Ideiglenes változat
MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. szeptember 13.(1)
C‑486/16. sz. ügy
Bankia SA
kontra
Alfredo Sánchez Martínez,
Sandra Sánchez Triviño
[a Juzgado de Primera Instancia nº 6 de Alicante (alicantei 6. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem]
„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó kikötés – A 6. cikk (1) bekezdése – A 7. cikk (1) bekezdése – A tisztességtelen jellegre vonatkozó értékelési szempontok – A tényleges érvényesülés elve”
I. Bevezetés
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 93/13/EGK irányelv(2) értelmezésére irányul. A Juzgado de Primera Instancia nº 6 de Alicante (alicantei 6. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) pontosabban arra keresi a választ, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlata a jelzálogjoggal terhelt ingatlanra irányuló végrehajtási eljárás keretében (a továbbiakban: jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás) a megszüntetésre vonatkozó kikötések értelmezésével kapcsolatban összeegyeztethető‑e az irányelv által létrehozott fogyasztóvédelmi rendszerrel.
2. Így az alapeljárás és a C‑92/16., C‑167/16., C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyek(3) azonos jogi és igazságszolgáltatási összefüggésbe illeszkednek.
3. A jelen ügy alapjául szolgáló előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hasonlósága a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekben kérdést előterjesztő bíróságok által feltett kérdésekhez, amelyekre vonatkozó indítványom ugyanezen a napon ismertetem, lehetővé teszi számomra, hogy az ismétlések elkerülése végett bizonyos vonatkozásokban hivatkozzak az e párhuzamos ügyekre vonatkozó indítványokban kifejtett érvelésre.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
4. A 93/13 irányelv negyedik preambulumbekezdéséből az következik, hogy „a tagállamok feladata annak biztosítása, hogy a fogyasztókkal kötött szerződések ne tartalmazzanak tisztességtelen feltételeket”.
5. A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket […] tükröz[ne]k, […] nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.”
6. Ezen irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:
„(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében”.
7. Az említett irányelv 4. cikkének szövege a következő:
„(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.
(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.”
8. Ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
9. A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”
B. A spanyol jog
10. A Código Civil (spanyol polgári törvénykönyv) 1124. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A kölcsönös kötelezettségek magukban rejtik e kötelezettségek megszüntetésének lehetőségét, amennyiben az egyik kötelezett nem teljesíti a kötelezettségét..
A károsult választhat a teljesítés vagy a megszüntetés között, mindkét esetben a kártérítés és a kamat megfizetésének kötelezettsége mellett. Még azután is kérheti a szerződés megszüntetését, ha a teljesítést választotta, de az lehetetlenné vált..
A bíróság megállapítja a kért megszüntetést, amennyiben nem állnak fenn annak igazolt okai, hogy a bíróság határidőt tűzzön ki.”
11. A 2000. január 7‑i „Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civil(4)” (a polgári perrendtartásról szóló 1/2000. sz. törvény) alapeljárásra alkalmazandó változatának (a továbbiakban: LEC) a tisztességtelen feltételek hivatalból történő ellenőrzését előíró 552. cikke (1) és (3) bekezdése értelmében:
„(1) A bíróság hivatalból vizsgálja, hogy az 557. cikk (1) bekezdésében szereplő végrehajtható okiratok valamely feltétele tisztességtelennek minősül‑e. Ha úgy ítéli meg, hogy e feltételek valamelyike ilyennek minősíthető, a feleket tizenöt napon belül meghallgatja. A meghallgatásukat követően az 561. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában szereplő rendelkezéseknek megfelelően öt munkanapon belül határoz.
[…]
„(3) Amint a végrehajtást megtagadó végzés jogerőssé vált, a hitelező csak a megfelelő rendes eljárásban hivatkozhat jogaira, ha az ítélet anyagi jogereje, vagy azon jogerős határozat, amelyen a végrehajtás iránti kérelem alapult, nem akadályozza ezt meg.”
12. A LEC 557. cikke a következőképpen fogalmaz:
„(1) Ha az 517. cikk (2) bekezdésének 4., 5., 6. és 7. pontjában szereplő okiratok, valamint az 517. cikk (2) bekezdésének 9. pontjában szereplő más végrehajtható okiratok alapján rendelnek el végrehajtást, a végrehajtás alá vont személy kizárólag a következő okokra történő hivatkozással élhet kifogással az előző cikk szerinti időben és módon:
[…]
7. Az okirat tisztességtelen feltételt tartalmaz.
(2) Az előző bekezdésben szereplő kifogás benyújtása esetén a bíróság hivatala pervezető intézkedésben felfüggeszti a végrehajtást.”
