti az ügyvédet, akinek dolgozik.(28) Ugyanezt az értelmezést tűnik erősíteni az a tény, hogy az osztrák munkaügyi hatóság engedélyezte, hogy G. Famira G. Pavlovot ügyvédjelöltként alkalmazza. Következésképpen az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzés elutasítása az érintett személynek a „munkája” körében gyakorolható tevékenységeinek korlátozását jelentheti, és így közvetlen hatása van a Bíróság tárgyban kialakított ítélkezési gyakorlata szerinti értelemben vett munkafeltételekre, amelynek jellemző példája egy német bíróságtól származó előzetes döntéshozatal iránti kérelem folytán, a fent hivatkozott Deutscher Handballbund ügyben hozott ítélet.
51. Ebben a Deutscher Handballbund ügyben hozott ítéletében a Bíróságnak a német kézilabda-szövetségtől származó nemzeti szabályozásnak a Szlovák Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikkével(29) való összeegyeztethetőségét kellett megvizsgálnia, amely nemzeti szabályozás különböző engedélyek kiállítását írta elő a harmadik országok állampolgárai részére, aminek következtében kizárólag korlátozott számú, ilyen engedéllyel rendelkező játékos vehetett részt a hivatalos versenyeken. Az alapügyben a szlovák állampolgárságú felperes, akit egy német klub jogszerűen alkalmazott, bíróság előtt megtámadta a harmadik országok állampolgáraira utaló megkülönböztető megjelölést nem tartalmazó engedély kiadását elutasító határozatot.
52. Miután a Bíróság megerősítette, hogy a Szlovák Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke közvetlen hatállyal bír, megállapította, hogy az EK‑Szerződés 48. cikke (2) bekezdésének értelmezését ki kell terjeszteni az említett 38. cikkre.(30) Arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó sportszabály a munkafeltételeket érintette, mivel „közvetlen hatása volt egy profi, a befogadó tagállam rendelkezései értelmében jogszerűen alkalmazott szlovák játékos bajnokságon és kupán való részvételére”(31).
53. Ennélfogva azt gondolhatjuk, hogy G. Pavlov ügyvédi névjegyzékbe való bejegyzésének elutasítását hasonlóképpen értelmezhetjük úgy, hogy az közvetlen hatással volt az erre a „munkára” jellemző tevékenységekben való részvételre.
54. Véleményem szerint azonban nem lehet hivatkozni erre az ítélkezési gyakorlatra, mivel ez azt feltételezné, hogy G. Pavlov minden más fizetett munkaviszonnyal egy tekintet alá eső „munkája” az ügyvédjelölti foglalkozás.
55. Tény, hogy G. Pavlovot G. Famira ügyvédjelöltként alkalmazta. A munkaszerződésben megjelölt ügyvédjelölti minősítés azonban jelen esetben nem lehet kötelező a nemzeti hatóságokra. Amint az a tárgyaláson bizonyítást nyert, a bécsi ügyvédi kamara létének egyik értelme éppen az, hogy ellenőrizze, hogy azok a személyek, akik ügyvédjelöltté szeretnének válni, valóban teljesítik a nemzeti jogszabályok által előírt, az ügyvédjelölti bejegyzéshez szükséges követelményeket. Ha megállapítanánk, hogy a G. Pavlov és G. Famira között fennálló szerződéses viszony önmagában elegendő annak megállapításához, hogy G. Pavlov már ügyvédjelölti foglalkozásnak minősülő „munkát” végez, és ha arra a következtetésre jutnánk, hogy ezen munkafeltételeket veszélyezteti az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzés elutasítása, az annak megállapításával lenne egyenértékű, hogy azok a szakmai szervezetek, amelyekre a tagállamok különböző ellenőrzési feladatokat bíztak, a tények tekintetében és jogilag is kötve vannak a munkának a munkaszerződésben említett minősítéséhez. Így valós veszéllyé válna a nemzeti jogszabályok megkerülésének lehetősége, szabadon hagyva a szabályozott szakmaként elismert tevékenységek vagy hivatások gyakorlására vonatkozó jogosultság megszerzésének lehetőségét.
