SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. szeptember 15.(1)
C‑465/10. sz. ügy
Ministre de l’Intérieur, de l’Outre-mer et des Collectivités territoriales
kontra
Chambre de commerce et d’industrie de l’Indre
(A Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott támogatások – A közbeszerzési szabályok kedvezményezett általi megsértése – A támogatások visszakövetelésének kötelezettsége szabálytalanság esetén – Elévülési idők”
1. A francia Conseil d’État (Államtanács) jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelme a 2052/88 rendelet(2), a 4253/88 rendelet(3) és a 2988/95 rendelet(4) értelmezésére vonatkozik. Az alapeljárás tényállásának megvalósulásakor többek között ezek a jogszabályok (a továbbiakban: alkalmazandó rendeletek) állapították meg az Európai Unió strukturális alapjaira irányadó előírásokat.(5) A strukturális alapok(6) képezik a tagállamokban a társadalmi és gazdasági fejlődés támogatására szolgáló legfőbb uniós eszközöket. Ezek teszik ki az uniós költségvetés több mint egyharmadát.
2. A kérdést előterjesztő bíróság először is arra kíván választ kapni, hogy az uniós jog előírja‑e az ERFA‑ból nyújtott összegek visszakövetelését, amennyiben a kedvezményezett (amely ajánlatkérő(7)) a támogatást valamely támogatott projekt elvégzésére az uniós közbeszerzési szabályok megsértésével használja. A kérdést előterjesztő bíróság másodszor a 2988/95 rendelet 3. cikkében szereplő elévülési időnek az e visszakövetelés tekintetében történő alkalmazására vonatkozóan kér iránymutatást.
Jogi keret
A 2052/88 rendelet
3. A 2052/88 rendeletben rögzített célkitűzések között szerepel a strukturális alapok eredményes működésének fokozása és tevékenységeik összehangolása.(8)
4. A 3. cikk (5) bekezdése előírja, hogy a Tanács elfogadja az egyrészt a különböző alapok, másrészt pedig az alapok közötti, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök közötti összhang biztosításához szükséges rendelkezéseket.
5. A 7. cikk az „Összeegyeztethetőség és ellenőrzések” címet viseli. E cikk vonatkozó része értelmében:
„(1) A strukturális alapokból finanszírozott intézkedések […] összhangban vannak a Szerződések rendelkezéseivel, az azok alapján elfogadott eszközökkel, valamint a közösségi politikákkal, köztük a […] közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó politikákkal […].
(2) A költségvetési rendelet sérelme nélkül a 3. cikk (4) és (5) bekezdésében említett rendelkezések állapítják meg a strukturális projektek ellenőrzésének megerősítésére vonatkozó harmonizált szabályokat […]”
A 4253/88 rendelet
6. A 4253/88 tanácsi rendelet állapítja meg az alapok tevékenységeinek összehangolása tekintetében a 2052/88 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket.
7. A 4253/88 rendeletet módosító 2082/93 rendelet(9) hatodik preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„[…] a szubszidiaritás elve alapján és a bizottsági hatáskörök, különösen a közösségi pénzügyi eszközök kezelésével kapcsolatos felelősség sérelme nélkül a közösségi támogatásokból finanszírozott tevékenységek megvalósítása elsősorban a tagállamok feladata az adott tagállam sajátosságainak megfelelő területi szinten […]”.
8. Az 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) A köz‑ és magántámogatók projektjei sikerének biztosítása érdekében a tagállamok a projektek végrehajtása során megteszik a szükséges intézkedéseket a következők érdekében:
– a Közösség által finanszírozott projektek helyes végrehajtásának rendszeres ellenőrzése,
– a szabálytalanságok megelőzése és üldözése,
– a szabálytalanságból vagy gondatlanságból származó veszteség visszakövetelése. A tagállam másodlagosan felelős a jogalap nélküli kifizetések visszafizetéséért, kivéve ha a tagállam és/vagy a közvetítő és/vagy a támogató bizonyítja, hogy a szabálytalanság vagy gondatlanság nem nekik felróhatóan következett be. Kerettámogatás esetén a közvetítő a tagállam és a Bizottság beleegyezésével bankgaranciát vagy a veszteség fedezésére alkalmas bármilyen más biztosítékot vehet igénybe.
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az erre vonatkozóan tett intézkedésekről, különösen pedig közlik a Bizottsággal a projektek végrehajtásának biztosítására létrehozott ellenőrzési és igazgatási rendszerek leírását. Rendszeresen tájékoztatják a Bizottságot a közigazgatási és bírósági eljárások előrehaladásáról.
[…]”
9. A 24. cikk a következőt mondja ki:
„A támogatás csökkentése, felfüggesztése és megvonása
(1) Amennyiben a projekt vagy intézkedés megvalósítása a számára elkülönített pénzügyi támogatást sem részben, sem egészben nem igazolja, a Bizottság a partnerség keretében megfelelő módon kivizsgálja az esetet, nevezetesen felhívja a tagállamot vagy a tagállam által a projekt végrehajtására kijelölt hatóságokat észrevételeik meghatározott határidőn belüli megtételére.
(2) E vizsgálat eredményeképpen a Bizottság csökkentheti vagy felfüggesztheti az adott projekt vagy intézkedés számára elkülönített támogatást, amennyiben a vizsgálat során bizonyossá válik, hogy szabálytalanság történt, illetve hogy a projekt vagy intézkedés jellegét vagy végrehajtásának feltételeit a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül jelentősen módosították.
(3) A jogalap nélkül kifizetett, visszakövetelendő összegeket vissza kell fizetni a Bizottság részére. A vissza nem térített összegeket késedelmi kamat terheli […]”
A 2988/95 rendelet
10. A 2988/95 rendelet számos általános szabályt határoz meg a közösségi politikák keretében a kedvezményezettek részére történő kifizetések ellenőrzése és a szabálytalanságokkal kapcsolatos közigazgatási intézkedések és szankciók tekintetében. Az ilyen szabálytalanságok megállapítására ezt megelőzően nem léteztek közös szabályok.
