A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2016. január 21.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben – 44/2001/EK rendelet – 6. cikk, 2. pont – Joghatóság – Harmadik személy által az eredeti eljárás bírósága előtti eljárásban részt vevő féllel szemben benyújtott, helytállás okán való perbehívási vagy beavatkozási kérelem”
A C‑521/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság, Finnország) a Bírósághoz 2014. november 18‑án érkezett, 2014. november 14‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a SOVAG – Schwarzmeer und Ostsee Versicherungs‑Aktiengesellschaft
és
az If Vahinkovakuutusyhtiö Oy
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen, a harmadik tanács elnöke, a negyedik tanács elnökeként eljárva, J. Malenovský, M. Safjan (előadó), A. Prechal és K. Jürimäe bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. szeptember 24‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a SOVAG – Schwarzmeer und Ostsee Versicherungs‑Aktiengesellschaft képviseletében R. Heß Rechtsanwalt, E. Salonen asianajaja és A. Staudinger,
– az If Vahinkovakuutusyhtiö Oy képviseletében J. Tanhuanpää,
– a finn kormány képviseletében J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és E. Paasivirta, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítés: HL 2006. L 242., 6. o. és HL 2011. L 124., 47. o.) 6. cikke 2. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a németországi székhelyű SOVAG – Schwarzmeer und Ostsee Versicherungs‑Aktiengesellschaft biztosítótársaság (a továbbiakban: SOVAG) és a finnországi székhelyű If Vahinkovakuutusyhtiö Oy biztosítótársaság (a továbbiakban: If) között egy közlekedési baleset károsultjának kártérítés címén fizetett pénzösszeg visszatérítése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 44/2001 rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet a belső piac megfelelő működése érdekében „a polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából [a] joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések” létrehozására irányul.
4 E rendelet (11)–(13) és (15) preambulumbekezdése a következőket állapítja meg:
„(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.
(12) Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
(13) A biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.
[...]
(15) A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni [helyesen: a minimumra kell csökkenteni], és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. [...]”
5 A joghatósági szabályokat az említett rendelet II. fejezete tartalmazza.
6 A 44/2001 rendelet II. fejezetének az „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában található 2. cikke (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
7 E rendelet említett 1. szakaszban található 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.”
8 Az említett rendelet ugyanezen szakaszban található 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát a 22. és 23. cikk alapján az adott tagállam joga határozza meg.
(2) Ilyen alperessel szemben, valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező bármely személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam állampolgáraihoz hasonló módon igénybe veheti az állam hatályos joghatósági szabályait, különösen az I. mellékletben meghatározott szabályokat.”
9 A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Különös joghatóság” című 2. szakaszában szereplő 5. cikke 5. pontja értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvita tekintetében a fióktelep, képviselet vagy más telephely helyének bírósága előtt.
10 E rendeletnek az említett 2. szakaszban található 6. cikke a következőket írja elő:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:
1. amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt, feltéve hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni;
2. harmadik félként szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos vagy bármely más, harmadik fél perbevonásával folyó perben [helyesen: helytállás okán való perbehívási vagy beavatkozási kérelem esetén] az eredeti eljárás bírósága előtt, kivéve, ha ezeket az eljárásokat kizárólag azzal a céllal indították, hogy a harmadik felet kivonják az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság eljárása alól;
[...]”
11 Az említett rendelet II. fejezetének a „Joghatóság biztosítási ügyekben” címet viselő 3. szakaszában szereplő 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Biztosítási ügyekben a joghatóságot e szakasz határozza meg a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül.”
12 Ugyanezen rendeletnek az említett 3. szakaszban található 11. cikke így rendelkezik:
„(1) Felelősségbiztosítás tekintetében a biztosító – amennyiben a bíróság joga lehetővé teszi – a károsult által a biztosított ellen indított eljárásban perbe vonható.
(2) A 8., 9. és 10. cikket kell alkalmazni a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított keresetre, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett.
(3) Amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítást szabályozó jog lehetővé teszi a biztosítási kötvény jogosultja vagy a biztosított félként történő perbevonását, akkor rájuk nézve ugyanaz a bíróság rendelkezik joghatósággal.”
A finn jog
13 A bírósági eljárásról szóló törvény (Suomen oikeudenkäymiskaari) 18. fejezetének 5. §‑a a következőket írja elő:
„Amennyiben valamely bírósági eljárásban részt vevő fél pervesztessége esetén harmadik személlyel szemben helytállás okán való perbehívási vagy kártérítési igényt, illetve ezekkel egyenértékű egyéb igényt kíván érvényesíteni, úgy az ezen igény érvényesítésére irányuló keresetét előterjesztheti ugyanabban a bírósági eljárásban.