13. A LEC 561. cikk (1) bekezdésének 3. pontja szerint:
„[A bíróság,] amennyiben észleli valamely feltétel vagy feltételek tisztességtelen jellegét, az ügyre vonatkozó határozatban megállapítja ennek következményeit, és rendelkezik a végrehajtás okafogyottságáról vagy annak a tisztességtelen feltételek alkalmazásának figyelmen kívül hagyásával történő elrendeléséről.”
14. A LEC törlesztőrészletek előrehozott esedékességéről szóló 693. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Az adóstól a tőke és a kamatok címén fennálló egész tartozás követelhető, amennyiben legalább háromhavi törlesztőrészlet esedékessé vált anélkül, hogy az adós eleget tett volna fizetési kötelezettségének, vagy olyan számú törlesztőrészlet vált esedékessé, amelynek alapján vélelmezhető, hogy az adós legalább három hónapon keresztül nem tett eleget fizetési kötelezettségének, és ez szerepel a kölcsönszerződésben.”
15. A LEC jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás ellen emelt kifogásról szóló 695. cikke a következőképpen fogalmaz:
„(1) A jelen fejezet szerinti eljárásokban az alábbi okok alapján fogadható el a végrehajtás alá vont személy végrehajtás ellen emelt kifogása:
[…]
4. a végrehajtási jogcím alapját képező vagy a tartozás összegének megállapítását lehetővé tevő szerződési feltétel tisztességtelen jellege.
(2) Az előző bekezdésben foglalt kifogás benyújtása esetén a bíróság hivatala felfüggeszti a végrehajtást, és a végrehajtási végzést kibocsátó bíróság előtti megjelenésre idézi a feleket. Az idézést legalább tizenöt nappal a szóban forgó meghallgatás előtt kell kézbesíteni. E meghallgatáson a bíróság meghallgatja a feleket, megvizsgálja a benyújtott dokumentumokat, és a második nap folyamán végzés formájában meghozza a vonatkozó döntést.
(3) […]
Ha a [jelen cikk (1) bekezdésében foglalt] negyedik ok kerül megállapításra, a végrehajtást meg kell szüntetni, ha az adott szerződési feltétel a végrehajtás alapját képezi.. Egyéb esetben folytatódik a végrehajtás a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzésével.
(4) A végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő, illetve a kifogást az e cikk (1) bekezdésének 4. pontjában előírt okból elutasító végzés ellen fellebbezéssel lehet élni.
Ezt meghaladóan, a jelen cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott határozatokkal szemben nincs helye jogorvoslatnak, és hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták őket.”
16. A LEC 698. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az adósnak, a zálogtárgyat birtokló harmadik személynek vagy más érdekeltnek a fenti cikkekben foglaltaktól eltérő jogorvoslati kérelméről, ideértve a jogcím semmiségére, a követelés esedékességére, bizonyosságára, megszűnésére vagy összegére vonatkozó jogorvoslati kérelmeket a megfelelő eljárás keretében kell határozatot hozni anélkül, hogy az a jelen fejezetben meghatározott [bírósági végrehajtási] eljárás felfüggesztését vagy megszüntetését eredményezné.”
17. A 93/13 irányelvet a spanyol jogrendbe az 1998. április 13‑i „Ley 7/1998 sobre condiciones generales de la contratación(5)” (az általános szerződési feltételekről szóló 7/1998. sz. törvény) és a 2007. november 16‑i „Real Decreto Legislativo 1/2007, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley General para la Defensa de los Consumidores y Usuarios y otras leyes complementarias(6)” (a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvény és egyéb kapcsolódó törvények átdolgozásáról szóló 1/2007. sz. királyi törvényerejű rendelet) ültette át.
18. Az említett királyi törvényerejű rendelet 2014. március 27‑i 3/2014. sz. törvénnyel(7) módosított 83. cikke szerint:
„A tisztességtelen feltételek semmisek, és azok nem tekinthetők a szerződés részének. Ezért a felek meghallgatását követően a bíróság megállapítja a szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek semmisségét; ugyanakkor a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket, ha az a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető.”