11. A rendelet harmadik, negyedik és ötödik preambulumbekezdése különösen releváns. A harmadik preambulumbekezdés szerint a közösségi kiadások adminisztrálására és ellenőrzésére vonatkozó részletszabályok a vonatkozó közösségi politikák alapján különböző részletes rendelkezések tárgyát képezik, a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos cselekményekkel szemben azonban minden területen fel kell lépni. A negyedik preambulumbekezdés értelmében a Közösségek pénzügyi érdekeivel ellentétes csalásokkal szembeni hatékony küzdelem érdekében a közösségi politikák által érintett összes területen egységes jogi keretet kell meghatározni.(10) Az ötödik preambulumbekezdés emlékeztet arra, hogy a szabálytalanságokról, és az azokhoz kapcsolódó közigazgatási intézkedésekről és szankciókról a 2988/95 rendelettel összhangban az ágazati szabályok rendelkeznek. Végül pedig – amint az annak tizennegyedik preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik – a 2988/95 rendelet horizontális hatálya megfelelően tág ahhoz, hogy azt EK 235. cikkre és az EAK 203. cikkre kelljen alapozni.
12. Az 2988/95 rendelet 1. cikke következőt mondja ki:
„(1) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.
(2) Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”
13. A 2. cikk releváns rendelkezései a következők:
„(1) Szükség esetén ellenőrzések, közigazgatási intézkedések és szankciók [helyesen: közigazgatási ellenőrzések, intézkedések és szankciók] kerülnek bevezetésre a közösségi jog megfelelő alkalmazása érdekében. Ezeknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, hogy biztosíthassák a Közösségek pénzügyi érdekeinek megfelelő védelmét.
[…]
(3) A közösségi jog meghatározza azon közigazgatási intézkedések és szankciók természetét és alkalmazási körét, amelyek a szóban forgó szabályok megfelelő alkalmazásához szükségesek, figyelembe véve a szabálytalanság jellegét és súlyát, a nyújtott vagy szerzett előnyt és a felelősség mértékét.
(4) Figyelemmel az alkalmazandó közösségi jogra, a közösségi ellenőrzések, intézkedések és szankciók alkalmazásának eljárásaira nézve a tagállamok jogszabályai az irányadók.”
14. A 3. cikk többek között a következőt írja elő:
„(1) Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább hároméves időszakot is előírhatnak.
Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult.
A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.
Az elévülés mindazonáltal legkésőbb az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, kivéve ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették.[(11)]
[…]
(3) A tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az (1), illetve (2) bekezdésben előírtnál hosszabb időszakot alkalmazzanak.”
15. A 4. cikk értelmében, ha valamely gazdasági szereplő szabálytalanság útján jogtalanul szerzett előnyt, főszabály szerint (vagy a tartozás tárgyát képező vagy jogtalanul kapott összegek utáni fizetési vagy visszafizetési kötelezettség, vagy pedig a biztosíték elveszítésének formájában) az előny visszavonására kerül sor.
16. Az 5. cikk a szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok esetében közigazgatási szankciók alkalmazásának lehetőségét írja elő.
Az 1083/2006 rendelet
17. A Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételekben(12) szintén hivatkozott 1083/2006 rendelet(13) 2. cikkének 7. pontja a „szabálytalanság” fogalmát a következőképpen határozza meg: „a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági megvalósító cselekedetéből vagy mulasztásából adódó bármiféle megsértése [helyesen: gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése], amely az Európai Unió általános költségvetését az általános költségvetésre rótt indokolatlan költség formájában sérti vagy sértheti”.
Nemzeti jogszabályok
18. Az alapeljárás tényállásának idején a francia polgári törvénykönyv 2262. cikke a következőt írta elő: „Minden igény – akár dologi jogi, akár kötelmi jogi – harminc év alatt évül el […]”.
Tényállás, eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19. A nemzeti eljárás irataiból kitűnik, hogy 1995. december 5‑én a Chambre de commerce et d’industrie du département de l’Indre (Indre Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a továbbiakban: CCI) a „Vállalkozásösztönzés” elnevezésű projekt (a továbbiakban: projekt) finanszírozása céljából pénzügyi támogatás iránti kérelmet nyújtott be az említett département prefektusához (a továbbiakban: prefektus). A projekt célja az annak megállapítására irányuló kutatás lefolytatása volt, hogy francia és külföldi vállalkozásoknak szándékukban állhat‑e beruházni és letelepedni az Indre département‑ban. A CCI úgy határozott, hogy egy céget bíz meg arra, hogy a projektet a nevében elvégezze.
20. A francia kormány – a Bíróság eljárási szabályzatának 54a. cikke értelmében a Bíróság által feltett írásbeli kérdésekre adott válaszában – további információkkal szolgált, és rendelkezésre bocsátott bizonyos dokumentumokat. Ily módon úgy tűnik, hogy a CCI 1995. szeptember 27‑i levelében tájékoztatta a prefektust, hogy a DDB‑Needham céget kívánja alkalmazni a projekt elvégzésére. Ezt a levelet az ajánlati felhívásnak a nemzeti hivatalos közlönyben (Bulletin officiel des annonces des marchés publics) 1995. november 4‑én való közzétételét megelőzően küldték el.
21. A benyújtott ajánlatok vizsgálatát követően 1995. december 8‑án a DDB‑Needhamet választották ki azon az alapon, hogy az általa kínált szolgáltatások magasabb színvonalúak, a költség pedig alacsonyabb a versenytársakéinál.
22. 1996. május 29‑én a CCI hároméves időszak során nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szerződést kötött a DDB‑Needhammel. A díj 1996‑ra 3 895 380 FF (600 000 EUR), 1997‑re és 1998‑ra pedig megközelítőleg 2 725 560 FF (420 000 EUR) volt.
23. Az 1996. december 20‑án aláírt (a 2081/93 rendeletre és a 2082/93 rendeletre(14) hivatkozó) megállapodás értelmében a CCI a projekt támogatásaként 400 000 FF‑t (60 979,60 EUR) kapott az ERFA‑ból. A CCI számára – ugyanerre a célra – két összeget nyújtottak nemzeti alapokból. A jelen eljárás tárgyát azonban csak az ERFA‑ból nyújtott támogatás képezi.