Aki a felek közötti jogvita eredményére tekintettel keresetet kíván előterjeszteni az első bekezdés értelmében vett igény miatt valamelyik vagy mindkét féllel szemben, e keresetet előterjesztheti ugyanabban a bírósági eljárásban.”
14 A balesetbiztosításról szóló, 1948. augusztus 20‑i törvény [Tapaturmavakuutuslaki (1948/608)] (a továbbiakban: a balesetbiztosításról szóló törvény) 61. §‑a értelmében:
„Aki a jelen törvény alapján kártérítésben részesült, a károkozótól vagy más kártérítésre kötelezett személytől másik törvény alapján kártérítést követelhet a sérülés következményeiért. Nem lehet azonban többet megítélni annál az összegnél, amellyel a teljes kártérítés meghaladja a jelen törvény alapján nyújtott kártérítést.
A jelen törvény alapján a károk megtérítésére kötelezett biztosítóintézet jogosult az általa kifizetett összeg megtérítését követelni a fenti első bekezdés értelmében vett kártérítésre kötelezett személytől, de nem attól, aki már jóhiszeműen eleget tett kártérítési kötelezettségének, és attól sem, aki a termékszavatosságról szóló törvény értelmében kártérítésre kötelezett.
A biztosítóintézetnek nem ítélhető meg nagyobb összeg annál, mint amelyet a károsult vagy hozzátartozói igényelhettek volna.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
15 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy A., akit közúti baleset ért Németországban, keresetet indított a Länsi‑Uudenmaan käräjäoikeus (länsi‑uusimaa‑i elsőfokú bíróság) előtt a károkozó jármű biztosítója, a SOVAG ellen. A. többek között annak megállapítását kérte, hogy súlyos agysérülést és nyakigerinc‑sérülést szenvedett, és e balesetet követően tartósan munkaképtelenné vált.
16 Mivel e közúti baleset a balesetbiztosításról szóló törvény értelmében egyben munkahelyi baleset is volt, a finnországi székhelyű If e törvény alapján kártérítést fizetett A. részére a baleset miatt.
17 Miután A. keresetet terjesztett elő a SOVAG‑gal szemben, az If szintén keresetet nyújtott be e társasággal szemben ugyanezen elsőfokú bíróság előtt. Az If annak megállapítását kérte, hogy A. egyéb sérülések mellett súlyos agysérülést és nyakigerinc‑sérülést szenvedett, amelynek következtében tartósan munkaképtelenné vált. Az If egyébiránt a balesetbiztosításról szóló törvény 61. §‑ának második bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy a SOVAG köteles megtéríteni részére mindazon kártérítést és annak kamatait, amelyet a szóban forgó baleset miatt az If A. számára kifizetett vagy a jövőben kifizet.
18 Az If kérte továbbá, hogy kérelméről az A. és a SOVAG közötti eljárás keretében határozzanak. A SOVAG a maga részéről joghatósági kifogást emelt, mivel szerinte a finn bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal az If által benyújtott kérelem elbírálására.
19 2012. december 20‑i végzésével Länsi‑Uudenmaan käräjäoikeus (länsi‑uusimaa‑i elsőfokú bíróság) a 44/2001 rendelet II. fejezete 3. szakaszának rendelkezései alapján a finn bíróságok joghatóságának hiánya miatt elfogadhatatlannak nyilvánította az If SOVAG‑gal szemben benyújtott keresetét.
20 E bíróság véleménye szerint e rendelet 8. cikke értelmében biztosítási ügyekben a joghatóság megállapítására – ugyanezen rendelet 4. cikkének és 5. cikke 5. pontjának sérelme nélkül – kizárólag az említett rendelet II. fejezete 3. szakaszának rendelkezései alapján kerülhet sor.
21 2013. április 24‑i ítéletével a Turun hovioikeus (turkui fellebbviteli bíróság), amely az említett végzéssel szemben az If által benyújtott fellebbezést elbírálta, hatályon kívül helyezte e végzést.
22 E bíróság szerint nem a 44/2001 rendelet II. fejezete 3. szakaszának rendelkezései, hanem e rendelet 6. cikkének 2. pontja alkalmazandó az alapügyben, mivel az If SOVAG‑gal szemben előterjesztett keresete közvetlenül kapcsolódik az A. és a SOVAG közötti jogvitához.
23 A SOVAG ezen ítélettel szemben fellebbezést terjesztett elő a Korkein oikeushoz (legfelsőbb bíróság).
24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint felmerül a kérdés, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikke 2. pontjának hatálya alá tartozik‑e az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan helyzet, ahol egy harmadik személy az eredeti eljárásban részt vevő felek egyikével szemben terjeszt elő keresetet.
