T‑450/09. sz. ügy

Simba Toys GmbH & Co. KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – Közösségi térbeli védjegy – Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka – Feltétlen kizáró okok – A 207/2009/EK rendelet 76. cikke (1) bekezdésének első mondata – Kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából álló megjelölés hiánya – A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja) – Kizárólag az áru jellegéből következő formából álló megjelölés hiánya – A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja) – Kizárólag az áru értékének lényegét hordozó formából álló megjelölés hiánya – A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja) – Megkülönböztető képesség – A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – Leíró jelleg hiánya – A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja) – A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség – A 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése) – Indokolási kötelezettség – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2014. november 25.

1.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelölések – Fogalom – Az erre vonatkozó általános érdek alapján való értelmezés

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, e) pont, ii. alpont)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelölések – Térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározása

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, e) pont, ii. alpont)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelölések – Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, e) pont, ii. alpont)

4.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag az áru értékének lényegét hordozó formából álló megjelölés – Feltételek

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, e) pont, iii. alpont)

5.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Az áru formájából álló térbeli védjegyek – Megkülönböztető képesség – Értékelési szempontok

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

6.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Az áru formájából álló térbeli védjegyek – Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

7.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Szempontok

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

8.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Térbeli védjegy – Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

9.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EK 253. cikkével azonos hatály

(EK 253. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében felsorolt lajstromozást kizáró okok mindegyikét a mögöttük meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni. Az e rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja mögött meghúzódó közérdek annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom a jogosult számára monopóliumot nyújtson műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire.

A jogalkotó által előírt szabályok e vonatkozásban két megfontolás egyensúlyba hozatalát tükrözik, amelyek mindegyike alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az egészséges és tisztességes verseny rendszerének megvalósításához.

Egyrészt a kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából álló megjelölés védjegyként való lajstromozása tilalmának a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésbe való iktatása biztosítja, hogy a vállalkozások ne használhassák a védjegyoltalmat műszaki megoldásokon fennálló kizárólagos jogok – időkorlátozás nélküli – fenntartására.

Ugyanis, ha egy áru formájában pusztán az ezen áru gyártója által kialakított és kérelmére szabadalmazott műszaki megoldás ölt testet, az e formán fennálló védjegyoltalom a szabadalom lejárta után jelentős mértékben és örökre csökkentené más társaságok azon lehetőségét, hogy az említett műszaki megoldást használhassák. Márpedig a szellemi tulajdonjogok Unión belül kialakított rendszerében a műszaki megoldások csak korlátozott ideig élvezhetnek oltalmat, hogy ezt követően azokat valamennyi gazdasági szereplő szabadon használhassa.

Ezenkívül egy kizárólag funkcionális forma védjegyként történő lajstromozása lehetővé teheti e védjegy jogosultja számára, hogy megtiltsa a többi vállalkozás számára nem csupán minden azonos forma, de a hasonló formák használatát is.

Másrészt a jogalkotó azzal, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. pontjában foglalt kizáró okot az olyan megjelölésekre korlátozza, amelyek „kizárólag” a célzott műszaki hatás eléréséhez „szükséges” formából állnak, helytállóan vélte úgy, hogy egy bizonyos mértékben minden áru formája funkcionális, következésképpen nem lenne helyes valamely áru formája védjegyként történő lajstromozásának megtagadása pusztán azon okból kifolyólag, hogy használati jellemzőkkel rendelkezik. A „kizárólag” és „szükséges” kifejezések által e rendelkezés biztosítja, hogy csak az olyan formák legyenek kizárva a védjegyoltalomból, amelyekben kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet, és amelynek védjegyként való lajstromozása ténylegesen akadályozná e műszaki megoldás más vállalkozások által történő használatát.

(vö. 32–37. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli, hogy a szóban forgó térbeli védjegy alapvető jellemzőit az a hatóság, amely az e megjelölés védjegyként való lajstromozása iránti kérelem tárgyában dönt, megfelelő módon határozza meg. Az „alapvető jellemzők” kifejezést úgy kell érteni, hogy az a megjelölés legfontosabb elemeire vonatkozik.

Az említett alapvető jellemzők meghatározását esetről esetre kell elvégezni, anélkül hogy az egyes elemek típusai között, amelyek megjelölést alkothatnak, szisztematikus rangsort állítanánk fel. Az illetékes hatóság a megjelölés alapvető jellemzőinek vizsgálatakor kiindulhat közvetlenül a megjelölés által keltett összbenyomásból, de vizsgálhatja először sorjában az e megjelölést alkotó egyes elemeket is.

Különösen, valamely megjelölés alapvető jellemzőinek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok esetleges alkalmazása szempontjából történő meghatározása – esettől függően és különösen az adott megjelölés nehézségi fokára tekintettel – elvégezhető az említett megjelölés egyszerű vizuális elemzése által, vagy épp ellenkezőleg: alapulhat részletekbe menő vizsgálaton, amelynek keretében tekintetbe veszik az értékelés szempontjából hasznos elemeket, például a közvélemény‑kutatásokat és a szakértői véleményeket vagy a szóban forgó áruval kapcsolatban korábban biztosított szellemi tulajdonjogokra vonatkozó adatokat.