24. A CCI‑t a 2000. május 9‑i levélben tájékoztatták arról, hogy a projekt a Région Centre prefektusa (a továbbiakban: a régió prefektusa) általi ellenőrzés tárgyát fogja képezni. Az „Audit sur l’utilisation des fonds structurels européens” címet viselő jelentést (a továbbiakban: ellenőrzési jelentés) a régió prefektusa és a regionális trésorerie générale (pénzügyi osztály) 2001. március 14‑én írta alá. A jelentést a CCI‑vel 2001. július 18‑án közölték.
25. Az ellenőrzési jelentésben a következő szabálytalanságokat határozták meg. Először is a szerződést a DDB‑Needhamnek az uniós közbeszerzési szabályok megsértésével ítélték oda. A CCI többek között az ajánlati felhívás közzététele előtt közölte a prefektussal, hogy a DDB‑Needhamet választotta ki. Ezen túlmenően semmi nem utalt arra, hogy a projekttel kapcsolatos, megfelelő szerződésekre vonatkozó tájékoztatót közzétették volna az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (ahogyan akkoriban hívták). Másodszor a szerződést aláírták, de azon keltezés nem szerepelt.
26. 2002. január 23‑án a régió prefektusa értesítette a CCI‑t, hogy végzést hoztak, amelyben többek között arra kötelezik, hogy – az uniós közbeszerzési szabályoknak a projekt elvégzése tekintetében való megfelelés elmulasztása miatt – fizesse vissza az ERFA‑ból nyújtott támogatást.
27. A CCI által az e határozattal szemben emelt kifogást a regionális Trésorier‑payeur général (kifizető hivatal) hallgatólagos határozatával elutasította.
28. A CCI által a régió prefektusának végzése és a Trésorier‑payeur général határozatának hatályon kívül helyezése iránt a tribunal administratif de Limoges‑hoz (limoges‑i közigazgatási bíróság) benyújtott kérelmét 2004. június 3‑án elutasították.
29. A cour administrative d’appel de Bordeaux (bordeaux‑i fellebbviteli közigazgatási bíróság) 2007. június 12‑én megsemmisítette a tribunal administratif de Limoges ítéletét. Úgy vélte, hogy a megállapodásban nem szerepel olyan kifejezett rendelkezés, amely megerősítené, hogy a CCI az uniós közbeszerzési szabályok hatálya alá tartozott volna, továbbá hogy az uniós jognak nincs olyan rendelkezése, amely jogalapként szolgálna a szóban forgó pénzösszegek visszakövetelésére.
30. A ministre de l’Intérieur, de l’Outre-mer et des Collectivités territoriales (a belügyekért, tengerentúli ügyekért és területi önkormányzatokért felelős miniszter) felülvizsgálati kérelemmel fordult a Conseil d’État‑hoz, amely felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1. A CCI részére folyósított támogatás visszafizettetésére vonatkozó kötelezettség jogalapjának fennállását illetően:
Ha az ERFA‑ból folyósított támogatásokban részesülő ajánlatkérő szerv a támogatott projekt megvalósítása során egy vagy több közbeszerzési szabályt megszegett – miközben egyébként nem vitatott, hogy a projekt ebből az alapból támogatható, és hogy meg is valósították –, van‑e az uniós jognak, különösen a [2052/88 rendeletnek] és a [4253/88 rendeletnek] olyan rendelkezése, amely megalapozza a támogatások visszafizettetésének kötelezettségét? Amennyiben van ilyen, e kötelezettség a közbeszerzési szabályok bármilyen megszegésére, vagy csak egyes szabályszegésekre vonatkozik‑e? Ez utóbbi esetben melyekre?
2. Az első kérdésre adott, legalább részben igenlő válasz esetében:
a) A 2988/95 rendelet értelmében szabálytalanságnak minősül‑e az, ha az ERFA‑ból nyújtott támogatásban részesülő ajánlatkérő szerv a támogatott projekt megvalósításával megbízott szolgáltató kiválasztása során egy vagy több közbeszerzési szabályt megszeg? Az a körülmény, hogy az illetékes nemzeti hatóságnak a kért támogatás ERFA‑ból történő nyújtásáról hozott döntése időpontjában tudnia kellett, hogy a kedvezményezett gazdasági szereplő a hatóság által finanszírozott projekt megvalósításával megbízott szolgáltatónak még a támogatás odaítélését megelőző kiválasztása során megszegte a közbeszerzési szabályokat, befolyásolhatja‑e a 2988/95 rendelet szerinti szabálytalanságnak minősítést?
b) A 2) a) kérdésre adandó igenlő válasz esetében, és tekintve, hogy amint azt a Bíróság a C‑278/07–C‑280/07. sz., Hauptzollamt Hamburg-Jonas kontra Josef Vosding Schlacht‑, Kühl‑ und Zerlegebetrieb GmbH & Co egyesített ügyekben 2009. január 29‑én hozott ítéletében[(15)], kimondta, a 2988/95 rendelet 3. cikkében előírt elévülési idő alkalmazandó az olyan közigazgatási intézkedésekre, mint a gazdasági szereplő által elkövetett szabálytalanságok miatt jogosulatlanul kapott támogatás visszakövetelése:
– az elévülési idő kezdetének időpontjaként azt az időpontot kell‑e megjelölni, amikor a kedvezményezettnek a támogatást folyósítják, vagy azt, amikor a kedvezményezett a kapott támogatási összeget arra használja fel, hogy az egy vagy több közbeszerzési szabály megszegésével kiválasztott szolgáltató részére díjat fizessen?
– úgy kell‑e tekinteni, hogy ez az elévülési idő megszakad akkor, ha az illetékes nemzeti hatóság a támogatás kedvezményezettjének olyan felügyeleti jelentést küld, amelyben megállapítja a közbeszerzési szabályok megszegését, és ezért a nemzeti hatóságnak arra tesz ajánlást, hogy fizettesse vissza a folyósított összegeket?