56. Ugyanazon okból, amelyet a G. Pavlov munkaszerződésében található rendelkezésekkel kapcsolatban az imént kifejtettem, nem gondolom, hogy a munkaügyi hatóság által meghozott, az ügyvédjelöltként történő alkalmazást engedélyező határozat olyan jellegű lenne, ami bármiféle jogot adna az említett névjegyzékbe való bejegyzésre: az osztrák kormány jogosan hivatkozott a tárgyalás során arra, hogy nem ennek a hatóságnak, hanem a kamara bizottságának a hatáskörébe tartozik annak ellenőrzése, hogy a jelölt teljesíti‑e a bejegyzéskor a vonatkozó nemzeti jogszabályokban előírt feltételeket. Gyakorlati szempontból nem lehet úgy tekinteni, hogy G. Pavlovot a névjegyzékbe való bejegyzési kérelem benyújtásának időpontjában már törvényesen ügyvédjelöltként alkalmazták.
57. A Bíróságnak a tárgyra vonatkozó ítélkezési gyakorlata igazolja azt a tényt, hogy a munkafeltételeket az érintett munkaviszonyra alkalmazandó jogszabályok, valamint a munkavállalóknak jutatott anyagi vagy nem anyagi előnyök határozzák meg, önmagukban azonban egy adott szakma gyakorlására vonatkozó jogosultság megszerzésének feltételei nem. Így például a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a nemzeti jogszabály, amely a volt vállalkozásához visszatérő munkavállalót a katonai szolgálat miatt őt érő hátrányoktól akarja megvédeni, nevezetesen úgy, hogy előírja azt, hogy a katonaságnál töltött időt be kell számítani a vállalkozásnál töltött szolgálati időbe, „a munkafeltételek keretein belül helyezkedik el”(32); hogy az otthonától távollevő munkavállalónak az őt ért hátrányok ellensúlyozásaképpen juttatott távolléti kártérítés a javadalmazás kiegészítésének minősül, és „ekként a munkafeltételek közé tartozik”(33); továbbá, hogy az a nemzeti jogszabály, amely a belföldi kutatókra korlátozza a nemzeti kutatói tanács szervezetébe való felvételt, hatással van a munkafeltételekre, tekintve hogy az említett felvétel meghatározza a szerződés időtartamát és a szakmai előmenetelt;(34) valamint hogy az a nemzeti jogszabály, amely szerint egy olyan harmadik állam állampolgárai, amellyel a Közösség társulási megállapodást kötött, kizárólag határozott idejű szerződéssel tölthetnek be idegen nyelvi oktatói állást, a munkafeltételek vonatkozásában sérti az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.(35) A Bíróság által a „munkafeltételek” fogalma vonatkozásában megvizsgált ezen intézkedések semmiképpen nem hasonlíthatók össze az alapügyben szóban forgó jogszabállyal, amely az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzésre vonatkozik.
58. Ahogyan azt a felek nem mulasztották el jelezni, az ilyen típusú jogszabályok kapcsán a Bíróságnak már volt alkalma az ügyvédjelölti tevékenységre vonatkozó jogvitákban dönteni, köztük abban, amely a Morgenbesser‑ügyben hozott ítélet tárgyául szolgált.(36) Ebben az ítéletében a Bíróság megállapította, hogy az ügyvédjelölti tevékenység olyan szabályozott szakma, amely nem választható el az ügyvédi tevékenységtől.(37) Jóllehet ebben az ügyben a Bíróság nem foglalt állást a tekintetben, hogy az ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzés munkafeltételnek minősül‑e, kifejtette, hogy az ügyvédjelölti tevékenység az ügyvédi hivatás gyakorlásához való jogosultság megszerzéséhez szükséges képzés gyakorlati részének minősül.(38) Ezt a tanulságot egyébként már a Lawrie‑Blum‑ügyben hozott ítéletében(39) levonta a Bíróság, amelynek során a jelen ügyben felvetett kérdéshez teljesen hasonló problémát vizsgált, jóllehet egy másik hivatás vonatkozásában.