25 E körülmények között a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontját, hogy annak hatálya kiterjed a helytállás okán való perbehívási vagy azzal egyenértékű, az eredeti kérelemhez szorosan kapcsolódó kérelem tárgyában benyújtott keresetre, amelyet egy harmadik személy a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban a felek egyikével szemben terjeszt elő annak érdekében, hogy ugyanazon eljárásban döntsenek róla?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
26 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak hatálya kiterjed egy harmadik személy által a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban az eredeti eljárás alperesével szemben és ezen eredeti kérelemhez szorosan kapcsolódó kérelem tárgyában előterjesztett keresetre, amellyel e harmadik személy az általa az említett eredeti eljárás felperesének nyújtott kártérítés megtérítését kéri.
27 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet 8. cikke, amely szerint biztosítási ügyekben a joghatóságot – az említett rendelet 4. cikke és 5. cikke 5. pontjának sérelme nélkül – e rendelet 8–14. cikkének rendelkezései határozzák meg, nem tesz említést ugyanezen rendelet 6. cikkének 2. pontjáról.
28 A SOVAG szerint ez utóbbi rendelkezés nem alkalmazandó, mivel a 44/2001 rendelet II. fejezetének 3. szakasza biztosítási ügyekben önálló joghatóság‑megosztási rendszert hoz létre.
29 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy a 44/2001 rendelet (13) preambulumbekezdése szerint e szakasz célja, hogy a gyengébb felet, azaz a biztosítottat, a kedvezményezettet vagy a biztosítási kötvény jogosultját az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal védelemben részesítse.
30 Ugyanakkor az alapeljárásban szóban forgó kérelem a biztosítási ágazatbeli szakemberek egymás közötti kapcsolatainak keretébe illeszkedik, és nincs befolyással egy gyengébbnek tartott fél eljárásjogi helyzetére. Ez utóbbi fél védelmének célkitűzése már megvalósul azáltal, hogy a joghatóságot a 44/2001 rendelet II. fejezetének 3. szakasza alapján határozzák meg, ezért az ezt követő, kizárólag a szakértők közötti jogviszonnyal kapcsolatos eljárási cselekmények nem tartoznak e szakasz hatálya alá (lásd ebben az értelemben: GIE Réunion européenne és társai ítélet, C‑77/04, EU:C:2005:327, 20. és 23. pont; Vorarlberger Gebietskrankenkasse ítélet, C‑347/08, EU:C:2009:561, 42. pont).
31 Ezért, mivel az alapügyben szereplőhöz hasonló, egy biztosító másik biztosítóval szemben benyújtott kérelme nem tartozik az említett szakasz hatálya alá, az ilyen kérelemre a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontja alkalmazandó, feltéve hogy a kérelem az említett rendelkezésekben foglalt eshetőségek körébe tartozik.
32 E tekintetben első lépésben figyelembe kell venni a 44/2001 rendelet 6. cikke 2. pontjának szövegét.
33 E rendelkezés több nyelvi változatának – különösen a német, a francia, a finn és a svéd változatnak – a megfogalmazása nem zárja ki, hogy az eredeti eljárás bírósága bírálja el azt a keresetet is, amelyet egy harmadik személy az ezen eredeti eljárásban részt vevő felek egyikével szemben nyújtott be.
34 Ezzel ellentétben e rendelkezés más nyelvi változatai, különösen az angol nyelvi változat, e rendelkezés hatályát a jelek szerint a valamely harmadik személlyel szemben benyújtott keresetre korlátozza („a person domiciled in a Member State may also be sued: [...] as a third party”).
35 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (Jakutis és Kretingalės kooperatinė ŽŪB ítélet, C‑103/14, EU:C:2015:752, 103. pont).
36 Ezért második lépésben figyelembe kell venni a 44/2001 rendelet általános rendszerét és célját.
37 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy jóllehet a 44/2001 rendeletben előírt különös joghatósági szabályokat szigorúan kell értelmezni, mivel azok nem teszik lehetővé a rendelet által kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést (lásd ebben az értelemben: CDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 18. pont), e rendelet több célkitűzése is azt az értelmezést erősíti, amely szerint valamely harmadik személy által az eredeti eljárásban részt vevő felek egyikével szemben benyújtott kereset szintén e rendelet 6. cikke 2. pontjának hatálya alá tartozik.