– ha a tagállam él a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy hosszabb elévülési időt alkalmaz, különösen ha Franciaországban [az általános elévülési időt alkalmazzák, amelyet a jogvita alapját képező tényállás idején harminc év] az ilyen elévülési időnek a közösségi joggal – különösen az arányosság elvével – való összeegyeztethetőségét azon maximális elévülési időtartam alapján kell‑e megítélni, amelyet a nemzeti közigazgatási szerv által kibocsátott visszafizetési felszólítás jogi alapjául szolgáló nemzeti jogszabály előír, vagy pedig a jelen esetben ténylegesen alkalmazott elévülési idő alapján kell‑e megítélni?
c) A 2) a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén a Közösség pénzügyi érdekei akadályát képezik‑e annak, hogy a jelen ügyben érintetthez hasonló támogatás folyósítása tekintetében a bíróság azokat a jogot keletkeztető határozatok visszavonására vonatkozó nemzeti szabályokat alkalmazza, amelyek szerint – a semmisség, a csalás útján történő szerzés és a kedvezményezett kérelmének esetét kivéve – a közigazgatási szerv a jogot keletkeztető egyedi határozatot annak jogellenessége esetén csak a meghozatalát követő négy hónapon belül vonhatja vissza, miközben ugyanakkor az egyedi közigazgatási határozatban – különösen, ha támogatás folyósításáról szól – ki lehet kötni olyan bontó feltételt, amelynek bekövetkezése esetén a szóban forgó támogatás határidő nélkül bármikor visszavonható, hozzátéve ehhez, hogy a Conseil d’État megállapította, hogy e nemzeti szabályt úgy kell értelmezni, hogy a közösségi jogszabály alapján jogtalanul nyújtott támogatás kedvezményezettje e szabályra csak akkor hivatkozhat, ha jóhiszeműen járt el?”
31. Írásbeli észrevételeket a francia és a lengyel kormány, valamint a Bizottság nyújtott be. Mivel a felek nem kérték, nem tartottak tárgyalást.
Értékelés
Előzetes észrevételek
32. Az elemzés megkezdése előtt célszerű bizonyos előzetes megjegyzéseket tenni.
33. Először is az alapügyben egyértelmű, hogy a projekt jogosult volt az ERFA‑ból nyújtható pénzügyi támogatásra.
34. Másodszor a nemzeti bíróság előtt nem képezi vita tárgyát, hogy a CCI és a DDB‑Needham között létrejött szerződés a 92/50/EGK irányelv(16) hatálya alá tartozik. Annak értéke meghaladja az említett irányelv 7. cikkében megállapított 200 000 EUR értékküszöböt, és az az IA. mellékletben felsorolt szolgáltatásokat foglalja magában. Következésképpen a CCI‑nek – a 92/50/EGK irányelv szerinti ajánlatkérőként – közzé kellett volna tennie a szükséges hirdetményt a Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.(17)
35. Harmadsorban – az alkalmazandó rendeleteket illetően – a 2988/95 rendelet bevezette az uniós joggal kapcsolatos szabálytalanságokra vonatkozó közigazgatási intézkedések és szankciók keretszabályozását, minden területen „a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos cselekményekkel szembeni” fellépés érdekében.(18) Ezt a rendeletet a jelen ügyben alkalmazandó különös uniós jogszabályokkal – azaz a 2052/88 rendelettel(19) és a 4253/88 rendelettel(20) – összefüggésben kell értelmezni.
36. A 2988/95 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy főszabály szerint bármely szabálytalanság esetén a jogtalanul szerzett előny visszavonására „kerül sor” (azaz – az én értelmezésem szerint – „azt eredményezi”(21)). Még pontosabban, a 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a strukturális alapok által finanszírozott projektek helyes végrehajtásának ellenőrzésére, a szabálytalanságok megelőzésére és kivizsgálására, valamint a visszaélésből vagy gondatlanságból származó veszteségek visszakövetelésére.(22)
37. Negyedsorban a megosztott irányítás – azaz a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés – az a módszer, amelyet az uniós jogalkotó a költségvetésnek a strukturális alapok tekintetében történő végrehajtására kiválasztott. Az alapokból nyújtott támogatás végrehajtása azonban elsősorban a tagállamok feladata.
38. Ezen túlmenően – amint az az EK 280. cikkből (jelenleg EUMSZ 325. cikk) egyértelműen kitűnik – mind az Európai Unió, mind pedig a tagállamok kötelesek intézkedéseket tenni a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelem céljából.
39. A Bíróság továbbá kimondta, hogy kötelezettségeik teljesítése során a tagállamok semmiféle mérlegelési jogkörrel nem rendelkeznek a jogalap nélkül vagy szabálytalanul nyújtott uniós pénzeszközök visszakövetelésének célszerűségére vonatkozóan.(23)
40. Ötödsorban a Bíróság kimondta, hogy a 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése a szabálytalanságból származó „veszteségek” visszakövetelésére kötelezi a tagállamokat, anélkül hogy ehhez nemzeti jogi felhatalmazásra szükség lenne.(24)
41. Hatodsorban a 4253/88 rendelet 24. cikkének alkalmazásában semmilyen mennyiségi vagy minőségi különbséget nem kell tenni a támogatás csökkentését eredményező szabálytalanságok között.(25) Egyaránt lényegtelen, hogy valamely szabálytalanság nagyobb veszteséget okoz, vagy „technikai jellegű”. A szabálytalanság az szabálytalanság.(26)
42. Végül pedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a projektet (Vállalkozásösztönzés) ténylegesen elvégezték. Ezen az alapon a Bírósághoz észrevételeket benyújtó felek egyetértenek abban, hogy a szóban forgó támogatás – szigorú értelemben – nem tekinthető a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti „veszteségnek”.
Az 1. és a 2a. kérdés
43. Az 1. és 2a. kérdést együtt kell vizsgálni. Mindkét kérdés a „szabálytalanság” jelentésére, valamint arra vonatkozik, hogy az alkalmazandó rendeletek előírják‑e, hogy a tagállamok visszaköveteljék az alapokból kifizetett összegeket.
44. 1. kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a tagállamok kötelesek‑e visszakövetelni az ERFA‑ból nyújtott összegeket akkor, ha a kedvezményezett megsértette az uniós közbeszerzési szabályokat akkor, amikor a támogatott projekt elvégzésével céget bízott meg. A nemzeti bíróság azt kérdezi továbbá, hogy ez a kötelezettség – amennyiben van ilyen – e szabályok bármilyen megszegésére vonatkozik‑e. Igenlő válasz esetén a bíróság ezután arra kíván választ kapni, hogy az ilyen szabályszegés a 2988/95 rendelet alkalmazásában szabálytalanságnak minősül‑e.