III. A jogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19. 2006. január 20‑án egyrészről a Caja de Ahorros de Valencia, Castellón y Alicante banki szolgáltatást végző intézmény (Valencia, Castellón és Alicante takarékpénztár, később: Bankia SA, a továbbiakban: Bankia), másrészről Alfredo Sánchez Martínez, valamint Sandra Sánchez Triviño 140 000 euró összegű jelzálogalapú kölcsönszerződést kötöttek 35 éves futamidővel. A szerződés saját lakhatás céljára szolgáló ingatlan megvásárlása céljából jött létre. A felek 2006. október 18‑án a szerződés módosításával két részre („A” és „B”) osztották a kölcsönt.
20. Az „A” rész törlesztése tekintetében, mivel az adósok a 2012. februári és márciusi törlesztőrészletet (131,56 euró, illetve 131,92 euró) egyáltalán nem, a 2012. áprilisi törlesztőrészletet pedig részben nem fizették meg (a kifizetetlen összeg 31,21 euró), a Bankia lejárat előtt megszűntnek minősítette a kölcsön „A” részét. A kölcsön „B” részét illetően 2012. április 18‑tól maradt el a havi törlesztőrészletek megfizetése.
21. A Bankia 2013. április 17‑én előterjesztette a jelzálogjog érvényesítése iránti első kérelmét a Juzgado de Primera Instancia nº 11 de Alicante (alicantei 11. sz. elsőfokú bíróság) előtt, amely 2013. október 2‑án végrehajtási jogcím alapján elrendelte az ingatlanon fennálló jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást.
22. Az adósok 2014. március 12‑én a jelzálogjog érvényesítése ellen kifogást nyújtottak be arra hivatkozással, hogy a jelzálogalapú kölcsönszerződésben több tisztességtelen feltétel szerepel, köztük a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó 6a. szakasz. E feltétel szerint „[a bank] megállapíthatja a [visszafizetési] kötelezettség határidő előtti lejártát és követelheti a tőke és a kamatok azonnali visszafizetését, beleértve a késedelmi kamatot […] az alábbi esetekben: a) a kölcsönvevő esedékességkor nem fizeti meg teljes egészében vagy részben a jelen megállapodás szerinti tőkeösszeget, illetve kamatokat.”
23. 2014. május 26‑án a Juzgado de Primera Instancia nº 11 de Alicante (alicantei 11. sz. elsőfokú bíróság) végzésével tisztességtelennek minősítette ezt a feltételt, és megállapította, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás elrendelésének nem volt helye.
24. 2014. június 27‑én a Bankia fellebbezést nyújtott be az Audiencia Provincial de Alicante (alicantei tartományi bíróság, Spanyolország) előtt, amelyet a bíróság 2014. október 14‑i végzésével elutasított.
25. 2015. május 20‑án a Bankia ismét jelzálogjog érvényesítése iránti kérelmet terjesztett elő a Juzgado de Primera Instancia nº 11 de Alicante (alicantei 11. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) előtt Alfredo Sánchez Martínez, valamint Sandra Sánchez Triviño ellen ugyanazon a végrehajtási jogcímen.
26. 2015. október 14‑én hozott végzésével a kérdést előterjesztő bíróság a fenti kérelmet elutasította. 2016. február 11‑én ezt a végzést az Audiencia Provincial de Alicante (alicantei tartományi bíróság) megsemmisítette azzal az indokkal, hogy az adósok nem teljesítették 38 havi törlesztőrészlet megfizetését. Mivel a fellebbviteli szakban hozott végzés nem rendelkezett a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás elrendeléséről, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt ismét el kell bírálnia.
27. E körülmények között határozott úgy a Juzgado de Primera Instancia nº 6 de Alicante (alicantei 6. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország), hogy 2016. július 28‑i határozatával, amely 2016. szeptember 12‑én érkezett a Bírósághoz, az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:(8)
„1) Ellentétes‑e a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt tényleges érvényesülés elvével az, hogy végrehajtást rendelnek el a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó, jelzálogjog érvényesítése iránti, ugyanazon felek között lefolytatott és ugyanazon jelzálogkölcsön szerződésen alapuló végrehajtási eljárásban hozott jogerős bírósági határozat által tisztességtelen jellegűnek minősített kikötés alapján, ha e korábbi bírósági határozat a belső jogrend szerint nem rendelkezik az ítélt dolog anyagi [helyesen: alaki] jogerejével, azonban az említett belső jog szerint ugyanazon végrehajtási jogcím alapján nem indítható új végrehajtási eljárás?