38 Így az említett rendelet (15) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban, míg ugyanezen rendelet (12) preambulumbekezdése emlékeztet arra, hogy az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
39 Márpedig ha az eredeti kérelem, illetve a harmadik személy által az ezen eljárásban részt vevő felek egyikével szemben benyújtott, az első kérelemhez szorosan kapcsolódó kérelem elbírálására ugyanazon eljárás keretében kerül sor, akkor ez elősegíti a fent említett célkitűzések megvalósulását egy olyan esetben, ahol a károsult keresetet nyújtott be a károkozásért felelős személy biztosítójával szemben, és egy másik biztosító, amely a keresetet benyújtó személy számára korábban részleges kártérítést fizetett, e kártérítési összeg megtérítését követeli az első biztosítótól.
40 E lehetőség híján ugyanis fennállna annak kockázata, hogy ugyanazon ügyben két bíróság eltérő megoldásra jut, amelyeknek ezért bizonytalan lenne az elismerése és végrehajtása.
41 A Bíróságnak egyébiránt az 1968. szeptember 27‑én Brüsszelben aláírt, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) kapcsán már alkalma nyílt rámutatni arra, hogy egy biztosított által a baleset következményeinek megtérítésére a biztosító ellen indított keresetet és e biztosító által kártérítés céljából egy másik, a feltételezés szerint ugyanezen eseményt biztosító biztosítótársaság perbehívására irányuló keresetet ugyanezen egyezmény 6. cikkének 2. pontja értelmében eredeti, illetve helytállás alapján való perbehívás iránti kérelemnek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: GIE Réunion européenne és társai ítélet, C‑77/04, EU:C:2005:327, 27. pont).
42 E megállapítását a Bíróság az ezen egyezményre vonatkozó, P. Jenard által készített jelentésre alapította (HL 1979. C 59., 1. o., különösen a 27. o.).
43 Mivel a Bíróság által az említett egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés a 44/2001 rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben e jogi aktusok rendelkezései egymással egyenértékűnek tekinthetők (CDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 60. o.), rá kell mutatni arra, hogy ez az eset áll fenn ugyanezen egyezmény 6. cikkének 2. pontja és a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontja tekintetében.
44 A jelen ítélet 41. pontjában megállapított értelmezés fényében, valamint a fenti 38. és 39. pontban említett célkitűzésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló kérelemre a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontja alkalmazandó, és ezt erősíti egyébiránt a P. Jenard által készített említett jelentésben szereplő azon megállapítás is, amely szerint a beavatkozási kérelem olyan helyzetekre is kiterjedhet, ahol valamely harmadik személy saját érdekeinek védelme érdekében beavatkozik az eljárásba.
45 Mivel a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontja szerint kapcsolatnak kell fennállnia egyrészt az eredeti, másrészt a helytállás okán való perbehívási vagy beavatkozási, az említett pontban szereplő kérelmek között, az eredeti kérelmet tárgyaló nemzeti bíróság feladata ellenőrizni, hogy van‑e ilyen kapcsolat, valamint megbizonyosodni arról, hogy a beavatkozási vagy helytállás okán való perbehívási kérelem nem csupán az alperesnek az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság eljárása alóli kivonására irányul‑e (lásd ebben az értelemben: GIE Réunion européenne és társai ítélet, C–77/04, EU:C:2005:327, 30. és 32. pont).
46 E tekintetben az, hogy a bírósági eljárásról szóló törvény 18. fejezete 5. §‑ának második bekezdéséhez hasonlóan a nemzeti rendelkezés egy már folyamatban lévő eljárásban a harmadik személy keresetindítási lehetőségét ahhoz a feltételhez köti, hogy e kereset kapcsolódjon az eredeti kérelemhez, kétségtelenül a 44/2001 rendelet 6. cikke 2. pontjával való visszaélés elkerülésére szolgál.
47 A feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya kiterjed egy harmadik személy által a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban az eredeti eljárás alperesével szemben és ezen eredeti kérelemhez szorosan kapcsolódó kérelem tárgyában előterjesztett keresetre, amellyel e harmadik személy az általa az említett eredeti eljárás felperesének nyújtott kártérítés megtérítését kéri, feltéve hogy e kereset nem az említett alperesnek az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság eljárása alóli kivonására irányul.
A költségekről
48 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 6. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya kiterjed egy harmadik személy által a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban az eredeti eljárás alperesével szemben és ezen eredeti kérelemhez szorosan kapcsolódó kérelem tárgyában előterjesztett keresetre, amellyel e harmadik személy az általa az említett eredeti eljárás felperesének nyújtott kártérítés megtérítését kéri, feltéve hogy e kereset nem az említett alperesnek az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság eljárása alóli kivonására irányul.
Aláírások