45. A francia kormány úgy véli, hogy a 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdését mind a 2052/88 rendelettel, mind pedig a 2988/95 rendelettel összhangban kell értelmezni.
46. Franciaország továbbá azt állítja, hogy a támogatás visszakövetelésének alapja nem a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése, mivel a kérdéses pénzeszközök nem tekinthetők „veszteségnek” az említett rendelkezés alkalmazásában. A visszakövetelés jogalapjának ehelyett a 23. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdését kell tekinteni („szabálytalanságok megelőzése és üldözése”). Franciaország továbbá úgy véli, hogy a Bíróságnak a 4253/88 rendelet 24. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát kell alkalmazni analógia útján: ennélfogva a kérdéses pénzeszközöket jogalap nélkül kifizetett pénzeszközöknek kell tekinteni.
47. Lengyelország úgy véli, hogy a jelen ügyhöz hasonló ügyekben figyelembe kell venni a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének célját, nevezetesen az alapokból pénzügyi támogatásban részesülő projektek sikerének biztosítását. Az egyes ügyeket saját jellemzőik alapján kell elbírálni. Lengyelország azt állítja, hogy a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének értelmezésére az 1083/2006 rendelet(27) 2. cikkének (7) bekezdését kell analógia útján alkalmazni. Ekként pedig ahhoz, hogy valamely szabálytalanság az uniós jogot sértse, e jogsértésnek azzal a hatással kell járnia, hogy az Európai Unió költségvetése – indokolatlan kiadási tétellel való megterhelése által – kárt szenvedjen.
48. Lengyelország azzal érvel, hogy ilyen hatással jár az a közbeszerzési eljárás, amelyben nem került sor ajánlati felhívásra; a tagállamnak ezért intézkedést kell tennie a kifizetett összegek visszakövetelésére. Lengyelország azonban úgy véli, hogy az uniós közbeszerzési szabályok olyan megsértése, amely nincs hatással az Európai Unió költségvetésére, nem eredményez szabálytalanságot az 1083/2006 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének alkalmazásában. Következésképpen az ehhez hasonló jogsértés nem lehet szabálytalanság a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában.
49. A Bizottság véleménye szerint az alkalmazandó rendeleteket egymással összefüggésben kell értelmezni. Azon kérdést illetően, hogy a 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése jogalapként szolgál‑e az ERFA‑ból nyújtott támogatás visszakövetelésére, nem releváns az, hogy a szóban forgó összegek nem „estek ki”.
50. A francia kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy az alkalmazandó rendeleteket együttesen kell értelmezni.
51. Mivel az 1083/2006 rendelet 2. cikkének (7) bekezdését az alapeljárás tényállásának idején nem kellett alkalmazni, azt a jelen ügyben figyelmen kívül lehet hagyni.
52. A „szabálytalanság” kifejezést sem a 2052/88 rendelet, sem a 4253/88 rendelet nem határozza meg.
53. Ha azonban az alkalmazandó rendeleteket egymással összefüggésben kell értelmezni, akkor a „szabálytalanságot” következetesen, azaz minden egyes rendelet esetében azonos módon kell felfogni.
54. A 2052/88 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a strukturális alapokból finanszírozott intézkedéseknek összhangban kell lenniük a Szerződésekkel, különösen a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó közösségi politikákkal.
55. A 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a „szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek” […] akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”
56. A jelen ügyben nem vitatott a közösségi jog (jelenleg uniós jog) megsértése. Megállapítást nyert, hogy a CCI (a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti „gazdasági szereplő” és a 92/50/EGK irányelv értelmében vett „ajánlatkérő”) a „Vállalkozásösztönzés” projekt elvégzésére irányuló szerződés odaítélésekor megsértette az uniós közbeszerzési szabályokat.
57. Következésképpen az ERFA‑ból nyújtott támogatással finanszírozott projekt nem felelt meg a 2052/88 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének.
58. Az uniós jog e megsértésének következtében a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti kárt szenved‑e el az Európai Unió általános költségvetése vagy az EU által kezelt költségvetések (mint például a strukturális alapok)?
59. Úgy tűnik, hogy a 2052/88 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének beiktatásával a jogalkotó szándéka annak biztosítása volt, hogy az Európai Uniónál a strukturális alapokkal összefüggésben felmerült kiadások szigorúan az uniós jogi rendelkezéseket betartó gazdasági szereplőkre korlátozódjanak, és e kiadásokat ne használják az azokkal ellentétes magatartás finanszírozására.(28)
60. Ebből következik, hogy az uniós jog megkerülésével felmerült kiadásokat természetesen az uniós költségvetést károsító kiadásoknak kell tekinteni.
61. A Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítéletében(29) a Bíróság a Bizottságnak az Európai Szociális Alapból (a továbbiakban: ESZA) Írország részére nyújtott összegek visszakövetelésére vonatkozóan a 4253/88 rendelet 24. cikke alapján meglévő hatásköreit vizsgálta. Az ír hatóságok elismerték, hogy szabálytalanság történt (jóllehet nem szándékosan), mivel a szóban forgó pénzeszközökre vonatkozó ellenőrzési nyomvonal nem volt összhangban az ESZA szabályszerű működési gyakorlatával.(30) Abban az ügyben a szabálytalanság nem vezetett jogtalanul szerzett vagy túlzott közösségi finanszírozáshoz. Ennek ellenére a Bizottság – a 4253/88 rendelet 24. cikke értelmében – az eredetileg nyújtott pénzügyi támogatás összegének csökkentését kérte.