2) Jelzálogtárgyra vezetett olyan végrehajtási [Jelzálogjog érvényesítése iránti olyan] eljárás keretében, amelyben az elsőfokú bíróság azért utasította el a végrehajtás elrendelését, mert az lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó, jelzálogjog érvényesítése iránti korábbi, ugyanazon a jogcímen alapuló és ugyanazon felek között lefolytatott végrehajtási eljárásban tisztességtelennek minősített kikötésen alapult, és amely eljárásban a fellebbviteli bíróság visszavonta a végrehajtás elrendelését [helyesen: megsemmisítette a végrehajtás elrendelését elutasító végzést] és az eljárási cselekményeket az elsőfokú bírósághoz utalta vissza, hogy az járjon el a végrehajtás elrendelése tekintetében, ellentétes‑e a 93/13/EGK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt tényleges érvényesülés elvével az, hogy az elsőfokú bíróságot köti a fellebbviteli bíróság határozata, vagy úgy kell‑e értelmezni a belső jogot, hogy az elsőfokú bíróságot nem köti a másodfokú bíróság határozata, ha már van egy olyan korábbi, jogerős bírósági határozat, amely a végrehajtás elrendelését megalapozó, lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötést semmisnek minősíti, és ebben az esetben ismét a végrehajtási kérelem elfogadhatatlanságát kell kimondani?”
IV. A Bíróság előtti eljárás
28. A Bíróság elnöke 2016. március 18‑i, április 21‑i, illetve október 10‑i határozatával a C‑92/16., a C‑167/16., illetve a C‑486/16. sz. ügyet a 2017. január 26‑i Banco Primus(9) ítélet meghozataláig felfüggesztette.
29. Az ítéletről történt értesítést követően a kérdést előterjesztő bíróság 2017. február 21‑i végzésével jelezte, hogy fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdését.
30. A Bíróság elnökének 2017. október 24‑i határozatával a C‑92/16., C‑167/16., C‑486/16., C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyek együttes elbírálás alákerültek.
31. 2018. február 20‑i határozatával a Bíróság az eljárási szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése alapján a C‑92/16., C‑167/16. és C‑486/16. sz. ügyeket az azonos összetételű első tanács elé utalta, és a szabályzat 77. cikke alapján közös tárgyalást tartott ezekben az ügyekben.
32. A jelen ügyben írásbeli észrevételeket a Bankia, a spanyol kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő.
33. Az alapeljárás feleinek képviselői, a spanyol kormány, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeket tett a 2018. május 16‑án tartott közös tárgyaláson.
V. Elemzés
34. A jelen ügyben a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekre vonatkozó indítványomban kifejtett megfontolásokra utalok az alapügy tétje és a kérdést előterjesztő bíróság által a Bírósághoz benyújtott kérdések elemzése kapcsán.
A. Általános fogyasztóvédelmi megfontolások és hivatkozás a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatára
35. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása érdekében alapul kell venni egyrészről a C‑70/17. és a C‑179/17. sz. ügyekre vonatkozó indítványom 51–56. pontjában kifejtett általános megfontolásokat, másrészről a Bíróság vonatkozó, az említett indítványom 65–82. pontjában elemzett ítélkezési gyakorlatát. E megfontolások és ítélkezési gyakorlat ugyanis nemcsak a C‑70/17. és a C‑179/17. sz. ügyekben a nemzeti bíróságok által előterjesztett jogi kérdésekre javasolt válaszok alapját képezik, hanem a jelen ügyben előterjesztő bíróság által feltett jogi kérdések vizsgálatára alkalmazandó jogi és igazságszolgáltatási keretet is.
