2017. március 10-én benyújtott kereset – Lengyel Köztársaság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa

(C-128/17. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Felperes: Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna meghatalmazott)

Alperesek: Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A Bíróság nyilvánítsa semmisnek az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016. december 14-i (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvet;¹

a Bíróság másodlagosan azon részében nyilvánítsa semmisnek ezen irányelvet, amelyben nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket határoz meg;

a Bíróság az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Lengyel Köztársaság a megtámadott irányelvvel szemben az alábbi jogalapokra hivatkozik:

A lojális együttműködés elvének megsértése (EUSZ 4. cikk (3) bekezdés)

Az alperes intézmények a megtámadott irányelv meghozatalával kapcsolatban nem jártak el átlátható módon, és ezáltal a tagállamokkal szemben egyenlőtlen bánásmódot alkalmaztak és csak egyes tagállamokra róttak kibocsátáscsökkentési többletkötelezettséget, amelyet nem alapoz meg költséghatékonysági szempont, továbbá nem alapozzák meg azt a kötelezettségmegosztás módszerei terén alkalmazandó elvek sem. Az, hogy Lengyelország (valamint két másik tagállam) számára – az Európai Parlamenttel való végeleges megállapodás megkötése előtt – a nagyon ambiciózus általános teljes csökkentésszint elérése érdekében új kibocsátáscsökkentési értékeket írtak elő, azt jelenti, hogy Lengyelországot ténylegesen kizárják azon tárgyalásokból, amelyek során véglegesen meghatározták a 2030-ra és az azt követő évekre vonatkozó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket.

Ezenkívül az alperesek megfosztották Lengyelországot attól a lehetőségtől, hogy hatékonyan ellenőrizhesse azokat a Lengyelországra vonatkozó adatokat, amelyek alapján meghatározták a 2030-ra és az azt követő évekre vonatkozó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket, és ezáltal megsértették Lengyelország álláspontjának kifejtésére vonatkozó jogát.

2.    A nyitottság és az átláthatóság elvének (EUMSZ 15. cikk) megsértése és a megfelelő indokolás (EUMSZ 296. cikk) hiánya

A Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy azon előfeltevések, amelyek alapján meghatározták a 2030-ra és az azt követő évekre vonatkozó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket, nem hozzáférhetőek és nem tették közzé azokat. Hiányoznak az információk az egyes ágazatok technológiai szerkezetére vonatkozó azon előzetes becslésekkel kapcsoltban, amelyekre a 2030. évre vonatkozó kibocsátás-előrejelzést alapozták. Ezen információk hiánya lehetetlenné teszi a 2030. évre vonatkozó kibocsátási előrejelzések megalapozottságának ellenőrzését. Az sem ismert továbbá, hogy az egészségügy területén elérendő globális célt, azaz a halandóság Unión belüli csökkentését milyen képlet alapján számították át az egész Unióra, valamint az egyes tagállamokra vonatkozó kibocsátáscsökkentésre.

Következésképpen az irányelvet elfogadó intézményeknek az említett kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos megfontolásai nem derültek ki világosan és egyértelműen.

3.    A megtámadott irányelv által az egyes tagállamokra gyakorolt hatások megfelelő értékelésére vonatkozó kötelezettség, valamint az irányelv végrehajtása által gyakorolt hatások kellő mértékű bemutatására vonatkozó kötelezettség megsértése

A Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság által elvégzett hatásvizsgálat a 2030-ra és az azt követő évekre vonatkozó kibocsátáscsökkentési kötelezettségek alapján a tagállamokban jelentkező széleskörű társadalmi és gazdasági hatásokra tekintettel elégtelen.

A hatásvizsgálat az irányelv céljainak megvalósítása, valamint a szénnek mint tüzelőanyagnak az energiaszektorban és a közösségi lakhatásban játszott szerepét csökkenteni hivatott szerkezetváltás közötti összefüggésre utal. A hatásvizsgálat ugyanakkor nem elemzi pontosan, hogy a kötelezettségeknek való megfelelés jelentős mértékben érinti-e a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét. Ennek különös jelentősége van, mivel ha ténylegesen jelentősen érinti azt, akkor az uniós jogalkotónak a megtámadott irányelvet más jogalapra – azaz az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésére és nem az EUMSZ 192. cikk (1) bekezdésére – hivatkozva kellett volna meghoznia.

4.    Az arányosság elvének (EUSZ 5. cikk (4) bekezdés) megsértése

Az alperes intézmények nem vették figyelembe az érzékeny társadalmi és gazdasági költségeket, amelyekkel az egyes szennyező anyagok kibocsátásának 2030-at követő csökkentése iránti kötelezettség végrehajtása Lengyelországban jár. Következésképpen a 2030-ra és az azt követő évekre vonatkozó kibocsátáscsökkentési kötelezettség végrehajtása Lengyelországban érzékeny negatív társadalmi és gazdasági következményeket vonhat maga után. Az e kötelezettségeknek való megfelelés érdekében eszközölt ráfordítások a várható hatáshoz képest aránytalannak bizonyulhatnak.

A 2030-ra és az azt követő évekre vonatkozó ilyen nagymértékű kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek az irányelvben való rögzítése az irányelvben kitűzött célok eléréséhez nem nyilvánvalóan szükséges.

5.    A tagállamok egyenlősége elvének (EUSZ 4. cikk (2) bekezdés) és a kiegyensúlyozott fejődés elvének (az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésével együttesen értelmezett EUMSZ 191. cikk (3) bekezdésének negyedik franciabekezdése) megsértése

Az egyes tagállamokat 2030-tól érintő kibocsátáscsökkentési kötelezettség nem veszi figyelembe a tagállamok eltérő gazdasági helyzetét, valamint technológiai és társadalmi feltételeit, közöttük az Unió különböző régióiban felmerülő beruházási szükségletek terjedelmét. A kibocsátáscsökkentési kötelezettségek meghatározásánál az egyes tagállamok tényleges, eltérő gazdasági és társadalmi helyzetétől független, egységes módszert alkalmaztak.

Ezenkívül az alperes intézmények a 2030-ra és az azt követő évekre vonatkozó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek az egyes tagállamok számára történő meghatározásakor valószínűleg nem vették figyelembe az elvárt módon, hogy az Unióval közvetlenül határos területekről jelentős mennyiségű szennyező anyag kerül a határokon át bizonyos tagállamokba, amely a harmadik államokkal határos tagállamoknak az olyan tagállamokkal szembeni eltérő megkülönböztetésével járhat, amelyeket az Unión kívülről származó szennyezőanyag-terhelés nem érint.

____________

¹ HL 2016. L 344, 1. o.