62. A Bíróság elutasította Írország azon érvelését, hogy a „technikai” jellegű szabálytalanságok nem érintik az uniós költségvetést. A Bíróság kimondta, hogy még a konkrét pénzügyi kihatással nem járó szabálytalanságok is komolyan érinthetik az Unió pénzügyi érdekeit és a közösségi jog tiszteletben tartását, ezért indokolttá tehetik, hogy a Bizottság pénzügyi korrekcióikat alkalmazzon.(31)
63. A Vereniging Nationaal Overlegorgaan Sociale Werkvoorziening ügyben hozott ítéletében(32) a Bíróság hangsúlyozta, hogy a 4253/88 rendelet 23. és 24. cikkét együtt kell értelmezni.
64. Ezért úgy vélem, hogy a Bíróság által a Bizottság kontra Írország ügyben használt megközelítést analógia útján alkalmazni kell a 4253/88 rendelet 23. cikkének értelmezésére.
65. Ily módon úgy kell tekinteni, hogy még a konkrét pénzügyi kihatással nem járó, ekként pedig nem számszerűsíthető szabálytalanságok is komolyan érintik az EU pénzügyi érdekeit.
66. Az uniós költségvetésnek (vagy az EU által kezelt költségvetéseknek) okozott kár ez esetben bevételkiesést vagy indokolatlan kiadási tételt eredményez‑e?
67. A jelen ügyben a szabálytalanság konkrét pénzügyi költségére vonatkozóan nincsenek adatok. Elképzelhető akár, hogy azt nem is lehet megállapítani.(33)
68. Ésszerűen azonban feltételezhető, hogy amennyiben a CCI – ajánlatkérőként – betartotta volna az uniós közbeszerzési szabályokat, talán kevesebb lehetett volna a projekt teljes finanszírozási költsége. Ennyiben tekinthető úgy, hogy az ERFA‑ból nyújtott támogatás kifizetése a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti indokolatlan kiadási tételt eredményezett.
69. Ily módon – meglátásom szerint – mind az alkalmazandó rendeletek megfogalmazásából és tárgyából, mind pedig a Bíróság által a Bizottság kontra Írország ügyben hozott, analógia útján alkalmazott ítéletből az következik, hogy a 2052/88 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megszegése azzal a hatással jár, hogy az Európai Unió költségvetése vagy a strukturális alapok költségvetései – indokolatlan kiadási tétel megengedése révén – kárt szenvednek, ennélfogva pedig ez a megszegés az a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése, valamint a 4253/88 rendelet 23. cikke szerinti szabálytalanság.
70. Ilyen körülmények között a tagállamok kötelesek intézkedést tenni a jogalap nélkül kifizetett összegek visszakövetelésére.
71. Ez vajon azt jelenti, hogy a támogatás teljes összege tekintetében kell eljárást indítaniuk a kedvezményezettel szemben?
72. A 2988/95 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy közigazgatási intézkedéseket vezessenek be „a közösségi jog megfelelő alkalmazása érdekében”. Ezen intézkedéseknek „hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük”, hogy biztosíthassák az Európai Unió pénzügyi érdekeinek megfelelő védelmét. A rendelet 2. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az uniós jog „meghatározza azon közigazgatási intézkedések […] természetét és alkalmazási körét, amelyek a szóban forgó szabályok megfelelő alkalmazásához szükségesek, figyelembe véve a szabálytalanság jellegét és súlyát, a nyújtott vagy szerzett előnyt és a felelősség mértékét.(34)
73. Az uniós költségvetés (és az Európai Unió által kezelt egyedi költségvetések, például a strukturális alapok) megóvása érdekében a tagállamok szabálytalanság esetén kötelesek visszakövetelni a kifizetett összegeket. A 2988/95 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében főszabály szerint bármely szabálytalanság esetén a jogtalanul szerzett előny visszavonására „kerül sor”.(35) Ennélfogva e kötelezettség teljesítése során a tagállamoknak a „jogtalanul szerzett előnynek” minősülő összeg visszakövetelésére kell törekedniük. Ez megkívánhatja az eredetileg nyújtott teljes támogatás visszafizetését, illetve megkövetelhet csupán kisebb összeget érintő, részleges visszafizetést is.(36)
74. A nemzeti bíróság által megállapított tényállás tanúsága szerint a szolgáltatónak a Vállalkozásösztönzés elvégzése céljából történő kiválasztása során megtett releváns lépésekre a támogatás odaítélése előtt került sor.(37) A felmerült szabálytalanság különös jellege (a vonatkozó uniós szabályokkal összhangban ajánlattételi eljárás lefolytatásának elmulasztása) azonban azt jelenti, hogy lehetetlen meghatározni és kiszámítani a „szabálytalanság” által „okozott” konkrét veszteséget. Úgy tűnik, hogy a kezdetben meghatározott, a későbbiekben pedig kiválasztott szolgáltató volt az, amelyik a lefolytatott nemzeti ajánlattételi eljárás keretében a legjobb ár–érték arányt ajánlotta. Amennyiben azonban a szerződést az uniós közbeszerzési szabályok értelmében megfelelően hirdették volna meg, más tagállambeli szolgáltatók is érdekeltek lehettek volna, és esetleg jobb ár–érték arányt képviselő ajánlatokat nyújthattak volna be. Hogy mennyivel jobbat (ha egyáltalán jobbat), azt senki nem tudja megmondani. Ezen túlmenően, mivel a projektet részben az ERFA‑ból, részben pedig nemzeti alapokból finanszírozták, nem lehet megmondani, hogy az ebből eredő bármiféle (elméleti) megtakarításból mennyiben részesült volna az uniós költségvetés, és mennyiben a nemzeti költségvetés.
75. Mindössze annyi állítható bizonyossággal, hogy az előnyben részesülő projektre valóban sor került; hogy az azonban talán kevesebbe került volna, ha tiszteletben tartják az uniós közbeszerzési szabályokat; hogy a kiválasztott szolgáltató nem biztos, hogy ugyanaz lett volna, valamint hogy a nemzeti költségvetésből és az uniós költségvetésből fizetendő összegek megfelelően csökkenhettek volna.
76. Ilyen körülmények között mit kell tennie a nemzeti bíróságnak?
77. Elméletileg három lehetőség van: semmit nem követelni vissza, a teljes támogatást visszakövetelni, vagy az uniós költségvetésnek az uniós közbeszerzési szabályok megszegésével okozott veszteséggel arányos valamennyi közbenső összeget visszakövetelni.