36. Ami az általános megfontolásokat illeti, azok először is lehetővé teszik a 93/13 irányelv hátterének meghatározását, majd annak megállapítását, hogy az uniós jog miként helyezte a fogyasztóvédelmet, különösen az említett irányelvnek köszönhetően az európai integráció folyamatának középpontjába, és végül emlékeztetnek az irányelv lényeges elemére, nevezetesen arra a tényre, hogy a fogyasztóvédelem összehangolása szükséges a belső piac erősítéséhez, és így a gazdasági és társadalmi élet erősítéséhez egyaránt.(10)
37. A Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát illetően a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekre vonatkozó indítványom 65–82. pontja egyértelművé tett egy lényeges szempontot, nevezetesen hogy a tisztességtelen feltételek nemzeti bíróság általi ellenőrzése két egymást követő és elkülönülő szakaszból áll, amelyek két külön műveletet, illetve gyakorlatot igényelnek. Az első szakaszban a nemzeti bíróság a szerződési feltételt tisztességtelennek minősíti, míg a második szakasz azon következményekből áll, amelyeket a bíróságnak a feltétel tisztességtelennek minősítéséből le kell vonnia. A nemzeti bíróság azon gyakorlata, amelyben a feltétel tisztességtelenségének megállapításából származó következményeket levonja, mind időben, mind lényegileg elkülönül az azt megelőző minősítő gyakorlattól. Az a tény, hogy ez a két művelet időben egymást követi, nem szabad, hogy az összekeverésükhöz vezessen. A különbségeik egyébként a Bíróság ítélkezési gyakorlatából is egyértelműen kitűnnek, miként azt az alábbiakban látni fogjuk.(11)
38. A vonatkozó ítélkezési gyakorlatból tehát az következik, hogy a szerződéses feltétel tisztességtelennek minősítését követően (első szakasz)(12) a Bíróság állandó gyakorlatában szereplő általános szabály szerint a nemzeti bíróság köteles a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján e megállapítás minden következményét levonni (második szakasz), vagyis köteles eltekinteni a tisztességtelen feltétel alkalmazásától anélkül, hogy jogában állna módosítani annak tartalmát. A szerződés főszabály szerint fennmarad úgy, hogy kizárólag a tisztességtelen feltételek elhagyásával módosul, amennyiben a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat.(13)
39. A vonatkozó ítélkezési gyakorlatból az is kiderül, hogy az általános szabály alól eddig egyetlen kivétel létezett, mégpedig a Kásler és Káslerné Rábaiítéletben(14) elfogadott megoldás. Amint azonban a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekben előterjesztett indítványom 80–82. pontjában rámutattam, a Bíróság bizonyos feltételekhez kötötte azt, hogy az említett ítéletben elismert kivételt a nemzeti bíróság alkalmazhassa a 93/13 irányelvvel és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban. Így, ha a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltétel semmisségének orvoslását a nemzeti jog valamely rendelkezésével való helyettesítése révén.(15) Két feltételnek azonban teljesülnie kell. Feltétel egyrészt, hogy az ilyen helyettesítés „azt eredményezi, hogy a szerződés a [tisztességtelen feltétel] elhagyása ellenére is fennmaradhat” és „továbbra is kötelező lehet a felekre nézve.”(16) Másrészt, abban az esetben, ha a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a helyettesítésnek azzal az eredménnyel kell járnia, hogy elkerülhető a helyzet, amelyben „a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne”.(17)
40. Így az előző pontokban kifejtett, a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekre vonatkozó indítványom 65–82. pontjában részletesen vizsgált ítélkezési gyakorlat alapján lehetőség nyílik válaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben feltett kérdésekre.
B. Az ügy tétjéről
41. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a banki szolgáltatást végző intézmény két alkalommal kérelmezte az eljárás elrendelését a jelzálogjoggal terhelt ingatlanra. A jelzálogjog érvényesítése iránti két eljárás így ugyanazon felek által kötött, ugyanazon jelzálogszerződésen alapult.
42. A jelzálogjog érvényesítése iránti első eljárás keretében a Juzgado de Primera Instancia nº 11 de Alicante (alicantei 11. sz. elsőfokú bíróság), miután rámutatott a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés tisztességtelen jellegére, megállapította, hogy az eljárás elrendelésének nincs helye. A bíróság végzését a fellebbviteli bíróság jóváhagyta azzal az indokkal, hogy kéthavi törlesztőrészlet fizetésének elmulasztása nem eléggé súlyos körülmény ahhoz, hogy lehetővé tegye a lejárat előtti megszüntetés kimondását.