Miután a megjelölés alapvető jellemzői meghatározásra kerültek, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) feladata még annak vizsgálata, hogy e jellemzők mindegyike a szóban forgó termék valamely műszaki funkcióját szolgálja‑e. Ugyanis a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja nem alkalmazható olyan esetben, amikor a védjegybejelentés az áru olyan formájára vonatkozik, amelyben egy funkcióval nem bíró – például díszítő vagy fantázia szülte – elem jelentős szerepet játszik. Ilyen esetben a versenytárs vállalkozások könnyen hozzáférhetnek azonos értékű funkcionális jelleggel rendelkező alternatív formákhoz, és így nem áll fenn a kockázata annak, hogy a műszaki megoldás nem áll rendelkezésre. E műszaki megoldást a védjegyjogosult versenytársai könnyedén foglalhatják olyan áruformákba, amelyek nem ugyanazon, funkcióval nem rendelkező elemmel rendelkeznek, mint az említett védjegyjogosult áruformája, és amelyek e formával tehát nem azonosak, és nem is hasonlóak ahhoz.

(vö. 38–41. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 44–77. pont)

4.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja értelmében „[a] megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban […], ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru értékének a lényegét hordozzaˮ. Ahhoz, hogy ez az ok fennálljon, az szükséges, hogy az érintett megjelölés kizárólag olyan formából álljon, és olyan esztétikai jellemzőkkel, azaz olyan külsővel rendelkezzen, amely nagymértékben meghatározza a fogyasztó választását, és ennélfogva a szóban forgó áru kereskedelmi értékét. Amikor tehát a forma a szóban forgó áru értékének a lényegét hordozza, nincs jelentősége annak, hogy az áru más tulajdonságai, mint például a műszaki jellemzői, a szóban forgó árunak szintén fontos értékét hordozhatják.

(vö. 86., 87. pont)

5.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha nem alkalmas a megkülönböztetésre”. Valamely védjegy megkülönböztető képessége e rendelkezés értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő azonosítását és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését. E megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, ahogyan azt az érintett vásárlóközönség észleli.

Az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének értékelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól.

Ugyanakkor e szempontok alkalmazásakor az érintett közönség észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független jelölésből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, és így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét.

Ezenfelül minél inkább közelít a védjegyként lajstromoztatni kívánt forma a kérdéses árunak a leginkább valószínű formájához, annál valószínűbb, hogy az említett forma a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. E körülmények között csak az olyan védjegy rendelkezik az említett rendelkezés értelmében vett megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően be tudja tölteni alapvető származást jelölő rendeltetését.

Végül annak értékelésekor, hogy több elem olyan kombinációját, amely valamely formát alkot, az érintett vásárlóközönség származási jelölésnek tekintheti‑e, a kombináció egésze által keltett benyomást kell vizsgálni, ami nem összeegyeztethetetlen a védjegy megjelenítésére használt különféle elemek sorjában történő vizsgálatával.

(vö. 92–94., 96–99. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 103., 104., 106–110. pont)

7.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárja, hogy ilyen megjelöléseket vagy jelöléseket egyetlen vállalkozás számára tartsanak fenn azáltal, hogy azokat védjegyként lajstromozzák. Ez a rendelkezés azt a közérdekű célt szolgálja, hogy az ilyen megjelöléseket vagy jelöléseket bárki szabadon használhassa. Ezek a megjelölések vagy jelölések azok, amelyek az érintett közönség szempontjából vett szokásos használat során közvetlenül vagy annak lényeges jellemzőjére utalással alkalmasak lehetnek azon áru vagy szolgáltatás leírására, amelynek tekintetében a lajstromozást kérték. Ebből következően ahhoz, hogy valamely megjelölés az említett rendelkezésben kimondott tilalom alá essen, a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal kellőképpen közvetlen és konkrét kapcsolatot kell mutatnia ahhoz, hogy lehetővé tegye az érintett közönség számára, hogy azonnal és további gondolkodás nélkül észlelje a szóban forgó áruk és szolgáltatások, illetve azok valamely jellemzőjének leírását.

Végül valamely megjelölés leíró jellegét egyrészről a megjelölésnek az érintett közönség általi felfogása szempontjából, másrészről az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában lehet csak megítélni. Ugyanis valamely védjegy leíró jellegét azon áruk és szolgáltatásokra figyelemmel kell megítélni, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták, a szóban forgó áru‑ vagy szolgáltatástípus szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztójának vélelmezhető felfogását véve alapul.

(vö. 116–120. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 123–125. pont)

9.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatait indokolni kell.

Az egyedi határozatok indokolási kötelezettségének kettős célja van: lehetővé teszi egyrészt az érdekelt számára, hogy megismerhesse a meghozott intézkedés okait, és ezáltal védhesse jogait, másrészt az uniós bíróság számára, hogy felülvizsgálhassa a határozat jogszerűségét.

A fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata meghozatalának okait, és biztosítja, hogy a felülvizsgálat gyakorlásához elegendő információ álljon a hatáskörrel rendelkező bíróság rendelkezésére.

(vö. 135–137. pont)