78. Az általam az imént kifejtett okok miatt a jelen ügyben kizárnám a harmadik lehetőséget.
79. Így a visszakövetelés mellőzése vagy a teljes visszakövetelés marad.
80. Számomra úgy tűnik, hogy a visszakövetelés mellőzése összeegyeztethetetlen a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatát alátámasztó elvekkel.(38) Ez – az uniós pénzeszközök kedvezményezetteinek az ilyen pénzeszközök odaítélésére irányadó szabályok tiszteletben tartására irányuló kötelezettségét illetően – teljes egészében a rossz üzenetet közvetítené.
81. Igaz, hogy a jelen ügy körülményei között a teljes visszakövetelés súlyos következménynek tűnhet. Elképzelhető ugyanis, hogy az uniós költségvetés kevéssé vagy egyáltalán nem sérült volna. Nekem azonban úgy tűnik, hogy mindazonáltal legalább három olyan kógens ok van, amelyek alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a támogatást teljes egészében vissza kell követelni.
82. Először is a 2988/95 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a nemzeti hatóságok a kérdéses összegek visszakövetelésére irányuló kötelezettségük teljesítésekor kötelesek figyelembe venni többek között a szabálytalanság jellegét és súlyát, valamint a felelősség mértékét. Számomra úgy tűnik, hogy a jelen ügyben az uniós közbeszerzési szabályok tiszteletben tartásának teljes körű elmulasztására utaló előzetes információ prefektussal való közlésének olyan, igen jelentős tényezőt kell képeznie, amelyet figyelembe kell venni.
83. Másodszor az uniós közbeszerzési szabályokat éppen azért kell valamennyi értékküszöb feletti szerződésre alkalmazni, hogy e szerződések a más tagállambeli potenciális szolgáltatók előtt is megnyíljanak. Természetesen remélhető, hogy ez a folyamat (gyakran) jobb ár–érték arányt fog eredményezni, mint ha tisztán nemzeti ajánlattételi eljárásra kerülne sor. Ez azonban csak egy része a történetnek. Ugyanennyire fontos tényező az, hogy az eljárások betartása fokozza az egységes piac megfelelő működését.
84. Harmadszor a jelen ügy körülményei között elkerülhetetlen a visszakövetelés mellőzése és a teljes visszakövetelés közötti döntés. A 2988/95 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését alkalmazva (amely előírja, hogy az [uniós] jog megfelelő alkalmazásának biztosítására irányuló intézkedések „hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek” legyenek) a visszakövetelés mellőzése sem hatékony, sem pedig visszatartó erejű nem volna. A teljes visszakövetelés egyszersmind hatékony és visszatartó erejű. Mivel a jelen esetben a részleges visszakövetelés nem jöhet szóba, a teljes visszakövetelés is arányos.
85. A kérdést előterjesztő bíróság azonban arra is választ kíván kapni, hogy a szabálytalanságnak minősítést érintheti‑e az, hogy a prefektusnak – akkor, amikor a CCI részére megadta az ERFA‑ból nyújtott támogatást – minden bizonnyal tudomása volt arról, hogy a szolgáltató kiválasztása során nem tartották be az uniós közbeszerzési szabályokat.
86. Az Emsland-Stärke ügyben hozott ítéletében(39) a Bíróság kimondta, hogy az a körülmény, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságot tájékoztatták valamely szabálytalanságról, önmagában nem szüntetheti meg a szóban forgó szabálytalanságnak – a 2988/95 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerinti – „gondatlanságból okozott”, sőt „szándékos” minősítését. Ezért – hasonlóképpen – valamely ehhez hasonló körülmény nem módosíthatja a szóban forgó magatartás 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdés szerinti szabálytalansággá minősítését.
87. Meglátásom szerint az 1. és a 2a. kérdésre ennélfogva azt a választ kell adni, hogy amennyiben a strukturális alapokból nyújtott támogatásoknak az uniós közbeszerzési szabályok alkalmazásában ajánlatkérőnek minősülő kedvezményezettje nem tartja be ezeket a szabályokat valamely szolgáltatónak a teljes egészében vagy részben ezen alapokból finanszírozott projekt elvégzése céljából való kiválasztása során, a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedést a szóban forgó támogatások visszakövetelése céljából. Ilyen körülmények között a kedvezményezett magatartása a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szabálytalanságot képez.
A 2b. kérdés
88. A 2b. kérdés a 2988/95 rendelet 3. cikkének értelmezésére vonatkozik.
89. A kérdést előterjesztő bíróság három kérdést tesz fel az alapeljárás körülményei között alkalmazandó elévülési időre vonatkozóan. Először is, mikor kezdődött? Másodszor, megszakította‑e azt az ellenőrzési jelentésnek a CCI‑vel való, a régió prefektusa általi közlése? Harmadszor, a 2988/95 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában melyek a maximális elévülési időtartam meghatározására vonatkozó szempontok?
90. A Bizottság azzal érvel, hogy az elévülési idő akkor kezdődött, amikor a CCI úgy határozott, hogy a szerződést – az uniós közbeszerzési szabályok megsértésével – a DDB‑Needhamnek ítéli oda, vagy pedig akkor, amikor eldöntötte, hogy milyen típusú eljárást fog lefolytatni, és hogy írjon‑e ki ajánlati felhívást, vagy sem.
91. Franciaország szerint az elévülési idő akkor kezdődött, amikor a CCI a szerződés értelmében fizetett a DDB‑Needhamnek. Ez a kifizetés képezte a szabálytalanságot a szóban forgó jogszabály alkalmazásában, mivel a CCI egészen addig úgy is dönthetett volna, hogy megfelelő közbeszerzési eljárást folytat le.