43. A jelzálogjog érvényesítése iránti második eljárás keretében a kérdést előterjesztő bíróság végzésével elutasította az eljárás elrendelését, mivel az ügy irataiból kitűnt, hogy a korábbi eljárásban az elsőfokú bíróság szerint az eljárás elrendelésének nem volt helye a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés tisztességtelen jellege miatt. Ezt a LEC 552. cikk (3) bekezdése(18) alapján hozott végzést a fellebbviteli bíróság megsemmisítette, mivel a fizetés elmulasztása súlyosabb jellegű volt, mint az első eljárásban.
44. A jelen ügy sajátossága abban áll, hogy az előterjesztés a jelzálogjog érvényesítése iránti második eljárás keretében történik.
45. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a második eljárásban a fellebbviteli bíróság végzése a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötésről szóló 2015. december 23‑i ítélete(19) „irányát tűnik követni”, amelyet a 2016. február 18‑i ítélet(20) megerősített. Az ítéletekben a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötések érvényességéhez szükséges, hogy azok a teljesítés elmaradásának súlyosságát az időtartam és a törlesztőrészlet összegének mértéke alapján vegyék figyelembe, és lehetőséget biztosítsanak a fogyasztó számára arra, hogy gondos helyreállító magatartás tanúsítása esetén alkalmazásukra ne kerüljön sor. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ugyanakkor kijelentette, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás folytatható, ha a kölcsön lejárat előtti megszüntetését nem tisztességtelen módon gyakorolták, mivel az eljárás a fogyasztó számára előnyöket biztosított. Ezenkívül a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) lehetővé tette olyan nemzeti rendelkezés, mint a LEC 693. cikkének (2) bekezdése kiegészítő jellegű alkalmazását annak érdekében, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás folytatható legyen.(21)
46. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a fellebbviteli bíróság a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlatára tekintettel utalta vissza számára az ügyet azzal, hogy helyt adjon a jelzálogjog érvényesítése iránti kérelemnek, mivel időközben a kölcsönvevők mulasztása kellően súlyossá vált, és hogy elrendelje az eljárást.
47. Az alapeljárásban ugyan a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy köti a fellebbviteli bíróság végzése, mindazonáltal kétségei vannak afelől, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) jogértelmezése, és ebből fakadóan az említett végzés összhangban vannak‑e a 93/13 irányelvvel.
48. A fentiekből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a C‑92/16., C‑167/16., C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekben feltett kérdésekhez képest bizonyos sajátosságokkal rendelkeznek. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyértelműen kitűnik, hogy a jelen ügy tétje ugyanabba a jogi és bírósági összefüggésbe illeszkedik, mint a C‑92/16., C‑167/16., C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekben. Ezért a jelen indítványt helyénvaló együttesen értelmezni a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekben egyidejűleg előterjesztett indítványommal.
C. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
49. A kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseivel, amelyek véleményem szerint együttesen vizsgálandóak, lényegében azt kívánja megtudni, hogy a tényleges érvényesülés elvére tekintettel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésével és 7. cikke (1) bekezdésével ellentétes‑e a nemzeti jog eljárási szabályainak olyan értelmezése, amely megköveteli az alsóbb fokú bíróságtól, hogy jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást rendeljen el olyan lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés alapján, amelyet egy felsőbb szinten eljáró bíróság jogerős bírósági határozatban tisztességtelen jellegűnek minősített egy korábbi, ugyanazon felek között ugyanazon végrehajtási jogcím alapján lefolytatott jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban.