59. Ebben a Lawrie‑Blum‑ügyben a Bíróságnak egy német hatóságok által hozott határozatot kellett megvizsgálnia, amelyben elutasították egy brit állampolgár szakmai gyakorlaton való részvételét, amely a gimnáziumban való tanításhoz volt szükséges, azon egyetlen indok alapján, hogy a kérelmező nem volt német állampolgár. E probléma kapcsán a Bíróság ítéletében nem állapította meg, hogy „munkafeltételről” van szó, hanem éppen ellenkezőleg, úgy ítélkezett, hogy „a szakmai gyakorlat teljesítése és a második államvizsgán szerzett diploma megléte elengedhetetlen jogi feltételei az oktatói hivatás gyakorlásához való jogosultság megszerzésének”(40). Az alapügy felperese tehát a foglalkoztatása(41) tekintetében hátrányos megkülönböztetést szenvedett el, munkafeltételei tekintetében azonban nem.
60. Így ez az ítélkezési gyakorlat egyértelműen tisztázza a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének hatályát, amely nem terjed ki a foglalkoztatásra. Ezt a tényt egyébiránt megerősíti az ugyanezen megállapodás 42. cikkének (1) bekezdése, amely a bolgár munkavállalók foglalkoztatása tekintetében egyfelől a tárgyban született kétoldalú megállapodásokra utal vissza, másfelől ennek jövőbeli erősödését célozza.(42)
61. Vitathatatlan emellett, hogy az ügyvédjelölti, továbbá az ügyvédi hivatás gyakorlásához való jogosultság megszerzését a nemzeti jogszabályok és rendeletek szabályozzák, amelyek e tevékenységeket olyan személyek számára tartják fenn, akik bizonyos feltételeknek megfelelnek, és megtiltják a jogosultság megszerzését azoknak, akik e feltételeknek nem felelnek meg. Ennélfogva G. Pavlov kérelme nem a munkavállalás területén érvényesülő egyenlő bánásmódra irányul, hanem azt kéri, hogy jogosultságot szerezhessen egy szabályozott szakma gyakorlására, amely jogosultság megszerzése a bolgár állampolgárok esetén – államuknak az Unióhoz történt csatlakozását megelőzően – nem tartozott a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének hatálya alá. Ebből a cikkből nem lehet a szerződő felek olyan szándékára következtetni, hogy az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetést meg akarnák szüntetni a bolgár állampolgároknak a szabályozott szakmák gyakorlására vonatkozó jogosultsága megszerzésekor. E tekintetben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a 38. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése a IV. cím I. fejezetében található, amelynek címe „A munkavállalók szabad mozgása”, míg a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás a 47. cikkben említi a szabályozott szakmákat, a letelepedésről szóló fejezetben. Ez a tény elég világosan utal arra, hogy a szerződő felek nem kívánták a megállapodás 38. cikkének hatálya alá vonni a szabályozott szakmák gyakorlására való jogosultság megszerzését. Ez a 47. cikk pontosan és konkrétan rögzíti, hogy annak érdekében, hogy megkönnyítsék a szabályozott szakmai tevékenység megkezdését és folytatását, a Társulási Tanács minden szükséges intézkedést meghoz a képesítések kölcsönös elismerésének biztosítására. Következésképpen ennek alapján meg kell állapítani, hogy a megállapodás nem tartalmaz az említett szakmák tekintetében a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó olyan tilalmat, mint amelyet a 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése rögzít.
62. Ennek a következtetésnek nem mond ellent a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 45. cikke, amelyik kimondja, hogy „[a] tagállamok [...] a bulgáriai társaságok és állampolgárok letelepedéséhez és a területén letelepedett bulgáriai társaságok és állampolgárok tevékenységéhez olyan elbánást nyújtanak, amely nem kedvezőtlenebb a saját társaságaiknak és állampolgárainak biztosítottnál”. A 45. cikkhez képest ugyanezen megállapodás 42. és 47. cikkei különös szabályoknak minősülnek, amelyek ilyenként kizárják az adott ügyben az említett cikk alkalmazását.
63. Végül, akármennyire is sajnálatos és nem kielégítő az a helyzet, amellyel G. Pavlov szembesült, meg kell állapítani, hogy nem lehet kijelenteni, hogy a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás bármilyen módon rögzítené az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó általános elvet, amelyet a bolgár állampolgárok által folytatott gazdasági tevékenységen kívül alkalmazni kellene, mivel az említett helyzet nem tartozik a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá, és nem tartozhat a szabályozott szakmák gyakorlására vonatkozó jogosultság megszerzésével kapcsolatos rendelkezések hatálya alá sem.
64. A Bíróság gyakran bizonyult nagyvonalúnak a társulási megállapodások, sőt néha a partnerségi megállapodások értelmezése során is. Annak alapja azonban, hogy a Bíróság egy tekintet alá tudta venni a Közösség által kötött különböző nemzetközi megállapodások és a Szerződés rendelkezéseinek hatályát, valamilyen módon mindig egy olyan kapcsolati elem volt, amely magából az érintett megállapodás szövegéből következett. A jelen ügyben ez a kapcsolati elem hiányzik. Kétségkívül az Uniónak egy harmadik országgal létrejött társulására vonatkozó elv határait vizsgáljuk, amelynek ugyan az a célja, hogy előkészítse a csatlakozást, azonban nyilvánvalóan nem nyújt ugyanolyan átfogó és teljes védelmet, mint amilyet az Uniót alapító szerződések nyújtanak. Hacsak nem térünk el a szerződő felek szándékától, és nem vállaljuk a kockázatát ezzel együtt annak, hogy magának a csatlakozásnak a jelentőségét csökkentjük, nem tűnik számomra lehetségesnek annak megállapítása, hogy a tagállamok a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodásban kötelezték volna magukat arra, hogy megszüntetik az állampolgárságon alapuló összes addigi hátrányos megkülönböztetést, ideértve a szabályozott szakmák gyakorlására vonatkozó jogosultság megszerzése területén fennálló hátrányos megkülönböztetést is.
65. Ilyen körülmények között a fentiek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság azt a választ adja, hogy sem a Bolgár Köztársasággal kötött társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése, sem más rendelkezése nem alkalmazható olyan helyzetben, amikor Bulgáriának az Unióhoz történő csatlakozását megelőzően elutasítják egy bolgár állampolgár ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzését abból az okból, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás előírja, hogy kizárólag az osztrák vagy a velük egy tekintet alá eső állampolgárok szerezhetik meg az ügyvédi hivatás gyakorlására vonatkozó jogosultságot Ausztriában.
V – Végkövetkeztetések
66. A fenti megállapításokra tekintettel javasolom, hogy a Bíróság az Oberste Berufungs‑ und Disziplinarkommission kérdéseire a következőképpen válaszoljon:
„1) Az 1993. március 1‑jén aláírt, egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Bolgár Köztársaság közötti társulás létesítéséről szóló Európa‑megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése megfelel az uniós jog rendelkezése által ahhoz megkívánt feltételeknek, hogy közvetlen hatállyal rendelkezzen, és következésképpen a 2004. január 2‑ától 2006. december 31‑ig tartó időszakban közvetlenül alkalmazható volt.
2) Sem az említett társulási megállapodás 38. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése, sem más rendelkezése nem alkalmazható olyan helyzetben, amikor Bulgáriának az Unióhoz történő csatlakozását megelőzően elutasítják egy bolgár állampolgár ügyvédjelölti névjegyzékbe való bejegyzését abból az okból, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás előírja, hogy kizárólag az osztrák vagy a velük egy tekintet alá eső állampolgárok szerezhetik meg az ügyvédi hivatás gyakorlására vonatkozó jogosultságot Ausztriában.”