92. A lengyel kormány úgy véli, hogy az elévülési idő az ERFA‑ból nyújtott támogatás CCI részére való kifizetésének napjától kezdődött. Lengyelország azzal érvel, hogy az uniós közbeszerzési szabályok megsértése csak abban az időpontban válik a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szabálytalansággá, amikor az uniós költségvetés kárt szenved. Ez a kár akkor következik be, amikor a költségvetés alapján pénzeszközöket fizetnek ki. Lengyelország úgy véli továbbá, hogy a visszakövetelendő összeg a jogsértő eljárást követően kifizetett összeg, és az azon összeg közötti különbség, amelyet akkor fizettek volna ki, ha a szolgáltatót az uniós közbeszerzési szabályokkal összhangban választották volna ki.(40)
93. A 4253/88 rendelet nem állapít meg semmilyen szabályt a jogalap nélkül odaítélt összegek visszakövetelésére irányuló igényre alkalmazandó elévülési időre vonatkozóan. Ennélfogva – véleményem szerint – a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott időt kell alkalmazni.(41)
94. Ennek – az ugyanezen rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett – rendelkezésnek az értelmében az elévülési idő akkor kezdődik, amikor a támogatás kedvezményezettjének cselekményéből vagy mulasztásából eredő szabálytalanság eredményeként az Európai Unió költségvetése (vagy az EU által kezelt költségvetések, mint amilyenek a strukturális alapok) – többek között – indokolatlan kiadás miatt kárt szenved.
95. Ez történt akkor, amikor az ERFA‑ból nyújtott támogatást a CCI‑nek odaítélték. A támogatás odaítélésére vonatkozó megállapodás időpontja (1996. december 20.) jelenti tehát a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésének alkalmazásában az elévülési idő kezdetét. Ekkor merült fel az ERFA általi kiadás. Ebben a szakaszban már felmerültek a közbeszerzési eljárás keretében elkövetett szabálytalanságok, jelesül az, hogy a CCI kiválasztotta a DDB‑Needhamet ajánlati felhívásnak az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele nélkül, valamint hogy még azelőtt jelezte azon szándékát, hogy ezt a céget fogja választani, mielőtt bármiféle ajánlati felhívást közzétett volna.(42)
96. A második kérdést, azaz azt illetően, hogy az elévülési időt megszakította‑e az ellenőr jelentésének a CCI‑vel való, a régió prefektusa általi közlése, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést, a megszakadást kiváltó cselekményt követően pedig az elévülés újrakezdődik.(43)
97. Az ellenőrzési jelentés közlése képezte a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak a szabálytalanság vizsgálatára irányuló cselekményét.(44) Az ellenőrzési jelentés – véleményem szerint – elegendően konkrét és pontos volt ahhoz, hogy az eljárás elévülési idejét a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében megszakítsa.(45)
98. A harmadik kérdés a következő: mely szempontok határozzák meg a maximális elévülési időtartamot?
99. Amint azt a Bíróság a Ze Fu Fleischhandel ügyben hozott ítéletében(46) elismerte, a tagállamok a 2988/95 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörrel rendelkeznek arra, hogy az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt négyéves elévülési időnél hosszabb elévülési időt határozzanak meg.
100. A Bíróság azonban azt is kimondta, hogy „e szempontból tekintve az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló célt, amellyel kapcsolatban az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy négyéves, vagy akár hároméves elévülési időszak már önmagában is elegendő idő ahhoz, hogy lehetővé tegye a nemzeti hatóságok számára azon szabálytalanságok üldözését, amelyek e pénzügyi érdekeket sértik, és olyan intézkedés meghozatalához vezethetnek, mint a jogosulatlanul kapott előny visszakövetelése, úgy tűnik, hogy az említett hatóságok számára biztosított harmincéves időszak meghaladja azt a mértéket, amely a gondos közigazgatás számára szükséges.(47)
101. Meglátásom szerint a Bíróságnak a Ze Fu Fleischhandel ügybeli érvelését analógia útján alkalmazni kell a jelen ügyben.
102. Következésképpen, ha az érintett tagállam él a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján meglévő mérlegelési jogkörével, az arányosság elve mindazonáltal kizárja a harmincéves elévülési időnek a jogtalanul kapott pénzeszközök visszafizetésével kapcsolatos eljárásokra történő alkalmazását.
A 2c. kérdés
103. A 2c. kérdés lényegében arra irányul, hogy amennyiben a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szabálytalanság nem áll fenn, akkor a visszaköveteléssel kapcsolatos bármely kérdésre a nemzeti jognak kell‑e irányadónak lennie, vagy pedig az Európai Uniónak a pénzeszközök visszakövetelése tekintetében meglévő pénzügyi érdeke megakadályozza‑e, hogy a nemzeti bíróság a jogot keletkeztető határozatok visszavonására vonatkozó nemzeti szabályokat alkalmazza.
104. Mivel véleményem szerint a kérdésre az uniós jog az irányadó, ebből következik, hogy a nemzeti jogot nem kell alkalmazni, a kérdésnek erre a részére pedig nem kell választ adni.
Végkövetkeztetések
105. Ennek megfelelően azon a véleményen vagyok, hogy a francia Conseil d’État által előterjesztett kérdésekre válaszul a Bíróságnak az alábbiak szerint kell határoznia:
Amennyiben a strukturális alapokból nyújtott támogatásoknak az uniós közbeszerzési szabályok alkalmazásában ajánlatkérőnek minősülő kedvezményezettje nem tartja be ezeket a szabályokat valamely szolgáltatónak a teljes egészében vagy részben ezen alapokból finanszírozott projekt elvégzése céljából való kiválasztása során:
– az 1993. július 20‑i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 20. o.) módosított, a 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök projektjeivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19‑i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 1. o.) 23. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedést a szóban forgó támogatások visszakövetelésére;
– a kedvezményezett magatartása az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében szabálytalanságot képez;
– nem változtathat a szóban forgó magatartás 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti szabálytalansággá minősítésén az, hogy nem fordulhatott elő, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak nem volt tudomása a szabálytalanságról;
– az elévülési idő abban az időpontban kezdődik, amikor az ERFA‑ból nyújtott támogatást – a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában – a kedvezményezettnek odaítélték;
– a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által közölt ellenőrzési jelentés elegendően konkrét és pontos volt ahhoz, hogy az eljárás elévülési idejét a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében megszakítsa;
– ha az érintett tagállam él a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján meglévő mérlegelési jogkörével, az arányosság elve mindazonáltal kizárja a harmincéves elévülési időnek a jogtalanul kapott pénzeszközök visszafizetésével kapcsolatos eljárásokra történő alkalmazását.