50. E kérdések elemzése érdekében szükségesnek tartok négy részletet pontosítani.
51. Először is felhívom a figyelmet arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy konkrét tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.(22)
52. Másodsorban, a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekre vonatkozó indítványom 84–136. pontjában előterjesztett érvelésem alapján nem értek egyet a spanyol kormány által benyújtott írásbeli észrevételekben szereplő érvvel, miszerint a két, jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást két külön jogalapon indították el. A spanyol kormány azt állítja, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti első eljárást a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés tisztességtelen jellege alapján indították meg, míg a második eljárás megindítása a LEC 693. cikk (2) bekezdésén alapult a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) 705/2015. sz. ítéletének megfelelően.(23)
53. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a 93/13 irányelvvel ellentétes a nemzeti jog egy, a kölcsönszerződések lejárat előtti megszüntetését szabályozó rendelkezésének, mint a LEC 693. cikkének (2) bekezdése, az ítélkezési gyakorlat által adott olyan értelmezése, amely megtiltja a nemzeti bíróságnak, hogy miután megállapította egy ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, azt semmisnek nyilvánítsa, és eltekintsen az alkalmazásától, amikor az eladó vagy szolgáltató azt ténylegesen nem alkalmazta, de tiszteletben tartotta az ezen nemzeti jogi rendelkezés által előírt feltételeket.(24)
54. Jelen esetben az, hogy a banki szolgáltatást végző intézmény csak 38 egymást követő havi törlesztőrészlet fizetésének elmulasztása után indította meg a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást, olyan tény, amely nem vehető figyelembe egy olyan szerződési feltétel értékelése során, amely ténylegesen már egyhavi teljesítés elmulasztása esetén is lehetővé teszi az intézmény számára a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás megindítását. Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy a fogyasztóvédelem területén egy tisztességtelen szerződési feltételen alapuló észszerű magatartás nem szünteti meg e feltétel tisztességtelen jellegét.(25)
55. Emlékeztetek továbbá arra, miként a C‑70/17. és C‑179/17. sz. ügyekre vonatkozó indítványom 127–133. pontjában kifejtett észrevételekből és különösen az említett indítvány 124. pontjából kitűnik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a semmisnek nyilvánított tisztességtelen feltétel soha nem létezett, és semmilyen joghatást nem váltott ki. Így a 93/13 irányelv 6. cikk (1) bekezdése alkalmazásának a jelen ügyben az lenne a gyakorlati következménye, hogy amennyiben a nemzeti bíróság arra a következtetésre jut, hogy a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés semmis, a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás nem indítható meg, illetve ha már megindították, nem lehet folytatni, amíg a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötést a felek megállapodása és a bejegyzett egyetlen fizetési késedelem vonatkozásában nem nyilvánították tisztességtelennek és ebből fakadóan semmisnek, amely semmilyen joghatást nem vált ki. Azt is meg kell jegyezni, hogy ha a feltétel semmissége a LEC 693. cikkének (2) bekezdésében meghatározott legalább háromhavi törlesztőrészlet alkalmazásával megszüntethető lenne, ez tulajdonképpen lehetővé tenné a nemzeti bíróságoknak, hogy módosítsák a tisztességtelen feltételt. Azonban, miként a Bíróság a Gutiérrez Naranjo és társai ítéletben megjegyezte, „a nemzeti bíróság nem jogosult arra, hogy a tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, mivel ezzel hozzájárulna azon visszatartó erő megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében(26)”.
56. Harmadsorban emlékeztetek arra, hogy a teljesítés kikényszerítésére vonatkozó nemzeti mechanizmusok összehangolása hiányában a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás keretében biztosított jogorvoslatok eljárási szabályai, valamint az érdemi ítélkezést végző bíróságra ruházott hatáskörök, amelynek feladata a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltételek jogszerűségének megítélése, a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján a tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által a fogyasztókra ruházott jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).(27)
57. Egyfelől, az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem áll rendelkezésre olyan adat, amely alapján kétségbe vonható a nemzeti eljárásjogi szabályozás ezen elvvel való összhangja.
58. Másfelől, a tényleges érvényesülés elvét illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt.(28)
59. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a LEC 552. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a végrehajtás elutasításáról szóló végzés jogerőre emelkedése esetén a hitelező csak rendes eljárásban érvényesítheti jogait, ha az ítélet anyagi jogereje, vagy azon jogerős határozat, amelyen a végrehajtás foganatosítása iránti kérelem alapul, ennek nem képezi akadályát.(29)
60. E tekintetben megjegyzem, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés tisztességtelen jellegét a jelzálogjog érvényesítése iránti korábbi eljárás keretében jogerős bírósági határozat már megállapította ugyanazon felek és ugyanazon végrehajtási jogcím alapján. Ennek dacára, az előterjesztő bíróság által a jelzálogjog érvényesítése iránti második eljárásban megállapított okafogyottságot követően a fellebbviteli bíróság a Tribunal Supremo (Legfelsőbb Bíróság) ítélkezési gyakorlatára hivatkozva visszautalta az ügyet az előterjesztő bíróságnak azért, hogy helyt adjon a jelzálogjog érvényesítése iránti kérelemnek, mivel a fizetetlen törlesztőrészletek száma addigra elérte a szükséges mértéket, és hogy rendelje el a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást.
61. Úgy vélem, hogy az alkalmazandó nemzeti eljárási jog olyan értelmezése, amely nem tenné lehetővé a kérdést előterjesztő bíróság számára a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés figyelmen kívül hagyását azon az alapon, hogy köti a fellebbviteli bíróság uniós joggal ellentétes második határozata, megsértené a hatékonyság elvét, mivel a gyakorlatban azt jelentené, hogy a fogyasztóra továbbra is vonatkozik a tisztességtelen szerződési feltétel. Ilyen körülmények között a fogyasztó számára lehetetlen vagy túl nehéz lenne jogainak érvényesítése.
62. Negyedszer és végezetül a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a spanyol jogrendszer nem ismeri el a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban a fellebbviteli bíróság által hozott jogerős határozat alaki jogerejét [a LEC 222. cikke és 695. cikkének (4) bekezdése], ugyanakkor előírja, hogy ugyanazon végrehajtási jogcím alapján nem indítható jelzálogjog érvényesítése iránti újabb eljárás [a LEC 552. cikkének (3) bekezdése].
63. Következésképp, miként az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a Bíróság elé terjesztett kérdés semmilyen módon nem érinti a jogerő elvét a spanyol jogrend szerinti jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás keretében, hanem az alsóbb bíróság azon kötelezettségére vonatkozik, hogy betartsa a magasabb bírósági utasításokat a jogvita rendezéséhez szükséges uniós jogi rendelkezések értelmezésében.
64. Márpedig emlékeztetek arra, miként azt a Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy önmagában valamely olyan belső jogi szabály megléte, amely szerint a nem a legmagasabb fokon eljáró bíróságokat köti a magasabb fokon eljáró bíróság jogi értékelése, nem fosztja meg e bíróságokat ettől az EUMSZ 267. cikkében előírt, az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdések Bíróság elé terjesztésére vonatkozó lehetőségtől.(30) Továbbá a Bíróság kimondta, hogy a nem legmagasabb fokon eljáró bíróság szabadon dönt arról, hogy – különösen, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a magasabb fokon eljáró bíróság által végzett jogi értékelés az Unió jogával ellentétes ítélethez vezetne – kérdéseivel a Bírósághoz forduljon.(31) Következésképpen a valamely ügyben eljáró nemzeti bíróságnak, ha úgy véli, hogy annak keretében az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatos kérdés merül fel, lehetősége van, illetve kötelessége előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordulni, anélkül hogy e lehetőséget vagy e kötelezettséget jogszabályi jellegű vagy ítélkezési gyakorlatból eredő nemzeti szabályok akadályozhatnák.(32)
65. Következésképpen, figyelemmel a fenti megfontolásokra, úgy vélem, hogy a tényleges érvényesülés elvére tekintettel a 93/13/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésével és 7. cikke (1) bekezdésével ellentétes a nemzeti jog eljárási szabályainak olyan értelmezése, amely megköveteli az alsóbb fokú bíróságtól, hogy jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást rendeljen el olyan lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés alapján, amelyet egy felsőbb szinten eljáró bíróság jogerős bírósági határozatban tisztességtelen jellegűnek minősített egy korábbi, ugyanazon felek között ugyanazon végrehajtási jogcím alapján lefolytatott jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban.
VI. Végkövetkeztetés
66. Ezekre a megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszolja meg a Juzgado de Primera Instancia nº 6 de Alicante (alicantei 6. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) által előterjesztett kérdéseket:
A tényleges érvényesülés elvére tekintettel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésével és 7. cikke (1) bekezdésével ellentétes a nemzeti jog eljárási szabályainak olyan értelmezése, amely megköveteli az alsóbb fokú bíróságtól, hogy jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást rendeljen el olyan lejárat előtti mgszüntetésre vonatkozó kikötés alapján, amelyet egy felsőbb szinten eljáró bíróság jogerős bírósági határozatban tisztességtelen jellegűnek minősített egy korábbi, ugyanazon felek között ugyanazon végrehajtási jogcím alapján lefolytatott jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban.